HUT62881A

HUT62881A - Process for producing substituted benzimidazoles and pharmaceutical compositions comprising same

Info

Publication number: HUT62881A
Application number: HU924033A
Authority: HU
Inventors: Arne Brandstroem; Per Lennart Lindberg; Gunnel Elisabeth Sunden
Original assignee: Astra Ab
Priority date: 1990-06-20
Filing date: 1991-06-11
Publication date: 1993-06-28
Also published as: LTIP1712A; IS3721A7; CZ279772B6; LTIP1713A; HU9204033D0; TW216418B; MA22199A1; FI925766A0; JPH05507713A; LV10953A; IE912025A1; NO924775D0; SE9002206D0; CA2083714A1; YU104191A; AU649453B2; AP9100285A0; CN1058212A; NO924775L; ZA914297B

Description

A nemzetközi közzététel száma: WO 91/19711

A találmány tárgya eljárás a külső vagy belső ingerek által kiváltott gyomorsav-szekréciót gátló hatású és így az emésztőszervi fekélyek megelőzésére vagy kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként hasznosítható, /1/ általános képletű, új szubsztituált benzimidazolok és ezen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. Az /1/ általános képletben

R-¹· es R jelentése egymástól különböző, és bármelyikük jelenthet hidrogénatomot, 1-4 szénatomos alkilcsoportot vagy R⁶-COáltalános képletű csoportot, de egyik közülük mindig egy R^-CO- általános képletű csoportot jelent,ahol R^ jelentése 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoport;

R³ jelentése R⁷-O-CO-O-CH₂- általános képletű csoport, ahol *7

R 1-6 szénatomos alkilcsoportot vagy benzilcsoportot jelent; és és R^ jelentése azonos vagy különböző lehet, és egymástól függetlenül metil-, etil- vagy 2-metoxi-etil-csoportot, illetve /a/ vagy /b/ képletű csoportot jelenthet; vagy

R^ és r5 a piridingyűrű két szomszédos szénatomjával, valamint a hozzájuk kapcsolódó oxigénatomokkal gyűrűt képezhet, amely gyűrű részéként R és R^J együtt metilén-, etilén- vagy trimetiléncsoportot jelentenek.

Megjegyezzük, hogy a fenti meghatározásban az alkil- vagy alkoxicsoport lehet egyenes vagy elágazó láncú.

A találmány lényeges elemét képezi továbbá az új benzimidazol-származékok alkalmazása a gyomorsav-kiválasztás csökkentésére emlősöknél, beleértve az embert is. Teljesen általánosan tekintve, a találmány szerinti vegyületek emlősöknél — az embert is beleértve — a gyomor- és bélrendszer gyulladásos betegségeinek, valamint a gyomorsav-kiválasztással összefüggő betegségeknek — ilyenek például a gyomornyálkahártya gyulladása vagy gyomorhurut, a gyomorfekély, a nyombélfekély, a reflux oesophagitis és a Zollinger-Ellison-szindróma — a kezelésére, illetve mege lőzésére használhatók. További alkalmazási területként említhetjük a gyomor-bél csatorna azon rendellenességeit, amikor kívánatos a savszekréció csökkentése, például gasztrinóma és a gyomor-bél csatorna felső szakaszát érintő akut vérzés esetében. Ugyancsak alkalmazhatjuk a találmány szerinti vegyületeket intenzív ápolásra szoruló betegeknél vagy a műtétet megelőző, illetve azt követő időszakban a sav aspirációjának, valamint a stressz okozta fekély kialakulásának megelőzésére, továbbá a lizoszoszomális enzimekkel kapcsolatba hozható gyulladásos állapotok — példaként említhetjük a reumatoid arthritist és a köszvényt — kezelésére és megelőzésére. Alkalmazást nyerhetnek a találmány szerinti vegyületek a csont anyagcseréjével összefüggésbe hozható betegségek, valamint a glaukóma kezelésében is.

A gyomorsav-szekréciót gátló benzimidazol-származékok nem ismeretlenek a szakirodalomban, számos szabadalmi leírást találunk, amelyben ilyen vegyületeket hoznak nyilvánosságra. Ezek közül említhetjük például a GB 1 500 043 és GB 1 525 958 számú nagy-britanniai, az US 4 182 766, US 4 255 431 és US 4 599 347 számú amerikai egyesült államokbeli, a BE 898 880 számú belgiumi, valamint az EP 124 495, EP 208 452, EP 221 041, EP 279 149 és EP 176 308 számú európai szabadalmi leírásokat vagy a Derwent kivonatos közleményei közül a 87-294449/42 számút. Benzimidazolszármazékok alkalmazását javasolják bizonyos gasztrointesztinális gyulladásos betegségek kezelésére, illetve megelőzésére az US 4 359 465 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban .

A találmány elsődleges célja olyan hatóanyagoknak a gyógyí • · • · · tás szolgálatába állítása, amelyeknek magas fokú a biológiai hasznosulása, amelyek semleges és savas pH-tartományban is megfelelően stabilak, és hatékonyan gátolják a gyomorsav kiválasztását, de nem akadályozzák a pajzsmirigy jódfelvételét. Korábban több előadásban is a vállalat munkatársai — amelynél a feltalálók maguk is dolgoznak — annak a nézetüknek adtak kifejezést, miszerint az ilyen típusú vegyületeknek a pajzsmirigyre gyakorolt káros mellékhatása attól függ, hogy lipofil tulajdonságúak-e, vagy sem. Meglepő módon most azt találtuk, hogy e tekintetben nem a lipofilitás a kritikus paraméter.

A fentiek alapján tehát a találmány eljárás az /1/ általános képletű, új benzimidazol-származékok előállítására. Ezek az új vegyületek egy kissé hidrofil karakterűek, egyáltalán nem mutatnak a pajzsmirigyet érintő toxikus hatást, mivel nem akadályozzák annak jódfelvételét, ugyanakkor emlősökben, beleértve az embert is, hatékonyan gátolják a gyomorsav-szekréciót. Azt találtuk továbbá, hogy az /1/ általános képletű vegyületek biológiai hasznosulása kiváló, és kémiai stabilitásuk oldatban, semleges vagy savas pH-tartományban kiemelkedően jó. Ez a tulajdonságuk, mármint hogy savas pH-tartományban is kémiailag stabilak, lehetővé teszi, hogy a hatóanyagokat enteroszolvens bevonat nélkül, orálisan adható gyógyszerkészítmény formájában alkalmazzuk.

A találmány szerinti eljárással az /1/ általános képletű vegyületek, amint azt az 1-6. példákban később bemutatjuk, szerkezeti izomerek keverékeként keletkeznek. Ezeket az izomereket felhasználhatjuk egymástól elkülönítve vagy azonos arányú, illetve különböző arányú keverékek formájában.

• · · · · · ··· · ··· ··· • · · ·

Az /1/ általános képletű vegyületek molekulájában a kénatom egyben aszimetriacentrum, ezért ezek a vegyületek optikai izomerek /enantiomerek/ formájában létezhetnek, illetve azok, amelyek molekulájában egy vagy több aszimmetriás szénatom is található, diasztereomer párokként — az aszimmetriás szénatomok számától függően egy vagy több — fordulhatnak elő, vagyis ezek mindegyikének két enantiomerje lehetséges. Természetesen mind a tiszta enantiomereket, mind a racém elegyeket — ezek 50-50 %-ban tartalmazzák az enantiomereket —, továbbá az enentiomerek különböző arányú keverékeit a találmány oltalmi körébe tartozónak tekintjük, és ugyanez vonatkozik a lehetséges diasztereomer formákra — beleértve mind a tiszta enantiomereket, mind a racém elegyeket — is.

Kiemelkedő jelentőségűek azok az /1/ általános képletű vegyületek, amelyek képletében R² jelentése [(etoxi-karbonil)-oxi]-metil-csoport, továbbá amelyek képletében R¹ és R² jelentése hidrogénatom, metilcsoport vagy egy olyan R®-CO- általános képletű csoport, ahol 1-4 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoportot jelent.

Különösen kiemelkedő jelentőségűek azok az /1/ általános képletű vegyületek, amelyek képletében a szubsztituált benzimidazol molekularész a /c/, /d/, /e/, /f/, /g/ vagy /h/ képletű csoportok valamelyike, továbbá amelyek képletében R⁴ és R²jelentése metilcsoport.

A legjelentősebb /1/ általános képletű vegyületek szerkezetét az egyes szubsztituensek áttekinthető, táblázatos formában való felsorolásával az 1. táblázat mutatja.

<

• · · • · * • ·

1. táblázat

	R¹	R²	R³	R⁴	r^!
-ch₃		-CO-O-CH3	-ch₂-o-co-o-ch₂-ch₃	-ch₃	-ch₃
-co-	O-CH₃	-ch₃	-ch₂-o-co-o-ch₃-ch₃	-ch₃	-ch₃
-ch₃		-co-ch₃	-ch₂-o-co-o-ch₂-ch₃	-ch₃	-ch₃
-co-	ch₃	-ch₃	-ch₂-o-co-o-ch₂-ch₃	-ch₃	-ch₃

Feltételezésünk szerint azok az /1/ általános képletű vegyuletek, amelyek kepleteben R^J hidrogénatomot jelent, metabolikus átalakulást szenvednek, mielőtt a hatásukat kifejthetnék.

A találmány értelmében az /1/ általános képletű vegyületeket a következőképpen állíthatjuk elő:

a/ Egy /11/ általános képletű vegyületet, amelynek képletében R¹, R², R⁴ és R⁵ az /1/ általános képlettel kapcsolatban megadott jelentésnek, és Z jelentése egy fémkation, például nátrium-, kálium-, lítium- vagy ezüstion, illetve valamilyen kvaterner ammóniumion, például tetrabutil-ammóniumion, egy alkil-(klór-metil)-karbonáttal vagy benzil-(klór-metil)-karbonáttal reagáltatunk.

b/ Egy /11/ általános képletű vegyületet, amelynek képletében R¹, R², R⁴ és R⁵ sz /1/ általános képlettel kapcsolatban megadott jelentésűek, és Z hidroxi-metilcsoportot jelent, alkalmas bázis, például trietil-amin jelenlétében egy /111/ általános képletű vegyülettel — a képletben R⁷ jelentése az előzőekben »··♦ megadott, X pedig klóratomot, imidazolilcsoportot, 4-nitrofenoxi-csoportot vagy egy funkcionálisan ezekkel egyenértékű csoportot jelent — reagáltatunk.

Mind az a/, mind a b/ eljárásnál leirt reakció kivitelezése során inért védőgáz alatt, vízmentes körülmények között kell dolgoznunk. Oldószerként használhatunk szénhidrogéneket, például toluolt vagy benzolt, halogénezett szénhidrogéneket, például metilén-dikloridot vagy kloroformot, valamint acetont, acetonitrilt vagy N,N-dimetil-formamidot. A reagáltatást általában a környezet hőmérséklete és a reakcióelegy forráspontja közé eső hőmérséklet-tartományban végezzük.

c/ Egy /IV/ általános képletű vegyületet, amelynek képletében R·'·, R², R³, és r5 az /1/ általános képlettel kapcsolatban megadott jelentésúek, oxidálunk.

Az oxidációt különböző oxidálószerekkel, így salétromsavval, hidrogén-peroxiddal (előnyösen valamilyen vanádiumvegyület jelenlétében) , persavakkal, persavészterekkel, ózonnal, dinitrogén-tetraoxiddal, jodozil-benzollal, N-halogén-szukcinimidekkel, 1-klór-benzo-triazollal, terc-butil-hipoklorittal, diaza-biciklo[2.2.2]oktán—bróm-komplexszel, nátrium-metaperjodáttal, szelén-dioxiddal, mangán-dioxiddal, krómsawal, ammónium-cérium/IV/-szulfáttal, elemi brómmal vagy klórral, valamint szulfuril-kloriddal végezhetjük, rendszerint valamilyen oldószer jelenlétében. Oldószerként használhatunk például halogénezett szénhidrogéneket, alkoholokat, étereket és ketonokat.

Történhet az oxidáció azonfelül enzimatikusan is, valami« · 4 4 · 4 4 ··

444 · 44444« _Λ 4 4 44

- 8 - *· ··· ··· ·· lyen az oxidációt katalizáló enzimet alkalmazva, vagy mikrobiológiai úton, alkalmas mikroorganizmus közreműködésével. A keletkező szerkezeti izomereket kristályosítással vagy kromatográfiás eljárásokkal választhatjuk szét.

A racemátok felbontását antipódokra ismert eljárásokkal, például optikailag aktív oldószerből történő kristályosítással végezhetjük. A racém diasztereomer elegyekből a tiszta diasztereomereket kromatográfiás eljárásokkal vagy frakcionált kristályosítással kaphatjuk meg.

A fentebb tárgyalt a/, b/ és c/ eljárások kiindulási vegyületei esetenként maguk is ismeretlen vegyületek, ezeket az új, még le nem írt vegyületeket önmagukban ismert eljárásokkal állíthatjuk elő. Az alkil-(klór-metil)-karbonátok és a benzil-(klór-metil)-karbonát a megfelelő alkoholokból állíthatók elő, ha azokat piridin jelenlétében (klór-metil)-(klór-formiát)-tál reagáltatjuk.

A (II) általános képletű köztitermékeket, amelyek képletében Z hidroxi-metilcsoportot jelent, úgy kaphatjuk meg, hogy a megfelelő, 1-helyzetben hidrogénatomot viselő benzimidazol-származékot formaldehiddel reagáltatjuk.

A /111/ általános képletű köztitermékek előállítására alkalmas eljárások a szakirodalomból ismertek, eljárhatunk például úgy, hogy egy R⁷-OH általános képletű alkoholt foszgénnel, N,N'-karbonil-diimidazollal vagy (4-nitro-fenil)-(klór-formiát)-tál reagáltatunk.

A gyógyászati felhasználáshoz a találmány szerinti vegyületekből orálisan, rektálisan vagy más módon alkalmazható gyógy szerkészítményeket állítunk elő; az eljárás, amely szerint a gyógyszerkészítményeket előállítjuk, szintén a találmány tárgyát képezi. Ezek a gyógyszerkészítmények a találmány szerinti eljárással előállított hatóanyagot rendszerint legalább egy gyógyszerészetileg elfogadható vivőanyaggal kombinálva tartalmazzák. A vivőanyag lehet szilárd, félig szilárd vagy cseppfolyós halmazállapotú, illetve lehet például egy kapszula. A hatóanyag általában a gyógyszerkészítmény tömegének 0,1-95 %-át teszi ki, orális készítmények esetében ez az arány 1 és 50 % között van.

A találmány szerinti valamely hatóanyag egységnyi dózisát tartalmazó, orális alkalmazásra szánt gyógyszerformát például úgy állíthatunk elő, hogy a kiválasztott hatóanyagot valamilyen szilárd, elporított vivőanyaggal, így laktózzal, szacharózzal, szorbittal, mannittal, keményítővel, amilopektinnel, cellulózszármazékokkal, zselatinnal vagy más alkalmas hordozóanyaggal, továbbá stabilizálószerekkel, például alkálivegyületekkel, így alkálifémek vagy alkáliföldfémek, vagyis nátrium, kálium, kalcium, magnézium és hasonlók karbonátjaival, oxidjaival vagy hidroxidjaival, valamint sikosítóanyagokkal — ilyenek például a magnézium-sztearát, a kalcium-sztearát, a nátrium-sztearil-fúrnarát és a polietilénglikol-viasz — keverjük össze, majd a keverékből granulátumot készítünk vagy tablettát préselünk. A granulátumot vagy a tablettát bélben oldódó bevonattal láthatjuk el, ily módon megakadályozva a hatóanyag sav hatására bekövetkező lebomlását az alatt az idő alatt, amíg a készítmény a gyomorban tartózkodik. A bélben oldódó vagy más néven enteroszolvens bevonat tetszés szerint bármely gyógyszerészetileg elfogadható, ál«··· ·♦ ι *·«·*4 *· « «·· ·9· « « · · _ 10 _ ..........

talánosan ismert és ilyen célra alkalmazott anyagból, például méhviaszból, sellakból, anionos filmképző polimerekből, így cellulóz-acetát-ftalátból, (hidroxi-propil)-metil-cellulóz-italéiból, részlegesen metilezett metakrilsav-polimerekből és hasonlókból készülhet, előnyösen valamilyen alkalmas lágyítószerrel kombinálva ezeket. A bevonatot képező anyaghoz különböző színezékeket adhatunk azzal a céllal, hogy ilyen módon megkülönböztethetővé tegyük a különböző hatóanyagokat vagy a hatóanyagok különböző mennyiségeit tartalmazó granulátumot, illetve tablettát .

A lágy zselatin kapszula előállítása során a találmány szerinti hatóanyagot növényi olajokkal, zsírokkal vagy más megfelelő, ilyen célra általánosan használatos vivőanyagokkal· keverjük össze. A lágy zselatin kapszulákat is elláthatjuk a fenti módon enteroszolvens bevonattal. A kemény zselatin kapszula a hatóanyagot granulátum vagy bélben oldódó bevonattal ellátott granulátum formájában tartalmazhatja. A kemény szeletin kapszulába töltött hatóanyag kombinálva lehet valamilyen szilárd, elporított vivőanyaggal, például laktózzal, szacharózzal, szorbittal, manittal, burgonyakeményítővel, amilopektinnel, cellulózszármazékokkal vagy zselatinnal. A kemény zselatin kapszulát ugyancsak elláthatjuk enteroszolvens bevonattal.

Az egységnyi dózist tartalmazó, rektális alkalmazásra szánt gyógyszertorma általában kúp, amely a hatóanyagot valamilyen semleges zsíralapanyagban diszpergált formában tartalmazza, de lehet például zselatinból készült végbélkapszula, amikor is a hatóanyagot növényi olajokkal, paraffinolajjal vagy más, ilyen w *·«· • · ·« · · »·· · ··· ·«· • · · * ·<· «β·^-· ·*

- 11 célra alkalmas, ismert vivőanyaggal kombináljuk, vagy felhasználásra kész mikrobeöntés, illetve porampulla formájában kiszerelt mikrobeöntés, amelyet közvetlenül a felhasználás előtt, megfelelelő oldószer hozzáadásával készítünk el.

Az orális beadásra szánt, folyékony gyógyszerformák — ilyen például a szirup, a szuszpenzió, valamint az oldat — a hatóanyagot 0,2 és 20 tömegszázalék közötti mennyiségben tartalmazhatják, míg a többi összetevő cukor vagy cukoralkoholok, továbbá etanol, víz, glicerin, propilénglikol és/vagy polietilénglikol. Kívánt esetben a folyékony gyógyszerkészítmény tartalmazhat színezőanyagokat, ízjavító anyagokat, szacharint és (karboxi-metil)-cellulózt vagy egyéb sűrusitőszert. Előállíthatunk azonfelül száraz, porformában kiszerelt orális készítményeket is, amelyekből a folyékony gyógyszerformát a felhasználás előtt alkalmas oldószer hozzáadásával készítjük el.

A találmány szerinti hatóanyagok napi dózisa különböző tényezőktől, például a páciens egyedi szükségleteitől, az alkalmazás módjától, valamint a betegség természetétől is függ, általában azonban azt mondhatjuk, hogy tipikus esetben az orálisan beadott napi adag 5 és 500 mg között lehet.

A találmány szerinti eljárást az itt következő részben példákon mutatjuk be, előtte azonban hivatkozási példákban megadjuk a kiindulási vegyületek előállítását.

1. hivatkozási példa:

2-{[(3,4-Dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-tio}- 6-metil-5-(metoxi-karbonil)-lH-benzimidazol előállítása

0,67 g /0,003 mól/ 2-merkapto-6-metil-5 -(metoxi-karbonil)-lH-benzimidazolt és 0,12 g /0,003 mól/ nátrium-hidroxidot feloldunk 0,6 ml víz és 15 ml metanol elegyében, majd hozzáadjuk hozzávetőlegesen 0,0036 mól 2-(klór-metil)-3,4-dimetoxi-piridin-hidroklorid nyerstermék 10 ml metanolos, valamint 0,144 g /0,0036 mól/ nátrium-hidroxid 0,72 ml vizes oldatát. A reakcióelegyet forrásig melegítjük, és visszafolyató hűtő alatt forraljuk 1 óra hosszáig, majd a metanolt elpárologtatjuk, azután a visszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, metilén-diklorid és metanol 98:2 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Az így kapott tiszta cím szerinti vegyület tömege 1,03 g, a kitermelés 92%.

NMR-spektrum (300 MHz, CDC1₃, δ ppm): 2,70 /s, 3H/;

3,90 /s, 3H/; 3,95 /s,3H/; 4,00 /s, 3H/; 4,40 /s, 2H/; 6,90 /d, 1H/; 7,35 /s, 1H/; 8,20 /s, 1H/; 8,25 /d, 1H/.

2. hivatkozási példa:

2-{[(3,4-Dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil)- 6-metil-5-(metoxi-karbonil)-ΙΗ-benzimidazol előállítása

1,03 g /0,00276 mól/ 2-{[(3,4-dimetoxi~piridin-2-il)-metil] -tio]-6-metil-5-(metoxi-karbonil)-ΙΗ-benzimidazolt feloldunk 30 ml metilén-dikloridban, hozzáadjuk 0,46 g /0,0055 mól/ nátrium-hidrogén-karbonát 10 ml vízzel készült oldatát, majd az elegyet lehűtjük 2°C-ra. Ezt követően állandó keverés közben, cseppenként beadagoljuk 0,62 g /0,0025 mól/ 69,5%-os 3-klór-perbenzoesav 5 ml metilén-dikloridos oldatát, és még 15 percig 2°C-on keveredni hagyjuk az elegyet. A szerves fázist elválaszt juk, háromszor egymás után 15 ml 0,2 M nátrium-hidroxid-oldattal /0,009 mól/ extraháljuk, majd az egyesített vizes extraktumot 25 ml metilén-diklorid jelenlétében 0,56 ml /0,009 mól/ metil-formiáttal semlegesítjük. Elkülönítjük a szerves oldószeres réteget, nátrium-szulfát felett szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot 10 ml acetonitrilből átkristályosítva 0,68 g, a címben megnevezett vegyületet kapunk, a kitermelés 70%. NMR-spektrum /300 MHz, CDC1₃, δ ppm/: 2,70 /s, 3H/; 3,85 /s, 3H/; 3,90 /s, 3H/; 3,95 /s, 3H/; 4,70 /d, 1H/; 4,90 /d, 1H/; 6,8 /d, 1H/; 7,30 /széles, 1H/; 8,20 /d, 1H/; 8,35 /széles, 1H/.

3. hivatkozási példa:

5-Acetil-2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-tio}-6-metil-ΙΗ-benzimidazol előállítása

4,2 g /20 mmol/ 5-acetil-2-merkapto-6-metil-lH-benzimidazolt 1 ml vízzel elfolyatott 0,8 g /20 mmol/ nátrium-hidroxiddal együtt feloldunk 60 ml etanolban, hozzáadunk mintegy 17 mmol nyers 2-(klór-metil)-3,4-dimetoxi-piridin-hidrokloridot, majd az elegyet forrásig melegítjük. Ekkor 1 ml vízben oldva még 0,7 g /17 mmol/ nátrium-hidroxidot adunk az elegyhez, és azt 6 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd elpárologtatjuk az oldószert. A visszamaradó anyagot metilén-diklorid és víz keverékével összerázzuk, a szerves fázist elválasztjuk és nátrium-szulfáton szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. A párlási maradékot acetonitrilből átkristályosítva 3,75 g, a címben megnevezett vegyületet kapunk, a kitermelés 62%.

NMR-spektrum. /300 MHz, CDCI3, δ ppm/: 2,60, /s, 3H/; 2,65 /s, 3H/; 3,90 /s, 3H/; 3,90 /s, 3H/; 4,35 /s, 2H/; 6,85 /d, 1H/;

7.25 /s, 0,6H/; 7,40 /s, 0,4H/; 7,85 /s, 0,4H/; 8,05 /s, 0,6H/; 8,30 /m, 1H/.

4. hivatkozási példa:

5-Acetil-2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil]-6-metil-lH-benzimidazol előállítása ml metilén-dikloridban feloldunk 3,75 g 5-acetil-2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-tio}-6-metil-lH-benzimidazolt, hozzáadjuk 1,76 g /21 mmol/ nátrium-hidrogén-karbonát 25 ml vízzel készített oldatát, majd az elegyet lehűtjük 3°C-ra.

Ezt követően keverés közben cseppenként beadagoljuk 2,43 g /9,8 mmol·/ 69,5%-os 3-klór-perbenzoesav 20 ml metilén-dikloriddal készített oldatát, az adagolás után még 10 percig kevertetjük az elegyet, majd a két fázist különválasztjuk, és a szerves oldószeres réteget nátrium-szulfát felett szárítjuk, végül vákuumban bepároljuk. A párlási maradékot acetonitrilből átkristályositva

2.25 g, a címben megnevezett vegyületet kapunk a kitermelés 60%.

NMR-spektrum /300 MHz,	CDCI3, δ ppm/: 2,60 /s	6H/ ; /d,	3,85 1H/;	/s, 3H/; 7,30
3,85 /s,	3H/;	4,70 /d,	1H/;	4,90	/d, 1H/;	6,80
/széles,	1H/;	8,15 /d,	1H/;	8,20	/széles,	1H/.

5. hivatkozási példa:

2-{[(3,4-Dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-tio]-5-(etoxi-karbonil)-ΙΗ-benzimidazol előállítása

2,0 g /9 mmol/ 5-(etoxi-karbonil)-2-merkapto-lH-benzimida15 zolt és 1 ml vízzel elfolyatott 0,36 g /9 mmol/ nátrium-hidroxidot feloldunk 30 ml etanolban. Hozzávetőlegesen 6,6 mmol nyers 2-(klór-metil)-3,4-dimetoxi-piridin-hidrokloridot adunk az elegyhez, majd forrásig melegítjük, és ekkor hozzáadunk még 0,26 g /6,6 mmol/ nátrium-hidroxidot 1 ml vízben oldva. A reakcióelegyet 6 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd elpárologtatjuk az oldószert, a párlási maradékot metilén-diklorid és víz keverékével összerázzuk, azután a szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó anyagot acetonitrilből átkristályosítva a kívánt terméket kapjuk,

amelynek a tömege	1,75	g, a kitermelés 71%.
NMR-	spektrum /300	MHz,	CDC1₃, δ	ppm/	: 1,40 /m,	3H/ ;	3,	90
/s,	3H/; 3,90 /s,	3H/;	4,40 /m,	4H/;	6,90 /dd,	1H/;	7,	45
/d,	0,4H/; 7,60 /d, 0,	6H/; 7,90	/m,	1H/; 8,20	/s, 0,6H/; 8,25

/m, 1H/; 8,25 /s, 0,4H/.

6. hivatkozási példa:

2-{[(3,4-Dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil}-5-(etoxi-karbonil)-lH-benzimidazol előállítása

1,4 g /0,0036 mól/ 95,2%-os tisztaságú 2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-tio}-5-(etoxi-karbonil)-IH-benzimidazolt feloldunk 30 ml metilén-dikloridban, hozzáadjuk 0,6 g /0,0072 mól/ nátrium-hidrogén-karbonát 10 ml vízzel készített oldatát, majd az elegyet lehűtjük 2°C-ra. Keverés közben cseppenként beadagoljuk 0,87 g /0,0035 mól/ 69,5%-os 3-klór-perbenzoesav 5 ml metilén-dikloriddal készült oldatát, azután az elegyet még 10 percig 2°C-on keverjük, majd a szerves fázist elválasztjuk, nát- 16 rium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A párlási maradékot 15 ml acetonitrilből átkristályosítva 0,76 g, a címben megnevezett vegyületet kapunk, a kitermelés 54%.

NMR-spektrum /300 MHz, CDC1₃, δ ppm/: 1,45 //t, 3H/; 3,85 /s, 3H/; 3,90 /s, 3H/; 4,40 /q, 2H/; 4,65 /d, 1H/; 4,40 /d, 1H/; 6,80 /d, 1H/; 7,50, 7,80 /széles, 1H/; 8,05 /d,lH/; 8,20 /d, 1H/; 8,25, 8,55 /széles, 1H/.

1. példa:

{[2-{[(3,4-Dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil]-6-metil-5-(metoxi-karbonil)-lH-benzimidazol-1-il]-metil}-etil-karbonát és { [2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil]- 5-metil-6-(metoxi-karbonil)-lH-benzimidazol-1-il]-metil]-etil-karbonát előállítása izomer elegy formájában.

0,45 g /1,1 mmol/ 2 -{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil]-6-metil-5-(metoxi-karbonil)-lH-benzimidazol és 0,25 g /1,8 mmol/ kálium-karbonát 45 ml vízmentes acetonitrillel készített szuszpenziójához 0,21 g /1,5 mmol/ etil-(klór-metil)-karbonát adunk 5 ml acetonitrilben oldva. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, és a párlási maradékot víz, valamint metilén-diklorid keverékével összerázzuk. A szerves fázist elválasztjuk, és izzított nátrium-szulfáton szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk, és a visszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, etil-acetáttal eluálva az oszlopot. Az így tisztított termék sárga olaj, amely lassan kristá17 • · · · · · • · · · lyosodik, a tömege 0,94 g. Ezt etanolból átkristályositva 0,25 g, a címben megnevezett izomer elegyet kapunk, a kitermelés 44%.

NMR-spektrum /300 MHz, CDC1₃, δ ppm/: 1,20-1,30 /m, 3H/; 2,70 /s, 1,8H/; 2,75 /s, 1,2H/; 3,85-3,95 /m, 9H/; 4,15-4,25 /m, 2H/ ; 4,85-5,05 /m, 2H/; 6,40-6,55 /m, 2H/; 6,75 /d, 1H/; 7,45 /s,

0,6H/; 7,65 /s, 0,4H/; 8,10 /d, 1H/; 8,20 /s, 0,4H/; 8,40 /s,

0,6H/.

2. példa:

{[2-{[(3,4-Dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil)-5-metil-6-(metoxi-karbonil)-ΙΗ-benzimidazol-1-il]-metil]-etil-karbonát előállítása

A címben megnevezett vegyületet úgy kapjuk meg, hogy az 1. példában leírtak szerint előállított izomer elegyet etanolból kristályosítj uk.

NMR-spektrum /300 MHz, CDCI3, δ ppm/: 1,30 /t, 3H/; 2,70 /s,

3H/; 3,90 /s, 3H/; 3,90 /s, 3H/; 3,95 /s, 3H/; 4,25 /q, 2H/; 4,95 /d, 1H/; 5,05 /d, 1H/; 6,50 /m, 2H/; 6,75 /d, 1H/; 7,65 /s, 1H/; 8,10 /d, 1H/; 8,20 /s, 1H/.

3. példa:

{[5-Acetil-2-{[3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil]-6-metil-lH-benzimidazol-l-il]-metil]-etil-karbonát és {[6-acetil-2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil}- 5-metil-lH-benzimidazol-l-il]-metil]-etil-karbonát előállítása izomer elegyként ml vízmentes acetonitrilben 0,48 g /3,47 mmol/ vízmentes kálium-karbonátot szuszpendálunk. A szuszpenziót mágneses keverővei keverjük, miközben cseppenként beadagoljuk 0,80 g /2,14 mmol/ 5-acetil-2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil}-6-metil-lH-benzimidazol és 0,39 g /2,8 mmol/ etil-(klór-metil)-karbonát 10 ml acetonitrillel készült oldatát. Az adagolást követően a kevertetést szobahőmérsékleten folytatjuk 20 órán át, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a párlási maradékot felvesszük metilén-dikloridban, az oldatot vízzel mossuk, izzított nátrium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, etil-acetáttal eluálva az oszlopot, aminek eredményeképpen 0,63 g majdnem fehér, kristályos anyagot kapunk. Etil-acetátból átkristályosítva, a címben megnevezett izomerek elegye a termék, amelynek a tömege 0,50 g, a kitermelés 49%. NMR-spektrum /300 MHz, CDCI3, δ ppm/: 1,30 /t, 3H/; 2,60-2,70

/m,	6H/;	3 , 85	-3,90	/m, 6H/; 4,	25 /q, 2H/;	4,85-5,05 /m,	2H/ ;
6,75	/d,	1H/;	7,45	/s, 0,7H/;	7,60 /s, 0 ,	3H/; 8,05 /s,	0,3H/;
8,10	/d,	1H/;	8,20	/s, 0,7H/.

4. példa:

{[5-Acetil-2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil} -6-metil-lH-benzimidazol-1-il]-metil}-etil-karbonát előállítása

A vegyületet a 3. példa szerinti izomer elegyből állítjuk elő oly módon, hogy az elegyet szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk, metilén-diklorid és acetonitril 6:4 arányú elegyét használva eluensként. Az így kapott cím szerinti terméket etanolból kristályosítjuk át.

• ·

NMR-spektrum	/300 MHz, CDC1₃, δ	ppm/	: 1,30 /t, 3H/; 2,60 /s,	3H/;
2,70 /s,	3H/;	3,90 /s, 3H; 3,90	/s,	3H/; 4,20 /q, 2H/; 4,90
/d, 1H/;	5,05	/d, 1H/; 6,50 /m,	2H/;	6,80 /d, 1H/; 7.,50 /s,	1H/;
8,15 /d,	1H/;	8,20 /s, 1H/.

5. példa:

{[6-Acetil-2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil} -5-metil-lH-benzimidazol-l-il]-metil}-etil-karbonát előállítása

A vegyületet a 3. példában leírtak szerint kapott izomer elegybol különítjük el kromatográfiás eljárással, szilikagéllel töltött oszlopon, metilén-diklorid és acetonitril 6:4 arányú elegyét használva eluensként. Az ilyen módon kapott cím szerinti terméket etanolból kristályosítjuk át.

NMR-	spektrum	/300	MHz ,	CDC1-	Ρ δ	ppm/:	: 1,30	/t,	3H/;	2, 60
/s,	3H/; 2,70	/s,	3H/;	3,90	/s,	3H/;	3,90	/s,	3H/;	4,25	/q, 2H/;
4,90	/d, 1H/;	5,05	/d,	1H/;	6,55	/m,	2H/;	6,80	/d,	1H/;	7,60
/s,	1H/; 8,05	/s,	1H/;	8,15	/d,	1H/.

6. példa:

{[2-{[(3,4-Dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil}-5-(etoxi-karbonil)-ΙΗ-benzimidazol-1-il]-metil]-etil-karbonát és {[2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil·}-6-(etoxi-karbonil)-ΙΗ-benzimidazol-1-il]-metil}-etil-karbonát előállítása izomer elegyként

Bemérünk 0,28 g /0,72 mmol/ 2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil}-5-(etoxi-karbonil)-ΙΗ-benzimidazolt,

0,16 g /1,2 mmol/ vízmentes kálium-karbonátot és 20 ml vízmentes acetonitrilt, majd az igy kapott szuszpenzióhoz hozzáadjuk 0,16 g /1,2 mmol/ etil-(klór-metil)-karbonát 2 ml vízmentes acetonitrillel készült oldatát. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert elpárologtatjuk, és. a viszszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, etil-acetáttal eluálva az oszlopot. A kromatográfiásan tisztított terméket etanolból kristályosítva 0,13 g, a címben megnevezett vegyületekből álló izomer elegyet kapunk. A kitermelés 37%.

NMR-spektrum /300 MHz, CDCI3, δ ppm/: 1,30 /m, 3H/; 1,45 /m, 3H/; 3,90 /s, 3H/; 3,90 /s, 3H/; 4,25 /m, 2H/; 4,45 /m, 2H/; 5,00 /m, 2H/; 6,55 /m, 2H/; 6,80 /d, 1H/; 7,70 /d, 0,55H/; 7,80 /d, 0,45H/; 8,10 /m, 2H/; 8,35 /s, 0,45H/; 8,50 /d, 0,55H/.

A 2. táblázatban az 1-6. példák szerint előállított /1/ általános képletű vegyületeket összefoglalva mutatjuk be.

• · • · • · · «

• · ·

- 21 táblázat

ω		3	4-)
'Φ		3	r—1 ^4	3	f—1 ^4	ι—1 M	3
Ν		Φ >t	rt φ	Φ >1	rt φ	rt φ	Φ >1
		ε Cn	H E	E Cn	H E	H E	ε ci
Öl		ο ω	O O	Ο Φ	0 o	o o	Ο Φ
Φ		IN ι—1	Ν N	CN <—1	Ν N	Ν N	Ν H
•m		•3 Φ	•3 -3	Η Φ	-3 -3	•3 -3	•3 Φ
Öl
Φ
S
Ό
4J
Ή
cn	4->
ο	(U	irt	irt	irt	rt	rt	rt
G	rt	ε	S	s	S	s	s
Ο	crj	s	2	2	£	s	s
Ν
<
cn
'Φ
γΗ
Φ
ε
3	dP	n		σι			r-
Φ		Ν’		Ν’			co
4->	—
•Η
X
ιη		cn	CO	CO	co	CO	CO
Oi		X ι-	X-.	X	X	X	X
		Ο	U	U	U	O	U
Ν’		cn	co	co	co	co	co
rt		X	X	X	X	X	X
		O	U	O	Cl	u	u
		LO	un	LíO	un	un	UO
		X	X	X	X	X	X
		CN	CN	CN	CN	CN	CN
		U	u	(J	o	o	O
		o	o	o	o	o	o
cn		o	o	o	o	o	o
CÜ		u	u	u	o	o	u
		o	o	o	o	o	o
		CN	CN	CN	CN	CN	CN
		X	X	X	X	X	X
		o	u	o	u	u	u
							co
							X
							o
		co	co	co			CN
		X	X	X		CO	X
CN		o	U	o		X	u
irt		o	O	o		o	o
		z^x	z'—x	ζ»-χ		z—X	,—X
		coO	o	coO	co	o	o
		X —	—	X	X	—	—
		o o	o	o o	u	u	X o
							co
							X
							o
		co		co	co		CN
		X		X	X		X
i~4		u		O	U		u
írt		o		O	O		o
		X		X—X	x—X		z^x.
		O co	co	O co	o	co	o
		— X	X	— X	—	X	—·*
		o o	Cl	o o	o	O	U X
ta
rt	<0
ι—1	ε
ό	rt
a	N		CN	cn	Ν’	UO	kO

cn • 4 ·*«·· · • · « · · · • 44 4 4 4 4Φ·4 • · 44 »» 44····44

A fenti vegyületek közül gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként a legelőnyösebb a 3. példa szerinti, izomerek elegyéből álló termék, valamint a 4. példa szerinti, tiszta izomerként elkülönített vegyület.

7. példa:

Szirup készítése.

A hatóanyagot 1 tömeg% koncentrációban tartalmazó szirup előállításához a következő összetevők szükségesek:

A 4. példa szerinti hatóanyag

1,0 g

Cukor, porított

Szacharin	0,6 g
Glicerin	5,0 g
Tween	1,0 g
ízjavító anyag	0,05 g
Etanol, 96%-os	5,0 g
Desztillált víz, szükség szerint	100,0 ml-ig

A hatóanyagból a Tween hozzáadásával alkoholos oldatot készítünk. Közben a cukrot és a szacharint feloldjuk 60 ml vízben, majd lehűlés után ehhez adjuk a hatóanyag oldatát, a glicerint, valamint az etanolban oldott ízjavító anyagot, végül az elegyet vízzel a végső, 100 ml térfogatra hígítjuk.

8. példa:

Bevonatos tabletta készítése.

mg hatóanyagot tartalmazó bevonatos tablettát a következő összetevőkbők készítünk:

« · ··«··· • · ·* 9· ··· 4 ······ • · · « • · *«···* ··

A/ A 3. példa szerinti izomer elegy hatóanyag 500 g

Laktóz 700g

Metil-cellulóz 6g

Poli(vinil-pirrolidon), térhálósított 50g

Magnézium-sztearát - .15 g

Nátrium-karbonát 6g

Desztillált víz, szükség szerint

B/ (Hidroxi-propil)-metil-cellulóz 36g

Polietilénglikol 19g

Titán-dioxid, színezék 4g

Tisztított víz 313g

A/ A 3. példa szerinti, izomerek elegyéből álló, elporított hatóanyagot összekeverjük a laktózzal, majd a metil-cellulóz és a nátrium-karbonát vizes oldatával granuláljuk. A nedves masszát szitán áttörjük, majd a granulátumot szárítószekrényben megszárítjuk. Szárítás után a granulátumhoz keverjük a poli(vinil-pirrolidon) -t és a magnézium-sztearátot, majd a száraz keverékből tablettázógépen 7 mm átmérőjű, tablettánként 50 mg hatóanyagot tartalmazó drazsémagokat préselünk. A fenti mennyiség 10.000 tabletta előállításához elegendő.

B/ A (hidroxi-propil)-metil-cellulózt és a polietilénglikolt feloldjuk a tisztított vízben, az oldatban finoman eloszlatjuk a titán-dioxidot, majd egy Manesty gyártmányú Accela Cota^R drazsírozó berendezésben az oldatot az A/ pont szerint előállított drazsémagokra permetezzük. Az így előállított bevonatos tabletták végső tömege: 125 mg.

- 24 -	• · ·* • · 4 · · • 44 4 ··· ··· * «4 • · 444444 4«
9. példa:
Kapszula előállítása.
30 mg hatóanyagot tartalmazó kapszulát	a következő összete
vökből állítunk elő:
A 4. példa szerinti hatóanyag	.³⁰⁰ 5
Laktóz	700 g
Mikrokristályos cellulóz	40 g
(Hidroxi-propil)-cellulóz, alacsony
szubsztitúciós fokú	62 g
Tisztított víz, szükség szerint

A hatóanyagot a száraz összetevőkkel jól elkeverjük, majd dinátrium-hidrogén-foszfát vizes oldatával granuláljuk. A neves masszát átengedjük egy extrudálógépen, majd fluidágyas szárítóban a szemcséket gőmböcskékké alakítjuk.

500 g fenti módon elkészített pelletet először egy fluidágyas berendezésben, 30 g (hidroxi-propil)-metil-cellulózból és 600 g vízből készült oldatot használva, bevonattal látunk el. Szárítás után az egyszer bevont szemcséket ellátjuk egy második bevonattal is, amelyhez a következő összetételű oldatot használj uk:

(Hidroxi-propil)-metil-cellulóz-italát	70	g
Cetil-alkohol (hexadekanol)	4	g
Aceton	600	g
Etanol	200	g

A kétszeres bevonattal ellátott pelletet kapszulákba töltjük.

• 99 • ·» • ···

10. példa:

Végbélkúp előállítása.

mg hatóanyagot tartalmazó végbélkúpot ömlesztéses eljárással az alábbi összetevőkből állítunk elő:

A 4. példa szerinti hatóanyag 4 g

Witepsol H-15 180 g

A hatóanyagot a megömlesztett, 41°C-ra melegített Witepsol H-15 kúpmasszában egyenletesen elkeverjük, majd a homogén ömledéket térfogat szerint adagolva, csomagolófóliából előformázott kúpformákba öntjük. Egy-egy kúp tiszta tömege 1,84 g. Lehűlés után a csomagolófóliát hegesztéssel lezárjuk. Ilyen módon minden egyes kúp 40 mg hatóanyagot tartalmaz.

11. példa:

Biológiai vizsgálatok.

Biológiai hasznosulás:

A biológiai hasznosulás — más néven, az angol bioavailability tükörfordításából származó terminológiával: biológiai hozzáférhetőség — egy hányados, amelyet jelen esetben úgy számítunk ki, hogy a találmány szerinti hatóanyag intraduodenális vagy orális beadása után a megfelelő /1/ általános képletű vegyületre — amelynek képletében R³ jelentése hidrogénatom; ezt a vegyületet itt A vegyületnek nevezzük — kapott, az idő függvényében ábrázolt plazmakoncentráció-görbe alatti terület (az angol nyelvű irodalomból átvett, általánosan használt rövidítéssel: AUC = area under curve) számszerű értékét elosztjuk az A vegyület intravénás beadását követően kapott plazmakoncentrációgörbe alatti terület értékével. A biológiai hasznosulást patkányban és kutyában vizsgáltuk, alacsony a terápiás dózisnak megfelelő dózisszinten. Az eredményeket a 3. táblázatban közöljük.

A savszekréciót gátló hatás:

A savszekrécióra gyakorolt gátló hatás mértékét, vagyis a vegyületek hatékonyságát nőstény patkányokon és kutyákon vizsgáltuk. A patkányok orálisan, a kutyák intraduodenálisan és orálisan kapták a hatóanyagot. Az eredményeket a 3. táblázatban foglaltuk össze.

A pajzsmirigy jódfelvételére gyakorolt hatás:

A találmány szerinti /1/ általános képletü vegyületeknek a pajzsmirigy jódfelvételére gyakorolt hatását annak alapján állapítottuk meg, hogy miként befolyásolják a megfelelő /1/ általános képletü, de az szimbólum helyén hidrogénatomot viselő vegyületek — ezek, mint köztudott, a találmány szerinti /1/ általános képletü vegyületeknek a metabolitjai — a 125-jódizotóp felhalmozódását a pajzsmirigyben.

A vizsgálatok leírása:

A gyomorsavtermelés gátlása éber (nem altatott) nőstény patkányokon:

A vizsgálatot Sprague-Dawley törzsből származó, nőstény patkányokon végezzük. E célból az állatokat megműtjük, a gyomor

- 27 - ..· .:. ·.·· ··' belsejéből egy kanülön keresztül kivezetést hozunk létre, amely alkalmas arra, hogy a termelt savat elvezessük és összegyűjtsük. A beavatkozást követően 14 nap gyógyulási periódust hagyunk az állatoknak a vizsgálat megkezdéséig.

A kísérlet elindítása előtt 20 órával a táplálékot megvonjuk az állatoktól, de a vizet nem. A gyomrot a kanülön keresztül többször átmossuk, majd szukután injekció formájában 6 ml Ringerféle glükózoldatot kapnak az állatok. A savszekréciót óránként 20 nmól/kg pentagasztrin és 110 nmól/kg karbachol 1,2 ml/óra sebességű, 2,5 órán át folytatott infúziójával stimuláljuk, miközben a kiválasztott gyomornedvet 30-perces frakcókban gyűjtjük. A vizsgálandó hatóanyagot, illetve kontrollkisérletnél a hatóanyag nélküli vivőanyagot az infúzió megindítása előtt 120 perccel, 5 ml/kg térfogatban orálisan adjuk az állatoknak. A gyomornedvmintákat 0,1 M nátrium-hidroxid-oldattal 7-es pH-ra titráljuk, és a koncentrációból, valamint a térfogatból kiszámítjuk a termelt sav mennyiségét. A 4-7 egyedből álló csoportra kapott átlagértékből a kezeletlen állatok savtermeléséhez viszonyított gátlást százalékban fejezzük ki. Az ED₅g-értéket több dózisszinten elvégzett vizsgálat során kapott lóg dózis-hatás görbe alapján, grafikus interpolációval határozzuk meg, illetve a csak egyetlen dózisszinten elvégzett vizsgálatnál a görbe emelkedését azonosnak tételezzük fel az összes hatóanyagra vonatkozóan. Az eredmények a hatóanyag, illetve — a kontrollcsoportnál — a vivőanyag beadását követő harmadik órában kapott mérési adatokon alapszanak.

Biológiai hasznosulás hím patkányokban:

A vizsgálatokat kifejlett hím, Sprague-Dawley törzsből származó patkányokon végezzük. A kísérlet megkezdése előtti napon minden egyes állat baloldali nyaki verőerébe altatás mellett kanült helyezünk. Azoknál az állatoknál, amelyek intravénásán kapják a hatóanyagot, a nyaki vénát [lásd V. Popovic and P. Popovic: J. Appl. Physiol. 15 , 727-728 (1960)], illetve az intraduodenális kezelésre kiszemelt állatoknál a nyomból felső részét is kanüláljuk, és a kivezető csövet a tarkón rögzítjük. A műtét után a kísérleti állatokat egyenként ketrecbe zárjuk, megvonjuk tőlük a táplálékot, de vizet ihatnak. A vizsgálandó hatóanyagból, akár intravénásán, akár intraduodenálisan adjuk, mindig ugyanazt a dózist (4μmól/kg) kapják az állatok bolusz injekció formájában, a testtömegre számított 2 ml/kg térfogatban, hozzávetőlegesen 1 perc alatt.

A nyaki vénába helyezett kanülön keresztül rendszeres, előre meghatározott időközökben 0,1-0,4 g tömegű vérmintákat veszünk a hatóanyag bedását követő 4 órán át. A mintákat, amilyen gyorsan csak lehet, lefagyasztjuk és az analízis elvégzéséig így tároljuk.

Az idő függvényében ábrázolt koncentrációgörbe alatti területet (AUC) az A vegyületre trapéz-módszerrel határozzuk meg, és a végtelenre extrapoláljuk oly módon, hogy az utolsó mért vérkoncentráció értékét elosztjuk a befejező fázisra érvényes eliminációs sebességi állandóval. A szervezet számára az A vegyület biológiai hozzáférhetősége, vagy másképpen az A vegyület biológiai hasznosulása a keringés által a találmány szerinti /1/ ál talános képletű vegyület intraduodenális beadása után, százalékban kifejezve (F%) a következő képlettel számítható ki:

AUC(A vegyület)(találmány szerinti vegyület)

F(%) = ---------------------------------------------------------- x 100

AUC (A vegyület)-£_V> vegyület)

A gyomorsav-szekréció gátlása és biológiai hasznosulás éber (nem altatott) kutyákon:

Bármely nemű Harrier kutyákat használunk kísérleti állatként, amelyeknél előzőleg a vizsgálati anyag, illetve kontroliállatoknál a hatóanyag nélküli vivőanyag beadásához sipolyt hozunk létre a nyombélen, továbbá vagy egy kanülön keresztül kivezetett sipolyt nyitunk a gyomorfalon, vagy úgynevezett Heidenhain-féle kisgyomrot (Heidenhain-pouch) készítünk a termelt sav összegyűjtése végett.

A vizsgálat megkezdése előtt mintegy 18 órán át éheztetjük az állatokat, miközben vizet korlátlanul fogyaszthatnak. A savszekréciót hisztamin-dihidroklorid 12 ml/óra sebességgel, 4 órán át folytatott infúziójával — a dózist úgy választjuk meg, hogy az egyedre jellemző maximális savtermelésnek mintegy 80%-át kapjuk — stimuláljuk, és a gyomornedvet 30 perces frakciókban gyűjtjük. Az állatokat a vizsgálandó hatóanyaggal, illetve kontrolikísérletnél a vivőanyaggal az infúzió kezdetétől számított 1 óra múlva kezeljük orálisan, intraduodenálisan vagy intravénásán, a testtömegre számított 0,5 ml/kg térfogatban. Az orális beadással kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a hatóanyagot a Heidenhain-kutyáknál a savtermelő főgyomorba adjuk.

• ·

- 30 A gyomornedv-minták savtartalmát úgy állapítjuk meg, hogy

7-es pH-re titráljuk, majd a kapott értékből kiszámítjuk a savtermelést. A kísérlet folyamán a vizsgálandó anyag, illetve kontrollkísérlet esetében a hatóanyag nélküli vivőanyag beadását követően a savtermelést az egyes frakciókra külön-külön megadjuk, 1-nek véve a hatóanyag beadása előtti periódusban kapott értéket, és az adatokból számítjuk ki az okozott gátlás %-ban kifejezett mértékét, az ED^g-értékeket a felvett lóg dózis-hatás görbe alapján grafikus interpolációval állapítjuk meg, illetve abban az esetben, amikor egyetlen dózisszinten végezzük el a mérést, a görbe meredekségét minden vizsgált anyagra nézve azonosnak tételezzük fel, és az ED₅g-értéket ennek alapján becsüljük meg.

A 3. táblázatban megadott eredmények a hatóanyag beadása után 2 órával mért adatokon alapszanak.

A plazma hatóanyag-koncentrációjának meghatározására szolgáló vérmintákat előre meghatározott időközökben vesszük a kezelést követően 3 órán át. A mintavétel után 30 percen belül elvégezzük a centrifugálást, és a plazmamintákat lefagyasztjuk, az analízisre később kerül sor. Az A vegyületre vonatkozóan az idő függvényében ábrázolt plazmakoncentráció-görbe alatti területet /AUC/ a kezelés utáni nullától 3 óráig terjedően trapéz-módszerrel határozzuk meg. A vegyület biológiai hozzáférhetőségét a keringés által, a találmány szerinti hatóanyagok orális vagy intraduodenális beadását követően, azonos módon számítjuk ki, mint fentebb, a patkányokon végzett kísérleteknél, és ugyancsak százalékban fejezzük ki (F%).

• «

- 31 A 125-jódizotóp pajzsmirigyben való felhalmozódására gyakorolt hatás vizsgálata:

A 125-jódizotóp felhalmozódását hím, Sprague-Dawley törzsből származó, a kísérlet megkezdése előtt 24 órán át éheztetett patkányokon vizsgáljuk, Searle C. E. és munkatársai [Biochem J. 47, 77-81 (1950)] módszerét alkalmazva.

A vizsgálandó anyagot szuszpenzióban kapják az állatok, a testtömegre számítva 5 ml/kg térfogatban, orálisan, szondán keresztül, a szuszpendáló közeg 0,5%-os, 9-es pH-ra pufférőit metil-cellulóz-oldat (Methocel). Egy órával később intraperitoneális injekció formájában 125-jódizotópot (300 kBq/kg; 3 ml/kg) adunk az előkezelt kísérleti állatoknak, majd újabb 4 óra elteltével szén-dioxid belélegeztetésével megöljük és elvéreztetjük azokat. A pajzsmirigyet a légcső egy darabjával együtt kiveszszűk, küvettába helyezzük és gamma-számlálóban (LKB-Wallac model 1282 Compugamma) meghatározzuk a radioaktivitást. A gátlás százalékos értékét a 100(l-T/P) képlet segítségével számítjuk ki, ahol T és P ebben a sorrendben a hatóanyaggal kezelt, illetve placeboval (pufférőit Methocel) kezelt állatok pajzsmirigyének a radioaktivitása. A statisztikai számításokat a hatóanyaggal kezelt, illetve placeboval kezelt állatok közötti különbség szignifikanciáját illetően a Mann-Whitney-féle kétoldalas U-próba a~ lapján végeztük. Szignifikánsnak fogadtuk el, ha p<0,05. Az eredmények a 3. táblázatban láthatók.

•12. példa

A kémiai stabilitás vizsgálata.

• · • · · · ♦ · ··· · ··· ··· • · · · • · ······ ··

- 32 A találmány szerinti vegyületek kémiai stabilitását kinetikai mérésekkel határoztuk meg. A méréseket alacsony koncentráció mellett, 37°C-on, különböző pH-jú pufferoldatokban végeztük. A 4. táblázatban a 7-es pH-értéknél mért felezési időket, valamint 2es pH-jú oldatban a t^Q% értékeit adjuk meg. A felezési idő jelenti azt az időtartamot, amelynek elteltével az eredeti anyagmennyiség fele még változatlan formában megtalálható az oldatban, a tiQ% értéke pedig azt az időtartamot jelzi, ami alatt az eredeti vegyület 10%-a elbomlik.

Biológiai vizsgálatok eredményei

(Ö >1 tó tó tó i

tó •H rö tó g φ Ό H <D K tó

• · · · * • · · · ♦ •·· · ···
4. táblázat Kémiai stabilitási adatok.	34 -	·· ······
A vizsgált hatóanyag	pH 7	pH 2
(a példa száma)	ti/2 (óra)	^t10% ^(óra)
1	87	9,5
2	50	6,5
3	51	7,5
4	82	13
5	60	7
6	63	13

• · · ·♦ • 4 · ·4 4 •· • · ·4 4 4 • ·

4 44 4

- 35 Szabadalmi igénypontok

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Az /1/ általános képletű vegyületek, amelyek képletében

R-*· és R² jelentése egymástól különböző, és bármelyikük jelenthet hidrogénatomot, 1-4 szénatomos alkilcsoportot vagy R⁶-COáltalános képletű csoportot, de egyik közülük mindig egy r6-C0- általános képletű csoportot jelent, ahol jelentése 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoport ;

R³ jelentése R⁷-O-CO-O-CH2~ általános képletű csoport, ahol R⁷1-6 szénatomos alkilcsoportot vagy benzilcsoportot jelent; és

R⁴ és R⁵ jelentése azonos vagy különböző lehet, és egymástól függetlenül metil-, etil- vagy 2-metoxi-etil-csoportot, illetve /a/ vagy /b/ képletű csoportot jelenthet; vagy

R es R a piridingyuru két szomszédos szénatomjával, valamint a hozzájuk kapcsolódó oxigénatomokkal gyűrűt képezhet, amely gyűrű részeként R⁴ és R ³ együtt metilén-, etilén- vagy trimetiléncsoportot jelentenek.
2. Az 1. igénypont szerinti /1/ általános képletű vegyületek közül név szerint a {[2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil}-6-metil-5-(metoxi-karbonil)-lH-benzimidazol-l-il)-metil}-etil-karbonát és a {[2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil}- 5-metil-6- (metoxi-karbonil)-lH-benzimidazol-1-il]-metil}-etil-karbonát elegye.
3. Az 1. igénypont szerinti /1/ általános képletű vegyületek közül név szerint az {[5-acetil-2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil}-6-metil-lH-benzimidazol-1-il]-metil} - • ·· :··· ·♦
4 · ·« ·· · • · · • *· ··* ·«

- 36 -etil-karbonát és a {[6-acetil-2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil]- 5-metil-lH-benzimidazol-1-il]-metil]-etil-karbonát elegye.

4. Az 1. igénypont szerinti vegyületek közül név szerint a {[2-{ [ (3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil]-6-metil-5-(metoxi-karbonil)-IH-benzimidazol-1-il]-metil]-etil-karbonát.
5. Az 1. igénypont szerinti vegyületek közül név szerint a {[2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil]-5-metil-6-(metoxi-karbonil)-ΙΗ-benzimidazol-1-il]-metil]-etil-karbonát.
6. Az 1. igénypont szerinti vegyületek közül név szerint az {[5-acetil-2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil]-6-metil-lH-benzimidazol-l-il]-metil]-etil-karbonát.
7. Az 1. igénypont szerinti vegyületek közül név szerint a {[6-acetil-2-{[(3,4-dimetoxi-piridin-2-il)-metil]-szulfinil]-5-metil-lH-benzimidazol-l-il]-metil]-etil-karbonát.
8. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, amelyek képletében R³ jelentése [(etoxi-karbonil)-oxi]-metil-csoport.
9. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, amelyek képletében R·'· és R^ bármelyikének jelentése hidrogénatom, metilcsoport vagy R^-CO- általános képletű csoport, ahol R^ 1-4 szénatomos alkiivagy 1-4 szénatomos alkoxicsoportot jelent.
10. Gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként az 1. igénypont szerinti vegyületek valamelyikét tartalmazza.
11. Az 1. igénypont szerinti, a gyógyászatban felhasználható vegyületek.
12. Az 1. igénypont szerinti, emlősöknél — az embert is beleértve — a gyomorsav-szekréció gátlására használható vegyületek.
13. Az 1. igénypont szerinti, emlősöknél — az embert is beleértve — a gyomor-bél csatorna gyulladásos betegségeinek kezelésére használható vegyületek.
14. Eljárás emlősöknél — az embert is beleértve — a gyomorsav-szekréció gátlására, azzal jellemezve, hogy az illető egyedet az 1. igénypont szerinti vegyületek valamelyikével kezeljük .
15. Eljárás emlősöknél — az embert is beleértve — a gyomor-bél csatorna gyulladásos betegségeinek a kezelésére, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti vegyületek valamelyikét az ilyen kezelést igénylő egyed szervezetébe juttatjuk.
16. Az 1. igénypont szerinti vegyületek felhasználása, emlősöknél — az embert is beleértve — a gyomorsav-szekréciót gátlására szolgáló gyógyszerkészítmények előállításához.
17. Az 1. igénypont szerinti vegyületek felhasználása, emlősöknél — az embert is beleértve — a gyomor-bél csatorna gyulladásos betegségeinek kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmények előállításához.
18. Eljárás az 1. igénypont szerinti /1/ általános képletű vegyületek előállítására, azzal jellemezve, hogy a/ egy /11/ általános képletű vegyületet, amelynek képletében R¹, R², R⁴ és R^ az 1. igénypontban, az /1/ általános képlettel kapcsolatban megadott jelentésűek, és Z jelentése egy fémkation, így nátrium-, kálium-, lítium- vagy ezüsion, illetve valamilyen kvaterner ammóniumion, így (tetrabutil-ammónium)-ion, egy alkil-(klór-metil)-karbonáttal vagy benzil-(klór-metil)-kar···« Λ9 • « ·♦* bonáttal reagáltatunk; vagy b/ egy /11/ általános képletű vegyületek, amelynek képletében R¹, R², R⁴ és R⁵ az 1. igénypontban, az /1/ általános képlettel kapcsolatban megadott jelentésűek, és Z jelentése hidroxi-metil-csoport, alkalmas bázis, így trietil-amin jelenlétében egy /111/ általános képletű vegyülettel — a képletben R⁷jelentése az /1/ igénypontban megadott, X pedig klóratomot, imidazolilcsoportot, 4-nitro-fenoxi-csoportot vagy egy funkcionálisan ezekkel egyenértékű csoportot jelent — reagáltatunk; vagy c/ egy /IV/ általános képletű vegyületet, amelynek képletében R·*·, R², R³, R⁴ és R⁵ az 1. igénypontban, az /1/ általános képlettel kapcsolatban megadott jelentésűek, oxidálunk.

A meghatalmazott: