HU225882B1

HU225882B1 - Continuous-tone image produced by printing

Info

Publication number: HU225882B1
Application number: HU0401205A
Authority: HU
Inventors: Ludwig Brehm; Hannelore Erbar
Original assignee: Kurz Leonhard Fa
Priority date: 2001-07-25
Filing date: 2002-07-03
Publication date: 2007-11-28
Also published as: RU2264296C2; HUP0401205A2; JP2004535963A; EP1409263A1; ES2230508T3; CA2452209A1; RU2004105277A; TWI237599B; DE10136252A1; US20040209096A1; JP4390136B2; DK1409263T3; PT1409263E; CA2452209C; EP1409263B1; CN1274516C; DE20121871U1; ATE283173T1; WO2003011606A1; DE50201638D1

Description

A találmány tárgya egy hordozón nyomtatással előállított féltónusos kép, amely legalább kétféle, raszterszerűen elrendezett, különböző színű képpontból áll, ahol a képpontok színeinek színkeveréke révén a mindenkor kívánt színt állítjuk elő, és ahol a hordozón egyrészről meghatározott elektromágneses sugárzással gerjesztett, fluoreszkáló pigmenteket tartalmazó nyomófestékekből álló fluoreszkáló képpontok, másrészről színes, meghatározott elektromágneses sugárzással gerjesztve nem fluoreszkáló pigmenteket tartalmazó nyomófestékekből álló nem fluoreszkáló képpontok vannak elrendezve.

A szokásos nyomóeljárásokkal, például ofszetnyomással, mélynyomással vagy hőátadó nyomással előállított színes féltónusos nyomatok esetében a színbenyomást a négy alapszín (általában cián, sárga, magenta és fekete) szubtraktív (a színhelyességet biztosító) színkeveréke szolgáltatja. Ilyen féltónusos nyomatoknál a nyomófestékek pigmentjei abszorbeálják a beeső fehér fényből a mindenkori komplementer hányadot. A fehér fény nem abszorbeált, megfelelő színhányada visszaverődik, eléri a szemlélő szemét, és ott megfelelő színbenyomást idéz elő. Az alapszínek mindegyike csak a beeső fény egy hányadát veri vissza. Az így előállított féltónusos nyomatok fényessége az alaptól függ, amelyre az alapszíneket nyomták. Minél világosabb az alap, annál világosabb részek nyerhetők a féltónusos képen.

Egy televíziós képcsőben vagy egy mozivásznon ezzel szemben a képeket additív színkeverékkel állítják elő. Ennek során a mozivászon vagy televíziós képcső kvázi minden pontja egy kis fényforrást képez, amely speciális színben világít. Amennyiben, mint például a tv-képcső esetében, a látható spektrum három teljesen meghatározott szakaszát választják ki színes fényforrásként, mint például vöröset, zöldet és kék-ibolyát, amelyek a látható spektrum teljes szakaszán elosztanak, és képesek a szemben a megfelelő színreceptorokat gerjeszteni, úgy sikerül ezáltal additív színkeverékkel valósághű színeket biztosító színes képeket előállítani.

Mivel additív színkeverékek alapfeltétele szerint megfelelő világító képpontok jelenléte szükséges, mindeddig el kellett tekinteni az additív színkeverékek alkalmazásától nyomtatással előállított féltónusos képek esetében.

A JP-A-10278407 szabadalmi irat egy hordozón nyomtatással előállított féltónusos képet ismertet, amely legalább kétféle, raszterszerűen elrendezett, különböző színű képpontból áll, ahol a képpontok színeinek színkeveréke révén a mindenkor kívánt színeket állítjuk elő.

A találmány ezen megoldástól abban különbözik, hogy egyrészről a fluoreszkáló képpontok, másrészről a nem fluoreszkáló képpontok a hordozón egymással elkeverve vannak elrendezve.

A találmány feladata egy lehetőség kidolgozása, amelynél nyomóeljárás segítségével egy hordozón olyan féltónusos kép állítható elő, amely az eddigi féltónusos képekkel szemben magas fényességgel és a valósághoz közeli színelőállítás lehetőségével tűnik ki.

A feladat találmány szerinti megoldása egy hordozón nyomtatással előállított féltónusos kép, amely legalább kétféle, raszterszerűen elrendezett, különböző színű képpontból áll, ahol a képpontok színeinek színkeveréke révén a mindenkor kívánt színt állítjuk elő, és ahol a hordozón egyrészről meghatározott elektromágneses sugárzással gerjesztett, fluoreszkáló pigmenteket tartalmazó nyomófestékekből álló fluoreszkáló képpontok, másrészről színes, meghatározott elektromágneses sugárzással gerjesztve nem fluoreszkáló pigmenteket tartalmazó nyomófestékekből álló nem fluoreszkáló képpontok vannak elrendezve, melyet az jellemez, hogy egyrészről a fluoreszkáló képpontok és másrészről a nem fluoreszkáló képpontok a hordozón egymással elkeverve vannak elrendezve.

A találmány szerinti nyomtatott féltónusos képek ily módon abban különböznek az eddig szokásos, nyomott, színes féltónusos képektől, hogy a mindenkori színek csak akkor ismerhetők fel, ha az egyedi nyomófestékekben lévő pigmenteket megfelelő hullámhosszúságú elektromágneses sugárzással geijesztjük és azok azután fluoreszkálnak. Mindazonáltal, amikor a pigmenteket gerjesztettük, egy igen erősen világító, erős színekkel rendelkező féltónusos képet nyerünk. Ebben az összefüggésben rá kell mutatni, hogy a „nyomófestékek fogalmat magától értetődően a szó legszélesebb értelmében kell felfogni, és az mindenfajta festéket, illetve lakkokat magában foglal, amelyek alkalmasak egy alaplemezen nyomott vagy raszterkép előállítására. A találmány értelmében különösen „nyomófestékekként” tekinthetők például hőátadó, azaz hőnyomó hordozófóliák lakk- vagy szublimációs rétegei.

A találmány szerint a féltónusos képek egyik egészen különleges jellemzője abban rejlik, hogy a kívánt szín vagy színesség csak az esetben figyelhető meg, ha a féltónusos képet megfelelő hullámhosszúságú elektromágneses sugárzással besugározzuk. Ennek az a következménye, hogy a féltónusos kép színe, azaz színképzése változik, ha a besugárzást különböző hullámhosszúsággal, például egyrészről látható fénnyel, másrészről ultraviola fénnyel valósítjuk meg. Ezt a hatást például kihasználhatjuk úgy, hogy a hordozón különböző képeket állítsunk elő, amelyek a megvilágításra használt elektromágneses sugárzás hullámhossza, azaz frekvenciája szerint eltérő módon láthatók. A fluoreszkáló pigmentek gerjesztésére az elektromágneses sugárzás legkülönbözőbb fajtáit használhatjuk. A gyakorlatban azonban általában célszerű olyan pigmenteket alkalmazni, amelyek UV sugárzás hatására fluoreszkálnak. A találmány szerint továbbá a képpontok fekete alapon vannak elrendezve. A fekete alapot akár közvetlenül a hordozóból is kialakíthatjuk. Elképzelhető az is, hogy a fekete alapot egy megfelelő nyomófestékkel állítjuk elő, ahol az alapot képező nyomófestéket a teljes felületen terítjük el, vagy csak a színesen fluoreszkáló képpontok közötti köztes térben rendezzük el.

A találmány szerint különleges hatások úgy érhetők el, ha a nyomófestékekhez használt pigmenteknek legalább egyikét úgy választjuk meg, hogy az a különböző frekvenciájú sugárzás hatására különböző színekben

HU 225 882 Β1 fluoreszkáljon. A féltónusos kép megvilágítására használt sugárzástól függően különböző eredményt kapunk aszerint, hogy a megfelelő pigment éppen milyen színben fluoreszkál, ahol a besugárzáshoz használt frekvenciától függően mind színváltozás, mind motívumváltozás elérhető.

Különösen előnyös, ha a találmány szerint a - féltónusos képet szolgáltató - képpontok méreteit úgy választjuk meg, hogy ezek szabad szemmel nem oldhatók fel, amit minden esetben úgy érhetünk el, hogy a képpontok méreteit a találmány szerint kisebbek 0,3 mm-nél. Ez esetben a szemlélő részére összekeverednek az egyedi képpontokból jövő színes fénysugarak, és egy folyamatos, megfelelően színes felület benyomása keletkezik.

Különleges és például biztonsági célokra igen értékes hatásokat úgy érhetünk el, hogy - a találmány gondolatának továbbfejlesztése során - a hordozón egyrészről nyomófestékekből származó fluoreszkáló képpontokat rendezünk el, amelyek meghatározott elektromágneses besugárzással gerjesztett, fluoreszkáló pigmenteket tartalmaznak, és másrészről nyomófestékekből származó, nem fluoreszkáló képpontokat rendezünk el, amelyek színes, meghatározott elektromágneses besugárzással gerjesztve nem fluoreszkáló pigmenteket tartalmaznak. Ennek során a „nem fluoreszkáló képpontok” alatt nem általánosságban értjük azt, hogy ezeknek a képpontoknak előállítására szolgáló nyomófestékek egyáltalán nem fluoreszkálnak. A szóban forgó találmánnyal összefüggésben olyan képpontokról is beszélhetünk, amelyek adott nyomófestékekből állíthatók elő, amelyek pigmentjei, bár bizonyos elektromágneses besugárzással gerjesztve fluoreszkálnak, mégsem fluoreszkálnak olyan, meghatározott elektromágneses besugárzással gerjesztve, amely a fluoreszkáló képpontokat fluoreszkálásra készteti. Amennyiben egy féltónusos képet ily módon fluoreszkáló és nem fluoreszkáló képpontokból állítunk össze, a besugárzástól függően mindig különböző hatás áll elő, mivel fluoreszkáló képpontok gerjesztését eredményező elektromágneses sugárzással való besugárzás során a fluoreszkáló képpontok megfelelően világítanak, és egy féltónusos színes képet hoznak létre, míg az úgynevezett nem fluoreszkáló pigmentek különböző sugárzással való besugárzása során féltónusos színes képet nyerünk. Ez például úgy érhető el, hogy UV fénnyel való besugárzás során a fluoreszkáló pigmentek hatására egy első színbenyomást nyerünk, míg napfénnyel és megfelelő csekély UV-hányaddal megvilágítva egy ettől eltérő színbenyomás keletkezik.

Alapvetően lehetséges egyrészről a fluoreszkáló képpontokat és másrészről a nem fluoreszkáló képpontokat a hordozón saját területükön elrendezni. Általában azonban célszerűbb, ha egyrészről a fluoreszkáló képpontokat és másrészről a nem fluoreszkáló képpontokat egymással elkeverve rendezzük el, mert így a hordozónak az egyenletes, mind fluoreszkáló, mind nem fluoreszkáló képpontokkal rendelkező hordozó-felületszakaszaiban mindig a megvilágítástól függő, különböző hatások állnak elő.

Továbbá előirányzott, hogy a fluoreszkáló képpontok egy első képet és a nem fluoreszkáló képpontok egy második képet állítsanak elő. Például ily módon lehetséges lenne egy személyi dokumentumot a dokumentumtulajdonos fényképével kétféle módon úgy előállítani, hogy az első dokumentum normál féltónusos képet szolgáltat a cián, magenta és sárga (valamint fekete) színek keveréke révén, míg a második fényképet például UV fény alatt fluoreszkáló, pigmentált nyomófestékek kiegészítő színkeveréke révén állítjuk elő. Ily módon jelentősen növelhető a személyi dokumentum biztonsága és egyidejűleg egyszerű módszert kapunk az eredetiség vizsgálatára, amelynek során ugyanis csak azt kell vizsgálni, hogy a dokumentumtulajdonos szubtraktív színkeveréssel előállított fényképe megegyezik-e a meghatározott elektromágneses sugárzással való megvilágítás során megjelenő, fluoreszkáló színek révén keletkező, pozitív színkeverék által előállított képpel. Ilyen képek előállítása normál, szubtraktív színkeverékként ható pigmentekből és fluoreszkáló, kiegészítő színkeveréket eredményező pigmentekből például könnyen megvalósítható hőátadó nyomógépekkel, amelyeknek raktáron kell lenniük, és ennek megfelelően sok színnek kell rendelkezésre állni a nyomópontok részére.

A találmány szerint féltónusos képeket a legkülönbözőbb célokra lehet felhasználni. Különösen előnyös és a találmány tárgyát képezi egy biztonsági, azaz garanciaelemként szolgáló, megfelelő féltónusos kép alkalmazása értéktárgyak, dokumentumok, különösen értékpapírok, bankjegyek és igazolványok vagy megfelelő, értékes tárgyak részére. Például elképzelhető, hogy egy bankjegyet, egy csekket vagy más értékpapírt megfelelő féltónusos nyomással látunk el, ahol a mindenkor szándékozott színhatás csak megfelelő sugárzással való megvilágításkor lép fel. Például el lehet érni, hogy egy bankjegyen vagy hasonlón lévő biztonsági elem csak a bankjegynek meghatározott frekvenciájú UV fénnyel való besugárzásakor mutat fel speciális színhatást, normálfénnyel való megvilágításkor csupán halvány szürke elmosódott kép észlelhető anélkül, hogy a ténylegesen nyomott féltónusos kép körvonalai vagy hasonlók az ilyenfajta megvilágítás során felismerhetők lennének. Amennyiben a fluoreszkáló pigmenteket megfelelően megválasztjuk, és a lehetőségekhez képest kiegészítésül a nyomófestékhez nem fluoreszkáló pigmenteket keverünk hozzá, például még az is lehetséges, hogy normálfénnyel való megvilágítás mellett fehér vagy szürke féltónusos képet hívjunk elő, amelyet speciális hullámhosszúságú fénnyel, különösen UV fénnyel megvilágítva a fellépő fluoreszcencia következtében a kép erőteljes színeket mutat. Ez a hatás (fekete-fehér ábrázolás és színes ábrázolás közötti váltás) kiválóan alkalmazható könnyen felismerhető biztonsági elemként.

Különleges biztonsági hatást valósítunk meg, ha, amint fentebb ismertettük, a dokumentumon vagy hasonlóan két képet kombinálunk, ahol az első kép normál, féltónusos színes kép, míg a második kép fénnyel vagy speciális hullámhosszúságú elektromágneses su3

HU 225 882 Β1 gárzással megvilágítva csak fluoreszcenciája révén ismerhető fel egyértelműen, ahol a különleges biztosítóhatás abban a lehetőségben rejlik, hogy alapvetően két egymásnak megfelelő képet rendezünk el, amelyek azután megfelelő módon egymással összehasonlíthatók.

A megfelelő biztonsági elemek értéket képviselő tárgyakra való felvitelének megkönnyítésére előnyös, ha a féltónusos kép egy hordozófóliának, különösen melegen sajtolt vagy hőátadó hordozófóliának a biztosítandó tárgyra felvitt dekorációs rétegéből van kialakítva. Féltónusos képek könnyen nyerhetők hordozófóliák részeiként a szokásos nyomási eljárások során, és azután egyszerű módon felvihetők etikettszerű foltok, csíkok stb. alakjában a biztosítandó tárgyakra. Ennek az az előnye, hogy a felhasználó a megfelelő biztonsági elemeket többé-kevésbé készen tudja beszerezni, és csak egy egyszerű készülék szükséges a biztonsági elemnek a hordozófóliáról a biztosítandó elemre való átvitelére.

Végül a találmány keretein belül tárgyak biztonsági elemeként alkalmazott megfelelő féltónusos képek esetében a féltónusos képet egy optikailag hatékony elemmel kombináljuk, például egy rácsszerkezettel, egy hologrammal, egy nagyfényességű reflektálósíkkal, egy célzottan mattított felülettel vagy színváltozást, azaz különböző transzparenciákat előhívó vékonyréteg-elrendezéssel.

A találmány szerinti féltónusos képek csak nehezen utánozhatók, mivel nehézséget jelent pontos kombinációt találni pigmentek, lakk-hordozóanyagok és az elektromágneses sugárzás lényegi hullámhossza között. A hamisítást továbbá még nehezebbé teszi, ha már alapvetően nehezen hamisítható, ismert, optikailag hatékony elemeket alkalmazunk kiegészítésképpen. Ez mindenekelőtt akkor érvényes, ha egy, a találmány szerinti színes féltónusos kép és egy optikailag hatásos struktúra egy egyetlen biztonsági elemben közvetlenül szomszédosán vagy akár egymásba helyezve vannak kialakítva. Ez esetben olyan gyártási eljárások szükségesek, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik az utánzást. Ezenkívül tovább javíthatók a biztonsági, azaz felülvizsgálati lehetőségek. Például elképzelhető az egyrészről féltónusos képpel, másrészről az optikailag hatásos elemmel megegyező vagy egymást kiegészítő minták előállítása, amely kiegészítő felülvizsgálati lehetőségeket nyújt akár normálmegvilágításnál, akár speciális hullámhosszúságú fénnyel való megvilágításnál, ahol ezeket a felülvizsgálati lehetőségeket úgy kell kialakítani, hogy azok gyakorlatlan megfigyelő számára is könnyen felfoghatók legyenek.

Az előbbi ismertetések bemutatják, hogy a találmány szerinti féltónusos képek igen sokoldalúan alkalmazhatók. Például elképzelhető az is, hogy előállítsunk nagy felületű féltónusos nyomatokat nagy formátumú nyomtatószerkezetekkel a találmány szerinti kivitelben, hogy nagy felületű, például UV-re fluoreszkáló nyomatokat nyerjünk, amelyek különféle effektusok, például hirdetések céljára használhatók fel. Például elképzelhető lenne diszkotékákban a találmány szerint előállított hirdetőplakátok vagy hasonlók kifüggesztése, amelyek tartalma csak hozzáillesztett fény, például UV-besugárzás hatására ismerhető fel, ahol az ilyen hirdetőplakátok az eddig ismert, UV-besugárzás hatására fluoreszkáló elemektől abban különböznek, hogy tulajdonképpen féltónusos színes képeket nyerünk, és így rendkívül sokoldalú kialakítási lehetőség adódik. A megvalósítható lehetőségek ellenére az ilyen hirdetőeszközök előállítási költsége azonban viszonyításképpen alacsony.

A következőkben közelebbről ismertetünk néhány alapelvet, valamint példát a találmány szerinti féltónusos nyomatokra vonatkozóan.

Amennyiben egy féltónusos nyomatot sötét, előnyösen fekete alapra nyomunk fluoreszkáló pigmenteket tartalmazó nyomófestékek alkalmazásával, és ennek során a pigmenteket úgy választjuk ki, hogy megfelelő besugárzás mellett vörös, zöld és kék színben világítsanak, úgy olyan féltónusos képet nyerünk, amely tulajdonságait tekintve alapvetően egy tv-képcsővel nyert képnek felel meg, ahol ezenkívül a féltónusos kép egyedi képpontjait olyan kicsire kell választanunk, hogy ezek szemmel egyedileg ne legyenek feloldhatók. Ezt a feltételt a féltónusos kép szemlélésekor akkor teljesítjük, amikor a képpontok átmérője kisebb 0,3 mm-nél, előnyösen kisebb 0,1 mm-nél. Ha ezenkívül a féltónusos kép képpontjai olyan sűrűn vannak nyomtatva, hogy a sötét, előnyösen fekete alap nem látszik át, olyan féltónusos képek nyomtathatók, amelyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Ha abból indulunk ki, hogy UV-re fluoreszkáló pigmenteket használunk, amelyek normálnapfénnyel való besugárzáskor nem világítanak speciális színben, úgy elérjük, hogy a féltónusos képek normálnapfénnyel megvilágítva halvány fekete-fehér képekként jelennek meg (éspedig a fluoreszkáló pigmentek saját színe alapján). Ha ellenben a féltónusos képet megfelelő UV sugárzással világítjuk meg, a pigmentek mindenkori színeikben fluoreszkálnak, ahol a pigmenteket célszerűen az additív színkeverés értelmében előnyösen úgy választjuk meg, hogy azok vörös, zöld és kék színben világítsanak. Attól függően, hogy a féltónusos kép egy speciális helyén milyen egyedi színű képpontok találhatók és milyen sűrűségben, a tv-képcsövekhez hasonlóan gerjeszthető egy megfelelő színes kép, ahol a sötét, azaz fekete alap gondoskodik arról, hogy sötét képrészek is nyerhetők legyenek, mivel az additív színkeverés szerint lehetséges fehér színt előállítani, feketét azonban sohasem.

Amint már említettük, megvalósíthatók különleges hatások, ha legalább egy nyomófestékhez olyan pigmenteket használunk, amelyek nemcsak egy hullámhossznál fluoreszkálnak a rájuk jellemző színben, hanem egy második hullámhosszal is gerjeszthetők, ahol a fluoreszcencia egy második színben jelenik meg. Például felhasználhatók olyan pigmentek, amelyek UV-re fluoreszkálnak egyrészről a 365 nm, másrészről a 254 nm hullámhossznál.

Féltónusos képek előállíthatok megfelelő nyomófestékek felhasználása mellett a szokásos nyomdai eljárásokban, ahol célszerűen ofszetnyomást (Digital4

HU 225 882 Β1

Offset) vagy hőátadó nyomást alkalmaznak. Ezen nyomdai eljárások alkalmazásának az az előnye, hogy ezeknél az eljárásoknál a minden képhez hozzárendelt képinformáció (rendszerint vörös, zöld és kék színkivonat) közvetlenül felhasználható.

A következőkben megfelelő féltónusos képek előállítására példákat ismertetünk különböző pigmentkombinációkhoz a nyomófestékekben, ennek során például a következő pigmenteket használjuk fel:

BF 11 (vörös): bifluoreszkáló pigment (254 nm-nél vörös, 365 nm-nél kékesfehér)

Gyártó: Specimen Document Security Division,

Budapest

CD 120 (vörös): monofluoreszkáló pigment (254 nm-nél narancsvörös, 365 nm-nél vörös)

Gyártó: Allied Signal Special Chemicals Riedel

De Haen

CD 130 narancssárga: monofluoreszkáló pigment (254 nm-nél és 365 nm-nél narancs)

Gyártó: Allied Signal Special Chemicals Riedel

De Haen

CD 397 sárgászöld: monofluoreszkáló pigment (254 nm-nél és 365 nm-nél sárgászöld)

Gyártó: Allied Signal Special Chemicals Riedel

De Haen

MF 1 (zöld): monofluoreszkáló pigment (254 nm-nél és 365 nm-nél zöld)

Gyártó: Specimen Document Security Division,

Budapest

MF 40 (kék): monofluoreszkáló pigment (254 nm-nél és 365 nm-nél kék)

Gyártó: Specimen Document Security Division,

Budapest

MF 50 (kék): monofluoreszkáló pigment (254 nm-nél fakóbarna, 365 nm-nél nem fluoreszkál)

Gyártó: Specimen Document Security Division,

Budapest.

Megfelelő pigmentek alkalmazásával ofszet-nyomófestékeket állítottunk elő, ahol önmagában ismert módon 10-40 tömeg% UV-re fluoreszkáló pigmentet oxidatív módon szárított ofszetkencével dörzsöltünk össze és azonnal felhasználtuk.

Amennyiben egy megfelelő hőátadó hordozófóliát kell előállítani megfelelő fluoreszkáló pigmenteket tartalmazó festékcsíkokkal, úgy önmagában ismert módon egy vékony PET-hordozót lakkréteggel vonunk be, amelybe bedolgozzuk a mindenkor kívánt fluoreszkáló pigmenteket.

A fentebb megnevezett pigmentek felhasználásával az alábbi féltónusos nyomatokat állítottuk elő.

1. példa

Féltónusos nyomat vörös-zöld-kék technikával, fekete alapra, 365 nm-nél gerjeszthető

CD 120 (vörös)

MF 1 (zöld)

MF 40 (kék).

A három, alkalmazott pigment egyenletes eloszlatása, illetve intenzitása esetében, 365 nm hullámhosszúságú UV fénnyel besugározva additív fehér színkeveréket nyerünk. 254 nm hullámhosszúságú UV fénnyel besugározva ezzel szemben fakó narancsszínt nyerünk, mivel a CD 120 pigment ennél a hullámhossznál nem vörös, hanem narancsszínben fluoreszkál.

2. példa

Féltónusos nyomat vörös-zöld-kék technikával, fekete alapon, 254 nm-nél gerjeszthető

BF 11 (vörös)

CD 397 (sárga-zöld)

MF 50 (fehér).

Egyenletes eloszlatás esetében, 254 nm hullámhosszúságú UV fénnyel besugározva az additív színkeverék következtében fehér színt, 365 nm hullámhosszúságú UV fénnyel besugározva ezzel szemben zöldesfehér színt nyerünk, éspedig azért, mert a BF 11 pigment csak 254 nm-nél fluoreszkál vörösen, 365 nm-nél ezzel szemben kékesfehér színt bocsát ki. Ez azonban azt jelenti, hogy a féltónusos képet 254 nm hullámhosszúságú UV fénnyel besugározva szokásos háromszínű féltónusos nyomatat nyerünk, míg a 2. példa szerinti kombináció 365 nm-rel besugározva csak egyfajta fekete-fehér nyomat kialakítására alkalmas.

3. példa

Féltónusos nyomat, fekete fehér fekete alapon, 365 nm-nél gerjeszthető

BF 11 (kék-fehér)

CD 130 (narancs-sárga).

Az egyes pigmenteket tartalmazó nyomófestékek megfelelő, egyenletes eloszlatása és intenzitása esetében 365 nm hullámhosszúságú UV fénnyel besugározva fehér színt, míg 254 nm hullámhosszúságú UV fénnyel besugározva vörös színt nyerünk. Ez arra vezethető vissza, hogy bifluoreszkáló BF 11 pigmentet használtunk. A 3. példa szerinti féltónusos nyomatok ezért 365 nm hullámhosszúságú UV fénnyel besugározva fekete-fehér nyomatokként jelennek meg (a két színes pigment fehérré egészíti ki egymást), míg 254 nm hullámhosszúságú UV fénnyel besugározva fekete alapon vörös képet figyelhetünk meg.

Amint a fenti példákból látható, a találmány alapgondolatának alkalmazásakor, vagyis additív színkeverék alkalmazása fluoreszkáló pigmentek révén, lehetséges nagyszámú színhatás megvalósítása, ahol különböző hullámhosszúságú fénnyel besugározva különösen feltűnő és jó színváltás lép fel, ami könnyen rögzíthető biztonsági jellemzőként alkalmazható. A találmány szerint előnyösen előállíthatok géppel leolvasható biztonsági elemek is, amelyek azután olyan készülékekkel értékelhetők ki egyértelműen, amelyek speciális, a pigmentek gerjesztéséhez szükséges elektromágneses sugárzást állítanak elő, amelyek lényegesen különböznek a normálnapfény sugárzásától.

4. példa

A BF 11 (vörös, 254 nm-nél fluoreszkál), MF 1 (zöld, 254 nm-nél fluoreszkál) és MF 40 (kék, 254 nm-nél fluoreszkál) pigmentek alkalmazása során féltónusos arcképet állítunk elő egy hordozón, ahol az

HU 225 882 Β1 egyedi képpontok távolsága elég nagy ahhoz, hogy a közbenső területekre további képpontokat helyezzünk be. A képpontok nagyságának és távolságának olyannak kell lennie, hogy az egyedi képpontok szabad szemmel, körülbelül 30 cm normál szemlélési távolságból egyedileg ne legyenek feloldhatók.

A fluoreszkáló képpontok közötti közbenső területekre a BF 11, MF 1 és MF 40 pigmentekből megfelelően csekély nagyságú nyomatpontokat viszünk fel, ahol ezen nyomatpontok esetében a szubtraktív színkeverékhez (általában cián, sárga, magenta és fekete) szükséges négy alapszín nyomatpontjairól van szó.

Ha az előbbi javaslatnak megfelelően hat (illetve fekete szín alkalmazásakor hét) színnel dolgozunk, bizonyos körülmények között gondoskodni kell arról, hogy a nyomatban ne forduljanak elő kis átfedések vagy Moiree-képződések. Ezt például oly módon érjük el, hogy egyrészről a fluoreszkáló képpontokból álló különféle ábrákat, másrészről a normálszínű nyomatpontokat különféle raszterbeosztással (például 48-szoros és 60-szoros raszter) nyomtatjuk ki. Másik lehetőség az lenne, hogy amplitúdómodulált raszter helyett frekvenciamodulált rasztert alkalmaznánk, amint az manapság nagyszámú digitális nyomtatónál szokásos.

A fluoreszkáló pigmentekből álló és a normál nyomtatófestékekből álló nyomatpontok egyaránt úgy vannak elrendezve, hogy féltónusos kép keletkezik, ahol például egy személy portréját mindkét kép elő tudja állítani. A színek megválasztása egy féltónusos kép előállításához úgy történik, hogy normálmegvilágítás, például napfény vagy mesterséges fény mellett a szubtraktív színkeverékként ható nyomatpontok előállítják a személy első féltónusos színes képét, míg a fluoreszkáló nyomatpontok megfelelő sugárzással, például UV sugárzással megvilágítva lényegében azonos képet állítanak elő. A két kép azonosságának vizsgálata megfelelő eszköz a valódiság vizsgálatára.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Egy hordozón nyomtatással előállított féltónusos kép, amely legalább kétféle, raszterszerűen elrendezett, különböző színű képpontból áll, ahol a képpontok színeinek színkeveréke révén a mindenkor kívánt színeket állítjuk elő, és a hordozón egyrészről meghatározott elektromágneses sugárzással gerjesztett, fluoreszkáló pigmenteket tartalmazó nyomófestékekből álló fluoreszkáló képpontok, másrészről színes, meghatározott elektromágneses sugárzással gerjesztve nem fluoreszkáló pigmenteket tartalmazó nyomófestékekből álló, nem fluoreszkáló képpontok vannak elrendezve, azzal jellemezve, hogy egyrészről a fluoreszkáló képpontok és másrészről a nem fluoreszkáló képpontok a hordozón egymással elkeverve vannak elrendezve.
2. Az 1. igénypont szerinti féltónusos kép, azzal jellemezve, hogy a fluoreszkáló képpontok által egy első kép és a nem fluoreszkáló képpontok által egy második kép van előállítva.
3. Az 1. vagy 2. igénypont bármelyike szerinti féltónusos kép, azzál jellemezve, hogy a fluoreszkáló képpontok három különböző nyomófestékből vannak előállítva, ahol a különböző nyomófestékek pigmentjei mindenkor a három alapszín (például vörös, zöld és kék-ibolya) egyikében fluoreszkálnak a kiegészítő színkeverék elérésére.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti féltónusos kép, azzal jellemezve, hogy a pigmentek ultraviola sugárzásra fluoreszkálnak.
5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti féltónusos kép, azzal jellemezve, hogy a képpontok fekete alapon vannak elrendezve.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti féltónusos kép, azzal jellemezve, hogy különböző frekvenciájú sugárzás hatására legalább egy fluoreszkáló pigment különböző színekben fluoreszkál.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti féltónusos kép, azzal jellemezve, hogy a képpontok méretei úgy vannak megválasztva, hogy azok puszta szemmel nem feloldhatók.
8. A 7. igénypont szerinti féltónusos kép, azzal jellemezve, hogy a képpontok méretei 0,3 mm-nél kisebbek.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti féltónusos kép alkalmazása mint biztonsági vagy garanciaelemek, értéket képviselő tárgyak, dokumentumok, különösen értékpapírok, bankjegyek, igazolványok vagy tárgyak részére.
10. A 9. igénypont szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy a féltónusos kép egy melegen sajtolt fóliának a biztosítandó tárgyra felvitt dekorációs rétegéből van kiképezve.
11. A 9. vagy 10. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy a féltónusos kép egy optikailag hatékony elemmel van kombinálva.

Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest