HUT74692A - 5-arylisoxazol-4-yl-substituted 2-amino carboxylic acid compounds and pharmaceutical compositions containing them - Google Patents

Description

KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY

5-Aril-izoxazol-4-il-helyettesített 2-amino-karbonsavak

A találmány tárgyát új (5-aril-izoxazol-4-il)-helyettesített 2-amino-karbonsav-származékok képezik, amelyek élénkítő hatású aminosav (EAA) receptor ligandumok, és alkalmasak az agyi isémia, a Huntington-féle megbetegedés, az epilepsziás rendellenességek, a Parkinson-féle megbetegedés, az Alzheimer-féle megbetegedés, a skizofrénia, a fájdalom, a depresszió és a szorongás kezelésére.

A központi idegrendszerben (CNS) végbemenő élénkítő mechanizmust az elmúlt három évtizedben részletesen tanulmányozták, és arra a megállapításra jutottak, hogy a központi idegrendszerben a fő EAA neurotranszmitter az (S)-glutamát (Glu) (Lodge D. Excitatory Amino Acids in Health and Disease; J. Wiley & Sons: Chichester, 1988; Wheal, H.;

83664-3086-SZŐ-fa

-2Thomson, A. Excitatory Amino Acids and Synaptic Transmission; Academid Press: London, 1991; Meldrum, B. S. Excitatory Amino Acid Antagonists; Blackwell Sci. Publ.: Oxford, 1991; Krogsgaard-Larsen, P.; Hansen, J. J. Excitatory Amino Acid Receptors: Design of Agonist and Antagonists; E. Horwood: Chichester, 1992). A glutamáttal működő neurotranszmissziót számos receptor közvetíti, ezek legalább öt különböző receptorcsaládba sorolhatók, ezek az NMDA, AMPA, kainsav, metabotropasav és L-AP4 (Monaghan D. T. és munkatársai Ann. Rév. Pharmacol. Toxicol. 1989, 29, 365-402; Watkins, J. C.; Krogsgaard-Larsen, P.; Honoré, T. Trends Pharmacol. Sci. 1990, 11, 25-33; Simon, R. P. Excitatory Amino Acids. Thieme Med. Publ.: New York, 1992).

Megállapították, hogy az EAA-receptorok által közvetített túlzott élénkítő hatás (excitotoxicitás) fontos jelentőséggel bír az agyvérzést, fejsérülést, fulladást, szubarachnoid vérzést, szívmegállást és egyéb helyzeteket követő agyi isémia kialakulásában (Lodge, D. 1988 supra; Meldrum, B. S., 1991 supra). Állatkísérletekkel kimutatták, hogy különböző isémiás állapotok következtében fellépő károsodások megakadályozhatok glutamát antagonisták adagolásával. Annak ellenére, hogy az EAA-receptorok különböző típusainak az isémiás rohamokban játszott viszonylagos fontossága tisztázatlan, általánosan elismerik, hogy az EAA-receptor antagonisták potenciális gyógyszerek ilyen állapotok kezelésére.

Neurokémiai és farmakológiai kutatások alapján feltételezik, hogy a normálistól eltérő EAA-receptor mechanizmus, amely például excitotoxicitást eredményez, szerepet játszik

-3a Huntington-féle megbetegedésben (Young, A. B. és munkatársai Science 1988, 241, 981-983), az epilepsziás megbetegedésekben (Krogsgaard-Larsen, P. ; Hansen, J. J., 1992 supra), a Parkinson-féle megbetegedésben (Klockgether, T. ; Turski, L. Trends. Neurosci. 1989, 12, 285-286) és az Alzheimer-féle megbetegedésben (Greenamyre, J. T.; Maragos, W. F. Cerebrovasc. Brain. Metab. Rév. 1993, 5, 61-94; Francis, P. T. és munkatársai J. Neurochem. 1993, 60, 1589-1604).

A központi EAA-receptorok részt vesznek a skizofrénia alapját képező szinaptikus mechanizmusban is (Reynolds, G. P. Trends. Pharmacol. Sci. 1992, 13, 116-121), a fájdalom és szorongás szinaptikus mechanizmusában [Drejer, J. In: Excitatory Amino Acid Receptors: Design of Agonists and Antagonists (Eds. Krogsgaard-Larsen, P.; Hansen, J. J.) E. Horwood: Chichester 1992, 352-375 oldalak] és a depresszió szinaptikus mechanizmusában (Trullas, R., Skolnick, P., Eur. J. Pharmacol. 1990, 185, 1-10 és Trullas és munkatársai, Eur. J. Pharmacol. 1991, 203, 379-385) és az Alzheimerféle megbetegedés klinikai tüneteiben (Greenamyre, J. T. és munkatársai Prog. Neuro-Psychopharmacol. & Bioi. Psychiat. 1988, 12, 421-430). Valószínű, hogy az excitotoxicitás és az EAA hipoaktivitás részt vesz az Alzheimer-féle megbetegedéssel kapcsolatos komplex mechanizmusban (Greenamyre, J. T.; 1988, supra; Greenamyre, J. T.; Maragos, W. F., 1993, supra).

Az EAA-receptor ligandumok tehát alkalmasak az agyi isémia, a Huntington-féle megbetegedés, az epilepsziás meg

-4betegedések, a Parkinson-féle megbetegedés, az Alzheimer-féle megbetegedés, a szorongás, a skizofrénia, a depresszió és a fájdalom kezelésére.

Az eddig vizsgált EAA-receptor agonisták nagy része többé-kevésbé kifejezett neurotoxicitást mutat modellrendszerekben, így tehát ezeknek a vegyületeknek a klinikai alkalmazása korlátozott (Carlsson, M. ; Carlsson, A. Trends. Neurosci. 1991, 13, 272-276) (Willetts, J.; Balster, R. L. ; Leander, J. D. Trends. Pharmacol. Sci. 1990, 11, 423-428).

A parciális EAA-agonisták, amelyeknél megfelelő egyensúly áll fenn az agonizmus és antagonizmus között, számottevő gyógyászati érdeklődésre számíthatnak az előzőekben említett indikációk területén (Greenamyre, J. T.; 1988 su.pra; Christensen, I. T. és munkatársai Drug. Des. Dél. 1989, 5, 57-71; Francis, P. T. és munkatársai J. Neurochem. 1993, 60, 1589-1604). A parciális agonisták EAA-antagonista profiljuk alapján a gyógyászatban felhasználható neurovédelmet mutatnak, ugyanakkor megfelelően agonisták ahhoz, hogy az egyes EAA-receptorok által közvetített neurotranszmissziót teljes mértékben gátolják.

Leírták, hogy az ATPA, azaz az AMPA 5-terc-butil-analógja [ (RS) -2-amino-3-(3-hidroxi-5-metil-izoxazol-4-il)propionsav] szisztematikus hatású, azt azonban nem írták le, hogy emlősöknél neurotoxikus hatású (Ornstein, P. L. és munkatársai J. Med. Chem. 1993, 36, 2046-2048; Lauridsen, J.; Honoré, T.; Krogsgaard-Larsen, P. J. Med. Chem. 1985, 28, 668-672).

Mint az AMPA, úgy számos mono- és biciklusos AMPA-ana

-5lóg szelektív agonista hatású az AMPA-receptorokkal szemben (Hansen, J. J.; Krogsgaard-Larsen, P. Med. Rés. Rév. 1990, 10, 55-94; Krogsgaard-Larsen, P.; Hansen, J. J., 1992 supra). Ezek közül az analógok közül például az (RS)-2-amino-3-(3-hidroxi-5-fenil-izoxazol-4-il) -propionsav (APPA) , amelyben az AMPA metilcsoportját fenilcsoport helyettesíti, gyenge, de egyedülálló parciális agonista profilt mutat (Christensen, I. T. és munkatársai 1989, supra) .

A fentiek alapján szükség van olyan nem neurotoxikus CNS-aktív EAA-receptor ligandumokra, amelyek könnyen hatolnak be a CNS-be, és alkalmasak az előzőekben felsorolt különböző megbetegedések kezelésére, így tehát találmányunk tárgyát ilyen hatóanyagok képezik.

A találmányunk szerinti új (5-aril-izoxazol-4-il)-helyettesített 2-amino-karbonsav-származékok potenciális EAA receptor ligandumok.

A találmányunk szerinti új (5-aril-izoxazol-4-il)- vagy (5-aril-izotiazol-4-il) -helyettesített 2-amino-karbonsav-származékokat az (I) általános képlet ábrázolja, ahol A jelentése kötés vagy spacer-csoport, amely C^_₆ alkilén-, C₂-6 alkenilén- vagy C₂_g alkinilén- vagy cikloalkiléncsoport;

B jelentése -CH(NR’R)-COOH általános képletú csoport, ahol

R' és R jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy Cj_₆ alkilcsoport vagy (II) általános képletű csoport, ahol

R₂, R₂ és R₄ jelentése egymástól függetlenül a

-6következő:

a) hidrogénatom, Ci_g alkil-,

C₂_₆ alkenil-, C₂_₆ alkinil-, cikloalk(en)il-, cikloalk(en)il-C^-g alk(en/in)il, fenil-Cj_g alkil-, tienil-C₁_6 alkil-csoport, vagy

b) Cj_₆ alkil-, C₂_6 alkenilvagy C₂_₆ alkinilcsoport, ahol egy vagy több szénatomot N, 0 és/vagy S helyettesíthet, vagy

R₃ és R₄ C₂_₆ alkilén-, C₂_₆ alkenilén- vagy C₂_₆ alkinilén-csoportot alkot;

vagy

R₄ és R₂ C1-3 alkilén-, C₂-3 alkenilén- vagy

C₂_3 alkinilén-csoportot alkot, amelyek adott esetben hidroxilcsoporttal, metilcsoporttal vagy CH₂-O-CH₂képletű csoporttal mono- vagy diszubsztituáltak;

E jelentése 0, S, C00, (CH₂)_n-COO, O-(CH₂)_n~COO vagy S-(CH₂)_n -C00 csoport, ahol n értéke 1-6, vagy 5-tetrazolil-, 5-tetrazolil-Ci_g alkil-, 3-hidroxi-izoxazolil- vagy 3-hidroxi-izoxazolil-C|_₆ alkil-csoport,

-Ί D jelentése O vagy S; és

R-^ jelentése aril- vagy heteroarilcsoport, vagy egyszeresen vagy többszörösen halogénatómmal, C^_g alkil-, alkoxi-, hidroxil-, Cx_₆ alkil-tio-, Ci-e alkil-szulfonil-, Cj-g alkil-amino- vagy di(Ci_g alkil)-amino-, ciano-, nitro-, trifluor-metil- vagy trifluor-metil-tio-csoporttal helyettesített aril- vagy heteroarilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha A jelentése metiléncsoprot, B jelentése -CH(NH₂)-COOH képletü csoport, E jelentése O, D jelentése 0 és Rj. jelentése fenil- vagy halogénatommal vagy metoxicsoporttal helyettesített fenilcsoport, akkor a vegyület enantiomertiszta.

Találmányunk tárgyát képezi az új (I) általános képletü vegyületek előállítási eljárása is.

Találmányunk tárgyát képezik gyógyászati készítmények is, amelyek új (I) általános képletü vegyületet tartalmaznak megfelelő, gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal vagy hígítószerrel.

Találmányunk tárgyát képezi az (I) általános képletü vegyületeknek az alkalmazása az agyi isémia, a Huntingtonféle megbetegedés, az epilepsziás megbetegdések, a Parkinson-féle megbetegedés, az Alzheimer-féle megbetegedés, a skizofrénia, a fájdalom, a depresszió és a szorongás kezelésére szolgáló gyógyászati készítmények előállítására.

A találmány szerinti vegyületek egy része szelektív AMPA-receptor ligandum in vitro alacsony mikromoláris koncentrációjú affinitással, míg más vegyületek szelektív kötődnek az NMDA-receptorokhoz in vitro. További találmány

-8szerinti vegyületek affinitást mutatnak mind az AMPA-, mind az NMDA-receptorokhoz in vitro. A találmány szerinti vegyületek egy része agonista, másik része antagonista. így tehát a találmány szerinti vegyületek alkalmasak az agyi isémia, a Huntington-féle megbetegedés, az epilepsziás megbetegedések, a Parkinson-féle megbetegedés, Az Alzheimer-féle megbetegedés, a skizofrénia, a fájdalom, a depresszió és a szorongás kezelésére.

Az (I) általános képletű vegyületek egy része optikai izomerekként fordulhat elő, ezek az optikai izomerek szintén találmányunk oltalmi körébe tartoznak.

Az (I) általános képletben a alkilcsoport egyenes vagy elágazó szénláncú 1-6 szénatomos alkilcsoport, így metil-, etil-, 1-propil-, 2-propil-, 1-butil-, 2-butil-, 2-metil-2-propil-csoport. A C₂_g alkenil- és C₂_g alkinil-csoport egyenes vagy elágazó szénláncú 2-6 szénatomos csoport, a Ci_6 alkilén-, C₂_g alkenilén- és C₂_g alkinilén-csoportok egyenes vagy elágazó szénláncú kétértékű csoportok. A cikloalkilcsoport például 3-7 szénatomos.

Az alk(en/in)il-csoport kifejezés alkil-, alkenilvagy alkinil-csoportot jelöl.

A kötés (A jelentésében) azt jelenti, hogy a B szubsztituens közvetlenül kapcsolódik az izoxazol gyűrű 4~es helyzetéhez.

A halogénatom fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom.

Az arilcsoport karbociklusos aromás monociklusos vagy kondenzált gyűrűs biciklusos csoport vagy bifenilcsoport, és a heteroarilesöpört aromás monociklusos vagy biciklusos cső-9port, amely legalább egy heteroatomot tartalmaz. Ilyen csoportok példáiként megemlítjük az 5-tagú aromás heteroarilcsoportokat, amelyek 1-4 heteroatomot, mégpedig N, O vagy S atomot tartalmaznak, ilyen csoportok a tienil-, furil-, pirolil-, oxazolil-, izoxazolil-, tiazolil-, izotiazolil-, pirazolil-, imidazolil-, triazolil-, oxadiazolil-, tiadiazolil- és a tetrazolilcsoport. További példákként megemlítjük a benzotienil-, a benzofuranil-, az indolil-, a fenil-, a piridil-, a pirimidinil-, a piridazinil-, a pirazinil-, a naftil-, a kinolil-, a kinazolinil-, a kinoxalinil- és a cinnolinil-csoportot.

Az (I) általános képletü vegyületek egy része gyógyászatilag elfogadható sójaként fordulhat elő, ezek szintén találmányunk oltalmi körébe tartoznak.

Az (I) általános képletü vegyületek sói nem-toxikus szerves savakkal, így maleinsavval, fumársavval, benzoesavval, aszkorbinsavval, oxálsavval, borkősavval, tej savval vagy más savval vagy szervetlen savakkal, így hidrogén-bromiddal, hidrogén-kloriddal, kénsavval, foszforsavval vagy salétromsavval képzett sók, vagy lehetnek szervetlen bázisokkal képzett sók, így alkálifémsók, például nátrium-, kálium-, lítiumsók vagy alkáliföldfémsók, így kalcium- vagy magnéziumsók, vagy ammóniumsók, vagy szerves bázisokkal képzett sók.

Az (I) általános képletben A jelentése előnyösen kötés vagy Cj.j alkiléncsoport.

B jelentése előnyösen -CH(NR'R)-COOH általános képletü csoport, ahol R' és R jelentése hidrogénatom vagy (II) ál

-10talános képletü csoport, ahol R2, R3 és R₄ jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkilcsoport, vagy R₄ és R₂ együtt C^_₃ alkiléncsoportot alkotnak. Különösen előnyösen B jelentése -CH(NH₂)-COOH képletü csoport vagy (II) általános képletü csoport, ahol R₂, R3 és R₄ jelentése hidrogénatom.

E jelentése előnyösen 0, COO, -0-(CH₂)_n-COO (n = 1, 2 vagy 3) vagy tetrazolilcsoport, és D jelentése előnyösen oxigénatom.

Különösen előnyösen R₃ jelentése tienil-, helyettesített tienil-, oxazolil-, izoxazolil-, tiazolil-, izotiazolil-, pirazolil-, imidazolil-, oxadiazolil-, helyettesített oxadiazolil-, tiadiazolil-, tetrazolil-, triazolil-, piridil-, fenil-, bifenil- vagy naftilcsoport. Előnyös a 2-tienil-, 3-tienil-, fenil-, 2-piridil és 4-piridil-, valamint a 2-tienil- és a halogénatommal vagy metilcsoporttal helyettesítet fenilcsoport.

A találmányunk egyik előnyös megvalósítási módja szerint

A jelentése kötés vagy C₃_₃ alkiléncsoport,

B jelentése -CH(NH₂)-COOH vagy (II) általános képletü csoport, ahol

R₃, R₄ és R₂ jelentése hidrogénatom,

E és D jelentése oxigénatom és

R^ jelentése 2-piridil-, 4-piridil-, tienil-, fenil-, helyettesített tienil- vagy helyettesített fenilcsoport.

A találmányunk szerint az új (I) általános képletü ve

-11gyületeket úgy állítjuk elő, hogy

a) az olyan (I) általános képletü vegyületek előállítására, ahol B jelentése -CH(NR¹R)-COOH általános képletü csoport, és R' és R jelentése az előzőekben megadott, egy (III) általános képletü vegyületből, ahol Rg, R’, A, D és E jelentése a megadott, és R5, R7 és Rg jelentése védőcsoport, és Rg jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport, a védőcsoportot eltávolítjuk, vagy

b) az olyan (I) általános képletü vegyületek előállítására, ahol B jelentése -CH(NR'R)-COOH általános képletü csoport, és R’ és R jelentése hidrogénatom, egy (IV) általános képletü vegyületből, ahol Rg, R₅, A, D és E jelentése a megadott, a védőcsoportot eltávolítjuk; vagy

c) az olyan (I) általános képletü vegyületek előállítására, ahol B jelentése (II) általános képletü csoport, az (V) és (VI) általános képletü vegyületet, ahol Rg-R₄, A, D és E jelentése a megadott, és R'g jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport, addíciós-eliminációs reakcióba viszszük; vagy

d) az olyan (I) általános képletü vegyületek előállítására, ahol B jelentése (II) általános képletü csoport, és R⁴ és R² együtt Cg_₃ alkilén-, C2-3 alkenilén- vagy C₂-3 alkiniléncsoportot alkot, amely adott esetben hidroxilvagy metilcsoporttal mono- vagy diszubsztituált, egy (VII) általános képletü vegyületet, ahol Rg, Rg, A, D és E jelentése a megadott, és R4 és R₂ együtt az előzőekben megadott csoportot alkotja, és BOC jelentése tere-12 —

-butoxi-karbonil-csoport, 3,4-dietoxi-3-ciklobutén-l,2-dionnal reagáltatunk, majd gyűrűzárást folytatunk le és a védőcsoportokat eltávolítjuk; vagy

e) az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol B jelentése (II) általános képletű csoport és az R2-R4 szubsztituensek közül egy vagy több jelentése hidrogénatomtól eltérő, egy (VIII) általános képletű vegyületet, ahol Rj, R2, R3, R4, A, D és E jelentése az előzőekben megadott, és az R2-R4 szubsztituensek közül legalább egy jelentése hidrogénatom, és R'g jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport, alkilezünk.

A találmány szerinti eljárásban előnyös védőcsoportok a következők: R5 és R'₅ jelentése rövidszénláncú alkil-, benzil- vagy benzolszulfonil-csoport, Rg jelentése rövidszénláncú alkoxi-karbonil-csoport, R7 jelentése rövidszénláncú alkilcsoport és R₈ jelentése rövidszénláncú alkil-karbonil-csoport.

Az a) eljárás szerinti védőcsoport-eltávolítási reakciót a (III) általános képletű vegyületnek megfelelő vizes savval, célszerűen vizes 48 %-os HBr-oldattal, telített ecetsavas HBr-oldattal vagy 2-12 n vizes HCl-oldattal végezzük. A védőcsoport-eltávolítási reakciót lefolytathatjuk egymást követően vizes savat és vizes bázist alkalmazva, célszerűen egymást követően vizes savban, így 1-12 n HCl-oldatban, vizes bázisban, így 1-8 n NaOH-oldatban és vizes savban, így 1-12 n HCl-oldatban vagy egymást követően vizes bázisban, így 1-8 n NaOH-oldatban és vizes savban, így 1-12 n HCl-oldatban. Ha R5 jelentése benzilcsoport, az • · · ·

-13E csoport védőcsoportját katalitikus hidrogénezéssel is eltávolíthatjuk, ennek során célszerűen katalizátorként palládiumot alkalmazunk, és a védőcsoport eltávolítását végezhetjük az α-aminosav védőcsoportjának eltávolítása előtt vagy után.

A (III) általános képletü kiindulási vegyületeket célszerűen Christensen I. T. és munkatársai Drug Design and Delivery 1989, 5, 57-71 és Christensen, S. B. és munkatársai Acta. Chem. Scand. 1978, B 32, 27-30 szerint állítjuk elő. Az olyan (III) általános képletü vegyületeket, ahol E jelentése coo, (CH₂)_n-COO-, o-(ch₂)η-coo-, s-(ch₂)_n—COO-CSOport, ahol n értéke 1-6 vagy 5-tetrazolil-Ci_6 alkil- vagy l-hidroxi-izoxazolil-C-L-g alkil-csoport, célszerűen Krogsgaard-Larsen P. és munkatársai J. Med. Chem. 1991, 34, 123130, Madsen U. Bio. Med. Chem. Lett. 1993, 8, 1649-1654 és Madsen U. és Wong E. J. Med. Chem. 1992, 35, 107-111 szerint állítjuk elő.

Az olyan (III) általános képletü vegyületeket, ahol jelentése heteroarilcsoport, és amely vegyület savas közegben instabil, célszerűen (3-alkoxi-4-metil-izoxazol-5-il)-karbonsavból állítjuk elő az 5-helyzetben lévő heteroarilcsoport kialakításával, a 4-metil-izoxazol-csoport brómozásával, majd ezt követően aminosav-prekurzorral, például dietil-acetamido-malonáttal történő alkilezéssel. Az alkilcsoporttal védett 3-hidroxi-izoxazol-csoportot adott esetben ismét védhetjük megfelelő védőcsoporttal, például benzolszulfonilcsoporttal az izoxazolgyűrű 5-helyzetébe történő heteroarilcsoport bevitel előtt, alatt vagy után. A (3

-14-alkoxi-4-metil-izoxazol-5-il)-karbonsav-származékokat célszerűen 3-alkoxi-4,5-dimetil-izoxazolból állítjuk elő, és ezt a vegyületet Hansen, J. J. J. Chem. Soc. Perkin Trans.

1, 1980, 1826-33 szerint állítjuk elő brómozással, majd ezt követően az 5-metil-izoxazol-csoportot a megfelelő 5-izoxazol-karbonsav-csoporttá oxidáljuk.

Az olyan (III) általános képletú vegyületeket, ahol jelentése például piridilcsoport, célszerűen K. Tomita, Ann. Sankyo Rés. Láb., 1973, 25, 3-5. módosított eljárásával állítjuk elő. Az izoxazolgyűrű 4-helyzetébe történő hidroxi-meti1-csoport bevitel, majd ezt követően a kapott 3-hidroxi-5-aril-izoxazol 3-hidroxil-csoportjának a védelme után olyan intermedier vegyületet kapunk, amely könnyen alakítható a (III) általános képletü kiindulási vegyületté.

A b) lépésben a védőcsoport eltávolítását a (IV) általános képletú vegyületnek megfelelő vizes savval vagy vizes bázissal célszerűen 2-8 n vizes sósav-oldattal történő kezelésével végezzük. A védőcsoport eltávolítását végezhetjük az előzőekben az a) eljárásnál említett egymást követően vizes savat és vizes bázist alkalmazó eljárással is. A hidantoingyűrűt vizes Ba(OH)2~oldattal, vizes 10-70 %-os kénsav-oldattal vagy enzimmel, így hidantoinázokkal is hasíthatjuk. A hidantoin-gyűrű hasítását végezhetjük az E-csoport védelme előtt vagy után.

A (IV) általános képletü vegyületekben a hidantoin-gyűrűt célszerűen Ware E. Chem. Rév. 1950, 46, 403-470 szerint képezzük. A hidantoin-gyűrű hasítását célszerűen Curry K. és munkatársai J. Med. Chem. 1988, 31, 864-867, Farrington,

-15G. K. és munkatársai J. Med. Chem. 1987, 30,

2062-2067,

Grunewald, G. L. és munkatársai, <J. Med. Chem.

1980,

23,

754-758, Hiroi K. és munkatársai, Chem. Pharm.

Bull.

1968,

16, 444-447 vagy Stark G. R. és munkatársai J.

Bioi .

Chem.

1963, 238, 214-226 által ismertetett eljárással analóg mő dón végezzük.

A (IV) általános képletü vegyületek előállítására szolgáló kiindulási vegyületet Madsen U. Eur. J. Med. Chem. 1993, 28, 791-800 eljárásával analóg módon végezzük.

Ha R₅ jelentése benzilcsoport, az E csoport védőcsoportját célszerűen hidrogénezéssel palládium katalizátor alkalmazásával folytatjuk le.

A c) eljárás szerinti addíciós-eliminációs reakciót célszerűen protikus oldószerben, így alkoholban, előnyösen megfelelő szervetlen bázis, így vizes NaOH-oldat jelenlétében folytatjuk le szobahőmérsékleten. A (VI) általános képletű intermediereket előállíthatjuk Cohen S. és munkatársai J. Amer. Chem. Soc. 1966, 88, 1533-1536, EP-A2-0496561 vagy Kinney W. A. és munkatársai J. Med. Chem. 1992, 35, 4720-4726 szerint.

Az (V) általános képletü intermediereket könnyen előállíthatjuk primer aminok Gabriel-szintézisével Sheehan J. C. és munkatársai J. Am. Chem. Soc., 1950, 72, 2786-88 szerint. Az ebben a szintézisben alkalmazott alkil-halogenid kiindulási vegyületeket az a) eljárásban alkalmazott kiindulási vegyületek előállításához hasonlóan állíthatjuk elő.

A védőcsoport eltávolítását célszerűen vizes savval vagy vizes bázissal, előnyösen 0,5-8 n HCl-oldattal vagy

-16vizes 0,5-8 n NaOH-oldattal folytatjuk le szobahőmérsékleten vagy megemelt hőmérsékleten. Ha R'5 jelentése benzalcsoport, a védőcsoport eltávolítását végezhetjük hidrogénezéssel is palládium katalizátor felhasználásával.

A d) eljárást és az ezt követő gyűrüzárást és védőcsoport-eltávolítást Kinney és munkatásai EP-A2-0496561 szerint folytatjuk le.

A (VII) általános képletű kiindulási vegyületeket előállíthatjuk például 4-bróm-metil-izoxazolnak, amelyet az a) eljárásnál ismertetett kiindulási vegyületek előállításához hasonlóan állíthatunk elő, mono-BOC-védett alkilén-diaminnal történő reagáltatásával az EP-A2-0496561 szerint.

A (VIII) általános képletű vegyületeknek az e) eljárás szerinti alkilezését célszerűen inért szerves oldószerben, így megfelelő alkoholban, ketonban vagy dimetil-formamidban folytatjuk le előnyösen megfelelő bázis, így nátrium-hidrid, kálium-karbonát vagy trietil-amin jelenlétében Kinney W. A. EP-A2-0496561 szerint. A (VIII) általános képletű kiindulási vegyületeket a c) eljárás szerint állíthatjuk elő.

Ha β-keto-észtereket alkalmazunk a 3-hidroxi-izoxazolok előállítására, amelyeket kiindulási vegyületként alkalmazunk a (III)-(V) és (VII)-(VIII) általános képletű vegyületek előállítására, ezek a vegyületek vagy kereskedelemben hozzáférhetők vagy célszerűen előállíthatok Cason J. és munkatársai J. Org. Chem. 1953, 18, 1594-1600 és Hannick S. M. és munkatársai J. Org. Chem. 1983, 48, 3833-3835 szerint. A megfelelő izotiazol kiindulási vegyületeket az

-17ΕΡ-Α1-0 336 555 szerint állíthatjuk elő.

Az (I) általános képletü vegyületek rezolválását célszerűen optikailag aktív savakkal vagy bázisokkal, például

1-fenil-etil-aminnal végzett diasztereomer sóképzéssel végezhetjük. A rezolválást lefolytathatjuk célszerűen diasztereomer vegyületek képzésével, majd ezt követően a diasztereomereknek flash-kromatográfiásan vagy kristályosítással történő elválasztásával.

A találmány szerinti vegyületek sóit könnyen ismert módon állíthatjuk elő például a vegyületnek ekvivalens mennyiségű savval vagy bázissal történő reagáltatásával vízzel elegyedő oldószerben, így acetonban vagy etanolban, majd a sónak bepárlással és lehűtéssel történő izolálásával, vagy feleslegben alkalmazott mennyiségű savval vagy bázissal történő reagáltatással vízzel nem elegyedő oldószerben, így etil-éterben vagy kloroformban, majd a kívánt só elválasztásával. A sókat előállíthatjuk megfelelő sók kétszeres elbontás! reakciójával is.

Az (I) általános képletü vegyületek és gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik bármely megfelelő módon, például orálisan vagy parenterálisan adagolhatok, és a vegyületek megfelelő formájúak, így tabletták, kapszulák, porok, szirupok, oldatok vagy injekciós diszperziók lehetnek.

Az (I) általános képletü vegyületnek vagy gyógyászatilag elfogadható sójának a napi hatásos mennyisége 10 μς/kg-50 mg/kg testtömeg.

-18A következő nem-korlátozó példákkal találmányunkat szemléltetjük.

Az olvadáspontokat Büchi SMP-20 berendezésen határoztuk meg, ezek nem korrigáltak. Az NMR és ³³C NMR spektrumokat Brucker 250 MHz spektrométerrel (250,13 MHz az ^XH NMR és 62,90 MHz a 1³C NMR spektrum esetén) regisztráltuk belső standardként TMS-t használva, ha másként nem adjuk meg. A 13a, 13b, 14c és 14d példa szerinti vegyületek estén az ³H NMR és 1³C NMR spektrumokat Brucker 200 MHz spektrométerrel (200,0 MHz az ³H NMR és 50,3 MHz a ¹³C NMR spektrum esetén) alkalmazásával vizsgáltuk TMS-t belső standardként használva, ha másként nem adjuk meg.

A tömegspektrumokat Quattro MS-MS rendszerrel határoztuk meg a VG Biotech, Fisons Instruments, Manchester, GB berendezését használva. Az MS-MS rendszert HP 1050 modul HPLC rendszerhez kapcsoltuk. 20-50 μΐ mintát (0,1-0,05 mg/ /ml) feloldottunk acetonitril/víz/tömény vizes ammónium-hidroxid-oldat (25 %-os) 25:25:1 (térf./térf ./térf.) elegyében, és ezt automata mintaadagolóval 30 μΐ/perc sebességgel Elektrospray Source berendezésbe vittük. A spektrumokat standard működési körülmények között vettük fel, így kaptuk a molekulatömeg információt (MH+). A visszamaradó anyagot szubsztraháltuk. Az enantiomer vegyületek enantiomer tisztaságát (ee) királis HPLC-oszlop felhasználásával végeztük királis koronaéter oszlopot használva. A királis HPLC-t 150 x 4 mm Crownpak CR(-) vagy Crownpak CR(+) oszlopon (Daicel) végeztük, az eluálást 15-40 °C hőmérsékleten 0,4-1,0 ml/perc sebességgel folytattuk le vizes perklórsav/

-19/metanol (100-85 %/0 -15 %) elegy alkalmazásával. A következő berendezések egyikét használtuk:

1) Jasco 880-PU szivattyú, Rheodyne 7125 injektor és Waters 480 UV-detektor, 210 nm-nél Merck-Hitachi D-2000 kromatointegrátorhoz kapcsolva.

2) Hitachi-Merch L-6200 szivattyú, Hitachi-Merch 655A-40 automata mintaadagoló és Hitachi-Merch L-4000 UV-detektor 205 nm-nél Hitachi-Merch D-2500 integrátorhoz kapcsolva .

Az enantiomer tisztaságot a csúcs alatti területekből számítottuk.

1. példa (RS)-2-Amino-3-[3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il] -propionsav [(la) jelű vegyület]

2-Bróm-tiofénnek (250,0 g, 1,53 mól) és CuCN-nek (157,5 g, 1,76 mól) az elegyet NMP-ben (625 ml) visszafolyatás közben forraltuk 90 percen át. A reakcióelegyet ezután lehutöttük 100 °C hőmérsérletre, és forró vizes NaCN-oldatra (150 g NaCN, 2,5 1 vízben) öntöttük. A kapott reakcióelegyet erélyesen kevertük 80 °C hőmérsékleten 30 percig, majd forrón szűrtük. A lehűlt reakcióelegyet dietil-éterrel (3 x 2 1) extraháltuk, és vákuumban 1,5 1 térfogatra pároltuk be. A szerves fázist vízzel (750 ml) és telített vizes NaCl-oldattal (750 ml) mostuk. A szerves fázist szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk, így piros/lila színű olajat kaptunk, amelyet csökkentett nyomáson (1 Hgmm) desztilláltunk, így kaptuk a 2-tiofén-karbonitrilt (105,3 g, 63 %).

• · · ·

2-Tiofén-karbonitrilnek (25,0 g), aktivált cinknek (22,5 g) és CuBr₂-nek (0,2 g, 0,9 mmól) benzolban (350 ml) készített elegyét visszafolyatás közben forraltuk (83 °C) . A kapott reakcióelegyhez 83 °C hőmérsékleten 60 perc alatt hozzáadtunk etil-2-bróm-propionátot (62,2 g) benzolban (150 ml) . Az így kapott reakcióelegyet 2 órán át visszafolyatás közben forraltuk, majd lehűtöttük 0 °C hőmérsékletre. A reakcióelegyhez ezután 60 perc alatt (hőmérséklet <10 °C) hozzáadtunk vizes kénsav-oldatot (400 ml) és a reakcióelegyet

0 órán át 2 0 °C hőmérsékleten kevertük. A kapott reakcióelegyet szűrtük, és a fázisokat elválasztottuk. A vizes fázist dietil-éterrel (2 x 500 ml) extraháltuk, és az egyesített szerves fázist szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk. Oszlopkromatográfiás kezelés (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/n-heptán/metanol = 4:4:1) után kaptuk az etil-2-metil-3-(2-tienil)-3-oxo-propionátot olajként (35,0 g; 72 %).

Etil-2-metil-3-(2-tienil)-3-oxo-propionátnak (25,3 g) és NaOH-nak (5,0 g; 0,12 mól) metanol/víz (10:1, 200 ml) elegyben készített elegyét lehűtöttük -30 °C hőmérsékletre. A kapott reakcióelegyhez NH₂0H x HC1 (16,6 g) és NaOH (10,0 g) metanol/víz (10:1, 200 ml) elegyében készített jéghideg (0 °C) szűrt oldatát adtuk, és az így kapott reakcióelegyet órán át -30 °C hőmérsékleten kevertük. A kapott oldatokat hagytuk 5 °C hőmérsékletre felmelegedni, majd tömény sósavoldathoz (280 ml) adtunk hozzá 80 °C hőmérsékleten 45 perc alatt. Az így kapott reakcióelegyet 1 órán át visszafolyatás közben forraltuk 80 °C hőmérsékleten. A metanolt lepároltuk, és a visszamaradó anyaghoz vizet (250 ml) adtunk. A kapott oldatot lehűtöttük 5 °C hőmérsékletre, és a kiváló kristályokat szűréssel összegyűjtöttük. A kristályokat feloldottuk CH₂Cl₂-ben (500 ml). A szerves fázist szárítottuk (MgSC>4) és vákuumban bepároltuk, így kaptuk a 4-metil-5-(2-tienil)-izoxazol-3-olt (12,0 g; 55 %).

4-Metil-5-(2-tienil)-izoxazol-3-olnak (12,5 g) és K₂CC>3-nak (14,4 g) acetonban (250 ml) készített szuszpenzióját visszafolyatás közben forraltuk. 25 perc alatt a visszafolyatási hőmérsékleten beadagoltunk etil-bromidot (8,0 g) és a kapott reakcióelegyet 3 órán át visszafolyatás közben forraltuk. Ezután további etil-bromidot (8,0 g) adagoltunk be egyszerre, és az így kapott reakcióelegyet további 3 órán át visszafolyatás közben forraltuk. Szűrés, és az oldószer eltávolítása után a visszamaradó anyagot oszlopkromatográfiásan (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/n-heptán = 1:1) kezeltük, és a 3-etoxi-4-metil-5-(2-tienil)-izoxazolt olajként izoláltuk (7,3 g; 51 %).

3-Etoxi-4-metil-5-(2-tienil)-izoxazolnak (5,1 g) és N-bróm-szukcinimidnek (NBS) (5,1 g) CCl₄-ben (400 ml) készített elegyét 18 órán át visszafolyatás közben forraltuk. Szűrés, és az oldószer eltávolítása után kaptuk a 4-(bróm-metil)-3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazolt (7,8 g; 100 %) .

Dietil-acetamido-malonátnak (4,6 g) és kálium-terc-butoxidnak (2,4 g) N-metil-2-pirrolidonban (NMP) (100 ml) készített elegyéhez 22 °C hőmérsékleten hozzáadtuk 4-(bróm-metil)-3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazolnak (3,0 g) NMP-ben (25 ml) készített oldatát. A kapott reakcióelegyet 1 órán át

-22kevertük 22 °C hőmérsékleten és víz/jég elegyre öntöttük. A vizes fázist dietil-éterrel extraháltuk és az egyesített szerves fázist telített vizes NaCl-oldattal mostuk. A szerves fázist szárítottuk (MgSO4) és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot oszlopkromatográfiás kezelésnek (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/n-heptán/metanol = 5:5:1) vetettük alá, így kaptuk a 2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil) -3-[3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionátot (3,0 g; 68 %).

2-(Acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)-3-[3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionátnak (2,7 g) és 48 %-os HBroldatnak (20 ml) az elegyét 1 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A kapott reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, és a visszamaradó anyagot feloldottuk vízben (50 ml) és csontszénnel kezeltük. Szűrés után a pH-értéket 4 n vizes NaOHoldattal 3-ra állítottuk be. A kiváló kristályokat szűréssel összegyűjtöttük, és vákuumban szárítottuk, így a cím szerinti (la) jelű vegyületet kaptuk (0,5 g; 30 %). Op.: 237-239 °C (bomlás), CHN; Számított: 47,23; 3,97; 11,02, kapott: 47,21; 4,02; 10,92.

^TH NMR (DMSO-dg): δ 9,90 (b, 1H), 7,82 (dd, 1H), 7,55 (dd, 1H), 7,24 (dd, 1H), 3,70 (dd, 1H), 2,95-2,88 (m, 2H). ¹³C NMR (DMSO-dg): δ 171,42, 171,23, 159,62, 129,27, 128,65, 128,22, 127,15, 101,89, 52,59, 24,99.

A következő vegyületet hasonló módon állítottuk elő: (RS)-2-amino-3-[3-hidroxi-5-(3-tienil)-izoxazol-4-il ] -23-propionsav [(lb) jelű vegyület], op. : 239-40 °C (bomlás). ^XH NMR (DMSO-dg): δ 8,03-7,96 (m, 1H) , 7,76-7,70 (m, 1H) , 7,48-7,43 (m, 1H) , 3,70-3,63 (m, 1H), 3,00-2,76 (m, 2H) .

A következő vegyületeket hasonló módon állítottuk elő a

3-hidroxi-izoxazol-csoport védőcsoportjaként benzolszulfonil-csoportot használva:

(RS)-2-amino-3-[3-hidroxi-5-(2-naftil) -izoxazol-4-il]-propionsav-hidrát, [(le) jelű vegyület] op. : 235-237 °C (bomlás)

NMR (DMSO-dg): δ 2,89-3,16 (m, 2H); 3,70-3,77 (m, 1H) ;

7,56-7,63 (m, 2H); 7,74 (dd, 1H); 7,92-8,09 (m, 3H); 8,22 (s, 1H).

¹³C NMR (DMSO-d₆): δ 25,10; 53,03; 103,03; 124,30; 125,90; 126,89; 126,96; 127,45; 127,79; 128,70 (2C); 132,74; 133,18; 164,67; 171,41; 171,54

MS (MH+) m/z: 299.

(RS)-2-amino-3-{3-hidroxi-5-[4-(trifluor-metil)-fenil])izoxazol-4-il}-propionsav, [(ld) jelű vegyület] op.: 237-239 °C (bomlás) !h NMR (DMSO-d₆): δ 2,80 (dd, 1H); 2,97 (dd, 1H); 3,71 (dd, 1H); 7,87 (S, 4H) ¹³C NMR (DMSO-dg, 5 % CF3COOH) δ 23,35; 50,94; 101,72;

121,94; 126,11; 126,16; 127,77 (2C); 130,34 (q, CF₃);

131,74; 164,13; 170,29 (2C).

MS (MH+) m/z: 317.

-24(RS)-2-amino-3-[3-hidroxi-5-3-benzo[b]tienil)-izoxazol-4-il]-propionsav-hemihidrát, [(le) jelű vegyület], op.: 222-224 °C (bomlás) ¹H NMR (DMSO-d₆) : δ 2,75 (dd, ÍH) ; 2,96 (dd, ÍH) ; 3,70 (dd,

ÍH); 7,43-7,55 (m, 2H); 7,96-8,03 (m, ÍH); 8,05-8,14 (m,

ÍH); 8,21 (s, ÍH).

¹³C NMR (DMSO-d₆): 5 25,02; 52,95; 104,05; 123,17; 123,34; 123,67; 125,27(2C); 129,49; 136,80; 139,35; 161,49; 171,11; 171,31.

MS (MH+) m/z:305.

A következő vegyületet hasonló módon állítottuk elő

2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)-3-[3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionátból lítiumvegyülettel történő kezeléssel, majd az 5-helyzetben lévő tienilcsoport metilezésével, ezt követően pedig a védőcsoportnak forró 47 %os (vizes) HBr-oldattal történő eltávolításával.

(RS)-2-Amino-3-[3-hidroxi-5-(5-meti1-2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionsav-hidrát, (lf) jelű vegyület, op.: 242-244 °C.

^ΧΗ NMR (DMSO-dg): δ 2,51 (s, 3H) ; 2,84-2,93 (m, 2H) ; 3,63-3,72 (m, ÍH); 6,94 (dd, ÍH); 7,33 (d, ÍH).

¹³C NMR (DMSO-d₆): δ 14,91; 24,95, 52,62; 101,24; 126,63;

126,88; 127,23; 142,33; 159,71; 171,20; 171,31.

MS (MH+) m/z: 269.

2. példa (RS)-2-Amino-2-[3-hidroxi-5-(fenil-izoxazol)-4-il]-ecetsav [ (2a) jelű vegyűlet]

3- Etoxi-4-metil-5-(fenil-izoxazol)-nak (3,0 g; 15 mmól), amelyet Christensen I. T. 1989, supra szerint állítottunk elő, NBS-nek (5,5 g; 31 mmól) és dibenzoil-peroxidnak (0,2 g; 0,8 mmól) CCl₄-ben (100 ml) készített elegyét 20 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A kapott reakcióelegyet lehűtöttük szobahőmérsékletre, szűrtük és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot feloldottuk vízben (95 ml) és 20 órán át visszafolyatás közben forraltuk. Lehűlés után a vizes fázist dietil-éterrel (3 x 100 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk (Na₂SO₄) és vákuumban bepároltuk, így kaptuk a 4-(3-etoxi-5-fenil-izoxazol)-karbaldehidet (2,4 g; 75 %).

4- (3-Etoxi-5-fenil-izoxazol)-karbaldehidnek (1,9 g; 8,7 mmól), KCN-nek (2,7 g; 40,5 mmól) (NH₄)₂CO₃-nak (7,8 g; 81,1 mmól) 50 %-os vizes metanolban (250 ml) készített elegyét 6 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A metanolt vákuumban lepároltuk és a vizes fázist etil-acetáttal (3 x 150 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk, (Na₂SO₄) és az oldószert vákuumban lepároltuk. A visszamaradó anyagot oszlopkromatográfiás kezelésnek (szilikagél, eluálószer etil-acetát/n-heptán/metanol = 5:5:1) vetettük alá, így kaptuk a 3-etoxi-4-[5-(imidazolidin-2,4-dion)]-5-fenil-izoxazolt (1,0 g; 40 %) .

3-Etoxi-4-[5-(imidazolidin-2,4-dion)]-5-fenil-izoxazolnak (800 mg; 2,8 mmól) 6 n vizes sósav-oldatban (20 ml; 120 mmól) készített szuszpenzióját 48 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A kapott reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, és a visszamaradó anyagot feloldottuk vízben (200 ml) és trietil-aminban (TEA) (870 mg; 8,5 mmól). Az így kapott reakcióelegyhez di-terc-butil-dikarbonátot (930 mg; 4,3 mmól) adtunk tetrahidrofuránban (THF) (50 ml) és a reakcióelegyet 20 órán át kevertük 20 °C hőmérsékleten. A THF-et vákuumban lepároltuk, és a visszamaradó elegy pH-értékét

6,5-re állítottuk be 0,1 n vizes sósav-oldattal. A vizes fázist dietil-éterrel extraháltuk, és ezt a fázist elöntöttük. A vizes fázis pH-értékét 0,1 n vizes sósav-oldattal

2-re állítottuk be, és dietil-éterrel (3 x 100 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk (Na₂SO₄) és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot feloldottuk dietil-éterben (40 ml) és hozzáadtunk telített dietil-éterben készített sósav-oldatot. A kapott reakcióelegyet 20 órán át kevertük 20 °C hőmérsékleten. A kiváló csapadékot szűréssel összegyűjtöttük és szárítottuk. A kapott kristályokat feloldottuk vízben (5 ml) és az oldat pH-értékét 3-ra állítottuk be. A kiváló csapadékot szűréssel összegyűjtöttük és szárítottuk, így kaptuk a cím szerinti (2a) jelű vegyületet (100 mg; 15 %). 0p.: 228-230 °C (bomlás).

CHN; Számított: 56,40; 4,31; 11,96, kapott: 56,20; 4,37; 11,74.

^XH NMR és ¹³C NMR adat (2a) jelű vegyület x HC1:

!h NMR (DMSO-d₆) : δ 7,83-7,68 (m, 2H) , 7,64-7,40 (m, 3H) , 5,12-4,95 (m, 1H), 3,90 (széles).

¹³C NMR (DMSO-dg) : <5 169,10, 168,38, 168,31, 131,39,

-27129,60(2C), 127,73(20), 126,95, 99,69, 46,06.

A következő vegyületeket hasonló módon állítottuk elő a

4-izoxazol-karbaldehideknek a megfelelő 4-izoxazol-bróm-metil-vegyületekből forró (115 °C) dimetil-szulfoxid és nátrium-hidrogén-karbonát alkalmazásával történő előállítását követően:

(RS)-2-amino-2-[3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-ecetsav, (2b) jelű vegyület. Op.: 191-193 ’C (bomlás) .

³H NMR (DMSO-d₆) <5 4,50 (s, 1H) , 7,26 (dd, 1H) , 7,77 (d,

1H), 7,84 (d, 1H).

¹³C NMR (HC1 só) (DMSO-d₆) <5 46,16, 98,87, 127,62, 129,15,

129,83, 131,20, 163,56, 168,45, 169,39.

MS (MH+) m/z: 241.

(RS)-2-Amino-2-{3-hidroxi-5-[4-(trifluor-metil)-fenil]-izoxazol-4-il}-ecetsav-hidrát, (2c) jelű vegyület. Op.: 200-201 °c.

^XH NMR (DMSO-d₆) : 4,46 (s, 1H) ; 7,92 (d, 2H) ; 8,11 (d, 2H) .

¹³C NMR (HCl-só) (DMSO-dg): 45,84; 101,16; 121,98; 126,43; 126,50; 128,76 (2C); 130,75; 131,00 (q, CF₃); 166,75; 168,20; 169,21.

MS (MH+) m/z: 303.

3. példa (RS)-2-Amino-5-(3-hidroxi-5-fenil-izoxazol-4-il)-pentánsav-hidrát [(3a) jelű vegyület]

A cím szerinti vegyületet Christensen I. T. és munka

-28társai Drug Design and Delivery 1989, 5, 57-71 szerinti eljárással analóg módon állítottuk elő a következő módosításokkal :

1) Kiindulási vegyületként etil-benzoil-acetátot használtunk ;

2) Az intermedier 5-fenil-4-(2-propenil)-3-izoxazolol izoxazolgyűrűjét Sato K. és munkatársai Agric. Bioi.

Chem. 1986, 50, 1831-1837 szerint állítottuk elő;

3) A cím szerinti (3a) jelű vegyület ikerionját a vizes fázis pH-értékének 0,1 n vizes NaOH-oldattal 3,5-re történő beállításával képeztük.

Op.: 210-212 °C (bomlás), CHN; számított: 54,62; 6,40; 9,10, kapott: 54,67; 6,36; 9,13.

^ΧΗ NMR (DMSO-dg) : δ 7,72-7,61 (m, 2H) , 7,59-7,43 (m, 3H) ,

3,64-3,40 (m, 2H) , 3,50 (széles), 3,31-3,19 (m, 1H) , 1,82-1,53 (m, 4H).

¹³C NMR (DMS0-d₆): δ 170,75, 163,44, 161,65, 129,72, 129,23(20), 128,58, 126,19(20), 105,68, 53,93, 30,57, 25,13,

20,88.

4. példa (RS) -2-Amino-4-[5-(4-fluor-fenil) -3-hidroxi-izoxazol-4-il]-butánsav [(4a) jelű vegyület]

A β-ketoésztert, az etil-3-oxo-3-(4-fluor-fenil) -propionátot az 1. példában leírtak szerint állítottuk elő

4-fluor-benzonitrilt (25,0 g; 0,21 mól), etil-2-bróm-acetátot (51,7 g; 0,31 mól), aktivált cinket (20,3 g; 0,31 mól), CuBr2~t (0,2 g; 0,9 mmól) és benzolt (500 ml) használva. A visszamaradó anyag oszlopkromatográfiás kezelése (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/n-heptán/metanol = 5:5:1) után az etil-3-oxo-3-4-(fluor-fenil)-propionátot kaptuk olajként (28,0 g; 65 %).

NaH-nak (4,4 g; 0,15 mól, 80 %-os ásványolajban) etanolban (500 ml) készített oldatához hozzáadtunk 3-oxo-3-(4-fluor-fenil)-propionátot (28,0 g; 0,13 mól). A kapott oldatot 1,5 órán át kevertük 25 °C hőmérsékleten. A kapott reakcióelegyhez 25 °C hőmérsékleten 30 perc alatt hozzáadtunk etil-3-klór-propionátot (20,0 g; 0,15 mól), és az így kapott reakcióelegyet 20 órán át visszafolyatás közben forraltuk. Az oldószert lepároltuk, és a visszamaradó anyagot feloldottuk vízben (400 ml) , és etil-acetáttal extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyag oszlopkromatográfiás kezelése (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/n-heptán/metanol = 4:4:1) után az etil-4-(etoxi-karbonil)-5-(4-fluor-fenil)-5-oxo-pentanoátot kaptuk (27,5 g; 67 %).

Éti1-3-[5-(4-fluor-fenil)-3-hidroxi-oxazol-4-i1]-propionátot állítottuk elő az 1. példában leírtakkal analóg módon a következő módosításokkal:

1) Kiindulási vegyületként etil-4-(etoxi-karbonil)-5-(4-

-fluor-fenil)-5-oxo-pentanoátot (27,5 g; 89 mmól) használtunk;

2) A metanol/víz oldatból a metanol lepárlása után a kapott vizes fázist dietil-éterrel extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk (MgS0₄) és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot feloldottuk etanolban (400 ml) és acetil-kloridot (40 ml) adtunk hozzá. A kapott reakcióelegyet 20 órán át visszafolyatás közben forraltuk, lehűtöttük, és az oldószert vákuumban lepároltuk. A visszamaradó anyag oszlopkromatográfiás kezelése (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/n-heptán/metanol = 2:2:1) után az etil-3-[5-(4-fluor-fenil)-3-hidroxi-izoxazol-4-il]-propionátot kaptuk (9,3 g; 31 %) .

Éti1-3-[3-etoxi-5-(4-fluor-fenil)-izoxazol-4-il] -propionátot állítottunk elő az 1. példában leírakkal analóg módon a következő módosításokkal:

1) Kiindulási vegyületként etil-3-[5-(4-fluor-fenil)-3-hidroxi-izoxazol-4-il]-propionátot (5,5 g; 20 mmól) használtunk.

2) Két ekvivalensnyi etil-bromid helyett csak 1 ekvivalensnyi etil-bromidot használtunk. A visszamaradó anyag oszlopkromatográfiás kezelése (szilikagél, eluálószer: etilacetát/n-heptán/metanol = 10:10:1) után az etil-3-[3-etoxi-5- (4-fluor-fenil)-izoxazol-4-il)-propionátot kaptuk (4,0 g; 65 %).

3-[3-(Etoxi-5-(4-fluor-fenil)-izoxazol-4-il]-propanalt állítottunk elő 3-[3-(etoxi-5-(4-fluor-fenil)-izoxazol-4-il]-propionátból Rich D. H. és munkatársai, J. Org. Chem. 1978, 43, 3624-3626 szerint.

3-Etoxi-5-(4-fluor-fenil)-4-{2-[5-(imidazolidin-2,4-dion)]-etil}-izoxazolt állítottunk elő a 2. példában leírtak szerint, kiindulási vegyületként a megfelelő aldehidet használva. A kapott nyersterméket kétszer átkristályosítottuk etanolból, így tiszta anyagot kaptunk.

A cím szerinti (4a) jelű vegyületet hidantoinból állítottuk elő a 2. példában leírtakkal analóg módon 19 %-os kitermeléssel. Op. : 235-237 °C (bomlás). CHN; Számított: 55,71; 4,68; 10,00, kapott: 54,59; 4,61; 9,97.

^XH NMR (DMSO-dg, 340 °K) : 8 7,78-7,54 (m, 2H), 7,39-7,19 (m,

2H) , 5,92 (b), 3,35-3,18 (m, 1H) , 2,81-2,53 (m, 2H) , 2,04-1,70 (m, 2H).

¹³C NMR (DMSO-dg): 8 172,19, 170,79, 164,70 és 160,76 (C-F),

162,96, 128,64, 128,50, 125,13, 116,55, 116,21, 104,52,

52,35, 31,44, 17,81.

A következő vegyületeket hasonló módon állítottuk elő: (RS)-2-Amino-4-(3-hidroxi-5-fenil-izoxazol-4-il)-butánsav-hidroklorid [(4b) jelű vegyület]

Op.: 230-233 °C (bomlás).

^XH NMR (D2O): 6 7,59-7,48 (m, 2H), 7,47-7,32 (m, 3H), 3,61-3,50 (m, 1H), 2,57-2,41 (m, 2H), 2,08-1,90 (m, 2H). ¹³C NMR (DMS0-d6): 8 179,12, 176,64, 161,12, 130,41, 128,79(2C), 128,13, 125,72(2C), 107,13, 53,31, 32,97, 18,62.

(RS)-2-Amino-4-[3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-butánsav-hidrát [(4c) jelű vegyület]

Op.: 214-216 °C (bomlás).

^XH NMR (DMSO-dg, 320 °K): 8 7,84-7,73 (m, 1H), 7,59-7,45 (m, 1H), 7,29-7,18 (m, 1H), 3,50 (nagyon széles), 3,32-3,10 (m, 1H), 2,93-2,60 (m, 2H) , 2,00-1,75 (m, 2H) .

¹³C NMR (DMSO-dg) : <5 172,11, 170,64 , 159,47, 129,41,

-32128,41(20), 126,35, 103,73, 52,42, 30,76, 17,93.

(RS)-2-Amino-4-[3-hidroxi-5-(3-tienil)-izoxazol-4-il ] -butánsav [(4d) jelű vegyület]

Op.: 212-214 °C.

¹H NMR (DMSO-dg) : δ 8,02-7,95 (m, 1H) , 7,78-7,72 (m, 1H) ,

7,48-7,43 (m, 1H) , 3,28-3,16 (m, 1H) , 2,93-2,77 (m, 1H) ,

2,75-2,54 (m, 1H), 2,00-1,75 (m, 2H).

(RS)-2-Amino-4-[3-hidroxi-5-(2-naftil)-izoxazol-4-il]-butánsav-hidrát [(4e) jelű vegyület]

Op.: 209-211 °C.

^XH NMR (DMSO-dg): δ 1,87-2,05 (m, 2H); 2,60-2,85 (m, 2H);

2,90-3,06 (m, 1H); 7,56-7,66 (m, 2H); 7,80 (dd, 1H); 7,93-8,16 (m, 3H); 8,26 (s, 1H).

¹³C NMR (DMSO-d₆): δ 17,92; 31,50; 52,40; 105,02; 123,21; 125,66; 125,95; 127,04; 127,44; 127,76; 128,75; 128,91; 132,82; 133,09; 163,71; 170,70; 172,30.

MS (MH+) m/z: 313.

5. példa

4-[(2-Amino-3,4-dioxo-l-ciklobutén-l-il)-amino-metil]-

-3-hidroxi-5-fenil-izoxazol-hemihidrát [(5a) jelű vegyület]

Kálium-ftálimidnek (1,0 g; 5,4 mmól) DMF-ben (50 ml) készített elegyéhez 90 °C hőmérsékleten hozzáadtunk 4-(bróm-metil)-3-etoxi-5-fenil-izoxazolt (1,4 g; 5,0 mmól) DMF-ben (25 ml). A 4-(bróm-metil)-3-etoxi-5-fenil-izoxazolt a 4

-33-(bróm-metil)-3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazol előállításával analóg módon állítottuk elő. A kapott elegyet 40 percig kevertük 90 °C hőmérsékleten. Az így kapott reakcióelegyhez CH₂Cl₂-t (200 ml) adtunk és a reakcióelegyet vízre öntöttük. A fázisokat elválasztottuk, és a vizes fázist dietil-éterrel extraháltuk. Az egyesített szerves fázist 0,1 n vizes NaOHoldattal és vízzel mostuk, szárítottuk (Na₂SO₄) és vákuumban bepároltuk, így az N-[(3-etoxi-5-fenil-izoxazol-4-il)-metil ]-ftálimidet kaptuk (1,5 g; 88 %) .

N-[(3-Etoxi-5-fenil-izoxazol-4-il)-metil]-ftálimidnek (1,3 g; 3,7 mmól) vizes 48 %-os HBr-ben (20 ml) és ecetsavban (20 ml) készített szuszpenzióját 6 órán át kevertük 110 °C hőmérsékleten. A reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, és a visszamaradó anyagot feloldottuk vízben. A vizes fázist dietil-éterrel extraháltuk, majd ezt elöntöttük. A vizes fázist vákuumban bepároltuk, és a visszamaradó anyaghoz acetont (5 ml) adtunk. A kiváló csapadékot szűréssel összegyűjtöttük és szárítottuk, így kaptuk a 4-(amino-metil)-5-fenil-3-izoxazolol-hidrobromidot (700 mg; 70 %).

3-Amino-4-etoxi-3-ciklobutén-l,2-dionnak (365 mg), amelyet Cohen S. és munkatársai J. Amer. Chem. Soc. 1966, 88, 1533-1536 szerint állítottunk elő, és 4-(amino-metil)-5-fenil-3-izoxazolol-hidrobromidnak (700 mg; 2,6 mmól) etanolban (75 ml) készített oldatához hozzáadtuk NaOH-nak (210 mg;

5,2 mmól) vízben (5 ml) készített oldatát 22 ’C hőmérsékleten. A kapott reakcióelegyet 4 órán át kevertük 22 °C hőmrsékleten. Az oldószert lepároltuk, és a visszamaradó anyagot feloldottuk vízben (200 ml). A vizes fázis pH-értékét 8,5-re állítottuk be. A vizes fázist dietil-éterrel extraháltuk, majd ezt elöntöttük. A pH-értéket 3,75-re állítottuk be, és a kiváló csapadékot szűréssel összegyűjtöttük és szárítottuk, így a cím szerinti (5a) jelű vegyületet kaptuk (675 mg; 92%) .

Op.: 259-261 °C (bomlás), CHN; Számított; 57,13; 4,12; 14,28, kapott: 57,70; 3,85; 14,29.

¹H NMR (DMSO-dg) : δ 7,81-7,24 (m, 5H) , 4,78-4,56 (m, 2H) ,

3,5 (s, nagyon széles).

13_C NMR (DMSO-dg): δ 183,34, 183,21, 170,14, 169,48, 168,29,

165,84, 130,58, 129,32(2c), 127,51, 126,72(2c), 102,52, 35,46.

A következő vegyületeket hasonló módon állítottuk elő:

4-[(2-Amino-3,4-dioxo-l-ciklobutén-l-il)-amino-metil]-3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol [(5b) jelű vegyület], op.: 237-239 °C (bomlás).

^XH NMR (DMSO-dg): δ 7,88 (dd, 1H), 7,67 (dd, 1H), 7,26 (dd,

1H), 4,78-4,63 (m, 2H), 3,30 (s, nagyon széles).

¹³C NMR (DMSO-dg): δ 183,36, 183,18, 169,97, 169,51, 168,23, 161,29, 129,80, 128,59, 128,25, 127,82, 101,41, 35,20.

4-[(2-Amino-3,4-dioxo-l-ciklobutén-l-il)-amino-metil]-3-hidroxi-5-(3-tienil)-izoxazol [(5c) jelű vegyület] Op.: 276-278 °C (bomlás).

ÍH NMR (DMSO-dg): δ 8,16-8,13 (m, 1H), 7,82-7,77 (m, 1H) , 7,56-7,50 (m, 1H), 4,76-4,66 (m, 2H).

4-[(2-Amino-3,4-dioxo-l-ciklobutén-l-il)-amino-metil]-3 hidroxi-5-[4-(trifluor-metil)-fenil]-izoxazol [(5d) jelű vegyület] Op.: 269-272 °C.

^χΗ NMR (DMSO-dg) : <5 4,72 (d, 2H) ; 7,93 (dd, 4H) .

¹³C NMR (DMSO-d₆): δ 35,29; 104,19; 121,75; 126,12; 126,17;

127,60 (2C); 130,25 (q, CF₃); 131,11; 164,09; 168,21; 169,51; 170,11; 183,29 (2C).

MS (MH+) m/z: 354.

6. példa

4—{2—[(2-Amino-3,4-dioxo-l-ciklobutén-l-il)-amino]-etil}-3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-hidrát [(6a) jelű vegyület]

Nátrium-cianidnak (4,0 g; 81 mmól) DMSO-ban (50 ml) készített elegyét 90 °C hőmérsékletre melegítettük. A forró reakcióelegyhez hozzácsepegtettünk 4-(bróm-metil)-3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazolt (4,9 g; 16 mmól) DMSO-ban (50 ml) oldva. A kapott reakcióelegyet 30 percig kevertük, majd víz/jég elegyre öntöttük. A vizes fázist Cl^C^-vel extraháltuk, és az egyesített szerves fázist telített vizes NaCl-oldattal mostuk. A szerves fázist szárítottuk (MgSO4) és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot oszlopkromatográfiásan kezeltük (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/n-heptán = = 1:3), így kaptuk a [3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazol]-acetonitrilt (2,2 g; 58 %) .

LiAlH4~nek (0,34 g; 9 mmól) száraz dietil-éterben (50 ml) készített elegyéhez hozzácsepegtettük AlCl₃-nak (1,2 g; 9 mmól) száraz dietil-éterben (50 ml) készített elegyét. A

-36reakcióelegyet 10 percig kevertük szobahőmérsékleten. A kapott oldathoz keverés közben hozzáadtuk [3-etoxi-5-(2-tienil) -izoxazol ] -acetonitrilnek (2,0 g; 9 mmól) száraz dietil-éterben (50 ml) készített elegyét, és a kapott reakcióelegyet 45 percig kevertük. Az így kapott reakcióelegyet lehűtöttük 5 °C hőmérsékletre, vizet (30 ml) és 6 m H2SC>4-oldatot (5 ml) adtunk hozzá. A vizes savas oldat pH-értékét 6 m NaOH-oldattal 11-re állítottuk be. A fázisokat elválasztottuk, és a vizes fázist dietil-éterrel extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk (MgS04) és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot oszlopkromatográfiás kezelésnek (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/n-heptán/metanol/trietil-amin = 90:10:5:5) vetettük alá, így kaptuk a 4-(2-amino-etil)-3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazolt (1,7 g;

%) .

4-(2-Amino-etil)-3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazólnak (1,7 g; 7 mmól) és 47 %-os HBr-nek (vizes) az elegyét 1 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A kapott reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, és a visszamaradó anyaghoz acetont adtunk. A kapott kristályokat szűréssel összegyűjtöttük, és vákuumban szárítottuk, így kaptuk a 4-(2-amino-etil)-3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-hidrobromidot (1,9 g;

%) .

3-Amino-4-etoxi-3-ciklobutén-l,2-dionnak (480 mg; 3,4 mmól), amelyet az előzőekben ismertetettek szerint állítottunk elő, és 4-(2-amino-etil)-3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-hidrobromidnak (1,0 g; 3,4 mmól) etanolban (30 ml) készített oldatához hozzáadtuk NaOH-nak (270 mg; 6,8 mmól)

-37vízben (5 ml) készített oldatát 22 °C hőmérsékleten. A kapott oldatot szobahőmérsékleten kevertük 18 órán át. Az így kapott reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a visszamaradó anyaghoz vizet és dietil-étert adtunk. A fázisokat elválasztottuk és a vizes fázist dietil-éterrel extraháltuk, majd ezt a fázist elöntöttük. A vizes fázist 2 m HCl-oldattal 2,5 pH-értékre megsavanyítottuk, és 18 órán át 5 °C hőmérsékleten hagytuk állni. A kapott kristályokat szűréssel összegyűjtöttük és vízzel, acetonnal és dietil-éterrel mostuk. Az így kapott kristályokat vákuumban szárítottuk, így a cím szerinti (6a) jelű vegyületet kaptuk (906 mg; 87 %) . Op.: 248-250 °C (bomlás).

CHN; számított: 50,39; 3,75; 13,57, kapott: 50,66; 3,72; 13,55.

1H NMR (DMSO-d₆): 8 2,77 (dd, 2H); 3,51-3,78 (m, 2H); 7,22 (dd, 1H) ; 7,57 (d, 1H); 7,81 (d, 1H) .

1³C NMR (DMSO-d₆): 8 24,12; 42,06; 102,06; 126,65; 127,94; 128,53; 129,00; 160,41; 168,65; 169,41; 170,05; 182,82; 183,00.

MS (MH+) m/z: 306.

7. példa (RS) -2-Amino-3-[3-(karboxi-metoxi) -5-(2-tienil) -izoxazol-4-il]-propionsav-monohidrát [(7a) jelű vegyület] 4-Metil-5-(2-tienil)-izoxazol-3-olnak (10,0 g, 55 mmól), amelyet az előzőekben leírtak szerint állítottunk elő, és K2CO₃-nak (19,1 g, 138 mmól) acetonban (350 ml) készített szuszpenzióját szobahőmérsékleten kevertük 30 per

-38cig, majd visszafolyatási hőmérsékletre melegítettük. A reakcióelegyhez ekkor 45 perc alatt hozzáadtunk etil-klór-acetátot (17,6 ml, 166 mmól) acetonban (125 ml), és az így kapott reakcióelegyet 210 percig visszafolyatás közben forraltuk. A reakcióelegyet ezután lehűtöttük 5 °C hőmérsékletre, szűrtük és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot feloldottuk Cl^C^-ben (500 ml), vízzel (2 x 500 ml) és telített vizes NaCl-oldattal (500 ml) mostuk. A szerves fázist szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk. Flash-kromatográfiás kezelés (szilikagél, eluálószer n-heptán/etil-acetát/metanol = 20:10:1) és vákuumban történő bepárlás után az etil-4-[4-metil-5-(2-tienil)-3-izoxazolil-oxi]-acetátot kaptuk (8,7 g, 59 %).

Etil-[4-metil-5-(2-tienil)-3-izoxazolil-oxi]-acetátnak (2,5 g, 9,4 mmól) és NBS-nek (2,0 g, 11,2 mmól) CCl₄-ben (125 ml) készített elegyét 8 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A kapott reakcióelegyet lehűtöttük, szűrtük és vákuumban bepároltuk, így kaptuk az etil-[4-(bróm-metil)-5-(2-tienil)-3-izoxazolil-oxi]-acetátot (2,8 g, 88 %) .

Dietil-acetamido-malonátnak (3,5 g, 16,2 mmól) és kálium-terc-butoxidnak (0,9 g, 17,0 mmól) NMP-ben (30 ml) készített elegyét szohahőmérsékleten (25 °C) kevertük 30 percen át. A kapott reakcióelegyhez etil-[4-(bróm-metil)-5-(2-tienil)-3-izoxazolil-oxi]-acetátot (2,8 g, 8,1 mmól) adtunk NMP-ben (5 ml) (25-28 °C hőmérséklet), és a kapott reakcióelegyet 1 órán át kevertük 28 °C hőmérsékleten, majd víz/ /jég elegyre (250 ml) öntöttük. A vizes fázist dietil-éter

-39rel (3 x 200 ml) extraháltuk, és az egyesített szerves fázist telített vizes NaCl-oldattal (200 ml) mostuk, szárítottuk (MgSC>4) és vákuumban bepároltuk. Flash-kromatográfiás kezelés (szilikagél, eluálószer: Cí^C^/etil-acetát = = 7:1) után kaptuk az etil-2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)-3-{3-[(etoxi-karbonil)-metoxi]-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il}-propionátot (2,3 g, 59 %) .

Etil-2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)—3 — {—3[(etoxi-karbonil)-metoxi]-5-(2-tienil) -izoxazol-4-il}-propionátnak (2,0 g, 4,1 mmól) 1 m sósav-oldatban (130 ml) készített szuszpenzióját 24 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A kapott reakcióelegyet lehűtöttük, Cí^C^-vel (2 x 150 ml) extraháltuk és csontszénnel kezeltük. Vákuumban történő bepárlás után a cím szerinti vegyületet hidrokloridsójaként kaptuk (1,2 g, 86 %). A cím szerinti (7a) jelű vegyületet víz (1,0 g, 71 %) adagolásával kaptuk.

Op.: 228-230 °C (bomlás).

CHN; Számított: 43,64; 4,27; 8,48, kapott: 43,07; 4,17;

8,43.

iH NMR (DMSO-dg) δ 2,86-3,28 (m, 2H) , 3,79 (dd, 1H) , 4,69 (s, 2H), 7,26 (dd, 1H), 7,69 (dd, 1H), 7,86 (dd, 1H). ¹³C NMR (DMSO-dg) <5 23,50, 52,42, 67,39, 100,45, 127,91, 128,23, 128,48, 129,47, 161,44, 169,63, 170,14, 170,57. MS (MH+) m/z: 313.

A következő vegyületet hasonló módon állítottuk elő etil-klór-acetát helyett alkilezőszerként etil-4-bróm-butirátot használva.

-40(RS)-2-Amino-3-[3-(karboxi-propoxi)-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionsav [(7b) jelű vegyület]

Op.: 197-198 °C (bomlás).

CHN; számított: 49,41; 4,74; 8,23, kapott: 49,27; 4,73;

8,30.

^χΗ NMR (DMSO—dg) ó 2,01 (qui, 2H) , 2,23-2,60 (m, 2H) , 2,71-3,08 (m, 2H) , 3,56 (dd, 1H) , 4,25 (t, 2H) , 7,26 (dd, 1H) , 7,70 (dd, 1H), 7,85 (dd, 1H).

13C NMR	(DMSO-dg) δ 24,	37, 25,20, 32,44, 53,03,	69,65,
101,01,	127,92, 128,69,	128,79, 129,37, 161,15,	170,39 ,
170,97,	175,44.
MS (MH+)	m/z: 341.
8.	példa

{4-[(2-Amino-3,4-dioxo-l-ciklobutén-l-il)-amino-metil]-5-(2-tienil)-3-izoxazolil-oxi}-ecetsav-monohidrát [(8a) jelű vegyület]

Kálium-ftálimidet (0,71 g, 3,8 mmól) DMF-ben (30 ml) szuszpendáltunk, és a szuszpenziót 90 °C hőmérsékletre melegítettük. A kapott szuszpenzióhoz az előzőek szerint előállított etil-[4-(bróm-metil)-5-(2-tienil) -3-izoxazolil-oxi]-acetátot (1,2 g, 3,5 mmól) adtunk DMF-ben (20 ml) 15 perc alatt, és a kapott reakcióelegyet 40 percig kevertük 90 °C hőmérsékleten. Az így kapott reakcióelegyet lehűtöttük, és CH₂Cl₂-t (200 ml) és vizet (200 ml) adtunk hozzá. A fázisokat elválasztottuk, és a szerves fázist telített CaCl₂-oldattal (2 x 150 ml) mostuk, szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk. Flash-kromatográfiás kezelés (szí-41likagél, eluálószer: n-heptán/etil-acetát = 2:1) után az etil-[4-(N-ftálimido-metil)-5-(2-tienil)-3-izoxazolil-oxi]-acetátot kaptuk, amelyet feloldottunk CH₂Cl₂-ben (200 ml), telített vizes CaCl₂-oldattal (2 x 200 ml) mostunk, szárítottunk (MgSO₄), vákuumban bepároltunk és EtOH-ból kristályosítottunk, így fehér tűkristályokat kaptunk (0,9 g, 64 %) .

Etil-[4-(N-ftálimido-metil) -5-(2-tienil) -3-izoxazolil-oxi]-acetátot (0,60 g, 1,5 mmól) 1 m NaOH-oldatban (60 ml) 45 percen át visszafolyatás közben forraltunk. A kapott oldatot lehűtöttük, dietil-éterrel (3 x 60 ml) extraháltuk, és tömény sósav-oldattal (5 ml) 1-2 pH-értékre megsavanyítottuk. A vizes fázist CH₂Cl₂-vel (3 x 80 ml) és dietil-éterrel (4 x 80 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist vákuumban bepároltuk, így kaptuk a {4-[N-(2-karboxi-benzamido)-metil]-5-(2-tienil)-3-izoxazolil-oxi]-ecetsavat (0,6 g, 100 %).

4-[N-(2-Karboxi-benzamido)-metil]-5-(2-tienil)-3-izoxazolil-oxi] -ecetsavat (0,60 g, 1,5 mmól) 1 m sósav-oldatban (125 ml) 45 percen át visszafolyatás közben forraltunk. A kapott oldatot lehűtöttük, dietil-éterrel (4 x 200 ml) extraháltuk, és vákuumban bepároltuk, így kaptuk a [4-(amino-metil) -5-(2-tienil)-3-izoxazolil-oxi]-ecetsav-hidrokloridot (0,38 g, 100 %).

[4-(Amino-metil)-5-(2-tienil)-3-izoxazolil-oxi]-ecetsav-hidrokloridnak (0,30 g, 1,0 mmól) és 3-amino-4-etoxi-3-ciklobutén-1,2-dionnak (0,16 g, 1,1 mmól), amelyet az előzőek szerint állítottunk elő, EtOH-ban (50 ml) készített

-42elegyéhez hozzáadtunk NaOH-t (0,08 g, 2,1 mmól) vízben (3 ml) oldva. A kapott reakcióelegyet 18 órán át 22 °C hőmérsékleten kevertük. A kapott szuszpenziót vákuumban bepároltuk, a visszamaradó anyagot feloldottuk vízben, és dietil-éterrel (2 x 150 ml) extraháltuk. A vizes fázis (50 ml) pH-értékét 1 m sósav-oldattal 3-ra állítottuk be. A kapott kristályokat szűréssel összegyűjtöttük, és vákuumban szárítottuk, így kaptuk a cím szerinti (8a) jelű vegyületet (0,26 g, 69 %). Op.: 222-223 °C (bomlás).

CHN; számított: 45,78; 3,57; 11,44, kapott: 45,13; 3,61; 11,16.

^XH NMR (DMSO-d₆) δ 4,75 (d, 2H), 4,86 (s, 2H), 7,30 (dd, 1H) , 7,70 (d, 1H) , 7,94, (d, 1H) .

¹³C NMR (DMSO-d₆) δ 34,88, 66,27, 100,97, 127,45, 128,52, 128,67, 130,48, 162,42, 168,19, 168,74, 169,55, 169,95, 183,29.

MS (MH+) m/z: 350.

9. példa (RS)-2-Amino-3-[3-karboxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionsav-hidrát [(9a) jelű vegyület]

Nátriumnak (4,1 g, 0,18 mól) EtOH-ban (100 ml) készített lehűtött oldatához hozzáadtunk dietil-oxalátot (24 ml, 0,18 mól). A kapott hideg oldathoz 15 perc alatt hozzáadtunk 1-(2-tienil)-1-propanont (20 ml, 0,16 mól) EtOH-ban (10 ml), és a kapott reakcióelegyet 2 órán át 0 °C hőmérsékleten, majd 16 órán át 22 °C hőmérsékleten kevertük. Az így kapott

-43reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, és a visszamaradó anyagot feloldottuk vízben (400 ml). A vizes fázist megsavanyítottuk 1 m sósav-oldattal 3-4 pH-értékre, és CH₂Cl₂-vel (3 x 300 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk. Flash-kromatográfiás kezelés (szilikagél, eluálószer: n-heptán/etil-acetát — = 3:1) után az etil-2,4-dioxo-3-metil-4-(2-tienil)-butirátot kaptuk (20,5 g, 53 %).

Hidroxil-ammónium-kloridnak (12,6 g, 0,18 mól) EtOH-ban (200 ml) készített oldatához forrás közben hozzáadtunk etil-2,4-dioxo-3-metil-4-(2-tienil)-butirátot EtOH-ban (60 ml). A kapott reakcióelegyet visszafolyatás közben forraltuk 2 órán át, lehűtöttük és vákuumban lepároltuk. Flash-kromatográfiás kezelés (szilikagél, eluálószer: n-heptán/etil-acetát = 4:1) után kaptuk az etil-[4-metil-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karboxilátot (13,2 g, 92 %).

Etil-[4-metil-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karboxilátnak (8,0 g, 34 mmól), NBS-nek (6,6 g, 37 mmól) és dibenzoil-peroxidnak (0,1 g, 0,4 mmól) CCl₄-ben készített elegyet 6 órán át visszafolyatás közben forraltuk, majd 14 órán át 22 °C hőmérsékleten hagytuk állni. A kapott reakcióelegyet lehűtöttük, szűrtük és vákuumban bepároltuk, így kaptuk az etil-[4-(bróm-metil)-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karboxilátot (10,7 g, 100 %).

Etil-2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)-3-[3-(etoxi-karbonil)-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionátot állítottunk elő etil-[4-(bróm-metil)-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karboxilátból a 7. példában leírtakkal analóg módon.

-44Etil-2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)-3-[3-(etoxi-karbonil)-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionátnak (1,0 g,

2,2 mmól) és 47 %-os HBr-nek (vizes) (50 ml) az elegyét visszafolyatási hőmérsékletre melegítettük, és 40 percig forraltuk. A kapott oldatot vákuumban bepároltuk, és a viszszamaradó anyaghoz vizet (20 ml) adtunk. Az így kapott reakcióelegyhez vizes NaOH-oldatot (0,1 m; 22 ml) adtunk, és a reakcióelegyet 2 órán át kevertük 22 °C hőmérsékleten. A reakcióelegyet ezután vákuumban bepároltuk, és a visszamaradó anyaghoz vizet (20 ml) adtunk. A kiváló kristályokat szűréssel összegyűjtöttük és vákuumban szárítottuk. Az így kapott kristályokat feloldottuk 47 %-os HBr-ben és a kapott oldatot dietil-éterrel extraháltuk, majd ezt elöntöttük. A vizes oldatot vákuumban bepároltuk és dietil-étert adtunk hozzá. Az így kapott reakcióelegyet 16 órán át kevertük 22 °C hőmérsékleten, majd a kristályokat a dietil-éter dekantálásával összegyűjtöttük. A kapott kristályokat vákuumban szárítottuk, és vizes NaOH-oldatot (0,1 m) csepegtettünk hozzá pH =

2,5 eléréséig. A kapott kristályokat szűréssel összegyűjtöttük és vízben (15 ml) szuszpendáltuk. Az így kapott reakcióelegyet 48 órán át kevertük 22 °C hőmérsékleten, majd a kristályokat szűréssel összegyűjtöttük, így a cím szerinti (9a) jelű vegyületet kaptuk (270 mg; 43 %). Op.: 227-228 °C (bomlás).

CHN; számított: 46,07; 3,69; 9,77, kapott: 46,15; 3,68; 9,74.

¹H NMR (D₂O; DSS): 6 2,93-3,06 (m, 1H); 3,15-3,24 (m, 1H); 3,46 (dd, 1H); 7,26 (dd, 1H); 7,66-7,72 (m, 2H).

-45¹³C NMR (D₂o, pH = 12 (NaOD); dioxán): <5 29,16; 57,18; 111,38; 129,00; 129,01 (2C); 129,79; 162,28; 163,26; 167,76; 182,65.

MS (MH+) m/z: 283.

10. példa (RS)-2-Amino-3-[3-(5-tetrazolil)-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionsav-hidrát [(10a) jelű vegyület]

Az előzőek szerint előállított etil-[4-metil-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karboxilátnak (3,7 g; 15,6 mmól) THF-ben (20 ml) készített oldatához hozzáadtunk vizes sósav-oldatot (6 m, 100 ml). A reakcióelegyet 6 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A lehűlt reakcióelegyet dietil-éterrel (3 x 100 ml) extraháltuk, és az egyesített szerves fázist telített vizes NaCl-oldattal mostuk, szárítottuk (MgSC>4) és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyaghoz (T^C^-t adtunk, és a kapott kristályokat szűréssel összegyűjtöttük. A szűrletet vákuumban bepároltuk és a visszamaradó anyaghoz hozzáadtunk telített vizes NaHCC^-oldatot. A vizes fázist CH2C12~vel (2 x 60 ml) mostuk, és 6 m HCl-oldattal 1-2 pHértékre megsavanyítottuk. A vizes fázist dietil-éterrel (3 x 80 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk (MgSŰ4) és vákuumban bepároltuk. Az összes kitermelés a [4-metil-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karbonsavra vonatkoztatva 1,6 g (48 %).

[4-Metil-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karbonsavnak (4,0 g;

19,1 mmól), SOC^-nek (40 ml) és DMF-nek (0,1 ml) az elegyét 60 percen át visszafolyatás közben forraltuk. A kapott olda tot vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot feloldottuk THF-ben (50 ml) és a szerves fázist vizes ammónium-hidroxid-oldatra (25 %-os) öntöttük 0-5 °C hőmérsékleten. A kapott reakcióelegyet 1 órán át kevertük 22 °C hőmérsékleten, és dietil-éterrel (4 x 250 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist vízzel és telített vizes NaCl-oldattal mostuk, szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk, így kaptuk a [4-metil-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karboxamidot (3,7 g, 93 %) .

4-Metil-5-(2-tienil)-izoxazil-3-il]-karboxamidnak (3,4 g; 16,3 mmól) és POCl₃-nak (40 ml) az oldatát 20 percen át visszafolyatás közben forraltuk. A kapott reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a visszamaradó anyagot feloldottuk dietil-éterben. A szerves fázist jég/víz elegyre öntöttük. A fázisokat elválasztottuk és a vizes fázist dietil-éterrel (3 x 100 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist vízzel és telített vizes NaCl-oldattal mostuk, szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk, így kaptuk a [4-metil-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karbonitrilt (2,9 g, 95 %).

[4-(Bróm-metil)-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karbonitrilt állítottunk elő [4-metil-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karbonitrilből a 7. példában leírtakkal analóg módon.

Éti1-2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)-3-[3-ciano-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionátot állítottunk elő [4-

- (bróm-metil)-5-(2-tienil)-izoxazol-3-il]-karbonitrilből a 7. példában leírtakkal analóg módon.

Éti1-2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)-3-[3-ciano-5-

- (2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionátnak (2,0 g, 4,9 mmól),

NaN₃-nak (0,4 g, 6,2 mmól) és trietil-amin-hidrokloridnak (0,9 g, 6,2 mmól) dimetoxi-etánban (80 ml) készített szuszpenzióját 48 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A kapott reakcióelegyhez további NaN₃-t (0,4 g, 6,2 mmól) és trietil-amin-hidrokloridot (0,9 g, 6,2 mmól) adtunk, és a reakcióelegyet 20 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A lehűlt reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, és a visszamaradó anyagot flash-kromatográfiás kezelésnek (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/ecetsav = 10:1) vetettük alá. Az oldószer lepárlása után kaptuk az etil-2-(acetil-amino)-2- (etoxi-karbonil) -3- [ 3 - (5-tetrazolil) -5- (2-tienil) -izoxazol-4-il]-propionátot (0,7 g, 32 %).

Etil-2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil) -3-[3-(5-tetrazolil) -5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionátnak (0,6 g; 1,3 mmól) és 47 %-os vizes HBr-nek (20 ml) az elegyét 30 percen át visszafolyatás közben forraltuk. A reakcióelegyet lehűtöttük és vizet (50 ml) adtunk hozzá. A vizes fázist dietil-éterrel (3 x 75 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist vízzel (50 ml) extraháltuk. Az egyesített vizes fázist vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyaghoz vizet (25 ml) és vizes NaOH-oldatot (0,1 m, 16 ml) adtunk, és a kapott kristályokat szűréssel összegyűjtöttük. Az így kapott kristályokat vákuumban szárítottuk, így a cím szerinti (10a) jelű vegyületet kaptuk (0,4 g; 90 %) . Op. : 209-211 °C (bomlás) .

^XH NMR (DMSO-dg) : δ 3,27-3,54 (m, 2H) ; 4,37-4,47 (m, 1H) ;

7,33 (dd, 1H); 7,76 (d, 1H); 7,94 (d, 1H) .

13_C NMR (DMSO-dg): S 24,51; 51,81; 108,03; 127,80; 127,95; 128,57; 129,71; 151,63; 155,91; 161,96; 170,40.

MS (MH+) m/z: 307.

11. példa (RS)-2-Amino-3-[3-hidroxi-5-(2-oxazolil)-izoxazol-4-il]-propionsav-acetát, [(11a) jelű vegyűlet]

3-Hidroxi-4,5-dimetil-izoxazolt állítottunk elő Jacquier, R. és munkatársai, Bull. Soc. Chim. Fr., 1970, 2685-90 Sato K. és munkatársai, Agric. Bioi. Chem., 1986, 50(7), 1831-1837 szerint módosított eljárásával.

3-Hidroxi-4,5-dimetil-izoxazolnak (68,5 g, 0,6 mól) és K₂CO₃—nak (125,6 g, 0,9 mmól) acetonban (1000 ml) készített szuszpenzióját visszafolyatási hőmérsékletre melegítettük. A kapott reakcióelegyhez hozzácsepegtettük forrás közben etil-bromidnak (99,1 g, 0,9 mól) acetonban készített oldatát. Az így kapott reakcióelegyet további 8 órán át kevertük, lehűtöttük, szűrtük és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyag flash-kromatográfiás kezelése (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/heptán =1:3) után kaptuk a 3-etoxi-4,5-dimetil-izoxazolt (52,7 g, 62 %).

3-Etoxi-4,5-dimetil-izoxazolnak (65,6 g, 0,5 mól) CC1₄ben (500 ml) készített lehűtött (5 °C) elegyéhez hozzáadtunk brómot (150 g, 0,9 mól). A reakcióelegyet 96 órán át kevertük sötét helyen. A kapott reakcióelegyhez vizet (200 ml) adtunk, és nátrium-szulfit adagolásával színét megszüntettük. A fázisokat elválasztottuk, és a vizes fázist CH₂C1₂vel extraháltuk. Az egyesített szerves fázist telített vi

-49zes NaCl-oldattal mostuk, szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot feloldottuk víz/NMP elegyében (15:85, 700 ml), és a reakcióelegyet 24 órán át kevertük 100 °C hőmérsékleten. A kapott reakcióelegyhez vizet adtunk, és a kapott vizes oldatot dietil-éterrel extraháltuk. Az egyesített szerves fázist vízzel és telített vizes NaCl-oldattal mostuk, szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot flash-kromatográfiásan (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/n-heptán = 1:2) kezeltük, így kaptuk a 3-etoxi-5-(hidroxi-metil)-4-metil-izoxazolt (26,3 g; 36 %).

3-Etoxi-5-(hidroxi-metil)-4-metil-izoxazolnak (25,0 g; 0,16 mól) H2SO4/H20/ecetsav elegyben (1:2:7, 200 ml) készített oldatához hozzáadtunk Cr03/H20/ecetsav elegyet (1:1:2, 160 ml). A kapott reakcióelegyet 18 órán át kevertük 22 °C hőmérsékleten. Az így kapott reakcióelegyhez vizet adtunk, és a vizes fázist dietil-éterrel extraháltuk. Az egyesített szerves fázist vízzel és telített vizes NaCl-oldattal mostuk, szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk, így kaptuk a [3-etoxi-4-(metil-izoxazol)-5-il]-karbonsavat (22,7 g; 83 %) .

[3—Etoxi-4-(metil-izoxazol)-5-il]-karbonsavnak (5,0 g;

mmól) CH2C12~ben (250 ml), SOCl₂-ben (4,3 ml) és DMF-ben (0,2 ml) készített oldatát 2 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A kapott reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, a visszamaradó anyagot feloldottuk CH2Cl₂-ben (100 ml) , és hozzácsepegtettük amino-acetaldehid-dimetil-acetálnak (3,5 ml, 3,2 mmól) és K₂CO3~nak (6,0 g; 4,4 mmól) CH₂Cl₂-ben (100

-50ml) készített lehűtött (5 °C) elegyéhez. A kapott oldatot 4 órán át kevertük 22 °C hőmérsékleten. A kapott reakcióelegyhez vizet adtunk, és a fázisokat elválasztottuk. A szerves fázist vízzel és telített vizes NaCl-oldattal mostuk, szárítottuk (MgSO₄), és vákuumban bepároltuk, így kaptuk az 5-[N- (acetaldehid-dimetil-acetál) -karboxamid] -3-etoxi-4-metil-izoxazolt (7,0 g; 93 %).

5- [N- (Acetaldehid-dimetil-acetál) -karboxamid] -3-etoxi-4-metil-izoxazolnak (6,4 g; 25 mmól), P₂O5~nek (7,1 g; 50 mmól) és tömény kénsav-oldatnak (150 ml) az elegyét 3 0 percen át visszafolyatás közben forraltuk. A lehűtött (5 °C) reakcióelegyet jég/víz elegyre öntöttük, és a vizes fázist dietil-éterrel (2 x 500 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist vízzel és telített vizes NaCl-oldattal mostuk, szárítottuk (MgSO₄) és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot flash-kromatográfiásan (szilikagél, eluálószer: CH₂Cl₂/etil-acetát/metanol = 1:1:0,5 %) kezeltük, így kaptuk a 3-hidroxi-4-metil-5-(2-oxazolil)-izoxazolt (340 mg;

8,3 %).

3-Hidroxi-4-metil-5-(2-oxazolil)-izoxazolnak (340 mg; 2,0 mmól) TEA-ban (0,33 ml) és THF-ben (40 ml) készített lehűtött (-5 °C) oldatához hozzáadtuk benzolszulfonil-kloridnak (0,27 ml, 2,1 mmól) THF-ben (40 ml) készített oldatát. A kapott reakcióelegyet 18 órán át kevertük 22 °C hőmérsékleten. Az oldószert vákuumban lepároltuk, és a visszamaradó anyagot flash-kromatográfiásan (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/n-heptán = 1:3) kezeltük, így kaptuk a 3-(benzolszulfonil-oxi)-4-metil-5-(2-oxazolil)-izoxazolt (520 mg;

-5185 %) .

3-(Benzolszulfonil-oxi)-4-meti1-5-(2-oxazolil)-izoxazolnak (500 mg; 1,6 mmól), NBS-nek (300 mg; 1,7 mmól) és dibenzoil-peroxidnak (0,1 g; 0,4 mmól) CC^-ben (100 ml) készített elegyét 24 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A lehűlt reakcióelegyet szűrtük és vákuumban bepároltuk, így kaptuk a 3-(benzolszulfonil-oxi)-4-(bróm-metil)-5-(2-oxazolil)-izoxazolt (440 mg; 70 %) .

Éti1-2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)-3-[3-(benzolszulfonil-oxi)-5-(2-oxazolil)-izoxazol-4-il]-propionátot (120 mg; 22 %) állítottunk elő 3-(benzolszulfonil-oxi)-4-(bróm-metil)-5-(2-oxazolil)-izoxazolból (440 mg) a 7. példában leírtak szerint.

Etil-[2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)-3-[3-(benzolszulfonil-oxi) -5-(2-oxazolil)-izoxazol-4-il]-propionátnak (120 mg; 0,25 mmól) metanolban (10 ml) készített oldatához hozzáadtunk NaOH-t (20 mg, 0,5 mmól) metanolban (10 ml). A reakcióelegyet 2 órán át kevertük 22 °C hőmérsékleten, majd az oldószert vákuumban lepároltuk. A visszamaradó anyaghoz vizet adtunk, és a vizes fázist CH2C12^_vel extraháltuk. A vizes fázist 0,1 m HCl-oldattal 2 pH-értékre megsavanyítottuk, és CH2C12~vel extraháltuk. A vizes fázist vákuumban bepároltuk, és hozzáadtunk 1 m vizes HCl-oldatot (10 ml). A kapott reakcióelegyet 3 órán át visszafolyatás közben forraltuk. Az így kapott reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, és a visszamaradó anyaghoz étert (10 ml) adtunk. A kapott kristályokat szűréssel összegyűjtöttük és vákuumban

-52szárítottuk. Az így kapott kristályokat feloldottuk 1 m vizes HCl-oldatban, és a vizes fázist dietil-éterrel mostuk.

A vizes fázist vákuumban bepároltuk, és a visszamaradó anyagot feloldottuk vízben. A vizes fázist ioncserélő gyantát [Amberlite IRA 400, (Cl, 150 ml] tartalmazó oszlopon vezettük át eluálószerként ecetsavat (lm) használva. Az oldószer lepárlása után a cím szerinti (11a) jelű vegyületet kaptuk (15 mg; 27 %).

3-H NMR (D₂0, dioxán): <5 3,26-3,36 (m, 2H) ; 4,11-4,21 (m,

1H), 7,40 (s, 1H); 8,04 (s, 1H).

¹³C NMR (D₂0; dioxán): δ 23,41; 54,17; 105,83; 128,96; 142,16; 152,56; 171,55; 177,26; 177,74.

MS (MH+) m/z: 240.

12. példa (RS)-2-Amino-3-[3-hidroxi-5-(2-tiazolil)-izoxazol-4-il]-propionsav [(12a) jelű vegyület]

5-[N-(Acetaldehid-dimetil-acetál)-karboxamid]-3-etoxi-4-metil-izoxazolnak (6,5 g; 25,2 mmól), amelyet a 11. példa szerint állítottunk elő, és P₂S₅-nek (5,6 g; 25,2 mmól) toluolban készített elegyet 2 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, és a viszszamaradó anyagot flash-kromatográfiás kezelésnek (szilikagél, eluálószer: toluol/etil-acetát = 11:1) vetettük alá, így kaptuk a 3-etoxi-4-metil-5-(2-tiazolil)-izoxazolt (0,5 g; 9 %) .

3-Etoxi-4-metil-5-(2-tiazolil)-izoxazolnak (0,5 g; 2,4 mmól) és NBS-nek (0,5 g; 2,6 mmól) CC14~ben (50 ml) készí

-53tett elegyét 36 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A lehűtött reakcióelegyet szűrtük és vákuumban bepároltuk, így kaptuk a 4-(bróm-metil)-3-etoxi-5-(2-tiazolil)-izoxazolt (0,6 g; 87 %) .

Éti1-2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)-3-[3-etoxi-5-(2-tiazolil)-izoxazol-4-il]-propionátot (320 mg; 41 %) állítottunk elő 4-(bróm-metil)-3-etoxi-5-(2-tiazolil)-izoxazolból (540 mg) a 7. példában leírtak szerint.

Éti1-2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil)-3-[3-etoxi-5- (2-tiazolil)-izoxazol-4-il]-propionátnak (245 mg; 0,6 mmól) 47 %-os vizes HBr-ben (5 ml) készített szuszpenzióját 30 percig visszafolyatás közben forraltuk. A reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, és vizet (30 ml) adtunk hozzá. A vizes oldatot csontszénnel kezeltük, szűrtük és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot feloldottuk vízben, és a kapott vizes oldatot ioncserélő gyantát [Amberlite IRA 400, (Cl, 25 ml)] tartalmazó oszlopon vezettük át eluálószerként ecetsavat (2 m) használva. Az oldószer lepárlása után a cím szerinti (12a) jelű vegyületet kaptuk (66 mg; 45 %) .

¹H NMR (DMSO-dg, 10%, CF₃COOH): δ 3,13-3,27 (m, ÍH) ; 3,30-3,45 (m, ÍH) ; 4,14-4,28 (m, ÍH) ; 8,03 (d, ÍH) ; 8,10 (d, ÍH) .

¹³C NMR (DMSO-d₆, 10%, CF3COOH): δ 22,98; 51,03; 102,43; 122,64; 144,76; 154,97; 159,81; 170,31; 170,50.

MS (MH+) m/z: 256.

(RS)-2-Amino-3-[ 3-hidroxi-5-(5-tetrazolil)-izoxazol-4il]-propionsavat állítottunk elő hasonló módon a következő

-54változtatásokkal:

[3-Etoxi-4-(metil-izoxazol)-5-il]-karbonsavat állítottunk elő az előzőekben leírtak szerint, és ezt a megfelelő karboxamiddá alakítottuk ismert módon SOC12~t és vizes ammónium-hidroxid-oldatot (25 %-os) használva. A megfelelő nitril vegyületet, a [3-etoxi-4-(metil-izoxazol)-5-il]-karbonitrilt az amidnak POCl₃-mal történő dehidratálásával állítottuk elő. A kapott [3-etoxi-4-(metil-izoxazol)-5-il]-karbonitrilt NBS-sel brómoztuk, majd a kapott vegyületet dietil-acetamido-malonáttal reagáltattuk, így kaptuk az éti1-2-(acetil-amino)-2- (etoxi-karbonil)-3- [ 5-ciano-3-etoxi-izoxazol-4-il]-propionátot. A megfelelő 5-(5-tetrazolil)-vegyületet az etil-2-(acetil-amino)-2-(etoxi-karbonil) -3-(5-ciano-3-etoxi-izoxazol-4-il)-propionátnak NaN₃mal és trietil-amin-hidrokloriddal dimetoxi-etánban lefolytatott reakciójával állítottuk elő. A kapott etil-2-(acetil-amino) -2-(etoxi-karbonil)-3-[3-etoxi-5-(5-tetrazolil)izoxazol-4-il]-propionátból a védőcsoportot 47 %-os vizes HBr-rel távolítottuk el, így kaptuk az (RS)-2-amino-3-[3-hidroxi-5-(5-tetrazolil)-izoxazol-4-il]-propionsavat.

13. példa (RS)-2-Amino-3-[3-hidroxi-5-(2-piridil) - izoxazol-4-il)-propionsav-hidrát [(13a) jelű vegyület]

5-(2-Piridil)-izoxazol-3-olnak (1,14 g, 7,0 mmól) (metil-2,3-dibróm-3-(2-piridil) -propanoát-hidrobromidból állítottuk elő K. Tomita, Ann. Sankyo Rés. Láb., 1973, 25, 3-5

módosított eljárása szerint) és NaOH-nak (0,28 g, 7,0 mmól) vízben (10 ml) és etanolban (10 ml) készített oldatát szárazra pároltuk, és tovább szárítottuk 2 órán át 0,01 Hgmm nyomáson. A visszamaradó anyagot száraz DMF-ben (10 ml) szuszpendáltuk és lehűtöttük -10 °C hőmérsékletre. A kapott elegyhez dimetil-szulfátot (0,73 ml, 7,7 mmól) csepegtettünk, és a reakcióelegyet 1 órán át -10 °C hőmérsékleten, majd 15 órán át 22 ’C hőmérsékleten kevertük. A kapott oldatot vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyaghoz vizet (15 ml) adtunk, és a reakcióelegyet metilén-kloriddal (3 x 30 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot flashkromatográfiás kezelésnek (szilikagél, eluálószer: toluol/ /etil-acetát/jégecet = 1:1:1%) vetettük alá, így kaptuk a 3-metoxi-5-(2-piridil)-izoxazolt (0,73 g, 59 %).

3—Metoxi-5—(2-piridil)-izoxazolnak (1,53 g, 8,68 mmól) száraz THF-ben (40 ml) készített oldatát lehűtöttük -78 °C hőmérsékletre. A kapott reakcióelegyhez 5 perc alatt hozzáadtuk n-butil-lítiumnak hexánban készített oldatát (9,0 ml,

1,6 m, 14 mmól), majd beadagoltunk paraformaldehidet (2,48 g, 83 mmól). A kapott reakcióelegyet 15 percig -78 °C hőmérsékleten, majd 2 órán át 22 °C hőmérsékleten kevertük. Az így kapott reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a visszamaradó anyaghoz vizet (25 ml) és metilén-kloridot (40 ml) adtunk, és pH-értékét híg sósavoldattal 6-ra állítottuk be. A fázisokat elválasztottuk és a vizes fázist metilén-kloriddal (2 x 30 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk, és vákuumban bepároltuk. A 4-(hidroxi-me• · ·

-56til)-3-metoxi-5-(2-piridil)-izoxazolt flash-kromatográfiásan (szilikagél, eluálószer: toluol/etil-acetát = 19:1) izoláltuk 357 mg (20 %) kitermeléssel.

4-(Hidroxi-metil)-3-metoxi-5-(2-piridil)-izoxazolnak (357 mg, 1,73 mmól) és tionil-kloridnak (10 ml) az elegyét 2 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A reakcióelegyet vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyaghoz vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot (5%-os, 15 ml) adtunk, és a reakcióelegyet metilén-kloriddal (2 x 25 ml) extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk és vákuumban bepároltuk, így kaptuk a 4-(klór-metil)-3-metoxi-5-(2-piridil)-izoxazolt (388 mg, 100 %).

Nátrium-hidridet (84 mg, 60 %-os olajos, 2,09 mmól) kis részletekben hozzáadtunk dimetil-acetamido-malonátnak (361 mg, 1,91 mmól) száraz DMF-ben (4 ml) készített oldatához. A reakcióelegyet 45 percig kevertük 22 °C hőmérsékleten. A kapott reakcióelegyhez hozzácsepegtettük 4-(klór-metil) -3-metoxi-5- (2-piridil) -izoxazolnak (390 mg, 1,74 mmól) száraz DMF-ben (4 ml) készített oldatát és a kapott reakcióelegyet további 6 órán át kevertük 22 °C hőmérsékleten. A kapott reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és a visszamaradó anyaghoz vizet (10 ml) adtunk. A kapott vizes reakcióelegyet metilén-kloriddal eextraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A visszamaradó anyagot flash-kromatográfiásan (szilikagél, eluálószer: toluol/etil-acetát = 19:1) kezeltük, így kaptuk a metil-2-(acetil-amino) -2- (metoxi-karbonil)-3-[3-metoxi-5-(2-piridil)-izoxazol-4-il]-propionátot (500 mg; 76 %).

• · · · • · · · · · • · · · · ··· · ···

-57Metil-2-(acetil-amino)-2-(metoxi-karbonil)-3-[3-metoxi-5-(2-piridil)-izoxazol-4-il]-propionátnak (500 mg, 1,3 mmól) és vizes hidrogén-bromidnak (47 %-os, 20 ml) az elegyét 1 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A kapott reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és vizet (10 ml) adtunk a visszamaradó anyaghoz. A kapott vizes oldatot csontszénnel kezeltük, és a szűrlethez vizes nátrium-karbonát-oldatot (2 n) adtunk óvatosan 3 pH-érték eléréséig. A reakcióelegyet 5 °C hőmérsékleten hagytuk 24 órán át, ekkor a kiváló csapadékot összegyűjtöttük, vízzel mostuk és vákuumban szárítottuk, így a cím szerinti (13a) jelű vegyületet kaptuk (174 mg, 54 %) .

CHN; számított: 52,07; 4,57; 16,56, kapott: 52,03; 4,50; 16,38.

^XH NMR (200 MHz, DMSO-d₆) δ 8,70 (d, 1H); 7,95 (m, 1H); 7,80 (d, 1H); 7,45 (m, 1H); 3,75 (m, 1H); 3,40 (dd, 1H); 3,15 (dd, 1H) .

¹³C NMR (200 MHz, DMSO-d₆) δ 171,83; 171,53; 162,88; 149,68; 147,64; 137,82; 124,41; 121,17; 104,86; 53,30; 24,24.

A következő vegyületet hasonló módon állítottuk elő:

(RS)-2-Amino-3-[3-hidroxi-5-(4-piridil)-izoxazol-4-il]propionsav-hidrát [(13b) jelű vegyület]

CHN; számított: 49,44; 4,90; 15,72, kapott: 49,49; 4,88; 15,83.

¹H NMR (200 MHz, DMSO-d₆) δ 8,70 (d, 2H); 7,65 (d, 2H); 3,75

-58(m, 1H) ; 3,05 (dd, 1H) ; 2,90 (dd, 1H) .

¹³C NMR (200 MHz, DMSO-d₆) δ 172,97; 171,20; 161,73; 150,52;

135,30; 121,01; 105,39; 52,70; 24,69.

14. példa (S) -( + )-2-Amino-3-(3-hidroxi-5-fenil-izoxazol-4-il) -propionsav [(14a) jelű vegyület]

Az (RS)-2-amino-3-(3-hidroxi-5-fenil-izoxazol-4-il)-propionsav x 0,5 H₂O diasztereomer sóját (11,0 g; 44 mmól) Christensen I. T. 1989 sapra szerint állítottuk elő, és az (RS)-(+)-1-fenil-etil-amint (5,1 g; 44 mmól) etanolból (300 ml) történő kicsapással képeztük 0 °C hőmérsékleten.

A kapott kristályokat feloldottuk vízben, és az elegyet 0,1 n sósav-oldattal 2,5 pH-értékre megsavanyítottuk. A kapott kristályos cím szerinti vegyületet szűréssel összegyűjtöttük (320 mg; 6 %). Op.: 251-253 °C, [a]_D: +35,3° (c =

0,25, 1 n HC1, 20 °C) . ee = 99,0 %; CHN: számított: 58,05; 4,88; 11,29, kapott: 58,03; 5,22; 11,33.

(R)-(-)-2-Amino-3-[3-hidroxi-5-(fenil-izoxazol)-4-il]-propionsav-hidrátot [(14b) jelű vegyületet] állítottunk elő hasonló módon (S)-(-)-1-fenil-etil-amin (5,1 g; 44 mmól) felhasználásával. A cím szerinti vegyület x H₂O kitermelése 1,4 g; 26 %. A víztartalom 7,7 %. Op.: 252-54 °C, [a]_D: -37,8° (c = 1,1 n HC1, 20 °C). ee = 99,8 %; CHN: számított: 54,12; 5,31; 10,52, kapott: 54,10; 5,27; 10,54.

A következő vegyületeket állítottuk elő hasonló módon: (RS)-2-amino-3-{5-[4-(fluor-fenil)]-3-(hidroxi-izoxazol)-4il}-propionsavból, amelyet az (RS)-2-amino-3-[3-hidroxi-5-2

-59tienil)-izoxazol-4-il]-propionsavnak az 1. példában leírt előállítási eljárása szerint állítottunk elő.

(-) -2-Amino-3-[5-(4-fluor-fenil)-3-(hidroxi-izoxazol) 4-il]-propionsav [(14c) jelű vegyület]

Op.: 247 °C (bomlás); ee - 99,6 %; CHN; számított: 54,12; 4,16; 10,56, kapott: 54,16; 4,12; 10,48.

¹ NMR (200 MHz, D₂0, NaOD, dioxán) <5 2,56 (dd, 1H) , 2,82 (dd, 1H), 3,40 (dd, 1H), 7,22 (dd, 2H), 7,67 (dd, 2H).

( + )-2-Amino-3-[5- (4-fluor-fenil)-3-hidroxi-izoxazol-4-il]propionsav [(14d) jelű vegyület]

Op. : 246 °C (bomlás); [a]_D +37,9° (c = 0,25, 1 n HC1, 20 °C); ee = 99,8 %; CHN: számított: 54,12; 4,16; 10,56, kapott: 54,12; 4,06; 10,45.

-*-H NMR (200 MHz, D₂0, NaOD, dioxán) δ azonos a (14c) jelű vegyülettel.

15. példa (-) -2-Amino-3-[3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionsav [(15a) jelű vegyület]

Az 1. példában leírtak szerint előállított (la) jelű vegyületet (20,8 g; 81,8 mmól) hozzáadtuk etanolnak (350 ml) és acetil-kloridnak (35 ml) az elegyéhez 25 °C hőmérsékleten. A kapott reakcióelegyet 3,5 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A lehűlt reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, így kaptuk az (RS)-2-amino-3-[3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionsavat (25,0 g; 96 %) .

(RS) -2-Amino-3-[3-etoxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-60-propionsavnak (24,9 g; 78,1 mmól) CH₂Cl₂-ben (1200 ml) és TEA-ban (45 ml) készített oldatát visszafolyatási hőmérsékletre melegítettük. Ismert módon (S)-(+)-2-metoxi-2-fenil-ecetsavból előállított (S)- ( + )-2-met-oxi-2-fenil-acetil-kloridot (16,2 g; 87,9 mmól) CH2C12~ben (250 ml) 40 perc alatt hozzáadtunk a forró reakcióelegyhez. A kapott reakcióelegyet 1 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A lehűlt reakcióelegyet vákuumban bepároltuk és flash-kromatográfiás kezelésnek (szilikagél, eluálószer: n-heptán/etil-acetát/ /ecetsav = 55:45:1) vetettük alá, így kaptuk az (RS)-etil-2- [N-(2-metoxi-2-fenil-acetamido)]-3-[3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionátot (27,2 g; 81 %).

(RS)-Éti1-2-[N-(2-metoxi-2-fenil-acetamido))-3-(3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionátnak (27,2 g;

61,1 mmól) száraz THF-ben (600 ml) és TEA-ban (10 ml) készített lehűtött (0 °C) oldatához hozzáadtunk 160 perc alatt benzolszulfonil-kloridot (12,5 g; 70,8 mmól) száraz THF-ben (300 ml). A kapott oldatot 18 órán át kevertük 22 °C hőmérsékleten. A reakcióelegyet ezután vákuumban bepároltuk, és a visszamaradó anyaghoz vizet és CH₂Cl₂-t adtunk. A fázisokat elválasztottuk, és a szerves fázist szárítottuk (MgS0₄) és vákuumban bepároltuk. Az (RS)-etil-2-[N-(2-metoxi-2-fenil-acetamino) ] - 3- [ 3-benzolszulfonil-oxi-5- (2-tienil) -izoxazol-4-il]-propionát két diasztereomerjét tartalmazó visszamaradó anyagot flash-kromatográfiás kezelésnek (szilikagél, eluálószer: toluol/etil-acetát = 7:1) vetettük alá. Az elsőként eluált izomer (1. izomer) kitermelése 10,4 g (60 %) , a másodikként eluált izomer (2. izomer) kitermelése 9,0 g (51

%) volt. Az 1. izomert (10,4 g; 18,2 mmól) feloldottuk metanolban (600 ml). Az oldathoz NaOH-t (0,8 g, 20,0 mmól) adtunk metanolban (20 ml), és a kapott reakcióelegyet 10 percig kevertük 22 ’C hőmérsékleten. A kapott reakcióelegyhez vizet (5000 ml) adtunk és a vizes oldat pH-értékét tömény vizes sósav-oldattal 1-re állítottuk be. A vizes oldatot dietil-éterrel és Cl^C^-vel extraháltuk. Az egyesített szerves fázist szárítottuk és vákuumban bepároltuk. Flash-kromatográfiás kezelés (szilikagél, eluálószer: etil-acetát/n-heptán/ecetsav = 50:50:1) után az (RS)-etil-2-[N-(2-metoxi-2-fenil-acetamido)]-3-[3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionát 1. izomerjét kaptuk (5,8 g; 74 %).

Az így kapott 1. izomernek (5,8 g; 13,5 mmól) és 47 %os vizes HBr-nek (250 ml) az elegyét 1 órán át visszafolyatás közben forraltuk. A reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, és vizet adtunk hozzá. A kapott vizes oldatot CH₂Cl₂-vel mostuk és csontszénnel kezeltük. A vizes oldat térfogatát vákuumban történő bepárlással 200 ml-re csökkentettük. Az

1. izomer ikerionját vizes oldatból kristályosítottuk vizes NaOH-oldatnak 3 pH-értékig történő adagolásával. A kapott kristályokat összegyűjtöttük szűréssel, így kaptuk a (-)-2-amino-3-[3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionsavat [(15a) jelű vegyület] (1,0 g; 30 %) . Op. : 258-260 °C (bomlás); [a]_D: -26,8° (c = 0,25, 1 n HC1, 20 ’C); ee =

96,9 %; CHN; számított: 47,23; 3,97; 11,02, kapott: 46,88; 3,97; 10,89; MS (MH+) m/z: 255,2.

A 2. izomer hasonló módon végzett kezelésével kaptuk a

-62(+)-2-amino-3-[3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-propionsavat [(15b) jelű vegyület],

Op.: 259-261 °C (bomlás); [a]_D: +24,4° (c = 0,25, 1 n HC1, °C); ee = 98,9 %; CHN; számított: 47,23; 3,97; 11,02, kapott: 47,15; 4,05; 10,88; MS (MH+) m/z: 255,2.

A (4c) jelű vegyületet hasonlű módon kezeltük, így kaptuk a (-)-2-amino-4-[3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-butánsavat [(15c) jelű vegyület]

Op.: 217-219 °C (bomlás); [a]_D: -16,3° (c = 0,25, 1 n HC1, °C); ee = 85,1 %; és a (+)-2-amino-4-[3-hidroxi-5-(2-tienil)-izoxazol-4-il]-butánsavat [(15d) jelű vegyület]

Op.: 217-219 °C (bomlás); [a]_D: +15,6° (c = 0,25, 1 n HC1, 20 °c); ee = 81,9 %.

Farmakológia

A találmány szerinti vegyületeket a következő táblázatokban megadott ismert módszerekkel vizsgáltuk. A receptorkötődési vizsgálatokat az 1. táblázatban, a patkány kérgi ék készítményeken végzett elektrofiziológiai vizsgálatok eredményeit a 2. táblázatban adjuk meg.

[³H]AMPA kötődés

Ebben a vizsgálatban a hatóanyagnak az AMPA-receptorokhoz való affinitását határozzuk meg az AMPA-receptorokban a [³H]AMPA-kicserélési képesség alapján.

A vizsgálatokat Honoré T. és Nielsen M. Neurosci. Lett.

-631985, 54, 27-32 szerint vizsgáltuk. A vizsgálatokat KSCN jelenlétében folytattuk le. Ez azt jelenti, hogy csak a [³H] AMPA nagy affinitású kötődési oldalait jelöltük.

Az alkalmazott membránkészítményeket Ransom R. W. és Stec. J. Neurochem. 1988, 51, 830-836 szerint készítettük.

[³H]CPP kötődés

Ebben a vizsgálatban a hatóanyagnak NMDA-receptorral szembeni affinitását határozzuk meg. A vizsgálatban mérjük a hatóanyagnak az NMDA-receptor transzmitter kötődési oldaláról a [³H]CPP [4-(3-foszfono-propil)-piperazin-2-karbonsav] helyettesítésére való képességét.

Az vizsgálatot Murphy D. E. és munkatársai J. Pharm. Exp. Ther. 1987, 240, 778-784 szerint végeztük. Az alkalmazott membránkészítményeket az előzőek szerint állítottuk elő.

Agyi ék modell

Az agyi ék modell olyan vizsgálat, amelyben patkány agy szeleteket vizsgálunk in vitro a ligandumoknak a Glu-receptorokra való hatásának a meghatározására és a ligandumok farmakológiai profiljának (azaz agonista/antagonista tulajdonságok) az értékelésére. A vizsgálatokat Harrison N. L.

és Simmonds M. A. Br. J. Pharmacol. 1985, 84, 381-391, Wheatley P. L. Br. J. Pharmacol. 1986, 87, 159P módosított vizsgálata szerint végeztük.

1. táblázat

Receptorkötődési vizsgálatok

A vegyület	[3H]AMPA kötődés	[3H]CPP kötődés
jele	IC5Q értékek μιηό103η	IC50 értékek μιηό103η
la	0,28	>100
lb	3,5	>100
2a	43,0	7,5
3a	9,0	21,0
4a	>100	0,76
4b	>100	2,5
4c	>100	0,19
4d	>100	0,7
5a	33,0	22,0
5b	38,0	6,9
14a	5,5	>100

2. táblázat

Elektrofiziológiai adatok (patkány agyi ék készítmények)

A vegyület jele	Profil	ECgQ-érték (μιηόΐ)	IC5Q-érték (μιηόΐ)	Receptor altípus
la	agonista	5,8		AMPA
lb	agonista	43,0		AMPA
lf	agonista	130		AMPA

-652. táblázat folytatása

A vegyület jele	Profil	ECso-érték (Mmól)	IC5Q-érték (Mmól)	Receptor altípus
2a	parc. ago.#	300		NMDA
2b	agonista	30,0		NMDA
3a	agonista	240		AMPA
4a	antagonista		9,0	NMDA
4b	antagonista		18,0	NMDA
4c	antagonista		2,5	NMDA
4d	antagonista		8,6	NMDA
5a	antagonista		ND	NMDA/AMPA/KAIN
5b	antagonista		30	NMDA
5c	antagonista		ND	NMDA/AMPA
13a	agonista	55,0		AMPA
13b	agonista	7,4		AMPA
14a	agonista	230		AMPA
14b	antagonista		290.*/950*	AMPA/KAIN
14c	antagonista		337*	AMPA
14d	agonista	170		AMPA
15a	antagonista		300	AMPA
15b	agonista	2,7		AMPA

*) = K£ érték; ND = nem határoztuk meg;

#) parc. ago. = parciális agonista

Az agykérgi ék készítményeken végzett farmakológiai vizsgálatok alapján a vegyületek egy része AMPA- és NMDA-re

-66ceptor agonista, más részük szelektív NMDA-antagonista, további vegyületek pedig nem-szelektív AMPA- és NMDA-receptor antagonisták. A vegyületek hatásukat Mmól tartományban fejtik ki.

Eredmények

Az 1. táblázatból az látható, hogy a találmány szerinti vegyületek egy része szelektív helyettesíti a [³H]AMPA-t az AMPA-receptorokból in vitro Mmól koncentrációjú mennyiségben. Más vegyületek szelektív helyettesítik a [³H]CPP-t az NMDAreceptorokból in vitro. További találmány szerinti vegyületek mind a [³H]AMPA-t, mind a [³H]CPP-t helyettesítik az AMPA-, illetve NMDA-receptorokból.

Az agykérgi ék készítmények vizsgálatában a találmány szerinti vegyületek egy része agonista vagy parciális agonista, míg más vegyületek antagonisták. így tehát a találmány magában foglal a glutaminsav receptorok szempontjából agonista/antagonista profillal rendelkező vegyületeket, amelyek hatásukat alacsony M^m°l koncentrációkban fejtik ki.

Készítményelőállítási példák

A találmány szerinti gyógyászati készítményeket ismert módon állítjuk elő.

Például tablettákat előállíthatunk a hatóanyagnak a szokásos segédanyagokkal és/vagy hígítószerekkel történő összekeverésével, majd a keveréknek ismert módon tablettázógépen történő sajtolásával. A segédanyagok és hígítóanyagok például a következők lehetnek: kukoricakeményítő, lak

-67tóz, talkum, magnézium-sztearát, zselatin, laktóz, gumik, stb. Más segédanyag és színezőanyag, aromaanyag, konzerválószer is használható, amennyiben azok a hatóanyagokkal összeférhetők.

Az injekciós célra szolgáló készítményeket úgy állíthatjuk elő, hogy a hatóanyagot és az adott esetben alkalmazott adalékanyagokat feloldjuk a hordozóanyag egy részében, előnyösen steril vízben, majd az oldatot a kívánt térfogatra töltjük fel, sterilizáljuk, és megfelelő ampullákba vagy edényekbe töltjük. Bármely szokásos adalékanyag alkalmazható, ilyenek a tónust beállító szerek, konzerválószerek, antioxidánsok, stb.

A találmányunk szerinti készítmények példáiként a következőket soroljuk fel:

1) 5 mg (la) jelű vegyületet tartalmazó tabletták:

(la) jelű vegyület 5,0 mg

laktóz	60 mg
kukoricakeményítő	3 0 mg
hidroxi-propil-cellulóz	2,4 mg
mikrokristályos cellulóz	19,2 mg
kroszkarmellóz-nátrium A típus	2,4 mg
magnézium-sztearát	0,84 mg

2) 1 mg (4c) jelű vegyületet tartalmazó tabletták:

(4c) jelű vegyület	1,0 mg
laktóz	46,9 mg
kukoricakeménytő	23,5 mg
povidon	1,8 mg

mikrokristályos cellulóz	14,4 mg
kroszkarmellóz-nátrium A típus	1,8 mg
magnéz ium-sztearát	0,63 mg

3) Szirup, amely milliliterenként a következő komponenseket tartalmazza:

(la) jelű vegyűlet	5,0 mg
szorbit	500 mg
hidroxi-propil-cellulóz	15 mg
glicerin	50 mg
metil-parabén	1 mg
propil-párabén	0,1 mg
etanol	0,005 mg
ízesítőanyag	0,05 mg
szacharin-nátrium	0,5 mg
víz	1 ml térfogatig

4) Injekciós célra szolgáló oldat, amely milliliterenként a következő komponenseket tartalmazza:

(4a) jelű vegyűlet	0,5 mg
szorbit	5,1 mg
ecetsav	0,08 mg
injekciós célra szolgáló víz	1 ml térfogatig

Claims (11)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. (I) általános képletü (5-aril-izoxazol-4-il)- vagy (5-aril-izotiazol-4-il)-helyettesített 2-amino-karbonsavszármazékok, ahol

   A jelentése kötés vagy spacer-csoport, amely C^_g alkilén-, C₂_g alkenilén- vagy C₂_₆ alkinilén- vagy cikloalkiléncsoport;

   B jelentése -CH(NR'R)-COOH általános képletü csoport, ahol

   R' és R jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy Cj_₆ alkilcsoport vagy (II) általános képletű csoport, ahol

   R₂, R₃ és R₄ jelentése egymástól függetlenül a következő:

   a) hidrogénatom, C^_g alkil-,

   C₂_6 alkenil-, C₂_₆ alkinil-, cikloalk(en)il-, cikloalk(en)il-C^.g alk(en/in)il, fenil-C₃_₆ alkil-, tienil-Cj.g alkil-csoport, vagy

   b) Cj_g alkil-, C₂_g alkenilvagy C₂_g alkinilcsoport, ahol egy vagy több szénatomot N, 0 és/vagy S helyettesíthet, vagy

   -70R₃ és R₄ C₂_₆ alkilén-, C₂_g alkenilén- vagy C₂_₆ alkinilén-csoportot alkot; vagy

   R₄ és R₂ Cg_₃ alkilén-, C₂_₃ alkenilén- vagy C₂_₃ alkinilén-csoportot alkot, amelyek adott esetben hidroxilcsoporttal, metilcsoporttal vagy CH₂-O-CH₂képletu csoporttal mono- vagy diszubsztituáltak;

   E jelentése O, S, COO, (CH₂)_n-COO, O-(CH₂)_n-COO vagy S-(CH₂)n-^C0° csoport, ahol n értéke 1-6, vagy 5-tetrazolil-, 5-tetrazolil-Cg_₆ alkil-, 3-hidroxi-izoxazolil- vagy 3-hidroxi-izoxazolil-Cg_g alkil-csoport,

   D jelentése O vagy S; és

   Rg jelentése aril- vagy heteroarilcsoport, vagy egyszeresen vagy többszörösen halogénatommal, Cg_g alkil-, Cg_₆ alkoxi-, hidroxil-, Cg_g alkil-tio-, Cg_g alkil-szulfonil-, Cg_₆ alkil-amino- vagy di(Cg_₆ alkil)-amino-, ciano-, nitro-, trifluor-metil- vagy trifluor-metil-tio-csoporttal helyettesített aril- vagy heteroarilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha A jelentése metiléncsoprot, B jelentése -CH(NH₂)-COOH képletü csoport, E jelentése O, D jelentése O és Rg jelentése fenil- vagy halogénatommal vagy metoxicsoporttal helyettesített fenilcsoport, akkor a vegyület enantiomertiszta,

   -71vagy gyógyászatilag elfogadható sóik.
2. 2. Egy 1. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése kötés vagy Οχ-Οβ alkiléncsoport.
3. 3. Egy 1. igénypont szerinti vegyület, ahol B jelentése -CH(NR'R)-COOH vagy (II) általános képletü csoport, ahol R₂, R3 és R₄ jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkilcsoport, vagy R₄ és R₂ együtt ^-03 alkiléncsoportot jelentenek, amely adott esetben hidroxilcsoporttal helyettesített .
4. 4. Egy 3. igénypont szerinti vegyület, azzal jellemezve , hogy B jelentése -CH(NH₂)-COOH képletü csoport vagy (II) általános képletü csoport, ahol R₂, R3 és R₄ jelentése hidrogénatom.
5. 5. Egy 1. igénypont szerinti vegyület, ahol E jelentése O, COO, -O-(CH₂)_n-C00 (n = 1, 2 vagy 3) vagy tetrazolilcsoport, és D jelentése oxigénatom.
6. 6. Egy 1. igénypont szerinti vegyület, ahol jelentése aril- vagy heteroarilcsoport, és ezek 5-tagú aromás heteroaril csoportok, amelyek 1-4 heteroatomot, így N, O vagy S atomot tartalmaznak, így tienil-, furil-, pirrolil-, oxazolil-, izoxazolil-, tiazolil-, izotiazolil-, pirazolil-, imidazolil-, triazolil-, oxadiazolil-, tiadiazolil- és tetrazolil-, benzotienil-, benzofuranil-, indolil-, fenil-, bifenil-, piridil-, pirimidinil-, piridazinil-, pirazinil-, naftil-, kinolil-, kinazolinil-, kinoxalinil- és a cinnolinil-csoport, és az aril- vagy heteroaril csoportok egyszeresen vagy többszörösen halogénatommal, C^_g alkil-, Cj_₆ alkoxi-, hidroxil-, C^_g alkil-tio-, C^-g alkilszulfonil-, Ci_g_ alkil-amino-, di(Ci_g alkil)-amino-, ciano-, nitro-, trifluor-metil- vagy trifluor-metil-tio-csoporttal helyettesítettek.
7. 7. Egy 6. igénypont szerinti vegyület, ahol Rj jelentése tienil-, oxazolil-, izoxazolil-, tiazolil-, izotiazolil-, pirazolil-, imidazolil-, oxadiazolil-, tiadiazolil-, tetrazolil-, triazolil-, piridil-, fenil-, bifenil- vagy naftilcsoport vagy halogénatommal vagy metilcsoporttal helyettesített tienil-, oxadiazolil-csoport vagy fenilcsoport.
8. 8. Egy 7. igénypont szerinti vegyület, ahol R^ jelentése 2-tienil-, 3-tienil-, fenil-, 2-piridil-, 4-piridil- vagy 2-tienil-csoport, vagy halogénatommal vagy metilcsoporttal helyettesített fenilcsoport.
9. 9. Egy 1. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése kötés vagy C^-C₃ alkiléncsoport, B jelentése -CH(NH₂) -COOH képletü csoport vagy (II) általános képletü csoport, ahol

   R₃, R4 és R₂ jelentése hidrogénatom, E és D jelentése oxigénatom, jelentése 2-piridil-, 4-piridil-, tienil-, fenil-, helyettesített tienil- vagy helyettesített fenilcsoport.
10. 10. Gyógyászati készítmény, amely egy 1-9. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet tartalmaz gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal vagy hígítószerrel.
11. 11. Egy 1-9. igénypontok bármelyike szerinti vegyület alkalmazása gyógyászati készítmény előállítására, amely alkalmas agyi isémia, Huntington-féle megbetegedés, epilepszi-73- ás rendellenességek, Parkinson-féle megbetegedés, Alzheimerféle megbetegedés, skizofrénia, fájdalom, depresszió és szorongás kezelésére.