HU180737B - Control mechanism for transmission system of motor vehicles - Google Patents

Description

A találmány tárgya gépjárművek erőátviteli rendszerének vezérlőszerkezete, amely erőátvlí. á rendszernek több sebességfokozattal rendelkező és kézi sebességváltó karral kapcsolható sebességváltója, valamint kétfokozatú áttételmódosítója van, és a vezérlőszerkezetben levő kapcsolószerkezet révén a két áttételcsoport közül valamelyiket kiválasztja, e két áttételcsoportból pedig a kézi sebességváltó kar elmozgatásával történik az egyes jármű-sebességfokozatok kiválasztása. A vezérlőszerkezetnek van egy háza, valamint legalább két egymással párhuzamos tolórúdja, amelyek a házban axiálisan eltolhatok és ezáltal a sebességváltóban egy vagy több sebességfokozatot kiválasztanak. A házban keresztirányú — a tolórudakra keresztirányban álló — tengely van geometriai hossztengelye irányában ide-oda csúsztathatóan, és geometriai hossztengelye körül mindkét irányban elforgathatóan felszerelve. Egy kapcsolószerkezete is van, amely a keresztirányú tengely axiális mozgására reagál. A keresztirányú tengelyen, azzal együtt elmozgathatóan fokozatkiválasztó kapcsolókar van. A tolórudakon a kapcsolókarral együttműködő kapcsolófelületek vannak, a tolórudak mozgatása céljából.

Ilyen vezérlőszerkezet ismeretes már, például a 2 128 172 számú DE—OS-ből. Ennek az ismert vezérlőszerkezetnek csúsztatható és forgatható keresztirányú tengelye van, amelyet a kézi sebességváltó k₄r mozgat. Ezáltal a kapcsoló működik, amely az áttételeket választja ki. Ennek a kapcsolószerkezetnek van egy karja, amely áttételi csoportokat választ ki. Egy további kar a keresztirányú tengelyen választja ki az áttételeket egy180737 egy csoporton belül. Ily módon a kézi sebességváltó kar elmozgatható az első és további áttételkészlet, hogy az bármelyik áttételt kiválassza a készleten belül.

A találmány célja, hogy az előbbiekben leírt típusú 5 erőátviteli rendszerhez olyan vezérlöszerkezetet szolgáltasson, amelyben a kézi sebességváltó kar két sebességváltó pálya-csoport között elmozgatható és ezáltal az áttételmódosító két fokozatából hajtóáttételeket választ ki, és mindegyik pályacsoportban egy meghatá10 rozott (egyedi) helyzetben kiválasztja az egy vagy mindegyik (egyedi) hajtóáttctclt, a mindkét fokozat-csoportban.

A találmány szerinti vezérlőszerkezet lényege, hogy mindegyik tolórúdon két pár kapcsolófelület van, és a 15 felületpárok között távköz van a keresztirányú tengely axiális csúszó mozgásának irányában, továbbá a tolórúdon levő egy-egy kapcsolófelület a másik tolórúdon levő kapcsolófelületek között van, a fokozatkiváltó kapcsolókar elmozgatható a keresztirányú tengely geo20 metriai tengelyének irányában, miáltal a kapcsolófelületpárokat működteti, kapcsolószerkezetének működését a keresztirányú tengely két olyan helyzete közötti axiális elcsúszása váltja ki, amelyek egyikében a kapcsolókar az egyik tolórúdon levő kapcsolófelület-pár között van, 25 míg a másik helyzetben a másik tolórúdon levő kapcsolófelület-pár között van.

A találmány szerinti vezérlőszerkezet egy előnyös kiviteli alakjánál harmadik tolórúd van, amely a másik két tolórúddal párhuzamos és axiális irányban eltolható, 30 miáltal a sebességváltóban további fokozatot vagy foko-1180737 j zatokat választ ki; a harmadik tolórúdon a kapcsolókarral együttműködő, párt képező kapcsolófelületei vannak, amelyek között távköz van a tengelyirányú eltolás irányában, amelyek a kapcsolókarral kapcsolatba kerülve eltolják a harmadik tolórudat és amelyek az említett másik két párhuzamos tolórúdon levő, párokat képező kapcsolófelületek egyik oldalán helyezkednek el.

A találmány szerinti vezérlöszerkezet egy további célszerű kiviteli alakját képezi az a megoldás, ahol a kapcsolófelület-párok első, második és harmadik kiválasztóblokkon vannak, amely blokkok a párhuzamos első és második tolórúdon, illetve a harmadik tolórúdon vannak, és a kapcsolófelület-párok együttesen egy rést definiálnak, amikor valamennyi tolórúd semleges helyzetében van; és a kapcsolókarnak a középponttól távoleső, alsó vége e résben helyezkedik el.

A találmány szerinti vezérlőszerkezet egy újabb kiviteli alakjánál a kapcsolókar a résben, annak az első és harmadik kiválasztóblokkon kialakított végfelületei között ide-oda mozgatható; és ezek a rés-végfelüle!ek 20 határolják a keresztirányú tengely axiális mozgását.

A vezérlőszerkezet egy további kiviteli alakjára az jellemző, hogy a keresztirányú tengelyen azzal együtt elmozgatható, kerületmenti peremszerű kiugró rész van, amely kapcsolatba kerül a házon felszerelt, rugónyomás 25 alatt álló arretálószerkezettel és azon túlhalad, mindig akkor, amikor a keresztirányú tengely axiálisan valamelyik irányban elcsúszik, és ezzel a kapcsolószerkezetet, és egy pár, rugalmas erő ellenében eltolható, az arretálószerkezettel kétoldalt a házhoz csatlakoztatott ütközőt működtet, hogy a kiugró rész az arretálószcrkezettel kapcsolatba kerüljön, amikor az ütköző és az arreiálószerkezet között helyezkedik el.

Az ütközők a sebességváltó kart semleges helyzetbe kényszerítik egy meghatározott pályán, mindkét pálya- 25 csoportban, bármikor mozgatjuk semleges helyzetbe a sebességváltó kart. Az ütközők tehát biztosítják, hogy a sebességváltó kar mindig ugyanabba a helyzetbe mozogjon, ahol az áttctelmódositót úgy lehet kapcsolni, hogy az vagy az alacsony, vagy a magas áttétel-tartományt 40 válassza ki. Ezen túlmenően, amikor a kapcsolószerkezetet működtetik az egyik csoportból a másik csoportba való átváltás céljából, az arretálcszerkezeten történő áthaladási művelet jelzi a gépjármű vezetőjének, hogy az az átváltás bekövetkezett, és meggátolja a nem szándékolt átváltást az egyik pálya-csoportból a másikba.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a vezérlöszerkezet előnyös kiviteli példáit tartalmazzák.

A rajzokon 50 az 1. ábra a találmány szerinti erőátviteli rendszervezérlőszerkezet egy kiviteli alakját keresztmetszetben mutatja;

a 2. ábra az 1. ábra szerinti vezérlőszerkezetet az ott bejelölt 2 nyíl irányából tekintett nézetben, részben pedig metszetben mutatja;

a 3. ábra az 1. ábra szerinti vezérlőszerkezetet az ott bejelölt 2 nyíl irányából tekintett nézetben mutatja, de a szerkezetnek csak azokat a részeit szemlélteti, amelyek a 2. ábrán nincsenek feltüntetve; 60 a 4. ábra a 2. ábra egy részletének módosított kiviteli alakját nagyobb méretarányban mutatja;

az 5. és 6. ábrák vázlatosan mutatják az áttételmódosítő működtetőszerkezetét;

a 7. ábra a vezérlőszerkezettel összekapcsolt kézi 65 sebességváltó kar sebességváltási pályáit vázlatosan szemléltetik, feltüntetve azokat az erőket is, amelyeket a sebességváltó karra ki kell fejteni ahhoz, hogy az egyes áttételek kiválasztása bekövetkezzék;

a 8. ábra részben metszetben, részben nézetben mutatja a vezérlőszerkezet egy részletét;

a 9. ábra az 1. ábra szerinti vezérlőszerkezet egy olyan kiviteli változatát mutatja, amelyhez baloldali végén járulékos szerkezetrész csatlakozik a 10. ábra a 9. ábrán bejelölt 10 nyíl irányából tekintett nézet.

Az 1—8. ábrákkal szemléltetett, találmány szerinti vezérlőszerkezet olyan gépjármű-erőátviteli rendszer vezérlésére szolgál, amelynek négy normál előremenet15 fokozattal, egy alacsony vagy „kúszó” előremenet-fokozattal, valamint egy hátramenet-fokozattal rendelkező kézi sebességváltó karral működtethető (nem ábrázolt) sebességváltója, és (ugyancsak nem ábrázolt) alacsony cs magas áttétel-tartománnyal rendelkező kétfokozatú áttételmódosítója van. Az áttételmódosító fluid közeg nyomásával keltett jelek segítségével váltható át, és ezáltal módosítja azokat a gépjármű-meghajtóáttételeket, amelyeket a gépjárművezető a sebességváltó négy normál előremenet fokozatából kiválaszt.

A vezérlőszerkezetnek 10 vezérlóháza, valamint 10a tolórúd-háza van. Ez utóbbiban három, egymással párhuzamos 11, 12 és 13 tolórúd van elhelyezve, amelyek közös vízszintes síkban fekszenek (1. ábra). A tolórudak axiálisan elcsúsztathatóan vannak felszerelve; 20 mindegyik tolórúd a 10a házban ellentétes irányokban — egy semleges helyzetbe! — axiálisan eltolható, és ezzel a sebességváltó két fokozata közül egyet kiválaszt.

A 10 házban a 11, 12 cs 13 tolórudak felett 14 keresztirányú tengely húzódik, a tolórudakra keresztirányban, úgy, hogy a 14 keresztirányú tengely geometriai hossztengelye merőleges a tolórudak geometriai hossztengelyeire. A házban a 14 keresztirányú, tengely saját geometriai hossztengelye irányában axiálisan ide-oda elcsúsztatható, és a geometriai hossztengelye körül mindkét irányban elforgatható.

Eokozatkiválasztó 15 kapcsolókar van a 14 keresztirányú tengelyen rögzítve, közvetlenül a 11, 12 és 13 tolórudak felett, tehát e kapcsolókar a keresztirányú tengellyel együtt mind annak geometriai hossztengelye 45 irányában axiálisan ide-oda mozgatható, mind e geometriai hossztengely körül mindkét irányban elforgatható. Mindegyik tolórúdon egy-egy kiválasztóblokk van, ezeket 16, 17 és 18 hivatkozási számokkal jelöltük. A kiválasztóblokkok — amint ez a legjobban a 3. ábrán látható — egymás mellett helyezkednek el akkor, amikor mindhárom tolórúd semleges helyzetében van. A 11 és 12 tolórudakon levő 16 és 17 kiválasztóblokkok mindegyikén két-két, egymással szemben elhelyezkedő felületek által alkotott 16a, 16b, illetve 17a, 17b kap55 csolófelület-pár van (lásd a 3. ábrát); az egyes felületpárokat alkotó felületek a tolórudak axiális eltolásának irányában vannak egymástól távközzel elhelyezve, míg maguk a felület-párok a keresztirányú tengely axiális csúszómozgásának irányában helyezkednek el távközzel egymástól. A 13 tolórúdon levő 18 kiválasztóblokkon egy 18a kapcsolófelület-pár van, és az ezt alkotó kapcsolófelületek ugyancsak egymással szemben, egymástól távközzel helyezkednek el (lásd a 3. ábrát). A 16a, 16b, 17a, 17b és 18a felület-párok együttesen 20 rést definiálnak (határolnak) akkor, amikor valamennyi tolórúd semleges helyzetében van; ekkor a 15 kapcsolókarnak az alsó, a középponttól távol eső vége a 20 résbe illeszkedik, és a kapcsolókara 20 résben, a rést határoló — a 16, illetve 18 kiválasztóblokkon levő — 16c és 18b véglapok között a keresztirányú tengely geometriai hossztengelyének irányában ide-oda mozgatható. A kapcsolókarnak ezt a mozgását a keresztirányú tengely axiális csúszómozgatása idézi elő. A leírt mozgása során a kapcsolókar mindegyik kapcsolófelület-párral kapcsolatba kerül (vagyis a felületpárokat alkotó felületek közötti helyzetet foglal el), és azt a tolórudat, amely az adott kapcsokífelület-párhoz tartozik, a keresztirányú tengelynek a saját geometriai hossztengelye körüli valamelyik irányba történő elforgatásával elmozdítja, és az ezáltal sebességet vált. Maguk a 16 és 17 kiválasztóblokkok két-két nyílással rendelkeznek, amelyek egymásra merőlegesen húzódnak, egyrészt a keresztirányú tengely geometriai hossztengelycsel, másrészt a tolórudak geometriai hossztengelyeivel párhuzamosan. A 17 kiválasztóblokknak fogazott alakja, a 16 kiválasztóblokknak pedig kétujjú karom-alakja van, amelynek ujjai — a középponttól távoleső végeikkel — a 17 kiválasztóblokkban levő, hosszirányban húzódó nyílásba nyúlnak. A 16 és 17 kiválasztóblokkokban levő keresztirányú nyílások egymással egyvonalban részben a 20 rést definiálják (határolják). A 16 és 17 kiválasztóblokkok ilyen kialakítása eredményeként a 16 kiválaszlóblokkon levő 16b kapcsolcfelület-pár a 17 kiválasztóblokkon levő 17a és 17b kapcsolófelulet-párok között helyezkedik el, és a 17 kiválasztöblokkon levő 17a kapcsolófelület-pár a 16 kiválasztóblokkon levő 16a és 16b kapcsolófelület-párok közé kerül.

Annak érdekében, hogy a 15 kapcsolókar a 12 tolórudat axiálisan el tudja mozgatni, amikor a 17 felületek valamelyikével kapcsolatba kerül, a 16 kiválasztóblokk 2! ujjainak egymással szomszédos oldalaiban 21a hornyok vannak (lásd a 3. ábrát).

Annak érdekében, hogy a 14 keresztirányú tengely axiálisan nagyobb mértékben elmozgatható legyen, és ily módon a 15 kapcsolókart a 16b felületek között elfoglalt helyzetéből a 17a felületek közötti helyzetébe lehessen juttatni, és vice-versa; és a 16b felületek közötti helyzetéből a 17b felületek közötti helyzetébe, vagy pedig a 17a felületek közötti helyzetéből a 17b felületek közötti helyzetébe lehessen mozgatni, a 7. ábrán látható 17 kiválasztóblokk baloldali fogazásai lépcsős alakzatot alkotnak, inig a 16 kiválasztóblokkon levő 21 ujjak hasonlóan lépcsőzött kialakításúak a középponttól távol eső végeiken, úgyhogy a 17 kiválasztóblokk lépcsős fogazásaival kapcsolódnak.

A 2. ábrán egészében 25 hivatkozási számmal jelölt kapcsolószerkezetet a 14 keresztirányú tengely két olyan helyzet közötti axiális elmozgatása működteti, amelyek egyikében a 15 kapcsolókar a 16b, másikában pedig a 17b kapcsolófelületek között van; e helyzetekből történ az áttételmódosító működtetése (váltása). A 25 kapcsolószerkezetnek mechanikusan működtethető, rugónyomás alatt álló, kéthelyzetű 26 légszelepe van, amely — amint ezt az 5. ábra vázlatosan szemlélteti — sűrítettlevegő-hálózatra van csatlakoztatva. A 26 légszelep váltakozva sűrített levegőt táplál egy — egészében 27 hivatkozási számmal jelölt — szervodugattyú-henger egység két végrészébe, és ez a dugattyúhenger-egység kapcsolja az áttételmódosítót az alacsony áttétel-tartományból a magas áttétel-tartományba, és fordítva.

A légszelepnek 30 működíetőbütyke van, amelyet a 35 szeleprugó (5. ábra) a 2. és 5. ábrán látható kitolt helyzetbe kényszerít, a 36 ferde lap mozgáspályájára, amely a 15 kapcsolókar egyik oldalán van kialakítva. A 36 ferde lap a 30 működtetőbütyökkei kapcsolatba lépve működésbe hozza a 26 légszelepet, amely magas áttételtartományt választ ki akkor, amikor a 15 kapcsolókar a 3. ábrán látható 17a kapcsolófelületektől jobbra elfoglalt helyzetéből a 17a vagy 16a kapcsolófelületek között elmozog. Az 5. ábrán látható sűritettlevegőhálózatba egyébként 37 szűrő és 38 levegőnyomásszabályozó is be van iktatva.

A 4. és 6. ábrák a 27 dugattyúhenger-egység működtetésére szolgáló szerkezet egy változatát szemléltetik. E szerkezetnek két, mechanikusan működtethető rugónyomás alatt álló 40 és 41 átválíószelepe van, amelyek 43, 44 működtetőbütykökkel vannak ellátva. Ezek egyegy 46, 47 ferde lap-párral kerülnek működési kapcsolatba. A 45, 47 ferde lapok a 15 kapcsolókar két, egymással szemben levő oldalán vannak kiképezve. A 40 átváltószelepet a 46 ferde lap müködíeli, aminek eredményeként a levegő a 27 dugattyú—henger-egységből az egyik oldalon távozik (kipufog), amikor a 47 ferde lap és a 41 szelep közötti kapcsolat megszűnik. Ezáltal a 41 szelepet a szeleprugója működésbe hozza, aminek eredményeként a szelep sűrített levegőt táplál a másik oldalon a dugatty ú henger-egységbe, és vice-versa. Ily módon az áttételmódositó alacsony vagy magas áttétel-tartományba kapcsolása akkor következik be, amikor a 15 kapcsolókar a 3. ábrán látható 17a kapcsolófelületektől jobbra, és a felületek közé ismét visszamozog, vagy pedig a 16a kapcsolófelületek közé mozog.

A 14 keresztirányú tengely egyik végen 50 gallér van rögz’tve, amelyhez a kerületmenti, peremszerű 52 kiugró rész csatlakozik; ennek egymással szemben levő oldalfelületei 53 ferde lapokkal rendelkeznek. Az 50 kiugró rész két rugalmas ágyazása 55 és 56 ütköző között van elrendezve, amelyek a 10 házban levő 60 henger (üreges henger alakú rész) két végében vannak felszerelve. Mindegyik ütközőnek befelé nyúló vállal rendelkező 55a, illetve 56a hüvelye van, amelyek a 60 hengerben el tudnak csúszni. A hüvelyek vállai és a henger véglapjai között 55b, 56b nyomó-tekercsrugók vannak elrendezve, amint ez az 1. és 2. ábrákon jól látható. Egy pár, rugóerő ellenében elmozdulni képes 62 arretálószerkezet van a 10 házban oly módon felszerelve, hogy az arretálószerkezetek a henger belsejébe nyúlnak, mégpedig azon a helyen, ahol az 52 kiugró rész mozgáspályája húzódik. Az 1. ábra szerinti helyzetben az 52 kiugró rész a 62 arretálószerkezetből jobbra helyezkedik el, és azt a rugónyomás alatt álló 56 ütköző az arretálószerkezeíeknek szorítja, anélkül azonban, hogy azokon túljuttaíni igyekeznék. A 15 kapcsolókar ekkor a 16b felületek között helyezkedik el, és az áttételmódosító alacsony áttétel-tartományban van. Ha a 14 keresztirányú tengelyre olyan erőt fejtünk ki, amellyel azt bal felé mozgatjuk el, és a 15 kapcsolókart a 17a kapcsolófelületek közé juttatjuk, átváltva ezzel az áttételmódosítót a magas áttétel-tartományba, az 52 kiugró résznek túl kell haladnia a 62 arretálószerkezeteken, és eközben azokat a 62a rugók ereje ellenében hátrafelé kényszeríti (lásd a 2. ábrát). Az arretálószerkezeteknek ezt a mozgását az váltja ki, hogy az 52 kiugró rész bal oldalán kialakított 53 ferde lap és a 62 arretálószerkezetek kúpos felületei egymáson felfekve egymással működési kap csolatba kerülnek (lásd az 1. ábrát). Amikor azután ugyanilyen módon a 14 keresztirányú tengelyre olyan erőt fejtünk ki, amellyel azt jobb felé mozgatjuk el, úgyhogy ismét elfoglalja az 1. ábrán látható helyzetét, a 62 arretálószerkezetekkel az 52 kiugró résznek a jobb oldalán levő 53 ferde lap kerül kapcsolatba (lásd az 1. ábrát), és kényszeríti hátrafelé ezeket az arretálószerkezeteket, és ezáltal az áttételmódosító alacsony áttétel-tarto-l mányba vált.

Amikor a 15 kapcsolókart a 17a kapcsolófelületek közötti helyzetébe mozgatjuk, az 52 kiugró részt a rugónyomás alatt álló 55 ütköző a 62 arretálószerkezetek baloldalának szorítja (lásd az 1. ábrát), azonban ez esetben sem igyekszik azt az arretálószerkezeteken való túlhaladásra kényszeríteni.

A 14 keresztirányú tengelynek olyan elmozgatása, ami az 52 kiugró részt akármelyik oldalon a 62 arretálószerkezetek tői eltávolítja, az 55b vagy 56b rugó összenyomásával jár.

A határhelyzetek a 15 kapcsolókarnak a 16c, illetve a 18b felületek között elfoglalt helyzetében vannak.

A 14 keresztirányú tengelynek 70 axiális hornya van, amely a 10 házhoz csatlakoztatott, rugónyomás alatt álló, elektromos kapcsolással működtethető 71 arretálószerkezettel — a keresztirányú tengely semleges forgási helyzetében, valamint e tengelynek az áttételmódosítóban az alacsony áttétel-tartományt kiválasztó axiális helyzetében — egyvonalban van. Ebben a helyzetben a 11, 12 és 13 tolórudak valamennyien semleges helyzetben vannak. A 71 arretálószerkezet elmozgatása megszakítja a motorban az indító áramkört, ami meggátolja a motor megindítását, hacsak a sebességváltó nincs semleges helyzetben, és az áttételmódosító nincs alacsony áttétel-tartományban. A 18 kiválasztóblokkon rugónyomás alatt álló 74 arretálószerkezet van felszerelve, annak meggátlása céljából, hogy a 15 kapcsoló kar a 18a kapcsolófelületek közé kerüljön.

A 10a tolórúd-házban rugónyomás alatt álló 78 arretálógolyók is el vannak helyezve (lásd a 8. ábrát). Ezek a golyók a 11, 12 és 13 tolórudak mindegyikében kiképzett kerületmenti, egymástól axiálisan távközzel elhelyezkedő három 80a, 80b és 80c horony egyikébe illeszkedve rögzítik a tolórudakat semleges helyzetükben, illetve áttételkiválasztó helyzeteikben. A 78a arretálórugók determinálják annak az erőnek a nagyságát, 45 amelyet a 14 keresztirányú tengely áttételkiválasztó forgómozgásával a 15 kapcsolókarra ki kell fejteni ahhoz, hogy a sebességváltót kapcsolja.

Bármilyen ismert, szokásos tolórúd-arretálószerkezet alkalmazható annak meggátlására, hogy a sebességváltóban egyidejűleg két fokozat kiválasztása következzék be, amit a sebességváltó-mechanizmus hibás működése idézhet elő. Ennek az arretálószerkezetnek a működésével biztosítható, hogy a tolórudak közül kettő semleges helyzetben mindig arretálva legyen, bármely — semleges helyzeten kívüli — helyzetében legyen a harmadik tolórúd. Egy (nem ábrázolt) kczi sebességváltó kar úgy csatlakozik a rendszerbe, hogy működtetésével a 14 keresztirányú tengely a 80 működtetőkar felé mozog. A (nem ábrázolt) kézi sebességváltó kar két, a 7. ábrán látható A és B sebességváltó pálya-csoportba juttatható, miáltal a 15 kapcsolókar a 16b, 17b és 18a; illetve a 16a és 17a kapcsolófelületek közé kerül. Az első A sebességváltó pálya-csoportban az áttételmódosító alacsony áttétel-tartományban, a második B sebesség- 65 váltó pálya-csoportban pedig magas áttétel-tartományban van. A kézi sebességváltó karnak a különböző sebességváltó pályákra juttatásához szükséges — az 55b és 56b rugók, valamint a rugónyomás alatt álló 62 és 74 5 arretálószerkezetek ereje ellenében kifejtendő — erőket a 7. ábra szerinti diagram függőleges tengelyei mentén beírtuk az ábrán. Az első A sebességváltó kart — semleges helyzetben a az 56 rugó az a, pályára kényszeríti, amelyen a 15 kapcsolókar a 16b felületek között he10 lyezkedik el, majd a két sebességváltó kar előre vagy hátra mozgatható, amivel kiválasztja a harmadik vagy negyedik sebességfokozatot, legyőzve a 11 tolórúdhoz kapcsolt 78a rugó erejét.

A kézi sebességváltó kar keresztirányban — az 56b rugó ereje ellenében — áttolható az első A sebességváltó pálya-csoportban levő a₂ sebességváltó pályára. Ezzel a 15 kapcsolókar 10 mm-nyit jobbra helyezkedik át, amint a 7. ábrán látható, a 17b kapcsolófelületek közé (3. ábra), és ekkor a kézi sebességváltó kar — a 12 20 tolórúdhoz kapcsolódó 78a rugó ereje ellenében előre vagy hátra elmozgatva — kiválasztja az első, vagy a második sebességfokozatot.

A kézi sebességváltó kart azután — az 56b rugó, és a rugónyomás alatt álló 74 arretálószerkezet ereje ellené25 ben — ismét eltolhatjuk keresztirányba, az első A sebességváltó pálya-csoportban levő a₃ sebességváltó pályára, miáltal a 15 kapcsolókart újabb 10 mm-nyit jobbra mozgatjuk, a 18a kapcsolófelületek közé (3. ábra), majd a kézi sebességváltó kart előre vagy hátra 30 mozgatva kiválasztjuk vagy az alacsony („kúszó), vagy pedig a hátramenet-fokozatot.

Bármikor vesszük is ki a kézi sebességváltó kart az A sebességváltó pálya-csoport valamely sebességfokozatából, azt az 56b rugó az a, sebességváltó pályára, 35 vagyis semleges helyzetébe kényszeríti vissza.

A kézi sebességváltó kart — a legutóbb említett helyzetéből — keresztirányban, a 62 arretálószerkezetek ereje ellenében a második B sebességváltó pálya-csoportba is eltolhatjuk. Amikor a kézi sebességváltó kar a B 40 sebességváltó pálya-csoportban semleges helyzetet foglal el, az 55b rugó a kart a b, sebességváltó pályára kényszeríti. A 15 kapcsolókar ekkor a 17a kapcsolófelületek (3. ábra) között van, és az a, pályán elfoglalt helyzetétől 15 mm-nyire balra helyezkedik el. Ha ekkor a kézi sebességváltó kart előre vagy hátra elmozgatjuk, az ötödik vagy hatodik sebességfokozatot választjuk ki.

Bármikor vesszük is ki a kézi sebességváltó kart a B sebességváltó pálya-csoport valamely sebességfokozatából, azt az 55b rugó semleges helyzetbe — ab, sebes50 ségváltó pályára — kényszeríti vissza.

A hetedik és nyolcadik, valamint az alacsony és hátramenet-fokozatot kiválasztó helyzeteiben a 15 kapcsolókar a 14 keresztirányú tengely geometriai hossztengelye irányában a szomszédos 16 és 17, vagy 17 és 18 55 kiválasztóblokkok, átellenes felületei között van megtartva, következésképpen az egyes kiválasztóblokkok egymással szemben levő kapcsolófelületek közötti helyzetében reteszelve van. Például akkor, ha a 15 kapcsolókar a hetedik sebességfokozatot kiválasztó helyzetében 60 van, a kapcsolókart a 16 és 17 kiválasztóblokkokon levő 16c, illetve 17c felületek fogják közre. Amikor a 15 kapcsolókar a nyolcadik sebességfokozatot kiválasztó helyzetét foglalja el, a 16 és 17 kiválasztóblokkok egymással szemben levő 16c és 17d felületei között van megtartva. Amikor pedig a 15 kapcsolókar az alacsony és a

-4180737 liátramenet-sebességfokozatokat kiválasztó helyzetében van, a 18b és 17e, illetve a 18b és 17f felületek között van reteszelve (lásd a 3. ábrát).

Az első és második sebességfokozatot kiválasztó helyzetében a 15 kapcsolókar a 14 keresztirányú tengely geometriai hossztengelye irányában a 16 és 18 kiválasztóblokkok egymással szemben levő felületei között van megtartva. Ezeket a felületeket a 3. ábrán 16e, 18c és 16f, 18d hivatkozási számokkal jelöltük.

A harmadik-hatodik sebességfokozatokat kiválasztó helyzetében a 15 kapcsolókar a 14 keresztirányú tengely geometriai tengelye irányában a 17 és 16 kiválasztóblokkok egymással szemben levő felületei között van megtartva, amelyek közül az egyik lépcsőzött felület. Ezeket a felületeket a következő hivatkozási számokkal jelöltük: 17g és 17h felületek a harmadik sebességfokozathoz; 17i és 17j felületek a negyedik sebességfokozathoz; 16d és 16g felületek az ötödik sebességfokozathoz; valamint 161 és 16e a hatodik sebességfokozathoz.

Az áttételmódosító kapcsolásához a 14 keresztirányú tengely és a 15 kapcsolókar megnövelt axiális eltolási távolsága elegendő helyet biztosít az 50 gellémek ahhoz, hogy bármelyik irányban túlhaladjon a 62 arretálószerkezeteken.

A vezérlőszerkezetnek a 9. és 10. ábrán látható kiviteli alakjánál a korábban már ismertetett szerkezeti elemeket az 1—8. ábrákon már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük; ezeket az elemeket újra nem magyarázzuk. '

A 14 keresztirányú tengelyhez 84 segédkar van hegesztéssel rögzítve, amely a korábban már említett 80 működtetőkart helyettesíti. Az 1. ábrán, annak baloldali végén látható vég-fedélt, amely a 80 működtetőkar mellett van, a külső 85 kamra helyettesíti, amelyben a 14 tengelyre keresztirányú 86 kiválasztótengely húzódik, amely kiválasztótengely a kamrában van csapágyazva.

A 86 kiválasztótengelyhez 87 tengelycsap van rögzítve. A tengelycsapon kétgolyós 88 függőkár van felfüggesztve, amelynek 88a felső golyója a 84 segédkarban kialakított 84a üregben, 88b alsó golyója pedig a 89 villa 89a résében helyezkedik el. A 89 villa a 85 kamra 90 fedőlemezéhez van szerelve, attól befelé nyúlik, és a fedőlemezzel ellentétes, belső vége a 85 kamrában levő 91 üregben támaszkodik fel. A villa 89a rése a belső végén nyitott, abból a célból, hogy a 88b alsó golyó a résbe illeszthető legyen, amely rést a 85 kamra lezárja, amikor a villát a 91 üregbe vezetjük, és a 90 fedőlemezt a kamrán rögzítjük.

• A kézi sebességváltó kar — amelyet ez esetben sem tüntettünk fel ·— úgy van a 86 kiválasztótengelyhez csatlakoztatva, hogy működtetésével a 86 kiválasztótengely elforgatható, és egymással ellentétes axiális irányokba is elmozgatható. A 86 kiválasztótengely axiális elmozdulását a 84 segédkar a 14 keresztirányú tengelyre oly módon adja át, hogy ez forgómozgást végez, a 86 kiválasztótengely forgómozgását pedig úgy, hogy a 14 keresztirányú tengely axiálisan mozog el.

A 86 kiválasztótengely forgása elforgatja a 87 tengelycsapot, amely viszont lengésbe hozza a 88 függőkart a 9. ábrán bejelölt a szög-tartományban; e mozgása során a 88 függőkar a 89 villa 89a résében van megvezetve, amely a függőkar 88b alsó golyójával áll működési kapcsolatban. A függőkar 84a üregében elhelyezkedő 88a felső golyó rövidebb íven végbemenő mozgása a 9. ábra szerinti helyzettől balra vagy jobbra elmozgatja a függőkart, ami viszont a 14 keresztirányú tengely axiális mozgását váltja ki. A 86 kiválasztótengely axiális elmozdulása a 88 függckart a 87 tengelycsap geometriai középtengelye körül hozza — a 10. ábrán iátható β szögtartományban — lengő mozgásba, és a 88b alsó golyó a villa 89a résében fel és le mozog. Ugyanakkor a 88a felső golyó íves pályán mozdul el, ezáltal a. függőkar lengőmozgást végez a 14 keresztirányú tengely geometriai hossztengelye körül, amivel e keresztirányú tengely elforgatja.

A kézi sebességváltó kar 9. és 10. ábra szerinti be_? kapcsolási módjából a találmány e kiviteli alakjának az a sajátossága következik, hogy a karnak többlet- vagy külön útja (extra útja) van, ami ahhoz szükséges, hogy a 86 kiválasztó tengelyt — egy sebességfokozat kiválasztása céljából — axiálisan el lehessen mozgatni. A sebességváltó karnak ez a külön mozgása arra szolgálhat, hogy felvegye a jármű-vezetőfülkének az erőátviteli rendszerhez viszonyított elmozdulásait, ami átadódhatna a kézi sebességváltó karra, és a váltónak sebességfokozatból való kiugrását okozhatná. A kézi sebességváltó kar leírt kialakítását és elrendezését jobbraforgó-hajtású járművekhez irányoztuk elő, mivel az

1. ábra szerinti megoldásnál a kézi sebességváltó kar a baloldalon van felszerelve. A vezérlőszerkezet természetesen balra-forgó-hajtású járművekhez is adaptálható, csekély konstrukciós változtatásokkal. A fentiekben az ábrákra hivatkozással részletezett, találmány szerinti vezérlőszerkezetben a kézi sebességváltó kar a sebességváltás egyetlen manuális vezérlő-működtető eszköze. A kézi sebességváltó karnak egyetlen helyzete van mindegyik hajtóáttétel kiválasztásához, és mindig vissza van térítve egy meghatározott kapcsolás előtti, semleges helyzetbe, két sebességváltó pálya-csoport mindegyikében egyedileg, magas, illetve alacsony áttételtartományba, készen a kétféle tartományba kapcsolásra. Meghatározott mértékű, viszonylag nagy erőt kell kifejteni ahhoz, hogy a két sebességváltó kart a sebességváltó pálya-csoportok (azaz, az áttétel-tartományok) között át lehessen váltani, úgyhogy ilyen változást a járművezető véletlenül (nem szándékosan) nem idézhet elő. A kézi sebességváltó karnak az egyes sebességváltó pálya-csoportokon belül a semleges helyzetből az egyes kiválasztott sebességfokozatokba tolásához (váltásához), és az egyes sebességfokozatokból a semleges helyzetbe visszajuttatásához a gépkocsivezetőnek a kézi sebességváltó karra meghatározott erőt kell kifejtenie, és mindegyik sebességfokozatba váltást, valamint a karnak a semleges helyzetbe való visszatérését minden esetben jelzi a gépkocsivezetőnek a rugónyomás alatt álló arretálószerkezet kapcsolása.

Claims (11)

1. Vezérlőszerkezet gépjárművek erőátviteli rendszeréhez, amely rendszernek több sebességfokozattal és kézi sebességváltó karral rendelkező sebességváltója, valamint kétfokozatú, két áttétel-csoport közül valamelyiket a vezérlőszerkezetben levő kapcsolószerkezet révén kiválasztó áttételmódosítója van, a két áttételcsoportból a jármű egyes sebességfokozatait kiválasztó, a kézi sebességváltó karral mozgatott szervei vannak, a vezérlőszerkezetnek háza, abban axiális irányban eltolható legalább két, egymással párhuzamos tolórúdja,

-5180737 á házban a tolórudakhoz képest keresztirányban levő, hosszirányban elcsúsztatható és forgathatóan szerelt tengelye van, a kapcsolószerkezetnek — amelynek működését a keresztirányú tengely axiális irányú mozgása váltja ki — a keresztirányú tengellyel együtt elmozgatható fokozatkiválasztó kapcsolókarja van, a tolórudakon a kapcsolókarral együttműködő, a kapcsolókarhoz csatlakoztatható és ezáltal a tolórudak mozgását lehetővé tevő kapcsolófelületek vannak, azzzal jellemezve hogy mindegyik tolórúdon (11, 12) két pár kapcsolófelület (16a, 16b, 17a, 17b), felületpárok között a keresztirányú tengely (14) axiális irányában távköz van, a tolórúdon (11, 12) lévő egy-egy kapcsolófelület a másik tolórúdon levő kapcsolófelületek között van, a kapcsolófelületek (16a, 16b, 17a, 17b) megfelelő párjaival kapcsolatban álló, a keresztirányú tengely (14) geometriai középvonala irányában elmozgatható, a fokozatkiválasztó kapcsolókarja (15), továbbá, hogy a kapcsolókar (15), a keresztirányú tengely (14) és a kapcsolószerkezet (25) úgy van egymáshoz kapcsolva, hogy a keresztirányú tengely (14) egyik helyzetében a kapcsolókar (15) az egyik tolórúdon (11,12) levő kapcsolófelületpár között, míg a másik helyzetében a másik tolórúdon (11,12) levő kapcsolófelület-pár között van.

2. Az 1. igénypont szerinti vezérlőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a két tolórúddal (11, 12) párhuzamos, axiális irányban eltolható és ezáltal a sebességváltóban további egy vagy több fokozatot kiválasztó harmadik tolórúdja (13) van, ezen a kapcsoló-arral (15) összeköttetésben álló, axiális irányban értelí íezett távközzel el helyezkedő és párt képező kapcsolófelületei (18a) vannak, és ezek az előbbi két tolórúdon -11, 12) levő, a párokat képező kapcsolófelületek (16a, f5b, 17a, 17b) egyik oldalán helyezkednek el.

3. A 2. igénypont szerinti vezérlőszerkezet kiviteli : lakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolófelületeket (16a, íb, 17a, 17b, 18a) hordozó, az egymással párhuzamos = lórudakra (11, 12, 13) szerelt kiválasztóblokkjai (16, ! /, 18) vannak, a kapcsolófelületek (16a, 16b, 17a, 18a) - tál a tolórudak (11, 12, 13) mindegyikének semleges ! Jyzete mellett legalább részben határolt rése (20) van í i a kapcsolókarnak (15) a középvonaltól távolabbi része r ésben (20) van.

4. A 3. igénypont szerinti vezérlőszerkezet kiviteli r ’ tkja, azzal jellemezve, hogy a résnek (20) az első és ; rmadik kiválasztóblokkon (16, 18) levő, a kapcsoló1 r (15) és a keresztirányú tengely (14) axiális irányú e .mozdulását határoló végfelületei (16c, 18b) vannak.

5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti vezérlöszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az első és második kiválasztóblokkhoz (16, 17) tartozó, egymáshoz képest derékszögű, egyrészt a keresztirányú tengely (14)

5 geometriai középvonalával, másrészt a tolórudak (11, 12, 13) geometriai középvonalaival párhuzamos két-két nyílása van.

6. Az 5. igénypont szerinti vezérlőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az első kiválasztóblokk

10 (16) kétujjú karom alakú, amelynek ujjai (21) a második kiválasztóblokkban (17) levő, hosszirányú nyílásba nyúlnak, a középponttól távoleső végei lépcsőzöttek, és a lépcsőzött ujjvégek a második kiválasztóblokk (17) lépcsős fogazásaival kapcsolódnak.

15

7. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti vezérlőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolószerkezethez (25) tartozó, mechanikus működtetésű, rugónyomás alatt álló, az áttétel módosítóval kapcsolatban levő szervo dugattyú-henger egység (27) sűrí20 tettlevegő tápvezetékébe iktatott légszelepe (26) van.

8. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti vezérlőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a keresztirányú tengelyen (14) rögzített, peremszerű kiugró rész (52), ennek mozgási útjában levő, a házban (10) rugal-

25 más megtámasztású arretáló szerkezete (62), valamint a kiugró rész (52) két oldalával szemben levő, rugóval támasztott és axiális irányban elmozdulhatóan szerelt ütközői (55, 56) vannak.

9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti vezérlő-

30 szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a keresztirányú tengelyen (14) axiális horony (70), és ebbe illeszkedő, a házhoz (

10) szerelt villamos működtetésű mozgásérzékelő rugóval támasztott arretálószerkezete (71) van.

35 10. Az 1—9. igénypontok bármelyike szerinti vezérlőszerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a keresztirányú tengelyre (14) rögzített segédkarja (84), a házban (10) ágyazott, a keresztirányú tengelyhez (14) képest keresztirányú kiválasztó tengelye (86), ettől kiálló ten40 gelycsapja (87), ez utóbbihoz kapcsolt kétgolyós függő karja (88) van, továbbá, hogy a felső golyó (88a) a segédkar (84) üregében (84a) foglal helyet, az alsó golyó (88b) pedig a ház (10) egy üregében (89a) van.

11. A 10. igénypont szerinti vezérlőszerkezet kiviteli

45 alakja, azzal jellemezve, hogy a háznak (10) a segédkart (84), a kiválasztótengelyt (86) és a függőkart (88) befogadó kamrája (85) és ennek eltávolítható fedőlemeze (90) van, és a nyílás (89a) fedőlemezre (90) szerelt villa (89) fogai között van kiképezve, amelynek belső végei a

50 kamra (85) egy üregében (91) támaszkodnak fel.