HU177088B - Beating wheel for disintegrating mill - Google Patents

Description

A találmány tárgya verőkerék zúzómalomhoz, amely úgy van kialakítva, hogy a verőkerék keréktárcsája és a gyűrűstárcsa jármok segítségével van egymással összekötve, s e jármokat a verőkerék forgásának irányában a keréktengellyel párhuzamosan felszerelt verőlemezek védik.

Verőkerék konstrukciók már ismertek (lásd: 621 949 és 604 094 számú német szabadalmi leírásokat). Ezek a verőkerekek úgy vannak kialakítva, hogy a keréktárcsa és a gyűrűstárcsa közötti jármokat csupán egy verőlemez védi, míg a keréktárcsa és a gyűrűstárcsa olyan koncentrikus ütközőkkel van felszerelve, amelyek a verőlemezek megfelelő hornyaiba nyúlnak.

Ismert továbbá a 253 336 lígstromszámú osztrák szabadalmi leírás. Ebből egy olyan szénpormalom ismerhető meg, amelynek verőkereke hagyományos módon keréktárcsából és gyűrűstárcsából van felépítve. A gyűrűstárcsákat verőlemezekkel borított jármok kötik Össze.

A szerkezet nagy hátránya az, hogy a verőlemezek és jármok forgásának következtében fellépő centrifugális erő azokat a csavarokat veszi igénybe, amelyek a jáfmokat a kerék- és gyűrűstárcsákkal összekötik. Ezt a verőkerék-tlpust tehát csak előre meghatározott méretben lehet alkalmazni, mivel áettartamát a fordidatszám - és természetesen az ettől függő centrifugális erő mértéke - határozzák meg.

A gyakorlat is igazolja, hogy ennek a verőkerékkonstrukciónak a hatásfoka sem kielégítő. A verőkerékkel egy tengelyű eló'fokozaí ugyanis a bemenő aknaszelvény beömlőnyílásánál turbulenciát idéz elő, igénybevéve az oldalfalakat, és így a verőlemezekre meg nem engedhető nyomaték hat.

A 921 660 lajstromszámú német szabadalmi leírásból olyan verőkerék ismerhető meg, amelynél a keréktengellyel párhuzamos verőlemezek a keréktárcsán és gyűrűstárcsán kimunkált, koncentrikus kimélyítésekben vannak rögzítve.

A zúzómalom, illetve a verőkerék méreteinek növelése esetén azonban a verőkeréknél olyan problémák jelentkeznek, hogy a kimélyítések oldalfalára, illetve az ütközőkre ható centrifugális, erő olyan értéket képes elérni, hogy a keréktárcsát és a gyűrűstárcsát összekötő jármokat rögzítő csavarok megnyúlnak és a verőkerék kerülete mentén kifelé görbül, ismert továbbá az olyan verőkerék-szerkezet is, amelynél ezt a hátrányt úgy igyekeztek kiküszöbölni, hogy csak a külső verőlemezeket rögzítik közvetlenül a koncentrikus kimélyítésekbe, míg a belső verőlemezek a jármokon kialakított azon kiugrásokra támaszkodnak, amelyek viszont a kimélyítésekben rögzítve vannak. Ez a megoldás sikeresnek bizonyult ugyan, de új hátrányokat rejtett magában. Szerkezeti okokból ugyanis a belső verőkmezek nem támaszkodhatnak a járom súlyponti tartományára, hanem arra-excentrikusán fekszenek fel. A jármok tehát csavaróigénybevételnek vannak kitéve, amelynek következtében a jármokon hasadások jöttek létre, ezeket azonban biztonsági okokból mindenképpen kerülni kell.

A találmány segítségével tehát azt a feladatot kell megoldani, hogy egy olyan verőkereket konst- 5 ruáljunk, amelyben a gyűrű alakú kimélyítésekbe illeszkedő ütközőkre csak a megengedhető határokon belüli igénybevétel hat, a jármoknak tehát nem kell olyan forgatónyomatékot felvenni, amely a verőkerék deformálódását idézhetné elő. 10

Ezt a feladatot úgy oldottuk meg, hogy olyan verőkereket konstruáltunk, amelyben a keréktárcsa és gyűrűstárcsa olyan jármokkal van összekötve, melyeket a verőkerék forgásirányában több, a ke- 15 réktengellyel párhuzamos verőlemez véd, és a szerkezetet az jellemzi, hogy valamennyi párhuzamos verőlemez mindkét oldalán egy-egy kiugró ütköző van kiképezve, s ezek az ütközők a keréktárcsán és gyűrűstárcsán kimunkált kimélyítésekbe magassági 20 méretüknek csupán egy részével erőzáró módon illeszkednek. Ezáltal a kimélyítések oldalfalára és vállaira ható erők oly mértékben csökkenthetők, hogy a verőkerék meg nem engedett igénybevételnek nincs kitéve. Egy további kiviteli példának 25 megfelelően a találmány szerinti megoldású verőkerék biztonsága azzal is fokozható, hogy a jármok tartólemezének mindkét oldalán, forgásirányba nézve, a jármok szélességi méretével egyező, kifelé mutató, olyan ütközők vannak kiképezve, amelyek 30 magassága valamivel kisebb, mint a keréktárcsán és gyűrűstárcsán kimunkált kimélyítések radiális irányban mért mélysége, szélessége viszont egyezik a kimélyítés szélességi méretével. A belső ütközők a kimélyítésekbe közvetlenül, míg a verőkerék külső 35 kerületéhez közelebb levő ütközők illesztőelemek útján erőzáróan illeszkednek a kerék- és gyűrűstárcsa kimélyítésének oldalfalához.

így minden további nélkül belátható, hogy a verőlemezek és az összekötő jármok által közölt 40 centrifugális erő és hajlítónyomaték két vagy több vállon keresztül tételeződik át a verőkerékre - szemben az ismert megoldásokkal, ahol ezek az erők egy ponton támadnak - így a keréktárcsa és gyűrűstárcsa hajlítás vagy a centrifugális erő okozta 45 nyomás következtében nem deformálódhatnak. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy a jármoknak nem kell felvenni a verőlemezekre ható centrifugális erő okozta nyomatékot, ezért olyannyira tehermentesítve vannak, hogy számottevő igénybevétel rájuk 50 nem hat.

A találmányt a mellékelt rajz és az ehhez fűzött szerkezeti ismertetés révén részletesen is megmagyarázzuk. A rajzokon az ⁵⁵

1. ábrán egy olyan verőkerék-szerkezet látható rész-metszetben, amelyben három párhuzamos verőlemez van, a

2. ábra két verőlemezes kerékszerkezet rész-metszetét mutatja be, a

3. ábrán a 2. ábra szerinti verőkerék egy részletét látjuk, végül a

4. ábra olyan metszelrajz, amelyen egy verőkerékjármot és a keréktárcsát rész-metszetben ábrázoltunk.

A találmány szerinti megoldásnak megfelelő verőkerék - mint a rajzok mutatják - áll egy 1 keréktárcsából és egy 2 gyűrüstárcsából. A két tárcsát egymással 3 jármok kötik össze. Amint különösen a 2. ábrából látható, a kerék- és gyűrűstárcsákon egyaránt koncentrikus 4 kimélyítések vannak kimunkálva. Ezekbe a kimélyítésekbe illeszkednek egyrészt az 5 verőlemezek, másrészt az oldalsó 6, 13 ütközőkkel kialakított 3 jármok.

A 3. és 4. ábrák azt mutatják, hogy a 8 illesztőelem hogyan helyezkedik el a 4 kimélyítés 7 válla és a külső 13 ütközők között. A jármokat alátámasztó 9 tartólemezek és az 5 verőlemezek elülső éle között 10, 11, 12 koptatólemezek vannak, amelyek a gyűrűstárcsa és a keréktárcsa védelmét látják el.

A találmány szerinti megoldásnak megfelelően módosított kivitelű verőkerék jóságát a gyakorlat is igazolta. Élettartama - szemben az ismert veró'kerekekkel — meghaladja azok 2-3-szoros élettartamát, deformáció üzem közben nem következett be, bármilyen méretű szénőrlőmalomban alkalmazható, karbantartása minimális (kevés) és revíziójuk (amennyiben például erőmű szénportüzelésű kazánjaihoz szükséges szén őrlése a feladat) csak a nagyberendezés (kazán) szokásos üzemi karbantartásakor vált aktuálissá.

Claims (2)

1. Szabadalmi igénypontok:

   1. Verőkerék zúzómalomhoz, amelynek keréktárcsáját és a kerék gyűrűstárcsáját olyan jármok kapcsolják össze, amelyek a verőkerék forgásának irányában több, a keréktengellyel párhuzamos verőlemezzel vannak ellátva, azzal jellemezve, hogy az egymással párhuzamos verőlemezek (5) mindkét oldalán ütközők (6, 13) vannak kimunkálva, amelyek a keréktárcsán (1) és a gyűrűstárcsán (2) kimunkált kimélyítésekbe (4) erőzárón illeszkednek.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti verőkerék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ütközők (6, 13) szélessége a jármok tartólemezének (9) mindkét oldalán, a jármok teljes szélességi méretével egyező méretű és magasságuk kisebb, mint a kimélyítések (4) radiális irányban mért mélysége és a belső ütközők (6) a kimélyítésekbe közvetlenül, míg a külső ütközők (13) illesztőlemezek útján erőzáróan illeszkednek a kimélyítések (4) oldalfalához (7).