HU226256B1 - A recombinant newcastle disease virus nucleoprotein mutant as a marker vaccine - Google Patents

A recombinant newcastle disease virus nucleoprotein mutant as a marker vaccine Download PDF

Info

Publication number
HU226256B1
HU226256B1 HU0302265A HUP0302265A HU226256B1 HU 226256 B1 HU226256 B1 HU 226256B1 HU 0302265 A HU0302265 A HU 0302265A HU P0302265 A HUP0302265 A HU P0302265A HU 226256 B1 HU226256 B1 HU 226256B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
ndv
mutant
vaccine
epitope
amino acid
Prior art date
Application number
HU0302265A
Other languages
English (en)
Inventor
Teshome Mebatsion
Marcus Josephus Marie Koolen
Original Assignee
Intervet Int Bv
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Intervet Int Bv filed Critical Intervet Int Bv
Publication of HUP0302265A2 publication Critical patent/HUP0302265A2/hu
Publication of HUP0302265A3 publication Critical patent/HUP0302265A3/hu
Publication of HU226256B1 publication Critical patent/HU226256B1/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K14/00Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • C07K14/005Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from viruses
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • A61P31/12Antivirals
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • A61K2039/51Medicinal preparations containing antigens or antibodies comprising whole cells, viruses or DNA/RNA
    • A61K2039/525Virus
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • A61K2039/51Medicinal preparations containing antigens or antibodies comprising whole cells, viruses or DNA/RNA
    • A61K2039/525Virus
    • A61K2039/5254Virus avirulent or attenuated
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • A61K2039/51Medicinal preparations containing antigens or antibodies comprising whole cells, viruses or DNA/RNA
    • A61K2039/525Virus
    • A61K2039/5256Virus expressing foreign proteins
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • A61K2039/55Medicinal preparations containing antigens or antibodies characterised by the host/recipient, e.g. newborn with maternal antibodies
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N2760/00MICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA ssRNA viruses negative-sense
    • C12N2760/00011Details
    • C12N2760/18011Paramyxoviridae
    • C12N2760/18111Avulavirus, e.g. Newcastle disease virus
    • C12N2760/18122New viral proteins or individual genes, new structural or functional aspects of known viral proteins or genes

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Virology (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Gastroenterology & Hepatology (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Oncology (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Communicable Diseases (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Medicines Containing Antibodies Or Antigens For Use As Internal Diagnostic Agents (AREA)
  • Micro-Organisms Or Cultivation Processes Thereof (AREA)
  • Peptides Or Proteins (AREA)
  • Medicines Containing Material From Animals Or Micro-Organisms (AREA)

Description

Newcastle-betegség vírusa (NDV) felelős a baromfi egyik legpusztítóbb betegségéért, és alapvetően befolyásolja az üzemi baromfitenyésztést. Csirkék, pontosabban kereskedelmi forgalomba kerülő csirkék vakcinációját világszerte elvégzik. Bár hatékony élő vagy inaktivált ND-vakcinák jelenleg rendelkezésre állnak, a vírus továbbra is fenyegeti a kereskedelmi forgalomba kerülő állományokat.
Az NDV negatív szálú RNS-vírus-genomja, melynek mérete körülbelül 15 kb, hat gént tartalmaz, amely hat jelentős strukturális fehérjét kódol: nukleoproteint (NP), foszfoproteint (P), mátrixfehérjét (M), fúziós fehérjét (F), hemagglutinin-neuraminidázt (HN) és RNS-függő RNS-polimerázt (L). Az RNS NP, P és L fehérjékkel együtt ribonukleoprotein-komplexet (RNP) alakít ki, amely templátként szolgál RNS-szintézishez. Valamennyi negatív szálú vírus (NSV) közös jellemzője, hogy genetikai információjuk kizárólag RNP formájában van jelen. Az RNP, tehát nem a csupasz RNS, templátként szolgál transzkripcióhoz és replikációhoz.
NP a P és L jelű, polimeráz-fehérjékkel együtt rendkívül fontos szerepet játszik a vírusburok kialakításában (csomagolásban) és az RNS enzimes lebontásával szembeni védelmében. Az NP szabályozza továbbá a vírusgenom transzkripcióját és replikációját úgy, hogy kölcsönhatásba lép csak P-vel, P-vel és L-lel (RNS-polimerázokkal) egyaránt, vagy önmagával (NP-NP-kölcsönhatás). Sendai paramixovírus esetén kimutatták, hogy egy NP-eredetű konzervatív N-terminális régió játszik szerepet az NP-RNS és NP-NP közötti kölcsönhatásban [Buchholz és munkatársai, J. Virol. 67, 5803-5812 (1993)], míg a karboxiterminális doménről kimutatták, hogy templátfunkcióhoz szükséges (Curran és munkatársai, J. Virol. 67, 4358-64). Ezért az NP nagyobb része abszolút esszenciális a vírusreplikációhoz, mert az NP többszörösen részt vesz az RNP szerveződésében és biológiai aktivitásában.
Számos országban létezik már törvényi szabályozás arra az esetre, ha NDV-járvány tör ki. Néhány országban az a gyakorlat, hogy a fertőzött madarakat kötelező jelleggel elpusztítják. A sikeres nemzetközi baromfikereskedelem folyamatosságának biztosítása céljából rendszeres ND-ellenőrző intézkedések bevezetése kívánatos. Azonban valamennyi jelenleg alkalmazott, teljes vírusra alapuló, élő és inaktivált ND-vakcinák rendelkeznek azzal a jelentős hátránnyal, hogy immunizált állatokat nem lehet megkülönböztetni fertőzött állatoktól standard szerológiai tesztek, például hemagglutináció-gátlási (Hl) vagy vírussemlegesítési (VN) tesztek alkalmazásával. Ezért olyan NDV-ből származó immunogén anyagra van szükség, amelyben egy NDV-fehérjéből legalább egy immundomináns epitóp hiányzik. Az epitóp-antigénen lévő, kis szerkezeti régió, amely kölcsönhatásba képes lépni egy ellenanyaggal. Az epitóp lehet olyan kicsi, hogy egy polipeptid három aminosavából áll, de általában 5-10, vagy bizonyos esetekben több aminosavból áll.
A közelmúltban nagy népszerűségre tettek szert az úgynevezett „markervakcinák az állatorvos-tudomány területén olyan esetekben, ha bizonyos betegségek leküzdése nemzeti vagy nemzetközi érdek. Egy markervakcinát olyan vakcinaként definiálunk, amely diagnosztikai teszttel együtt alkalmazva, képes immunizált állatokat és fertőzött állatokat szerológiailag megkülönböztetni.
Markervakcinák kifejlesztésére alkalmazott megközelítésekben egy vagy több, nem esszenciális, de immunogén gént deletálnak. Ez a megközelítés többnyire olyan DNS-vírusok esetén alkalmazható, amelyek néhány nélkülözhető gént tartalmaznak (például herpeszvírusok). RNS-vírusok esetén a legtöbb gén esszenciális, vagy a nem esszenciális gének nem immunogének. Az NDV egy negatív szálú RNS-vírus, hat jelentős strukturális gént tartalmaz, amelyek mindegyike esszenciális a vírusszaporodása szempontjából. Egy vagy több gén deléciójától azt várnánk, hogy biológiai aktivitások elvesztését okozza. Valóban, míg állatok más vírusos fertőző betegségeinek leküzdésére szolgáló programok kifejlesztés alatt állnak, addig a technika jelenlegi állása szerint NDV-vakcinatörzsre alapuló olyan vakcinát még nem írtak le, amely beleillene az ND megfékezését célzó programokba.
Markervakcina kifejlesztésének alternatív megközelítési módja „alegységvakcinák” alkalmazása. Ezt a megközelítést NDV-re úgy dolgozták ki, hogy két glikoproteint: fúziós fehéijét (F) és hemagglutinin-neuraminidázt (HN) azonosítottak, amelyek szerepet játszanak védettséget biztosító immunitás indukálásában. Sikeresen előállítottak olyan rekombináns vektorokat, például pulykában előforduló herpeszvírust (HVT) és baromfihimlő-vírust (FPV), amelyek NDV-F-et és/vagy HN-t expresszáltak, és biztonságosságukat és hatékonyságukat alaposan vizsgálták.
Negatív szálú RNS-vírusok (NSV) nukleoproteinjei (NP) természetes körülmények között nagymértékben immunogének, és diagnosztikai célú ELISA-ban antigénként alkalmazzák azokat. Ez lehet például veszettség, kanyaró, marhavész, vezikuláris sztomatítisz vírusa és NDV. Ezeket a teszteket többnyire a vakcinációs programok követésére használják. NDV-HN-alegységvakcinával összefüggésben leírtak NP-re alapuló immunológiai vizsgálati eljárást is diagnosztikai tesztként az immunizált és fertőzött állatok megkülönböztetésére [Makkay és munkatársai, Vet. Microbiol. 66, 209-222 (1999)]. Azonban NP-t tesztelő immunológiai vizsgálati eljárások teljes NSV-alapú markervakcinával, különösen NDV-vakcinával összefüggésben nem léteznek, főleg annak a ténynek köszönhetően, hogy a nagyon vitális NP-gén genetikai módosításának várhatóan káros következményei lesznek a vírusreplikációra és a fertőzőképességre.
Az NDV-alegységvakcinák hátránya azonban az, hogy az NDV-ben lévő F- vagy HN-fehérjét expresszáló rekombináns vírusok hatékonyságát az anyai eredetű ellenanyagok (MDA) jelenléte jelentősen lecsökkenti nagyüzemi tenyészetekben. Ezzel szemben teljes víruspreparátumra alapuló, általánosan alkalmazott ND-vakcinák teljes védelmet biztosítanak még MDA jelenlétében is.
HU 226 256 Β1
Néhány rekombináns vektor további általánosan előforduló hátránya az, hogy védőhatású immunitás késve kezdődik. Az általánosan alkalmazott, élő ND-vakcinák általában a vakcináció után 6-7 nappal nyújtanak teljes védelmet, míg kimutatták, hogy az NDV-ből származó F-fehérjét expresszáló, rekombináns HVT-re alapuló vakcinák által indukált immunitás a vakcinációt követő 14. és 21. nap között kezdődik [Morgan és munkatársai, Avian Dis. 37, 1032-1040 (1993)].
ND-alegységvakcinák említett hátrányaira tekintettel szükség van olyan, teljes vírusra alapuló ND-markervakcinára, amelyben az F- és HN-fehéije natív formája megmarad, és amelyet szerológiailag meg lehet különböztetni mind a vad típusú, mind az általánosan alkalmazott vakcinavírusoktól.
A WO 99/66045 számú nemzetközi közzétételi iratban leírtak genetikailag módosított NDV-mutánson alapuló NDV-markervakcinát, amelyben az NDV-fehérjéből hiányzik egy immundomináns epitóp. Ez a vakcinavírus azonban olyan hibrid HN-fehérjét tartalmaz, amely csak egynegyed részben tartalmaz NDV-ből származó HN-fehérjét, míg a HN-fehérje fennmaradó része egy eltérő szerkezetű, madárban előforduló 2. vagy 4. típusú paramixovírusból származik. Az NDVHN-régió nagy részének eltávolítása érthetően csökkenteni fogja a HN szerepét az NDV védettséget biztosító ellenanyag indukálásában.
Jelenleg rendelkezésre álló, élő NDV-vakcinákat csak kikelt csirkéknek lehet beadni ivóvízzel, aeroszollal, szemcseppel vagy parenterálisan. Az említett beadási módoknak vannak bizonyos hátrányai. Ezek közül a legjelentősebb, hogy ezek a módszerek igen költségesek a beadás munkaigényessége miatt. A közelmúltban vakcinák embrióvakcinaként való alkalmazása hatékonynak és gazdaságosnak bizonyult [Sharma és Burmester, Avian Diseases 26, 134-149 (1982), és Sharma, Avian Diseases 29, 1155-1169 (1985)]. Továbbá az embrióvakcinációt előnyösnek találták amiatt, mert konkrét betegséggel szemben fiatal korban kialakul rezisztencia, és egyforma vakcinadózis adható be minden tojásba több injekciós fejjel felszerelt, félautomata berendezések alkalmazásával.
Meg kell jegyezni, hogy sok vakcinát, melyeket hagyományosan a madarak kikelését követő vakcinációra alkalmaznak, nem lehet in ovo vakcinációra alkalmazni. A késői embrionális állapotban, kikelés előtt álló embriók nagymértékben érzékenyek a legtöbb vizsgált vakcinavírussal való fertőzésre, ideértve azokat a vakcinavírusokat, amelyeket az egynapos csirkék vakcinációjára biztonságosan lehet alkalmazni. Ennek következtében az általánosan alkalmazott vakcinákat nem lehet in ovo beadni.
Jelenleg nem áll rendelkezésre a kereskedelemben olyan ND-vakcina, amelyet in ovo lehet alkalmazni, leginkább a magas embriómortalitás miatt, amely még a két legenyhébb, kereskedelemben rendelkezésre álló NDV-vakcinatörzzsel is társult, melyek konkrétan: NDW (5,149,530 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) és C2 (5,750,111 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás).
A 5,427,791 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (Regents of University of Minnesota) szerint kémiai mutagén ágenseket alkalmaznak Hitchner-B1-törzs NDV-mutánsainak előállítására, amelyek nem patogének késői embrionális állapotban alkalmazva. A B1-törzs etil-metanin-szulfonáttal (EMS) való kémiai kezelése NDV-B1-EMS mutáns vírust eredményezett, amelyet biztonságosan be lehetett adni csirketojásokba, 18 napos embrióknak. Azonban hátránya az, hogy a törzs tojásban való passzálását EMS mutagén ágens jelenlétében kell végezni, mert a mutáns visszaalakulhat szülői B1-törzzsé, amely nem biztonságos az embriókra nézve.
A találmány szerinti megoldás kidolgozása során célul tűztük ki olyan NDV-mutáns előállítását, amelyet hatóanyagként lehet alkalmazni teljes vírusra alapuló ND-markervakcinában, lehetővé téve vad típusú NDVvel fertőzött vagy szokásosan alkalmazott NDV-vakcinatörzsekkel immunizált állatok szerológiai megkülönböztetését az ilyen NDV-mutánson alapuló vakcinával immunizált állatoktól.
A találmány szerinti megoldás kidolgozása során további célul tűztük ki olyan NDV-mutáns előállítását, amelyet hatóanyagként lehet alkalmazni olyan vakcinában, amelyet nemcsak tojásból kikelt fiatal madaraknak lehet beadni, hanem biztonságosan in ovo is be lehet adni.
A találmány szerinti megoldásban teljesítjük ezeket a célokat úgy, hogy létrehozunk olyan genetikailag tervezett NDV-mutánst, amely abban különbözik az ismert NDV (vakcina) törzsektől, hogy NP-ből eltávolítunk egy új immundomináns epitópot, amely szerológiailag nagyon releváns NDV-fertőzésben, de amelynek deléciója nem befolyásolja hátrányosan az új NDVmutáns védettséget biztosító tulajdonságait.
A találmány tárgyát képezi NDV-mutáns, amelyben egy NDV-fehérjében hiányzik egy immundomináns epitóp a fehérjét kódoló génben végbement mutáció eredményeként, amely NDV-mutánsban a nukleoprotein (NP) régiójában hiányzik egy epitóp, amely régió 1. azonosító számú aminosavszekvenciával (447-455. aminosavak) rendelkezik.
Azt találtuk, hogy az NP-ben lévő, Phe Leu Asp Leu Met Arg Ala Val Ala aminosavszekvencia (447-455. aminosavak), melyeket az NDV-genom 1460-1468. nukleotidjai kódolnak, tartalmazza az NDV-NP immundomináns epitópját. Megjegyezzük, hogy gyakorlatilag minden NDV-vel fertőzött csirkéből származó antiszérum kölcsönhatásba képes lépni az említett régióban elhelyezkedő epitóppal. Az antiszérumok kölcsönhatásba lépnek a fentebb említett aminosavakkal, de lényegi módon nem képesek kölcsönhatásba lépni az említett régiót szegélyező aminosavakkal.
Továbbá a 2. ábrán bemutatjuk, hogy mind az élő, mind az inaktivált, szokásosan alkalmazott NDV-törzsek által csirkében indukált antiszérumok reakcióba lépnek azzal a 18 tagú peptiddel, amely a Gly Glu Thr Gin Phe Leu Asp Leu Met Arg Ala Val Ala Asn Ser Met Arg Glu (2. azonosító számú szekvencia), (443-460) aminosavakból áll, melyek a (447—455)-régiót tartal3
HU 226 256 Β1 mázzák. A régiót felölelő aminosavszekvenciák összehasonlítása 100%-os aminosavazonosságot mutatott velogén Texas-GB-törzsben, mezogén BeaudetteC-törzsben és lentogén Clone-30-törzsben. Ezért markervakcinák kifejlesztésének fontos kritériuma általánosan alkalmazott NDV-törzsekből származó egyik fehérje által kifejezett olyan epitóp azonosítása, amit a csirke immunrendszere felismer.
A leírásban használt, NDV-genom nukleotidhelyzeteinek és NDV-fehérjékben lévő aminosavak azonosítására szolgáló, zárójelben szereplő számozás Römer-Oberdörfer és munkatársai által leírtak szerint történik [J. Gén. Virol. 80, 2987-2995 (1999), Y18898. EMBL nyilvántartási szám].
Továbbá váratlanul azt találtuk, hogy annak ellenére, hogy az NP az NDV-replikációjában esszenciális fehérje, (447-455) aminosavak nem szükségesek a vírusreplikáció számára. Olyan fertőző, rekombináns NDV-mutánst, amely nem expresszálja a régióban lévő epitópot, sikeresen visszaizoláltak sejtekből alkalmas plazmiddal való transzfekció után, „reverz genetikai” technológiát alkalmazva, és ezeket hatékonyan lehetett szaporítani csirketojásokban.
A találmány szerinti NDV-NP-mutánst az NP-génbe bevitt mutációval állítottuk elő, így az immundomináns epitóp elvesztette azt a képességét, hogy csirkékben a (443-460) aminosavszekvenciával rendelkező, 18 tagú peptidben lévő epitóppal reakcióba lépő ellenanyagokat indukáljon. A 2. és 3. példában bemutatjuk, hogy (i) a találmány szerinti NDV-NP-mutáns képes Hl-ellenanyagokat és poliklonális csirkében termelődő antiNDV-szérumot indukálni, amelyek reagálnak a teljes vírusantigénnel, de (ii) ezek az antiszérumok nem reaktívak a 18 tagú peptidben lévő epitóppal.
Az a megfigyelés, hogy a találmány szerinti NDVNP-mutáns ellen termeltetett anti-NDV-szérumokat meg lehet különböztetni a természetesen előforduló NDV-törzsek és általánosan alkalmazott NDV-vakcinatörzsekkel szemben termeltetett csirkeszérumoktól úgy, hogy vizsgáljuk az antiszérum és a (447-455)-régióban elhelyezkedő epitóp közötti kölcsönhatást, az NDV-NP-mutánst alkalmassá teszi szóba jöhető markervakcinaként történő alkalmazásra. A találmány tárgyát képezi különösen olyan NDV-NP-mutáns, amelyben hiányzik a (447-455)-régióban elhelyezkedő immundomináns epitóp, és amely csirkékben olyan antiszérumot indukál, amelyet meg lehet különböztetni az általánosan alkalmazott törzsek által indukált antiszérumtól úgy, hogy vizsgáljuk a mutáns antiszérum és a (447—455)-régiót tartalmazó peptid közötti kölcsönhatást olyan monoklonális ellenanyag jelenlétében, amely specifikusan képes kötni ebben a régióban elhelyezkedő immundomináns epitópot. Ez utóbbi esetben a vizsgálat általában immunológiai kompetitív vagy blokkolási vizsgálati eljárás.
Tehát a találmány szerinti, konkrét NDV-NP-mutánst az jellemzi, hogy a mutáns olyan antiszérumot indukál csirkékben, amely nem tartalmaz az NP (447-455) aminosavrégiójában elhelyezkedő, immundomináns epitóppal reagálni képes ellenanyagokat.
A találmány egy előnyösebb megvalósítási módja szerint, a találmány tárgyát képezi NDV-NP-mutáns, amely olyan antiszérumot indukál csirkékben, amely nem tartalmaz 2. azonosító számú NP-aminosavszekvenciával (443-460. aminosavak) rendelkező, 18 tagú peptiddel reagálni képes ellenanyagokat.
Az „olyan antiszérumot indukál csirkékben, amely nem tartalmaz olyan ellenanyagokat, amelyek reagálnak” kifejezés a leírásban azt jelenti, hogy a fertőzött/immunizált csirkéből kinyert szérumminta negatívnak bizonyul a direkt vagy blokkolási NP-enzimkapcsolt immunszorbens vizsgálati eljárásban (ELISA).
Tipikusan az abszorbancia (OD) küszöbérték (cutoff) a pozitív és negatív minták megkülönböztetésére szolgáló NP-ELISA-ban SPF-csirkékhez tartozó negatív kontrollminták átlagos P/N-aránya felett háromszoros standard deviációra volt állítva (ahol P=egy hordozómolekulához kapcsolt, releváns peptiddel burkolt mérőhelyekhez tartozó minták OD-ja; N=a hordozómolekulával burkolt mérőhelyekhez tartozó minták OD-ja). Hordozómolekula lehet hordozófehérje, például BSA, ovalbumin, KLH, szénhidrátlánc vagy szintetikus aminosavlánc.
Az NP-gén az NDV-genomban az 56. és 1801. nukleotidhelyzetek között helyezkedik el (NDV-törzs „Clone 30®). Az NDV-ben lévő NP 489 aminosavhosszúságú, és nagymértékben konzervatív lentogén, mezogén és velogén törzsekben. Az említett NDV-törzsben lévő NP-gén nukleotidszekvenciáját és aminosavszekvenciáját bemutatjuk 3. és 4. azonosító számú szekvenciaként. A „Clone-30” NP-génjéből levezetett aminosavszekvencia és a velogén Texas GB és a mezogén Beaudette-C NDV-törzsek megfelelő szekvenciáinak összehasonlítása 100%-os, illetve 99,3%-os azonosságot mutat. Polipeptidrégió meghatározása esetén a leírásban a konkrét „Clone-30” NDV törzsből származó konkrét aminosavszekvenciára hivatkozunk, ezt a régiót úgy tekintjük, hogy felöleli a megfelelő régiót, amely más NDV-törzshöz képest eltérő aminosavszekvenciával rendelkezik.
Mutáción „vad típusú” vagy szülői NDV-törzsben lévő, módosítatlan NP-génben (natív NP-t képes expresszálni) található genetikai információ megváltoztatását értjük, így az NDV-mutáns által expresszált NP-ben hiányzik az NP (447-455)-régiójában elhelyezkedő immundomináns epitóp.
Az NP-génbe bevitt mutációval szembeni további követelmény, hogy a megváltoztatott NP lehetővé tegye fertőző NDV visszaizolálását sejttenyészetből azután, hogy ezek a sejtek transzferálva lettek a megfelelő plazmidokkal, NDV-re alkalmazott „reverz genetikai” technikával. Az 1. és 2. példában olyan kísérleteket ismertetünk, amelyek alkalmasak annak meghatározására, hogy a megváltoztatott NP képes-e NDV-ellenanyag indukálására, valamint megengedett mutáció meghatározására olyan fertőző vírus előállítása céljából, amely visszaizolálható alkalmas plazmidokkal transzfektált sejttenyészetből.
A mutáció lehet például nukleinsav szubsztitúciója, deléciója, inszerciója vagy ezek kombinációja.
HU 226 256 Β1
A találmány egy előnyös megvalósítási módja szerint, az NDV-NP-mutáns egy vagy több aminosavdeléciót vagy szubsztitúciót tartalmaz az 1. azonosító számú aminosavszekvenciával rendelkező NP-régióban (447—455. aminosavak).
Azt találtuk, hogy nem minden deléció megengedett az NP-gén immundomináns epitópot kódoló szekvenciát tartalmazó régiójában. A 443-460. NP-aminosavaknak megfelelő nukleotidok deléciója (NDVΔ18 mutáns) alkalmas plazmidokkal transzfektált sejttenyészetből visszaizolálható, fertőző NDV-mutánshoz vezetett, míg a 444-455. NP-aminosavaknak (NDVΔ12 mutáns) vagy a 442-489. aminosavaknak (NDVΔ48 mutáns) megfelelő nukleotidok deléciója nem.
A fehérje szekunder szerkezetének elemzése (Garnier-Osguthorpe-Robson analízis) azt mutatta, hogy az NP 444-459. aminosavai alfa-hélixet alakítanak ki. Azt találtuk, hogy a teljes hélix és a szegélyezőnukleotidok (Δ443-460) eltávolítása nem akadályozza életképes, fertőző rekombináns NDV kialakulását, míg a részleges hélixstruktúra vagy az NP-fehérje további részeinek eltávolítása után nem tudtunk fertőző NDV-t visszaizolálni sejttenyészetből.
Tehát, a találmány szerinti előnyös NDV-mutáns 443±1-460±1. aminosavak delécióját tartalmazza.
A találmány előnyös megvalósítási módjának különösen előnyös vonatkozása szerint, az NDV-NP-mutáns a 443-460. aminosavak delécióját tartalmazza.
A találmány szerinti, különösen előnyös NDV-mutáns olyan fentebb leírt NDV-mutáns, amely további gyengítő mutációkat tartalmaz. Ilyen NDV-mutánsokat bármelyik általánosan alkalmazott ND-vakcinatörzsből lehet származtatni. Ilyen alkalmas NDV-vakcinatörzsek kereskedelmi forgalomban lévő ND-vakcinákban vannak, például: Clone-30®, La Sota, Hitchner B1, NDW, C2 és AV4, melyek közül a Clone-30® az előnyös vakcinatörzs.
A találmány előnyös megvalósítási módjának egy további vonatkozása szerint, a találmány tárgyát képezi rekombináns vektorvírus, amely a fentebb leírt NDVmutánsra alapul. Ilyen rekombináns vektorvírust nemcsak az NDV elleni, hanem más fertőző baromfibetegségek elleni vakcina előállítására is lehet alkalmazni. Ezzel alternatív módon, ilyen rekombináns vektorvírus extra biztonságot nyújt diagnosztikai tesztben is, valamint a rekombináns vírusokat vonzó, szóba jöhető kettős markerré teszi.
NDV-vektorhoz juthatunk, ha a fentebb definiált, NP immundomináns epitópját kódoló régiót leolvasási fázist megtartva (teljes vagy részleges) szubsztituáljuk NP-től eltérő polipeptid, azaz más madárban előforduló patogénből származó polipeptid immundomináns epitópját kódoló, heterológ nukleinsavszekvenciával. Az immundomináns epitóp megfelel olyan polipeptidrégiónak, amely képes kölcsönhatásba lépni gyakorlatilag valamennyi antiszérummal, melyet a polipeptid (polipeptidet tartalmazó készítmény) indukál.
Egy előnyös találmány szerinti NDV-vektorban az NP 444-459. vagy 444-455. aminosavait kódoló nukleotidokat heterológ nukleotidszekvencia helyettesíti, különösen 16, illetve 12 aminosavat (sorrendben) kódoló heterológ nukleotidszekvencia.
Az 5. példában bemutatjuk, hogy NDV-vel nem rokon vírus B-sejtes epitópját NDV NP-immundomináns epitópjának helyettesítésére lehet alkalmazni. A rekombináns NDV-vektorok képesek voltak az idegen epitóp ellen specifikus ellenanyagokat indukálni anélkül, hogy az NP-n lévő immundomináns epitópra specifikus ellenanyagok indukálódtak volna. Továbbá bemutatjuk, hogy az expresszált idegen epitóp képes védettséget indukálni a megfelelő vad típusú vírus fertőzésével szemben.
NDV-vektort előállíthatunk úgy is, hogy madárban előforduló, más patogénből származó polipeptidet kódoló heterológ nukleinsavszekvenciát az NDV-mutáns nem transzlálódó régiójába inszertálunk. Erre a célra alkalmas, nem transzlálódó régiók a genomi promoter és az NP-gén startpontja között, és az NP/P, P/M, M/F, F/HN és HN/L gének kapcsolódási pontjainál, valamint az L-gén vége és az antigenom promotere között vannak. A heterológ nukleinsavszekvencia kódolhat madárban előforduló patogénből, például fertőző nyálkatömlő-betegség vírusából, fertőző bronchitis vírusából, Marek-betegség vírusából, madárban előforduló agyés gerincvelőgyulladás vírusából, madárban előforduló reovírusból, madárinfluenza-vírusból, csirkeanémia-vírusból, Salmonella spp., E. coli és Eimeria spp. fajokból származó antigént.
A találmány szerinti NDV-NP-mutánst elő lehet állítani jól ismert „reverz genetikai” módszerrel, amely lehetővé teszi nem szegmentált, negatív szálú RNS-vírusok genetikai módosítását [összefoglaló irodalom: Conzelmann, Annu. Rév. Génét. 32, 123-162 (1998), és Roberts és Rose, Virology 247, 1-6 (1998)].
Továbbá NDV-re alkalmazható, ilyen módszert szintén leírtak Peeters és munkatársai [J. Virology 73, 5001-5009 (1999)], valamint Römer-Oberdörfer és munkatársai [J. Gén. Virol. 80, 2987-2995 (1999)], és ilyen található az 1. példában.
A kívánt mutációkat az NDV-genomba be lehet vinni szakember által általánosan ismert, ilyen célra szolgáló eljárások alkalmazásával. A mutációkat különösen helyspecifikus mutagenezissel visszük be. Ilyen eljárást közlünk a leírásban is, de ilyen eljárásokat általánosan alkalmaznak a szakterületen [Peeters és munkatársai, lásd fentebb (1999); „Current Protocols in Molecular Biology, szerk. F. M. Ausubel és munkatársai, Wiley N. Y., (1995), 8.5.1-8.5.9 old.; valamint Kunkel és munkatársai, Methods in Enzymology 154, 376-382 (1987)].
A váratlan felismerésen túl, hogy találmány szerinti NDV-NP-mutáns képes csirkékben olyan ellenanyagválaszt indukálni, amelyet meg lehet különböztetni a természetesen előforduló NDV törzsek által kiváltott ellenanyagválasztól, továbbá azt találtuk, hogy a fentebb leírt NDV-NP-mutáns képes védő hatású immunválaszt kiváltani.
Tehát a találmány egy másik előnyös megvalósítási módja szerint, a találmány tárgyát képezi baromfiban előforduló, Newcastle-betegség elleni vakcina, amely
HU 226 256 Β1 fentebb definiált NDV-NP-mutánst élő vagy inaktivált formában, és gyógyászatilag elfogadható hordozót vagy hígítószert tartalmaz.
A találmány szerinti vakcinát általánosan alkalmazott eljárásokkal, például kereskedelmi forgalomban rendelkezésre álló, élő és inaktivált NDV-vakcinákra általánosan alkalmazott eljárásokkal előállítani.
Röviden összefoglalva, érzékeny szubsztrátot beoltjuk az NDV-NP-mutánssal, és addig tenyésztjük, míg a vírus egy kívánt titerig szaporodik, majd az NDV-t tartalmazó anyagot elkülönítjük. Ezt követően az elkülönített anyagot immunogén tulajdonságú gyógyászati készítménybe formulázzuk.
Minden olyan szubsztrátot, amely képes ND-vírusok replikációját elősegíteni, alkalmazható a találmány szerinti megoldásban, beleértve primer (madár) sejttenyészeteket, például csirkeembrióból származó fibroblasztsejteket (CEF) vagy a csirkeeredetű vesesejteket (CK) vagy emlőssejtvonalakat, például VERO-sejtvonalat, vagy bébihörcsög veséjéből származó (BHK) sejtvonalat.
Különösen alkalmas szubsztrát, amin NDV-NP-mutánst szaporítani lehet, SPF embriót tartalmazó tojások. Embriót tartalmazó tojásokat be lehet oltani például tojásonként 0,2 ml NDV-tartalmú allantois folyadékkal, amely legalább 102 ° EID50-et tartalmaz. Előnyösen, 9-11 napos embriót tartalmazó tojásokat körülbelül IO5·0 EID50-el oltunk, majd 37 °C-on, 2-4 napig inkubáljuk azokat. 2-4 nap elteltével az ND-vírusterméket el lehet különíteni, előnyösen az allantois folyadék elkülönítésével. Ezután a folyadékot 10 percig centrifugálhatjuk 2500 g-n, majd a folyadék felülúszóját átszűrjük egy (100 pm) szűrőn.
A találmány szerinti vakcina NDV-NP-mutánst tartalmaz szokásosan alkalmazott, gyógyászatilag elfogadható hordozóval vagy hígítószerrel.
Az élő vírust tartalmazó vakcinát szuszpenzióként vagy liofilizált formában lehet előállítani és forgalomba hozni. Hordozók lehetnek stabilizálószerek, tartósítószerek és pufferek. Hígítószer lehet víz, vizes puffer vagy poliolok.
A találmány szerinti élő vakcina kívánt esetben tartalmazhat adjuvánst. Adjuváns-aktivitással rendelkező alkalmas vegyületek és készítmények lehetnek például ugyanazok, amelyeket lentebb, az inaktivált NDV-vakcina esetén megemlítünk.
Bár a találmány szerinti élő vakcinát beadhatjuk injekcióval, például intramuszkulárisan vagy szubkután, a vakcinát előnyösen olcsó tömeges beadási technikák alkalmazásával adjuk be, melyet általánosan alkalmaznak NDV-vakcinációra. NDV-vakcinációra ilyen technika lehet ivóvízzel történő beadás vagy spray-vakcináció.
A találmány szerinti NDV-NP-mutáns egy további nem várt tulajdonsága, hogy a csirkeembriókra nézve szignifikánsan gyengébb a fertőzőképessége, így in ovo lehet beadni. Tehát szintén a találmány tárgyát képezi vakcina, amely fentebb leírt NDV-NP-mutánsra alapul, és amelyet in ovo vakcinációra lehet alkalmazni.
Az NDV-NP-mutánst tartalmazó vakcinával embriót tartalmazó tojásokat szokásos in ovo vakcinációs eljárások szerint lehet oltani. Szokásosan a vakcinát az embriót tartalmazó tojásba a kikelés előtti utolsó fázisban oltják be, általában a költési időszak utolsó negyedében (15-21. nap), előnyösen a költési időszak 18-19. napján. A keltetés alatt lévő tojások injektálásának mechanizmusa nem különösebben döntő, feltéve, ha az nem károsítja túlzottan az embrió szöveteit és szerveit. Például egy kis lyukat szúrunk fecskendőre helyezett injekciós tűvel (2,5-3,75 cm, 1-11/2 inch, körülbelül 22 gauge) a tojáshéj tompa végén, és a vakcinát a belső héj membránja és a chorioallantois membrán alá injektáljuk. Ezt követően a beoltott, embriót tartalmazó tojásokat átvisszük inkubátorba keltetés céljából (lásd 4,458,630, 5,427,791 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást, WO 98/56413 és WO 95/35121 számú nemzetközi közzétételi iratokat). Az embriók beoltásának teljes folyamatát előnyösen automatizált vakcinációs rendszerekkel végezzük, például kereskedelemben rendelkezésre álló Inovoject® alkalmazásával.
A találmány tárgya egy másik vonatkozásában vakcina, amely inaktivált formában tartalmaz NDV-NP-mutánst. Az inaktivált vakcina fő előnye az, hogy biztonságos és a védőhatású ellenanyagokat fokozott mennyiségben és hosszabb ideig lehet indukálni.
A felszaporítási lépés után elkülönített vírusok inaktiválásának az a célja, hogy kizárjuk a vírusok reprodukcióját. Ezt általában szakember által jól ismert kémiai vagy fizikai eszközökkel lehet elérni.
A találmány szerinti inaktivált NDV-NP-mutánst tartalmazó vakcina tartalmazhat például egy vagy több, fentebb említett, olyan gyógyászatilag elfogadható hordozót vagy hígítószert, amely erre a célra megfelel.
A találmány szerinti inaktivált vakcina előnyösen egy vagy több, adjuváns-aktivitással rendelkező anyagot tartalmaz. Erre a célra megfelelő anyagok vagy készítmények lehetnek: alumínium-hidroxid, -foszfát, vagy -oxid, „olaj vízben” vagy „víz olajban” emulzió, amely például ásványi olajra, például Bayol F®-re vagy Marcol 52®-re vagy növényi olajra, például E-vitaminacetátra vagy szaponinokra alapul.
A találmány szerinti vakcinák hatóanyagként NDVNP-mutánst tartalmaznak hatásos dózisban, azaz akkora mennyiségű immunizáló NDV-anyagot, amely immunitást képes indukálni beoltott madarakban virulens vírussal való fertőzés ellen. Az immunitást a leírás szerint úgy definiáljuk, mint szignifikánsan nagymértékű védelem indukálódását egy madárpopulációban mortalitás és klinikai tünetek ellen vakcináció után, vakcinát nem kapott csoporthoz viszonyítva. A találmány szerinti vakcina elsősorban megvédi az immunizált állatok nagy részét attól, hogy a betegség klinikai tünetei kialakuljanak, és véd a pusztulástól.
A találmány szerinti élő vakcina tipikusan 102’°-108’° (EID50) embriófertőző dózisban, előnyösen 104’°-107’° EID50 dózistartományban adható be. Az inaktivált vakcina 1O4·0-109° EID50 antigénekvivalenst tartalmazhat.
HU 226 256 Β1
Inaktivált vakcinákat rendszerint parenterálisan, például intramuszkulárisan vagy szubkután adunk be.
Bár a találmány szerinti NDV-vakcinát hatékonyan csirkékben lehet alkalmazni, más baromfit, például pulykákat, galambokat, fürjeket, fácánokat, gyöngytyúkokat és foglyokat is sikeresen lehet oltani a vakcinával. A csirkék közé tartoznak broilerek, reprodukciós állomány és tojóállomány.
A találmány szerinti, élő vagy inaktivált vakcinával kikelést követően beoltható állatok kora ugyanolyan, mint az általánosan alkalmazott, többi ismert élő vagy inaktivált NDV-vakcinákat kapott állatok kora. Például broilereket egynapos korukban vagy 1-3 hetes korukban lehet oltani, különösen nagy mennyiségű MDA-val rendelkező broilereket. A tojóállományt vagy a reprodukciós állományt 1-10 napos korban lehet immunizálni, és 6-12 és 16-20 hetes korukban élő vagy inaktivált vakcinával ismétlő oltást lehet adni.
A találmány tárgyát képezi olyan kombinációs vakcina is, amely a találmány szerinti NDV-NP-mutánson kívül még egy olyan vakcinatörzset tartalmaz, amely képes ND vagy más madárban előforduló patogén ellen védelmet indukálni.
A kombinációs vakcina előnyösen egy vagy több, további vakcinatörzset tartalmaz az alábbiak közül: Marek-féle betegség vírusa (MDV), fertőző bronchitis vírusa (IBV), Newcastle-betegség vírusa (NDV), tojáscsepp szindróma vírusa (EDS), pulykában előforduló rhinotracheitis (orr- és légcsőgyulladás) vírusa (TRTV) vagy reovírus.
A további ND-vakcinatörzs a kombinációs vakcinában előnyösen rekombináns (vírus) vakcinavektor, amely képes NDV-ből származó F- vagy HN-fehérjét expresszálni. Ilyen virális vakcinavektorok szakember által jól ismertek, biztonságukat és hatékonyságukat alaposan vizsgálták: Morgan és munkatársai, Avian Diseases 36, 858-870 (1992) és Avian Diseases 37, 1032-1040 (1993); Heckert és munkatársai, Avian Diseases 40, 770-777 (1996); Sakaguchi és munkatársai, Vaccine 16, 472-479 (1998) és Sonoda és munkatársai, J. Virol. 74, 3217-3226 (2000).
A találmány legelőnyösebb megvalósítási módja szerint a rekombináns vektor a találmány szerinti kombinációs vakcinában rekombináns HVT-vektor, amely képes NDV-ből származó F- vagy HN-fehérjét expresszálni.
Ha a kombinációs vakcinát in ovo adjuk be, a további vakcinatörzsnek embrióra nézve biztonságos törzsnek kell lennie, azaz olyan élő vakcinatörzsnek, amelyet SPF-tojásokba oltva a keltetés 18. napján, az embriót tartalmazó tojások 70%-ának kikelését eredményezi.
A fentebb leírt NDV-markervakcina egy diagnosztikai módszerrel együtt lehetővé tesz megkülönböztetést olyan állatok között, melyeket ezzel immunizáltak, illetve amelyek természetesen előforduló NDV-törzsekkel fertőzöttek, vagy általánosan alkalmazott ND-vakcinákkal voltak immunizálva.
A találmány szerinti megoldás felbecsülhetetlen értékű eszközt biztosít az ND leküzdését célzó intézkedések ellenőrzésére is, amely az NDV felszámolásához vezethet, ha nagyszabású szűrési programokban alkalmazzuk. Az említett eszközön baromfiban előforduló NDV-fertőzés meghatározására szolgáló eljárást értünk, amelyben egy állatból vett mintát vizsgálunk NP (447-455) aminosavszekvenciájával rendelkező régiójában lévő, immundomináns epitóppal reagáló ellenanyagok jelenlétére vagy hiányára.
Az eljárásban alkalmazott állati eredetű minta lehet bármilyen minta, amelyben NDV-ellenanyagokat lehet detektálni, azaz vér, szérum vagy szövetminta, előnyösen szérumminta.
Ilyen eljárásban antigénként az (447—455)-rógiót tartalmazó NP-fragmenst alkalmazzuk, egyetlen epitóptartalmú régióként. Tehát NDV-fertőzés állatban való meghatározására szolgáló eljárás előnyösen az alábbi lépésekből áll:
(i) egy olyan mintát, amelyről feltételezzük, hogy anti-NDV-ellenanyagokat tartalmaz, inkubálunk (447-455) aminosavrégiót tartalmazó NP-fragmenssel, egyetlen epitóptartalmú régióként, (ii) lehetővé tesszük ellenanyag-antigén komplex kialakulását, és (iii) detektáljuk az ellenanyag-antigén komplexet.
Egy különösen előnyös diagnosztikai eljárásban az
NP-fragmens olyan polipeptid, amely a (447-455)-régiót tartalmazó, 360-470. aminosavakból álló szekvenciával vagy ennek egy részével rendelkezik.
A legelőnyösebb diagnosztikai eljárásban alkalmazott antigén 443-460. aminosavakból álló szekvenciával rendelkező, 18 tagú peptid.
Az immunológiai vizsgálati eljárást több változatban végezhetjük. Például az immunológiai vizsgálati eljárás alapulhat kompetícióra vagy direkt reakcióra. Továbbá az eljárásokban alkalmazhatunk szilárd hordozókat vagy alkalmazhatunk celluláris anyagot. Az ellenanyag-antigén komplex detektálására alkalmazhatunk jelölt ellenanyagokat; a jelölések lehetnek például enzimek, fluoreszcens, kemilumineszcens, radioaktív molekulák vagy festékek.
NDV-ellenanyagok mintában való detektálására alkalmas eljárás, például enzimkapcsolt immunszorbens vizsgálati eljárás (ELISA), immunfluoreszcens teszt (IFT) vagy Western-blot-analízis, melyek közül az ELISA-t részesítjük előnyben.
Egy példaként bemutatott ELISA-ban polisztirol mikrotitertálca mérőhelyeit NP egy alkalmas fragmensével burkoljuk, amely immundomináns epitópot tartalmaz. Ezután a burkolt tálcák mérőhelyeit feltöltjük csirkeszérummal, és sorozathígítást készítünk. Inkubálás után meghatározzuk a releváns csirkében termelődött, olyan anti-NP szérumellenanyag jelenlétét vagy hiányát, amelyek immundomináns epitópra specifikusak, jelölt (azaz tormából származó peroxidázzal konjugált) detektáló ellenanyaggal, amely kötődik a kifogott anti-NP ellenanyagokhoz (ha jelen van a tesztelendő szérumban). A szérumban jelen lévő, NP-fragmenshez kötődött, releváns ellenanyagok mennyiségét úgy lehet meghatározni, hogy a tálcákat enzimszubsztráttal inkubáljuk, és leolvassuk az aszorbanciaértéket (OD) automata mikrotitertálca leolvasóban.
HU 226 256 Β1
A diagnosztikai eljárás egy alternatív előnyös megvalósítási módja szerint, specifikus ellenanyagok csirkeszérumban való jelenlétét úgy vizsgáljuk, hogy a szérumot és alkalmas antigént inkubálunk olyan monoklonális ellenanyag jelenlétében, amely specifikusan képes reagálni a (447-455)-régióban elhelyezkedő epitóppal.
Leírtak ellenanyag detektálására alapuló ELISA-kat NDV-vel fertőzött csirkékre, NDV (alegység-) vakcinával immunizált csirkékkel szemben, amely antigénként teljes NP-re alapszik [Makkay és munkatársai, lásd fentebb (1999), valamint Errington és munkatársai, J. Virol. Methods 55, 357-365 (1995)], és az idézett közleményekben leírt elvet ennek megfelelően lehet alkalmazni, ha releváns antigént használunk.
A találmány egy további előnyös megvalósítási módja szerint, a találmány tárgyát képezi diagnosztikai teszt-reagenskészlet, amely alkalmas a találmány szerinti diagnosztikai eljárás végrehajtására, a fentebb leírtak szerint.
A találmány tárgyát képezi különösen olyan diagnosztikai teszt-reagenskészlet, amely szokásosan jelen lévő alkotórészeken kívül alkalmas NP-fragmenst tartalmaz a fentebb definiáltak szerint, előnyösen 18 tagú (443-460)-peptidet, előnyösen hordozó molekulához kapcsolva (kívánt esetben szilárd fázisra burkolva), antigénreagensként. Ilyen teszt-reagenskészlet komponense lehet rendszerint például biotin vagy tormából származó peroxidázzal konjugált ellenanyagok, enzimszubsztrát, mosópuffer stb.
1. példa
Rekombináns NDV előállítása, amelyben a nukleoproteinen (NP) hiányzik az immundomináns epitóp
Anyagok és módszerek
Mutáció bevitele a teljes hosszúságú NDVcDNS-be.
Mutáns NDV-k előállítása céljából a Clone-30 jelű, lentogén ND-vakcinatörzsből származó, teljes hosszúságú antigenom-RNS-t expresszáló pfINDV-plazmidot [Römer-Oberdörfer és munkatársai, J. Gén. Virol. 80, 2987-2995 (1999)] alkalmaztunk mutációk bevitelére. Az immundomináns epitópot tartalmazó régióba belső deléciókat „quick change site directed mutagenesis kit alkalmazásával vittünk be, a gyártó utasításai szerint (Stratagene). Először előállítottuk az NDV-genom 77-2289. nukleotidjait tartalmazó DNS-fragmenst úgy, hogy pfINDV-plazmidot Mlul-enzimmel emésztettünk, Klenow-fragmenssel feltöltöttünk és Apai-enzimmel kezeltük. A körülbelül 2,2 kb méretű DNS-fragmenst Apal/EcoRI-enzimekkel emésztett, pSKT7T-vektorba ligáltuk. Majd PCR-mutagenezist végeztünk a fentebb leírt templáton, a következő láncindító oligonukleotidkészletet alkalmazva (5-10. azonosító számú szekvenciák):
Az NP 444-455. aminosavaknak megfelelő 1451-1486. nukleotidok deléciójára:
P1A (5’-CCAGAAGCCGGGGATGGG/AATAGCATGAGGGAG-3’) és
P1B (5'-CTCCCTCATGCTATT/CCCATCCCCGGCTTCTGG-3’).
Az NP 443-460. aminosavaknak megfelelő
1448-1501. nukleotidok deléciójára:
P2A (5'-CCAGAAGCCGGGGAT/GCGCCAAACTCTGCACAGG-3') és
P2B (5’-CCTGTGCAGAGTTTGGCGC/ATCCCCGGCTTCTGG-3’).
Az NP 442-489. aminosavaknak megfelelő 1445-1588. nukleotidok deléciójára:
P3A (5’-GGCAACCAGAAGCCGGG/TGATGGACAAAACCCAGC-3')
P3B (5'-GCTGGGTTTTGTCCATCA/CCCGGCTTCTGGTTGCC-3').
Mutagenizált kiónokat AatlI/Apal-enzimekkel emésztettünk, és pfINDV-plazmid ugyanilyen helyére klónoztuk. Az eredményül kapott, teljes hosszúságú kiónok 444-455., 443-460., vagy 442-489. aminosavaknak megfelelő deléciókat tartalmaztak az NP-génben, jelölésük: NDV-Á12, NDV-Á18 és NDV-Á48, sorrendben (1. ábra).
Rekombináns vírusok visszaizolálása
Körülbelül 1,5*106 BSR-T7/5 sejtet, amely stabilan expresszált fág T7-RNS-polimerázt, növesztettünk egy éjszakán át 90%-os konfluenciáig 3,2 cm átmérőjű tenyésztőedényben. A sejteket olyan plazmidkeverékkel transzfektáltuk, amely 5 pg pdte-P-t, 2,5 pg pCite-L-t és az egyik teljes hosszúságú kiónból 10 pg-ot tartalmazott, a transzfekciót emlős transzfekciós raegenskészlet alkalmazásával (kalcium-foszfátos transzfekciós eljárás, Stratagene) végeztük. Három-öt nappal transzfekció után a felülúszót elkülönítettük, és 9-11 napos embriót tartalmazó SPF-csirketojások allantois üregébe oltottuk. Három-négy napos inkubálás után a vírus jelenlétét az allantois folyadékban tálcás hemagglutinációs gyorsteszttel (HA) csirkéből származó eritrociták alkalmazásával határoztuk meg.
Eredmények
Az NP-génen lévő immundomináns epitóp deletálása céljából, vagy abból a célból, hogy blokkoljuk az NP C-terminális részének expresszióját, elvégeztük az „Anyagok és módszerek” részben leírt módosításokat. Az egyes módosított, teljes hosszúságú cDNS-klónokat a három, NDV-NP-, P- és L-fehérjét expresszálni képes, hordozóplazmiddal együtt transzfektáltuk BSRT7/5-sejtekbe. Három-öt napos inkubálás után a felülúszót elkülönítettük, és 9-11 napos, embriót tartalmazó SPF-csirketojások allantois üregébe oltottuk. Három-négy napig tartó inkubálás után allantois folyadékmintát vettünk, és HA-tesztet végeztünk. HA-t detektáltunk a módosítatlan pfINDV-vel transzfektált sejtekből származó felülúszóval oltott tojásokban. Meglepő módon, NDV-A18-at detektáltunk HA-tesztben egy extra tojásban történő passzálást követően. Ezután az NDVÁl8-at sorozatban passzáltunk, összesen nyolcszor, embriót tartalmazó SPF-tojásokban. RNS-t izoláltuk az egyes passzálások után a fertőzött sejtekből, és RT-PCR-t végeztünk. Minden passzálás után megmaradt a bevitt deléció, ami a rekombináns vírus stabilitását bizonyítja. Fertőző vírust nem detektáltunk azokban
HU 226 256 Β1 az embriót tartalmazó tojásokból vett allantois folyadékban, amelyeket az NDV-ΔΙ2- és NDV-A48-transzfekciókból származó felülúszókkal oltottunk, még három egymást követő, tojásban való passzálás után sem.
2. példa
NDV-Al8-at markervakcinaként lehet alkalmazni
Anyagok és módszerek
Csirkék immunizálása NDV-M8-al és szérumok analízise
Tizenöt, háromhetes SPF-csirkét immunizáltunk NDV-ΔΙ 8-al okulonazálisan 0,2 ml-ben 6,5 log10 EID50 dózis alkalmazásával, és az első immunizálás után öt héttel ismétlő immunizálást végeztünk azonos dózissal. Szérummintákat vettünk közvetlenül a vakcináció előtt, valamint 2, 5 és 7 héttel az első immunizálás után. A szérummintákon ezután hemagglutináció-gátlási tesztet (Hl), valamint ELISA-teszteket végeztünk a szerokonverzió mértékének meghatározására.
Enzimkapcsolt immunszorbens vizsgálati eljárás (ELISA)
Nukleoprotein (443-460) aminosavait tartalmazó, 18 tagú szintetikus peptidet (1. azonosító számú szekvencia) szintetizáltunk, és marhaszérum-albuminhoz (BSA) kapcsoltuk. Röviden összefoglalva, a szintetikus peptidet (2 mg) BSA-hoz kapcsoltuk (4:1 moláris arányban, sorrendben), keresztkötőként 20 mM glutáraldehid alkalmazásával, foszfátpufferolt nátrium-kloridban (PBS-ben). Ezzel párhuzamosan előállítottunk negatív kontroliantigént BSA-keverék keresztkötésével, peptid hozzáadása nélkül. Ezután egy éjszakán át, szobahőmérsékleten inkubáltuk, majd a keresztkötési reakciót úgy állítottuk le, hogy glicintartalmú stabilizálópuffert adtunk a reakciókeverékhez. A BSA/peptid keveréket elosztottuk aliquotokra és -20 °C-on tároltuk.
Mikrotitertálcákat egy éjszakán át burkoltunk 2-8 °C-on 0,5 μg BSA-hoz kapcsolt szintetikus pepiiddel vagy BSA-val egyedül burkolópufferben (karbonátpuffer, pH=9,6). A nem kötődött antigént eltávolítottuk úgy, hogy a mérőhelyeket négyszer mostuk PBST-oldattal (PBS, Tween-20). A szérummintákat 50*hígítottuk tesztelés előtt IB-EIA-oldatban (0,2 M Na2HPO4-2H2O-puffer, pH=7,0, 0,05% Tween-20, 0,5 M NaCI, 0,1% BSA), és hozzáadtuk a burkolt mérőhelyekhez. A tálcát 1,5 óra hosszáig, 37 °C-on magas nedvességtartalmú atmoszférában inkubáltuk, majd a mérőhelyeket PBST-oldattal mostuk, és 100 μΙ tormából származó peroxidázzal konjugált, nyúlban termeltetett, anticsirke immunoglobulinnal inkubáltuk, melyet IB-EIA-oldatban hígítottunk. 45 perces, 37 °C-on végzett inkubálás után a mérőhelyeket PBST-vel mostuk, és az antigénellenanyag komplexeket szubsztrátként TMB hozzáadásával detektáltuk. 15 percig inkubáltuk szobahőmérsékleten, majd a reakciót úgy állítottuk le, hogy 50 μΙ 2 M kénsavat adtunk az egyes mérőhelyekre. Optikai denzitást 450 nm-nek mértünk. A küszöbérték (cut-off) (COV) SPF-csirkékhez tartozó negatív kontrollminták átlagos P/N-aránya felett háromszoros standard deviációra volt állítva (ahol P=peptiddel burkolt mérőhelyekhez tartozó minták OD-ja; N=BSA-val burkolt mérőhelyekhez tartozó minták OD-ja).
A teljes NDV-specifikus, tesztelt szérumpanelekben kialakult ellenanyagválasz mérése céljából, mikrotitertálcákat szacharózgradiensen tisztított NDV „Clone 30”-ból származó antigénekkel burkoltunk. Röviden összefoglalva, a mérőhelyeket egy éjszakán át burkoltuk 0,5% Triton Χ-100-al kezelt virális antigénekkel (1,0 μg/ml), 40 mM foszfátpufferben (PBS, pH=7,2). A nem kötődött antigéneket PBST-mosással eltávolítottuk, majd mérőhelyeket utóburkoltuk 10 térf% donor lószérummal, PBS-ben. Negatív kontrollként csak utóburkolt antigéneket tartalmazó mérőhelyeket alkalmaztunk. A tesztelt szérummintákat IB-EIA-oldatban hígítottuk (1:150), és hozzáadtuk azokat mind a pozitív, mind a negatív kontrollmérőhelyekre. Az ELISA eljárás hátralévő inkubációs lépései megegyeztek a peptidalapú ELISA-ban alkalmazott lépésekkel a fentebb leírtak szerint, kivéve azt, hogy az IB-EIA konjugátum-hígító puffért 5% donor lószérummal kiegészítettük. A küszöbérték (cut-off) (COV) SPF-csirkékhez tartozó negatív kontrollminták átlagos P/N-aránya felett háromszoros standard deviációra volt állítva.
Eredmények
Szérumokat vettünk a rekombináns NDV-ΔΙ 8-al immunizált állatokból a 2., 5. és 7. héten, és Hl-, valamint ELISA-teszteket végeztünk. A 2. ábrán bemutatottak szerint, a Hl-titerek átlaga 4,7, 4,9 és 7,7 volt 2, 5 és 7 héttel az első immunizálást követően, sorrendben. Ennek megfelelő, erőteljes reakció volt a teljes víruson alapuló ELISA-ban is, ami azt mutatja, hogy a rekombináns vírus ellen jelentékeny immunválasz indukálódott. Ezzel ellentétben a szérumok egyike sem reagált ELISA-ban a peptiddel burkolt mérőhelyeken, ami azt mutatja, hogy NDV-ΔΙ 8-al immunizált csirkékből teljesen hiányoznak az NP-fehérjén lévő immundomináns epitópra specifikus ellenanyagok, még az ismétlő immunizálást követően is (szérumok a 7. héten). Az általánosan alkalmazott, inaktivált vagy élő vírusvakcinákkal immunizált állatokból kinyert szérumok analízise teljes vírusra alapuló ELISA-ban reaktivitást mutatott. Továbbá valamennyi tesztelt szérum pozitív volt a peptiden alapuló ELISA-ban (2. ábra), ami alátámasztja azt, hogy az általánosan alkalmazott ND-vakcinákkal immunizált állatoktól vett szérumokban jelen vannak NP immundomináns epitópja ellen termelődött ellenanyagok. Tehát a peptid-alapuló ELISA képes különbséget tenni a rekombináns NDV-ΔΙ8-ra adott ellenanyagválasz és az általánosan alkalmazott ND-törzsekre adott válasz között.
3. példa
NDV-A18 alkalmazása in ovo markervakcinaként, egyedül vagy más vektorvakcinával kombinációban beadva
Anyagok és módszerek
Vírus szaporítása embriót tartalmazó tojásokban
Vírustiter és embrió mortalitásának meghatározása céljából elkészítettük rekombináns NDV-ó18-vírus tizedelő sorozathígítását, és 9-11 napos embriót tartalma9
HU 226 256 Β1 zó SPF-csirketojások allantois üregébe oltottuk. A tojásokat legalább hét napon keresztül, naponta vizsgáltuk embrió mortalitásra, és meghatároztuk az 50%-os embrió letális dózist (ELD50) Reed és Muench [Am. J.
Hyg. 27, 493-497 (1938)] által leírt módszer szerint. 5 Tálcás HA-gyorstesztet is végeztünk egy másik készlet tojáson négy napos inkubációt követően, és a titert 50%-os embrió-fertőző dózisként (EID50) kifejezve, ugyanilyen módszer szerint számítottuk.
In ovo vakcináció és fertőzés
Tizennyolc napos embriót tartalmazó SPF-csirketojásokat beoltottunk rekombináns NDV-Δΐβ vírussal magában, vagy NDV F-fehérjét expresszáló HVT-vektorral kombinációban [Morgan és munkatársai, Avian Dis. 37, 1032-1040 (1993)]. 23G méretű injekciós tűt alkalmazva 0,1 ml vírusoldatot vagy negatív allantois folyadékot injektáltunk a tojás tompa végén szúrt lyukon keresztül közvetlenül a légzsák membránja alá.
A tojásokat tovább inkubáltuk kikelésig. Mértük a keltethetőség százalékos arányát, és a csirkék általános egészségi állapotát naponta figyeltük. Három hetes korukban vérmintákat vettünk, és a szérumokat NDV-ellenanyagokra teszteltük NDV-hemagglutináció-gátlási (Hl) tesztben és ELISA-ban. Három hetes korukban valamennyi állatot megfertőztünk intramuszkulárisan be- 25 adott virulens NDV Herts-törzzsel. A csirkéket tíz napon keresztül, naponta figyeltük a betegség klinikai tüneteire vagy mortalitásra.
Eredmények
NDV-&18 vírus gyengített patogenitása csirkeembriókra
NDV-A18 által okozott embriómortalitás meghatározása céljából háromszor passzált NDV-ΔΙ 8 tizedelő hígítási sorát beoltottuk 11 napos embriót tartalmazó SPF-csirketojásokba (0,2 ml/tojás), és egy hétig inku- 35 báltuk. Meglepő módon nem detektáltunk a hét napos inkubálás közben specifikus embriópusztulást, ami azt mutatja, hogy az NDV-A18 lényegesen gyengített volt embriókra nézve (3. ábra). A szülői vírussal, rekombináns NDV-vel (rNDV) oltott csirkeembriók már három nappal az oltást követően kezdtek pusztulni 4 log^ 0EID50/ml-nél magasabb dózisnál. Az rNDV 50%-os fertőző dózisa és az 50%-os letális dózisa között csak
0,3 log10 volt a különbség. Ezzel szemben ez a különbség NDV-A18 esetén 0,8 log10, ami azt mutatja, hogy az NDV-ΔΙ8 jelentősen le van gyengítve (3. ábra).
NDV-A18 hatékony in ovo/markervakcina NDV-ΔΙ8 nagymértékben le volt gyengítve csirkeembriókra nézve, 9-11 napos embriókon történő alkalmazása esetén, ezért in ovo (embrió) vakcinációs kísérletet végeztünk NDV-ΔΙ8 biztonságosságának és 10 hatékonyságának meghatározására (1. táblázat). Az in ovo immunizált embriót tartalmazó tojásokból kikelt csirkéket megfertőztük velogén NDV Herts-törzzsel. Embrionális állapotban NDV-ΔΙ8-al immunizált csirkékben sok ellenanyag termelődött, és letális fertőzés15 sel szemben 100%-os védettség alakult ki, attól függetlenül, hogy az NDV-ΔΙ 8-at egyedül, vagy NDV-F-et expresszáló HVT-vel kombinációban adtuk be (1. táblázat). Valamennyi kontrollállat elpusztult a fertőzést követő három napon belül. Ezek az adatok azt mutat20 ják, hogy az NDV-ΔΙ8 teljes védettséget biztosít, 18 napos SPF-csirkeembrióknak beadva.
Annak meghatározására, hogy NDV-Al8-al in ovo immunizált állatokat szerológiailag meg lehet-e különböztetni a fertőzött vagy az általánosan alkalmazott vakcinákkal immunizált állatoktól, vérmintákat vettünk három hetes korban, és a 2. példában leírtak szerint ELISA-t végeztünk. A várakozásnak megfelelően, egyik NDV-Al8-al immunizált állatból származó szérum sem reagált az NP-génen lévő immundomináns 30 epitópot magában foglaló peptidre alapuló ELISA-ban, míg valamennyi szérum reaktív volt a teljes vírusra alapuló ELISA-ban és Hl tesztben (4. ábra). Mindez azt mutatja, hogy NDV-Δΐβ in ovo beadása nem befolyásolja az NDV-Al8-al immunizált állatok megkülönböztethetőségét fertőzött állatoktól. Az NP-génen lévő, immundomináns epitópra adott válasz hiányát szintén igazoltuk abban az esetben, ha NDV-ΔΙ8-at in ovo HVT-NDV/F-el, azaz NDV-ből származó fúziós (F) fehérjét expresszáló vektorvakcinával kombinációban 40 adtuk be (4. ábra). Mindez azt mutatja, hogy NDVΔΐδ-at kombinálni lehet más olyan vektorvakcinákkal, amelyek nem expresszálják az NDV-nukleoprotein immundomináns régióját.
1. táblázat
NDV-ΔΙΘ, vagy NDV-A18 plusz HVT-NDV/F biztonsága és hatékonysága SPF-csirkékben, 18 napos embrió in ovo immunizálásával
Vírus Embriók Dózis3 Keltethetőség (mennyisé- ge/összes) Hl titer·5 Túlélés fertőzés után0
NDV-ΔΙ 8 SPF 3,2 25/30 (83%) 5,1±1,2 20/20 (100%)
NDV-ΔΙ 8+HVTNDV/F SPF 4,2 2,8 18/27 (67%) 4,6±07 18/18(100%)
Kontroll SPF - 26/27 (96%) 0,0±0,0 0/20 (0%)
a Dózis log10EID50/tojás NDV-re és pfu/tojás HVT-NDV/F-re, melyet a minták visszatitrálása után számítottunk ki. b Hemagglutináció-gátlás (Hl) titere (2 lóg) NDV-vel szemben 3 hetes korban.
c Csirkéket NDV Herts-törzzsel fertőztünk háromhetes korban, 6,0 log10EID50/csirke dózissal, intramuszkulárisan.
HU 226 256 Β1
Az 1. táblázatban bemutatottak szerint, SPF-állatok keltethetőségének mértéke csökkent, különösen akkor, ha nagyobb dózis NDV-A18-at alkalmaztunk. Annak meghatározása céljából, hogy anyai eredetű ellenanyagok (MDA) modulálják-e NDV-A18 biztonságát, kereskedelmi forgalomba kerülő csirkéket immunizáltunk in ovo NDV-A18-al egyedül vagy kombinációban HVT-NDV/F-el. Embriót tartalmazó, nagyüzemi csirketojások keltethetőségére teljes mértékben hatástalan volt NDV-A18-al egyedüli vagy HVT-NDV/F-el kombinációban való in ovo beadása (2. táblázat), ami bizonyítja NDV-A18 biztonságát MDA-val rendelkező állatokban.
2. táblázat
NDV-A18, vagy NDV-A18 plusz HVT-NDV/F kombináció biztonságossága nagyüzemben tenyésztett csirkékben, 18 napos embrió in ovo immunizálásával
Vírus Embriók Dózis3 Keltethető- . ség (mennyisé- ge/összes)
NDV-A18 Nagyüzemi 4,2 29/30 (97%)
NDV-A18+ HVT-NDV/F Nagyüzemi 4,2 2,8 30/30 (100%)
Kontroll Nagyüzemi - 27/30 (90%)
a Dózis logi0EID50/tojás NDV-re és pfu/tojás HVT-NDV/F-re, melyet a minták vlsszatitrálása után számítottunk ki. b NDV-specifikus MDA átlagos Hl-titere kikeléskor: 5,3±1,1.
Továbbá összehasonlítottuk csirkék keltethetőségét az embrionális kor 18. vagy 19. napján beadott NDV-A18 után. A 3. táblázatban bemutatottak szerint, az embrionális kor 19. napján immunizált SPF-embriók 100%-a keltethető volt az embrionális kor 18. napján immunizált SPF-embriók keltethetőségéhez képest (76%).
3. táblázat
NDV-A18 biztonságossága SPF-csirkékben, 18 vagy 19 napos embrió in ovo immunizálásával
Vírus Embrió kora Dózis log10EID50/ tojás Keltethető- ség (mennyisé- ge/összes)
NDV-A18 18 nap 5,0 71% (15/21)
Kontroll 18 nap 0 100% (21/21)
NDV-A18 19 nap 5,0 100% (22/22)
Kontroll 19 nap 0 96% (21/22)
4. példa
NDV-ΔΙ 8 hatékony markervakcina tojásból kikelés után
Anyagok és módszerek
Annak meghatározása céljából, hogy NDV-A18 kikelés utáni vakcinaként biztonságos és hatékony-e, egynapos SPF-csirkéket immunizáltunk szemcsepp útján 6 log10 ElDgo/csirke dózissal. A csirkéket naponta vizsgáltuk klinikai tünetekre, és háromhetes korban vérmintákat vettünk, és minden állatot megfertőztük virulens NDV-Herts-törzzsel intramuszkulárisan. A szérumokat NDV-ellenanyagokra teszteltük NDV-hemagglutinációgátlási (Hl) tesztben és ELISA-ban. A csirkéket naponta megfigyeltük a fertőzést követően két hétig arra, hogy előfordulnak-e a betegség klinikai tünetei vagy mortalitás.
Eredmények
A kikelés után NDV-Al8-cal immunizált csirkék NDV-specifikus ellenanyagokat termeltek, és védettségük letális fertőzéssel szemben 90%-nál magasabb volt a beadott dózisnál (4. táblázat). Valamennyi kontrollcsirke elpusztult a fertőzést követő három nap során. A fertőzést megelőző megfigyelési szakaszban nem volt detektálható semmiféle vakcinációval kapcsolatos kóros tünet. Annak meghatározására, hogy az NDV-A18-al immunizált állatokat szerológiailag meg lehet-e különböztetni a fertőzött vagy az általánosan alkalmazott vakcinákkal immunizált állatoktól, vérmintákat vettünk közvetlenül a fertőzés előtt, melyeket a 2. példában leírtak szerint ELISA-ban vizsgáltunk. A várakozásnak megfelelően, valamennyi szérum reagált a teljes víruson alapuló ELISA-ban és Hl-tesztben, de nem reagált az NP-génen lévő immundomináns epitópot felölelő peptiden alapuló ELISA-ban. Összefoglalva, ezek az adatok azt mutatják, hogy NDV-A18 nemcsak in ovo beadásra alkalmas, hanem biztonságos és hatásos kikelés utáni markervakcina.
4. táblázat
NDV-A18 biztonsága és hatékonysága egynapos SPFcsirkékben, szemcseppben immunizálva
Vírus Dózis3 Hl titerb Túlélés fertőzés után0
NDV-A18 6,0 3,73 11/12(92%)
Kontroll - 0,0 0/5 (0%)
a Dózis log10EID50/csirke.
b Hemagglutináció-gátlás (Hl) titere (2 lóg) NDV-vel szemben 3 hetes korban.
c Csirkéket NDV Herts-törzzsel fertőztünk háromhetes korban, 6,0 log10EID50/csirke dózissal, intramuszkulárisan.
5. példa
Idegen epitópot expresszáló markervakcina Anyagok és módszerek Rekombináns vírusok felépítése és előállítása Annak meghatározása céljából, hogy van-e arra lehetőség, hogy egy rekombináns NDV idegen epitópot expresszál, rágcsálókban előforduló hepatitiszvlrusból (MHV) származó S2-glikoprotein egy jól jellemzett
HU 226 256 Β1
B-sejtes epitópját [Talbot és munkatársai, Virology 132, 250-260 (1984); Luytjes és munkatársai, J. Virol. 63, 1408-1415 (1989)] választottuk az NDV-ben lévő NP-immundomináns epitóp helyettesítésére. Fázist megtartó helyettesítésben 16 aminosavat (1451-1499. nukleotidhelyzetek, megfelel az NP 444-459. aminosavainak) vagy 12 aminosavat (1451-1486. nukleotidhelyzetek, megfelel az NP 444-455. aminosavainak) 16 aminosavból (MHV epitóp-1), illetve 10 aminosavból (MHV epitóp-2) álló, két átfedő szekvenciával helyettesítettünk, amely az MHV S2-glikoprotein epitópját tartalmazta.
MHV epitóp-1 szekvenciája (nyilvántartási száma: NCBI NC_001846; a teljes genomban 26464-26511. nukleotidok; az S2-fehérje 845-860. aminosávai):
5’ -AGTCCTCTACTTGGATGCATAGGTTCAACATGTGCTGAAGACGGCAAT-3’
Ser Pro Leu Leu Gly Cys Ile Gly Ser Thr Cys Alá Glu Asp Gly Asn
MHV epitóp-2 szekvenciája (nyilvántartási száma: NCBI NC_001846; a teljes genomban 26470-26499. nukleotidok; az S2-fehérje 847-856. aminosavai):
5'-CTACCTGGATGCATAGGTTCAACATGTGCT-3'
Leu Leu Gly Cys Ile Gly Ser Thr Cys Alá
PCR-mutagenezist végeztünk a 2,2 kb méretű MIul/Apal-szubklónon az 1. példában leírtak szerint, megfelelő láncindító oligonukleotidpárok alkalmazásával:
Mutagenizált kiónokat AatlI/Apal-enzimekkel emésztettünk, és pfINDV-plazmid ugyanilyen helyére klónoztuk. A bevitt mutációk jelenlétét a megfelelő kiónok szekvenálásával igazoltuk. Ennek eredményeként kapott, teljes hosszúságú kiónokat, amelyekben az NP 444-459. aminosavait MHV1-epitóp-1 szekvenciájával, vagy az NP 444-455. aminosavait MHV2-epitóp-2 szekvenciájával helyettesítettük, NDV-MHV1-nek és NDV-MHV2-nek jelöltük. A transzfekciót és a vírusok visszaizolálását az 1. példában leírtak szerint végeztük. Három-öt nappal transzfekció után a felülúszót elkülönítettük, és 9-11 napos embriót tartalmazó SPFcsirketojások allantois üregébe oltottuk. Három-négy napos inkubálás után a vírus jelenlétét az allantois folyadékban tálcás hemagglutinációs gyorsteszttel (HA) csirkéből származó eritrociták alkalmazásával határoztuk meg.
Immun fluoreszcens analízis
Abból a célból, hogy a bevitt MHV-epitóp expressziójának mértékét meghatározzuk, BSR-T7-sejteket fertőztünk szülői rekombináns „Clone-30-al, NDVΔΙ 8-al, NDV-MHV1-el és NDV-MHV2-el 0,01 fertőzési egységet (mól) alkalmazva. 24 óra hosszáig inkubáltuk, majd a fertőzött sejteket hideg etanollal (96%) fixáltuk 1 óra hosszáig, szobahőmérsékleten. Háromszor mostuk PBS-el, ezt követően a sejteket F-fehérjére, az NP-fehérje immundomináns epitópjára vagy MHV-epitópra specifikus monoklonális ellenanyagokkal inkubáltuk. A sejteket megmostuk, és megfestettük FITC-konjugált antiegér ellenanyaggal, és fluoreszcens mikroszkóppal vizsgáltuk.
Csirkék immunizálása NDV-MHV1-gyel vagy NDVMHV2-vel, és a szérumok analízise
Két, egyenként tíz, háromhetes SPF-csirkéből álló csoportot immunizáltunk NDV-MHV1-el vagy NDVMHV2-vel okulonazálisan 0,2 ml-ben 6,5 log10 EID50 dózis alkalmazásával, és az első immunizálás után öt héttel ismétlő immunizálást végeztünk azonos dózissal. Szérummintákat vettünk közvetlenül a vakcináció előtt, valamint 2, 5 és 7 héttel az első immunizálás után. A szérummintákon ezután hemagglutináció-gátlási tesztet (Hl), valamint ELISA-teszteket végeztünk a szerokonverzió szintjének meghatározására.
Enzimkapcsolt immunszorbens vizsgálati eljárás (ELISA)
Annak meghatározására, hogy NDV-MHV1- és NDV-MHV2-vírusokkal immunizált csirkék termeltek-e specifikus ellenanyagot az expresszált MHV-epitóp ellen, ELISA-tálcákat burkoltunk szacharózgradiensen tisztított MHV-törzsből származó A59-antigénnel. A mérőhelyeket egy éjszakán át burkoltuk 1%-os Triton X-100-al kezelt virális antigénekkel 40 mM foszfátpufferben (PBS, pH=7,2). A nem kötődött antigének eltávolítása, a blokkolás és az ELISA eljárás hátralévő inkubációs lépései azonosak a teljes NDV-re alapuló ELISA-ban alkalmazottakkal, a 2. példában leírtak szerint. NP-epitóp elleni válasz hiányának meghatározása céljából, ELISA eljárást végeztünk az NP-immundomináns epitópot felölelő, 18 tagú, szintetikus peptid alkalmazásával, a 2. példában leírtak szerint. Hasonlóan mértünk teljes NDV-re specifikus ellenanyagválaszt szacharózgradiensen tisztított NDV „Clone 30”-ból származó antigénekkel burkolt ELISA-tálcákon, a 2. példában leírtak szerint.
Egerek immunizálása és fertőzése
Annak meghatározása céljából, hogy az NDV által expresszált MHV-epitóp milyen mértékben képes védettséget biztosítani, 4 hetes, Balb/c nőstény MHVszeronegatív egereket alkalmaztunk immunizálási és fertőzési kísérletek céljára. Két, egyenként tíz egérből álló csoportot immunizáltunk NDV-MHV1-el vagy NDV-MHV2-vel 6,0 Iog10 EID50/egér dózissal, és négy hét múlva ismétlő immunizálást adtunk hasonló dózissal. Az immunizált, valamint tíz azonos korú kontrollállatot megfertőztünk 10 hetes korukban (két héttel az ismétlő immunizálás után) vad típusú MHV-A59-törzzsel 10 LD50/egér dózisban, intraperitoneálisan. Az állatokat a fertőzés után két héten át figyeltük, hogy MHV következtében jelentkeznek-e klinikai tünetek és mortalitás.
Eredmények
A transzfektált sejtektől elkülönítettünk felülúszókat, és kétszer passzáltuk 9-11 napos embriót tartalmazó SPF-csirketojásokba. Ezt követően allantois folyadékmintákat gyűjtöttünk, és HA-tesztet végeztünk. HA-t detektáltunk az NDV-MHV1-, valamint NDV-MHV2-rekombinánsokkal fertőzött sejtekből származó felülúszóval beoltott tojásokban. A visszaizolált vírusokat tovább passzáltuk még kétszer embriót tartalmazó tojásokban. A rekombináns vírusok visszaizolálhatósága azt igazolja, hogy az NP-immundomináns epitóp nemcsak nélkü12
HU 226 256 Β1 lözhető a vírusreplikációhoz, hanem helyettesíthető is teljesen idegen szekvenciával vagy epitóppal.
Annak meghatározása céljából, hogy a rekombináns vírusok expresszálják-e az újonnan bevitt epitópot, BSRsejteket fertőztünk az .Anyagok és módszerek részben leírtak szerint, és immunfluoreszcensen analizáltuk. A fúziós fehérére specifikus monoklonális ellenyanyagot (Mab) alkalmazva, az F-fehérje expressziója nem volt megkülönböztethető egyik vírusban sem. Ezzel szemben az NP-immundomináns epitópra specifikus Mab csak a szülői „Clone-30”-vírussal reagált. A várakozásnak megfelelően az MHV-epitópra specifikus Mab csak NDV-MHV1-el vagy NDV-MHV2-vel fertőzött sejtekkel reagált, ami azt mutatja, hogy az epitóp megfelelően expresszálódik az NP-gén nyitott leolvasási fázisában.
Közvetlenül az immunizálás előtt (T=0), és hét héttel az első immunizálás után (T=7) vett szérumokon Hl-tesztet és teljes NDV-ELISA-t végeztünk. Az ábrákon bemutatottak szerint, a Hl-titer a vakcináció után hét héttel valamennyi csirkében 6 log2 Hl egység felett volt, és a teljes NDV-n alapuló ELISA-ban mért értékek szintén figyelemre méltóan magasak voltak (5-8. ábrák). Érdekes módon az NDV-MHV1-el vagy NDVMHV2-vel immunizált csirkék 80-90%-a pozitívan reagált az MHV teljes vírusantigénre alapuló ELISA-ban, ami azt mutatja, hogy a csirkék specifikus ellenanyagokat termelnek rekombináns NDV-k által expresszált MVH-epitóp ellen (9-11. ábrák). Ezzel ellentétben egyik szérum sem reagált a burkolásként 18 tagú peptidet alkalmazó ELISA-ban, ami azt mutatja, hogy NDVMHV1-el vagy NDV-MHV2-vel immunizált csirkékből teljes mértékben hiányoznak az NP-n lévő epitópra specifikus ellenanyagok. Ez a tulajdonság lehetővé teszi extra biztonságot nyújt diagnosztikai tesztben, pozitív és negatív markerként egyaránt, és a rekombináns vírusokat vonzó, szóba jöhető kettős markerré teszi.
Továbbá annak bemutatása céljából, hogy a bevitt epitóp képes védelmet biztosítani letális fertőzés ellen, egereket immunizáltunk a rekombináns vírusokkal, majd az első immunizálás után hat héttel fertőztük őket. Bár egerek nem természetes gazdaszervezetei NDV-nek, jelentős mértékű védettséget értünk el az immunizált egerekben letális MHV-fertőzéssel szemben (5. táblázat). Ezért ezek a rekombináns vírusok nemcsak markervakcinaként alkalmazhatók előnyösen, hanem vektorként is, másféle patogénnel szembeni védelemre szolgáló, idegen epitópok expresszálására.
5. táblázat
Vírus Túlélés (%) fertőzés után
NDV-MHV1 70% (7/10)
NDV-MHV2 60% (6/10)
Kontroll 20% (2/10)
Ábrák magyarázata
1. ábra: Rekombináns NDV-konstrukciók. Vázlatosan bemutatjuk az NDV-gén elrendeződését a negatív szálú genomi RNS-ben. Az NP-génen lévő immundomináns epitóp körüli szekvenciákat (1442-1501. helyzetek, 441-460. aminosavak) pozitív értelemben mutatjuk be. Szaggatott vonalakkal jelöljük 12 vagy 18 aminosav delécióját NDV-Al2-ben és NDV-A18-ban, sorrendben. NDV-A48-ban C-terminális rövidítés van (48 aminosav), melyet stopkodon (*) jelöl az utolsó aminosav után.
2. ábra: Tizenöt SPF-csirkét immunizáltunk okulonazálisan NDV-A1 8-al három hetes korban, és ismétlő oltást adtunk 5 hetes korban. Szérummintákat vettünk közvetlenül az immunizálás előtt (D18 0W), az első immunizálás után 2 héttel (D18 2W), 5 héttel (D18 5W) és 7 héttel (D18 7W), és ezeket ELISA-ban és Hl-tesztben vizsgáltuk az „Anyagok és módszerek” részben leírtak szerint. Élő, kereskedelmi forgalomban lévő ND-vakcinával (klón—30) szemben kialakult szerológiai választ hasonló módon határoztunk meg 19 SPF-csirkében, melyeket egyhetes korukban immunizáltunk és 4 héttel később vettünk vért. A NEWCAVAC-csoportban (inaktivált, kereskedelmi forgalomban lévő vakcina) 21 csirkét immunizáltunk 3 hetes korukban, és hasonló szerológiai vizsgálati eljárást végeztünk olyan szérummintákon, amelyeket 3 héttel immunizálás után vettünk. (D18=NDV-A18).
3. ábra: rNDV és NDV-A18 patogenitása SPF-csirkeembriókban. Tizenegy napos embrionális állapotban lévő SPF-csirketojásokat oltottunk a szülői rNDV-vel vagy a mutáns NDV-Al8-al, és 7 napig vagy az embrió pusztulásáig inkubáltuk. NDV-A18 nem okozott embriómortalitást 7 napig egyik feltüntetett dózisban sem, míg az rNDV letális volt, még 1 EID50/ml alacsony dózisban is (körülbelül 10%-os mortalitás). Az rNDV-vel oltott embriók már három nappal az oltás után kezdtek elpusztulni magasabb dózisoknál.
4. ábra: NDV-A18-al egyedül, vagy HVT-NDV/F-el (NDV fúziós fehérjét expresszáló vektorvakcina) kombinációban immunizált SPF-csirkékben kialakult szerológiai válasz. 18 napos embrionális állapotban lévő állatokat immunizáltunk, és Hl-tesztet és ELISA-t végeztünk az „Anyagok és módszerek” részben leírtak szerint háromhetes korban vett szérumokkal. (D18=NDV-A18).
5-8. ábrák: NDV-MHV1-el vagy NDV-MHV2-vel immunizált SPF-csirkékben kialakult szerológiai válasz. Szérummintákat vettünk közvetlenül az immunizálás előtt (=0) és 7 héttel (T=7) az első vakcináció után, és Hl-tesztben és ELISA-ben vizsgáltuk azokat teljes NDV-antigénre alapozva.
9-11. ábrák: MHV-epitópra specifikus ellenanyagokat termelő csirkék. Ugyanazokat a szérumokat alkalmaztuk teljes MHV-antigénre alapuló ELISA-ban, mint amiket az 5. ábra (NDV-MHV1-re és NDV-MHV2-re) vagy a 2. ábra (NDV-Al8-ra) leírásánál említettünk.
Á szekvencialistában található kötetlen szövegrészek (223 kód) fordításai <210> 1 <223> 9 tagú peptid/epitóp <210>2 <223> 18 tagú peptid
HU 226 256 Β1 <210>3 <223> NP gén: 56-1801. nukleotidok; NP kódolószekvencia: 122-1588. nukleotidok <210>5 <223> Mesterséges szekvencia: NP láncindító <210>6 <223> Mesterséges szekvencia: P1B jelű NP láncindító <210> 7 <223> Mesterséges szekvencia: P2A jelű NP láncindító <210>8 <223> Mesterséges szekvencia: P2B jelű NP láncindító <210>9 <223> Mesterséges szekvencia: P3A jelű NP láncindító <210> 10 <223> Mesterséges szekvencia: P3B jelű NP láncindító

Claims (20)

1. Newcastle-betegség vírusának (NDV) mutánsa, amelyben egy NDV-fehérjében hiányzik egy immundomináns epitóp a fehérjét kódoló génben végbement mutáció eredményeként, amely NDV-mutánsban a nukleoprotein (NP) régióban hiányzik egy epitóp, amely régió 1. azonosító számú aminosavszekvenciával (447-455. aminosavak) rendelkezik.
2. Az 1. igénypont szerinti NDV-mutáns, amely olyan antiszérumot indukál csirkékben, amely nem tartalmaz az NP (447-455) aminosavrégiójában elhelyezkedő, immundomináns epitóppal reagálni képes ellenanyagokat.
3. A 2. igénypont szerinti NDV-mutáns, amely olyan antiszérumot indukál csirkékben, amely nem tartalmaz 2. azonosító számú NP-aminosavszekvenciával (443-460. aminosavak) rendelkező, 18 tagú peptiddel reagálni képes ellenanyagokat.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti NDVmutáns, amely egy vagy több aminosavdeléciót vagy szubsztitúciót tartalmaz az NP-gén (447-455) aminosavszekvenciával rendelkező régiójában.
5. A 4. igénypont szerinti NDV-mutáns, amely a 443±1-460±1. aminosavak delécióját tartalmazza.
6. Az 5. igénypont szerinti NDV-mutáns, amely a 443-460. aminosavak delécióját tartalmazza.
7. A 4. igénypont szerinti NDV-mutáns, amelyben a régióban lévő, egy vagy több aminosavat kódoló nukleotidok szubsztituálva vannak egy polipeptid immundomináns epitópját kódoló, heterológ nukleinsavszekvenciával.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti NDVmutáns, amely további gyengítő mutációkat tartalmaz.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti NDVmutáns, amely továbbá madárban előforduló patogénből származó antigént kódoló, heterológ nukleinsavszekvenciát tartalmaz.
10. Baromfiban előforduló Newcastle-betegség elleni vakcina, amely 1-9. igénypontok bármelyike szerinti NDV-mutánst élő vagy inaktivált formában, és gyógyászatilag elfogadható hordozót vagy hígítószert tartalmaz.
11. A 10. igénypont szerinti vakcina, amely továbbá NDV-vel vagy más, madárban előforduló patogénnel szemben védettséget indukálni képes vakcinatörzset tartalmaz.
12. A 11. igénypont szerinti vakcina, amely további vakcinatörzsként NDV-ből származó, fúziós (F) vagy hemagglutinin-neuraminidáz (HN) fehérjét expresszálni képes, rekombináns vakcinavektort tartalmaz.
13. A 12. igénypont szerinti vakcina, amely rekombináns vakcinavektorként herpeszvírust (HVT) tartalmaz.
14. A 11-13. igénypontok bármelyike szerinti vakcina, amely további vakcinatörzsként embrióra nézve biztonságos vakcinatörzset tartalmaz.
15. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti NDVNP-mutáns alkalmazása baromfiban előforduló Newcastle-betegség elleni, in ovo beadható vakcina gyártására.
16. Eljárás NDV-fertőzés meghatározására baromfiban, azzal jellemezve, hogy egy állatból vett mintát vizsgálunk NP (447-455) aminosavrégiójában elhelyezkedő, immundomináns epitóppal reagáló ellenanyagok jelenlétére vagy hiányára.
17. A 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy (i) egy olyan mintát, amelyről feltételezzük, hogy antiNDV-ellenanyagokat tartalmaz, inkubálunk (447-455) aminosavrégiót tartalmazó NP-fragmenssel, egyetlen epitóptartalmú régióként, (ii) lehetővé tesszük ellenanyag-antigén komplex kialakulását, és (iii) detektáljuk az ellenanyag-antigén komplexet.
18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy NP-fragmensként (443-460) aminosavszekvenciával rendelkező, 18 tagú peptidet alkalmazunk.
19. Diagnosztikai teszt-reagenskészlet, amely 16-18. igénypontok bármelyike szerinti eljárás végrehajtására alkalmas, és (447-455) aminosavrégiót, előnyösen (443-460) aminosavrégiót tartalmazó NP-fragmenst tartalmaz.
20. A 10-14. igénypontok bármelyike szerinti vakcina, Newcastle-betegség leküzdésére szolgáló programban immunizált állatok és természetesen előforduló NDV-vel fertőzött állatok megkülönböztetésére.
HU0302265A 2000-11-02 2001-10-30 A recombinant newcastle disease virus nucleoprotein mutant as a marker vaccine HU226256B1 (en)

Applications Claiming Priority (2)

Application Number Priority Date Filing Date Title
EP00203814 2000-11-02
PCT/EP2001/012573 WO2002036617A2 (en) 2000-11-02 2001-10-30 A recombinant newcastle disease virus nucleoprotein mutant as a marker vaccine

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HUP0302265A2 HUP0302265A2 (hu) 2003-10-28
HUP0302265A3 HUP0302265A3 (en) 2005-11-28
HU226256B1 true HU226256B1 (en) 2008-07-28

Family

ID=8172212

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU0302265A HU226256B1 (en) 2000-11-02 2001-10-30 A recombinant newcastle disease virus nucleoprotein mutant as a marker vaccine

Country Status (15)

Country Link
US (1) US7070789B2 (hu)
EP (1) EP1383795B1 (hu)
JP (2) JP4476543B2 (hu)
AT (1) ATE352557T1 (hu)
AU (2) AU2002224815B2 (hu)
CA (1) CA2427578C (hu)
CY (1) CY1106493T1 (hu)
DE (1) DE60126349T2 (hu)
DK (1) DK1383795T3 (hu)
ES (1) ES2278810T3 (hu)
HU (1) HU226256B1 (hu)
MX (1) MXPA03003700A (hu)
PL (1) PL207132B1 (hu)
PT (1) PT1383795E (hu)
WO (1) WO2002036617A2 (hu)

Families Citing this family (22)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US6913751B2 (en) 1992-06-12 2005-07-05 Schering-Plough Veterinary Corporation Recombinant avian herpesvirus useful in vaccine production
US7314715B2 (en) 2001-06-14 2008-01-01 Schering-Plough Animal Health Corporation Recombinant avian herpesvirus useful in vaccine production
TW200502402A (en) * 2002-12-06 2005-01-16 Wyeth Corp Escape mutants of newcastle disease virus as marker vaccines
US7473884B2 (en) 2005-04-21 2009-01-06 Avago Technologies Ecbu Ip (Singapore) Pte. Ltd. Orientation determination utilizing a cordless device
CN1298845C (zh) * 2005-09-02 2007-02-07 中国农业科学院哈尔滨兽医研究所 表达禽流感病毒H5亚型HA蛋白的重组新城疫LaSota弱毒疫苗株
CN1293195C (zh) * 2005-09-02 2007-01-03 中国农业科学院哈尔滨兽医研究所 新城疫LaSota疫苗株反向遗传操作系统及其应用
EP2529747B1 (en) 2005-12-02 2018-02-14 Icahn School of Medicine at Mount Sinai Chimeric Newcastle Disease viruses presenting non-native surface proteins and uses thereof
MX2008011727A (es) 2006-03-15 2008-12-10 Intervet Int Bv Vectores de virus mononegaviral recombinantes.
AU2007224430A1 (en) * 2006-03-15 2007-09-20 Intervet International B.V. Recombinant Newcastle disease virus expressing H5 hemagglutinin of avian influenza virus
US7796119B2 (en) 2006-04-03 2010-09-14 Avago Technologies General Ip (Singapore) Pte. Ltd. Position determination with reference
US20080008736A1 (en) * 2006-07-06 2008-01-10 Thierry Glauser Random copolymers of methacrylates and acrylates
KR100801180B1 (ko) * 2006-09-26 2008-02-05 주식회사 고려비엔피 약독화된 재조합 뉴캐슬병 바이러스 및 이를 함유하는뉴캐슬병 백신
WO2008151364A1 (en) * 2007-06-13 2008-12-18 Commonwealth Scientific And Industrial Research Organisation Modulating production traits in avians
EP2085092A1 (en) 2008-01-29 2009-08-05 Bayer Schering Pharma Aktiengesellschaft Attenuated oncolytic paramyxoviruses encoding avian cytokines
US20090246226A1 (en) * 2008-03-28 2009-10-01 Zeon Corporation Avian vaccines possessing a positive marker gene
US20120128684A1 (en) * 2008-08-25 2012-05-24 Burnham Institute For Medical Research Conserved Hemagglutinin Epitope, Antibodies to the Epitope and Methods of Use
SG178523A1 (en) 2009-08-21 2012-03-29 Merial Ltd Recombinant avian paramyxovirus vaccine and method for making and using thereof
ES2380289T3 (es) 2009-11-30 2012-05-10 United Cancer Research Institute Nuevo clon del virus de la enfermedad de Newcastle, su fabricación y aplicación en el tratamiento médico del cáncer
PE20121685A1 (es) * 2009-12-28 2012-12-28 Merial Ltd Antigeno ndv recombinante y usos del mismo
CN107630008B (zh) * 2016-07-14 2021-01-26 中国农业大学 基因ⅶ型新城疫病毒标记疫苗株及其应用
CN108956986B (zh) * 2018-05-24 2021-07-02 苏州优迪生物科技有限公司 新城疫病毒抗体检测试剂盒
CN112111467B (zh) * 2020-09-27 2021-06-22 湖北省农业科学院畜牧兽医研究所 一种基因vii型新城疫标记疫苗株及其制备方法与应用

Family Cites Families (2)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
EP0974660A1 (en) * 1998-06-19 2000-01-26 Stichting Instituut voor Dierhouderij en Diergezondheid (ID-DLO) Newcastle disease virus infectious clones, vaccines and diagnostic assays
US6146642A (en) * 1998-09-14 2000-11-14 Mount Sinai School Of Medicine, Of The City University Of New York Recombinant new castle disease virus RNA expression systems and vaccines

Also Published As

Publication number Publication date
MXPA03003700A (es) 2004-05-04
US7070789B2 (en) 2006-07-04
DE60126349D1 (de) 2007-03-15
ATE352557T1 (de) 2007-02-15
AU2002224815B2 (en) 2006-10-12
HUP0302265A2 (hu) 2003-10-28
ES2278810T3 (es) 2007-08-16
JP2010145412A (ja) 2010-07-01
PL365987A1 (en) 2005-01-24
WO2002036617A2 (en) 2002-05-10
EP1383795A2 (en) 2004-01-28
CY1106493T1 (el) 2012-01-25
AU2481502A (en) 2002-05-15
EP1383795B1 (en) 2007-01-24
JP4476543B2 (ja) 2010-06-09
CA2427578C (en) 2011-09-06
US20040043035A1 (en) 2004-03-04
JP2004517612A (ja) 2004-06-17
PT1383795E (pt) 2007-04-30
DK1383795T3 (da) 2007-05-29
CA2427578A1 (en) 2002-05-10
HUP0302265A3 (en) 2005-11-28
DE60126349T2 (de) 2007-05-31
WO2002036617A3 (en) 2003-10-23
PL207132B1 (pl) 2010-11-30

Similar Documents

Publication Publication Date Title
JP2010145412A (ja) マーカーワクチンとしての、組み換えニューカッスル病ウイルス核タンパク質の突然変異体
Miller et al. Antigenic differences among Newcastle disease virus strains of different genotypes used in vaccine formulation affect viral shedding after a virulent challenge
Mebatsion et al. Newcastle disease virus (NDV) marker vaccine: an immunodominant epitope on the nucleoprotein gene of NDV can be deleted or replaced by a foreign epitope
AU2002224815A1 (en) A recombinant newcastle disease virus nucleoprotein mutant as a marker vaccine
US7252984B2 (en) Attenuated mutant newcastle disease virus strains for in ovo vaccination, method for preparing and their use
BRPI0822947B1 (pt) vacina recombinante.
US9790474B2 (en) Attenuation of infectious bronchitis virus variant GA-13
AU2002253542B2 (en) Purified subfragment encoding neuroaminidase, recombinant neuroaminidase and its use in zooprophylaxis
WO2021211553A1 (en) Recombinant vaccine against marek&#39;s disease and newcastle disease
JP2023504225A (ja) 弱毒化トリレオウイルス94826 c140株及び96139 c140株
AU775514B2 (en) A recombinant Newcastle Disease virus as an embryo vaccine
US8728484B2 (en) Vaccine for runting-stunting syndrome
KR20050115929A (ko) 감염성 점액낭병 바이러스 돌연변이체 및 백신
CA2508139C (en) Escape mutants of newcastle disease virus as marker vaccines
KR810001063B1 (ko) 생 뉴캣슬(Newcastle)병 바이러스 백신의 제법
Moura Delivery of DNA and recombinant infectious bursal disease virus vaccines in ovo
MXPA00007313A (en) A recombinant newcastle disease virus for in ovo vaccination

Legal Events

Date Code Title Description
GB9A Succession in title

Owner name: INTERVET INTERNATIONAL B.V., NL

Free format text: FORMER OWNER(S): AKZO NOBEL N.V., NL

MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees