HUT76498A - Gear - Google Patents

Description

A találmány tárgya hajtómű, amely legalább egy belső fogazással ellátott kerékkel, azaz gyűrűkerékkel, valamint ehhez képest forgathatóan ágyazott kihajtótesttel van ellátva, továbbá behajtótengelye van, amely legalább két excentrikus szakasszal rendelkezik. Az excentrikus szakaszok mindegyikén a gyűrűkerék belső fogazásával kapcsolódó, külső fogazású kerék forgathatóan van ágyazva.

Az ilyen hajtóműveket főleg 1:6 - 1:250 áttételi tartományokban alkalmaznak főleg, amelyek nagy fajlagos terhelhetőségűek a hajtómű tömegét és külső méreteit figyelembe véve. A nagy áttételi viszonnyal rendelkező hagyományos hajtóművek ismertek például az US-4 846 018 számú USA-beli szabadalmi leírásból. Ennél a hajtóműnél a csökkentőmechanizmus első és második csökkentőfokozatból áll. A primer csökkentőfokozat központi fogaskerékből, azaz napkerékből és több olyan bolygókerékből áll, amelyek homlokoldali fogazással vannak ellátva. A szekunder fokozat forgattyústengelyek csoportjából áll, amelyeknek excentrikus szakaszai forgathatóan ágyazott és külső fogazással ellátott kerékpályákat hordanak, amelyek a kerék belső fogazásával kapcsolódnak. A forgattyústengelyek a végeiken peremekben vannak ágyazva, amelyek egymással elfordulásmentesen köthetők össze. A központi fogaskerék a primer fokozat napkerekeivel működik együtt, amelyek a behajtó forgattyústengely végein vannak elrendezve.

A fenti hajtómű számottevő hiányossága, hogy viszonylag kicsi a fajlagos nyomatéka, amelyet a behajtó forgattyústengely csapágyának erőátadása korlátoz. Ezen túlmenően, a forgattyústengely gördülőcsapágyai úgy vannak méretezve, hogy kisebb, 50-10 mm közötti nagyságrendű hajtóművek egyáltalán nem gyárthatók. A gördülőcsapágyak korlátozzák a hajtómű fajlagos nyomatékátadó képességét is.

Ismert továbbá a DE-2 835 973 számú német szabadalmi leírásból olyan hajtómű, amely központi behajtótengellyel rendelkezik, amelynek excentrikus csapjain külső fogazással el84332-8036/MJ

-2látott bolygókerekek vannak forgathatóan ágyazva. Ezek a bolygókerekek a kerék belső fogazásával kapcsolódnak. A bolygókerekek átmenő axiális nyílásokkal vannak ellátva. Annak érdekében, hogy a csapok és a második fokozat napkerekei közötti vonalmenti érintkezési tartományokban a csúszósurlódást elkerüljék, a csapokon perselyeket rendeztek el, amelyek azonban a tényleges csúszósurlódást és az ezzel kapcsolatos problémákat nem küszöbölik ki. A csúszósurlódás és az eközben keletkező hőveszteségek miatt a hajtómű állandó fordulatszáma időben korlátozott. Ez a súrlódás lekoptatja az érintkező-felületeket és növeli a hajtómű csökkentőmechanizmusának pontatlanságát, ami különösen akkor hátrányos, ha nagy pontosságú hajtóműre van szükség. Éppen ezért a gyakorlati tapasztalatok szerint az egyes szerkezeti részek igen magas gyártási pontossággal gyártandók.

A fenti technika állásából kiindulva a jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosság kiküszöbölése.

A kitűzött feladatot a jelen találmány szerint a bevezetőben ismertetett hajtóműnél azzal oldottuk meg, hogy a külső fogazású kerekek a kihajtótestek között vannak elrendezve, továbbá, a külső fogazású kerék és az azzal társított kihajtótest közé olyan mozgás-átalakító test van iktatva, amely a külső fogazású kerék bolygómozgását a kihajtótest forgómozgásává alakítani képes, és a behajtótengely középvonalához képest ez keresztirányú mozgást végez.

A találmány szerinti hajtómű tehát legalább egy belső fogazású kerékből (gyűrűkerékből) és rendszerint két körtárcsaszerű peremből áll, amelyek a gyűrűkerékhez képest forgathatóan vannak ágyazva. A hajtómű behajtótengelye excentrikus szakaszokkal rendelkezik, amelyek egymáshoz képest előnyösen 180°-kal elfordított helyzetűek. Ezeken az excentrikus szakaszokon külső fogazással ellátott kerekek (bolygókerekek) forgathatóan vannak ágyazva. Az excenterek tengelyei a behajtótengely középvonalához képest azonos mértékben (excentricitással) vannak eltolva. A külső fogazással ellátott kerekek a gyűrűkerékkel kapcsolódnak, és a kihajtótestek (peremek) között vannak elrendezve. Bizonyos kiviteleknél célszerű, hogy kihajtótestek egymáshoz képest ne legyenek elfordított helyzetűek. Ilyen esetekben a külső fogazással rendelkező kerekek axiális nyílással vannak ellátva, amelyeken keresztül összekötőelemek vezethetők, mégpedig a kerekekhez képest érintésmentesen. Ilyen esetben a kihajtótestek egymással oldhatók, azonban egymáshoz elfordításmentesen kapcsolódnak. A kihajtótestek ilyen elfordításmentes összekapcsolásán kívül

-3az összekötő elemek meghatározhatják a kihajtóelemek viszonylagos axiális helyzetét is. A külső fogazással ellátott kerekek olyan sok szabadságfokkal rendelkeznek, hogy azok bolygómozgást végezhetnek. Ezek a fogaskerekek a gyűrűkerék tengelye körül elfordulhatnak, és ezzel egyidejűleg forgást végezhetnek a saját tengelyűk körül.

A találmány szerinti hajtómű célszerű kiviteli alakjánál a külső fogazású kerék és az azzal társított kihajtótest (perem) között olyan mozgás-átalakító test van elrendezve, amely a bolygókerék bolygómozgását a kihajtótest forgómozgásává transzformálja. Ez a mozgásátalakító test a külső fogazású kerékhez, valamint a kihajtótesthez képest eltolhatóan van elrendezve. Ez a mozgásátadó test egyidejűleg keresztirányú mozgásokat is végez, mégpedig a behajtótengely (forgattyústengely) középvonalára vonatkoztatva.

Minden kihajtótest vezetőtesttel rendelkező vezetőpályákkal van ellátva, amelyek a mozgásátadó test egyenes vonalú megvezetésére valók. A peremeknek ezek a vezetékei azonos irányban helyezkednek el, és a kihajtótest forgástengelyére keresztirányúan vannak tájolva. Továbbá, minden kerék olyan vezetőpályákkal van felszerelve, amelyek a mozgásátalakító test keresztirányú elmozdulásaihoz egyenes m egyezetésekként szolgálnak. Ezek a megvezetések a keréktengelyre keresztirányúak. A mozgás-átalakító test két, előnyösen egymáshoz képest merőlegesen elrendezett vagy hasonlóképpen kialakított vezetőpályával rendelkezik, úgyhogy ezek révén a mozgás-átalakító test eltolható és egyenes vonalúan meg van vezetve, mégpedig a kihajtótesthez és a hozzátartozó kerékhez képest. A hajtómű legalább két kihajtótesttel rendelkezik, amelyek bizonyos kiviteli alakoknál egy párt képeznek, továbbá, legalább egy mozgás-átalakító testet alkalmazunk, amely a kihajtótestek közül legalább az egyikkel van társítva. Továbbá, a kihajtótestek központi nyílással vannak ellátva, úgyhogy a behajtótengely a kihajtótestek központi nyílásain keresztülvezethető, és egy-úttal az érintkezésmentesen áthalad a vele társított mozgás-átalakító test központi nyílásán is.

Az egyenesbevezetés vezetőpályái kihajtótesten, illetve a kihajtótestben vannak kialakítva, mégpedig olyan nyúlványok egymással szembenfekvő oldalain, amelyek a kihajtó-test középvonalához képest tengelyszimmetrikusan és a peremek homlokoldalain párosával vannak elrendezve. Ezek az axiális nyúlványok (ütközők) axiális felülnézetben íves trapézként vannak kialakítva. Ezekben az ütközőkben axiális nyílások (furatok) vannak kialakítva. Az egyenesbevezetés vezetőpályái a külső fogazású keréken a kerék ütközőinek két-két szembenlévő oldalán vannak kiképezve. A vezetőpályák közvetlenül a kerék ütközőin (nyúlványain), valamint a kihajtótest ütközőin is kialakíthatók. Ezek másrészt kialakíthatók lapos lécekként is, amelyek a kerék és a kihajtótest ütközőinek egymással szembenfekvő oldalain helyezkednek el.

A mozgás-átalakító test előnyösen négy karral (szárral) van ellátva, amelyek a mozgásátalakító test gyűrű-alakú része által tartott párokat képeznek. Az egymással szembenfekvő karok egyik páija határozza meg az első vezetőpályát, amellyel a mozgás-átalakító test a kihajtótest egyenesbevezetésében eltolhatóan karok (szárak) helyezkednek el. A második vezetőpálya révén a mozgás-átalakító test az egyenesbevezetésben eltolhatóan van elrendezve. Ez az egyenesbevezetés a külső fogazású kerékben, illetve keréken van kialakítva. A kihajtótesten kialakított egyenesbevezetés vezetőpályái és a mozgás-átalakító test vezetőpályái között gördülőelemek, pl. hengeres gördülőelemek vannak elrendezve. Olyan esetekben, amelyeknél a hajtómű egyes szerkezeti részei egymáshoz megfelelő hézaggal kapcsolódhatnak, a peremen lévő vezetőpályák és a külsőfogazású keréken lévő vezetőpályák vezető-, illetve csúszófelületekként alakíthatók ki. Az ilyen csúszófelületek vagy csúszkák megfelelő csúszási tulajdonságú anyagokból készíthetők, amivel javítható a nyomatékátadás hatásfoka.

Az olyan összekötőelemek, amelyekkel a peremeket egymással összekötjük, áthaladnak az ütközők axiális nyílásain. A peremek axiális helyzete (távköze) meghatározható távtartó elemekkel. Olyan esetet kivéve, amelynél az összekötőelemek és a távtartó elemek egyesítve vannak, azaz ezek egyetlen darabból vannak kialakítva, kialakíthatjuk a távtartó elemeket közvetlenül a perem ütközőjén, de adott esetben ezek a hajtómű különálló részét is képezhetik, ez esetben ezek axiális nyílásokkal rendelkeznek, amelyek átengedik az összekötőelemeket.

A belső fogazás hengeres keresztmetszetű elemekből képezhető ki, amely hengeres elemek a kerék belső kerülete mentén a középvonalhoz képest egyenletesen kiosztott mélyedésekben vannak elrendezve, és ezáltal képezik a gyűrűkerék belső fogazását. A külső fogazás ugyancsak kialakítható hengeres keresztmetszetű elemekből, így például hengerekből, amelyek mélyedésekben vannak elrendezve, és ezek a mélyedések a kerék külső kerülete mentén egyenletesen vannak kiosztva. A külső fogazással ellátott keréknek a belső fogazással ellátott kerékkel való együttműködése előnyösen két menesztőszakaszban valósítha- 5 -

tó meg, amelyek két kerék középvonalán fektetett síkra szimmetrikus. A hengeres elemekből álló fogazással rendelkező kerekek menesztése a két menesztési tartományban megvalósítható például előfeszítéssel, amelynek révén a fogak markáns lineáris karakterisztikáját éljük ek Ez az előfeszítés a hengeres fogak érintkezési rugalmassága révén lehetséges.

Legalább egy perem a házban (belső fogazással ellátott kerékben) forgathatóan van ágyazva. A perem külső kerülete mentén és annak homlokoldali felületein - amelyek a mozgásátalakító test felé néznek - radiális és axiális körkörös csapágyfutópályák alakíthatók ki. Ugyanígy a belső fogazással ellátott kerék a belső kerülete mentén a csapágytestek részére körkörös futópályákkal látható el, amelyek a peremnek a házban (gyurukerékben) való ágyazására szolgálhatnak. A peremek felőli homlokoldalakon axiális csapágypályák képezhetők ki. A belső fogazással ellátott kerék és a perem radiális és axiális futópályái között gördülőelemek vannak elrendezve. A két egymással mereven összekapcsolt perem és a belső fogazású kerék ezáltal nagy szilárdságú és erőátadó képességű radiál-axiális csapágyat képeznek. A perempár a belső fogazású kerékhez képest úgy van továbbá ágyazva, hogy ezzel a kerékkel olyan test van mereven összekapcsolva, amelyben hajtott test forgathatóan van ágyazva. Ez a test a perempárral van összekötve. A hajtott test lehet például a behajtótengely, amelynek peremrésze a kihajtótest peremeivel mereven összeköthető. A behajtótengely az egyik vagy a másik peremek központi nyílásában csapágyban ágyazható.

A hajtómű behajtótengelye axiálisan excentrikus szakaszokkal rendelkező menesztővel mereven össze van kötve. Az axiális szakaszok a menesztő homlokfelületén és kör mentén egyenletesen vannak elrendezve. Az excentrikus szakaszok hordozzák a külső fogazású bolygókerekeket. Ezek a bolygókerekek kapcsolódnak azzal a belső fogazással, amely a peremen van kialakítva, és ezek egyúttal a behajtó fogaskerék külső fogazásával is kapcsolódnak.

Az excentrikus szakasszal ellátott hajtómű lényege a következő:

A hajtóműnek belső fogazással ellátott kereke (gyurukereke) és pereme van. A perem a belső fogazású kerékhez képest forgathatóan van ágyazva. A hajtóműnek behajtótengelye van, amely legalább egy excentrikus szakasszal (excenterrel) van ellátva, amelyen külső fogazással ellátott kerék forgathatóan van ágyazva. Ez a kerék kapcsolódik a belső fogazású kerékkel. A külső fogazású keréknek olyan szabadságfoka van, hogy az bolygómozgást

* ···· • ·

Μ ·

-6végezhet, ez más szóval annyit jelent, hogy az elfordulhat a belső fogazású kerék tengelye körül, és ezzel egyidejűleg a saját tengelye körül is forgó mozgást végezhet. Az excenterrel ellátott hajtómű lényege, hogy a külső fogazású kerék és a perem közé mozásátadó test van iktatva, amely a kerék bolygómozgását a perem saját tengely körüli, és adott esetben a gyűrűkerék forgó mozgásává képes transzformálni. Ez a mozgás-átalakító test a külső fogazású kerékhez és a peremhez képest is eltolhatóan van ágyazva, és ez egyúttal a behajtótengely középvonalára keresztirányú elmozdulást végezhet.

A találmány révén elérhető főbb előnyöket az alábbiakban foglaljuk össze:

(a) A behajtótengely csapágyai itt kizárólag olyan erők terhelik, amelyek a fogak kapcsolódási körzetében lépnek fel. Ezzel a hajtómű meglepően magas fajlagos nyomatékátadó képességét érjük el. A mozgás-átalakító test egymással szembenfekvő karjain fellépő nyomatékok reakcióerői semlegesítik egymást, és azokat a behajtótengely csapágyába nem adjuk át terhelésként. Más szavakkal, a mozgás-átalakító test csak a forgatónyomatékot adja át, és így nem képződnek reakcióerők. Ezáltal a találmány szerinti hajtómű nyomatékátadó képességét a hagyományos hajtóművekhez képest mintegy 50 %-kal növeltük.

(b) A csökkentőmechanizmus csúszósurlódás nélkül maximális hatásfokkal működik. A peremek vezetőpályái és a mozgás-átalakító test vezetőpályái közé helyezett gördülőelemek, továbbá a külső fogazású kerék és a mozgás-átalakító test vezetőpályái közé helyezett gördülőelemek a mozgás-átalakító test lineáris görgővezetékeit képezik, miközben viszonylagos elmozdulást végeznek a peremhez és a külső fogazású kerékhez képest. A javasolt csökkentőmechanizmus tehát kizárólag gördüléses súrlódást alkalmaz, aminek következtében a teljesítményátadás maximális hatásfokát érjük el. A mozgás-átalakító test lengő mozgásainál fellépő elmozdulási sebesség amplitúdó értéke 10 'm/s nagyságrendű. Ez az érték a forgócsapágyak forgási sebességéhez képest százszor kisebb, ezáltal a csökkentőmechanizmus veszteségteljesítményét a találmány szerinti hajtóműnél jelentősen csökkentettük. Ez okból a hajtómű lényegesen nagyobb tartós fordulatszámokon üzemeltethető, mint a hagyományos hajtóművek, amelyeknél a csökkentőmechanizmus csúszó- és gördülőcsapágyakat alkalmaz. Az összehasonlításnál természetesen azonos hőmérséklettartományokat vettünk figyelembe.

··· · (c) További előnyként említhető meg, hogy a 0 terhelési nyomaték tartományában a csavarási szilárdság a találmány szerinti csökkentőmechanizmusnál lineáris karakterisztikájú, továbbá, a hajtómű nagy futáspontosságú.

A mozgásátadó test vezetékében lévő gördülőelemek, amelyek a peremhez és a kerékhez képest viszonylagos elmozdulást végeznek, olyan rugalmas rendszert képeznek, amely a mozgásátadó test csapágyának előfeszítését egyenes vonalú vezetésben teszi lehetővé, amely egyenes vonalú vezeték a peremben és a külső fogazású kerékben van kialakítva. Ez az előfeszítés azonban nem jár a passzív ellenállások növekedésével, valamint a hajtómű kihajtási oldalának fluktuációjával. A mozgásátadó test gördülőtest vezetésének előfeszítése azt a célt szolgálja, hogy a hajtómű csavarást szilárdsága lineáris karakterisztikájú legyen akkor, ha a hajtóművet a terhelőnyomaték 0 tartományában működtetjük. Ezzel az elő feszítéssel a hajtómű káros futását kiküszöböljük, ami szervomegvezetéseknél nehézségeket okozhat.

(d) A mozgásátadó testnek a behajtótengely és a külső fogazású kerék között nincs radiális tere, úgyhogy így igen kis méretű hajtómű gyártható. A hajtómű extrém méretei, pl. 60 mm-es vagy annál kisebb hajtóművek is gyárthatók, ami a hagyományos hajtóműveknél megvalósíthatatlan.

(e) A hajtómű kettős funkciót valósít meg: egyrészt a hajtómű funkcióját és a csapágy funkcióját.

A külső csapágypályák közvetlenül a peremben és a belső fogazású kerékben vannak kialakítva, ezek a hajtóművön belül második funkciót tesznek lehetővé, nevezetesen radiális csapágyat képeznek, amely az erőket és a nyomatékokat minden irányban átadni képes. A mozgás-átalakító test mögötti szabad radiális tér jól hasznosítható pl. arra, hogy itt elrendezzük az axiális gördülőcsapágyakat. Az ilyen hajtómű közvetlenül felszerelhető különböző berendezések forgóasztalára, vagy pl. robotok csuklójaként.

(f) A hajtómű dinamikus kiegyensúlyozottsága:

A két excentrikus résszel rendelkező hajtóműveknél, amelyek egymáshoz képest

180°-kal eltolt helyzetűek, a mozgás-átalakító testek harmonikus oszcilláló mozgásokat

végeznek, mégpedig ellentétes fázisban. Ezeket az erőhatásokat a találmány szerinti megoldásnál teljesen kiküszöböltük, és így ezeket nem adjuk át a környezetnek.

(g) A hengeres fogakkal rendelkező fogaskerekek alkalmazása módot ad arra, hogy az egymással kapcsolódó alrendszereket előfeszítsük. Az előfeszítés a hengeres fogak raenesztőjének körzetében azonos hatásokkal jár, mint a redukálómechanizmus előfeszítése, ezáltal a hajtómű egészében lineáris csavarásszilárdságú, beleértve a nyomatéki terhelés 0 tartományát is.

(h) A peremek és a külső fogazású kerekek előnye:

A peremen és a külső fogazású keréken kialakított vezetőpályák egyenletesen kopnak, ami a hagyományos bolygóművekhez képest lényeges előny.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

- az 1. ábra a találmány szerinti hajtómű példakénti kiviteli alakjának keresztmetszete, ahol a peremek kapcsolóelemmel vannak összekötve;

- az la. ábra az 1. ábrán B-B vonal mentén vett metszet;

- az lb. ábra az 1. ábrán C-C vonal mentén vett metszet;

- az 1 c. ábra az ütközőknél vezetőpályákkal ellátott lécek elrendezését szemlélteti;

- az 1 d. ábrán szétbontott perspektivikus képben mutatjuk be az 1. ábra szerinti peremet és összekötőelemet;

- az le. ábrán mozgás-átalakító test perspektivikus képben látható;

- a 2. ábrán a találmány szerinti hajtómű másik példakénti kiviteli alakja látható, amelynél a peremek kapcsolóelemekkel vannak egymással összekötve, ezek távtartóelemek axiális nyílásain vannak keresztülvezetve,

- a 2a. ábra a 2. ábrán B-B vonal mentén vett metszet;

- a 2b. ábra a 2. ábrán C-C vonal mentén vett metszet;

-9- a 2c. ábrán mozgás-átalakító test lineáris csúszóvezetékben való elrendezése látható, amely külső fogazású keréken és a peremen van kialakítva, ahol a csúszótalpak a kerék ütközőjén és a peremütközőn vannak kiképezve;

- a 2d. ábra a 2. ábra szerinti külső fogazású kerék és a perem perspektivikus képe;

- a 2e. ábrán a 2. ábra szerinti hajtómű szétbontott képen látható;

- a 3. ábra előtéttel ellátott hajtóműt szemléltet;

- a 3a. ábra a 3. ábra szerinti előtét részletének tengelyirányú nézete;

- a 4. ábrán a találmány szerinti hajtómű kétperemes kiviteli változata látható, amelynél a peremek hajtott elemmel vannak összekötve, amely olyan testben van forgathatóan ágyazva, amely a belső fogazású kerékkel mereven van összekötve,

- az 5. ábra a találmány szerinti hajtómű olyan kivitelét szemlélteti, amely excentrikus szakasszal és mozgás-átalakító testtel van ellátva;

- az 5a. ábra az 5. ábrán D-D vonal mentén vett metszet.

A találmány szerinti hajtómű első példakénti kiviteli alakját az 1., la., Ib., le., ld. és le. ábrák szemléltetik. Amint itt látható, 10 behajtótengelynek két 17 excentere van, amelyek 180°-kal egymáshoz képest eltolt helyzetűek. A 17 excenterek forgathatóan ágyazott 30 kerekekkel vannak ellátva, amelyek külső 33 fogazással és központi 31 nyílásokkal rendelkeznek. A 30 kerekek több átmenő axiális 32 nyílással is el vannak látva, amelyek a 30 kerekek középvonala körül egyenletesen vannak kiosztva. A 17 excenterek kerületén 12 hengerek számára futópályák vannak kialakítva, amelyek a 30 kerekek számára csapágytestekként szolgálnak.

A 10 behajtótengely 5 rugó révén 8 hajtómotor 9 tengelyével van összekötve. A 8 hajtómotor 41 belső fogazással rendelkező 40 kerékkel 6 testen és 7 csavarokon keresztül van összekötve. A 30 kerekek középen körkörös 50 peremek között vannak elrendezve, amelyek egymással 60 kapcsolóelemek révén vannak összekötve. A 60 kapcsolóelemek érintkezésmentesen keresztülhaladnak a 30 kerekek 32 nyílásain, úgyhogy az 50 peremek egymással mereven összeköthetők. Az 50 peremek páija a 41 belső fogazással ellátott 40 ke-

- lőrékhez képest forgathatóan van ágyazva. A 40 kerék 41 belső fogazása a 30 kerekek 33 külső fogazásával kapcsolódik. A 30 kerekek 30a tengelyei a 40 kerék 40a tengelyével párhuzamos helyzetűek, azonban e excentricitással eltoltan vannak elrendezve.

Az 50 peremek 54a és 54b vezetőpályákkal vannak ellátva, amelyek egyenes 50b vezetéket határoznak meg. Az 50b vezeték az 50 perem tengelyére merőlegesen van elrendezve. A 30 kerekek mindegyike 34a és 34b vezetőpályákkal van ellátva, amelyek lineáris 30b vezetéket határoznak meg, ahol ez a lineáris 30b vezeték a 30 kerék 30a tengelyére merőleges helyzetű.

A hajtómű mindkét oldalán az 50 perem és a 30 kerék között mozgás-átalakító 70 test van elrendezve. Ennek a mozgás-átalakító 70 testnek egymáshoz képest két ortogonális irányú 74a, 74b, illetve 75a, 75b pályája van. Ezek úgy vannak elrendezve, hogy két, egymásra merőleges irányban eltolhatok. Az egyik lineáris 50b vezeték az 50 peremen van kialakítva, a 70 test pedig a 30 keréknél kialakított 30b vezetékben a másik irányban eltolható helyzetű, Mindekét 50 perem és 70 test egy-egy központi 51, illetve 61 nyílással van ellátva. A 10 behajtótengely az 50 perem központi 51 nyílásaiban van a végein ágyazva, mégpedig 3 csapágyakban. A 10 behajtótengely érintkezésmentesen keresztülhalad a 70 test 71 nyílásán. A 71 nyílás belső átmérője a jelen esetben legalább 2e (excentricitás) értékkel nagyobb, mint a behajtótengely azon részének külső átmérője, amelyen a 71 nyílás keresztülhalad.

Az 54a és 54b vezetőfelületek az 55a és 55b ütközők egymással szembenfekvő oldalain vannak kialakítva. Az 55a és 55b ütközők tengelyszimmetrikus párokként vannak kialakítva, és a perem homlokoldalán helyezkednek el. Az 54a és 54 vezetőfelületek közvetlenül az 50 perem 55a és 55b ütközőin vannak kiképezve (lb. ábra). Ezek lehetnek sík 81 lécek, amelyek az 55a és 55b ütközők szembenfekvő oldalaihoz vannak rögzítve (le. és 2c. ábrák). Az 50 perem 55a és 55b ütközői axiális 53a és 53b nyílásokkal vannak ellátva.

A 43a és 43b vezetőpályák a 30 kerekek mindegyikén megtalálhatók, ezek a 35a és 35b ütközők egymással szembenfekvő oldalain vannak kialakítva. Ezek központosán egymással szembenfekvő párokat képeznek, amelyek a kerék homlokoldalán helyezkednek el. A 30 kerék axiális 32 nyílásai a 35a és 35b ütközők párjai közötti körön helyezkednek el. A 34a és 34b vezetőpályák közvetlenül a 30 kerék 55a és 55b ütközőin vannak kialakítva (1.

- 11 ábra). Ezek azonban adott esetben lapos 91 lécekként is kialakíthatók, amelyek a 35a és 35b ütközők egymással szembenfekvő oldalain rögzíthetők (le. és 2c. ábra).

A 70 test a jelen esetben négy 74 karral van ellátva, amelyeket 73 gyűrűszakasz tart. Az egymással szembenfekvő 74 karok egyik párja olyan vezetőpályákkal rendelkezik, amelyeken keresztül a 70 test az 50 perem lineáris 50b vezetékében eltolhatóan van elrendezve. A szembenfekvő 74 karok másik párja ugyancsak párhuzamos vezetőpályákkal rendelkezik, amelyek révén a 70 test a 30 kerék lineáris 30b vezetékében eltolhatóan van elrendezve. Az 50 perem lineáris vezetékének 54a és 54b vezetőfelületei, valamint a 70 test vezetőfelületei között hengeres 80 gördülőtestek vannak elrendezve. A 70 test vezetőfelületei segítségével a 70 test a lineáris 50b vezetéken eltolhatóan helyezkedik el. Hasonlóképpen, mint a 30 kerék lineáris 30b vezetékének 34a és 34b vezetőpályájainál és a 70 test vezetőpályájainál a 70 test eltolhatóan van elrendezve. Mindkét esetben a 70 test vezetését gördülőcsapággyal oldottuk meg, ha az lengőmozgást végez a 30 kerékhez és az 50 peremhez képest, valamint a 40a tengelyhez képest.

A 60 összekötőelemek 62 szakaszai az 50 peremeket kötik össze, és keresztülhaladnak az 55a és 55b ütközőkben kialakított axiális 53a és 53b nyílásokon. A 62 szakasz axiális mérete hosszabb, mint a 30 kerék vastagsága, amelyből az kinyúlik. A 60 összekötőelemek csökkentett méretű része, azaz 61 válla keresztülhalad szabadon a 30 kerék axiális 32 nyílásain. A 40 kerék 41 belső fogazása 41d hengerekből áll, amelyek axiális 41 hornyokban vannak ágyazva. Ezek az axiális 41a hornyok a 40 kerék belső kerülete mentén egyenletesen vannak elosztva. Ezzel tehát olyan fogaskerekekről van szó, amelyeknek a fogai célszerűen hengeres elemekből állnak. Ugyanez érvényes a 30 kerék 33 külső fogazására is, amely hengeres keresztmetszetű 33b elemekből áll. Ezek a 33b elemek axiális 33a hornyokban vannak ágyazva. Az axiális 33a hornyok a 30 kerék külső kerülete mentén egyenletesen vannak kiosztva.

Az 50 perem külső kerületén és a 40 kerék belső kerületén radiális futópályák vannak kialakítva, amelyeken 47 hengerek vannak ágyazva. Az 50 peremeknek a 70 testek felőli homlokfelületein axiális csapágypályák vannak kialakítva, amelyeken a 46 testek (acélhengerek vagy más kemény anyagból készült hengerek) vannak elrendezve. A 46 testek axiális csapágykosárban vannak elrendezve. Axiális 44 távtartógyűrűk révén a csapágy kívánt előfeszítése axiális irányban megvalósítható. A peremeket a 60 összekötőele-

-12mek és 63 csavaranyák rögzítik egymáshoz. Megjegyezzük, hogy az 55a és 55b ütközők homlokfelületei a 60 összekötőelemek 61 vállának homlokfelületeivel nyomás alatti kapcsolatban vannak. A 60 összekötőelem 61 válla ezzel tehát távtartóelemként is szolgál. A 44 távtartógyürűk biztosítják a 41 és 33 hengereket az axiális elmozdulással szemben.

A 2., 2a., 2b., 2c., 2d., 2e. és le. ábrákon a találmány szerinti hajtómű további kiviteli alakját szemléltettük. Az első kiviteli alakhoz képest ez eltérést mutat az 50 perem összekötésmódjában. Az 50 peremek 55a és 55b ütközőjén 52 távtartóelemek vannak elrendezve. Ezek az 52 távtartóelemek a 30 kerék axiális 32 nyílásain hézaggal haladnak keresztül, továbbá, ezek axiális 56 nyílásokkal vannak ellátva. Ezek az 56 nyílások fogadják be a 60 összekötőelemeket. A 63 csavaranyák meghúzásával határozható meg az 52 távtartóelemek homlokoldalainál a peremek mindenkori helyzete.

A 2e. ábrán a 2. ábra szerinti hajtómű szétbontott képben látható.

A találmány szerinti hajtómű kereszt-csökkentőmechanizmusos kiviteli változatát a 3. és 3a. ábrán szemléltettük. A hajtómű csökkentőmechanizmusa lényegében megegyezik a fentebb ismertetett kiviteli alakokéval. A különbség a 10 behajtótengely hajtásmódjában van. A 10 behajtótengellyel 15 menesztő van mereven összekötve, amely axiális 16 csapokkal van ellátva. Az axiális 16 csapok kör mentén egyenletesen vannak kiosztva, és a 15 menesztő homlokoldalán vannak elrendezve. Az axiális 16 csapokon 21 külső fogazassál ellátott 2 bolygókerekek forgathatóan vannak ágyazva. A 2 bolygókerekek egyúttal kapcsolódnak az 50 peremek 57 belső fogazásával, és az 1 behajtófogaskerék 11 külső fogazásával.

A találmány szerinti hajtómű negyedik példakénti kiviteli alakját a 4. ábra szemlélteti, amely kereszt-csökkentőmechanizmussal van ellátva. A fenti kivitelekhez képest a különbség itt abban van, hogy miként van az 50 perem a 40 kerékhez képest ágyazva. Ennél a kivitelnél 41 belső fogazással ellátott 40 kerékkel 43 test van összekötve. A 43 testben hajtott 20 szerv forgathatóan van ágyazva, amely pedig az 50 peremmel mereven van öszszekötve.

Végül az 5. ábra szerinti hajtóműnél a 10 behajtótengely excentrikus 17 szakasszal van ellátva. Ezen az excentrikus 17 szakaszon 30 kerék van ágyazva, amely központi 31 nyílással van ellátva. A 30 keréknek 33 külső fogazása van. A 17 szakasz kerülete futópályát ké- 13 pez hengeres testek számára, amelyek a 30 kerék csapágyát képezik. A 40 kerékben a 41 belső fogazás kapcsolódik a 30 kerék 33 külső fogazásával.

Az 50 perem a kihajtási oldalon 54a és 54b vezetőfelületekkel van ellátva, amelyek lineáris vezetést képeznek a 15 perem forgástengelyére keresztirányban. A 30 kerék ugyancsak el van látva 34a és 34b vezetőpályákkal, amelyek lineáris megvezetést képeznek. Ez a lineáris megvezetés a 30 kerék 30a középvonalára keresztirányú. Az 54a és 54b vezetőpályákkal ellátott 50 perem és a 34a és 34b vezetőpályákkal rendelkező 30 kerék között mozgásátalakító 70 test van elrendezve.

A 70 testnek két, egymásra merőleges irányban 74a 74b, illetve 75, 75b vezetőpályái vannak, így az két, egymáshoz képest ortogonális irányban eltolhatóan van elrendezve és lengőmozgást végezhet. Ez a lengőmozgás egyrészt az 50 perem lineáris megvezetése irányába, másrészt a 30 kerék lineáris megvezetése irányába történhet. Az 50 perem 54a és 54b vezetőpályái, valamint a mozgás-átalakító 70 test 74a és 74b vezetőpályái között 80 és 90 hengerek vannak elrendezve, amelyek a mozgás-átalakító 70 test elmozdulását annak a 30 kerékhez és az 50 peremhez képesti viszonylagos elmozdulásai közben biztosítják. Az 50 perem és a mozgás-átalakító 70 test központi 51, illetve 71 nyílással van ellátva, ahol a 10 behajtótengely a végein az 50 perem központi 51 nyílásában csapágyon keresztül van ágyazva, ugyanakkor az hézaggal van keresztülvezetve a 70 test központi 71 nyílásán. A 10 behajtótengely másik vége a 40 kerékben van ágyazva. A 40 kerékkel 43 test kapcsolódik, amelyben hajtott 20 szerv forgathatóan van ágyazva, ez pedig az 50 peremmel mereven van összekötve.

Végül megemlítjük, hogy olyan kivitelek is lehetségesek, amelyeknél az oldalsó peremek egymással össze vannak kötve, és közöttük van a 30 kerék elrendezve. A peremek összekapcsolásmódja analóg lehet a fentebb ismertetett példakénti kiviteli alakokkal, ahol a baloldali perem a kihajtásoldali peremmel együtt mozog.

Claims (28)

1. Hajtómű legalább egy belső fogazással ellátott kerékkel, ehhez képest forgathatóan ágyazott kihajtótestekkel, valamint legalább két excentrikus szakasszal rendelkező behajtótengellyel, azzal jellemezve, hogy minden szakaszon (17) a belső fogazással (41) kapcsolódó külső fogazású (33) kerék (30) forgathatóan van ágyazva, továbbá, a kerekek (30) a kihajtótestek (50) között vannak elrendezve, továbbá, a kerék (30) és a hozzátartozó kihajtótest (50) között egy a kerék (30) bolygómozgását a kihajtótest (50) forgómozgásává alakító test (70) eltolhatóan van elrendezve, és ez a behajtótengely (10) középvonalához képest keresztirányban elmozdítható elrendezésű.

2. Hajtómű, amelynek belső fogazással ellátott kereke és a kerékhez képest forgathatóan ágyazott kihajtóteste, továbbá, excentrikus szakasszal rendelkező behajtótengelye van, amelyen a belső fogazással kapcsolódó külső fogazású kerék forgathatóan van ágyazva, továbbá, a kerék és a kihajtótest között elrendezett, és a kerék bolygómozgását a kihajtótest forgómozgásává alakító teste van, amely a kerékhez és a kihajtótesthez képest eltolhatóan van elrendezve és a kihajtótengely középvonalához képest keresztirányban elmozdítható elrendezésű, azzal jellemezve, hogy a mozgás-átalakító test (70) radiálisán kinyúló karokkal (74) van ellátva, ezek közül néhány a kihajtótesttel (50) együttműködő elrendezésű, míg a továbbiak a kerékkel (30) vannak együttműködő kapcsolatban.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a behajtótengely (10) középvonala és az excentrikus szakasz (17) középvonala egymással párhuzamosak.

4. Az 1. igénypont szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a kihajtótestek (50) összekötőegység (60) révén egymással elfordíthatatlanul összeköthető elrendezésűek.

5. A 4. igénypont szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a kerekek (30) az összekötőegység (60) számára nyílásokkal (32) vannak ellátva.

6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy az összekötőegység (60) a kerekeken (30) érintkezésmentesen keresztülhalad.

- 15

7. A 4-6. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy az összekötőegységek (60) csavarokként vannak kialakítva, amelyek a behajtótengely (10) középvonalával (40) párhuzamos helyzetűek.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a kerék (30) és a kihajtótest (50) a mozgás-átalakító test (70) számára vezetékkel (30b, 50b) rendelkezik.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a vezetékek (30b, 50b) lineáris vezetőpályákkal (34b, 54b) rendelkeznek.

10. Az l-9.igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a mozgásátalakító test (70) a kihajtótesthez (50) és a kerékhez (30) képest lineárisan van megvezetve.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a mozgásátalakító test (70) egymásra merőleges karokból (74) kialakított keresztként van kiképezve.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a két, egymással párhuzamos helyzetű kart (74) a kihajtótestekkel (50) vannak megvezetve, viszont a másik két, egymással párhuzamos kar (74) a kerékkel (30) van megvezetve.

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a mozgásátalakító test (70) megvezetett pályákkal (74a, 74b; 75a, 75b) van ellátva.

14. A 13. igénypont szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy az egymással társított vezetőpályák (34b, 50b) és a pályák (74a, 74b; 75a, 75b) között gördülőtestek (80, 90) vannak elrendezve.

15. A 14. igénypont szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a gördülőtestek (80, 90) körkörös keresztmetszettel rendelkeznek.

16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a kerék (30) és/vagy a kihajtótest (50) távtartóelemmel (52) rendelkezik.

17. A 16. igénypont szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a távtartóelemek (52) a behajtótengely (10) középvonala irányában helyezkednek el és úgy vannak méretezve,

- 16hogy a mozgás-átalakító test (70) a kerék (30) és a kihajtótest (50) között nyomásmentesen van elrendezve.

18. A 16. vagy 17. igénypont szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a távtartóelemek (52) a nyílásokkal (32) alak- és/vagy erőzáróan vannak összekötve.

19. A 16-18. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy az összekötőegységek (60) a távtartóelemeken (52) és a nyílásokon (32) keresztülhaladó elrendezésűek.

20. Az 1-19. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a mozgásátalakító test (70) átmenő furattal (71) van ellátva, amelyen a behajtótengely (10) van keresztülvezetve.

21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a belső fogazás és/vagy a külső fogazás (33) forgathatóan ágyazott, körkörös keresztmetszetű elemekből van kialakítva.

22. Az 1-21. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a kihajtótest (50) peremként van kialakítva, amely a kerékhez (40) képest forgathatóan van ágyazva.

23. Az 1-22. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a kihajtótest (50) és a kerék (40) közös forgástengellyel rendelkeznek.

24. Az 1-23. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a kerék (40) a ház részeként van kialakítva.

25. Az 1. vagy 3-24. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a párosával kialakított kihajtótestek (50) egymással elfordításmentesen vannak összekötve, és a kerékben (40) forgathatóan vannak ágyazva, továbbá, a kerék (40) házrésszel (43) mereven van összekötve, amelyben hajtott és a kihajtótesttel (50) összeköthető szerv (20) van ágyazva.

26. Az 1., vagy 3-21. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a behajtótengely (10) axiális csapokkal (16) ellátott menesztővel (15) van összekötve, ezek az axiális csapok (16) a menesztő (15) homlokoldalán kör mentén egyenletesen vannak ki• « 9 · ·

- 17 osztva, és ezeken forgathatóan ágyazott és külső fogazással (21) ellátott bolygókerekek (2) vannak elrendezve, amelyek kihajtótest belső fogazásával (57) és egyúttal behajtó fogaskerék (1) külső fogazásával (11) kapcsolódnak.

27. A 2-26. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a kihajtótest (50) a kerékhez (40) képest forgathatóan van ágyazva, továbbá, a kerék (40) házrésszel (43) mereven van összekötve, továbbá, a házrészben (43) a kihajtótesttel (50) mereven összekapcsolt és hajtott szerv (20) forgathatóan van ágyazva.

28. Az 1-27. igénypontok bármelyike szerinti hajtómű, azzal jellemezve, hogy a mozgásátalakító testnek (70) sík párhuzamos felületei vannak.