HU217374B

HU217374B - Laposkulcs és hengerzárbetét, valamint laposkulcs

Info

Publication number: HU217374B
Application number: HU9402036A
Authority: HU
Inventors: Werner Katschinka; Heinz Luef
Original assignee: Kaba Gege GmbH.
Priority date: 1993-07-07
Filing date: 1994-07-07
Publication date: 2000-01-28
Also published as: DE59408634D1; ES2138063T3; HU9402036D0; CZ162494A3; PL304139A1; HUT68129A; AT399531B; PL175103B1; ATA133593A; EP0633374B1; EP0633374A1

Abstract

A találmány szerinti lapőskűlcs és hengerzárbetét hengerzárbetéte egyházzal (1), egy hengerrel (2) és egy kűlcscsatőrnával (3) rendelkezik,tővábbá a hengerben (2) főrgathatóan ágyazőtt testtel, célszerűen egyfőrgókereszttel (7) van ellátva, amely benyúlik a kűlcscsatőrnába (3).A főrgathatóan ágyazőtt test egy főrgástengellyel (10) rendelkezik, ésazzal együtt a kűlcscsatőrna függőleges irányában eltőlható. Reteszelthelyzetben a főrgástengely (10) felfelé vagy lefelé kinyúlik ahengerből (2), és a házban kialakítőtt fűratba (12, 13) illeszkedik. Alapőskűlcs (5) a betőlási irányhőz képest ferde helyzetű főgazással,vagy egy nyőmvőnal mentén kialakítőtt lyűksőrral van ellátva, amelyheza főrgatható test a lapőskűlcsnak (5) a kűlcscsatőrnába (3) történőbetőlásakőr alakzáróan úgy kapcsőlódik, mint egy főgaskerék egyfőgasléchez. A főgazásnál alkalmazőtt ferde felületek, elsősőrban alyűksőr ferde fűratai (9) vagy a főrgathatóan ágyazőtt testkapcsőlódási helyein, elsősőrban a főrgókereszt (7) karjainakhőmlőkőldalain kialakítőtt ferde felületek következtében egy őlyanemelőmőzgás adódik, amely alkalmas a zárócsapként működő főrgástengely(10) függőleges helyzetének vezérlésére. A lyűksőr ferde vőnalúelhelyezése helyett az is elegendő, ha legalább egy lyűk vanfüggőlegesen eltőlva a többihez képest. A lyűk úgy is kialakítható,hőgy a betőlási irányban nézve ferde alapfelülettel rendelkezik,amelynek mentén a főrgókereszt (7) megemelkedik. ŕ

Description

A találmány tárgya laposkulcs és hengerzárbetét, amely egy házban forgatható hengerrel, a hengerben kialakított kulcscsatomával és a kulcscsatomába benyúló, a hengerben forgathatóan ágyazott testtel, célszerűen fogaskerékkel vagy forgókereszttel rendelkezik, amely a kulcsnak a kulcscsatomába történő betolásakor és/vagy onnan történő kihúzásakor forgó mozgás átviteléhez a laposkulcsba, célszerűen annak fogazásába vagy lyuksorába kapcsolódik. A találmány kiterjed a hengerzárbetétbe illeszkedő laposkulcsra is.

Az AT-PS 380513 számú iratból ismeretes egy olyan megoldás, amelynél a hengerben egy forgókereszt van elhelyezve, amely egy fogasléc és fogaskerék kapcsolódásához hasonló módon a kulcson kialakított furatsorozatba nyúlik be. A lyukak távolságát a forgókereszt geometriai méreteivel összhangban kell megállapítani, valamint a lyuksomak és a forgókeresztnek ugyanabban a magasságban kell elhelyezkednie, hogy a kulcsot teljesen be lehessen tolni a kulcscsatomába. Ha a zár manipulálása céljából kulcs helyett egy lemezkét tolnak be, a forgókeresztnek a kulcscsatomába beforduló és a lemezkének ütköző kaija lezáqa a kulcscsatomát. Ez további nehézséget okoz a zár letapogatásánál.

A találmánnyal az a célunk, hogy a kulcscsatomába beforduló és a kulccsal együtt működő testet, a kulccsal való kölcsönhatását kiegészítve, a henger és a ház közötti zárási funkcióval is felruházzuk.

Ezt a célt a bevezetőben leírt jellegű laposkulcs és hengerzárbetéttel a találmány szerint úgy érjük el, hogy a forgathatóan ágyazott test szilárdan össze van kötve egy forgástengellyel, a forgástengely axiális irányban eltolható, és legalább az egyik vége a hengerből kilépve betolható a ház egy mélyedésébe, továbbá a laposkulcs, főleg emelőmozgás átviteléhez, a hossztengelyéhez képest ferdén elhelyezkedő fogazással, vagy egy nyomvonal mentén kialakított lyuksorral, vagy lyuksorként, illetve ezen belül legalább két, a kulcs hossztengelyéhez viszonyítva különböző magasságban levő lyukkal, vagy legalább egy, vezetőfelülettel, vagy vezetőéllel rendelkező lyukkal van ellátva. A laposkulcs a fenti hengerzárbetéthez azzal jellemezhető, hogy a laposkulcs, főleg emelőmozgás átviteléhez, hossztengelyéhez képest ferdén elhelyezkedő fogazással, vagy egy nyomvonal mentén kialakított lyuksorral, vagy lyuksorként, vagy ezen belül legalább két, a kulcs hossztengelyéhez viszonyítva különböző magasságban levő lyukkal, vagy legalább egy vezetőfelülettel vagy vezetőéllel rendelkező lyukkal van ellátva. A forgathatóan ágyazott test a kulcs felületén történő alakzáró legördüléskor vagy a kulcsba benyúlva, vagy azon keresztülnyúlva nemcsak elfordul, hanem függőleges helyzete is változik. A forgathatóan ágyazott testtel szilárdan összekötött forgástengely egy kulcsnak a kulcscsatomába történő betolásakor a saját tengelye körül forog, és egyidejűleg felfelé vagy lefelé mozdul el. Kiindulási helyzetében a ház egy mélyedésébe illeszkedik be, és ezáltal reteszeli a hengert. A kulcson kialakított emelkedő nyomvonal (lyuksorozat) a hengercsapként működő forgástengelyt kiemeli a mélyedésből úgy, hogy a henger szabadon elfordulhat a házban. Ez a rugóerővel szemben végrehajtott emelés vagy süllyesztés emelkedő vagy süllyedő lyuksorozatnál folyamatosan történik. Sok esetben azonban az is elegendő, ha a lyuksorozat például vízszintesen fut, és csupán a betolásnál utolsóként kapcsolódó lyuk emeli meg a forgathatóan ágyazott testet, célszerűen négy-, öt-, vagy hatágú forgókeresztet. Előnyösen a forgástengely a henger kör alakú keresztmetszetének egy húrja mentén kialakított furatban helyezkedik el, és a forgástengely hossza a húr hosszának felel meg, továbbá a forgástengely a kulccsal kapcsolatban álló forgatható test közvetítésével a hengerből kinyúló zárási helyzetből egy olyan helyzetbe tolható el, amelyben a forgástengely teljes egészében a henger palástfelületén belül van. Ha a forgótestet, tehát például a forgókeresztet, egy kulcson kialakított lyuksorozat túlságosan magasra emeli, a forgástengely az átellenes végénél kialakított további mélyedésbe tolódik be. Ezért célszerű, ha a hengerben levő furat mindkét végénél a házban folytatódik. A henger elfordulás elleni reteszelése ekkor csak a forgatható test egyetlen függőleges pozíciójában oldódik. Ez a hatás a házban elhelyezett, rugóval az emelkedő forgástengelyhez nyomott zárócsappal is elérhető.

A forgathatóan ágyazott testet előnyösen zárási helyzetbe térítő rugóerővel terheljük. A lyuksorozat ferde nyomvonala a rugóerővel szemben fejti ki hatását, tehát a kulcsnak a kulcscsatomába történő betolásakor a forgatható test tengelyirányú helyzetváltozása a rugóerővel szemben megy végbe. Előre adott beépítési helyzetnél a rugó kihagyható, mivel a nehézségi erő meghatározza a zárási helyzetet, illetve kiindulási helyzetet. A forgathatóan ágyazott test emelése érdekében egy előnyös kiviteli alaknál a lyuksor, illetve nyomvonal - a kulcs keresztmetszetében nézve - ferde furatokat tartalmaz, amelyek a forgathatóan ágyazott test kapcsolódásakor ezt az alaphelyzetből felemelik vagy lesüllyesztik. A forgathatóan ágyazott testnek a kulcsba történő befordulása folyamán a test rácsúszik a lyukaknak a kulcs keresztmetszetében nézve ferde helyzetű belső felületeire. A forgatható test axiális helyzete megváltozik, például a négy-, öt- vagy hatágú forgókeresztként kialakított forgatható test a kulcsnak a kulcscsatomába történő betolásakor a ferde felületekre történő rácsúszás miatt a testnek a kulcs mélyedéseibe való kapcsolódása folyamán felfelé mozdul el egy véghelyzet eléréséig. A kulcson emelkedő vagy süllyedő furatsorozat egyaránt kialakítható. Célszerűen legalább egy lyuk hosszmetszetben körülbelül derékszögű háromszög alakú, amelynek átfogója a kulcs csúcsa felé lejt, befogói pedig a laposkulcs betolási irányával párhuzamosan, illetve arra merőlegesen vannak kialakítva az átfogó és a kulcs háta között, továbbá egy kar a lyukból történő kiforduláskor és ferde helyzetben az átfogó mentén felfelé végigcsúszik, és megemel egy forgókeresztet vagy hasonló elemet. A kulcs betolásakor egy forgókeresztnek a kulcson kialakított lyukkal először kapcsolódó kaija lassanként elválik a kulcstól; eközben a kar a kulcsra merőleges helyzetből kiindulva egyre ferdébb helyzetbe kerül, míg végül teljesen kilép a lyukból. A ferde helyzet fennállása folyamán a kar hátsó széle felfelé csúszik a körülbelül háromszög alakú lyuk átfogója mentén, aminek következtében a forgókereszt

HU 217 374 Β vagy hasonló elem megemelkedik. A következő kar még az előtt kapcsolódik egy lyukhoz, hogy az előző kar kapcsolódása megszűnik. Ez valamennyi kiviteli alakra érvényes. A lyuk kialakításánál lényeges az emelkedő alsó rész (átfogó), valamint a kar megtámasztásához egy függőleges él (befogó). A lyuknak a kulcs háta felé eső felső lezárása tetszőleges lehet. Célszerű továbbá, ha a forgathatóan ágyazott test a forgásirány felé hajlított karral rendelkező forgókeresztként van kialakítva.

Egy másik kiviteli alaknál a forgathatóan ágyazott testnek sugárirányban kiálló, esetleg hajlított kaqai vagy fogai vannak, amelyek a laposkulccsal érintkező, illetve a laposkulcsba benyúló részükön ferde felületekkel rendelkeznek. Különösen előnyös az a kiviteli alak, amelynél a ferde felületek kúp- vagy gúlafelület részeit képezik, ahol a kúp vagy gúla tengelye egybeesik a forgathatóan ágyazott test forgástengelyével.

A találmány tárgyát a továbbiakban kiviteli példák és rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra: egy hengerzárbetét keresztmetszete a találmány szerinti forgathatóan ágyazott testtel, amely reteszelést megvalósító kiindulási helyzetben van ábrázolva, a

2. ábra: a hengerzárbetét keresztmetszete behelyezett kulccsal, reteszelésmentes helyzetben, a

3. ábra: az 1. lábra III—III vonala mentén vett hosszmetszet, amelyen a kulcs a kulcscsatomába történő betolás folyamán van ábrázolva, a

4. ábra: egy laposkulcs oldalnézete lyukak, illetve lyukelrendezések három alternatív kiviteli alakját szemléltetve, az

5. ábra: a 4. ábra V-V vonala mentén vett keresztmetszet, a

6. ábra: a kulcstoll oldalának vázlatos ábrázolása a lyukak nyomvonalaival, amelyek különböző hajlásszögben helyezkednek el, és ezért különböző mértékű emelést idéznek elő, a

7. ábra: egy forgathatóan ágyazott test és a kulcs együttműködését szemléltető részlet keresztmetszetben, a

8. ábra: a 7. ábra szerinti részlet felülnézete, ahol az egyik kar hajlított kialakítású, a

9a. ábra: a lyuk egy előnyös kialakítási módja, valamint a

9b. ábra: a 9a. ábra szerinti lyukban egy kar megemelését keresztmetszetben szemléltető vázlat.

Az 1 házban a 3 kulcscsatomával ellátott 2 henger forgathatóan van ágyazva. A 4 pontvonal a szokásos hengercsapokat és zárócsapokat szemlélteti, amelyek az 5 laposkulcs lépcsőzetével működnek együtt. A 2 hengerben kialakított 6 üregben, oldalt a 3 kulcscsatoma mellett, egy forgathatóan ágyazott test van elhelyezve - itt a 7 forgókeresztként van kialakítva -, amely benyúlik a 3 kulcscsatomába. A négy vagy több karral rendelkező 7 forgókereszt az 5 laposkulcsban a 8 nyomvonal mentén kialakított lyuksorozattal (4. ábra) működik együtt. A kulcs betolásakor a 7 forgókereszt karjai egymás után benyúlnak a 9 furatokba (mélyedésekbe), úgyhogy a 7 forgókereszt úgy forog, mint egy fogasléccel együtt működő fogaskerék.

Amint az 1. és a 2. ábrán látható, a 7 forgókereszt elfordulásmentesen egy 10 forgástengelyre van rögzítve, amely a 2 hengerben kialakított 11 furatban elfordíthatóan és tengelyirányban eltolhatóan van ágyazva. A jobb áttekinthetőség kedvéért a 10 forgástengelyt és a 7 forgókeresztet az 1. és a 2. ábrán csak jelképesen tüntettük fel. A 6 üreg lehetővé teszi a forgókereszt függőleges eltolását.

A 10 forgástengely zárócsapként működik, és a kiindulási helyzetben (1. ábra) a nehézségi erő vagy egy rugó (nincs ábrázolva) hatására a 2 hengerből kilépve benyúlik a ház egy hornyába vagy 12 furatába.

A lyuksorozatnak a kulcs hossztengelyéhez képest ferdén (például emelkedve) vezetett 8 nyomvonala a kulcs keresztmetszetében (5. ábra, 2. ábra) ferdén kialakított 9 furatok következtében a 7 forgókereszt elfordulásával egyidejűleg ennek megemelését okozza. A H löket megfelel az 5 laposkulcsban kialakított első hatásos 9 furat és az utolsó hatásos 9 furat közötti magasságkülönbségnek (4. ábra). A löket a 8, 8’, 8” nyomvonal hajlásszögének változtatásával módosítható. A 8”’ nyomvonal lefelé is lejthet, ha a 7 forgókeresztet a 6 üregben rugóerő tartja a felső helyzetben, és a kulcs betolásakor a 7 forgókereszt, a 8”’ nyomvonalat követve, az említett rugó összenyomódásával egyidejűleg lefelé mozog. A 13 furat ebben az esetben a 12 furatnak megfelelő reteszelési funkciót látja el a 10 forgástengely számára.

A 2. ábra szerint a 11 furat egy húr mentén halad át a 2 henger keresztmetszetén. A 10 forgástengely hossza megfelel az említett húr hosszának. Ezáltal csak egyetlen reteszelésmentes, szabad helyzet van, amely a 2. ábrán látható, ahol a forgástengely végei még éppen nem állnak ki a henger palástjából. Ha az 5 laposkulcsról átvitt H löket nem megfelelő, akkor a forgástengely vagy még nem emelkedik ki a 12 furatból, vagy már benyúlik a 13 furatba. Ez a hatás a 12 furat meghosszabbításában a házban elhelyezett rugózott zárócsappal is elérhető, amely a 10 forgástengely végével érintkezik. A szabad helyzet csak akkor következik be, ha a zárócsap és a 10 forgástengely közötti érintkezési felület pontosan a 2 henger palástjával esik egybe. Egy ilyen zárócsap rugója a kiindulási helyzetben a 7 forgókeresztet a 6 üregben egészen felül pozícionálja, úgyhogy a 10 forgástengely és a zárócsap lenyomásához egy 8”’ nyomvonal alkalmazása célszerű.

Amint a 2. és 5. ábrán látható, a 7 forgókereszt magassági helyzete a ferde furatok és az emelkedő vagy süllyedő 8, 8’, 8”, 8”’ nyomvonal segítségével változtatható. A 7 forgókereszt úgy is kialakítható, hogy karjainak homlokoldalai a 14 ferde felületekkel vannak ellátva, és a forgókereszt a ferde felületek mentén emelkedik meg, amikor a karok egymás után befordulnak a 8 nyomvonal 9 furataiba (7. és 8. ábra).

A 9 átmenőfuratok helyett mélyedések vagy fogak is kialakíthatók az 5 laposkulcs oldalán.

HU 217 374 Β

Egy másik kiviteli alaknál, szintén a 4. ábrán látható módon, a 8 nyomvonal 9 furatai helyett a 9’ lyukak is kialakíthatók, amelyek közül az utolsó valamivel magasabban helyezkedik el, mint a többi. A feladat ellátásához elegendő az, ha csak egyetlen lyuk van a H löketnek megfelelő magasságban, vagy ha a lyuk alsó határolófelülete ferde helyzetű, úgyhogy a 7 forgókereszt megemelkedik.

A fentieken kívül a 4. ábrán az eddig leírt 9, 9’ lyukak alternatívájaként a 9” lyukak is láthatók, amelyek körülbelül háromszög alakúak. A 15 átfogó (9a. ábra) a kulcs 16 szakállától 17 háta felé ferdén emelkedik a kulcsfej irányában, míg az egyik 19 befogó merőleges helyzetű, a másik 20 befogó pedig nagyjából vízszintes. Egy például ötágú 7 forgókereszt egyik 21 kaija téglalap keresztmetszetű. Ez a kar a háromszögletű 9” lyukba történő kapcsolódáskor a lyuk alján helyezkedik el, amint a 9a. ábrán látható; ha a kulcsot tovább toljuk befelé, a 21 kar ferde helyzetbe kerül (a 9b. ábrán pontvonallal jelölve), és felfelé csúszik az átfogó emelkedő éle, illetve felülete mentén, mivel a kar homlokoldala a befogóra támaszkodik. Amint a 21 kar egyre ferdébb helyzetbe kerül, a 7 forgókereszt is egyre feljebb emelkedik, amíg a 21 kar elhagyja a lyukat. Ekkor azonban a következő kar már kapcsolatba kerül a következő lyukkal. A kapcsolódás és a szétválás egymást átfedi. A 21 kar, illetve a forgókereszt összes karja a forgásirány felé meghajlítva is kialakítható, amint ezt a 8. ábrán a 21 karok egyikénél példaként feltüntettük. Ennél a kialakításnál a kapcsolódás körülbelül derékszögben történik, a szétválás pedig nagyon ferde helyzetben, úgyhogy egy 9” lyukkal vagy egy megfelelő lyuksorozattal együttműködve különösen hatékony függőleges eltolás érhető el.

A 9a. és 9b. ábra szerinti működés szempontjából lényeges a ferde vonalú kialakítás (15 átfogó), valamint egy megtámasztás (19 befogó). A 9” lyuk nem feltétlenül háromszög alakú, hanem a ferde határolószakasz (15 átfogó) felett például félkör alakú nyílás is lehet.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Laposkulcs és hengerzárbetét, amely egy házban forgatható hengerrel, a hengerben kialakított kulcscsatomával és a kulcscsatomába benyúló, a hengerben forgathatóan ágyazott testtel, célszerűen fogaskerékkel vagy forgókereszttel rendelkezik, amely a kulcsnak a kulcscsatomába történő betolásakor és/vagy onnan történő kihúzásakor forgó mozgás átviteléhez a laposkulcsba, célszerűen annak fogazásába vagy lyuksorába kapcsolódik, azzal jellemezve, hogy a forgathatóan ágyazott test szilárdan össze van kötve egy forgástengellyel (10), a forgástengely (10) axiálisan eltolható, és legalább az egyik vége a hengerből (2) kilépve betolható a ház (1) egy mélyedésébe (12, 13), továbbá a laposkulcs (5), főleg emelőmozgás átviteléhez, a hossztengelyéhez képest ferdén elhelyezkedő fogazással, vagy egy nyomvonal (8, 8’, 8”, 8”’) mentén kialakított lyuksorral, vagy lyuksoronként, vagy ezen belül legalább két, a kulcs hossztengelyéhez viszonyítva különböző magasságban levő lyukkal, vagy legalább egy vezetőfelülettel vagy vezetőéllel rendelkező lyukkal van ellátva.
2. Az 1. igénypont szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy a forgástengely (10) a henger (2) kör alakú keresztmetszetének egy húrja mentén kialakított furatban (11) helyezkedik el, és a forgástengely (10) hossza a húr hosszának felel meg, továbbá a forgástengely (10) a kulccsal kapcsolatban álló forgatható test közvetítésével a hengerből (2) kinyúló zárási helyzetből egy olyan helyzetbe tolható el, amelyben a forgástengely (10) teljes egészében a henger (2) palástfelületén belül van.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy a hengerben (2) levő furat (11) mindkét végénél a házban (1) folytatódik.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy a forgathatóan ágyazott test zárási helyzetbe térítő rugóerővel van terhelve.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy a lyuksor vagy nyomvonal (8, 8’, 8”, 8”’) - a kulcs keresztmetszetében nézve - ferde furatokat (9) tartalmaz.
6. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy legalább egy lyuk (9”) hosszmetszetben körülbelül derékszögű háromszög alakú, amelynek átfogója (15) a kulcs csúcsa felé lejt, befogói (19, 20) pedig a laposkulcs (5) betolási irányával párhuzamosan vagy arra merőlegesen vannak kialakítva az átfogó (15) és a kulcs háta (17) között, továbbá egy kar (21) a lyukból (9”) történő kiforduláskor és ferde helyzetben az átfogó mentén felfelé végigcsúszóan és egy forgókeresztet (7) vagy hasonló elemet megemelően van kialakítva.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy a forgathatóan ágyazott test a forgásirány felé hajlított karral (21) rendelkező forgókeresztként (7) van kialakítva.
8. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti laposkulcs és hengérzárbetét, azzal jellemezve, hogy a forgathatóan ágyazott testnek sugárirányban kiálló, adott esetben hajlított kaijai vagy fogai vannak, amelyek a laposkulccsal (5) érintkező, vagy a laposkulcsba (5) benyúló részükön ferde felületekkel (14) rendelkeznek.
9. A 8. igénypont szerinti laposkulcs és hengerzárbetét, azzal jellemezve, hogy a ferde felületek (14) kúpvagy gúlafelület részeit képezik, ahol a kúp vagy gúla tengelye egybeesik a forgathatóan ágyazott test forgástengelyével (10).
10. Laposkulcs hengerzárbetéthez, azzal jellemezve, hogy a laposkulcs (5), főleg emelőmozgás átviteléhez, hossztengelyéhez képest ferdén elhelyezkedő fogazással, vagy egy nyomvonal (8, 8’, 8”, 8”’) mentén kialakított lyuksorral, vagy lyuksorként, illetve ezen belül legalább két, a kulcs hossztengelyéhez viszonyítva különböző magasságban levő lyukkal, vagy legalább egy vezetőfelülettel vagy vezetőéllel rendelkező lyukkal van ellátva.