HU222755B1 - Támasztószerkezet árnyékolószerkezetekhez, tetőablak, valamint árnyékolószerkezet ilyen tetőablakhoz - Google Patents

Abstract

A találmány támasztószerkezet árnyékolószerkezetekhez, amelykeretszerkezetben van elrendezve. A keretszerkezet egymással szembenfekvő keretelempárjait támasztó első pár támasztószerkezetei és azárnyékolószerkezeten elrendezett kapcsolóelemekkel kapcsolatbahozható, második pár kapcsolóegységei vannak. A támasztószerkezetek ésa kapcsolóegységek mindegyike a kapcsolóegységnek a vele társítotttámasztószerkezettel való oldható kapcsolatát biztosítókapcsolóelemmel van felszerelve. A két pár mindegyik eleme rugalmasegységgel van ellátva, ez a másik pár elemének ütközőelemévelkapcsolódó kialakítású a támasztószerkezet és a kapcsolóegységösszekapcsolt állapotban való megtartásához. A találmány lényege, hogyaz első pár támasztószerkezetei (6) azonos, a szemben fekvőkeretfelületeken (2) való felszerelésre alkalmas kialakításúak. Ezekmindegyike mellső résszel rendelkezik, amely a keretfelületből (2) atámasztószerkezet (6) beszerelt helyzetében kinyúló elrendezésű,valamint sima külső fe- lülete van. A kapcsolóelemek (11) a mellsőrész egymással szemben fekvő párhuzamos oldalszéleiként vannakkialakítva. A kapcsolóegységek (7) mindegyike lényegében sík,hasábszerű elemként van kialakítva, és nyitott bemélyedéssel vanellátva, ezt legalább egy szár határolja. A szár egyúttalkapcsolóelemként szerepel, amely a támasztószerkezeten (6) kialakítottkapcsolóelemmel összekapcsolható. A találmány szerinti tetőablaktetőszerkezetbe építhető, amelynek tokszerkezete felső és alsókeretelemekből, valamint oldalsó keretelemekből áll. Lényege, hogy kétazonos, a fentiekben ismertetett támasztószerkezete (6) van, amelyekaz oldalsó keretelemeken (2) a szemben fekvő felületeken azárnyékolószerkezet beszerelését biztosító módon előszerelten vannakelrendezve. A találmány szerinti árnyékolószerkezet az ilyentetőablakhoz való. Lényege, hogy a támasztószerkezetek (6) egy-egykapcsolóegységgel (7) vannak társítva. ŕ

Description

A találmány tárgya támasztószerkezet ámyékolószerkezetekhez, továbbá tetőablak, valamint ámyékolószerkezet ilyen tetőablakhoz.

Az ilyen támasztószerkezet keretszerkezetben van elrendezve, ennek felső, alsó és oldalsó keretelemei vannak és épület nyílásában, főleg ajtó- vagy ablaknyílásban van elrendezve. A keretszerkezet egymással szemben fekvő keretelempáijait támasztó első pár támasztószerkezetei, valamint az ámyékolószerkezeten elrendezett kapcsolóelemekkel kapcsolatba hozható, második pár kapcsolóegységei vannak. A támasztószerkezetek és a kapcsolóegységek mindegyike a kapcsolóegységnek a vele társított támasztószerkezettel való oldható tolókapcsolatát biztosító kapcsolóelemmel van ellátva, továbbá az első és második párok minden eleme rugalmas egységgel van ellátva, ez a másik pár elemének ütközőelemével kapcsolódó kialakítású a támasztószerkezet és a kapcsolóegység összekapcsolt állapotban való megtartásához.

Ablakszerkezetekhez és ajtószerkezetekhez különböző ámyékolószerkezeteket alkalmaznak, így például rolókat, velencei rolókat, zsalus árnyékolókat, valamint külső és belső árnyékolókat. Ezeket általában olyan támasztószerkezetekkel együtt forgalmazzák, amelyeket speciálisan az ámyékolószerkezet kialakításához adaptálnak, és ezek kapcsolóegységek révén csatlakoztathatók az ámyékolószerkezethez, általában azok egyik vagy mindkét végén. Az ámyékolószerkezet beszerelése közben a támasztókereteket a használónak magának kell beszerelnie, ami gyakran hibákkal jár, különösképpen, ha az egymástól eltérő kialakítású jobb oldali és bal oldali kereteket felcseréli.

Ismeretesek olyan speciális keretszerkezetek ajtókhoz és ablakokhoz, amelyeknél a keretszerkezetbe magába van beépítve a speciális típusú ámyékolószerkezet és az ahhoz tartozó támasztóidom. Az ilyen megoldásoknál az ajtó- és ablakkeret az előszerelt támasztószerkezetekkel van ellátva. Az ilyen támasztókereteket általában úgy alakítják ki, hogy azok csak speciális ámyékolószerkezetekkel, így például rolókkal együtt legyenek használhatók. Ha más típusú ámyékolószerkezetekre, így például velencei roló beszerelésére van szükség, akkor az előszerelt támasztókereteket olyanokkal kell felcserélni, amelyek speciálisan az ilyen árnyékolószerkezetekhez vannak tervezve.

További probléma, hogy az ajtók és ablakok keretszerkezeteinek gyártási tűrései olyan méreteltéréseket okoznak az ámyékolószerkezet beszerelése szempontjából, aminek következtében az ámyékolószerkezet biztonságosan nem szerelhető be a keretszerkezetbe, sőt adott esetben járulékos rögzítőelemekre van szükség.

A DE-3 048 333 számú szabadalmi leírás ismertet olyan támasztószerkezetet rolókhoz, amely lényegében két támasztólapból áll, ezek egyike horonnyal van ellátva, amely négyszögletes csapot fogad be a roló rugós görgőcsövének egyik végében, mégpedig elforgathatóan reteszelt módon, a másik vége pedig hengeres nyílással van ellátva. A velencei roló szereléséhez mindkét támasztólapot olyan nyúlványokkal látják el, amelyek a velencei roló felső házával összekapcsolt csatlakoztatóelemek hornyával kapcsolódnak. Ezeket a kapcsolóelemeket a támasztólapokon át kell tolni. Ezt követően a roló oldalvezető szegélyeit szerelik fel, ezek egyúttal támaszként szolgálnak a kapcsolóelemek számára, valamint a roló felső háza számára, azaz biztonságosan megakadályozzák a kapcsolóelemnek a támasztólaptól való szétkapcsolódását.

Jóllehet ez a támasztóelrendezés lehetővé teszi egyazon támasztószerkezetek különböző ámyékolószerkezetekhez való alkalmazását, hiányosságként említhető meg, hogy a rolókhoz való alkalmazása esetén különböző típusú támasztókeretekre van szükség a rugós görgőcső és a rológörgő befogadására, azaz feltétlenül gondoskodni kell horonyról és körkörös nyílásról.

Az US-3 614 045 számú szabadalmi leírás olyan támasztószerkezetet ismertet, amelynek hosszúkás hornyolt sínjei vannak, ezek a keretszerkezet oldalelemeihez vannak rögzítve, és annak teljes magassága mentén végigémek. Továbbá, kapcsolóelemekről gondoskodnak, amelyek kampószerű kapcsolóegységekkel vannak ellátva, ezek kapcsolódnak a sínekben kialakított hornyokkal és a keretszerkezet mellső részén merőlegesen abból kinyúlnak. A fenti elrendezésnek ez a kedvezőtlen külső megjelenése korlátozza a drapériákhoz való alkalmazás lehetőségét, amely elrejti a támasztószerkezetet. A gyakorlati tapasztalatok szerint tehát a fenti megoldás a korszerű, esztétikai és szerkezeti követelményeket nem elégítik ki az ablakokhoz és ajtókhoz használatos ámyékolószerkezeteknél.

Az EP-465 443 számú szabadalmi leírás olyan elrendezést ír le, amelynél két, egymással azonos, csőszerű támasztókeret van rögzítve a keret oldalsó elemeinek szemben fekvő felületeihez, ezek mindegyike keresztirányú horonnyal van ellátva, amely rugalmas rögzítőelemet fogad be. Ez a kialakítás eredetileg csak olyan rolókhoz alkalmazható, amelyeknek a kapcsolóegysége az egyik végén kialakított hengeres csap.

A WO 96/07007 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésből ismert olyan rolós ámyékolószerkezet, amely támasztókeretek páija közé van szerelve, ezek a keretszerkezet mellső részéből merőlegesen kinyúlnak, és alámetszett horony fogadja be a kapcsolóelemet.

Az SE-415 904 számú szabadalmi leírás szerinti megoldásnál a roló támasza két, L alakú keretelemből áll, ezeknek a peremrészei kétoldalt négyszögletes horonnyal vannak ellátva. Ezek eltolható betétrész rugalmas száraival kapcsolódnak, amelyek betolhatok a hornyokba és kapcsolódásba hozhatók a roló kapcsolóelemeivel.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített támasztószerkezet létrehozása ámyékolószerkezetek szereléséhez, amely külső megjelenésében a legkorszerűbb és legkényesebb ízlést is kielégíti, ugyanakkor viszonylag egyszerű szerkezeti kialakítású, viszonylag egyszerűen és olcsón gyártható, egyszerűen és gyorsan beszerelhető, továbbá, amely kevésbé érzékeny a gyártási tűrésekre.

További célunk, hogy olyan univerzális támasztószerkezetet hozzunk létre, amely a gyártáshelyen már előszerelhető a tokszerkezetekre, ezáltal pedig a legkü2

HU 222 755 Bl lönbözőbb ámyékolószerkezetek viszonylag egyszerű beszerelését teszi lehetővé.

A kitűzött feladat megoldásához a bevezetőben ismertetett típusú támasztószerkezetből indultunk ki. Ez keretszerkezetben van elrendezve, amelynek felső, alsó és oldalsó keretelemei vannak és épület nyílásában, főleg ajtó- vagy ablaknyílásban van elrendezve. A támasztószerkezetnek a keretszerkezet egymással szemben fekvő keretelempárjait támasztó első pár támasztószerkezetei, valamint az ámyékolószerkezeten elrendezett kapcsolóelemekkel kapcsolatba hozható, második pár kapcsolóegységei vannak. A támasztószerkezetek és a kapcsolóegységek mindegyike a kapcsolóegységnek a vele társított támasztószerkezettel való oldható tolókapcsolatát biztosító kapcsolóelemmel van ellátva. Az első és második párok minden eleme rugalmas egységgel van ellátva, ez a másik pár elemének ütközőelemével kapcsolódó kialakítású a támasztószerkezet és a kapcsolóegység összekapcsolt állapotban való megtartásához. A továbbfejlesztés, vagyis a találmány lényege, hogy az első pár támasztószerkezetei azonos kialakítású, a szemben fekvő keretfelületeken való szerelésre alkalmas kialakítású elemek. Ezek mindegyike mellső résszel rendelkezik, amely a keretfelületből a támasztószerkezet beszerelt helyzetében kinyúló elrendezésű, valamint lényegében sima külső felülete van. A kapcsolóegységek a mellső rész egymással szemben fekvő párhuzamos oldalszéleiként vannak kialakítva. A kapcsolóegységek mindegyike lényegében sík, téglaszerű elemként van kialakítva és nyitott bemélyedéssel van ellátva. Ezt legalább egy szár tartja, amely egyúttal kapcsolóelemként szerepel, amely a támasztószerkezeten kialakított kapcsolóelemmel összekapcsolható kialakítású.

A támaszelemek azonos szabványosított elemekként való kialakításával azok gyártása lényegesen egyszerűbbé és olcsóbbá válik. Ezeket általában a tok- vagy szárnykeretek oldalsó keretelemeire szerelhetjük fel, mégpedig közvetlenül a számykeret vagy tokkeret felső kereteleme alá. Adott esetben a támaszelemek felszerelhetők persze a számykeretek vagy tokkeretek szemben fekvő felső és alsó keretelemeire is az ámyékolószerkezet befogadásához, de az ámyékolószerkezet ilyen esetben vízszintes irányban mozgatható. Továbbá, a támasztószerkezetek párosával felszerelhetők a szemben fekvő párhuzamos oldalszélekre is a mellső részen, ezáltal olyan kapcsolóegységeket nyerünk a csatlakoztatóelemek számára, amelyek vagy a tokkeretelemek vagy a számykeretelemek hosszirányában helyezkednek el, vagy azokra keresztirányban. Ez utóbbi tájolás esetén a kapcsolóelemeknek a támasztóelemekre való utólagos beépítése rendkívül egyszerűvé válik, mivel a kapcsolóelemek egyszerűen a támasztóelemekbe tolhatok az ablak belső oldala felől, az ablaküveg síkjára merőlegesen.

Célszerű az olyan kivitel, amelynél a támasztószerkezet mellső része ívelt konvex homlokfalként van kialakítva, amely a kapcsolóegység fejrésze számára ütközőként van kialakítva, továbbá a rugalmas egység a támasztószerkezet mellső falának és a kapcsolóegység falrészével van kialakítva. Ezáltal a rugalmas egység fizikailag el van választva a támaszelem kapcsolórészétől és a kapcsolóelemtől. A rugalmas elem rugalmas hatása arra a szemben fekvő tokkeretre vagy számykeretre merőleges irányban fog hatni, amely tokkeretre vagy számykeretre a támasztószerkezetek vannak szerelve. Ezáltal a rugalmas hatás bepattintásos kapcsolatot biztosít a támaszelem és a kapcsolóelem között, és lebegő függesztést biztosít, amivel a gyártási tűrésekből adódó méreteltérések kiegyenlíthetők.

Előnyös továbbá az olyan kivitel, amelynél a támasztószerkezet mellső részének alaplapja van, ez a keretfelületen sík ütközőfelületet képez, és az egymással szemben fekvő vállrészek párjai mentén a mellső falhoz kapcsolódik. Az alaplap oldalsó szélei a szemben fekvő oldalszélektől hátrább vannak kialakítva, ezáltal olyan szélperemeket képeznek, amelyek csatlakoztatóelemekként szerepelnek. Továbbá, a kapcsolóegységek mindegyike csatlakoztatóegységgel van ellátva, ez olyan egymással szemben lévő, párhuzamos szárakkal van kialakítva, amelyek a nyitott bevágást határolják. Ezáltal a támaszelemeknek a szemben fekvő tokra vagy szárnyra való szerelése egyszerűen elvégezhető azáltal, hogy az alsó szakaszt megfelelő rögzítőelemmel látjuk el.

Olyan kivitel is lehetséges, amelynél minden támasztószerkezetnek szoknyaszerű eleme van, amely a keretszerkezetben kialakított zsákfúratba szerelhető kialakítású, és hasítékszerű csatornával van ellátva; a mellső rész lényegében T alakú rugóelemként van kiképezve, ennek szára a csatornával kapcsolódó kialakítású.

Az ámyékolószerkezetnek és a vele társított villamos hajtóegységnek az egyszerűbb elrendezéséhez a találmány szerinti támasztószerkezet célszerű kiviteli alakja olyan sajátos kialakítású, hogy legalább a támasztóelemek egyike és legalább a kapcsolóelemek egyike villamos csatlakozóegységgel van ellátva, amely részét képezi a villamos tápvezetéknek, amely a villamos hajtóegységre csatlakozik.

A támasztószerkezetnek a gyártáshelyen történő előszerelést lehetősége adott a találmány szerinti megoldásnál. Továbbá, tetőablakokhoz való alkalmazásnál a ferde tetőszerkezetbe való beépítéskor lényegében négyszög alakú keretszerkezetet alkalmazhatunk, amely párhuzamos felső és alsó keretelemekből, valamint párhuzamos oldalsó keretelemekből áll. A találmány szerint az ilyen ablakszerkezet esetében az ámyékolószerkezet utólag úgy szerelhető be, hogy azonos támaszelemeket rögzítünk az oldalsó keretelemek szemben fekvő felületeihez, ami után lehetővé tesszük az ámyékolószerkezet beszerelését.

Az ablakszerkezetekbe vagy ajtószerkezetekbe való beépítésre tervezett ámyékolószerkezet esetén célszerű, ha az ámyékolószerkezet a támasztószerkezet számára kapcsolóelemekkel van ellátva, ezek úgy vannak kialakítva, hogy a különböző kialakítású ámyékolószerkezetekkel, így például rolókkal, velencei rolókkal, reluxákkal és hasonlókkal egyaránt kapcsolódásba hozhatók.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon :

HU 222 755 Bl az 1. ábrán a találmány szerinti támasztószerkezettel ellátott tetőablak részlete látható perspektivikus képben;

a 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás részleteinek perspektivikus képe;

a 3. ábra az 1. ábra szerinti részleteket összeszerelt állapotban, perspektivikus képben és beépítve mutatja;

a 4. ábra a találmány szerinti támasztószerkezet

1. ábra szerinti kivitelének változata, perspektivikus képben;

az 5. ábrán a 2. ábra szerinti részlet változata látható;

a 6. ábra a találmány szerinti támasztószerkezet további kiviteli változatának perspektivikus képe, szétbontott állapotban;

a 7. ábra a találmány szerinti támasztószerkezet villamosán működtetett ámyékolószerkezethez való példakénti kiviteli alakjának perspektivikus képe, szétbontott állapotban;

a 8. ábra az 5. ábra szerinti részlet változata perspektivikus képben;

a 9. ábra a találmány szerinti támasztószerkezet további kiviteli alakjának keresztmetszete, ablakkeretbe építve;

a 10. és 11. ábrákon a 9. ábra szerinti részlet perspektivikus képei láthatók;

a 12. ábra a 9-11. ábrákon látható részlet további perspektivikus képe;

a 13. és 14. ábrán metszetben, illetve perspektivikus képben látható a 9. ábra szerinti részlet változata.

Az 1. ábrán tetőablak-szerkezet felső sarkát szemléltettük perspektivikus képben. Az itt feltüntetett tokszerkezetnek felső 1 tokkereteleme és oldalsó 2 tokkereteleme van. A tokszerkezet hagyományos módon magában foglal másik oldalsó és alsó tokkeretelemeket, ezeket azonban nem ábrázoltuk. A tokkerethez számyszerkezet csuklósán kapcsolódik, ennek felső 3 számykereteleme és oldalsó 4 számykereteleme van, a másik oldalsó számykeretelemet és az alsó számykeretelemet külön nem szemléltettük. A számyszerkezet 5 üvegbetéttel van önmagában ismert módon ellátva.

Az ámyékolószerkezet szerelését az 5 üvegbetét felőli belső oldalról tekintve, a találmány szerint 6 támasztószerkezetekről gondoskodtunk, amelyek a jelen esetben a számyszerkezet oldalsó 4 számykereteleméhez van rögzítve. A két 6 támasztószerkezet egymással pontosan megegyező, szabványos elemekként van kialakítva, és a külön nem ábrázolt másik elem a szemben fekvő számykeretelemen van elrendezve (ezt külön nem ábrázoltuk).

A külön nem ábrázolt ámyékolószerkezethez (erre az alábbiakban mint rolóra hivatkozunk) 7 kapcsolóegységeket alkalmaztunk. Az ábrázolt 7 kapcsolóegység a kapcsolóegységek párjának egyikeként van kialakítva, és ez kapcsolatba hozható a 6 támasztószerkezettel, mégpedig az alábbiakban ismertetésre kerülő módon.

A 6 támasztószerkezetnek 8 alaplapja van, amely az 1. ábra szerinti példakénti kiviteli alaknál lapként van kialakítva. Ez van rögzítve az oldalsó 4 számykeretelemhez az 5. ábrán feltüntetett rögzítésmóddal. A 8 alaplap kialakítható olyan lapként is, amely egymást metsző felületekkel rendelkezik, vagy kialakítható ékszerűen, vagy akár a lap két részre is osztható, amelyek közül az egyik képezi a rugalmas alaplapszakaszt, a másik pedig a rögzítőrészt.

A szemben fekvő oldalon a 8 alaplap mellső része a jelen esetben konvex ívelt 9 homlokfallal van ellátva, amely a jelen esetben hengeres felületszakaszaként van kialakítva. De ez kialakítható más geometrikus felülettípus szegmenseként is, így például gömb, elliptikus vagy parabolikus felület szegmenseként.

Az 5. ábrán látható, hogy a 9 homlokfal ellátható egy vagy több 10, 10’, 10” gyengítéshellyel, amelyeknél a falvastagságot csökkentettük, mégpedig azzal a céllal, hogy ezáltal javítsuk a rugalmas tulajdonságát, valamint elősegítsük azt, hogy a 9 homlokfal könnyen lenyomható legyen. A 2. ábrán jól kivehető, hogy a központi 10 gyengítéshelynél a falvastagság a legkisebb. További lehetőségként eljárhatunk úgy is, hogy a 9 homlokfalát bevágással vagy horonnyal látjuk el a 8 alaplapba való átmeneti részénél. Ezáltal, ha a 9 homlokfalat lenyomjuk, akkor a 9 homlokfal könnyebben deformálódik rugalmasan. A rugalmas 9 homlokfal és a 8 alaplap közötti átmenetnél a 6 támasztószerkezet adott esetben ellátható 11 és 12 vállrészekkel, amelyek az oldalsó 4 számykeretelem hosszirányában helyezkednek el.

A 2. ábrán különösen jól látható, hogy a 7 kapcsolóegység lényegében U alakú keresztmetszetű, amely nyitott, lényegében négyszög alakú bemélyedést határol, amelyet 13 és 14 szárak fognak közre. Ezek mindegyike egy-egy befelé irányuló 15 és 16 vezetékkel van ellátva. A 13 és 14 szárak 19 falrészhez kapcsolódnak, amelyek a támasztószerkezet beépített állapotában közelítőleg merőleges síkban helyezkedik el ahhoz a síkhoz képest, amely párhuzamos az oldalsó 4 számykeretelemmel.

Az itt ábrázolt példakénti kiviteli alaknál a 7 kapcsolóegység körkörös 17 nyílással van ellátva, amely például függesztőcsapot fogad be, amely a roló rugós csövének egyik végén van elrendezve.

Mivel a támasztószerkezet-pár másik 6 támasztószerkezete lényegében azonos kialakítású, a kapcsolóegységpár másik tagja akár különböző kialakítású lehet, a mindenkori ámyékolószerkezettől függően. így tehát a bal oldali és külön nem ábrázolt kapcsolóegység ellátható olyan egységgel, amely második függesztőcsapot elfordítással szemben reteszelt módon fogad be, mégpedig a rugós rolócső szemben fekvő végén. Ismét további kiviteli alaknál a 7 kapcsolóegység ellátható olyan csappal (lásd 4. ábra), amely kapcsolódhat a rugós rolócső függesztőelemével.

De olyan kivitel is lehetséges, amelynél a rugalmas szakasz két részből áll, ezek közül az egyik olyan rugóelem, amely kapcsolódik a 8 alaplap egyik végéhez, a másik vége pedig olyan kapcsolórésszel van ellátva, amely a 7 kapcsolóegység falrészével hozható kapcsolatba. A kapcsolórész keresztmetszetben tekintve lehet hengerrészként kialakítva, és ellátható olyan kapcsolóelemmel, amely a 8 alaplappal kapcsolódhat.

HU 222 755 Bl

A 6 támasztószerkezetek és a 7 kapcsolóegységek gyárthatók a hasonló szerkezetekhez alkalmazott anyagokból, így például különböző műanyagokból, fémekből és olyan keverékekből, amelyek adott esetben szálerősítésűek, fröccsöntöttek, festettek stb. A 6 támasztószerkezetek és a 7 kapcsolóegységek párjai adott esetben különböző típusú anyagokból készülhetnek, ha megkívánt, hogy a különböző részek speciális tulajdonságúak legyenek. A 6 támasztószerkezet 8 alaplapja készülhet például műanyagból, ugyanakkor a 9 homlokfala célszerűen fémből gyártható.

Olyan kivitel is lehetséges, amelynél a 6 támasztószerkezet teljesen rugalmas anyagból, így például gumiból készül, de eljárhatunk úgy is, hogy gumirész képezi a rugalmas szakaszt, amely kapcsolódik az alaplappal, amely viszont merev műanyagból van kialakítva.

Szereléskor a rolót a felső 3 számykeretelemmel párhuzamos helyzetbe hozzuk, és a 7 kapcsolóegységek második páqának elemeit kívül kissé a 6 támasztószerkezetek első párjának elemei alatt rendezzük el. Ezután a 7 kapcsolóegységek mindegyikét betoljuk a megfelelő 6 támasztószerkezetbe. E művelet közben a 7 kapcsolóegységből kinyúló 18 leffentyű a 6 támasztószerkezet 9 homlokfalát kissé befelé tolja, hogy az kövesse a 6 támasztószerkezet 11 és 12 vállrészeit és kapcsolódjék a 7 kapcsolóegység 15 és 16 vezetékeivel. A 18 leffentyű tehát a kapcsolódást elősegítő egységként szerepel, azaz megkönnyíti a kapcsolat létrehozását a 6 támasztószerkezetek és a 7 kapcsolóegységek között.

Adott esetben ez a kapcsolódást segítő egység a 7. ábrán látható módon kialakítható úgy is, hogy a 7 kapcsolóegység falrészében bemetszést készítünk. Az ilyen bemetszés lehet félkör vagy akár sokszög alakú. Ezáltal tehát a 6 támasztószerkezet magasságát csökkenthetjük, mivel a 7 kapcsolóegység és a 6 támasztószerkezet közötti kapcsolatot először is a rugalmas szakasz oldalainál hozzuk létre. Csak ezt követően, ha a rugalmas szakasz már össze van nyomva és a magasságát csökkentettük, kerül sor a rugalmas szakasz középső részére és a 7 kapcsolóegység falrészére.

A rugalmas szakasz szabályozott deformációja biztosítható az egy vagy több 10,10’ és 10” gyengítéshely kialakításával. Az a követelmény, hogy a 6 támasztószerkezet teljes szélességét lényegében állandó értéken tartsuk, a lebegő függesztésre tekintettel, a rugalmas szakasz pedig elmozdítható legyen annyira, hogy az kiegyenlítse a tűrésből adódó méretkülönbségeket, és egyúttal megakadályozza azt, hogy a 11 és 12 vállrészek kicsússzanak a 15 és 16 vezetékekből.

A 7 kapcsolóegységet a külön nem ábrázolt rolóval együtt helyezzük a 3. ábrán látható helyzetébe, amelybe például a nyúlványként kialakított bepattintható szerkezet (külön nem ábrázoltuk) a 7 kapcsolóegység oldalának falrészére kerül, szemben a 6 támasztószerkezettel, közel a 18 leffentyűhöz. Ez áthalad a 9 homlokfal mellső szélén, majd kifelé elmozdulva kapcsolatba kerül a 7 kapcsolóegység falrészének belső oldalával a 13 és 14 szárak között. A nyúlvány ilyenkor felütközik a 9 homlokfal felső szélén, és a rugalmas szakasz erejének hatására rászorul a 7 kapcsolóegység 19 falrészének belső oldalára.

A 3. ábrán látható, hogy a 7 kapcsolóegység furatként kialakított 17 nyílása a rolócső befogadására alkalmas módon van kialakítva, és ebben a helyzetben a 6 támasztószerkezet alatt van elrendezve. Ilyenkor tehát a rugós rolócső nincs kapcsolatban a rugalmas 9 homlokfallal.

A 4. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a fentebb ismertetett kiviteli alaktól való eltérés lényege, hogy itt a rugalmas szakasz ívelt 109 nyelvként van kialakítva, amely hengeres, gömbszerű, elliptikus vagy parabolikus felület szegmensét képezi, és konvex alakzatban emelkedik ki a 108 alaplapból (megjegyezzük, hogy ennél a kiviteli alaknál a hasonló részleteket 100-zal megnövelt hivatkozási számokkal jelöltük). A roló szerelését (vékony eredményvonallal jelöltük) lényegében úgy végezzük, amint azt fentebb már ismertettük, az alkalmazott szerkezeti egységek és azok funkciói hasonlóak.

A 4. ábrán látható kivitelnél a furatként kialakított 17 nyílás helyett a 107 kapcsolóegység hengeres 117 csappal van ellátva, amely a roló rugós 120 csövének nyílásával kapcsolódik. Az ívelt nyelvszerű 109 homlokfal olyan rugalmas, hogy az olyan helyzetbe hajlítható, amelyben lehetővé teszi a csavamyíláshoz való hozzáférést, ha arra szükség van a támasztószerkezet rögzítéséhez, amire alább térünk ki részletesebben.

Az 5. ábra a 6 támasztószerkezet hátsó oldalán elrendezett rögzítőegység kiviteli változatát szemlélteti. Ennek 20 és 21 csapjai vannak, ezek közül a 20 csap az 5. ábra szerinti kiviteli alaknál négyszög keresztmetszetű 22 nyílással van ellátva, a 21 csap pedig külső 23 hornyokkal. A 6 támasztószerkezet szerelésekor a 20 és 21 csapokat az oldalsó 4 számykeretelemben előre elkészített zsákfuratokba helyezzük, és ezt követően a 6 támasztószerkezetet benyomjuk. Ez a szerelés különösen előnyös a számyszerkezet gyártásával összefüggésben, mivel az ablak az előszerelt 6 támasztószerkezetek első párjával együtt szállítható ki a beépítési helyre.

Ha szükség van arra, hogy a rolót kiszereljük, a rugalmas 9 homlokfalat megfelelő szerszámmal összenyomjuk, ezt követően pedig a 7 kapcsolóegységet lefelé eltávolítjuk az oldalsó 4 számykeretelem mentén, és ezáltal a rolóval együtt kiszereljük. Ezután lehetőség van arra, hogy új ámyékolószerkezetet szereljünk be a meglévő 6 támasztószerkezetekbe. Megjegyezzük azonban, hogy ha a 6 támasztószerkezet sérült, akkor a 8 alaplapot és a rugalmas 9 homlokfalat először el kell távolítani, ezután pedig a 20 és 21 csapok az oldalsó 4 számykeretelem előlúrt furataiba helyezhetők, majd megfelelő szerszámmal becsavarhatok. Ilyen szerszám lehet például a 20 csap belső 22 nyílásába illeszkedő kulcs, vagy a 21 csap külső 23 hornyaival kapcsolódó szerszám.

Az ámyékolószerkezet szerelésekor célszerűnek tartjuk azt, ha az oldalsó keretelemekre merőleges irányban végezzük a szerelést, ehhez a 6 támasztószerkezeteket és a 7 kapcsolóegységeket 90°-kal el kell fordítani.

A 6. ábrán ismét további példakénti kiviteli alakot szemléltettünk, amelynél a találmány szerinti támasztó5

HU 222 755 Bl szerkezetet 206 hivatkozási számmal (és a többi hasonló szerkezeti elemet is 200-zal növelt hivatkozási számokkal) jelöltük. Ez a kiviteli alak speciálisan az árnyékolószerkezet mellső szereléséhez van tervezve, azaz az oldalsó számykeretelemek irányára merőleges irányból való szereléshez.

Ehhez a 206 támasztószerkezet 208 alaplappal van ellátva. A 208 alaplapnak hátrafelé nyúló 224 lapja van, amely kisebb méretekkel van kialakítva, mint a 208 alaplap fennmaradó része. A 224 lap a 207 kapcsolóegység 213 és 214 szárai közé bevezethető. így tehát az egymással szemben lévő oldalakon két pár vállrészt alakítottunk ki, nevezetesen 225, 226, valamint 227 és 228 vállrészeket, ezek kapcsolódnak 215 és 216 vezetékekkel, amelyek a befogadóelemen vannak kialakítva, amire alább térünk ki.

A 225 és 226 vállrészek lényegében megfelelnek a korábbi kiviteli alakoknál ismertetett 11 és 12, valamint 111 és 112 vállrészeknek. Ezek úgy vannak kialakítva, hogy kapcsolódásba legyenek hozhatók a 207 kapcsolóegységgel az ámyékolószerkezet beszerelésekor, mégpedig az oldalsó számykeretelemek hosszirányával párhuzamos irányban. Ilyenkor tehát a 227 és 228 vállrészek olyan kapcsolóelemként szerepelnek, amelyek a 207 kapcsolóegységnek az oldalsó keretelemek hosszirányára merőleges irányba történő betolásakor működnek.

A 6. ábrán látható továbbá a 207 kapcsolóegységnek a hozzá tartozó 206 támasztószerkezettel az összetolás előtti szétkapcsolt helyzete; az összekapcsolás tovább erősíthető bepattintásos rögzítés révén. A 207 kapcsolóegységben a szárak között 219 falrész van kialakítva, amelynek üregét ívelt 229 fal határolja az egyik oldalon. Ennek az íves 229 falnak alakja lényegében a 206 támasztószerkezet rugalmas 209 homlokfalának a kiegészítőjeként szerepel. Továbbá a 206 támasztószerkezet 230 nyelvvel van ellátva, amely kinyúlik a 224 lapból a 226 vállrésznél. Ez a 230 nyelv további rugalmas szakaszt képez a 207 kapcsolóegység 214 szárainak egyikében kialakított 231 horonnyal.

A 207 kapcsolóegységnek a betolása közben ez a 230 nyelv rászorul a 224 lapra a 214 szár révén, ezáltal a 207 kapcsolóegység járatot képez a 206 támasztószerkezet fölött mindaddig, amíg a 230 nyelv kifelé elmozdítható és bevezethető a 231 horonyba. Ezáltal biztosítjuk a reteszelést. Miután a 207 kapcsolóegységeket és a 206 támasztószerkezeteket egymáshoz képest reteszeltük, ezáltal az ámyékolószerkezetet is biztonságosan rögzítettük helyzetében.

A 207 kapcsolóegységek és a 206 támasztószerkezetek között járulékos rögzítőegységről is gondoskodhatunk az ámyékolószerkezet mellső szerelése esetén. Ehhez a 206 támasztószerkezet 224 lapja íves 232 falrésszel látható el a 227 vállrészen. Ez a 232 falrész, hasonlóképpen, mint a 209 homlokfal, oldhatóan kapcsolódhat az U alakú 207 kapcsolóegység falrészével, azaz a 213 vagy 214 szárának belső oldalával.

A 7. ábrán látható kiviteli alaknál a hasonló elemeket 300-zal növelt hivatkozási számokkal jelöltük. Itt a 306 támasztószerkezet és a 307 kapcsolóegység közötti rugalmas kapcsolatot villamosán vezető kapcsolattal biztosítjuk, mégpedig 333 csatlakozóegység révén. Ez 337 vezetéken keresztül a számyszerkezetben lévő energiaforrással van kapcsolatban. Az ámyékolószerkezet villamos hajtóegységgel van ellátva (külön nem ábrázoltuk), amely ezen a csatlakozáson keresztül működtethető. A 333 csatlakozóegység lényegében hengeres csapként van kialakítva, amelyet fészekszerű 334 nyílás fogad be, ez a 306 támasztószerkezet 308 alaplapjában van kialakítva aljzatként, ezáltal az vezetékrészként szolgál, másrészt határolja a 309 homlokfalnak a

308 alaplaphoz képesti elmozdulását.

A 304 nyílással szemben a 309 homlokfal első 335 szakasszal van ellátva, amely a rugalmas szakasz folytatását képezi, és villamosán vezető anyagból, és a

309 homlokfal teljes szélessége mentén van kialakítva. A 307 kapcsolóegység 319 falrészében második 336 szakasz van kialakítva, amely ugyancsak villamosán vezető anyagból készült. Ennek az a feladata, hogy az első

335 szakasszal, valamint a 333 csatlakozóegységgel villamos kapcsolatot hozzon létre, és ezáltal létrejöjjön a villamos kapcsolat a villamos hajtóegységgel, amely az ámyékolószerkezetben van elrendezve.

Az ámyékolószerkezet beszerelésekor a 307 kapcsolóegységet a fentiekben ismertetett módon rátoljuk a 306 támasztószerkezetre. Ezáltal a 309 homlokfalat befelé kényszerítjük a 308 alaplap irányába, és a második

336 szakasz összeszerelt állapotában villamos kapcsolatot hozunk létre az első 335 szakasszal. Az első 335 szakasz a gyártás során előszerelhető és összeköthető a 333 csatlakozóegységgel és a 337 vezetékkel a számyszerkezetben, így a teljes villamos kapcsolat az energiaforrás és az ámyékolószerkezet villamos hajtóegysége között létrehozható.

A 7. ábra szerinti kivitelnél a 307 kapcsolóegység 319 falrésze lényegében félkör alakú bevágással van ellátva, ez az 1-6. ábrák szerinti kivitelekhez hasonlóan olyan leffentyűt képez, amely elősegíti a kapcsolódást a 306 támasztószerkezet és a 307 kapcsolóegységek között.

A 8. ábrán az 5. ábra szerinti támasztószerkezet további kiviteli változatát szemléltettük (a hasonló részleteket 400-zal növelt hivatkozási számokkal jelöltük). Az itt feltüntetett 406 támasztószerkezetnek ívelt konvex 409 homlokfala fémes 410 palásttal van ellátva, amely lényegében laprugóként működik. A 410 palást 411 és 412 végei vissza vannak hajtva a 408 alaplap körül, és a megemelt 413 és 414 szárak között vannak elrendezve a 408 alaplap hátsó oldalánál. A 411 és 412 végek 415 és 416 bevágásokkal vannak ellátva, amelyek 420 és 421 csapokat fogadnak be. Ezek kialakítása megegyezhet az 5. ábra szerinti kiviteli alakkal. Az ívelt 409 homlokfal és a 408 alaplap közötti üregben 417 töltet van elrendezve, amely készülhet például összenyomható habanyagból.

Ez a kiviteli alak azzal a járulékos előnnyel rendelkezik, hogy rendkívül egyszerű szerkezeti kialakítású és gyárthatóságú. A fémrugóból készíthető 410 palást a 7,107,207 és 307 kapcsolóegységek bármelyikével társítható, hogy elérjük azt a rugalmas kapcsolóhatást a 9, 109, 209 és 309 homlokfalak, valamint a 15, 16; 215,

HU 222 755 Bl

216 és 315, 316 vezetékek között, amire fentebb már utaltunk. Ezáltal tehát stabil és megbízható kapcsolatot érünk el a kapcsolóegység és a hozzá tartozó támasztószerkezet között.

A 9-11. ábrákon a találmány szerinti támasztószerkezet különösen előnyös példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. Ennek szoknyaszerű 24 elemként kialakított egyik része van, amely a 9. ábrán látható módon a szárnykeret oldalsó 26 keretelemében kialakított 25 zsákfuratban van elrendezve. A szoknyaszerű 24 elem lényegében négyszög keresztmetszetű, dobozszerű elem, amely a külső felületén 27 bordákkal van ellátva. Ezek a 27 bordák biztosítják a 25 zsákfurat falával való biztonságos kapcsolódást. A szoknyaszerű 24 elem általában műanyagból, így például nejlonból vagy hasonló anyagból fröccsöntéssel gyártható elem, amelynek belső ürege viszonylag keskeny horonyszerű 28 csatornaként van kialakítva.

A támasztószerkezet másik elemeként T alakú fémrugóból kialakított 29 elemet alkalmaztunk, amelynek 30 szára kapcsolatba hozható a 28 csatornával. A 29 elemnek kinyúló ívelt 31 és 32 rugóelemei vannak, ezek rugalmas homlokfalat képeznek a támasztószerkezet számára. A 31 és 32 rugóelemek külső széle befelé hajlított 33 és 34 szegélyekkel van ellátva (11. ábra), ezek az alább ismertetésre kerülő kapcsolóegységgel kapcsolódásba hozhatók.

All. ábrán részletesebben látható, hogy a 29 rugóelem T keresztmetszetű, egyetlen elemként van kialakítva, például rugóacélból, és kinyúló 35 nyelvvel van ellátva, amely a kettős falú 30 elem egyik 30a falából kivágással van kialakítva.

A 12. ábrán látható 36 kapcsolóegység, amely a

9-11. ábrán feltüntetett támasztószerkezettel együtt használható, lényegében a 7. ábrán feltüntetett kiviteli alakhoz hasonlóan. A 36 kapcsolóegységet a szerelés közben a 29 rugóelem 31 és 32 elemein keresztültoljuk a 37 horonnyal párhuzamosan, amely a kettős falú 30 szár révén a 31 és 32 rugóelemek között van kiképezve. Ezáltal a 31 és 32 rugóelemek rugalmas kapcsolatba kerülnek a 36 kapcsolóegység 38 falrészével, mégpedig a visszahajtott 33 és 34 végrészek segítségével, valamint 39 és 40 vezetékekkel, amelyek a 36 kapcsolóegység 41 és 42 száraiban vannak kialakítva.

A 9. ábra szerint tehát a támasztószerkezet kétrészes kialakítású, azaz a szoknyaszerű 24 elemből és 29 rugóelemből áll. Ez utóbbit szereljük az oldalsó 25 számykeretelembe, mégpedig olyan tájolással, hogy a 31 és 32 rugóelemek 33 és 34 végrészei párhuzamosan helyezkedjenek el az oldalsó számykeretelemek hosszirányával, az ámyékolószerkezet beszereléséhez.

Ennek során a 36 kapcsolóegységet betoljuk a támasztószerkezetbe. Megjegyezzük, hogy a támasztószerkezetet ennél a kiviteli alaknál is 90°-kal el kell fordítani az oldalsó számykeretelemhez képest, hogy lehetővé tegyük az ámyékolószerkezet mellső oldalról történő beszerelését, amire fentebb már utaltunk.

Az oldalsó számykeretelem hosszirányával párhuzamos beszereléshez különösen előnyös a 13. és 14. ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alak, amelynél mellső 43 rész és 44 alaplap lényegében hasonló kialakítású, mint a 6 támasztószerkezetnek az 1. és 2. ábrákon feltüntetett kiviteli alakja. A 44 alaplap kétszáras 46 rugóelem 45 szárával kapcsolódik, és ez a 9. ábrán látható módon a szoknyaszerű 48 elem horonyszerű 47 járatával hozható kapcsolódásba.

A 46 elem rugóhatásának következtében a 44 alaplap és ezzel az összekapcsolandó támasztószerkezet mellső 43 részével társított ámyékolószerkezet az oldalsó számykeretelem hosszirányában fölfelé tolható a számyszerkezet felső kereteleme irányába. Ezáltal öntájoló módon az ámyékolószerkezet szoros illesztését érjük el a számyszerkezet felső kereteleménél, a kapcsolóegység megfelelő kialakítása révén, és egyúttal biztosítható az ámyékolószerkezet optimális fényzáró hatása.

Jóllehet a találmány szerinti támasztószerkezet kapcsolóegységeit a fentiekben úgy ismertettük, hogy azok a számyszerkezetre szerelendők, megjegyezzük, hogy ezek adott esetben az ablak- vagy ajtótokokra is szerelhetők.

Mivel az ámyékolószerkezetként a fentiekben többnyire rolókat ismertettünk, a találmány szerinti támasztószerkezet értelemszerűen bármely más ámyékolószerkezethez is alkalmazható, ha annak kapcsolóelemei az árnyékolószerkezet befogadására alkalmas kialakításúak.

A fentebb ismertetett példakénti kiviteli alakoknál a támasztószerkezetek rugalmas egységei bármelyik kapcsolóegységet megtartják biztonságosan az összekapcsolt állapotban. Megjegyezzük, hogy a rugalmas egységek adott esetben kialakíthatók a kapcsolóegységeken is, így például a kapcsolóegység falrésze is kialakítható rugalmas elemként, amely azután a támasztószerkezet mellső falrészével rugalmasan kapcsolódhat.

A kapcsolóegységnek nem feltétlenül kell rendelkeznie a két szemben fekvő és párhuzamos szárrészén kapcsolóelemmel, a nyitott horony mindkét oldalán, amely alatt betoljuk a támasztószerkezetbe. Ha például a 6. ábra szerinti reteszelőhatással ellátott kapcsolóegységet alkalmazunk az ámyékolószerkezetnek az oldalsó keretelem hosszirányára merőleges irányú beszereléséhez, akkor akár egyetlen szárrész elegendő lehet ahhoz, hogy a kapcsolóegységet biztonságosan rögzítsük a támasztószerkezetben.

Claims (15)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Támasztószerkezet ámyékolószerkezetekhez, amely keretszerkezetben van elrendezve, ennek felső, alsó és oldalsó keretelemei vannak, és épület nyílásában, főleg ajtó- vagy ablaknyílásban van elrendezve, továbbá a keretszerkezet egymással szemben fekvő keretpárjait támasztó, első pár támasztószerkezetei, valamint az ámyékolószerkezeten elrendezett kapcsolóelemekkel kapcsolatba hozható, második pár kapcsolóegységei vannak, továbbá a támasztószerkezetek és a kapcsolóegységek mindegyike a kapcsolóegységnek a vele társított támasztószerkezettel való oldható tolókapcsolatát biztosító kapcsolóelemmel van ellátva; az első és második párok minden eleme rugalmas egységgel van

   HU 222 755 Β1 ellátva, ez a második pár elemének ütközőelemével kapcsolódó kialakítású a támasztószerkezet és a kapcsolóegység összekapcsolt állapotban való megtartásához, azzal jellemezve, hogy az első pár támasztószerkezetei (6; 106; 206; 306; 406; 24, 29) azonos kialakítású, a szemben fekvő keretfelületeken (2; 26) való szerelésre alkalmas kialakítású elemek, ezek mindegyike viszonylag sík mellső résszel rendelkezik, amely a keretfelületből (2; 26) a támasztószerkezet beszerelt helyzetében kinyúló elrendezésű, valamint sima külső felülete van; a kapcsolóegységek (11-12; 111-112; 33-34) a mellső rész egymással szemben fekvő párhuzamos oldalszéleiként vannak kialakítva, továbbá a kapcsolóegységek (7; 107; 207; 307; 36) mindegyike sík, hasábszerű elemként van kialakítva és nyitott bemélyedéssel van ellátva, ezt legalább egy szár (13-14; 113-114; 313-314; 41-42) határolja, amely egyúttal kapcsolóelemként (15-16; 115-116; 215-216; 315-316; 39-40) szerepel, és amely a támasztószerkezeten kialakított kapcsolóelemmel összekapcsolható kialakítású.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti támasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas egysége (9; 109; 209; 309; 409; 31, 32) a támasztószerkezet (6; 106; 206; 306; 406; 24,29) mellső részének részeként van kialakítva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti támasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztószerkezet (6; 106; 206; 306; 406; 24, 29) mellső része ívelt konvex homlokfalként (9; 109; 209; 309; 409; 31, 32) van kialakítva, amely a kapcsolóegység falrésze (19; 219; 319; 38) számára ütközőként van kialakítva, továbbá a rugalmas egység (9; 109; 209; 309; 409; 31, 32) a támasztószerkezet mellső falának és a kapcsolóegység falának egy részével van kialakítva.
4. 4. A 3. igénypont szerinti támasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztószerkezet (6; 106; 206; 306; 406; 24, 29) mellső részének alaplapja (8; 108; 208; 308; 408) van, ez a keretfelületen (2) sík ütközőfelületet képez, és az egymással szemben fekvő vállrészek (11-12; 111-112) páijai mentén a mellső falhoz kapcsolódnak; az alaplap (8; 108; 208; 308; 408) oldalsó szélei a szemben fekvő oldalszélektől hátrább vannak kialakítva, ezáltal olyan szélperemeket képeznek, amelyek csatlakoztatóelemekként szerepelnek, továbbá a kapcsolóegységek (7; 107; 207; 307; 36) mindegyike csatlakoztatóegységgel van ellátva, ezek olyan, egymással szemben lévő, párhuzamos szárakkal vannak kialakítva, amelyek a nyitott bevágást határolják.
5. 5. A 4. igénypont szerinti támasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy az alaplapnak (208) legalább az egyik oldalsó széle (224), valamint a kapcsolóegység (207) legalább egyik szárrésze (214) egy-egy, egymással kapcsolatba hozható reteszelőelemmel (230,231) van ellátva.
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti támasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy az alaplap (8; 108) a támasztószerkezetnek (6; 406) a szemben fekvő keretfelületek (2) egyikén történő rögzítéséhez reteszelőegységgel (20, 21; 420,421) van ellátva.
7. 7. A 3. igénypont szerinti támasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy minden támasztószerkezetnek szoknyaszerű eleme (24) van, amely a keretszerkezetben (26) kialakított zsákfúratba (25) szerelhető kialakítású, továbbá hasítékszerű csatornával (28) van ellátva; a mellső rész lényegében T alakú rugóelemként (29) van kiképezve, ennek szára (30) a csatornával (28) kapcsolódó kialakítású.
8. 8. A 7. igénypont szerinti támasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy a szár (30) kétágú elemként van kialakítva, ezen a két lábrész egyetlen darabként van kialakítva a kinyúló ívelt rugóelemekkel (31, 32), amelyek a mellső falat képezik, és egyúttal kapcsolóelemekként (33, 34) szerepelnek.
9. 9. A 7. igénypont szerinti támasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy a szár rugóterhelésű kétlábú elemként (46) van kialakítva, ennek egyik lábrésze (45) a támasztószerkezet alapszakaszához (44) kapcsolódik, és ez a rugóterhelés irányába áthelyezhető elrendezésű.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti támasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztószerkezetek (306) legalább egyike és a kapcsolóegységek (307) legalább egyike villamos csatlakozóegységgel (335, 336) van ellátva, ezek az ámyékolószerkezetbe épített villamos hajtóegység villamos tápvezetékének részét képezik.
11. 11. A 10. igénypont szerinti támasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy a csatlakoztatóegység (335, 336) a rugalmas egységbe (309) és az ütközőegységbe (319) van beépítve.
12. 12. Az 1 -11. igénypontok bármelyike szerinti támasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóegység (7; 107; 207; 307; 36) olyan járulékos egységgel (18; 118; 218; 318) van ellátva, amely a kapcsolóegység (7; 107; 207; 307; 36) és a támasztószerkezet (6; 106; 206; 306; 406; 24,29) közötti kapcsolatot elősegítő kialakítású.
13. 13. Tetőablak ferde tetőszerkezetbe építéshez, amelynek tokszerkezete felső és alsó keretelemekből, valamint oldalsó keretelemekből áll, azzal jellemezve, hogy két azonos, az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti támasztószerkezete van, amelyek az oldalsó keretelemeken (2, 26) a szemben fekvő felületeken az ámyékolószerkezet beszerelését biztosító módon, előszerelten vannak elrendezve.
14. 14. A 13. igénypont szerinti tetőablak, azzaljellemezve, hogy nyitható számyszerkezete van, amely csuklósán kapcsolódik a tokszerkezethez, továbbá a támasztószerkezetek (6; 106; 206; 306; 406; 24,29) a számyszerkezet oldalsó keretelemein (4; 26) vannak előszerelve.
15. 15. Ámyékolószerkezet a 13. vagy 14. igénypont szerinti tetőablakhoz, azzal jellemezve, hogy az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti támasztószerkezetek két kapcsolóegységgel (7; 107; 207; 307; 36) vannak társítva.