HU223486B1 - Többpólusú megszakító szerelvény, eljárás annak működtetésére, valamint középfeszültségű elosztórendszer villamos főelosztó állomáshoz - Google Patents

Abstract

A többpólusú megszakítószerelvény egy-egy fázishoz tartozó, egymássallényegében párhuzamosan húzódó hossztengelyű megszakítókat tartalmaz,amelyek a hossztengellyel egybeeső irányban húzódóátvezetőszigetelővel rendelkeznek, továbbá egyetlen megszakítóegységetalkotnak, és egy áramkör bontására a lényegében egymással párhuzamosanhúzódó gyűjtősínekből (6a, 6b, 6c) álló gyűjtősínegységet istartalmazó külső bejövő- és elmenőcsatla- kozóikhoz képestmozgathatóan vannak kiképezve. A szerelvény a megszakítók zárásához ésnyitásához olyan mozgató tartószerkezetet tartalmaz, amely lényegébenegy, a gyűjtősínekre (6a, 6b, 6c) merőleges függőleges felezősíkban,függőlegesen húzódó hossztengelyirányban működtethető. Legalább egy,találmány szerinti többpólusú megszakítószerelvényt tartalmazóvillamos főelosztóállomás elosztórendszerének (51) működtetésérevonatkozó eljárás során a megszakítókat külső csatlakozóikkal egy,lényegében a megszakítóknak a gyűjtősínekre (6a, 6b, 6c) merőlegesfüggőleges felezősíkban lényegében függőlegesen húzódóhossztengelyével párhuzamos, és a külső bejövő- és elmenőcsatlakozókútvonalát keresztező egyenes vonalú pálya mentén rendezik el. Azáramkör bontása során a megszakítók külső bejövő- és elmenőcsatla-kozóit az egyenes vonalú pálya mentén áramkört záró helyzetből előremeghatározott légszigetelési távközű bontó helyzetbe mozgatják. Azáramkör zárása során a megszakítók külső bejövő- és elmenőcsatlakozóitaz egyenes vonalú pálya mentén az előre meghatározott légszigetelésitávközű bontó helyzetből áramkört záró helyzetbe mozgatják. Atalálmány tárgya még a legalább egy, találmány szerinti többpólusúmegszakítószerelvényt tartalmazó középfeszültségű elosztórendszer (51)villamos főelosztóállomásokhoz. ŕ

Description

A találmány tárgya egyrészt olyan többpólusú megszakítószerelvény, egy-egy fázishoz tartozó, egymással lényegében párhuzamosan húzódó hossztengelyű megszakítókkal, melyek mindegyike hossztengelyével egybeeső irányban húzódó átvezetőszigetelővel van ellátva. A megszakítók egyetlen megszakítóegységet alkotnak. Egy áramkör bontására a lényegében egymással párhuzamosan húzódó gyűjtősínekből álló gyűjtősínegységet is tartalmazó külső bejövő- és elmenőcsatlakozóikhoz képest mozgathatóan vannak kiképezve. A találmány tárgya másrészt eljárás legalább egy, olyan többpólusú megszakítószerelvényt tartalmazó villamos főelosztóállomás elosztórendszerének működtetésére, mely többpólusú megszakítószerelvény egy-egy fázishoz tartozó, egymással lényegében párhuzamosan húzódó hossztengelyű megszakítókat foglal magában. Mindegyik megszakítónak a hossztengelyével egybeeső irányban húzódó átvezetőszigetelője van. A megszakítók egyetlen megszakítóegységet alkotnak. Egy áramkör bontásához és zárásához a lényegében egymással párhuzamosan húzódó gyűjtősínekből álló gyűjtősínegységet is tartalmazó külső bejövő- és elmenőcsatlakozóikhoz képest mozgathatóan vannak kiképezve. Találmányunk tárgya továbbá egy középfeszültségű elosztórendszer villamos főelosztóállomáshoz.

Többpólusú megszakítószerelvény kifejezés alatt olyan villamos kapcsolókészüléket értünk, amelynek feladata az üzemi áram, a zárlati áram stb. ki- és bekapcsolása. A megszakítók révén a hozzájuk csatlakozó áramkör, például egy főelosztóállomástól elmenő középfeszültségű hálózat szétválasztása is megtörténik.

Az úgynevezett középfeszültségű (1-52 kV) tartományban működő készülékek álló belső érintkezőkkel és azok között az áramkört nyitó és záró mozgó belső érintkezővel rendelkező megszakítókat tartalmaznak. Mindegyik belső érintkező a szigetelőházként kiképzett oltókamrának általában a szélső tartományában kialakított csatlakozókapocshoz vezető bejövő- vagy elmenőáramsínnel van összekötve.

A megjelölt típusú szerelvények különböző típusú megszakítókat tartalmazhatnak, melyek között felépítésük és az áramvezetés során felépülő elektromos töltés lebontására szolgáló, az érintkezőket körülvevő dielektromos közeg alapján tehetünk megkülönböztetést.

A középfeszültségű tartományban használt megszakítóelrendezések ívoltási rendszerei alapján megkülönböztethetünk kis olajterű, légnyomásos, mágneses ívfúvású, és kén-hexafluoridos (SF₆) rendszereket. Néhány éve egyre nagyobb sikerrel alkalmazzák a vákuummegszakítókat. Ez a típus különösen kompakt felépítésű, könnyű, és hozzájárul az elosztórendszerek méreteinek a csökkentéséhez.

A méretcsökkentés nyilvánvalóan előnyöket jelent a költségek csökkentése terén, lehetővé téve az elosztórendszer hordozható megvalósítását és a megszakítóelrendezés főelosztóállomásokon történő alkalmazását, akár vészhelyzet esetén, akár telepített installációban.

Az elosztórendszerekben alkalmazott többpólusú megszakítószerelvények olyan, a megszakítókat általában befogadó fémfalú házban helyezkednek el, amely egyben az elosztórendszer egyfajta celláját vagy modulját alkotja.

A fémfalak és az egyes megszakítók közötti villamos szigetelést a két elemet elválasztó levegőréteg alkotja, és meghatározott szabályok léteznek a villamos készülékekben használt szigetelési távolságokra, mely esetben a készülékeket levegőszigetelésű készülékeknek nevezzük, mivel a például túlfeszültség esetén két alkotóelem között esetlegesen fellépő ívkisüléseket a szigetelő levegőréteg fogja megakadályozni.

Egy minimális szigetelési távolságot a megszakító pillanatnyi állapotától függetlenül is nyilvánvalóan be kell tartani, hiszen a megszakítók működtetésével zárjuk vagy bontjuk a hálózatot.

Ha ezeket a minimális szigetelési távolságokat betartjuk, az ismert többpólusú megszakítószerelvényeknél nem tudjuk a szerelvény házának a keresztirányú méretét csökkenteni, amely például lehetővé tenné egyébként az elosztórendszerben szabványosított méretű modulok kialakítását, ezáltal olyan hordozható szerkezeti elrendezés létrehozását, amelyet az egyes főelosztóállomásokhoz szállítva, ott középfeszültségű kapcsolókészülékként tudnánk különböző célra felhasználni.

A gyakorlatban ezeket a szerelvényeket két fő csoportba sorolhatjuk:

Az első kategóriába tartoznak azok a többpólusú megszakítószerelvények, ahol az áramkör zárása vagy bontása a szerelvény középtengelyére merőleges, vízszintes irányú elmozdulással valósul meg. Ezeknek a szerelvényeknek a keresztirányú méreténél figyelembe kell venni a megszakítók különböző állásainak a helyszükségletét.

A második kategóriába azokat a többpólusú szerelvényeket soroljuk - erre a második kategóriába tartozó többpólusú megszakítószerelvényre ad példát az EP 0 543 683 számú szabadalmi leírás -, amelyeknél a megszakítókat egy, a szerelvény középtengelyére lényegében merőleges forgástengely körül elfordítjuk, nem pedig lineárisan elmozgatjuk. Emiatt a ház belsejében végrehajtott elfordulás miatt a ház mérete, különösen szélességi mérete hátrányosan nem választható meg optimálisan.

A találmánnyal célunk olyan többpólusú megszakítószerelvény létrehozása, amellyel a fent vázolt hagyományos kapcsolókészülékek hiányosságait ki tudjuk küszöbölni, különösen a szerelvény méretét, és az azt befoglaló ház méretét optimalizálni tudjuk.

A kitűzött feladat megoldása során olyan többpólusú megszakítószerelvényt vettünk alapul, amely egyegy fázishoz tartozó, egymással lényegében párhuzamosan húzódó hossztengelyű megszakítókkal rendelkezik, melyek mindegyike hossztengelyével egybeeső irányban húzódó átvezetőszigetelővel van ellátva. A megszakítók egyetlen megszakítóegységet alkotnak. Egy áramkör bontására a lényegében egymással párhuzamosan húzódó gyűjtősínekből álló gyűjtősínegységet is tartalmazó külső bejövő- és elmenőcsatlakozóikhoz képest mozgathatóan vannak kiképezve. A továbbfejlesztés szerint a megszakítókat áramkör zárásához és bontásához a gyűjtősínekre merőleges függőleges felezősíkban

HU 223 486 Bl lényegében függőlegesen húzódó hossztengelyükkel lényegében párhuzamos fő összetevőjű irányban mozgató mozgatószerkezetet tartalmaz.

A találmány szerinti többpólusú megszakítószerelvény egy előnyös kiviteli alakja értelmében mozgatószerkezet a megszakítókat a hossztengelyükkel lényegében párhuzamos irányban emelő legalább egy emelőszerkezetet tartalmaz.

A találmány szerinti többpólusú megszakítószerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében hárompólusú, továbbá a külső csatlakozók három, egymással párhuzamos és a hossztengelyekre merőlegesen húzódó gyűjtősínt tartalmaznak.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a megszakítók fémfalú, védett ház egy rekeszében vannak elrendezve, ahol a megszakítók és a ház fémfalai közötti szigetelési szilárdságot a megszakítók áramkört bontó helyzetében, áramkört záró helyzetében és a kettő közötti helyzetében légszigetelési távköz biztosítja.

Előnyös továbbá, ha a ház a megszakítókat magában foglaló első rekeszt és a gyűjtősíneket magában foglaló második rekeszt tartalmaz, amelyeket olyan vízszintes fal választ el egymástól, amelynek az egyes megszakítókat átvezető átmenőnyílásai, és legalább egy, a megszakítókkal szinkronban mozgathatóan felszerelt, az átmenőnyílásokat a megszakítók áramkört bontó helyzetében elfedő zárólapja van.

Fentieken túlmenően előnyös, ha mindegyik megszakítónak a megszakítók áramkört záró helyzetében a vízszintes falon feltámaszkodva az átmenőnyílásokat letömítő tömítőeleme van.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a tömítőelemek csésze alakúak.

A találmány szerinti többpólusú megszakítószerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében az első rekesz fölött elrendezett második rekeszen a vízszintes falban kialakított első szellőzőnyílás és a ház tetején kiképzett, és legalább egy hozzá tartozó zárófedéllel alapesetben lezárt második szellőzőnyílás között húzódó legalább egy szellőzőkürtőből álló, a rekeszből a környezetbe torkolló szellőzőjárat van rajta keresztülvezetve.

Előnyös továbbá, ha a második rekeszt felül legalább egy további, a környezetbe torkolló, és legalább egy hozzá tartozó zárófedéllel alapesetben lezárt szellőzőnyílással rendelkező tető határolja.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha mindegyik megszakítónak a felső végén hossztengelyével egyvonalban húzódó első külső csatlakozóvillája, valamint alsóvége-tartományában, a megszakító oldalánál elrendezett második külső csatlakozóvillája van.

Fentieken túlmenően előnyös, ha az egyes megszakítók hossztengelyét meghatározó hengeres nyúlvánnyal rendelkező szigetelőátvezetőben elrendezett vákuumos megszakítókat tartalmaz.

A találmány szerinti többpólusú megszakítószerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a megszakítók és a hozzájuk tartozó mozgatóelemek egy tartószerkezeten vannak elrendezve, és az emelőszerkezet a tartószerkezet alatt helyezkedik el.

Előnyös továbbá, ha az emelőszerkezet mechanikus hajtású.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha az emelőszerkezet ollós rendszerű, csavarorsóval működtethető keresztezett emelőkarokat tartalmazó szerkezet.

Előnyösen az emelőszerkezet a házon kiképzett kezelőnyíláson keresztül kézzel működtetett szerkezet.

Fentieken túl előnyös, ha a megszakítók áramkört bontó helyzetükben a házból kihúzható szerkezeti egységet alkotnak, és a többpólusú megszakítószerelvény a szerkezeti egységet kihúzó és visszatoló mozgatóeszközzel rendelkezik.

Ugyancsak előnyös, ha a szerkezeti egység kihúzási és visszatolási pályáját meghatározó csúszósínbe illeszkedő kerekekkel van ellátva.

Előnyös továbbá, ha a szerkezeti egység kihúzási és visszatolási pályája mentén a szerkezeti egység helyzetét meghatározó és rögzítő elemeket tartalmaz.

Előnyösen a szerkezeti egység helyzetét meghatározó és rögzítő elemeket egy első rögzítőszerkezet alkotja, amely a megszakítóknak a szerkezeti egység kihúzási és visszatolási pályája mentén a hozzájuk tartozó külső csatlakozókhoz illeszkedő helyzetében egymással kapcsolódó, a megszakítókkal egybeszerelt első mozgatható reteszelőelemeket, továbbá a megszakítókat tartalmazó szerkezeti egységet kihúzó és visszatoló mozgatóeszközzel egybeszerelt második rögzített reteszelőelemeket tartalmaz.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha az áramkör zárásához és bontásához a megszakítókat csak egymással kapcsolódó reteszelőelemek esetén mozgató mozgatószerkezet tartalmaz.

Fentieken túlmenően előnyös, ha a megszakítók áramkört bontó helyzete és áramkört záró helyzete közötti útvonal mentén kiképzett második rögzítőszerkezetet tartalmaz.

Előnyös továbbá, ha a második rögzítőszerkezet a megszakítóknak áramkört záró helyzetében egymással kapcsolódó, a megszakítókkal egybeszerelt első mozgatható reteszelőelemet, valamint második rögzített reteszelőelemet tartalmaz.

Ugyancsak előnyös, ha egymással kapcsolódva áramkör zárását lehetővé tevő reteszelőelemeket tartalmaz.

A kitűzött feladat megoldása során továbbá olyan eljárást vettünk alapul legalább egy többpólusú megszakítószerelvényt tartalmazó villamos főelosztóállomás elosztórendszerének működtetésére. A többpólusú megszakítószerelvény egy-egy fázishoz tartozó, egymással lényegében párhuzamosan húzódó hossztengelyű megszakítókat foglal magában. Mindegyik megszakítónak a hossztengelyével egybeeső irányban húzódó átvezetőszigetelője van. A megszakítók egyetlen megszakítóegységet alkotnak. Egy áramkör bontásához és zárásához a lényegében egymással párhuzamosan húzódó gyűjtősínekből álló gyűjtősínegységet is tartalmazó külső bejövő- és elmenőcsatlakozóikhoz képest mozgathatóan vannak kiképezve. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy a megszakítókat külső csatlakozóikkal egy, lényegében a megszakítóknak a gyűjtősínekre merőleges függőleges felezősíkban lénye3

HU 223 486 BI gében függőlegesen húzódó hossztengelyével párhuzamos, és a külső bejövő- és elmenőcsatlakozók útvonalát keresztező egyenes vonalú pálya mentén rendezzük el. Az áramkör bontása során a megszakítók külső bejövő- és elmenőcsatlakozóit az egyenes vonalú pálya mentén áramkört záró helyzetből előre meghatározott légszigetelési távközű bontó helyzetbe mozgatjuk. Az áramkör zárása során a megszakítók külső bejövő- és elmenőcsatlakozóit az egyenes vonalú pálya mentén az előre meghatározott légszigetelési távközű bontó helyzetből áramkört záró helyzetbe mozgatjuk.

A kitűzött feladat megoldása során továbbá olyan középfeszültségű elosztórendszert vettünk alapul villamos főelosztóállomáshoz, amely a találmány értelmében legalább egy, találmány szerinti többpólusú megszakítószerelvényt tartalmaz.

A találmány szerinti elosztórendszer egy előnyös kiviteli alakja értelmében ugyanazokra a gyűjtősínekre felfűzött, legalább egy bejövő többpólusú megszakítószerelvényt, valamint több elmenő többpólusú megszakítószerelvényt tartalmaz.

A találmány szerinti elosztórendszer egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a bejövő és az elmenő többpólusú megszakítószerelvények külön-külön házban vannak egy-egy sorban közvetlenül egymás mellett elrendezve, és az egy-egy sorban lévő házak egymásnak háttal helyezkednek el úgy, hogy az elosztórendszer közúti űrszelvénynél kisebb szélességi méretű.

A találmány szerinti többpólusú megszakítószerelvénynek továbbá a szerelvény üzemeltetési eljárásának köszönhető egyik legfőbb előny az, hogy a szerelvényeket olyan, a hagyományos és ismert megoldáshoz képest keresztirányban kisebb méretű, azaz keskenyebb házban tudjuk elhelyezni, amely biztosítja a szükséges szigetelési távolságokat, és ezzel olyan kompakt felépítésű, moduláris elosztórendszereket hozhatunk létre, amelyek hordozható kialakításuk következtében különböző főelosztóállomásokon helyezhetők üzembe.

A többpólusú megszakítószerelvényt befoglaló fémfalú ház lekeskenyítése egyrészt a megszakítók függőleges irányú mozgatásának, másrészt a megszakítók középtengelyének a külső gyűjtősínekre merőleges elrendezésének köszönhető. Különösen a kompakt és könnyű felépítésű, például a bevezetőben említett vákuummegszakítók alkalmazása esetén tudunk a találmány szerinti többpólusú megszakítószerelvénnyel egy középfeszültségű főelosztórendszer elosztóállomásainál használható hordozható megoldást létrehozni.

A javasolt elrendezés, vagyis hogy a megszakítók középtengelye a külső gyűjtősínekre merőleges síkban húzódik, jelentősen elősegíti a külső kapcsokhoz az elölről történő hozzáférést. Ennek köszönhetően a házakat két sorban, szorosan egymás mellett rendezhetjük el, és ezzel olyan középfeszültségű blokkot valósíthatunk meg, amellyel az általában szokásos közúti térközön, azaz 2,5 m-en belül maradhatunk.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt többpólusú megszakítószerelvény példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti többpólusú megszakítószerelvény egy lehetséges kiviteli alakját mutatja perspektivikusan, egy első, áramkört bontó üzemi helyzetben, a

2. ábrán az 1. ábra szerinti megszakító látható egy második, áramkört záró üzemi helyzetben, a

3. ábra az 1. ábra szerinti megszakítót mutatja nagyobbrészt betokozott állapotban, a

4. ábrán a találmány szerinti többpólusú megszakítószerelvényt magában foglaló középfeszültségű elosztórendszer egy lehetséges kiviteli alakjának egyvonalas kapcsolási rajza látható, és az

5. ábrán egy, a 4. ábra szerinti, moduláris felépítésű elosztórendszer egy részét tüntettük fel vázlatosan, perspektivikusan.

A 4. ábrán egy főelosztóállomás középfeszültségű 51 elosztórendszerét vázoltuk, amely szaggatott vonallal körülhatároltan többpólusú la és lb megszakítószerelvényeket is tartalmaz.

A 4. ábra egyvonalas rajzán látható, hogy nagyfeszültségről középfeszültségre áttételező AT/MT transzformátor a találmány szerinti la megszakítószerelvényen keresztül össze van kötve MT gyűjtősínnel, és azon keresztül az arra csatlakozó többpólusú lb megszakítószerelvényeket táplálja. A 4. ábrán az MT gyűjtősín két különálló szakaszból áll, és mindegyik szakasz egy-egy AT/MT transzformátor táplálja egy-egy többpólusú la megszakítószerelvényen keresztül, és az MT gyűjtősínszakaszok üzemi helyzetben általában nyitott 53 gyűjtősín-szakaszolón keresztül állnak egymással kapcsolatban.

Az ábrán vázolt la és lb megszakítószerelvények mindegyike külön-külön kivehető, távvezérelhető, vagyis olyan, részletesebben is bemutatásra kerülő megszakítókészletet tartalmaz, amelyet az la, lb megszakítószerelvény nyitott állapotában ki tudunk venni az la, lb megszakítószerelvényből.

Mindegyik la, lb megszakítószerelvényhez egy-egy mérő és védő 49 áramváltó tartozik, amelynek kisfeszültségű, kisáramú kimenetét különböző, a szakterületen ismert mérési és védelmi feladatra használjuk, valamint egy-egy földelő 37 késérintkezője van az 1. és 2. ábrán láthatóan.

Minden egyes lb megszakítószerelvényhez a hozzá tartozó 49 áramváltó után az egyes lb megszakítószerelvénynél egyfázisú földelési hibát kimutató 55 áramváltó van beépítve.

Természetesen az eddigiek csupán egy elvi vázlatot jelentenek, és az la, és lb megszakítószerelvények több, előnyösen két sorban is elrendezhetők a következő részletesebb bemutatás szerint.

Az elején leszögezzük, hogy találmányunk mind az la, mind az lb megszakítószerelvényekre vonatkozik, amelyek a kapcsolási rajzból egyértelműen azonos feszültségtartományra, de eltérő áramtartományra méretezettek.

Az la megszakítószerelvények névleges árama megközelítőleg kétszerese az lb megszakítószerelvények

HU 223 486 Β1 névleges áramának: 24 kV névleges feszültségen az la megszakítószerelvények névleges árama 1250 A, míg az lb megszakítószerelvények névleges árama 630 A. Ebből következik, hogy az la és lb megszakítószerelvények felépítése szerkezeti szempontból megegyezik, csupán az áramterhelés következtében vannak méretbeli eltérések, pontosabban, az la és lb megszakítószerelvények szélességi mérete tér el egymástól az la megszakítószerelvényhez csatlakozó nagyobb számú bejövő MT gyűjtősín miatt.

Az 1. ábrán részben, perspektivikusan robbantott rajzon bemutatott többpólusú 1 megszakítószerelvény hárompólusú, és a 3. ábrán külsőleg is bemutatott fémfalú, védett kivitelű 2 házban helyezkedik el. A főelosztóállomások középfeszültségű elosztórendszereiben általában ilyen 2 házakat használnak. Középfeszültség alatt a nagyfeszültségű alaphálózatból letranszformált, általában 10-20 kV-os, de mindenképpen az 1-52 kV tartományba eső feszültséget értjük.

Az 1. ábrán bemutatott többpólusú 1 megszakítószerelvény lényegében a 4. ábra kapcsán említett lb megszakitószerelvénynek felel meg.

A 3. ábrán láthatóan a 2 ház egy alapvetően függőlegesen álló téglatest alakú hasáb, amely három, egymás fölött elrendezett részből tevődik össze: egy legalsó 3 rekesz foglalja magában a három 4a, 4b, 4c megszakítóból álló megszakítóegységet, a 3 rekesz fölötti középső 5 rekeszben találjuk a 4a, 4b, 4c megszakítókhoz vezető 6a, 6b, 6c gyűjtősínből álló gyűjtősínegységet, és legfelül, 7 rekeszben a későbbiekben még részletezendő 27 kábelkamra és 28 doboz van kiképezve.

A 3. ábrán nyomon követhetően az alsó 3 rekesz alján 8 földeléssel van ellátva, és elülső oldalán oldalra nyíló 9 ajtaja van. A 9 ajtón felülről lefelé az alábbi részeket különböztethetjük meg: legfelül vezetékazonositó címkét befogadó 10 címketartó, az alatt pedig a kapcsolási lépéssorrendet, valamint a szinoptikus vázlatot leíró 11 tábla van rajta rögzítve, majd all tábla alatt általában fémlappal lezárt, az áramvezető hőmérsékletének szemrevételezéssel történő ellenőrzését elősegítő első 12 megfigyelőnyílás van kiképezve. A 12 megfigyelőnyílás alatt az alsó 3 rekesz szemrevételezését, továbbá a 4a, 4b, 4c megszakítók és földelő 50 késérintkező helyzetét megmutató 13 megfigyelőablak van kialakítva, amelynek közelében 14 fogantyú található. A 3 rekesz a 9 ajtón kívül a középfeszültségű kábelek feszültség alatti vagy feszültségmentes állapotát kijelző 85 jelzőlámpákat tartalmaz.

Annak érdekében, hogy a méreteket csökkentsük, a 9 ajtó 14 fogantyúját a 9 ajtó síkjába süllyesztett kivitelben képeztük ki.

Az alsó 3 rekesz fémfala és a 4a, 4b, 4c megszakítók, valamint a 4a, 4b, 4c megszakítók egymás közötti, a mindenkori érvényes biztonsági előírásokban rögzített dielektromos szilárdságot a 4a, 4b, 4c megszakítók pillanatnyi üzemi helyzetétől függetlenül szigorúan betartandó légszigetelési távolságokkal biztosítjuk.

A középen elhelyezkedő 5 rekeszen a hátsó és elülső fallal párhuzamosan húzódó 6a, 6b, 6c gyűjtősínek haladnak keresztül.

A 6a, 6b, 6c gyűjtősíneket a 4. ábrán jelölt, nagyfeszültséget középfeszültségre alakító AT/MT transzformátor táplálja, a 6a, 6b, 6c gyűjtősínek pedig a 4. ábra lb megszakítószerelvényeit tápláló középfeszültségű MT gyűjtősínek táplálását látják el.

A középső 5 rekeszt az alatta lévő 3 rekesztől egy vízszintes 15 fal választja el, amely így az alsó 3 rekesz tetejeként szolgál, és csupán 16 szellőzőjárat töri meg. A 16 szellőzőjárat tulajdonképpen a 15 fal egyik sarokrészén kiképzett 18 szellőzőnyílásból, az 5 rekeszen átvezető 17 szellőzőkürtőből, és annak a tetején, egyben a 2 ház 21 tetején kiképzett másik 19 szellőzőnyílásból áll. A 19 szellőzőnyílást 20 zárófedél zárja le.

A 20 zárófedél a 2 házon kifelé nyitható, és az alsó 3 rekeszben esetlegesen bekövetkező, nem várt kisülés okozta robbanás melléktermékeinek a kivezetésére szolgál. Belső túlnyomás híján a 20 zárófedél a 16 szellőzőjáratot lezárja, megakadályozva ezzel, hogy kívülről káros anyagok jussanak a 2 ház belsejébe.

A 16 szellőzőjárat a rajzon nem ábrázolt szellőzőrendszerhez kapcsolódik, amelyen keresztül a kisülés következtében esetlegesen keletkező gázokat már biztonságos területre vezethetjük ki.

A 6a, 6b, 6c gyűjtősíneket befogadó középső 5 rekeszt felül négyszögletes 21 tető zárja le, amelynek alsó oldaláról a 6a, 6b, 6c gyűjtősíneket tartó három 22a, 22b, 22c tartószigetelő nyúlik függőlegesen lefelé.

Ezen túlmenően a 21 tetőnek ugyancsak 24 zárófedéllel lezárt 23 szellőzőnyílása van.

A 24 zárófedél is kifelé nyílik, és a középső 5 rekeszben esetlegesen bekövetkező robbanás melléktermékeinek a 2 házból való kivezetésére szolgál. Belső túlnyomás híján a 24 zárófedél a 23 szellőzőnyílást zárva tartja, megakadályozva ezzel, hogy azon keresztül az 5 rekesz belsejébe külső szennyeződés jusson.

A 23 szellőzőnyílás is az előzőleg a 16 szellőzőjárat kapcsán említett szellőzőrendszerhez van csatlakoztatva, hogy a keletkező melléktermékeket biztonságosan elvezethessük.

A középső 5 rekesz elülső oldala az alsó 3 rekesz elülső oldalával azonos síkban húzódik, és 25 szerelőfalán 26 megfigyelőnyílás van kiképezve, amelyen keresztül az 5 rekeszben húzódó 6a, 6b, 6c gyűjtősínek hőmérsékletét tudjuk szemrevételezéssel megfigyelni. A 26 megfigyelőnyílást alapesetben szintén egy fémlap zárja le.

A felső 7 rekesz a 2 ház 21 tetején van kiképezve, és a többpólusú 1 megszakítószerelvény működtetéséhez és vezérléséhez szükséges kisfeszültségű kábeleket befogadó és vezető 27 kábelkamrát, valamint a vezérlés és védelem céljára szokásosan alkalmazott eszközöket magában foglaló 28 dobozt tartalmaz. A 27 kábelkamra és a 28 doboz a 2 ház 21 tetején keresztben helyezkedik el.

A 27 kábelkamra és a 28 doboz a 2 háztól független hasábként, a 2 ház 21 tetején van szokásos módon rögzítve.

A 3, 5 és 7 rekeszeket fém határolófelületű cellákból építettük fel, hogy az esetleges ívképződéseket, ívkisüléseket mindenképpen a 2 ház belsejében tartsuk.

HU 223 486 Β1

A találmány szerinti, előnyös kiviteli alakként bemutatott háromfázisú többpólusú 1 megszakítószerelvény alsó 3 rekeszében összesen három, vagyis fázisonként egy 4a, 4b, 4c megszakító van függőlegesen, és a 6a, 6b, 6c gyűjtősínek irányára merőleges függőleges felezősíkban elrendezve.

Mindegyik 4a, 4b, 4c megszakítóhoz előnyösen szerves anyagból, például műgyantából vagy elasztomerből készített 29 átvezetőszigetelő kapcsolódik, amely lényegében hengeres alakú, és így a 4a, 4b, 4c megszakítók hosszanti tengelyébe esően helyezkedik el. A 29 átvezetőszigetelő szigetelési tulajdonságait javító ernyőkkel rendelkezik, a szakterületen ismert módon.

A fent említett, a 6a, 6b, 6c gyűjtősínek irányára merőleges függőleges felezősíkot a többpólusú 1 megszakítószerelvény 4a, 4b, 4c megszakítóinak egymással lényegében párhuzamosan húzódó hossztengelyei határozzák meg.

A bemutatott kiviteli alak esetében a 4a, 4b, 4c megszakítók vákuumkamrás típusúak, pontosabban a szervetlen anyagból, például kerámiából készített 29 átvezetőszigetelők belsejében vannak elrendezve.

Magát a vákuumkamrát fém határolóelemek veszik körül, és a vákuumkamra két kivezetőrudat tartalmaz. Az első kivezetőrúd egyik, a vákuumkamrán belüli végén egy álló belső érintkezőt tart, másik, külső végén pedig 30 csatlakozóvillával van ellátva. Ez a kivezetőrúd a 4a, 4b, 4c megszakítók hossztengelyében, azok tetején és azok folytatásaként van elrendezve.

A másik kivezetőrúd egyik, a vákuumkamrán belüli végén egy mozgó belső érintkezőt tart, másik, külső végén pedig egy másik 31 csatlakozóvillával rendelkezik, és ez a másik kivezetőrúd a 4a, 4b, 4c megszakítók hossztengelyére merőlegesen a 4a, 4b, 4c megszakítók aljából nyúlik ki.

Mindegyik 4a, 4b, 4c megszakító egy-egy 56 mozgatóelemmel van ellátva a hozzá tartozó áramkör zárása és bontása céljából, vagyis az említett mozgó belső érintkezőnek az álló belső érintkezőhöz viszonyított elmozgatására. Az 56 mozgatóelemek a második kivezetőrúdhoz kapcsolódó himbás elemek.

Az 56 mozgatóelemek a 4a, 4b, 4c megszakítók előtt elrendezett 32 működtetőegységhez kapcsolódnak.

A 4a, 4b, 4c, megszakítók a 32 működtetőegységgel egy a 4a, 4b, 4c megszakítók mellett, az azok hossztengelye által meghatározott függőleges felezősíkkal párhuzamosan húzódó 33 tartókaron keresztül kapcsolódnak, amellyel egy, a 2. ábrán vázlatosan bejelölt 57 működtetőszár van egy darabból kialakítva, és amelynek az a szerepe, hogy a 32 működtetőegységet és az egyes 4a, 4b, 4c megszakítók 56 mozgatóelemeit kinematikusán összekapcsolja.

A 32 működtetőegységet célszerűen a 9 ajtóval szemben, annak szomszédságában helyezzük el, hogy a kezelőszemélyzet gyorsabban és könnyebben hozzáférhessen.

A 4a, 4b és 4c megszakítókat egy áramkör bontása céljából a hozzájuk tartozó bejövő- és elmenőérintkezőkhöz képest el kell mozgatnunk. A bemutatott kiviteli alak esetében a többpólusú 1 megszakítószerelvény külső elmenőérintkezőit azok a 6a, 6b, 6c gyűjtősínek alkotják, amelyek az említett 30 csatlakozóvillák függőleges felezősíkjában húzódnak.

Az áramkör bontásához szükséges mozgás érdekében a 33 tartókaron, abból kifelé kiemelkedően legalább egy persely van kiképezve, amely a 4a, 4b, 4c megszakítók hossztengelyeivel párhuzamos, benne megvezetett 75 csúszórúddal működik együtt.

A 75 csúszórúd a 2 ház fémfalához van erősítve úgy, hogy egy előre meghatározott helyzetet biztosít, és ezáltal határozza meg a bontó helyzetből a záró helyzetbe, és a záró helyzetből a bontó helyzetbe mozgó 4a, 4b, 4c megszakítók által megtett működési útvonalat.

A többpólusú 1 megszakítószerelvénynek a 4a, 4b, 4c megszakítóktól oldalirányban elrendezett további külső 34 érintkezői vannak, amelyekhez a főelosztóállomástól elmenő középfeszültségű kábelek, vagy más, villamos 35 vezetők csatlakoznak.

A 4. ábrán vázolt kapcsolási elrendezésben minden egyes 35 vezető egy-egy középfeszültségű hálózathoz kapcsolódik, és ennek megfelelő névleges áramra (például 24 kV esetén 630 A-re) van méretezve. Ebben az esetben a további külső 34 érintkezők elmenőérintkezőkként szerepelnek.

Ha viszont a 4. ábrán bemutatott kapcsolási elrendezésnek nem az alsó, elosztó-, hanem a felső, betáplálórészét vesszük, akkor a 35 vezetőket meg kell kettőznünk annak érdekében, hogy biztosítsuk a bejövő névleges áramerősséget, (azaz 24 kV esetén az 1250 Aes áramerősséget). Ebben az esetben viszont az említett külső 34 érintkezők bejövőérintkezőként szerepelnek.

A 2. ábrán látható módon két 35 vezető a többpólusú 1 megszakítószerelvény 2 házából kilépve egy-egy védelmi és mérési célokra használt 49 áramváltón halad keresztül. Az utolsóként említett 34 érintkezők a 31 csatlakozóvilla függőleges felezősíkjában húzódnak.

A fentiekből és az 1. és 2. ábra vázlatából kitűnik, hogy egyrészt a többpólusú 1 megszakítószerelvény 4a, 4b, 4c megszakítói egy egyenes vonal mentén, sorban vannak elrendezve, míg 30, 31 csatlakozóvilláik lényegében a 4a, 4b, 4c megszakítók hossztengelyei által meghatározott felezősíkkal párhuzamosan, egy egyenes mentén vannak elrendezve, mely egyenes keresztezi a többpólusú 1 megszakítószerelvény bejövő- és elmenő34 érintkezőit és 6a, 6b, 6c gyűjtősíneit.

Ez az útvonal lényegében megegyezik a 74 persely vagy perselyek és a 75 csúszórúd vagy csúszórudak által fizikailag meghatározott működési útvonallal.

A középfeszültségű 35 vezetőket a 2 ház alsó 3 rekeszének fémfalához egy erre a célra kiképzett, az ábrán nem látható tartóelem rögzíti.

A külső 34 érintkezőket a többpólusú 1 megszakítószerelvény 2 házának fémfalához 36a, 36b és 36c tartószigetelők rögzítik, amelyek a 4. ábrán feltüntetett földelő 50 késérintkezővel rendelkeznek a 35 vezetők leföldelésére.

A 4. ábrán csupán berajzolt földelő 50 késérintkező az 1. és 2. ábrán részletesebben is látható. Megfigyelhető a 2 ház fémfalán elforgathatóan, illetve elbillenthetően

HU 223 486 Bl felerősített három 37 késérintkező, amelyek egy olyan közös rúdon helyezkednek el, amelynek végét a kezelőszemélyzet a 3. ábrán látható 38 kezelőnyíláson keresztül tudja elforgatni.

Áttérve a felső 6a, 6b, 6c gyűjtősínekre, egyben érintkezőkre, látható, hogy mindegyik 30 csatlakozóvilla egy-egy kivezetőrúd végén helyezkedik el, és a kivezetőrudak a 29 átvezetőszigetelővel egytengelyűén húzódó hengeres, hosszúkás 39 szigetelőburkolaton belül vannak megvezetve.

A vízszintes 15 falban, a 30 csatlakozóvillák és a szigetelőburkolatok hossztengelyével egytengelyűén kialakítva 40 átmenőnyílások vannak kiképezve, amelyek kör alakúak, és biztosítják a 39 szigetelőburkolat, valamint az azon belül húzódó kivezetőrúd átvezetését a 15 falon.

Ez az átvezetés tulajdonképpen a 4a, 4b, 4c megszakítók bontási helyzetből zárási helyzetbe történő mozgatása során következik be.

A 4a, 4b, 4c megszakítók a 39 szigetelőburkolatok alsó, nyakrészén egy-egy csésze alakú és legalább részben rugalmas szigetelőanyagból, például félmerev gumiból készített 41 tömítőelem van elhelyezve, az esetleges belső ívképződések elleni védelemként. A 41 tömítőelemek pereme a 4a, 4b, 4c megszakítók áramkört záró helyzetében felfekszik a 15 falon, lezárva ezzel a átmenőnyílásokat, és megakadályozva az esetleges túlnyomás átterjedését, és/vagy az alsó és a középső 3, 5 rekeszeket egyaránt érintő belső ívképződésből eredő kisüléseket.

Ennek értelmében, ha a 4a, 4b, 4c megszakítók felső zárási helyzetűek, akkor az alsó 3 rekeszt és az a fölött húzódó 5 rekeszt biztonsággal el tudjuk választani és el tudjuk szigetelni a közöttük húzódó 15 fal és annak 40 átmenőnyílásait lezáró 41 tömítőelemek segítségével.

Ezen túlmenően a 15 falnak például fémből készült 42 zárólapja van, amely egy, a rajzon szimbolikusan tolórúddal jelzett kinematikai láncnak köszönhetően a 4a, 4b, 4c megszakítókkal egyszerre mozgatható, és a 40 átmenőnyílásokat zárja le a 4a, 4b, 4c megszakítók alsó, bontási helyzetében.

A 4a, 4b, 4c megszakítókat és a 32 működtetőegységet a mozgató 43 tartószerkezet tartja.

A találmány szerinti többpólusú 1 megszakítószerelvény ezen túlmenően a 4a, 4b, 4c megszakítókat az áramkör zárása, illetve bontása céljából lényegében hossztengelyükkel párhuzamos fő összetevőjű irány mentén mozgató szerkezeti elemeket is tartalmaz.

Részletesebben, a jelzett irány lényegében függőleges, és párhuzamos a 4a, 4b, 4c megszakítók hossztengelyével, hogy megvalósítsuk a 30,31 csatlakozóvilláknak a 6a, 6b, 6c gyűjtősínek és 34 érintkezők által meghatározott útvonalat keresztező pálya mentén végbemenő mozgást.

Ezek közé a szerkezeti elemek közé tartozik a mozgató 43 tartószerkezet alatt elrendezett 44 emelőszerkezet.

A bemutatott kiviteli alak esetében a 44 emelőszerkezet mechanikus hajtású, és olyan ismert ollós szerkezetet tartalmaz, amely 59 csapok körül egymással összekötött és az 59 csapok körül elforduló, egymást keresztező 45 emelőkarokat tartalmaz. A 44 emelőszerkezet 46 csavartengellyel működtethető, amely lehetővé teszi az egyik 60 végükön elforgathatóan ágyazott, másik 61 végükkel szabadon elmozduló 45 emelőkarok nagy mértékű szétnyitását és összezárását. A 45 emelőkarok szabadon mozgó 61 végén szokásos módon megfelelő gördülőelemek vannak felerősítve, amelyek a 44 emelőszerkezet erre a célra kiképzett felső 62 és alsó 63 pályáin megvezetetten mozognak.

Természetesen a célnak megfelelő bármely más emelőszerkezetet használhatunk, amely akár kézi működtetésű, akár motoros vagy más hajtású lehet. Lehetőségünk van például csigás, vagy más mechanikai áttételes szerkezet alkalmazására is.

A bemutatott kiviteli alak esetében a 46 csavartengelyt kézzel működtetjük, a 9 ajtón keresztül, amelyben erre a célra 64 működtetőnyílást alakítottunk ki. Mivel a 4a, 4b, 4c megszakítók kialakításuk következtében együttesen sem haladják meg a 100 kp-ot, kézzel, 47 forgatókarral mozgathatjuk őket.

Erre a célra a 46 csavartengelynek a 32 működtetőegység alatt elrendezett, és csökkentő 65 áttételhez csatlakozó 48 perselyben van megvezetve.

Ha az ollós emelőrendszer összecsukott helyzetű, vagyis amikor a 4a, 4b, 4c megszakítók és a 32 működtetőegység alsó, bontó helyzetben található, a 4a, 4b, 4c megszakítók, a 32 működtetőegység, a 33 tartókar és a 43 tartószerkezet által alkotott teljes egységet ki tudjuk húzni a 2 házból a 9 ajtón keresztül.

Erre a célra a 44 emelőszerkezet tetején a 43 tartószerkezetet helyéről kiemelő, illetve helyére visszahelyező szerkezeti elemeket tartalmaz, amelyeket a bemutatott kiviteli alak esetében a 44 emelőszerkezet 45 emelőkaijainak felső, szabadon mozgó 61 végéhez rögzített, I szelvényű 66 csúszósínpár képez. A 66 csúszósínek külső oldalában található a 45 emelőkarok szabadon mozgó 61 végét megvezető 62 pálya.

A 66 csúszósínek alkotják a 4a, 4b, 4c megszakítók kivételi és visszahelyezési útvonalát a 66 csúszósínek között elhelyezkedő, és azokkal például 67 kerekeken át kapcsolódó 43 tartószerkezet számára, amely így vízszintesen mozgatható a 44 emelőszerkezethez képest.

így tehát a 67 kerekekkel ellátott 43 tartószerkezet egy, az alábbiakban még részletesebben is bemutatásra kerülő mozgatható készülék integrált egységként megvalósított mozgórészét alkotja.

A bemutatott többpólusú 1 megszakítószerelvény a 43 tartószerkezeten a 4a, 4b, 4c megszakítóknak a mozgatási útvonal mentén a megfelelő helyzetét beállító 68 rögzítőszerkezete van a 43 tartószerkezeten kialakítva.

Ez az első 68 rögzítőszerkezet két, egymással együtt működő reteszelőelemet tartalmaz, amelyek közül az egyik reteszelőelem a 43 tartószerkezettel van egybeépítve, a másik reteszelőelem pedig a 43 tartószerkezet kihúzását, illetve visszahelyezését elősegítő szerkezeti elemeken, nevezetesen a 66 csúszósíneken van kiképezve úgy, hogy egymással akkor kerülnek kapcsolatba, ha a 4a, 4b, 4c megszakítókat a kihúzási, illetve

HU 223 486 Β1 visszahelyezési útvonal mentén megfelelően pozícionáljuk, vagyis amikor a 4a, 4b, 4c megszakítók például a 6a, 6b, 6c gyűjtősínekhez az átjárást lehetővé tevő 40 átmenőnyílásokkal egytengelyűén helyezkednek el.

A bemutatott kiviteli alak értelmében az első 68 rögzítőszerkezetnek az említett reteszelőelemeit a 43 tartószerkezethez egyik végén forgathatóan ágyazott 71 reteszmozgató rúdra erősített 69 reteszcsap, valamint a 66 csúszósínben kialakított 70 retesznyílás alkotja. A 69 reteszcsap a vele szomszédos 66 csúszósín, pontosabban az abban kialakított 70 retesznyílás felé néz, és a 43 tartószerkezet beillesztett, üzemi helyzetében a bemutatott kiviteli alak esetében egy összenyomható rugalmas elem például 72 rugó a 71 reteszmozgató rúddal együtt a 70 retesznyílás felé nyomja. Ennek következtében a 69 reteszcsap üzemi helyzetben átnyúlik a 70 retesznyíláson.

A 71 reteszmozgató rúd másik, szabad végén a 43 tartószerkezet elülső oldalán hozzáférhető 73 fogantyú van kiképezve.

Ha a 69 reteszcsapok a 70 retesznyílásokba süllyednek, vagyis a 71 reteszmozgató rudak és 73 fogantyúik a 4a, 4b, 4c megszakítók záró helyzetében elfoglalt helyzetűek, akkor a rajzon nem ábrázolt, ismert felépítésű és működésű alrendszer biztosítja a 4a, 4b, 4c megszakítók 44 emelőszerkezet általi felemelését.

Ezen túlmenően a 9 ajtót is csak akkor lehet bezárni, ha a 69 reteszcsapok a 70 retesznyílásokba süllyedtek.

A többpólusú 1 megszakítószerelvény a most ismertetetten kívül egy második, valamint további 76 rögzítőszerkezetet is tartalmaz, amely a 4a, 4b, 4c megszakítók alsó bontó helyzete és felső záró helyzete közötti pálya mentén vannak kialakítva.

Ez a második 76 rögzítőszerkezet is egymással együtt működő és kapcsolódó, mozgatható, illetve rögzített reteszelőelemekből áll, amelyek a 4a, 4b, 4c megszakítók záró helyzetében kapcsolódnak egymással.

A bemutatott kiviteli alak esetében a második 76 rögzítőszerkezet mozgatható reteszelőelemét 77 akasztókilincs alkotja, amely a 33 tartókairal van egybeépítve, illetve a 33 tartókaron van rögzítve, a rögzített reteszelőelemet pedig a 4a, 4b, 4c megszakítók bontását és zárását elősegítő szerkezeti elemek valamelyikén kialakított elem, jelen esetben a 75 csúszórúdon kialakított 78 reteszhorony.

A 77 akasztókilincs a 33 tartókarhoz 80 csuklópontban elforgathatóan csatlakoztatott második 79 tartórúdon van kiképezve, és a vele szemben húzódó 75 csúszórúd felé néz, pontosabban a 33 tartókaron megtámaszkodó rugalmas elem, azaz 81 rugó révén a 75 csúszórúdnak van szorítva.

A 75 csúszórúdon a másik reteszelőelemet alkotó, a 75 csúszórúd síkjából kissé kiemelkedő 78 reteszhorony található, amelybe a 77 akasztókilincs akkor tud bepattanni, ha a 4a, 4b, 4c megszakítók felső, záró helyzetükbe vannak felemelve.

A többpólusú 1 megszakítószerelvénynek ezen túlmenően a 80 csuklóponthoz kapcsolódó, és külső 83 végével a 2 ház elülső fémfalánál végződő 82 működtetőrúdja van.

A 9 ajtón a 82 működtetőrúd külső 83 végénél a

3. ábrán feltüntetett további 84 működtetőnyílás van kiképezve, amelyen keresztül a második 76 rögzítőszerkezetet az ábrán nem látható, ismert és megfelelő szerszámmal tudjuk működtetni.

Ha a 77 akasztókilincs a többpólusú 1 megszakítószerelvény megfelelő üzemi helyzetében beakad a 78 reteszhoronyba, akkor az ábrán nem látható, a célnak megfelelően kiképzett alrendszer lehetővé teszi, hogy az 56 mozgatóelemekkel a 4a, 4b, 4c megszakítók útján a 29 átvezetőszigetelő belsejében zárjuk az áramkört.

A továbbiakban az 1. és 2. ábra vázlata segítségével a találmány szerinti, előnyös kiviteli alakként bemutatott többpólusú 1 megszakítószerelvény működését mutatjuk be.

Az 1. ábrán láthatóan a 4a, 4b, 4c megszakítók bontó helyzetben vannak: a 44 emelőszerkezet alsó, összecsukott helyzetű, a 45 emelőkarok is szorosan egymás mellett húzódnak.

A 4a, 4b, 4c megszakítók 30, 31 csatlakozóvillái egy olyan egyenes vonalú pálya mentén helyezkednek el, mely lényegében párhuzamos a 4a, 4b, 4c megszakítók hossztengelyével, vagyis a 30, 31 csatlakozóvilláknak a 44 emelőszerkezet által meghatározott mozgási útvonala lényegében függőleges, és párhuzamos a 4a, 4b, 4c megszakítók hossztengelyével.

Ez a pálya mindenképpen keresztezi a külső érintkezők által meghatározott síkot, legyenek azok a 6a, 6b, 6c gyűjtősínek, vagy a külső 34 érintkezők.

Ez annyit jelent, hogy minden egyes 30,31 csatlakozóvilla, valamint a vele kapcsolódó, a mindenkori alkalmazástól függően bemenetként vagy kimenetként szolgáló 6a, 6b, 6c gyűjtősín és 34 érintkező között egy előre meghatározott bontó 54 távköz mérhető, amely a mindenkori biztonsági előírások függvénye. A bemutatott esetben ez az 54 távköz megközelítőleg 0,3 m, ami gyakorlatilag megfelel a 4a, 4b, 4c megszakítók bontó helyzete és záró helyzete közötti, megteendő működtetési útvonal hosszának.

Az 1. ábrán a többpólusú 1 megszakítószerelvényt úgy tüntettük fel, hogy a 4a, 4b, 4c megszakítók bontó helyzetben vannak, és a 43 tartószerkezet szabadon kihúzható, illetve visszatolható.

Annak érdekében, hogy a korábban kihúzott 43 tartószerkezetet visszaillesszük helyére, a 67 kerekeket be kell illesztenünk a 66 csúszósínekbe, majd a 43 tartószerkezetet be kell tolnunk a helyére, eközben a két 73 fogantyút egymás felé a 72 rugók ereje ellenében össze kell szorítanunk, hogy a 69 reteszcsapok ne akadjanak meg a 66 csúszósín peremén, majd a 43 tartószerkezet helyretolását követően a 73 fogantyúkat kiengedve biztosítjuk, hogy a 69 reteszcsapok besüllyedjenek a 70 retesznyílásokba, és ezzel meggyőződünk arról is, hogy a 43 tartószerkezetet valóban a kellő mélységben toltuk-e helyére.

Ez az a helyzet, amikor a külső 30, 31 csatlakozóvillák és a 6a, 6b, 6c gyűjtősínek és a 34 érintkezők a fent bemutatott helyzetben találhatók. Ezért ilyenkor a 9 ajtót is be tudjuk zárni: az ez után következő lépéseket már úgy hajtjuk végre, hogy a 9 ajtó zárt helyzetű, még8

HU 223 486 Β1 hozzá az abban kiképzett 64, 84 működtetőnyílásokon keresztül a megfelelő szerszámmal, amely magában foglalja a 4a, 4b, 4c megszakítók emelésére szolgáló 47 forgatókart is.

Az áramkör zárása érdekében először a földelő 50 késérintkezőkkel a földelést megszüntetjük. Ezt követően a 44 emelőberendezést a 47 forgatókarral hajtva a 43 tartószerkezetet kézi erővel felemeljük, és ezáltal a 4a, 4b, 4c megszakítókat kapcsolatba hozzuk a 30, csatlakozóvillákon keresztül a 6a, 6b, 6c gyűjtősínekkel és a 34 érintkezőkkel.

A pontos helyzetbe állítást és a rögzítést a másodikként bemutatott 76 rögzítőszerkezettel hajtjuk végre. A 77 akasztókilincs csak akkor akad be a 78 reteszhoronyba, ha a 30, 31 csatlakozóvillák teljes mértékben összekapcsolódtak a 6a, 6b, 6c gyűjtősínekkel és a 34 érintkezőkkel, és a névleges áramterhelés gond nélkül ráadható a többpólusú 1 megszakítószerelvényre.

A 77 akasztókilincs és a 78 reteszhorony közötti kapcsolat automatikusan jön létre, de mechanikusan kell oldanunk.

A 78 reteszhorony jelen esetben függőlegesen mérhető szélessége a bemutatott kiviteli alak szerinti csatlakozóelrendezés esetében optimális érintkezési zónát biztosít a lehetséges tűrésektől függetlenül, azáltal, hogy a 30, 31 csatlakozóvillák megfelelő mértékben közrefogják a 6a, 6b, 6c gyűjtősíneket, illetve a 34 érintkezőket a 4a, 4b, 4c megszakítók záró helyzetében.

Ezt követően az áramkör zárható a vákuumkamrákban lévő érintkezők működtetése révén, amelyet a működtetőegység az 56 mozgatóelemek segítségével hajt végre, miután megfelelő módon érzékelte a 77 akasztókilincs bepattanását a 78 reteszhoronyba.

Az áramkör bontása esetén az itt vázolt lépéseket fordított sorrendben hajtjuk végre.

Az áramkör vákuumkamrában történő megszakítását követően - az említett távműködtetés útján - a 2 ház 9 ajtaján lévő 84 működtetőnyíláson keresztül, megfelelő szerszámmal a 82 működtetőrudat, és az azzal összekötött 77 akasztókilincset úgy mozgatjuk, hogy a 77 akasztókilincset kiakasztjuk a 78 reteszhoronyból.

A szakterületen ismert intézkedéseken alapuló, megfelelő vezérlőrendszerrel mechanikusan is biztosíthatjuk, hogy egy ilyen kioldást kizárólag árammentes állapotban végezhessünk el.

Ezt követően a 47 forgatókarral a 43 tartószerkezetet lesüllyeszthetjük, hogy megkapjuk a bontó helyzetben előírt szigetelési távolságokat.

A 43 tartószerkezet lesüllyesztését, valamint a földelő 50 késérintkezők zárását követően a 9 ajtót kinyithatjuk, ezt követően a már korábban bemutatott módon a 73 fogantyúkkal a 69 reteszcsapokat kiakaszthatjuk a 70 retesznyílásokból, majd a 73 fogantyúkkal az egész 43 tartószerkezetet, rajta a 4a, 4b, 4c megszakítókat, a 32 működtetőegységet, az 56 mozgatóelemeket és a második 76 rögzítőszerkezetet, kihúzhatjuk a 2 házból.

Természetesen a 43 tartószerkezetet a rajta lévő felsorolt elemekkel együtt a rajzon nem látható gurító vagy más hasonló feladatot ellátó szerkezeti egység segítségével is kihúzhatjuk, amelyet a 44 emelőszerkezet előtt helyezünk el úgy, hogy a 43 tartószerkezet 67 kerekei természetesen megfelelő magasságban tudjanak mozogni.

Az 5. ábra vázlatán olyan középfeszültségű 51 elosztórendszert tüntettünk fel, amely az 1. és 2. ábra segítségével az eddigiekben bemutatott többpólusú 1 megszakítószerelvényeket tartalmaz.

Az la, lb megszakítószerelvények két 51a, 51b sorban vannak elrendezve úgy, hogy egy-egy 51 a, 5lb sorban a 2 házak közvetlenül egymás mellett vannak elrendezve, ésaz51asor2 házai az 51 b sor 2 házainak hátsó oldalához hátsó oldalukkal közvetlenül kapcsolódnak.

így minden egyes alsó 3 rekesz 9 ajtaja, továbbá mindegyik középső 5 rekesz 25 szerelőfala a két 51a, 51b sor külső oldalán található, és könnyen hozzáférhető.

Az egyes 2 házak háttal egymásnak elrendezését az teszi lehetővé, hogy a 4a, 4b, 4c megszakítók hossztengelyei lényegében a 2 házak elején kiképzett 9 ajtókra merőleges függőleges felezősíkban helyezkednek el. Ily módon a 35 vezetőket, a külső 34 érintkezőket és a földelő 50 késérintkezőket a 2 házak oldalán rendezhetők el, és elölről a 9 ajtókon keresztül könnyen hozzáférhetők.

A bemutatott kiviteli alak esetében az 51 elosztórendszer tehát összesen tíz 2 házat tartalmaz, öt-öt 2 házat két 51a, 51b sorban. Az 51 elosztórendszer egyik sarkán a 4. ábrán feltüntetett és az ábra ismertetése kapcsán említett, 52 túlfeszültség-levezető közbeiktatásával egy AT/MT transzformátor által táplált la megszakítószerelvényt tartalmaz.

Ennek megfelelően az 51 elosztórendszerben a 6a, 6b, 6c gyűjtősínek az la megszakítószerelvénytől kiindulva húzódnak végig az 51a soron, majd annak végére érve U alakban visszafordulnak, és az 51b soron húzódnak keresztül.

Ennek az elrendezésnek megfelelően a 6a, 6b, 6c gyűjtősínek kilenc lb megszakítószerelvényen haladnak át, amelyeket tehát a tizedikként kialakított la megszakítószerelvény táplál. Az lb megszakítószerelvények normál üzemi körülmények között egymástól teljesen függetlenek, így egymástól függetlenül használhatjuk őket áramkörök bontására vagy zárására.

Mivel az 51 elosztórendszer 4a, 4b, 4c megszakítóit áramköri zárás és áramköri bontás céljából az 51 elosztórendszer síkjára lényegében merőleges irányban mozgatjuk, az 51 elosztórendszer teljes keresztirányú méretét a megszakítóegységek mozgatása nem befolyásolja, miközben az előírt légszigetelési távolságokat minden egyes 2 házban betartjuk.

Ennek köszönhetően az 51 elosztórendszer keresztirányú mérete a lehető legkisebbre választható, és különösen előnyös, hogy ezt a méretet 2,5 m-en belül tudjuk tartani, ami lehetővé teszi, hogy az 51 elosztórendszert mozgatható, szállítható megoldásként használjuk, és üzemzavarok, meghibásodások stb. kiküszöbölésénél rövid időn belül üzembe helyezzük.

A 2 házak egymásnak háttal történő elrendezése is hozzájárul az 51 elosztórendszer keresztirányú méretének a csökkentéséhez.

HU 223 486 Β1

Az 51 elosztórendszer üzemeltetése is rendkívül leegyszerűsödik, hiszen az la, lb megszakítószerelvények villamos vezérlőelemeihez, valamint a mechanikus mozgatóelemekhez a kívül található 9 ajtók révén könnyen hozzáférhetünk.

Mivel az egyes megszakítóegységek 2 házakból történő kihúzása és visszatolása is a leírt módon, egyszerűen megvalósítható, a teljes 51 elosztórendszer gyors ellenőrzése, karbantartása és részegységeinek cseréje is rendkívül egyszerű.

A 43 tartószerkezeteken található készülékrészeknek a 2 házakban történő pozicionálása is mindig ugyanúgy történik: a megszakító egységet a 43 tartószerkezettel lesüllyesztjük, a 2 házból kihúzzuk, elvégezzük az ellenőrzést, karbantartást vagy cserét, majd a 43 tartószerkezetet a 2 házba visszatoljuk, és felemeljük olyan helyzetbe, amelyben a megszakítóegység alkalmas az áramkör zárására vagy bontására.

Különösen előnyösnek tartjuk, hogy a bemutatott többpólusú 1 megszakítószerelvényt a kereskedelmi forgalomban kapható megszakítótípusokkal valósíthatjuk meg úgy, hogy a vákuummegszakítóknál ismert méretbeli, súlybeli és kezelésbeli előnyöket teljes mértékben ki tudjuk használni.

A találmány szerinti többpólusú 1 megszakítószerelvényt a leírásban és a rajzon csupán a megoldás lényegének a megértéséhez szükséges részletességgel, előnyös példaként mutattuk be. Szakember számára a kitűzött célok eléréséhez a bemutatott megoldás számos változata elképzelhető, mely változatok azonban a szabadalmi igénypontokban megfogalmazott oltalmi körbe esnek.

Claims (27)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Többpólusú megszakítószerelvény, egy-egy fázishoz tartozó, egymással lényegében párhuzamosan húzódó hossztengelyű megszakítókkal (4a, 4b, 4c), melyek mindegyike hossztengelyével egybeeső irányban húzódó átvezetőszigetelővel (29) van ellátva; a megszakítók (4a, 4b, 4c) egyetlen megszakítóegységet (4) alkotnak; és egy áramkör bontására a lényegében egymással párhuzamosan húzódó gyűjtősínekből (6a, 6b, 6c) álló gyűjtősínegységet is tartalmazó külső bejövő- és elmenőcsatlakozóikhoz képest mozgathatóan vannak kiképezve, azzal jellemezve, hogy a megszakítókat (4a, 4b, 4c) áramkör zárásához és bontásához a gyűjtősínekre (6a, 6b, 6c) merőleges függőleges felezősíkban lényegében függőlegesen húzódó hossztengelyükkel lényegében párhuzamos fő összetevőjű irányban mozgató tartószerkezetet (43) tartalmaz.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a tartószerkezet (43) a megszakítókat (4a, 4b, 4c) a hossztengelyükkel lényegében párhuzamos irányban emelő legalább egy emelőszerkezetet (44) tartalmaz.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy hárompólusú, továbbá a külső csatlakozók három, egymással párhuzamos és a hossztengelyekre merőlegesen húzódó gyűjtősínt (6a, 6b, 6c) tartalmaznak.
4. 4. A 3. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a megszakítók (4a, 4b, 4c) fémfalú, védett ház (2) egy rekeszében (3) vannak elrendezve, ahol a megszakítók (4a, 4b, 4c) és a ház (2) fémfalai közötti szigetelési szilárdságot a megszakítók (4a, 4b, 4c) áramkört bontó helyzetében, áramkört záró helyzetében és a kettő közötti helyzetében légszigetelési távköz biztosítja.
5. 5. A 4. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a ház (2) a megszakítókat (4a, 4b, 4c} magában foglaló első rekeszt (3) és a gyűjtősíneket (6a, 6b, 6c) magában foglaló második rekeszt (5) tartalmaz, amelyeket olyan vízszintes fal (15) választ el egymástól, amelynek az egyes megszakítókat (4a, 4b, 4c) átvezető átmenőnyílásai (40), és legalább egy, a megszakítókkal (4a, 4b, 4c) szinkronban mozgathatóan felszerelt, az átmenőnyílásokat (40) a megszakítók (4a, 4b, 4c) áramkört bontó helyzetében elfedő zárólapja (42) van.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy mindegyik megszakítónak (4a, 4b, 4c) a megszakítók (4a, 4b, 4c) áramkört záró helyzetében a vízszintes falon (15) feltámaszkodva az átmenőnyílásokat (40) letömítő tömítőeleme (41) van.
7. 7. A 6. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a tömítőelemek (41) csésze alakúak.
8. 8. Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy az első rekesz (3) fölött elrendezett második rekeszen (5) a vízszintes falban (15) kialakított első szellőzőnyílás (18) és a ház (2) tetején (21) kiképzett, és legalább egy hozzá tartozó zárófedéllel (20) alapesetben lezárt második szellőzőnyílás (19) között húzódó legalább egy szellőzőkürtőből (17) álló, a rekeszből (3) a környezetbe torkolló szellőzőjárat (16) van rajta keresztülvezetve.
9. 9. A 8. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a második rekeszt (5) felül legalább egy további, a környezetbe torkolló, és legalább egy hozzá tartozó zárófedéllel (24) alapesetben lezárt szellőzőnyílással (23) rendelkező tető (21) határolja.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy mindegyik megszakítónak (4a, 4b, 4c) a felső végén hossztengelyével egy vonalban húzódó első külső csatlakozóvillája (30), valamint alsóvége-tartományában, a megszakító (4a, 4b, 4c) oldalánál elrendezett második külső csatlakozóvillája (31) van.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy az egyes megszakítók (4a, 4b, 4c) hossztengelyét meghatározó hengeres nyúlvánnyal rendelkező átvezetőszigetelőben (29) elrendezett vákuumos megszakítókat (4a, 4b, 4c) tartalmaz.
12. 12. A 11. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a megszakítók (4a,

    HU 223 486 Β1

    4b, 4c) és a hozzájuk tartozó mozgatóelemek (56) egy tartószerkezeten (43) vannak elrendezve, és az emelőszerkezet (44) a tartószerkezet (43) alatt helyezkedik el.
13. 13. A 12. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy az emelőszerkezet (44) mechanikus hajtású.
14. 14. A 13. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy az emelőszerkezet (44) ollós rendszerű, csavarorsóval működtethető keresztezett emelőkarokat tartalmazó szerkezet.
15. 15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy az emelőszerkezet (44) a házon (2) kiképzett kezelőnyíláson (38) keresztül kézzel működtetett szerkezet.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a megszakítók (4a, 4b, 4c) áramkört bontó helyzetükben a házból (2) kihúzható szerkezeti egységet alkotnak, és a többpólusú megszakítószerelvény (1) a szerkezeti egységet kihúzó és visszatoló mozgatóeszközzel rendelkezik.
17. 17. A 16. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a szerkezeti egység kihúzási és visszatolást pályáját meghatározó csúszósínbe (66) illeszkedő kerekekkel (67) van ellátva.
18. 18. A 17. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a szerkezeti egység kihúzási és visszatolási pályája mentén a szerkezeti egység helyzetét meghatározó és rögzítő elemeket tartalmaz.
19. 19. A18. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a szerkezeti egység helyzetét meghatározó és rögzítő elemeket egy első rögzítőszerkezet (68) alkotja, amely a megszakítóknak (4a, 4b, 4c) a szerkezeti egység kihúzási és visszatolási pályája mentén a hozzájuk tartozó külső csatlakozókhoz illeszkedő helyzetében egymással kapcsolódó, a megszakítókkal (4a, 4b, 4c) egybeszerelt első mozgatható reteszelőelemeket, továbbá a megszakítókat (4a, 4b, 4c) tartalmazó szerkezeti egységet kihúzó és visszatoló mozgatóeszközzel egybeszerelt második rögzített reteszelőelemeket tartalmaz.
20. 20. A 19. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy áramkör zárásához és bontásához a megszakítókat (4a, 4b, 4c) csak egymással kapcsolódó reteszelőelemek esetén mozgató tartószerkezetet (43) tartalmaz.
21. 21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a megszakítók (4a, 4b, 4c) áramkört bontó helyzete és áramkört záró helyzete közötti útvonal mentén kiképzett második rögzítőszerkezetet (76) tartalmaz.
22. 22. A 21. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy a második rögzítőszerkezet (76) a megszakítóknak (4a, 4b, 4c) áramkört záró helyzetében egymással kapcsolódó, a megszakítókkal (4a, 4b, 4c) egybeszerelt első mozgatható reteszelőelemet, valamint második rögzített reteszelőelemet tartalmaz.
23. 23. A 22. igénypont szerinti többpólusú megszakítószerelvény, azzal jellemezve, hogy egymással kapcsolódva áramkör zárását lehetővé tevő reteszelőelemeket tartalmaz.
24. 24. Eljárás legalább egy többpólusú megszakítószerelvényt (1) tartalmazó villamos főelosztóállomás elosztórendszerének működtetésére, mely többpólusú megszakítószerelvény (1) egy-egy fázishoz tartozó, egymással lényegében párhuzamosan húzódó hossztengelyű megszakítókat (4a, 4b, 4c) foglal magában, ahol mindegyik megszakítónak (4a, 4b, 4c) a hossztengelyével egybeeső irányban húzódó átvezetőszigetelője (29) van, továbbá a megszakítók (4a, 4b, 4c) egyetlen megszakítóegységet alkotnak, és egy áramkör bontásához és zárásához a lényegében egymással párhuzamosan húzódó gyűjtősínekből (6a, 6b, 6c) álló gyűjtősínegységet is tartalmazó külső bejövő- és elmenőcsatlakozóikhoz képest mozgathatóan vannak kiképezve, azzal jellemezve, hogy a megszakítókat (4a, 4b, 4c) külső csatlakozóikkal egy, lényegében a megszakítóknak (4a, 4b, 4c) a gyűjtősínekre (6a, 6b, 6c) merőleges függőleges felezősíkban lényegében függőlegesen húzódó hossztengelyével párhuzamos, és a külső bejövő- és elmenőcsatlakozók útvonalát keresztező egyenes vonalú pálya mentén rendezzük el, továbbá az áramkör bontása során a megszakítók (4a, 4b, 4c) külső bejövő- és elmenőcsatlakozóit az egyenes vonalú pálya mentén áramkört záró helyzetből előre meghatározott légszigetelési távközű bontó helyzetbe mozgatjuk, továbbá az áramkör zárása során a megszakítók (4a, 4b, 4c) külső bejövő- és elmenőcsatlakozóit az egyenes vonalú pálya mentén az előre meghatározott légszigetelési távközű bontó helyzetből áramkört záró helyzetbe mozgatjuk.
25. 25. Középfeszültségű elosztórendszer villamos főelosztóállomáshoz, azzal jellemezve, hogy legalább egy, az 1-23. igénypontok bármelyike szerinti többpólusú megszakítószerelvényt (1) tartalmaz.
26. 26. A 25. igénypont szerinti elosztórendszer, azzal jellemezve, hogy ugyanazokra a gyűjtősínekre (6a, 6b, 6c) felfűzött, legalább egy bejövő többpólusú megszakítószerelvényt (la), valamint több elmenő többpólusú megszakítószerelvényt (lb) tartalmaz.
27. 27. A 26. igénypont szerinti elosztórendszer, azzal jellemezve, hogy a bejövő és az elmenő többpólusú megszakítószerelvények (la, lb) külön-külön házban (2) vannak egy-egy sorban (51a, 51b) közvetlenül egymás mellett elrendezve, és az egy-egy sorban (51a, 51b) lévő házak (2) egymásnak háttal helyezkednek el úgy, hogy az elosztórendszer (51) közúti űrszelvénynél kisebb szélességi méretű.