HU219595B

HU219595B - Von Willebrand-faktort tartalmazó koncentrátumok alkalmazása trombózis elleni szerek és/vagy fibrinotikus szerek okozta vérzésnél antidotumként ható szer előállítására

Info

Publication number: HU219595B
Application number: HU9503031A
Authority: HU
Inventors: Gerhard Dickneite; Martin Reers
Original assignee: Behringwerke Ag.
Priority date: 1994-10-20
Filing date: 1995-10-20
Publication date: 2001-05-28
Also published as: IL115652A; CZ287878B6; JPH08208504A; HRP950525A2; AU708670B2; FI954964A; NO954175D0; DE4437544A1; ZA958838B; PL183182B1; PL311031A1; FI954964A0; CN1128168A; SK129695A3; IL115652A0; EP0713881A2; AU3430495A; HU9503031D0; NZ280274A; EP0713881A3

Abstract

A találmány szerint Willebrand-faktort vagy Willebrand-faktor-aktivitású fragmentumokat alkalmaznak trombózis elleni szerek és/vagyfibrinolitikus szerek beadása útján kiváltott vérzéseknélantidotumként ható szer előállítására. A találmány egyik változatábantrombózis elleni szerként aszpirint használnak. ŕ

Description

A találmány tárgya Willebrand-faktor (WF) vagy WFaktivitású fragmentumok alkalmazása trombózis elleni szerek és/vagy fibrinolitikus szerek beadása útján kiváltott vérzéseknél antidotumként ható szer előállítására. A találmány értelmében előállított szer a betegeknél fellépő vérzési veszélyek csökkentésére beadható az alvadásgátló és -oldó kezeléssel egyidejűleg vagy azt követően. A találmánynak megfelelően előállított szerrel az alvadásgátlás és/vagy fibrinolízis kívánt hatása elválasztható a vérzési hajlam formájában jelentkező nemkívánatos mellékhatástól.

Az alvadás és a fibrinolízis komponensei közötti egyensúly felbomlása klinikailag egyrészt a trombózisra való hajlamban, másrészt vérzési hajlamban jelentkezik. Mindkét kóros állapot életveszélyes következményekkel járhat. A trombózisra való hajlam, így többek között az akut szívizominfarktus esetén gyakran kísérletet tesznek az oldódás és alvadás felborult egyensúlyának visszaállítására. A fibrinolitikus rendszert többek között sztreptokináz (SK) vagy plazminogénaktivátorok (t-PA, uPA, amely adott esetben rekombináns típusú is lehet) beadásával támogatják a már meglévő alvadt vér feloldására. Az alvadási rendszert többek között heparin, „kis molekulatömegű heparin” (LMWH) vagy trombininhibitorok, így az MCI-9038 szintetikus inhibitor [Tamao Y. és munkatársai : Thromb. Haemost. 56, 1, 28-34, (1987)] vagy rekombináns hirudin (rHir) vagy Xa-inhibitor-faktor, így rekombináns „kullancs antikoaguláns protein” (r-TAP) vagy lemezkeantagonisták, így aszpirin, trombiciták elleni 7E3-antitestek útján teljesen elnyomják, illetve gátolják. Ezáltal elérik a vérrögök útján elzárt véredények megnyitását, és elkerülik vérrög újbóli képződését. A vérrögképződés bizonyos mértéke azonban szükséges a véredények sérülései esetén ahhoz, hogy ezeken a helyeken a vérzés meggátolható legyen.

A technika állása szerint alvadásgátló vagy kombinációban oldó terápia esetén potenciálisan fellépő életveszélyes vérzéseket a terápia megszakítása és alvadást elősegítő szerek (antidotum) alkalmazása útján kísérelnek meg megállítani. Ilyen alvadást elősegítő szerek VIII faktort (FVIII) vagy olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek a vérben megnövelik FVIII endogén koncentrációját. Ilyen anyagok a dezmopresszin (DDAVP) [Mannucci P. M., Ruggeri Z. M., Pareti F. I. és Capitano A.: Láncét, 1, 869-872 (1977); EP 0 367 713 Bl; US 5 204 323], vagy antifibrinolitikus szer, így aprotinin dezmopresszin, tranexamsav, ε-amino-kapronsav és 4-amino-metil-benzoesav alkotókkal képzett keverékben (WO 9220361). Alvadást elősegítő egyéb szerek többek között már részben aktivált alvadási faktorokból állnak, mint a FEIBA kereskedelmi termékben (gyártó cég: Immuno AG), vagy protrombinkoncentrátumból, mint a Beriplex kereskedelmi termékben (gyártó cég: Behringwerke AG), vagy az Autoplex kereskedelmi termékben (gyártó cég: Baxter Inc.). Valamennyi fenti antidotum azt idézi elő, hogy elsősorban a hatóanyagok terápiás hatásai, és ezáltal a hatóanyagtól függő mellékhatások is csökkennek. A fenti antidotumok antidotumfüggő hatásai azonban azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a korábbi terápiás eredmény (az alvadásgátlás) megszűnik, és ennek következtében nagy trombózisveszély áll fenn.

Az alvadásgátló és fibrinolitikus hatás számszerű mértéke a klinikai gyakorlatban az aktivált parciális trombokinázidő (aPTT), míg a vérzési idő a vérzési hajlam mértéke. A vérzési idő meghatározására emberben klinikailag is jól reprodukálható módszer a Simplatemódszer szerinti bőrvérzési idő mérése [Lethagen S. és Kiing S.: Thrombosis Haemostasis 70, 595-597 (1993)]. A vérzési idő és aPPT általában nagyon jó korrelációban vannak egymással olyan értelemben, hogy megnövekedett aPPT-értékekben mért fokozott hatás megnövekedett mellékhatásokkal, azaz hosszabb vérzési idővel is együtt jár.

Véredény sérülés utáni vérzéscsillapítás lefolyása hatásmechanizmusának vizsgálataiból az adódik, hogy a vérlemezkék a vérzéscsillapítás első fázisában főleg a belhám alatti kollagénszálakkal kötődnek WF segítségével. WF az egyetlen faktor, amely mind csekély (így vénás), mind nagy nyírási igénybevételnél (így artériás, koszorúér-tartományban vagy a véredények lerakódások miatti szűkületeinél) hatásosan képes vérlemezkéket az illető kollagénhez kötni [Ruggeri Z. M.: Seminars in Hematology, 31, 229-239 (1994)]. A lemezkék ezt követő aggregációja, valamint az aggregált lemezkék trombin hatására bekövetkező visszahúzódása és kontrakciója a vérzéscsillapítás második fázisában a vérzést csillapító elzáródást képez [Hemker H. C. és Poliwoda H.: 1993, 1-18; Barthels M. és Polidowa H.: (kiadók) Thieme Verlag, Stuttgart, NSZK].

A WF a jelenleg ismert legnagyobb oldható plazmaprotein, közelebbről kettős biológiai tulajdonságú multimolekulás glükoprotein. Helyi véredénysérüléseknél közvetíti a lemezkék adhézióját és az azt követő trombusképződést továbbá „hordozóként” hat a koagulálást szolgáló VIII alvadási faktor számára [Ruggeri Z. M.: Current Opinion in Cell Biology 5, 898-906 (1993)]. Bizonyos mennyiségekben WF előfordul szubendoletálisan, és a vérlemezkék α-granuláiban szintén a VIII faktortól mentes alakban tárolódik. A vérlemezkékben két receptor van WF számára, ezek: 1. GP Ib-IX-V komplexben lévő GP Ib és 2. GP Ilb-IIIa [Ruggeri Z. M.: Seminars in Hematology, 31, 229-239 (1994)]. Az első receptor útján WF a véredénysérülés helyén lemezkeadhéziót közvetít, majd a GP Ilb-IIIa receptor útján az ezt követő lemezkeaggregációt segíti, ami főleg a GP Ilb-IIIa receptoron létrejövő fibrinogénkötésen alapszik. Ezen ismeretek birtokában az irodalomban alvadásgátló elvként WF kötését gátló anyag alkalmazását tárgyalják [Alevriadou B. R., Moake J. L., Tumer N. A., Ruggeri Z. M., Folie B. J., Phillips M. D., Schreiber A. B., Hrinda M. E„ Mclntire I. V.: Blood 81, 1263-1276 (1993); Gralnick H. R., Williams S., McKeown L., Kramer W., Krutzsch H., Gorecki M., Pinet A., Garfinkel L. I.: Proc. Natl. Acad. Sci. USA 89, 7880-7884 (1992)].

Meglepő módon azt állapítottuk meg, hogy sertésben r-hirudin útján lefolytatott alvadásgátló terápia esetén plazma WF pótlólagos intravénás beadása nem befolyásolta az alvadásgátló szisztémás hatást (aPTT), ez2

HU 219 595 Β zel szemben a vérzékenység mellékhatása (vérzési idő) olyan szintre csökkent, amely a vérzési idő kétszeres meghosszabbodásánál rövidebb, majd állandó érték maradt. WF-infúzió nélkül lefolytatott ellenőrző kísérletben a vérzési idő a szokásos érték mintegy háromszorosára növekedett (1. ábra).

A leíráshoz csatolt 1. ábrán WF hatása látható az rhirudin által sertésben kiváltott bőrvérzési időre a következő esetekben: 0,3 mg/kg h r-hirudin (placebocsoport,·); 0,3 mg/kg h r-hirudin+3 óra múlva 66 WFegység/kg iv. bolusz és 187 WF-egység/kg h WF iv. infúzió (WF-csoport, ▲). Az ábrán használt rövidítések jelentése a következő: x-p<0,02, xx-p<0,01.

Az „iv. bolusz” kifejezésen intravénásán beadott készítményt értünk, amely kifejezésben a „bolusz” kompakt módon beinjektált szert jelent, amely beinjektálását követően egy ideig a vérkeringésben nagy koncentrációjú injektált anyagként kimutatható marad [Roche-Lexikon dér Medizin, Urban&Fischer Verlag, München],

A találmány értelmében - adott esetben fibrinolitikus szerrel együtt kombinálva - alvadásgátló szerrel együtt alkalmazott WF-tartalmú oldat a kívánt (aPTT által jelzett) hatás és a nem kívánt (a vérzési idő által jelzett) vérzési mellékhatás közötti, fentiekben ismertetett korrelációt megszünteti. Ennek során a terápiás hatás fennmarad, azaz a trombózis veszélye is kizárt marad, azonban az alvadásgátló vagy fibrinolitikus szerek hatása által előidézett mellékhatások minimálisra csökkennek.

A fentiek alapján a találmány Willebrand-faktor vagy Willebrand-faktor-aktivitású fragmentumok alkalmazása trombózis elleni szerek és/vagy fibrinolitikus szerek beadása útján kiváltott vérzéseknél antidotumként ható szer előállítására. A találmány szerinti megoldás egyik változatában trombózis elleni szerként aszpirint használunk.

WF-koncentrátumként alkalmazható a Heamate HS kereskedelmi nevű termék (gyártó cég: Behringwerke AG, NSZK) amely WF mellett FVIII-at is tartalmaz.

A WF-ral kombinálható alvadásgátló szerek többek között a heparin; LMW-heparin; szintetikus (rekombináns) trombininhibitorok, így r-Hir és származékai, többek között polietilénglikol-hirudin vagy Hirulog; szintetikus, kis molekulatömegű trombininhibitorok, így argartroban (MCI 9098, lásd Tamao Y. és munkatársai fenti közleményében); szintetikus vagy rekombináns FXa inhibitorok, így TÁP; szintetikus vagy rekombináns FVII inhibitorok („tissue factor pathway inhibitor”, TFPI); vérlemezke-antagonisták, így acetil-szalicilsav vagy szintetikus fibrinogénreceptor-inhibitorok, trombocitaantitestek, így 7E3; K-vitamin-antagonisták, így warfarin, fenprocoumon, acenokumarol.

A fenti alvadásgátló szerek és WF alkalmasan kombinálhatok a következő fibrinolitikus szerekkel: sztreptokináz; plazminogénaktivátorok (rt-PA, uPA) és azok származékai, így apsac.

A találmányt a következőkben példákkal szemléltetjük. A vérzési idő vizsgálatával összefüggésben megadott időtartamokat a WF-oldat infúziójától kezdve számítjuk.

1. példa

A vérzési idő és aPPT alakulása hirudininfúzió és egyidejűleg beadott WF-oldat (a Heamate P kereskedelmi nevű termékkel egyenértékű Heamate HS) infúziója után

Összesen 7 hím, ivartalanított sertésnek 7 órán át 0,3 mg/kg h rekombináns hidrudin (r-hirudin) intravénás infúziót adtunk be. 3 órával az infúzió kezdete után 3 állatot ezenkívül WF-tartalmú koncentrátum (66 WFegység/kg) iv. bolusszal, ezt követően 187 WF-egység/kg h 2 óra időtartamú infúzióval kezeltünk (WFcsoport). 4 állat WF helyett megfelelő térfogatú konyhasóoldatot kapott (placebocsoport). A kísérlet során a bőrvérzési időt a Symplate-módszerrel (Organon-Teknika) határoztuk meg, aPTT értékét a plazmában a Neothromtin-eljárással (Behringwerke AG) mértük. Amint az 1. ábra mutatja, a vérzési idő először mindkét csoportban növekszik, a placebocsoportban a vérzési idő 7 óra múlva a szokásos érték mintegy háromszorosára nő. A WF-csoportban a vérzési idő a WF útján lefolytatott kezelés után csökken, 7 óra múlva majdnem eléri a normálértéket (a két csoport között statisztikailag szignifikáns különbségek 6 és 7 óra esetén vannak). WF ezáltal lehetővé teszi az r-hirudin trombininhibitor útján megnövekedett vérzési veszély normalizálását.

Ugyanezen kísérletben r-hirudin alvadásgátló aktivitásának mértékeként meghatároztuk aPPT értékét. Amint az 1. táblázat adataiból látható, a placebo- és WF-csoport között nem volt szignifikáns különbség, mindkét csoportban az aPPT mintegy kétszeres növekedése volt megfigyelhető.

1. táblázat

A WF-infüzió kezdete óta eltelt idő (h)	aPTT(s)
Placebocsoport	WF-csoport
0	124,3±56,0	101,0±34,3
6	185,7±103,2	213,7±80,8
7	165,0±83,7	214,8±32,3

2. példa

WF-oldat (Haemate) hatása a vérzési időre hirudin és aszpirin kombinálása esetén

Ebben a kísérletben összesen 4 sertésnél a hirudin trombininhibitort az aszpirin vérlemezke-inhibitorral kombináltuk. Az aszpirint a hirudininfúziót megelőzően 0,5 órán át 20 mg/kg koncentrációban infúndálás útján, majd a hirudint 7 órán át 0,3 mg/kg h koncentrációban iv. infúzióban adtuk be.

óra múlva 2 állat WF-oldatot (Haemate HS) kapott, éspedig 66 WF-egység/kg mennyiséget iv. boluszként, majd 2 órán keresztül 187 WF-egység/kg h iv. infúziót. A többi állat megfelelő mennyiségű konyhasóoldatot kapott. A 2. táblázat adatai azt mutatják, hogy a vérzési idő 3 óra múlva a kiindulási érték (0 érték) mintegy 2,5-szeresére növekedett. A WF-oldat beadása 6 óra múlva a vérzési idő jelentős (1,8-szeresére történő) csökkenéséhez vezetett, míg a NaCl-oldattal kezelt

HU 219 595 Β állatok esetén a vérzési idő tovább növekedett a 2,9szeres értékre.

2. táblázat

Alvadásgátlás hirudin és aszpirin útján: a vérzési idő csökkentése WF-koncentrátummal

Kezelés	Vérzési idő (a 0 érték többszöröseként)
0 érték	3 óra	6 óra
Antikoaguláció (hirudin+aszpirin+NaCl)	1	2,5 ±0,4	2,9±0,4
Antikoaguláció (hirudin+aszpirin+WF*)	l,8±0,5

* Haemate HS ként, majd 187 WF-egység/kgh iv. infúzióként) kezeltünk. 4 sertés megfelelő mennyiségű konyhasóoldatot kapott. A 3. táblázat azt mutatja, hogy FVIII-ban szegény WF-koncentrátum is csökkenti az r-hirudin miatt megnövekedett vérzési időt.

3. táblázat

VIII alvadási faktorban szegény WF-koncentrátum hatása az r-hirudin által kiváltott bőrvérzési időre

Kezelés	Vérzési idő (a 0 érték többszöröseként)
0 érték	3 óra	6 óra
Hirudin+NaCl	1	2,6+1,0	2,9±0,75
Hirudin+aszpirin+WF	l,9±0,5

3. példa

Minthogy az alkalmazott WF-oldat (Haemate HS) a WF mellett még a VIII alvadási faktort (FVIII) tartalmazta, megvizsgáltuk, hogy FVIII-ban szegény WFkoncentrátum szintén használható-e a vérzési idő r-hirudin által kiváltott meghosszabbodásának csökkentésére. 7 sertésnek 7 órán át 0,3 mg/kg h r-hirudint adtunk be infúzióval. 3 óra múlva 3 sertést FVIII-ban szegény WF-koncentrátummal (66 WF egység/kg iv. bolusz-

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Willebrand-faktor vagy Willebrand-faktor-aktivitású fragmentumok alkalmazása trombózis elleni szerek és/vagy fibrinolitikus szerek beadása útján kiváltott vérzéseknél antidotumként ható szer előállítására.
2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol trombózis elleni szerként aszpirint használunk.