HU219304B - Recombinant adenovirus derived vectors for the transfer of foreign genes into cells of the central nervous system, pharmaceutical preparations containing them and processes for their production - Google Patents

Recombinant adenovirus derived vectors for the transfer of foreign genes into cells of the central nervous system, pharmaceutical preparations containing them and processes for their production Download PDF

Info

Publication number
HU219304B
HU219304B HU9500870A HU9500870A HU219304B HU 219304 B HU219304 B HU 219304B HU 9500870 A HU9500870 A HU 9500870A HU 9500870 A HU9500870 A HU 9500870A HU 219304 B HU219304 B HU 219304B
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
cells
nucleotide sequence
adenovirus
recombinant vector
recombinant
Prior art date
Application number
HU9500870A
Other languages
English (en)
Other versions
HU9500870D0 (en
HUT72987A (en
Inventor
Axel Kahn
Gal La Salle Gildas Le
Jacques Mallet
Michel Perricaudet
Marc Peschanski
Jean-Jacques Robert
Original Assignee
Inst Nat Sante Rech Med
Rhone Poulenc Rorer Sa
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Inst Nat Sante Rech Med, Rhone Poulenc Rorer Sa filed Critical Inst Nat Sante Rech Med
Publication of HU9500870D0 publication Critical patent/HU9500870D0/hu
Publication of HUT72987A publication Critical patent/HUT72987A/hu
Publication of HU219304B publication Critical patent/HU219304B/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N15/00Mutation or genetic engineering; DNA or RNA concerning genetic engineering, vectors, e.g. plasmids, or their isolation, preparation or purification; Use of hosts therefor
    • C12N15/09Recombinant DNA-technology
    • C12N15/63Introduction of foreign genetic material using vectors; Vectors; Use of hosts therefor; Regulation of expression
    • C12N15/79Vectors or expression systems specially adapted for eukaryotic hosts
    • C12N15/85Vectors or expression systems specially adapted for eukaryotic hosts for animal cells
    • C12N15/86Viral vectors
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides
    • A61K38/16Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • A61K38/17Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from animals; from humans
    • A61K38/18Growth factors; Growth regulators
    • A61K38/185Nerve growth factor [NGF]; Brain derived neurotrophic factor [BDNF]; Ciliary neurotrophic factor [CNTF]; Glial derived neurotrophic factor [GDNF]; Neurotrophins, e.g. NT-3
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides
    • A61K38/16Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • A61K38/43Enzymes; Proenzymes; Derivatives thereof
    • A61K38/44Oxidoreductases (1)
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides
    • A61K38/16Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • A61K38/43Enzymes; Proenzymes; Derivatives thereof
    • A61K38/46Hydrolases (3)
    • A61K38/47Hydrolases (3) acting on glycosyl compounds (3.2), e.g. cellulases, lactases
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P25/00Drugs for disorders of the nervous system
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N9/00Enzymes; Proenzymes; Compositions thereof; Processes for preparing, activating, inhibiting, separating or purifying enzymes
    • C12N9/0004Oxidoreductases (1.)
    • C12N9/0006Oxidoreductases (1.) acting on CH-OH groups as donors (1.1)
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12YENZYMES
    • C12Y114/00Oxidoreductases acting on paired donors, with incorporation or reduction of molecular oxygen (1.14)
    • C12Y114/16Oxidoreductases acting on paired donors, with incorporation or reduction of molecular oxygen (1.14) with reduced pteridine as one donor, and incorporation of one atom of oxygen (1.14.16)
    • C12Y114/16002Tyrosine 3-monooxygenase (1.14.16.2)
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12YENZYMES
    • C12Y302/00Hydrolases acting on glycosyl compounds, i.e. glycosylases (3.2)
    • C12Y302/01Glycosidases, i.e. enzymes hydrolysing O- and S-glycosyl compounds (3.2.1)
    • C12Y302/01051Alpha-L-fucosidase (3.2.1.51)
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K48/00Medicinal preparations containing genetic material which is inserted into cells of the living body to treat genetic diseases; Gene therapy
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N2710/00MICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA dsDNA viruses
    • C12N2710/00011Details
    • C12N2710/10011Adenoviridae
    • C12N2710/10311Mastadenovirus, e.g. human or simian adenoviruses
    • C12N2710/10341Use of virus, viral particle or viral elements as a vector
    • C12N2710/10343Use of virus, viral particle or viral elements as a vector viral genome or elements thereof as genetic vector
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N2830/00Vector systems having a special element relevant for transcription
    • C12N2830/008Vector systems having a special element relevant for transcription cell type or tissue specific enhancer/promoter combination

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Wood Science & Technology (AREA)
  • General Engineering & Computer Science (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Biomedical Technology (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Immunology (AREA)
  • Gastroenterology & Hepatology (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Epidemiology (AREA)
  • Biotechnology (AREA)
  • Microbiology (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Neurology (AREA)
  • Neurosurgery (AREA)
  • Physics & Mathematics (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • Plant Pathology (AREA)
  • Virology (AREA)
  • Psychology (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Medicines Containing Material From Animals Or Micro-Organisms (AREA)
  • Medicines That Contain Protein Lipid Enzymes And Other Medicines (AREA)
  • Micro-Organisms Or Cultivation Processes Thereof (AREA)
  • Preparation Of Compounds By Using Micro-Organisms (AREA)

Abstract

A találmány rekombináns adenovirális DNS-vektorra vonatkozik génekneka központi idegrendszer sejtjeibe, különösen az agy sejtjeibe történőbejuttatására, és az említett sejtekben való expresszálására, melyrejellemző, hogy tartalmaz (i) legalább egy részt egy adenovírusgenomjából, beleértve azokat a régiókat, amelyek ezen adenovírussalnormál körülmények között megfertőzhető sejtekbe történő behatoláshozszükségesek, és (ii) egy kiválasztott nukleotidszekvenciát, mely azadenovírus genomjának említett részébe van beépítve egy, az említettsejtekben működőképes promoter szabályozása alá, amely vagy jelen vanaz említett genomrészben, vagy abba be van építve, ahol anukleotidszekvencia transzkripciós vagy expressziós terméke a központiidegrendszer sejtjeire fejti ki hatását, vagy ezekben a sejtekbentermelődik. A találmány szerinti rekombináns vektorok elsősorban aközponti idegrendszer betegségeinek kezelésében és a génterápiábannyernek felhasználást. ŕ

Description

A találmány rekombináns adenovirális DNS-vektorokra vonatkozik géneknek a központi idegrendszer sejtjeibe, különösen az agy sejtjeibe történő bejuttatására.
Terápiás DNS biztonságos és eredményes bejuttatása a központi idegrendszerbe félelmetes kihívást jelent az agybetegségek aktív terápiájának fejlesztése számára.
Számos vektorral, főként retrovirális vektorokkal és Herpes simplex eredetű (WO 92/07945) vektorokkal végeztek ez ideig vizsgálatokat. Azonban az ilyen géntranszportot biztosító hordozók használhatósága mindeddig korlátozott volt.
A legtöbb esetben azért nem használhatók a retrovirális vektorok, mivel nem képesek megfertőzni a posztmitotikus sejteket, beleértve a legtöbb idegsejtet [W. C. Culver et al., Science, 256, 1550-1552 (1992)]. A Herpes simplex eredetű vektorok megfertőzték az idegsejteket, de a patogenitással és a génexpresszió stabilitásával kapcsolatos problémák megoldatlanok maradtak [P. A. Johnson, A. Miyanohara, F. Levine, T. Cahill, T. Friedman, Virol., 66, 2952-2965 (1992); K. D. Fink et al., Hűm. Gene Ther., 3, 11-19 (1992)]. Ezenkívül a Herpes simplex eredetű vektorokra eddig az a megállapítás volt érvényes, hogy expressziójuk csak korlátozott. Egy legújabb közleményben [J. H. Wolfe, S. L. Deshmane, N. W. Fraser, Natúré genetics, I, 379-384 (1992)] a szerzők a korábban ismertetett HSV-1 eredetű vektorok vonatkozásában megemlítették a rövid ideig tartó expressziót, ugyanis a legtöbb használt promoter csak a vírusfertőzés akut fázisa folyamán volt aktív (a fertőzést követő 10 napnál rövidebb ideig). Vizsgálták a központi idegrendszer egy sejtjében egy β-glükuronidáz génexpresszióját a LAT promoter szabályozása alatt, amely rendes körülmények között a vírus latenciaasszociált átirata (latency-associated-transcript=LAT) szekvenciájával társul. A szerzők azonban azt is közölték, miszerint kísérleteik bebizonyították, hogy a fertőzött sejtekben a genetikai enzimhiányosság kijavítása érdekében használt LAT promoter a központi idegrendszer sejtjeiben az idegen gének hosszú ideig tartó expresszióját tudta biztosítani, mégis túl kevés sejt javítódott ki ahhoz, hogy a betegség fenotípusát megváltoztassa. Ennélfogva vektorrendszerüket tökéletesíteniük kellett, hogy elégséges sejt javitódjék ki a klinikailag szignifikáns hatás eléréséhez.
A találmány célul tűzte ki ezen nehézségek leküzdését, valamint sokkal hatékonyabb olyan vektorrendszerek előállítását, amelyek képesek idegen gének szállítására, és ahol szükséges, transzkripciós termékeiknek vagy expressziós termékeiknek a központi idegrendszer sejtjeihez - elsősorban a proliferációra képtelen, végső differenciáltságú (posztmitotikus) sejtekhez - való szállítására.
A találmány további célja olyan vektorrendszerek előállítása, amelyek megfelelően biztonságosak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a klónozott géneknek in vitro tanulmányozását és szabályozását az ilyen sejtekben vagy kísérleti állatokban, továbbá e klónozott gének használatával végzett terápiát - beleértve a génterápiát - amikor is emberben vagy állatban egy kiválasztott expressziós termék in situ termelődik.
A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az adenovírus eredetű vektorok, különösen a nem replikálódó adenovírus-vektorok, képesek ezeknek a céloknak a teljesítésére mind in vitro, mind in vivő. Hatékony szállítórendszereket biztosítanak a géneknek a központi idegrendszer sejtjeibe, főként az agysejtekbe való szállításához. Megfelelően erős fertőzőképességi fokozat jellemzi ezeket a vírusokat, és ez jelentékeny sejtpopuláció megfertőzését biztosítja. A következőkben ismertetett biológiai vizsgálatok bemutatják, hogy az adenovírus eredetű vektorok (vagy adenovírus-vektorok) eredményesen képesek megfertőzni az idegsejteket, elsősorban a neuronokat mind in vitro, mind in vivő.
Adenovírus-vektorokat ez ideig csak nem osztódó, posztmitotikus izomsejtekbe történő géntranszferhez alkalmaztak [B. Quantin et al., Proc. Natl. Acad. Sci USA 89 (7), 2581-84 (1992)]. A találmány tehát eljárást ismertet rekombináns adenovirális DNS-vektor előállítására, amely vektort egy olyan eljárásban használjuk, amelyben egy kiválasztott polipeptidet kódoló nukleotidszekvencia transzkripciós terméke vagy expressziós terméke a központi idegrendszer sejtjeiben - ilyenek például az agysejtek, elsősorban a neurális, a glia- vagy ependymasejtek - fejti ki hatását, vagy ezekben a sejtekben termelődik. Az említett rekombináns vektor ezekben a sejtekben egy olyan adenovírus-vektor, amely egy adenovírus genomjának legalább egy részét tartalmazza, és a genom azon részeit foglalja magában, amelyek azzal a genetikai információval rendelkeznek, amely ahhoz szükséges, hogy az adenovírus az ezzel normálkörülmények között megfertőzhető sejtekbe behatoljon, és az említett nukleotidszekvenciát az említett genomrészbe építjük be egy olyan promoter szabályozása alá, amely vagy jelen van a szóban forgó adenovirális vektorban, vagy abba be van építve, és ez a promoter az említett sejtben működőképes.
Pontosabban a találmány tehát egy olyan adenovírus eredetű vektor használatára vonatkozik, amely egy kiválasztott nukleotidot fejez ki a központi idegrendszer sejtjeiben.
A találmány egy olyan rekombináns adenovirális DNS-vektorra is vonatkozik, amely képes egy kiválasztott nukleotidszekvencia expressziójának és/vagy transzkripciójának az irányítására a központi idegrendszer sejtjeiben, és jellemzően (i) egy adenovírus genomjának legalább egy részét tartalmazza, beleértve azokat a szakaszokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ez az adenovírus behatolhasson a központi idegrendszer sejtjeibe, és (ii) az említett nukleotidszekvencia, amely az adenovírus említett részébe van beépítve egy olyan promoter szabályozása alatt áll, amely működőképes az említett sejtben, és vagy jelen van az említett genomrészben vagy abba be van építve.
Az adenovírus-vektoroknak azon különleges adottságát, miszerint génffagmentumokat képesek bevinni nyugvó idegsejtekbe, a későbbiekben ismertetett kísérletekkel szemléltetjük, amelyeket kifejlett patkányok idegsejtjeiben végeztünk egy olyan adenovírus-vektorral, amely az E. coli LacZ génjét vagy a humán tirozinhidroxiláz gént hordozza. Az idegsejtek (beleértve a
HU 219 304 Β neuronokat, asztrocitákat, a mikroglia- és ependymasejteket) nagy számában fejeződtek ki ezek a transzgének, az agy különböző területeire való beoltásuk után legalább 60 nappal. Nem okozott észlelhető citopátiás hatásokat 10 μΐ 3 χ 105 pfu bevitele, ilyen hatásokat magasabb fertőző titereknél (>107 pfu/10 μΐ) figyeltünk meg, és nagyon valószínű, hogy ez az injekció helyéhez közeli idegsejtekben a vírusrészecskék masszív endocitózisával függött össze.
Ezenkívül úgy manipulálhatjuk az adenovírusok genomját, hogy 7,5 kb hosszú vagy ennél hosszabb idegen géneket tudjunk bennük elhelyezni. Széles a vírus gazdasejtspektruma, emberre alacsony a patogenitása és a vírust magas titerekben tudjuk izolálni [L. D. Stratford-Perricaudet, M. Levrero, J. F. Chase, M. Peiricaudet P. Briand, Hűm. Gene Ther., 1, 241-256 (1990)].
Könnyen felmérhető, hogy ezek az eredmények erősen alátámasztják azt a feltételezést, hogy az adenovírus mint vektor egy új és figyelemre méltó eszközt kínál az idegrendszer nyugvó sejtjeinek genetikai módosításához, nagy fertőzőképessége, hosszú ideig tartó expressziója, széles gazdasejtspektruma és alacsony toxieitása miatt. Tehát az adenovírust be kell iktatni a klónozott géntermékek funkciójának tanulmányozásába, ezek fiziológiai és anatómiai összefüggését tekintve. Az a képessége, hogy megfertőzi a hippokampust (később tárgyaljuk), nagy jelentőségű az integrált jelenségek - ilyen a hosszú ideig tartó működőképesség - állatokban való tanulmányozása szempontjából.
Ezenkívül világosan kitűnik, hogy az adenovírus hatékony eszköz az idegen géneknek az agyba terápiás céllal való bejuttatásához. Az adenovírus-vektorok komoly lehetőséget teremtenek az idegrendszer betegségeinek génterápiájában, például degeneratív betegségek esetén a növekedési faktorok és neurotranszmitterek bevitele révén, és még inkább a megfelelő sejtekben a hibás gének helyettesítése révén. Viszonylag alacsony titerű adenovírus-vektorok is eredményesen tudnak idegen géneket átvinni jelentős mennyiségű agysejtbe anélkül, hogy kóros hatásokat váltanának ki. Az agysejtekbe beviendő idegen géneket tartalmazó rekombináns adenovírus-vektorok, dózisaik optimalizálása mellett, új utakat nyitnak számos genetikai és szerzett neurológiai betegség kezelésében, következésképpen más megoldást nyújtanak a gyógyszeres kezelés vagy a fetális szövetek agyi transzplantációja helyett.
Az adenovírusok, elsősorban a 2. vagy 5. típusú (Ad2 vagy Ad5) adenovírusok különösen előnyösek. Ezek viszonylag stabilak, könnyen tenyészthetők, és gyorsan (a víruscíklus körülbelül 30 óra) magas titereket eredményeznek, fertőzött sejtenként 104-105 plakk-képző egységet (pfu=plaque forming unit). Ezek a típusok nem onkogének. Virális genomjuk teljes szekvenciáját meghatározták [J. Chroboezek et al, Virology, 186, 280-285 (1992)], és molekuláris biológiájukat behatóan tanulmányozták. Számos mutánst, főként deléciós mutánsokat állítottak elő, amelyek nagyméretű fragmentumoknak a vírusba való beépítését tették lehetővé [K. L. Berkner, Biotechniques, 6, 612-629 (1988)].
Előnyös, ha a találmány szerint használt rekombináns vektorok hibás (defektív) adenovírusok, amelyeknek a genomja már nem tartalmazza azokat a nukleinsavszekvenciákat, amelyek a vírusnak a normálkörülmények között vele fertőzhető sejtekben (nem agysejtekben) való replikációjához szükségesek. Pontosabban, nem tartalmazzák az El szakaszt, beleértve a korai Ela szakaszt, amely a vírus replikációjához szükséges további korai transzkripciós egységeket aktiválja, továbbá az Elb szakaszt, amely a teljesen transzformált fenotípus kialakításában és a virális infekció folyamán a DNS-szekvenciák védelmében vesz részt, és amely az infekció későbbi szakaszában a virális folyamatok normál előrehaladásához szükséges.
Ugyancsak előnyös, hogy ezekből a vektorokból hiányzik az E3 szakasz, amely az in vivő sejtes immunitásban játszik szerepet, és teljesen nélkülözhető az in vitro növekedés szempontjából.
Előnyös mégis, ha a találmányhoz felhasznált rekombináns vektor minden olyan szekvenciát tartalmaz, amelyek az adenovírus kapszidképzéséhez szükségesek.
A promoter, amely a kívánt vagy a központi idegrendszer sejtjeiben termelt, kiválasztott polipeptidet kódoló szekvenciát szabályozza, lehet akár endogén, akár exogén, figyelembe véve a rekombináns vektor adenovirális részeit.
Bármelyik olyan homológ promoter előnyös, amelyet valószínűleg felismernek az ilyen adenovírusokkal fertőzött emberi vagy állati sejtek polimerázai, gyakorlatilag az RNS-polimeráz II. Különösen előnyös endogén promoter a 2. típusú humán adenovírus [M. Levrero et al., Gene, 101, 195-202 (1991)] erős fő késői promotere (major laté strong promoter=MLP). Egy másik használható promoter az adenovírus Ela szakaszának korai promotere. Ez utóbbi esetben az előnyös hibás adenovírus nem tartalmazza 5’-szakaszát, amely a korai promoterhez képest rendes körülmények között 5’-irányban helyezkedik el, és ekkor az Ela szakaszt helyettesítjük az idegsejtekbe bevinni kívánt nukleotidszekvenciával.
Az adenovírusok endogén promotereit más, heterológ vagy exogén eredetű, bárhol előforduló promoterrel is helyettesíthetjük, például:
- a Rous-szarkóma-vírus (RSV) hosszú ismétlődő végszakaszában (LTR=long terminál repeat) lévő promoter vagy a fent ismertetett LAT promoter,
- a citomagalovírus IE génjének egy promotere,
- indukálható MMTV promoterek [egér-emlőtumorvírus (mouse mammary tumorvírus=MMTV) eredetű promoterek] vagy metallotionin promoterek.
Más promotereket is használhatunk. Elsősorban a neurális és gliális promoterek az előnyösek, különösen olyan esetekben, amikor az adenovirális vektorba beépített nukleotidszekvenciával inkább az idegsejtek speciálisabb osztályait célozzuk meg. Megemlítjük például a következő promotereket, főként azokat, amelyek a neurotranszmitter-szintetizáló enzimeket kódoló génekben találhatók:
HU 219 304 Β
ΤΗ (tirozin-hidroxiláz)
CHAT (kolin-acetil-transzferáz)
TPH (triptofán-hidroxiláz)
GFAP (gliális fíbrilláris savanyú protein) (glial Fiblillary acidic protein)
Enoláz g (neuron protein marker)
Aldoláz C
A találmány olyan rekombináns vektorok előállítására alkalmas eljárásra is vonatkozik, mely eljárás abból áll, hogy a kiindulási vektorokba beépítjük azt a nukleotidszekvenciát, amelynek az expresszióját kívánjuk, és a megfertőzhető sejteket az említett vektorokkal transzformáljuk. Ahol a vektor teljes élő vírus, a rekombináns vírusok a sejttenyésztő táptalajból izolálhatok. Ha a rekombináns vektor hibás vírus, egy előnyös eljárás szerint, ezzel olyan transzformálható eukarióta sejtvonalat (előnyösen emberi vagy állati eredetű sejtvonalat) transzformálunk, amely maga is tartalmaz egy megkülönböztethető nukleotidszekvenciát. Ez a szekvencia képes az adenovírus-genom azon részét kiegészíteni, amely a vírus replikációja szempontjából lényeges, és amely az említett vektorból hiányzik. Előnyös, ha a kiegészítő szekvenciát az említett sejtvonal genomjába visszük be.
Az ilyen előnyös sejtvonalakkal kapcsolatban meg kell említenünk a humán embrionális vese eredetű úgynevezett „293 sejtvonalat”, amely genomjába integrálva tartalmazza az AD5 vírus genom 5’-szakaszának első 11%-át. Az Ad5 genomjának ez a darabja biztosítja, hogy a rekombináns vírusok ezen hibás szakaszban - e szakasz egy részének deléciója miatt - megfelelően kiegészüljenek. Hibás vírusok termelésére alkalmas eljárás leírását részletesebben tartalmazza az EP 185573 számú európai szabadalmi bejelentés (benyújtva: 1985. november 20-án).
Ilyen sejtvonalak transzformációja után a hibás rekombináns vírusokat szaporítjuk, izoláljuk és tisztítjuk.
Szükségtelen megemlíteni, hogy ugyanez az eljárás alkalmazható más hiányos adenovírusok előállítására, amelyekben a deléció nem a fent említett 5'-szakaszban jön létre, és magától értetődik, hogy az ilyen eljárásban használt sejtvonalaknak tartalmazniuk kell saját genomjukban az adenovírus genomból származó deletált szekvenciát, hogy lehetővé váljék ezáltal az ilyen hibás adenovírusok kiegészülése.
A találmány először bocsát rendelkezésre komoly megoldást arra, hogy injekcióval olyan sejteket - például az aktuális genetikai információt hordozó embrionális sejteket - juttassunk az agyba, amelyek a génterápiában a célsejtekben - elsősorban a posztmitotikus neuronokbán - meglévő metabolikus hiányosságok vagy hibák kijavítását célozzák. Mindez az adenovírusok jelentékeny fertőzőerejének a következménye, amely a megfelelő hibás adenovírus eredetű vektorban megmarad, és így e vírusok képesek szétszóródni az érintett neurális vagy idegszövetekben, miközben lényegében meg is maradnak a kiválasztott szöveten belül, ha speciálisan ebbe voltak beoltva, továbbá képesek a hosszú ideig tartó transzkripcióra, és a legtöbb esetben az ilyen adenovirális vektorok által az idegszövetbe bevitt nukleotidszekvencia expressziójára.
A nukleotidszekvencia, amelynek a központi idegrendszer sejtjeibe való bevezetésére törekszünk, bármilyen olyan szekvenciából állhat, amely e sejtek anyagcseréjével kölcsönhatásba lépő molekulákat képes szolgáltatni. Ezek a molekulák olyan kiválasztott antiszensz RNS-ekből vagy antiszensz oligoribonukleotidokból állhatnak, amelyek képesek hibás messzendzser RNS-ekkel reagálni, és így e hibás mRNS-ek további működését - ami a megfelelő betegségeket eredményezi - képesek blokkolni, például számos neuropszichiátriai betegségben, epilepsziában stb. Úgy tűnik, hogy ez a metodológia különös érdeklődésre tarthat számot az Alzheimer-szindróma kezelésében. Az antiszensz módszert használhatnánk - csak a példa kedvéért - egy βamiloid-prekurzor-blokád bevezetésére, hogy megelőzzük a szenilis plakkokban a β-amiloid-peptid felhalmozódását. Olyan antiszensz oligonukleotidot is fel lehetne használni, amely képes meggátolni az Alzheimerbetegségben szerepet játszó proteinek, például a TAU protein rendellenes foszforilációjában részt vevő enzimek expresszióját. Ugyancsak más eljárás szerint, a nukleotidszekvencia lenne az, amely eltávolítaná a specifikusan kötődő proteineket, önmaga pedig normálisan részt venne azon DNS- vagy RNS-szekvencia feldolgozásában, amelynek a transzkripcióját vagy expresszióját óhajtjuk meggátolni.
Az a nukleotidszekvencia, amelyet a központi idegrendszer sejtjeibe kívánunk bevezetni, olyan expressziós terméket kódolhat, amely biológiai tulajdonsággal rendelkezik. Az említett expressziós tennék képes lehet például (1) egy megfelelő hibás természetes polipeptidet tartalmazó olyan terméket kompenzálni, amelyet egy hibás megfelelő nukleotidszekvencia kódol, vagy (2) a megfelelő természetes endogénpolipeptidet tartalmazó termék célsejtekben való endogéntermelésének a hiányát kompenzálni, vagy (3) új terápiás hatásokat bevezetni a fertőzött sejtekbe. Hibás polipeptidet tartalmazó termékek lehetnek például a neurotranszmitter-szintetizáló enzimek és a növekedési faktorok. Például a Parkinson-szindróma esetében (amelyet a dopaminergsejtek sebezhetősége jellemez) lokális DOPA (3,4-dihidroxi-fenilalanin) vagy dopamintermelést lehet elérni tirozinhidroxilázt vagy növekedési faktort - ilyen a BDNF (brain derived neurotrophic factor=agyi eredetű neurotrof faktor) - kódoló cDNS kifejeződése révén, ami kedvező lehet a dopaminerg neuronok túlélése szempontjából. Hasonló a helyzet az Alzheimer-szindrómánál, ahol az egyik hiányzó neurotranszmitter az acetil-kolin, amelyet a kolin-acetil-transzferáz szintetizál. Ezenfelül az NGF (nerve growth faktor=idegnövekedési faktor) tudná megelőzni a kolinerg neuronok degenerációját.
Egy másik potenciálisan hasznos kifejezendő faktor a CNTF (ciliary neurotrophic factor=ciliáris neurotrof faktor), amely megelőzheti a neuronok elhalását. A CNTF az agyban is jelentős hatást fejt ki, blokkolja például a perifériás idegek romlását (amely valószínűleg diabéteszben szenvedő betegekben indukálódik). További trofikus faktorok - amelyeknek a kifejeződését meg lehet kísérelni - például a következők: IGF, GMF, aFGF, βΕΟΕ, NT3 és NT5.
HU 219 304 Β
Növekedési faktorok termelését általában olyan betegek idegsejtjeiben indíthatjuk meg, akik neuropátiáktól, hűdésektől szenvednek, akiknél gerincvelő-sérülés, miotrofiás laterális szklerózis, Huntington-chorea, Alzheimer- és Parkinson-kór, valamint központi bénulás (little-kór) áll fenn. Más lehetőségek mellett, az epilepsziát a GABA (gamma-amino-vajsav) neurotranszmitter központi idegrendszerben való helyi termelésével - a glutaminsav-dekarboxiláz expressziójának eredménye - lehetne kezelni.
A találmány különösen lényeges az öröklött betegségek kezelésére használt olyan készítmények előállítása szempontjából is, amelyek a mutáns gén hibás vagy hiányos termékét befolyásolják: a lizoszomáiis enzimeket a lizoszomáiis betegségekben [például: hexóz-aminidázok a Tay-Sachs és Sandhoff-szindrómában, aril-szulfatáz a metakromatikus leukodisztrofiában, glükocerebrozidáz a Gaucher-szindrómában, b-glükuronidáz a mukopoliszacharidózisban és a HGPRT (hipoxantin-guanin-foszfo-ribozil-transzferáz) a Lesh-Nyhan-szindrómában stb...]. Az öröklött progresszív neurondegenerációkat a betegséget okozó gén normál változatának adenovírus-vektorok révén való átvitelével kezelhetjük, vagy - mint előbb tárgyaltuk - növekedési faktorok helyi termelésének megindításával. Kimutatták például, hogy a CNTF-termelés lelassítja egerekben a progresszív motoneuron degenerációt (pmd) [Sendtner et al., Natúré, 358, 502-504 (1992)], megfigyelték, hogy patkánynál, öröklött retinadisztrofiában az aFGF ugyanilyen hatással volt a fotoreceptor degenerációjára [Faktorovich et al., Natúré, 347, 83-86 (1990)]. A szerzett gerincvelő-betegségeknél - ilyen a gyakori és mindig halálos miotrof laterális szklerózis (ALS=Amyotrophic Lateral Sclerosis) - talán ugyanígy hasznos lehetne a CNTF lokális termelése, mint ahogyan a motoneuronok védelménél is jó hatásúnak bizonyult.
Az öröklött diszmielinizációs betegségeken szintén lehetne javítani úgy, hogy a mielinszintetizáló sejtekbe adenovírus közvetítésével gént vinnénk be.
Végül a potenciális terápiás szerek bizonyos más típusait is elő lehetne állítani a központi idegrendszerben, így például enkefalinokat az erős fájdalmak csillapítására, például rákos betegekben.
A találmány továbbá a rekombináns adenovírusvektorokat tartalmazó gyógyszerkészítményekre is vonatkozik, amely vektorok az előbbiekben meghatározott szekvenciákat tartalmazzák olyan gyógyszerészetileg elfogadott hordozóval társítva, amely a kiválasztott alkalmazási módhoz, például az aktuális idegszövetben előállított vírusszuszpenzió közvetlen in situ alkalmazásához megfelelő, vagy - bár a legkevésbé előnyös, főként, ha az adenovírus-vektor olyan promotert is tartalmaz, amely szelektíven működik a meghatározott idegszövetben vagy sejtekben - az általánosan használt módon, például intravénásán adjuk be.
A találmány nem korlátozódik az adenovírus-vektorok előbb említett terápiás felhasználására. Az adenovírus-vektorok, erős fertőzőképességüknek köszönhetően, felhasználhatók az idegsejtek meghatározott populációinak in vitro vizsgálataiban, például egy promoter kapacitásának tanulmányozására (amelyet ezután megfelelő „marker”-hez - ilyen a b-gal - kötünk), hogy vajon a szóban forgó idegsejtek polimerázai felismerik-e. Ezeket az adenovírus-vektorokat felhasználhatjuk még arra, hogy kimutassuk vagy kiértékeljük a rekombináns vírus (a nukleotidszekvencia kifejeződése az ilyen sejtekben egy működőképes promoter szabályozása alatt történik) kölcsönhatását az idegsejtek egy adott populációjával vagy egy összetettebb idegszövettel. Egy ilyen kiértékelés vagy kimutatás például arra irányulhat, hogy lokalizálja az összetett szövet azon sejtjeit, amelyek receptort hordoznak a vírus számára. A kimutatáshoz bármelyik megfelelő klasszikus jelzési módszer használható. Használhatunk például jelzett antitesteket a vizsgált nukleotidszekvencia expressziós termékének a kimutatására. E vizsgálatoknak jelentős jövője lehet a neuroanatómia területén.
A találmány szerinti rekombináns vektor egy olyan módszerben is felhasználható, amelyben egy kiválasztott polipeptidet kódoló nukleotidszekvencia transzkripciós terméke vagy expressziós terméke egy állat központi idegrendszerének sejtjeiben - például az agy és gerincvelő sejtjeiben, elsősorban a neurális, glia- vagy ependymasejtekben - fejti ki hatását, vagy ezekben termelődik, és az említett állatban vizsgáljuk az észlelt fiziológiai és viselkedésbeli módosulásokat, amelyeket az említett transzkripciós termék vagy az említett expressziós termék indukált.
Például a szeptohippokampális rostköteg sérülése esetén, amely kimeríti a hippocampusban az acetilkolint, lehetőség nyílna a kolin-cetil-transzferázt (CHAT) kódoló gén hippocampusba való bevitele hatásának a tanulmányozására. Ennek a génnek a célzott bevezetése a kolinergrostok (amelyeket a sérülés vágott el) belsejében megindíthatja a rendelkezésre álló acetilkolin mennyiségi növekedését, következésképpen megszüntetheti hiányát. A hiányt a memorizálási viselkedési vizsgálatokkal állapíthatjuk meg. Például az „uszodába” dobott egerek meg tudják tanulni, hogy újból hogyan találják meg azt a platót, amelynek a segítségével kimenekülhetnek a vízből (Morris-féle uszoda). Azok az állatok azonban, amelyekben a septo-hippocampus rostkötegét károsodás érte, ennél a műveletnél nagy hátrányban vannak. Hogy az acetil-kolin-termelés a génexpresszió következtében megnövekedett-e, abból ítélhető meg, hogy az állatok újból könnyen meg tudják találni a platót.
Egy másik példa szerint, a találmány lehetővé teszi a motoros megnyilvánulásban mutatkozó zavaroknál - amelyet a striatum denervációja okoz, különösen a középagy dopaminerg belsejének (substantia nigra) sérülés esetén - a kompenzáció fokának az analízisét. A tirozinhidroxilázt (TH) kódoló gén bevezetése a striatumba ki tudja javítani a hiányt. A kompenzáció a patkányok rotációs tesztben való viselkedésének a tanulmányozásával állapítható meg: az egyik oldalon megsebzett állatok csak repetitív módon forognak (percenként több mint tíz forgás), ha apomorfminjekciót kapnak. Ebben a viselkedési tesztben állapítható meg a dopamintermelés (amely a TH gén bevezetéséhez kapcsolódik).
HU 219 304 Β
Egy további példa mutatja, hogy a találmány más esetekben is elősegíti az elektrofizikai és viselkedési vizsgálatokat. Például a háti gerincvelőszerv, amely a nociceptív stimulációhoz kötött információkat közvetíti (fájdalomcsatomák), érzékeny morfinra, amely aktivitás csökkenését okozza. Egy endomorfinkódoló gén bevezetése a gerincvelőbe előidézheti ennek az anyagnak a szekrécióját, amely - mint a morfin - hatást gyakorol ezekre a sejtekre. Egy ilyen hatás viselkedési tesztekkel (az állatok reakcióküszöbe nociceptív stimulációra) értékelhető ki, valamint magának a gerincvelő neuronjain végzett elektrofiziológiai vizsgálatokkal. E sejtek aktivitásának a megfigyelése lehetővé teszi az átvitt gén expressziója által indukált változás értékelését.
A találmány által nyújtott lehetőségeket a későbbiekben szemléltetjük, ugyanakkor példák leírásával, amelyeket a jelen leíráshoz csatolt ábrák részben alátámasztanak, nem kolátozzuk a találmány oltalmi körét. Elsősorban az Ad.RSVb-gal használható sokat ígérő eszköz gyanánt az agy speciális területein a neuron- és gliamorfológia analízisénél, ugyanis az injekció helyén a sejtek Golgi-szerű festődését teszi lehetővé. Az axonok enzimmel való feldarabolása további módozatokat nyújt az elkülöníthető neuronpopulációk kihatásainak tanulmányozásához. Vagy megfordítva, a vírus felvétele a terminálok által és ezt követően visszairányuló transzportja a neuron sejttest felé, lehetővé teszi, hogy az afferens idegpályák egyes csoportjait egy speciális területhez rendeljük.
Ennek a technikának a fő előnye a neuroanatómia számára abban van, hogy az X-gal festés könnyen kombinálható minden más jelzési technikával, főként immunkémiai technikákkal. A vektorok használata az nls(nuclear localization signal) szekvencia elhagyásával, javíthatja egy ilyen technika eredményességét.
A adenovirális vektor alapul szolgál továbbá az RSV LTR promotert helyettesítő - tekintetbe véve a különböző idegsejt-populációkat - más promoterek hatásainak tanulmányozásához.
A találmányt az alábbi, nem korlátozó jellegű példákkal közelebbről ismertetjük.
1. példa
Az Ad.RSVb-gal jelű, replikációhibás adenovírust használtuk, amely egy magra irányuló β-galaktozidázt (b-gal) fejez ki a Rous-szarkóma-vírus hosszú ismétlődő végszakasz (RSV LTR) promoter által szabályozottan [L. D. Stratford-Perricaudet, I. Makeh, M. Perricaudet, P. Briand; J. Clin. Invest., 90, 626 (1992)]. Az említett vektorban az SV40 nls (nuclear localization signal) gondoskodott a vektor sejtmagokhoz történő irányításáról. Vizsgáltuk, hogy a vektor képes-e megfertőzni a ganglion cervicale superiusokból (superior cervical gangba=SCG) származó szimpatikus neuronok és a szimpatikus asztrociták primer tenyészeteit. A ligái aktivitását hisztokémiai módszerrel tettük láthatóvá, amikor is szubsztrátumként 5-bróm-4-klór-3-indoΙίΙ-β-D-galaktozidázt (X-gal) használtunk [J. R. Sanes, J. L. Rubinstein, J. F. Nicolas; Embo. J., 5, 3133 (1986)]. Az antimitotikus szer jelenlétében tenyésztett
SCG alkalmas eszközül szolgál arra, hogy tiszta és homogén neuronkészítményt kapjunk [L. D. Stratford-Perricaudet, M. Perricaudet; Humán Gene Transfer, (szerkesztő: O. Cohen-Haguenauer, M. Boiron;
J. Libbey; Eurotext Ltd., 1991) 51. oldal].
Tehát az Ad.RSVb-gal adeno vírussal való inkubálás után a szimpatikus neuronokbán és asztrocitákban a b-gal expressziója a következőképpen megy végbe.
Kétnapos Wistar-patkányokból eltávolítjuk az SCG-t, szétválasztjuk, 16 mm-es kollagénnel bevont lemezekre visszük, és az előbb említett „Humán Gene Transfer” (1991) című kiadványban leírt módon tenyésztjük. A tenyészethez az első hét folyamán citozinarabino-fúranozidot (10 μΜ) adunk, hogy megakadályozzuk a ganglion eredetű nem idegsejtek proliferációját. 6 nap múlva a sejttenyészeteket vagy kontrollként csak a táptalajt, 106 plakk-képző egység (pfu) Ad.RSVb-gal vírussal oltjuk be. 24 óra múlva a vírust eltávolítjuk, és a sejteket 2 napon át a táptalajban hagyjuk. A sejteket mossuk, paraformaldehiddel fixáljuk, majd a b-gal-aktivitást hisztokémiai festéssel mutatjuk ki [lásd előbb, J. R. Sanes, J. L. Rubinstein, (1986)].
napig tartó tenyésztés után a következő megfigyeléseket tettük: látszólag minden sejt b-gal-pozitív volt, nyilvánvaló toxikus hatás vagy morfológiai változás nélkül. Ha beoltatlan párhuzamos tenyészetben végeztük a festési reakciót, pozitívan jelzett sejteket nem észleltünk.
Asztrocitákban dúsított patkányhippocampus primer szövettenyészetben is vizsgáltuk az adenovírus fertőzőképességét. Az oltás a sejtek körülbelül kétharmad részében eredményezett kék magfestődést. A b-gal-pozitív sejtek asztrocitákként való azonosítását úgy igazoltuk, hogy további festést végeztünk gliális fibrilláris savanyú protein (GFAP=glial fibrillary acidic protein) elleni antitesttel.
A vizsgálatot pontosabban a következőképpen végeztük. Dúsított asztrocita primer tenyészeteket készítettünk újszülött patkány hippocampus szövetből McCarthy és DeVellis [K. D. McCarthy, J. De Vellis; J. Cell Bioi., 85, 890 (1980)] leírása szerint. A sejteket 35 mm átmérőjű műanyag csészékre vittük, ahol 5 napig tenyésztettük Dulbecco által módosított, kiegészített Eagle táptalajban (DMEM). Minden csészét 2 μΐ adenovírus-oldattal (titer: 108 pfu/ml) oltottunk be, majd 24 óra múlva a sejteket mostuk, paraformaldehidben fixáltuk. A b-gal kifejező sejteket X-gal hisztokémiai vizsgálat alkalmazásával analizáltuk. Megfigyeltük, hogy a két jelzés egymás fölé helyeződött (nem mutattuk be).
2. példa
Az adenovírus alkalmazhatóságát agysejtek in vivő fertőzésére számos jellemző struktúrában vizsgáltuk meg.
Tizenhét hím Wistar-patkányba (10 hetes korú) mély anesztéziában 1010 pfú/ml titerű nagymértékben tisztított vírust tartalmazó 1-5 μΐ táptalajt oltottunk sztereotaxis berendezésben vagy a hippocampusba vagy a substantia nigrába. Az állatokat a beoltás után
HU 219 304 Β
1, 2, 3, 5, 7, 30 és 60 nap múlva leöltük. A pozitív sejtekben a b-gal-aktivitást hisztokémiai módszerrel mutattuk ki, X-gal-szubsztrátum használatával és protein elleni antitesttel [az antitest egy affinitással tisztított bgal elleni nyúl IgG frakció volt (Cappel, 1:800 hígítás), amelyet azután egy sztreptavidin-biotinezett peroxidázkomplexhez (Amersham) kötöttünk diaminobenzidinnel, mint kromogénnel, nikkellel aktiválva]. Az utóbbi módszer érzékenyebb, és bizonyos esetekben kimutatta a b-gal-t finom citoplazmatikus folyamatokban is, ami az átvitt gén intenzív expressziójának tudható be.
Mindegyik oltott állat magas b-gal-aktivitást mutatott. Az expressziót korán, az oltás után már 24 óra múlva ki tudtuk mutatni, de fennmaradt a 2 hónap múlva vizsgált állatokban is. A vírus diffúziója erősebb volt a hippocampusban, mint a substantia nigrában, és szétterjedt az egész dorzális hippocampusban. A substantia nigrában az infekció teljes képe korlátozottabb volt, és egy mediolaterális irány mentén oszlott el. Ez a különbség valószínűleg visszatükrözi a vírusnak azt a hajlamát, hogy inkább az alacsony tapadóképességű olyan szövetekben szóródjon, mint a fissura hippocampalis és mint a gyrus dentatus szemcsesejtrétege és az ezt körülvevő szövetek közötti határréteg.
A hippocampusban a fertőzött terület kiterjedése az alkalmazott vírusoldat térfogatával korrelált. A hippocampusba való oltás után a 3. és 7. nap között elölt patkányokban a fertőzött terület általában 1 -4 mm3 * * * *-t tett ki, 3-5 μΐ beoltott vírus (1010 pfu/ml) esetén. Érdekes módon a vizsgálati idő folyamán a hippokampális metszetek gondos vizsgálata a jelzés mintázatában változást mutatott ki. Míg az oltás utáni első hét alatt csak csekély különbségeket észleltünk, 1 hónap múlva a jelzett sejtek eloszlásában jelentős átalakulás ment végbe. Ez az új mintázat 2 hónapig megmaradt. Ebben a hosszú ideig tartó mintázatban a b-gal-pozitív sejtek eloszlása kevésbé volt diffúz, és úgy tűnt, hogy egy meghatározott sejtrétegre korlátozódik.
A beoltott állatokban nem észleltünk nyilvánvaló toxikus hatást, mindegyik túlélte az oltást szemmel látható viselkedési rendellenességek nélkül. A vírussal fertőzött agy vizsgálata kimutatta, hogy az oldalkamra (ventriculum laterális) nem nagyobbodott meg, és a struktúrák sejtszerkezete nem bomlott fel. Az egyetlen észrevehető változás egy helyi szövetelhalás és reaktív gliosis volt, amely az oltás helyére korlátozódott. Ez a jelenség túlnyomórészt magának az injekciónak tudható be, ugyanis hasonló hatást figyeltünk meg a fiziológiás konyhasóoldattal oltott állatoknál is. Végül a hippokampális metszetek Nissl-festéssel sejtszinten végzett analízise sem sejtveszteséget, sem citolízisre utaló bizonyítékot nem tárt fel sem a piramissejtrétegekben, sem a gyrus dentatus szemcsesejt rétegében.
3. példa
A megelőző eredményekből leszűrhető, hogy az adenovírus képes megfertőzni az agysejteket. A következő kísérlet részletesebben szemlélteti a neuronok in vivő fertőzhetőségét.
Gliasejteket és neuronsejteket fertőztünk Ad.RSVbgal adenovírussal közvetlen in vivő injekcióval. A mikroglia sejtekben b-gal expressziót immunhisztokémiai módszerrel mutattuk ki az oltás helyéhez közeli területen egy olyan patkánynál, amely a leölés előtt 5 nappal kapott intrahippokampális injekciót. Az immunhisztokémiai reakciót nikkellel aktivált peroxidázzal végeztük és fluoreszceinnel konjugált második antitesttel.
Röviddel az injekció után sok b-gal-pozitív sejt tipikus mikroglia sejt morfológiát mutatott. Ezek a kis sejtek a sejttestről körös-körül kinyúló, erősen elágazó finom nyúlványokat mutatnak. Bár 1 héten át a mikroglia sejtek képezték a b-gal kifejező sejtek nagy részét, számuk drasztikusan csökkent az injekciót követő hosszabb idő folyamán. A korai időpontokban kettős festéssel, X-gal szubsztrátum használatával és asztrogliális gliális fibrilláris savanyú protein (GRAP=glial fibrillary acidid protein) elleni antitest segítségével más fertőzött sejtekről kimutattuk, hogy asztrociták (az eredményeket nem mutatjuk be).
Mindkét beoltott agyi struktúránál meggyőző bizonyítékot találtunk arra, hogy néhány fertőzött sejt neuron volt. A substantia nigra esetében a b-gal jelenlétét a dopaminergsejtekben egy tirozin-hidroxiláz (TH) - a katekolaminerg neuronok klasszikus markere - ellenes antitest használatával tudtuk bizonyítani. Nagyobb nagyítással világosan látszott, hogy a TH antitestekkel jelzett sejtek kék sejtmagot is mutattak. Ezek a sejtek a bgal-pozitív sejtek körülbelül 50%-át tették ki a fertőzött dopaminerg sejtállományon belül. A hippocampusban számos jelzett sejtet kétségtelenül mint neuront azonosítottunk mind morfológiai, mind anatómiai jellemzők alapján (1. ábra). Néhány sejtben a festés Golgi-szerű képet mutatott a b-gal diffúziójának eredményeként, és ez az enzim nagyon intenzív expressziójának tudható be. Ezt a mintázatot jórészt a 48. órától számított 1 hétig figyeltük meg. Piramissejteket, szemcsesejteket és hilus intemeuronokat (pyramidal neurons, granule cells and hilar intemeurons) láttunk a CA1 piramissejtrétegben, a szemcsesejtrétegben és a gyrus dentatus hilusában. Ez utóbbi sejtek könnyen azonosíthatók a hippocampus jellemző sejtszerkezete miatt, amely megkülönböztethetően elkülönített és réteges sejtalcsoportokból áll. Ritkán, hosszú festett nyúlványokat figyeltünk meg a sejttesttől több mint 400 pm távolságra, ami ezeknek a sejteknek idegi természetét erősíti meg. Ezenkívül láttuk, hogy több óriás visszeres csomó fut át a hiluson, ami azt jelenti, hogy a puha rostok is jelölődtek.
Mint fent kihangsúlyoztuk, az oltás után 1 vagy 2 hónappal, mindegyik leölt patkánynál a pozitív b-gal sejtek eloszlása és száma jelentősen különbözött a korábbi időpontokban megfigyeltektől. A b-gal-pozitív sejtek eloszlását a gyrus dentatusban az Ad.RSVb-gal adenovírussal való oltás után 1 hónappal, X-gal hisztokémiai vizsgálattal értékeltük. Azt találtuk, hogy a beoltott hippocampusban a kékre festódött sejtek a bal oldali gyrus dentatusban koncentrálódtak, összehasonlítva a nem oltott ellenkező oldallal (2. ábra; skálabeosztás 1 mm). A fetőzött sejtek elhelyezkedését a gyrus
HU 219 304 Β dentatusban immunhisztokémiai b-gal kimutatással igazoltuk (festés peroxidáz plusz nikkel használatával). Nagy nagyításban (40x) a gyrus dentatus szemcsesejt rétegében nagy számban sűrűn összezsúfolódott b-gal jelzett sejtmagok voltak láthatók (3. ábra, skálabeosztás 300 pm).
Abból a molekularétegből, amely az oltás után már rövidebb időn belül erősen fertőzött volt, eltávolítottuk a festődött sejteket. Krezil-ibolyával utánfestett metszeteknél (az adatokat nem mutatjuk be) azt találtuk, hogy a b-gal-pozitív sejtek a szemcsesejtréteg sejtjeivel estek egybe, és pozitív sejteket nem lehetett látni a réteg legbelső részében, amely a kosársejtek nagy részét tartalmazza és kevés gliasejtet. A 2 hónap múlva leölt patkányban a kék színeződés kifejezetten a szemcsesejtrétegben koncentrálódott.
4. példa
A következőkben ismertetett kísérletek eredményei ugyancsak azt mutatják, hogy az idegsejt eredményesen fertőzhető adenovírussal.
Módszerek:
LacZ gént tartalmazó adenovírus-vektorokat szerkesztettünk már előbb leírt eljárások szerint [lásd előbb, Stratford-Perricaudet et al., (1990)]. Tizenhárom kifejlett Sprague-Dawley-patkányt (Charles River, Franciaország) klorál-hidráttal (400 mg/kg; ip.) érzéstelenítettünk, majd az állatokat sztereotaxis berendezésbe helyeztük. Vírusszuszpenziót (3,3χ10-10Η pfu/ml) injektáltunk Hamilton-fecskendővel (10 pl, összesen 3,3 χ 108-l9 pfú) 10 percen át a XII. idegmagba (nucleus) (n=6) vagy az előagy különböző területeibe (n=7). Négynapos túlélés után a patkányokat újból érzéstelenítettük, és transzkardiálisan 4%-os paraformaldehiddel - 0,1 M foszfátpufferben, pH 7,4 - perfúndáltunk. A központi idegrendszert eltávolítottuk, 4 órán át utófixálást végeztünk, majd 30%-os szacharózban fagyasztottuk egy éjszakán át. Kriosztátban paraszagittális metszeteket (vastagság: 48 pm) készítettünk. Minden negyedik metszetet 4-12 órán át 28-30 °C-on X-gal színezékkel inkubáltunk, az előzőekben leírtak szerint [J. R. Sanes et al., (1986)]. Három patkánynál az X-gal kezelt metszeteket foszfátpufferben öblítettük, majd a továbbiakban klasszikus immunkémiai technikákkal, Vectastain-készletekkel (Vector Labs) kezeltük vagy GFAP elleni nyúl polikonális antitest (1/500) vagy az OX-42 egér monoklonális antitest használatával, amely specifikusan festi a patkány központi idegrendszerben a mikrogliasejteket. A metszeteket zselatinezett tárgylemezre vittük, és minden második metszetet krezil-ibolyával utánfestettünk mielőtt végül toluolból fedőlemezzel lezártuk.
A 4. ábrán a patkányagy különböző sejtpopulációiban a fent említett adenovírus injekció után a b-galaktozidáz hisztokémai festésének mikrofotói láthatók. Az a. és b. festődést a tizenkettedik (XII.) idegmagba (nukleuszba) való injekció után figyeltük meg. A XII. nukleuszban gyakorlatilag minden neuron megfertőződött, a festődés minden neuronnyúlványra, beleértve az axonokat (nyíl az a. képen), kiterjedt, és ez „Golgiszerű” megjelenést adott a sejteknek. Néhány fertőzött sejtet asztrocitaként azonosítottunk (nyílhegyek) a barna reakciótermék révén, ami a GFAP-vel szembeni immunreaktivitást mutatja. A d. képen egy intraventrikuláris injekciót követően, az ependymasejtek (ep) festődése látható. Az a., b. és d. metszeteket krezilibolyával utánfestettük.
Az alábbiakat figyeltük meg.
Az oltás nem okozott látható mellékreakciókat az állat egészségében és viselkedésében az oltás után 60 napig tartó megfigyelés alatt (a leghosszabb vizsgálati idő). Mindegyik esetben a sejtek nagy száma festődött hisztokémiailag. Az idegsejtek, beleértve a neuronokat, megfertőződtek (4a. és 4b. ábra), és a gliasejteket asztrocitákként (4c. ábra) vagy mikrogliasejtekként (nem láthatók) azonosítottuk a kettős festéssel végzett kísérletekben, specifikus immunkémiai markerek használatával. Ha az injekciók célja a ventrikuláris rendszer volt, az ependymasejtek sokasága fejezte ki a gént (4d. ábra).
Jelzett sejteket az agyparenchimában főként a tű nyomától 500-1000 pm-en belül találtunk. Úgy tűnik, hogy a fertőzött sejteket tartalmazó terület pereme tekintetbe veszi az anatómiai határokat, például a nagyrostos idegpályákat vagy lemezeket (lamellák). Azok az injekciók például, amelyek a XII. nukleuszt (idegmagot) vették célba (4a. és 4b. ábra) gyakorlatilag a nukleuszon belüli összes neuron teljes és intenzív festődését okozták, míg a körülvevő területek csak elszórtan tartalmaztak fertőzött sejteket. Ehhez hasonlóan a kamrába adott injekciók után, több milliméteren keresztül, fertőzött ependymasejteket figyeltünk meg, míg a szomszédos idegszövet egyáltalán nem tartalmazott festődött sejteket (4d. ábra). Valószínű tehát, hogy az injekció helyén a b-galaktozidáz kifejező sejtek topográfiája megfelel a vírus partikukák szöveten belüli korlátozott szóródásának, és az anatómiai határok, így például a nagyrostos idegpályák vagy a glia limitans, megakadályozzák a diffúziójukat.
5. példa
A tűnyom körüli festődött sejteken kívül - ahol a vírusrészecskék endocitózisa hasonló volt a perikariális szinten megfigyelt endocitózishoz - olyan neuroncsoportok is megfestődtek, amelyek axonnyúlványokat bocsátottak ki az injekciós területre, mint például a substantia nigra neuronjai a striatumba való injekció után (5b. ábra).
Az 5. ábra tulajdonképpen olyan mikrofotókat mutat be, amelyek a striatumba adott adenovírus injekció után b-galaktozidáz hisztokémiai festést mutatnak. A módszerek a 4. példában ismertetett vizsgálatokkal azonosak voltak, (a) Az injekció helyét környező sejtekben lévő reakciótermék. Reakciótermék főként a nukieáris-perinukleáris területen volt látható, és intenzitása a nagyon gyengétől (nyílhegyek) az erősig változott, a substantia nigrában (sn) a neuronokba és a ventrális tegmentális területre (vta=ventral tegmental area) terjed ki, amelyek a virális vektort a striatumtól visszafelé szállították (20-szoros nagyítás).
HU 219 304 Β
A nigra sejtekben a festődés nukleáris-perinukleáris helyzete, valamint a nigro-striatalis axon pályában az erős festődés hiánya arra mutat, hogy inkább a vírusrészecskéket és nem az enzimet vették fel az axon termináljai, és szállították vissza a striatumból a substantia nigrához. Ezzel szemben nem észleltünk biokémiai festődést azokban a neuronokbán, amelyek axonjai keresztezték az injekció helyét (de nem végződtek benne), és ebből arra lehetett következtetni, hogy vírusrészecskéket nem kebeleztek be endocitózis révén az átmenő axonok.
6. példa
Az előző eredmények megerősítik, hogy az idegsejtek nagyon erősen fertőződnek adenovírussal. Ezt az alábbiak szerint végzett kísérletek is igazolják.
Módszerek: 3,3 χ 10 pfu/ml titerű szuszpenziót injektáltunk közvetlenül vagy az oltás előtt fiziológiás konyhasóoldattal hígítva 10 patkány agyába. A további módszerek megegyeztek a 4. példában leírtakkal, kivéve, hogy a metszeteket koronális síkban (coraonal pláne) készítettük.
A különböző hígítású adenovírus-szuszpenziók talamuszba való oltása után 1 héttel készített mikrofotók a következő eredményeket mutatják (a metszeteket krezil-ibolyával utánfestettük). (a) 3,3 χ 10 pfu/ml vírusszuszpenzióból 10 μΐ (összesen 3,3 χ 108 pfu) beoltása után citolítikus hatást figyeltünk meg, továbbá sejtveszteséget és gliosisos területeket (a nyilak a vírus injekció által okozott sejtpusztulást mutatják; 20-szoros nagyítás; X-gal-lal nem kezelt metszet, (b) Összesen 3,3 xlO5 pfu injekciója utáni festődés. Több ezer sejt még mindig kifejezi a gént, ezek főként nukleáris-perinukleáris festést mutatnak, kivéve néhány rövid neuritet (nyílhegy). Nem látható citolítikus hatás. (200-szoros nagyítás), (c) 3,3 χ 103 pfu injekciója utáni festődés. Kevés sejt még mindig kifejezi a gént (nyílhegyek) egy kis területen, amely megfelel a tűhegynyomnak. Nincs nyilvánvaló citolítikus hatás (400-szoros nagyítás).
Magas titerű vírusszuszpenziókkal való oltás után a sejtek jelentékeny része fertőződött, de sok sejt fertőződött akkor is, ha sokkal alacsonyabb titereket használtunk. Azokban a patkányokban, amelyeket 10 μΐ 3,3 χ 107 pfu/ml titerű (maximálisan 3,3 χ 105 fertőző részecske) szuszpenzióval oltottunk, több ezer idegsejt fejezte ki a LacZ gént még 8 nappal az oltás után is (6b. ábra); alacsony, mintegy 3300 pfu titerű injekciók közel 100 sejt festődését eredményezték (6c. ábra). A jelzés intenzitása egy másik bizonyítéka az idegsejtek kiváló fertőzhetőségének. Amikor magas titerű vírusszuszpenziót használtunk (109 pfu/ml titemél magasabbat), a festődés intenzitása rendszerint nagyon erős volt az injekció helye körüli területen, ahol a sejtek a vírusrészecskék legnagyobb koncentrációjával érintkeztek. A b-galaktozidázhoz adott nls-szekvencia ellenére a jelzés olyan intenzív volt, hogy az nemcsak az egyes sejtek magjára korlátozódott, hanem bediffundált a citoplazmába és a nyúlványokba (például a neuronok dendritéibe és axonjaiba), ami a sejtek teljes „Golgi-szerű” festődését okozta (6a., b. és 5a. ábra). Ezzel szemben, az injekció helyének peremén elhelyezkedő legtöbb sejtben és a retrográd módon fertőződött sejtekben csak a nukleuszok voltak jelzettek (5a., b. ábra). Hasonlóan, az enzim magban való elhelyezkedése volt az általános, ha alacsony titetű vírusszuszpenziókat alkalmaztunk (6b., c. ábra).
Egyetlen idegsejt - különösen egy neuron - masszív mennyiségű vírusrészecskét képes endocitózis révén bekebelezni. Ez a nagyfokú fertőzhetőség a legvalószínűbb magyarázat a citopatogenitásra (neuronpusztulás, gliózis, vaszkuláris gyulladásos válasz és szövetveszteség jellemzi), amelyet a magas titetű szuszpenziók oltásakor az injekció helyén megfigyeltünk (6a. ábra). Az alacsony titetű vírusszuszpenzióknál a citopatogenitás nyilvánvaló hiánya (<107 pfu/ml) alátámasztja ezt a feltevést. Nagyon valószínű tehát, hogy a citopatogenitás az injekció helyéhez egészen közel elhelyezkedő sejtek által endocitózissal bekebelezett roppant mennyiségű vírusrészecskével függ össze.
7. példa
Az adenovírus-fertőzésnek nincs szisztémás citopátiás hatása, ugyanis az oltás után 45 nappal még jól működő, LacZ gént kifejező idegsejteket figyeltünk meg. Kilenc patkányt oltottunk be, és az injekció után minden második héten leöltünk (n=3) egyet. A 4. példában leírt sebészi és szövettani módszereket alkalmaztuk, kivéve, hogy a metszeteket a koronális síkban készítettük. A mikrofotók b-galaktozidáz hisztokémiai rakcióterméket mutattak egy olyan patkányban, amelyet 45 napig élve hagytunk a XII. idegmagba (XII.) adott adenovírus injekció után. Néhány sejtben még kifejeződött a gén, amint ezt a nukleáris-perinukleáris hisztokémiai festődés kimutatta. Ezek között voltak motoneuronok is, ahogy ezt a 7. ábra szélén lévő kisebb kép szemlélteti (krezil-ibolyával utánfestve). Néhány axon is tartalmazott enzimet (nyíl) (a 7. ábra 40-szeres nagyítású, a betétkép 1000-szeres nyagyítású).
Ezek az eredmények bizonyítják, hogy a központi idegrendszer sejtjeibe; köztük a neuronokba, eredményesen lehet nagyszámú replikációhiányos adenovírust beoltani, amely ezután kifejezi az átvitt idegen gént.
A találmány kihatása a génterápiára jelentős. Jóllehet a találmány, mint előbb említettük, arra törekszik, hogy arra az esetre, amikor egy betegbe, akinek a sejtjei genetikailag hibás gént hordoznak, és az említett genetikai hiba kompenzálására főként embrióból származó nukleinsavszekvenciát tartalmazó teljes idegsejteket ültetnek át, egy más megoldást biztosítson, magától értetődik, hogy az ilyen átültetési technikákra a továbbiakban még lehet találni tökéletesebb megoldást. Pontosabban, az átültetendő sejteket fel lehet „dúsítani” a kívánt nukleinsavszekvenciával, vagy el lehet látni ezekkel úgy, hogy a sejteket in vitro transzformáljuk egy, a kívánt nukleinsavszekvenciát tartalmazó adenovírus-vektorral, még mielőtt ezeket a sejteket a sejtterápiában már használt technikáknak megfelelően átültetnénk. Ez a tökéletesítés különösen jelentős lehet olyan neuronok primer tenyészeteinek esetében, amelyek nem mentek át változáson.
HU 219 304 Β
8. példa
Ez a példa a humán tirozin-hidroxiláz (hTH) cDNS-t kifejező rekombináns hibás adenovirális vektor AdLTR.hTH - szerkesztését ismerteti.
Az AdLTR.hTH adenovírus szerkesztésénél úgy jártunk el, hogy 293 sejteket pLTR-IX-hTH plazmiddal és Ad-dll324 adenovírus deléciós mutánssal [Thimmappaya et al., Cell, 31, 543 (1982)] kotranszfektáltunk.
1. A pLTR-IX-hTH plazmid szerkesztése.
A pLTR-IX-hTH plazmidot úgy szerkesztettük, hogy a hTH-Ι cDNS-t tartalmazó pSP6 HTH-1 [Horellou et al.; J. Neurochem., 51,652 (1988)] 1769 bp méretű Sall-BstXI fragmentumát beépítettük a pLTR-IX plazmid egyetlen Sáli helye és EcoRV helye közé az RSVLTR promoterhez képest 3’ irányban. A beépítés érdekében a BstXI restrikciós helyet T4 DNSpolimeráz segítségével tompa végűvé alakítottuk.
A pLTR-IX plazmidot a pLTRp-gal plazmidból [Stratford-Perricaudet et al.; J. Clin. Invest., 90, 626 (1992)] úgy kaptuk, hogy a β-gal gént tartalmazó Clal-Xhol helyet töröltük, Klenow-enzimmel emésztettünk, és T4 DNS-ligázzal ligáltunk.
2. Az AdLTR.hTH hibás rekombináns adenovírus szerkesztése.
A pLTR-IX-hTH plazmidot és az Ad-dl 1324 adenovírus deléciós mutánst Clal-gyel linearizáltuk, és ezekkel kotranszfektáltuk a 293 sejtvonalat kalciumfoszfát jelenlétében, ami a homológ rekombinációt segíti elő. Rekombináció után az adenovírusokat szelektáltuk, a 293 sejtvonalban elszaporítottuk, és cézium-kloridos centrifugálással izoláltuk [Graham et al.; Virology, 52, 456 (1973)].
9. példa
Ebben a példában a hTH in vitro és in vivő termelését ismertetjük AdLTR.hTH adenovírus használatával.
9.1. A hTH in vitro termelése.
A 8. példa szerinti AdLTR.hTH adenovírus rekombináns vektort használtuk a 293 sejtvonal fertőzéséhez. A fertőzés után 24-48 órával a tenyészetet lecentrifugáltuk (1000 fordulat/perc; 5 perc), és az így kapott sejtüledéket használtuk a TH enzimaktivitás in vitro meghatározásához (a) és Westem-analíziséhez (b).
(a) TH enzimaktivitás meghatározása.
A TH enzimaktivitást a Reinhard és munkatársai [Life Sci., 39,2185 (1986)] által módosított módszerrel határoztuk meg. A lefagyasztott sejtüledéket 30 másodpercig ultrahanggal kezeljük jéghideg 0,2%/100 mM NaHEPES-pufferben (pH 6,99), majd centrifugáljuk (10 000 g; 10 perc). A felülúszó egy részét (10 μΐ) használjuk TH-aktivitás-vizsgálathoz, amikor is 100 μΐ reakcióelegyben [100 mM NaHEPES, pH 6,99, 50 pg kataláz (Sigma), 25 μΜ L-tirozin (szabad bázis; Sigma), 0,2 pCi L-[3,5-3H]tirozin (Amersham), 1 mM vas(I)szulfát, 0,5 mM DL-6-metil-5,6,7,8-tetrahidropterin, 5 mM ditiotreitol] való inkubálás (10 perc; 37 °C) alatt az L-[3,5-3H]tirozinból felszabaduló 3H2O mennyiségét méijiik. A reakciót 1 ml 7,5%-os (tömeg/térfogat) aktív szén (Sigma) - 1 M sósavban - hozzáadásával állítjuk le. A keveréket ezután Vortex-keverővel homogenizáljuk (3 másodperc), majd centrifugáljuk (10 000 g; 10 perc). A felülúszóból 100 μΐ alikvot mennyiségeket mérünk 10 ml szcintillációs koktélt (aqueous counting scintillant; Amersham) tartalmazó szcintillációs fiolákba, a képződött 3H2O mennyiségének mérése céljából. L-tirozin törzsoldat készítéséhez az L-[3,5-3H]tirozint először vákuumban (speed-vacuum) szárítjuk a 3H2O szennyezés eltávolítására, mielőtt hozzáadunk 500 μΐ 500 mM hideg L-tirozint. Az eredményeket az 1 mg proteinből 1 óra alatt a [3H]tirozin hidroxilezése révén képződött 3H2O mennyiségével adjuk meg, pMban kifejezve. A protein mennyiségi meghatározását Bradford és munkatársai módszere szerint végezzük.
Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy az Ad.LTR.hTHval fertőzött 293 sejtek olyan TH-aktivitást fejtenek ki, amely 5 μΜ DOPA/óra/mg protein képzésére képes, míg a nem fertőzött 293 sejteknek nincs TH-aktivitása.
(b) Westem-analízis.
A Westem-alanízist úgy végezzük, hogy a proteinkivonatokat SDS-PAGE (10% akrilamid) gélre visszük, és az elvándorolt proteint nitrocellulóz membránra visszük át. A nitro-cellulóz membránokat 48 órán át 4 °C-on 1:1000 hígítású anti-TH szérummal (Institut Jacques Boy) inkubáljuk. A hígítást 2% NS/0,05 Triton Χ-100-tartalmú PBS-sel végezzük (NS=normál szérum). Háromszori öblítés után a membránokat 2,5 órán át PBS/0,0% Triton X-100/2 NS oldattal 1:50-re hígított sertés antinyúl-IgG-vel (Dakopatts, Dánia) inkubáljuk. További háromszori öblítés után a membránokat 0,05 Triton Χ-100-tartalmú PBS-sel százszorosára hígított nyúlperoxidáz-antiperoxidázzal (Dakopatts) inkubáljuk, majd 3,4-diamino-benzidinnel (Sigma) és hidrogén-peroxiddal festjük. Ezután mikroszkópos analízishez készítjük elő.
Az Ad.LTR.hTH-val fertőzött 293 sejtekben az anti-TH antitestek egy, a TH molekulatömegének megfelelő 62 kD sávot mutattak ki, ugyanakkor a nem fertőzött 293 sejtekben sáv nem mutatkozott.
9.2. hTH-termelés in vivő.
Fiatal, kifejlett nőstény Sprague-Dawley-patkányokat (ALAB, Stockholm, Svédország) használtunk minden kísérletben. Equithesin anesztézia alatt (3 ml/kg ip.) sztereotaxis berendezésben (agycélzó készülék) 12 patkányba a jobb leszálló mezostriatális DA pályába 6-OHDA-t injektáltunk.
A forgási viselkedést először a 6-OHDA okozta léziót követően 10 nap múlva monitoroztuk, apomorfin vagy d-amfetamin alkalmazása után. A motor aszimmetriát d-amfetamin (5 mg/kg ip.) injekció vagy apomorfin-hidroklorid (0,05 mg/kg, s. c. a nyakba) injekció után automata forgórudas készülékben (Ugerstedt and Arbuthnott, 1970) 40 percig monitoroztuk. A 6OHDA lézió után 11 nap múlva Ad.LTR.hTH (6 patkány) vagy Ad.RSVp-gal (6 patkány kontrollként) rekombináns adenovírus-vektort injektáltunk a striatumba, 3 különböző helyre (injekciónként 3 μΐ-ben 107 pfu). A forgási viselkedés (lásd előbb) vizsgálatát és a szövettani vizsgálatot a 20. és 27. napon végeztük. Az eredmények a következők.
HU 219 304 Β
- Az Ad.LTR.hTH nem volt toxikus a patkányokra (a dopaminreceptor működőképes maradt);
- Az Ad.LTR.hTH-val oltott patkányok TH-proteint termeltek, amit immunológiai reaktivitásuk bizonyított: az agyakat 100 mM kálium-foszfát-tartalmú 20%-os szacharózoldatba merítettük 1-2 napig, ezután 40 pm vastag metszeteket készítettünk fagyasztó mikrotommal. Minden harmadik metszetet krezil-ibolyával festettünk meg, és a szomszédos metszetet a TH immunkémiai vizsgálatához készítettük elő egy előző leírás (Doucet et al, 1990) szerint. Röviden kifejtve, foszfáttal pufferolt konyhasóoldattal (PBS végzett 3-4-szeri öblítés után az úsztatott metszeteket 1 órán át 10% normál sertésszérumot (NSS=normal seine serum) és 0,5% Triton Χ-100-at tartalmazó PBS-ben előinkubáltunk, majd ezután 1000-szeresre hígított antiTH szérummal (Institut Jaques Boy) inkubáltuk. (A hígítást 5% NSS és 0,5% Triton X- 100-tartalmú PBS-sel végeztük). Háromszori öblítés után a metszeteket 2,5 órán át 50-szeresére hígított sertés-antinyúl-IgG-vel (Dakopatts, Dánia) inkubáltuk. (A hígítást 0,5% Triton X-100 és 5% NSS-tartalmú PBS-sel végeztük). Újbóli háromszori öblítés után a metszeteket Triton Χ-100-at tartalmazó PBS-sel 1:100 hígítású nyúlperoxidáz-antiperoxidázzal (Dakopatts) inkubáltuk, majd 3,4-diamino-benzidinnel (Sigma) és hidrogén-peroxiddal kezeltük, végül tárgylemezre montíroztuk.
- Az Ad.LTR.hTH-val oltott patkányok forgási viselkedése volt jobb, ami az Ad.LTR.hTH injekció jótékony hatását igazolta.
10. példa
Ebben a példában az Ad.LTR.CNTF rekombináns hibás adenovirális vektor szerkesztését ismertetjük, amely az egérfélék ciliáris neurotrof faktorát (murine ciliary neurotrophic factor=CNTF) fejezi ki.
Az Ad.LTR.CNTF adenovirust úgy szerkesztettük, hogy 293 sejteket a pLTR-IX-CNTF plazmiddal és az Ad-dll324 adenovírus deléciós mutánssal [Thimmappaya et al.; Cell, 31, 543 (1982)] kotranszfektáltuk.
1. A pLTR-IX-CNTF plazmid szerkesztése.
A pLTR-IX-CNTF plazmid szerkesztésénél úgy jártunk el, hogy az egér CNTF cDNS-t (exon 1 és 2, intron 1) és az NGF vezérszekvenciát tartalmazó pRC.CMV.CNTF plazmid [Sendtner et al., Natúré, 358, 502 (1992)] 1800 bp méretű HindlII-Xbal fragmentumát beépítettük a pLTR-IX plazmid egyetlen EcoRV helyére, az RSVLTR promoterhez képest 3’ irányban. A beépítéshez az 1800 bp hosszú HindlII-Xbal fragmentumot tompa végűvé alakítottuk Klenow-DNS-polimeráz segítségével.
Az LTR-IX plazmidot a pLTRp-gal plazmidból [Stratford-Perricaudet et al.; J. Clin. Invest., 90, 626 (1992)] kaptuk, a β-gal gént hordozó Clal-Xhol fragmentum törlése, továbbá Klenow-enzimmel való emésztés és T4 DNS-ligázzal végzett ligálás révén.
2. Az Ad.LTR.CNTF hibás rekombináns adenovírus szerkesztése.
293 sejtvonalat kotranszfektáltunk Eagl-gyel linearizált pLTR-IX-CNTF DNS-sel és Clal-gyel linearizált
Ad-dll324 adenovírus deléciós mutánssal kalciumfoszfát jelenlétében, ami a homológ rekombinciót segíti elő. Rekombináció után az adenovírusokat szelektáltuk, a 293 sejtvonalban elszaporítottuk, és cézium-kloridos centrifugálással izoláltuk [Graham et al.; Virology, 52,456 (1973)].
11. példa
A példa a hexózaminidáz A a-láncát kódoló cDNS-t tartalmazó Ad.LTR.HEXA rekombináns hibás adenovirális vektor szerkesztésének leírását tartalmazza. A HEXA génben lévő genetikai hibák felelősek a Tay-Sachs lizoszómális szindrómáért.
Az Ad.LTR.HEXA adenovírus szerkesztésekor úgy jártunk el, hogy 293 sejteket pLTR-IX-HEXA plazmiddal és ad-dll324 adenovírus deléciós mutánssal [Thimmappaya et al.; Cell, 31, 543 (1982)] kotranszfektáltunk.
1. A pLTR-IX-HEXA plazmid szerkesztése.
A pLTR-IX-HEXA plazmidot úgy szerkesztettük, hogy az lgt máj cDNS-tár szűrése révén kapott hexózaminidáz A a-láncát kódoló cDNS-t [lásd még: Proia et al.; J. Bioi. Chem., 262, 5677 (1987)] tartalmazó egy 2000 bp hosszú EcoRI fragmentumot beépítettünk a pLTR-IX plazmid egyetlen EcoRV helyére, az RSVLTR promoterhez viszonyítva 3’-irányban. Ehhez a beépítéshez a 2000 bp méretű fragmentumot tompa végűvé alakítottuk T4 DNS-polimeráz segítségével.
A pLTR-IX plazmidot a ρίΤΚβ^Ι plazmidból [Stratford-Perricaudet et al.; J. Clin. Invest,, 90, 626 (1992)] kaptuk egy, a β-gal gént hordozó Clal-Xhol fragmentum törlése révén, valamint Klenow-enzimes emésztés és T4 DNS-ligázzal való ligálás segítségével.
2. Az Ad.LTR.HEXA hibás rekombináns adenovírus szerkesztése.
A sejtvonalat Asel-gyel linearizált pLTR-IX-HEXA DNS-sel és Clal-gyel linearizált Ad-dll324 adenovírus deléciós mutánssal kotranszfektáltuk kalcium-foszfát jelenlétében, amely elősegíti a homológ rekombinációt. Rekombináció után az adenovírust szelektáltuk, 293 sejtvonalban elszaporítottuk, és cézium-kloridos centrifugálással izoláltuk [Graham et al.; Virology, 52, 456 (1973)].
12. példa
Ez a példa az egérfélék idegnövekedési faktor (mNGF=murine Nerve Growth Factor) cDNS-ét (Prepro NGF) kifejező AdLTR.NGF rekombináns hibás adenovirális vektor szerkesztését tartalmazza.
Az Ad.LTR.NGF adenovirust úgy szerkesztettük, hogy a 293 sejteket a pLTR-IX-NGF plazmiddal és az Ad-dll324 adenovírus deléciós mutánssal [Thimmappaya et al.; Cell, 31, 543 (1982)] kotranszfektáltuk.
1. A pLTR-IX-NGF plazmid szerkesztése.
A pLTR-IX-NGF plazmid szerkesztését úgy végeztük, hogy egy Prepro NGF cDNS-t tartalmazó 1 kb méretű EcoRI-PstI fragmentumot beépítettünk a Bluescript plazmid (Stratagene) megfelelő helyére. E cDNS-t ezután mint Clal-BamHI fragmentumot izoláltuk, a fragmentumot Klenow-enzimmel tompa végűvé
HU 219 304 Β konvertáltuk, és beépítettük a pLTR-IX plazmid egyetlen Clal és EcoRV helye közé, az RSVLTR promoterhez viszonyítva 3’-irányban.
A pLTR-IX plazmidot a pLTR β-gal plazmidból [Stratford-Perricaudet et al.; J. Clin. Invest., 90, 626 (1992)] kaptuk a β-gal gént hordozó Clal-Xhol fragmentum törlése révén, továbbá Klenow-enzimmel való emésztés és T4 DNS-ligázzal végzett ligálás révén.
2. Az Ad.LTR.NGF hibás rekombináns adenovírus szerkesztése.
A pLTR-IX-NGF plazmidot és az Ad-dll324 deléciós mutáns adenovírust Clal-gyel linearizáltuk, és ezekkel kotranszfektáltuk a 293 sejtvonalat kalciumfoszfát jelenlétében, ami elősegíti a homológ rekombinációt. Rekombináció után az adenovírust szelektáltuk, 293 sejtvonalban elszaporítottuk, és cézium-kloridos centrifugálással izoláltuk [Graham et al.; Virology, 52, 456 (1973)].

Claims (31)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. Rekombináns adenovirális DNS-vektor géneknek a központi idegrendszer sejtjeibe, különösen az agy sejtjeibe történő bejuttatására és az említett sejtekben való expresszálására, azzal jellemezve, hogy tartalmaz (i) legalább egy részt egy adenovírus genomjából, beleértve azokat a régiókat, amelyek ezen adenovírussal normál körülmények között megfertőzhető sejtekbe történő behatoláshoz szükségesek, és (ii) egy kiválasztott nukleotidszekvenciát, mely az adenovírus genomjának említett részébe van beépítve egy, az említett sejtekben működőképes promoter szabályozása alá, amely vagy jelen van az említett genomrészben, vagy abba be van építve, ahol a nukleotidszekvencia transzkripciós vagy expressziós terméke a központi idegrendszer sejtjeire fejti ki hatását vagy ezekben a sejtekben termelődik.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy olyan hibás adenovírus, amely az adenovirális genomból minden olyan szekvenciát tartalmaz, amely az ilyen adenovírussal megfertőzött sejtekben az adenovírus kapszidképzéséhez szükséges.
  3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy hiányzik az Ela és Elb régió, és adott esetben az adenovírus genom E3 régiója.
  4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy a promoter az adenovirális genomra nézve exogén.
  5. 5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy a promoter képes a nukleotidszekvencia expresszióját a neurális sejtek még specifikusabb osztályaiba irányítani.
  6. 6. Az 5. igénypont szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy a promoter neuron-, glia- vagy ependymasejt promoter.
  7. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy a promoter képes a nukleotidszekvencia expresszióját az agyba és a gerincvelősejtekbe, különösen a neuron-, glia- vagy ependymasejtekbe irányítani.
  8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy a nukleotidszekvencia egy neurotranszmittert vagy egy neurotranszmitter-szintetizáló enzimet, vagy az említett neurotranszmitter vagy neurotranszmitter-enzim egy részét kódolja, amely olyan aktivitást fejt ki, mint az említett neurotranszmitter vagy neurotranszmitter-szintetizáló enzim.
  9. 9. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy a nukleotidszekvencia egy transzmitter-prekurzort vagy ennek egy részét kódolja, melynek biológiai aktivitása megegyezik az említett prekurzoréval.
  10. 10. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy a nukleotidszekvencia egy trofikus faktort vagy ennek egy részét kódolja, melynek biológiai aktivitása megegyezik az említett trofikus faktoréval.
  11. 11. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy a nukleotidszekvencia egy növekedési faktort vagy ennek egy részét kódolja, amelynek tulajdonságai megegyeznek az említett növekedési faktor tulajdonságaival.
  12. 12. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy a nukleotidszekvencia egy antiszensz szekvencia.
  13. 13. A 12. igénypont szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy a nukleotidszekvencia egy olyan antiszensz szekvencia, amelynek transzkripciós terméke azoknak a toxikus proteineknek, beleértve a pilonokat, kinázokat, TAU proteineket és β-amyloidot, vagy enzimeknek a blokkolására képes, amelyek az említett toxikus proteinek vagy glutamátok bioszintézisében részt vesznek.
  14. 14. A 12. igénypont szerinti rekombináns vektor, azzal jellemezve, hogy a nukleotidszekvencia képes olyan antiszensz RNS-sé vagy antiszensz oligonukleotiddá átíródni, amelyek egy kiválasztott messzendzser RNS-sel kölcsönhatást tudnak létesíteni.
  15. 15. Gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy egy, az 1 -14. igénypontok bármelyike szerinti rekombináns vektort tartalmaz a gyógyszergyártásban elfogadott segédanyagokkal együtt.
  16. 16. A 15. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy a központi idegrendszer rendellenességeinek kezelésére alkalmas formában van.
  17. 17. Eljárás egy, az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti rekombináns vektor előállítására, azzal jellemezve, hogy egy kiválasztott nukleotidszekvenciát beépítünk egy adenovírus genomjának legalább egy részébe - amely tartalmazza azokat a régiókat, amelyek ezen adenovírussal normálkörülmények között megfertőzhető sejtekbe történő behatoláshoz szükségesek - egy promoter szabályozása alá, amely vagy jelen van az említett genomrészben vagy abba be van építve, ahol a nukleotidszekvencia transzkripciós vagy expressziós terméke a központi idegrendszer sejtjeire fejti ki hatását, vagy ezekben a sejtekben termelődik.
    HU 219 304 Β
  18. 18. Eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy egy, a 17. igénypont szerinti eljárással előállított rekombináns vektort egy gyógyszergyártásban elfogadható segédanyaggal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítunk.
  19. 19. Eljárás rekombináns polipeptid előállítására, azzal jellemezve, hogy olyan idegsejteket tenyésztünk, amelyek egy, az 1 -14. igénypontok bármelyike szerinti vektort tartalmaznak, és e vektorban a kiválasztott nukleotidszekvencia az előállítandó polipeptidet kódolja.
  20. 20. Módszer egy promoter hatékonyságának vagy működőképességének kimutatására valamely idegsejtpopuláció egy részében vagy minden sejtjében, azzal jellemezve, hogy
    - megfertőzzük az említett idegsejt-populációt egy rekombináns adenovirális vektorral, amely vektor a megfelelő adenovírus azon szakaszait tartalmazza, amelyek az adenovírus által normálkörülmények között megfertőzhető sejtekbe való behatoláshoz szükséges genetikai információval rendelkeznek; a vektor tartalmaz továbbá egy markert kódoló nukleotidszekvenciát beépítve az adenovírus említett szakaszába; és a vizsgált promotert is genetikai szerkesztéssel építjük be a rekombináns vektorba oly módon, hogy az említett nukleotidszekvencia a promoter szabályozása alá kerüljön; és
    - kimutatjuk a megfertőzött idegsejt-populációból azokat a sejteket, amelyekben a marker expressziója megtörténik.
  21. 21. Patológiás állatmodell, azzal jellemezve, hogy egy nem emberszabású állatot foglal magában, amelynek idegsejtjei vagy ezek közül legalább néhány sejt egy, 1 -14. igénypont szerinti rekombináns vektort tartalmaz, melyet az állatba vagy egy ősébe bevezettünk.
  22. 22. A 21. igénypont szerinti patológiás állatmodell, azzal jellemezve, hogy neurodegeneratív betegségek modellje.
  23. 23. Központi idegrendszer egy sejtpopulációja, főként agy- vagy gerincvelősejtek, elsősorban ideg-, gliavagy ependymasejtek, azzal jellemezve, hogy egy, az 1-14. igénypont szerinti rekombináns vektorral transzformált.
  24. 24. A 23. igénypont szerinti sejtpopuláció, azzal jellemezve, hogy alkalmas formában van ahhoz, hogy egy gazdaszervezetbe - főként abba, amelyből származik - átültessük.
  25. 25. Eljárás terápiás értékű protein vagy polipeptid előállítására, azzal jellemezve, hogy a 23. igénypontban meghatározott sejtpopulációt - ahol a rekombináns vektorban a kiválasztott nukleotidszekvencia az előállítandó proteint vagy polipeptidet kódolja - tenyésztjük.
  26. 26. A 25. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiválasztott nukleotidszekvencia a 8-11. igénypontok bármelyikében meghatározott.
  27. 27. Az 1. igénypont szerinti rekombináns adenovirális vektor, azzal jellemezve, hogy a vektor egy replikációhiányos rekombináns adenovírus.
  28. 28. A 27. igénypont szerinti vektor, azzal jellemezve, hogy a kiválasztott nukleotidszekvencia a humán tirozin-hidroxiláz gént kódolja.
  29. 29. A 27. igénypont szerinti vektor, azzal jellemezve, hogy a kiválasztott nukleotidszekvencia a CNTF gént kódolja.
  30. 30. A 27. igénypont szerinti vektor, azzal jellemezve, hogy a kiválasztott nukleotidszekvencia a HEXA gént kódolja.
  31. 31. A 27. igénypont szerinti vektor, azzal jellemezve, hogy a kiválasztott nukleotidszekvencia az NFG gént kódolja.
HU9500870A 1992-09-25 1993-09-17 Recombinant adenovirus derived vectors for the transfer of foreign genes into cells of the central nervous system, pharmaceutical preparations containing them and processes for their production HU219304B (en)

Applications Claiming Priority (2)

Application Number Priority Date Filing Date Title
EP92402644 1992-09-25
PCT/EP1993/002519 WO1994008026A1 (en) 1992-09-25 1993-09-17 Adenovirus vectors for the transfer of foreign genes into cells of the central nervous system, particularly in brain

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HU9500870D0 HU9500870D0 (en) 1995-05-29
HUT72987A HUT72987A (en) 1996-06-28
HU219304B true HU219304B (en) 2001-03-28

Family

ID=8211713

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9500870A HU219304B (en) 1992-09-25 1993-09-17 Recombinant adenovirus derived vectors for the transfer of foreign genes into cells of the central nervous system, pharmaceutical preparations containing them and processes for their production

Country Status (14)

Country Link
US (2) US6458529B1 (hu)
EP (1) EP0669987B1 (hu)
JP (1) JPH08501686A (hu)
AT (1) ATE404683T1 (hu)
AU (1) AU692423B2 (hu)
CA (1) CA2145535C (hu)
DE (1) DE69334238D1 (hu)
ES (1) ES2312164T3 (hu)
FI (1) FI951404A0 (hu)
HU (1) HU219304B (hu)
NO (1) NO951121D0 (hu)
NZ (1) NZ256018A (hu)
WO (1) WO1994008026A1 (hu)
ZA (1) ZA937051B (hu)

Families Citing this family (134)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US5747469A (en) 1991-03-06 1998-05-05 Board Of Regents, The University Of Texas System Methods and compositions comprising DNA damaging agents and p53
US6410010B1 (en) 1992-10-13 2002-06-25 Board Of Regents, The University Of Texas System Recombinant P53 adenovirus compositions
WO1992015680A1 (en) 1991-03-06 1992-09-17 Board Of Regents, The University Of Texas System Methods and compositions for the selective inhibition of gene expression
FR2717496B1 (fr) * 1994-03-18 1996-04-12 Rhone Poulenc Rorer Sa Virus recombinants, préparation et utilisation en thérapie génique.
US6472178B1 (en) * 1998-02-27 2002-10-29 Regeneron Pharmaceuticals, Inc. Nucleic acids encoding a modified ciliary neurotrophic factor and method of making thereof
FR2705686B1 (fr) * 1993-05-28 1995-08-18 Transgene Sa Nouveaux adénovirus défectifs et lignées de complémentation correspondantes.
AU710962B2 (en) * 1993-05-28 1999-09-30 Transgene S.A. Defective adenoviruses and corresponding complementation lines
US6730507B1 (en) 1993-06-24 2004-05-04 Merck & Co., Inc. Use of helper-dependent adenoviral vectors of alternative serotypes permits repeat vector administration
ATE304604T1 (de) * 1993-06-24 2005-09-15 Frank L Graham Adenovirus vektoren für gentherapie
US6120764A (en) * 1993-06-24 2000-09-19 Advec, Inc. Adenoviruses for control of gene expression
US7045347B2 (en) 1993-06-24 2006-05-16 Advec, Inc. Helper dependent adenovirus vectors based on integrase family site-specific recombinases
US6140087A (en) * 1993-06-24 2000-10-31 Advec, Inc. Adenovirus vectors for gene therapy
US6080569A (en) 1993-06-24 2000-06-27 Merck & Co., Inc. Adenovirus vectors generated from helper viruses and helper-dependent vectors
US5919676A (en) * 1993-06-24 1999-07-06 Advec, Inc. Adenoviral vector system comprising Cre-loxP recombination
US20020136708A1 (en) 1993-06-24 2002-09-26 Graham Frank L. System for production of helper dependent adenovirus vectors based on use of endonucleases
FR2716460B1 (fr) * 1994-02-21 2002-08-09 Rhone Poulenc Rorer Sa Modèle animal de la maladie d'Alzheimer, préparation et utilisations.
FR2717495B1 (fr) * 1994-03-18 1996-04-12 Rhone Poulenc Rorer Sa Virus recombinants, préparation et utilisation en thérapie génique.
FR2717497B1 (fr) * 1994-03-18 1996-04-12 Rhone Poulenc Rorer Sa Virus recombinants, préparation et utilisation en thérapie génique.
IL113052A0 (en) * 1994-03-23 1995-06-29 Rhone Poulenc Rorer Sa Recombinant viruses, their preparation and their use in gene therapy
FR2726575B1 (fr) * 1994-11-09 1996-12-20 Rhone Poulenc Rorer Sa Virus recombinants, preparation et utilisation en therapie genique
FR2717823B1 (fr) * 1994-03-23 1996-04-26 Rhone Poulenc Rorer Sa Virus recombinants, préparation et utilisation en thérapie génique.
FR2717824B1 (fr) * 1994-03-25 1996-04-26 Rhone Poulenc Rorer Sa Virus recombinants, préparation et utilisation en thérapie génique.
FR2718150B1 (fr) 1994-03-29 1996-04-26 Rhone Poulenc Rorer Sa Virus recombinants, préparation et utilisation en thérapie génique.
EP0763103A4 (en) * 1994-04-28 1998-07-15 Univ Michigan GENE DELIVERY VECTOR USING PLASMID DNA ENCAPSULATED IN ADENOVIRUS AND CELL LINE OF ENCAPSIDATION
US6379943B1 (en) 1999-03-05 2002-04-30 Merck & Co., Inc. High-efficiency Cre/loxp based system for construction of adenovirus vectors
US5851806A (en) * 1994-06-10 1998-12-22 Genvec, Inc. Complementary adenoviral systems and cell lines
EP0784690B1 (en) 1994-06-10 2006-08-16 Genvec, Inc. Complementary adenoviral vector systems and cell lines
GB9506466D0 (en) * 1994-08-26 1995-05-17 Prolifix Ltd Cell cycle regulated repressor and dna element
US6465253B1 (en) 1994-09-08 2002-10-15 Genvec, Inc. Vectors and methods for gene transfer to cells
US5846782A (en) 1995-11-28 1998-12-08 Genvec, Inc. Targeting adenovirus with use of constrained peptide motifs
ATE293701T1 (de) 1994-10-28 2005-05-15 Univ Pennsylvania Rekombinanter adenovirus und methoden zu dessen verwendung
FR2727867B1 (fr) * 1994-12-13 1997-01-31 Rhone Poulenc Rorer Sa Transfert de genes dans les motoneurones medullaires au moyen de vecteurs adenoviraux
US5780296A (en) * 1995-01-17 1998-07-14 Thomas Jefferson University Compositions and methods to promote homologous recombination in eukaryotic cells and organisms
US5770442A (en) * 1995-02-21 1998-06-23 Cornell Research Foundation, Inc. Chimeric adenoviral fiber protein and methods of using same
US6127525A (en) * 1995-02-21 2000-10-03 Cornell Research Foundation, Inc. Chimeric adenoviral coat protein and methods of using same
US6974694B2 (en) 1995-06-07 2005-12-13 Advec, Inc. Adenoviruses for control of gene expression
US6783980B2 (en) 1995-06-15 2004-08-31 Crucell Holland B.V. Packaging systems for human recombinant adenovirus to be used in gene therapy
DE69633565T3 (de) 1995-06-15 2013-01-17 Crucell Holland B.V. Verpackungssysteme für humane, menschliche adenoviren, zur verwendung in die gentherapie
WO1997017090A1 (en) * 1995-11-07 1997-05-15 Baylor College Of Medicine Adenovirus-mediated production of bioactive proteins by mammalian cells and animals
US6132989A (en) * 1996-06-03 2000-10-17 University Of Washington Methods and compositions for enhanced stability of non-adenoviral DNA
FR2753379B1 (fr) * 1996-09-13 1998-10-30 Rhone Poulenc Rorer Sa Methode de traitement de la sclerose laterale amyotrophique
US6544523B1 (en) 1996-11-13 2003-04-08 Chiron Corporation Mutant forms of Fas ligand and uses thereof
US6696423B1 (en) 1997-08-29 2004-02-24 Biogen, Inc. Methods and compositions for therapies using genes encoding secreted proteins such as interferon-beta
DE69841807D1 (de) 1997-11-06 2010-09-16 Novartis Vaccines & Diagnostic Neisseriale antigene
WO1999036559A1 (en) * 1998-01-13 1999-07-22 Julien Jean Pierre Viral vectors expressing self-polymerizing neuronal intermediate filaments and their use
WO1999036558A2 (en) * 1998-01-13 1999-07-22 Julien Jean Pierre Viral vectors encoding neurofilament heavy proteins and their use
AU1956599A (en) * 1998-01-13 1999-08-02 Claude Gravel Viral vectors encoding neurofilament light proteins and their use
SG123535A1 (en) 1998-01-14 2006-07-26 Chiron Srl Neisseria meningitidis antigens
NZ508366A (en) 1998-05-01 2004-03-26 Chiron Corp Neisseria meningitidis antigens and compositions
US20030017138A1 (en) 1998-07-08 2003-01-23 Menzo Havenga Chimeric adenoviruses
US6929946B1 (en) 1998-11-20 2005-08-16 Crucell Holland B.V. Gene delivery vectors provided with a tissue tropism for smooth muscle cells, and/or endothelial cells
JP2003518363A (ja) 1999-04-30 2003-06-10 カイロン エセ.ピー.アー. 保存されたナイセリア抗原
US6913922B1 (en) 1999-05-18 2005-07-05 Crucell Holland B.V. Serotype of adenovirus and uses thereof
US6492169B1 (en) 1999-05-18 2002-12-10 Crucell Holland, B.V. Complementing cell lines
GB9911683D0 (en) 1999-05-19 1999-07-21 Chiron Spa Antigenic peptides
GB9916529D0 (en) 1999-07-14 1999-09-15 Chiron Spa Antigenic peptides
US8734812B1 (en) 1999-10-29 2014-05-27 Novartis Ag Neisserial antigenic peptides
PT1248647E (pt) 2000-01-17 2010-11-18 Novartis Vaccines & Diagnostics Srl Vacina de vesícula da membrana externa (omv) compreendendo proteínas de membrana externa de n. meningitidis do serogrupo b
EP1274717B1 (en) * 2000-04-06 2008-02-27 Kos Pharmaceuticals, Inc. Compounds and methods for lowering cholesterol levels without inducing hypertriglyceridemia
US20020123093A1 (en) * 2000-04-06 2002-09-05 Zannis Vassilis I. Compounds and methods for lowering cholesterol levels without inducing hypertrigylceridemia
US7235233B2 (en) 2000-09-26 2007-06-26 Crucell Holland B.V. Serotype 5 adenoviral vectors with chimeric fibers for gene delivery in skeletal muscle cells or myoblasts
EP2189473A3 (en) 2000-10-27 2010-08-11 Novartis Vaccines and Diagnostics S.r.l. Nucleic and proteins from streptococcus groups A & B
GB0107661D0 (en) 2001-03-27 2001-05-16 Chiron Spa Staphylococcus aureus
GB0107658D0 (en) 2001-03-27 2001-05-16 Chiron Spa Streptococcus pneumoniae
FR2825372B1 (fr) * 2001-06-01 2004-06-18 Centre Nat Rech Scient Pseudotypage des vecteurs vih-1 par des enveloppes de rhabdovirus
EP2335724A1 (en) 2001-12-12 2011-06-22 Novartis Vaccines and Diagnostics S.r.l. Immunisation against chlamydia trachomatis
US20030158112A1 (en) 2002-02-15 2003-08-21 Johns Hopkins University School Of Medicine Selective induction of apoptosis to treat ocular disease
CA2482903A1 (en) 2002-04-18 2003-10-23 Lynkeus Biotech Gmbh Means and methods for the specific inhibition of genes in cells and tissue of the cns and/or eye
SI1497438T1 (sl) 2002-04-25 2010-03-31 Crucell Holland Bv Sredstva in postopki za pripravo adenovirusnih vektorjev
US7148342B2 (en) 2002-07-24 2006-12-12 The Trustees Of The University Of Pennyslvania Compositions and methods for sirna inhibition of angiogenesis
GB0308198D0 (en) 2003-04-09 2003-05-14 Chiron Srl ADP-ribosylating bacterial toxin
WO2005012538A2 (en) * 2003-08-01 2005-02-10 The Government Of The United States Of America, As Represented By The Secretary, Department Of Health And Human Services Accelerated vaccination
CA2561696C (en) 2004-03-29 2013-09-03 Galpharma Co., Ltd. Novel modified galectin 9 proteins and use thereof
US7309606B2 (en) * 2004-09-07 2007-12-18 The Trustees Of Boston University Methods and compositions for treating hypercholesterolemia
AR051446A1 (es) * 2004-09-23 2007-01-17 Bristol Myers Squibb Co Glucosidos de c-arilo como inhibidores selectivos de transportadores de glucosa (sglt2)
US20070134204A1 (en) * 2005-12-09 2007-06-14 Henrich Cheng Method for treating nerve injury and vector construct for the same
DK2054431T3 (da) 2006-06-09 2012-01-02 Novartis Ag Konformere af bakterielle adhæsiner
SG171952A1 (en) 2008-12-04 2011-07-28 Opko Ophthalmics Llc Compositions and methods for selective inhibition of pro-angiogenic vegf isoforms
EP2396408B1 (en) 2009-02-12 2017-09-20 CuRNA, Inc. Treatment of glial cell derived neurotrophic factor (gdnf) related diseases by inhibition of natural antisense transcript to gdnf
JP5766126B2 (ja) 2009-02-12 2015-08-19 クルナ・インコーポレーテッド 脳由来神経栄養因子(bdnf)関連疾病の、bdnfに対する天然アンチセンス転写物の抑制による治療
WO2010102058A2 (en) 2009-03-04 2010-09-10 Curna, Inc. Treatment of sirtuin 1 (sirt1) related diseases by inhibition of natural antisense transcript to sirt 1
CN102482677B (zh) 2009-03-16 2017-10-17 库尔纳公司 通过抑制nrf2的天然反义转录物治疗核因子(红细胞衍生2)‑样2(nrf2)相关疾病
EP2408920B1 (en) 2009-03-17 2017-03-08 CuRNA, Inc. Treatment of delta-like 1 homolog (dlk1) related diseases by inhibition of natural antisense transcript to dlk1
KR101722541B1 (ko) 2009-05-06 2017-04-04 큐알엔에이, 인크. Ttp에 대한 천연 안티센스 전사체의 억제에 의한 트리스테트라프롤린 관련된 질환의 치료
CN102459596B (zh) 2009-05-06 2016-09-07 库尔纳公司 通过针对脂质转运和代谢基因的天然反义转录物的抑制治疗脂质转运和代谢基因相关疾病
CA2762369C (en) 2009-05-18 2021-12-28 Joseph Collard Treatment of reprogramming factor related diseases by inhibition of natural antisense transcript to a reprogramming factor
KR101703695B1 (ko) 2009-05-22 2017-02-08 큐알엔에이, 인크. 전사 인자 e3(tfe3)에 대한 천연 안티센스 전사체의 억제에 의해 tfe3 및 인슐린 수용체 기질 2(irs2)의 치료
KR20120024819A (ko) 2009-05-28 2012-03-14 오피케이오 큐알엔에이, 엘엘씨 항바이러스 유전자에 대한 천연 안티센스 전사체의 억제에 의한 트리스테트라프롤린 관련된 질환의 치료
JP6128846B2 (ja) 2009-06-16 2017-05-17 クルナ・インコーポレーテッド パラオキソナーゼ(pon1)に対する天然アンチセンス転写物の抑制によるpon1遺伝子関連疾患の治療
WO2010148050A2 (en) 2009-06-16 2010-12-23 Curna, Inc. Treatment of collagen gene related diseases by inhibition of natural antisense transcript to a collagen gene
KR101807323B1 (ko) 2009-06-24 2017-12-08 큐알엔에이, 인크. Tnfr2에 대한 천연 안티센스 전사체의 억제에 의한 종양 괴사 인자 수용체 2(tnfr2) 관련된 질환의 치료
US8921330B2 (en) 2009-06-26 2014-12-30 Curna, Inc. Treatment of down syndrome gene related diseases by inhibition of natural antisense transcript to a down syndrome gene
JP6128848B2 (ja) 2009-08-05 2017-05-17 クルナ・インコーポレーテッド インスリン遺伝子(ins)に対する天然アンチセンス転写物の抑制によるインスリン遺伝子(ins)関連疾患の治療
US9023822B2 (en) 2009-08-25 2015-05-05 Curna, Inc. Treatment of 'IQ motif containing GTPase activating protein' (IQGAP) related diseases by inhibition of natural antisense transcript to IQGAP
CN102712927B (zh) 2009-12-16 2017-12-01 库尔纳公司 通过抑制膜结合转录因子肽酶,位点1(mbtps1)的天然反义转录物来治疗mbtps1相关疾病
DK2516648T3 (en) 2009-12-23 2018-02-12 Curna Inc TREATMENT OF HEPATOCYTE GROWTH FACTOR (HGF) RELATED DISEASES BY INHIBITION OF NATURAL ANTISENSE TRANSCRIPT AGAINST HGF
EP2515947B1 (en) 2009-12-23 2021-10-06 CuRNA, Inc. Treatment of uncoupling protein 2 (ucp2) related diseases by inhibition of natural antisense transcript to ucp2
CN102782134B (zh) 2009-12-29 2017-11-24 库尔纳公司 通过抑制核呼吸因子1(nrf1)的天然反义转录物而治疗nrf1相关疾病
JP5982288B2 (ja) 2009-12-29 2016-08-31 カッパーアールエヌエー,インコーポレイテッド 腫瘍タンパク質63(p63)に対する天然アンチセンス転写物の阻害による腫瘍タンパク質63関連疾患の治療
ES2664605T3 (es) 2010-01-04 2018-04-20 Curna, Inc. Tratamiento de enfermedades relacionadas con el factor 8 regulador del interferón (irf8) mediante inhibición del transcrito antisentido natural al gen irf8
CA2786056C (en) 2010-01-06 2023-03-14 Curna, Inc. Treatment of pancreatic developmental gene related diseases by inhibition of natural antisense transcript to a pancreatic developmental gene
NO2524039T3 (hu) 2010-01-11 2018-04-28
ES2671877T3 (es) 2010-01-25 2018-06-11 Curna, Inc. Tratamiento de enfermedades relacionadas con la RNASA (H1) mediante inhibición del transcrito antisentido natural a RNASA H1
US8962586B2 (en) 2010-02-22 2015-02-24 Curna, Inc. Treatment of pyrroline-5-carboxylate reductase 1 (PYCR1) related diseases by inhibition of natural antisense transcript to PYCR1
JP5978203B2 (ja) 2010-04-09 2016-08-24 カッパーアールエヌエー,インコーポレイテッド Fgf21に対する天然アンチセンス転写物の阻害による線維芽細胞増殖因子(fgf21)線維芽細胞増殖因子fgf21)関連疾患の治療
CN102933711B (zh) 2010-05-03 2018-01-02 库尔纳公司 通过抑制沉默调节蛋白(sirt)的天然反义转录物而治疗沉默调节蛋白(sirt)相关疾病
TWI586356B (zh) 2010-05-14 2017-06-11 可娜公司 藉由抑制par4天然反股轉錄本治療par4相關疾病
KR20180053419A (ko) 2010-05-26 2018-05-21 큐알엔에이, 인크. 무조(無調)의 동소체 1 (atoh1)에 대한 자연 안티센스 전사체의 저해에 의한 atoh1 관련된 질환의 치료
CA2805318A1 (en) 2010-07-14 2012-01-19 Curna, Inc. Treatment of discs large homolog (dlg) related diseases by inhibition of natural antisense transcript to dlg
JP5986998B2 (ja) 2010-10-06 2016-09-06 カッパーアールエヌエー,インコーポレイテッド シアリダーゼ4(neu4)への天然アンチセンス転写物の阻害によるneu4関連疾患の治療
RU2597972C2 (ru) 2010-10-22 2016-09-20 Курна Инк. Лечение заболеваний, связанных с геном альфа-l-идуронидазы (idua), путем ингибирования природного антисмыслового транскрипта гена idua
KR101913232B1 (ko) 2010-10-27 2018-10-30 큐알엔에이, 인크. 인터페론-관련된 발달성 조절물질 1 (ifrd1)에 대한 자연 안티센스 전사체의 저해에 의한 ifrd1 관련된 질환의 치료
CA2818824A1 (en) 2010-11-23 2012-05-31 Joseph Collard Treatment of nanog related diseases by inhibition of natural antisense transcript to nanog
CA2838588C (en) 2011-06-09 2021-09-14 Curna, Inc. Treatment of frataxin (fxn) related diseases by inhibition of natural antisense transcript to fxn
PT2825648T (pt) 2012-03-15 2018-11-09 Scripps Research Inst Tratamento de doenças relacionadas ao fator neurotrófico derivado do cerebro (bdnf) por inibição da transcrição anti-sentido natural ao bdnf
WO2015171918A2 (en) 2014-05-07 2015-11-12 Louisiana State University And Agricultural And Mechanical College Compositions and uses for treatment thereof
GB201410693D0 (en) 2014-06-16 2014-07-30 Univ Southampton Splicing modulation
EP3201339A4 (en) 2014-10-03 2018-09-19 Cold Spring Harbor Laboratory Targeted augmentation of nuclear gene output
WO2016172155A1 (en) 2015-04-23 2016-10-27 University Of Massachusetts Modulation of aav vector transgene expression
SG11201802870RA (en) 2015-10-09 2018-05-30 Univ Southampton Modulation of gene expression and screening for deregulated protein expression
CA3005245A1 (en) 2015-12-14 2017-06-22 Cold Spring Harbor Laboratory Antisense oligomers for treatment of alagille syndrome
EP3389672A4 (en) 2015-12-14 2019-08-14 Cold Spring Harbor Laboratory COMPOSITIONS AND METHODS FOR TREATING HEPATIC DISEASES
EP4104867A3 (en) 2015-12-14 2023-03-01 Cold Spring Harbor Laboratory Compositions and methods for treatment of central nervous system diseases
US11096956B2 (en) 2015-12-14 2021-08-24 Stoke Therapeutics, Inc. Antisense oligomers and uses thereof
EP3390642B1 (en) 2015-12-14 2021-11-24 Cold Spring Harbor Laboratory Compositions for treatment of retinitis pigmentosa 13
SG11201804443UA (en) 2015-12-14 2018-06-28 Cold Spring Harbor Laboratory Antisense oligomers for treatment of autosomal dominant mental retardation-5 and dravet syndrome
RS65031B1 (sr) 2017-08-25 2024-02-29 Stoke Therapeutics Inc Antisens oligomeri za lečenje stanja i bolesti
GB2610100B (en) 2017-10-23 2023-08-16 Stoke Therapeutics Inc Antisense oligomers for treatment of non-sense mediated RNA decay based conditions and diseases
WO2019213525A1 (en) 2018-05-04 2019-11-07 Stoke Therapeutics, Inc. Methods and compositions for treatment of cholesteryl ester storage disease
WO2020010250A2 (en) 2018-07-03 2020-01-09 Elstar Therapeutics, Inc. Anti-tcr antibody molecules and uses thereof
JPWO2020026968A1 (ja) 2018-07-30 2021-08-12 株式会社遺伝子治療研究所 Aavベクターによる遺伝子発現を増強する方法
MX2022014151A (es) 2020-05-11 2022-11-30 Stoke Therapeutics Inc Oligomeros antisentido de opa1 para tratamiento de afecciones y enfermedades.
CA3214757A1 (en) 2021-04-08 2022-10-13 Andreas Loew Multifuntional molecules binding to tcr and uses thereof
AU2022261124A1 (en) 2021-04-22 2023-10-05 Dana-Farber Cancer Institute, Inc. Compositions and methods for treating cancer

Family Cites Families (12)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
ZA858044B (en) * 1984-11-01 1987-05-27 American Home Prod Oral vaccines
WO1990005781A1 (en) * 1988-11-23 1990-05-31 Baylor College Of Medicine Neural cell transplantation
US5082670A (en) * 1988-12-15 1992-01-21 The Regents Of The University Of California Method of grafting genetically modified cells to treat defects, disease or damage or the central nervous system
WO1990009441A1 (en) * 1989-02-01 1990-08-23 The General Hospital Corporation Herpes simplex virus type i expression vector
GB8918616D0 (en) * 1989-08-15 1989-09-27 Univ Glasgow Herpes simplex virus type 1 mutant
IE903130A1 (en) * 1989-09-15 1991-03-27 Regeneron Pharma Ciliary neurotrophic factor
IE20010427A1 (en) 1990-04-10 2003-03-05 Canji Inc Gene therapy for cell proliferative diseases
JPH06501160A (ja) 1990-09-17 1994-02-10 ザ リージェンツ オブ ザ ユニバーシティ オブ カリフォルニア 細胞の増殖をコントロールするための方法及び組成物
WO1992007945A1 (en) * 1990-10-30 1992-05-14 Dana Farber Cancer Institute Cell type specific alteration of levels of gene products in neural cells
CA2107789A1 (en) 1991-04-05 1992-10-06 Thomas E. Wagner Retrovirus inhibition with antisense nucleic acids complementary to packaging sequences
FR2717824B1 (fr) * 1994-03-25 1996-04-26 Rhone Poulenc Rorer Sa Virus recombinants, préparation et utilisation en thérapie génique.
US7769626B2 (en) * 2003-08-25 2010-08-03 Tom Reynolds Determining strategies for increasing loyalty of a population to an entity

Also Published As

Publication number Publication date
FI951404A (fi) 1995-03-24
CA2145535A1 (en) 1994-04-14
ES2312164T3 (es) 2009-02-16
HU9500870D0 (en) 1995-05-29
FI951404A0 (fi) 1995-03-24
HUT72987A (en) 1996-06-28
NO951121L (no) 1995-03-23
ATE404683T1 (de) 2008-08-15
ZA937051B (en) 1995-03-17
WO1994008026A1 (en) 1994-04-14
EP0669987B1 (en) 2008-08-13
AU692423B2 (en) 1998-06-11
JPH08501686A (ja) 1996-02-27
NO951121D0 (no) 1995-03-23
AU4818093A (en) 1994-04-26
CA2145535C (en) 2007-07-17
DE69334238D1 (de) 2008-09-25
US6458529B1 (en) 2002-10-01
NZ256018A (en) 1997-07-27
US6756523B1 (en) 2004-06-29
EP0669987A1 (en) 1995-09-06

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HU219304B (en) Recombinant adenovirus derived vectors for the transfer of foreign genes into cells of the central nervous system, pharmaceutical preparations containing them and processes for their production
US5650148A (en) Method of grafting genetically modified cells to treat defects, disease or damage of the central nervous system
JP4843663B2 (ja) 神経系の細胞へのdnaのaav仲介送達
US6103226A (en) Genetically engineered cells that produce produce L. Dopa
KR100403707B1 (ko) 글리아세포-유도 향신경인자(gdnf)를 암호화하는 재조합 아데노 바이러스
EP0698109A1 (en) Gene transfer into pancreatic and biliary epithelial cells
CA2095300C (en) Use of genetically modified cells to treat defects, disease or damage of the central nervous system
Lisovoski et al. Phenotypic alteration of astrocytes induced by ciliary neurotrophic factor in the intact adult brain, as revealed by adenovirus-mediated gene transfer
Castell et al. Adenovirus-mediated gene transfer into human hepatocytes: analysis of the biochemical functionality of transduced cells
Horellou et al. Gene therapy for Parkinson's disease
Peltola et al. Adenovirus-mediated gene transfer results in decreased lysosomal storage in brain and total correction in liver of aspartylglucosaminuria (AGU) mouse
Robert et al. Adenovirus-mediated transfer of a functional GAD gene into nerve cells: potential for the treatment of neurological diseases
Horellou et al. Adenovirus-mediated gene transfer to the central nervous system for Parkinson's disease
KR100403893B1 (ko) 글루타메이트 디 카르복실라제(gad) 활성을 암호화하는 재조합바이러스
US20050069523A1 (en) Recombinant adenoviruses encoding glial cell neurotrophic factor (GDNF)
WO1994016080A1 (en) An in vitro/in vivo method for identifying anti-neoplastic drugs
Sortwell et al. Effects of ex vivo transduction of mesencephalic reaggregates with bcl-2 on grafted dopamine neuron survival
US6106827A (en) Method of producing genetically modified astrocytes and uses thereof
Arnhold et al. Intracerebral transplantation and successful integration of astrocytes following genetic modification with a high-capacity adenoviral vector
Horellou et al. Gene transfer in situ and in cells for intracerebral transplantation
Hurtado-Lorenzo Adenovirus-mediated Gene Therapy for Parkinson's Disease: Neuroprotective Properties of Sonic Hedgehog Signalling Pathways
Geldmacher et al. Long Term Genetic Modification of Neurons, Astrocytes and Ependymocytes In Vivo using a High Capacity Adenovirus Vector
JPH0928378A (ja) 神経細胞特異的に発現するアデノウイルスベクター
AU4233499A (en) Recombinant viruses coding for a glutamate decarboxylase (GAD) activity
AU2928402A (en) Recombinant viruses coding for a glutamate decarboxylase (GAD) activity

Legal Events

Date Code Title Description
MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees