HU218374B - Szerkezet tokkeretből és szárnykeretből álló nyílászáró szerkezet, főleg bukó-nyíló ablak zárására és nyitására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya szerkezet tokkeretből és szárnykeretből állónyílászáró szerkezet főleg bukó-nyíló ablak működtetésére, amelynek aszárnykereten legalább részben süllyesztve elrendezett zárszerkezettelműködtethető, a szárnykeretnek (4) a tokkerethez (1) rögzítésére ésoldására való mozgatórudazata (5) és a tokkereten (4) elrendezhető,kényszermozgatású állítóelemmel (11) ellátott hajtása (9) van. Azállítóelem (11) a mozgatórudazattal (5) társított, a szárnykeretből(4) kiálló menesztővel (16) van együtt működő kapcsolatban. Továbbáolyan vezérlőgörbéje van, amelynek mentén az állítóelem (11) révén amenesztő (16) vezethető elrendezésű. A vezérlőgörbének legalább egyszárnykeretvezető szakasza, valamint legalább egy mozgatórudazat--vezérlő szakasza van. A találmány lényege, hogy a szárnykereten (4) azárszerkezet körzetében elrendezett hajtóműve (13) van, amelynekáttétele 1-nél nagyobb (i>1). Továbbá a hajtómű (13) hajtóműházában(14) a menesztőt (16) tartó csúszka (15) eltolhatóan van elrendezve.Ennek egyenes vonalú elmozdulását a hajtómű (13) hajtó fogaskerekének(19) elfordulásává átalakító mozgásátalakítója van. A hajtómű (13)hajtott fogaskereke (17, 51) a zárszerkezet mozgatórészévelösszekapcsolható kialakítású. ŕ

Description

A találmány tárgya szerkezet, amely tokkeretből és számykeretből álló nyílászáró szerkezet, különösen bukó-nyíló ablak vagy ajtó működtetésére, azaz nyitására és zárására való. Az ilyen szerkezetnek a számykeret horonykörzetében legalább részben besüllyesztett működtetőrudazata van, amelyet zárszerkezet működtet a számykeretnek a tokkerethez történő rögzítésekor, illetve nyitásakor. A tokkeret hajtással van ellátva, amely kényszermozgatású állítóelemmel rendelkezik, és ez a mozgatórudazattal társított és a számykeretből kiálló menesztővel működik együtt. Továbbá olyan vezérlőgörbéje van, amelynek mentén az állítóelem a menesztőt vezeti. A vezérlőgörbe legalább egy olyan szakasszal van ellátva, amely a számykeret mozgatására való, továbbá olyan további szakasszal rendelkezik, amely a mozgatórudazat menesztésére való.

A fenti típusú szerkezetet ismertet például a DE-4 321 099 számú német szabadalmi közrebocsátási irat.

A fenti megoldás hiányossága, hogy a menesztő- és a mozgatórudazat összekapcsolásához olyan vonóegységre van szükség, amely a hajtás állítóelemével összekapcsolható csapként kialakított menesztővel kapcsolódik. Ez a vonóegység a tokkereten elrendezett vezetősínt is magában foglal, amely a számykeretben elrendezett mozgatórudazattal párhuzamosan helyezkedik el, és a vezetősín hossza mentén eltolható csúszkákkal van ellátva. Továbbá a fenti szerkezet kézzel működtethető kapcsolóegységekkel is fel van szerelve, hogy a menesztőcsapot az állítóelembe beakasszák, illetőleg attól szétválasszák.

A szétkapcsolásra akkor van szükség, ha például az ablakszerkezetet a zárszerkezet kézi nyitásával nyitni kell.

Az ablakszámy tokkerethez képesti zárásához és nyitásához kifejtendő és a mozgatórudazaton keresztül átadandó erő nem elhanyagolható. A hajtás révén tehát a menesztőcsapnak meglehetősen erősen együtt kell működnie a vonóegységgel, hogy a mozgatórudazatot működtessék. A szerkezet egységeit értelemszerűen ezekre a nagy terhelésekre kell méretezni.

A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy például ablakszerkezeteknél a rendelkezésre álló beépítési tér és az ablakszerkezet megkívánt esztétikus megjelenése kizárja azt, hogy nagyobb méretű szerkezeti egységeket építsenek be, viszont a jelenleg használatos és viszonylag kisebb méretű szerkezeti egységek megbízhatóan nem teljesítik a rendeltetésüket. További fontos szempont az ilyen szerkezetek értékesítése, hiszen a viszonylag kis méretek mellett ezeket a szerkezeteket gazdaságosan kell gyártani a lehető legjobb minőségben és hosszú élettartammal.

A jelen találmánnyal célunk a bevezetőben ismertetett, az 1. igénypont tárgyi köre szerinti szerkezet olyan értelmű továbbfejlesztése, hogy az a lehető legkisebb szerkezeti méretek mellett egyszerű és hatásos működtetést tegyen lehetővé, ugyanakkor gazdaságosan legyen gyártható.

A kitűzött feladatot a jelen találmány szerint azzal oldottuk meg, hogy a zárszerkezet körzetében a szárnykereten kívül olyan hajtóművet alkalmazunk, amelynek az áttételi viszonya 1-nél nagyobb (i> 1), ennek a hajtóműnek a házában a menesztőt tartó csúszka eltolhatóan van elrendezve, ennek egyenes vonalú elmozdulását a hajtómű hajtó fogaskerekének elfordulásává átalakító mozgásátadó egysége van, ahol a hajtómű hajtott fogaskereke a zárszerkezet mozgatórészével összekapcsolható kialakítású.

A találmány szerinti hajtómű révén elérjük, hogy a viszonylag kisméretű hajtómű által leadott teljesítményt a mozgatórudazat működtetéséhez szükséges jelentős nagyságú energiává alakítjuk át. További előny, hogy az erős és ellenálló vonóegységre a találmány szerinti megoldásnál nincs szükség, így a szerkezet befoglalóméreteit csökkentettük.

A mozgatórudazat működtetéséhez szükséges erőt tehát viszonylag kis hajtóművel azáltal hozzuk létre, hogy a hajtás vezérlőgörbéje a mozgatórudazat menesztéséhez előre meghatározott hosszúságú szakaszt foglal magában, amely megnöveli a zárási és nyitási helyzetek közötti tényleges rúdutakat a hajtómű áttételének megfelelően. A hajtómű megfelelő kialakításával tehát viszonylag kisméretű és nem túl erősre méretezett kialakítás esetén is megnyugtatóan biztosítható a mozgatórudazat működtetése.

A hajtóműnek a keretszámyon a zárszerkezet körzetében való elrendezésével az az előny jár, hogy a szárnykeretre előzetesen már beszerelt és a zárszerkezethez tartozó, a mozgatórudazattal együtt működő szerkezeti egységek felhasználhatók, mivel ezek kapcsolatba hozhatók a hajtómű hajtott oldalával. A találmány szerinti szerkezettel tehát az ablakok akár utólag egyszerűen felszerelhetők.

A hajtásnak a tokkereten való rögzítése lehetővé teszi, hogy a beépített ablakokat utólag egyszerűen felszereljük a találmány szerinti szerkezettel. Mivel a számykeretprofil felfekvő széle és a tokkeret és az ablaknyílás között gyakran igen keskeny felület áll rendelkezésre, a hajtásnak is igen kis méretűnek kell lennie, hiszen az nem lehet szélesebb, mint becsukott ablaknál a tokkereten szabadon maradó felület szélessége. A hosszát illetően azonban a hajtás mérete szabadon megválasztható, így a hajtás utáni hajtómű esetében a hajtás állítóelemének akár hosszabb eltolási útja is tetszés szerint biztosítható.

A hajtás lapos és hosszúkás, négyszögszerű, hasáb alakú házba építhető, amely a tokkereten a szabad szélfelületen rögzíthető. Ezzel az elrendezéssel a találmány szerinti szerkezettel felszerelt ablak kedvező külső megjelenésű.

A számykereten elrendezhető hajtás házában a szükséges hosszabb elmozdulások ugyancsak egyszerűen megvalósíthatók azáltal, hogy a csúszka számára olyan vezetőpályáról gondoskodunk, amely egyrészt a menesztőn keresztül a hajtás állítóelemével van összekapcsolva, másrészt az áttételhez az integrált kerékművel mozgásátalakítón keresztül van kapcsolatban. A csúszka tehát pontosan ugyanolyan elmozdulást végez, mint az állítóelem, de olyan mozgáspályán, amely az állítóelem mozgáspályával párhuzamos helyzetű. A csúszka egyenes vonalú elmozdulását az átalakító forgómozgás2

HU 218 374 Β sá alakítja, amelyet a kerékműbe ad át. így a lehajtóoldali erők a zárszerkezet hajtási oldalát működtetik, amit végül is a mozgatórudazat működtetésére hasznosítunk.

Az átalakítóegység lehet például a csúszkán kiképezett fogazat, amely a hajtómű vele társított hajtó fogaskerekével kapcsolódik. A csúszkán kialakított fogazat lehet például fogasléc.

A mozgásátalakító egység adott esetben lehet olyan húzóhajtás, amelynél a húzóelemet a csúszka működteti. Ilyen húzóelem lehet például lánc vagy fogazott ékszíj.

A tokkereten rögzítendő hajtóműház előnyösen viszonylag kisebb méretű. A külső megjelenés szempontjából is kedvező, ha ez lapos dobozként van kialakítva, amelyben valamennyi szerkezeti egység, így például a csúszka, a mozgásátalakító egység és a hajtómű fogaskerekei vannak elrendezve.

A szerelési ráfordítás csökkentése érdekében a ház két félből van előnyösen összeépítve. Ezek a házfelek megfelelő műanyagból például fröccsöntéssel gyárthatók. A hajtómű fogaskerekeinek csapágyai, valamint a csúszka vezetékei így egyszerűen kialakíthatók.

A találmány szerinti szerkezet utólagos felszerelésekor a számykereten már meglévő olyan zárrészek, amelyek a mozgatórudazattal együttműködnek, egyszerűen és hatékonyan hasznosíthatók olyan esetben, ha a hajtórész a hajtóműházon keresztülmenő, abban ágyazott, és a hajtott fogaskereket tartó tengelyként van kialakítva, amelynek az egyik végére illeszthető a fogantyú, a másik vége viszont alakzáróan kapcsolódik a zárszerkezetnek a számykeretbe épített fészkével.

A hajtóműház egyszerűen felszerelhető a számykeretre, például csavarozással. Mivel a hajtóműház célszerűen két félből van kialakítva, az egyszerűen szétszerelhető, majd újra összeszerelhető. Ezután már csak arról kell gondoskodni, hogy a hajtott fogaskerék a zárszerkezet hajtott végével kapcsolódjék, például a számykeretben kialakított négyzetes tengelyvég-kialakítás révén. Ezen a négyszögletes tengelyvégen általában a zárműködtető fogantyú helyezkedik el, amely a hajtóműház beépítése előtt leszerelendő, majd a hajtómüház felszerelése után adott esetben megfelelő hosszabbítócsap alkalmazásával visszahelyezendő. A tokkereten vagy a számykereten semmiféle szerkezeti változtatást nem kell végezni, így a találmány szerinti szerkezet meglévő ablakokra és ajtókra utólag egyszerűen felszerelhető.

A hajtás vezérgörbéje kialakítható például a hajtásház falának hornyaként. Célszerűen az egymással szemben fekvő oldalfelületek egy-egy horonyként kialakított vezérgörbével vannak ellátva, így a hajtás akár jobbos vagy balos kivitelben szerelhető a tokkeretre.

A vezérgörbének a mozgatórudazatot menesztő szakasza lényegében párhuzamos a hosszúkás hajtásház hossztengelyével. A hajtásház felső körzetében a mozgatórudazatot menesztő görbeszakasz merőlegesen átmegy a másik görbeszakaszba, amely a számykeret menesztését végzi. Ez utóbbi szakasz az ablak nyitásakor vagy zárásakor lép működésbe. Ez lehet enyhén íves kialakítású, ezáltal az ablak zárásakor a reteszelés megkezdéséhez a számykeret maximális behúzását érjük el, amikor is az ráfeszül a rugalmas ablaktömítésre.

A hajtás maga a lehető legkisebb számú szerkezeti egységből áll, ezáltal igen kompakt kivitelű. Ezt a találmány szerint azzal érjük el, hogy előnyösen a hajtás villamos motort és azzal hajtott csavarorsót is magában foglal, ez a csavarorsó a tokkeretbe épített hajtásházon közelítőleg párhuzamos a szánykeret mozgatórudazatának szomszédos szakaszával. Az állítóelem a csavarorsóval kapcsolódó záranyaként van kialakítva, amelynek egyik végéhez húzóelem kapcsolódik, amelynek a másik vége a menesztővel van kapcsolatban.

A találmány szerinti szerkezet a tokkeretre és a számykeretre a számykereten elrendezett zárszerkezet magasságában van szerelve célszerűen. Ebben a magasságban például bukóablakoknál a számykeret és a tokkeret közötti szög viszonylag nagy a szárny teljesen lebillentett helyzetében. A zárszerkezet körzetében való felszerelésnek az az előnye, hogy a mozgatandó számykeret súlyából származó billentőerő egyszerűen legyőzhető a hajtás révén, hiszen nyomatékkaqa viszonylag hosszú. Hátrányos viszont, hogy a vezérlőgörbének a számykeret menesztésére való szakaszának ugyancsak olyan hosszúnak kell lennie, mint a számykeretnek a tokkerettől a zárszerkezet magasságában mért távolsága.

Ennek a hátránynak a kiküszöbölése céljából, valamint azért, hogy a számykeret még nagyobb billentésszögét a menesztő áthidalhassa, a találmány szerinti szerkezetnél a hajtás záranyája és a menesztő között húzóelemként kialakított kapcsolatot hoztunk létre.

Ez a húzóelem a hajtásházba teljesen visszahúzható, miközben annak egyik végéhez kapcsolt menesztő a hajtás vezérgörbéje mentén mozdul el, és így lehetővé teszi az ablakszámy billentését, azaz annak nyitását vagy zárását.

Valójában húzásra terhelhető húzóelem nyomóerőket is átadhat a menesztőre, például a számykeret nyitásakor és felbillentésekor annak következtében, hogy a hajtásház a vezérgörbét követő horonnyal van ellátva a menesztővel kapcsolódó nyitott vezetőcsatomának legalább az egyik oldalán, amelyben a húzóelem hosszirányban eltolható.

A vezetőcsatoma közrefogja az egyébként hajlékony húzóelemet oly módon, hogy az nyomóerőre sem fog kihajlani.

A hajtás záranyájának a vezetőcsatomában ágyazott húzóegységgel való kapcsolata fennmaradásához a vezetőcsatoma fala horonnyal van ellátva, és a záranya ezen a hornyolt csatomafalon keresztülnyúló lábbal van ellátva, amihez a húzóelem csuklósán kapcsolódik.

A számykereten elrendezett menesztőcsap a hajtóműházban eltolhatóan ágyazott csúszkát tartja. Ennek az egyik vége a vezérlőgörbébe és ezáltal a vezérlőgörbével kongruens vezetőcsatomába nyúlik, és így a húzóelemmel összekapcsolható. A számykeret nagyobb billentésszögének eléréséhez a menesztőcsapot a határoló görbeszakasz dacára viszonylag hosszú úton visszavezethetjük. A vezetőcsatoma vége, valamint a vezérlőgörbét képező horony vége a hajtásháznak a számykerettel szemben fekvő falában kialakított nyílásba torkollik.

HU 218 374 Β így tehát a menesztőcsap a vezérlőgörbét ezen a nyíláson keresztül elhagyhatja, illetve ezen a nyíláson keresztül a vezérlőgörbébe újra bevezethető, mivel a vezetőcsatoma végén keresztül a menesztővel összekapcsolt húzóelem kilép a nyitott hajtásházból, illetve a húzóelem behúzódik a hajtóműházba.

A húzóelem tehát a vezetőcsatomából való kihúzása vagy behúzása közben előre meghatározott irányba szabadon halad az ablakszámyig, és a vezetőcsatoma betorkollási körzetében a vezetőelem számára megfelelő vezetékkel van ellátva.

Ez a vezetőelem lehet például olyan laprugó, amelynek a vége a vezetőcsatoma belső falának feszül. Ez lehet hajlított vagy tört vonalú. A rugó másik vége a laprugó alatt átvezetett húzóelemre feszül, és ezáltal a húzóelem hosszát szabályozza.

Ha a számykeretet annyira lebillentjük, hogy a húzóelemnek a menesztővel összekapcsolt vége a hajtásházból kilép, illetve elhagyja a vezérgörbét és a vezetőcsatornát, akkor már a húzóelem nyomóerőkkel nem terhelhető anélkül, hogy az a kilépett végénél le ne hajoljon.

Húzóelemként alkalmazhatunk acélszalagot. Az acélszalag két oldalra kihajlik nagyobb nyomásra ugyan, viszont bizonyos nagyságú nyomóerőket még képes kihajlás nélkül átadni.

Az acélszalagnak a vezetőcsatomában való optimális megvezetéséhez célszerű csúszóelemeket alkalmazni. Minden csúszóelem golyóként képezhető ki célszerűen. Adott esetben alkalmazhatunk hengeres vagy hordós csúszóelemeket is.

A csúszóelemeket úgy választjuk meg, hogy azok igazodjanak az acélszalag keresztmetszetéhez, vagyis célszerű azok méreteit úgy megválasztani, hogy a húzóelem több csúszóelemmel legyen társítva.

A húzóelem kialakítható flexibilis, egymáshoz kapcsolt elemek sorozatából, amelyeket adott esetben erősítő összekötő elem kapcsol össze. Ez az erősítőelem lehet például acélszalag vagy acélsodrony kötél. Adott esetben több acélsodrony kötél egymással párhuzamosan is alkalmazható erősítőbetétként.

A csúszóelemekből képezett csúszópálya gyártása egyszerűsíthető azáltal, hogy minden csúszóelem egymással összekapcsolható felekből áll, és ezek között legalább egy erősítőszál van elrendezve.

A csúszóelemek összeépítve a húzóelemként szereplő csúszópályát képezik, és ezek készülhetnek műanyagból például fröccsöntéssel. Ehhez alkalmazhatunk olyan műanyagokat, amelyek az ágyazástechnikában beváltak, és alacsony súrlódási tényezőjüek. Természetesen a vezetőcsatoma is burkolható megfelelő műanyag béléssel.

A csúszóelemekből képezett csúszópálya egyetlen darabként is készíthető műanyagból, amelynél az egyrészes műanyagú csúszópálya legalább egy erősítőszállal van egyesítve, ami például a fföccsöntéses gyártásnál történő befecskendezéssel minden további nélkül lehetséges.

A csúszóelemekből kialakított csúszópálya állhat adott esetben két pályafélből, amelyek egymással kapcsolatba hozható összekötő elemekkel vannak ellátva, és egymással az erősítőszál közbeiktatásával egyszerűen összekapcsolhatók.

Különösen célszerű az olyan kivitel, amelynél a műanyagból gyártott csúszópálya végeleme záranyaként van kialakítva. A csúszópálya és a záranya ilyenkor egyetlen, fröccsöntéssel olcsón gyártható szerkezeti egységet képez.

A nyomóerőkre való kihajlás megakadályozása céljából a húzóelem kialakítható célszerűen olyan csúszópályaként, amely csupán az egyik irányban hajlítható, így például a húzóelem lehet görgős lánc, amelynek az elemeit összekötő hevederjei a kihajlást az egyik irányban megakadályozó ütközőkkel rendelkeznek.

Az ilyen görgős lánc csak az egyik irányban hajlítható, mégpedig abban az irányban, amelyben az egymásra merőleges vezérpályaszakaszok, illetve vezetőcsatoma-szakaszok között az átmeneti körzetben meg van vezetve. A görgős lánc kilépő, szabad vége ellenkező irányba nem hajlítható, hiszen azt az ütközők akadályozzák. Az ilyen görgős lánc tehát bizonyos mértékig hajlásmerev, azaz képes nyomóerőket is átadni.

A görgős láncnak ezt az előnyös tulajdonságát hasznosíthatjuk olyan egyszerű kiviteli alaknál, amelynél a kihajlásgátló ütközők a lánchevedereken egyoldali vannak kialakítva, mégpedig a láncoldalra kihajló önökként, a szomszédos láncelemek szemben fekvő oldalain pedig ferde peremek vannak kialakítva, amelyek kiegyenesített láncnál az orrcsúcsok felé bővülő kúpos hézaggal helyezkednek el, amelyek a lánc kismértékű hajlítása esetén eltűnnek.

A nyúlványok dacára a görgős lánc a vezetőcsatornába egyszerűen bevezethető, és onnan kivezethető, mivel az ütközők számára a vezetőcsatoma oldala vezetőhoronnyal van ellátva.

A vezetőcsatoma falai és a húzóelem, különösen a görgős lánc közötti súrlódás csökkentése érdekében a vezetőcsatoma a lánc irányváltási körzetében a hajtásházban ágyazott vezetőgörgővel van felszerelve.

A húzóelem mindkét oldalra hajlítható görgős láncként is kialakítható, amelynél a láncelemek hevederjei bizonyos mértékű kihajlást engedő egységekkel van ellátva.

A húzóelemnek a hajtás és az ablakkeret közti szakaszának előre meghatározott hajlíthatóságának az az előnye, hogy a határolóegységekkel meghatározott hajlítási sugár a hajtás előre, illetve hátra történő elmozdulását kiegyenlítheti.

A hajlásgátló egység lehet például a lánc belső hevederén kialakított csapszerű nyúlvány, amely a külső láncoldalon lévő heveder íves bemélyedésébe nyúlik. Ez a nyúlvány tehát a lánc egyenes helyzetében a bemélyedésből kiemelkedik, azonban ha a görgős láncot bizonyos mértékig meghajlítjuk, akkor ezek az ütközők a bemélyedés végén felütköznek.

A hajlásgátló egységek fent említett kiegyenlítőszerepét tovább javíthatjuk azáltal, ha minden egységet olyan reteszelőegységgel látunk el, amely a nyúlványt a bemélyedésben felütköző helyzetben tartja, például rugóterhelés révén, és ellentétes hajlítóerőkre rugó ellenében oldódik. Ilyen reteszelőegység lehet például

HU 218 374 Β olyan szorítórugó, amelyben a nyúlvány a kihajtott véghelyzetben befogva tartható.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

az 1. ábra a találmány szerinti működtetőszerkezettel felszerelt ablak nézete;

a 2. ábra az 1. ábra szerinti szerkezet hajtásának hosszmetszete, viszonylag nagyobb léptékben;

a 3. ábra a 2. ábrán III—III vonal mentén vett metszet;

a 4. ábra az ablakszámykeretre felszerelhető hajtóműház hosszmetszete a mozgásátadó egység másik kiviteli változatával;

az 5. ábra a 4. ábrán V-V vonal mentén vett metszet;

a 6. ábra a 4. ábrán VI-VI vonal mentén vett metszet;

a 7. ábrán az 1. ábra szerinti hajtóműház hosszmetszete látható a mozgásátadó egységgel viszonylag nagyobb léptékben;

a 8. ábrán keresztmetszetben látható a külső tokkeretprofil és a számykeretprofíl, amelyre a zárszerkezet magasságában a 7. ábra szerinti hajtóműház van felszerelve a

7. ábrán VIII-VIII vonal mentén felvett metszetben szemléltetve;

a 9. ábra a 7. ábrán IX-IX vonal mentén vett metszet;

a 10. ábra a hajtás felső részének hosszmetszetét szemlélteti a húzóegység más kiviteli alakjával;

all. ábrán a 10. ábra szerinti húzóegység hosszmetszete látható;

a 12. ábra a 10. és 11. ábra szerinti húzóegység belső hevederének oldalnézete;

a 13. ábra a 12. ábra szerinti belső hevedert oldható reteszelőegységgel mutatja oldalnézetben; a 14. ábra húzóegység további kiviteli alakját mutatja felülnézetben;

a 15. ábra a 14. ábrán XV-XV vonal mentén vett metszet;

aló. ábra a hajtás felső részének hosszmetszete, amelynél a húzóegység a záranyával egyesítve készült műanyagból;

a 17. ábra a hajtás felső részének ismét további kiviteli alakját mutatja hosszmetszetben;

a 18. ábra a 17. ábrán XVIII-XVI1I vonal mentén vett keresztmetszet.

Az 1. ábrán a találmány szerinti működtetőszerkezettel felszerelt ablak nézete látható. Az ablakszerkezet külső 1 tokkerete az épület külön nem ábrázolt ablaknyílásában van rögzítve. Az 1 tokkerethez 2 és 3 pántokon keresztül a 4 számykeret a jelen esetben forgathatóan, valamint billenthetően kapcsolódik.

A 4 számykeret körbemenő profilfelületében részben besüllyesztve 5 mozgatórudazat van elrendezve. Továbbá hosszirányban eltolható 6 acélszalagon elrendezett 7 reteszelőbütykei, valamint ezzel együtt működő 8 reteszfészkei vannak, amely utóbbiak az 1 tokkereten vannak elrendezve. Az itt külön nem részletezett módon a 6 acélszalag úgy tolható el, hogy a 7 reteszelőbütyök a 8 reteszfészekkel összekapcsolt helyzetéből oldódik. Ilyenkor a 4 számykeret a 2 pánt vízszintes billentéstengelye körül hátrabillentve nyitható.

A 1 tokkereten 9 hajtás van rögzítve, amelynek 10 házában 11 állítóelem felfelé és lefelé elmozdíthatóan van megvezetve. Ezzel külön nem ábrázolt motor működik együtt 12 csavarorsón keresztül, amelyen 11 állítóelemként például záranya ül.

A 4 számykereten az itt külön nem ábrázolt zárszerkezet körzetében 13 hajtómű van rögzítve, amely az 5 mozgatórudazat működtetésére való. A 13 hajtómű 14 hajtóműházában 15 csúszka fel-le mozdíthatóan van megvezetve.

A 15 csúszka 16 menesztőt tart, amely a jelen esetben csapként van kialakítva. Ez a csapként kialakított 16 menesztő a 15 csúszkában kialakított furatban hosszirányban eltolhatóan van elrendezve, az egyik szabad vége pedig a 9 hajtás li állítóelemének befogadórészével kapcsolódik.

Ha a 11 állítóelemet a 10 házban felfelé vagy lefelé elmozdítjuk, akkor a 15 csúszka a csapként kialakított 16 menesztőt magával viszi.

A 15 csúszka egyenes vonalú elmozdulását mozgásátalakító egység révén a 13 hajtómű hajtott 17 fogaskerekének forgómozgásává alakítjuk. Ez a hajtott 17 fogaskerék a zárszerkezet külön nem ábrázolt mozgatórészén keresztül közvetlenül az 5 mozgatórudazattal működik együtt, és eltolja annak 6 acélszalagját, és ezzel a 4 számykeret és az 1 tokkeret zárását vagy oldását elvégezhetjük.

Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetében a mozgásátalakító egység a 15 csúszkán elrendezett 18 fogaslécként van kialakítva (1. ábra), amelynek fogazata a 13 hajtómű hajtó 19 fogaskerekével kapcsolódik.

A 2. ábrán a 9 hajtás látható hosszmetszetben. A 9 hajtás 10 házának alsó része 20 csigatengelyt hajtó 21 motort foglal magában. A 20 csigatengely 24 csigakerékkel kapcsolódik, amely 23 tengelyen van elrendezve. A 23 tengelyt 22 csapágybak ágyazza. Továbbá a 23 tengelyen 25 fogaskerék van rögzítve. A 24 csigakerék és a 25 fogaskerék a 23 tengelyen együttforgathatóan vannak elrendezve.

A 10 házban ágyazott 26 tengelyen 27 kettős fogaskerék van ágyazva, amely egyrészt a 25 fogaskerékkel, másrészt a 28 fogaskerékkel kapcsolódik. A 28 fogaskerék a 10 házban ágyazott 12 csavarorsóval együttforgathatóan van elrendezve. A 12 csavarorsón 110 záranya van elrendezve, amely a 11 állítóelem részét képezi (1. ábra).

A 2. ábra szerinti kiviteli alaknál all állítóelem magában foglalja a 110 záranya 29 nyúlványához kapcsolódó 30 húzóegységet is, amely a jelen esetben görgős szemekből álló 31 láncként van kialakítva. A 30 húzóegység szabad végéhez kapcsolóegység csatlakozik, amely aló menesztő vei van kapcsolatban.

Az itt feltüntetett kiviteli alaknál a 31 lánc utolsó 32 láncszeme 132 hüvelyt tart (3. ábra), amelybe a csap5

HU 218 374 Β ként kialakított 16 menesztó vége illeszthető. A kihúzása ugyancsak lehetséges, ilyenkor a 9 hajtást és a 13 hajtóművet egymástól szétválasztjuk például azért, hogy a 4 számykeretet kézzel nyissuk. Ehhez a 16 menesztő szemközti végén kerékszerű 33 fogantyú van rögzítve.

A 10 házban vezérlőgörbe van kialakítva, amely alatt 34 vezetőcsatoma helyezkedik el. A vezérlőgörbe és a 34 vezetőcsatoma is függőleges első szakasszal rendelkezik, amely a 12 csavarorsóval párhuzamos helyzetű, továbbá erre közelítőleg merőleges második vezetőcsatoma-szakaszról is gondoskodtunk. A 34 vezetőcsatoma egyik fala horonnyal van ellátva, amelyen keresztül a 110 záranya 29 nyúlványa a 34 vezetőcsatomába nyúlhat.

Ha a 12 csavarorsó a 110 záranyát az itt külön nem ábrázolt helyzetből lefelé mozgatja, akkor a 31 lánc behúzódik a 34 vezetőcsatomába, ahol az az irányváltási körzetben 35 terelőgörgőn támaszkodik. A 35 terelőgörgő a 10 házban van forgathatóan ágyazva.

A 31 lánc ilyenkor meghúzza a 16 menesztőt, amely a 13 hajtómű 14 hajtóműházában kiképezett 36 hosszvezetékből kiáll, és ezáltal elmozdítja az itt csupán vázlatosan jelölt 4 számykeretet jobbra, azaz ezáltal a lebillentett állapotban lévő 4 számykeretet zárt helyzetbe billentjük. Mihelyt a 31 láncot annyira behúztuk, hogy annak a végső 32 láncszeme a 16 menesztővel együtt a 35 terelőgörgő irányváltási körzetébe ér, ekkor történik meg az ablakzárás. Ilyenkor ugyanis a 16 menesztő azon a vezérlőgörbeszakaszon, illetve az azzal kongruens vezetőcsatomaszakaszon mozdul el, amely párhuzamos a 12 csavarorsóval, illetve a 4 számykeret 5 mozgatórudazatával.

A 4 számykeretnek az 1 tokkerethez képesti zárása akkor fejeződik be, amikor aló menesztő eléri a 13 hajtómű 14 hajtóműházában kialakított 36 hosszvezeték alsó végét. Ebben a helyzetben az utolsó 32 láncszem a 16 menesztővel együtt az A hivatkozási jellel jelölt helyzetben van a 34 vezetőcsatomában. Ilyenkor tehát a 110 záranya a szaggatott vonallal jelölt helyzetben van (2. ábra).

A 21 motor forgásirányának megváltoztatásakor ellentétes értelemben végezhető az ablaknyitás művelete. Ezáltal a 4 számykeretet az 5 mozgatórudazat eltolásával oldjuk az 1 tokkerettől, majd az oldott 4 számykeretet a 2. ábrán látható helyzetbe billenthetjük.

A fenti művelet során a 31 láncra nyomást fejtünk ki. A 31 lánc 34 vezetőcsatomán belüli eltolása közben ez lehetséges. Mihelyt a 31 lánc a 10 házból, illetve a 9 hajtás 34 vezetőcsatomájából kilép a 4 számykeret billentéséhez, a 31 lánc szabadon hajlik, ami más szavakkal annyit jelent, hogy ilyenkor csupán húzóerőket képes átadni, hiszen nyomóerőkre kihajlik. A találmány szerinti 31 lánc szemjeinek hevedeijei azonban ezt a hajlást korlátozó 37 ütközőkkel vannak ellátva.

A 2. ábrán látható, hogy a 37 ütközők a láncszemek hevederjeinek a végeinél vannak kialakítva, mégpedig kifelé irányuló 38 orrként. A 38 orrok oldalfelületén a szomszédos láncszemek hevederjén kialakított orrok ferde felületei felfekszenek, ha a kiegyenesített láncot kissé meghajlítjuk, ilyenkor ugyanis a kiegyenesített 31 láncnál meglévő ékszerű 39 rések eltűnnek.

A fenti kivitellel tehát a 31 lánc a saját súlyából származó belógás révén egyik irányban lényegében merevnek tekinthető, úgyhogy az nyomóerő átadására is alkalmas.

A 34 vezetőcsatomába bevezetett 31 láncnál a 37 ütközők a 34 vezetőcsatoma 40 vezetőhomyában vannak megvezetve.

A 3. ábrán a 9 hajtás 10 házának felső része látható metszetben, amely lényegében megfelel a 2. ábra III-III vonal mentén vett metszetnek. A hasonló részleteket azonos hivatkozási számokkal jelöltük.

A 3. ábra szerinti kivitelnél a 9 hajtás 10 házát 10’ és 10” házfelekből alakítottuk ki. Ezek mindegyike a jelen esetben áttörésként kialakított vezérlőgörbével van ellátva, így tehát a 9 hajtás mindkét oldalról beszerelhető. A vezérlőgörbének azt a szakaszát, amely a számykeret menesztését vezérli, 41, illetve 41’ hivatkozási számmal jelöltük. A mozgatórudazatot vezérlő vezérlőpálya-szakaszt 42, illetve 42’ hivatkozási számmal jelöltük. A 41 és 41’, illetve 42 és 42’ vezérlőpálya-szakaszok között a 10 ház belsejében a húzóegység 34 vezetőcsatornája helyezkedik el, amely a hajtással mozgatott 11 állítóelem részét képezi. Ez a 16 menesztővel (1. ábra) van összekapcsolva, mivel az a végső 32 láncszem 132 hüvelyébe van betolva.

A 4. ábrán a számykeretre szerelhető 13 hajtómű példakénti kiviteli alakja látható részben metszve, amelynél a mozgásátalakító egység húzóhajtásként van kialakítva.

A 13 hajtómű 14 hajtóműházában a 16 menesztőt tartó 15 csúszka 43 vezetőpálya mentén eltolhatóan van ágyazva. A 14 hajtóműházban kialakított 36 hosszvezeték vezeti a 16 menesztőt a 9 hajtás vezérlőgörbéjébe (2. ábra).

A 14 hajtóműházban 44 és 45 terelőkerekek vannak ágyazva, amelyeken fogazott 46 ékszíj van átvetve. A 46 ékszíj 47 és 48 végei a 15 csúszkához kapcsolódnak. A 9 hajtásról all állítóelemmel átadott mozgása révén aló menesztő elmozdítja a 15 csúszkát a 43 vezetőpálya mentén, miközben a fogazott 46 ékszíjon keresztül elfordítjuk a 44 terelőkereket. A 44 terelőkerék egyúttal hajtó 19 fogaskerékként van kialakítva, amely a 14 hajtóműházban ágyazott 49 hajtótengelyt forgatja. A 49 hajtótengelyen 50 fogaskerék van rögzítve, amely 52 tengelyen rögzített 51 fogaskerékkel kapcsolódik. Az 52 tengely és az 51 fogaskerék képezik a zárszerkezet működtetőrészét.

Az 5. ábrán a 4. ábrán V-V vonal mentén vett hosszmetszetben láthatók a hajtómű részletei. A hasonló részleteket itt is azonos hivatkozási számokkal jelöltük. Az

5. ábrán jól láthatók a hajtómű fogaskerekei, valamint a mozgásátalakító egység kialakítása, továbbá a zárszerkezet működtetőrésze. Itt jól kivehető a 14 hajtóműházon átvezetett, abban ágyazott és az 51 fogaskereket tartó 52 tengely is, amelynek az egyik 53 végére 54 fogantyú rögzíthető, a másik 55 vége viszont négyszög, hatszög vagy más sokszög alakú lelapolással kapcsolódó elemmel van ellátva, amelynek segítségével az 52 tengely a 4 számykeretbe épített zárszerkezet megfelelő befogadórészébe vezethető.

HU 218 374 Β

A 6. ábrán a 4. ábra VI-VI vonala mentén vett metszetben látható a 14 hajtóműház és a 43 vezetőpálya igen kompakt elrendezése. A 14 hajtóműháznak az egyik oldalon levehető 56 fedele van, amely alatt 57 szorítócsavar helyezkedik el, amellyel a 16 menesztő a 15 csúszka furatában rögzíthető. Az 56 fedél levétele után férhetünk hozzá az 57 szorítócsavarhoz.

A 7. ábrán az 1. ábra szerinti megoldás 13 hajtóművének mozgásátalakító egysége látható részletesebben. A hajtott 17 fogaskerék 56A fogaskerékkel kapcsolódik, amely az 1. ábrán 19 hivatkozási számmal jelölt hajtó fogaskerékkel együtt a 14 hajtóműházban ágyazott 58 tengelyen van rögzítve. A 19 fogaskerék kapcsolódik a 15 csúszka 18 fogaslécével.

A 8. ábra a 7. ábrán VIII-VIII vonal mentén vett metszetben mutatja a hajtóművet, amely metszeten jól láthatók a 4 számykeret és az 1 tokkeret keresztmetszetszelvényei is.

Az 5. ábra szerinti kivitellel megegyezően a működtetőrész a 14 hajtóműházon keresztülhaladó, abban ágyazott és a hajtott 17 fogaskereket tartó 52 tengelyt foglalja magában, amely az 55 végén a 4 számykeretbe épített zárszerkezet 59 befogadóelemével alakzáró kapcsolatba hozható. Az 59 befogadóelem a jelen esetben olyan tüskés kerékként van kialakítva, amelynek tüskéi az 5 mozgatórudazat 6 acélszalagjának nyílásaiba illeszkednek, és ezáltal a 6 acélszalagot a rajz síkjára merőleges irányban eltolják az ablak zárásakor, illetve nyitásakor.

A 9. ábrán a 13 hajtómű 7. ábrán IX-IX vonal mentén vett metszete látható. A hasonló részleteket itt is azonos hivatkozási számokkal jelöltük.

A 10. ábrán a 9 hajtás felső részét vázlatos metszetben szemléltettük, a 10 házban elrendezett 34 vezetőcsatornával együtt. Az itt feltüntetett példakénti kiviteli alaknál 30 húzóegységként görgős-szemes 31’ láncot alkalmaztunk, amely azonban annyiban eltér a 2. ábrán feltüntetett 31 lánctól, hogy ez mindkét irányban hajlítható láncként van kialakítva, amelynél azonban egy előre meghatározott mértékű hajlítás után 60 ütközők határolják a további viszonylagos láncszemelmozdulást.

A 34 vezetőcsatoma kilépési végkörzetében 30 húzóegységgel együtt működő 61 terelőegység van elrendezve, amely a jelen esetben 62 laprugót foglal magában. A 62 laprugó a 34 vezetőcsatoma kilépési körzetébe nyúlik és a 30 húzóegységre nyomódik, azaz lefelé kényszeríti a 30 húzóegységet a 9 hajtásból való kilépés után.

A 30 húzóegységként szereplő 31’ lánc lehajlása, illetve lefelé hajlítása előnyös módon kiegyenlíti a kétirányú elmozdulásokat.

All. ábrán a 10. ábra szerinti 31’ lánc részlete látható.

A 31 lánc minden láncszeme külső 63 és 63’ hevederekből áll, és a két-két szomszédos láncszemet 64, illetve 64’ csapokon keresztül belső 65 hevederek kapcsolnak össze.

A 60 ütközők a jelen esetben a belső 65 hevedereken található, csapszerű 66 és 66’ nyúlványokként vannak kialakítva, amelyek a külső 63, illetve 63’ hevedereken kialakított babszerű 67 és 67’ bemélyedésekkel működnek együtt. A 66, illetve 66’ nyúlvány a vele társított 67, illetve 67’ bemélyedésből kiemelkedik a lánc egyenes vonalú helyzetében, és a 67, illetve 67’ bemélyedés végein csak akkor ütközik fel (12. és 13. ábra), ha a 31’ láncot bizonyos mértékig meghajlítjuk.

A 12. ábrán látható, hogy a 67 bemélyedés babszerű kialakítású, ennek egyik vége a 64 és 64’ csapokat összekötő egyenes fölött helyezkedik el. Ha a 66 nyúlvány felütközik a 67 bemélyedés felső végén, akkor a szögnek megfelelő láncszemelmozdulást teszünk lehetővé.

A 13. ábrán a láncütköző-kialakítás további változata látható. Itt azt a helyzetet tüntettük fel, amelyben a 66 nyúlvány a 67 bemélyedés végén felütközik, és ilyenkor azt helyzetében rugóterhelésű és csak ellentétes erő hatására oldódó 68 reteszelőegység tartja helyzetében, amely a jelen esetben 69 szorítórugóként van kialakítva.

A 14. ábrán a 30 húzóegység ismét további példakénti kiviteli alakja látható, amely 70 acélszalagból van kialakítva, és ez a 34 vezetócsatomában megvezetett 71 vezetőelemekkel van felszerelve.

A 15. ábra a 14. ábrán XV-XV vonal mentén vett metszetben mutatja, hogy a 71 csúszóelem hengeres, illetve hordószerű testként van kialakítva, és 72 áttöréssel van ellátva. Ezáltal a 71 csúszóelemek a húzóegységre, a jelen esetben a 70 acélszalagra vannak felfűzve.

A 15. ábrán az is kivehető, hogy a 71 csúszóelem 71a és 71b felekből áll, amelyek a szemben fekvő homlokfelületeiken 73, 73’ kapcsolóelemekkel vannak ellátva. Ezek kialakíthatók például egymásba pattintható tüskékként és fészkekként.

A 14. ábrán látható, hogy a 71 csúszóelemek adott esetben egyetlen darabból is kialakíthatók. Például ilyen módon csúszóelemekből egydarabos csúszóheveder alakítható ki műanyagból. Adott esetben ez a csúszóheveder egymással összekapcsolható felekből is gyártható, amelyek erősítőszálat foghatnak közre. Erősítőszálként vagy erősítőbetétként alkalmazhatunk például acélsodrony kötelet, amelyet a műanyag fröccsöntése közben adagolhatunk be a fröccsöntő szerszámba. A 16. ábrán a 9 hajtás felső része vázlatos keresztmetszetben látszik a 34 vezetőcsatomával együtt, amelyben műanyagból gyártott csúszóheveder van elrendezve a 30 húzóegységként. A 16. ábra további célszerű kiviteli alakokat is szemléltet, nevezetesen a csúszóheveder utolsó egysége kialakítható a 110 záranyaként.

A 17. ábrán a 16. ábra szerinti megoldás olyan további változata látható, ahol a 30 húzóegység ugyancsak különálló 71 csúszóelemekből áll, amelyek 70 acélszalagra vannak felfűzve. A 71 csúszóelemek 72 áttörései ennél a kivitelnél kifelé kúposán kibővülnek. Az ilyen kialakítású 71 csúszóelemek a 34 vezetócsatomában kis sugarak mentén is jól vezethetők.

A 18. ábra a 17. ábrán XVIII-XVIII vonal mentén vett metszet.

Claims (32)

1. Szerkezet tokkeretből és számykeretből álló nyílászáró szerkezet, főleg bukó-nyíló ablak működtetésére, amelynek a számykereten legalább részben süly7

HU 218 374 Β lyesztve elrendezett zárszerkezettel működtethető, a számykeretnek a tokkerethez rögzítésére és oldására való működtetőrudazata és a számykereten elrendezhető, kényszermozgatású állítóelemmel ellátott hajtása van, ahol az állítóelem a mozgatórudazattal társított, a számykeretből kiálló menesztővel van együtt működő kapcsolatban, továbbá olyan vezérlőgörbéje van, amelynek mentén az állítóelem révén a menesztő vezethető elrendezésű, továbbá a vezérlőgörbének legalább egy számykeretvezető szakasza, valamint legalább egy mozgatórudazat-vezérlő szakasza van, azzal jellemezve, hogy a számykereten (4) a zárszerkezet körzetében elrendezett hajtóműve (13) van, amelynek áttétele 1-nél nagyobb (i> 1), továbbá a hajtómű (13) hajtóműházában (14) a menesztőt (16) tartó csúszka (15) eltolhatóan van elrendezve; ennek egyenes vonalú elmozdulását a hajtómű (13) hajtó fogaskerekének (19) elfordulásává átalakító mozgásátadó egysége van, ahol a hajtómű (13) hajtott fogaskereke (17, 51) a zárszerkezet mozgatórészével összekapcsolható kialakítású.

2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a mozgásátalakító egység a csúszkán (15) elrendezett fogazatként van kialakítva, amely a hajtómű (13) hajtó fogaskerekével (19) kapcsolódik.

3. A 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a fogazás fogaslécként (18) van kialakítva.

4. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a mozgásátalakító egység húzóelemes hajtásként van kialakítva.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a hajtás (9) háza (10) és a hajtóműház (14) két házfélből van összeillesztve.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a mozgatórész a hajtóműházon (14) keresztülvezetett, abban ágyazott, és a fogaskereket (17, 51) tartó tengelyként (52) van kialakítva, amelynek az egyik vége (53) fogantyút (54) felfogó, a másik vége (55) viszont a számykeretbe (4) épített zárszerkezet felfogóegységével alakzáró kapcsolatba hozható kialakítású.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezérlőgörbe (41, 42; 41’, 42’) a tokkereten (1) rögzíthető hajtóműház (10) legalább egyik falában kiképezett horonyként van kialakítva.

8. A 7. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a hajtásnak (9) villamos motorja (21) és azzal hajtókapcsolatban lévő csavarorsója (12) van, ez a tokkeretbe (1) szerelt hajtás (9) házában (10) a számykeret (4) mozgatórudazatának (5) szomszédos szakaszával párhuzamosan helyezkedik el, továbbá az állítóelem (11) a csavarorsóval (12) kapcsolódó záranyát (110) foglal magában, amelyhez az egyik oldalával húzóegység (30) kapcsolódik, és ennek a másik vége a menesztővel (16) összekapcsolható kialakítású.

9. A 8. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a hajtás (9) háza (10) a vezérlőgörbe vonalvezetését követő, legalább az egyik oldalán a menesztővel (16) kapcsolódó horonnyal ellátott vezetőcsatomával (34) van ellátva, amelyben a húzóegység (30) hosszirányban eltolhatóan van elrendezve.

10. A 9. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezetőcsatoma (34) fala fel van hasítva, továbbá a záranya (110) a felhasított falon keresztül a vezetőcsatomába (34) érő nyúlvánnyal (29) rendelkezik, amelyhez a húzóegység (30) csuklósán kapcsolódik.

11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezetőcsatoma (34) vége, valamint a vezérpályát képező horony a háznak (10) a számykeret (4) felőli falában kialakított nyílásba torkollnak.

12. A 11. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezetőcsatoma (34) kivezető körzetében a húzóegységgel (30) együttműködő terelőegység (61) van elrendezve.

13. A 12. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a terelőegység (61) laprugót (62) foglal magában.

14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a húzóegység (30) acélszalagként (70) van kialakítva.

15. A 14. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az acélszalag (70) a vezetőcsatomában (34) megvezetett csúszóelemekkel (71) van felszerelve.

16. A 15. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csúszóelem (71) hengeres vagy hordószerű alakú.

17. A 14-16. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy minden csúszóelemnek (71) áttörése (72) van, továbbá a csúszóelemek (71) a húzóegységre (30), illetve az acélszalagra (70) vannak felfűzve.

18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a húzóegység (30) flexibilis kialakítású, amely egymás után kapcsolt csúszóelemek (71) sorozataként van kialakítva.

19. A 18. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csúszóelemek (71) legalább egy erősítőszálra vannak felfűzve.

20. A 19. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az erősítőszál acélsodrony kötélként van kialakítva.

21. A 14-20. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csúszóelemek (71) kapcsolóelemek (73, 73’) révén egymással összekapcsolható felekből (71a, 71b) állnak, amelyek között erősítőszál van elrendezve.

22. A 18-21. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csúszóelemekből (71) képezett csúszóheveder műanyagból gyártott egyetlen elemként van kialakítva, amelybe legalább egy erősítőszál van beépítve.

23. A 22. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csúszóelemekből (71) képezett csúszóheveder egymással kapcsolóelemek (73, 73’) segítségével összekapcsolható hevederfelekből van kialakítva, amelyek legalább egy erősítőszálat fognak közre.

24. A 8., 22. vagy 23. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a műanyagból készített csúszóheveder végeleme záranyaként (110) van kialakítva.

HU 218 374 Β

25. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a húzóegység (30) kizárólag az egyik irányba hajlítható csúszóhevederként van kialakítva.

26. A 25. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a húzóegység (30) görgős szemes láncként (31) van kialakítva, amelynek hevederjei előre meghatározott irányú hajlítást akadályozó ütközőkkel (37) vannak ellátva.

27. A 26. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az ütközők (37) minden láncszem hevederjén a végeken kialakított orrok (38), amelyek a szomszédos láncszemek felőli oldalon ferde peremfelületekkel rendelkeznek, továbbá a lánc (31) kiegyenesített helyzetében ezek az orroldalak az orrok (38) csúcsirányában bővülő, háromszög alakú rést képeznek.

28. Az 1-27. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezetőcsatoma (34) oldala az ütközők (37) számára vezetőhoronnyal (40) van ellátva.

29. Az 1-28. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a vezetőcsatoma (34) a lánc (31) irányváltási körzetében a házban (10) ágyazott terelőgörgővel (35) van ellátva.

30. Az 1 -13. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a húzóegység (30) szemes-görgős láncként (31) van kialakítva, amelynek a láncszemhevederjei előre meghatározott mértéken túli hajlítást akadályozó ütközőkkel (60) vannak ellátva.

31. A 30. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az ütköző (60) legalább egy, a belső hevederen (65) kialakított nyúlványt (66, 66’), valamint ezzel társított, a külső hevederen (63, 63’) kialakított bemélyedést (67, 67’) foglal magában, továbbá a nyúlvány (66, 66’) alaphelyzetében a bemélyedésből (67, 67’) kiáll, a lánc (31) előre meghatározott mértékű hajlított állapotában viszont a bemélyedés (67, 67’) végein felütközik.

32. A 30. vagy 31. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az ütköző (60) a nyúlványt (66, 66’) felütközött helyzetben a bemélyedésben (67, 67’) tartó, rugóterhelésű és ellentétes erőhatásra oldható reteszeléssel szorítórugó (69) van felszerelve.