HU215507B - Bidészerelvény vécécsészéhez - Google Patents

Abstract

A bidészerelvény egy szórófejjel (82) rendelkezik, amely pőntősankörülhatárőlt sűgárban vizet jűttat a végbélnyílás vagy a nemi szervekkörnyékére, majd a nedves terület szárítására űgyan zőn a szórófejenát levegőt fúj. A vizet és a levegőt egy villamős fűtéssel éshőszabályőzással ellátőtt alapegység (12) melegíti fel. Egy főgantyú(60) segítségével a szóróvezeték (62) és a szórófej (82) a vécécsészepereme alatti tárőlási helyzetből hősszirányban egy megfelelőhelyzetbe mőzdítható el. Egy kapcsőló (52) azt a kisfeszültségűáramkört vezérli, amely a víz és a levegő váltakőzva tö ténőszőlgáltatására alkalmas szőlenőidszelepeket működteti. A készülékcsak akkőr működik, ha egy bütyökkel (78) működtetett mikrőkapcsőló(80) és egy a használó súlya által működtetett nyőmáskapcső ó iszáródik. Más kiviteli alakőknál a szóróegység a vécécsészéhezrögzített függőleges tengely körül elfőrdítható karőn van elhelyezvevagy a vécécsészétől független kézi készülékként van kiala ítva. ŕ

Description

A találmány tárgya bidészerelvény vécécsészéhez altest mosására és szárítására, amely lehetővé teszi a vécépapír használatának mellőzését.

A vécékben általánosan használt egészségügyi papírt rendszeresen pótolni kell, továbbá a papírnak biológiailag könnyen le kell bomlania abban a csatornarendszerben, amelyhez a vécé csatlakozik.

Ismeretes, hogy a vécé használata utáni altestmosásra bidét alkalmaznak. A bidé egy talpazaton nyugvó medencével és meleg vizet szolgáltató rendszerrel rendelkezik, amelyből a medence feltölthető vízzel. A bidé teljes feltöltéséhez körülbelül 10-15 liter víz szükséges, ami nem megfelelő megoldás ott, ahol fontos szempont a víztakarékosság. A bidét a vécé mellett úgy kell felállítani, hogy a használó könnyen hozzáférjen. Ha a használó mozgássérült vagy mozgásában egyéb okból korlátozva van, nehézséget okoz a vécé használata után a bidére történő átülés. Ehhez és a bidé használatához a mozgássérülteknek általában segítségre van szükségük. A bidé használata után törülközővel kell szárítkozni. Ezenkívül a bidé működtetéséhez szükséges melegvízrendszer növeli a bidé létesítésének költségeit. További hátrányt jelent az, hogy egy hagyományos bidé viszonylag sok helyet foglal el.

Számos javaslat született már vécécsészékhez alkalmazható bidészerelvényekre vonatkozóan. Az ismert bidészerelvények a szórófejek mozgása alapján a következőképpen csoportosíthatók:

a) függőleges tengely körül elfordíthatok

b) vízszintes tengely körül elfordíthatok

c) a vécécsésze hosszirányában mozgathatók és

d) a vécécsészére keresztirányban mozgathatók.

A vízszintes tengely körül elfordítható szórófejeknek (b) kategória) az a hátrányuk, hogy a belőlük kilépő vízsugár egy fókuszpont felé irányul függetlenül a szórófej elhelyezésének hajlásszögétől. Annak érdekében, hogy mind a végbélnyílás környékét, mind a nemi szervek környékét meg lehessen tisztítani, a szórófejnek viszonylag távol kell lenni ezektől a területektől. A hatékony működést a víznyomás ingadozása is rontja, és végeredményben nehezen érhető el, hogy a vízsugár a kívánt helyre jusson. Ilyen megoldásokat ismertet például az 51982 számú európai szabadalmi bejelentés, a 4062072 számú USA szabadalom (A. B. Roberts), a 2142054 számú brit szabadalmi bejelentés (Ina Seito Company Limited, Japán) és a 80610/87 számú ausztrál szabadalmi bejelentés (J. Diaz és L. Diaz). Ezek a bidészerelvények a teljes altest mosására alkalmasak, a vízsugár pontos irányítására viszont nem. Ezért a használat után törülközővel kell szárítkozni, mivel a felhasznált nagy mennyiségű víz és a viszonylag nagy vizes testfelület miatt ez meleg levegő fúvatásával nem oldható meg. A Roberts-féle szabadalom szerint egy meleg levegővel szárító egységet alkalmaznak, amely a bidészerelvénytől külön van elhelyezve és a vécécsésze hátsó részétől különösebb irányítás nélkül fújja előre a levegőt és így sem a végbélnyílás, sem a nemi szervek környékének pontosan irányított szárítására nem alkalmas. Ezenkívül az egység létesítéséhez külön csővezetékekre és szerelvényekre van szükség, ami kényelmetlen és költséges.

A d) kategóriába sorolt bidészerelvényeknek (amelyeknél a szórófej keresztirányban mozog) az a hátrányuk, hogy mozgásirányuk derékszöget zár be a végbélnyílás és a nemi szervek által meghatározott iránnyal. Ezért a d) kategóriába tartozó bidészerelvények csak arra alkalmasak, hogy egy széles vízsugárral az egész altest egyidejű mosását lehetővé tegyék. A felhasznált vízmennyiség és a megnedvesített testfelület mérete miatt ezeknél a bidészerelvényeknél nem hatékony a meleg levegős szárítás. Ilyen megoldásokat ismertet például a 2014210 számú (J. Fulford) angol, a 4642820 számú (G. E. Boring) és a 4334329 számú (F. H. Miyanaga) USA szabadalom. Ezeknek a szabadalmaztatott találmányoknak további hátránya az, hogy a szórófej kezelőszervei többnyire a használó mögött, a vécécsészén vannak elhelyezve és használatuk ezért nehézkes.

Az a) és c) kategóriába sorolt bidészerelvények alkalmazása előnyösebb, mivel ezekkel pontosabban irányítható a vízsugár a kívánt területre és viszonylag kis mennyiségű víz felhasználására kerül sor egy viszonylag kis területen. Ilyen megoldást ismertet például a 2344561, az 1866930, a 3605124 és a 4406025 számú USA szabadalom, valamint az 599020 számú német és a 725011 számú francia szabadalom. Azonban az említett megoldások egy részénél nem vezetnek át levegőt a szórófejen az altest szárítása érdekében, sem szelepeket nem alkalmaznak annak biztosítására, hogy a szórófejen át vizet is és levegőt is lehessen vezetni. A többi megoldásnál a víz és a levegő bevezetéséhez több kapcsolót, szelepet, működtetőkart stb. kell kezelni, ami kényelmetlenné teszi a használatot. Ezenkívül a szórófejek vagy csak egyetlen, rögzített üzemi helyzetben használhatók vagy a végbélnyílás és a nemi szervek által meghatározott iránytól eltérően, körív mentén mozgathatók; egyik esetben sem érhető el optimális eredmény.

Célunk a találmánnyal egy olyan bidészerelvény létrehozása, amely alkalmas a végbélnyílás és/vagy a nemi szervek körüli területek tisztítására, és amely egy vécécsészéhez csatlakoztatható és kézzel működtethető. így ez a bidészerelvény egyaránt alkalmas önálló, illetve az erre képtelen személyek esetén a segítséggel történő használatra. További célunk az, hogy a bidészerelvény alkalmas legyen az altestmosás után a szárításra is.

A találmány szerinti bidészerelvény a vécécsésze felül körbefutó peremére helyezhető rögzítőegységet, a vécécsésze pereme alatti tárolási helyzet és a vécécsésze belsejében levő üzemi helyzet között mozgatható, belső végén felfelé irányított szórófejjel, külső végén fogantyúval ellátott szóróvezetékből álló szóróegységet és a vécécsésze mellett elhelyezhető, víz- és levegőbevezetéssel, valamint levegőt fúvó kompresszorral ellátott és a fogantyúval a vizet és levegőt szállító közös vezetéken át összekötött alapegységet tartalmaz. A rögzítőegység alsó részén, a vécécsésze egyik oldalán, a vécécsésze hossztengelyével párhuzamosan egy hosszanti nyílás van kialakítva, amelyen a szóróvezeték a szórófejet a tárolási helyzet és az üzemi helyzet között a vécécsésze hossztengelye mentén van vezetve, hosszirányban eltol2

HU 215 507 Β hatóan van ágyazva, az alapegységben a közös vezeték egy első szakaszon át a vizet bevezető befolyóval, egy második szakaszon át pedig a kompresszorral van összekötve, ahol az első szakasz egy első szelepet, a második szakasz egy második szelepet tartalmaz, amelyek a szelepeket szelektíven nyitó kapcsolóval vannak összekötve.

Előnyösen a kapcsoló a fogantyún van elhelyezve. Célszerűen a szelepek a szóróvezeték üzemi helyzetében záródó mikrokapcsolón át vannak összekötve a kapcsolóval, továbbá a szelepek szolenoidszelepekként vannak kialakítva.

Egy előnyös kiviteli alaknál az alapegységben az első szakasz egy fűtőelemmel és termosztáttal ellátott tartályt tartalmaz, továbbá az alapegységben a második szakasz fűtőelemmel és termosztáttal ellátott hőcserélőt tartalmaz. A fűtőelemek a folyadékot olyan hőmérsékletre melegítik fel, hogy a használó személy bőrét ne forrázza le, mégpedig tipikusan körülbelül 38 °C-nál kisebb hőmérsékletre; a gázt pedig annyira melegítik fel, hogy az a szóróegységből történő kilépésnél körülbelül 90 °C hőmérsékletű, a személy nedves bőrének elérésekor pedig körülbelül 45 °C hőmérsékletű legyen. A hőmérséklet-csökkenés azért következik be, mert a kilépő levegő keveredik a környezeti levegővel a szóróegység és a bőrfelszín között, és a kilépő levegősugár légörvényt okoz.

A tárolási helyzet és az üzemi helyzet között mozgatható szórófejet a tárolási helyzetben a vécétartályból kiengedett víz megtisztítja.

Előnyösen a rögzítőegység nyomáskapcsolóval van ellátva, amely a tartály és a hőcserélő fűtőelemeivel van összekötve.

A találmány tárgyát a továbbiakban kiviteli példák és rajzok alapján részletesebben ismertetjük. A rajzokon az

1. ábra: a találmány szerinti bidészerelvény egyik célszerű kiviteli alakjának perspektivikus rajza felülről nézve, ahol a bidészerelvény egy alapegységet és egy szóróegységet tartalmaz, amely a vécécsészéhez van rögzítve és annak mentén vezethető, a

2. ábra: az 1. ábra szerinti bidészerelvény fluid (folyadék és gáz) köreinek vázlata, a

3. ábra: a szóróegység egy másik kiviteli alakjának perspektivikus rajza felülről nézve, amely egy kézi készülékként van kialakítva, és az 1. ábra szerinti alapegységgel együtt használható, a

4. ábra: a találmány egy további kiviteli alakjánál alkalmazott szóróegység perspektivikus rajza felülről nézve, ahol a szóróegység csuklósán egy tartólemezre van szerelve, az

5. ábra: a 4. ábra szerinti szóróegység perspektivikus rajza felülről nézve, ahol a tartólemez segítségével a vécékagylóhoz van rögzítve, a

6. ábra: a találmány egy további kiviteli alakjánál alkalmazott szóróegység függőleges metszete, ahol a szóróegység egy bak segítségével a vécékagylóhoz van rögzítve, a

7. ábra: a találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál alkalmazott szóróegység felülnézete, ahol a szóróegység a vécécsésze peremében kialakított függőleges lyukba helyezett csap körül elfordítható, és a

8. ábra: a 7. ábra szerinti elrendezés oldalnézete.

Az 1. ábrán látható kiviteli alaknál a 10 bidészerelvény egy 12 alapegységet és egy 14 szóróegységet tartalmaz. A 14 szóróegység a 16 vécécsészéhez van rögzítve, és a 12 alapegység egy 17 házban van elhelyezve.

Amint a 2. ábrán látható, a 12 alapegység a 18 vízszolgáltató egységként kialakított folyadékszolgáltató eszközt, a 20 levegőszolgáltató egységként kialakított gázszolgáltató eszközt, a 22 és 24 szolenoidszelepekkel megvalósított szelepegységet és a 26 vezérlőegységként kialakított vezérlőeszközt tartalmazza. A 18 vízszolgáltató egység a vízellátáshoz csatlakozó 28 befolyóval rendelkezik. Ha a vízellátás kis nyomáson történik, egy 30 vízszivattyút alkalmazunk, amely a vizet nyomás alatt a 32 tartályba továbbítja. Ha a víz a 28 befolyónál hálózati nyomáson van, a befolyó egy olyan leválasztóelemmel látható el, amely megakadályozza a víz visszaáramlását a hálózatba, vagy egy olyan tartály alkalmazható, amelyben a vízszintet egy úszós szelep szabályozza. A 32 tartály a 34 fűtőelemmel van ellátva, amelyet a 36 termosztát szabályoz, és amely a 32 tartályban levő vizet egy előre meghatározott hőmérsékletre, például 35 és 45 °C közötti hőmérsékletre, célszerűen körülbelül 38 °C hőmérsékletre melegíti fel. A 32 tartály 37 kifolyója a 22 szolenoidszeleppel van összekötve.

A 20 levegőszolgáltató egység a levegő számára a 40 kompresszorba vezető 38 belépőnyílással rendelkezik. A 40 kompresszor előnyösen egy kettős működésű kompresszor, amely körülbelül 62 kPa nyomású sűrített levegőt állít elő. A 40 kompresszor a 42 hőcserélőhöz csatlakozik, amely egy fémtömb (például alumínium), amely a 46 termosztáttal szabályozott 44 fűtőelemmel van ellátva. A 46 termosztát úgy van beállítva, hogy a levegő több mint 90 °C-ra melegedjen fel a továbbiakban ismertetett okból. A 42 hőcserélő 48 kilépőnyílása a 24 szolenoidszelephez csatlakozik.

A két 22 és 24 szolenoidszelep a 14 szóróegységhez vezető 50 közös vezetékre van kapcsolva.

A 26 vezérlőegység a billenőkapcsolóként kialakított 52 kapcsolóval rendelkezik, amely kézzel könnyen működtethetően a 14 szóróegységen van elhelyezve. Az 52 kapcsoló villamosán össze van kötve az 54’ és 56’ relékkel, amelyek a 34 és 44 fűtőelemek 36 és 46 termosztát] ait kapcsolják ki az áramkörből, és helyükre a diac-triac elemeket tartalmazó 58’ szabályozót kapcsolják be. A diac-triac elemekkel kialakított 58’ szabályozó fokozott fűtést biztosít a 32 tartály és a 42 hőcserélő számára, amikor víz, illetve levegő áramlik át rajtuk. Az 52 kapcsoló szintén villamos kapcsolatban van a 22 és 24 szolenoidszelepekkel, úgyhogy az 52 kapcsolónak a „víz” jelzésű helyzetbe állítása a 22 szolenoidszelepet működteti, a „levegő” jelzésű helyzetbe állítása pedig a 24 szolenoidszelepet működteti. Amikor az 52 kapcsoló a „ki” állásban van, a 34 és 44 fűtőelemeket a 36, illetve 46 termosztátok szabályozzák a 32 tartályban levő víz és a 42 hőcserélőben levő levegő előmelegítéséhez. A 26 vezérlőegység egy nyomáskapcsolóval (nincs ábrázolva) is rendelkezik, amely sorba van kapcsolva az

HU 215 507 Β kapcsolóval, aminek következtében a 22 és 24 szolenoidszelepek csak akkor működtethetők, ha valaki rajta ül a 16 vécécsészén. A nyomáskapcsoló megakadályozza a 12 alapegység véletlen működtetését. A 26 vezérlőegység előnyösen 24 volt feszültségű váltakozó árammal, a 34 és 44 fűtőelemek pedig a hálózati váltakozó feszültséggel működnek. A 26 vezérlőegység viszonylag alacsony tápfeszültsége azért előnyös, mert csökken az áramütés valószínűsége, ha esetleg földzárlat alakul ki a 10 bidészerelvény használójánák testén keresztül.

Amint az 1. ábrán látható, a 14 szóróegység a 16 vécécsésze 58 peremének 56 oldalához van rögzítve és annak mentén vezethető. A készülék egy 60 fogantyút, egy 62 szóróvezetéket, egy 64 vezetőrudat és egy 66 összekötő vezetéket tartalmaz. A 60 fogantyún van elhelyezve az 52 kapcsoló, és a 60 fogantyúhoz csatlakozik a 66 összekötő vezeték egyik vége. A 66 összekötő vezeték másik vége a könnyen oldható 68 csatlakozón és a 17 házon kialakított aljzaton át a 12 alapegység 50 közös vezetékéhez és 26 vezérlőegységéhez csatlakozik. A 66 összekötő vezetékben egy tömlő és vezérlőkábelek vannak elhelyezve. A tömlő a 60 fogantyúban a 62 szóróvezetékhez vezető vezetékkel van összekötve. A 66 összekötő vezetékben elhelyezett vezérlőkábelek az 52 kapcsolóhoz csatlakoznak. A 64 vezetőrúd a 62 szóró vezetéktől kiindulva a 16 vécécsésze hosszirányában helyezkedik el. A 62 szóróvezeték ugyanolyan alakú, mint aló vécécsésze belső felülete az 58 perem alatt. A 62 szóróvezeték lényegében a 60 fogantyú egyik oldalára merőlegesen helyezkedik el.

A 14 szóróegységet a 16 vécécsésze mentén a 70 rögzítőegység vezeti meg, amely aló vécécsésze és a 72 ülőke között van elhelyezve. A 70 rögzítóegység célszerűen műanyagból van és lényegében a 16 vécécsésze felülnézetének megfelelő alakú. A 70 rögzítőegység a 74 nyílással van ellátva, amely párhuzamos a 16 vécécsésze 58 peremének 56 oldalával. A 74 nyílás előnyösen egy fémből készült 75 tartóban van kialakítva, amely a 70 rögzítőegységben van elhelyezve. A szóróvezeték át van vezetve a 74 nyíláson. A rögzítőegységben a 76 lyuk van kialakítva, amely lehetővé teszi a 64 vezetőrúd axiális mozgását, amikor a 62 szóróvezeték hosszirányban mozog a 74 nyílásban.

A 78 bütyök formájában egy kapcsolófelület van kialakítva a 70 rögzítőegységen, amely a 60 fogantyún elhelyezett 80 mikrokapcsolót működteti. A 78 bütyök akkor működteti a 80 mikrokapcsolót, amikor a 62 szóróvezeték kimozdul a tárolási helyzetből, amelyben a szóróvezeték 82 szórófeje a vécécsésze 58 pereme alatt helyezkedett el, és egy üzemi helyzetbe kerül, tehát a 82 szórófej beállítható a használó alteste alá. A 80 mikrokapcsoló működtetése következtében az 52 kapcsoló villamos összeköttetésbe kerül a 26 vezérlőegységgel. A 22 és 24 szolenoidszelepek tehát csak akkor működtethetők, ha a 62 szóróvezeték üzemi helyzetben van. Amikor a 62 szóróvezeték tárolási helyzetben van, a vécétartályból kiengedett öblítővíz lemossa a 62 szóróvezetéket és a 82 szórófejet.

Az ismertetett kiviteli alaknak megfelelő 10 bidészerelvényt úgy szereljük fel, hogy a 70 rögzítőegységet ráhelyezzük aló vécécsésze 58 peremére a 72 ülőke alá. A 14 szóróegység 64 vezetőrúdját behelyezzük a 76 lyukba, a 62 szóró vezetéket pedig az 58 perem felett vezetjük át a 16 vécécsésze belsejébe. Ezután a helyére rögzítjük a 75 tartót a 62 szóróvezeték felett és ezáltal kialakul a 74 nyílás. A 66 összekötő vezeték gyorsan oldható 68 csatlakozóját a 17 házon levő aljzathoz kapcsoljuk. A 17 házat a 84 hálózati vezeték segítségével összekötjük a villamos hálózattal, a 28 befolyót pedig a vízhálózathoz vagy más vízforráshoz csatlakoztatjuk. Ezután a 70 rögzítőegységben elhelyezett nyomáskapcsolót bekötjük a 26 vezérlőegységbe.

Amikor a vécét használni kívánó személy lehajtja a 72 ülőkét és ráül arra, működésbe lép a nyomáskapcsoló. Ennek hatására a 26 vezérlőegység megkezdi a víz és a 42 hőcserélő előfütését. A vécézés befejezése után a használó megfogja a 60 fogantyút és hátrafelé húzza azt, miközben továbbra is ülve marad a 72 ülőkén. Amikor a 82 szórófej a működési zónába kerül, a 78 bütyök működteti a 80 mikrokapcsolót, amely elektromosan összeköti az 52 kapcsolót a 26 vezérlőegységgel. Az 52 kapcsolónak a „víz” helyzetbe billentése működteti a 22 szolenoidszelepet és a 30 vízszivattyút (ha ez be van szerelve), és így megindul a vízáramlás a 28 befolyón át a 32 tartályba. A 32 tartályban felmelegedett víz a 37 kifolyón és a 22 szolenoidszelepen át az 50 közös vezetékbe kerül. A felmelegített víz a csatlakozón és a 66 összekötő vezetéken át a 60 fogantyúba áramlik, majd onnan a 62 szóróvezetéken át a 82 szórófejbe, ahonnan a használó altestére irányítva lép ki. Az 52 kapcsoló „víz” állásában az 54’ relé kikapcsolja a 36 termosztátot és a diactriac elemeket tartalmazó 58’ szabályozót a 34 fűtőelemekhez kapcsolja a 32 tartályon átáramló víz pontosabb felfűtése érdekében.

Az altestmosás befejezésekor a használó az 52 kapcsolót a „levegő” állásba billenti, és ezzel működteti a 24 szolenoidszelepet és a 40 kompresszort, amely a 38 belépőnyíláson át levegőt szállít a 42 hőcserélőbe. A levegő a 42 hőcserélőben felmelegszik és a 48 kilépőnyíláson, valamint a 24 szolenoidszelepen át az 50 közös vezetékbe kerül. A felmelegített levegő ezután ugyanazon az úton áramlik, mint korábban a víz, és a szárításhoz ugyanazon a felületen éri a használó bőrét. A „levegő” állásban az 56’ relé kikapcsolja a 46 termosztátot és a diac-triac elemeket tartalmazó 58 szabályozót a 44 fűtőelemekhez kapcsolja, ami biztosítja a 42 hőcserélőn átáramló levegő pontosabb felfutásét.

Annak érdekében, hogy a levegő hőmérséklete a használó bőrfelületénél körülbelül 45 °C-ot érjen el, a szórófejből kilépő levegő hőmérsékletének meg kell haladnia a 90 °C-ot. Ennek az az oka, hogy a kilépő levegő keveredik a környező levegővel. A keverék hőmérséklete tipikusan körülbelül a fele a kilépő levegőének. Ez a probléma a vízzel kapcsolatban nem lép fel, mivel ott nincs keveredés és a víz hőtehetetlensége sokkal nagyobb, mint a levegőé, mivel a folyadékok hőtehetetlensége nagyobb a gázokénál.

HU 215 507 Β

A szárítkozás befejezésekor a használó az 52 kapcsolót a „ki” állásba billenti, és ezzel kikapcsolja a 24 szolenoidszelepet és a 40 kompresszort. A készüléket ezután előretolja, ennek következtében a 80 mikrokapcsoló kikapcsolódik, és a 82 szórófej visszatér a tárolási helyzetbe. A vécé öblítésekor a 62 szóróvezeték és a 82 szórófej is megtisztul.

A 12 alapegység a 36 és 46 termosztatokat beállító szervekkel is felszerelhető, és így figyelembe vehető a környezeti hőmérséklet. A beállító szervek manuálisan kezelhetők vagy automatikusak.

A 10 bidészerelvény folyadékot és gázt szállító vezetékei a 37 kifolyótól és a 48 kilépőnyílástól kezdve a 82 szórófejig hőszigeteléssel láthatók el, és ezáltal elkerülhető a vezetékekben haladó közegek hőmérsékletcsökkenése.

A vezetékekben fellépő hőveszteség csökkentésére a fűtőelemek a 14 szóróegységben is elhelyezhetők. Ebben az esetben a fűtőelemeket célszerű alacsony tápfeszültséggel, például 1,12 volttal, és nagy árammal, például 62 amperrel működtetni, hogy csökkenjen az áramütés veszélye. A fűtőelemek például vastag, körülbelül 5 mm átmérőjű rézvezetékből úgy alakíthatók ki, hogy a 64 vezetőműtől kezdve végighaladnak a 62 szóróvezeték mentén a 82 szórófejig és ott villamosán a 82 szórófejhez csatlakoznak. Az áramot ebben az esetben a 62 szóróvezeték vezeti vissza a 64 vezetőműhöz. Két további vezeték közül az egyik az említett első vezetékhez, a másik pedig a 62 szóróvezetékhez csatlakozik a 64 vezetőműnél, és a 64 vezetőmű mentén végighaladva a 12 alapegységbe van bekötve. A villamos áram felmelegíti a 62 szóróvezetéket, és ezáltal a benne áramló vizet és levegőt is. Amikor a nyomáskapcsoló bekapcsolja a 26 vezérlőegységet, célszerűen egy nagyobb induló feszültséget alkalmazunk a 62 szóróvezeték hőtehetetlenségének legyőzésére.

A 3. ábrán a találmány egy másik kiviteli alakjának megfelelően kialakított 100 szóróegység látható. A 100 szóróegység hasonló a 14 szóróegységhez, és az azonos részeket azonos számok jelölik. A 100 szóróegység kézi készülékként van kialakítva, amelynek nincs kapcsolata a 16 vécékagylóval. A 100 szóróegység abban különbözik a 14 szóróegységtől, hogy a 102 szóróvezetékkel rendelkezik, amely lényegében egyenes és hosszirányban csatlakozik a 60 fogantyúhoz. A 102 szóróvezetéken egy kampószerű hajlat van kialakítva, amely a 82 szórófejnél végződik, és így használat közben nem érintheti a használó személy altestét.

Egy előnyös kiviteli alaknál a 16 vécécsésze oldalához vagy a 17 házhoz például ragasztással egy tartó van rögzítve a használaton kívüli szóróegység elhelyezéséhez. A 100 szóróegység szállításához és tárolásához célszerű egy tokot alkalmazni.

A használathoz a 100 szóróegység 66 összekötő vezetékét ugyanúgy kapcsoljuk a házhoz, mint a 14 szóróegységet. Ebben az esetben is az 52 kapcsoló állása határozza meg, hogy a 82 szórófej vizet permetezzen vagy levegőt fújjon. A 100 szóróegység használata annyiban különbözik a 14 szóróegységétől, hogy a mosásnál és a szárításnál kézbe fogva szabadon mozgatható.

A 4. és az 5. ábrán a találmány egy további kiviteli alakjánál alkalmazott 200 szóróegység látható. A 200 szóróegység csuklósán kapcsolódik a 16 vécécsésze 56 oldalához. A 200 szóróegység a 14 szóróegységhez hasonlóan van kialakítva, és a rajzon az azonos alkatrészek azonos hivatkozási számokkal vannak jelölve. A 200 szóróegység a 210 tartólemezzel és a 212 szóróvezetékkel rendelkezik. A célszerűen ívelt 210 tartólemez például ragasztással van aló vécécsésze 58 pereméhez rögzítve, ahogy az 5. ábrán látható. A 210 tartólemez egy 218 persellyel van ellátva, amely lényegében derékszögben helyezkedik el a 210 tartólemez ívéhez viszonyítva.

Amint a 4. és 5. ábrán látható, a 212 szóróvezeték egy 220 első szakasszal rendelkezik, amely elfordíthatóan van elhelyezve a 218 perselyben. A 212 szóró vezetéknek egy 222 második szakasza is van, amely lényegében derékszöget zár be a 220 első szakasszal, továbbá az 58 perem felett a 16 vécécsésze belseje felé folytatódik. A 222 második szakaszhoz egy 224 harmadik szakasz csatlakozik, amely lefelé a vécécsésze belsejébe vezet, és lényegében párhuzamos a 220 első szakasszal. A 212 szóróvezetéknek egy 226 negyedik szakasza is van, amely a 224 harmadik szakaszhoz csatlakozik. A 226 negyedik szakasz az 58 perem alatt helyezkedik el. A 212 szóróvezetéknek egy ívelt 228 karja is van, amely a 226 negyedik szakaszból indul ki. A 228 kar végén helyezkedik el a 82 szórófej, amely a folyadék, például víz felfelé permetezésére szolgáló 232 rózsával van ellátva.

A 212 szóróvezeték célszerűen fémből vagy műanyagból készül és viszonylag merev. A 212 szóróvezeték előnyösen rossz hővezető, úgyhogy a rajta átáramló meleg vízből és levegőből nem abszorbeál hőt.

A 212 szóróvezeték a tárolási helyzet és az üzemi helyzet között elfordítható. Az elfordítás folyamán a 82 szórófej a 242 ívet úja le, amely lényegében a használó altestének tisztítandó és szárítandó felületei alatt helyezkedik el, és így a 82 szórófejből kilépő víz, illetve levegő ezekre a területekre irányul.

A 200 szóróegység a 243 fogantyúval van felszerelve, amelynek segítségével a 212 szóróvezeték a tárolási és az üzemi helyzet között mozgatható. A 243 fogantyú célszerűen párhuzamos a 212 szóróvezeték ívelt 228 karjának végeit összekötő egyenessel. A 243 fogantyún van elhelyezve a 26 vezérlőegységet működtető 52 kapcsoló.

A 210 tartólemez célszerűen a 16 vécécsésze 58 pereméhez van ragasztva. A 16 vécécsésze külsejéhez történő rögzítés előnyös, mivel így kevésbé valószínű, hogy a 210 tartólemez szennyeződik. Az így rögzített 210 tartólemeztől a 212 szóróvezeték benyúlik a 16 vécécsésze belsejébe. A 200 szóróegység a 66 összekötővezetéken át a 12 alapegységgel van összekötve.

A 200 szóróegység működtetéséhez meg kell fogni a 243 fogantyút és a 212 szóróvezeték 82 szórófejét a tárolási helyzetből a működési helyzetbe kell fordítani, ahol a 243 fogantyú előre-hátra mozgatásával a 82 szórófejet a használó altestének kívánt területére lehet irányítani. Egyidejűleg meg kell nyomni a 243 fogantyún

HU 215 507 Β az 52 kapcsolót a 22 és 24 szolenoidszelepek fentiekben már leírt módon történő működtetéséhez. A vécé öblítésekor a tárolási helyzetben levő 212 szóróvezeték és a 82 szórófej is megtisztul.

A 212 szóróvezeték például rozsdamentes acélból és/vagy krómbevonattal készülhet a jobb korrózióállóság kedvéért és/vagy jól tisztítható szigetelőanyaggal is bevonható.

A 6. ábrán a találmány egy további kiviteli alakjánál alkalmazott 300 szóróegység látható, amely hasonló a 200 szóróegységhez, és a rajzokon az azonos alkatrészeket azonos hivatkozási számok jelölik. A 300 szóróegység a 302 szorítószerkezettel rendelkezik a 16 vécécsésze 58 pereméhez történő rögzítéshez. A 302 szorítószerkezet a 304 rögzítőcsavarral van ellátva, amely menettel kapcsolódik a 306 bakhoz. A 306 bak olyan alakú, hogy az 58 peremhez illeszkedik. A 304 rögzítőcsavar a 308 talprésszel rendelkezik, amely az 58 perem külső oldalához támaszkodik. A 302 szorítószerkezet behajlított 310 széle az 58 perem alá illeszkedik és megakadályozza, hogy a 306 bak leessen az 58 peremről.

A 300 szóróegység felszerelésénél a behajlított 310 szélet az 58 perem alá illesztjük és a 304 rögzítőcsavart becsavaquk a 306 bakba és ezáltal a talprészt az 58 peremhez szorítjuk. A 243 fogantyú ezután ugyanúgy használható, mint a 200 szóróegységnél.

A 7. és 8. ábrán a találmány egy további kiviteli alakjánál alkalmazott 400 szóróegység látható, amely hasonló a 200 szóróegységhez és a rajzokon az azonos alkatrészeket azonos számok jelölik. A 400 szóróegység a 402 csappal rendelkezik, amely a 212 szóróvezeték 222 második szakaszától függőlegesen lefelé helyezkedik el annak a helynek a közelében, ahol a 212 szóróvezeték a 243 fogantyúhoz csatlakozik. A 402 csap egy függőleges 404 lyukban helyezkedik el, amely a 16 vécécsésze 58 peremének 406 külső széle közelében van kialakítva. A 404 lyuk környezetében a 16 vécécsésze belsejéig terjedő 408 mélyedés van kiképezve. Célszerűen a 408 mélyedés felülnézetben háromszög alakú, amelynek egyik csúcsa a 404 lyuknál, a másik két csúcsa pedig a 16 vécécsésze belsejénél helyezkedik el. A 408 mélyedés mélysége előnyösen kissé nagyobb, mint a 222 második szakasz vastagsága, úgyhogy a második szakasz anélkül fordítható el a 408 mélyedésben, hogy érintkezne a 72 ülőke aljával.

A 404 lyuk és a 408 mélyedés előnyösen átellenesen mindkét oldalon ki van alakítva az 58 peremen, amint a 7. ábrán látható, és így lehetőség van akár jobbkezes, akár balkezes használatra megfelelő felszerelésre.

A 400 szóróegység működtetése ugyanúgy történik, mint a 200 szóróegységé.

A találmány szerinti megoldás előnye, hogy vécécsészéhez alkalmazva jól használható az altest vízzel történő mosására és meleg levegővel történő szárítására.

A 14, 100, 200, 300,400 szórókészülék előre-hátra mozgatható az altest alatt, ami lehetővé teszi a meleg víznek pontosan a kívánt területre való irányítását és ezeknek a területeknek a megtisztítását, anélkül hogy más testfelületek is benedvesednének. Mivel a levegőt is ugyanabból a 82 szórófejből fuvatjuk, mint a vizet, a levegő pontosan a nedves területeket szárítja. A 82 szórófej, valamint a 62 és 212 szóró vezeték tárolási helyzetben a 16 vécécsésze 58 pereme alatt helyezkedik el, úgy hogy a vécé öblítésekor a tartályból a 16 vécécsészébe áramló víz ezeket az alkatrészeket is megtisztítja.

A 14 szóróegységnek az az előnye, hogy a 78 bütyökkel történő együttműködés miatt a 22 és 24 szolenoidszelepek csak akkor működhetnek, ha a 82 szórófej az üzemi helyzetben van. A 100 szóróegységnek az az előnye, hogy könnyen szállítható és bármilyen 12 alapegységhez csatlakoztatható. Ezért a 100 szóróegység személyes higiéniai eszközként használható minden olyan vécében, amely egy 12 alapegységgel van felszerelve. A 200 és 300 szóróegységeknek viszont az az előnyük, hogy könnyen felszerelhetők az 58 peremre és az 58 peremen kívül elhelyezkedő függőleges tengely körül fordíthatók el, aminek következtében csökken a szennyeződésnek kitett alkatrészek száma. A 400 szóróegység azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem kell módosítani a 72 ülőkét vagy a 72 ülőkének aló vécécsészéhez való csatlakoztatását annak érdekében, hogy a 212 szóróvezeték ne érintkezzen a 72 ülőke aljával vagy ne szoruljon be az 58 perem és a 72 ülőke közé.

Az oltalmi körön belül természetesen további változatok is lehetségesek. így például a 18 vízszolgáltató egység és a 20 levegőszolgáltató egység nagy víztartállyal, illetve sűrítettlevegő-tartállyal is felszerelhető több 14 szóróegység ellátásához. Ez a megoldás elsősorban olyankor használható, amikor egymás közelében több vécé helyezkedik el, például nyilvános illemhelyeken, többemeletes építményekben és hasonló helyeken.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Bidészerelvény vécécsészéhez, amely bídészerelvény a vécécsésze felül körbefütó peremére helyezhető rögzítőegységet;

   a vécécsésze pereme alatti tárolási helyzet és a vécécsésze belsejében levő üzemi helyzet között mozgatható, belső végén felfelé irányított szórófejjel, külső végén fogantyúval ellátott szóróvezetékből álló szóróegységet és a vécécsésze mellett elhelyezhető, víz- és levegőbevezetéssel, valamint levegőt fúvó kompresszorral ellátott, és a fogantyúval a vizet és levegőt szállító közös vezetéken át összekötött alapegységet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a rögzítőegység (70) alsó részén, a vécécsésze (16) egyik oldalán, a vécécsésze (16) hossztengelyével lényegében párhuzamosan egy hosszanti nyílás (74) van kialakítva, amelyen a szóróvezeték (62) a szórófejet (82) a tárolási helyzet és az üzemi helyzet között a vécécsésze (16) hossztengelye mentén vezetve, hosszirányban eltolhatóan van ágyazva, az alapegységben (12) a közös vezeték (50) egy első szakaszon át a vizet bevezető befolyóval (28), egy második szakaszon át pedig a kompresszorral (40) van összekötve, ahol az első szakasz egy első szelepet, a második szakasz egy második szelepet tartalmaz, ame6

   HU 215 507 Β lyek a szelepeket szelektíven nyitó kapcsolóval (52) vannak összekötve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti bidészerelvény, azzal jellemezve, hogy a kapcsoló (52) a fogantyún (60) van elhelyezve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti bidészerelvény, azzal jellemezve, hogy a szelepek a szóróvezeték (62) üzemi helyzetében záródó mikrokapcsolón (80) át vannak összekötve a kapcsolóval (52).
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti bidészerelvény, azzal jellemezve, hogy a szelepek szolenoidszelepekként (22, 24) vannak kialakítva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti bidészerelvény, azzaljellemezve, hogy az alapegységben (12) az első szakasz egy fűtőelemmel (34) és termosztáttal (36) ellátott tartályt (32) tartalmaz.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti bidészerelvény, azzal jellemezve, hogy az alapegységben (12) a második szakasz fűtőelemmel (44) és termosztáttal (46) ellátott hőcserélőt (42) tartalmaz.
7. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti bidészerelvény, 10 azzal jellemezve, hogy a rögzítőegység (70) nyomáskapcsolóval van ellátva, amely a tartály (32) és a hőcserélő (42) fűtőelemeivel (34, 44) van összekötve.