HU212579B

HU212579B - Process for producing 6-amino-octahydroindolizinetriol derivatives and pharmaceutical compositions containing the same

Info

Publication number: HU212579B
Application number: HU9203829A
Authority: HU
Inventors: Mohinder Singh Kang; Paul Sai-Ho Liu
Original assignee: Merrell Dow Pharma
Priority date: 1990-06-04
Filing date: 1991-05-08
Publication date: 1996-08-29
Also published as: EP0532530A1; DK0532530T3; FI925260A; AU641771B2; CA2082820C; DE69126978T2; GR3025044T3; DE69126978D1; HUT62585A; ES2106080T3; ATE155685T1; HU9203829D0; NO924670L; AU7874391A; JP3019265B2; CA2082820A1; US5079254A; FI925260A0; FI97226C; JPH05507474A

Description

A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű új oktahidro-1,7,8-indolizin-triol-származékok - ahol R jelentése 1-6 szénatomos alkanoil-csoport és gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóik előállítására.

A találmány szerinti vegyületek hexizaminidáz inhibitor hatásúak, így a találmány oltalmi körébe tartozik a hatóanyagként (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítási eljárása is.

Az irodalom számtalan, természetes anyagokból izolált polifunkcionális oktahidro-indolizin-származékot ismertet. Egyike ezeknek a vegyületeknek a castanospermin néven ismert (la) képletű alkaloid, amelyet a Castonosperum australe nevű növényből izoláltak.

A vegyületet az alábbi nevekkel nevezhetjük el:

[ 1 S-( 1 a,63,7a,8B,8aP)]-oktahidro-1,6,7,8-indolizin-tetral; vagy (IS,6S,7R,8R,8aR)-1,6,7,8-tetrahidroxi-indolizidin; vagy 1,2,4,8-tetradezoxi-1,4,8-nitrilo-L-glicero-D-galakto-oktitol. A későbbiekben a castanospermin nevet, vagy az első szisztematikus nevet használjuk a leírásban.

A hexózaminidázok (β-Ν-acetil-glukóz-amidináz és β-Ν-acetil-galaktóz-aminidáz) a lipidhez kötött és proteinhez kötött oligoszacharidok terminálisán kötött β-Ν-acetil-hexozaminjainak hidrolízisét katalizálják, így, a sejtfelületi glikolipidek és glikoproteinek legnagyobb része a sejtnövekedés, differenciálódás és rosszindulatú transzformáció folyamán módosul; s ez a hexózaminidáz katalizálta hidrolíziseknek lehet köszönhető. Az ilyen sejten belüli strukturális és funkcionális változások kötőhelyek sokaságán mehetnek végbe és tumor sejt glikozidáz szintek megváltozásainak következményeként jöhetnek létre. A tumor sejtek által manifesztált funkcionális változások nagy része, amelyek végül is szabályozhatatlan sejtnövekedésben, támadóképességben és áttételképződésben nyilvánulnak meg, a sejtfelületi változások jellegzetes sajátosságai a rosszindulatú daganatok esetében. A vegyi anyagok vagy vírusok okozta daganatos átalakulások esetében gyakran növekedést figyeltek meg a totális sejt lysosomalis hidroláz aktivitásokban.

Egészséges, illetőleg tumoros patkányokból és egerekből származó szérumok vizsgálata esetén a tumoros állatok esetében 5-10-szer magasabb hexózaminidáz (-N-acetil-glükózaminidáz) szinteket találtak [R. J. Bernacki és társai, Cancer and Metastasis Review 4, 81 (1985)]. Hasonlóképpen, máj, gasztrointesztinális, vastagbél, mell- illetőleg nőgyógyászati daganatos betegek esetében magasabb β-Ν-acetil-glükózaminidáz szinteket találtak [Η. B. Bosmann és társai, Rés. Commun. Pathol- Pharmal. 12, 499 (1975); C. H. Lo és társai, J. Med. 9, 313 (1987)]. így ezek alapján a hexózaminidáz gátlása más távlatokat nyújthat a daganatos terápiában, mint az eddig ismertek. Ezt támasztja alá az a megfigyelés, hogy a 2-acetamido-glükál, amely hexózaminidáz inhibitor, kísérleti tapasztalatok szerint 63%-kal megnövelte Lewis tüdőtumor sejtekkel megfertőzött nőstény egerek élettartamát (Barnacki, 93. o.).

A találmány tárgya szubsztituált oktahidroindolizin-származékok, közelebbről, 6-amino-oktahidro1,7,8-indolizin-triol-származékok, ahol a szubsztituensek ugyanolyan helyeken és ugyanolyan konfigurációban helyezkednek el, mint a castanospermin szubsztituensei.

A találmány (I) általános képletű vegyületek - ahol R jelentése 1-6 szénatomos alkanoil-csoport; és gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóik előállítására vonatkozik.

Az (I) általános képletben R 1-6 szénatomos alkanoil-csoportként egyenes vagy elágazó láncú csoport, így formil-, acetil-, propionil-, butiril-, i-butiril- vagy hexanoil-csoport lehet.

A találmány szerinti vegyületek gyógyászatilag alkalmazható savakkal képzett savaddíciós sói azonos hatásúak az (I) általános képletű amin-származékokkal. Megfelelő sók képződésére alkalmas szervetlen savak, például a sósav, hidrogén-bromid, kénsav, foszforsav stb; szerves karbonsavak, így például ecetsav, propionsav, glikolsav, tejsav, piruvinsav, malonsav, borkősav, fumársav, almasav, borostyánkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroxi-maleinsav, dihidroxi-maleinsav, benzoesav, fenilecetsav, 4-amino-benzoesav, 4hidroxi-benzoesav, antranilsav, fahéjsav, szalicilsav, 4amino-szalicilsav, 2-fenoxi-benzoesav, 2-acetoxi-benzoesav, mandulasav stb; továbbá szerves szulfonsavak, így metánszulfonsav, p-toluolszulfonsav.

A savaddíciós sókat a találmány szerinti amin-származékok és a megfelelő savak reagáltatásával, ismert módon állíthatjuk elő.

A találmány szerinti amidokat az (Ib) képletű 6amino-oktahidro-indolizin és valamilyen R-X általános képletű savhalogenid vagy R₂O általános képletű savanhidrid - ahol R jelentése a fenti és X jelentése előnyösen klór- vagy brómatom - reagáltatásával állítjuk elő, víz jelenlétében.

Az amin kiindulási vegyületet általában nem izolált formában alkalmazzuk, hanem in situ állítjuk elő a megfelelő azid katalitikus hidrogénezésével, amelyhez katalizátorként csontszenes palládiumot használunk.

Az amin/azid kiindulási anyagot castanosperminből előállíthatjuk olyan reakciósorozattal, ahol az 1-, 7- és 8-hidroxil-csoportokat különféle módokon védjük, miközben a 6-hidroxil-csoportot kívánt esetben átalakítjuk. így például a castanospermint benzoil-kloriddal reagáltatjuk piridinben, castanospermin 6,7-dibenzoát keletkezése közben. Ezt a dibenzoátot ezután 2-metoxi-propénnel és savval reagáltatjuk az 1,8-O-izopropilidén vagy 1,8-O-ciklohexilidén csoport bevezetése céljából, és a két benzoát észter csoportot bázisos, így nátrium-hidroxidos hidrolízissel, vagy nátrium- vagy kálium-alkoxidos átészterezéssel eltávolítjuk. A kapott

6,7-dihidroxi vegyületet benzoiloxi-karbonil-kloriddal reagáltatjuk valamilyen tercier amin, így trietil-amin jelenlétében, a megfelelő 6-O-benziloxi-karbonil vegyület keletkezése közben, amely még mindig tartalmaz egy szabad hidroxilcsoportot.

A kapott 7-hidroxil vegyületet ezután valamilyen aromás savkloriddal reagáltatjuk egy tercier amin jelenlétében, a megfelelő 7-észter keletkezése közben.

HU 212 579 Β

Ebben a reakcióban 4-bróm-benzoil-klorid alkalmazása előnyös, mivel ez reakcióképesebb, mint a savkloridok, így benzoil-klorid. Természetesen benzoil-kloridot vagy hasonló savhalogenideket szintén használhatunk a reakcióban.

Ezután a ketál csoportot eltávolíthatjuk olyan módon, hogy a vegyületet metanolos hidrogén-kloriddal kezeljük és a kapott 1,8-dihidroxi vegyületet ecetsavanhidriddel reagáltatjuk piridinben, a megfelelő 1,8diacetát keletkezése közben. A ketál csoportot a 6-0benziloxi-karbonil észter vegyület keletkezése után is eltávolíthatjuk és a kapott 1,7,8-trihidroxi vegyületet feleslegben vett ecetsavanhidriddel reagáltatjuk, piridinben, az 1,7,8-triacetát keletkezése közben. Bármelyik esetben, a szabad hidroxil-csoportot nem tartalmazó benzil-karbonátot ezután hidrogénezzük, csontszenes palládium katalizátor és ciklohexén jelenlétében. Ekkor megkapjuk a megfelelő szabad 6-hidroxi vegyületet és, ha 4-bróm-benzoátot használunk, a brómot a hidrolízissel egyidejűleg eltávolítjuk. Ezt követően a

6-hidroxil-csoportot metánszulfonil-kloriddal reagáltatjuk, a megfelelő 6-metánszulfonát keletkezése közben. Ezt a 6-szulfonátot ezután nátrium-jodiddal reagáltatjuk 2-butanonban, a megfelelő 6-jodid keletkezése közben, amely ellenkező konfigurációjú. Ezt a jodidot tovább reagáltatjuk nátrium-aziddal, a kívánt 6azid keletkezése közben, amelyben az azid konfigurációja azonos a castanospermin 6-hidroxil-csoportjának konfigurációjával. Az azidot ezután valamilyen erős bázissal, így nátrium-metoxiddal kezeljük metanolban, a másik három hely észter csoportjainak eltávolítása céljából.

A találmány szerinti vegyületek értékes farmakológiai hatása, hogy gátolják a sejten kívüli és belüli szénhidrát metabolizmust, valamint glikozil transzferáz és glükozidáz inhibitor hatásúak. Emellett a vegyületek hatnak a glikoprotein- és kitinbioszintézisre és fungicid, bakteriostatikus, immunomodulátor, valamint inszekticid hatásúak.

A vegyületek hexózaminidáz inhibitor hatásuk következtében a következő betegségek kezelésében alkalmazhatók: diabétesz előtti állapot, gaszhitisz, székrekedés, caries, atheroszklerózis, diabétesz, hipertipoproteinémia vagy hexózaminidáz befolyásolta tumorok.

A találmány szerinti vegyületek hexózaminidáz inhibitor hatását a következő vizsgálattal igazoltuk. A vizsgáiban 200 μΐ végtérfogatban 4-nitrofenil-N-acetilβ-glükózaminid szubsztrátot és egy 96-helyes mikrolemezt használtunk. Egy előzetes Screen-ben a vizsgálandó vegyületeket 0,1-100 μg/ml koncentráció tartományban végigvizsgáltuk a kontroll mintával együtt. Minden mikrolemez mélyedéshez a vizsgálandó vegyületet 100 ul-es végtérfogatra felhígítottuk és mindegyik mintához 25 μΐ 1 mólos nátrium-citrát puffért (pH = 4,5) és 25 μΐ enzimet (1 ηιμ) adtunk 10 mmolos nátrium-citrát oldatban (pH = 4,5). Az anyagot összekevertük és szobahőmérsékleten 10 percig inkubáltuk. Ezután 50 μΐ 100 mmolos szubsztrátot (4-nitro-fenil-N-acetil^glükózamidin, Sigma # N-91 376) adunk hozzá és az elegyet 37 'C-on 30 percig inkubáljuk. A reakciót ezután

100 μΐ 2%-os nátrium-karbonát oldat hozzáadásával lefojtottuk és a 4-nitrofenil felszabadulás következtében fellépő sárga színt egy Elisa kiértékelő műszeren 405 nm-nél értékeltük. Az előzetes screen-nel kapott eredményeket értékeltük, és ahol inhibició történt, a vizsgálatot megismételtük néhány koncentrációnál, szűkebb tartományban, az IC₅₀ érték pontosabb meghatározása céljából. Amikor ezen a módon az [1S(1 α,6β,7α,8 β,83β)]-6-3ΰ6ΐ3π^ο-ο^1^Γο-1,7,8-indolizin-triolt vizsgáltuk, humán placenta és disznó placenta eredetű hexózaminidáz esetében a gátlásra vonatkozó IC50 érték 0,1 μg/ml volt.

A hexózaminidáz hatás gátlását szolgáló kezelés emlősök, így emberek esetében, oly módon történik, hogy valamely találmány szerinti vegyületet a betegnek hatásos mennyiségben beadunk. A hatásos dózis és dózistartomány gondos kiválasztása a szakember feladata, ehhez figyelembe kell venni a beteg korát, testtömegét, általános állapotát, a konkrét betegség komolyságát és milyenségét. Az általánosan alkalmazott dózistartomány 1-1,104 SlU/testtömeg kg/nap. Természetesen szükség esetén a nagyobb dózisok alkalmazása is megengedhető.

A kezelés céljára való felhasználásnál a találmány szerinti vegyületeket valamilyen gyógyászatilag alkalmazható hordozóanyaggal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakíthatjuk. A készítményben a találmány szerinti vegyület vagy gyógyászatilag alkalmazható sója körülbelül 5 t% - körülbelül 90 t% mennyiségben van jelen a hordozó és/vagy segédanyagok mellett. A „gyógyászatilag alkalmazható hordozóanyag” kifejezés az irodalomban ismert, nem-toxikus és nem-érzékenyítő anyagokat jelent. A gyógyszerkészítményeket ismert módon állíthatjuk elő, ezek tabletták, kapszulák, elixírek, szirupok, emulziók, diszperziók, nedvesedő porok, injekció készítésére alkalmas oldatok lehetnek. Ismert gyógyszerkészítmény előállítási eljárásokat és gyógyászatilag alkalmazható hordozó- és/vagy segédanyagokat ismertet a következő irodalom: Remington’s Pharmaceutical Sciences, Mack Publishing Company, Easton, Pennsylvania.

Az alább következő példák a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek és kiindulási anyagok előállítását szemléltetik anélkül, hogy igényünket ezekre a példákra korlátoznánk.

1A példa

1,89 g castanospermint adunk 10 ml piridin kevert oldatához, lehűtjük 0 °C-ra jégfürdőn. Ezután 3,0 g benzoil-kloridot adunk az elegyhez cseppenként és a kapott szuszpenziót 0,4 C-on tartjuk 2 napon keresztül. 10 ml vizet adunk hozzá és az elegyet vákuumban szárazra pároljuk. A kapott maradékot 100 ml 1:1 arányú víz:etil-acetát elegyben feloldjuk és a fázisokat elválasztjuk. A vizes fázist 100 ml etil-acetáttal extraháljuk. A szerves extraktumokat egyesítjük és koncentráljuk, ily módon egy szirupot kapunk, amely két fő komponens keveréke, vékonyrétegkromatográfiával vizsgálva (eluens 1:1 arányú etil-acetát/hexán elegy, szilikagél Rf = 0,42 és Rf = 0,11). Az elegyet prepara3

HU 212 579 Β tív nagynyomású folyadékkromatográfiával elválasztjuk (szilikagél, eluens 1:1 arányú etil-acetát/hexán elegy). Ilyen módon 1,9 g (48%) [1S(la,6p,7o:,83,8a3)]-oktahidro-l,6,7,8-indolizin-tetrol -6,7-dibenzoátot kapunk száraz hab formájában, mely a polárosabb vegyület, és amelynek olvadáspontja kb. 78-81 ’C.

NMR (DMSO-dj/D₂O) δ 3,0-3,4 (m, 2H), 3,9 (t, 1H),

4,2 (m, 1H, C,-tf), 5,15 (m, 1H, Cg-H), 5,3 (t, 1H,

C-j-H), 7,4-8,0 (m, 10H, aril).

MS (FAB-Xe) 398 (MH⁺), 380 (MH⁺-H₂O), 276 (MH⁺-PhCO₂H).

A kevésbé poláros komponenseket (Rf = 0,42) száraz hab formájában izoláljuk, amelynek olvadáspontja kb. 75-78 ’C. Ez a termék [lS-(la,6P,7a,83,8ap)]-oktahidro-1,6,7,8-indolizin-tetrol-6,7,8-tribenzoát.

IB példa g castanospermint adunk 250 ml piridinhez és az elegyet 0 ’C hűtjük, eközben 27,9 g benzoil-kloridot adunk hozzá cseppenként. A beadagolás befejeztével az elegyet szobahőmérsékleten 4 óra hosszat keverjük, majd újra lehűtjük 0 ’C-ra. További 27,9 g benzoil-kloridot adunk hozzá és az elegyet szobahőmérsékleten 6 napig keverjük. 20 ml vízzel való meghígítás után az elegyet szárazra pároljuk vákuumban egy szirupos aranyszínű maradékig, amelyet erőteljesen összekeverünk 100 ml 3n sósavval és 400 ml metilén-kloriddal. A fehér amorf szilárd anyagot azonosítva, ez [1S(la,6p,7a,8P,8a3)]-oktahidro-l,6,7,8-indolizin-tertol6.7- dibenzoát-hidroklorid. Az anyagot szűréssel elkülönítjük és megszárítjuk, a kapott szilárd anyag olvadáspontja 229-231 ’C.

2. példa g [lS-(la,6p,7a,8P,8aP)]-oktahidro-l,6,7,8-indolizin-tetrol-6,7-dibenzoát-hidroklorid, 100 ml 1,2-dimetoxi-etán, 22 ml 2-metoxi-propén és 0,22 g 4-toluolszulfonsav monohidrát keverékét keverés közben 1 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt, miközben egy tiszta oldatot kapunk. A reakcióelegyet 25 ’C-ra lehűtjük és 30 ml telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát oldattal és 60 ml vízzel meghígítjuk. Ezt az oldatot ezután kétszer extraháljuk metilén-kloriddal és az egyesített szerves extraktumokat magnézium-szulfát fölött szárítjuk, az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, ekkor egy világoszöld habot kapunk. Ezt az anyagot pentánból átkristályosítva [1δ-(1α,6β,7α,8β,83β)]1.8- O-izopropilidén-oktahidro-1,6,7,8-indolizin-tetrol6,7-dibenzoátot kapunk fehér kristályos anyag formájában, melynek olvadáspontja kb. 132-133 'C (78,6% termelés).

11,07 g (25,3 mmol) [15-(1α,6β,7α,8β,83β)]-1,8O-izopropilidén-oktahidro-l,6,7,8-indolizin-tetrol-6,7dibenzoátot 150 ml metanolhoz adunk és szobahőmérsékleten keverjük. A kapott iszapos anyaghoz 25 csepp nátrium-metoxidot adunk (25%-os metanolos oldat) és az elegyet nitrogén atmoszférában 20 óra hosszat keverjük. A metanolos oldatot egy gumis szirupig bepároljuk, ezt gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk (szilikagél, eluens 8/2 etil-acetát/metanol). Ilyen módon 5,23 g (90%) [1δ-(1α,6β,7α,8β,83β)]-Ι,8-0-ίζοpropilidén-oktahidro-1,6,7,8-indolizin-tetrolt kapunk száraz habos szilárd anyag formájában.

Ή NMR (CDClj) δ 1,39 (s, 3H), 1,41 (s, 3H), 1,9 (m,

1H), 2,25 (m, 1H), 2,8 (m, 2H), 3,0 (m, 2H), 3,25 (dd, 1H), 3,5 (dd, 1H), 3,65 (t, 1H), 3,8 (m, 1H), 4,5 (t, 1H).

MS (CI-CH₄) 230 (MH⁺).

3. példa

11,0 g (48 mmol) [lS-(la,6p,7a,8p,8aP)]-l,8-Oizopropilidén-oktahidro-l,6,7,8-indolizin-tetrol 300 ml metilén-kloridban készült oldatához, amely 10,2 g (100 mmol) trietil-amint és 0,3 g N,N-dimetil-amino-piridint tartalmaz, cseppenként 17 g (100 mmol) benzilklór-formiátot adunk. 1 óra hosszat tartó keverés után 50 ml vizet adunk az elegyhez és a fázisokat elkülönítjük. A szerves fázist 300 ml telített nátrium-hidrogénkarbonát oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és szirupos maradékig bepároljuk. A maradékot gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk (eluens 1:1 arányú etil-acetát/hexán elegy), így megkapjuk a kevésbé poláros komponenst, az olajos 1,8-O-izopropilidén-6,7-di-O-(benziloxi-karbonil)-castanospermint (3,8 g, 16%). A polárosabb komponense, amely [1S(1 α,6β,7α,8β,83β)]-1,8-O-izopropilidén-oktahidro-1,6,

7,8-indolizin-tetrol-6-(benzil-karbonát) (12,2 g, 70%) sűrű olaj formájában izoláljuk.

>H NMR (CDClj) δ 1,4 (2s, 2 x 3H), 1,9 (m, 1H), 2,2 (m, 1H), 2,8-2,9 (m, 2H), 3,0 (m, 2H), 3,4 (dd, 1H),

3,7 (m, 2H), 4,5 (m, 1H), 4,8 (m, 1H), 5,2 (s, 2H),

7,3-7,4 (m, 5H).

MS (CI-CH4) 364 (MH⁺), 346 (MH⁺-H₂0).

4. példa

1,45 g (4 mmol) [18-(1α,6β,7α,8β,8ηβ))-1,8-Οizopropilidén-oktahidro-1,6,7,8-indolizin-tetrol-6-(benzil-karbonát) 50 ml metilén-kloridban készült oldatához 0,6 g (6 mmol) trietil-amint, 100 mg, N,N-dimetilamino-piridint és 1,27 g 4-bróm-benzoil-kloridot (5,8 mmol) adunk, és az elegyet szobahőmérsékleten 18 óra hosszat keverjük. 20 ml víz beadása után a fázisokat összekeverjük és elkülönítjük. A szerves fázist 20 ml telített nátrium-klorid oldattal és 20 ml nátrium-hidrogénkarbonát oldattal mossuk, s végül magnézium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószert a szerves fázisról elpárologtatva egy szirupos maradékot kapunk, amelyet 40 ml éterben feloldunk. Lehűtés és lassú bepárlás után

1,83 g (84%) [15-(1α,6β,7α,8β,83β)]-1,8-Ο-ΐζορΓορίlidén-oktahidro-1,6,7,8-indolizin-tetrol-6-(benzil-karbamát)-7-(4-bróm-benzoát)-ot kapunk, amely színtelen tűk formájában kristályosodik és olvadáspontja 139141 ’C.

IR (KBr) 1744 cm¹ (C=);

>H NMR (CDClj) δ 1,25 (s, 3H), 1,35 (s, 3H), 1,8-2,3 (m, 2H), 2,8-3,4 (m, 5H), 3,9 (t, 1H), 4,55 (m, 1H),

5,05 (s, 2H), 5,1 (m, 1H, H₆), 5,3 (t, 1H, H₇),

7,1-7,4 (m, 5H), 7,55 (d, 2H), 7,9 (d, 2H).

MS (CI-CH4) 546 (MH⁺), 488 (MH+CHjCOCHj).

HU 212 579 B

5. példa

2,2 g (4,03 mmol) [18-(1α,6β,7α,8β,83β)]-1,8-Οizopropilidén-oktahidro-1,6,7,8-indolizin-tetrol-6-(benz il-karbonát)-7-(4-bróm-benzoát) 20 ml metanolban készült kevert szuszpenziójához 10 ml telített metanolos száraz hidrogén-klorid oldatot adunk és az elegyet szobahőmérsékleten tartjuk 2 óra hosszat. Az oldószert száraz nitrogéngázzal elpárologtatjuk és a kapott maradékot 10 ml etil-acetát és 50 ml metilén-klorid elegyében feloldjuk. A szerves fázist kétszer mossuk telített nátrium-hidrogénkarbonát oldattal (20 ml). A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk és lassan bepároljuk, miközben színtelen szilárd anyag kristályosodik ki. Ilyen módon

1,84 g (90% kitermelés) [lS-(la,6P,7a,8P,8aP)]-oktahidro-1,6,7,8-indolizin-tetrol-6-(benzil-karbonát)-7-(4bróm-benzoát) terméket kapunk, amelynek olvadáspontja 181-184 ’C.

IR (KBr) 1744, 1716 cm^-1 (C=O);

Ή NMR (CDClj) 6 1,8-2,4 (m, 5H), 3,2 (m, ÍH), 3,4 (dd, ÍH), 4,0 (m, ÍH), 4,45 (m, ÍH), 5,05 (s, 2H),

5,1-5,2 (m, 2H), 7,1-7,9 (m, 9H, aril).

MS (CI-CH₄) 506 (MH⁺), 488 (MH⁺-H₂O), 354 (MH⁺-PhCH₂-O-COOH).

6. példa

510 mg (1 mmol) [ 1 S-( 1 α,6β,7α,8β,83β)]^ΐίύύάΓοl,6,7,8-indolizin-tetrol-6-(benzil-karbonát)-7-(4-brómbenzoát) 5 ml piridinben készült oldatához cseppenként 1 ml (10,6 mmol) ecetsavanhidrid oldatot adunk és az elegyet keverés közben 3 napig szobahőmérsékleten tartjuk. A kapott elegyet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 100 ml etil-acetátban újra feloldjuk. A szerves oldatot 50 ml telített nátrium-klorid oldattal és 50 ml telített nátrium-hidrogénkarbonát oldattal mossuk, végül magnézium-szulfát felett szárítjuk. Az oldószer elpárologtatása után sárgás olajat kapunk, amely 500 mg (85%) [ 1S(1 ct,63,7a,83,8a3)]-oktahidro-1,6,7,8-indolizin-tetrol-1,8diacetát-6-(benzil-karbonát)-7-(4-bróm-benzoát), amelyet vékonyrétegkromatográfiával tisztítunk (Rf = 0,33 szilikagéles vékonyrétegkromatográfia, eluens 1:2 arányú etil-acetát/hexán elegy).

IR (KBr) 1754 cm¹ (C=O);

Ή NMR (CDClj) δ 1,85 (s, 3H), 1,90 (m, ÍH), 2,05 (s,

3H), 2,2-2,5 (m, 4H), 3,25 (dd, ÍH), 5,05 (s, 2H),

5,1 (m, ÍH), 5,25-5,50 (m, 3H), 7,1-7,3 (m, 5H),

7,5-7,6 (d, 2H), 7,8 (d, 2H).

MS (CI-CH₄) 590 (MH⁺), 530 (MH⁺-CH₃-CO₂H).

7. példa

2,8 g (4,75 mmol) [lS-(la,6p,7a,8p,8aP)]-oktahidro-1,6,7,8-indolizin-tetrol-1,8-diacetát-6-(benzil-karbonát)-7-(4-bróm-benzoát) 25 ml metanolban készült oldatához, amely 25 ml ciklohexánt is tartalmaz, 300 mg 10%-os csontszenes palládium katalizátort és 2 ml etanolt adunk. A kapott elegyet keverjük és visszafolyató hűtő alatt 6 óra hosszat forraljuk. Lehűtés után az oldatot celiten átszűrjük és a szűrletet szárazra pároljuk. A kapott maradékot 200 ml etil-acetátban feloldjuk és kétszer mossuk telített nátrium-hidrogénkarbonát oldattal (50 ml). A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk, ilyen módon 1,62 g (91%) [18-(1α,6β,7α,8β,83β)]-ο^1ύάΓθ1.6.7.8- indolizin-tetrol-1,8-diacetát-7-benzoát vegyületet kapunk olaj formájában.

IR (KBr) 1738 cm¹ (C=O);

Ή NMR (CDC1₃) δ 1,8 (s, 3H), 2,0 (s, 3H), 1,7-2,5 (m,

5H), 3,0-3,4 (m, 2H), 3,9 (m, ÍH), 4,8-5,4 (m, 3H),

7,3-7,6 (m, 3H), 7,9-8,1 (m, 2H).

MS (CI-CH₄) 378 (MH⁺), 360 (MH⁺-H₂O), 318 (MH⁺-CH₃CO₂H).

8. példa

0,80 g (2,1 mmol) [lS-(loc^,7a,83,8ap)]-oktahidro-l,6,7,8-indolizin-tetrol-l,8-diacetát-7-benzoát 30 ml 2:1 arányú metilén-klorid/tetrahidrofurán elegyben készült oldatához, amely 1 ml trietil-amint is tartalmaz, cseppenként 0,5 ml (6,5 mmol) metánszulfonil-kloridot adunk. 30 percig tartó keverés után a reakcióelegyet 30 ml metilén-kloriddal hígítjuk, 100 ml telített nátrium-klorid oldattal, 100 ml nátrium-hidrogénkarbonát oldattal és újra 100 ml telített nátrium-klorid oldattal mossuk. A szerves fázist magnézium-szulfát felett szárítjuk, vákuumban bepároljuk, így 6-metánszulfonátot kapunk olaj formájában. A nyers terméket 25 ml 2-butanonban feloldjuk és 1,0 g (6,67 mmol) nátrium-jodidot adunk hozzá és az elegyet visszafolyató hűtő alatt 4 óra hosszat forraljuk, mely idő alatt az összes metánszulfonát átalakul egy kevéssé poláros anyaggá. Az átalakulást vékonyrétegkromatográfiával követjük (szilikagél, eluens 1:2 arányú etil-acetát/hexán elegy). Az elegyet lehűtjük és szárazra pároljuk. A maradékot 100 ml etil-acetátban feloldjuk, amely 20 ml telített nátrium-kloridot tartalmaz. A szerves fázist egyaránt követően 50 ml 10%-os nátrium-biszulfit oldattal, 50 ml telített nátrium-hidrogénkarbonát oldattal és 50 ml nátrium-klorid oldattal mossuk. Magnéziumszulfát fölött való szárítás után a szerves fázist szárazra párolva 0,79 g (86%) 6-dezoxi-6-jód-származékot kapunk olaj formájában. A nyers jód-származékot 10 ml dimetil-formamidban feloldjuk, amely 0,2 g nátrium-azidot tartalmaz. Az elegyet keverjük és 85-90 ’C-ra melegítjük 6 órán át. Ezt követően az elegyet lehűtjük, 100 ml etilacetáttal meghígítjuk és kétszer 100 ml 50%-os telített nátriumklorid oldattal mossuk. A szerves fázist koncentráljuk és gyors folyadékkromatográfiával tisztítjuk, ilyen módon 0,49 g (75%) [18-(1α,6β,7α,8β,83β)]-6-3ζίόοoktahidro-l,7,8-indolizin-tetrol-l,8-diacetát-7-benzoát 6β-azido-6-dezoxi-származékot kapunk olaj formájában. IR (KBr) 2106 cm¹ (-N₃), 1740 cm^-1 (C=O);

Ή NMR (CDCI3) δ 1,8 (s, 3H), 2,0 (s, 3H), 1,9-2,4 (m,

5H), 3,0-3,9 (s, 3H), 5,1-5,7 (m, 3H), 7,2-7,6 (m,

3H), 7,8-8,1 (m, 2H).

MS (CI-CH₄) 403 (MH⁺), 360 (MH⁺-HN₃), 343 (MH⁺-CH₃CO₂H).

9. példa

0,49 g [lS-(la,6p,7a^,8aP)]-6-azido-oktahidro1.7.8- indolizi n - triói -1,8-diacetát-7-benzoát metanolban készült oldatához 2 csepp 25%-os metanolos nátriummetoxid oldatot adunk és az elegyet szobahőmérsékleten 18 óra hosszat keverjük. A reakcióelegyet ezután száraz5

HU 212 579 Β ra pároljuk és 10 ml vízben feloldjuk. A vizes oldatot kétszer mossuk 20-20 ml etil-acetáttal és 100 g 10%-os csontszenes palládium katalizátorral keveijük össze. Az elegyet 2,7 atmoszférán 18 óra hosszat hidrogénezzük és szűrjük. A tiszta vizes szűrletet, amely [1S(1 α,6β,7α,8β,83β)]-6-3ηΰηο-ο1α3ΐΰΰΓθ-1,7,8-indolizintriolt tartalmaz, 10 ml acetonnal hígítjuk és 5 csepp ecetsavanhidridet adunk hozzá. 2 napig tartó keverés után szobahőmérsékleten az elegyet szárazra pároljuk vákuumban és a maradékot metanolban újra feloldjuk és gyors folyadékkromatográfiával tisztítva (szilikagél, eluens 3:7 arányú metanol/eúl-acetát elegy) 215 mg (83%) [1S(1 a^,7a^,8a3)]-6-acetamido-oktahidro-1,7,8-indolizin-triolt kapunk színtelen szilárd anyag formájában, melynek olvadáspontja 199-203 ’C (bomlás).

IR (KBr) 3600-3100 cm-' (br, -OH), 1636 cm¹ (C=O);

’H NMR (D₂O) δ 1,6-1,8 (m, 1H), 1,9-2,1 (m, 5H), 2,15-2,4 (m, 2H), 3,0-3,15 (m, 2H), 3,4 (t, J₆₇ = 10 Hz, 1H, H₇), 3,65 (t, J_7g = 9 Hz, 1H, H₈), 3,85 (m, 1H, H₆), 4,4 (m.lH.H,).

MS (CI-CH₄) 231 (MH⁺), 213 (MH⁺-H₂0). A kapott vegyület (Ic) képletű.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek - ahol R jelentése 1-6 szénatomos alkanoilcsoport - valamilyen gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy az (Ib) képletű vegyületet acilezőszerként valamely R-X általános képletű savhalogeniddel vagy R₂O általános képletű savanhidriddel reagáltatjuk, ahol R jelentése a tárgyi körben megadott, és kívánt esetben a kapott vegyületet savaddíciós sóvá alakítjuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás [1S(1 α,6β,7α,8β,83β)]-6-3οεΐ3ΠΗ0ο-ο1θ3ΐιϊάΓθ-1,7,8-indolizin-triol előállítására, azzal jellemezve, hogy [1S(1α,6β,7α,8β,83β)]-6-3ΐηΐηο-οΙα3ΐιί0Γθ-1,7,8-ίη0ο1ϊζϊηtriolt ecetsavanhidriddel reagáltatunk víz jelenlétében.
3. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületet ahol R jelentése az 1. igénypontban megadott - a gyógyszeriparban szokásos hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.