HU218979B - Csomagolás hamburger típusú hengeres szendvicsek és minden ilyen alakú élelmiszer számára - Google Patents

Abstract

Csomagolás hamburger típusú szendvicsek és minden ilyen alakúélelmiszer számára, amelyet csomagolásukban kell elfogyasztani, ésamelyet egy vékony, félmerev lap lapos kivágásával kapnak, amely hárompárhuzamos szalagból áll, és a középső szalag egy felületeforgásfelületet képez a szélén álló szendvics befogadására, ésvisszahajtható oldalsó felületei vannak. A találmány lényege, hogymindegyik oldalsó, visszahajtható felület a három szalaggal párhuzamoshajtogatási vonallal van ellátva, és a forgásfelület mindegyiksarkából ferde hajtogatási vonalak indulnak ki, amelyek a párhuzamoshajtogatási vonalakhoz csatlakoznak, hogy lehetővé tegyék a hengeresszendvics (S) gyors becsomagolását. A csomagolás egy másik változatbankét összekapcsolt fél héjból áll, amely a szeletelt szendvics köréhelyezhető. ŕ

Description

A találmány tárgya egy alapváltozatnál egy első sík csomagolás, amely gyorsan, 4-5 másodperc alatt összerakható és lezárható, hamburger típusú hengeres szendvicsek számára, és általában minden élelmiszer számára, amely tömör és hengeres alakban van jelen, és amelyet a csomagolásból kell elfogyasztani. Ez az alapváltozat lehetővé teszi egy második csomagolás kialakítását két fél héjból, amelyek kézzel előre alakíthatók, még gyorsabban összerakhatok és lezárhatók, körülbelül 1-2 másodperc alatt, ha már egyszer ki vannak alakítva, és korlátozottan egymásra halmozhatok. Végül lehetőség van egy további csomagolás kialakítására ugyancsak két fél héjból, amelyek iparilag előre alakíthatók közvetlenül az egymásra halmozási helyzetre, majd visszaállíthatok töltési helyzetbe, a kézi összerakás és lezárás nagyon gyors, és a csomagolás különösen alkalmas szakszerű felhasználásra különösen a fást food éttermekben a csúcsforgalmi időben.

A legnépszerűbb hengeres szendvics a hamburger, ezért a hamburger csomagolásából kiindulva ismertetjük a csomagolást, annál is inkább, mert a hamburger becsomagolása nagyon kényes művelet, mivel egy lágy, nyitott, egymásra rakott rétegekből álló szendvicsről van szó, amelyből a lé ki tud folyni, a zsíros hulladékok ki tudnak esni, és a fogyasztó ruháját be tudják szennyezni, ha a csomagolás nincs tervszerűen a hamburger alatt tartva a fogyasztás teljes időtartama alatt.

A hamburgerek esetében két ismert típusú csomagolás létezik: az egyiknél általában négyszögletes keresztmetszetű, kettős csónak alakú, sarokpánttal rendelkező dobozokat alkalmaznak, amelyeknek a zárása beakasztással történik. Jelenleg ökológiai szempontok miatt ezeket általában könnyű, sík kartonból vagy mikrobordás kartonból készítik, és a csónak alakot automatikus ragasztással alakítják ki.

A hamburgert vízszintesen helyezik el az alsó csónakban, és a fogyasztónak kell azt függőlegesre állítani, amihez az szükséges, hogy a mutatóujjat és/vagy az egyik kéz nagyobb részét a hamburger és az alsó csónak feneke közé helyezzék be, hogy azt felállítsák a hüvelykujj segítségével, mindezt egy igen kényelmetlen mozdulat segítségével, mivel rendkívül kényelmetlen az alsó csónaknak a tartása a másik kézzel, hogy megakadályozza a pecsétek képződését az evés folyamán, mivel a felső csónak, amelyet az alsó csónak sarokpántja tart, evés közben meg tudja sérteni az arcot.

Meg kell jegyezni, hogy a gyermekek általában a szendvicset a csónakon kívül fogyasztják el, és így összepecsételik magukat.

A másik kivitelnél egyszerűen nagyon vékony, négyszögletes papírlapokat alkalmaznak, amibe a hamburgert becsomagolják, mint ahogyan minden egyéb sík hengeres tárgyat becsomagolnak, oly módon, hogy a becsomagolandó terméken túlnyúló széleket visszahajtják a becsomagolandó termék alá.

Létezik egy csomagolás nagyon vékony, hosszirányban hajtogatott papírból, amelynél a hajtogatásokat a végén oldalirányú hegesztésekkel tartják helyben, a papír polietilénnel van bevonva, és ez a polietilénbevonat hőre olvadó ragasztó szerepét tölti be, ami lehetővé teszi a kötést.

Ezt a csomagolást kézzel nagyon nehéz felhelyezni, és egyszer helyére téve kevéssé esztétikus, és bonyolult hajtogatási technológiát igényel.

Egy másik ismert eljárás szerint, amelyet a 4.189.054 számú US szabadalom ismertet, a kerek szendvicsek számára készült hengeres csomagolódoboz két fél héjból áll, amelyek a szendvicset egy-egy fél kerület mentén körülfogják, és amelyek egymással egyetlen csuklópánt útján vannak összekötve, amely párhuzamos a henger egyik alkotójával. Zárt állapotban mindegyik fél héj a másikkal a széle mentén érintkezik. A csomagolás művelete alatt a szendvicset függőlegesen helyezik be az alsó fél héjba, amelyre a felső fél héjat ráhajtják.

Evés közben a szendvics az alsó fél héjban marad, amelyet vagy sugárirányban feltépnek, vagy oldalirányban kifelé visszahajtják a csuklópánt mentén. Ezt a csomagolást poliuretánhab öntésével kapják, és több hiányossága van: mivel a kerületi falak és az oldalsó falak egymásra merőlegesek és öntöttek, a csomagolásokat nem lehet egymásra halmozni, a szendvics túlságosan be van szorítva az egyik héj aljába, míg a másik héj sérti a fogyasztó arcát, ami nagyon kényelmetlen, különösen a fogyasztás utolsó szakaszában, mivel a héj sugárirányú feltépése, valamint az oldalsó feltépések, amelyek arra szolgálnak, hogy a szájjal a szendvics utolsó része elérhető legyen, kellemetlenek, mert a csomagolást erősen kell húzni, aminek következtében hirtelen elszakadhat, és ennek az a veszélye, hogy a szendvics elmozdul, és az ételmaradékok a fogyasztóra vagy a szomszédokra hullanak.

Amennyire tudjuk, ezt a csomagolást éppen ezek miatt a hiányosságok miatt sosem alkalmazták.

A 4.494.785 számú US szabadalom egy rugalmas, előre kivágott, előre hajtogatott papírszalvétát alkalmaz egy hengeres szendvics részleges beboritására oly módon, hogy az ujjak között lehessen azt tartani anélkül, hogy az ujjak az élelemmel érintkeznének. A szalvéta egy szalagból áll, amely részben körülveszi a szendvics kerületét, és két sorozat kettesével párhuzamos visszahajtásból, amelyeket az ujjak közé, illetve a szendvics fölé és alá kell becsíptetni. Ez a szalvéta csak akkor marad a szendvics körül, ha azt kézzel tartják, és nem teszi lehetővé, hogy a leveket és zsíros hulladékokat, amelyek a szendvicsből származnak, a fogyasztás folyamán hatékonyan megtartsa, és nem biztosítja a meleg szendvics hőszigetelését sem.

A 336.795 számú DE szabadalom egy négyzetes keresztmetszetű, négyszögletes, paralelepipedon alakú dobozt ismertet, keresztezett fenekű zárással, amelyet a feneket képező négy mező átmérőirányú hajtogatásával kapnak. Ez a doboz, amelyhez csak alulról lehet hozzáférni, különösen por alakú vagy szemcse alakú termékek csomagolására alkalmas, de egyetlen olyan jellemzője sincs, amely lehetővé tenné egy kerek szendvics elfogyasztását a csomagolásában, még akkor sem, ha a doboz számtalan különböző felhasználásra alkalmas.

A 2.443.531 számú US szabadalom egy vastagabb kartonból készült, hermetikusan zárt, kocka alakú do2

HU 218 979 Β bozt ismertet, amely speciálisan fagylaltkocka befogadására alkalmas, hogy azt a lehető legjobb körülmények között szállítsák, különösen ami a hőmérsékletet illeti, a vásárlás helyéről a felhasználás helyére.

A kartonlap egyenlő négyzetes szakaszokra van bontva három hosszanti szalag mentén, amelyeket két párhuzamos hajtogatási tengely határol, és öt keresztirányú szalagra, amelyeket az előzőekre merőleges négy hajtogatási tengely határol.

Tartalmának elfogyasztásához a dobozt egy vízszintes asztalra helyezik, és az asztal síkjában kibontják oly módon, hogy a fagylalt a középső négyzetes szakaszban maradjon, ahol azt fel lehet vágni és fel lehet szolgálni. Ha feltételezzük, hogy ezt a dobozt alkalmazni lehet úgy, hogy az befogadjon egy hamburgert, meg kell állapítanunk, hogy semmiképp sem alkalmas arra, hogy a hamburgert a csomagolásban el lehessen fogyasztani.

A 2.224.504 számú US szabadalomban ismertetett kerek doboz egy hengerből van kialakítva egy lapból kiindulva, amelynek anyaga nincsen megadva, és amely egy középső részből és oldalsó nyúlványokból áll, amelyeknek hossza a becsomagolandó termék átmérőjének felével egyenlő.

A középső henger nyílásainak egyik és másik oldalára legyezőszerű hajtásokkal visszahajló nyúlványok zátják be a dobozt, és csomagolják be a terméket, amely alkalmas arra, hogy egy ilyen két oldalról nyíló csomagolásba legyen becsomagolva. Az így kapott doboznak semmilyen olyan jellemzője nincs, ami alkalmas arra, hogy hamburgert lehessen belecsomagolni, még kevésbé arra, hogy a hamburgert a csomagolásban lehessen elfogyasztani, mert a csomagolásnak nincsen stabil, zárt alja.

Ez a csomagolás arra szolgál, hogy abba szappant vagy más illatszert, vagy olyan ajándékot csomagoljanak, amelynek előnyösen két, közel párhuzamos síkja van.

A 2.295.508 számú US szabadalomban ismertetett kartonból lévő tartály egy univerzális dobozt képez, amelyet össze lehet rakni és le lehet zárni, és amelyben jelentős mennyiségek tárolhatók, de végül is olyan, mint minden klasszikus doboz, ami a tervezőjének célja is volt, hogy a lehető legnagyobb területen lehessen alkalmazni, amint az a leírásban szerepel.

A 3.031.124 számú US szabadalomban ismertetett tartály bonyolult kézi hajtogatási rendszerrel van kialakítva, és semmi esetre sem alkalmas ipari méretű előalakításra. Bár a kapott esztétikai alak nagyon csábító, ez a táska alakú csomagolás semmilyen speciális felhasználásra nem alkalmas, amint ezt a tervezője így is kívánta. Ha ennek a csomagolásnak az lenne a célja, hogy hamburger csomagolásra alkalmas legyen, akkor elég idő lett volna egy ilyen felhasználás kipróbálására, a bejelentés napja, 1959 óta.

A 945.399 számú GB szabadalom eljárást ismertet különböző tárgyak becsomagolására egy hajtogatott, filmmel bevont vagy polietilénnel impregnált lappal vagy alumíniumlappal, különösen pedig azt a módszert, hogy a film anyagát arra alkalmazzák, hogy a kialakított hajtásokat melegen rögzítsék, hogy lezárják a csomagolást egy merev címke termoplasztikus felvitelével, amely címkét megfelelő anyagból alakítják ki, amely alkalmas arra, hogy kívülről egy kereskedelmi védjegyet jelöljön. Ez a megoldás valóban távol esik attól, hogy hamburger csomagolására alkalmas legyen.

Az előzőekben elmondott csomagolások és más, meglévő, élelmiszerek csomagolására alkalmazott megoldások elemzéséből kitűnik, hogy még ha azok közül néhány alkalmazható lenne is hamburger csomagolására, egyik sem alkalmas, beleértve a sarokpántos dobozokat és a jelenleg alkalmazott, filmmel bevont papírokat egy hamburger vagy más hengeres alakú, tömör élelmiszer egyszerű és gyakorlati elfogyasztására a csomagolásban.

A találmány következőkben való leírása során láthatóvá válik, hogy különböző módszereket alkalmaz különböző funkciók és eredmények elérésére, mind a hamburgerek jelenlegi ismert csomagolását illetően, mind pedig az előzőekben ismertetett szabadalmakban leírt tanításokra vonatkozóan, amelyek sem egyenként, sem kombinációban nem utalnak a találmány tárgyára, következésképpen a találmány és különösen annak harmadik változata semmiképpen sem származtatható a szakértő azon tudásából, amit a fent leírt szabadalmakból merített.

Az 1 -20. ábrák a találmány fő jellemvonásait mutatják. Ezeken az ábrákon a szimmetrikus részeket mindig azonos jelekkel jelöljük.

Az 1. ábra felülnézetben a találmány középső részét mutatja szándékosan egy szabályos, hatszögletű keresztmetszetként ábrázolva egyrészt, hogy az ábrákat a lehető legkönnyebben érthetővé tegyük, másrészt mivel ez a találmány egyik legelőnyösebb kivitele.

Az alkalmazott, vékony lapból álló anyag előnyösen lehet vékony karton vagy mikrobordázattal ellátott karton, amelyet teljes vastagságában vagy legalábbis a belső felületét zsírtaszító anyaggal itatjuk át, amely teljes mértékben újrafelhasználható, és amelynek tömege négyzetméterre vonatkoztatva 180-250 g között van.

A csomagolás ennél az alapváltozatnál úgy történik, hogy egy megfelelő felületet kivágunk (a hulladékot a minimálisra csökkentve) egy vágószerszám segítségével, amelyet nyomással működtetünk. Az így kapott felületnek nyújtott téglalap alakja van.

Ezt az alakot úgy is megkaphatjuk, hogy egy kartonszalagot letekeredése folyamán kivágunk.

A hajtogatási vonalakat egy nem vágó szerszámmal hozzuk létre, amely a vágószerszámhoz van erősítve, és amely a karton mindegyik felületére egy deformációt tud nyomni, különböző vonalak mentén, amelyek a hajtogatási vonalakat képezik.

Az 1. ábrán teljes vonallal ábrázolt a hajtogatási vonalak képezik a kiindulóhajtások csoportját.

Az 1. ábrán szaggatott vonallal jelzett b hajtogatási vonalak képezik a visszatérő hajtásokat vagy támaszkodó hajtásokat.

A 2. ábrán az 1. ábra szerinti lap látható az első hajtogatás után. Ez azt mutatja, hogy egy-egy A és B szalag helyezkedik el a C szalaghoz képest szimmetrikusan, hogy a csomagolást képezze.

HU 218 979 Β

A C szalagon - amelynek e szélessége a becsomagolandó s hamburger vastagságának felel meg - a vízszintesben egy belső 1 felület látható, amely függőlegesen az s hamburgert tudja befogadni. Ez az 1 felület a rendszer forgásfelülete. A 2,3,4, 5,6 és 7 felületek burkolófelületek, és méreteik ennél a szabályos hatszög alakú kivitelnél azonosak az 1 felületével.

Amikor az s hamburgert ráhelyeztük a forgó 1 felületre, akkor erre a felületre merőleges helyzetben marad azáltal, hogy az egyik kéz hüvelykujjával és mutatóujjával az A és B szalagok két, szemben lévő, oldalsó f felületét ráhajtjuk (lásd 1. ábra).

Az A és B szalagok r magassága és ezáltal az f felületé is, ennél az alapváltozatnál, előnyösen egyenlő a becsomagolandó s hamburger sugarával.

A másik kézzel, amelyet a csomagolás alá helyezünk, felemeljük az 5, 6, 7 felületeket (1. ábra). A b típusú visszatérő hajtások a csomagolás belseje felé alakulnak ki, szimmetrikusan mindegyik A és B szalagon, és a hajtások közötti oldalsó felületen az s hamburgerre záródnak, azt maguk közé szorítva. A b visszatérő hajtások szerepe itt lényeges.

Az oldalsó, visszahajtható 8 felületek, amelyeknek h magassága kissé nagyobb, mint r, ezt az összeszoritást megerősítik és stabilizálják azáltal, hogy 45°-ban levágott o végződésük behatol az f felület és az s hamburger közé, ami a becsomagolási művelet első lépését képezi az s hamburger térfogatának körülbelül kétharmada számára.

A fennmaradó egyharmad becsomagolása úgy történik, hogy az egyik kéz mutatóujja és nagyujja között tartjuk a kapott szerkezetet, amelyet az 1, 5, 6, 7 felületek határolnak, amelyek már egymáshoz képest megszilárdultak, és a másik kézzel felemeljük a 2,3 és 4 felületeket, ami által a b visszatérő hajtások létrejönnek és a helyükre kerülnek az s hamburgerre támaszkodva, és amelyek a becsomagolás végén a 4 felületet arra kényszerítik, hogy teljesen beborítsa a 7 felületet, hogy ily módon egy teljesen tömör egységet kapjunk, amelyet már csak le kell zárni.

Ekkor több lehetőség áll fönn. A leggyorsabbnak tűnik, ha visszahajtjuk a 4 felület két oldalán elhelyezkedő 18 felületek szimmetrikus 9 háromszögeit a 8 felületek t hajtásai mögé. A 4. ábrán a 10 szaggatott vonallal ábrázoltuk a 9 háromszög visszahajtását a 8 felület / hajtása mögé.

A becsomagolás és a lezárás művelete megtörtént anélkül, hogy az 1 felület valaha is elhagyta volna kezdeti helyzetét a vízszintes síkon, ahol általában a csomagolás művelete történik, és az s hamburger teljesen mozdulatlan maradt a művelet 4-5 másodpercig tartó időtartama alatt, mielőtt laposan a csomagolásba került volna, az alapjára, hogy megőrizze sértetlenségét.

Az 1-20. ábrák szabályos hatszögletes keresztmetszetű csomagolás szerkezetét mutatják, amelynél az s hamburger átmérője megközelítőleg a hatszögbe írható kör átmérőjével egyenlő.

Lehetőség van azonban négyszög keresztmetszetű vagy sokszög keresztmetszetű, vagy bármilyen más szabályos sokszög keresztmetszetű csomagolásra is.

Azt tapasztaltuk azonban, hogy a szabályos hatszög keresztmetszetű csomagolás a legelőnyösebb, mert a térfogatveszteség a hat 120°-os szögön belül kevésbé jelentős, a hasznos karton hossza az ötszög keresztmetszetű és a négyszög keresztmetszetű csomagoláshoz viszonyítva, amelyről később lesz szó, gazdaságosabb, és végül sok oldalsó hajtása van, amelyek tökéletesen kezelhetők ahhoz, hogy alakítsuk, és jó a tömörsége.

Azonkívül a hatszög keresztmetszetű és az ötszög keresztmetszetű csomagolás kellemes külsőt ad.

A hétszög keresztmetszettől kiindulva egészen a kör alakú keresztmetszet geometriai határáig a találmány alapelvében a nehézségek mindenekelőtt abból adódnak, hogy hogyan kell a túl nagy számban jelen lévő támaszkodóhajtásokat és a kiindulóhajtásokat rendezni.

Az 5. ábrán egy 14 tapadópasztilla látható, amelyet fel lehet ragasztani, hogy megerősítsük a 10 visszatérő hajtások rögzítését.

A 6. ábra egy 14 tapadópasztillát ábrázol, amelyet magában lehet felragasztani, a hajtás így teljesen elhagyható, attól kezdve, hogy a papír ki van vágva.

Amint azt az előzőekben ismertettük, a csomagolás, amely az 1 felület körül szimmetrikusan jön létre, oldalsó /felületekből áll, amelyek az 1 felületre szimmetrikusak, és amelyek mindegyikét két b visszatérő hajtás, és két a kiindulóhajtás határol, amelyeket az 1. és 7. ábrákon p-vel jelöltünk. Ha egyszer a csomagolás ki van alakítva, a két p hajtást felhasználhatjuk a rögzítési elem anyarészeként egy érdekes reteszelési alakhoz.

A 7. ábrán a 4 felületben és a 15 felületekben a 4 felületre szimmetrikusan 16 horgonyok vannak kivágva, amelyeknek w sarokpántjai vannak, és ezeknél fogva függenek össze a 15 felületekkel.

A 16 horgonyok, amelyek a reteszelőrendszemek a pozitív darabjai, a csomagolás külseje felé tolhatok ki (8. ábra), és visszahajthatók a w sarokpántjaiknál fogva oly módon, hogy mindegyik 16 horgony csúcsa reteszelni tudja a csomagolást azáltal, hogy a külső p hajtások mögé kerül, amelyek egymás között szimmetrikusak az/felülethez képest.

Ez a reteszelés, amely a 9. ábrán látható, igen egyszerűen megvalósítható és nagyon hatékony.

A 10. ábrán egy széles, 45°-ban kivágott 19 sarokkivágás látható, amely a 18 felületből van kivágva, és amely a 8 felület külső t hajtása mögé tud beakadni a 20 helyen. Ezt a beakadást egy 21 kivágás segíti, amelynek segítségével all. ábrán látható reteszelés jöhet létre.

Ez a reteszelés a 19 sarokkivágás segítségével gyorsabban elvégezhető, és vaskosságát a 19 sarokkivágás optimális méretével lehet biztosítani. Ez a reteszelés a legelőnyösebb ennél a sokszög keresztmetszetű alapváltozatnál.

A 10. ábrán látható azonkívül az a reteszelés, amelynél a 22 felületből 45°-ban kivágott 23 sarokkivágást alakítunk ki, amely sarokpánttal van erre a felületre erősítve, és a 8 felület külső t hajtása fölé akaszkodik a 24 helyen, és ezt a beakasztást egy speciális 25 kivágás segíti, amely lehetővé teszi a 12. ábrán látható reteszelés megvalósítását.

HU 218 979 Β

A különbség a 11. és 12. ábra közötti reteszelésben csupán annyi, hogy az utóbbinál a 23 sarokkivágás a 22 felületen belül és nem azon kívül van, mint ahogyan all. ábránál.

A 23 sarokkivágás jobban illeszkedik a csomagolás külalakjához, de a helyretevése, bár egyszerű, nem olyan gyors, mint a 19 sarokkivágásé, amely előnyben részesíthető azáltal, hogy gyorsabban lehet vele reteszelni.

A 2. ábrán látható, hogy az 1 felület jobb és bal oldalán az/felületekből, ahhoz képest szimmetrikusan, két 12 vágás indul ki, és ezeket a 13 pontok az A és B szalagok szélein tartják. Amikor a 13 pontokat széthúzzuk azáltal, hogy az / felületeket a csomagolás külseje felé húzzuk, akkor két szimmetrikus 11 kivágott szakaszt kapunk, amelyek sarokpántos csatlakozással a külső / felületeken maradnak.

Abban a pillanatban, amikor kinyitjuk a csomagolást (lásd 13. ábra), és a 13 pontokat elmozdítjuk, az ajak alakú 11 szakaszok eltűnnek, hogy lehetővé tegyék a kényelmes fogyasztást. Ekkor a sarokpánt párhuzamos, és közel van az/és 1 felületek közötti hajtáshoz.

Annak érdekében, hogy az étkezés komfortja teljes legyen, csak az szükséges, hogy a két kéz hüvelykujjával és mutatóujjával az A és B szalagokat összeszorítsuk az r hamburger két oldalánál, hogy azt a négy ujj rögzítve tartsa az 1 felületen, miközben abba beleharapunk.

Amikor egy majdnem teljes s hamburgert elkezdünk enni, vagy mikor befejezzük annak evését, akkor mindig több és több csomagolást lehet lefejteni, hogy azután, amikor az s hamburgert elfogyasztottuk, azt össze lehessen gyűrni, és be lehessen dobni valahova, ahol azt összegyűjtik az újrafelhasználáshoz. Ezt a helyet általában megjelölik a fást food éttermekben.

Mindeddig egy általános lapos csomagolást ismertettünk és annak hajtogatási rendszerét, néhány változatban, amelyeket különbözőképpen lehet reteszelni és könnyű megvalósítani, mindegyiket eléggé gyorsan, és amelyeknél előnyösen egy 45°-ban kivágott végződést alkalmazunk (10. ábra), és amelyeknél az összerakás gyorsan történik.

Amit most javasolunk, az ebből a kezdetben lapos alapcsomagolásból indul ki, és egy második csomagolásban végződik, amely ha egyszer már elkészült, akkor rendkívül gyorsan összerakható és lezárható. Ehhez elegendő, ha egy meghatározott időtartam alatt, vagy előnyösen egy kárba veszett időtartam alatt egy lapos csomagolásból kiindulva (14. ábra), kézzel, két, előre kialakított fél héjat készítünk (15. ábra), amelyek - ha egyszer az s hamburgert a helyére tettük az 1 felületre függőlegesen, vízszintes egyensúlyban felfelé, ha a csomagolás nyitva van, vagy vízszintesen, ha a csomagolás egy síkon nyugszik és vízszintesen nyitott - egymásra hajthatók oly módon, hogy a 4 felület a 7 felületet fedje vagy fordítva.

Az 1. ábrával összehasonlítva, a 14. ábra teljesen szimmetrikus a központi szalagra, beleértve az 1, 2, 3,4, 5, 6, 7 felületeket, és az erre merőleges szalagra, beleértve az 1 felületet, az/felületeket és a 11 ajkakat, amelyek az f felületekre sarokpántszerűen vannak felerősítve.

A 14. ábrán látható, hogy a 26 felületekről a 9 háromszögek le vannak vágva, és nincsen egyetlen hajtogatási vonal sem.

Ezzel ellentétben a 27 felületeken két u kimenő hajtogatási él és két bemenő hajtogatási él van, amelyek derékszögű 28 és 29 háromszögeket képeznek.

A 15. ábra oldalnézetben mutatja, hogyan lehet a

14. ábra hajtogatásaiból a két szimmetrikus fél héjat kialakítani a külső 26, 27 és 30 felületekből.

A külső 27 felület elrejti a két 28, 29 háromszöget, amelyek egymás fölé vannak helyezve a 27 felület mögött a csomagolás belsejében oly módon, hogy egy egyszerű összekapcsolás a 31 szakaszban reteszelni tudja együtt a külső 26, 27 és 30 felületeket belülről, hogy egy teljesen kialakított és ellenálló fél héjat kapjunk.

A másik fél héjat ugyanilyen módon alakítjuk ki.

Az összekapcsolás lehet klasszikus, de a felhasználás módját tekintve egyszerűbb egy lyukasztásos/préseléses összekapcsolás, amely kiküszöböl minden fémes kapcsolatot, és amellyel egy címke vagy egy jel is besajtolható. Ilyen összekapcsolás elvégezhető bármilyen ismert gépi berendezéssel.

Amennyiben elkészült a két fél héjból álló egység, akkor gyorsan behelyezzük az s hamburgert az 1 felületre, és lezárjuk az egészet azáltal, hogy a két kéz könnyű nyomásával közelítjük egymáshoz a két fél héjat, amelyek egymásra ütköznek, hogy így ellenálljanak annak a feszültségnek, amelyet a külső (mozgó) hajtások ráhelyezése a belső (rögzített) hajtásokra okoz az s hamburger körül, az/felületek két oldalán.

Semmilyen más reteszelésre nincs szükség, ha a könnyű karton vastagságát és a hőmérsékleten, mi több, a nedvességen tartáshoz szükséges feltételeket jól választottuk meg, amennyiben a nedvesség olyan természetű, hogy a csomagolást meg tudja lágyítani és a reteszelést meg tudja károsítani.

A 16. ábrán a 15. ábra szerinti csomagolás látható, miután az egyik fél héjat lehajtottuk.

A szabályos hatszögletű alak esetében az előre kialakított fél héjak egymásra halmozhatok.

Ugyanakkor a csomagolásnak két fő hiányossága van:

- egyrészt függőleges nyomás alatt kell tartani, mivel a vízszintesen egymásra halmozandó csomagolások mindegyike két szimmetrikus üreggel rendelkezik, amelyet a két fél héj képez, ami az alsó csomagolás deformációját okozhatja,

- másrészt az egymásra halmozható egységek mennyisége jelentéktelen, mivel ennél a kétszeresen homorú, majdnem függőleges alaknál a túltömöttséget hamar eléijük.

Következésképpen az előbb említett problémák kiküszöbölésére, és főleg a csomagolások korlátlan egymásra halmozásának elérése érdekében, célszerű, amint azt a 17. ábra mutatja, a 14. ábrából kiindulva egy alakos kartonlapot létrehozni, amely iparilag lehetővé teszi egy harmadik kettős csónakos csomagolás megvalósítását, amelynek alkalmazása optimális, annak következtében, hogy a kettős csónaknak négy, ferde, sugár5

HU 218 979 Β irányban kettesével szemben álló felülete van, és az alapok keskenyebbek, mint a nyílások.

Ez a kivitel, amely a kézzel összekapcsolt előző kialakításnak egy fejlesztett megoldása, a találmány legjelentősebb megvalósítása a nagy sorozatban való gyártás tekintetében.

Ezeknek a kettős csónakoknak az ipari gyártásánál a leszabott darabok 32 és 33 kivágásainak oldalai (17. ábra) - amely darabokkal egy automata gépet sorozatban táplálnak, amely gépet a szakirodalomban barkettőznek neveznek - a csomagolás belső 27 felületére ragadnak a széleiknél fogva, előnyösen a 27 felület k magassága mentén úgy, hogy a fél héj belső oldalsó felületeit teljesen beborítják a ragasztással felvitt felületek.

Ily módon, a később ismertetett technikai intézkedések következtében két, az 1 felületre szimmetrikus, egymással összekötött fél héj jön létre. Az 1 felület az egész együttes felső síkját képezi (lásd 18 és 18b. ábra). A két fél héj vagy csónak, amely az 1 felülettel sarokpánt útján van összekötve, a két 6 és 3 felület külső síkján nyugszik, vízszintesen.

A 18. ábra a két csónakból képzett egységet ábrázolja felülnézetben, amelyek az 1 felületre szimmetrikusak, amely maga a 34 felületekkel szomszédos. Mindegyik 34 felületnek van egy 11 ajka, amelyeket a csomagolás belseje felé vagy kifelé lehet elmozdítani, egy vízszintes m rovátka vagy perforáció mentén, amely kissé a csomagolás alapja fölött helyezkedik el. A 11 ajkak eltolása kifelé arra szolgál, hogy megkönnyítse az s szendvics teljes elfogyasztását.

A továbbiakban megmagyarázzuk, hogy melyek azok a technikai követelmények, amelyekkel a csónakot sorozatban lehet egy gépen gyártani úgy, hogy a 18b. ábrán látható eredményt kapjuk, azaz egy kettős csónakot, amely vízszintesen a 3 és 6 felületeken nyugszik, és az 1 felület képezi a felső síkot. E célból elsősorban az a kiindulóhajtások és b visszatérő hajtások méretét kell csökkenteni, amelyek a csökkentés után két kis v háromszöget képeznek az 1 és 2 felületek és az 1 és 5 felületek közötti sarokpántok két végénél. A b visszatérő hajtások kettesével az előbb említett két hajtás-sarokpánt meghosszabbításában fekszenek.

Az a és b hajtások méretének csökkentésére azért van szükség, hogy kiküszöböljük a vékony kartonlap deformáció által bekövetkező elszakadását, amikor a csónakot nyomás alatti ragasztással gépileg kialakítjuk, ami bekövetkezne, ha az a és b hajtásokat eredeti méretekben megtartanánk (lásd 1. ábra).

Az egymásra rakás úgy válik lehetségessé, hogy a csónakra, ragasztással, kis a hajtásokat viszünk föl, ami egy állandó rugalmas deformációt hoz létre, kifelé lekerekítve a fél héj sarkait az 5 felület és a 33 felületek közötti hajtások mentén, amelyek szomszédosak az 5 felülettel, és a 2 felület és a 33 felület közötti hajtások mentén, amely 33 felületek szomszédosak a 2 felülettel (18. ábra).

Egy csónak kialakításának folyamán egy jól meghatározott kartonból, az a hajtás optimális hossza az, ami lehetővé teszi a csónak két szomszédos oldala állandó rugalmas deformációjának fenntartását, amikor az 1 felülethez képest meghajlítjuk anélkül, hogy a karton elszakadna azokon a pontokon, ahol az a hajtások külső végei a csónak külső széleivel találkoznak.

Ez a stabil, rugalmas deformáció az, amely a fél héj oldalsó felületeit kifelé széttartva tartja (amelynek alapja sokkal keskenyebb, mint a nyílás), és ami lehetővé teszi azok egymásra rakását a gyártási folyamat végén.

Az így létrehozott csomagolás, amint azt a későbbiekben ismertetni fogjuk, egy stabil egymásra rakott alakból egy stabil s szendviccsel való megtöltésbe, majd egy stabil, lezárt alakba mehet át.

Az egymásra rakott stabil alakból kiindulva az 1 felület és az oldalsó 2 és 5 felületek egymásra majdnem merőlegesek, és csak akkor lehet átmenni a stabil megtöltött alakba, ha mindegyik fél héjra nyomást fejtünk ki úgy, hogy előnyösen azonos időben és mind a két kézzel a 4 felületet a 2 felülethez és a 7 felületet az 5 felülethez közelítjük (18b. ábra), és azokat felfelé elforgatjuk, mindegyiket az 1 felülettel képzett saját sarokpántja körül, amíg az a hajtás feszültsége megszűnik, egyidejűleg azzal, amikor a szomszédos 5, 1 és 2 felületek azonos síkba kerülnek, amely sík a csomagolás billenősíkjának szerepét tölti be alakjának megváltoztatásakor.

A töltési helyzetből a csomagolási helyzetbe való visszatérés nem tartozik a műveleti sorrendhez, mivel a felhasználó ezt nem végzi el.

Azonban természetesen erre lehetőség van, ha a műveleteket fordítva végezzük, ami azt jelenti, hogy az a hajtásokat ismét feszültség alá helyezzük.

Technikai nyelven szólva a kis, mozgó a hajtások a csomagolás legfontosabb aktív elemei. Ezeknek a feszültség alá helyezése vagy feszültségmentesítése határozza meg a csomagolás egyik fő helyzetből, az egymásra rakott helyzetből, egy másik helyzetbe, a töltési helyzetbe való átmenetét, amit mi a csomagolás visszafordításának nevezünk, egyik vagy másik értelemben. Azonkívül biztosítják mind a két fő helyzetben a stabilitást, amelyekben az egyensúly nem tehető tönkre, csak erőszakkal.

A csomagolás megtöltése egyszerű, mert elegendő, ha a szélén álló s szendvicset bevezetjük az 1 felületre a munkasíkra függőlegesen vagy vízszintesen, majd rázáijuk az egyik fél héjat a másikra azáltal, hogy közelítjük a másikhoz az 1 felület hajtásából képzett sarokpánt körül elfordítva. E közben a mozgás közben a szabad oldalsó 11 ajkak (17. ábra), amelyek szomszédosak az 1 felülettel, könnyen behatolnak a fél héjak belsejébe az S szendvics fölött és az S szendvics alatt. A csomagolás teljesen zárt, amikor a 4 felület tökéletesen ráfekszik a 7 felületre.

Az S szendvics ekkor teljesen körbe van fogva, és hőszigetelt, egészen a fogyasztásig.

A fogyasztás során elegendő, ha a két fél héjat egymástól eltávolítjuk, és az S szendvics felszeletelve ott marad az 1 felületen. Az S szendvics kényelmesen a csomagolásba visszahelyezhető, ha az oldalsó 11 ajkakra az ujjakkal nyomást fejtünk ki.

HU 218 979 Β

All ajkak visszahajtása kifelé minden hirtelen mozdulat nélkül történik, amikor a száj eléri az utolsó részt. A csomagolás mindvégig megakadályozza a levek kifolyását, visszatartja a zsíros hulladékokat, és megtartja kezdeti esztétikus alakját.

A csomagolással szemben támasztott második műszaki követelmény, hogy annak érdekében, hogy elkerüljük a vékony kartonlap elszakadását a csónak kialakításakor, különösen az a és b hajtások szintjén, különösképpen egy nagyon gyors automatikus gyártás során, fontos, hogy a négy kis v háromszögnek - a 34 felületek egyik és másik oldalánál az optimalizált, csökkentett magasságú a és b hajtások között - szakítással szemben a lehető legjobb ellenállása legyen, azáltal, hogy gésd sugarakat alakítunk ki a csökkentett méretű a és b hajtások külső szögénél, a v háromszög harmadik oldalával (lásd 17. ábra). Ezek a sugarak arra szolgálnak, hogy kiküszöböljék a szakítóerőket, amelyek mindig felléphetnek, amikor a vékony oldalak, amelyek egy előre meghatározott, szükséges méretre vannak levágva, hegyesszöget képeznek, amely húzásnak, feszültségnek vagy nyomásnak van kitéve a csónak kialakítása során.

De a csónakkialakítás maga nem az egyetlen ok, ami miatt a csomagolás el tud szakadni a kis v háromszögek szintjén (17. és 18. ábrák). Valójában az S szendvics becsomagolási művelete azzal kezdődik, hogy a csomagolást kézzel alakra hozzuk, a visszafordítási művelet során, amit a fentiekben ismertettünk, és amelynek hatása, hogy az 5, 1 és 2 oldalak, ebben a sorrendben, azonos síkba kerülnek, stabil alakban, amely az s hamburger megtöltést alakjának felel meg.

Ez a kézi visszafordítás, ami egy másodperc alatt történik - a felhasználás pillanatában vagy adott esetben előbb -, a hajtások visszaállítását hozza létre, amelyeket a v kis háromszögek határoznak meg, és amelyek a csónakképzés során előzőleg feszültség alá kerültek.

Világos, hogy a d és g sugarak nagyon fontos szerepet játszanak az elszakadással szembeni ellenállásban, abban a pillanatban, amikor az 1 felületet kézzel visszafordítjuk, ami maga után vonja a két fél héj önmagától való függőleges helyzetbe való állását és a szemben álló felületek nyitását, ha ez a visszafordítás véletlenül nagyon hirtelen történt.

Használat közben azonban megállapíthatjuk, hogy a csomagolás kielégítő rugózó hatást őriz meg, ha az egyik a hajtás elszakadt az egyik vagy másik csónakon, vagy még akkor is, ha egy a hajtás elszakadt mindegyik csónakon.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a polietilénfilmmel bevont kartonból lévő csomagolások rendkívül jó ellenállást mutatnak az elszakadással szemben, mind a csónakkészítés, mind pedig a kézi visszafordítás során.

Más meggondolás szerinti meg kell jegyezni, hogy a nedves meleg, különösen az, amelyet egy meleg S szendvics bocsát ki a csomagolás belsejében - különösen a 15. és 19. ábrákkal kapcsolatban leírt csomagolás esetén - igyekszik a csomagolás falait meglágyítani, és különösen annak reteszelését törékennyé tenni, ha az nincs kielégítően erőteljes módon biztosítva anélkül, hogy károsítanák a könnyű nyithatóságot az S szendvics elfogyasztása pillanatában.

Számos reteszelési megoldás lehetséges, de a 17.,

18. és 18b. ábrák szerinti szabályos sokszög alak esetében előnyös egy olyan reteszelés, amely a külső 7 felületet a belső 4 felület alá, vagy fordítva, a belső 7 felületet a külső 4 felület alá rögzíti. A választott rendszernek nem szabad zavarnia a csónakok kialakítását, különösen ha azok igen gyorsan és automatikusan készülnek.

A 17. ábrán a 7 felület középpontjának meghosszabbításában egy 45°-ban levágott z végződés látható, amelynek lekerekített csúcsú nyíl alakja van, amelynek q és q’ szárai a külső 7 oldallal párhuzamos vonalon fekszenek, egymástól n távolságban. A z végződés és a külső 7 felület közös szakaszának L hossza kissé kisebb, mint az n távolság.

A 3 felület vastagságában, és a 3 felület és a 4 felület közötti hajtással szomszédosán, a hajtás közepének szintjén, egy négyszögletes y rés van kialakítva, amely

1- 2 mm széles és L hosszú úgy, hogy amikor az S szendvicset behelyeztük a csomagolásba, a reteszelés pillanatában, az egyik fél héjhoz rögzített nyelv bepattintható a másik fél héj y résébe, egy könnyű nyomással, feltéve hogy az L hossz kissé nagyobb, mint az n távolság. Ekkor a 4 felület tökéletesen fedi a 7 felületet.

A csomagolás nyitása a szükséges pillanatban nagyon könnyen végbemehet úgy, hogy enyhén kifelé húzzuk, hogy a fél héjakat szétkapcsoljuk.

Megjegyezzük, hogy a q, q ’ vonal és a 7 felület szélső pereme között n nagy alapú, egyenlő szárú trapéz helyezkedik el, amelynek L kis alapja és magassága körülbelül 1 mm, egy olyan csomagolás esetében, amelyet

2- 3 tized mm-es vékony lapból alakítottunk ki. Az egyenlő szárú trapéz megválasztása lehetőséget ad arra, hogy a reteszelés a trapéz ferde oldalain önszabályozó módon menjen végbe.

Meg kell jegyezni, hogy a 34 felületeken lévő 11 ajkak másképp is kialakíthatók, mint ahogyan azt a 17. és 18. ábrákon látjuk.

A követelmények itt a következők:

- elsősorban a 34 felület magasságának, beleértve a 11 ajkakat, nagyobbnak kell lennie, mint az S szendvics sugara úgy, hogy ha a csomagolás rá van zárva az S szendvicsre, akkor a 34 felület ne hagyja részben fedetlenül az S szendvicset a csomagolás közepe felé, hanem védje azt egészen átmérőjének legalsó pontjáig,

- másodsorban a csomagolásnak a lehető legtökéletesebben zárnia kell oldalirányban, hogy a legjobb hőmérsékletet tartsa fenn a fogyasztás előtt, különösen meleg és nedves S szendvicsek esetében.

A 17., 18., 18b., 19. és 20. ábrákon a 34 felületek oldalai az a hajtás meghosszabbításában helyezkednek el az ábrák jobb érthetősége kedvéért. Magától értetődik, hogy a szemben álló 34 felületek meghosszabbíthatók jobbról és balról az oldalsó 33 felületek felé (19. ábra), a két szimmetrikus rész maximális korlátái között, olyan mértékben, ahogy ezek az egyenértékű, a 34 felület egyik és másik oldalához hozzáillesztett részek teljesen elválaszthatók a 33 felületekről és a v háromszögek7

HU 218 979 Β ről, hogy lehetővé tegyék a rugóműködést az a és b hajtások között.

A 19. ábrán, amely az egyik leginkább alkalmazott megoldást mutatja, all ajak m sarokpántja ideálisan az a hajtások két 35 csúcsa között helyezkedik el. A 36 szegmenseket kivágtuk, hogy lehetővé tegyük a 34 felület x szárnyai számára, hogy behatoljanak a fél héjakba a csomagolás zárásának pillanatában, és főleg, hogy lehetővé tegyék az a és b hajtások közötti rugók zavartalan működését.

Annak érdekében, hogy szélesebb 34 felületeket kapjunk, és ezáltal az S szendvicset a két kéz mutatóés hüvelykujjaival jobban meg lehessen fogni, azonkívül hogy jobb védelmet biztosítsunk a levek kifolyása ellen, különösen az S szendvics fogyasztásának kezdeténél, végül hogy egy olyan csomagolást kapjunk, amelyet az étterem alkalmazni tud mind függőlegesen, mind vízszintesen az előkészítő asztalon, előnyös, ha az S szendvics nem érinti az asztalt, ami bekövetkezhetne egy vízszintes alkalmazásnál a csomagolás lezárása előtt, ha a 34 felület és a szomszédos 33 felület között túl nagy kivágott rész van.

A 21., 22. és 23. ábrák ez utóbbi típusú csomagolást mutatják, amely iparilag előállítható, de szabályos ötszögű szakaszokból.

A csomagolásnak hét burkolófelülete van öt oldal számára, ami azt jelenti, hogy a reteszelésben négy felület játszik szerepet, amelyek kettesével kapcsolódnak (6’ és 4’, 7’ és 3’ felületek).

Valójában amikor ezt a csomagolást egyszer az 1 ’ felületre helyezett S szendvics köré zárjuk, a belső 6’ felület teljesen ráfekszik a külső 4’ felületre, míg ugyanezen mozgás során a belső 7’ felület tökéletesen ráfekszik a 3’ felületre.

A zárás természetesen végbemehet a másik irányban is.

Ennél a szabályos ötszög keresztmetszetű csomagolásnál a reteszelés természetesen azáltal történik, hogy a 3 és 4 felületek közötti 108°-os szöget ráhelyezzük a 6 és 7 felületek közötti 108°-os szögre, a beburkolás végénél, ami által egy könnyű reteszelés jön létre.

A kartonanyag megtakarítása céljából, azazhogy egy előre kivágott rövidebb lapot alkalmazzunk, el lehet hagyni a 7’ felületen az Al, Bl vonalon kívül eső részeket és a 4’ felületen az A2, B2 vonalon kívül eső részeket. Ezeket a részeket a 21. és 22. ábrákon vonalkázva jelöltük.

A 24., 25., 26. ábrák ugyancsak az utóbbi típusú csomagolást ábrázolják, amelyet iparilag lehet előállítani, de négyszög alakú felületekből.

Ennek a csomagolásnak öt burkolófelülete van, négy oldal számára, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan típusú reteszelésre van szükség, mint a hatszögletű felületekből álló csomagolásnál, miután ott a külső 5” felületet a belső 3” felület tökéletesen fedi, vagy fordítva (26. ábra).

Azt gondolhatnánk, hogy ennek a csomagolásnak az egymásra rakása magától értetődik, és a csónakkiképzés után nincs szükség a visszafordítás módszerére. Megfigyelhetjük azonban, hogy a használatban, a parallelepipedon alakú csomagolások közvetlen egymásra rakása, amelyeknek alapját a szomszédos 4”, 1” és 2” felületek csúcsai képezik, nagyon gyorsan tele lesz, kivéve a csomagolások szétbontását, ami lehetetlenné tenné az 5” és 3” felületek egymást fedését a beburkolás után, mert ezek a felületek ekkor a nagy alapjukkal egymással szemben álló trapézokat képeznek.

A kerek S szendvicsek csomagolásának kialakításánál a szakember, miután az ismert megoldásokat gondosan analizálta, legfőbb gondjának tekintette egy olyan termék létrehozását, amely rendkívül alkalmas az s hamburger vagy más ilyen típusú és ilyen alakú élelmiszer elfogyasztására, figyelembe véve a fogyasztók és minden szakember, különösen a fást food éttermek szakembereinek igényeit.

A fogyasztók számára a speciális csomagolásnak praktikusnak kell lenni, mivel az S szendvicset meg kell enni a csomagolásból úgy, hogy az megakadályozza a levek kifolyását.

Szükséges, hogy a csomagolás a maga alakjánál fogva vonzó legyen, és hogy valamilyen módon sugallja a fogyasztó számára, hogy minden más csomagolást elvessen.

A fogyasztó kényelmét nyilvánvalóan nem szolgálja, ha az s hamburgert egy négyszögletes dobozban kínálják fel, amely semmilyen sajátosságot nem jelenít meg, az s hamburger lehetséges elfogyasztására vonatkozóan a csomagolásban.

A fogyasztó kényelmét ugyancsak nem szolgálja, ha az s hamburger két fél héjba van becsomagolva, amely egyetlen sarokpántra van szerelve, mivel az S szendvics ekkor az egyik fél héj aljába van beszorítva, ami elfogyasztásánál kényelmetlenséget jelent.

Ezzel ellentétben a fogyasztó kényelme teljes mértékben biztosítva van, ha az S szendvics a könnyen szétnyitható két fél héj csuklópánttal egyesített széles síkján nyugszik, szájjal könnyen megközelíthető, és erősen tartható a két kéz mutatóujja és hüvelykujja között, amikor beleharapunk, és a kívánt pillanatban a csomagolás oldalsó ajkai vissza tudnak hajtódni, hogy lehetővé tegyék az S szendvics teljes elfogyasztását.

A hivatásos felhasználó számára a találmány szerinti megoldás egy olyan csomagolást képez, amely szükségleteihez alkalmazkodik. Ha egy kis vendéglátóegységet vezet, akkor az első vagy második csomagolást alkalmazhatja, amelyeknél a fél héjakat előre vagy egy bizonyos idő alatt alakítja ki. Ha egy nagy gyorsvendéglőt vezet, akkor előnyösen a harmadik felhalmozható csomagolást alkalmazza, amely egy kissé költségesebb, mint az első kettő, mert azonnal felhasználható, ezért drágább egy ipari sorozatgyártás árainál.

A nagy egységet (fást food) vezető hivatásos felhasználó értékelni fogja, többek között, a létesítményének jobb megjelenési formáját azáltal, hogy a mindenütt jelen lévő csomagolások nagyon esztétikusak, és azt az egyszerű megbízhatóságot, amelyet a szolgáltatásnak a javulása jelent a fogyasztó számára.

Ugyancsak értékelni fogja a találmánynál a komplex probléma megoldását, amelyet a kettős csónak visszafordításának rendszere okoz a felhasználás előtt,

HU 218 979 Β mert a csomagolások felhalmozása lehetővé teszi számára, hogy a konyhában helyet takarítson meg.

Ismételten meg kell említenünk, hogy a találmány szerinti visszafordító rendszer különösen lehetővé teszi felhalmozható, csónak alakú csomagolások ipari előállítását, korlátlan mennyiségben, akkor, ha oldalsó felületeik a felhasználással párhuzamosak.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Csomagolás hamburger típusú hengeres szendvicsek és minden ilyen alakú élelmiszer számára, amelyeket csomagolásukban kell elfogyasztani, és amely kiindulásként egy vékony, félmerev lapból van annak lapos kivágásával kialakítva, amely lap három hosszanti, előnyösen párhuzamos szalagból (A, B, C) áll, egy középső szalagból (R), amely a szalagra keresztirányban fiitó, külső, párhuzamos hajtogatási vonalakkal fel van osztva, ezen a szalagon felületeket (1,2, 3,4,5,6, 7) képezve, és két külső hosszanti szalagból (A, B), amelyek oldalsó, egyenlő, visszahajtható felületekből állnak, és amelyeket kétoldalt külső hajtogatási vonalak (a) vagy belső hajtogatási vonalak (b) határolnak, és a középső szalag (C) egyik felülete forgásfelületet (1) képez a szélén álló szendvics befogadására, és a visszahajtható oldalsó felületek (f) a külső szalagokon (A és B), amelyek a forgásfelülethez (1) vannak csatlakoztatva, a középső szalagon (C) lévő forgásfelülettel szomszédos felületek oldalsó visszahajtott felületeihez vannak csatlakoztatva belső hajtogatási vonalak (b) révén, amelyek a keresztirányú külső hajtogatási vonalak meghosszabbítását képezik, amelyek a forgásfelület (1) két oldalán vannak elhelyezve, és a külső hosszanti szalagok visszahajtható oldalsó felületei, amelyek a középső szalagon (1) lévő forgásfelülettel szomszédos felületekre hajtogathatok vissza, külső, ferde hajtogatási vonalakkal (b) vannak ellátva, amelyek az oldalsó visszahajtható felületek alapjának sarkaiból indulnak ki, azzal jellemezve, hogy mind a két oldalsó visszahajtható felület, amely a forgásfelülethez (1) van csatlakoztatva, egy hajtogatási vonallal van ellátva, amely párhuzamos a három szalaggal (A, B, C), és a visszahajtható felület egyik oldalától a másikig terjed, és a forgásfelület (1) mindegyik sarkából kiinduló ferde hajtogatási vonalak a párhuzamos hajtogatási vonalakhoz csatlakoznak vagy egy hajtogatási vonallal (12), vagy egy éllel, így lehetővé téve a hengeres szendvics (S) gyors becsomagolását a kerületénél és az oldalain, a kiinduló és visszatérő hajtások (a, b) a visszahajtható oldalsó felületek között, a külső és belső hajtogatási vonalakkal összhangban, a forgásfelület (1) két oldalán vannak elhelyezve.
2. 2. Csomagolás, hamburger típusú hengeres szendvicsek és minden ilyen alakú élelmiszer számára, amelyeket csomagolásukban kell elfogyasztani, és amely kiinduláskor egy vékony, félmerev lapból van annak lapos kivágásával kialakítva, amely lap három hosszanti, előnyösen párhuzamos szalagból (A, B, C) áll, egy középső szalagból (R), amely a szalagra keresztirányban futó, külső, párhuzamos hajtogatási vonalakkal fel van osztva, ezen a szalagon felületeket képezve, és két külső hosszanti szalagból, amelyek oldalsó, egyenlő, visszahajtható felületekből (1, 2, 3,4, 5,6, 7) állnak, és amelyeket kétoldalt külső hajtogatási vonalak (a) vagy belső hajtogatási vonalak (b) határolnak, és a középső szalag (C) egyik felülete forgásfelületet (1) képez a szélén álló szendvics befogadására, a visszahajtható oldalsó felületek (f) a külső szalagokon (A és B), amelyek a forgásfelülethez (1) vannak csatlakoztatva, a középső szalagon (C) lévő forgásfelülettel (1) szomszédos felületek oldalsó visszahajtott felületeihez vannak csatlakoztatva belső hajtogatási vonalak (b) révén, amelyek a keresztirányú külső hajtogatási vonalak meghosszabbítását képezik, amelyek a forgásfelület (1) két oldalán vannak elhelyezve, és a külső hosszanti szalagok visszahajtható oldalsó felületei, amelyek a középső szalagon lévő forgásfelülettel (1) szomszédos felületekre hajtogathatok vissza, külső, ferde hajtogatási vonalakkal (b) vannak ellátva, amelyek az oldalsó visszahajtható felületek alapjának sarkaiból indulnak ki, azzal jellemezve, hogy mind a két oldalsó visszahajtható felület, amely a forgásfelülethez (1) van csatlakoztatva, egy hajtogatási vonallal van ellátva, amely párhuzamos a három szalaggal (A, B, C), és a visszahajtható felület egyik oldalától a másikig teljed, és a forgásfelület (1) mindegyik sarkából kiinduló ferde hajtogatási vonalak a párhuzamos hajtogatási vonalakhoz csatlakoznak egy éllel, lehetővé téve a hengeres szendvics (S) gyors becsomagolását a kerületénél és az oldalain, és a lapos kivágás a forgásfelület (1) két oldalán két csuklósán csatlakoztatott fél héjjá van előalakítva, a szélén álló szendvics befogadása és a csomagolásnak a szendvics (S) köré való gyors felhelyezése céljából.
3. 3. A 2. igénypont szerinti csomagolás, azzal jellemezve, hogy a kezdetben kettős szimmetriájú lapos kivágás stabil felhalmozási alakban van előalakítva, lehetővé téve a csomagolás gyors átfordítását, hogy azt nagyon gyorsan a szendvics (S) köré lehessen helyezni.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti csomagolás, azzal jellemezve, hogy visszatérő hajtásokat (b) és kiindulóhajtásokat (a) tartalmaz, amelyek két azonos, külső szalagon (A és B) egymáshoz képest szimmetrikusan vannak elhelyezve, amely külső szalagok (A, B) szélessége (r) a becsomagolandó szendvics (S) sugarával egyenlő, és a szalagok (A, B) egymás között szimmetrikusak egy középső szalaghoz (C) képest, amelynek szélessége (e) a szendvics (S) vastagságával egyenlő, és amelyen ugyancsak vannak kiindulóhajtások (a) egymástól egyenlő távolságban és a két visszatérő hajtás (b) tengelyében a külső szalagokon (A és B).
5. 5. A 4. igénypont szerinti csomagolás, azzal jellemezve, hogy a középső szalag (C) kiindulóhajtásai (a) által meghatározott egyenlő homlokfelületek a forgásfelület (1) két oldalán helyezkednek el, amelyre merőlegesen van a szendvics (S) lapján fekve ráhelyezve, hogy be legyen csomagolva azáltal, hogy ezeket a homlokfelületeket a szendvicsre (S) helyezzük a forgásfelület (1) két oldaláról, ugyanakkor amikor visszahajtjuk a külső szalagokat (A és B) a szendvics (S) mindegyik oldalára, a szalagok azon felületeiből (f) kiindulva, amelyek

   HU 218 979 Β szomszédosak a forgásfelülettel (1) és arra szimmetrikusak, a szalagokon (A és B) kiindulóhajtások (a) és visszatérő hajtások (b) vannak, amelyek egymás között szimmetrikusan vannak elhelyezve a felületekhez (f) képest úgy, hogy a visszatérő hajtások (b) a szalag (C) kiindulóhajtásainak (a) a meghosszabbításában fekszenek, egymással párhuzamosak, és egymástól egyenlő távolságban vannak, és így a felületek (f) két oldalán ezekkel a felületekkel (f) egyenlő felületeket képeznek, és mindegyik egy kiindulóhajtást (a) tartalmaz, amelyek közül a négy első a forgásfelület (1) négy derékszögéből indul ki, hogy a külső szalagokon (A és B) lévő felületekkel (f) szomszédos felületek külső oldalára érkezzen, az így kapott kiindulóhajtások (a) egymással szimmetrikusak egy felülethez (f) képest az egyik vagy másik külső szalagon (A vagy B), hogy a felület (f) egyik vagy másik oldalán lévő, egymást követő felületein ugyancsak vannak kiindulóhajtások (a), amelyek párhuzamosak az előzőekkel ugyanazon a külső szalagon (A vagy B), és kettesével szimmetrikusak, hogy a külső szalagokon (A és B) lévő, így meghatározott kiindulóhajtások (a), miután a csomagolást a szendvics (S) köré helyeztük, két oldalsó felületet képeznek, amelyek egyenlő szárú háromszögekből állnak - az egész csomagolás keresztmetszete pedig egy szabályos sokszög, egy ötszögből kiindulva, kivéve a hatszög keresztmetszetet, amelyet az egyenlő szárú háromszögek képeznek -, a háromszögek alapjai pedig a középső szalagon (C) lévő felületek és a külső szalagokon (A és B) lévő szomszédos felületek által határolt felületekkel közös oldalak, továbbá hogy a visszatérő hajtások (b), ennél a kivitelnél, a csomagolás belseje felé a szendvicsre (S) támaszkodó hajtásokként vannak elhelyezve, hogy a csomagolás kialakítása folyamán az oldalsó borításhoz a visszahajtható felületeket képezzék.
6. 6. Az 1. és 5. igénypont szerinti csomagolás, azzal jellemezve, hogy a külső szalagok (A és B) magassága (h), szimmetrikus oldalaikon (8), kissé nagyobb, mint a szélességük (r), és a szalagokon (A, B) egy kiindulóhajtás (t) van, amely hosszabb, mint a többi kiindulóhajtás (a), és a magassággal (h) a felület (8) csúcsánál egy 45°-ban vágott végződést (o) képez az egyik vagy másik külső szalagon (A vagy B) kívül, amely 45°-ban vágott végződés (o) a szendvics (S) és a belső felület (f) közé ékelődik, és a szendvicset (S) az első becsomagolási szakaszban bezárva tartja.
7. 7. Az 1., 4., 5. vagy 6. igénypontok bármelyike szerinti csomagolás, azzal jellemezve, hogy a külső szalagokon (A és B) lévő felületekkel (8) szemben fekvő felületek (18) levágott sarokkivágással (19) vannak ellátva, amely a csomagolás két oldalát oldalirányban reteszeli, ezeknek a felületeknek (8) a kiindulóhajtásai (t) mögött, és amelynek a reteszelést megkönnyítő kivágása (21) van.
8. 8. A 2. igénypont szerinti csomagolás, azzal jellemezve, hogy kettős szimmetrikus, kivágott alakból egy csomagolás van kialakítva, amely két szimmetrikus fél héjból áll, amelyek kézzel elő vannak szerelve, összekapcsolással, és mindegyik fél héj a forgásfelülethez (1) csuklósán kapcsolódik, hogy az egyik a másik felé visszahajtható legyen, és így magába zárja a szendvicset (S), amely szélén állva a forgásfelületre (1) van helyezve.
9. 9. A 3. igénypont szerinti csomagolás, azzal jellemezve, hogy a mozgó hajtásokat képező kiindulóhajtások (a) és a rögzített hajtásokat képező támaszkodóhajtások (b) optimális csökkentése, amelyek egymás között és a csomagolás széleivel kis háromszögeket (v) képeznek, amelyeknek szakítással szembeni szilárdságát sugarak (d és g) javítják, amelyek a kiindulóhajtások (a) és a háromszög (v) külső széle közötti külső szöget és a visszatérő hajtások (b) és a háromszög (v) külső széle közötti külső szöget lekerekítik, lehetővé teszi az előzőleg kivágott, szimmetrikus, hasznos felületek kettős csónakká alakítását, hogy két, szimmetrikus, stabil fél héjat alakítsunk ki, amely csuklósán kapcsolódik a forgásfelülethez (1), és amelyek vízszintesen az alapfelületükön (3 és 6) nyugszanak, és felhalmozhatok úgy, hogy a csónakkialakítás után a felhalmozás technikailag megvalósítható azáltal, hogy a kiinduló kis hajtások feszültség alá helyezése a kiindulóhajtások (a) mentén, gépen történő ragasztás után, stabil rugalmas deformációt hoz létre, ami a keskeny alapú és nagy nyílású fél héjak oldalsó felületeit kifelé bővülőén tartja, a kiindulóhajtások (a) optimális hossza az, amely lehetővé teszi a két fél héj stabil rugalmas deformációjának fenntartását a karton szétszakadása nélkül, a hajtások külső végénél, a csomagolás alakjának átmenete a stabil felhalmozásból a stabil töltésbe csak úgy mehet végbe, ha egy sugárirányú nyomást fejtünk ki mindegyik fél héjra oly módon, hogy egyik kézzel a felületet (4) felülethez (2) és másik kézzel a felületet (7) felülethez (5) közelítjük, és hogy ezeket egyszerre felfelé elforgatjuk a sarokpántot képező forgásfelület (1) körül, ami feloldja a kiindulóhajtások feszültségét a hajtások (a) mentén, és lehetővé teszi, hogy a felületek (5,1 és 2) együttesen ugyanabba a síkba térjenek vissza, ezután a töltés stabil helyzetéből visszatérünk a felhalmozás stabil helyzetébe, az előzőekben elmondott műveletek fordítottjával, ami azt jelenti, hogy a kiindulóhajtásokat a hajtások (a) mentén összehúzzuk, hogy azok újra feszültség alá kerüljenek, majd zárási helyzetbe visszük azáltal, hogy a két fél héjat könnyű nyomással egymáshoz közelítjük, hogy a mozgó hajtásokat képező kiindulóhajtások (a) és a rögzített hajtásokat képező támaszkodóhajtások (b) között létrehozott rugók ellenállását kiegyenlítsük; a felületek (34), amelyekre vízszintesen, csuklósán ajkak (11) kapcsolódnak, és a csomagolás mindkét oldalán, a felületekkel (33) egy síkba esnek a töltési helyzetben, a szendvics (S) mindkét oldalán behatolnak a fél héjakba, amelyek a folyamat végénél egymásra csukódnak, a felület (4) és a felület (7) teljes egymásra helyezésével vagy fordítva, a csomagolás nyitásakor a szendvics (S) elfogyasztása céljából a két fél héj könnyen eltávolodik a forgásfelülettől (1) mindkét oldalon, a hajtások (a és b) közötti rugók elengedésének hatására, a két szemben álló felület (34), amelyeknek magassága kissé nagyobb, mint a szendvics (S) sugara, szétnyílik, és a csomagolás lehetővé teszi a forgásfelületen (1) a szélén álló szendvics (S) elfogyasztását és az ajkak (11) kifelé hajtogatá10

   HU 218 979 Β sát, a kívánt pillanatban, és a leveket és zsíros hulladékokat a merev vízszintes szerkezet belsejébe és oldalról zárva tartja a két félhéj között, amely szerkezet minimális oldalsó magassága a hajtás (b) magasságával egyenlő, amikor az ajkak (11) kifelé le vannak hajtva. 5
10. 10. A 9. igénypont szerinti csomagolás, azzal jellemezve, hogy a felületek (5, 1 és 2) által meghatározott elfordítási sík visszafordításának művelete, ami a kis mozgó kiindulóhajtások (a) feszültség alá helyezésével és fellazításával történik, és fordítva, lehetővé teszi a felhalmozható, kibővülő csónak alakú csomagolások előállítását, míg ezeknek a csónakoknak az oldalsó felületei ismét párhuzamosakká válnak, amikor a hamburger (.sj bele van csomagolva.