HU216707B - Készülék orvosi célokat szolgáló folyadékvezetékek összekötéséhez - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya készülék őrvősi célőkat szőlgáló főlyadékvezetékekösszekötésére, különösen egy páciens vérkeringésének egy külsőáramkörhöz való csatlakőztatására, ahől a vér kezeléséhez különberendezést alkalmaznak, a készüléknek egy háza, két külső összekötőeleme – artéria- és vénaösszekötője –, tővábbá egy első és másődiknyílással ellátőtt és a külső áramkörrel és főlyadékfőrrá salcsatőrnákőn át közlekedőkapcsőlatban lévő, a házhőz ki-be vehető módőncsatlakőzó öszszekapcsőló tagja van. A találmány szerinti készülékjellemzője, hőgy háza (1) a külső összekötő elemek – artéria- ésvénaösszekötők (2) – házőn (1) belüli tőrkőlati nyílása körültömítőfelületekkel (3), míg összekapcsőló agja (4) az első és másődiknyílása körül külső tömítőfelületekkel van ellátva, tővábbá mőzgathatóvédőhüvelye (7) az említett külső tömítőfelületeket lefedő, külsőbehatásőktól védő védőfelületekkel rendelkezik, végül a védőhüvely (7)eltávőlítható a külső tömítőfelületektől és együtt működő helyzetbehőzható a ház (1) belső tömítőfelületeivel (3), amikőr azösszekapcsőló tag (4) a házőn (1) bel li összekapcsőlási helyzetbenvan, és szivárgásmentes összesköttetést hőz létre az összekapcsőló tag(4) nyílásai (5) és a külső összekötő elemek – artéria- ésvénaösszekötők (2) – között. ŕ

Description

A találmány tárgya készülék orvosi célokat szolgáló folyadékvezetékek összekötésére, különösen egy páciens vérkeringésének egy külső áramkörhöz való csatlakozásához, ahol a vér kezeléséhez külön berendezést alkalmazunk, a készüléknek egy háza, két külső összekötő eleme - artéria- és vénaösszekötője -, továbbá egy első és második nyílással ellátott és a külső áramkörrel és folyadékforrással csatornákon át közlekedőkapcsolatban lévő, a házhoz ki-be vehető módon csatlakozó öszszekapcsoló tagja van.

Manapság igen nagy számú páciens van függőségben vérszűrő készülékektől. Közös oka ennek az akut - heveny - veseelégtelenség, azaz hogy a veserendszer nem működik. Azoknál a pácienseknél, akiknél ez a diagnózis, vagy veseátültetést végeznek, vagy dialíziskezelést kapnak. Az átültetést megelőzően a páciensnél kötelezően alkalmazni kell a dialízist, sőt számos páciens esetében ez jelenti az egyetlen megoldást, annak következtében, hogy az átültetés valamely okból kifolyólag nem hajtható végre, illetve hogy kevés az átültetéshez rendelkezésre álló vese. Ezért például Svédországban körülbelül 1600 páciens rendszeres dialíziskezelés alatt áll. Ez nagy megterhelést jelent nemcsak maguknak a pácienseknek, mivel gyakori megjelenést kíván a kórházban, és a kezelés miatt az épületekben legalább három-négy óra hosszat kell tartózkodni. Továbbá nagy költséget jelent a társadalom számára is, mivel egyetlen páciens dialíziskezelése elérheti az évi 500 000 svéd korona értéket. A költségek igen jelentős részét a személyzetre, a berendezésre és az épületre, illetve a kezelőhelyiségre kell fordítani, emiatt kívánatos volna az otthon történő kezelés bevezetése, ami igen jelentős gazdasági nyereséget eredményezhetne.

A manapság hozzáférhető különféle, vérszűrést végző rendszerek közül egy készüléket említhetünk meg, amely a vért a páciens véredényéből elvezeti, egy külső szivattyú, illetve pumpa segítségével továbbítja a vérkezelő berendezéshez, majd ezt követően visszainjektálja a páciensbe.

Egy másik megoldás a folyamatos, ambuláns - járóbeteg - peritoneális dialízis, ahol a testben lévő valamely hártyát - ez lehet például a hashártya - használnak fel. Ebben az esetben a vér a hártya egyik oldalán van jelen, miközben egyidejűleg tisztítófolyadékként só és glükóz oldatát vezetjük be a hártya másik oldalára.

Az akut - heveny - veseelégtelenség kezeléséhez az utóbbi időben a folyamatos arteriovenózus hemofiltrációt (CAVH) használták. Ennek a módszernek az alapelve a vér folyamatos szűrése, ahol is a páciens szívét használják pumpaként, hogy a vért átnyomja egy külső, úgynevezett söntölőáramkörön, ahol a vér folyamatos szűrése történik. A szűrés utáni tisztított vért azután visszavezetik a páciensbe.

Valamennyi olyan rendszer, amelynél a páciens véráramkörébe kell csatlakozni, különféle hátrányokkal jár együtt. Különösen fontos a sterilitás problémája, mivel a pácienshez kapcsolt mindenfajta külső készülék azzal a kockázattal jár, hogy fertőzést - infekciót - juttat a véráramba. Egy külső áramkörnek a páciens véráramába való csatlakoztatását igénylő készülék egyik példájaként az EP-A2-0087189 számú szabadalmi leírást említhetjük, ahol egy külső membrán, amely két tűvel van ellátva, egy házba van behelyezve egy öntömítő válaszfalon át, a házat azután beültetik a páciens testébe. A behelyezhető tűk ennél a készüléknél magukban hordják annak a valós kockázatát, hogy fertőzés - infekció - jut be a páciens véráramába. Az ismert típusú söntkészülékeknél hagyományos csőkötéseket alkalmaznak, amelyek a páciensbe beültetett, az artériához és vénához szolgáló csatlakozásokhoz vannak kapcsolva.

Az US 4496 350 számú szabadalmi leírásban olyan összekötő eszközt, készüléket ismertetnek, amelynél a tűket egy eltávolítható védőelem védi, hogy meggátolják a tűk külső szakaszainak nyílásainál a vérszivárgást kiküszöbölő válaszfalon fellépő vágóhatást. Ez a készülék is nagy kockázatot jelent a véráramba jutó fertőzés - infekció - tekintetében.

Egy eltérő típusú összekötő eszközt ismertet az SE-B-453 801 számú szabadalmi leírás, amelynél artéria- és vénacsatlakozással ellátott összekötő fél van beültetve a páciensbe, és ehhez kívülről csatlakoztatható a külső áramkör egy külső összekötő fél útján, amely szigeteletlen dugaszolórészként van kialakítva, és ez beilleszthető a beültetett összekötő félbe, így lehetővé téve a CAVH- (folyamatos arteriovenózis hemofiltráció) kezelést.

Az összes említett, ismert készüléknél az összekötések fertőzés forrásai lehetnek, amely fertőzés bekerülhet a páciens vérébe annak ellenére, hogy az utóbb említett készülék sterilizálóberendezést tartalmaz.

A sterilizáció problémái fennállnak a külső áramkörrel kapcsolatban is, valamint abban az esetben, ha különféle folyadéktápforrásokat kapcsolnak a páciensre.

A találmány feladata az előzőekben említett problémák megoldása, főleg olyan összekötő készülék létrehozása, amely lehetővé teszi a páciens ismétlődő CAVHkezelését a megkövetelt higiéniai előírások betartása mellett. Célunk továbbá olyan összekötő készülék létrehozása, amely könnyen kezelhető, gyártása gazdaságos, a páciens részéről jól elviselhető és biokompatíbilis.

A találmány szerinti célkitűzést olyan készülékkel valósítjuk meg, amelynek egy háza, két külső összekötő eleme - artéria- és vénaösszekötője -, továbbá egy első és második nyílással ellátott és a külső áramkörrel és folyadékforrással csatornákon át közlekedőkapcsolatban lévő, a házhoz ki-be vehető módon csatlakozó összekapcsoló tagja van, és amely készüléket az jellemzi, hogy háza a külső összekötő elemek - artéria- és vénaösszekötők - házon belüli torkolati nyílása körül tömítőfelületekkel, míg összekapcsoló tagja az első és második nyílása körül külső tömítőfelületekkel van ellátva, továbbá mozgatható védőhüvelye az említett külső tömítőfelületeket lefedő, külső behatásokból védő védőfelületekkel rendelkezik, végül a védőhüvely eltávolítható a külső tömítőfelületektől, és együtt működő helyzetbe hozható a ház belső tömítőfelületeivel, amikor az összekapcsoló tag a házon belüli összekapcsolási helyzetben van, és szivárgásmentes összeköttetést hoz létre az összekapcsoló tag nyílásai és a külső összekötő elemek - artéria- és vénaösszekötők - között.

HU 216 707 Β

A találmány szerinti készülék egy előnyös kiviteli alakját az jellemzi, hogy az artéria- és vénaösszekötő záró- és nyitóhelyzete között állítható, a házon belül elhelyezett szeleptagja van, míg egy másik előnyös kiviteli alakjának szelepe, zárt helyzetben a ház belső tömítőfelületeivel együtt működő szelepfelületekkel rendelkező szeleptagja van.

A találmány szerinti készülék egy további előnyös kiviteli alakjának külső és belső tömítőfelületei, valamint a védőfelületek és a szelepfelületek henger alakú felületrészekként vannak kialakítva, védőhüvelye az összekapcsoló tagon forgathatóan, de az összekapcsoló taghoz képest tengelyirányban rögzítetten van elhelyezve, hengeres háza legalább egy belső, vastagított falszakasszal van ellátva, amelynek a belső oldalon a házba behelyezett összekapcsoló tag összekötési helyzetében a védőhüvely elfordulását megakadályozó tömítőfelülete van, és külső és belső tömítőfelületei és védőfelületei a középpontra szimmetrikusan legalább 90°-os körív mentén vannak kialakítva.

A találmány szerinti készülék egy célszerű kiviteli alakja esetén a házban egy aktív helyzetében az artériaés vénaösszekötőket összekötő szeleptag van, továbbá egy, az összekötő tag és a ház összekapcsolt, szivárgásmentes helyzetében a szeleptagot inaktív helyzetbe juttató eszköze van, továbbá a védőhüvely elrendezése olyan, hogy az összekapcsoló taghoz viszonyított tengelyirányú elmozdulása során a külső tömítőfelületek szabaddá válnak.

A találmány szerinti készülék egy másik célszerű kiviteli alakjánál a ház a bőrfelszín környezetében, beültetési - implantációs - peremekkel van ellátva, a szeleptag legalább egy rugalmas, zárt helyzetben a forgással szembeni reteszelést biztosító és a vastagított falszakaszban lévő legalább egy reteszelőhoronnyal együtt működő reteszelőnyúlvánnyal van ellátva.

A találmány szerinti készülék egy további célszerű kiviteli alakjánál az összekapcsoló tagot helyettesítő, a házba behelyező, behelyezett helyzetben az artéria és vénaösszekötőkkel közvetlen kapcsolatban lévő csatornát magában foglaló összekötő tagja, valamint az összekapcsoló tag védőhüvelyére helyezhető, mozgatható védőfedele van, összekötő tagja a csatorna és a külső oldal között elhelyezett átjárható elemmel - szilikongumi elemmel - van ellátva.

A találmány szerinti készüléket a továbbiakban annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán, a csatolt ábrák alapján részleteiben ismertetjük, ahol:

- az 1-6. ábrák a találmány szerinti készülék egyik példaképpeni kiviteli alakját mutatják hosszmetszetben, az összekötő elemek különböző kölcsönös helyzetében, az 1., 2b., 3. és az 5. ábra azonban csak részben metszet,

- a 7a-7e. ábrán a találmány szerinti készülék egy példaképpeni kiviteli alakjának különféle alkatrészei láthatók perspektivikus ábrázolásban, végül

- a 8. ábra a találmány szerinti készülék egy további kiviteli alakjának szeleprésze metszetben.

Rátérve az 1. ábrára, azon egy lényegileg körhenger alakú 1 ház látható kör keresztmetszetű, külső összekötő elemekkel, 2 artéria- és vénaösszekötőkkel, abban a helyzetben, amikor az 1 ház egy emberi testbe be van ültetve. Az említett összekötő elemeknek az 1 házon belüli szájnyílása belső 3 tömítőfelületekkel van ellátva, amelyek a 2 artéria- és vénaösszekötők környezetében az 1 házban lévő, befelé vastagodó 12 falszakaszon vannak kialakítva. Az 1 ház belsejében egy részben hengeres, cserélhető 10 szeleptag helyezkedik el, és az 1. ábrán bemutatott helyzetében all szelepfelületek útján együtt működik az 1 ház belső 3 tömítőfelületeivel. Ily módon a 2 artéria- és vénaösszekötők zárva vannak. A 10 szeleptag az alsó végénél (az 1. ábrán a fenéknél) el van látva 14 vezetőbordákkal, amelyek megtartják az ábrázolt tengelyirányú helyzetében, a vastagodó 12 falszakasz által. Az 1 házban továbbá egy 4 összekapcsoló tag található, amelyet külön is bemutatunk a 2a. és 2b. ábrán, s amely hengeres középső szakaszán 7 védőhüvellyel van ellátva, egy 74 védőfedél és a 14 vezetőbordák között (2a. ábra). A 7 védőhüvely ily módon forgatható a 4 összekapcsoló tag körül, azonban tengelyirányban az utóbbihoz van rögzítve. A 7 védőhüvely 71 védőfelületekkel van ellátva, amelyek védik és befedik a 4 összekapcsoló tag külső 6 tömítőfelületeit. A 4 összekapcsoló tag első és második 5 nyílásai a külső áramlási körrel a 4 összekapcsoló tagban kialakított csatornákon keresztül közlekednek, ily módom le vannak zárva a 2a. ábrán látható helyzetben. A 7 védőhüvely alsó része (lásd a 2b. ábrát), a fenéknél a 4 összekapcsoló tag mindegyik külső 6 tömítőfelületének területével legfeljebb 90°-os körív mentén csatlakozik.

így a 7 védőhüvely a 2a. ábrán látható helyzetet foglal el a 4 összekapcsoló taghoz képest, amikor a összekapcsoló tag az 1. ábrán bemutatott helyzetben van. Ebből a helyzetéből a 4 összekapcsoló tagot 90°kal elfordítjuk, amikor is a 3. ábra szerinti helyzetébe kerül, miáltal a 4 összekapcsoló tag első és második nyílása közlekedőkapcsolatba kerül a 2 artéria- és vénaösszekötővel úgy, hogy az utóbbi a külső áramlási körhöz 15 vezetékcsatlakozásokon (a 3. ábra tetején) vagy hasonló elemeken keresztül kapcsolódik. Miközben a 4 összekapcsoló tagot az 1. ábra szerinti helyzetéből a 3. ábrán látható helyzetbe fordítjuk, a 7 védőhüvely elfordulását a befelé vastagított 12 falszakasz akadályozza meg. A 4 összekapcsoló tag külső 6 tömítőfelülete ily módon szorosan felfekszik az 1 ház megfelelő 3 tömítőfelületére. Amikor a 4 összekapcsoló tag a

3. ábrán bemutatott helyzetében van, akkor amellett, hogy tengelyirányban rögzítve van az 1 házhoz képest a 14 vezetőborda és a vastagított 12 falszakasz alsó felületének együtt működése útján, még tömítve is van egy 13 tömítőgyűrű révén.

A 4. ábra a 3. ábrán bemutatott metszetre merőleges metszetet tüntet fel, ahol a 4 összekapcsoló tag az 1 házhoz viszonyítva összeköttetési helyzetben van. A 7 védőhüvely ugyanabban a helyzetben van, amelyben az

1. ábrán láthattuk. A 10 szeleptag a 4 összekapcsoló tagnak az 1 házba történő behelyezésekor bepattan a megfelelő helyre, és így kapcsolódik a 4 összekapcsoló taggal. Végül a 4. ábra bemutat egy úgynevezett „beültető-” - implantációs - 20 peremet, amely az 1 ház hengeres falát fogja körül, és arra szolgál, hogy közvetlenül a

HU 216 707 Β páciens bőre alá helyezzék be. Ez a „beültető-” 20 perem vagy karima megkönnyíti a páciens bőrének a készülékre történő ránövését. Az implantációs 20 perem lehetővé teszi az 1 ház bizonyos mértékű mozgását a páciens bőréhez viszonyítva anélkül, hogy a beültetett 1 háznál repedési, szétnyílási jelenség lépne fel.

Az 5. ábra egy különálló 30 összekötő tagnak az 1 házhoz történő csatlakozását mutatja be normál helyzetben (behelyezett 4 összekapcsoló tag nélkül), azaz amikor a páciensnél nem végeznek vérkezelést. Ez a 30 összekötő tag célszerűen egy egyenes 31 csatornát tartalmaz, amely közvetlenül összekapcsolja egymással a kétoldali 2 artéria- és vénaösszekötőt. A 30 összekötő tag továbbá el van látva egy 37 védőhüvellyel annak érdekében, hogy megóvja a külső 3 tömítőfelületeket a külső hatásoktól. A 30 összekötő tag azonos módon van beillesztve az 1 házba, mint a fentiekben már ismertetett 4 összekapcsoló tag.

A 6. ábra az 1 házat a beillesztett 30 összekötő taggal szemlélteti a 4. ábrának megfelelő metszetben. Itt a 30 összekötő tag egy átjárható, átbocsátóképes válaszfallal - septummal - rendelkezik, amely egy 60 szilikongumi elemből áll, és a 31 csatorna, illetve a külső oldal között helyezkedik el. Itt az átbocsátóképes - penetráns - válaszfal révén lehetséges közegek - mint például gyógyszervegyületek - bejuttatása közvetlenül a véráramba, injekciós tű segítségével. A 60 szilikongumi elemet egy 61 rögzítőlap tartja a helyén, amely 62 bordája útján működik együtt a 30 összekötő tagban lévő hasítékkal.

A 7a. ábra az 1 ház perspektivikus képét mutatja, részben kitörve és metszetben. Ezen az ábrán jól látható a belső 3 tömítőfelülettel rendelkező vastagított 12 falszakasz, a 2 artéria- és vénaösszekötőnek lényegileg hengeres 1 házban lévő torkolatnyílása környezetében. Látható továbbá a 20 beültetőperem.

A 7b. ábrán a 10 szeleptag perspektivikus képét látjuk, 11 szelepfelületekkel és 14 vezetőbordákkal. Annak érdekében, hogy a 10 szeleptag reteszelhető legyen forgásirányban az 1 házon belüli zárási helyzetében, egy vagy több 63 reteszelőnyúlványt alkalmazunk, amely(ek) együtt működik(nek) az 1 ház vastagított 12 falszakaszaiban lévő 65 reteszelőhomyokkal (lásd a 7a. ábrán). Mindegyik 63 reteszelőnyúlvány össze van kötve egy 64 nyomócsappal, amely a 30 összekötő tag vagy a 4 összekapcsoló tag 66 felületei útján működtethető (lásd a 4. ábrát). Ezt a működtetést a behelyezéskor hajtjuk végre a 66 felületek útján, a 64 nyomócsap által, a 63 reteszelőnyúlvány lefelé nyomásával, miáltal megszüntetjük a 65 reteszelőhoronnyal való együtt működést, és így felszabadítjuk a 10 szeleptagot az elfordulómozgáshoz.

A 7c. ábra a 4 összekapcsoló tagot a 7 védőhüvely nélkül mutatja be, perspektivikusan. Az „A” és „V” nyilak jelölik a véráramlás irányát, az artéria-összekötőtől a vénaösszekötőhöz. A 4 összekapcsoló tag el van látva a 74 védőfedéllel, amely az 1 ház felső részének tömítésére szolgál. A szaggatott vonalak érzékeltetik azt, ahogyan az első és második 5 nyílás közlekedik a külső áramlási kör 15 vezetékcsatlakozóival. Az első és második 5 nyílás körüli térben helyezkednek el a külső tömítőfelületek. Végül a 4 összekapcsoló tag az alsó részén 14 vezetőbordák találhatók az 1 házzal való együtt működéshez, amint azt az előzőekben már említettük.

A 7d. ábrán a 7 védőhüvelyt láthatjuk a 71 védőfelülettel. A 7 védőhüvely a felső részén 73 rugalmas részeként 72 nyúlványokkal van ellátva. Ezek a 72 nyúlványok a 4 összekapcsoló tagon, illetve a 30 összekötő tagon lévő 77 kiemelkedésekben található hornyokkal működnek együtt (lásd a 2b. ábrát). Az említett 72 nyúlványok és hornyok bepattanó reteszelést tesznek lehetővé egy meghatározott elfordulási helyzetben, amit a 7 védőhüvely és a 4 összekapcsoló tag, illetve a 30 összekötő tag között kell biztosítani. A 7 védőhüvely felső részén 75 részek találhatók, amely 75 részek 76 oldalfelületei együtt működnek az említett 77 kiemelkedés 78 felületeivel annak megakadályozására, illetve behatárolására, hogy a 4 összekapcsoló tag, a 30 összekötő tag és a 7 védőhüvely között kölcsönös elfordulás jöjjön létre. Ez a behatárolás, valamint a bepattanóreteszelés következtében biztosítva van a 4 összekapcsoló tag és 30 összekötő tag 1 házhoz történő kapcsolódásának biztonságos megvalósítása.

A 7e. ábra a 30 összekötő tagot mutatja a 31 csatornával és a 74 védőfedéllel.

Annak lehetővé tételéhez, hogy a 7 védőhüvelyt - például a 4 összekapcsoló tagon - elhelyezhessük, a 74 védőfedél (vagy esetleg a 14 vezetőbordák) a 4 öszszekapcsoló tag különálló, rögzíthető részét képezi(k). Miután a 7 védőhüvelyt elhelyeztük a 4 összekapcsoló tag alsó részén, a 74 védőfedél hozzáerősíthető az említett alsó részhez valamely alkalmas módon, például ragasztással.

A 8. ábrán speciális alakú szeleptaggal ellátott kiviteli alakot láthatunk. Az 1 házat egy 32 artéria- és vénaösszekötővel mutatjuk be. Ebben az esetben az 1 ház egyetlen vastagított, belső 42 falszakasszal van ellátva, amelynek belső oldalán helyezkednek el a belső tömítőfelületek. Egy 34 összekapcsoló tag van az 1 házba behelyezve, amely első és második 35 nyílásokat tartalmaz, melyek közlekednek a külső áramkörrel. Ezenkívül a 34 összekapcsoló tag egy 37 védőhüvellyel van ellátva, amely a 34 összekapcsoló tag csupán egyik, külső tömítőfelületetét védi, a 8. ábrán bemutatott helyzetben. Egy 33 csatornával rendelkező 36 szeleptag biztosítja a kívánt összeköttetést a 32 artéria- és vénaösszekötő részére (az ábrán látott helyzetben), amikor a páciensnél nem történik kezelés. A 32 artéria- és vénaösszekötőnek a külső áramlási körhöz való csatlakoztatásához a 34 összekapcsoló tagot 180°-kal elfordítjuk, miáltal az első és második 35 nyílás pontosan szembekerül az I házban lévő 32 artéria- és vénaösszekötő torkolataival. A 37 védőhüvelyt a bemutatott helyzetében a vastagított belső 42 falszakasszal történő kapcsolódás állítja meg.

Természetesen lehetségesek további módosítások is a találmány oltalmi körén belül. így például a védőfelületeket elrendezhetjük úgy is, hogy a tömítőfelületeket más módon, azaz nem az összekapcsoló tagnak a védőhüvelyhez viszonyított elforgatásával lehet szabaddá

HU 216 707 Β tenni. A védőhüvelynek ily módon nem kell feltétlenül forgásszimmetrikusnak lennie, és szabaddá teheti az említett felületeket például tengelyirányú elmozdítás által. A tömítőfelületek is viszonylag kisebb méretűek lehetnek, mint ahogy az a bemutatott kiviteli alakoknál látható. Az összekapcsoló tagban és (ahol ez alkalmas) a szeleptagban lévő csatornák ugyancsak másmilyen módon helyezkedhetnek el, mint az ábrán látható. Továbbá, a háznak a hengerestől eltérő alakja is lehet, például dobozszerű. Ha a készülék forgásszimmetrikus, akkor az összekapcsoló tag/összekötő tag házon belüli reteszelése más alkalmas módon is történhet, például hagyományos bajonettzárral, a védőfedél környezetében. Ez esetben könnyen biztosítható a forgásirányban történő pontos elhelyezkedés.

A ház olyan anyagból készítendő, amely alkalmas a beültetéshez, különösen titánból, amit a hasonló alkalmazások jól igazolnak, s ami szövetbarátnak bizonyult. Az artéria- és vénaösszekötő PTFE- [poli(tetrafluor-etilén)] vagy más alkalmas anyagból készülhet. A többi alkatrész, mint az összekapcsoló tagok stb. eldobható (azaz egyszer használatos) részeknek tekintendők, és így használat után el kell őket távolítani. Ez általában alkalmazható a külső áramkör összes többi elemére, beleértve a művesét is.

A készüléket más típusú vérkezeléshez is alkalmassá lehet tenni. Ilyen alternatív használatként említhetjük az infúziós, például a teljes parenterális táplálást (TPN), a vérmintavételt, a szívelégtelenséget, a gázcserét, mint az oxigenizáció, a citosztatikumos kezelést, valamint mesterséges szervekkel (például pankreas) való összekapcsolást. Ezenkívül számos egyéb esetben, például a vérszűrésnél vagy vérkezelésnél, mint például plazmafúzió, plazmalízis, immunabszorbció, sejtszeparálás és sejtkezelés.

Végül a találmány szerinti összekötő készülék igen jól alkalmazható fejlett vezetékcsatlakoztatáshoz számos gyógyászati esetnél, ahol magasak a higiéniai követelmények. Ilyen eseteknél a házat nem ültetik be a páciens testébe, hanem az egy külső áramlási kör részét képezi, például olyan katéterekkel való kapcsolódásnál, amelyek bejutást biztosítanak a véráramba vagy a szervezet különböző üregeibe, továbbá különféle szerek, közegek bejuttatásához a külső áramkörbe. A házat ilyen esetekben úgy módosíthatjuk, hogy elhagyjuk azon részeit, amelyek a beültetésre szolgálnak. Egy másik lehetséges változat abban áll, hogy csak egy külső csatlakozás nyúlik ki a házból.

Claims (5)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Készülék orvosi célokat szolgáló folyadékvezetékek összekötésére, különösen egy páciens vérkeringésének egy külső áramkörhöz való csatlakoztatásához, ahol a vér kezeléséhez külön berendezést alkalmazunk, a készüléknek egy háza, két külső összekötő eleme - artéria- és vénaösszekötője -, továbbá egy első és második nyílással ellátott és a külső áramkörrel és folyadékforrással csatornákon át közlekedőkapcsolatban lévő, a házhoz ki-be vehető módon csatlakozó összekapcsoló tagja van, azzal jellemezve, hogy háza (1) a külső összekötő elemek - artéria- és vénaösszekötők (2) - házon (1) belüli torkolati nyílása körül tömítőfelületekkel (3), míg összekapcsoló tagja (4) az első és második nyílása (5) körül külső tömítőfelületekkel (6) van ellátva, továbbá mozgatható védőhüvelye (7) az említett külső tömítőfelületeket (6) lefedő, külső behatásoktól védő védőfelületekkel (71) rendelkezik, végül a védőhüvely (7) eltávolítható a külső tömítőfelületektől (6), és együtt működő helyzetbe hozható a ház (1) belső tömítőfelületeivel (3) amikor az összekapcsoló tag (4) a házon (1) belüli összekapcsolási helyzetben van, és szivárgásmentes összeköttetést hoz létre az összekapcsoló tag (4) nyílásai (5) és a külső összekötő elemek - artéria- és vénaösszekötők (2) - között.

2. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az artéria- és vénaösszekötő (2) záró- és nyitóhelyzete között állítható, a házon (1) belül elhelyezett szeleptagja (10) van.

3. A 2. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy szelepe, zárt helyzetben a ház (1) belső tömítőfelületeivel (3) együtt működő szelep felületekkel (11) rendelkező szeleptagja (10) van.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy külső és belső tömítőfelületei (3, 6) valamint a védőfelületek (71) és a szelepfelületek (11) henger alakú felületrészekként vannak kialakítva.

5. A 4. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy védőhüvelye (7) az összekapcsoló taghoz (4) forgathatóan, de az összekapcsoló taghoz (4) képest tengelyirányban rögzítetten van elhelyezve.

6. Az 5. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy hengeres háza (1) legalább egy belső, vastagított falszakasszal (12, 42) van ellátva, amelynek a belső oldalon a házba (1) behelyezett összekapcsoló tag (4) összekötési helyzetében a védőhüvely (7) elfordulását megakadályozó tömítőfelülete (3) van.

7. A 4-6. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy külső és belső tömítőfelületei (3, 6) és védőfelületei (71) a középpontra szimmetrikusan legalább 90°-os körív mentén vannak kialakítva.

8. Az 1. vagy 4-6. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a házban (1) egy aktív helyzetében az artéria- és vénaösszekötőket (2) összekötő szeleptag (36) van, továbbá egy, az összekapcsoló tag (4) és a ház (1) összekapcsolt, szivárgásmentes helyzetében a szeleptagot (36) inaktív helyzetbejuttató eszköze van.

9. Az 1., 3. vagy 4. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a védőhüvely (7) elrendezése olyan, hogy az összekapcsoló taghoz (4) viszonyított tengelyirányú elmozdulás, során a külső tömítőfelületek (6) szabaddá válnak.

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a ház (1) a bőrfelszín környezetében beültetési - implantációs - peremekkel (20) van ellátva.

11. A 3. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a szeleptag (10) legalább egy rugalmas, zárt

HU 216 707 Β helyzetben a forgással szembeni reteszelést biztosító és a vastagított falszakaszban (12, 42) lévő legalább egy reteszelőhoronnyal (65) együtt működő reteszelőnyúlvánnyal (63) van ellátva.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az összekapcsoló tagot (4) helyettesítő, a házba (1) behelyező, behelyezett helyzetben az artéria- és vénaösszekötőkkel (2) közvetlen kapcsolatban lévő csatornát (31) magában foglaló összekötő tagja (30), valamint az összekapcsoló tag (4) védőhüvelyére (7) helyezhető, mozgatható védőfedele (74) van.

5 13. A 12. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy összekötő tagja (30) a csatorna (31) és a külső oldal között elhelyezett, átjárható elemmel - szilikongumi elemmel (60) - van ellátva.