HU212272B

HU212272B - Process to prepare 4,13-dioxabicyclo(8.2.1)-tridecenon derivatives and pharmaceutical compositions containing them

Info

Publication number: HU212272B
Application number: HU9204076A
Authority: HU
Inventors: Christian Eeckhout; Dagmar Hoeltje; Ulf Preuschoff
Original assignee: Kali Chemie Pharma Gmbh
Priority date: 1992-01-07
Filing date: 1992-12-21
Publication date: 1996-04-29
Also published as: LV10458A; KR100273937B1; ATE155478T1; ZA9339B; DE59208710D1; LV10458B; UA29393C2; US5418224A; NO179586B; HUT66234A; CA2086811C; ES2104808T3; CN1033646C; NO930029L; HU210216A9; TW238308B; GR3024859T3; EP0550895A1; EP0550895B1; FI930051A

Description

A találmány új, motilin-agonista N-metil-N-izopropil-szubsztituált [2R,3R(2R’,3R’),6R,7S,8S,9R,10R]3-(2’,3’-dihidroxipent-2’-il)-7-[(2,6-didezoxi-3-Cmetil-0-metil-alfa-L-ribo-hexpiranozil)-oxi]-9-[(3,4,6tridezoxi-3-amino-béta-D-xilo-hexopiranozil)-oxi]2,6,8,10,12-pentametil-4,13-dioxabiciklo[8.2.1 Jtridec12-én-5-on vegyület és savaddíciós sói, valamint a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására vonatkozik. A találmány szerint előállított új vegyületek az Erythromycin A gyűrűszűkített Ndezmetil-N-izopropil származékai.

Ismeretes, hogy az Erythromycin A az antibiotikus hatás mellett antibiotikumok számára nem kívánatos gasztrointesztinális mellékhatásokkal is rendelkezik, többek között erősen növeli a gyomor-bél rendszer összehúzódási aktivitását gyomor-bél görcsöt, hányást, hasmenést okozva.

Számos kísérletet tettek az Erythromycin A oly módon történő átalakítására, hogy a kapott vegyület antibiotikus hatással gyakorlatilag ne rendelkezzék, azonban a gasztrointesztinális traktus mozgását befolyásoló hatást mutasson. A 0 349 100 A2 EP szabadalmi leírás egy gyógyszerészeti összefoglalót ismertet, amelyben egy gyűrűszűkített Erythromycin A származék vagy ennek kvaterner sója mint gasztroprokinetikus hatóanyag szerepel és amely a gyomor motilitását kolinerg mechanizmuson keresztül erősíti.

Jelen találmány kidolgozása során azt a feladatot tűztük ki, hogy olyan új gyűrűszűkített Erythromycin A származékokat állítsunk elő, amelyek antibiotikus hatással nem rendelkeznek, azonban a gasztrointesztinális motilitásra kedvező hatást mutatnak.

Azt találtuk, hogy az új gyűrűszűkítéses N-dezmetil-N-izopropil Erythromycin A származékok szelektív motilin-agonista tulajdonsággal rendelkeznek és gasztrointesztinális traktus motilitását kívánt módon stimulálják, valamint az alsó Oesophagus Sphincter tónusát erősítő hatást mutatnak. A találmány szerint előállított új vegyületek a hatásprofil alapján a gasztrointesztinális traktus motilitás zavarainak kezelésére alkalmasak és kiváló összeférhetőségükkel tűnnek ki.

Ennek megfelelően jelen találmány tárgya eljárás az új (I) képletű [2R,3R(2R’,3R’),6R,7S,8S,9R,10R]3-(2’,3’-dihidroxipent-2’-il)-7-((2,6-didezoxi-3-C-metil3-O-metil-alfa-L-ribo-hexopiranozil)-oxi]-9-[(3,4,6tridezoxi-3-amino-béta-D-xilo-hexopiranozil)-oxi]2,6,8,10,12-pentametil-4,13-dioxabiciklo[8.2.1 ]tridec12-én-5-on származék és gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sói előállítására.

Az (I) képletű vegyületet a találmány szerint oly módon állítjuk elő, hogy a (II) képletű [2R,3R(2R’,3R’),6R,7S,8S,9R,I0R]-3-(2’,3’-dihidroxipent-2’-il)-7-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-0-metil-alfaL-ribo-hexopiranozil)-oxi]-9-[(3,4,6-tridezoxi-3-aminobéta-D-xilo-hexopiranozil)-oxi]-2,6,8,10,12-pentametil4,13-dioxabiciklo[8.2.1 jtridec-12-én-5-on származékot izopropilcsoport bevitelére alkalmas vegyülettel reagáltatjuk vagy reduktív izopropilezésnek vetjük alá, és kívánt estben a kapott (I) képletű vegyületet gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sójává alakítjuk vagy a savaddíciós sóból a szabad (I) képletű vegyületet képezzük.

Az izopropilcsoport bevitele céljából a (Π) képletű vegyületet önmagában ismert módon alkilezzük. Az alkilezést előnyösen önmagában ismert reduktív alkilezés formájában valósítjuk meg, amikor is a (Π) képletű vegyületet acetonnal redukáló körülmények között alkilezzük. A (II) képletű vegyületet acetonnal egy redukálószer jelenlétében, például bórhidrid vegyület, mint nátriumcianoborohidrid, nátriumtriacetoxiborohidrid vagy nátriumbórhidrid reagáltathatjuk. Kívánt esetben az alkilezést egy izopropilhalogenid, különösen izopropiljodid vagy izopropilszulfát vagy egy izopropilszulfonsavészter alkalmazásával végezhetjük. Célszerűen az alkilezést az alábbi reakciókörülmények között inért szerves oldószerben végezhetjük. A reduktív alkilezésnél például oldószerként a feleslegben alkalmazott aceton szolgálhat. Továbbá alkalmazható oldószerként ciklikus éter is, mint tetrahidrofurán vagy dioxán, aromás szénhidrogén, mint toluol és kis szénatomszámú alkohol is. Az alkilezés során a reakcióhőmérséklet szobahőfok és az oldószer forráspontja közötti hőmérséklet. Az izopropil-származékkal történő alkilezés esetében, például izopropilhalogeniddel, mint izopropiljodiddal végzett alkilezésnél a reakciót célszerűen egy bázis, mint például alkálifém-karbonát vagy egy tere. szerves amin jelenlétében végezzük.

Az (I) képletű vegyületet a reakcióelegyből önmagában ismert módon izolálhatjuk és tisztíthatjuk. A savaddíciós sót szokásos módon alakíthatjuk szabad bázissá és ezt kívánt esetben ugyancsak ismert módon alakíthatjuk farmakológiailag összeférhető savaddíciós sóvá. A hidrolízis során a mellékreakciók elkerülése végett célszerűen a sóhoz csak ekvivalens mennyiségű savat alkalmazunk.

Farmakológiailag alkalmazható savaddíciós sókként alkalmasak például az (I) képletű vegyület szervetlen savakkal, például szénsavval, hal ogénhi drogén savval, különösen klórhidrogénsavval vagy szerves savakkal, például kis szénatomszámú alifás mono- vagy dikarbonsavval, mint maleinsavval, fumársavval, tejsavval, bórsavval vagy ecetsavval képzett sói.

A (II) képletű kiindulási vegyületet az irodalomban ez idáig nem írták le. A (II) képletű vegyület farmakológiailag aktív vegyületek, például az (I) képletű vegyület előállításánál felhasználható értékes közbenső termék.

A (II) képletű vegyület önmagában ismert módon állítható elő a (III) képletű Erythromycin A-ból kiindulva. Az Erythromycin A-t önmagában ismert módon - például a DEOS 2 154 032. közzétételi iratban ismertetett eljárás szerint - mono- vagy didemetilezhetjük halogénnel, előnyösen jóddal egy inért oldószerben egy bázis jelenlétében reagáltatva. Bázisként használható például alkálifémhidroxid, alkálifémkarbonát és gyenge karbonsav alkálifém sója, mint például alkálifém-acetát vagy -propionát. Előnyösen 1-5 ekvivalens halogént alkalmazunk a demetilezett Erythromycin mennyiségére vonatkoztatva. Előnyösen a bázis mennyiségét úgy választjuk meg, hogy a pH 5-9 legyen a hidrolízis vagy alkoholízis mellékreakcióit el2

HU 212 272 Β kerülendő. Oldószerként alkalmas a metanol, ciklikus éter, mint dioxán vagy tetrahidrofurán, dimetilformamid vagy a nevezett oldószerek vizes keveréke. A demetilezés célszerűen szobahőfok és 50 ‘C közötti hőmérséklet. A reakció kivitelezhető fénnyel történő megvilágítás alkalmazásával, például 290 nm-es hullámhosszúságú kisnyomású higanylámpát alkalmazva kvarc vagy hőálló üveg (például Pyrex) szűrővel. A reakció mono- vagy didemetilezett terméket eredményez az alkalmazott halogén mennyiségétől függően. Egy ekvivalens mennyiségben alkalmazva a halogént elsősorban monodemetilezett terméket kapunk és két vagy több ekvivalensnyi halogént alkalmazva főleg didemetilezett terméket nyerünk. Kívánt esetben a didemetilezett termék előállításához is már monodemetilezett termékből indulhatunk ki.

A mono- vagy didemetilezett Erythromycin A-t, önmagában ismert módon enyhén savas körülmények között a megfelelő, (IV) általános képletű mono- vagy didemetilezett 8,9-anhidroerythromycin A-6,9-hemiketállá alakíthatjuk, ahol R¹ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport. A hemiketál kötés például ecetsavas vagy hígított ásványi savas kezeléssel, szobahőfok és kb. 50 ’C közötti hőmérsékleten jön létre.

Az R¹ helyén metilcsoportot tartalmazó (IV) képletű vegyület intramolekuláris transzlaktonizációval, az Erythromycin-váz 14-tagú laktongyűrűjének 12-tagú laktongyűrűvé szűkítésével alakítható a (II) képletű vegyületté. Ehhez a (IV) általános képletű vegyületet önmagában ismert módon egy kis szénatomszámú alkoholban, bázis jelenlétében, például 40 °C és 70 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen a reakcióelegy forrpontján főzzük. Bázisként különösen alkálifém karbonát, de szerves bázis is, mint tercier amin, különösen tercier kis szénatomszámú alkilamin használható. Ennél a gyűrűszűkítésnél a kiralitáscentrum konfigurációja nem változik.

Az új, (I) képletű vegyület és ezek fiziológiásán összeférhető sói érdekes farmakológiai sajátságokkal bírnak, különösen a gasztrointesztinális traktus motilitását stimuláló motilin-agonista sajátsággal. Ezek antibiotikus hatástól mentesek és nagy szelektivitással mutatnak affinitást a Motilin-receptorhoz, miközben a gasztrointesztinális traktusban levő egyéb receptorokhoz, mint adrenalin-, dopamin- vagy szerotonin-receptorokhoz releváns affinitást gyakorlatilag nem mutatnak.

Az elfogyasztott táplálék szabályozott emésztését, azaz hogy a gasztrointesztinális traktus szabályozott kontrakcióképessége nem csak közvetlenül a táplálékfelvétel után, hanem üres gasztrointesztinális traktus esetében is fennáll, egészséges állapotban a gasztrointesztinális traktus hormonjai és az autonóm idegrendszer együttműködése biztosítja. A Motilin egy ismert gasztrointesztinális peptid hormon, ami a gasztrointesztinális traktus motilitását stimulálja és egy koordinált motilitást indukál a teljes gasztrointesztinális traktusban úgy éhgyomorra, mint a táplálék felvétel után.

Az (I) képletű vegyület motilin-szerű fiziológiás hatást mutat, melyben a Motilin-receptorra agonistaként hat. így az (I) képletű vegyület kifejezetten stimuláló hatást mutat a gyomor-bél rendszerben és a nyelőcső záróizom alsó részén. Hatására különösen a gyomorkiürülés felgyorsul és az Oesophagus Sphincter nyugalmi tónusát hosszantartóan megnöveli. Ezen anyag motilin-szerű hatásprofilja következtében alkalmas olyan betegségek kezelésére, melyek a gasztrointesztinális traktus motilitás-zavaraival és/vagy az ételpépnek a gyomorból a nyelőcsőbe való visszaáramlásával kapcsolatosak. így alkalmazható különböző eredetű gyomorparesis esetében, a gyomorürülés és a gasztrooesophagealis visszaáramlás zavarainál, emésztési zavaroknál, a vastagbél anomáliáinál, mint például a vastagbél túlérzékenysége esetében (irritable Bowel syndrom, IBS) és posztoperatív motilitás-zavaroknál (Ileus).

Az (I) képletű vegyület gasztrointesztinális hatását farmakológiai standard teszt módszerekkel vizsgáltuk.

A teszt módszerek leírása

1. A tesztvegyület Motilin-receptoron történő kötőképességének meghatározása Az (I) képletű vegyület Motilin-receptoron mutatott affinitását házinyúl antrumból készített megfelelő szövethomogenizátum egy frakcióján mértük. Meghatároztuk a tesztanyag által a Motilin-receptor kötésből kiszorított radioaktívan jelzett jódozott Motilint.

A receptor-kötődés tanulmányozását Borman et al. módszerének módosított változata szerint végeztük [Regulatory Peptides 15 (1986), 143-153]. A ¹²⁵jóddal jelzett Motilint ismert módszerrel, például Bloom et al. eljárásával analóg módon, a Motilinnak laktoperoxidaz alkalmazása mellett végzett enzimatikus jódozásával állítottuk elő.

A teszthez alkalmazott házinyúl antrumból származó szövethomogenizátum frakció nyerése végett az antrumot a nyálkahártyától megszabadítottuk és 10szeres térfogatú hideg homogenizáló puffer oldatban (50 mM tris-HCl-puffer, 250 mM sucróz, 25 mM KC1, 10 mM Mg₂Cl₂, pH 7,4) inhibitort adva hozzá (1 mM jódacetamid, 1 μΜ Pepstatin, 1 mM metilszulfonilfluorid, 0,1 g/1 tripsininhibitor, 0,25 g/1 Bactracin) homogenizátorral 15 másodpercig 1500/perc fordulattal homogenizáltuk. A homogenizátumot 15 perc hosszan 1000 g-vel centrifugáltuk és a kapott maradékot négyszer a homogenizáló puffer oldattal mostuk és végül 0,9%-os konyhasó oldatban (az Antrum 5-szörös tömegének megfelelő térfogatban) reszuszpendáltuk. Az így kapott szövetfrakciót, amelyet mint „nyers membránkészítmény” jelölünk, használjuk a teszthez.

A kötődés vizsgálatához 200 μΐ nyers membránfrakciót (0,5-1 mg protein) 400 μΐ pufferoldat A-ban (50 mM tris-HCl-puffer, 1,5% BSA, 10 mM MgCl₂, pH 8,0) 100 μΐ pufferoldat B-vel (10 mM tris-HCl-puffer, 1% BSA, pH 8) hígított jódozott Motilinnel (végkoncentráció 50 mM) 30 ’C-on 60 percig homogenizáltuk. A reakciót 3,2 ml hideg pufferoldat B hozzácsöpögtetésével állítottuk le és a kötött és a nemkötött Motilint centrifugálással (15 perc, 1000 g) választottuk el egymástól. A centrifugálás után pelletként kapott maradékot pufferoldat B-vel mostuk és egy gamma3

HU 212 272 Β számlálóban analizáltuk. A kötődés tanulmányozását az inkubációs oldatba növekvő mennyiségben adagolt tesztvegyülettel végeztük. Tesztoldatként vizes oldatot alkalmaztunk, amelyet óOxlO^-4 mólos hígításé vizes oldat besűrítésével állítottunk elő. A vízben nehezen oldódó tesztanyagot 60%-os etanolban oldottuk, majd ezt hígítottuk a fentiek szerint vízzel, miközben a tesztvizsgálatra alkalmazott oldat etanol-tartalma 1,6%-nál magasabb nem lehet. A mérésből kapott adatból a tesztvegyület IC^ értékét határoztuk meg, amely egy olyan koncentráció, amelyik 50%-ban blokkolja a jódozott Motilin specifikus kötődését a Motilin receptoron. Ebből a megfelelő pIC^ értéket számítottuk. Ezzel a módszerrel például az 1. példa szerinti anyagra 8,32-es értéket kaptunk.

2. A vegyület gyomorkiürülési sebességet befolyásoló képességének in vivő meghatározása

A gyomorkiürülés sebességének meghatározását Beagle-kutyán végeztük, melyet a kísérlet előtt operatíve egy Oesophagus sipollyal láttunk el és egy duodenális kanült vezettünk be. 15 perccel a tesztanyag duodenális alkalmazása után az üres gyomrú, ébren levő kutyának 285 g félig szilárd kalorikus ételt adtunk be az Oesophagus sipolyon keresztül. A gyomorból eltávozó tartalmat a duodenális kanülön keresztül 15 percen keresztül felfogtuk, és így számítottuk azt az időt, ami alatt az eredeti gyomortartalom 50%-a eltávozott. Ezt az időt, mint a gyomorkiürülésre jellemző értéket adtuk meg. Ez a tesztkísérlet mutatta, hogy az 1. példa szerinti képletű vegyület jelentősen stimulálja a gyomorkiürülést 0,46 μΜόΙ/kg dózisban. Az az idő, mialatt a gyomortartalom 50%-a eltávozott 46 perc volt egy kontrol csoportnál és 27 perc azoknál az állatoknál, melyek tesztanyagot kaptak.

3. A vegyületek Oesephagus Sphincter nyugalmi tónusát befolyásoló hatásának in vivő meghatározása Ezt a meghatározást szoktatott, ébren levő, étien

Beagle-kutyákon végeztük, melyeket a kísérlet előtt Oesephagus sipollyal és duodenális kanüllel láttuk el. Az Oesephagus Sphincter alsó részében a nyomást egy perfundált, oldalsó nyílással ellátott katéterrendszerrel mértük, amit nyomásmérővel és rekorderrel kapcsoltunk össze. A katétert az Oesophagus sipolyon keresztül a gyomorba vezettük és manuálisan lassan visszahúztuk (áthúzásos manometria). Az oldalsó nyílással ellátott katéter áthaladásakor az Oesophagus Spincter alsó szakaszának nagynyomású szakaszán egy csúcsot regisztráltunk. Ebből a csúcsból határoztuk meg a nyomást Hgmm-ben.

Ily módon mindenekelőtt az Oesephagus Spincter bazális nyomását határoztuk meg, mint kontrolértéket. Ezután intraduodenálisan alkalmaztuk a tesztvegyületet és 15 perc múlva az Oesophagus Sphincter alsó részében 2 perces időközönként 46 percen át meghatároztuk a nyomást. A nyomásnövekedést az előzőleg meghatározott bazális nyomással összehasonlítva számítottuk.

Ebben a vizsgálatban az Oesophagus Sphincter bazális nyomása 0,251 μΜόΙ 1. példa szerinti tesztvegyületet alkalmazva megduplázódott. Ez a hatás a tesztvizsgálat 45 perces teljes tartalma alatt tartott.

A gasztrointesztinális traktusban mutatkozó hatásának következtében az I képletű vegyület a gasztroenterológiában gyógyszerként alkalmazhatók, nagyobb emlősöknél, különösen embernél a gasztrointesztinális traktus motilitás-zavarainak megelőzésére, illetve kezelésére.

Az alkalmazandó dózis egyedileg különbözőek és változnak természetesen a kezelendő állapottól és az alkalmazási formától függően. Például a parenterális használatra készített készítményekben általában kevesebb a hatóanyag, mint az orális készítményekben. Általában nagyobb emlős állatoknál, különösen embernél dózisonként 5-200 mg hatóanyagtartalmat alkalmazunk.

Az I képletű vegyületet, mint hatóanyagot szokásos gyógyszerészeti segédanyagokkal galenikus formára hozzuk, mint például tabletta, kapszula, kúp vagy oldat. Ezeket a galenikus készítményeket szokásos módon állítjuk elő szilárd vivőanyag alkalmazásával, mint például tejcukor, keményítő vagy talkum, illetve folyékony hígítóanyag, mint például víz, kenőolaj vagy paraginok és gyógyszerészetileg szokásos segédanyagok felhasználásával, például oldódásnövelő vagy konzerválószer felhasználásával.

Az alábbi példák közelebbről mutatják be a találmányt, az oltalmi kör szűkítése nélkül.

J. példa

12R,3R(2R’,3R '),6R, 7S.8S.9R, )0R]-3-(2 '.3 ’-Dihidroxipent-2'-il)-7-l(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-0-metil-alfa-L-ribo-hexopiranozil)-oxi}-9-[( 3,4,6-tridezoxi-3-(N-metil-N-izopropil-amino)-béta-D-xilohexopiranozil)-oxi]-2,6,8, ]0J2-pentametil-4J3dioxabiciklo[8.2.1 ]tridec-J2-én-5-on

A) N-Dezmetilerythromycin A előállítása g Erythromycin A-t (27,2 mmól) és 11,2 g nátriumacetátot (136,2 mmól) 200 ml 8 : 2 arányú metanol/víz oldószerelegyben oldottuk. Az oldatot 47 ’C-ra melegítettük. Ezután 6,9 g jódot (136,2 mmól) adtunk hozzá. A pH-t hígított, vizes nátriumhidroxid oldat hozzáadásával 8-9 közé állítottuk. A reakcióelegy feldolgozásaként 3 óra után 1 1 víz és 20 ml ammóniumhidroxid oldat elegyére öntöttük. A reakcióelegyet ecetsavetilészterrel extraháltuk. A szerves extraktumot ammóniumhidroxid tartalmú vízzel mostuk, majd besűrítettük. Az oldószer eltávolítását követően visszamaradt nyersterméket 50 : 3 arányú aceton/ammóniumhidroxid oldat elegyéből átkristályosítottuk. Olvadáspont: 143-148 ’C.

B) N-Dezmetil-8,9-anhidroerythromycin-A-6,9-hemiketál előállítása (IV általános képletű vegyület, melyben R^} jelentése metilcsoport) g A) pont szerint kapott terméket 110 ml jégecetben oldottunk és az oldatot 1 órán át szobahőfokon kevertük. Ezután a reakcióelegyet feldolgozandó 400 ml koncentrált ammóniumhidroxid oldatba cse4

HU 212 272 B pegtettük jéghűtés mellett. Az elegyet ecetsavetilészterrel extraháltuk, a szerves fázist vízzel mostuk és az oldatot besűrítettük. Az így kapott maradékot, mint nyersterméket először éterből, majd metanolból átkristályosítottuk. így 14 g tiszta terméket kaptunk, op.: 145 ’C.

C) [2R,3R(2R 3R ’),6R, 7S,8S,9R,10R)-3-(2 ’,3 ’-Dihidroxipent-2’-il)-7-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-Ometil-alfa-L-ribo-hexopiranozil)-oxi]-9-[(3,4,6-tridezoxi-3-metilamino-béta-D-xilo-hexopiranozil)oxi )-2,6,8,10,12-pentametil-4,13-dioxabiciklo[8.2.1 Jtridec-12-én-5-on

9,4 g (14,3 mmól) B) pont szerint előállított terméket 1,9 g (13,4 mmól) káliumkarbonáttal 2,5 órán át metanolban refluxáltuk. A reakcióelegyet feldolgozandó vízzel hígítottuk és ecetsavetilészterrel extraháltuk. Az oldószer eltávolítása után maradt nyersterméket izopropanolból átkristályosítottuk. A kapott 7,1 g tiszta termék olvadáspontja 199-200 ’C, optikai forgatóképessége [alfajt = -31,6’ (c= 1, metanol).

D) A cím szerinti vegyület előállítása g (2,8 mmól) C) pont szerint nyert terméket metanolban oldottunk és a pH-t hígított sósav hozzáadásával

4-re állítottuk be. Az oldathoz 2 g molekulaszitát [kálciumalumíniumszilikát, pórusátmérő 4 Angström (0,4 nm)] fölöslegben vett acetont és 0,4 g (6,4 mmól) nátriumcianobórhidridet adtunk. A reakcióelegyet 12 órán át kevertük. Feldolgozásként a molekulaszitát kiszűrtük, a szűrletet besűrítettük, vizet adtunk hozzá és ecetsavetilészterrel extraháltuk. Az ecetsavetilészter extraktum besűrítése után kapott maradékot, mint nyersterméket Kiesel-gélen oszlopkromatografáltuk (95 : 5 arányú ecetsavetilészter/metanol eluálószer). így 1,4 g cím szerinti terméket nyertünk, melynek op.-ja 130-134 ’C, optikai forgatóképessége [alfa]p = -32,8’ (c = 1, metanol).

2. példa (2R, 3R(2R 3R 6R, 7S, 8S, 9R, 10R)-3-(2 '.3 '-Dihidroxipent-2’-H)-7-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil-alfa-L-ríbo-hexopiranozil)-oxi]-9-[(3,4,6-tridezoxi-3-(N-metil-N-izopropil-amino)-béta-D-xilo-hexopiranozil)-oxi )-2,6,8,10,12-pentametil-4,13-dioxabiciklol8.2.1 Jtridec-12-én-5-on előállítása

A) N-Dezmetilerythromycin-A előállítása g Erythromycin A-t és 4,7 g nátriumacetátot (x 3 H₂O) 200 ml 8 : 2 arányú metanol/víz elegyben oldottunk. Az oldathoz 1,75 g jódot adtunk és a reakcióelegyet ezután szobahőfokon 20 percig egy kvarclámpával megvilágítottuk. Ezután az oldószert lehajtottuk és a maradék reakcióelegyet 140 ml víz és 10 ml ammóniák elegyébe öntöttük. A reakcióelegyet háromszor 20 ml metil-t-butiléterrel extraháltuk. Az éteres extraktumot elválasztottuk és részben lehajtottuk az étert. Ezután hagytuk a reakcióterméket kikristályosodni, majd acetonból átkristályosítottuk. így 2 g N-dezmetilerythromycin A-t kaptunk.

B) Az N-Dezmetil-8,9-anhidroerythromycin-A-6,9hemiketál (a IV általános képletű vegyület, melyben R¹jelentése metil-csoport) előállítása végett az A) pontban kapott terméket az 1. példa B) pontjában leírtak szerint kezeltük. így 2,3 g hemiketált nyertünk, amorf, szilárd anyagként.

C) [2R,3R(2R’,3R’),6R,7S,8S,9R,10R]-3-(2’,3’Dihidroxipent-2’-il)-7-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-Ometil-alfa-L-ribo-hexopiranozil)-oxi]-9-[(3,4,6-tridezoxi-3-metilamino-béta-D-xilo-hexopiranozil)-oxi]2,6,8,10,12-pentametil-4,13-dioxabiciklo[8.2.1 Jtridec 12-én-5-on előállítása végett 2,3 g előzőek során kapott vegyületet az 1. példa C) pontjában leírtak szerint kezeltük. A nyersterméket etilacetátból átkristályosítottuk. így 1,3 g tiszta terméket kaptunk, melynek olvadáspontja 199-202 ’C.

D) 1,3 g előzőekben nyert terméket 26 ml aceton és 0,11 ml ecetsav elegy éhez adtuk. A reakcióelegyhez 0,6 g nátriumtriacetoxibórhidridet adtunk részletekben nitrogén atmoszféra alatt, majd a reakcióelegyet 4 órán át kevertük szobahőfokon. Ezt követően az oldószer kétharmadát lehajtottuk és a maradékot 40 ml etilacetáttal hígítottuk. Erős keverés közben 65 ml telített nátriumhidrogénkarbonát oldatot adtunk hozzá. Az oldat kitisztulása előtt a szerves fázist elválasztottuk és a vizes fázist mégegyszer 20 ml etilacetáttal mostuk. Az egyesített szerves fázisokat 13 ml vízzel mostuk és nátriumszulfáton szárítottuk. Az oldószert lehajtottuk és a maradékot 20 ml toluolban felvettük, majd ismét bepároltuk. Az így kapott nyersterméket alumíniumoxidon (25 g A1₂O₃, aktívanyag II/ΠΙ) etilacetát eluálószerrel szűrve tisztítottuk. Ezután az oldószert lehajtottuk és a maradékot forró etilacetátban oldottuk. Ezt követően n-hexánt adtunk hozzá, míg az elegy megzavarosodott. Hagytuk a terméket hidegen kikristályosodni. A képződött kristályokat csökkentett nyomáson kiszűrtük és n-hexánnal mostuk. így 0,8 g cím szerinti terméket kaptunk, op.: 128-135 ’C.

E) Acetáttá alakítás végett 1 g (1,3 mmól) cím szerinti terméket metanolban oldottunk és az oldatot 0,08 ml (1,3 mmól) jégecettel reagáltattuk. Ezt követően csökkentett nyomáson az oldószert lehajtottuk és a képződött cím szerinti vegyület acetátját szárítottuk. Az olvadáspontja 146-150 ’C, optikai forgatóképesség [<x] d: -30,8° (c = 1, metanol).

3. példa (2R, 3R(2R', 3R ’), 6R, 7S, 8S, 9R, 10R )-3-(2',3 ’-Dihidroxipent-2’-il)-7-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-0-metil-a-L-ribo-hexopiranozil)-oxi]-9-[(3,4,6-tridezoxi-3-(N-metil-N-izopropil-amino)-$-D-xilo-hexopiranozil)-oxi}-2,6,8,)0,12-pentametil-4,13-dioxabiciklo[8.2.) Jtridec-12-én-5-on g [2R,3R(2R’,3R’),6R,7S,8S,9R,10R]-3-(2’,3’dihidroxipent-2’-il)-7-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-Ometil-a-L-ribo-hexopiranozil)-oxi]-9-[(3,4,6-tridezoxi3-metilamino-3-D-xilo-hexopiranozil)-oxi]-2,6,8,10,12pentametil-4,13-dioxabiciklo[ 8.2.1 ]tridec-12-én-5-ont [előállítása az 1. C) példa szerint történik] 12 ml dimetil-formamid és 1,4 ml diizopropil-etil-amin (Hünigbázis) elegyéhez adunk. A reakcióelegyhez 8,3 ml izo5

HU 212 272 Β propil-jodidot csepegtetünk, majd 3 órán át 70 ’C-on keverjük. A reakcióelegyet feldolgozás céljából vákuumban bepároljuk. A maradékot 50 ml etil-acetát és 50 ml víz elegyében felvesszük. Az oldhatatlan maradékot kevés vizes nátrium-hidroxid-oldat hozzáadásával oldatba visszük. A szerves fázist elválasztjuk és a vizes réteget kétszer 20 ml etil-acetáttal mossuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A visszamaradó nyersterméket kovasavgélen végzett kromatografálással és 95 : 5 arányú diklór-metán/metanol eleggyel végrehajtott eluálással többször tisztítjuk. 420 mg cím szerinti vegyületet kapunk, op.: 128-134 ’C, [a]^: -32,8° (c = 1, metanol).

I. példa

Tablettát az alábbi tablettánkénti összetétellel állítottunk elő:

[2R,3R(2R’,3R’),6R,7S,8S,9R,I0R]-3(2',3’-dihidroxipent-2’-il)-7-[(2,6-didezoxi3 -C-metil- 3-O-metil-a-L-ri bo-hexopiranozil)-oxi]-9-[(3,4,6-tridezoxi-3-(N-metil-Nizopropi I -ami no)- β-D-xi io-hexopi ranozí 0oxi]-2,6,8,10,l 2-pentametil-4,13-dioxabiciklo[ 8.2.1 jtridec-12-én-5-on	20 mg
Kukoricakeményítő	60 mg
Tejcukor	135 mg
Zselatin (10%-os oldatként)	6 mg

A hatóanyagot, a kukoricakeményítőt és a tejcukrot a 10%-os zselatin oldattal összekevertük. A kapott pasztát összeaprítottuk és a megfelelő méretű granulátumokat kiszitáltuk, majd 45 ’C-on szárítottuk. A száraz granulátumot egy keverőben a további segédanyagokkal összekevertük.

Talkum 5 mg

Magnézium-sztearát 5 mg

Kukoricakeményítő · 9 mg és ezután 240 mg-os tablettákká préseltük.

Claims

1. Eljárás az (I) képletű [2R,3R(2R’,3R’),6R,7S,8S,9R,10R]-3-(2’,3’-dihidroxipent-2’-il)-2,6,8,10,12-pentametiI-4,13-dioxabiciklo[8.2.1 ]-tridec-12-én-5on-származék és gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sói előállítására, azzal jellemezve, hogy a (Π) képletű [2R,3R(2R’,3R’),6R,7S,8S,9R,10R]-3-(2’,3’-dihidroxipent-2’ -il )-2,6,8,10,12-pentametil-4,13-di-oxabiciklo[8.2.1]-tridec-12-én-5-on-származékot izopropilcsoport bevitelére alkalmas vegyülettel reagáltatjuk vagy reduktív izopropilezésnek vetjük alá, és kívánt esetben az (I) képletű vegyületet gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóvá alakítjuk vagy egy savaddíciós sót szabad (I) képletű vegyületté alakítunk.

2. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) képletű vegyületet vagy gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóját inért gyógyászatilag alkalmas segédanyagokkal és/vagy hordozóanyagokkal összekeverjük és galenikus formára hozzuk.