HU224397B1

HU224397B1 - Mágnesrendszer

Info

Publication number: HU224397B1
Application number: HU0100301A
Authority: HU
Inventors: Olaf Gensch; Jens Oppel
Original assignee: Aeg Niederspannungstechnik Gmbh & Co. Kg
Priority date: 1998-10-02
Filing date: 1999-08-11
Publication date: 2005-08-29
Also published as: EP1036399B1; CN1151524C; BR9907137A; DE19845476B4; DE19845476A1; AU5851499A; ES2283130T3; PL195499B1; AU746757B2; HUP0100301A2; ATE354172T1; CN1287677A; HUP0100301A3; NO20002809L; EP1036399A1; WO2000021109A1; NO20002809D0; PL340758A1; DE59914196D1; TR200001582T1

Abstract

A találmány tárgya mágnesrendszer vezetékvédő kapcsoló részére, amelytekerccsel körülvett, mágnesezhető anyagból készült mozgatható horgony(7) vezetését biztosító hüvely (2) befogadására szolgáló tartótesttel,valamint egy rugó által kifejtett erővel szemben eltolható, a horgony(7) közbeiktatásával a vezetékvédő kapcsolót kioldó lökőrúddal (4),továbbá egy, a tartótesthez csatlakozó, a lökőrúd (4) vezetéséreszolgáló és a rugó részére első megtámasztással kialakított betéttel(6, 6') rendelkezik. A hüvely (2) belső oldala a horgony (7)felfekvését biztosító ütközőfelülettel (23) van kiképezve. Alökőrúdnak (4) a horgonyon (7) felfekvő vége a horgonyt (7) előfeszítőerővel az ütközőfelülethez (23) nyomó rugó felfekvését biztosítómásodik megtámasztással van kialakítva. A betét (6') a tartótesttelvaló kapcsolódáshoz nyúlványának (61') homlokoldalaihoz képestaszimmetrikusan kiképzett szakaszokkal (63', 64') rendelkezik, amelyszakaszok (63', 64') homlokoldalai a rugó felfekvését biztosítófelületekkel vannak kiképezve. A betét (6') a rugó két különbözőelőfeszítését biztosítóan az alaptestbe a két aszimmetrikusankiképzett szakaszával (63', 64') két különböző helyzetbebeszerelhetően van kialakítva. A találmány tárgyát képezi továbbá egyeljárás ezen mágnesrendszer előállítására.

Description

(57) Kivonat

A találmány tárgya mágnesrendszer vezetékvédő kapcsoló részére, amely tekerccsel körülvett, mágnesezhető anyagból készült mozgatható horgony (7) vezetését biztosító hüvely (2) befogadására szolgáló tartótesttel, valamint egy rugó által kifejtett erővel szemben eltolható, a horgony (7) közbeiktatásával a vezetékvédő kapcsolót kioldó lökőrúddal (4), továbbá egy, a tartótesthez csatlakozó, a lökőrúd (4) vezetésére szolgáló és a rugó részére első megtámasztással kialakított betéttel (6, 6’) rendelkezik. A hüvely (2) belső oldala a horgony (7) felfekvését biztosító ütközőfelülettel (23) van kiképezve. A lökőrúdnak (4) a horgonyon (7) felfekvő vége a horgonyt (7) előfeszítő erővel az ütközőfelülethez (23) nyomó rugó felfekvését biztosító második megtámasztással van kialakítva. A betét (6’) a tartótesttel való kapcsolódáshoz nyúlványának (61’) homlokoldalaihoz képest aszimmetrikusan kiképzett szakaszokkal (63’, 64’) rendelkezik, amely szakaszok (63’, 64’) homlokoldalai a rugó felfekvését biztosító felületekkel vannak kiképezve. A betét (6') a rugó két különböző előfeszítését biztosítóan az alaptestbe a két aszimmetrikusan kiképzett szakaszával (63’, 64’) két különböző helyzetbe beszerelhetően van kialakítva. A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás ezen mágnesrendszer előállítására.

HU 224 397 Β1

5. ábra

61'

A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 224 397 Β1

A találmány tárgya mágnesrendszer vezetékvédő kapcsoló részére, amely egy tekerccsel körülvett, egy mágnesezhető anyagból készült mozgatható horgony vezetését biztosító hüvely befogadására szolgáló tartótesttel, valamint egy rugó által kifejtett erővel szemben eltolható, a horgony közbeiktatásával a vezetékvédő kapcsolót kioldó lökőrúddal, továbbá egy, a tartótesthez csatlakozó, a lökőrúd vezetésére szolgáló és a rugó részére első megtámasztással kialakított betéttel rendelkezik. A hüvely belső oldala a horgony felfekvését biztosító ütközőfelülettel van kiképezve. A lökőrúdnak a horgonyon felfekvő vége a horgonyt előfeszítő erővel az ütközőfelülethez nyomó rugó felfekvését biztosító második megtámasztással van kialakítva. A találmány tárgya továbbá eljárás egy ilyen mágnesrendszer előállítására.

Vezetékvédő kapcsolókat az elektrotechnikában áramkörök védelmére alkalmazzák túlterhelés, például rövidzárlat, túláram ellen, és az áramvezetés automatikus megszakítására szolgálnak, azaz kikapcsolnak akkor, ha egy ilyen túlterhelés fellép.

Néhány lehetséges túlterhelés esetében a vezetékvédő kapcsoló kikapcsolásához egy mágnesrendszert alkalmaznak. A mágnesrendszer egy mozgóhorgonnyal rendelkezik, amely nyugalmi helyzetben egy tekercsbe nyúlik bele, amely tekercsen az ellenőrzendő áram folyik keresztül. Amennyiben a tekercsben az áram egy előre meghatározott kikapcsolási áramhoz képest megnövekszik, a horgony a tekercsben létrejövő mágneses mező következtében eltolódik, és egy lökőrúd útján a vezetékvédő kapcsolót kikapcsolja.

Tekintettel arra, hogy a tekercsen az ellenőrzendő áram folyamatosan áthalad, a kikapcsolótagot, azaz a horgonyt és a lökőrudat egy rugónak egy meghatározott nyugalmi helyzetben kell tartania, annak érdekében, hogy a vezetékvédő kapcsoló meghatározott működése biztosítható és egy téves kikapcsolás elkerülhető legyen.

Következésképpen a mágnesrendszernek több különböző mechanikai résszel kell rendelkeznie, hogy ez a működési biztonság megvalósítható legyen. Ezeknek a mechanikai részeknek az összeszerelése időigényes, és ebből következően drága.

Egy ilyen mágnesrendszert ismertet például a DE 36 19 239 A1 irat, ahol mozgó mágneshorgony egy hüvelyben foglal helyet, és nyugalmi helyzetben azt a tartótestnek a horgonnyal szemben hajlított szakasza tartja. A szerelésnél a horgonyt a rugó-előfeszítéssel szemben kell tartani mindaddig, amíg a hüvely a tartótestbe behelyezésre kerül, és a tartótest megfelelő hajlított szakasza a horgony elé kerül. Ez a szerelés bonyolult és rendkívül időigényes.

A WO 97/48113 számú anterioritás kapcsolóelrendezést tartalmaz, melynek mágneses működtetőszerkezete tekerccsel körülvett, mágnesezhető anyagból készült mozgatható horgony vezetését biztosító hüvely befogadására szolgáló tartótesttel, valamint rugó által kifejtett erővel szemben eltolható, a horgony közbeiktatásával kioldó lökőrúddal rendelkezik. A hüvely belső oldala a horgony felfekvését biztosító ütközőfelülettel van ellátva, és a lökőrúdnak a horgonyon felfekvő vége a horgonyt előfeszítő erővel az ütközőfelülethez nyomó rugó felfekvését biztosító megtámasztással van kialakítva.

Ez a megoldás azonban semmiféle kitanítást nem tartalmaz egy, a rugó felfekvését biztosító, a találmány szerinti olyan szerkezeti elemre vonatkozóan, amelynek segítségével ugyanazon rugó alkalmazásával egymástól eltérő előfeszítő erők hozhatók létre.

Az EP 081218 számú szabadalmi leírás kioldókészüléket ismertet túláramkapcsolóhoz, amelynek mágneses működtetőszerkezete tekerccsel körülvett, mágnesezhető anyagból készült mozgatható horgony vezetését biztosító hüvely befogadására szolgáló tartótesttel, valamint rugó által kifejtett erővel szemben eltolható, a horgony közbeiktatásával a túláramkapcsolót kioldó lökőrúddal rendelkezik. A hüvely belső oldala a horgony felfekvését biztosító ütközőfelülettel van kiképezve, ahol a horgony rugóval van előfeszítve.

Ezen megoldás szerint a lökőrúdra tartóerőnek kell hatnia ahhoz, hogy a kapcsoló kioldókarakterisztikája befolyásolható legyen. Ezen a tartóerőként súrlódási erők, mágneses erők és más megoldások vannak megjelölve, mindazonáltal ezek a megoldások nem segítik elő a könnyebb összeszerelést, és semmilyen vonatkozásban nem utalnak a találmány szerinti megoldásra, amely egyszerű módon lehetővé teszi ugyanazon alkatrészek alkalmazásával a különböző kikapcsolási karakterisztikák beállítását.

Fentiek értelmében a találmány szerinti, az alábbiakban ismertetett megoldásra vonatkozóan a technika állása szerinti kiviteli alakok kitanítást nem tartalmaznak.

A technika állása szerinti megoldások szerelése bonyolult és időigényes.

A vezetékvédő kapcsolók nagy darabszámban kerülnek előállításra, minthogy házakban, üzemekben és hasonló építményekben csaknem valamennyi áramkört ilyen kapcsolókkal kell védeni.

A fentiekből következően a találmány feladata egy mágnesrendszer létrehozása vezetővédő kapcsolók részére, amely könnyen és kedvező költségekkel állítható elő. A találmány feladata továbbá egy eljárás egy ilyen mágnesrendszer előállítására.

A feladat találmány szerinti megoldása mágnesrendszer vezetékvédő kapcsoló részére, amely egy tekerccsel körülvett egy mágnesezhető anyagból készült mozgatható horgony vezetését biztosító hüvely befogadására szolgáló tartótesttel, valamint egy rugó által kifejtett erővel szemben eltolható, a horgony közbeiktatásával a vezetékvédő kapcsolót kioldó lökőrúddal, továbbá egy, a tartótesthez csatlakozó, a lökőrúd vezetésére szolgáló és a rugó részére első megtámasztással kialakított betéttel rendelkezik. A hüvely belső oldala a horgony felfekvését biztosító ütközőfelülettel van kiképezve. A lökőrúdnak a horgonyon felfekvő vége, a horgonyt előfeszítő erővel az ütközőfelülethez nyomó rugó felfekvését biztosító második megtámasztással van kialakítva. A betét a tartótesttel való kapcsolódáshoz nyúlványának homlokoldalaihoz képest aszimmetriku2

HU 224 397 Β1 san kiképzett szakaszokkal rendelkezik, amely szakaszok homlokoldalai a rugó felfekvését biztosító felületekkel vannak kiképezve. A betét a rugó két különböző előfeszítését biztosítóan az alaptestbe a két aszimmetrikusan kiképzett szakaszával két különböző helyzetbe beszerelhetően van kialakítva.

A feladat megoldása továbbá egy eljárás a fenti mágnesrendszer előállítására egy vezetékkapcsoló részére, amelyet a következő lépésekben valósítunk meg:

előállítunk egy tartótestet, előállítunk egy belső oldalán ütközőfelülettel kiképzett hüvelyt, előállítunk egy horgonyt, amelyet az ütközőn való felfekvésig bevezetünk a hüvelybe, előállítunk egy, a rugó részére kialakított első megtámasztással rendelkező lökőrudat, amelyet a horgonyon való felfekvésig bevezetünk a hüvelybe, előállítunk egy rugót, amelyet a lökőrúdon kiképzett első megtámasztásig bevezetünk a hüvelybe, előállítunk egy tekercset és a hüvelyt bevezetjük a tekercsbe, előállítunk egy, a lökőrúd részére kiképzett vezetőfurattal ellátott, nyúlványának homlokoldalaihoz képest aszimmetrikusan kiképzett, a tartótesthez csatlakozó szakaszokkal rendelkező betétet, amely nyúlványának homlokfelületeit a rugó felfekvésére alkalmasan képezzük ki, a betétet pozícionáljuk úgy, hogy a betét nyúlványának egy előre meghatározott homlokoldalát a rugó felé fordítjuk, majd a betétet a lökőrúdra felhúzzuk úgy, hogy a rugónak a nyúlvány felfekvést biztosító felületén való ütköztetésével a kívánt előfeszítést beállítjuk, a hüvelyt és a betétet a rugó előfeszítése mellett a tartótestbe az azzal való csatlakoztatáshoz behelyezzük, majd a tekercset a tartótesthez csatlakoztatjuk.

A találmány szerinti megoldásnál a mágnesrendszer egy hüvelyből, egy horgonyból, egy lökőrúdból, egy rugóból, egy betétből és egy tartótestből áll. Ezek a szerkezeti elemek úgy vannak kialakítva, hogy a hüvely az egyes részeket, úgymint a horgonyt, a lökőrudat, a rugót és a betétet be tudja fogadni, miáltal a hüvely ezekkel a részekkel a tartótestbe behelyezésre kerülhet, így a tartótest a szerkezeti egységet összetartja.

A találmány egy alternatív előnyös kialakításánál a betéthez járulékosan egy rögzített mag tartozik, amelyen a lökőrúd átnyúlik, és a horgony és a betét között van elrendezve, abból a célból, hogy a tekercs mágneses mezejét erősítse, és a mágnesrendszer működési tulajdonságait változtathatóvá tegye.

A betét kiképezhető oly módon is, hogy az a hüvelybe besajtolható legyen, annak érdekében, hogy egy előre szerelt szerelvénycsoportot, amely a hüvelyből, a horgonyból, a lökőrúdból és a rugóból és adott esetben a rögzített magból áll, összetartsa.

Alternatív módon a rögzített mag a betét funkcióját átveheti, ha a rögzített mag a rugó részére megtámasztást képez, ahol a rugó a lökőrúd és a rögzített mag között van előfeszítve.

A betét kialakítható oly módon, hogy az axiális hossza a tartótesten, illetve a hüvelyen lévő felfekvési pont és a rugó részére a betéten kialakított megtámasztás között, a mágnesrendszer kikapcsolási karakterisztikájának megfelelően legyen meghatározva, annak érdekében, hogy a rugó előfeszítő ereje megfelelően legyen illesztve. Ezzel a módszerrel, bár mindig azonos rugót alkalmazunk, különböző mágnesrendszereket nyerhetünk. A betét hosszának a meghatározása történhet mérésekkel, vagy több betét közül a kívánalmaknak megfelelő hosszúságú betét kiválasztásával. A betét kialakítható úgy is, hogy mindkét homlokfelülete irányában a rugó részére egy megtámasztással van kiképezve, ahol is ezen megtámasztások a betétnek a hüvelyen vagy a tartótesten való felfekvési pontjától más távolságban vannak. Egy ilyen betétet a behelyezés! helyzetét illetően alternatívan lehet alkalmazni annak érdekében, hogy az említett hosszúsági illesztés és ezzel a szükséges rugó-előfeszítés megvalósuljon.

A találmány szerinti eljárással a mágnesrendszert egyszerű módon kedvező költségekkel lehet az előzőekben leírt szerkezeti elemekből összeszerelni.

A szokásos módon műanyagból előállítandó hüvely az egyik végén a mágnesezhető anyagból készült horgony részére ütközőfelülettel rendelkezik, úgyhogy a horgony az első szerelési lépésben a hüvelybe egyszerűen bevezethető, és ott az ütközőig tolható. Ezután a szokásos módon ugyancsak műanyagból előállított lökőrudat a hüvelybe bevezetjük, ahol a horgonyon felütköztetjük. Ekkor a lökőrúd a horgony egy homlokfelületén fekszik fel, anélkül, hogy azzal rögzített kapcsolatban állna. Ezt követően a rugót felfűzzük a lökőrúdra, úgyhogy a horgony felé eső végével a lökőrúd egy megtámasztásán felfeküdjön. Az ugyancsak műanyagból álló betétet a vezetőfuratával a lökőrúdra felfűzve betoljuk a hüvelybe, ahol is a betolt betét a rugó másik vége részére megtámasztást képez. Amikor a betét a végső helyzetébe kerül, a rugó elő van feszítve, és a lökőrudat a nyugalmi helyzetébe nyomja. A betét a hüvelyen és/vagy a tartótesten rögzítésre kerülhet, ami azután történhet meg, miután a hüvelyt a fent említett részekkel a tartótestbe behelyeztük. A kész mágnesrendszernél a lökőrúd a nyugalmi helyzetében elő van feszítve, és a horgonyt - tekintettel arra, hogy a lökőrúd a horgonyon felfekszik - ugyancsak nyugalmi helyzetben nekinyomja a hüvelyben kiképzett ütközőfelületnek.

A találmány szerinti eljárással lehetővé válik a horgonyból, lökőrúdból, rugóból és betétből álló alrendszernek ezen részek egyszerű behelyezésével a hüvelyt készre szerelni anélkül, hogy bonyolult közbenső lépésekre lenne szükség. Tekintettel arra, hogy a horgony és a lökőrúd között a rugó közbeiktatásával nincs szükség kapcsolatra, ezért egyszerű műanyag részeket alkalmazhatunk. Ha a betétet és a hüvelyt a tartótest tartja, lehetséges akár a szerkezeti elemeket viszonylag nagy tűrésekkel készíteni, minthogy nincs szükség sajtoló illesztésre a részek összetartásához. Minthogy továbbá a mindenképpen szükséges tekercs a hüvelyt körülveszi és tartja, ahol a tekercs a tartótes3

HU 224 397 Β1 ten mereven van rögzítve, lehetséges az egész mágnesrendszert nagy toleranciákkal gazdaságosan előállított szerkezeti elemekből kevés csatlakozási hellyel egy szerelvényegységgé összeszerelni.

A találmányt a továbbiakban előnyös kiviteli példák kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra egy találmány szerinti mágnesrendszer első kiviteli példájának nagyított, részben metszett nézete, a

2. ábra egy találmány szerinti mágnesrendszer egy másik kiviteli példájának nagyított nézete részben metszetben, a

3. ábra egy tartótest perspektivikus nézete, a

4. ábra egy találmány szerinti mágnesrendszer perspektivikus nézete, és az

5. ábra egy robbantott ábrázolás metszete a találmány szerinti eljárás ismertetéséhez.

A 4. ábra egy mágnesrendszer perspektivikus nézetét szemlélteti. A 4. ábrán egy 1 tartótest látható, amelybe a 2 hüvely van behelyezve. A 2 hüvelyt a 3 tekercs veszi körül, amely a 32 tekercsvéggel az 1 tartótesthez van csatlakoztatva. A másik 33 tekercsvég a 31 szorítócsavarral van összekötve. A 4. ábra szemlélteti a 7 horgonyt, amelyet egy itt nem ábrázolt 5 rugó tart a nyugalmi helyzetében. A 7 horgony a 2 hüvely végén kismértékben túlnyúlik. Az 1 tartótest egy járomot képez az elektromágnes részére, amelyet a 3 tekercs és a 7 horgony alkot. Amennyiben a 3 tekercsen egy olyan erősségű áram halad keresztül, amely egy előre meghatározott áramerősséget túllép, a 7 horgony, amely nyugalmi helyzetében a 3 tekercs mágneses mezejének közepéhez képest eltolva van elrendezve, a

4. ábra szerint lefelé eltolódik. Ezáltal egy kikapcsolómechanizmus, (amely nincs ábrázolva) kikapcsol.

Az 1. ábra a találmány szerinti mágnesrendszer első kiviteli alakját szemlélteti. Ebből az ábrából világosan látszik, hogy egy 1 tartótest a karjai között egy 2 hüvelyt tart. A 2 hüvelyt egy 3 tekercs veszi körül, amelynek egyik vége az 1 tartótesthez kapcsolódik, a másik vége pedig egy 31 szorítócsavarhoz van csatlakoztatva. A 2 hüvelyen belül a 7 horgony, a 4 lökőrúd, az 5 rugó és egy 6 betét van elrendezve. A 7 horgony egy mágnesezhető anyagból (vas stb.) van előállítva, és nyugalmi helyzetében - amint ezt az 1. ábra szemlélteti - csak egy rövid szakaszon nyúlik be a 3 tekercs által körülvett 2 hüvelybe. Az esetben, ha a 3 tekercsen egy meghatározott nagyságú áram folyik át, a létesülő mágneses mező a 7 horgonyt behúzza, azaz a 7 horgony az 1. ábra szerint jobbra elmozdul. Ekkor a 7 horgony eltolja a rajta felfekvő 5 rugóval előfeszített 4 lökőrudat, a rugóerő ellenében. Ha a 4 lökőrúd eltolódik, akkor annak az 1. ábra szerinti jobb oldali vége a 6 betétből jobban kinyúlik, és egy hozzárendelt nem ábrázolt kikapcsolómechanizmust kikapcsol.

Amint az 1. ábrából kitűnik, a 6 betétnek két funkciója van. Egyrészről a 6 betét vezeti a rajta keresztül haladó 4 lökőrudat, másrészről a 7 horgony felé eső homlokfelülete megtámasztást képez az 5 rugó részére, amely ezáltal a 6 betét és a 4 lökőrúdnak a 7 horgony felőli végén képzett megtámasztás között elő van feszítve. A 7 horgony nyugalmi állapotában a 2 hüvely egy körbefutó felületén felfekszik, és a 7 horgony lökőrudat 74 befogadóüregében felfekvő előfeszített 4 lökőrúd a 7 horgonyt nyugalomban tartja.

Amint az 1. ábra szemlélteti, a 6 betét egy körbefutó 61 nyúlvánnyal rendelkezik (4. ábra), amellyel az rugó erejének nyomásával szemben az 1 tartótesten felfekszik. Egy alternatív megoldásként a 6 betét lehet a 2 hüvelybe besajtolva, lehetséges azonban a 6 hüvelyt az 1 tartótesten más módon is rögzíteni.

A 2. ábra a találmány szerinti mágnesrendszer egy másik kiviteli alakját szemlélteti. Ez a kiviteli alak lényegében azonos felépítésű, mint az első kiviteli példa, azaz ez is egy 1 tartótesttel, egy 2 hüvellyel, egy 3 tekerccsel, egy 4 lökőrúddal, egy 5 rugóval, egy 6 betéttel és egy 7 horgonnyal rendelkezik.

Ezek a szerkezeti elemek hasonló módon működnek együtt, amint ezt az 1. ábra kapcsán ismertettük, úgyhogy ennek újólagos leírását mellőzzük. Az első kiviteli példához képest egy rögzített 8 mag van a 2 hüvelyben elrendezve. Ez a rögzített 8 mag ugyancsak egy mágnesezhető anyagból van előállítva, és amint a

2. ábra szemlélteti, a 3 tekerccsel körülvett 2 hüvelyben a 7 horgonnyal szemben van elrendezve, és a horgonyra ható mágneses húzóerő erősítésére szolgál, ha a 3 tekercsen áram halad keresztül.

Amint a 2. ábrából világosan kitűnik, a rögzített mag egy központi hosszfurattal rendelkezik, amelyen a 4 lökőrúd áthalad és amelyben az 5 rugó szabadon tud mozogni. A 6 betétnek az 5 rugó felfekvésére szolgáló 63 szakasza ugyancsak benyúlik a furatba, hogy ott az 5 rugó részére megtámasztást képezzen. Ezzel a kiviteli alakkal az első kiviteli példa egyszerű módon változtatható, minthogy csupán a rögzített 8 magot kell a 2 hüvelybe besajtolni. A rögzített 8 magot lehetséges a 2 hüvelybe beragasztani vagy más módon rögzíteni. A rögzített 8 mag lehet oly módon kiképezve, hogy a betét funkcióját átveszi, ez esetben egy, a 6 betétnek megfelelő szakasszal van egy darabból kiképezve.

A 3. ábra az első és második kiviteli alak esetében alkalmazható 1 tartótest perspektivikus nézetét szemlélteti. Amint a 3. ábrából kitűnik, az 1 tartótest egy horgonyoldali 12 befogadókiképzéssel és egy 4 lökőrúdoldali 11 befogadókiképzéssel rendelkezik. A könnyebb megértés kedvéért a 3. ábra szerinti 1 tartótest függőleges tengelye egybeesik a 2. ábrán szemléltetett mágnesrendszer tengelyével. Amint a 3. ábrából világosan kitűnik, a 4 lökőrúdoldali 11 befogadókiképzés és a 7 horgonyoldali 12 befogadókiképzés egyik oldalukon nyitott hosszlyukakként vannak kiképezve. Ezáltal az előre szerelt hüvelyszerelvény-egység a 2 hüvelyre feltolt tekerccsel együtt az 1 tartótestbe oldalról behelyezhető. Ennél a behelyezésnél a 6 betét körbefutó 61 nyúlványa a 2 hüvely vége felé eső oldalán az 1 tartótesten felfekszik (1. és 2. ábra) hasonlóképpen, mint a 2 hüvely 7 horgony felőli vége, amely az 1 tartótesten ugyancsak felfekszik (1. és 2. ábra). Annak érdekében, hogy a 2 hüvely rögzítése a 7 horgony felőli oldalon az 1 tartótesten biztosítva le4

HU 224 397 Β1 gyen, amint ez az 1. és 2. ábrán látható, a 2 hüvely a 24 tartókarral van kiképezve, amely az 1 tartótest hozzárendelt karján a szemben lévő oldalon átnyúlik. A 2 hüvely rögzítése céljából más megoldások is alkalmazhatók a 2 hüvely és az 1 tartótest összekapcsolásához; példaképpen reteszelőorrok és reteszelőhornyok, ragasztás, hegesztés stb.

Az 5. ábra a mágnesrendszer metszetben ábrázolt szerkezeti elemeinek elhelyezkedését szemlélteti a találmány szerinti mágnesrendszer összeszerelése során az első kiviteli példának megfelelően. A szerkezeti elemek összeszerelése az 5. ábrán feltüntetetteket követve jobbról bal felé történik, azaz az elemek a szemléltetett sorrendben jobbról kerülnek a 2 hüvelybe behelyezésre. Előnyösen ezt az összeszerelést úgy végezhetjük, hogy a nagyobb hüvelynyílást felfelé tartjuk, úgyhogy a szerkezeti elemek egyenként helyezhetők be, és a nehézségi erő következtében helyükön maradnak.

Amint az 5. ábrából kitűnik, a 2 hüvely lépcsőzött furattal van ellátva, ahol a 21 furatszakasz kisebb, a furatszakasz pedig nagyobb átmérővel rendelkezik. Ezen két 21 és 22 furatszakasz közötti átmeneti helyen lépcső van kiképezve, amely a 7 horgony részére egy ütközőfelületet képez.

A 7 horgony egy lépcsőzött külső kontúrral rendelkezik, ahol egy 71 szakasz kisebb, egy 72 szakasz pedig nagyobb átmérővel van kialakítva. Ezen két szakasz között egy lépcső van kiképezve, amely egy 73 felfekvő felületet képez. A 7 horgony kisebb átmérővel rendelkező 71 szakasza úgy van méretezve, hogy az könnyen betolható legyen a 2 hüvely kisebb átmérőjű 21 furatszakaszába. Hasonlóképpen a 7 horgony nagyobb átmérővel kiképzett 72 szakasza kisebb, mint a 2 hüvely nagyobb átmérőjű 22 furatszakasza, úgyhogy a 7 horgony a 73 felfekvő felületnek a 2 horony 23 ütközőfelületen való felfekvéséig a 2 hüvelybe bevezethető.

Miután a 7 horgony a 2 hüvely 23 ütközőfelületéig bevezetésre került, a 4 lökőrúd, az 5. ábrán az áttekinthetőség kedvéért nem ábrázolt 5 rugóval együttesen a 2 hüvelybe behelyezésre kerül. Ekkor a 4 lökőrúd 41 fejrésze a 7 horgonynak a homlokoldalán kiképzett 74 befogadóüregébe kerül. Ez a 74 befogadóüreg elősegíti a 4 lökőrúd vezetését a 2 hüvelyben, és az 5 rugót távol tartja a 2 hüvely falától, miáltal összenyomott állapotban, az 5 rugó beszorulása vagy beakadása nem következik be. A 7 horgony 74 befogadóüregének kialakítása azonban nem szükségszerűen kötelező.

Ezt követően a 6 betétet a 62 vezetőfuratával a lökőrúd 42 kioldóvégére felfűzzük és a nem ábrázolt rugó összenyomása közben a 4 lökőrúd mentén feltoljuk, egészen addig, amíg a 6 betét a 2 hüvelyben olyan helyzetet vett fel, hogy az összeszerelt szerelvénycsoport az 1 tartótestbe behelyezhetővé válik. Ezután a 2 hüvelyt a nem ábrázolt 3 tekerccsel az 1 tartótestbe behelyezzük.

Ha a szerelvénycsoport az 1 tartótestbe behelyezésre került, a 6 betét körbefutó 61 nyúlványa az 1 tartótesten fekszik fel. A 6 betét 63 szakasza meghatározza a távközt a nem szemléltetett 5 rugó részére kialakított megtámasztások között, nevezetesen a 4 lökőrúd fejrésze és a 6 betét 63 szakaszának homlokoldali vége között, miáltal ezen 63 szakasz hosszúságának a megválasztásával az 5 rugó előfeszítése meghatározható, miközben mindig azonos 5 rugót alkalmazhatunk.

Az 5. ábra a 6 betét alternatívájaként egy 6’ betétet is szemléltet. Az ábrázolt 63’ szakasz hosszabb, mint a 6 betét megfelelő 63 szakasza. Abban az esetben, ha ez a 6’ betét kerül alkalmazásra, lehetséges egy nagyobb rugó-előfeszítést előidézni. A 6’ betét 63’ szakaszával a 61’ nyúlvány túlsó oldalán szemben fekvő 64’ szakasz azonos hosszúságú, mint a 6 betét 63 szakasza. Ezáltal a 6’ betét egyszerű átfordításával két különböző rugó-előfeszítés érhető el, ugyanazon szerkezeti elemmel.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Mágnesrendszer vezetékvédő kapcsoló részére, amely tekerccsel körülvett, mágnesezhető anyagból készült mozgatható horgony vezetését biztosító hüvely befogadására szolgáló tartótesttel, valamint egy rugó által kifejtett erővel szemben eltolható, a horgony közbeiktatásával a vezetékvédő kapcsolót kioldó lökőrúddal, továbbá egy, a tartótesthez csatlakozó, a lökőrúd vezetésére szolgáló és a rugó részére első megtámasztással kialakított betéttel rendelkezik, ahol a hüvely belső oldala a horgony felfekvését biztosító ütközőfelülettel van kiképezve, és a lökőrúdnak a horgonyon felfekvő vége, a horgonyt előfeszítő erővel az ütközőfelülethez nyomó rugó felfekvését biztosító második megtámasztással van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a betét (6’) a tartótesttel (1) való kapcsolódáshoz nyúlványának (61') homlokoldalaihoz képest aszimmetrikusan kiképzett szakaszokkal (63’, 64’) rendelkezik, amely szakaszok (63’, 64’) homlokoldalai a rugó (5) felfekvését biztosító felületekkel vannak kiképezve, továbbá a betét (6’) a rugó (5) két különböző előfeszítését biztosítóan az alaptestbe (1) a két aszimmetrikusan kiképzett szakaszával (63’, 64’) két különböző helyzetbe beszerelhetően van kialakítva.
2. Az 1. igénypont szerinti mágnesrendszer, azzal jellemezve, hogy a hüvelyben (2) a horgonnyal (7) szemben, attól távközzel egy mágnesezhető anyagból előállított rögzített mag (8) van elrendezve, amely a lökőrudat (4) átengedő furattal van kialakítva.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti mágnesrendszer, azzal jellemezve, hogy a betéten (6’) kialakított nyúlvány (61') a hüvely (2) homlokoldalánál a tartótesten (1) felfekszik.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti mágnesrendszer, azzal jellemezve, hogy a hüvely (2) az egyik végén egy lépcsővel kisebb átmérőre csökkentett furatszakasszal (21) van kialakítva, ahol a lépcső a horgony (7) részére egy ütközőfelületet (23) képez.
5. A 4. igénypont szerinti mágnesrendszer, azzal jellemezve, hogy a horgony (7) különböző átmérőjű, lépcsőzötten csatlakozó szakaszokkal (71, 72) rendelkezik, és a két különböző átmérőjű szakasz közötti lépcső az ütközőfelülettel (23) együttműködő felfekvő felületet (73) képez.

HU 224 397 Β1
6. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti mágnesrendszer, azzal jellemezve, hogy a horgony (7) a lökőrúd (4) felé eső végén a lökőrúdat (4) befogadó befogadóüreggel (74) van kialakítva.
7. Eljárás egy mágnesrendszer előállítására egy vezetékvédő kapcsoló részére, amelyet a következő lépésekben valósítunk meg:

előállítunk egy tartótestet (1), előállítunk egy belső oldalán ütközőfelülettel (23) kiképzett hüvelyt (2), előállítunk egy horgonyt (7), amelyet az ütközőfelületen (23) való felfekvésig bevezetünk a hüvelybe (2), előállítunk egy, a rugó (5) részére kialakított első megtámasztással rendelkező lökőrúdat (4), amelyet a horgonyon (7) való felfekvésig bevezetünk a hüvelybe (2), előállítunk egy rugót (5), amelyet a lökőrúdon (4) kiképzett első megtámasztásig bevezetünk a hüvelybe (2), előállítunk egy tekercset (3), és a hüvelyt (2) bevezetjük a tekercsbe (3), előállítunk egy, a lökőrúd (4) részére kiképzett vezetőfurattal (62) ellátott, nyúlványának (61’) homlokoldalaihoz képest aszimmetrikusan kiképzett, a tartótesthez (1) csatlakozó szakaszokkal (63’, 64’) rendelkező betétet (6’), amely nyúlványának (61’) homlokfelületeit a rugó (5) felfekvésére alkalmasan képezzük ki, a betétet (6') pozícionáljuk úgy, hogy a betét (6’) nyúlványának (61') egy előre meghatározott homlokoldalát a rugó (5) felé fordítjuk, majd a betétet (6’) a lökőrúdra (4) felhúzzuk, és a rugónak (5) a nyúlvány (61’) felfekvést biztosító felületén való ütköztetésével a kívánt előfeszítést beállítjuk, a hüvelyt (2) és a betétet (6’) a rugó (5) előfeszítése mellett a tartótestbe (1) az azzal való csatlakoztatáshoz behelyezzük, majd a tekercset (3) a tartótesthez (1) csatlakoztatjuk.
8. A 7. igénypont szerinti eljárás, a továbbiakban a következő lépésekkel: előállítunk egy hosszfurattal kiképzett magot (8), és a magot (8) a horgonnyal (7) szemben a hüvelybe (2) besajtoljuk.