HUT66469A

HUT66469A - Linear peptides

Info

Publication number: HUT66469A
Application number: HU9301768A
Authority: HU
Inventors: Brunhilde Felding-Habermann; Guido Melzer; Beate Diefenbach; David A Cheresh; Jonczyk Alfred Dr
Original assignee: Merck Patent Gmbh
Priority date: 1992-06-18
Filing date: 1993-06-17
Publication date: 1994-11-28
Also published as: KR940005667A; EP0576898A2; JPH0665290A; MX9303638A; CZ118593A3; HU9301768D0; CN1083075A; NO932237L; CA2098535A1; ZA934353B; AU4125193A; EP0576898A3; SK57693A3; NO932237D0; PL299367A1

Description

A találmány új lineáris peptidekre vonatkozik, amelyek értékes gyógyászati tulajdonságokkal rendelkeznek.

Hasonló, de ciklikus vegyületek ismertek az

EP-A-0 406 428 számú szabadalmi leírásból.

A találmány célja új vegyületek előállítása volt, amelyek hasznos tulajdonságokkal rendelkeznek, és különösen, amelyek gyógyászati készítmények előállítására alkalmazhatók.

A találmány közelebbről az alábbi (la)-(In) képletü lineáris peptidekre és sóikra vonatkozik, a képletekben Ac jelentése acetilcsoport.

(la) H-Leu-Leu-Val-Gly-A1a-Pro-Leu-Tyr-OH;

(lb) H-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-A1a-Pro-Leu-Tyr-OH;

(lc) H-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

(ld) H-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

(le) H-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

(lf) H-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

(lg) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

(lh) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-OH;

(li) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-OH;

(lj) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-OH;

(lk) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-OH;

(ll) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-OH;

(lm) Ac-Hi s-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-A1a-Pro-Leu-OH;

(ln) Ac-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-OH.

Az (la)-(In) képletü vegyületek és sóik igen hasznos

tulajdonságokkal rendelkeznek. Közelebbről, a fenti vegyületek a sejtadhéziót gátolják, és ezért például vérsejtek és tumorsejtek aggregáclójának gátlására alkalmazhatók. A találmány szerinti vegyületek állati sejtek, például emlős szomatikus sejtek vagy rákos sejtek adhéziójának gátlására alkalmazhatók.

A fenti gátló hatásokat ismert eljárásokkal mutathatjuk ki [lásd például EP-A- 0 406 428; FEBS Lett., 291, 50-54 (1991); vagy Smith J. W., Ruggeri Z. M., Kunicki T. J., Cheresh, D. A., J. Bioi. Chem. 265. 12267-12271 (1990)].

A találmány szerinti vegyületek humán- és állatgyógyászati célokra szolgáló gyógyászati készítmények hatóanyagaként alkalmazhatók, főleg trombózis, miokardiális infarktus, angina pectoris, apoplexia és tumorok, azaz rákos betegségek kezeié-

sére és megelőzésére.
	A leírásban közölt aminosav-maradékok az alábbi amino-
savakat	jelentik:
Alá	alanin
Arg	arginin
Asp	aszparaginsav
Gly	glicin
His	hisztidin
Leu	leucin
Pro	prolin
Tyr	tirozin
Val	valin.
	Ezenkívül a leírásban az alábbi rövidítéseket alkal-
mázzuk:
Ac	acetilcsoport

BOC terc-butoxi-karbonil-csoport

CBZ benzil-oxi-karbonil-csoport

DCCI diciklohexil-karbodiimid

DMF dimetil-formamid

EDCI N-etil-N'-[3-(dimetil-amino)-propil]-karbodiimid-hidrogén-klorid

FMOC 9-fluorenil-metoxi-karbonil-csoport

Me metilcsoport

OMe metoxicsoport

OEt etoxicsoport

TFA trifluor-ecetsav

POA fenoxi-acetil-csoport.

A leírásban ismertetett vegyületekben a fenti aminosavak rövidítései minden esetben az L-formára vonatkoznak, hacsak azt kifejezetten másképp nem állítjuk.

A találmány tárgya továbbá eljárás az (I) képletű lineáris peptidek előállítására, oly módon, hogy azokat valamely funkcionális származékukból szolvolizáló vagy hidrogenolizáló szerrel kezelve felszabadítjuk, vagy két rövidebb szekvenciajú peptidet peptid fragmens kondenzálással (I) képletű peptiddé kondenzálunk, és/vagy egy (I) képletű vegyületet savval kezelve sóvá alakítunk.

Az (I) képletű vegyületeket és az előállításukra alkalmazott kiindulási anyagokat is egyébként ismert eljárásokkal állítjuk elő, amelyek a szakirodalomból ismertek [például Houben-Weyl, methoden dér organischen Chemie, (Methods of Organic Chemistry) Georg-Thieme-Verlag, Stuttgart], ismert, és a kívánt reakciók lejátszatására megfelelő reakciókörülmények alkalmazásával. Ebben a vonatkozásban a közelebbről nem említett ismert variánsok is alkalmazhatók.

A kiindulási anyagokat in situ is előállíthatjuk kívánt esetben, vagyis ezeket nem izoláljuk a reakcióelegyből, hanem azonnal tovább alakítjuk (I) képletű vegyületekké.

Az (I) képletű vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy azokat valamely funkcionális származékukból szolvolízissel, különösen hidrolízissel vagy hidrogenolízissei felszabadítjuk.

A szolvolízis vagy hidrogenolízis céljára előnyös kiindulási anyagok azok, amelyek megfelelő védett amino- és/vagy hidroxilcsoportokat tartalmaznak egy vagy több szabad aminoés/vagy hidroxilcsoport helyett, előnyösen egy amino-védőcsoportot tartalmaznak egy nitrogénatomhoz kapcsolódó hidrogénatom helyett, például azok, amelyek megfelelnek egy (I) képletű vegyületnek, de NHR'-csoportot tartalmaznak (ahol R' jelentése amino-védőcsoport, például BOC vagy CBZ) egy -NH2—csoport helyett.

Ezenkívül kiindulási anyagként előnyösek azok a vegyületek is, amelyek egy hidroxilcsoport hidrogénatomja helyett hidroxil-védőcsoportot tartalmaznak, például azok, amelyek egy (I) képletű vegyületnek felelnek meg, de egy R-O-fenil-csoportot (ahol R jelentése hidroxil-védőcsoport) tartalmaznak hidroxi—fenil-csoport helyett.

A kiindulási anyagban számos - azonos vagy eltérő védett amino- és/vagy hidroxil-csoport lehet jelen. Abban az esetben, ha a jelenlévő védőcsoportok eltérőek, ezeket sok esetben szelektíven távolíthatjuk el.

Amino-védőcsoport alatt szakemberek számára magától • ·

- 6 értetődően olyan csoportokat értünk, amelyek alkalmasak az aminocsoportot megvédeni a kémiai reakcióktól (aminocsoport reakcióit gátolni), de amelyek könnyen eltávolíthatók, miután a molekula egyéb részein a kívánt kémiai reakció végbement. A fenti célra alkalmas jellegzetes csoportok a szubsztituálatlan vagy szubsztituált acilcsoportok, arilcsoportok, aralkil-oxi—metil-csoportok vagy aralkilcsoportok. Mivel az amino-védőcsoportokat a kívánt reakció (vagy reakciósorozat) végrehajtása után eltávolítjuk, természetük és méretük egyébként nem kritikus; előnyösek azonban azok, amelyek 1-20, különösen 1-8 szénatomot tartalmaznak. Acilcsoport alatt a leírásban a legtágabb értelemben vett ilyen csoportokat értjük. Ide tartoznak az alifás, aril-alifás, aromás és heterociklusos karbonsavakból vagy szulfonsavakból származó acilcsoportok, különösen az alkoxi-karbonil-, aril-oxi-karbonil-csoportok, és mindenekelőtt az aralkoxi-karbonil-csoportok. A fenti típusú acilcsoportokra példaként említjük az alkanoilcsoportokat, például az acetil-, propionil- vagy butirilcsoportot; az aralkanoilcsoportokat, például fenil-acetil-csoportot; aroilcsoportokat, például benzoil- vagy toluilcsoportot; aril-oxi-alkanoil-csoportokat, például a POA-t; alkoxi-karbonil-csoportokat, például a metoxi-karbonil-, etoxi-karbonil-, 2,2,2-triklór-etoxi—karbonil-, BOC, 2-jód-etoxi-karbonil-csoportot; aralkil—oxi—karbonil-csoportokat, például CBZ (karbo-benzoxi-), 4-metoxi-benzil-oxi-karbonil- és FMOC-csoportot. Előnyös amino—védőcsoportok a BOC, valamint a CBZ, FMOC, benzil- és acetilcsoport.

A hidroxil-védőcsoportok is szakemberek számára álta• ·

- Ί lánosan ismertek, és olyan csoportokat jelentenek, amelyek védik a hidroxilcsoportot a kémiai reakcióktól, de miután a molekula egyéb részein a kívánt reakciót végrehajtottuk, könnyen eltávolíthatók. A fenti csoportokra példaként említjük a szubsztituálatlan és szubsztituált aril-, aralkil- és acilcsoportokat, valamint az alkilcsoportokat. A hidroxil-védőcsoportok természete és mérete nem kritikus, mivel a kívánt reakció vagy reakciósorozat után ezeket eltávolítjuk; előnyösek azok, amelyek 1-20, főleg 1-10 szénatomot tartalmaznak. Hidroxil-védőcsoportokra példaként említjük többek között a benzil-, p—nitro-benzoil-, terc-butil-, p-toluolszulfonil- és acetilcsoportot, előnyösek a benzil-, terc-butil- és acetilcsoport.

Az (I) képletű vegyületek funkcionális származékait

- amelyeket kiindulási anyagként alkalmazunk - az aminosavak és peptidek előállítására szokásosan alkalmazott eljárásokkal állíthatjuk elő, például a fent idézett összefoglaló munkákban és szabadalmi leírásokban ismertetett eljárásokkal, valamint a Merrifield-féle szilárd fázisú eljárással [B. F. Gysin és R. B. Merrifield, J. Am. Chem. Soc. 94, 3102 (1972)].

Az (I) képletű vegyületek felszabadítását funkcionális származékaikból - az alkalmazott védőcsoport természetétől függően - például erős savakkal, előnyösen trifluor-ecetsawal vagy perklórsawal, vagy egyéb erős szervetlen savval, például sósavval vagy kénsavval, vagy erős szerves karbonsavval, például triklór-ecetsawal, vagy szulfonsavakkal, például benzolszül fons avval, vagy p-toluolszulfonsawal végezhetjük. Egyéb inért szerves oldószer jelenléte is megengedett, de nem mindig szükségszerű. Inért oldószerként megfelelnek például a szerves

- 8 oldószerek, például karbonsavak, mint az ecetsav; az éterek, például a tetrahidrofurán vagy dioxán; az amidok, például dimetil-formamid; a halogénezett szénhidrogének, például diklór—metán,· és ezeken kívül az alkoholok, például a metanol, etanol vagy izopropanol; valamint a víz is.

A fent említett oldószerek különféle elegyeit is alkalmazhatjuk. A trifluor-ecetsavat előnyösen feleslegben alkalmazzuk, egyéb oldószer nélkül; a perklórsavat ecetsav és 70%-os perklórsav 9:1 arányú elegyeként. A hasítási reakció hőmérséklete előnyösen 0 °C és 50 °C közötti, még előnyösebben 15 °C és 35 °C közötti hőmérsékleten (szobahőmérsékleten) dolgozunk .

A BOC védőcsoport eltávolítását előnyösen 40%-os trifluor—ecetsavval végezzük diklór-metánban, vagy mintegy 3-5 n hidrogén-kloriddal dioxánban, 15-30 °C-on; az FMOC védőcsoportot pedig mintegy 5-20%-os dimetil-formamiddal készült dimetil—amin-, dietil—amin- vagy piperidin-oldattal végezzük 15-30 °C-on.

A hidrogenolízissel eltávolítható védőcsoportokat (például CBZ vagy benzilcsoportot) például katalizátor (például nemesfém katalizátor, mint például palládium, előnyösen szénhordozón) jelenlétében hidrogénnel való kezeléssel végezzük. Ebben az esetben oldószerként a fent említett oldószereket alkalmazhatjuk, különösen például alkoholokat, így például metanolt vagy etanolt; vagy amidokat, például dimetil-formamidót. A hidrogenolízist általában 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, 1-10⁵ és 2-10⁷ Pa közötti nyomáson, előnyösen 20-30 °C-on és 1-10^ - 1-10^ Pa nyomáson végezzük. A CBZ védő• · · · · · · ♦ • · ·· ······ » ··· ·· ·· · ··

- 9 csoport hidrogenolízisét könnyen végrehajthatjuk például 5-10% fémet tartalmazó szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében, metanolban; vagy hidrogén helyett ammónium-formiátot alkalmazva szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében metanol/DMF elegyben, 20-30 °C-on.

Az (I) képletű vegyületeket rövidebb szekvenciájú peptidek kondenzálásával is előállíthatjuk a peptidszintézis szokásos körülményei között. Ebben az esetben a reakciót előnyösen a peptidek szintézisére szokásosan alkalmazott módszerekkel végezzük, amelyeket például a fent idézett Houben-Weyl irodalmi helyen a 15/11 kötetben, 1-806. oldalon (1974) találhatunk .

A reakciót előnyösen egy dehidrogénező szer, például karbodiimid, mint például DCCI vagy EDCI jelenlétében hajtjuk végre a propánfoszfonsavanhidrid [lásd például Angew. Chem.

92, 129 (1989)], difenil-foszforil-azid vagy 2-etoxi-N-(etoxi—karbonil)-1,2-dihidrokinolin mellett, inért oldószerben, például halogénezett szénhidrogénben, így például diklór-metánban; éterben, például tétrahidrofuránban vagy dioxánban; amidban, például dimetil-formamidban vagy dimetil-acetamidban; nitrilben, például acetonitrilben; vagy ezek elegyeiben, -10 és +40 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 0-30 °C-on.

A szabad bázis formában lévő (I) képletű vegyületeket megfelelő savakkal savaddiciós sókká alakíthatjuk. Fenti reakció céljára azok a savak a megfelelőek, amelyek fiziológiásán elfogadható sókat eredményeznek. Szervetlen savakat, például kénsavat, salétromsavat, hidrogén-halogenideket, például hidrogén-kloridot és hidrogén-bromidot, foszforsavakat, pél4*4 ·

- 10 dául ortofoszforsavat és szulfaminsavat, továbbá szerves savakat, különösen alifás, aliciklusos, aril-alifás, aromás, vagy heterociklusos mono- vagy polikarbonsavakat, -szulfonsavakat vagy -kénsavakat, például hangyasavat, ecetsavat, propionsavat, pivalinsavat, dietil-ecetsavat, malonsavat, borostyánkősavat, pimelinsavat, fumársavat, maleinsavat, tej savat, borkősavat, almasavat, benzoesavat, szalicilsavat, 2- vagy 3-fenil—propionsavat, citromsavat, glükonsavat, aszkorbinsavat, nikotinsavat, izonikotinsavat, metán- vagy etánszulfonsavat, etán—diszulfonsavat, 2-hidroxi-etánszulfonsavat, benzolszulfonsavat, p-toluolszulfonsavat, naftalin-mono- vagy -diszulfonsavakat, és lauril-kénsavat alkalmazhatunk. A fiziológiás szempontból nem elfogadható sókat - például pikrátokat - az (I) képletű vegyületek izolálására és/vagy tisztítására alkalmazhatjuk .

Az (I) képletű új vegyületeket és gyógyászatilag elfogadható sóikat gyógyászati készítmények előállítására alkalmazhatjuk. A találmány értelmében a gyógyászati készítményeket úgy állítjuk elő, hogy a fenti vegyületeket és kívánt esetben egy vagy több egyéb hatóanyagot legalább egy segédanyaggal vagy hordozóanyaggal összekeverünk, és megfelelő dózisformává alakítunk. Az így kapott gyógyászati készítményeket a humán vagy állatgyógyászatban alkalmazhatjuk.

A segédanyagok szerves vagy szervetlen anyagok lehetnek, amelyek enterális (például orális vagy rektális), parenterális vagy lokális (például helyi) adagolásra vagy inhaláló spray formájában való adagolásra alkalmasak, és nem reagálnak a találmány szerinti új vegyületekkel; ilyenek például a víz, • · · · · • · · · · · · • ··· · ί · · • · ·· ······ · • · · · 9 ·« · ·

- 11 a rövid szénláncú alkoholok, növényi olajok, benzil-alkoholok, polietilén-glikolok, glicerin-triacetátok és egyéb zsírsav—gliceridek, zselatin, szója-lecitin, szénhidrátok, például laktóz vagy keményítő, magnézium-sztearát, talkum, cellulóz és vazelin. Orális adagolásra főleg tablettákat, bevonatos tablettákat, kapszulákat, szirupokat, folyadékokat vagy cseppeket alkalmazunk, különösen célszerűek a filmbevonatos tabletták és kapszulák, amelyek gyomorsavval szemben ellenálló bevonatot, illetve kapszulaburkot tartalmaznak. Rektális adagolásra kúpokat alkalmazunk, és parenterális adagolásra oldatokat, előnyösen olajos vagy vizes oldatokat alkalmazunk a szuszpenziók, emulziók vagy implantátumok mellett. Helyi adagolásra megfelelnek az oldatok (például a szemcseppek), valamint a szuszpenziók, emulziók, krémek, kenőcsök és borogatások. Inhalálószerkénti adagolásra spray-ket alkalmazhatunk, amelyek a hatóanyagot egy hajtógáz elegyben (például klór-fluor-szénhidrogénekben vagy ezek környezetvédelmi szempontból ártalmatlan helyettesítőiben) oldva vagy szuszpendálva tartalmazzák. A hatóanyagot ebben az esetben mikronizált formában alkalmazzuk, és egy vagy több további fiziológiásán elfogadható oldószer

- például etanol - is jelen lehet. Az inhaláló oldatokat szokásos inhalálókészülékek segítségével alkalmazhatjuk. A találmány szerinti új vegyületeket liofilizálhatjuk is, és a kapott liofilizátumokat alkalmazhatjuk például injekciós készítmények előállítására. A fenti készítményeket sterilezhetjük és/vagy különféle segédanyagokat, például konzerválószereket, stabilizátorokat és/vagy nedvesítőszereket, emulgeálószereket ozmotikus nyomást befolyásoló sókat, puffer• · · ···«· ·· • · · · ♦ · » • · · 4 * * · 4 • 4 ·· ······ · ♦ · · ·· ·· · ·

- 12 anyagokat, színezőanyagokat és/vagy ízesítőszereket alkalmazhatunk előállításukra. Kívánt esetben a készítmények egy vagy több további hatóanyagot - például vitaminokat - is tartalmazhatnak .

A találmány szerinti vegyületeket általában a kereskedelmi forgalomban hozzáférhető egyéb peptidekkel analóg módon adagolhatjuk, különösen az US-A-4 472 305 számú szabadalmi leírában ismertetett vegyületekkel analóg módon, előnyösen 0,05 - 500 mg dózisban, különösen 0,5 - 100 mg/dózisegység mennyiségben. A napi dózis előnyösen 0,01 - 2 mg/testtömeg kg lehet. Az adott beteg kezelésére alkalmazott specifikus dózisok azonban számos különböző faktortól, például az adott vegyület aktivitásától, a beteg életkorától, testtömegétől, általános egészségi állapotától, nemétől, a diétától, az adagolás módjától és gyakoriságától, a kiürülés sebességétől, az egyidejűleg alkalmazott egyéb gyógyszerektől és a kezelendő betegség súlyosságától függően változhat. Előnyös a párénterális adagolás.

Úgy véljük, hogy szakember számára a fenti leírás elegendő útmutatást tartalmaz a találmány teljesköru megvalósításához. Az alábbiakban közölt előnyös specifikus kiviteli alakok ezért pusztán szemléltetni kívánják a találmányt anélkül, hogy oltalmi körünket ezekre korlátozni akarnánk.

Az alábbi példákban megadott hőmérsékleteket korrekció nélkül °C-ban adjuk meg, és - hacsak azt másképp nem említjük - az összes rész és százalék tömegre vonatkozik.

A leírásban idézett szabadalmi leírásokat és publikációkat teljes terjedelmükben referenciaként beépítettük leírá13 • · *···· · · • · · · » • · · · · · · • · · ······ · • · 9 9 9 * · sunkba.

Az alábbi példákban szokásos feldolgozás alatt az alábbi műveletsort értjük: szükség esetén víz hozzáadása után az elegyet semlegesítjük, és éterrel vagy diklór-metánnal extraháljuk, a szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot szilikagélen végzett kromatográfiával és/vagy kristályosítással tisztítjuk. A nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárást Lichrosorb^R RP Select B (250-4,7 μπι) oszlopon végezzük, ha azt másképp nem említjük, a retenciós időt (RT) percben adjuk meg, eluens: a = 0,3% TFA vízben, b = izopropanol (grádiens: 0-80 térfogat%).

A találmány szerinti vegyületek tömegspektrumát gyors atommal végzett bombázással (FAB) határozzuk meg, M⁺ jelentése molekulaion csúcs.

1. példa

2,0 g BOC-Leu-Leu-Val-OH-t (amelyet például módosított Merrifield-féle eljárással állítunk elő) 150 ml diklór-metán és 20 ml dimetil-formamid elegyében oldunk, és az oldatot 0 °C—ra hűtjük, keverés közben egymás után hozzáadunk 0,5 g DCCI-t, 0,3 g HOBt-t, 0,23 ml N-metil-morfolint és 1 ekvivalens H-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OMe-t, és a reakcióelegyet 0 °C-on 24 órán keresztül, majd 25 °C-on 12 órán keresztül keverjük. Ezután az oldatot koncentráljuk, és kevert ágyas ioncserélővel sómentesítjük. Szűrés után az oldatot bepároljuk, és a maradékot tisztítjuk. BOC-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OMe-t kapunk.

Analóg módon állítjuk elő az alábbi vegyületeket is:

· • · · · · «» • ··· · · · · • · · · ······ 0 ····· · · · ·

- 14 BOC-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OMe; BOC-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OMe; BOC-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OMe; BOC-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OMe; BOC-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OMe ; BOC-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OMe;

BOC-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-OMe; BOC-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-OMe; BOC-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-OMe; BOC-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-OMe ; BOC-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-OMe; BOC-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Alá-Pro-Leu - OMe ;

BOC-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-OMe.

. példa

1,8 g BOC-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OMe-t 60 ml metanolban oldunk, hozzáadunk 1,5 ml 2 n nátrium-hidroxid-oldatot és a reakcióelegyet 20 °C-on 3 órán keresztül keverjük. Az elegyet bepároljuk, majd a maradékot vízben felvesszük, híg sósavoldattal pH 3-ra savanyítjuk, és etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumot vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, újra bepároljuk, és a kapott BOC-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro—Leu-Tyr-OH-t 20 °C-on, 2 órán keresztül 20 ml 2 n dioxános hidrogén-klorid-oldattal keverjük. Az elegyet ezután bepároljuk, és a maradékot HPLC eljárással tisztítjuk. H-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH-t kapunk, M⁺ = 846.

A fentiekkel analóg módon eljárva állítjuk elő az alábbi vegyületeket is:

• ·

- 15 H-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH; M⁺ = 961; H-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH; M⁺ = 1098; H-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH; M⁺ = 1252; H-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH; M⁺ = 1309; H-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

M+ = 1425;

H-Gly-Asp-Gly-Arg-His~Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH; M⁺ = 1482;

H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-OH; M⁺ = 769; H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-OH; M⁺ = 882;

H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-OH; M⁺ = 1038; H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-OH; M⁺ = 1109;

H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-OH;

M⁺ = 1319;

H-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-OH; M⁺ = 935; H-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-OH; M⁺ = 1146.

3. példa

2,7 g H-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-OH-t

200 ml vizes dimetil-formamidban oldunk, és keverés közben cseppenként hozzáadjuk 1,0 g acetil-klorid 10 ml diklór-metánnal készült oldatát. A reakcióelegyet 10 percen keresztül keverjük, majd koncentráljuk. A kapott Ac-His-Asp-Leu-Leu-Val—Gly-Ala-Pro-Leu-OH-t leszűrjük; M⁺ 976.

4. példa

A 3. példában leírtak szerint eljárva állítjuk elő az Ac-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-OH-t, M⁺ 1189.

A hatóanyagként találmány szerinti (I) képletű vegyületet vagy annak savaddiciós sóját tartalmazó gyógyászati ké• · • · • ··· · « · · • · ·· ······ · ··· ·· ·· · ·

- 16 szítményeket az alábbiak szerint állítjuk elő.

A) példa

Tabletták kg H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-OH, 10 kg laktóz, kg mikrokristályos cellulóz, 6 kg burgonya keményítő, 1 kg poli(vinil-pirrolidon) , 0,8 g talkum és 0,1 kg magnézium-sztearát elegyét szokásos módon tablettává préseljük, minden egyes tabletta 10 mg hatóanyagot tartalmaz.

B) példa

Bevonatos tabletták

A tablettákat az A) példában leírtak szerint állítjuk elő, majd szokásos módon szacharózt, burgonya keményítőt, talkumot, tragantgyantát és színezőanyagot tartalmazó bevonattal látjuk el.

C) példa

Kapszulák kg H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-OH-t szokásos módon kemény zselatin kapszulába töltünk, minden egyes kapszula 5 mg hatóanyagot tartalmaz.

D) példa

Ampullák kg H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-OH 30 1 1,2-propán—diollal készült oldatát sterilre szűrjük, és a steril oldatot ampullákba töltjük, steril körülmények között liofilizáljuk, és steril körülmények között lezárjuk. Minden egyes ampulla mg hatóanyagot tartalmaz.

• · · ····· ·« • · · 4 » ·· • 44« · · ·· • · 4« ···«··· ··· · · ·« · ·

- 17 Ε) példa

Kenőcs

500 mg H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-OH-t 99,5 g vazelinnal keverünk össze aszeptikus körülmények között.

F) példa

Injekciós üvegcsék

100 g H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-OH és 5 g dinátrium-hidrogén-foszfát 3 1 kétszer desztillált vízzel készült oldatát pH 6,5-re állítjuk 2 n sósavoldattal, sterilre szűrjük, és injekciós üvegcsékbe töltjük, steril körülmények között liofilizáljuk, majd az üvegcséket steril körülmények között lezárjuk. Az egyes injekciós üvegcsék 5 mg hatóanyagot tartalmaznak.

Hasonló módon állíthatjuk elő az egyéb (I) képletű vegyűletet vagy gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóját tartalmazó gyógyászati készítményeket is.

A fenti példákban alkalmazott, specifikusan ismertetett reaktánsokat és/vagy reakciókörülményeket egyéb, szakemberek számára ismert reaktánsokkal és körülményekkel helyettesítve is hasonló eredményeket érünk el.

A találmány jellemzői szakember számára a leírásból vagy a példákból nyilvánvalók, és azoktól lényegi eltérés nélkül is képes különféle módosításokkal és változtatásokkal a találmányt különféle alkalmazásokhoz vagy körülményekhez adaptálni .

♦ ·· • t « · • 1 · · • · ·· ··»··· · ··« ♦ · · · · ·

Claims

- 18 Szabadalmi igénypontok

1. (la)-(In) képletű vegyületek:

(la) H-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

(lb) H-Asp-Leu-Leu-Val-Gly~Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

(lc) H-Hi s-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Alá-Pro-Leu-Tyr-OH,· (ld) H-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

(le) H-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

(lf) H-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

(lg) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-Tyr-OH;

(lh) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-OH;

(li) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-OH;

(lj) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-OH;

(lk) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-OH;

(ll) H-Gly-Asp-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-OH;

(lm) Ac-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Ala-Pro-Leu-OH;

(ln) Ac-Gly-Arg-His-Asp-Leu-Leu-Val-Gly-Alá-Pro-Leu-OH

- a képletekben

Ac jelentése acetilcsoport és sóik.
2. Gyógyászati készítmények, amelyek egy 1. igénypont szerinti vegyület sejtadhéziót gátló mennyiségét és gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot tartalmaznak.
3. A 2. igénypont szerinti készítmények, amelyekben a hatóanyag mennyisége 0,05 - 500 mg.
4. A 2. igénypont szerinti készítmények, amelyekben a hatóanyag mennyisége 0,05 - 100 mg.
5. Eljárás trombózis, miokardiális infarktus, angina pectoris, apoplexia és tumorok kezelésére vagy megelőzésére valamely betegben, azzal jellemezve, hogy a betegnek egy 1. igénypont szerinti vegyületet adagolunk.
6. Eljárás állati sejtek adhéziójának gátlására, azzal jellemezve, hogy egy 1. igénypont szerinti vegyületet adagolunk.
7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal j ellemezve , hogy a sejtek állati szomatikus sejtek.
8. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal j ellemezve , hogy a sejtek emlős ráksejtek.
9. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vegyületet 0,1-2 mg/testtömeg kg/nap dózisban adagoljuk.
10. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal j ellemezve , hogy a vegyületet 0,1-2 mg/testtömeg kg/nap dózisban adagoljuk.

A meghatalmazott: