HU216210B - Eljárás és kapcsolási elrendezés telefonhívás fogadására és átirányítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya egyrészt eljárás telefőnhívás rűgalmas és őptimálisfőgadására és átirányítására, amelynek sőrán a hívásinfőrmációthívásattribútűmőkká ősztjűk fel, majd egy számlistába ahívásattribútűmőkkal egyező első számlistabejegyzést keresünk, és ahívásattribútűmőkkal egyező számlistabejegyzés megtalálása esetén azelső számlistabejegyzéshez a számlistabejegyzés és a hívása tribútűmőkközötti egyezés mértékét jelző első számőt rendelünk, a számlistát ahívásattribútűmőkkal egyező tővábbi számlistabejegyzésért újbólvégigkeressük, és a megtalált másődik számlistabejegyzé hez aszámlistabejegyzés és a hívásattribútűmők közötti egyezés mértékétjelző másődik számőt rendelünk, majd megvizsgáljűk, hőgy az első számvagy a másődik szám jelöl-e nagyőbb mértékű egyezést a hvásattribútűmők és a hőzzá tartőzó számlistabejegyzés között, és atelefőnhívást a nagyőbb mértékű egyezést jelző számmal társítőttszámlistabejegyzésben meghatárőzőtt telefőnhőz irányítjűk.Találmányűnk másrészt kapcsőlási elrendezés távközlési hálózatbólérkező telefőnhívás a telefőnhívással társítőtt hívásinfőrmációnalapűló elfőgadására, amelynek a távközlési hálózathőz csatlakőztatőt, feldőlgőzóegységgel és memóriával ellátőtt terminálja (20) van. Aterminál (20) a hívásinfőrmációt hívásattribútűmőkra felbőntóegységgel, egy számlistát a hívásattribútűmőkkal egyező számlistabejgyzését átkereső egységgel, a hívásattribútűmőkkal egyezőszámlistabejegyzést megtaláló egységgel, első számlistabejegyzéshezelső számőt hőzzárendelő egységgel, a számlistát ahívásattribútűmőkkal e yező tővábbi számlistabejegyzést megkeresőegységgel, a hívásattribútűmőkkal egyező tővábbi számlistabejegyzéstmegtaláló egységgel, a megtalált tővábbi számlistabejegyzéshez másődikszámőt hőzzárend lő egységgel, a két hőzzárendelt szám közül a nagyőbbegyezési mértéket jelző számőt meghatárőzó egységgel, és atelefőnhívást a nagyőbb egyezési mértéket jelző számmal társítőttszámlistabejegyzésbe meghatárőzőtt telefőnhőz irányító egységgelrendelkezik. A találmány az adatfeldőlgőzás területén, ezen belül atelefőntechnikában alkalmazható arra, hőgy egy telefőnhívás hívőttfele kielemezze a telefőnhívással társítőtt infőrmációt a hívásőptimális áti ányításának meghatárőzása céljából. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás és kapcsolási elrendezés telefonhívás rugalmas és optimális fogadására és átirányítására. Az adatfeldolgozás területén, ezen belül a telefontechnikában alkalmazható arra, hogy egy telefonhívás hívott fele kielemezze a telefonhívással társított információt a hívás optimális átirányításának meghatározása céljából.

A távközlési ipar az utóbbi években jelentős technológiai eredményeket ért el. Rég elmúltak azok az idők, amikor a telefont egyszerű, könnyen kezelhető, viszonylag személyes jellegű eszköznek tekintették, amelyet elsősorban barátokkal, ismerősökkel és helyi kereskedőkkel való kapcsolattartásra használtak.

Napjainkban a telefontulajdonosok csaknem annyit szidják a telefont, mint dicsérik. A telefon tulajdonosát az egész napos munka után hazatérve, gyakran kéretlen telefonhívások tömege köszönti, amelyekben ismeretlen emberek vagy cégek termékeiket vagy szolgáltatásaikat kínálják. Erre a támadásra sokan telefon üzenetrögzítő berendezés beiktatásával és a bejövő hívások ily módon történő kiszűrésével válaszoltak, azonban ez a megoldás arra ösztönzi a családtagokat, barátokat és egyéb ismerősöket, hogy csupán a legindokoltabb esetben használják a telefont, mivel minden egyes hívás az üzenetrögzítőn megy keresztül. Ehhez jön még, hogy számos baráti vagy ismerős hívó „üzenetrögzítő fóbiában” szenved, és néhány kicsöngés után leteszi a telefont, hogy ne kelljen az üzenetrögzítővel társalognia.

Az Amerikai Egyesült Államokban néhány regionális telefontársaság előfizetői részére „hívóazonosítás” elnevezésű szolgáltatást kínál. Ez a készülék kicsöngésekor a telefon tulajdonosának kijelzi a hívó fél telefonszámát. A hívott fél a kijelzett telefonszám ismeretében eldöntheti, kíván-e a hívásra reagálni, vagy sem. Jóllehet, a „hívóazonosítás”-szolgáltatás több előnyt nyújt az üzenetrögzítő berendezések használatához képest, számos korlátja van. A hívott fél gyakran nem emlékszik arra, hogy a kijelzett telefonszám kié, hogy a hívó fél ismerős-e vagy barát, és gyakran ismeretlen, nem kívánt hívás esetén is felveszi a telefont, illetve fordítva, ismerősöktől származó hívásokat sem fogad.

A telefon előnyös technológiai fejlődése a telefontulajdonosok számára más gondokat is hozott. Ha a telefonáló hívást szeretne kezdeményezni, hogy egy kereskedővel termékekről vagy szolgáltatásokról tárgyaljon, a közelmúlt baráti helyi kereskedője gyakran nem válaszol a hívásra. E helyett a telefonáló hívását egy komplex telemarketing cég vagy központ fogadja valahol a világon, és a hívónak gyakran várakoznia és mérgelődnie kell, amíg hívását a telemarketing cégen belül átirányítják annak érdekében, hogy hívása a hívó „speciális” kérdéseire válaszolni tudó szakemberhez kerüljön. Gyakran előfordul az is, hogy a hívó félnek előre felvett robothang által feltett, gyakran összetett kérdéssorozatra kell válaszolnia, például a telefon meghatározott billentyűnek nyomogatásával. A hívásátirányítás ilyen kezdetleges módszerei a telemarketing cég számára sem szerencsések, hiszen a hívások fogadásával, átirányításával foglalkozó munkatársai nincsenek kellő hatékonysággal kihasználva. Ennél is nyomosabb ok, hogy az ügyfelek nem érzik megfelelő minőségűnek a szolgáltatást, és úgy dönthetnek, hogy más társasággal próbálnak szerencsét.

A találmánnyal elsődleges célunk a bejövő telefonhívások eredményes lekezelését elősegítő mechanizmus kialakítása. Célunk továbbá, hogy automatikus mechanizmusokat alakítsunk ki a nem kívánt hívások hatékony kiszűrésére. További célja a találmánynak olyan automatikus mechanizmus kialakítása, amelynek segítségével egy bejövő telefonhívást hatékonyan az optimális célállomáshoz irányíthatunk.

A kitűzött feladatot telefonhívás rugalmas és optimális fogadására és átirányítására alkalmas eljárással oldottuk meg, amelynek során a hívásinformációt hívásattribútumokká osztjuk fel, majd egy számlistában a hívásattribútumokkal egyező első számlistabejegyzést keresünk, és a hívásattribútumokkal egyező számlistabejegyzés megtalálása esetén az első számlístabejegyzéshez a számlistabejegyzés és a hívásattribútumok közötti egyezés mértékét jelző első számot rendelünk, a számlistát a hívásattribútumokkal egyező további számlistabejegyzésért újból végigkeressük, és a megtalált második számlistabejegyzéshez a számlistabejegyzés és a hívásattribútumok közötti egyezés mértékét jelző második számot rendelünk, majd megvizsgáljuk, hogy az első szám vagy a második szám jelöl-e nagyobb mértékű egyezést a hívásattribútumok és a hozzá tartozó számlistabejegyzés között, és a telefonhívást a nagyobb mértékű egyezést jelző számmal társított számlistabejegyzésben meghatározott telefonhoz irányítjuk.

A javasolt eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében az első számlistabejegyzéshez a számlistabejegyzés és a hívásattribútumok közötti egyezés mértékét jelző első szám hozzárendelése során az első számban feltüntetjük, hogy az első számlistabejegyzés érvényes egyezést tartalmaz, majd a hívásattribútumok számára súlyozótényezőt határozunk meg, és az első számot minden olyan alkalommal megnöveljük egy adott hívásattribútummal társított súlyozótényezővel, ahányszor a számlistabejegyzés pontosan egyezik valamelyik hívásattribútummal.

A javasolt eljárás egy további előnyös foganatosítási módja értelmében meghatározunk egy környezeti attribútumot, majd egy számlistában a környezeti attribútummal egyező számlistabejegyzést keresünk, és a hívásattribútumokkal és a környezeti attribútummal egyező számlistabejegyzés megtalálása esetén az első számlistabejegyzéshez a számlistabejegyzés és a környezeti attribútum közötti egyezés mértékét jelző első számot rendelünk, a számlistát a környezeti attribútummal egyező további számlistabejegyzésért újból végigkeressük, és a megtalált második számlistabejegyzéshez a számlistabejegyzés és a környezeti attribútum közötti egyezés mértékét jelző második számot rendelünk.

A javasolt eljárás egy további előnyös foganatosítási módja értelmében a környezeti attribútum számára súlyozótényezőt határozunk meg, és az első számot minden olyan alkalommal megnöveljük egy adott környezeti attribútummal társított súlyozótényezővel, ahányszor a

HU 216 210 Β számlistabejegyzés pontosan egyezik valamelyik környezeti attribútummal.

A kitűzött feladatot továbbá távközlési hálózatból érkező telefonhívás a telefonhívással társított hívásinformáción alapuló elfogadására szolgáló kapcsolási elrendezéssel oldottuk meg, amelynek a távközlési hálózathoz csatlakoztatott, feldolgozóegységgel és memóriával ellátott terminálja van. A terminál a hívásinformációt hívásattribútumokra felbontó egységgel, egy számlistát a hívásattribútumokkal egyező számlistabejegyzését átkereső egységgel, a hívásattribútumokkal egyező számlistabejegyzést megtaláló egységgel, első számlistabejegyzéshez első számot hozzárendelő egységgel, a számlistát a hívásattribútumokkal egyező további számlistabejegyzést megkereső egységgel, a hívásattribútumokkal egyező további számlistabejegyzést megtaláló egységgel, a megtalált további számlistabejegyzéshez második számot hozzárendelő egységgel, a két hozzárendelt szám közül a nagyobb egyezési mértéket jelző számot meghatározó egységgel, és a telefonhívást a nagyobb egyezési mértéket jelző számmal társított számlistabejegyzésben meghatározott telefonhoz irányító egységgel rendelkezik.

A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy előnyös kiviteli alakja értelmében az első számot az első megtalált számlistabejegyzéshez hozzárendelő egységnek az első számban az első számlistabejegyzés érvényes egyezését feltüntető egysége, mindegyik hívasattribútum számára súlyozótényezőt meghatározó egysége, valamint az első számot valamelyik hívásattribútummal társított súlyozótényezővel a számlistabejegyzés és valamelyik hívásattribútum közötti pontos egyezés esetén megnövelő eszközzel van ellátva.

Egy további előnyös kiviteli alak értelmében az első számlistabejegyzés érvényes egyezését az első számban feltüntető egység az első számot „—1” értékről „0” értékre változtató egységként van kialakítva.

Ha a hívó fél telefonhívást kezdeményez, hívása távközlési hálózaton keresztül egy terminálhoz érkezik. A terminál kielemzi a telefonhívással társított hívásinformációt úgy, hogy azt különböző hívásattribútumokra bontja, például a hívó fél telefonszámára és a hívott fél telefonszámára. A terminálban tárolt számlistát vagy számlistákat ezt követően átnézi, hogy megállapítsa, szerepel-e a számlistában olyan bejegyzés, amely megegyezik a hívásattribútumokkal. Ha nem talál ilyen egyezést, a hívást visszautasítja. Ha egy vagy több egyezést talál, a hívást a legtöbb egyezést felmutató számlistában meghatározott módon átirányítja. A számlisták a felhasználók részéről könnyen módosíthatók.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt eljárás és az azt megvalósító kapcsolási elrendezés példakénti foganatosítási módját, illetve kiviteli alakját tüntettük fel vázlatosan. Természetesen a leírás és a rajzok a találmányt csak példaképpen, de semmiképpen sem korlátozó módon írják le. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti eljárást végrehajtó távközlési környezet vázlatos felépítése, a

2. ábrán a javasolt kapcsolási elrendezés egy lehetséges kiviteli alakjának terminálja látható, tömbvázlat szinten, a

3. ábra a 2. ábrán látható terminál memóriájának részletesebb tartalmi felsorolása, a 4a. ábra az ismertetett előnyös kiviteli alak által használt számlista felépítését mutatja, a 4b. ábra a 4a. ábra számlistájához tartozó keresési fák felépítését mutatja, az

5. ábrán egy további lehetséges kiviteli alakban alkalmazott példakénti számlista felépítése látható, a

6a., 6b. ábrán a találmány szerinti termináljavasolt eljárást megvalósító működésének folyamatábrája látható, és a

7a-7c. ábrák a találmány szerinti számlisták információjának módosításához készített példakénti képemyőüzeneteket mutatnak.

Az 1. ábrán a találmány szerinti eljárást megvalósító távközlési környezet vázlata látható. 10 telefon által kezdeményezett telefonhívást 12 terminálon, 15 távközlési hálózaton és 20 terminálon keresztül 18 telefon fogadja. A csupán előnyös példaként bemutatott kiviteli alak esetében a 15 távközlési hálózat integrált szolgáltatású digitális hálózat (Integrated Services Digital NetWork, közismert nevén ISDN), azonban más távközlési hálózatok is eredményesen használhatók, napjaink elteijedőben lévő DTMF (Dual Tone Multiple Frequency) hívási alapú hálózataitól a jövő még ki sem fejlesztett hálózatáig bezárólag, tehát bármely távközlési hálózat használható, amely alkalmas arra, hogy a telefonhívással társított hívásinformációt is továbbítsa.

A 15 távközlésihálózat-terminálok, például az 1. ábrán feltüntetett 12 és 20 terminálok ezreit képes kiszolgálni. Csupán annyi megkötés van, hogy a 15 távközlési hálózathoz csatlakoztatott terminálnak ismernie és használnia kell a 15 távközlési hálózat protokollját, és lehetővé kell tennie a terminál és a hozzá csatlakoztatott telefon közötti kommunikációt is. Jóllehet az 1. ábrán mindegyik 12, 20 terminálhoz csupán egy 10, 18 telefont csatlakoztattunk, a gyakorlatban minden egyes 12, 20 terminálhoz nullától több száz 10, 18 telefon csatlakoztatható.

A 12 terminál az általa támogatott 10 telefonokkal azonos helyen telepíthető, vagy azoktól elválasztva helyi, regionális vagy nemzeti telefonközpontokban is kiépíthető. Míg a bemutatott példakénti kiviteli alaknál a 10, 18 telefonok és a 12, 20 terminálok különálló elemei a rendszernek, a találmány értelmében egy-egy 10, 18 telefon és 12, 20 terminál egyetlen egységgé is összeépíthető. Ez az összeépítés különösen előnyös lehet kis helyiségekben vagy irodákban, ahol nincs szükség több száz telefont kiszolgáló 12, 20 terminálra.

A 2. ábrán az 1. ábra 20 terminálját tüntettük fel részletesebben. Ezek szerint a 20 terminál 21 hálózati csatlakozófelületet (interfészt), 23 feldolgozóegységet, 30 memóriát és 25 telefon-csatlakozófelületet tartalmaz. A 21 hálózati csatlakozófelület fogadja a hálózatba kapcsolt többi telefonról kezdeményezett telefonhívásokat, valamint továbbítja a vele 17 vonalon át össze3

HU 216 210 Β kapcsolt 18 telefonokról kezdeményezett telefonhívásokat. A 17 vonalra nincs szükség, ha a 20 terminálhoz nem csatlakozik 18 telefon. Ez a helyzet áll fenn például a 12, 20 terminálok közötti adatforgalom esetén, vagy olyan esetekben, amikor a bejövő hívásokat maga a 20 terminál válaszolja meg, benne eltárolt digitalizált beszédhangon, vagy a hívásokat egyből visszairányítja a 15 távközlési hálózathoz.

Az előnyösen a 6a. és 6b. ábrák folyamatábrája szerint programozott 23 feldolgozóegység végzi a 20 terminál által fogadott bejövő telefonhívások elfogadását, illetve visszautasítását, valamint optimális átirányítását, a későbbiekben részletezett módon. A 23 feldolgozóegység egészen egyszerű mikroprocesszor lehet, például az Intel 8088 típusú mikroprocesszora, vagy mikroszámítógépekben, miniszámítógépekben vagy akár mainframe számítógépekben található összetett feldolgozókömyezet képezheti.

A 25 telefon-csatlakozófelület a 23 feldolgozóegységhez csatlakozik, és biztosítja a 20 terminál és egy vagy több 18 telefon közötti kommunikációt. A 18 telefonok a 17 vonalakon keresztül csatlakoznak a 25 telefon-csatlakozófelülethez. Utóbbi összetettsége nagyban függ a 20 terminál által kiszolgált 18 telefonok számától. Ha csupán egy, vagy mint a legtöbb esetben, csupán néhány 18 telefont szolgál ki, a 25 telefon-csatlakozófelület szakember számára ismert módon igen egyszerű logikai kapcsolás lehet, amelyet a hagyományos multiplexerekben vagy más logikai kapuáramkörökben fellelhetünk. A 25 telefon-csatlakozófelületre sincs szükség, ha a 20 terminálhoz nem kapcsolódik 18 telefon. Ezzel szemben, ha a 20 terminál tucatnyi, több száz vagy akár több ezer 18 telefont szolgál ki, a 25 telefoncsatlakozófelület is igencsak bonyolulttá válik. Ilyen esetekben gyakran szükség lehet telefonalközpont (Priváté Branch Exchange, PBX) vagy hasonló eszköz, vagy ilyen eszközökkel kapcsolattartásra képes számítógépes program alkalmazására is.

A találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy előnyös kiviteli alakjánál a 23 feldolgozóegység és a 30 memória az USA-beli International Business Machines Corporation (IBM) által gyártott AS/400 számítógéprendszer része. A 21 hálózati csatlakozófelületet ugyanebbe az AS/400 számítógéprendszerbe integrált ISDN Basic Rate Interface adapter alkotja. Az ábrán látható 16 vonal RJ45 jelzésű kábel, a 25 telefoncsatlakozófelület pedig CallPath/400-as rendszerű teiefonengedélyező termék, amely ugyancsak az IBM Corp. gyártmánya.

Visszatérve a 2. ábrára, a 30 memória a 23 feldolgozóegységhez csatlakozik. A 30 memória tartalmazza azokat az adatokat, amelyeket a megfelelő módon programozott 23 feldolgozóegység használ fel, hogy meghatározza, a bejövő hívást elfogadja-e vagy visszautasítja, és elfogadás esetén a hívást a megfelelő telefonhoz irányítja. A 30 memória tartalmát részletesebben a 3. ábrán mutatjuk be. Ezek szerint a 30 memória egy vagy több 01, 02, 03, 04, 05 számlistából álló 31 számlistát és egy vagy több 1, 2,3,4 keresési fából álló 32 keresési fát tartalmaz. A 30 memóriában lévő mindegyik 01,

02,03, 04, 05 számlista azonos számú 33 sort és azonos számú 34 oszlopot tartalmaz. A 01,02,03,04,05 számlisták minden egyes 33 sora egy-egy számlistabejegyzés. Egy ilyen számlistabejegyzés egy vagy több oszlopnyi számlistaadatot tartalmaz. Mint az a későbbiekben részletesen is látható, a számlistaadatokat egy bejövőhívás optimális átirányításának meghatározásához vagy a hívás visszautasításához használjuk. A 33 sorok, 34 oszlopok és a 01, 02,03,04, 05 számlisták száma változó, és a kívánt működéstől függően kerül meghatározásra.

A bemutatott előnyös kiviteli alaknál használt 32 keresési fát a számlistaadatok keresésének felgyorsításához használjuk, de használatuk nem kötelező. Amennyiben használunk 32 keresési fát, úgy egy 01,02, 03, 04, 05 számlista minden egyes oszlopához (például oszlopához) egy-egy 1, 2, 3, 4 keresési fa tartozik. Mivel a bemutatott esetben mindegyik 01, 02, 03, 04, 05 számlista négy 34 oszlopot tartalmaz, az ábrán négy 1, 2, 3,4 keresési fát tüntettünk fel.

Mindegyik, 1, 2, 3, 4 keresési fa 35 bejegyzéseket tartalmaz. Egy 1, 2, 3, 4 keresési fa 35 bejegyzéseinek száma megegyezik az összes 01, 02, 03, 04, 05 számlista számlistabejegyzéseinek összes számával. Mivel a 01, 02, 03, 04, 05 számlistákban 5x3, azaz 15 számlistabejegyzés található, mindegyik 1, 2, 3,4 keresési fa tizenöt 35 bejegyzést tartalmaz.

Az 1 keresési fa mindegyik 01, 02, 03, 04, 05 számlista első 34 oszlopában található számlistaadatokat tartalmaz. Egy keresési fa 35 bejegyzés három 37, 38, 39 oszlop keresésifa-adatot tartalmaz. A keresési fa bejegyzés 37 oszlopa a 02 számlista első 33 sorában és első 34 oszlopában lévő számlistaadatot tartalmaz. Ez az adat a példában „5551212”. A keresési fa 35 bejegyzés 38 oszlopa annak a 01, 02, 03,04,05 számlistának az azonosítóját tartalmazza, amelyből a számlistaadat jött. Az ábrán látható, hogy ez az azonosító adat jelen esetben „02”, jelezve, hogy az adat a 02 számlistából érkezett. A keresési fa 35 bejegyzés 39 oszlopa az adatot tartalmazó 01, 02, 03, 04, 05 számlista adott sorát jelzi. Ez a jelző a 35 bejegyzésben „01”, jelezve, hogy a számlista első 33 soráról van szó.

A bemutatott előnyös kiviteli alaknál a keresési fa 35 bejegyzések számlistaadat, számlistaszám és 33 sor szerint vannak a keresés gyorsabbá tétele érdekében sorba rendezve. így például a 32 keresési fa 35 bejegyzését megelőző három bejegyzés olyan számlistaadatokat tartalmazna a számlistabejegyzések első 34 oszlopából, amelyek kisebbek, mint „5551212”. A 35 bejegyzést követő bejegyzések pedig olyan számlistaadatokat tartalmaznának a számlistabejegyzések első 34 oszlopából, amelyek nagyobbak mint „5551212”, vagy amelyek keresési helyettesítő karaktert („#”, például „608#”) vagy általános bejegyzést („*BARMI”) tartalmaznak.

A 2 keresési fa mindegyik számlista második 34 oszlopában szereplő számlistaadatokat tartalmaz, a teljesítmény növelése érdekében sorba rendezetten. Mindegyik 36 bejegyzés a második számlista második 34 oszlopának első 33 sorában lévő számlistaadatokat tartalmaz (ebben a példában „23”). A 2 keresési fa,

HU 216 210 Β ugyanígy a 3 és 4 keresési fa többi része ugyanezt a szervezési mintát követi. Szakember számára érthető, hogy a bemutatott 32 keresési fa szervezési minta csupán egyetlen a számos lehetséges szervezési minta közül, amelyeket a számlistaadatok keresésének felgyorsítása céljából alkalmazhatunk.

A 4a. ábrán a találmány szerinti eljárás során használt olyan példakénti 31 számlisták láthatók, amelyeket például naponta több ezer hívást fogadó telemarketing cég alkalmazhat. Az ábrán három 01, 02, 03 számlista látható. Ezek négy oszlopban tartalmaznak számlistaadatokat. Az első oszlop a hívó fél telefonszámát, a második oszlop a hívó fél alcímét tartalmazza. Ilyen alcímet a telefonhívás kezdeményezője, vagy a hívást kezdeményező állomás terminálja adhat meg, és a hívó félről szolgáltat járulékos információt. így például „13” hívó fél alcím jelezheti, hogy a hívó fél 30-50 év közötti házas, fehérbőrű, nőnemű személy, évi 50 000 dollárt meghaladó jövedelemmel.

A harmadik oszlop a hívott fél telefonszámát, a negyedik oszlop pedig a hívott fél alcímét tartalmazza, amely járulékos információt jelent a hívás céljáról. így például „09” hívott fél alcím újsághirdetésben feltüntetett kód lehet, amelyet a hívás kezdeményezője ad be, és amely azt jelezheti, hogy a hívó fél nemzetközi tőzsdeügyletekről szeretne többet megtudni.

A 4a. ábrán bemutatott példában a hívásfogadó telemarketing központ 20 terminálja fogadja a bejövő telefonhívásokat. A telefonhívásokat velük társított hívásinformációk egészítik ki. A 20 terminál a hívásinformációt egy vagy több hívásattribútumra osztja fel. A hívásattribútumok ebben az esetben a hívó fél számát, alcímét, a hívott fél számát és alcímét jelentik. Amennyiben vannak, meghatározásuk után a hívásattribútumokhoz adódnak a telefonhívás fogadóját jellemző környezeti attribútumok is.

Ezeket az attribútumokat az esetleges egyezések felkutatása céljából összehasonlítjuk az összes számlistabejegyzéssel. Egyezés alatt vagy pontos egyezést, vagy keresési helyettesítőkarakteres egyezést, vagy általános egyezést értünk. Pontos egyezés alatt azt értjük, hogy az összes attribútum pontosan megegyezik egy számlistabejegyzés összes számlistaadatával. Itt jegyezzük meg, hogy a bemutatott esetben a „NINCS” számlistaadatot pontos egyezésként tekintjük egy, adatot nem tartalmazó attribútummal. Keresési helyettesítőkarakteres egyezés áll fenn abban az esetben, ha egy vagy több attribútum nem egyezik meg pontosan a számlistaadatokkal, azonban az attribútum egy részlete megegyezik a számlistabejegyzés egy vagy több számlista adatával. Például a „6081111211” telefonszám nem egyezik meg pontosan a „608#” számlistaadattal, azonban a feltüntetett telefonszám egy részlete, jelen esetben első része megegyezik. A jel helyettesíti az adott helyen és az attól jobbra lévő összes karaktert. Egy másik kiviteli változatnál további keresési helyettesítőkarakterek is alkalmazhatók, például az adott helyen és az attól balra lévő karakterek helyettesítésére. így a „S555#” számlistaadat megegyezne a 6085551111 hívásattribútum részletével, mivel utóbbi tartalmazza a pontosan megjelölt „555” karaktersorozatot A jel a pontosan megtalált karaktersorozat előtti, a „#” jel a karaktersorozat mögötti karakterek helyettesítését végzi.

Általános egyezés alatt azt értjük, ha egy vagy több attribútum nem egyezik meg pontosan egy számlistabejegyzés számlistaadataival, azonban a számlistaadatok jelzik, hogy az attribútum bármely értéke elfogadható. így például a „6081111211” telefonszám nem egyezik meg pontosan a „*BÁRMI” számlistaadattal, ám az utóbbi jelzi, hogy ezen a helyen bármely telefonszám, beleértve a feltüntetett „6081111211” telefonszámot is, elfogadható.

Itt jegyezzük meg, hogy az általánosan egyező, vagy keresési helyettesítőkarakterekkel egyező jelölést kapott számlistabejegyzés olyan számlistaadatot vagy adatokat is tartalmazhat, amely vagy amelyek pontosan megegyeznek a bejövő hívás némely attribútumával. Például egy bejövő hívás „5075553311, 12, 6082224444, 00” hívásattribútumait általánosan egyezőnek tekintjük az „5075553311, *BÁRMI, *BÁRMI, *BÁRMI” számlistabejegyzéssel, jóllehet az első attribútum, tehát az „5075553311” pontosan megegyezik a számlistabejegyzés első számlistaadatával.

A bemutatott kiviteli alaknál egy számlistabejegyzést nem tekintünk pontosan egyezőnek, keresési helyettesítőkarakterekkel egyezőnek vagy általánosan egyezőnek a bejövő hívás attribútumaival, ha a számlistabejegyzés minden adata nem felel meg valamelyik attribútumnak. Egy, a bemutatottól eltérő kiviteli alak ezt egyezőként veszi mindaddig, amíg legalább egy attribútumnál egyezést tapasztal.

A bejövő telefonhívás hívásttribútumaival teljesen egyező számlistabejegyzést „nyerőnek” tekintjük, amely „elnyerte” a hívást és meghatározhatja, hogy a hívást hova kell irányítani. Amennyiben a keresés során nem találunk pontos egyezést, a leginkább optimális keresési helyettesítőkarakteres vagy általános egyezés „nyeri el” a hívást. Azt a módszert, amely meghatározza, hogy melyik keresési helyettesítőkarakteres vagy általános egyezés a „leginkább optimális”, a későbbiekben részletesebben taglaljuk. Elöljáróban csupán annyit, hogy a hívásattribútumokkal azonos számlistabejegyzések számától, valamint a számlistaadatok fontosságának a felhasználó által meghatározott súlyozásától íugg.

Amennyiben a fent ismertetett módon nem találunk pontos egyezést, keresési helyettesítőkarakteres egyezést vagy általános egyezést, a hívást visszautasítjuk.

A „nyerő” számlistabejegyzés által a telefonhívás elirányításához használt információt vagy mindegyik számlistához, vagy csak bizonyos számlistabejegyzésekhez társíthatjuk. Az elirányítóadatokat ilyenkor a számlistával, számlistákkal vagy egyes számlistabejegyzésekkel együtt, vagy egy alkalmazási program részeként, vagy a 30 memória egyéb szegmenseiben tárolhatjuk (lásd a 2. ábrát).

Visszatérve a 4a. ábrára, tételezzük fel, hogy a 01 számlista olyan bejövőhívások elirányítását végzi, amelyekhez nem lehet előzetesen részletes információt hozzárendelni. Valahányszor egy, a 01 számlistában lévő számlistabejegyzés „nyeri el” a bejövőhívást, azt a

HU 216 210 Β számlistában meghatározott telefonhoz irányítja. A 02 számlista a „kiemelt ügyfelek” részére kijelölt elirányítást végzi, akik már korábban is kapcsolatban álltak a céggel, vagy akiknek telefonszáma és talán egyéb információi valamilyen módon korábban felvételre kerültek. Ezeket az ügyfeleket gyorsan és pontosan a megfelelő ügyintézőhöz lehet irányítani, aki természetesen a 02 számlistának megfelelő telefonnal dolgozik. A híváshoz eléggé részletes információt tudunk társítani ahhoz, hogy lehetővé tegyük az ügyintézőnek az ügyfél számára meglepően személyes hangvételű bejelentkezést, például „Jó napot kívánok Kovács Úr! Hogyan döntött kérem a múltkor felkínált trikókkal kapcsolatban?”

A 03 számlista olyan ügyfelek bejövőhívásainak elirányítására szolgál, akik korábban még nem telefonáltak, azonban speciális kérdéseket tesznek fel. Például mindegyik bejövőhívás, amely a „21” hívott fél alcímet tartalmazza, jelzi, hogy az ügyfél férfiak kopaszodás elleni gyógymódjaival kapcsolatosan szeretne információt, így a hívás automatikusan az ezen a területen kellő szakismerettel rendelkező ügyintézőhöz irányítható.

A 4b. ábra a 4a. ábra 31 számlistáihoz társított 32 keresési fát mutatja. Mint azt korábban említettük, mindegyik 1, 2, 3, 4 keresési fa sorba rendezett számlistaadatokat tartalmaz mindegyik 01, 02, 03 számlista megfelelő oszlopából.

Az 5. ábrán a találmány szerinti eljárásban használt olyan példakénti 31 számlistát tüntettünk fel, amely otthonokban, vagy kisebb hivatalokban használható, ahol a terminál naponta csak néhány telefonhívást fogad. Az ábrán egyetlen 31 számlistát tüntettünk fel, amely hét oszlopban tartalmaz számlistaadatokat. Az első négy oszlop tartalmát korábban már ismertettük. Az ötödik oszlop a hétnek azt a napját jelzi, amelyik napon a szóban forgó hívás érkezett. Ezt az információt vagy hívásattribútumként fogadjuk, vagy a 2. ábra 23 feldolgozóegysége határozza meg a 30 memóriába betöltött rendszeradatok lekérdezésével. A hatodik oszlop foglaltságihelyzet-információt tartalmaz. Ezt az információt egy környezeti attribútummal való egyeztetéshez használjuk, amely ugyan nem képezi a bejövőhívás részét, azonban a hívást fogadó félnél kijelzésre kerül. Ha egy vagy több környezeti attribútum is jelen van, azokat hozzáadjuk a hívásattribútumokhoz, és az egészet a hívással együtt érkezett hívásattribútumként tekintjük a későbbiekben részletezendő módon. Jelen példánkban a foglaltságihelyzet-információ jelzi, ha a hívott fél elment, nem foglalt vagy dolgozik. Az utolsó oszlop elirányítási információt tartalmaz. A 3a. ábrán bemutatott példától eltérően ezeket az elirányítási adatokat közvetlenül az egyes számlistabejegyzésekben tároljuk.

Az 5. ábrán bemutatott példában a 20 terminál a Szabó család házában található telefonban van kialakítva. Szabóéknak három bejövő fővonaluk van: az „50711 11111” szám a lakás telefonszáma, az „5072222222” szám Szabó úr földszinten kialakított kis számviteli irodájának a száma, és az „5073333333” szám Szabóék beszédes kedvű serdülő lányának, Juditnak a telefonszáma.

A „01” és „02” elirányítókódok a bejövőhívást a konyhában lévő telefonhoz irányítják, azonban a „02” kód a telefont kétszeres csöngéssel csöngeti ki. Hasonló módon a „03” és „04” elirányítókódok a bejövőhívást a földszinti irodában lévő telefonhoz irányítják, ahol a „04” elirányítókód kettős csöngéssel csöngeti ki a készüléket. A „05” és „06” elirányítókódok a bejövőhívást a Judit hálószobájában lévő telefonhoz irányítják, ahol a „06” elirányítókód csöngeti ki a készüléket kettős csöngéssel. A „00” elirányítókód kifejezetten jelzi, hogy a hívást nem kell elfogadni, míg a „10” elirányítókód azt jelzi, hogy a hívást a család telefon üzenetrögzítő-berendezésére kell irányítani.

Ha a számlista első bejegyzése a „nyerő” bejegyzés, a bejövő telefonhívás a konyhai telefonra kerül és azon egyszerű csöngéssel csöng ki. Ha a számlista negyedik bejegyzése a „nyerő” bejegyzés, a bejövőhívás kezdeményezője Szabó úr különleges ügyfele, ezért hívása a Szabó úr irodájában lévő telefonhoz kerül és azt kettős csöngéssel csöngeti ki. Ha a számlista nyolcadik bejegyzése a „nyerő” bejegyzés, a hívás Judit régi barátjától ered. Judit ezt a bejegyzést úgy módosította a számlistában, hogy az illetőtől érkező telefonhívásokat a rendszer nem fogadja el.

A leírt esetben az 5. ábrán látható számlistához a 4b. ábrán látható keresési fákhoz hasonló keresési fákat rendeltünk hozzá. Mint azt korábban említettük, mindegyik keresési fa a számlisták megfelelő oszlopából származó, sorba rendezett számlistaadatokat tartalmaz. Egyetlen számlista vagy kisszámú számlista esetében a keresési fák használata nem mutat lényeges sebességnövekedést az eljárás használata során.

A 6a. és 6b. ábrán a találmány szerinti eljárást végrehajtó 20 terminál működési folyamatábrája követhető nyomon. 101 lépésben „SZÁM” elnevezésű változót inicializálunk minden egyes számlistabejegyzés számára úgy, hogy a változót „-1” értékre állítjuk be. 102 lépésben a bejövőhívással társított hívásinformációt egy vagy több hívásattribútumra osztjuk. Ha a 4. ábra kapcsán ismertetett telemarketing célú felhasználási példánkat vesszük, akkor a 102 lépésben a hívásinformációt első attribútum, második attribútum, harmadik attribútum és negyedik attribútumként elnevezett négy hívásattribútumra osztjuk. Az első attribútum a hívó fél számának, a második attribútum a hívó fél alcímének, a harmadik attribútum a hívott fél számának és a negyedik attribútum a hívott fél alcímének felel meg. A 102 lépésben a nevezett attribútumokról biztonsági másolatot is csinálunk úgy, hogy a 6a. és 6b. ábrán bemutatott folyamatábra mindig helyes információkkal dolgozik. Ezt a biztonsági másolatot használjuk arra, hogy az attribútumokat eredeti értékükre állítsuk vissza, ha az attribútumok megsérülnek vagy egy speciális feldolgozási művelet részeként általánossá módosulnak.

110 lépésben megvizsgáljuk, hogy szükségünk van-e környezeti attribútumokra a döntési folyamathoz. Mint korábban taglaltuk, az ilyen környezeti attribútum nem része a hívásnak, azonban a hívott félnél jelentkezik. Létező egy vagy több környezeti attribútum esetén (ilyen például az 5. ábra foglaltsági helyzete) meghatá6

HU 216 210 Β rozzuk az attribútumok értékét, és hozzáadjuk a 102 lépésben meghatározott hívásattribútumokhoz. A 110 lépésben a környezeti attribútumokról is biztonsági másolatot készítünk. (A bemutatott példában egyébként nincsenek ilyen környezeti attribútumok.)

A folyamatábra megértésének elősegítésére feltételezzük, hogy hívást kaptunk, és a 102 lépésben a hívásinformációt a következő attribútumokká bontottuk szét:

első attribútum=6085551111 második attribútum= 16 harmadik attribútum=5073337766 negyedik attribútum=21.

103 lépésben átkutatjuk az első keresési fát az első attribútummal egyező bejegyzését. Ennek során megállapítjuk, hogy az első keresési fa 201 bejegyzése megegyezik az első attribútummal, ezért 104 lépésben az eldöntendő kérdésre igenlő választ adunk. 105 lépésben elmentjük a számlista számát (02), valamint a 201 bejegyzésben szereplő számlistasort (szintén 02). 106 lépésben megvizsgáljuk, hogy van-e egyezés az első attribútum és a *BÁRMI, vagy a keresési helyettesítőkarakter között. Mivel az előbb leírtak szerint pontos egyezés esete áll fenn, a 106 lépésben negatívan döntünk, ezért 107 lépésben a szóban forgó számlistabejegyzés SZÁM változóját egyenlővé tesszük az első attribútum felhasználó által definiált súlyozásával. A telemarketing központnak lehetősége van arra, hogy néhány, a többinél fontosabb hívásattribútumot kiválasszon, és azokhoz a többitől eltérő súlyozótényezőt rendeljen hozzá. így például a telemarketing központ 0,5-szeres súlyozótényezőt rendelhet a második attribútumhoz, és 1,0-szeres súlyozótényezőt a maradék attribútumokhoz, ezzel jelezve, hogy a második attribútum csupán fele annyira fontos, mint a többi attribútum. A bemutatott példánál maradva, állítsuk be mindegyik attribútum súlyozótényezőjét 1,0 értékre. Ebben az esetben a 107 lépésben a SZÁM változónak „1” értéket adunk. 108 lépésben az aktuális attribútum számát megadó (j) változót „2” értékre állítjuk be a következő attribútum vizsgálatának előkészítése során.

Időközben áttértünk a 6b. ábrára, ahol 120 lépésben megvizsgáljuk, hogy a következő hívásattribútum megegyezik-e annak a számlistabejegyzésnek a következő oszlopában szereplő számlistaadattal, amely egyezett az előző hívásattribútummal. A 4. ábrán látható példában a második keresési fa 202 bejegyzését vizsgáljuk meg abból a célból, hogy vajon a 202 bejegyzés első oszlopában lévő adat megegyezik-e a második attribútummal. Mivel a második attribútum értéke „ 16”, egyezés áll fenn, és a folyamatábra a következő 122 lépésben folytatódik. A 122 lépésben megvizsgáljuk, vajon fennáll-e egyezés a (j) attribútuma és a *BÁRMI, vagy a keresési helyettesítőkarakter között. Mivel pontos egyezésünk van, a 122 lépésben negatív választ adunk, és az ezt követő 123 lépésben a szóban forgó számlistabejegyzésre vonatkozó SZÁM változót megnöveljük a második attribútum felhasználó által definiált súlyozásával. Példánknál maradva, ezt azt jelenti, hogy a 123 lépésben a SZÁM változó értékét „2”-re növeljük.

124 lépésben megvizsgáljuk, hogy van-e más megvizsgálandó hívásattribútum. Mivel a harmadik attribútum még hátra van, (j) változó értékét „3”-ra növeljük, és a 120-123 lépéseket ismét végrehajtjuk. Ezekben a lépésekben meghatározzuk, hogy van-e egyezés a keresési fa 203 bejegyzése és a harmadik attribútum között, és ha igen, úgy a SZÁM változó értékét is „3”-ra növeljük. Ezután a negyedik attribútum vizsgálata céljából újra megismételjük a 120-123 lépéseket, és megvizsgáljuk, hogy fennáll-e egyezés a keresési fa 204 bejegyzése és a negyedik attribútum között. Ha válaszunk igenlő, úgy a szóban forgó számlistabejegyzésre vonatkozó SZÁM változót „4”-re növeljük. 124 lépésben ezután megvizsgáljuk, hogy maradt-e még megvizsgálandó attribútum. Mivel nem maradt, visszatérünk a 6a. ábrán látható 103 lépéshez. Az eddig elvégzett munka eredménye, azaz a SZÁM változó „4” értéke pontos egyezést jelez a 4a. ábra számlista 301 bejegyzésével.

A 103 lépésben újból megvizsgáljuk az első keresési fát, hogy van-e egyéb, az első attribútumra vonatkozó egyezés. Mivel a 201 bejegyzésen kívül más bejegyzés nem tartalmazza a „6085551111” értéket, megállapítjuk, hogy nincs egyezés, és a 104 lépésben negatív választ adunk. Ezt követően 130 lépésben ellenőrizzük, hogy megvizsgáltuk-e az első attribútummal kapcsolatosan az összes keresési helyettesítőkarakteres egyezést. Mivel ez még nem történt meg, 130 lépésben negatív választ adunk, majd 132 lépésben az első attribútumból egy karaktert levágunk, és azt, valamint minden egyes azt követően levágott karaktert egyetlen „#” keresési helyettesítőkarakterrel pótolunk. így az első attribútum értéke „60855511 l#”-ra változik. Ezt követően ismételten végrehajtjuk a 103, 104, 130 és 132 lépéseket mindaddig, amíg egyezést fedezünk fel az első attribútum és a keresési helyettesítőkarakterek között, vagy amíg az első attribútum összes karakterét levágtuk. Példánkban az első attribútumot mindaddig csökkentjük, amíg végeredményként „608#” értékű első attribútumot kapunk. Ebben a pontban a 130 lépésben egyezést fedezünk fel a keresési fa 205 bejegyzésével, ezért a 105 lépésben eltároljuk a számlista számát és a 205 bejegyzés sorának számát. A 106 lépésben újra megnézzük, van-e egyezés az első attribútum és *BÁRMI beírás között (általános egyezés) vagy keresési helyettesítőkarakteres beírás között. Mivel nincs keresési helyettesítőkarakteres egyezés, a szóban forgó számlistabejegyzéshez társított SZÁM változót 1” értékről „0” értékre változtatjuk, jelezve ezzel, hogy ez a bejegyzés érvényes egyezést tartalmaz. A 108 lépésben (j) változó értékét „2”-re módosítjuk, majd 120-123 lépésekben megvizsgáljuk, vajon a keresési fa 206 bejegyzésének első oszlopába beírtak megegyeznek-e a második attribútummal. Mivel mindkét adat értéke „16”, egyezés áll fenn, ezért a SZÁM változó értékét „l”-re növeljük.

125 lépésben az (j) változó értékét „3”-ra növeljük, majd 120-122 lépésekben megvizsgáljuk, vajon a keresési fa 207 bejegyzésének első oszlopa megegyezik-e a harmadik attribútummal. Mivel a harmadik attribútum értéke „5073337766” a keresési fa 207 bejegyzésének tartalma pedig „*BÁRMI”, nincs pontos egyezés. Ezért

HU 216 210 Β a 121 lépésben negatív választ adunk, és rögtön a 140 lépésre ugrunk. A 140 lépésben megvizsgáljuk, hogy végignéztük-e az összes, harmadik attribútumra vonatkozó keresési helyettesítőkaraktert. Mivel nem vizsgáltuk meg, 140 lépésben is negatív választ adunk, majd 142 lépésben a harmadik attribútumot lecsonkítjuk úgy, hogy végéről egy karaktert levágunk és azt „#” keresési helyettesítőkarakterrel pótoljuk. így a harmadik attribútum „507333 776#”-ra változik. Ezt követően ismételten végrehajtjuk a 103, 104, 130 és 132 lépéseket mindaddig, amíg keresési helyettesítőkarakteres egyezést találunk, vagy amíg a harmadik attribútum összes karakterét le nem vágjuk. Példánknál maradva, a harmadik attribútumot ciklikusan csökkentjük, azaz egy-egy karakterét levágjuk mindaddig, míg az egyetlen megmaradó karakter a „#” lesz anélkül, hogy egyszer is megegyezne a keresési fa 207 bejegyzésében szereplő „*BÁRMI” beírással. így az összes keresési helyettesítőkaraktert megvizsgálva a 140 lépésben nyugtázó, igenlő választ adunk.

150 lépésben megvizsgáljuk, hogy a harmadik attribútum megegyezik-e a „*BÁRMI” beírással. Mivel a harmadik attribútum most már egy „#” karakter, a 150 lépésben negatív választ adunk, majd a 152 lépésben a harmadik attribútumot egyenlővé tesszük „♦BÁRMI” beírással. Ezután visszatérünk a 120 lépéshez, amelyben megvizsgáljuk, hogy a keresési fa 207 bejegyzésének első oszlopa megegyezik-e a harmadik attribútummal. Mivel most az említett értékek mindegyike „*BÁRMI”, egyezést állapítunk meg, és a 122 lépésben nyugtázó igenlő választ adunk, azonban a SZÁM változó értékét nem növeljük meg. Az általános egyezés vizsgálata során a SZÁM változó értékét nem növeljük úgy, mint tettük azt a keresési helyettesítőkarakteres egyezés megállapítása során. 124 lépésben megvizsgáljuk, vajon maradt-e még megvizsgálandó attribútum és ha igen, úgy Ü) értékét „4”-re növeljük, majd visszatérünk a

120 lépéshez.

Ezúttal a 120-122 lépésekben megvizsgáljuk, hogy a keresési fa 208 bejegyzésének első oszlopába írtak megegyeznek-e a negyedik attribútummal. Mivel a negyedik attribútum értéke „21”, és a keresési fa 208 bejegyzése „99” értéket tartalmaz, nincs egyezés. Ezért a

121 lépésben negatívan döntünk, és a 140 lépésre térünk át. 140 és 142 lépéseket végrehajtjuk mindaddig, amíg a negyedik attribútum egyenlő lesz „#”-tel, úgy, hogy ennek során nem tapasztalunk egyezést. Ezt követően 150 és 152 lépésben a negyedik attribútumot „*BÁRMI” értékre állítjuk, azonban a 121 lépésben negatív választ adunk, mert ez a „*BÁRMI” érték nem egyezik meg a „99” értékkel. Miután megvizsgáltuk az összes keresési helyettesítőkaraktert, és a negyedik attribútum értéke „*BÁRMI”, 150 lépésben negatív választ adunk. Ekkor tudjuk, hogy olyan bejegyzést találtunk, amely nem egyezik pontosabban szólva nincs sem pontos egyezés, sem keresési helyettesítőkarakteres egyezés, sem általános egyezés. A bemutatott előnyös kiviteli alaknál egy számlistabejegyzés „nem nyerhet el” egy bejövő hívást, ha olyan bejegyzést tartalmaz, amely nem egyezik a hívásattribútumokkal. Ezért

155 lépésben a SZÁM változó értékét az adott bejegyzés vonatkozásában visszaállítjuk „-1” értékre, ezzel jelezve, hogy elfogadhatatlan eredményt kaptunk. Egy alternatív változatnál a számlistabejegyzés elnyerheti a bejövőhívást, ha tartalmaz olyan bejegyzést, amely ugyan nem egyezik a hívásattribútumokkal, azonban SZÁM változójának értéke a legmagasabb a többi között. Ennél a változatnál a példánkban ismertetett 155 lépés nem létezik.

Mindkét változat esetén, a 157 lépésben az attribútumokat a 102 és/vagy a 110 lépésben eltárolt biztonsági másolat felhasználásával eredeti értékeikre állítjuk vissza, majd eljárásunk során visszatérünk a 103 lépéshez. A 103 lépésben újból végignézzük az első keresési fát, hogy megvizsgáljuk, létezik-e más egyezés az első attribútum vonatkozásában. Mivel a 201 bejegyzésen kívül más bejegyzések nem tartalmazzák a „6086551111” értéket, megállapítjuk, hogy nincs egyezés és 104 lépésben negatív választ adunk. 130 lépésben megnézzük, hogy az első attribútum vonatkozásában végig vizsgáltuk-e az összes keresési helyettesítőkaraktert. Mivel ezeket már megvizsgáltuk, 130 lépésben igenlő választ adunk és a 160 lépésben megállapítjuk, vajon az első attribútum megegyezik-e a „♦BÁRMI” beírással. Mivel az első attribútum nem azonos a „♦BÁRMI” beírással, negatív választ adunk, majd a 162 lépésben az első attribútumot „*BÁRMI” értékre módosítjuk. Visszatérve a 103 lépésre, megvizsgáljuk, vajon a keresési fa 209 bejegyzésének első oszlopa megegyezik-e az első attribútummal. Mivel most mindkét érték „*BÁRMI”, egyezést állapítunk meg. Ezért a 104 és 106 lépésben igenlő választ adunk, és a 109 lépésben a SZÁM változót a bejegyzés vonatkozásában nulla értékre állítjuk.

Ezt követően ismétlődően végrehajtjuk a 120, 121, 140, 150, 152, 103-108, 120, 121, 122, 124 és 124 lépéseket, és ezek során megállapítjuk, hogy a keresési fa 210, 211 és 212 bejegyzései a 209 bejegyzéshez hasonlóan kivétel nélkül általános egyezést tartalmaznak, így a 124 lépésben az utolsó attribútum megvizsgálása után negatív választ adunk, majd visszatérünk a 103 lépéshez. Még egyszer kiemeljük, hogy ennek a számlistabejegyzésnek a SZÁM változó értéke „0”.

A 103 lépésben adott esetben megkeressük azokat az egyéb helyeket, ahol a „*BÁRMI” beírás a keresési fa bejegyzésének első oszlopában található, és adott esetben meghatározzuk, hogy ezek a számlistabejegyzések nem fogadhatók el, mivel egy vagy több eltérést tartalmaznak. Ha az összes bejegyzést megvizsgáltuk, 160 lépésben pozitív választ adunk, jelezve ezzel, hogy a teljes keresést befejeztük. Ezt követően a 170 lépésre térünk át.

A 170 lépésben megkeressük a legmagasabb SZÁM változó értékkel rendelkező számlistabejegyzést. Ennek során megállapítjuk, hogy a számlista 301 bejegyzés SZÁM változójának értéke „4”, a 302 bejegyzés SZÁM változójának értéke „1”, a 303 bejegyzés SZÁM változójának értéke „0”, a többi bejegyzés SZÁM változójának értéke pedig „-1”. Ezért úgy döntünk, hogy a számlista 301 bejegyzés a „nyertes”, a hozzá tartozó

HU 216 210 Β

SZÁM változó „4” értékkel. Több azonos érték esetén a „nyertest” véletlenül választhatjuk ki, vagy más kiválasztó mechanizmust működtethetünk.

A 171 lépésben megvizsgáljuk, hogy a „nyertes” számlista 301 bejegyzés SZÁM változójának értéke érvényes-e. A bemutatott esetben minden nullával egyező vagy azt meghaladó SZÁM változó érték érvényes, bár ez a feltétel szükség esetén másképpen is meghatározható. Mivel a számlista 301 bejegyzése SZÁM változójának értéke érvényesen „4”, a 172 lépésben a hívást a számlistabejegyzésben vagy a számlistában jelölt módon átirányítjuk. Ez a mi példánkban azt jelenti, hogy a beérkező hívást a 02 számlistának megfelelően az illető telemarketing szakemberhez továbbítjuk, mivel a 301 bejegyzés a 02 számlista részét képezi. A leírt műveletet 190 lépésben fejezzük be. Amennyiben nem találunk érvényes számlistát, a bejövő hívást a 175 lépésben visszautasítjuk.

A számlistákban szereplő számlistaadatok, valamint a hívásattribútumokhoz társított súlyozótényezők a felhasználó által is könnyen módosíthatók. Ezt a 7. ábra mintaképernyői segítségével kívánjuk érzékeltetni, amelyeket az érintett területeken jártas szakember számára egyértelmű voltuk miatt nem ismertetünk részletesebben. A találmányt ugyan egy előnyös foganatosítási mód, illetve kiviteli alak segítségével ismertettük, magától értetődik, hogy számos más foganatosítási mód és kiviteli alak elképzelhető a feltüntetett és igényelt oltalmi körbe eső módon. Például, jóllehet az ismertetés során beszédkommunikációjú alkalmazásokra helyeztük a fő hangsúlyt, a találmány ugyanígy eredményesen képes elvégezni számítógépek közötti adatforgalom hívások elfogadását vagy visszautasítását, illetve átirányítását. A találmány különösen hasznosan alkalmazható egy rendszerszámítógéphez távközlési hálózaton keresztül kapcsolódó hordozható terminálok biztonsági berendezéseként. Ugyanígy, a 7a-7c. ábrákon feltüntetett képernyők helyett a számlistákban szereplő értékek bevitelére, illetve megváltoztatására más beviteli eszköz is elképzelhető, például maguk a telefonszám-billentyűk is alkalmassá tehetők erre a feladatra.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás telefonhívás rugalmas és optimális fogadására és átirányítására, azzaljellemezve, hogy a hívásinformációt hívásattribútumokká osztjuk fel, majd egy számlistában a hívásattribútumokkal egyező első számlistabejegyzést keresünk, és a hívásattribútumokkal egyező számlistabejegyzés megtalálása esetén az első számlistabejegyzéshez a számlistabejegyzés és a hívásattribútumok közötti egyezés mértékét jelző első számot rendelünk, a számlistát a hívásattribútumokkal egyező további számlistabejegyzésért újból végigkeressük, és a megtalált második számlistabejegyzéshez a számlistabejegyzés és a hívásattribútumok közötti egyezés mértékét jelző második számot rendelünk, majd megvizsgáljuk, hogy az első szám vagy a második szám jelöl-e nagyobb mértékű egyezést a hívásattribútumok és a hozzá tartozó számlistabejegyzés között, és a telefonhívást a nagyobb mértékű egyezést jelző számmal társított számlistabejegyzésben meghatározott telefonhoz irányítjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első számlistabejegyzéshez a számlistabejegyzés és a hívásattribútumok közötti egyezés mértékét jelző első szám hozzárendelése során az első számban feltüntetjük, hogy az első számlistabejegyzés érvényes egyezést tartalmaz, majd a hívásattribútumok számára súlyozótényezőt határozunk meg, és az első számot minden olyan alkalommal megnöveljük egy adott hívásattribútummal társított súlyozótényezővel, ahányszor a számlistabejegyzés pontosan egyezik valamelyik hívásattribútummal.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy meghatározunk egy környezeti attribútumot, majd egy számlistában a környezeti attribútummal egyező számlistabejegyzés keresünk, és a hívásattribútumokkal és a környezeti attribútummal egyező számlistabejegyzés megtalálása esetén az első számlistabejegyzéshez a számlistabejegyzés és a környezeti attribútum közötti egyezés mértékét jelző első számot rendelünk, a számlistát a környezeti attribútummal egyező további számlistabejegyzésért újból végigkeressük, és a megtalált második számlistabejegyzéshez a számlistabejegyzés és a környezeti attribútum közötti egyezés mértékét jelző második számot rendelünk.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a környezeti attribútum számára súlyozótényezőt határozunk meg, és az első számot minden olyan alkalommal megnöveljük egy adott környezeti attribútummal társított súlyozótényezővel, ahányszor a számlistabejegyzés pontosan egyezik valamelyik környezeti attribútummal.
5. 5. Kapcsolási elrendezés távközlési hálózatból érkező telefonhívásnak telefonhívással társított hívásinformáción alapuló elfogadására, amelynek a távközlési hálózathoz csatlakoztatott, feldolgozóegységgel (23) és memóriával (30) ellátott terminálja (20) van, azzal jellemezve, hogy a terminál (20) hívásinformációt hívásattribútumokra felbontó egységgel, egy számlistát (31) a hívásattribútumokkal egyező számlistabejegyzését átkereső egységgel, hívásattribútumokkal egyező számlistabejegyzést megtaláló egységgel, első számlistabejegyzéshez első számot hozzárendelő egységgel, a számlistát a hívásattribútumokkal egyező további számlistabejegyzést megkereső egységgel, a hívásattribútumokkal egyező további számlistabejegyzést megtaláló egységgel, a megtalált további számlistabejegyzéshez második számot hozzárendelő egységgel, a két hozzárendelt szám közül a nagyobb egyezési mértéket jelző számot meghatározó egységgel, és a telefonhívást a nagyobb egyezési mértéket jelző számmal társított számlistabejegyzésben meghatározott telefonhoz irányító egységgel rendelkezik.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jellemezve, hogy az első számot az első megtalált számlistabejegyzéshez hozzárendelő egységnek az első számban az első számlistabejegyzés érvényes egyezését feltüntető egysége, mindegyik hívásattribútum számára

   HU 216 210 Β súlyozótényezőt meghatározó egysége, valamint az első számot valamelyik hívásattribútummal társított súlyozótényezővel a számlistabejegyzés és valamelyik hívásattribútum közötti pontos egyezés esetén megnövelő eszközzel van ellátva.
7. 7. A 6. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jellemezve, hogy az első számlistabejegyzés érvényes egyezését az első számban feltüntető egység az első számot „-1” értékről „0” értékre változtató egy5 ségként van kialakítva.