HU226403B1 - Catheter for uniform delivery of medication - Google Patents

Description

kimeneti nyílásokon (204) a teljes infúziós tartomány mentén lényegében azonos sebességgel áramlik át.

A másik katéternél a cső végéhez egy tekercsrugó (84) van csatlakoztatva, és ezek együttesen határozzák meg a központi üreget. Nyugalmi állapotban a tekercsrugó (84) tekercsei egymáshoz illeszkednek, így folyadék nem tud kilépni. Ha az adagolási nyomás egy előre megadott küszöbértékkel egyenlő vagy annál nagyobb, úgy a folyadék a belső üregből sugárirányban kifelé tud a tekercsek között áramolni.

A találmány tárgya egy olyan katéter is, ahol a tekercsrugó (94) a csőben (92) van elhelyezve. Ezáltal egy csepegtetőadagolást tudunk megvalósítani.

A találmány tárgya még eljárás a katéterek előállítására, ahol a csőnek vagy a távolabbi végéhez csatlakoztatják a tekercsrugót vagy abban helyezik el, és a tekercsrugó egymással szomszédos tekercsei nyugalmi állapotban egymással érintkeznek és megakadályozzák, hogy a folyadék a folyadék nyomásának egy adott adagolási küszöbértéke alatt van, a központi üregből a tekercsek között sugárirányban kiáramoljon, és a tekercsrugó tágulási értékét úgy választják meg, hogy ha a folyadék nyomása az adagolási küszöbértéknél nagyobb, a folyadék a belső üregből a tekercsek között sugárirányban kifelé, vagy a tekercsek között és a nyílásokon keresztül is áramlik.

A találmány tárgya általánosságban katéterekre vonatkozik, pontosabban azonban olyan katéterre, amely a folyékony gyógyszert egyenletesen továbbítja a katéter infúziós tartományán keresztül.

Az infúziós katétereket folyékony gyógyszerek továbbítására használják különböző anatómiai szervekbe, így például az emberi testbe, és ezek között számos jól ismert kialakítás van. Ezek a katéterek általában tartalmaznak egy rugalmas üreges csövet, amelyek az anatómiai testrész valamelyik tartományába vannak behelyezve. Maga a cső tipikusan egy vagy több tengelyirányú belső üreggel van ellátva, amelyen azután a folyadék áramolni tud. A katéter csövének van egy úgynevezett közelebbi vége, amely a folyadékforráshoz van csatlakoztatva, amelyből a folyadékot a katéter csövébe azután bevezetjük. A folyadék egy vagy több belső üregbe nyomás alatt van betáplálva a cső közelebbi végénél. Minden egyes belső üreg általában egy vagy több kimeneti nyílással van ellátva, amely nyílások a cső távolabbi vége közelében, az infúziós tartomány mentén vannak kiképezve, és amely nyílásokon keresztül a folyadék kilép a csőből. Ezeket a kimeneti nyílásokat az üreges cső oldalsó falának az átszúrásával hozzák létre.

Bizonyos gyógyászati viszonyok mellett előnyös, ha a folyékony gyógyszert, például egy seb területén több helyre továbbítjuk. így például vannak olyan sebek, amelyeket fájdalomcsillapító gyógyszerrel kell ellátni, és maguk a sebek egy sor idegköteggel vannak kapcsolatban, nem pedig csak egyetlen idegköteggel.

Ilyen sebre példa a sebészeti beavatkozás. Ahogyan erre már az előbbiekben is utaltunk, ismeretes az, hogy több kimeneti nyílást képeznek ki a csövön, amelyen keresztül azután a folyékony gyógyszer a katéter csövét elhagyja. A kimeneti nyílások különböző tengelyirányú és kerületi helyek mentén alakíthatók ki a katéter csöve mentén annak érdekében, hogy a gyógyszer végső helyének helyzetét szabályozni lehessen. Példa- 55 ként említjük azt a katétert, amely az US 5,800,407 sz. szabadalmi leírásban van ismertetve. Bizonyos esetekben kívánatos az is, hogy a gyógyszert alacsony nyomáson továbbítsuk úgy, hogy a továbbított gyógyszernek viszonylag alacsony legyen az áramlási sebessé- 60 ge. Erre példaként említjük azt, hogy vannak olyan fájdalomcsillapító gyógyszerek, amelyeket azért kell na20 gyón lassan továbbítani a szervezetbe, hogy elkerüljük a mérgező hatásukat, vagy egyéb mellékhatásukat. Ugyancsak sok esetben kívánatos, hogy a folyadékot viszonylag egyenletes sebességgel adagoljuk a teljes infúzió alatt, és egyenletesen jusson ki az infúziós tar25 tományból azért, hogy a gyógyszer egyenletesen tudjon szétterülni a seb teljes területe mentén.

Sajnálatos módon azonban a több kimeneti nyílással ellátott, és a technika állásánál említett katéterek alkalmazásának, illetve tulajdonságainak vannak bizonyos 30 korlátái, (gy például az US 5,800,407 sz. szabadalmi leírásban ismertetett katéter esetében a folyékony gyógyszer akkor, amikor alacsony nyomással kerül továbbításra, a folyadék általában úgy áramlik, hogy csak egyetlen kimeneti nyíláson fog kiáramlani, azon, amely a katéter 35 csöve infúziós tartományának a távolabbi végénél van elhelyezve. Ennek az az oka, hogy a csövön keresztül áramló folyadék sokkal inkább kész arra és hajlamos arra, hogy azon a kimeneti nyíláson távozzon, amely felé a legkisebb az áramlási ellenállása. Minél hosszabb a 40 folyadék által a belső üregben megteendő áramlási út, annál nagyobb az áramlási ellenállás, és annál nagyobb az a nyomásváltozás, amelyet a folyadék szenved. A legközelebbi nyílások azok, amelyek a legkisebb áramlási ellenállást és legkisebb nyomáscsökkenést 45 eredményezik. Éppen ezért a folyadék arra törekszik, hogy a katéter csövéből ott lépjen ki, amely kimeneti nyílások elsődlegesen ilyen paraméterekkel rendelkeznek. Ennek az lesz az eredménye, hogy a folyékony gyógyszer a seb környezetének csak egy igen kis tartományá50 ba fog eljutni. A folyadéknak az a tendenciája, hogy nemkívánatosán, de a legközelebbi nyílásokon áramoljon csak ki, igen nagy mértékben függ a nyílásoknak a méretétől, a kimeneti nyílások összes számától és az áramlási sebességtől. Ahogyan a kimeneti nyílások mérete és száma növekszik, a folyadék annál inkább csak a legközelebbi nyílásokon fog kilépni. Ennek az lesz a következménye, hogy az áramlási sebesség megnő, és a folyadék nem úgy fog viselkedni, ahogyan kellene.

A folyadéknak az a hajlama, hogy nemkívánatos módon csak a katéter csövének a legközelebbi nyílá2

HU 226 403 Β1 sain áramlik ki, bizonyos esetekben kiküszöbölhető úgy, hogy a folyadék áramlási sebességét vagy nyomását növeljük, amely azt eredményezi, hogy a folyadék a katéter több kimeneti nyílásán keresztül fog távozni. Ha az áramlási sebesség vagy a nyomás elegendően nagy, úgy a folyadék az összes kimeneti nyíláson távozni fog. Vannak azonban olyan orvosi esetek, amikor kívánatos az, hogy a gyógyszert viszonylag alacsony sebességgel, illetve alacsony nyomáson továbbítsuk. Azonban még azokban az esetekben sem, ahol a folyadék nagy nyomása elfogadható vagy kívánatos, a technika állásából ismert katéterek nem biztosítják azt, hogy a katéter infúziós tartománya mentén a folyadék továbbítása egyenletes legyen. Mitöbb, az áramlási sebesség azokon a kimeneti nyílásokon, amelyek a közelebbi véghez az infúziós tartománynál közelebb esnek, általában nagyobb, mint azokon a kimeneti nyílásokon, amelyek a távolabbi véghez esnek közelebb. Ennek az az oka, hogy a folyadék, amely a közelebbi nyílásokon távozik, egy alacsonyabb áramlási ellenállással, illetve nyomáscsökkenéssel rendelkezik. Ezzel ellentétben az a folyadék, amely a távolabbi nyílásokon áramlik ki, nagyobb áramlási ellenállással rendelkezik, és nagyobb nyomásváltozást szenved, aminek következtében alacsonyabb sebességgel fog kilépni. A távoli nyílások közül a legtávolabbi az, amelynél a folyadék sokkal alacsonyabb áramlási sebességgel lép ki. Ennek pedig az az eredménye, hogy a gyógyszer eloszlása egyenetlen a seb területe mentén.

Egy további infúziós katéter úgy van kialakítva, hogy a katéter csövében több belső üreg van kiképezve. Mindegyik belső üreghez egy kimeneti nyílás tartozik, amelyet úgy hoznak létre, hogy a cső falát átszúrják. A kimeneti nyílások különböző tengelyirányú helyzetnél vannak kiképezve a katéter csövének az infúziós tartománya mentén. Ily módon a folyékony gyógyszer a seb területén különböző helyekhez továbbítható. Ez az elrendezés kétségen kívül javítja a folyadék eloszlását, van azonban néhány hiányossága. Az egyik hiányosság, hogy a folyadék áramlási sebességei a különböző kimeneti nyílásoknál nem azonosak, mivel minél távolabb lévő kimeneti nyílásról van szó, annál nagyobb lesz az áramlási ellenállás ugyanazon okokból, amelyet már a bevezetőben említettünk. Egy másik hiányosság, hogy a belső üregek száma, és ennek következtében a kimeneti nyílások száma korlátozott a katéter csövének kis átmérője következtében. Mindezeknek az az eredménye, hogy a folyadék csak igen korlátozott számú helyre továbbítható a seb területén belül. Még egy további hiányosság az, hogy a belső üregek közelebbi végeit egy meglehetősen bonyolult, több csöves csatlakozón keresztül kell csatlakoztatni, amelyek a katéter gyártásának a költségeit növelik.

Egy további példa arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a folyékony gyógyszert az infúziós tartományon keresztül az eddigieknél egyenletesebben adagolni, van az US 5,425,723 sz. szabadalmi leírásban ismertetve. Ebben a szabadalmi leírásban egy olyan infúziós katéter van ismertetve, amelynek van egy külső csöve és van a külső csőben koncentrikusan elhelyezett belső csöve, van egy központi belső ürege a belső csövön belül. A belső csőnek kisebb az átmérője, mint a külső csőnek, fgy a belső cső és a külső cső között egy körgyűrű alakú járat tud kialakulni. A külső csövön egy sor, egymástól adott és azonos távolságra elhelyezett kimeneti nyílás van kiképezve, amelyek a katéter infúziós tartományát határozzák meg. Használat közben a folyadék, amelyik a központi üregen keresztül halad át, a stratégiailag megfelelően elhelyezett és a belső cső oldalfalában kiképezett nyílásokon keresztül áramlik ki. Pontosabban a szomszédos oldalsó nyílások közötti távolság a cső hossza mentén csökken azért, hogy több folyadék távozzon a távoli nyílásokon. A folyékony gyógyszer azután hosszirányban áthalad a körgyűrű alakú járaton, mielőtt a külső csőben kiképezett nyílásokon eltávozna. A körgyűrű alakú járatban a folyadék mind a közelebbi vég, mind a távolabbi vég irányába áramolni tud attól függően, hogy a külső csőben a legközelebbi kimeneti nyílás hol van elhelyezve. Ez az elrendezés azt a célt szolgálja, hogy a katéterből kilépő folyadék az eddigieknél egyenletesebb áramlási sebességgel rendelkezzen.

Az US 5,425,723 sz. szabadalmi leírásban ismertetett katéter azonban csak akkor működik megfelelő jó hatásfokkal, ha a folyadékot továbbító nyomás viszonylag nagy. Ha a folyadékot viszonylag kis nyomással kell továbbítani, az ebben a szabadalmi leírásban ismertetett katéter már nem biztosítja a folyadék adagolási sebességének az egyenletességét. Ehelyett a folyadék hajlamos lesz arra, hogy a belső és a külső csőnek azon oldalnyílásain lépjen ki, amelyik legközelebb van a katéter infúziós tartományának a közelebbi végéhez, mivel ezek a nyílások kínálják a legalacsonyabb áramlási ellenállást. Még nagynyomású folyadéktovábbítás esetén is azonban ennek a megoldásnak vannak korlátái. Az egyik ilyen korlát az, hogy a koncentrikus csövek kialakítása viszonylag komplex és nehéz gyártási művelet során biztosítható. Mind a két csőnek elegendően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy az anatómiai rendszeren keresztül a manőverezési lehetőség biztosítva legyen, és ugyanakkor a körgyűrű alakú járatnak nyitottnak kell maradni úgy, hogy a folyadék egyenletesen tudjon áramolni. Egy másik korlátozást jelent az alkalmazásban az, hogy a körgyűrű alakú járatot meg lehet lényegében zavarni akkor, ha a csőnek az infúziós tartományában egy hajlást hozunk létre. Ez az elhajlás a katéterben a körgyűrű alakú járatot adott esetben deformálja vagy éppen azt eredményezi, hogy a külső cső és a belső cső egymással érintkezik. Ez egyenetlen folyadéknyomást hozhat létre a körgyűrű alakú járat hosszirányú keresztmetszete mentén, amely egyenetlen folyadékáramlásban testesül meg.

Fennáll tehát az igény egy olyan továbbfejlesztett infúziós katéter iránt, amely a folyékony gyógyszert az infúziós tartomány mentén egyenetlen továbbítja, mindez viszonylag egyszerűen van megvalósítva, könnyű a katéter gyártása, és hatásosan alkalmazható mind nagy áramlási sebességeknél, mind kisebb áramlási sebességeknél. Felismertük továbbá azt is, hogy a

HU 226 403 Β1 katétereknek egy adott osztálya, így például a már korábban említett US 5,425,723 (Wang) szabadalomban ismertetett katéter csupán nagy nyomás vagy nagy áramlási sebességek esetén tudja biztosítani az egyenletes folyadéktovábbítást. Az Igény olyan infúziós katéterek iránt, amelyek ehhez az osztályhoz tartoznak, fennáll, de mindenképpen olyan katétert kell megvalósítani, amely könnyen gyártható, viszonylag egyszerű és egyenletes folyadékáramot tud biztosítani akkor is, ha a katétert meghajlítják, vagy valamilyen formában fizikálisán deformálva van.

A találmány célja egy olyan katéterek kidolgozása, amely az előzőekben említett korlátokat, illetve hiányosságokat kiküszöböli, és a javított katéter egy adott anatómiai tartományban lévő sebterülethez megfelelő folyékony gyógyszer adagolását teszi lehetővé. A találmány tárgya továbbá eljárás a katéterek előállítására. A találmány kidolgozása során a folyadéktovábbítás egyenletességét biztosítjuk.

A találmány tárgya katéter folyadék egyenletes továbbítására egy adott anatómiai részhez, amely katéter tartalmaz egy hosszúkás csövet, és az a lényege, hogy a hosszúkás csőnek van egy zárt távolabbi vége, és a cső oldalfalában egy sor kimeneti nyílás van kiképezve, a kimeneti nyílások a cső (202) adott hossza mentén, amely a katéter infúziós tartományát képezi, vannak kialakítva, maga a cső egy adott anatómiai tartományba behelyezhetően van kialakítva. Tartalmaz még a katéter egy hosszúkás elemet, amely a csőben legalább a katéter infúziós tartománya mentén van elhelyezve, és az elem és a cső között egy körgyűrű alakú térrész van kiképezve, maga az elem a katéterbe bevezetett folyadék elnyelésére alkalmas porózus anyagból van kialakítva, a csőnek van továbbá egy a folyadék bevezetésére kiképezett közelebbi vége, és az elrendezés a közelebbi végen bevezetett folyadék nyomása a folyadékot a kimeneti nyílásokon a teljes infúziós tartomány mentén lényegében azonos sebességgel továbbítóan van kialakítva.

Az elem a csőben koncentrikusan vagy nem koncentrikusan van elhelyezve, és a csőhöz az infúziós tartomány közelebbi végénél gyűrű alakú kötéssel van rögzítve, vagy adott esetben az elem a csőhöz az infúziós tartomány közelebbi és távolabbi vége között előnyösen középen gyűrű alakú kötéssel van rögzítve. Lehetséges egy olyan megoldás is, amikor az elem a csőhöz az elem távolabbi végénél van rögzítve.

A katéter tartalmazhat egy, a cső áramlási útvonalában elhelyezett levegőszűrőt.

A találmány tárgya továbbá olyan katéter folyadék egyenletes továbbítására adott anatómiai tartományhoz, amely katéter tartalmaz egy csövet, és az a lényege, hogy a cső távolabbi végéhez egy csőszerűén kiképezett tekercsrugó közelebbi vége van a csatlakoztatva, és a tekercsrugó távolabbi végénél egy ütköző van elrendezve, a cső és a tekercsrugó egy központi üregrészt képeznek, és a tekercsrugó tekercsei nyugalmi állapotban, a folyadék kilépését sugárirányban a belső üregből a folyadék egy adott adagolási nyomás küszöbértéke alatt megakadályozva, egymással érintkeznek, és a tekercsrugó tekercsek közötti tágulása a folyadék nyomásának az előre megadott küszöbértékkel egyenlő vagy annál nagyobb értékénél a folyadék áramlását a belső üregből a tekercsek között sugárirányban kifelé lehetővé tévőén van kialakítva.

A tekercsrugó a tekercsei között, a kerülete mentén sugárirányban a folyadék egyenletes áramlását biztosítóan van kialakítva.

A katéter az ütközőben egy vezető huzal számára kiképezett belső üreget tartalmaz.

A találmány tárgya továbbá eljárás katéter előállítására, amely katéterrel adott anatómiai tartományhoz egyenletes folyadékáramot tudunk létrehozni. Az eljárás lényege, hogy létrehozunk egy csövet, a csőnek a távolabbi végéhez egy henger alakú tekercsrugó közelebbi végét csatlakoztatjuk úgy, hogy a cső és tekercsrugó egy központi üreg egy részét képezik, és a tekercsrugó egymással szomszédos tekercsekből van kialakítva, amelyek nyugalmi állapotban egymással érintkeznek és megakadályozzák, hogy a folyadék a folyadék nyomásának egy adott adagolási küszöbértéke alatt van, a központi üregből a tekercsek között sugárirányban kiáramoljon, és a tekercsrugó tágulási értékét úgy választjuk meg, hogy ha a folyadék nyomása az adagolási küszöbértékkel megegyezik vagy annál nagyobb, a folyadék a belső üregből a tekercsek között sugárirányban kifelé áramlik, továbbá a tekercsrugónak a távolabbi végére egy ütközőt helyezünk el.

A találmány tárgya továbbá olyan katéter folyadék továbbítására egy anatómiai tartomány teljes egészére, amely tartalmaz egy távolabbi végénél zárt csövet, amely csőnek egy adott hosszúsága határozza meg a katéter infúziós tartományát, az infúziós tartomány mentén egy sor kimeneti nyílás van a cső falában kiképezve, és csőszerű tekercsrugó van koncentrikusan az infúziós tartományban elhelyezve úgy, hogy a csövön és a tekercsrugón belül egy belső üreg van kialakítva, a cső és a tekercsrugó egy központi üregrészt képeznek, és a tekercsrugó tekercsei nyugalmi állapotban, a folyadék kilépését sugárirányban a belső üregből a folyadék egy adott adagolási nyomás küszöbértéke alatt megakadályozva, egymással érintkeznek, és a tekercsrugó tekercsek közötti tágulása a folyadék nyomásának az előre megadott küszöbértékkel egyenlő vagy annál nagyobb értékénél a folyadék áramlását a belső üregből a tekercsek között és a kimeneti nyílásokon sugárirányban kifelé lehetővé tévőén van kialakítva.

A tekercsrugó ügy van kialakítva, hogy a tekercsek közötti folyadék lényegében egyenletesen kerül kiadagolásra a tekercsrugó egy részének kerülete és hossza mentén, és ezt követően áramlik azután a kimeneti nyílásokon keresztül ki.

A kimeneti nyílások lényegében azonos méretűek, és a folyadék a kimeneti nyílásokon lényegében azonos sebességgel áramlik ki.

A tekercsrugó és a cső a tekercsrugó hossza mentén egymással érintkezésben vannak.

HU 226 403 Β1

A találmány tárgya továbbá eljárás katéter gyártására és a katéterből folyadék továbbítására egy adott anatómiai tartományhoz. Az eljárás a következő lépésekből áll:

- létrehozunk egy, a távoli végén zárt csövet, a cső egy adott hosszát infúziós tartománynak jelöljük ki, az infúziós tartomány oldalfalában pedig kimeneti nyílásokat képezünk ki, és

- egy csőszerű tekercsrugót helyezünk be koncentrikusan az infúziós tartományba úgy, hogy egy belső üreget hozunk létre a csőben és a tekercsrugón belül, maga a tekercsrugó nyugalmi állapotban egymással szomszédos tekercsekből van kialakítva, amelyek egymással érintkeznek úgy, hogy a folyadék továbbítását egy megadott adagolási küszöbérték nyomás alatt a belső üregből a tekercsek között kifelé akadályozza, a tekercsrugó megnyúlása, azaz a tekercsek közötti tágulása úgy van kialakítva, hogy amikor a nyomás értéke nagyobb vagy egyenlő, mint az adagolási küszöbérték, a folyadék a belső üregből a tekercsek között sugárirányba kifelé és a kimeneti nyílásokon át áramlik.

A hosszúkás elem előnyösen porózus membránból van kialakítva. A membrán méretezése úgy van megoldva, hogy szubkután rétegen keresztül behelyezhető úgy, hogy körülveszi az adott anatómiai tartományt, például a betegnek a bőrét. A membrán kialakítása olyan, hogy ha folyadékot a csőszerű elem nyitott végén nyomás alatt vezetjük be, a folyadék a csőszerű elem oldalfala mentén a csőszerű elem teljes hossza mentén lényegében egyenletes sebességgel fog áramolni.

A kimeneti nyílások mérete lehet például olyan, hogy a katéter hossza mentén fokozatosan növekszik a méretük, és a legnagyobb kimeneti nyílás a legtávolabbi, míg a legkisebb kimeneti nyílás a legközelebbi. Egy további kiviteli alaknál ezeket a nyílásokat lézerrel lehet kifúrni, és így nagy valószínűséggel azonos méretűek Is lesznek.

A tekercsrugót tartalmazó kiviteli alakoknál a tekercsrugó lényegében egy „csepegtető elem. Maga a rugó tekercsek sorából áll, amelyek egymással érintkeznek úgy, hogy a folyadék a rugón belül egy adott küszöbértékű nyomás alatt nem tud a belső üregből kilépni, hanem a tekercsek között áramlik. A rugónak van egy adott tágulási mértéke, és amikor a folyadék nyomása megegyezik vagy nagyobb az előbb megadott adagolási és továbbítási nyomásnál, úgy lehetővé teszi, hogy a folyadék a belső üregből, mintegy csepegtetve” sugárirányba a tekercsek közötti részen kiáramoljon. Adott esetben a folyadék csepegtetése létrejöhet a tekercsrugókban létrejövő hézagok mentén is. Használat során a folyadékot a nyitott, közelebbi végén vezetjük be a csőnek, majd ezt követően a folyadék továbbáramlik a rugóba, és ha a folyadék nyomása megegyezik vagy nagyobb, mint a csepegtetési nyomás, úgy a folyadék a rugón keresztül csepegtetve jut ki az adott anatómiai területre.

Annál a kiviteli alaknál, ahol a tekercsrugó koncentrikusan van a csőben elhelyezve, és a cső hossza mentén az oldalfalakban egy sor kimeneti nyílás van, az infúziós tartományban lévő tekercsrugó úgy van elhelyezve, hogy a belső üreget a cső és a rugó határozza meg. Használat során a folyadékot a közelebbi végén vezetjük be a csőbe, majd ezt követően lehetővé tesszük, hogy a folyadék a tekercsrugóba áramoljon, és egy adott csepegtetési küszöbértéknél nagyobb vagy ezzel egyenlő nyomást hozunk létre úgy, hogy a folyadék a belső üregből a rugón keresztül mintegy csepegtetve ki tud jutni, és ily módon a csőnek az összes kimeneti nyílásán is kiáramlik.

A katéter adott esetben egy hosszúkás csövet tartalmaz, valamint egy lényegében tömör, merev, rugalmas elemet, amely a csőben van elhelyezve. A csőnek a távolabbi vége zárva van, és a cső oldalfalában egy sor kimeneti nyílás van kiképezve. Ezeket a kimeneti nyílásokat a cső teljes hossza mentén alakítjuk ki, és ezek képezik a katéter infúziós tartományát. A cső úgy van méretezve, hogy adott anatómiai területre behelyezhető legyen. Az előbb említett rugalmas elem úgy van a csőben elhelyezve, és úgy van méretezve, hogy a cső és ezen elem között egy körgyűrű alakú térrész alakuljon ki. Maga az elem porózus anyagból van kialakítva. Előnyösen maga a katéter úgy van kialakítva, hogy az a folyadék, amelyet a cső közelebbi végén bevezetünk, a teljes infúziós tartományban a kimeneti nyílásokon lényegében azonos sebességgel tud kiáramolni.

Még egy további kiviteli alak úgy van kialakítva, hogy a katéter tartalmaz egy hosszúkás csövet, amely csőnek az oldalfalaiban egy sor kimeneti rés van kialakítva. Ezek a rések a csőnek egy adott hosszúsága mentén vannak kialakítva ott, ahol a katéter infúziós tartománya van. A kimeneti rések iránya lényegében párhuzamos a cső hossztengelyével. A rések megnövelik az infúziós tartománynak a közelebbi végétől a távolabbi végéig terjedő hosszúságot.

A találmányt a továbbiakban példakénti kiviteli alakjai segítségével a mellékelt rajzok alapján Ismertetjük részletesebben, anélkül azonban, hogy a találmány oltalmi körét a bemutatásra kerülő kiviteli alakokra korlátoznánk, hiszen eltéréseket a területen jártas szakember meg tud valósítani úgy, hogy azért a kialakított kiviteli alak az oltalmi körön belül maradjon. Az

1. ábrán a találmány szerinti katéter első példakénti kiviteli alakjának oldalnézete látható, a

2. ábrán az 1. ábrán bemutatott katéter látható az

1. ábra 2-2 sík mentén vett metszetében, a

3. ábrán az 1. ábra 3-3 sík mentén vett metszete látható, a

4. ábrán térbeli rajza segítségével látható az

1. ábrán bemutatott katéter végrésze és tartóeleme, amely az 1. ábra 4-4 sík mentén vett metszetének a térbeli rajzát mutatja, az

5. ábrán oldalnézetben látható a találmány második kiviteli alakja szerint kialakított katéter, a

HU 226 403 Β1

6. ábrán az 5. ábra 6-6 sík mentén vett metszete látható, a

7. ábrán a találmány szerinti katéter egy harmadik előnyös példaként! kiviteli alakjának a keresztmetszete látható, a

8. ábrán a találmány negyedik példaként! kiviteli alakjának oldalnézete látható, a

9. ábrán a találmány ötödik példaként! kiviteli alakjának oldalnézete látható, a

IOA. ábrán a 9. ábrán bemutatott katéternek a keresztmetszete látható akkor, amikor a rugó nincs előfeszítve, a

IOB. ábrán a 9. ábrán látható kiviteli alak látható akkor, amikor a rugó meg van feszítve, a

11. ábrán keresztmetszetben látható a találmány hatodik példaként! kiviteli alakja oldalnézetben, a

12. ábrán a hatodik kiviteli alaknak a külső nézete látható szintén oldalnézetben, a

13. ábrán hosszmetszetben látható a találmány hetedik példaként! kiviteli alakja a jellemző elemeivel, a

14-16. ábrákon a 13. ábrán bemutatott katéterhez hasonló példaként! kiviteli alak hosszirányú metszete látható, ahol megfigyelhető az illeszkedő elemek elhelyezkedése a belső porózus membrán és a cső között, a

17. ábrán keresztmetszetben látható a 13-16. ábrákon bemutatott katéter, ahol jól megfigyelhető, hogy a belső porózus membrán a külső csővel koncentrikusan van elhelyezve, a

18. ábrán a 13-16. ábrákon bemutatott katéter keresztmetszete látható abban az esetben, amikor a belső porózus membrán nem koncentrikus a külső csővel, a

19. ábrán vázlatosan látható a találmány szerinti katéter akkor, amikor egy megfelelő levegőkorlátozó szűrővel van ellátva, a

20. ábrán a találmány szerinti katéter azon példaként! kiviteli alakja látható oldalnézetben, amely a nyolcadik példaként! kiviteli alakot képezi, a

21. ábrán oldalnézetben látható a találmány szerinti katéter kilencedik kiviteli alakja, míg a

22. ábrán a találmány szerinti katéter alkalmazására mutatunk be példát vérrögök kezelésénél.

Visszatérve az 1-4. ábrákon látható a találmány első példaként! kiviteli alakja, amely infúziós célokra alkalmas 20 katéter. A 20 katéter előnyösen tartalmaz egy rugalmas 22 tartóelemet (ezek a 2-4. ábrákon jól megfigyelhetők), egy nemporózus 24 membránt és egy porózus 26 membránt. A 24 és 26 membránok a 22 tartóelem köré vannak feltekerve úgy, hogy egy sor, tengelyirányú belső üreget képeznek a 24 membránok belső felülete és a 22 tartóelem felülete között. A nemporózus 24 membrán képezi a 20 katéter nem infúziós 28 tartományát, és előnyösen a 22 tartóelem távolabbi végét fedi be egészen a 30 pontig, amely az 1. ábrán látható. A közelebbi és a távolabbi végek lényegében azt jelentik, hogy a közelebbi vég van a folyadékforráshoz közelebb, amelyből a folyadékot adagoljuk, a távolabbi vég pedig a beteghez van közelebb. Hasonló módon a porózus 26 membrán az infúziós 32 tartományt határozza meg a 20 katéter számára, és előnyösen a 22 tartóelemet fedi be a 30 ponttól a 22 tartóelem távolabbi végéig. A 20 katéter kialakítható úgy is, hogy nem tartalmazza a nemporózus 24 membránt. Ebben az elrendezésben a porózus 26 membrán fedi le a 22 tartóelemet a teljes hossza mentén, és ily módon a 26 tartóelem teljes hossza az, amely a 20 katéter infúziós 32 tartományát képezi. Az infúziós 32 tartomány bármilyen kívánt hosszúságban kialakítható. A 20 katéternek a közelebbi vége 34 folyadékadagolóhoz van csatlakoztatva, amelyben 36 folyadék található meg, amely például folyékony gyógyszer. A 20 katéternek a távolabbi vége a 4. ábrán is látható 48 sapkával fedhető be, amely a 20 katéteren belül, a belső üregek végpontját határozza meg.

Használat közben a 20 katétert behelyezzük egy anatómiai rendszerbe, például az emberi testbe, oly módon, hogy folyékony gyógyszert továbbítunk segítségével az anatómiai rendszeren belül kialakított seb területére. Még pontosabban a 20 katéter úgy van kialakítva, hogy a gyógyszert a seb területének teljes lineáris szegmense mentén mindenhova továbbítsa, mindenhova, ahol a 20 katéternek az infúziós 32 tartománya el van helyezve. Ily módon tehát a 20 katétert előnyösen úgy helyezzük el, hogy az infúziós 32 tartománya a seb területén belül legyen, önmagában jól ismert rendszerek alkalmazásával a belgyógyász vagy a nővér a 20 katétert egy 46 megvezetőhuzal segítségével tudja elhelyezni a 20 katéternek egy megfelelően kialakított tengelyirányú 44 belső üregében. Ha a 20 katéter már a kívánt helyzetben elhelyezésre került, úgy a 46 megvezetőhuzalt egyszerűen ki kell húzni a 20 katéternek a közelebbi végén keresztül. Adott esetben a 20 katéter kialakítható 46 megvezetőhuzal vagy 44 belső üreg nélkül is.

A 2. és a 3. ábrán metszetben látható a 20 katéter, mégpedig az 1. ábra 2-2 sík mentén vett metszetében, ahol jól megfigyelhető a 22 tartóelem elhelyezkedése. A 22 tartóelem felülete megszakításokkal van kiképezve, azaz az ábrán látható módon egy sor, 40 bordával van ellátva. A megszakítások úgy vannak kialakítva, hogy amikor a 24 és 26 membránokat a 22 tartóelem köré tekerjük, a 24 és 26 membránok egy sor tengelyirányú 38 belső üregnek a falait képezik, amelyeken belül a 36 folyadék áramolni tud. A 2. ábrán látható példaként! kiviteli alaknál a 40 bordák sugárirányba nyúlnak ki egy közös 42 központi részről, és a bordák a 22 tartóelem teljes hossza mentén vannak kiképezve. A 40 bordák a 22 tartóelem hossziránya mentén vannak kialakítva, és előnyösen a 22 tartóelem teljes hossza mentén. A 2. ábrán látható, nem infúziós 28 tartományban a nemporózus 24 membrán előnyösen szorosan van a 40 bordák külső peremére rátekerve. Ennek eredményeként olyan 38 belső üregek alakulnak ki

HU 226 403 Β1 a tengelyirány mentén, amelyek a 24 membrán belső felülete és a 22 tartóelem külső felülete között jönnek létre. Hasonló módon a 3. ábrán látható infúziós 32 tartománynál a porózus 26 membrán előnyösen szorosan van a 40 bordák külső kerülete mentén föltekerve úgy, hogy 38 belső üregek alakulnak ki a porózus 26 membrán belső fala és a 22 tartóelem külső felülete között.

Egy további kiviteli alak kialakítható úgy, hogy a 20 katéternél a porózus 26 membrán a 22 tartóelem teljes hossza mentén van feltekercselve, és ily módon a nemporózus 24 membránt is helyettesíti. Ennél a példaként! kiviteli alaknál a 22 tartóelem teljes hosszát képezi az infúziós 32 tartomány. Még egy további előnyös példaként! kiviteli alaknál a 22 tartóelem csak az infúziós 32 tartományon belül van elhelyezve, és a cső úgy van kialakítva, hogy a 34 folyadékadagolótól tart a 22 tartóelem közelebbi végéig. Ennél a példaként! kiviteli alaknál a cső helyettesíti a nemporózus 24 membránt, és a 22 tartóelemnek azt a részét, amely a nem infúziós 28 tartományt képezi. Más szavakkal: a cső maga képezi a nem infúziós 28 tartományt.

A 20 katéter egy további előnyös kiviteli alakjánál a 40 bordáknak a száma megegyezik a tengelyirányú 38 belső üregek számával. A 2. és a 3. ábrán látható kiviteli alakoknál öt 40 borda és öt tengelyirányú 38 belső üreg található, de tetszőleges számú 40 borda, illetve 38 belső üreg is kialakítható, ez mindenkor a cél figyelembevételével kell történjen úgy, hogy a 20 katéteren belül lévő 38 belső üregek esetében is megmaradjon a 20 katéternek a rugalmassága, amennyiben erre szükség van, továbbá megmaradjon a 38 belső üregeknek az a tulajdonsága, hogy a folyadék függetlenül tud bennük áramolni. A folyadék független áramlása, illetve a folyadékleválasztás, vagy egyéb kifejezések, amelyet a leírás során használunk, arra utalnak, hogy a 38 belső üregek úgy vannak kialakítva, hogy azok egymással nincsenek folyadékkapcsolatban. A 24 és 26 membránok előnyösen a 40 bordák külső kerületére, annak teljes hossza mentén ragasztva vannak, a ragasztáshoz bármilyen olyan ragasztó felhasználható, amely az orvosi gyakorlatban alkalmazható, így például hipoxigyanta. Ez a ragasztás megakadályozza, hogy a 24 és 26 membránok elcsússzanak, ami akkor léphetne fel, amikor a 20 katétert bevezetjük az anatómiai testrészbe vagy eltávolítjuk onnan. Még előnyösebb, hogy ha a 24 és 26 membránok minden egyes 40 borda külső pereméhez, azok teljes hossza mentén oda vannak ragasztva. Egy további kiviteli alak kialakítható úgy, hogy a 24 és 26 membránokat a 22 tartóelem köré tekerjük, de nem rögzítjük a 22 tartóelemhez idegen anyag közbeiktatásával. A 24 és 26 membránokat és a 22 tartóelemet egyéb, önmagában ismert és a területen jártas szakember számára alkalmas eszközökkel is egymáshoz rögzíthetjük. Ez a rögzítés biztosítja a 38 belső üregek folyadékfüggetlenségét. Amennyiben szükséges, úgy tengelyirányban a 46 megvezetőhuzalhoz alkalmas 44 belső üreg is kialakítható a 22 tartóelem tengelyirányú 42 központi részében. A 46 megvezetőhuzalhoz kiképezett 38 belső üreg alkalmas arra, hogy egy 46 megvezetőhuzalt helyezzünk el benne, amely elősegíti a 20 katéter behelyezését az adott anatómiai szervbe, és ez ugyanúgy, ahogy az előzőekben említett ragasztás is, szakember számára könnyen megvalósítható.

A 4. ábrán a 20 katéter térbeli rajza látható az 1. ábra 4-4 vonal mentén vett metszetétől tekintve, ahol jól látható, hogy a 22 tartóelemnek a távolabbi végén egy 48 sapka van elhelyezve. A 22 tartóelem távolabbi végén elhelyezett 48 sapka adott esetben a 22 tartóelemmel egy egységet képezően is kialakítható, de adott esetben ragasztással is rögzíthető hozzá. Előnyös, ha a 48 sapkának a közelebbi vége kör keresztmetszetű, és átmérője úgy van megválasztva, hogy az egy vonalban helyezkedjen el a 22 tartóelem 40 bordáinak a külső kerületével, mégpedig a 48 sapkának a külső felülete. A porózus 26 membrán a 48 sapka távolabbi vége körül van tekerve. A 26 membrán előnyösen ragasztva van a 48 sapkához úgy, hogy a 38 belső üregekben áramló 36 folyadék ne tudjon a 20 katéterből kimenni anélkül, hogy a 26 membrán falain ne hatolna át. A 48 sapka lényegében a 20 katéternek a távolabbi végén keresztül akadályozza meg a folyadék tengelyirányú kiáramlását. A 48 sapka azonban adott esetben porózus anyagból is kialakítható, amely azt teszi lehetővé, hogy a 20 katéternek a távolabbi vége felől tengelyirányba valamennyi folyadék ki tudjon áramolni. A 48 sapkának a távolabbi vége előnyösen kúp vagy domb alakúra van kiképezve, amely alak lehetővé teszi, hogy a 20 katétert könnyebben lehessen az adott anatómiai tartományba behelyezni.

A 22 tartóelem különböző anyagokból alakítható ki, olyanokból, amelyek a rugalmasság, a kis tömeg, a szilárdság, a simaság és lágyság, az anatómiai rendszerrel való nem reakcióképesség, azaz a biztonság van figyelembe véve. A 22 tartóelemhez alkalmazható megfelelő anyagok például a nejlon, a poliamid, teflon és egyéb, a területen jártas szakember számára még ezen célra alkalmazható ismert anyagok. A porózus 26 membrán előnyösen szivacsos jellegű vagy habjellegű anyagból van kialakítva, vagy adott esetben egy üreges szálból. A porózus 26 membrán szintén különböző anyagokból kialakítható, amelyek megfelelnek a rugalmasság és az anatómiai rendszerrel való nem reakcióba lépés célkitűzésének. A porózus 26 membrán porozitása előnyösen a folyadék egyenletes elterjedését biztosítja a 20 katéter 32 infúziós tartománya teljes területe mentén, és az átlagos pórusméret úgy van megválasztva, hogy elegendően kicsi legyen ahhoz, hogy megakadályozza azt, hogy a 26 membrán falán keresztüljussanak a baktériumok. Példaként említünk néhány anyagot, amelyből a 26 membrán készíthető, így például a porózus 26 membrán készíthető polietilénből, poliszulfonból, poliészter-szulfonból, polipropilénből, polivinilidenből, difluoridból, polikarbonátból, nejlonból, vagy nagy sűrűségű polietilénből. Ezek az anyagok előnyösen biokompatibilisek. A porózus 26 membrán a nem kívánt baktériumokat adott esetben kiszűri a folyékony gyógyszerből akkor, amikor a gyógyszer áthatol a porózus 26 membránba. Ismeretes

HU 226 403 Β1 azonban az, hogy a legkisebb baktériumok az olyan pórusokon nem tudnak áthaladni, amely kisebb, mint 0,23 μ. Ily módon tehát a porózus 26 membránnak az átlagos pórusmérete vagy pórus átmérője kisebb kell, legyen, mint 0,23 μ azért, hogy valóban megakadályozza azt, hogy a baktériumok a porózus 26 membránon átjussanak. A porózus 26 membrán átlagos pórusmérete vagy pórus átmérője előnyösen 0,1-1,2 μ tartományban van, még előnyösebb azonban a 0,3-1 μ, a legelőnyösebbnek pedig a 0,8 μ-os átmérő bizonyult.

Ahogyan ezt már a korábbiakban is megjegyeztük a 20 katéternek a közelebbi vége van a 34 folyadékadagolóhoz csatlakoztatva. A 20 katéter kialakítható úgy, hogy az összes tengelyirányú 38 belső üreg folyadék áramlás szempontjából független egymástól, azaz folyadékfüggetlenek. Más szavakkal, a 38 belső üregekben lévő folyadékok egymással nem állnak kapcsolatban. A 20 katéter adott esetben egyetlen 34 folyadékadagolóhoz csatlakoztatható úgy, hogy a 36 folyadék azután mindegyik 38 belső üregbe beáramlik. Egy másik kiviteli alak kialakítható úgy, hogy a 20 katéter egy sor, különböző 34 folyadékadagolóhoz van csatlakoztatva, vagyis a 38 belső üregeken belül, egymástól függetlenül különböző folyadékok tudnak áramolni. Ezen példakénti kiviteli alaknál mindegyik 38 belső üreg különálló 34 folyadékadagolókhoz csatlakoztatható úgy, hogy a különböző folyadékoknak az össz-száma, amelyet az adott anatómiai rendszerhez továbbítani lehet, megegyezik a 38 belső üregek számával. Adott esetben a folyadékokat továbbító 38 belső üregek nem kell, feltétlenül folyadékkapcsolat nélküliek legyenek. így például a porózus 26 membrán nem rögzíthető csak a 22 tartóelemhez, mégpedig annak teljes hossza mentén, de biztosítható az is, hogy a 36 folyadék a 38 belső üregek között vándorolni tudjon.

A működés során a 20 katéter a folyadékot közvetlenül az adott anatómiai rendszer területére továbbítja, mégpedig arra a részre, amely az infúziós 32 tartománnyal szomszédos. A 36 folyadék a 34 folyadékforrásból a tengelyirányú 38 belső üregekbe a 20 katéternek a közelebbi végénél van bevezetve. A 36 folyadék kezdetben a nem infúziós 28 tartományon áramlik keresztül. Amikor a 36 folyadék eléri az infúziós 32 tartományt, felszívódik a porózus 26 membránba. Ahogyan egyre több 36 folyadék lép be az infúziós 32 tartományba, az eloszlik a 26 membrán falai mentén hosszirányban mindaddig, amíg a teljes porózus 26 membrán és az infúziós 32 tartomány a folyadékkal telítődik. Ezt követően a 36 folyadék elkezd áthaladni a porózus 26 membránon, kilép a 20 katéterből és belép az adott anatómiai területre. A 36 folyadék előnyösen a porózus 26 membrán teljes felületén halad át lényegében azonos sebességgel, amely a porózus 26 membrán adott paramétereinek köszönhető. Ily módon tehát a 36 folyadék lényegében azonos sebességgel van az adott anatómiai rendszeren lévő seb felületére egy lényegében lineáris tartomány mentén továbbítva. Ez az előny biztosítható mind az alacsony nyomású, mind pedig a nagyobb nyomású folyadéktovábbító rendszerekre.

Az 5. és 6. ábrán egy olyan 50 katéter látható, amely a találmány egy további példakénti kiviteli alakjaként van kialakítva. Ezen példakénti kiviteli alak szerint az 50 katéter tartalmaz egy hosszúkás külső 52 csövet, és egy belső hosszúkás, csőszerű, porózus 54 membránt. A csőszerű porózus 54 membrán előnyösen koncentrikusan van a külső 52 csőben elhelyezve. Még előnyösebb, ha a külső 52 cső szorosan körülveszi és megtartja a csőszerű porózus 54 membránt úgy, hogy egy viszonylag szoros illesztés van az 52 cső belső elemei és a külső 54 membrán között. Az 52 csőben egy sor, folyadékkimeneti 56 nyílás van kiképezve, előnyösen a külső 52 cső teljes kerülete mentén. Az 52 csőnek azok a részei, amelyek a kimeneti 56 nyílásokat tartalmazzák, határozzák meg az 50 katéter infúziós tartományát. A csőszerű 54 membránt csak az infúziós tartomány hossza mentén kell elhelyezni, adott esetben azonban lehet annál hosszabb is. Előnyösen a sugárirányú 56 nyílások az 52 cső 58 távolabbi végénél vannak kialakítva. Adott esetben megvezetőhuzal és/vagy huzalmegvezető belső üreg is kialakítható, amely elősegíti az 50 katéternek a behelyezését az adott anatómiai szervbe, ennek kialakítása azonban szakember számára jól ismert.

A külső 52 cső számos anyagból kialakítható, így kialakítható nejlonból, poliamidból, teflonból, és egyéb olyan, a területen jártas szakember számára ismert anyagból, amelyek megfelelőnek annak a kitűzött célnak, hogy nem lépnek reakcióba az anatómiai rendszerrel, rugalmasak, kis tömegűek, nagy szilárdságúak, lágyak, simák és megfelelően biztonságosak. A példakénti kiviteli alaknál az 52 cső előnyösen egy 20 gauge-s katétercső, amelynek a belső és a külső átmérői 0,48 mm és 0,78 mm inch. A kimeneti 56 nyílások az 52 csőben előnyösen 0,37 mm átmérőjűek, és az 52 cső mentén tengelyirányban egyenletesen elosztva, adott távolságokra vannak kialakítva. A kimeneti 56 nyílások előnyösen úgy vannak elrendezve, hogy mindegyik 56 nyílás 120°-kal is el van tolva az 52 cső hosszirányú tengelye mentén az előző 56 nyíláshoz képest. A szomszédos 56 nyílások közötti tengelyirányú távolság előnyösen vagy 3,1-6,2 mm, még előnyösebb azonban a 4,8 mm távolság. Az infúziós tartománynak a kívánt hosszúsága tetszőlegesen megválasztható. Ez az elrendezés egy egyenletes folyadékáramlást biztosít a seb területének egy adott lineáris szakasza mentén. Természetesen a kimeneti 56 nyílások egyéb más elrendezésben is kialakíthatók.

A csőszerű porózus 54 membrán előnyösen szivacsszerű vagy habszerű anyagból vagy üreges szálból van kialakítva. A csőszerű szivacsos 54 membrán átlagos pórus átmérője vagy pórusmérete kisebb, mint 0,23 μ, hogy a baktériumokat ki tudja szűrni.

A pórusátmérő előnyösen 0,1-1,2 μ tartományban van, még előnyösebb a 0,3-1 μ tartomány, a legelőnyösebb pedig a 0,8 μ tartomány. A porózus 54 membrán számos olyan anyagból kialakítható, amely megfelel az alkalmazási céloknak, így nem lép reakcióba az anatómiai rendszerrel, megfelelő és fenntartott rugalmassága van, és az 52 cső méreteihez megfelelően íl8

HU 226 403 Β1 leszkedik, továbbá a porozitása úgy van megválasztva, hogy lényegében egyenletes folyadéktovábbítás biztosítható az 52 csőben a kimeneti összes 56 nyíláson keresztül. A csőszerű porózus 54 membrán anyaga lehet például polietilén, poliszulfon, poliéter-szulfon, polipropilén, poliviniliden, difluorid, polikarbonát, nejlon, vagy nagy sűrűségű polietilén. Előnyösen a csőszerű porózus 54 membrán belső és külső átmérője 0,25 mm és 0,45 mm. Adott esetben a 46 megvezetőhuzal, mint megvezetőelem is alkalmazható, ez a 46 megvezetőhuzal rozsdamentes acélból van, és megközelítőleg 0,125 mm az átmérője. Az 52 cső a porózus 54 membránhoz epoxigyantával vagy egyéb, önmagában ismert ragasztóanyaggal rögzíthető. Adott esetben az 54 membrán és az 52 cső egy megfelelő illesztéssel is érintkezésbe hozható egymással úgy, hogy külön anyagot nem alkalmaznak az 54 membránnak az 52 csőbe történő illesztéséhez.

A működés során az 50 katéter a folyadékot az anatómiai rendszerrel szomszédos tartományába továbbítja az 50 katéter infúziós tartományán keresztül. Amikor a folyadék az infúziós tartományba belép, először a folyadékot felszívja a porózus csőszerű 54 membrán. Ahogyan egyre több folyadék lép be az infúziós tartományba, a folyadék az 54 membrán falaiba hosszirányban bediffundál és felszívódik. Abban az esetben az 54 membrán és a benne lévő csőszerű térrész telítődik, a folyadék az 54 membránon keresztül kilép, és kilép az 50 katéterből oly módon, hogy az 52 cső kimeneti 56 nyílásain kiáramlik. A folyadék előnyösen az 54 membránon keresztül lényegében azonos sebességgel és azonos mennyiségben jut ki az 54 membrán teljes felülete mentén, ami azt eredményezi, hogy a kimeneti 56 nyílások mindegyikén lényegében azonos mennyiségű folyadék tud kilépni. Ily módon tehát a folyadék lényegében azonos sebességgel jut az adott anatómiai rendszeren lévő seb teljes felületére. Mitöbb, ez az előny megmarad mind az alacsony nyomású, mind pedig a nagynyomású folyadéktovábbítás esetére.

A 7. ábrán egy olyan 70 katéter látható, amely a találmány egy további példaként! kiviteli alakját képezi. A 70 katéter tartalmaz egy 72 csövet, amelyen egy sor kimeneti 76 nyílás van a 72 cső oldalsó falaiban kiképezve, tartalmaz továbbá egy porózus 74 membránt, amely koncentrikusan van a 72 cső körül elrendezve. A 70 katéter hasonló módon működik, mint az 5. ábrán látható 50 katéter, illetve a 6. ábrán látható 50 katéter. Használat közben a folyékony gyógyszer a kimeneti 76 nyílásokon áramlik ki, majd elkezd felszívódni a porózus 74 membránba. A folyadék a 74 membrán falain hosszirányba diffundál be mindaddig, amíg a 74 membrán nem telítődik. Ezt követően a folyadék elhagyja a 74 membrán falait és belép az adott anatómiai rendszerbe. Előnyösen az anatómiai rendszerhez továbbított folyadék lényegében azonos sebességgel jut a 74 membrán teljes felülete mentén tovább. Ugyanúgy, ahogy a korábbi példaként! kiviteli alakoknál, az itt bemutatott kiviteli alak is jól alkalmazható mind alacsony, mind pedig nagynyomású folyadéktovábbító rendszerekhez.

A 8. ábrán egy olyan 60 katéter látható, amely a találmány egy további példaként! kiviteli alakjaként van kiképezve. A 60 katéter jobban alkalmazható a viszonylag nagy áramlási sebességű rendszereknél adott anatómiai rendszeren belül a folyadék továbbítására. A 60 katéter egy olyan 62 csövet tartalmaz, amelyen a kimeneti 64 nyílásoknak a mérete fokozatosan növekvőre van kiképezve. Még pontosabban, minél távolabb helyezkednek el a kimeneti 64 nyílások, annál nagyobb az átmérőjük, és a legnagyobb az átmérő a távolabbi végnél. A kimeneti 64 nyílások helyzete a 62 csövön egy adott hosszúságú infúziós tartományt határoz meg a 60 katéter számára. Ennek az infúziós tartománynak tetszőleges hosszúsága lehet. A 60 katéternek a közelebbi vége van a folyadékadagolóhoz csatlakoztatva, és adott esetben egy megvezetőhuzal és/vagy egy megvezető belső üreg kialakítható annak érdekében, hogy elősegítse a 60 katéter behelyezését az adott anatómiai rendszerbe.

Ahogyan erre már az előbbiekben utaltunk, a nagynyomású vagy alacsony nyomású folyadéktovábbító rendszereknél azok a kimeneti nyílások, amelyek a katétercsőnek a távolabbi végéhez közelebb esnek, általában nagyobb áramlási ellenállással rendelkeznek azokhoz a kimeneti nyílásokhoz képest, amelyek a cső közelebbi végénél vannak. Ily módon tehát az a folyadék, amely a távolabbi végnél lévő nyílásokon áramlik ki, nagyobb nyomáscsökkenést szenved. Ennek következtében egy általában nagyobb folyadékáramlás! sebesség valósul meg a közelebbi végnél lévő nyílásokon, és ez nem egyenletes folyadéktovábbítást eredményez. Ezzel ellentétben a 60 katéter egyenletes folyadéktovábbítást biztosít az összes kimeneti 64 nyíláson keresztül, és ez viszonylag nagy áramlási sebességű viszonyok között is fenntartható. Ennek az az oka, hogy minél nagyobb az átmérője a távolabbi végen lévő 64 nyílásoknak, ez annál jobban kompenzálja a megnövekedett áramlási ellenállást és nyomáscsökkenést. Más szavakkal: mivel a távolabbi végen lévő kimeneti 64 nyílások átmérője nagyobb, mint a közelebbi végen lévő 64 nyílások átmérője, így nagyobb áramlási sebesség valósul meg a távolabbi végen lévő 64 nyílásokon, mint amilyen akkor lenne, hogy ha a távolabbi végen lévő 64 nyílásoknak a mérete megegyezne a közelebbi végen lévő 64 nyílások méretével. Előnyösen a 64 nyílások fokozatosan növekvő méretűre vannak kiképezve, és ezáltal lehet lényegében egyenletes folyadéktovábbítást biztosítani. Mitöbb, a kimeneti 64 nyílások mérete úgy alakítható ki, hogy egy folyadék- vagy egy áramláscsökkentő nyílást képezzenek, ahogyan ezt a 12. ábránál bemutattuk.

Ha a technika állásából ismert katétereket a találmány szerinti 60 katéterrel összehasonlítjuk, úgy látható az, hogy a találmány szerinti 60 katéter előnyét képezi az is, hogy egyszerű és könnyen gyártható. Amire szükség van, az egyszerűen az, hogy a 62 csőben a kimeneti 64 nyílásokat kifúrjuk. Mitöbb, a 60 katéter nagyobb hajlítóképességgel rendelkezik, mint a technika állásából ismert katéterek úgy, hogy közben a megfelelő működőképesség is biztosítva van. A technika állá9

HU 226 403 Β1 sából ismert katéterekhez képest, így például a Vangféle katéterhez képest is, előnyt jelent, hogy abban az esetben, ha a 62 cső kissé meg is van hajlítva, az még mindig egyenletesen fogja továbbítani a folyadékot. Ennek az az oka, hogy a 62 csőben egy viszonylag nagy belső nyílás van kiképezve, amelynek viszonylag nagy az átmérője is. Ha a 62 cső kissé meghajlik, a belső üregben áramló folyadék áramlását kevésbé akadályozza ez a hajlás, és így nem jön létre olyan nyomásváltozás, amely a folyadék nem egyenletes adagolásához vezetne.

A 60 katéterhez tartozó 62 cső széles választékú anyagokból állítható elő, mindazokból az anyagokból készíthető, amelyek a kitűzött célnak megfelelőek, így amelyek nem lépnek reakcióba az anatómiai rendszerrel, kellőképpen rugalmasak, kis tömegűek, megfelelően szilárdak, megfelelően lágyak, simák és biztonságosak. Ilyen anyagok közé tartozik a nejlon, poliamid, teflon és egyéb, a technika állásából a területen jártas szakember számára ismert anyagok. Maga az infúziós tartomány adott és kívánt hosszúságú lehet, előnyösen azonban 1,27-51,8 mm a hosszúsága, még előnyösebben pedig a hosszúsága 25,4 mm körül van. A kimeneti 64 nyílások átmérője 0,005 mm-től egészen 0,25 mm-ig változhat, ahol a 0,005 mm-es átmérőjű 64 nyílás a közeli végnél van, míg a 0,25 mm átmérőjű nyílás a 62 cső távolabbi végénél van. A legnagyobb, azaz a legtávolabb eső kimeneti 64 nyílás előnyösen a 62 cső távolabbi végétől kb. 6,35 mm-re van. Az egyik előnyös kiviteli alak úgy alakítható ki, hogy a tengelyirányban egymással szomszédos két-két 64 nyílás közötti távolság 3,12-6,35 mm, előnyösen pedig 4,8 mm. Adott esetben a 64 nyílások kialakíthatók úgy, hogy az egymással szomszédos 64 nyílások, ahogyan például az 5. ábrán bemutatott kiviteli alaknál is megfigyelhető, mindig 120°-kal eltolva helyezkednek el a kerület mentén. Abban az esetben természetesen, ha túl sok 64 kivezetőnyílást alkalmazunk, a 62 cső nemkívánatos módon gyengülhet.

A 9., 10A. és 10B. ábrán egy olyan 80 katéter látható, amely a találmány egy további példaként! kiviteli alakját képezi. A 80 katéter tartalmaz egy 82 csövet, és egy „csepegtető henger alakú 84 tekercsrugót, valamint egy 86 ütközőt. A 84 tekercsrugónak a közelebbi vége a 82 cső távolabbi végéhez van illesztve úgy, hogy a 82 cső és a 84 tekercsrugó egy belső üregnek egy-egy részét határozzák meg. Az előnyösen kupola vagy boltozat alakú 86 ütköző a 84 rugó távolabbi végéhez van csatlakoztatva, és azt lezárja. A 84 tekercsrugónak az a része, amely a 82 csőtől távolabb van, képezi a 80 katéter infúziós tartományát. A 10A. ábrán a 84 tekercsrugó megnyúlás vagy megnyújtás nélküli állapotában van, így jól megfigyelhető, hogy a 84 tekercsrugó szomszédos tekercsei egymással érintkeznek, ennek következtében pedig a 84 tekercsrugón belül áramló folyadék, ha annak a nyomása egy adott küszöbérték alatt van, nem tud a belső üregből kifolyni a 84 tekercsrugó egyes tekercsei között. A 84 tekercsrugó azonban hosszirányban meg tud nyúlni, ahogyan ez a 10B. ábrán figyelhető meg, akkor, ha a folyadék nyomása nagyobb vagy egyenlő, mint az előbb említett adagolási nyomás küszöbérték, és ebben az esetben a folyadék a belső üregből mintegy csepegtetve, azaz sugárirányba kifelé szivárogva kijut a tekercsek között. Adott esetben a 84 tekercsrugó sugárirányba is megnyújtható anélkül, hogy a hosszúsága változna, és ebben az esetben is a folyadék a tekercsek között ki tud áramolni. Előnyösen a folyadék a 84 tekercsrugó tekercsei között egyenletesen adagolva tud kijutni azon teljes hossz és kerület mentén, amely a 82 cső távolabbi végétől helyezkedik el, azaz az infúziós tartományon keresztül. A 80 katéter mind nagy áramlási sebesség, mind pedig kis áramlási sebesség esetén alkalmazható.

Használat során a 80 katétert úgy helyezzük be az adott anatómiai tartományba, hogy a 84 tekercsrugó abba a tartományba, amelybe a folyékony gyógyszert továbbítani kívánjuk, helyezendő el. A 84 tekercsrugó kiindulási helyzetében megnyúlás nélküli, ahogyan ez a 10A. ábrán látható. A folyadékot a 80 katéter 82 csövének a közelebbi végén vezetjük be úgy, hogy a folyadék be tud áramolni a 84 tekercsrugón keresztül mindaddig, amíg eléri a 86 ütközőt. Ahogyan a folyadékot folyamatosan vezetjük be a 82 cső közelebbi végén, a folyadék elhelyezkedik a 84 tekercsrugó belsejében. Amikor a 84 tekercsrugó telítődik folyadékkal, a folyadék nyomása gyorsan elkezd növekedni. A folyadék egy erőt fog kifejteni a 84 tekercsrugó tekercseire sugárirányban kifelé. Ahogyan a nyomás kialakul a kifelé ható erő egyre nagyobb lesz. Ha a folyadék nyomása olyan mértékben nő meg, hogy eléri az adagolási nyomásra megállapított küszöbértéket, a kifelé ható erő a 84 tekercsrugót megnyújtja és a tekercsei egymástól a 10B. ábrán látható helyzetbe kerülnek. Adott esetben a tekercsek sugárirányban is szétválhatnak egymástól. Ezt követően a folyadék az egymástól most már különválasztott tekercsek között kifelé tud áramlani a 80 katéterből. Mitöbb, az adagolás a 80 katéter teljes infúziós tartománya mentén egyenletes lesz. Ahogyan a folyadékot folyamatosan a 82 csőbe bevezetjük, a 84 tekercsrugó megnyújtott állapotban marad, és így folyamatosan adagolja a folyadékot az adott anatómiai tartománynak abba a tartományába, ahova gyógyszert kívánunk adagolni. Ha a folyadék bevezetése időszakosan megszűnik, a nyomás a 84 tekercsrugóban adott esetben az adagolási nyomás küszöbértéke alá tud csökkenni. Ha ez így van, akkor a 84 tekercsrugó összehúzódik, a tekercsei egymással szomszédosán szorosan helyezkednek el, és így a folyadék adagolása is megszűnik.

Számos olyan rugó van, amely a találmány szerinti célokra felhasználható. Ilyen jellegű rugók például a 316L vagy a 402L típusú rugók, amelyek igen jól alkalmazhatók. A példaként! kiviteli alaknál a 84 tekercsrugónak kb. 78 menete van cm-enként a teljes hossza mentén. Ebben az elrendezésben a rugó igen nagyfokú hajlításnak alávethető anélkül, hogy a folyadék a belsejéből kiszivárogna, és csak egy nagyon komoly hajlítás az, amely a szomszédos meneteknek a leválasztását eredményezné.

HU 226 403 Β1

Ily módon tehát a 24 tekercsrugó az anatómiai tartományon belül tetszőleges módon meghajlítható anélkül, hogy a folyadék kiszivárogna, és az adagolás kizárólag az anatómiai területen belül egy adott tartományban történik meg. A 84 tekercsrugónak tetszőleges hosszúsága lehet, ez határozza meg ugyanis a 80 katéter infúziós tartományát. A 84 tekercsrugó minden olyan anyagból kialakítható, amely megfelel azon célkitűzéseknek, hogy kellőképpen szilárd, rugalmas és biztonságos. Legelőnyösebb anyag a 84 tekercsrugó számára rozsdamentes acél. Az egyik előnyös kialakításánál a 84 tekercsrugó belső és külső átmérői kb. 0,02 és 0,03 inch, a 84 tekercsrugónak pedig a huzala 0,005 inch átmérőjű kb. A 84 tekercsrugó közelebbi vége, előnyösen koncentrikusan van a 82 cső távolabbi végébe elhelyezve. A 84 tekercsrugó ragasztható, például a 82 cső belső falához, a ragasztáshoz UV ragasztót lehet használni, de lehet használni egyéb tokozó vagy kötőanyagokat. A 84 tekercsrugó egyik előnyös kiviteli alakja kialakítható úgy, hogy a 82 csőbe forrasztva van, vagy pedig a 82 csőben egy, a közeli végénél lévő dugóval van rögzítve.

A 82 cső és a 86 ütköző tetszőleges anyagokból kialakítható figyelembe véve természetesen azokat a célkitűzéseket, hogy meg kell feleljenek a megfelelő rugalmasság és tömeg, megfelelő szilárdság, simaság és biztonsági követelményeknek. Ilyen anyagok lehetnek például a nejlon, poliamid, teflon vagy egyéb, a szakember számára ismert anyagok.

A 11. ábrán a találmány egy további példaként! kiviteli alakját bemutató 90 katéter látható. A 90 katéter tartalmaz egy, a távoli végénél zárt 92 csövet, egy, a „csepegtetési végző henger alakú 94 tekercsrugót, amely koncentrikusan van a 92 csőben úgy elhelyezve, hogy egy belső üreg van a 92 csövön és a 94 tekercsrugón belül körülhatárolva. A 92 cső hossza mentén egy sor kimeneti 96 nyílás van kialakítva a 92 cső falában. A 92 cső hossza, amely a kimeneti 96 nyílásokat tartalmazza, az, amely a 90 katéter infúziós tartományát képezi. A kimeneti 96 nyílások előnyösen az infúziós tartomány falainak összességén megtalálhatók. Az infúziós tartomány tetszőleges hosszúságú lehet. Az itt bemutatott példaként! kiviteli alaknál a szomszédos 96 nyílások közötti tengelyirányú távolság megközelítőleg 3,175-6,5 mm, még előnyösebben 4,8 mm. A szomszédos 96 nyílások általában a kerület mentén előnyösen kb. 120°-kal eltolva vannak kiképezve. A 94 tekercsrugó a 90 katéter infúziós tartományán belül van előnyösen kialakítva, és hasonló a kialakítása, mint a 9., 10A. és 10B. ábrán látható 84 tekercsrugóé. A 94 tekercsrugó előnyösen hosszabb, mint az infúziós rész, és úgy van elhelyezve, hogy az összes kimeneti 96 nyílás szomszédos a 94 tekercsrugóval. Ebben az elrendezésben a folyadék nem tud kijutni a belső üregből anélkül, hogy a tekercsek között áramolni tudna. Egy 98 ütköző van előnyösen a 92 cső távolabbi végénél kialakítva. Adott esetben a 92 cső egy távoli zárt véggel is kialakítható. A 90 katéter mind nagy áramlási sebességű, mind kis áramlási sebességű folyadékokhoz alkalmazható.

Használat során a 90 katétert az anatómiai tartomány mentén úgy helyezzük el, hogy az infúziós tartománya essen arra a részre, ahova a folyékony gyógyszert továbbítani kell. Az a folyadék, amelyet a 90 katéter 92 csöve közelebbi végén vezetünk be, átáramlik a 94 tekercsrugón mindaddig, amíg el nem éri a 92 cső távolabbi zárt végét. Ha a folyadékot folyamatosan vezetjük be a 92 cső közeli végénél, úgy a folyadék a 94 tekercsrugóban összegyűlik. Adott esetben a 94 tekercsrugót teljesen megtölti a folyadék, majd további folyadékbevitelkor a folyadék nyomása nő, és a folyadék a 94 tekercsrugó tekercsei között elkezd kifelé csepegni úgy, ahogy ezt a 9., 10A. és 10B. ábrán bemutatott példaként! kiviteli alaknál is leírtuk. Mltöbb, a folyadék a tekercsrugókon lényegében a teljes hossz mentén egyenletesen lép ki, és ugyancsak egyenletes sebességgel lép ki a 94 tekercsrugó kerülete mentén is. Az a folyadék, amely a 92 csövet elhagyja, a kimeneti 96 nyílásokon továbbáramlik az infúziós tartományban. A kimeneti 96 nyílások előnyösen azonos méretűek úgy, hogy a folyadék a kimeneti 96 nyílásokon lényegében azonos sebességgel folyik át, ami előnyösen a folyadék egyenletes eloszlását eredményezi az adott anatómiai tartomány kezelésre kiválasztott területén. Amikor a folyadékot folyamatosan vezetjük a 90 katéterbe, a 94 tekercsrugó megnyújtott állapotban marad, és folyamatosan adagolja a folyadékot a 90 katéterből. Ha a folyadékbevezetés, akár időszakosan is, szünetel, a nyomás a 94 tekercsrugón belül az adagolási és kiviteli nyomásra megállapított küszöbérték alá esik. Ebben az esetben a 94 tekercsrugó összenyomódik úgy, hogy a tekercsei ismét egymással szomszédosán helyezkednek el, és ily módon a folyadék nem tud tovább kiadagolódni.

Az előzőekben bemutatott példaként! kiviteli alaknál a 94 tekercsrugó és a 92 cső a 94 tekercsrugó teljes hossza mentén érintkeznek egymással úgy, hogy az a folyadék, amely a 94 tekercsrugón keresztül kicsöpög, kényszerítve van arra, hogy az infúziós tartomány 96 nyílásain is átáramoljon. Előnyös, ha a 94 tekercsrugó egyik vége a 96 cső belső falához van csatlakoztatva, lehetővé téve így, hogy a 94 tekercsrugó másik vége megfelelően eltolódjon, amikor a 94 tekercsrugót kifeszítjük vagy megnyújtjuk. A 94 tekercsrugó ragasztással is rögzíthető a 92 csőhöz, erre alkalmas például egy UV ragasztóanyag, vagy egyéb kötőanyag vagy ragasztó. Egy további kiviteli alaknál a 94 tekercsrugónak a vége a 92 cső belső falához forrasztható is. A 92 cső tetszőleges, az adott célra alkalmas anyagból kialakítható. A 92 cső belső falai előnyösen simák, és így a 94 tekercsrugó szabadon tud megnyúlni, illetve összenyomódni.

A 12. ábrán egy 100 katéter látható, amely a találmány egy további példaként! kiviteli alakja szerint van kialakítva. A 100 katéternek van egy távoli végén zárt 102 csöve, amelyen egy sor kimeneti 104 nyílás van úgy kiképezve, hogy az ok a 102 cső oldalfalában vannak. A 102 csőnek az a része, amely a kimeneti 104 nyílásokkal el van látva, képezi a 100 katéter infúziós tartományát. A kimeneti 104 nyílások úgy vannak

HU 226 403 Β1 kiképezve, hogy van egy olyan területe, amely kisebb, mint az a területe, ahol a katéternek a nyílása vagy áramláscsökkentő része van. Ily módon tehát a kimeneti 104 nyílások képezik a 100 katéter áramláscsökkentő részét, használat során a 100 katéter előnyösen az összes kimeneti 104 nyíláson keresztül kiadagolja a folyadékot. Az a folyadék, amelyet a 102 cső közelebbi végén vezettünk be, átáramlik a 102 csövön mindaddig, amíg el nem éri annak a zárt végét. Ezen a ponton a folyadék felépül a katéter infúziós részén belül. A folyadék azonban lényegében meg van akadályozva abban, hogy a 104 nyílásokon keresztül kiáramoljon, ez a méretének köszönhető. Adott esetben a 100 katéter infúziós tartománya telítetté válik a folyadékkal. Amikor a folyadékot ez után is folyamatosan vezetjük be a 102 cső közelebbi végénél, egy adott folyadéknyomás kezd kialakulni. Lesz egy olyan pont, ahol a nyomás elegendően nagy lesz ahhoz, hogy kényszerítse a folyadékot, hogy a kimeneti 104 nyílásokon keresztül kiáramoljon. Maga a folyadék lényegében az összes kimeneti 104 nyíláson ki fog áramolni.

A 12. ábrán látható példaként! kiviteli alaknál a kimeneti 104 nyílások azonos méretűek, így tehát a folyadék lényegében azonos sebességgel fog az összes kimeneti 104 nyíláson keresztül kiáramolni. A 104 nyílásokat előnyösen lézerrel fúrják, hogy megfelelően kicsi, mitöbb nagyon kicsi átmérőt lehessen létrehozni. A 104 nyílásoknak az átmérője előnyösen 0,005 mm, vagy pedig kb. 5 μ. Számos kimeneti 104 nyílás alakítható ki a 102 csövön belül. A 104 nyílások előnyösen a 100 katéter infúziós tartománya kerületén végig ki vannak alakítva, azért, hogy a folyadék még egyenletesebben jusson az adott anatómiai tartományra. Az egymás után következő 104 nyílások közötti tengelyirányú távolság előnyösen 3,175-6,4 mm, még előnyösebben 4,8 mm. A 100 katéter mind magas mind alacsony áramlási sebességű folyadékoknál alkalmazható. A 102 cső tetszőleges, az adott célra alkalmas, és a szakemberek által jól ismert anyagból kialakítható, ezekről már a korábbiakban említést tettünk.

A 13. ábrán egy olyan 200 katéter látható, amely a találmány egy további példaként! kiviteli alakját képezi. A 200 katéternek van egy távolabbi zárt véggel ellátott 202 csöve, amelyen egy sor kimeneti 204 nyílás van a 200 katéter infúziós tartománya mentén kiképezve úgy, ahogy erre már a korábbiakban is utaltunk. A 204 nyílások előnyösen a 202 cső kerülete mentén vannak kialakítva. A 202 csőben egy hosszúkás 206 elem található, amely porózus anyagból van kialakítva. Előnyösen ez a 206 elem henger alakú és szilárd. A 206 elem előnyösen úgy van elhelyezve a 202 csövön belül, hogy közöttük egy körgyűrű alakú 208 térrész alakuljon ki, azaz a 202 cső belső oldala és a 206 elem külső felülete között alakul ki a 208 térrész. Előnyös, ha a 206 elem a 202 cső távolabbi 210 végéből indul ki hátrafelé addig a pontig, amely a 200 katéter infúziós tartományának a közelebbi pontja. A 206 elem előnyösen koncentrikusan van a 202 csőben elhelyezve, de nem koncentrikus kialakítás is adott esetben előnyös lehet a találmány szerinti megoldásnál. Ugyancsak előnyös, ha a 206 elemet rugalmas anyagból állítjuk elő, mert ez nagymértékben elősegíti a 200 katéternek az elhelyezését a beteg testében.

A működés során a folyékony gyógyszer a 202 csőben áramlik úgy, hogy telíti a porózus 206 elemet, majd innen befolyik a körgyűrű alakú 208 térrészbe. Ha egyszer a 206 elem telítődött, a folyadék, amely a 206 elemben van, továbbáramlik a 208 térrészbe, majd pedig a 200 katéter kimeneti 204 nyílásain keresztül kifelé. Mivel a folyadék nyomása a teljes 208 térrészben egyenletes, a folyadék is lényegében egyenletes sebességgel áramlik az összes kimeneti 204 nyíláson. A 208 térrésznek, amely egy körgyűrű alakú tér, számos előnye van. Egyik előnye az, hogy hozzájárul ahhoz, hogy az áramlás a kimeneti 204 nyílásokon keresztül optimális legyen. A 206 elem kialakítható porózus anyagból, amely olyan lehet adott esetben, hogy amikor a folyadékkal telítődik, kitágul. Ha kitágul, úgy a 206 elem előnyösen jobban belenyúlik a körgyűrű alakú 208 térrészbe, mindezt azonban anélkül tudja megtenni, hogy nekinyomódna a 202 csőnek. Ez az, ami korlátozza a nagynyomású tartományokat a 202 cső belső felületénél, amely nagynyomású tartományok azok, amelyek a folyékony gyógyszernél egyenetlen áramlási kimeneteket hoznak létre a seb oldalánál. Egy további kiviteli alak kialakítható úgy, hogy a 206 elem ki tud tágulni, és a tágulás során érintkezésbe tud lépni a 202 csővel, ez a kiviteli alak Is adott esetben a találmány céljait megvalósítja.

A 206 elem porózus anyagból van kialakítva, és az anyagnak az átlagos pórusátmérője előnyösen 1,5 μ, még előnyösebben kb. 0,45 μ. A körgyűrű alakú 208 térrész sugárirányú W vastagsága előnyösen 0-0,005 μ. a legelőnyösebb a 0,003 μ körüli tartomány. Maga a 206 elem tetszőleges anyagból kialakítható, ha a megfelelő feltételeknek eleget tesz, azaz megfelelően porózus, rugalmas, megfelelő szilárdsága van és tartós. A 206 elem anyagaként előnyös lehet a Mentek márkanéven forgalmazott anyag alkalmazása.

A 206 elem a 202 csőben ragasztó alkalmazásával rögzíthető. A 13. ábrán látható példaként! kiviteli alaknál a 206 elem távoli vége úgy van kialakítva, hogy ez van a 202 cső távoli végének a belső felületéhez rögzítve. Előnyösen a ragasztóanyagot a 200 katéter infúziós tartományának a közeli vége közelében kell alkalmazni. Egy további kiviteli alaknál a ragasztóanyag felvihető úgy, hogy a 206 elem kerülete mentén alkalmazzuk annak tetszőleges hosszirányú helyzeténél, így lényegében egy gyűrű alakú kötést hozunk létre a 202 cső belső felületére. A 13. ábrán látható kiviteli alaknál egy gyűrű alakú 214 kötést alkalmazunk, amely a 200 katéter infúziós tartományának éppen a közelebbi végénél van. További elrendezések természetesen lehetségesek. így például a 14. ábrán egy olyan kiviteli alak látható, ahol a ragasztót a 206 elem közeli végénél alkalmazzuk, és így hozzuk létre a 216 kötést, és még ezenkívül általában egy gyűrű alakú 218 kötést alkalmazunk az infúziós tartomány közepénél. A 15. ábrán látható kiviteli alaknál a ragasztóanyagot csak a 206 elem távoli végénél alkalmazzuk, itt látható a

HU 226 403 Β1

220 kötés. A 16. ábrán egy olyan kiviteli alak látható, ahol a ragasztóanyagot csak az infúziós tartomány középső részénél alkalmazzuk, itt egy gyűrű alakú 220 kötést hozunk létre. A területen jártas szakember számára nyilvánvaló a fenti kitanításokból, hogy a ragasztóanyag alkalmazásának számos változata lehetséges. így például a 13., 14. és 15. ábrán a 212, 216 és 220 kötések nem feltétlenül szükségesek.

Ezeknél a példaként! kiviteli alakoknál előnyösen két kötés alkalmazása célszerű, az egyiket a 200 katéter legközelebbi nyílásánál, a másikat pedig a legtávolabbi nyílásnál. Mindegyik kötés ragasztóval valósítható meg, ahogyan erre az alábbiakban még ki is térünk.

Egy gyűrű alakú 214 kötés kialakítható úgy, hogy a ragasztóanyagot folyékony formában öntjük az egyik kimeneti 204 nyíláson keresztül akkor, amikor a 206 elem már be van helyezve a 202 csőbe. A ragasztóanyag, amelynek általában nagy a viszkozitása, mindenképpen arra törekszik, hogy a 206 elem kerülete körül áramoljon, inkább, mint a 206 elem testébe. A ragasztó egy körgyűrű alakú kötést képez a 202 csővel, amely szakember számára már ismert. Adott esetben ragasztódugók is alkalmazhatók, amelyeken keresztül a ragasztóanyagot beöntjük. Az adott célra különböző ragasztóanyagok alkalmazhatók, előnyös ragasztóanyag azonban a Loctite.

Ahogyan azt már az előbbiekben is megjegyeztük, a 206 elem előnyösen koncentrikusan van a 202 csőben elhelyezve. A 17. ábrán egy olyan metszet látható, amely a 200 katétert mutatja akkor, amikor a 202 csőben a 206 elem koncentrikusan van elhelyezve, és a 206 elem körül egy gyűrű alakú 208 térrész alakul ki. Adott esetben azonban a 206 elem elhelyezhető a 202 csőben excentrikusán is, erre látható egy példa a 18. ábrán bemutatott metszetben. A 18. ábrán bemutatott elrendezést könnyebb gyártani, mint a 17. ábrán bemutatott elrendezést, mivel a 206 elemet nem kell a 202 csőben központosán elhelyezni.

A területen jártas szakember számára a fenti kitanítások alapján kézenfekvő, hogy a 206 elem tetszőleges hosszúságú lehet, és a 200 katéterben tetszőleges hosszúságú infúziós tartomány alakítható ki. A 206 elemnek nem kell feltétlenül a 202 cső távolabbi végéig nyúlnia. Ugyancsak lehetséges egy olyan kiviteli alak, hogy a 206 elemnek a közelebbi vége az infúziós tartomány közelebbi végéhez akár távolabb, akár közelebb lehet.

Ha a találmány szerinti katéterek közül bármelyiket alkalmazzuk, a katéternél először levegő jut a katéter csövének a belsejében. A 13. ábrán bemutatott példaként! kiviteli alaknál például a 200 katéternél a 206 elem porózus anyaga belsejében levegő lehet. Akkor, amikor a folyékony gyógyszert a 200 katéterbe bevezetjük, a folyadéknak az ereje a levegőt a kimeneti 204 nyílások felé kényszeríti. Ez azonban adott esetben több óráig tarthat. Amikor a 200 katétert behelyezzük a betegbe úgy, hogy levegő van a belsejében, és a folyékony gyógyszert pedig bevezetjük a katéterbe, akkor a beteg sebébe semmi vagy nagyon kevés gyógyszer jut mindaddig, amíg a 200 katéter 202 csövéből a levegőt ki nem hajtjuk. Ezért tehát előnyös, ha átáramoltatjuk a folyékony gyógyszert a 200 katéteren, mielőtt behelyezzük a 200 katétert a beteg testébe, mivel így tudjuk biztosítani, hogy a használat előtt a levegőt a katéterből kihajtottuk. A 19. ábrán látható egy olyan 224 levegőszürő, amely önmagában ismert, de behelyezhető a 200 katéternek a csövébe, mégpedig a 200 katéter 226 infúziós tartományának a közelebbi végénél. Ez a 224 levegőszűrő megakadályozza azt, hogy nemkívánatos levegő lépjen be a 200 katéter 226 infúziós tartományába.

A 20. és 21. ábrán látható katétercsöveken hosszúkás 232 nyílások vannak kiképezve, amelyek lehetnek egyszerűen rések is. A katétercsövek a korábbiakban ismertetett katétercsövek helyett ugyanúgy használhatók. A 20. ábrán látható 230 csőnek a rés alakú kimenő- 232 nyílásai úgy hosszúkásak, hogy a hosszabbik oldaluk esik a 230 cső hosszirányába. A 232 nyílások előnyösen a 230 cső kerülete mentén vannak elhelyezve a katéter infúziós tartománya mentén. Ha összehasonlítjuk a kisebb kimeneti 232 nyílásokkal ezt a hosszúkás kimeneti 232 nyílást, úgy azt tapasztaljuk, hogy ebben az esetben a katétert elhagyó folyadék áramlási sebessége nő, ugyanakkor az áramlási ellenállása a folyadéknak csökken. Előnyösen ezek a rés alakú 232 nyílások a 200 katéter hossziránya mentén a hossztengellyel párhuzamosan vannak elhelyezve, és ezek a 200 katéter egységességét nem érintik.

A 21. ábrán egy olyan 234 cső látható, amelyen a kimeneti rések olyan 236 nyílások, amelyeknek hosszúsága növekvő, ahogy a 234 cső közelebbi vége felé haladunk. A példaként! kiviteli alaknál azok a 236 nyílások, amelyek a 234 cső infúziós tartományának a közelebbi vége felé esnek, rövidebbek, mint azok a 236 nyílások, amelyek az infúziós tartomány távolabbi végéhez esnek közelebb. Ahogyan a 8. ábrán bemutattuk, a katéter 234 csöve előnyösen biztosítja a folyadék egyenletes eloszlását lényegében az összes kimeneti 236 nyíláson, még nagy áramlási sebességek esetén is. Ennek az az oka, hogy a távolabbi vég felé eső 234 nyílások nagyobb mérete kompenzálja azt a megnövekedett folyadékellenállást és nyomáscsökkenést, ami egyébként fellépne. Más szavakkal: minél nagyobbak a távolabbi végen lévő 232 nyílások, mint a közelebbi végen lévő 232 nyílások, annál nagyobb áramlási sebesség érhető el a távolabbi nyílásokon, mint amilyen akkor lenne, hogy ha ugyanolyan méretűek lennének a távolabbi nyílások, mint a közelebbi nyílások. Előnyös, hogy ha a 232 nyílások fokozatosan növekvő hosszúságúra vannak kiképezve, ez eredményezi ugyanis a legjobban az egyenletes folyadéktovábbítást. A hosszúkás résként kiképezett 236 nyílások ennél a kiviteli alaknál nagyobb áramlási sebességet biztosítanak, mint a 20. ábrán bemutatott kiviteli alaknál.

Az összes példaként! kiviteli alaknál egy független megvezetőhuzal-üreg is kialakítható a belső üregek egyikében, vagy azokkal szomszédosán, amely szakember számára már ismert.

A találmány szerinti katéter különféle orvosi felhasználásokra alkalmazható. A 22. ábrán egy olyan

HU 226 403 Β1 példát mutatunk be a 20 katéter alkalmazására, amikor a 20 katétert egy, a 242 artériában vagy vénában lévő 240 vérröghöz vezetjük. Előnyösen a katéter infúziós tartománya a 240 vérrögön belül van. A folyékony gyógyszert előnyösen a katéter csövének a közelebbi végén vezetjük be. A gyógyszer a 20 katéterből egyenletes sebességgel fog az infúziós tartományon keresztül kiáramolni, és feloldani a 240 vérrögöt.

A területen jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti katéter bármelyik kiviteli alakja különböző célokra alkalmazható, tehát idegblokkoknak a kezelésére, epidurális infúzióra, intravaszkuláris infúzióra, intraartériás infúzióra, intraartikuláris infúzióra, sebekre fájdalomcsillapításra.

Ezen túlmenően pedig az itt ismertetett katéter adott esetben egy egységet képezhet egy olyan folyadéktovábbítási vonallal, amely egy infúziós pumpát is tartalmaz, de adott esetben egy független katéter is kialakítható, amely egy infúziós pumpához van azután csatlakoztatva.

A találmányt példaként! kiviteli alakjai segítségével ismertettük, de a területen jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy a találmány oltalmi körébe eső megoldások számos egyéb, a bemutatottól eltérő kiviteli alakban is megvalósíthatók.

Claims (16)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Katéter folyadék egyenletes továbbítására egy adott anatómiai részhez, amely katéter tartalmaz egy hosszúkás csövet, azzal jellemezve, hogy a hosszúkás csőnek van egy zárt távolabbi vége, és a cső (202) oldalfalában egy sor kimeneti nyílás (204) van kiképezve, a kimeneti nyílások (204) a cső (202) adott hossza mentén, amely a katéter (200) infúziós tartományát képezi, vannak kialakítva, maga a cső (202) egy adott anatómiai tartományba behelyezhetően van kialakítva, tartalmaz még a katéter egy hosszúkás elemet (206), amely a csőben (202) legalább a katéter infúziós tartománya mentén van elhelyezve, és az elem (206) és a cső (202) között egy körgyűrű alakú térrész (208) van kiképezve, maga az elem (206) a katéterbe bevezetett folyadék elnyelésére alkalmas porózus anyagból van kialakítva, a csőnek (202) van továbbá egy a folyadék bevezetésére kiképezett közelebbi vége, és az elrendezés a közelebbi végen bevezetett folyadék nyomása a folyadékot a kimeneti nyílásokon (204) a teljes infúziós tartomány mentén lényegében azonos sebességgel továbbítóan van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti katéter, azzal jellemezve, hogy az elem (206) a csőben (202) koncentrikusan van elhelyezve.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti katéter, azzal jellemezve, hogy az elem (206) a csőben (202) nem koncentrikusan van elhelyezve.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti katéter, azzal jellemezve, hogy az elem (206) a csőhöz az infúziós tartomány közelebbi végénél gyűrű alakú kötéssel (214) van rögzítve.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti katéter, azzal jellemezve, hogy az elem (206) a csőhöz (202) az infúziós tartomány közelebbi és távolabbi vége között előnyösen középen gyűrű alakú kötéssel (222) van rögzítve.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti katéter, azzal jellemezve, hogy az elem (206) a csőhöz (202) az elem (206) távolabbi végénél van rögzítve.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti katéter, azzal jellemezve, hogy a katéter (200) tartalmaz egy a cső (202) áramlási útvonalában elhelyezett levegőszűrőt (224).
8. 8. Katéter folyadék egyenletes továbbítására adott anatómiai tartományhoz, amely katéter tartalmaz egy csövet, azzal jellemezve, hogy a cső (82) távolabbi végéhez egy csőszerűén kiképezett tekercsrugó (84), közelebbi vége van a csatlakoztatva, és a tekercsrugó (84) távolabbi végénél egy ütköző (86) van elrendezve;

   a cső (82) és a tekercsrugó (84) egy központi üregrészt képeznek, és a tekercsrugó (84) tekercsei nyugalmi állapotban, a folyadék kilépését sugárirányban a belső üregből a folyadék egy adott adagolási nyomás küszöbértéke alatt megakadályozva, egymással érintkeznek, és a tekercsrugó (84) tekercsek közötti tágulása a folyadék nyomásának az előre megadott küszöbértékkel egyenlő vagy annál nagyobb értékénél a folyadék áramlását a belső üregből a tekercsek között sugárirányban kifelé lehetővé tévőén van kialakítva.
9. 9. A 8. igénypont szerinti katéter, azzal jellemezve, hogy a tekercsrugó (84) a tekercsei között, a kerülete mentén sugárirányban a folyadék egyenletes áramlását biztosítóan van kialakítva.
10. 10. A 8. igénypont szerinti katéter, azzal jellemezve, hogy a katéter (80) az ütközőben (86) egy vezetőhuzal számára kiképezett belső üreget tartalmaz.
11. 11. Eljárás katéter előállítására, amely katéterrel adott anatómiai tartományhoz egyenletes folyadékáramot tudunk létrehozni, azzal jellemezve, hogy létrehozunk egy csövet, a csőnek a távolabbi végéhez egy henger alakú tekercsrugó közelebbi végét csatlakoztatjuk úgy, hogy a cső és tekercsrugó egy központi üreg egy részét képezik, és a tekercsrugó egymással szomszédos tekercsekből van kialakítva, amelyek nyugalmi állapotban egymással érintkeznek és megakadályozzák, hogy a folyadék a folyadék nyomásának egy adott adagolási küszöbértéke alatt van, a központi üregből a tekercsek között sugárirányban kiáramoljon, és a tekercsrugó tágulási értékét úgy választjuk meg, hogy ha a folyadék nyomása az adagolási küszöbértékkel megegyezik vagy annál nagyobb, a folyadék a belső üregből a tekercsek között sugárirányban kifelé áramlik, továbbá a tekercsrugónak a távolabbi végére egy ütközőt helyezünk el.
12. 12. Katéter folyadék továbbítására egy anatómiai tartomány teljes egészére, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy távolabbi végénél zárt csövet (92), amely csőnek (92) egy adott hosszúsága határozza meg a katéter infúziós tartományát, az infúziós tartomány mentén egy

    HU 226 403 Β1 sor kimeneti nyílás (96) van a cső (92) falában kiképezve, és csőszerű tekercsrugó (94) van koncentrikusan az infúziós tartományban elhelyezve úgy, hogy a csövön (92) és a tekercsrugón (94) belül egy belső üreg van kialakítva, a cső (92) és a tekercsrugó (94) egy központi üregrészt képeznek, és a tekercsrugó (94) tekercsei nyugalmi állapotban, a folyadék kilépését sugárirányban a belső üregből a folyadék egy adott adagolási nyomás küszöbértéke alatt megakadályozva, egymással érintkeznek, és a tekercsrugó (94) tekercsek közötti tágulása a folyadék nyomásának az előre megadott küszöbértékkel egyenlő vagy annál nagyobb értékénél a folyadék áramlását a belső üregből a tekercsek között és a kimeneti nyílásokon (96) sugárirányban kifelé lehetővé tévőén van kialakítva.
13. 13. A 12. igénypont szerinti katéter, azzal jellemezve, hogy a tekercsrugó (94) a tekercsek közötti folyadék egyenletes kiadagolását a tekercsrugó (94) egy részének kerülete és hossza mentén, és ezt követően a kimeneti nyílásokon (96) történő kiáramlását biztosító módon van kialakítva.
14. 14. A 12. igénypont szerinti katéter, azzal jellemezve, hogy a kimeneti nyílások (96) a folyadékot kimeneti nyílásokon (96) azonos sebességgel kiáramoltató módon vannak kialakítva.
15. 15. A 12. igénypont szerinti katéter, azzal jellemezve, hogy a tekercsrugó (94) és a cső (92) a tekercsrugó (84) hossza mentén egymással érintkezésben vannak.
16. 16. Eljárás katéter gyártására és a katéterből folyadék továbbítására egy adott anatómiai tartományhoz, azzal jellemezve, hogy az eljárás a következő lépésekből áll:

    - létrehozunk egy, a távoli végén zárt csövet, a cső egy adott hosszát infúziós tartománynak jelöljük ki, az infúziós tartomány oldalfalában pedig kimeneti nyílásokat képezünk ki, és

    - egy csőszerű tekercsrugót helyezünk be koncentrikusan az infúziós tartományba úgy, hogy egy belső üreget hozunk létre a csőben és a tekercsrugón belül, maga a tekercsrugó nyugalmi állapotban egymással szomszédos tekercsekből van kialakítva, amelyek egymással érintkeznek úgy, hogy a folyadék továbbítását egy megadott adagolási küszöbérték nyomás alatt a belső üregből a tekercsek között kifelé akadályozza, a tekercsrugó megnyúlása, azaz a tekercsek közötti tágulása úgy van kialakítva, hogy amikor a nyomás értéke nagyobb vagy egyenlő, mint az adagolási küszöbérték, a folyadék a belső üregből a tekercsek között sugárirányba kifelé és a kimeneti nyílásokon át áramlik.