HU223845B1 - Szintetikus ingerületképző aminosavak, ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények, eljárás a vegyületek előállítására és intermedierjeik - Google Patents

Abstract

A jelen találmány olyan új vegyületeket biztosít, melyek bizonyosserkentő aminosavreceptorokat befolyásolnak, és melyek hasznosak aneurológiai és pszichiátriai rendellenességek kezelésében. Avegyületek, valamint ezek gyógyszerészetileg elfogadható sói (I)általános képletében X jelentése (CH2)n-csoport; R2 jelentése CO2R4csoport és R3 jelentése hidrogénatom, vagy R2 jelentése hidrogénatomés R3 jelentése CO2R4 csoport; R1 és R4 jelentése egymástólfüggetlenül hidrogénatom, 1–10 szénatomszámú alkilcsoport, 2–10szénatomszámú alkenilcsoport, arilcsoport vagy aril-alkil-csoport; ésn jelentése 1. ŕ

Description

Az emlős központi idegrendszerében (central nervous system=CNS) az idegimpulzusok átvitelét a neurotranszmitterek egymás közötti kölcsönhatása szabályozza, mely neurotranszmitterek a küldő neuronról és a fogadó neuron felületi receptoráról szabadulnak fel, és ezen fogadó neuron ingerlését eredményezik.

Az L-glutamát, mely a CNS-ben a legnagyobb mennyiségben található neurotranszmitter, a fő serkentő reakcióutat közvetíti emlősökben, és serkentő aminosavként (excitatory amino acid=EAA) utalunk rá. A glutamátra reagáló receptorokat serkentő aminosavreceptoroknak hívják (EAA-receptorok). [Lásd Watkins & Evans, Ann. Rév. Pharmacol. Toxicol., 21, 165 (1981); Monaghan, Bridges, and Cotman, Ann. Rév. Pharmacol, Toxicol., 29, 365 (1989); Watkins, Krogsgaard-Larsen, and Honore, Trans. Pharm. Sci., 11, 25 (1990)]. A serkentő aminosavak fiziológiai szempontból nagy jelentőséggel bírnak, mivel számos fiziológiai folyamatban, mint például a hosszú távú potenciálás (tanulás és emlékezés), a szinaptikus plaszticitás, motoros szabályozás, respiráció (légzés), a cardiovascularis szabályozás, az emocionális állapotok és az érzékszervi észlelés fejlődésében játszanak szerepet.

A serkentő aminosavreceptorok túlzott vagy nem kielégítő stimulálása az idegsejtek károsodásához vagy pusztulásához vezet az excitotoxicitásként ismert mechanizmuson keresztül. Úgy tűnik, ez a folyamat közvetíti számos körülmény során a neurális degenerációt. Az ilyen neurális degeneráció orvosi következményei ezen degeneratív neurológiai folyamatok csökkentését fontos gyógyászati céllá teszik.

A serkentő aminosavreceptorok két általános típusba sorolhatók. Azok a receptorok, melyek közvetlenül kapcsolódnak a neuronok sejtmembránjában levő kationcsatorna nyílásaihoz, az „ionotróp” receptorok. Az ilyen típusú receptorokat legalább három altípusra osztották, melyek az N-metil-D-aszpartát (NMDA), az aamino-3-hidroxi-5-metil-izoxazol-4-propionsav (AMPA) és a kainsav (KA) szelektív agonisták depolarizációs működése révén kerültek meghatározásra. A második általános típusú receptor a G-protein vagy a második messenger-kötésű „metabotróp” serkentő aminosavreceptor. Ez a második típus számos második messenger rendszerhez kapcsolódik, melyek fokozott foszfoinozitid-hidrolízishez, a foszfolipáz D aktiválásához, a cAMP-képződés növekedéséhez vagy csökkenéséhez valamint az ioncsatorna-funkció változásaihoz vezetnek. [Schoepp and Conn, Trends in Pharmacol. Sci., 14, 13 (1993)]. A receptorok mindkét típusa, úgy tűnik, hogy nem csupán a normális szinaptikus transzmisszió közvetítésében játszik szerepet a serkentő reakciókban, hanem részt vesz a szinaptikus kapcsolatok módosításában is a fejlődés és az egész élet során. [Schoepp, Bockaert and Sladeczek, Trends in Pharmacol. Sci., 11,508 (1990); McDonald and Johnson, Brain Research Reviews, 15, 41 (1990)].

A metabotróp glutamátreceptorok a glutamátreceptorok igen heterogén családját jelentik, melyek számos második messenger reakcióúthoz kötődnek. Általában ezek a receptorok a glutamát preszinaptikus felszabadulásának, valamint az idegsejtek glutamátserkentéssel szembeni posztszinaptikus érzékenységének változtatásában játszanak szerepet. A metabotróp glutamátreceptorokat (mGluR) gyógyászati szempontból két altípusra osztották. A receptorok egyik csoportja pozitívan kapcsolódik a foszfolipáz C-hez, mely a celluláris foszfo-inozitidek (Pl) hidrolízisét okozza. Ezen első csoportot Pl-kötődő metabotróp glutamátreceptoroknak nevezik. A receptorok második csoportja negatívan kapcsolódik az adenil-ciklázhoz, ami megakadályozza a ciklikus adenozin-monofoszfát (cAMP) forskolin által stimulált akkumulációját. [Schoepp and Conn, Trends in Pharmacol. Sci., 14,13 (1993)]. Az ezen második csoportba tartozó receptorokat cAMP-kötött metabotróp glutamátreceptoroknak nevezik. A cAMPkötött metabotróp glutamátreceptorok agonistái használhatók lehetnek az akut és krónikus neurológiai és pszichiátriai állapotok kezelésében.

Nemrégiben olyan vegyületeket fedeztek fel, melyek hatással vannak a metabotróp glutamátreceptorokra, de nem befolyásolják az ionotróp glutamátreceptorokat. Az (1S,3R)-1-amino-ciklopentán-1,3-dikarbonsav (1S,3RACPD) a Pl-kötött és cAPM-kötött metabotróp glutamátreceptorok egy agonistája. [Schoepp, Johnson, True and Monn, Eur. J. Pharmacol., 207, 351 (1991); Schoepp, Johnson, and Monn, J. Neurochem., 58,1184 (1992)]. A (2S,3S,4S)-2-(karboxi-ciklopropil)-glicint (LCCG-I) nemrégiben írták le szelektív cAMP metabotróp glutamátreceptor-agonistaként; azonban magasabb koncentrációkban ez a vegyület hatással volt a Pl-kötött metabotróp receptorokra is. [Nakagawa és munkatársai, Eur. J. Pharmacol., 184, 205 (1990); Hayasi és munkatársai, Br. J. Pharmacol., 107, 539 (1992); Schoepp és munkatársai, J. Neurochem., 63., page 769-772, 1994],

A jelen találmány olyan vegyületekre vonatkozik, melyek szelektíven befolyásolják a negatívan kapcsolódó cAMP-kötött metabotróp glutamátreceptorokat. Még specifikusabban a jelen találmány az (I) általános képletű vegyületekre vagy ezek gyógyszerészetileg elfogadható sóira vonatkozik, ahol:

X jelentése (CH₂)_n-csoport;

R² jelentése CO2R⁴ csoport és R³ jelentése hidrogénatom, vagy R² jelentése hidrogénatom és R³ jelentése CO2R⁴ csoport;

R¹ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, vagy in vivő hidrolizálható észtercsoport, nevezetesen 1-10 szénatomszámú alkilcsoport,

2-10 szénatomszámú alkenilcsoport, arilcsoport vagy aril-alkil-csoport; és n jelentése 1.

A jelen találmány tárgyához tartoznak az olyan gyógyszerészeti készítmények is, melyek az (I) általános képletű vegyületet egy vagy több gyógyszerészeti szempontból elfogadható hordozóval, diluenssel vagy hatásjavítóval együtt tartalmazzák.

A találmány szerinti vegyületek hasznosak a cAMP-kötött metabotróp glutamátreceptorok befolyásolására szolgáló módszerben, valamint a serkentő aminosav receptorokkal kapcsolatos neurológiai rendellenesség vagy pszichiátriai rendellenesség kezelésé2

HU 223 845 Β1 re szolgáló módszerekben, mely módszerek az (I) szerkezeti képlettel rendelkező vegyület alkalmazását jelentik. Az (I) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületet tartalmazó készítménnyel kezelt neurológiai rendellenességekre példák a szív-mellékáramlási műtét és -átültetés következtében fellépő cerebralis (agyi) hiány, a cerebrális ischaemia (például agyvérzés és szívmegállás); gerincvelő-sérülés; fejsérülés; Alzheimer-kór; Huntington-féle chorea; amiotropikus laterális sclerosis; AIDS indukálta dementia; izomgörcs; migrénes fejfájás; vizelet incontinentia; görcsök; perinatális hipoxia; hipoglykaemiás neuronális károsodás; gyógyszer-tolerancia és -felfüggesztés (szedésének abbahagyása) (például ópiumtartalmú kábítószerek, benzodiazepinek, nikotin, kokain vagy etanol); dohányzás abbahagyása, szemsérülés és retinopathia, észlelési rendellenességek; idiopatikus és gyógyszer indukálta Parkinson-kór; hányás; agyi ödéma; krónikus fájdalom; alvási zavarok; Tourette-szindróma; figyelemhiányrendellenesség; és késleltetett mozgászavar. Az (I) általános képletű vegyületet tartalmazó készítménnyel kezelt pszichiátriai rendellenességekre példák a skizofrénia, az idegesség és az ezekkel kapcsolatos rendellenességek (például pánikroham, stresszel kapcsolatos rendellenességek), depresszió, bipoláris rendellenességek, pszichózis és rögeszmés kényszerrendellenességek.

A jelen találmány tárgyához tartoznak az olyan vegyületek is, melyek hasznosak az (I) általános képletű vegyűletek szintézisében. Specifikusan, a jelen találmányhoz tartoznak a (II) általános képletű vegyűletek és sóik, ahol a képletben:

X jelentése (CH₂)_n;

n értéke 1;

R^2a jelentése CO₂R^4a és R^3a jelentése hidrogénatom, vagy

R^2a jelentése hidrogénatom és R^3a jelentése CO₂R^4a; és

R^4a jelentése hidrogénatom vagy egy karboxivédőcsoport.

A jelen találmány tárgya az (I) általános képletű vegyületek vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóik előállítása is, mely abból áll, hogy

a) egy (II) általános képletű vegyületet hidrolizálunk, ahol a képletben

X jelentése (CH₂)_n;

n értéke 1;

R^2a jelentése CO₂R^4a és R^3a jelentése hidrogénatom, vagy

R^2a jelentése hidrogénatom és R^3a jelentése CO₂R^4a; és

R^4a jelentése hidrogénatom vagy egy karboxivédőcsoport; vagy

b) egy (III) általános képletű vegyületet, ahol

X, R^2a és R^3a jelentése a fentiek szerint meghatározott, egy alkálifém-cianiddal és egy ammóniumsóval reagáltatunk, majd a kapott köztes terméket hidrolizáljuk; vagy

c) egy (IV) általános képletű vegyületet, ahol

R^1a jelentése egy karboxi-védőcsoport;

X, R^2a és R^3a jelentése a fentiek szerint meghatározott, hidrolizálunk, és kívánt esetben a karboxi-védőcsoportot eltávolítjuk; és kívánt esetben az egyik vagy mindkét karboxilcsoportot észteresítjük; és a diasztereomereket kívánt esetben elkülönítjük és/vagy az enantiomereket rezolváljuk; és az (I) általános képletű vegyület gyógyszerészetileg elfogadható sóját kívánt esetben előállítjuk.

Az „1-10 szénatomszámú alkilcsoport” kifejezés egy egyenes láncú, elágazó vagy ciklikus alkilláncot képvisel, mely 1-10 szénatomot tartalmaz. A tipikus egyenes láncú vagy elágazó 1-10 szénatomszámú alkilcsoportok közé a következők tartoznak: metilcsoport, etilcsoport, n-propil-csoport, izopropilcsoport, n-butilcsoport, izobutilcsoport, szekunder-butil-csoport, tercier-butil-csoport, n-pentil-csoport, izopentilcsoport, neopentilcsoport, n-hexil-csoport, 2-metil-pentilcsoport, 3-metil-pentil-csoport, 4-metil-pentil-csoport, 2,2-dimetil-butil-csoport, 2,3-dimetil-butil-csoport, 3,3dimetil-butil-csoport, heptilcsoport, n-oktil-csoport, 2,2dimetil-hexil-csoport, 2,5-dimetil-hexil-csoport, 2-metilheptil-csoport, 4-metil-heptil-csoport, 2,2,4-trimetilpentil-csoport, 2,3,4-trimetil-pentil-csoport, nonilcsoport, 3,5,5-trimetil-hexil-csoport, decilcsoport, 3,7dimetil-oktil-csoport és a hasonló csoportok. Az „1-10 szénatomszámú alkilcsoport kifejezés magában foglalja az „1-6 szénatomszámú alkilcsoport” és az „1-4 szénatomszámú alkilcsoport” kifejezéseket is. A tipikus ciklikus alkilcsoportok közé tartoznak a ciklopropilcsoport, a ciklobutilcsoport, a ciklopentilcsoport, a ciklohexilcsoport, a cikloheptilcsoport és a hasonló csoportok. A tipikus 1-6 szénatomszámú alkilcsoportok közé tartoznak a metilcsoport, az etilcsoport, az npropil-csoport, az izopropilcsoport, az n-butil-csoport, az izobutilcsoport, a szekunder-butil-csoport, a tercierbutil-csoport, az n-pentil-csoport, az izopentilcsoport, a neopentilcsoport, és az n-hexil-csoport.

A „2-10 szénatomszámú alkenilcsoport” kifejezés egyenes vagy elágazó telítetlen alkilláncokat képvisel, melyek 2-10 szénatommal rendelkeznek, és egy vagy több szén-szén kettős kötést, mint például diéneket és triéneket tartalmaznak. Ez a csoport magában foglalja az E- és a Z-izomereket is. Ezen csoport reprezentatív gyökei közé tartoznak a vinilcsoport, az allilcsoport, az allenilcsoport, az 1-butenilcsoport, a 2-butenilcsoport, a 2-metil-1-propenil-csoport, a 3-butenilcsoport, a 2metil-2-propenil-csoport, a butadienilcsoport, az 1pentenilcsoport, a 2-pentenilcsoport, a 2-metil-2-butenil-csoport, a 4-pentenilcsoport, a 3-metil-2-butenilcsoport, a 3-metil-1,2-butadienil-csoport, a 3-hexenilcsoport, a 2-hexenilcsoport, a 4-metil-3-pentenilcsoport, a 4-hexenilcsoport, az 5-hexenilcsoport, a 3metil-1-pentén-3-il-csoport, a 4-metil-3-pentenilcsoport, a 6-metil-5-heptén-2-il-csoport, a 7-oktenilcsoport, az 1-oktén-3-il-csoport, a 3-nonenilcsoport, a 2,4-dimetil-2,6-heptadienil-csoport, a 3,7-dimetil-6oktenil-csoport, az 5-decenilcsoport, a 9-decenilcsoport, a 2,6-dimetil-7-oktenil-csoport és a hasonló

HU 223 845 Β1 csoportok. A „2-10 szénatomszámú alkenilcsoport” kifejezés magában foglalja a „2-6 szénatomszámú alkenilcsoport” kifejezést is.

A „sztereoizomer vegyület” kifejezés az (I) általános képletű vegyület optikai izomerjét képviseli. A reprezentatív sztereoizomer vegyületek közé tartoznak az 1S,2S,5R,6S-izomer, 1R,2R,5S,6R-izomer,

1S,2R,5R,6S-izomer, 1R,2S,5S,6R-izomer,

1S,2S,5R,6R-izomer, 1 R,2R,5S,6S-izomer,

1S,2R,5R,6R-izomer és az 1R,2S,5S,6S-izomer.

A „diasztereoizomer vegyület” kifejezés az (I) általános képletű vegyület két nem szuperponálható sztereoizomerjének keverékét jelenti. A reprezentatív diasztereomer vegyületek közé tartoznak az 1SR,2SR,5SR,6SR-keverék, az 1SR,2RS,5RS,6SRkeverék, az 1SR,2SR,5RS,6RS-keverék és az 1SR,2RS,5RS,6RS-keverék. Az előnyben részesített diasztereomer vegyület az 1SR,2SR,5RS,6SRkeverék. Az előnyben részesített enantiomer az 1S,2S,5R,6S.

A „karboxi-védőcsoport” kifejezés a találmány szerinti használatban a karbonsavcsoport blokkolására vagy védelmére általánosan használt karbonsav egyik észterszármazékára vonatkozik, mialatt a többi funkciós csoporton a reakciókat végrehajtják. A karbonsavcsoport védelmét McOmie (Protecting Groups in Organic Chemistry, Plenum Press, NY. 1973) és Greene és Wuts (Protecting Groups in Organic Synthesis, 2nd Ed., John Wiley & Sons, NY. 1991) írták le. Az ilyen karboxi-védöcsoportok közé tartoznak a metilcsoport, az etilcsoport, a metoxi-metil-csoport, a metil-tiometilcsoport, a trifenil-metil-csoport, a benzilcsoport, a 4nitro-benzil-csoport, a 4-metoxi-benzil-csoport, a 3,4dimetoxi-benzil-csoport, a 2,4-dimetoxi-benzil-csoport, a 2,4,6-trimetoxi-benzil-csoport, a 2,4,6-trimetil-benzilcsoport, a benzhidrilcsoport, a tercier-butil-csoport, a tercier-amil-csoport, a tritilcsoport, a trimetil-szililcsoport, a tercier-butil-dimetil-szilil-csoport, az allilcsoport, az 1-(trimetil-szilil-metil)-prop-1-én-3-il-csoport és a hasonló csoportok. A különösen előnyben részesített karboxi-védöcsoportok közé tartoznak az 1-6 szénatomszámú alkilcsoportok, mint például a metilcsoport és az etilcsoport. A „védett karboxi” kifejezés olyan karbonsavcsoportra utal, mely egy karboxi-védőcsoportot tartalmaz.

A „nitrogén-védőcsoport” kifejezés a találmány szerinti használatban az aminocsoportokon levő szubsztituensekre vonatkozik, melyeket általában az aminofunkcionalitás blokkolására vagy védelmére alkalmaznak, míg más funkciós csoportokon a reakció zajlik. Az aminocsoportok védelmét általában McOmie (Protecting Groups in Organic Chemistry, Plenum Press, NY. 1973) és Greene és Wuts (Protecting Groups in Organic Synthesis, 2nd Ed., John Wiley & Sons, NY. 1991) írták le. A nitrogén-védőcsoportokra szolgáló példák közé tartoznak a benzilcsoport, a tercier-butil-csoport, az allilcsoport, a trifenil-metil-csoport, a tercier-butildimetil-szilií-csoport, a trifenil-szilil-csoport, a formilcsoport, a tritilcsoport, a ftalimidocsoport, a triklór-acetilcsoport, a klór-acetil-csoport, a ftaloilcsoport, a 2-nitrofenoxi-acetil-csoport, a benzil-oxi-karbonil-csoport, a metoxi-karbonil-csoport, a 2-metil-benzil-oxi-karbonilcsoport, a tercier-butoxi-karbonil-csoport, az allil-oxikarbonil-csoport, a 2,2,2-triklór-etoxi-karbonil-csoport és a hasonló csoportok. A „védett amino” kifejezés egy primer vagy szekunder aminra vonatkozik, mely egy nitrogén-védőcsoporttal rendelkezik.

Az „1-4 szénatomszámú alkoxicsoport” kifejezés olyan csoportokat képvisel, mint a metoxicsoport, az etoxicsoport, az n-propoxi-csoport, az izopropoxicsoport, az n-butoxi-csoport, a szekunder-butoxi-csoport és a tercier-butoxi-csoport. A „halogén” kifejezés a fluoratomra, a klóratomra, a brómatomra és a jódatomra vonatkozik.

Az „alkoxi-karbonil-csoport” kifejezés egy olyan karboxilcsoportra vonatkozik, mely 1-6 szénatomszámú alkilcsoporttal rendelkezik, mely a karbonil szénatomjához egy oxigénatomon keresztül kapcsolódik. Ezen csoport reprezentánsai közé tartoznak a metoxikarbonil-csoport, az etoxi-karbonil-csoport, az npropoxi-karbonil-csoport, az n-butoxi-karbonil-csoport, a tercier-butoxi-karbonil-csoport és a hasonló csoportok. Az előnyben részesített alkoxi-karbonil-csoport a metoxi-karbonil-csoport.

A „helyettesített fenilcsoport kifejezés a találmány szerinti használatban egy olyan fenilcsoportot képvisel, melyet egy vagy két egységgel helyettesítünk a következőket magában foglaló csoportból: halogénatom, hidroxicsoport, cianocsoport, nitrocsoport, 1-6 szénatomszámú alkilcsoport, 1-4 szénatomszámú alkoxicsoport, alkoxi-karbonil-csoport, védett karboxicsoport, karboximetil-csoport, hidroxi-metil-csoport, aminocsoport, védett aminocsoport, amino-metil-csoport vagy trifluormetil-csoport. A helyettesített fenilcsoportra szolgáló példák magukban foglalják a 4-klór-fenil-csoportot, a

2.6- diklór-fenil-csoportot, a 2,5-diklór-fenil-csoportot, a 3,4-diklór-fenil-csoportot, a 3-klór-fenil-csoportot, a 3bróm-fenil-csoportot, a 4-bróm-fenil-csoportot, a 3,4dibróm-fenil-csoportot, a 3-klór-4-fluor-fenil-csoportot, a

2- fluor-fenil-csoportot, a 4-hidroxi-fenil-csoportot, a 3hidroxi-fenil-csoportot, a 2,4-dihidroxi-fenil-csoportot, a

3- nitro-fenil-csoportot, a 4-nitro-fenil-csoportot, a 4ciano-fenil-csoportot, a 4-metil-fenil-csoportot, a 4-etilfenil-csoportot, a 4-etoxi-fenil-csoportot, a 4-karboxifenil-csoportot, a 4-(hidroxi-metil)-fenil-csoportot, a 4amino-fenil-csoportot, a 4-propil-fenil-csoportot, a 4butil-fenil-csoportot, a 4-tercier-butil-fenil-csoportot, a

3- fluor-2-metil-fenil-csoportot, a 2,3-difluor-fenilcsoportot, a 2,6-difluor-fenil-csoportot, a 2,6-dimetilfenil-csoportot, a 2-fluor-5-metil-fenil-csoportot, a

2.4.6- trifluor-fenil-csoportot, a 2-trifluor-metil-fenilcsoportot, a 2-klór-5-trifluor-metil-fenil-csoportot, a 2,4bisz(trifluor-metil)-fenil-csoportot, a 3,5-bisz(trifluormetil)-fenil-csoportot, a 2-metoxi-fenil-csoportot, a 3metoxi-fenil-csoportot, a 3,5-dimetoxi-fenil-csoportot, a

4- hidroxi-3-metil-fenil-csoportot, a 3,5-dimetil-4hidroxi-fenil-csoportot, a 4-hidroxi-3-(hidroxi-metil)fenil-csoportot, a 2-amino-5-metil-fenil-csoportot, a 4amino-3-trifluor-metil-fenil-csoportot, a 3-amino-4hidroxi-fenil-csoportot, a 2-metil-4-nitro-fenil-csoportot,

HU 223 845 Β1 a 4-metoxi-2-nitro-fenil-csoportot, a 2,4-dinitro-fenilcsoportot, a 3-ciano-4-nitro-fenil-csoportot és a hasonló csoportokat.

Az „arilcsoport” kifejezés olyan csoportokat foglal magában, mint a fenilcsoport, a helyettesített fenilcsoport és a naftilcsoport. Az „aril-alkil-csoport” kifejezés egy vagy több árucsoportot viselő 1-4 szénatomszámú alkilcsoportot képvisel. Ezen utóbbi csoport képviselői közé tartoznak a következők: benzilcsoport, 2-nitrobenzil-csoport, 4-nitro-benzil-csoport, 1-fenil-etil-csoport, 2-fenil-etil-csoport, 3-fenil-propil-csoport, 4-fenil-butilcsoport, 2-metil-2-fenil-propil-csoport, (4-klór-fenil)metil-csoport, (2,6-diklór-fenil)-metil-csoport, bisz(2,6diklór-fenil)-metil-csoport, (4-hidroxi-fenil)-metil-csoport, (2,4-dinitro-fenil)-metil-csoport, trifenil-metil-csoport, (4metoxi-fenilj-difenil-metil-csoport, bisz(4-metoxi-fenil)metil-csoport, a-naftil-difenil-metil-csoport, bisz(2-nitrofenil)-metil-csoport és a hasonló csoportok.

A „befolyásoló” kifejezés az (I) szerkezeti képlettel rendelkező olyan vegyületre vonatkozik, mely agonistaként hat a serkentő aminosavreceptoron. A „serkentő aminosavreceptor” kifejezés egy metabotróp glutamátreceptorra vonatkozik, mely egy olyan receptor, ami a GTP-kötő proteineken keresztül a celluláris effektorokhoz kapcsolódik. A „cAMP-hez kötődő metabotróp glutamátreceptor” kifejezés egy olyan metabotróp receptorra vonatkozik, mely az adenilát-cikláz-aktivitás gátlásához kapcsolódik.

A „neurológiai rendellenesség” kifejezés az akut és a krónikus neurodegeneratív állapotokra utal, ideértve a szív-mellékáramlási műtét és -átültetés következtében fellépő cerebrális (agyi) hiány, a cerebrális ischaemia (például szívmegállás következtében fellépő agyvérzés); gerincvelő-sérülés; fejsérülés; Alzheimer-kór; Huntington-féle chorea; amiotropikus laterális sclerosis; AIDS indukálta dementia; perinatális hipoxia; hypoglykaemiás neuronális károsodás; szemsérülés és retinopathia, észlelési rendellenességek; idiopatikus és gyógyszer indukálta Parkinson-kór. Ez a kifejezés magában foglal más olyan neurológiai állapotokat is, melyeket a glutamátdiszfunkció okoz, ideértve az izomgörcsöt; migrénes fejfájást; a vizelet incontinentiát; a gyógyszer-toleranciát és -elvonást és -felfüggesztést (szedésének abbahagyását) (például ópiumtartalmú kábítószerek, benzodiazepinek, nikotin, kokain vagy etanol); dohányzás abbahagyását; hányást; agyi ödémát; krónikus fájdalmat; alvási zavarokat; görcsöket; Tourette-szindrómát; figyelemhiány-rendellenességet; és késleltetett mozgászavart.

A „pszichiátriai rendellenesség” kifejezés akut és krónikus pszichiátriai állapotokra utal, ideértve a skizofréniát, az idegességet és az ezekkel kapcsolatos rendellenességeket (például pánikrohamot, a stresszel kapcsolatos cardiovascularis rendellenességeket), a depressziót, a bipoláris rendellenességeket, pszichózist és a rögeszmés kényszer-rendellenességeket.

A jelen találmány magában foglalja az (I) általános képletű vegyület gyógyszerészetileg elfogadható sóit. Ezek a sók a molekula savas vagy bázikus részével együtt léteznek, és savaddíciós, primer, szekunder, tercier vagy kvaterner ammónium sójaként, alkálifém sójaként vagy alkáliföldfém sójaként létezhetnek. Általában a savaddíciós sókat egy savnak az (I) általános képletű vegyülettel való reakciójával állítjuk elő. Az alkálifém- és alkáliföldfémsókat általában a kívánt fémsó hidroxidjának az (I) általános képletű vegyülettel - ahol R¹ és/vagy R⁴ jelentése hidrogénatom - való reakciójával állítjuk elő.

Az ilyen sók előállítására használt savak magukban foglalják a szervetlen savakat, mint például a sósavat, a brómsavat, a jódsavat, a kénsavat és a foszforsavat, valamint a szerves savakat, mint a para-toluénszulfonsavat, a metánszulfonsavat, az oxálsavat, a para-bróm-fenil-szulfonsavat, a szénsavat, a borostyánkősavat, a citromsavat, a benzoesavat és az ecetsavat, valamint a rokon szervetlen és szerves savakat. Az ilyen gyógyszerészetileg elfogadható sók így magukban foglalják a szulfát-, piroszulfát-, biszulfát-, szulfit-, biszulfit-, foszfát-, ammónium-, monohidrogén-foszfát-, dihidrogén-foszfát-, metafoszfát-, pirofoszfát-, klorid-, bromid-, jodid-, acetát-, propionát-, dekanoát-, kaprilát-, akrilát-, formát-, izobutirát-, kaprát-, heptanoát-, propiolát-, oxalát-, malonát-, szűkeinél··, szuberát-, szebacát-, fumarát-, hippurát-, maleát-, butin-1,4-dioát-, hexin-1,6dioát-, benzoát-, klór-benzoát-, metil-benzoát-, dinitrobenzoát-, hidroxi-benzoát-, metoxi-benzoát-, italát-, szulfonát-, xilén-szulfonát-, fenil-acetát-, fenilpropionát-, fenil-butirát-, citrát-, laktál·, α-hidroxi-butirát-, glikolát-, maleát-, tártáról·, metánszulfonát-, propánszulfonát-, naftalén-1-szulfonát-, naftalén-2-szulfonát-, mandelát-, magnézium-, tetrametil-ammónium-, kálium-, trimetil-ammónium-, nátrium-, metil-ammónium-, kalcium- és más hasonló sók.

A jelen találmány (I) általános képletű vegyülete négy aszimmetrikus szénatommal rendelkezik. Az aszimmetriaközpontok az amino- és karboxilcsoportokat hordozó helyettesített szénatomok, ahol R² és R³ kapcsolódik a két gyűrűfúziós szénatomhoz. Az aszimmetrikus szénatomok sorrendben a 2, 6, 1 és 5 pozícióknál találhatók. Ezért a jelen találmány vegyületei alapjában véve optikailag tiszta izomerekként, két enantiomer keverékeként (ideértve a racém módosulatokat) és két diasztereomer keverékeként létezhetnek. Amikor R² jelentése CO2R⁴ és R¹, R³ és R⁴ jelentése hidrogénatom, a biológiailag aktív és a leginkább előnyben részesített sztereoizomer - ahogy azt a receptorkötési vizsgálattal meghatároztuk - egy pozitív optikai forgatással (aD) rendelkezik. Ezen leginkább előnyben részesített enantiomer röntgen egyedüli kristályszerkezetét megfejtettük, és a bemutatott (V) szerkezeti képlettel rendelkező molekula relatív sztereokémiái konfigurációjával rendelkezik.

Ezen leginkább előnyben részesített enantiomer abszolút sztereokémiái konfigurációját a következőnek határoztuk meg: 1S,2S,5R,6S. A jelen találmány ezért magában foglalja az (I) általános képletű vegyület sztereoizomerjeit, melyek ugyanezzel az előnyben részesített sztereokémiái konfigurációval rendelkeznek, az ezen előnyben részesített sztereokémiái konfigurációval rendelkező enantiomerek keverékét (ideértve a ra5

HU 223 845 Β1 cérnátokat) és az ezen előnyben részesített sztereokémiái konfigurációval rendelkező diasztereomerek keverékét.

Míg úgy véljük, hogy a jelen találmány összes (I) általános képletű vegyülete szelektíven hat a negatív kötődésű cAMP-vel kapcsolódó metabotróp glutamátreceptorokra, a találmány bizonyos vegyületei előnyben részesülnek az ilyen alkalmazásokhoz. Előnyösen, R² jelentése CO₂R⁴, R³ jelentése hidrogénatom, és R¹ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-4 szénatomszámú alkilcsoport, arilcsoport vagy arilalkil-csoport. Az (I) szerkezeti képlettel rendelkező vegyület ezen előnyben részesített csoportjából származó reprezentatív vegyületek közé tartoznak: a 2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarbonsav, a dimetil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát, a dietil-2-amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarboxilát, a dibutil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát, a dihexil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát, a difenil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát és a dibenzil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát.

A jelen találmány bizonyos vegyületeit tartjuk leginkább kívánatosnak a cAMP-vel között metabotróp glutamátreceptorok befolyásolására való alkalmazásában. Még előnyösebben R¹ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-4 szénatomszámú alkilcsoport, arilcsoport vagy aril-alkil-csoport. Ezen még inkább előnyben részesített csoportból a reprezentatív vegyületek közé a következők tartoznak: a 2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarbonsav, a dimetil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát, a dietil-2-amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarboxilát, a dibutil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát, a difenil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát és a dibenzil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát.

Bizonyos vegyületeket még inkább előnyben részesítünk a cAMP-vel kötött metabotróp glutamátreceptorok befolyásolásában való alkalmazásban. Legelőnyösebben R¹ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-4 szénatomszámú alkilcsoport. Az ezen leginkább előnyben részesített vegyületek csoportjának reprezentatív vegyületei közé tartoznak: a 2-amino-biciklo[3.1.0Jhexán-2,6-dikarbonsav, a dimetil-2-amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarboxilát, a dietil-2-amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarboxilát, a dibutil-2-amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarboxilát és a dipropil-2-amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarboxilát.

Legelőnyösebb az (I) általános képletű vegyület a (+)-2-amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarbonsav, egy 1-4 szénatomszámú alkilcsoport, aralkilcsoport vagy aril-észter-csoport, vagy ezek egy gyógyszerészetileg elfogadható sója.

A jelen találmány összes (II) általános képletű vegyülete hasznos az (I) képletű vegyület szintézisében, bizonyos vegyületeket azonban előnyben részesítünk. Előnyösen R^2a jelentése CO₂R^4a és R^3a jelentése hidrogénatom. Még előnyösebben R^4a jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomszámú alkilcsoport, például egy etilcsoport.

A jelen találmány (I) általános képletű vegyületeit általában egy 2-ciklo-alkén-1-on, a (II) általános képletű vegyület - ahol X jelentése a fentiekben az (I) általános képlettel rendelkező vegyületnél meghatározott ciklopropanációjával szintetizáljuk. Az (I) általános képletű vegyületeket, ahol R³ jelentése hidrogénatom és R² jelentése CO₂R⁴, az l-es reakcióvázlatban bemutatottak szerint állítjuk elő.

Általában az l-es reakcióvázlatban szereplő (X) általános képletű vegyületet (védett karboxi)-metildimetil-szulfónium-bromiddal reagáltatjuk az l-es reakcióvázlat (III) szerkezeti képlettel rendelkező biciklusos vegyületének előállításához, ahol R^4a jelentése egy karboxi-védőcsoport. A vegyületet aminosavvá a Strecker- vagy a Bucherer-Bergs-féle reakcióval konvertáljuk, melyet hidrolízis követ, majd az l-es reakcióvázlat (IV)-es szerkezeti képlettel rendelkező vegyületévé észterezzük izomerek keverékeként. Ezt az izomerkeveréket szeparáljuk, hogy az l-es reakcióvázlat (V) és (VI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületeit kapjuk meg. Ezeket a vegyületeket ezután az (I) általános képletű vegyület létrehozása céljából hidrolizáljuk, ahol R² jelentése CO₂R⁴ és R¹ és R⁴ jelentése hidrogénatom.

Még specifikusabban a 2-ciklo-alkén-1-onvegyületet (védett karboxi)-metil-dimetil-szulfóniumbromiddal reagáltatjuk az l-es reakcióvázlat (III) szerkezeti képlettel rendelkező köztes vegyületének létrehozása céljából. Ezt a ciklopropanálást hagyományosan egy szerves oldószerben hajtjuk végre aminbázisok jelenlétében. Az ezen reakcióhoz megfelelő oldószerek közé tartoznak az acetonitril, a diklór-metán, a benzol, a toluol és a xilol; előnyösen az acetonitril vagy a diklór-metán. Az ezen reakcióban való alkalmazáshoz megfelelő aminbázisok nem nukleofil bázisok, mint például az 1,8-diaza-biciklo[5.4.0]undec-7én, a piridin és a kollidin. Az ezen reakcióban való alkalmazáshoz az előnyben részesített aminbázis az 1,8-diaza-biciklo[5.4.0]undec-7-én. Előnyösen, az etoxi-karbonil-metil-dimetil-szulfónium-bromidot az aminbázissal reagáltatjuk etil-(dimetil-szulfuranilidén)-acetát in situ létrehozásához. A kapott elegyet 2-cikloalkén-1-ónnal kezeljük. A 2-cikloalkén-1onokra példa a 2-ciklopentén-1-on, a 2-ciklohexén1-on, a 2-cikloheptén-1-on és a 2-ciklooktén-1-on. A reakciót általában körülbelül 25-50 °C hőmérsékleten hajtjuk végre, előnyösen körülbelül 25-30 °C hőmérsékleten. Általában a reakció körülbelül 18 óra-3 nap alatt fejeződik be.

Az l-es reakcióvázlat (III) szerkezeti képlettel rendelkező biciklusos köztes vegyületét biciklusos aminosavvá a Strecker- vagy a Bucherer-Bergs-féle reakcióval konvertáljuk, melyet a köztes termék hidrolízise követ. [Krauch and Kunz, Organic name Reactions, 76, (1964)] (lásd az itt megadott hivatkozást). Előnyösen az l-es reakcióvázlatban szereplő (III) szerkezeti képlettel rendelkező biciklusos ketont reagáltatjuk káliumcianid vagy nátrium-cianid vizes oldatával és

HU 223 845 Β1 ammónium-karbonáttal a hidantoin köztes termék létrehozása céljából. Ezt a reakciót tipikusan alkoholos oldószerben, mint amilyen az etanol vagy metanol, hajtjuk végre. A reakciót tipikusan körülbelül 25 °C - és az oldószer forráspontja körüli hőmérsékleten hajtjuk végre, előnyösen körülbelül 50 °C hőmérsékleten. A reakció általában körülbelül 18 órás időtartam után fejeződik be. Az izomer hidantoin a fent leírtak szerint izolálható és tisztítható. Előnyösen az izomer hidantoinokat nátrium-hidroxidot használva hidrolizáljuk, és ezt követően észterezzük, az l-es reakcióvázlat (V) vagy (VI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületének izolálása vagy tisztítása nélkül. Ezt a hidrolízist tipikusan az oldószer forrása körüli hőmérsékleten hajtjuk végre körülbelül 15-20 óra időtartam alatt.

A hidrolízis termékeit, az (I) általános képletű vegyület izomerjeinek keverékeit, ahol R¹ jelentése hidrogénatom, előnyösen a diasztereomerek és enantiomerek szeparálását megelőzően észterezzük. Ha a hidrolízis alatt a karboxi-védőcsoport távozik, egy diésztert állítunk elő azt követően. Egy alkoholban, például metanolban, etanolban, i-propanolban vagy n-butanolban levő karbonsavat vagy dikarbonsavat tionil-kloriddal kezeljük és forrásig hevítjük. Tipikusan a hidrolízistermék oldatát körülbelül 0 °C hőmérsékletűre hűtjük a tionil-klorid hozzáadása előtt. Az észterezés általában 48 óra után fejeződik be.

A diasztereomer termékek, az l-es reakcióvázlat (V) és (VI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületeit standard technikákat használva szeparáljuk. Az előnyben részesített szeparálás! módszerek a kristályosítás és/vagy a kromatográfia. Az l-es reakcióvázlat (V) és (VI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületei egy savaddíciós só, például az oxalátsó segítségével szelektíven kristályosíthatók. Ezt a sót úgy állítjuk elő, hogy az l-es reakcióvázlat (V) és (VI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületét tartalmazó etilacetát-oldatot oxálsavval és etanollal kezeljük. További etanol adható az egyik diasztereomer kristályosításának elősegítése céljából. Ez az eljárás egy olyan kristályos anyagot eredményez, mely az egyik izomerben gazdag, és a szűrlet (az anyafolyadék) a másik izomerben gazdag. A vegyületek tovább tisztíthatok kromatográfiás eljárásokkal, mint például szilikagél-kromatográfiával.

Az l-es reakcióvázlat (V) és (VI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületeit hidrolizáljuk, ha szükséges, és a karboxi-védőcsoportot eltávolítjuk az (I) szerkezeti képlettel rendelkező vegyűlet előállítása céljából, ahol R¹ és R⁴ jelentése hidrogénatom. A vegyületeket tipikusan úgy hidrolizáljuk, hogy az l-es reakcióvázlat (V) és (VI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületeinek egy szerves oldószerben, mint például tetrahidrofuránban levő oldatát vizes bázissal, mint például nátrium-hidroxiddal kezeljük. Ezt a hidrolízist tipikusan szobahőmérsékleten végezzük el, és körülbelül 18 órára van szükség a reakció befejeződéséhez. A karboxi-védőcsoportokat standard technikákat használva távolítjuk el. Lásd McOmie and Greene and Wuts.

Az l-es reakcióvázlat (V) és (VI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületei egyes diasztereomerpárjainak enantiomerjeit standard újraoldási technikákat használva oldjuk fel. Lásd Jaques, Collet, and Wilen, Enantiomers, Racemates and Resolutions (1981). Az enantiomerek feloldására használt előnyben részesített módszer a diasztereomer sók képzése a racém módosulatok és az optikailag aktív (királis) feloldóanyagok között. (Jaques, Collet, and Wilen Chapter 5). Az l-es reakcióvázlat (V) és (VI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületeit ahol R^4a egy karboxi-védőcsoportot képvisel - savas királis oldószereket használva lehet feloldani. A megfelelő savas királis oldószerekre példák a (+)-kámforsav, a (+)és (-)-dibenzoil-borkősav, a diaceton-keto-glükonsav, a lazalocid, a (+)- és (-)-mandulasav, a (+)- és (-)-almasav, a (+)- és (-)-kinasav, a (+)- és (-)-borkősav, a (+)di-p-toluoil-D-borkősav és a (-)-di-p-toluoil-L-borkősav. Az l-es reakcióvázlat (V) és (VI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületeinek - ahol R^4a egy karboxivédőcsoportot képvisel - feloldására szolgáló előnyben részesített savas oldószer a (+)-di-p-toluoil-D-borkösav és a (-)-di-p-toluoil-L-borkősav. Az l-es reakcióvázlat (V) és (VI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületei - ahol R^4a hidrogénatomot képvisel - bázikus királis oldószerekben oldhatók fel. A bázikus királis oldószerre példa az (S)-l-fenil-etil-amin.

Másik lehetőségként, az l-es reakcióvázlat (III) szerkezeti képlettel rendelkező biciklusos vegyülete a II reakcióvázlatban bemutatott diasztereomer hidantoinok keverékévé konvertálható.

A ll-es reakcióvázlatban leírtak szerint előállított (III) általános képletű biciklusos köztes terméket káliumcianid vagy nátrium-cianid oldatával és ammóniumkarbonáttal reagáltatjuk diasztereomer hidantoin köztes termékek, a ll-es reakcióvázlatban szereplő (VII) és (Vili) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületek létrehozása céljából. Ezt a reakciót tipikusan víz és alkohol, mint például metanol vagy etanol keverékében hajtjuk végre. A reakciót körülbelül 55-60 °C hőmérsékleten végezzük el, és általában 18 óra-körülbelül 4 nap alatt fejeződik be. A diasztereomer termékeket standard technikákat használva szeparáljuk, például kristályosítással és/vagy kromatográfiával. Előnyösen a ll-es reakcióvázlat (VII) és (Vili) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületeit kristályosítással szeparáljuk.

A ll-es reakcióvázlatban szereplő (VII) és (Vili) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületeket, ahol R^4a hidrogénatomot képvisel, egy bázikus királis oldószerben oldjuk fel. A bázikus királis oldószerre példa az (R)-l-fenil-etil-amin.

A ll-es reakcióvázlatban szereplő hidantoin köztes terméket, a (VII) vagy (Vili) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületet hidrolízissel alakítjuk az (I) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületté, ahol R¹ és R⁴ hidrogénatom. A hidantoincsoportot és az észtercsoportot vizes bázist, mint például nátrium-hidroxidot vagy vizes savat, mint például sósavat használva hidrolizáljuk. Ezt a hidrolízist tipikusan körülbelül 100-150 °C hőmérsékleten hajtjuk végre. A kapott (I) általános képletű vegyületet ioncserés kromatográfiát használva tisztítjuk.

HU 223 845 Β1

Az (I) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületet, ahol R² jelentése hidrogénatom és R³ jelentése CO₂R^4a, a lll-as reakcióvázlatban bemutatottak szerint állítjuk elő.

A 2-cikloalkén-1-ont egy karboxivédett (dimetilszulfur-anilidénj-acetáttal reagáltatjuk a lll-as reakcióvázlatban szereplő izomer biciklusos (III) és (IV) szerkezeti képlettel rendelkező köztes termék létrehozása céljából. Ezt a ciklopropanálást szerves oldószerben és körülbelül 45-85 °C hőmérsékleten hajtjuk végre. A megfelelő oldószerek közé tartoznak a benzol, a toluol, a xilol és az acetonitril. Előnyösen a reakciót benzolban és 50 °C hőmérsékleten hajtjuk végre. A diasztereomer termékeket szilikagél-kromatográfiát használva szeparáljuk. A lll-as reakcióvázlatban szereplő (IX) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületet az (I) általános képletű vegyületté alakítjuk a lll-as reakcióvázlatban szereplő (III) szerkezeti képlettel rendelkező vegyület konverziója esetében a fent leírtakat használva.

A (III) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületet, ahol X jelentése CH₂, a IV-es reakcióvázlatban leírtak szerint is elő lehet állítani.

A IV-es reakcióvázlatban szereplő vegyületet egy (védett karboxi)-metil-dimetil-szulfónium-bromiddal reagáltatjuk a IV-es reakcióvázlatban szereplő (XII) szerkezeti képlettel rendelkező vegyület létrehozása céljából, ahol R^4a jelentése karboxi-védőcsoport. A reakciót kényelmesen el lehet végezni a (II) szerkezeti képlettel rendelkező vegyület ciklopropanálásával kapcsolatban leírtakkal analóg módszerrel. Ezután a kapott (XII) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületet a (XIII) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületté hevítéssel alakítjuk át, például 160-500 °C hőmérsékleti intervallumban, előnyösen 180-300 °C hőmérsékleten. A (XII) szerkezeti képlettel rendelkező vegyület hevítése ciklopentadiének felszabadulását eredményezi. Az eljárást inért gáz atmoszférájában, például nitrogénatmoszférában és egy inért oldószer, mint például diklór-benzol jelenlétében végezzük el. A kapott (XIII) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületet ezután a (III) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületté alakítjuk például hidrogénezéssel szénhez kötött palládium jelenlétében. A redukciót 0-50 °C hőmérsékleti intervallumban végezzük el. A redukcióhoz megfelelő oldószerek a következők: alkoholok, mint például etanol, észterek, mint például etilacetát, aromás szénhidrogének, mint például toluol, és amidok, mint például dimetil-formamid.

Megjósolható, hogy ha a (XI) szerkezeti képlettel rendelkező vegyület optikailag aktív formáját használjuk kiindulási anyagként, a (III) szerkezeti képlettel rendelkező vegyület optikailag aktív formáját fogjuk kinyerni.

A (XIII) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületet egy új vegyületnek véljük.

A (XI) képletű vegyületet (ideértve az optikailag aktív formákat is) a Klunder és munkatársai (Tetrahedron Lett., 1985, 27, 2543) és Takano et al. (Synlett, 1991, 636) által leírt módszer szerint állítjuk elő.

Az (I) általános képletű vegyületet - ahol R¹ és R⁴ jelentése 1-10 szénatomszámú alkilcsoport,

2-10 szénatomszámú alkenilcsoport, arilcsoport vagy aril-alkil-csoport - megfelelő vegyületekből állítjuk elő, ahol R¹ és R⁴ jelentése hidrogénatom. Ezeket a vegyületeket általában standard szintetikus módszerekkel állítjuk elő. Egy tipikus példában, az (I) általános képletű vegyület, ahol R¹ és R⁴ jelentése hidrogénatom, egy 1-10 szénatomszámú alkilcsoporttal, 2-10 szénatomszámú alkenilcsoporttal, arilcsoporttal vagy aril-alkil-alkohollal reagáltatható egy sav jelenlétében a megfelelő észter létrehozása céljából. Tipikusan, ezt a reakciót alkoholfeleslegben hajtjuk végre koncentrált kénsav katalitikus mennyiségének jelenlétében.

Az (I) általános képletű vegyületek - ahol R¹ és R⁴ jelentése nem azonos - disavakból is előállíthatok, ahol R¹ és R⁴ jelentése hidrogénatom, standard szintetikus szerves technikákat használva. Például, a glutaminsav és az aszparaginsav karboxilcsoportjainak szelektív funkcionalizálásához kifejlesztett kémiai eljárások is felhasználhatók.

Másik lehetőségként, a (II) általános képletű vegyületen levő egy olyan karboxi-védőcsoport kiválasztásával, mely stabil a hidrolízis körülményei között a hidantoilcsoport számára, a karboxilcsoportok szelektíven manipulálhatók.

A jelen találmány (I) általános képletű vegyületei bizonyos metabotróp serkentő aminosavreceptorok agonistái. Specifikusan, az (I) általános képletű vegyületek a negatívan kapcsolódó cAMP-hez kötött metabotróp glutamátreceptorok agonistái. így a jelen találmány egy másik aspektusa egy emlősben előforduló serkentő aminosavreceptor befolyásolásával kapcsolatos, ami azzal jellemezhető, hogy az emlősnek - mely módosított serkentő aminosav neurotranszmissziót igényel - az (I) általános képletű vegyület gyógyszerészetileg hatékony mennyiségét adjuk. A „gyógyszerészetileg hatékony mennyiség” kifejezés a találmány vegyületének olyan mennyiségét képviseli, mely a serkentő aminosavreceptorokat képes befolyásolni. A hatás révén a találmány vegyülete agonistaként működik. Amikor a találmány egy vegyülete agonistaként hat, a vegyület EAA-receptorral való kölcsönhatása ezen receptor ennek agy-természetesligandummal (azaz L-glutamáttal) való kölcsönhatási válaszát utánozza.

A vegyület alkalmazott dózisa természetesen az adott körülményektől függ, melyek közé a következők tartoznak: az alkalmazott vegyület, az alkalmazás módja, az adott kezelendő körülmény és hasonló szempontok. A vegyületek számos módon alkalmazhatók, ideértve az orális, a rektális, a transzdermális, a szubkután, az intravénás, intramuszkuláris vagy intranazális alkalmazási módokat. Másik lehetőségként a vegyület alkalmazható folyamatos infúzióként is. Egy tipikus napi dózis a találmány aktív vegyületének megközelítően 0,001 mg/kg-100 mg/kg mennyiségét tartalmazza. Előnyösen a napi dózis 0,05 mg/kg-50 mg/kg, még előnyösebben 0,1 mg/kg-20 mg/kg.

Számos pszichológiai funkcióról kimutatták, hogy tárgya a túlzott vagy nem megfelelő serkentő aminosav transzmisszió stimulálása befolyásolásának. A jelen ta8

HU 223 845 Β1

/. táblázat

Az (I) általános képlettel rendelkező vegyületek receptorkötése lálmány (I) általános képletű vegyületeiről úgy véljük, hogy képesek számos emlős esetében előforduló neurológiai rendellenesség kezelésére. Az ilyen állapotok közé tartoznak az akut neurológiai rendellenességek, mint például szív-mellékáramlási műtét és -átültetés következtében fellépő cerebrális (agyi) hiány, a cerebrális ischaemia (például szívmegállás és agyvérzés); gerincvelő-sérülés; fejsérülés; perinatális hipoxia és hypoglykaemiás neuronális károsodás. Az (I) szerkezeti képlettel rendelkező vegyületről úgy véljük, hogy képes számos krónikus neurológiai rendellenességet kezelni, mint amilyen például az Alzheimer-kór; Huntington-féle chorea; amiotropikus laterális sclerosis; AIDS indukálta dementia; szemsérülések és retinopathia, észlelési zavarok és idiopatikus és gyógyszer indukálta Parkinson-kór.

A jelen találmány (I) általános képletű vegyületéről úgy véljük, hogy képes számos más emlős esetében a glutamátdiszfunkcióval kapcsolatban előforduló neurológiai rendellenesség kezelésére. Ezek közé tartoznak az izomgörcsök; a görcsök; migrénes fejfájás; vizelet incontinentia; pszichózisok; gyógyszertolerancia, -elvonás és -felfüggesztés (szedésének abbahagyása) (például ópiumtartalmú kábítószerek, benzodiazepinek, nikotin, kokain vagy etanol); dohányzás abbahagyása; idegesség és az ezekkel kapcsolatos rendellenességek (például pánikroham, stresszel kapcsolatos rendellenességek); hányás; agyi ödéma; krónikus fájdalom; alvási zavarok; Tourette-szindróma; figyelemhiány-rendellenesség; és késleltetett mozgászavar.

A jelen találmány vegyületei a cAMP-vel kapcsolatos metabotróp glutamátreceptorok agonistái. Ezek a vegyületek negatívan kapcsolódnak a receptoron keresztül az adenil-ciklázhoz, megakadályozva a ciklikus adenozin-monofoszfát képződését. Ily módon úgy véljük, hogy a jelen találmány (I) általános képletű vegyületei képesek számos pszichiátriai rendellenesség, mint például a skizofrénia, az idegesség és az ezekkel kapcsolatos rendellenességek (például pánikroham, stresszel kapcsolatos rendellenességek), depresszió, bipoláris rendellenességek, pszichózis és rögeszmés kényszer-rendellenességek kezelésére.

A kísérleteket azért végeztük el, hogy demonstráljuk az (I) általános képletű vegyületek serkentő aminosavreceptorokat befolyásoló képességét. A vegyületek metabotróp glutamátreceptorokhoz való affinitását a patkány agyi sejtmembránhoz kötődő (1S,3R)-1amino-ciklopentán-1,3-dikarbonsav-érzékeny [³H]glutamát szelektív kiszorításán mutattuk be. A [³H]glutamát kötődését ([³H]Glu) nyers patkányelőagyi membránnal irányítottuk a Schoepp és True által leírtak szerint. (Schoepp and True, Neuroscience Lett., 145, 100-104, 1992; Wright, McDonald and Schoepp, J. Neurochem, 63, 938-945,1994). Az (I) szerkezeti képlettel rendelkező vegyület 50% kötődésbeli gátlást (IC₅₀) kiváltó koncentrációját, vagy az (I) szerkezeti képlettel rendelkező vegyület 10 μΜ vagy 100 μΜ koncentrációjánál fellépő [³H]Glu százalékos kiszorítását az I. táblázatban mutatjuk be.

Vegyület3 száma	IC50(gM)
3b	0,32
63	0,18
7C	160,78
8d	3,2

³ a vegyületszámok a kísérleti részből valók ^b a vegyületet enantiomerek keverékeként teszteljük ^c a vegyületet tiszta enantiomerként teszteljük ^d a vegyületet diasztereomerek keverékeként teszteljük

A 3, 6, 7 és 8 vegyületek mind dikarbonsavak. Általában azt találtuk, hogy az észterszármazékok [azok az (I) általános képletű vegyületek, ahol R¹ és R⁴ jelentése nem hidrogénatom] inaktívak a receptorkötődési tesztben. Azonban úgy véljük, hogy ezek a vegyületek in vivő a megfelelő aminosavakhoz hidrolizálhatók, és ezért prodrogokként funkcionálhatnak. Észre kell venni, hogy a jelen találmány biztosít aktív dikarbonsavakat, valamint olyan prodrogformákat, melyek képesek az aktív aminosav in vivő létrehozására.

Az (I) általános képletű vegyületek hatékonyak a cAMP-hez kötött metabotróp glutamátreceptorok befolyásolásában. Az ezeket képviselő vegyületeket teszteltük a patkányhippocampusban és a patkányagykéregben levő forskolin által stimulált cAMP-képzés csökkentésének képességére. Ehhez a Schoepp és Johnson által leírt eljárást használtuk. (Schoepp and Johnson, Neurochem. Int., 22, 277-283 1993.) Ezen kísérletek eredményeit a II. táblázatban mutatjuk be.

II. táblázat

A forskolin által stimulált cAMP-képződés gátlása

Vegyületszám I	EC50 (μΜ)
6	7
| Patkány cerebrális cortex	.055±.017	22,0±3,4
Patkányhippocampus	.036±.015	29,4±3,04

Az (I) általános képletű vegyületek idegesség vagy az ehhez kapcsolódó rendellenességek kezelésére való képességét sorrendben a Davis (Psychopharmacology, 62:1, 1979) és Lister (Psychopharmacology, 92:180-185, 1987) által leírt és jól ismert félelem potenciállá serkentés és fokozott plusz labirintusmodell használatával lehet demonstrálni.

A félelem potenciálta serkentést modellben az állatokat semleges stimulálásnak, mint például fénynek tesszük ki (kondicionált stimulus) averzív stimulálással, mint például sokkal (nem kondicionált stimulus) együtt. A kondicionálást követően, amikor az állatok egy hangos akusztikus stimulust kapnak, hosszabb serkentést választ kapunk, ha a serkentést stimulust fény előzi meg.

HU 223 845 Β1

A fokozott plusz labirintusmodellt a rágcsálók magassággal és nyílt térrel kapcsolatos természetes averziójára alapozzuk.

A diazepam és a buspiron-hidroklorid, melyek klinikailag bizonyított idegességoldók, hatékonyak a fénnyel kapcsolatos félelem csökkentésében (fokozott serkentés! válasz) a félelem által kiváltott serkentést modellben, valamint a nyílt területtel kapcsolatos félelem csökkentésében a fokozott plusz labirintusmodellben.

A Harlan Sprague-Dawley, Cumberland, IN, USA intézettől hím Long Evans patkányokat (180-400 g) vagy hím NIH Swiss egereket (18-35 g) kaptunk, melyeket tesztelés előtt legalább három napig akklimatizáltunk. Az állatokat 23±2 °C hőmérsékleten tartjuk (a relatív páratartalom 30%—70%), és ad libitum etetjük és itatjuk Purina Certificated rágcsálótáppal és vízzel. A fotoperiódus 12 óra fény és 12 óra sötétség, a sötétségi periódus megközelítően 1800 óra.

A vegyületeket hordozóként tisztított és 5 N-os NAOH-dal 7-8 pH-értékűre állított vízben feloldjuk. A diazepamot (Sigma Chemical Company, St. Louis, MO) tisztított vízben oldjuk fel Tween 80 cseppenkénti hozzáadása mellett. A kontrollállatok a megfelelő hordozókat kapják.

Félelem által kiváltott serkentés: SL-LAB (San Diego Instruments, San Diego, CA) kamrákat használunk a kondicionáláshoz, valamint a serkentés! válasz kiváltásához és észleléséhez. Egy hagyományos kondicionálási eljárást alkalmazunk a serkentést válasz kiváltásához. Röviden, az első két napon a patkányokat egy sötét serkentés! kamrába helyezzük, ahová sokkolórostélyt építettünk be. Egy 5 perces akklimatizálási periódus után az egyes patkányok egy 1 mA elektromos sokkot (500 ms) kapnak, melyet egy 5 perces fénybesugárzás (15 watt) előz meg, mely a sokk ideje alatt is fennmarad. Tíz fény- és sokk-kezelést alkalmazunk az egyes kondicionálási menetekben, és a patkányokat a tesztvegyület vizes oldatával etetjük, és a serkentés! tesztet elvégezzük. Tíz egymást követő akusztikus serkentés! stimulálást (110 dB, fényhez nem kapcsolt) alkalmazunk a kísérlet elején, a stimuláláshoz való szoktatás kezdeti gyors fázisai befolyásolásának minimalizálása céljából. Ezután 20 váltakozó kísérletet végzünk csak a zajjal vagy a fénnyel megelőzött zajjal. A kezdeti próbablokkot kizárva a serkentés! válaszok amplitúdóit (az egyes kísérlettípusok esetében, csak zaj vs. fény+zaj) átlagoljuk az egyes patkányok esetében a teljes tesztsorozat alatt. Az adatokat a csak zaj és a fény+zaj közötti különbségként mutatjuk be. Az eredményeket a III. táblázat tartalmazza.

///. táblázat

Félelem által kiváltott serkentés

Tesztvegyület	EDgo (mg/kg, po.)
6-os vegyület	0,3
7-es vegyület	inaktív*
Diazepam	0,4

* magas dózisokban teszteltük, 10 mg/kg po.

Automatizált fokozott plusz labirintus: A fokozott plusz labirintus megszerkesztését a Lister által (1987) egerek értékelésére tervezett módszerre alapozva végezzük el. A teljes labirintus tiszta plexiüvegből készült. A labirintus két nyitott karból (30*5x0,25 cm) és két zárt karból (30x5*15 cm) áll. Az egyes labirintuskarok padlóját hullámosítottuk, hogy szerkezete legyen. A karok egy központi platformból indulnak, és egymással 90 fokos szöget zárnak be. A labirintust a felszíntől 45 cm távolságra emeljük, és vörös fénnyel illumináljuk. Egyedi infravörös fotocellákat helyeztünk az egyes karok mentén a zárt, nyílt karok vagy az orral való bökdödési aktivitás nyomon követésére. Az egereket egyesével helyezzük a központi platformra, és a zárt karok, nyílt karok és bökdösések (a labirintus zárt karjából a csak nyitott karba való fejbedugás) számát feljegyezzük, és a karbehatolások és a labirintus különböző részeiben eltöltött idő mérésére használjuk egy 5 perces tesztidőtartam alatt.

A 6-os vegyület orális alkalmazása szignifikáns nyíltkar-aktivitást eredményez 1, 3 és 10 mg/kg dózisokban. Az orrbökdösések száma szignifikánsan nő 3 mg/kg dózisok mellett. A zártkar-aktivitási szám nem változott szignifikánsan a 6-os vegyület semelyik dózisa mellett.

Az (I) általános képletű vegyület meleg vérü emlős gyógyszerelvonásról vagy -leszokásról való hatásának kivédésére való képességét a hallási serkentés! modellel lehet demonstrálni. Ebben a modellben az állatokat egy gyógyszerrel kezeljük (nikotin vagy diazepam), majd a kezelést felfüggesztjük. A gyógyszeres kezelés ilyen abbahagyása fokozott serkentés! választ vált ki hangstimulusra. Ezután tesztvegyületeket adunk az állatoknak annak meghatározása céljából, hogy ezek képesek-e gyengíteni a megnövekedett serkentés! választ.

Long Evan patkányokat (200-400 g; Harlan Sprague-Dawley, Columbus IN) egyesével tartunk ellenőrzött környezetben 12 órás fény-sötét ciklusban. A patkányok szabadon hozzáférnek a táplálékhoz (Purina Rodent Chow) és a vízhez. A patkányokat elaltatjuk izofluránnal, és Alzet ozmotikus pumpákat (Alza Corporation) implantálunk szubkután módon.

A tesztvegyületet hordozóként tisztított és 5 N-os NAOH-dal 7-8 pH-értékűre állított vízben feloldjuk. A diazepamot (Sigma Chemical Company, St. Louis, MO) egy 40% PEG 300-at, 10% EtOH-ot, 2% benzilalkoholt, 1 % Tween 80-at és 47% tisztított vizet tartalmazó hordozóban szuszpendáljuk. A nikotint (Research Biochemicals Inc., Natick, MA) sóoldatban oldjuk fel. A kontrolláltatok a megfelelő hordozókat kapják.

Nikotinmegvonás: A pumpákat feltöltjük, hogy nikotint (6 mg/kg/nap, se.), diazepamot (10 mg/kg/nap, se.), tesztvegyületet (0, 1, 3 és 10 mg/kg se.) vagy hordozót lehessen velük bejuttatni. A szubkután implantációt követő 12. napon a patkányokat elaltatjuk izofluránnal, és a pumpákat eltávolítjuk. A megvonás alatt (a pumpa eltávolítása után) az egyes patkányok hang-serkentésiválaszát (csúcsamplitúdó, Vmax) San

HU 223 845 Β1

Diego Instruments serkentési kamrákat (San Diego, CA) használva jegyezzük fel. A serkentési kísérlet egy 5 perces adaptációs periódusból áll, ahol a háttérzaj szintje 70±2 dBA, majd egy ezt azonnal követő 25 alkalomból álló hangstimulálásból (120±2 dBA, 50 ms időtartam) 8 másodperces intervallumokban. A csúcs-serkentésiamplitúdókat átlagoljuk a 25 stimulációra az egyes kísérletek esetében, és az adatokat a teljes kísérlet átlagaként mutatjuk be. A hangserkentésiválaszt az 1., 2., 3., 4. vagy 5 elvonási napokon naponta értékeljük. Az alapvonali serkentési választ a 12. napon a pumpa eltávolítása előtt becsüljük meg. A hang-serkentésiválaszadás szignifikánsan megnő az első három nap alatt a krónikus nikotinnak való kitettség alatt a vizet kapó kontrollpatkányokhoz képest. A helyettesítő nikotindózist (0,03 mg/kg ip. vagy magasabb dózis) kapó patkányok nem mutatják ugyanazt az emelt serkentési választ, mint ami a nikotinhelyettesítést nem kapó állatoknál látható. A 6-os vegyülettel való előkezelés a serkentési válaszban az elvonás által indukált növekedésdózis-függő zárlatot okoz. Az emelt serkentés szignifikáns csillapítása a 6-os vegyület 3 mg/kg po. dózisánál volt nyilvánvaló, a nikotinos kontrollokhoz (ED₅₀=0,7 mg/kg, ip.) viszonyítva.

Diazepamelvonás: A hang-serkentésiválaszadás szignifikánsan megnő az első négy nap alatt a krónikus diazepamnak való kitettséget követően a hordozót kapó kontrollpatkányokhoz képest. A helyettesítő dózisok (3 és 10 mg/kg, ip. diazepam) nem blokkolják a fokozott serkentési válaszadást, és bizonyos esetekben tovább fokozzák a toleranciát jelző reaktivitást. A serkentési válasz felbecsülése előtt 60 perccel beadott 30 mg/kg ip. diazepam napi helyettesítési dózist kapó patkányok nem mutatnak megnövekedett reaktivitást a diazepamkísérletet követően az 1—4. napokon a diazepam-kontrollállatokhoz viszonyítva. A 6-os vegyülettel való előkezelés a diazepamnak való kitettséget követő serkentési válaszban várt növekedést gátolta. A 6-os vegyület 0,1 és 0,3 mg/kg po. dózisai szignifikánsan csillapították a fokozott serkentést a kontrollválaszokhoz viszonyítva (ED₅₀=0,1 mg/kg, po.).

A jelen találmány vegyületeit előnyösen az alkalmazás előtt formázzuk. Ezért a találmány tárgya egy olyan gyógyszerészeti készítmény is, ami az (I) általános képletű vegyületet egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható hordozóval, diluenssel vagy hatásjavítóval együtt tartalmazza. A jelen gyógyszerészeti készítményeket jól ismert, könnyen beszerezhető alkotórészeket használva, ismert eljárásokkal állítjuk elő. A jelen találmány összetételének előállításában az aktív alkotórészt gyakran összekeverjük egy hordozóval, vagy egy hordozóval hígítjuk, vagy egy hordozóba zárjuk, és ez lehet kapszula, tasak, papír vagy más tartóba helyezett. Amikor a hordozó szolgál hígítószerként, ez lehet szilárd, félszilárd vagy folyékony anyag, mely hordozóként, hatásjavítóként vagy az aktív alkotórész hordozóközegeként szerepel. A készítmények lehetnek tabletta, pirula, por, cukorka, tasak, ostya, elixír, szuszpenzió, emulzióoldat, szirup, aeroszol, 10% (tömeg) aktív vegyületet tartalmazó kenőcs, lágy- és keményzselatin-kapszula, kúp, steril injektálható oldat, bőrtapasz, szubkután implantátum és steril csomagolású por formájában.

A megfelelő hordozókra, hatásjavítókra és diluensekre példák a laktóz, a szőlőcukor, a szacharóz, a szorbit, a mannit, a keményítők, a gumi, az akácia, a kalcium-foszfát, az alginátok, a tragakant, a zselatin, a kalcium-szilikát, a mikrokristályos cellulóz, a poli(vinilpirrolidon), a cellulóz, a vízszirup, a metil-cellulóz, a metil- és propil-hidroxi-benzoátok, a talkum, a magnézium-sztearát, a sztearinsav és az ásványi olajok. A készítmények továbbá tartalmazhatnak síkosítóanyagokat, nedvesítőanyagokat (felületaktív anyagokat), emulgeálószereket, szuszpendálószereket, tartósítószereket, édesítőszereket vagy ízanyagokat. A találmány készítményei formulázhatók úgy, a tudomány e területén ismert módszerekkel, hogy az aktív anyagot a betegnek való adagolást követően gyorsan, fenntartott vagy késleltetett felszabadulású formában tartalmazzák.

A készítményeket előnyösen egységdózis formában formázzák, az egyes dózisok az aktív anyagból körülbelül 1 mg-körülbelül 500 mg, még előnyösebben körülbelül 5 mg-körülbelül 200 mg mennyiséget tartalmaznak. Az „egységdózísforma egy fizikailag diszkrét egységre utal, mely megfelelő az emberek és más emlősök egységes dózisolásához. Az egyes egységek az aktív alkotórész egy előre meghatározott mennyiségét tartalmazzák - melyeket úgy számítanak ki, hogy a kívánt terápiás hatást váltsák ki - egy megfelelő gyógyszerészeti hordozóval, diluenssel vagy hatásjavítóval együtt. A következő készítménypéldák csupán illusztratív jellegűek, és nem szándékoztuk velük semmilyen módon a találmány körét szűkíteni.

1. készítmény

A keményzselatin-kapszulát a következő alkotórészeket használva állítjuk elő:

Mennyiség (mg/kapszula) 2-Amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarbonsav 250 Keményítő, szárított 200

Magnézium-sztearát 10

Összesen 460 mg

A fenti alkotórészeket összekeverjük, és keményzselatin-kapszulába töltjük 460 mg-os mennyiségben.

2. készítmény

A tablettát a következő alkotóelemeket felhasználva állítjuk elő:

Mennyiség (mg/kapszula) 2-Amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarbonsav 250

Cellulóz, mikrokristályos 400

Szilikon-dioxid, gáz 10

Sztearinsav 5

Összesen 665 mg

Az alkotórészeket összekeverjük, összepréseljük, hogy egyenként 665 mg tömegű tablettákat hozzunk létre.

HU 223 845 Β1

3. készítmény

Egy aeroszololdatot állítunk elő, mely a következő alkotórészeket tartalmazza:

Súly (%)

2-Amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarbonsav 0,25

Etanol 29,75 „Hajtóanyag 22” (klór-difluor-metán) 70,00

Összesen 100,0

Az aktív vegyületet etanollal vegyítjük, és az elegyet a „Hajtóanyag 22” egy részéhez hozzáadjuk, lehűtjük -30 °C hőmérsékletre, és egy töltőkészülékbe juttatjuk. Ezután a kívánt mennyiségeket egy rozsdamentes acéltartóba adagoljuk, és a hajtóanyag maradékával felhígítjuk. A szelepmennyiségeket a tartóhoz igazítjuk.

4. készítmény

Az egyenként 60 mg aktív alkotórészt tartalmazó tablettákat a következők szerint állítjuk elő:

2-Amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarbonsav 60 mg

Keményítő 45 mg

Mikrokristályos cellulóz 35 mg

Poli(vinil-pirrolidon) 4 mg

Nátrium-karboxi-metil-keményítő 4,5 mg

Magnézium-sztearát 0,5 mg

Talkum 1 mg

Összesen 150 mg

Az aktív alkotórészt, a keményítőt és a cellulózt egy 45-ös lyukméretű US szitán engedjük keresztül, és jól összekeverjük. A poli(vinil-pirrolidon) oldatát a kapott porral összekeverjük, melyet ezután egy 14-es lyukméretű US szitán engedjük keresztül. Az így létrehozott granulumot 50 °C hőmérsékleten megszárítjuk, és egy 18-as lyukméretű US szitán engedjük keresztül. A 60as lyukméretű US szitán átengedett nátrium-karboximetil-keményítőt, magnézium-sztearátot és talkumot hozzáadjuk a granulátumhoz, melyeket keverés után egy tablettázógépen egyenként 150 mg tömegű tablettákká préselünk.

5. készítmény

Az egyenként 80 mg aktív alkotórészt tartalmazó kapszulákat a következők szerint állítjuk elő: 2-Amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarbonsav 80 mg

Keményítő 59 mg

Mikrokristályos cellulóz 59 mg

Magnézium-sztearát 2 mg

Összesen 200 mg

Az aktív alkotórészt, a cellulózt, a keményítőt és a magnézium-sztearátot összekeveijük, és egy 45-ös lyukméretű szitán engedjük keresztül, majd keményzselatinkapszulákba töltjük 200 mg mennyiségben.

6. készítmény

Az egyenként 225 mg aktív alkotórészt tartalmazó kúpokat az alábbiak szerint állítjuk elő:

2-Amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,

6-dikarbonsav 225 mg

Telített zsírsav-gliceridek 2,000 mg

Összesen 2,225 mg

Az aktív alkotórészt egy 60-as lyukméretű US szitán engedjük keresztül, majd a korábban a minimális szükséges hővel megolvasztott telített zsírsavgliceridekben szuszpendáljuk. A keveréket ezután a 2 g kapacitású kúp öntőformába öntjük, és hagyjuk kihűlni.

7. készítmény

Az 5 ml dózisokban 50 mg aktív alkotórészt tartalmazó szuszpenziókat a következők szerint állítjuk elő:

2-Amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarbonsav 50 mg

Nátrium-karboxi-metil-cellulóz 50 mg

Szirup 1,25 ml

Benzoesavoldat 0,10 ml

Ízesítő q. v.

Színezék q. v.

Tisztított víz 5 ml-ig

q. v.=kívánt esetbeni mennyiségben

A gyógyszerészeti készítményt egy 45-ös lyukméretű US szitán átengedjük, és összekeverjük a nátrium-karboxi-metil-cellulózzal és a sziruppal egy sima paszta elérése céljából. A benzoesavoldatot, a színező- és ízesítőanyagot a hozzáadott víz egy kis mennyiségében hígítjuk, majd keverés mellett hozzáadjuk a pasztához. Ezután elegendő mennyiségű vizet adunk hozzá a kívánt térfogat eléréséhez.

8. készítmény

Az intravénás készítményt a következők szerint állítjuk elő:

2-Amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6dikarbonsav 100 mg

Mannit 100 mg

N nátrium-hidroxid 200 μΙ

Tisztított víz 5 ml-ig

A következő példák tovább illusztrálják a jelen találmány vegyületeit, valamint a szintézisükre szolgáló módszereket. A példákkal semmilyen szempontból nem kívánjuk korlátozni a találmány körét, és nem is kell így tekinteni ezeket. Az összes kísérletet száraz nitrogén vagy argon pozitív nyomása alatt végeztük el. Az összes oldószert és reagenst a kereskedelemből szereztük be, és a kapott formában használtuk fel, hacsak másként nem jeleztük. A száraz tetrahidrofuránt (THF) nátrium- vagy nátrium-benzofenon-ketilből való desztillálással nyertük a használat előtt. A proton nukleáris mágneses rezonancia- (¹ H-NMR) spektrumot GE QE-300-as spektrométeren nyertük 300,15 MHzen, egy Bruker ΑΜ-500-as spektrométeren 500 MHzen vagy egy Bruker AC-200P spektrométeren 200 MHz-en. A szabadatom-bombázási tömegspektroszkópiát (FABMS) egy VG ZAB-2SE készüléken végeztük el. A meződeszorpciós tömegspektroszkópiát (FDMS) vagy egy VG 70SE, vagy egy Varian MÁT 731 készüléken végeztük el. Az optikai rotációkat egy Perkin-Elmer 241 polariméteren mértük. A Waters Prep 500 LC készüléken való kromatográfiás szeparálást általában a szövegben jelzett oldószer lineáris gradiensét használva hajtottuk végre. A reakciók befejeződését általában vékonyréteg-kromatográfiával

HU 223 845 Β1 (TLC) követtük nyomon. A vékonyréteg-kromatográfiát E. Merck Kieselgel 60 F₂₅₄ lemezeket (5 cmx10 cm, 0,25 nm vastagság) használva végeztük el. A foltokat UV fény és kémiai detektálás (a lemezeket egy négy vegyértékű cériumot tartalmazó ammónium-molibdátoldatba [75 g ammónium-molibdát és 4 g cérium(IV)szulfát, 500 ml 10%-os vizes kénsavban] mártjuk, majd egy forró lapon hevítjük) kombinációjával detektáltuk. A villanó kromatográfiát (flash cromatography) a Still és munkatársai (Still, Kahn and Mitra, J. Org. Chem., 43, 2923, 1978) által leírtak szerint hajtottuk végre. A szén, hidrogén és nitrogén elemanalízisét egy Control Equipment Corporation 440 Elemental Analyzer készüléken határoztuk meg, vagy az Universidad Complutense Analytical Centre (Facultad de Farmacia, Madrid, Spain) határozta meg. Az olvadáspontokat nyílt üvegkapillárisokban egy Gallenkamp forró levegőjű olvadáspont-készülékben vagy egy Büchi olvadáspont-készülékben határoztuk meg, és nem korrigáltuk. A vegyület neve után levő zárójelben szereplő szám a vegyület számára utal.

1. példa

Karbo-etoxi-metil-dimetil-szulfónium-bromid

Szobahőmérsékleten 265 g etil-bróm-acetát és 500 ml acetonban levő 114 g dimetil-szulfid oldatát kevertük. Három nap után a címben szereplő vegyületet a reakcióelegy szűrésével izoláljuk. Az olvadási hőmérséklet 88-90 °C hőmérséklet.

2. példa (1SR, 5RS, 6SR)-Etil-2-oxo-biciklo[3.1.0]hexán-6karboxilát

350 ml toluénben levő 45,5 g karbo-etoxi-metildimetil-szulfónium-bromid szuszpenzióját 30,2 g 1,8diaza-biciklo[5.4.0]undec-7-énnel kezeljük. A kapott elegyet szobahőmérsékleten keverjük. Egy óra elteltével az elegyet 19,57 g 2-ciklopentén-1-onnal kezeljük. További 18 óra után a reakcióelegyet hozzáadjuk egy 1 N sósav/nátrium-klorid oldathoz. A kapott elegyet dietil-éterrel extraháljuk. A kevert éterextraktumokat magnézium-szulfát fölött megszárítjuk, szűrjük, és vákuum alatt bekoncentráljuk. A maradékot szilikagélkromatográfiát használva tisztítjuk 10% etil-acetát/hexán - 50% etil-acetát/hexán lineáris gradiensével eluálva. A címben szereplő vegyületből 22,81 g mennyiséget nyerünk. Az olvadási pont: 36-38 °C hőmérséklet. FDMS: m/z=168 (M+).

Elemanalízis a C₉H₁₂O₃ képlet alapján:

számított: C, 64,27; H, 7,19.

talált: C, 64,54; H, 7,11.

3. példa (1SR,2RS,5RS,6SR)-Dietil-2-aminobiciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát (1) és (1 SR, 2SR, 5RS, 6SR)-Dietil-2-aminobiciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát (2)

A 2. példában leírtak szerint előállított vegyület

200 ml etanolban levő 22,81 g oldatát 9,71 g káliumcianid vizes oldatával és 200 ml vízben levő 21,2 g ammónium-karbonáttal kezeljük. A kapott elegyet körülbelül 50 °C hőmérsékletre hevítjük. Megközelítően 18 óra után az elegyet szoba-hőmérsékletűre hagyjuk lehűlni, majd 16,2 g nátrium-hidroxiddal kezeljük. A kapott elegyet forrásig hevítjük. Körülbelül 18 óra elteltével az elegyet szoba-hőmérsékletűre hagyjuk lehűlni, majd 0 °C hőmérsékletre hűtjük. A hideg elegy pHértékét 1-re állítjuk koncentrált sósav hozzáadásával. Ezt az elegyet vákuum alatt szárazra koncentráljuk. A maradékot etanolban feloldjuk, 0 °C hőmérsékletre hűtjük, és 80,6 g tionil-kloriddal kezeljük. A kapott elegyet forrásig hevítjük. Körülbelül 48 óra után az elegyet szárazra koncentráljuk. A maradékot 1 N nátriumhidroxiddal kezeljük, és a kapott elegyet dietil-éterrel extraháljuk. A kevert éterextraktumokat káliumkarbonát felett megszárítjuk, szűrjük, és vákuum felett bekoncentráljuk. Ily módon a címben szereplő vegyületek keverékéből 24,6 g mennyiséget nyerünk.

4. példa (1 SR, 2SR, 5RS, 6SR)-Dietil-2-aminobiciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarboxilát (2)

A 3. példában leírtak szerint előállított vegyületek

20,71 g mennyiségének 200 ml etil-acetátban levő 15,46 g oldatát oxálsav 50 ml etanolban levő oldatával kezeljük. A kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten keverjük. Egy óra elteltével a reakcióelegyet további 50 ml etanollal kezeljük. 18 óra elteltével az elegyet szűrjük, és a szűrletet vákuum alatt bepároljuk. A maradékot 1 N nátrium-hidroxiddal kezeljük, és a kapott elegyet dietil-éterrel extraháljuk. A kevert éterextraktumokat sós vizes oldattal mossuk, kálium-karbonát felett megszárítjuk, szűrjük, és vákuum alatt bekoncentráljuk. A maradékot szilikagél-kromatográfiával tisztítjuk metilén-klorid:5% ammónium-hidroxid/metanol (97:3) elegyével eluálva. A címben szereplő vegyületből 15,41 g mennyiséget nyerünk.

FDMS: m/z=242 (M+H).

Elemanalízis-eredmények a C₁₂H₁₉NO₄ képlet alapján: számított: C, 59,74; H, 7,94; N, 5,81.

talált: C, 59,78; H, 8,13; N, 5,77.

5. példa (1SR,2SR,5RS,6SR)-2-Amino-biciklo[3.1.0]hexán2,6-dikarbonsav (3)

A 4. példában leírtak szerint előállított vegyület 3,1 g mennyiségének 25 ml 2 N-os nátriumhidroxidban levő oldatát és 25 ml tetrahidrofuránt szobahőmérsékleten keverünk. Körülbelül 18 óra elteltével a tetrahidrofuránt csökkentett nyomás alatt eltávolítjuk, és a kapott oldat pH-értékét 9-re igazítjuk. A címben szereplő vegyületet ioncserés kromatográfíával tisztítjuk (Bio-Rad AG1-X8) 50% ecetsav/víz elegyével eluálva. Ily módon 2,12 g mennyiséget nyerünk. Az olvadási pont >250 °C (dec).

FDMS: m/z=186 (M+H).

Elemanalízis-eredmények a C₈H₁₁NO₄ képlet alapján: számított: C, 51,89; H, 5,99; N, 7,56.

talált: C, 51,74; H, 6,15; N, 7,45.

HU 223 845 Β1

6. példa (1SR, 2SR, 5RS, 6SR)-Dietil-2-aminobiciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarboxilát (2) hidrokloridsó

A 4. példában leírtak szerint előállított vegyület ml dietil-éterben levő 2,41 g mennyiségének oldatát szobahőmérsékleten keverjük, mialatt gázállapotú sósavat áramoltatunk át az oldat felülete felett addig, amíg a sóképződés be nem fejeződik. További 5 perc után a sót szűréssel eltávolítjuk, hideg dietil-éterrel mossuk, és 60 °C hőmérsékleten vákuum alatt megszárítjuk körülbelül 18 órán keresztül. A címben szereplő vegyületből 2,75 g mennyiséget nyerünk. Az olvadási pont: 189-191 °C.

FDMS: m/z=242 (M+H).

Elemanalízis-eredmények a Ci₂H₂oCIN0₄ képlet alapján:

számított: C, 51,89; H, 7,26; N, 5,04.

talált: C, 52,03; H, 7,48; N, 5,06.

7. példa (-)-Dietil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6dikarboxilát (4)

A 4. példában leírtak szerint előállított vegyületek racém keverékének 100 ml etil-acetátban levő 6,56 g mennyiségének oldatát 100 ml etil-acetátban levő 12,0 g (+)-di-p-toluoil-D-borkősav oldatával kezeljük. Egy éjszakán át tartó szobahőmérsékleten való állás után a kristályos szilárd halmazállapotú részt szűréssel eltávolítjuk és megszárítjuk. Ily módon 14,7 g mennyiséget kapunk. További kristályos szilárd anyagot kapunk az oldat 0 °C hőmérsékletre való hűtésével. Az összekevert kristályos szilárd anyagokat feloldjuk forró etil-acetátban, mely a teljes feloldáshoz elegendő mennyiségű 2-propanolt tartalmaz. 0 °C hőmérsékletre való hűtés után a kristályos szilárd anyagot szűréssel izoláljuk. Az így nyert 2,3 g szilárd rész >95% enantiomerfelesleget tartalmaz. A szabad bázisú formát úgy nyerjük, hogy a sót vizes nátrium-bikarbonát és etilacetát közötti partíciónak vetjük alá. A szerves fázist elkülönítjük, kálium-karbonát felett megszárítjuk, szűrjük, és vákuum alatt bekoncentráljuk. A címben szereplő vegyületből ily módon 0,74 g mennyiséget kapunk. FDMS: m/z=242 (M+H).

Az optikai forgatás: a_D= -5,15° (c=1, EtOH). Elemanalízis a C₁₂H₁₉NO₄ képlet alapján: számított: C, 59,74; H, 7,94; N, 5,81.

talált; C, 59,68; H, 8,13; N, 5,58.

8. példa (+)-Dietil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6dikarboxilát (5)

A 7. példa kiindulási folyadékait összekeverjük, és vákuum alatt bekoncentráljuk. A savaddíciós sót szabad bázisúvá konvertáljuk a vizes nátrium-bikarbonát és etil-acetát közötti partícióval. A szerves fázist elkülönítjük, kálium-karbonát felett megszárítjuk, és vákuum alatt bekoncentráljuk. Ily módon 3,7 g olajat nyerünk. Ezt az olajat kezeljük 100 ml etil-acetátban levő 7,14 g (-)-dip-toluoil-L-borkősawal. Szobahőmérsékleten való egy éjszakán át tartó állás után a kristályos anyagot szűréssel összegyűjtjük és szárítjuk. A kristályos szilárd anyagot feloldjuk forró etil-acetátban, mely a teljes feloldás eléréséhez elegendő mennyiségű 2-propanolt tartalmaz. 0 °C hőmérsékletre való hűtés után a kristályos anyagot szűréssel összegyűjtjük, és így a címben szereplő anyagból 2,25 g mennyiséget nyerünk, melyben az enantiomerfelesleg >95%. A címben szereplő vegyület szabad bázisú formájának 0,74 g mennyiségét alapjában véve a fent leírtaknak megfelelően nyerjük.

FDMS: m/z=242 (M+H).

Az optikai forgatás: a_D= 7,22° (c=1, EtOH). Elemanalízis a C₁₂H₁₉NO₄ képlet alapján: számított: C, 59,74; H, 7,94; N, 5,81.

talált: C, 59,81; H, 7,88; N, 5,76.

9. példa (+)-2-Amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarbonsav (6)

A 7. példában leírtak szerint előállított vegyület 10 ml tetrahidrofuránban levő 0,69 g mennyiségének oldatát 10 ml 1 N nátrium-hidroxiddal kezeljük, és a kapott elegyet erősen keverjük szobahőmérsékleten. Néhány nap elteltével a címben szereplő vegyületet anioncserés kromatográfiával (Bio-Rad AG1-X8) izoláljuk 50% ecetsav/vízzel eluálva. Ily módon a címben szereplő vegyületből 0,53 g mennyiséget nyerünk. FDMS: m/z=186 (M+H).

Az optikai forgatás: a_D= 21,32° (c=1, 1 N HCI). Elemanalízis a C₈H₁₁NO₄.1,25H₂O képlet szerint: számított: C, 46,26; H, 6,55; N, 6,74.

talált: C, 46,68; H, 6,47; N, 6,49.

10. példa (-)-2-Amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarbonsav (!)

A címben szereplő vegyületet alapjában véve a 9. példában leírtak szerint állítjuk elő a 8. példában leírtak szerint előállított vegyület 0,59 g mennyiségéből. Néhány nap elteltével a címben szereplő vegyületet anioncserés kromatográfiával (Bio-Rad AG1-X8) izoláljuk 50% ecetsav/víz eleggyel eluálva. Ily módon a címben szereplő vegyületből 0,45 g mennyiséget nyerünk. FDMS: m/z=186 (M+H).

Az optikai forgatás: a_D= -22,72° (c=1, 1 N HCI). Elemanalízis a C₈H₁₁NO₄.H₂O képlet szerint: számított: C, 47,29; H, 6,45; N, 6,89.

talált: C, 47,50; H, 6,62; N, 6,31.

11. példa (1SR, 2SR, 5RS, 6RS)-2-Amino-biciklo[3.1. OJhexán2,6-dikarbonsav (8)

A címben szereplő vegyületet alapjában véve a 4. és

5. példában leírtaknak megfelelően állítjuk elő (1SR,2SR,5RS,6RS)-dietil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán2,6-dikarboxilátból.

12. példa (+)-Dietil-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6dikarboxilát-hidroklorid

A 7. példában leírt vegyület 75 ml vízmentes dietil-éterben levő 0 °C hőmérsékletű oldatának felszíne

HU 223 845 Β1 felett vízmentes sósavgázt áramoltatunk addig, amíg a csapadékképződés be nem fejeződik. A kapott szuszpenziót szobahőmérsékleten 2 órán keresztül keverjük. A reakciókeveréket ezután 100 ml dietil-éterrel hígítjuk, és a szilárd részt vákuum alatt szűrjük. A szilárd részt 200 ml Et₂O-dal mossuk, majd 70 °C hőmérsékleten 4 órán keresztül vákuum alatt megszárítjuk 2,32 g, 8,4 mmol (70%) mennyiséget nyerve a címben szereplő vegyületből. Az olvadáspont 138-140 °C.

FDMS: m/z=242 (M⁺+1).

Az optikai forgatás: a_D= +35,52° (c=0, H₂O). Elemanalízis a C₁₂H₂₀NCIO₄ képlet szerint: számított: C, 51,89; H, 7,26; N, 5,04.

talált: C, 51,61; H, 7,32; N, 4,99.

13. példa (+)-[1R-(1a, 1aa, 1bp,2b,5a,5ap,6au.)]1,1 a, 1b, 2,5,5a, 6,6a-Oktahidro-6-oxo-2,5-metanocikloprop[a]indén-1-karbonsav-etil-észter Környezeti hőmérsékleten, nitrogénatmoszférában ml acetonitrilben levő 8,46 g (36,9 mmol) karbetoximetil-dimetil-szulfónium-bromid iszapját 5,52 ml (36,9 mmol) 1,8-diaza-biciklo[5.4.0]undec-7-énnel kezeljük. Egy óráig tartó keverés után a kapott sárga elegyet szilárd anyagként részletekben 3 percig 3,60 g (24,6 mmol) (3aR)-3aa,4,7,7aa-tetrahidro-4a,7ametano-1H-indén-1-ónnal kezeljük. Az égetési reakciót környezeti hőmérsékleten 15 óráig keverjük. A reakciót 5%-os 13 ml HCl-dal állítjuk le, hígítjuk 50 ml telített sóoldattal, és 3*50 ml metil-tercier-butil-éterrel mossuk. A vegyes szerves extraktumot MgSO₄ felett megszárítjuk, szűrjük, és vákuum alatt barna olajjá koncentráljuk. Az ily módon nyert mennyiség 5,98 g. A nyers olaj kromatográfiája [100 g pillanat- (flash) szilikagél, 8:1, majd 2:1 hexán:etil-acetát] 5,0 g mennyiséget eredményez.

14. példa (+)-[1 (R), 5(S), 6(R)-Biciklo[3.1.0]hex-3-én-2-on-6karbonsav-etil-észter

A 13. példa 14 ml száraz dimetil-szulfoxidban levő 4,89 g (21,1 mmol) mennyiségének oldatát forrásig hevítjük folytonos keverés mellett, és nitrogéntisztítással (felszín alatti tű) a felszabaduló ciklopentadién eltávolítása céljából, 24 órán keresztül. A reakciót szoba-hőmérsékletűre hűtjük, metil-tercier-butil-éter 100 ml mennyiségével hígítjuk, és 50 ml vízzel mossuk. A vizes réteget metil-tercier-butil-éter 25 ml mennyiségével mossuk, és a vegyes szerves extraktumokat MgSO₄ felett megszárítjuk, szűrjük, és vákuum alatt egy halványsárga szilárd anyaggá koncentráljuk. A nyers ciklopentenont kikristályosítjuk a hexán-metil-tercier-butil-éterből, és így a címben szereplő vegyületből 1,91 g mennyiséget (55%) nyerünk.

Olvadási pont: 96-98 °C.

Optikai forgatás: [aft⁵ +251° (c 1,12, MeOH); Rf 0,49 (hexán:etil-acetát/2:1);

IR (KBr) 2997 (w), 1728 (s), 1747 (s), 1696 (s), 1292 (m), 1266 (s), 1190 (s), 1177 (s) cm-¹;

¹H-NMR (CDCI₃) δ 7,61 (dd, 1H, J=5,6, 2,5 Hz), 5,74 (d, 1H, J=5,6 Hz), 4,15 (q, 2H, J=7,1 Hz), 2,96-2,94 (m, 1H), 2,62 (br t, 1H, J=3,9 Hz), 2,26 (t, 1H,

J=2,8 Hz), 1,27 (t, 3H, J=7,1 Hz);

¹³C-NMR (CDCI3) δ 203,56, 168,28, 159,96, 129,99,

61,70, 46,19, 30,39, 29,28, 14,49.

Elemanalízis a C₉H₁₀O₃ képlet alapján: számított: C, 65,05; H, 6,07.

talált: C, 64,78; H, 6,24.

15. példa (-)-[1 (R), 5(S), 6(R)-Biciklo[3.1.0]hexán-2-on-6karbonsav-etil-észter

A 14. példában szereplő 35 ml 95%-os etanolban levő 1,73 g (10,4 mmol) terméket nitrogénatmoszférában 10% Pd/C 87 mg mennyiségével (5 tömeg%) kezeljük. A lombikot hidrogénnel tisztítjuk, és a keverést fenntartjuk a hidrogénatmoszféra alatt (ballonnyomás) 5 órán keresztül, mely időtartam alatt újabb 35 mg (2 tömeg%) 10%-os Pd/C-t adunk hozzá. Az elegyet hidrogén alatt keverjük további 50 percig. A lombikot nitrogénnel tisztítjuk, és a katalizátort celiten keresztüli szűréssel etil-acetátos mosással távolítjuk el. A szűrletet és a mosadékot vákuum alatt sárga szilárd anyaggá koncentráljuk. Ily módon 1,75 g mennyiséget nyerünk. A nyers szilárd anyagot a hexán-metil-tercier-butil-éterből kikristályosítjuk, hogy a címben szereplő vegyületből 1,38 g mennyiséget (79%) nyerjünk.

Olvadási pont: 63-65 °C.

Optikai forgatás: [«fi? -60° (c 1,34, MeOH); Rf 0,49 (hexán:etil-acetát/2:1);

IR (KBr) 2987 (w), 1722 (s), 1410 (m), 1193 (s), 1009 (m), 827 (m) cm^-1;

¹H-NMR (CDCI₃) δ 4,16 (q, 2H, J=7,1 Hz), 2,52 (q, 1H,

J=4,9 Hz), 2,29-2,22 (m, 2H), 2,17-2,00 (m, 4H),

1,28 (t, 3H, J=7,1 Hz);

¹³C-NMR (CDCI₃) δ 212,07, 170,80, 61,64, 36,17,

32,30, 29,59, 26,91, 22,87, 14,56.

Elemanalízis a C₉H₁₂O₃ képlet alapján: számított: C, 64,27; H, 7,19.

talált: C, 64,10; H, 7,31.

16. példa (+)-[1 (R), 2(R), 5(S), 6(R),5’(R)]-2-Spiro-5’hidantoin-biciklo[3.1.0]hexán-6-karbonsav-etilészter

A 15. példa termékének 1,2 g (7,13 mmol) mennyiségét, 511 mg (7,85 mmol) kálium-cianidot, és 7,1 ml 95%-os etanolban levő 1,37 g (7,13 mmol) ammónium-karbonátot és 2,9 ml vizet 36 °C hőmérsékleten, 10 órán keresztül keverjük, majd szobahőmérsékleten 13 órán keresztül. A felhős sárga reakcióelegyet 0 °C hőmérsékletűre hűtjük, és 7,8 ml hideg vízzel hígítjuk. 1,5 órán keresztül tartó keverés után a fehér csapadékot összegyűjtjük, és kétszer 5 ml hideg vízzel mossuk. A szilárd anyagot vákuum alatt megszárítjuk, és ily módon a címben szereplő vegyületből 1,17 g mennyiséget (69%) nyerünk egyszeri diasztomerként, ahogy azt a HPLC analízissel meghatároztuk.

Olvadási pont: 247-249 °C.

Optikai forgatás: [01]¾⁵ +23° (c 105, MeOH);

HU 223 845 Β1

IR (KBr) 3504 (m), 3262 (m), 2983 (w), 2766 (w), 1771 (m), 1723 (s), 1414 (m), 1182 (w) cm-¹;

¹H-NMR (DMSO-d₆) δ 10,58 (s, 1H), 7,93 (s, 1H), 4,06 (q,2H, J=7,1 Hz), 2,08-2,01 (m, 1H), 1,94-1,83 (m, 4H), 1,79 (dd, 1H, J=13,9, 8,5 Hz), 1,40-1,33 (m, 1H), 1,20 (t, 3H J=7,1 Hz);

¹³C-NMR (DMSO) δ 178,30, 172,62, 157,01, 69,52, 61,04, 33,86, 30,37, 28,27, 26,49, 20,95, 14,93.

Elemanalízis a C₁₁H₁₄N₂O₄ képlet alapján: számított: C, 55,46; H, 5,92; N, 11,76.

talált: C, 55,76; H, 5,95; N, 11,84.

17. példa (-)-[1(R),2(R),5(S),6(R)]-2-Aminobiciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarbonsav

A 16. példa termékének 976 mg (4,10 mmol) 8,2 ml

N NaOH-ban levő mennyiségét forrásig hevítjük 24 óráig tartó keverés mellett. A szoba-hőmérsékletűre való hűtés után a reakcióelegyet egy ioncserés oszlopra helyezzük 50 g Bio-Rad AG1-X8 acetátgyantából készítjük, 50 ml 1 N NaOH-dal való mosással, majd 50 ml vízzel való mosással, majd a reakcióelegy felhelyezése után újabb 50 ml 1 N NaOH-dal való mosással készítjük) 1:1/víz:ecetsavval való eluálással. 50 ml frakciókat gyűjtünk. A terméket tartalmazó 2. és 3. frakciókat összekeverjük, és vákuum alatt koncentráljuk. Ily módon 770 mg fehér szilárd anyagot nyerünk. A szilárd anyagot 4 ml vízzel eliszaposítjuk, és szűrjük 4 ml vízzel való mosással. A szilárd részt vákuum alatt 40 °C hőmérsékleten megszárítjuk, és így a címben szereplő vegyületből 634 mg mennyiséget (76%) nyerünk fehér por alakjában.

IR (KBr) 3235 (br; s), 2971 (m), 2016 (br, w), 1694 (m), 1613 (s), 1509 (m), 1237 (m) cm-¹;

¹H-NMR (trifluor-ecetsav-d) δ 2,76-2,74 (m, 1H), 2,65-2,52 (m, 3H), 2,38-2,32 (m, 2H), 1,96-1,88 (m, 1H);

¹³C-NMR (trifluor-ecetsav-d) δ 179,43, 175,63, 69,53, 34,92, 31,75, 31,66, 27,63, 23,04.

Az analitikai mintát a vízből való kikristályosítással állítjuk elő: az olvadási pont: 277-280 °C (bomlik); az optikai forgatás: [a]^: -23° (c 1,35, IN HCI).

18. példa

2-Oxo-biciklo[3.1.0}hexán-6-karbonsa v g etil-2-oxo-biciklo[3.1.0]hexán-6-karboxilát és 300 ml 1 N nátrium-hidroxid elegyét 25-30 °C hőmérsékleten keverjük. 2,5 óra után koncentrált sósavat adunk hozzá a pH 0,8-1,2 értékre való igazításához. A kapott oldatot etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumokat magnézium-szulfát felett megszárítjuk, szűrjük és koncentráljuk. így 49,1 g (98%) nyers anyagot nyerünk, a 100 ml etil-acetátból való újrakristályosítás eredményezi a címben szereplő vegyületet.

Olvadáspont: 123,5-128 °C.

FDMS: m/z=140 (M+).

Elemanalízis a C₇H₈O₃ képlet alapján:

számított: C, 60,00; H, 5,75.

talált: C, 60,14; H, 5,79.

19. példa

2-Oxo-biciklo[3.1,0]hexán-6-karbonsav (S)-1fenil-etil-aminnal képzett sója A 18. példában előállított vegyület 140 ml etilacetáttal készített 25%-os etanolban levő 14 g mennyiségét ekvivalens mennyiségű (S)-l-fenil-etil-aminnal keverjük össze. Egy éjszakán át tartó keverés után a kicsapódott sót szűréssel izoláljuk és megszárítjuk. Ily módon a kívánt sóból 11,87 g mennyiséget nyerünk. A 18. példa módszerével a sót részlegesen feloldott 2oxo-biciklo[3.1.0]hexán-6-karbonsawá konvertáljuk, és az analízis azt mutatja, hogy a só 68% ee. Az enantiomerfelesleget a metil-észterré való konverzióval határozzuk meg diazo-metánnal, melyet királis HPLC követett (Chiralpak AS oszlop, 40 °C, 10% izopropanol/90% hexán, 1 ml/perc elúciós idő, 210 nm hullámhosszúság).

20. példa (+)-2-Oxo-biciklo[3.1.0]hexán-6-karbonsav

A 19. példa 1,31 g termékének és 10 ml 1 N sósavnak az elegyét 5 percig keverjük, majd etil-acetáttal extraháljuk. Az extraktumokat nátrium-szulfát felett megszárítjuk, szűrjük és koncentráljuk, ily módon a címben szereplő vegyületből 0,61 g mennyiséget nyerünk. A vegyület olvadáspontja 110-115 °C. A királis HPLCvel történő meghatározás szerint (lásd a 19. példát) a termék 68% ee.

FDMS: m/z=141 (M+H).

Az optikai forgatás: a_D= 49,85°.

21. példa (-)-2-Spiro-5'-hidantoin-biciklo[3.1.0]hexán-6karbonsav

A 20. példában leírtak szerint előállított vegyület (68%) 1 ekvivalens mennyiségének, kálium-cianid 1,25 ekvivalens mennyiségének és ammónium-karbonát 2,5 ekvivalens mennyiségének oldatát etanol/víz elegyében keverjük 25 °C hőmérsékleten 40 órán keresztül. Az elegyet 6 N-os sósavval savasítjuk, koncentráljuk, vízzel hígítjuk és szűrjük, hogy a 90:10 arányú diasztereomerkeverékből 79% hozamot nyerjünk, melynek olvadáspontja 286-290 °C. A diasztereomerkeveréket újrakristályosítjuk az izopropanol/víz elegyből, hogy 48% hozamot eredményezzen a címben szereplő vegyületből 100% diasztereomer- és 100% enantiomertisztaságban (az enantiomerarányt királis HPLC-vel határozzuk meg: 4,6x150 mm Chiralcel OD-H oszlop, eluálás 15% izopropanol/85% hexán, 1 ml/perc elúciós sebesség, 40 °C hőmérséklet, 220 nm hullámhosszon való detektálás; a diasztereomerarányt HPLC-vel határozzuk meg, Zorbax SB-fenil oszlopon, 40 °C hőmérséklet, 90:10 puffer/acetonitrillel eluálva, az elúciós sebesség 2 ml/perc, 220 nm hullámhosszon detektálva) (a puffer=0,1 M dibázikus nátrium-foszfát-monohidrát, melynek pH-értékét foszforsavval 2,1-re igazítottuk).

FDMS: m/z=211 (M+H).

Az optikai forgatás: a_D= -25,98°.

Elemanalízis a C₉Hi₀N₂O₄ képlet alapján: számított: C, 51,43; H, 4,79; N, 13,33.

talált: C, 51,38; H, 4,80; N, 13,26.

HU 223 845 Β1

22. példa

Etil-2-spiro-5’-hidantoin-biciklo[3.1.0]hexán-6karboxilát

5,05 g etil-2-oxo-biciklo[3.1.0]hexán-6-karboxilátot, 2,15 g kálium-cianidot, 5,77 g ammónium-karbonátot, 30 ml 2B-3 etanolt és 12 ml vizet keverünk 35 °C hőmérsékleten a reakció befejeződéséig, melyet HPLCvel állapítunk meg. 15 óra elteltével a reakcióelegyet 0 °C hőmérsékletűre hűtjük, és 33 ml vizet adunk hozzá. 0 °C hőmérsékleten való két óra után a csapadékot szűréssel izoláljuk és megszárítjuk, hogy a címben szereplő vegyületből 5,23 g mennyiséget (73%) kapjunk, melynek olvadáspontja 217-220 °C.

FDMS: m/z=238,1 (M+).

Elemanalízis a 0₁₁Η₁₄Ν₂0₄ képlet alapján: számított: C, 55,46; H, 5,92; N, 11,76.

talált: C, 55,74; H, 5,88; N, 11,50.

23. példa

2-Spiro-5’-hidantoin-biciklo[3.1.0]hexán-6-karbonsav

A 22. példa termékének 16,32 g mennyiségének és 137 ml 2 N NaOH-nak az elegyét 25 °C hőmérsékleten keverjük. Egy óra elteltével koncentrált sósavat adunk hozzá a pH-érték 1,0 értékre állításához. A nyert csapadékot szűréssel kinyerjük és megszárítjuk, hogy a címben szereplő vegyületből 13,70 g mennyiséget nyerjünk. A vegyület olvadáspontja 277-279 °C.

FDMS: m/z=210,1 (M+).

Elemanalízis a C₉H₁₀N₂O₄ képlet alapján: számított: C, 51,43; H,4,79; N, 13,33.

talált: C, 51,70; H, 4,93; N, 13,43.

24. példa

2-Spiro-5’-hidantoin-biciklo[3.1.0]hexán-6karbonsav (S)-1 -fenil-etil-amin-sója A 23. példa termékének 1,05 g mennyiségét és aceton:víz 1,6:1 arányú elegyének 16,6 ml mennyiségét 25 °C hőmérsékleten keverjük, mialatt 1,53 g R(+)-1-fenil-etil-amint adunk hozzá. Az elegyet 2 órán keresztül keverjük szobahőmérsékleten. A kristályokat leszűrjük, acetonnal tisztítjuk és megszárítjuk. Ily módon a címben szereplő vegyületből 0,74 g mennyiséget (45%) nyerünk, melynek olvadáspontja 205-212 °C.

Az optikai forgatás: a_D= -31,88° (c=1, metanol).

25. példa (-)-2-Spiro-5’-hidantoin-biciklo[3.1.0]hexán-6karbonsav

A 24. példa termékének 0,74 g mennyiségét és 10 ml vizet 25 °C hőmérsékleten keverünk, mialatt a pH-értéket 6,81-ról 1,0-re állítjuk 1 N sósavat használva. A reakcióelegyet 1 órán keresztül keverjük, és a terméket szűréssel összegyűjtjük és megszárítjuk. Ily módon a címben szereplő vegyületből 0,35 g mennyiséget (78%) nyerünk, melynek olvadáspontja 310 °C (bomlik). FDMS: 210,1 (M+).

Az optikai forgatás: a_D= -24,22° (c=1, metanol). Elemanalízis a C₉H₁₀N₂O₄ képlet alapján: számított: C, 51,43; H, 4,80; N, 13,33 talált: C, 51,67; H,4,87; N, 13,61.

26. példa (+)-2-Amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarbonsav

184 g (-)-spiro-5’-hidantoin-biciklo[3.1.0]hexán-6karbonsav és 1750 ml 3 N-os NaOH oldatát forrásig melegítjük, míg a reakció be nem fejeződik, amit HPLC-vel állapítunk meg. 28 óra elteltével az oldatot szoba-hőmérsékletűre hűtjük, és üveglapon keresztül szűrjük az oldhatatlan anyagok nyomnyi mennyiségeinek eltávolítása céljából. Az oldat pH-értékét 3,0-ra állítjuk koncentrált sósavat használva. A reakcióelegyet órán keresztül keverjük szobahőmérsékleten és órán keresztül 0 °C hőmérsékleten. A kicsapódott terméket szűréssel összegyűjtjük, 170 ml hideg vízzel mossuk és megszárítjuk. Ily módon a címben szereplő vegyületből 152,5 g mennyiséget (86%) nyerünk. FDMS: m/z= 186,1 (M+1).

Az optikai forgatás: a_D= 23,18° (c=1,1 N HCl).

LYS354740 és a találmány szerinti vegyületek plazmakoncentrációjának összehasonlítása

Vegyület száma (5mg/kg po.)	LYS354740 plazmakoncentrációja, ng/ml (0,5 és 1 óra alatt)
LYS354740	466
29.	3000
30.	2560
31.	2529
33.	1696
34.	4104
35.	1712
36.	1459
37.	1895
38.	2617
39.	3622
40.	4945
41.	1620
42.	1816
43.	1509
44.	1967
45.	4259
46.	2420
47.	2956
48.	4887
49.	2192
50.	2530
51.	2216
52.	1724
53.	4240
54.	2530
56.	2389

A táblázatban szereplő vegyületek megnevezése:

HU 223 845 Β1

29. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(2',4’-diklór)-benzil-észter-hidroklorid

30. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(4’-butoxi)-benzil-észter-hidroklorid

31. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(2’-fluoij-benzil-észter-hidroklorid

32. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.Ojhexán-2-dikarbonsav-2-(2’,5'-diklór)-benzil-észter-hidroklorid

33. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(2’-bróm)-benzil-észter-hidroklorid

34. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(3’,5’-difluor)-benzil-észter-hidroklorid

35. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-2-(3’-klór-benzil-oxi-karbonil)-biciklo[3.1.0]hexán-2-karbonsav

36. (1 S,2S,5R,6S)-2-amino-2-(2’-4’-diklór-benzil-oxi-karbonil)-biciklo[3.1.0]hexán-2-karbonsav-hidroklorid

37. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1,0]hexán-2-dikarbonsav-2-(2',4’,6’-trimetil)-benzil-észter-hidroklorid

38. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-tiofén-2-il-metil-észter-hidroklorid

39. (1 S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1,0]hexán-2-dikarbonsav-2-(2’-fenil)-benzil-észter-hidroklorid

40. (1 S,2S,5R,6S)-2-annino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(2',5'-dimetil)-benzil-észter-hidroklorid

41. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(2’-metil)-benzil-észter-hidroklorid

42. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-(3',5’-dimetil)-benzil-észter-hidroklorid

43. 2-amino-biciklo[3.1,0]hexán-2-dikarbonsav-2-indán-5’-il-észter-hidroklorid

44. 2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(3'-fenoxi)-benzil-észter-hidroklorid

45. (1 S,2S,5R,6S)-2-amino-2-(4’-acetoxi-benzil-oxi-karbonil)-biciklo[3.1.0]hexán-2-karbonsav-hidroklorid

46. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(2’-klór)-benzil-észter-hidroklorid

47. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(2’-metoxi)-benzil-észter-hidroklorid

48. (1 S,2S,5R,6S)-2-amino-22-benzhidril-oxi-karbonil-biciklo[3.1,0]hexán-2-karbonsav

49. (1 S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-tiofén-2’-il-metil-észter

50. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(3’,5’-diklór)-benzil-észter

51. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-2-(2’,3'-difluor-benzil-oxi-karbonil )-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav

52. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-2-(2’-butoxi-benzil-oxi-karbonil)-biciklo[3.1.0]hexán-2-karbonsav

53. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-(3’-fluor)-benzil-észter

54. (1S,2S,5R,6S)-2-amino-biciklo[3.1.0]hexán-2-dikarbonsav-2-benzo[b]tiofén-2’-il-metil-észter

A táblázat adataiból látható, hogy a szervezetbe bármilyen észter formájában bevitt származék hatásos.

Az (I) általános képletű vegyületek észterei és sói in vivő enzimatikus hidrolízissel alakulnak át szabad vegyületté, ahol R¹³ és R¹⁴ jelentése hidrogénatom (azaz egy dikarbonsav keletkezik). Ezek a vegyületek tehát a szervezetben alakulnak át a neurológiai rendellenességek kezelésére alkalmas formába.

Az észterek előállítása a szokásos szerves kémiai módszerekkel lehetséges.

Az irodalomban többek között a T.w. Greene és P. G. M. Wuts „Védőcsoportok a szerves kémiában” című kiadvány (harmadik kiadás, John Wiley & Sons) ismerteti ezeket, melyben utalnak az ilyen típusú lehasadó észtercsoportokra.

Claims (12)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. (I) általános képletű vegyület vagy ennek egy gyógyszerészetileg elfogadható sója, azzal jellemezve, hogy

   X jelentése (CH₂)_n-csoport;

   R² jelentése CO₂R⁴ csoport és

   R³ jelentése hidrogénatom, vagy

   R² jelentése hidrogénatom és

   R³ jelentése CO₂R⁴ csoport;

   R¹ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy in vivő hidrolizálható észtercsoport, nevezetesen 1-10 szénatomszámú alkilcsoport, 2-10 szénatomszámú alkenilcsoport, arilcsoport vagy arilalkil-csoport; és n értéke 1.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyület vagy ennek egy gyógyszerészetileg elfogadható sója, melynek relatív sztereokémiái konfigurációja 1S,2S,5R,6S.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vegyület vagy ennek egy gyógyszerészetileg elfogadható sója, melyben R¹ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-4 szénatomszámú alkilcsoport, aril-alkilcsoport vagy arilcsoport.
4. 4. A 3. igénypont szerinti vegyület vagy ennek egy gyógyszerészetileg elfogadható sója, melyben R¹ és R⁴ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-4 szénatomszámú alkilcsoport.
5. 5. A 2. igénypont szerinti sztereoizomer (+)-2amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarbonsav, annak 1-4 szénatomszámú alkil-, aralkil- vagy aril-észtere vagy egy gyógyszerészetileg elfogadható sója.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti sztereoizomer (+)-2amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarbonsav, annak 1-4 szénatomszámú alkil-észtere vagy egy gyógyszerészetileg elfogadható sója.
7. 7. A 6. igénypont szerinti sztereoizomer (+)-2amino-biciklo[3.1.0]hexán-2,6-dikarbonsav vagy ennek egy gyógyszerészetileg elfogadható sója.
8. 8. A 7. igénypont szerinti (+)-2-amino-biciklo[3.1,0]hexán-2,6-dikarbonsav.
9. 9. Eljárás az 1. igénypont szerint meghatározott vegyületek előállítására, azzal jellemezve, hogy

   a) egy (II) általános képletű vegyületet, ahol X jelentése (CH₂)_n; n értéke 1;

   R^2a jelentése CO₂R^4a és R^3a jelentése hidrogénatom, vagy

   R^2a jelentése hidrogénatom és

   R^3a jelentése CO₂R^4a; és

   HU 223 845 Β1

   R^4a jelentése hidrogénatom vagy egy karboxivédőcsoport, hidrolizálunk; vagy

   b) egy (III) általános képletű vegyületet, ahol

   X, R^2a és R^3a jelentése a fentiek szerint meghatározott, egy alkálifém-cianiddal és egy ammóniumsóval reagáltatunk, majd a kapott köztes terméket hidrolizáljuk; vagy

   c) egy (IV) általános képletű vegyületet, ahol R^1a jelentése egy karboxi-védőcsoport;

   X, R^2a és R^3a jelentése a fentiek szerint meghatározott, hidrolizálunk; és kívánt esetben a karboxi-védőcsoportot eltávolítjuk; majd kívánt esetben az egyik vagy mindkét karboxilcsoportot észteresítjük; és a diasztereomereket kívánt esetben elkülönítjük és/vagy az enantiomereket rezolváljuk;

   és az (I) általános képletű vegyületet gyógyszerészetileg elfogadható sójává alakítjuk.
10. 10. Gyógyszerészeti készítmény, mely az 1. igénypont szerinti vegyületet egy vagy több gyógyszerésze5 tileg elfogadható hordozóval, hígítóval vagy hatásjavítóval együtt tartalmazza.
11. 11. A (II) általános képletű vegyület, melyben X jelentése (CH₂)_n;

    n értéke 1;

    10 R^2a jelentése CO₂R^4a és

    R^3a jelentése hidrogénatom, vagy R^2a jelentése hidrogénatom és R^3a jelentése CO₂R^4a; és

    R^4a jelentése hidrogénatom vagy egy karboxi15 védőcsoport.
12. 12. A 11. igénypont szerinti vegyület, melyben R^4a jelentése 1-6 szénatomszámú alkilcsoport.