HU210621B

HU210621B - Process for preparing water soluble salts of 4-amino-2-(4,4-dimethyl- imidazolidin-2-on-1-yl)-pyrimidin-5-carboxylic acid n-methyl-n-(3-trifluoromethyl-phenyl)-amide and pharmaceutical compositions containing them

Info

Publication number: HU210621B
Application number: HU9300459A
Authority: HU
Inventors: Ernold Granzer; Klaus-Dieter Kampe; Michael Leineweber; Manfred Huettinger
Original assignee: Hoechst Ag
Priority date: 1992-02-22
Filing date: 1993-02-19
Publication date: 1995-06-28
Also published as: ZA931183B; NZ264767A; EP0557877A1; DK0557877T3; IL104792A; NO930595D0; FI930718A0; JP3258744B2; ATE158581T1; NZ245937A; NO300892B1; ES2109382T3; GR3025235T3; FI930718A; AU658265B2; CA2089956A1; EP0557877B1; DE59307402D1; HUT63410A; FI105097B

Description

A találmány tárgya eljárás 4-amino-2-(4,4-dimetil-imidazolidin-2-on-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav-(N-metilN-(3-/trifluor-metil/-fenil)-amid] vízben oldódó vagy jól oldódó sói és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására.

Ismert, hogy a 4-amino-2-ureido-pirimidin-5-karbonsav-(N-fenil-amid)-szármázékok felhasználhatók az elhízás és a lipid anyagcserezavarok kezelésére (012 361 számú európai szabadalmi leírás, valamint az ennek megfelelő 4 285 946 számú USA-beli szabadalmi leírás). Ismert továbbá, hogy a fenti vegyületek szerkezetét tekintve egyik speciális csoportja, nevezetesen a megfelelő N-(3-/trifluor-metil/-fenil)-amidszármazékok felhasználhatók a trombózis megelőzésére és kezelésére (206 297 számú európai szabadalmi leírás, valamint az ennek megfelelő 4 705 792 számú USA-beli szabadalmi leírás).

Az ismert vegyületek gyógyszerként történő alkalmazását hátrányosan befolyásolja, hogy vízben és fiziológiailag alkalmazható oldószerben vagy oldószer elegyben, így vizes oldószer elegyekben nehezen oldódnak. Ez a hátrányos tulajdonság elsősorban a 012 361 számú európai szabadalmi leírás szerint előnyős, a lipid anyagcsere zavart kedvezően befolyásoló vegyületeknél, valamint az erős antitrombotikus hatással rendelkező vegyületeknél (206 297 számú európai szabadalmi leírás) figyelhető meg.

Meglepő módon azt találtuk, hogy az (I) képletű 4-amino-2-(4,4-dimetil-imidazolidin-2-on-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav-[N-metil-N-(3-/trifluor-metil/-fenil)amid] bizonyos, közepesen erős-erős savakkal képzett sók formájában vízben oldódik vagy jól oldódik. A találmány tehát közelebbről az (I) képletű vegyületek vízben oldódó és jól oldódó fiziológiailag alkalmazható sói előállítására vonatkozik.

A vízben jól oldódó sók közé a Német Gyógyszerkönyv (Deutsches Arzneibuch, 9. kiadás, 1986, Deutscher Apotheker-Verlag, Stuttgart) szerint azok a vegyületek tartoznak, amelyek esetében az (I) képletű vegyület megfelelő sójának 1 tömegrész mennyisége

1- 10 tömegrész (egyenlő térfogatrész) vízben oldódik. Vízben oldódó sónak minősülnek a fenti definíció szerint azok, amelyek esetében az adott só 1 tömegrész mennyisége 10-30 tömegrész vízben oldódik.

A továbbiakban a jól oldódó só kifejezés alatt ellenkező értelmű megjelölés hiányában egyidejűleg értjük a fenti definíció szerinti jól oldódó sókat és oldódó sókat.

Kifejezetten meglepőnek minősül az a tény, hogy az (I) képletű vegyületek sói vízben jól oldódnak, mivel az analóg felépítésű vegyületek, amelyek az amidnitrogénatomon metilcsoportot nem tartalmaznak, akár szabad bázis, akár só formájában vízben kifejezetten rosszul oldódnak. így például a 4-amino2- (4,4-dimetil-imidazolidin-2-on-l-il)-pirimidin-5karbonsav-[N-(3-/trifluor-metil/-fenil)-amid]-hidrok lóridból vízben 23 °C hőmérsékleten csak 0,93 x 10'³mól/1 koncentrációjú oldat állítható elő, ami azt jelenti, hogy 1 tömegrész vegyület 2500 rész vízben oldódik. Az (I) képletű vegyület szabad bázis formájában a 4-amino-2-(4,4-dimetil-imidazolidin-2-on-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav-[N-(3-/trifluor-metil/-fenil)-amid] szabad bázis formájához hasonlóan vízben kifejezetten rosszul oldódik.

A fenti tulajdonságok és a 012 361 számú európai szabadalmi leírásban említett vegyületek szabad bázis vagy só formájának vízben tapasztalható rossz oldékonysága alapján nem volt várható, hogy az (I) képletű N-metil-vegyület sói vízben jól oldódnak.

Az (I) képletű vegyület sóinak vízoldékonyságában tapasztalt ugrásszerű növekedés meglepő azért is, mert az amidnitrogénatomon található hidrogénatomnak metilcsoporttal történő kicserélése következtében az (I) általános képletű vegyület szerkezetére egy lipofil csoport bevitele jellemző. A hidrogénatomnak metilcsoportra történő kicserélésével a szerkezetből eltűnik egy potenciális hidrogénhíd kötés. Ezért az (I) képletű vegyület szerkezete kevésbé poláros. Ez azonban nem jelenti a sók vízoldékonyságának javulását. Ismert, hogy a szekunder amid-csoportok (HN-CO) hajlamosak hidrogénhíd kötések kialakítására, amelyek általában polárosabb, és ezért tendenciájában hidrofil anyagok kialakulásához vezet. Az (I) képletű vegyületnél a szekunder amid-csoporttal rendelkező analóg vegyületekkel ellentétben meglepő módon fordított hatás érvényesül, mivel itt tercier amid-csoportot tartalmazó (I) képletű vegyületből sóképzéssel kifejezetten hidrofil anyagot kapunk.

Az (I) képletű vegyület sójának jó vízoldékonysága különleges előnnyel jár gyógyszerkészítményként történő alkalmazás esetén. Az (I) képletű vegyület vízben jól oldódó sói előnyös felszívódást biztosítanak ezen hatóanyagnak a kezelt beteg szervezetén belül. Ugyanígy kedvező irányba javul a hatóanyag biológiai hozzáférhetősége.

A jó vízoldékonyság előnyökkel jár a hatóanyagok galenikus feldolgozása során is. A vízben jól oldódó sót képező hatóanyagok egyszerűbben és biztonságosabban kezelhetők, és feldolgozhatók, mint a vízben nehezen vagy egyáltalában nem oldódó vegyületek. Általánosságban kijelenthető, hogy egy sor olyan probléma leegyszerűsödik, ami az (I) képletű vegyület előállítását és gyógyszerként történő alkalmazását érinti. Emellett, egy vízben jól oldódó hatóanyag, mint az (I) képletű vegyület vízben jól oldódó sói például könnyebben és biztonságosabban adagolhatók.

Az 1. táblázatban összehasonlítás cédából megadjuk a szerkezeti rokonságban álló, amid nitrogénatomján nem metilezett vegyületek sóinak vízoldékonyságát. Mint az 1. táblázatból látható, a különböző szubsztituenseket hordozó N-dezmetil-származékoknál (1-11. számú vegyület) a vízben kevésbé oldódó 6. számú vegyülettől kiindulva a vízben rosszul vagy nagyon rosszul oldódó sók találhatók.

A 2. táblázatban az (I) képletű vegyület vízben oldódó és jól oldódó sóinak oldékonyságát adjuk meg.

Ezek közül előnyösek a hidroklorid, hidrobromid, nitrát, hidrogén-(R,R)-tartarát és a p-toluol-szulfonát sók, elsősorban a hidroklorid só.

HU 210 621 B

1. táblázat (A) általános képletű vegyületek (012 361 és 206 297 számú európai szabadalmi leírás) vízoldékonysága

Sz.	R¹	R²	R⁴	R⁵	Só	T[°C]	Molaritás x 10^-3	Koncentráció t%	1 tömegrész feloldásához szükséges víz (rész)
1	ch₃	H	H	H	*	25,0	0,93	0,04	2500
2	ch₃	H	H	H	#	23,0	0,90	0,08	1250
3	ch₃	H	H	F	*	26,2	3,17	0,14	703
4	ch₃	H	Cl	H	*	25,1	9,91	0,46	217
5	ch₃	H	H	Cl	*	25,2	2,03	0,10	1055
6	ch₃	H	och₃	H	*	24,1	28,94	1,32	75
7	CH3	H	H	och₃	*	24,5	3,92	0,18	554
8	C₃H₇	H	Cl	H	*	24,2	2,59	0,13	781
9	c₃h₇	H	H	Cl	*	24,2	2,80	0,13	725
10	c₃h₇	H	H	H	*	25,7	8,54	0,39	255
11	H	ch₃	H	H	*	25,8	8,38	0,36	277

* = hidroklorid # = szulfát

2. táblázat (I) képletű vegyület sóinak vízoldékonysága

Vegyület		T(°C)	Koncentráció (t%)	1 tömegrész feloldásához szükséges víz (rész)
A. Az (I) képletű vegyület sója	1. hidroklorid	25,0	43,0	1,33
2. nitrát	23,5	11,0	8,13
3. p-toluol-szulfonát	23,2	6,5	14,44
4. hidrogén-(R,R)tartarát	24,6	>9,1	<9,90
B. (I) képletű vegyület (szabad bázis)	-	24,8	0,08 (molaritás: 2,0xl(T³)	1220

Az (I) képletű vegyület vízben oldódó vagy jól oldódó sói előállítása során a találmány értelmében úgy járunk el, hogy egy (TV) képletű vegyületet, vagy ennek sóját vagy sóinak keverékét 0-240 C közötti hőmérsékleten adott esetben oldószer jelenlétében (I) képletű vegyületté, ennek sójává vagy sóinak keverékévé ciklizáljuk, a kapott (I) képletű vegyületet vízben oldódó vagy jól oldódó sóvá alakítjuk, vagy a kapott sót vagy sókeveréket kívánt esetben vízben oldódó vagy jól oldódó sóvá alakítjuk.

A (IV) képletű guanidin-származék új vegyület. Ez a vegyület különböző sztereoizomerek, E- és Z-formák, valamint savaddíciós sók formájában fordulhat elő.

A (IV) képletű vegyület és sói előállíthatók, ha egy (Π) általános képletű vegyületet, vagy ennek sóját egy (ΠΙ) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, a képletben

R⁶ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, szerves oldószer vagy hígítószer jelenlétében, a kapott (IV) képletű vegyületet kívánt esetben sóvá alakítjuk, vagy a kapott sót kívánt esetben (IV) képletű vegyületté alakítjuk.

A (TV) képletű vegyület általában sztereoizomer elegy (E és Z) formájában állítható elő. Kinyerhetők azonban a tiszta sztereoizomer formák (E- vagy Z-forma) is. A (TV) képletű vegyületet, illetve ennek sóit kiindulási vegyületként alkalmazzuk az (I) képletű vegyület, illetve ennek vízben jól oldódó sói előállításához. A (IV) képletű vegyület egysavú bázisként savad45 díciós sót képez. Ennek előállításához elvileg minden protonsav felhasználható, előnyösen az erős és közepesen erős savakat használjuk. Példaként említhető a hidrogén-klorid, hidrogén-bromid és hidrogén-jodid, a kénsav, foszforsav, salétromsav, perklórsav, 1-4 szén50 atomos alkán-foszfonsav, szulfonsav, így metán-szulfonsav, benzol-szulfonsav, toluol-szulfonsav vagy trifluor-metán-szulfonsav, szulfaminsav, metil-kénsav, ecetsav, klórecetsav diklór-ecetsav, triklór-ecetsav és trifluor-ecetsav, hangyasav, propionsav, oxálsav, ma55 lonsav, maleinsav, borostyánkősav, glutársav, almasav, borkősav, citromsav, fumársav, tejsav, glikolsav vagy pirroszőlősav, benzoesav vagy fenilrészében szubsztituált benzoesav, így toluolsav vagy p-nitro-benzoesav, valamint szalicilsav, furán-karbonsav és/vagy mandu60 lasav.

HU 210 621 B

A (IV) képletű vegyület előállítása során alkalmazott (II) képletű vegyület ismert.

A (ΙΠ) általános képletű vegyületek az enol-éter típusú vegyületeknél szokásos módszerekkel elöállíthatók az ismert N-metil-N-(3-/trifluor-metil/-fenil)aminból kiindulva [Angew. Chemie Suppl. 1213, (1982)].

Abban az esetben, ha a (Π) képletű vegyületet só formájában alkalmazzuk, akkor a reakciót előnyösen bázikus vegyület, elsősorban ekvimoláris mennyiségű bázis jelenlétében végezzük.

A (II) képletű vegyület sójaként alkalmazhatók a szervetlen vagy szerves savakkal kapott savaddíciós sók. Előnyösen alkalmazható (II) általános képletű sók a hidrobromid, hidroklorid vagy szulfát. Különösen előnyös a hidrobromid és/vagy hidroklorid alkalmazása.

A (II) képletű amidino-imidazolidinon és a (ΙΠ) általános képletű vegyület reakciója különböző módokon megvalósítható. Ez érvényes egyrészt a reakcióhőmérsékletre, másrészt az adott esetben alkalmazott oldószerre, illetve hígítószerre. így a (Π) képletű vegyület és a (III) általános képletű vegyület reakciója megvalósítható -100 °C és +200 °C közötti hőmérsékleten adott esetben oldószer, illetve hígítószer jelenlétében. Előnyösen -30 °C és +100 °C közötti, elsősorban 1035 °C közötti hőmérsékleten oldószer illetve hígítószer jelenlétében dolgozunk.

Oldószerként, illetve hígítószerként lényegében bármely, a (II) és (III) általános képletű vegyületek vonatkozásában inért oldószer felhasználható, köztük a víz. Előnyösen alkalmazhatók az 1-5 szénatomos alkoholok, a tetrahidrofurán, dioxán, rövidszénláncú alifás éterek, így dietil-éter, metil-(terc-butil)-éter és diizopropil-éter, az acetonitril, Ν,Ν-dimetil-formamid, N,Ndimetil-acetamid, rövidszénláncú glikol- és diglikol-di és -monoéter, igy 1,2-dimetoxi-etán, metilglikol, etilénlikol, diglikol-dimetil- és -monometil-éter, az etilacetát, metilcetát, toluol, piridin, aceton, kloroform, és/vagy diklór-metán.

Ezen belül oldószerként, illetve hígítószerként előnyösen alkalmazhatók a 2-4 szénatomos alkoholok, tetrahidrofurán, dioxán, 1,2-dimetoxi-etán, metil-(tercbutil)-éter és/vagy acetonitril. Alkalmazhatók a fenti oldószerek egymással, valamint más oldószerekkel képzett elegyei is. A (Π) képletű vegyület és a (IH) általános képletű vegyületek fenti reagáltatása során a reagensek (sztöchiometriai) tömegaránya széles határon belül változhat. A (Π) képletű vegyület és a (ΙΠ) általános képletű vegyület reagáltatható ekvivalens vagy nem-ekvivalens mennyiségben. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a két reagens egyikét sztöchiometriai feleslegben alkalmazzuk. Előnyösen a bázis formájú (Π) képletű vegyületet ekvivalens mennyiségű vagy sztöchiometriai feleslegben lévő (III) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk. Ha a (II) képletű vegyületet savaddíciós só formájában alkalmazzuk, akkor lehetséges az is, hogy ezt a vegyületet használjuk sztöchiometriai feleslegben a (ΠΙ) általános képletű vegyülettel szemben.

A szükséges reakcióidő az alkalmazott hőmérséklettől függ, és ennek megfelelően széles határok között változhat. Ha a reakciót 10-60 C közötti hőmérsékleten végezzük, akkor a reakcióidő 0,3-10 óra, ahol a reakcióidő - a szokásos módon - fordított arányban áll a reakcióhőmérséklettel.

Ha a (Π) képletű vegyületet só formájában használjuk akkor a találmány szerinti eljárást - célszerűen ekvimoláris mennyiségű - bázikus vegyület jelenlétében végezzük, illetve a (Π) képletű bázist a (ΙΠ) általános képletű vegyület hozzáadása előtt bázikus vegyülettel a sóból részben vagy teljes egészében felszabadítjuk. Ennek során előnyösen úgy járunk el, hogy a bázikus vegyületet a (ΙΠ) általános képletű vegyület adagolása előtt reagáltatjuk a (Π) képletű amidino-imidazolidinon felhasznált sójával. Az eljárás ebben az esetben is megvalósítható egylépésben. Bázikus adalékanyagként alkalmazhatók szervetlen és/vagy szerves bázikus vegyületek. Példaként említhető a rövidszénláncú alkoholokkal képzett alkálifém- vagy alkálifoldfém-alkoholátok, az alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxidok vagy -hidridek, valamint szerves bázisként a tercier aminok, így rövidszénláncú trialkil-amin, és/vagy Ν,Ν-dimetil-anilin, diazabicikloundecén (DBU), valamint analóg ciklikus (triszubsztituált) amidinok, tetraalkil-ammónium-hidroxid, 2- vagy 4(dialkil-amino)-piridin és/vagy diazabiciklo[2.2.2]oktán (DABCO).

Bázikus adalékanyagként előnyösen alkalmazhatók az 1-3 szénatomos alkanolokkal képzett alkálifém-alkoholátok, a nátrium-hidrid, DBU és DBU-analóg amidinok, vagy tetrametil-ammónium-hidroxid, ezen belül elsősorban a nátrium- vagy kálium-metilát és/vagy -etilát.

Az eljárás megvalósítása során előnyösen úgy járunk el, hogy a (Π) képletű vegyületet oldott formában 10-35 °C közötti hőmérsékleten olyan (III) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, amelynek képletében R⁶ jelentése a fenti, ezen belül R⁶ előnyös jelentése metilcsoport vagy etilcsoport.

Mintegy 0,3-4 óra reakcióidő után a képződött, általában nehezen oldódó kristály formájában kiváló (IV) képletű vegyületet szűréssel izoláljuk, és 1035 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen vákuumban szárítjuk.

A bevezetőben idézett európai szabadalmi leírások ismeretében meglepőnek minősül, hogy egy (II) képletű vegyület és egy (III) általános képletű vegyület reagáltatása során a képződött (IV) képletű vegyület kristályos formában nagy kitermeléssel és tisztasággal izolálható.

A 012 361 számú szabadalmi leírásban ismertetett vegyületek előállítása során a (IV) képletű vegyülethez hasonló termék nem figyelhető meg. Különösen meglepő a (TV) képletű vegyület stabilitása. Ez lehetővé teszi, hogy a találmány szerinti eljárás során kiindulási anyagként alkalmazott vegyületet nagy kitermeléssel, egyszerűen izoláljuk.

A képződött (IV) képletű vegyület izolálása könynyen megvalósítható a vegyületek általános nehezen oldódása alapján, ami elsősorban a találmány szerinti

HU 210 621 B eljáráshoz alkalmazott szerves oldószerekben kifejezett.

Mivel a (IV) képletű vegyületet a találmány szerinti eljárás során (I) képletű vegyület vízben oldódó vagy jól oldódó sójává alakítjuk, nem feltétlenül szükséges az, hogy a (IV) képletű vegyületet, illetve annak sóját tiszta formában izoláljuk. A ciklizálás a reakciókörülmének megváltoztatásával a kapott reakcióelegyben közvetlenül megvalósítható. A bázisformájú (IV) képletű vegyület ciklizálása oldószer vagy hígítószer alkalmazásával vagy anélkül megvalósítható. A ciklizálást oldószer, illetve hígítószer jelenlétében 0-130 °C közötti, előnyösen 40-95 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Az oldószer, illetve hígítószer nélkül végzett ciklizálás reakcióhőmérséklete általában 60-240 °C, előnyösen 160-200 °C.

Ha a (IV) képletű vegyületet bázis formájában ciklizáljuk (I) képletű vegyületté, akkor eljárhatunk úgy is, hogy a célszerűen száraz (IV) képletű vegyületet

3-27 percen keresztül, előnyösen 10-20 percen keresztül 160-200 °C hőmérsékleten melegítjük, majd azonnal szobahőmérsékletre hűtjük. Ezután a (IV) képletű vegyület termikus ciklizálásával kapott (I) képletű vegyületet izoláljuk. Ez általában abból áll, hogy a két, mérhető mennyiségben keletkező mellékterméket, az N-metil-N-(3-/trifluor-metil/-fenil)-amint (az 1. reakcióvázlatban (V) képletű vegyület) és a (VI) képletű vegyületet (lásd az 1. reakcióvázlatot) elválasztjuk. A (VI) képletű vegyület könnyen elválasztható a hígított vizes lúgban mutatott oldékonysága alapján, míg az (V) képletű vegyület illékonysága miatt desztillációs úton könnyen eltávolítható. Az (V) képletű vegyület tökéletes elválasztásához az (I) képletű vegyületet átkristályosítjuk, és/vagy a kristályos (I) képletű vegyületet olyan oldószenei mossuk, amelyben az (I) képletű vegyület rosszul, és az (V) képletű vegyület jól oldódik.

A savaddíciós só formájában alkalmazott (IV) képletű vegyület ciklizálását előnyösen oldószer, illetve hígítószer jelenlétében végezzük 0-150 °C, elsősorban 45-95 °C közötti hőmérsékleten. A (IV) képletű só ciklizálása megvalósítható azonban oldószer vagy hígítószer nélkül is 60-240 °C közötti előnyösen 160200 °C közötti hőmérsékleten.

A (IV) képletű vegyületek adott esetben oldószer jelenlétében végzett fenti típusú ciklizálása során kiindulási anyagként alkalmazható egy adott (IV) képletű vegyületből előállított savaddíciós só, valamint (IV) képletű vegyületből és egy vagy több savból előállított elegyek. Az ilyen elegyeknél az összetétel a minimális mennyiségű savekvivalensből, például a 10‘⁴-nél kisebb ekvivalenstől kiindulva terjedhet a 2 savekvivalensig vagy ennél magasabb értékekig, amelyen belül előnyösen 0,8-1,6 ekvivalens savat alkalmazunk. Extrém esetben a (IV) képletű vegyület ciklizálása megvalósítható valamely savban, amely egyidejűleg oldószerként, illetve hígítószerként is szolgál. Ez a megvalósítási mód előnyös akkor, ha savként és hígítószerként hangyasavat, ecetsavat és/vagy propionsavat alkalmazunk. A (IV) képletű savaddíciós sók (I) képletű vegyületté történő ciklizálása során nem kötelező azonban definiált, külön előállított só alkalmazása.

A találmány szerinti eljárás előnyösen megvalósítható például a (IV) képletű vegyület egy vagy több sav és oldószer, illetve hígítószer jelenlétében történő ciklizálásával.

A (IV) képletű vegyület sóinak ciklizálása, illetve a (IV) képletű vegyület egy vagy több sav adagolásával végzett ciklizálása előnyösen megvalósítható úgy, hogy a (IV) képletű vegyületet 0,2-2,5, előnyösen 11,5 ekvivalens sav adagolása után oldószer, illetve hígítószerjelenlétében 25-120 °C közötti, előnyösen 4595 °C közötti hőmérsékleten melegítjük. A reakcióidő a hőmérséklettől függően 0,5-9 óra. A végtermék kristályos formában kicsapható, ha a reakcióelegyhez olyan oldószert adagolunk, amelyben a képződött (I) képletű vegyület megfelelő sója rosszul oldódik. A képződött (I) képletű vegyület ily módon egyszerűen és hatékonyan elválasztható a képződött melléktermékektől (lásd az 1. reakcióvázlatot).

A (IV) képletű vegyület fent leírt ciklizálásához elvben bármely protonsav felhasználható. Példaként említhető a hidrogén-klorid, hidrogén-bromid, hidrogén-fluorid és hidrogén-jodid, a kénsav, foszforsav, polifoszforsav, salétromsav és perklórsav, 1-4 szénatomos alkánfoszfonsav, szulfonsav, igy metánszulfonsav, benzolszulfonsav, toluolszulfonsav vagy trifluor-metánszulfonsav, a szulfaminsav, metil-kénsav ecetsav, ciano-ecetsav, klór-ecetsav, diklór-ecetsav, triklór-ecetsav, trifluor-ecetsav, hangyasav, propionsav, oxálsav, malonsav, maleinsav, borostyánkősav, glutársav, almasav, borkősav, citromsav, fumársav, tej sav, glikolsav és piroszőlősav, valamint benzoesav és fenilrészében szubsztituált benzoesav, így toluolsav, p-nitro-benzoesav, szalicilsav, furánkarbonsav és/vagy mandulasav.

Előnyösen alkalmazható az ecetsav, oxálsav, borkősav, hangyasav, citromsav, almasav, fumársav, diklórecetsav, triklór-ecetsav, és/vagy propionsav, ezen belül az ecetsav, oxálsav, borkősav, hangyasav és/vagy citromsav.

A (IV) képletű vegyületek só vagy sókeverék formájában történő ciklizálásához oldószerként, illetve hígítószerként elvben bármely, a (IV) képletű vegyülettel szemben inért szerves oldószer és/vagy víz felhasználható. Előnyösen alkalmazhatók az 1-4 szénatomos alkoholok, tetrahidrofurán, dioxán, metil-(terc-butil)éter, acetonitril, Ν,Ν-dimetil-formamid és/vagy N,Ndimetil-acetamid, rövidszénláncú glikol-di- és -monoéterek, igy 1,2-dimetoxi-etán, metil- és/vagy etil-glikol, és/vagy metil-acetát, etil-acetát, aceton, kloroform, diklór-metán, hangyasav és/vagy ecetsav.

A találmány szerinti eljárás során előnyösen úgy járunk el, hogy a (TV) képletű vegyületet jégecet és/vagy hangyasav jelenlétében adott esetben egy vagy több közepes erősségű vagy erős sav adagolásával 0,35 órán keresztül 25-120 °C közötti, előnyösen 4595 °C közötti hőmérsékleten melegítjük.

A jégecet és/vagy hangyasav ennek során oldószerként is szolgál, és a (TV) képletű vegyületre vonatkoztatva sztöchiometrikus feleslegben kerül felhasználás5

HU 210 621 B ra. Az adott esetben adagolt közepesen erős vagy erős savakra példaként említhető az oxálsav, citrakonsav, borkősav, citromsav, trifluor-ecetsav, ciano-ecetsav, klór-ecetsav, diklór-ecetsav és/vagy triklór-ecetsav, és/vagy polifoszforsav.

Az (I) képletű vegyületet az izolált sóból kívánt esetben az ilyen típusú bázisképzéshez szokásos módon felszabadítjuk, és kívánt esetben megfelelő sav hozzáadásával (egy másik) vízben jól oldódó sóvá alakítjuk.

Az (I) képletű vegyület sóképzésével kapcsolatban említett sav-ekvivalens az egysavú bázisként figyelembe vett (I) képletű vegyületre vonatkozik.

A találmány szerinti eljárást közelebbről az 1. reakcióvázlat szemlélteti.

A (IV) képletű vegyület ciklizálása során melléktermékként képződő (V) képletű N-metil-N-(3-/trifluormetil/-fenil)-amin izolálható és a (III) általános képletű vegyületek előállításához visszavezethető.

Az (I) képletű vegyület vízben oldódó és jól oldódó sói értékes farmakológiai tulajdonságokkal rendelkeznek, és ezért gyógyszer hatóanyagként alkalmazhatók. Ezek a hatóanyagok például hipolipidémiás tulajdonságokat mutatnak.

Meglepő módon azt találtuk, hogy az (I) képletű vegyület vízben jól oldódó sói növelik az LDL receptorok szintjét. Az (I) képletű vegyület vízben jól oldódó sói ezért felhasználhatók a hepatikus LDL receptorok stimulálásával kedvezően befolyásolható lipid anyagcserezavarok kezelésére.

A találmány kiterjed ezért az (I) képletű vegyület vízben oldódó vagy jól oldódó sóit tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, amelyek felhasználhatók az említett lipid anyagcserezavarok kezelésére.

A hatás alapja, hogy az új hatóanyagok gyorsan és közvetlen módon stimulálják a májban található LDL receptorokat (apó B/E receptorokat). A természetes koleszterin lebontási mechanizmus stimulálásával az (I) képletű vegyület vízben jól oldódó sói csökkentik az aterogén LDL és VLDL szintet. A HMG-CoA reduktáz inhibitorok vagy ioncserélő gyanták ezzel szemben az intracelluláris koleszterinszint csökkentésével illetve az epesav bioszintézisének koleszterinigénye növelésével közvetett módon stimulálják az LDL receptorok kifejezését. Ezért nem várhatók olyan mellékhatások, amelyek például a sztatin-származékoknál a HMGCoA reduktáz drasztikus gátlása következtében a májtól eltérő más szervekben is megfigyelhető (például az ubikinon képződés befolyásolása). Ilyen mellékhatásokat eddig nem mutattak ki. Az ioncserélő gyantáknál a 15-30 g-os magas napi dózis által okozott elviselhetőségi problémáktól jelen esetben nem kell tartani.

Az aterogenézis szempontjából különösen veszélyesek bizonyos koleszterinszállító lipoprotein frakciók, például a kis szemcséjű LDL frakciók. Az LDL túlnyomó részének (75%) lebontását az LDL receptorok végzik a májban. A májsejtekben a koleszterin ezután epesavvá bomlik, és epe formájában kiválik, amelynek során a koleszterin egy része közvetlenül az epébe válik ki. Elvben ismert, és közvetett hatású anyagokkal, így sztatin-származékokkal terápiásán is igazolt, hogy az LDL receptorok ideális támadási pontot jelentenek a hipolipidémiás hatékonyságú antiateroszklerotikumok számára.

Az (I) képletű vegyület és vízben jól oldódó sói növelik az LDL receptor szintet. A fokozott LDL (DDL, chilomikron remnant) felvétel a májsejtekben az így megnövelt sejtfelületi LDL receptorszint következtében fokozott LDL koleszterin lebontáshoz vezet. A HDL szint nem változik.

Az (I) képletű vegyület és vízben jól oldódó sói ideális antiateroszklerotikus hatóanyagok. A talált hatásmechanizmust a következő tapasztalatok igazolják, amelyek alapján a fenti vegyületek előnyösen alkalmazhatók a csökkent LDL receptor aktivitáson alapuló hiperlipidémia kezelésére:

1. A Hep G2 humán hepatocitoma sejtvonalon, valamint patkánymájban az LDL receptor (LDLR) mRNS szintet (I) képletű vegyület hidroklorid sójával 2-2,5-szörös értékre növeljük (1. ábra). Az LDL receptor mRNS szint stimulálása független a koleszterin ellátás állapotától, mint ez a sejtvonal teljes szérumban és lipoprotein hiányos (LDL hiányos) szérumban (PDS) végzett inkubálásából látható (2. ábra). Ezt a megfigyelést az alábbi teszt elvégzése során tettük:

Az mRNS készítményt Chomczynski P. és Sacchi N. Anal. Biochem. 162, 156-159 (1987) módszerével állítjuk elő. Szervek, például máj esetében a száraz jégen fagyasztott szövetet először mozsárban homogenizáljuk, és az mRNS-t oligo dT segítségével a szokásos módon feldúsítjuk. Az alkalmazott eljárás és a többi említett molekulárbiológiai standard eljárás megtalálható Sambrook J., Fritsch E. F. és Maniatis T.: Molecular Cloning, 2. kiadás, Cold Spring Harbor (1989) című művében. 5-20 pm kapott oldott mRNS-t a szokásos módon denaturálunk, és 1%-os vízszintes agaróz gélre viszünk. Az mRNS-t kapilláris foltképzéssel Hybond N membránra (Amersham) visszük. Specifikus hibridizáló mintaként egy részleges LDL receptor cDNS kiónt és belső standardként β-aktin gént tartalmazó plazmidot alkalmazunk. Mindkét plazmidot véletlenszerű primer készlettel (Amersham) 5 x 10⁹cpm/pg specifikus aktivitáson jelöljük. Az előhibridizálást, a hibridizálást és a szűrő mosását á szokásos módon végezzük. A szűrőt ezután Cronex 4 filmen (Dupont) exponáljuk egy éjszakától 14 napig teijedő időtartamban -70 °C hőmérsékleten erősítő fólia jelenlétében, és a hibridizációs jelet a film megfeketedésének intenzitása alapján kereskedelmi lézer denzitométer segítségével határozzuk meg. Az LDL réceptorsáv és a belső standardként alkalmazott aktinsáv intenzitásának hányadosát használjuk a kitermelés változásának korrekciójához.

Az 1. ábra az LDL-receptor mRNS kifejezésének stimulálását mutatja in vivő patkánymájban a kezeléstől eltelt idő függvényében. A májszövetet 30 mg/kg (I) képletű vegyület hidroklorid sójának egyszeri orális adagolását követően a megadott időpontban eltávolítjuk, és folyékony nitrogénben hirtelen megfagyasztjuk. Ezután az mRNS-t a fent leírt módon preparáljuk, és

HU 210 621 Β

Northern folt-technikával meghatározzuk a relatív LDL-receptor mRNS szintet. 6 óra elteltével az LDLreceptor mRNS szint mintegy 2,5-szörösére növekszik.

A 2. ábra az LDL-receptor mRNS kifejezésének stimulálását mutatja HepG2 sejtekben teljes szérumban, és lipoprotein hiányos szérumban. A HepG2 sejteket előzetesen 10% magzati borjúszérumot tartalmazó MÉM standard közegben (I) képletű vegyület hidroklorid sójának (végkoncentráció 10⁶ mól/1) jelenlétében és távollétében 16 órán keresztül inkubáljuk. A lipidmentesített közeggel végzett előstimulálás ellenére az LDL-receptor mRNS-t a megadott vegyület ugyanolyan módon felülindukálja, mint ez a teljes szérum stimulálásánál megfigyelhető. A lipoprotein hiányos szérumot (LPDS) standard eljárással (Goldstein J. L., Basu S. K. és Brown M. S. Methods Enzymol. 98, 241 (1983)) ultracentrifugálás segítségével állítjuk elő. A szérum mRNS-t a fent leírt módon állítjuk elő.

2. A fokozott mRNS szintézis megfelelő mértékben növeli a funkcionális LDL-receptor szintet a HepG2 sejtekben. A ^I25J ionnal jelölt homológ LDL felvétele 2,5-szörösére növekszik (3. ábra).

Ebben a vizsgálatban a standard eljárással tisztított LDL homológjait a jód monoklorid módszerrel ^12SJ ionnal jelöljük. Ennek során Bilheimer módszerét alkalmazzuk, amely az eredetileg Mc Farlaine által kifejlesztett jódozási technika módosítása (Bilheimer D. W., Eisenberg S. és Levy R. L. Biochem. Biophys. Acta, BBA260,212 (1972)).

A ¹²⁵J-LDL beépülésének meghatározásához a HepG2 sejteket 36 órán keresztül (I) képletű vegyület hidroklorid sójának jelenlétében vagy anélkül előinkubáljuk, majd 3 órán keresztül jóddal jelölt LDL-lel 37 °C hőmérsékleten inkubáljuk. Ezután a sejteket 2% borjú szérum albumin jelenlétében mossuk, a sejteket 1 ml 0,1 n nátrium-hidroxid segítségével roncsoljuk, és mérjük a beépült radioaktivitást. A Lowry-féle fehérje meghatározással ezután a szokásos módon méljük a specifikus radioaktivitás felvételt (ossz radioaktivitás felvétel - nem specifikus radioaktivitás felvétel), amit 1 mg fehéqére számolunk, és 100%-ként a kontroll szérum radioaktivitás felvételére vonatkoztatjuk.

3. A patkánymájból nyert részben tisztított HMGCoA reduktázon végzett in vitro HMG-CoA reduktáz meghatározásnál (Avigan J., Bathena S. J. és Schreiner Μ. E.. J. Lipid Rés. 76, 151 (1975); Philippi B. W. és Shapiro D. J. J. Lipid Rés. 20, 588 (1979)) az (I) képletű vegyület hidroklorid sója 10'⁵ mól/1 végkoncentrációban nem befolyásolják az enzimaktivitást a kontroll inkubáció szerint (szórás 10%), míg a lovasztatin-Na (nyitott laktongyűrű) ebben a kísérletben IC₅₀= 3 x 10'⁹ mól/1 értéket mutat.

4. A fokozott LDL receptor aktivitás a kísérleti állatoknál in vivő az LDL receptorok (apoB/E receptor) által lebontható lipoprotein frakciók csökkenésében tükröződik vagyis, csökken az LDL és VLDL szint. Ehhez a következő tesztet végezzük;

4.1. Nomolipémiás hím patkányok szérum lipoproteinjére gyakorolt hatás szubkrónikus kísérletben

Tíz hím HOE:WISKf (SPF 71) patkányt 180 g feletti testtömeggel napi egyszer (reggelenként) kísérleti készítménnyel, illetve összehasonlító készítménynyel etetünk 1 vizes tilőz MH 300 oldat formájában gyomorszondán keresztül (0,5 ml/100 g testtömeg), a kontroll csoport csak hordozóanyagot kap. Az utolsó (hetedik) adagolást 24 órával a vérvétel és leölés előtt végezzük. Az állatok a kísérlet során tetszőleges mennyiségű táplálékot és vizet kapnak. A vérvétel előtt 24 órával megvonjuk a takarmányt.

A szérum lipoprotein analíziséhez a tíz állatból nyert szérumot egyesítjük, és preparatív ultracentrifugával (KONTRON TGA 65, BECKMAN 50.4 Ti rotor) elválasztjuk a szérum lipoproteint.

A VLDL, LDL és HDL elválasztásához az alábbi paramétereket használjuk (Koga S., Horwitz D. L. és Scanu A. M. Journal of Lipid Research 10, 577 (1969); Havel R. J., Eder H. A. és Bragdon Η. H. J. Clin. Invest. 34, 1345 (1955)):

1. VLDL sűrűség < 1,006, 16 óra 40 000 fordulat/perc értéken

2. LDL sűrűség 1,006-1,04 16 óra 40 000 fordulat/perc értéken

3. HDL sűrűség 1,04-1,21 18 óra 40 000 fordulat/perc értéken.

A koleszterin és a triglicerid enzimatikus meghatározásához az elválasztott lipoprotein frakcióban BOEHRINGER/Mannheim teszt kombinációt (Siedel J., Schlumberger H., Klose S., Ziegenhom J. és Wahlefeld A. W. J. Clin. Chem. Clin. Biochem. 19, 838 (1981); Wahlefeld A.W.. Η. O. Bergmeier: Methoden dér enzymatischen Analyse, 2. kiadás, II. kötet, Verlag Chemie, 1878 (1974)) alkalmazunk. A fehérjéket Lowry módszerével (Lowry Ο. H., Roseborough N. H., Farr A. L. és Randell R. J. J.Biol. Chem. 193, 265 (1951)) határozzuk meg.

Az eredményeket a 3. táblázatban adjuk meg, ahol összehasonlító készítményként klofibrátot használunk.

3. táblázat

Vegyület	Változás (%)
Napi dózis (mg/kg)	Kolesz- térin LDL	Protein	Triglice- rid VLDL
VLDL	LDL
(I) képletű vegyület	30	-64	-59	-52	-79
(I) képletű vegyület	10	-49	-52	-41	-62
(I) képletű vegyület	3	-32	-24	-25	-25
(1) képletű vegyület	1	-17	+4	-15	+8
Klofibrát	100	-31	-30	-32	-34

Megjegyzés:

(I) képletű vegyület = hidroklorid só formájában

4.2. Hiperkoleszterinémia befolyásolása hím patkányoknál

Tíz hím HOE:WISKf (SPF 71) patkányt mintegy 200 g testtömeggel reggelenként olyan keverékkel

HU 210 621 Β etetünk, amely megfelelő dózisban tartalmazza a kombinált dietetikus-hormonális hiperkoleszterinémiához szükséges anyagokat, valamint a hiperkoleszterinémia gátlása vonatkozásában vizsgált hatóanyagot. A keverék 100 g koleszterint, 30 g propil-tioura- 5 cilt és 100 g kolsavat tartalmaz 1 liter mogyoróolajban. A keveréket a torokba bevezetett szondán keresztül 1 ml/100 g testtömeg mennyiségben adagoljuk. A vizsgált hatóanyagot olyan koncentrációban szuszpendáljuk a fenti keverékben amely a megadott mennyiségek adagolása esetén a 4. táblázatban rögzített napi dózist eredményezi. A kezelést a továbbiakban, valamint az egyes paraméterek analízisét a 4.1. pontban leírt módon végezzük. Összehasonlító anyagként klofibrátot alkalmazunk. Az eredményeket a 4. táblázatban adjuk meg, ahol az a) táblázat az abszolút értékeket, és a b) táblázat a százalékos változást tartalmazza.

4. táblázat

Kísérleti hiperkoleszterinémiára gyakorolt hatás

a)

	Napi dózis (mg/kg)	Ossz koleszterin	Triglice- rid	1,006/1,04/1,21 Lipoproteinfrakció
Vizsgált hatóanyag	(mg/dl)	(mmól/l)	Ossz koleszterin	Protein	Triglice- rid
X	s	összesít- ve	VLDL	LDL	„HDL”	VLDL	LDL	„HDL”	VLDL
(I) képi. v. *	30	137	23	1,10	126	369	1056	1105	391	4090	425
(I) képi. V.*	10	556	407	2,45	3088	4099	508	1981	1040	5004	677
Diétás kontroll		736	178	2,92	4666	4696	591	2162	1242	5380	1460
Klofibrát	100	880	273	3,68	5924	5434	648	809	1435	3920	1770

* (I) képi. v. = hidroklorid só

b)

	Napi dózis (mg/kg)	SZÉRUM
Vizsgált hatóanyag	A kontrolihoz viszonyított változás a kezelés végén (%)
Össz koleszterin	Triglicerid	Össz koleszterin	Protein	Triglicerid
VLDL	LDL	„HDL” d>l,04	VLDL	LDL	„HDL” d>l,04	VLDL
(I) képi. v.*	30	-81	-62	-97	-92	+79	-49	-68	-24	-71
(I) képi. V.*	10	-24	-16	-34	-13	-14	-8	-16	-7	-54
Klofibrát	100	+20	+26	+27	+16	+10	-63	+16	-27	+21

* (I) képi. v. = hidroklorid só

4.3. Szénhidráttal indukált hipertrigliceridémiára gyakorolt hatás

Tíz hím Sprague-Dawley-patkányból (250-280 g testtömeg) álló csoportoknak négy, egymást követő napon PEG 400 oldószerben oldott hatóanyagot adunk 55 a torokba vezetett szondán keresztül. A harmadik adagolás után, majd az ezt követő 8. és 24. órában szintén a szondán keresztül 2,5 g/kg ffuktózt adagolunk. Ezenkívül, a harmadik adagolás után itatóvízként tetszőleges mennyiségű, 50%-os fruktóz oldatot adunk, és a 60 takarmányt megvonjuk. 3 órával az utolsó készítmény/ffuktóz adagolás után retroorbitális vérvételt végzünk, amelyből a triglicerid meghatározáshoz, illetve a VLDL készítmény előállításához ultracentrifugával (flotáció d = 1,006 értéken) kinyerjük a szérumot. Az első adagolást megelőző egy hét és a harmadik adagolás közötti periódusban az állatok takarmányként 40% kazeint tartalmazó takarmánylisztet kapnak.

A kezelés hatására az állatoknál hipertrigliceridémia lép fel, ami jó egyezést mutat az emberi Fred8

HU 210 621 B rickson IV fenotípussal. A normál állapotú állatok szérum triglicerid szintje 0,54 mmól/1 értékről 1,1 mmól/1 értékre növekszik, mig VLDL triglicerid szintje 0,67 mmól/1 értékről 1,81 mmól/1 értékre változik. Mint az 5. táblázatból látható, az (I) képletű 5 hatóanyag hidroklorid sója a VLDL triglicerid növekedését 1 mg/kg/nap dózisban közel felére csökkenti. A klofibrát 100-szoros dózisban is csak csekély gátlást vált ki. A mérési eredményeket az 5. táblázatban adjuk meg.

5. táblázat

Szénhidráttal indukált hipertrigliceridémia gátlása

Készítmény	Dózis mg/kg/nap	TRIGLICERID (mmól/1)
SZÉRUM	VLDDfrakció
		X	s	Változás a fruktóz kontrolihoz viszonyítva (%)	Összesítés n = 10	Változás a fruktóz kontrolihoz viszonyítva (%)
Fruktóz nélküli állat		0,54	0,10		0,67
Fruktóz kontroll		1,11	0,41		1,81
(I) képi. v.*	30	0,29	0,06	-74	0,19	-90
10	0,35	0,07	-68	0,37	-80
3	0,54	0,09	-51	0,69	-62
1	0,71	0,19	-36	1,00	-45
Klofibrát	100	0,83	0,49	-25	1,15	-37

* (I) képi. v. = hidroklorid só

Az (I) képletű vegyület vízben jól oldódó sói kevésbé gátolják a sejt szaporodást, mint az (I) képletű vegyület NH analógjai, így a 4-amino-2-(4,4-dimetil- 30 imidazolidin-2-on-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav- [N-(3/trifluor-metil/-fenil)-amid] (HOE 402, imanixil), illetve ennek hidroklorid sója. Ezt a hatást a következő vizsgálattal ellenőrizzük:

A sejtszaporodásra gyakorolt csökkentett gátlóha- 35 tást exponenciálisan növekvő tumorsejteken (egérleukémia sejt L1210; bronchialkarcinoma sejt, A549; vastagbél-karcinoma sejt HT29) vizsgáljuk. Ennek során a tumorsejteket RPMI standard közegben a vizsgált hatóanyag különböző koncentrációja mellett 72 órán ke- 40 resztül inkubáljuk. Kontrollként a friss közeggel önmagában végzett inkubálás szolgál. Az egyes hatóanyagkoncentrációkat és a kontrollt négy párhuzamos inkubálással vizsgáljuk. 65 óra elteltével MTT-t [3-(4,5-dimetil-2-tiazolil)-2,5-difenil-2H-tetrazólium-bromid] 45 adagolunk, ami a sértetlen sejtben vörös oldhatatlan formazán színezékké redukálódik. További 7-24 órás inkubálás után a felülúszót eltávolítjuk. A kapott formazám színezéket a sejtekben DMSO hozzáadásával oldjuk, és fotometrikusan 492 nm hullámhosszon mér- 50 jük.

Az eredményeket a vizsgált hatóanyaggal mért extinkciós értékek és a kontrolinál mért extinkciós értékek hányadosaként számoljuk. A meghatározási értékek szórása az egyes inkubációs sorozatok esetén ki- 55 sebb, mint 15%. A 6. táblázatban a vizsgálatok alapján számolt IC₅₀ értékeket adjuk meg (az IC₅₀ gg/ml azt a hatóanyagkoncentrációt adja meg, ami 50%-os gátláshoz szükséges.). Az adatokból látható, hogy az (I) képletű vegyület hidroklorid sóját lényegesen nagyobb 60 koncentrációban kell adagolni ahhoz, hogy elérjük az imanixil-hidroklorid gátló hatását.

6. táblázat

Hatóanyag	MTT vizsgálat IC₅₀ Wml)
L1210	HT29	A 549
imanixil-hid- roklorid	0,7	4,3	3,4
(I) képletű vegyület hidroklorid sója	13,4	>100	>100

Az (I) képletű vegyület vízben oldódó és jól oldódó sói sokkal gyengébb gátló hatással rendelkeznek, mint a HOE 402 illetve ennek hidroklorid sója, ami jelentős mértékben növeli az esetleges reverzibilis leukocita csökkenéssel járó masszív iatrogén túladagolás biztonságát.

Az (I) képletű vegyület farmakológiai tulajdonságai alapján farmakológiailag alkalmazható savaddíciós só formájában gyógyszerkészítménnyé alakítható, amelyhez a hatóanyagot gyógyszerészeti hordozóanyaggal, és adott esetben egyéb gyógyszerészeti segédanyaggal keverjük, és a keveréket gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.

Az így kapott gyógyszerkészítmény egy vagy több új hatóanyag mellett a szokásos inért gyógyszerészeti hordozóanyagokat és egyéb gyógyszerészeti segédanyagokat tartalmazza.

Nem-toxikus inért gyógyszerészeti hordozóanyagként alkalmazhatók szilárd, félszilárd és folyékony hí9

HU 210 621 Β gítóanyagok és töltőanyagok, amelyek a hatóanyaggal és adott esetben egyéb gyógyszerészeti segédanyaggal keverve a kívánt gyógyszerkészítménnyé alakíthatók.

Az új hatóanyagok alkalmazhatók tabletta, drazsé, por, kapszula, pirula, vizes oldat, szuszpenzió és emulzió, adott esetben steril injekciós oldat, nem-vizes emulzió, szuszpenzió és oldat, permet, valamint késleltetett hatóanyagleadást biztosító készítmény formájában.

A gyógyszerkészítmény hatóanyagtartalma általában 0,1-99,0 tömeg%, előnyösen 0,5-70,0 tömeg% a készítmény össztömegére vonatkoztatva.

Oldat, illetve aeroszol alkalmazása esetén a felhasználásra kész készítmény koncentrációja 0,1-20 tömeg%, előnyösen 0,5-5 tömeg%.

A gyógyszerkészítmények az új hatóanyagok mellett más gyógyszer hatóanyagokat is tartalmazhatnak.

A gyógyszerkészítmények előállítását a szokásos módon végezzük. Ennek során a hatóanyagot egy vagy több hordozóanyaggal és/vagy egyéb segédanyaggal keverjük. A példákban (27. és 28. példa) bemutatjuk a tabletta készítmény előnyös összetételét.

Az így előállított gyógyszerkészítmények felhasználhatók a humán gyógyászatban a felsorolt betegségek gyógyítására, kezelésére és/ vagy megelőzésére.

A találmány szerint előállított készítmények adagolhatók orálisan, parenterálisan, intraperitoneálisan és/vagy rektálisan.

A hipolipidémikumként új hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmény alkalmazható például enterálisan vagy parenterálisan. Előnyösen használhatók a tabletta vagy kapszula (például zselatin kapszula) formájú készítmények, amelyek a hatóanyag mellett hordozóanyagként például laktózt, dextrózt, nádcukrot, mannitolt, szorbitolt, cellulózt, különböző keményítőket és/vagy glicint tartalmaznak. Csúsztatószerként alkalmazható kovaföld, talkum, sztearinsav vagy ennek sója, így magnézium- vagy kalcium-sztearát, és/vagy polietilén-glikol. A tabletták előállításához kötőanyagként alkalmazható például magnézium-karbonát, magnézium-alumínium-szilikát, keményítő, zselatin, tragakant, metil-cellulóz, nátrium-karboxi-metil-cellulóz és/vagy polivinil-pirrolidon. További adalékanyagként alkalmazhatók színezékek, ízesítőszerek és édesítőszerek. Injektálható oldat előállításához alkalmazható előnyösen izotoniás vizes oldat vagy szuszpenzió, amely könnyen sterilizálható. Adalékanyagként alkalmazhatók konzerválószerek, stabilizátorok, nedvesítőszerek, és/vagy emulgeátorok, oldásközvetítő, az ozmotikus nyomást befolyásoló sók és/vagy pufferanyagok. A gyógyszerkészítmények előállításához alkalmazhatók a szokásos keverő-granuláló eljárások és drazsfrozó eljárások, ahol a kapott készítmény hatóanyagtartalma 0,1-80 tömeg%, előnyösen 5-65 tömeg%.

Orális adagoláshoz előnyösen alkalmazhatók a szokásos tabletta, drazsé vagy kapszula készítmények, amelyek napi dózisa a hatóanyagra vonatkoztatva 51000 mg, előnyösen 20-200 mg, és az egyedi dózis hatóanyag mennyisége 5-200 mg, amely napi egy-három alkalommal adagolható.

Bizonyos esetekben szükséges lehet a megadott dózisértékektől eltérő mennyiségek alkalmazása a kezelt beteg testtömegétől és egyedi tulajdonságaitól, a betegség fajtájától és súlyosságától, az alkalmazott készítmény fajtájától, és az adagolás módjától függően. így bizonyos esetekben elegendő lehet a megadottnál kevesebb hatóanyag adagolása, míg más esetekben több hatóanyagra van szükség. Az adott esetben optimális dózis és adagolási módszer meghatározása szakember feladata.

A találmány tárgyát közelebbről az alábbi példákkal világítjuk meg anélkül, hogy az oltalmi kör a példákra korlátozódna.

A vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatokhoz Kieselgel 60 F 254 készlemezeket (Riedel-de Haen AG) alkalmazunk a példákban megadott futtatószer segítségével.

1. példa

6,25 g (40 mmól) l-amidino-4,4-dimetil-2-oxoimidazolidin 120 ml vízmentes 1,2-dimetoxi-etánban felvett szuszpenziójához kevertetés közben 20 °C hőmérsékleten 11,93 g (40 mmól) 2-ciano-3-etoxi-akrilsav-[N-metil-N-(3-trifluor-metil-fenil)-amid]-t ((ΙΠ) képletű vegyület) adunk. Mintegy 5 perc kevertetés után tiszta oldatot kapunk, amelyből mintegy 12 perc elteltével kristályos anyag válik le. Az elegyet 2 órán keresztül 20-24 °C hőmérsékleten kevertetjük, majd a szilárd anyagot szűrjük, és éterrel mossuk. A szűrletet vákuumban 26 °C alatti hőmérsékleten bepároljuk. A kristályos maradékot (8,1 g) 25 ml éterben szuszpendáljuk, és 20 perc elteltével leszűrjük. Mindkét kristályos részt együttesen mintegy 200 ml vízben szuszpendáljuk, 40 percen keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük, szűrjük, kevés vízzel mossuk, és 48 órán keresztül 20-25 °C hőmérsékleten vákuumban P₂O₅felett szárítjuk. így 14,02 g (az elméleti 85,8%-a) 1-ciano-l-[N-metil-N-(3-/trifluor-metil/-fenil)-karbamoil]2-[(imino-(4,4-dimetil-2-oxo-imidazolidin-1 -il)-metil)aminoj-etént kapunk ((TV) képletű vegyület), amelynek olvadáspontja 186-189 °C (bomlik). Ez a vegyület IR spektrumában jellemző CN sávot ad 2212 cm-¹hullámhosszon. A kapott termék vékonyrétegkromatográfiásan (fiittatószer: CH₂C1₂/C₂H₅OH 10:1) közel tiszta (Rf = 0,44 + 0,01), ’H-NMR spektruma szerint egységes sztereoizomer (E vagy Z).

Elemanalízis a C_lgH₁₉F₃N₆O₂ (408,40 összegképlet alapján:

számolt: C 52,94% H 4,69% F 13,96% N 20,58% talált: C 52,70% H 4,65% F 13,20% N 20,30%.

2. példa

4,69 g (30 mmól) l-amidino-4,4-dimetil-2-oxoimidazolidint 70 °C hőmérsékleten 38 ml 1,2-dimetoxi-etán és 45 ml izopropanol elegyében oldunk. Az oldatot 20 °C hőmérsékletre hűtjük, és ezen a hőmérsékleten 9,0 g (30,2 mmol) 2-ciano-3-etoxi-akrilsav[N-metil-N-(3-/trifluor-metil/-fenil)-amid]-dal elegyítjük. Az elegyet 1 órán keresztül 20-24 °C hőmérsékleten kevertetjük, a kapott kristályos csapadékot szűrjük, és éterrel mossuk. A szűrletet az 1. példában leírt mó10

HU 210 621 B dón feldolgozzuk. Ennek során további 0,74 g kristályos terméket kapunk. Ezt és az előzetesen közvetlenül izolált főtömeget egyesítjük, az 1. példában leírt módon vízzel elkeverjük, szűrjük, és szárítjuk. így 10,76 g (az elméleti 87,8%-a) terméket kapunk, ami vékonyrétegkromatográfiásan közel tiszta (IV) képletű vegyületet jelent.

3. példa

3,12 g (20 mmól) l-amidino-4,4-dimetil-2-oxoimidazolidin 20 ml tetrahidrofuránban és 10 ml metanolban felvett oldatához 18-20 °C hőmérsékleten 5,97 g (20 mmól) 2-ciano-3-etoxi-akrilsav-[N-metilN-(3-/trifluor-metil/-fenil)-amid]-t adunk, és 1,5 órán keresztül 20 °C hőmérsékleten kevertetjük. Ezután a kivált szilárd anyagot szűrjük. Ezt és a kapott szűrletet az 1. példában leírt módon feldolgozzuk. Ennek során 6,67 g (az elméleti 81,7%-a) terméket kapunk amely vékonyrétegkromatográfiásan közel tiszta (IV) képletű vegyületet jelent.

4. példa ml 1-propanol és 5,5 ml 30%-os nátrium-metilát metanolban felvett oldatának (30 mmól) elegyéhez szobahőmérsékleten 7,12 g (30 mmól) l-amidino-4,4dimetil-2-oxo-imidazolidin-hidrobromidot adunk, és 20 percen keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük. Ezután 20 °C hőmérsékleten 8,95 g (30 mmól) 2-ciano-3-etoxi-akrilsav-[N-metil-N-(37trifluor-metil/-feni l)-amid]-t adunk hozzá, és 30 percen keresztül 20 °C hőmérsékleten, majd 1,5 órán keresztül 20-25 °C hőmérsékleten kevertetjük. A kivált szilárd anyagot szűrjük, 1-propanollal és vízzel mossuk, és az 1. példában leírt módon szárítjuk. Az eredeti szűrletet az 1. példában leírt módon feldolgozzuk. így 6,82 g (az elméleti 55,7%-a), vékonyrétegkromatográfiásan közel tiszta .(IV) képletű vegyületet kapunk.

5. példa

4,74 g (20 mmól) l-amidino-4,4-dimetil-2-oxoimidazolidin-hidrobromidot 47 ml forrásban lévő 1propanolban oldunk, és 88-90 °C hőmérsékleten 3,60 g (3,67 ml, 20 mmól) 30%-os, metanolban felvett nátrium-metilát oldattal elegyítjük. A kapott szuszpenziót 45 °C hőmérsékletre hűtjük, ezen a hőmérsékleten 30 percen keresztül kevertetjük, majd 20 °C hőmérsékletre hűtjük, és ezen a hőmérsékleten 5,97 g (20 mmól) 2-ciano-3-etoxi-akrilsav-[N-metil-N-(3-/trifluor-metil/fenil)-amid]-t adunk hozzá, és 1,8 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük. A csapadékos elegyet 50 ml éterrel hígítjuk, majd a szilárd anyagot szűrjük, és éterrel mossuk. A terméket (primer kristály) és az eredeti szűrlet (anyalúg) maradékát az 1. példában leírt módon feldolgozzuk, és szárítjuk. így 6,23 g (az elméleti 76,3%-a), vékonyrétegkromatográfiásan közel tiszta (IV) képletű vegyületet kapunk.

6. példa

4,74 g (20 mmól) l-amidino-4,4-dimetil-2-oxoimidazolidin-hidrobromid 47 ml metanolban felvett oldatát szobahőmérsékleten 3,60 g (3,67 ml, 20 mmól) 30%-os, metanolban felvett nátrium-metilát oldattal elegyítjük, és 30 percen keresztül 45 °C hőmérsékleten kevertetjük. Az oldatot 20 °C hőmérsékletre hűtjük, majd ezen a hőmérsékleten 5,97 g (20 mmól) 2-ciano3-etoxi-akrilsav-[N-metil-N-(3-/trifluor-metil/-fenil)amid]-t adunk hozzá, és 20 percen keresztül 20 °C hőmérsékleten, 1,5 órán keresztül szobahőmérsékleten, és 30 percen keresztül jeges hűtés mellett kevertetjük. A kivált szilárd anyagot szüljük, éterrel mossuk, és az

1. példában leírt módon feldolgozzuk. Ugyanígy, a szűrlet (anyalúg) maradékát az 1. példában leírt módon feldolgozzuk és szárítjuk. így 6,35 g (az elméleti 77,7%-a), vékonyrétegkromatográfiásan (CH₂CH₂/C2H₅OH 10:1) közel tiszta (IV) képletű vegyületet kapunk.

A hidrobromid helyett analóg módon alkalmazható az l-amidino-4,4-dimetil-2-oxo-imidazolidin hidroklorid sója (20 mmól = 3,85 g).

7. példa

8,17 g (20 mmól) l-ciano-l-[N-metil-N-(3-/trifluor-metil/-fenil)-karbamoil]-2-[(imino-(4,4-dimetil-2oxoimidazolidin-l-il)-metil)-amino]-etén ((IV) képletű vegyület) 48 ml etanolban felvett szuszpenziójához szobahőmérsékleten 3,1 ml 6,6 mól/1, éterben felvett sósav oldatot csepegtetünk, és 1 órán keresztül 1-3 °C hőmérsékleten kevertetjük. Ezután a szilárd anyagot szűrjük, éterrel mossuk, és 20 órán keresztül szobahőmérsékleten vákuumban (4-6 mbar) szárítjuk. így 8,34 g (az elméleti 90,7%-a) tiszta l-ciano-l-[N-metilN-(3-/trifluor-metil/-fenil)-karbamoil]-2-[(imino-(4,4 -dimetil-2-oxo-imidazolidin-1 -il)-metil)-amino]-eténhidrokloridot kapunk, olvadáspont 180-181 °C (azonos az átalakulási ponttal, az anyag ismét megszilárdul).

Elemanalízis a CjjH^CIFjNjOj (444,86) összegképlet alapján:

számolt: C 48,60% H 4,53%

Cl 7,97% F 12,81% N 18,89% talált: C 48,20% H4,35%

Cl 8,0% F 12,75% N 18,60%.

8. példa

1,00 g (2,45 mmól) (IV) képletű vegyület 6 ml etil-acetátban felvett szuszpenzióját szobahőmérsékleten 5 ml 0,5 mól/1, etil-acetátban felvett salétromsav oldattal elegyítjük, és 3 órán keresztül jeges fürdőn kevertetjük. A kapott szilárd anyagot szűrjük, etil-acetáttal és éterrel mossuk, szobahőmérsékleten vákuumban (4-7 mbar) 24 órán keresztül szárítjuk. így 1,11 g (az elméleti 94%-a) tiszta (IV) képletű vegyületet kapunk nitrátsó formájában, olvadáspont 142-143 °C.

Elemanalízis a C_lgH₂oF₃N₇05 (471,41) összegképlet alapján:

számolt: C 45,86% H 4,28% F 12,09% N 20,80% talált: C46,3% H4,6% F 12,0% N21,l%.

9. példa

1,634 g (4 mmól) l-ciano-l-[N-metil-N-(3-/trifluor-metil/-fenil)-karbamoil]-2-[(imino-(4,4-dimetil-211

HU 210 621 B oxo-imidazolidin-l-il)-metil)-amino]-etén ((IV) képletű vegyület) 3 ml 98-100%-os hangyasavban felvett oldatát 2 órán keresztül 50 °C hőmérsékleten melegítjük. A hangyasavat vákuumban eltávolítjuk, a maradékot diklór-metánban felvesszük, 20 ml vízzel hígítjuk, és hígított nátrium-hidroxiddal pH = 9-10 értékre állítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist diklórmetánnal kétszer kirázzuk, az egyesített diklór-metános extraktumot egymás után 2 ml 0,5 n nátrium-hidroxiddal, majd vízzel kétszer mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó szilárd anyagot éter/heptán 1:1 elegy ével (lásd a 13. példát) után keveijük, majd szűrjük. Szárítás 0,93 g (az elméleti 56,9%-a) tiszta 4-amino-2-(4,4-dimetil-2oxo-imidazolidin-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav-[N-metilN-(3-/trifluor-metil/-fenil)-amid]-t kapunk, olvadáspont 210-211 °C, a vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatot CH2CI2/C2H5OH 10:1 eleggyel végezzük.

Elemanalízis a C_lgH₁₉F₃N₆O₂ (408,40) ((I) képletű vegyület) összegképlet alapján: számolt: C 52,94% H 4,69% F 13,96% N 20,58% talált: C 52,8% H 5,0% F 13,4% N20,4%.

10. példa

3,268 g (8 mmól) (IV) képletű vegyületet 6 ml hangyasavban 3 órán keresztül 40 °C hőmérsékleten melegítünk, majd a 9. példában leírt módon feldolgozzuk. Ennek során 2,03 g (az elméleti 62,1%-a) (I) képletű vegyületet kapunk, amelynek olvadáspontja 210-211 °C.

11. példa

1,634 g (4 mmól) (IV) képletű vegyület 3 ml jégecetben felvett szuszpenzióját 50 ⁰ C hőmérsékleten kevertetjük. 1,5 óra elteltével oldatot kapunk, amit további 1 órán keresztül 50 °C hőmérsékleten kevertetünk, majd szobahőmérsékleten 25 ml vízzel hígítunk, és 5,5 ml 32%-os nátrium-hidroxiddal pH = 9 értékre állítunk. A kapott elegyet etil-acetáttal többször extraháljuk, az egyesített etil-acetátos extraktumokat vízzel kétszer mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és vákuumban bepároljuk. A maradékot 100 ml CH₂Cl₂-ben oldjuk, négyszer 10 ml 0,5 n nátrium-hidroxiddal és kétszer 4 ml vízzel kirázzuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és vákuumban bepároljuk. A maradékot mintegy 10 ml éterrel 2-5 °C hőmérsékleten elkeverjük, és szüljük. Szárítás (13. példa) után 1,26 g (az elméleti 77,1%-a) tiszta (I) képletű vegyületet kapunk, olvadáspont 210,5-211,5 °C.

12. példa

2,45 g (6 mmól) (IV) képletű vegyület 25 ml tetrahidrofuránban (THF) és 2,70 g (45 mmól) jégecetben felvett elegyét visszafolyatás közben kevertetjük, amelynek során mintegy 10 perc elteltével tiszta oldatot kapunk, ezt 3,8 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot 8 ml vízzel hígítjuk, és 2 n sósavval pH = 1 értékre állítjuk. A kapott szilárd anyagot szüljük, éterrel mossuk, és szárítjuk. Ez a szilárd anyag (0,68 g) a melléktermékként keletkező (VI) képletű vegyület. A savasvizes szűrletet hígított nátrium-hidroxiddal pH = 9-10 értékre állítjuk, amelynek során olajos termék válik le. Ez néhány ml éter hozzáadásával kristályosítható. Az elegyet 1 órán keresztül 2-4 °C hőmérsékleten tartjuk, majd a kristályokat szűrjük, kevés éterrel mossuk, és a

13. példában leírt módon szárítjuk. így 1,19 g (az elméleti 48,6%-a) tiszta (I) képletű vegyületet kapunk, olvadáspont 210-211 °C.

13. példa

2,45 g (6 mmól) (IV) képletű vegyület és 0,66 g (7,33 mmól) vízmentes oxálsav 36 ml abszolút THFben felvett oldatát 8 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk, majd mintegy 30 °C hőmérsékleten 34,5 ml CH₂Cl₂-vel elegyítjük, és 17 órán keresztül szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A kivált kristályos anyagot szűrjük, kevés CH₂Cl₂-vel mossuk, és 100 °C hőmérsékleten vákuumban (3-7 mbar) szárítjuk. így 1,36 g terméket kapunk, ami oxálsavval szennyezett hidrogén-oxalát só. A terméket 5 ml vízben oldjuk, 2,3 ml 2 n nátrium-hidroxiddal elegyítjük, és 1 órán keresztül jeges hűtés mellett kevertetjük. A kivált kristályos csapadékot szűrjük, vízzel és éterrel mossuk, és 17 órán keresztül 100 °C hőmérsékleten vákuumban (180 mbar) szárítjuk. így 0,98 g (az elméleti 40%-a) (I) képletű vegyületet kapunk, olvadáspont 209-210 ⁰ C.

14. példa ml metanol és 0,392 g (mintegy 4 mmól) koncentrált kénsav elegyéhez szobahőmérsékleten 1,634 g (4 mmól) (IV) képletű vegyületet adunk, és a kapott oldatot 9,5 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk. Ezután vákuumban bepároljuk. A maradékot mintegy 10 ml vízzel elegyítjük, és hígított nátrium-hidroxiddal pH = 9 értékre állítjuk. Az elegyet éterrel többször extraháljuk, az egyesített éteres kivonatokat kevés vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, szüljük, és vákuumban bepároljuk. A kapott maradékot heptán/éter 1:1 eleggyel elkeverjük. A kapott kristályokat szűrjük, és a 13. példában leírt módon szárítjuk. így 0,22 g (az elméleti 13,5%-a) tiszta (I) képletű vegyületet kapunk olvadáspont 210-211 °C.

75. példa

2,45 g (6 mmól) (IV) képletű vegyület, 180 mg (2 mmól) oxálsav és 5 ml jégecet elegyét kevertetés közben 50 °C hőmérsékleten melegítjük, amelynek során 30 perc elteltével tiszta oldatot kapunk. Ezt 2,5 órán keresztül 50 °C hőmérsékleten tovább kevertetjük, majd a jégecetet vákuumban eltávolítjuk. A maradékot 30 ml CH₂Cl₂-vel és 20 ml vízzel elegyítjük, a vizes fázist hígított nátrium-hidroxiddal pH = 9-10 értékre állítjuk, a fázisokat szétválasztjuk, a vizes fázist háromszor CH₂Cl₂-vel extraháljuk, az egyesített CH₂C1₂extraktumokat vízzel mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és vákuumban bepároljuk. A maradékot éter/heptán 1:1 eleggyel keveijük. A kristályokat szűrjük éter/heptán 3:1 eleggyel mossuk, és vákuumban (4-6 mbar) szárítjuk. így 1,83 g (az elméleti

HU 210 621 Β

74,7%-a) gyakorlatilag tiszta (I) képletű vegyületet kapunk, olvadáspont 209-210 °C.

16. példa

2,45 g (6 mmol) (IV) képletű vegyület 4,60 ml jégecet és 0,40 ml víz elegyében felvett szuszpenzióját 50 °C hőmérsékleten kevertetjük. 30 perc elteltével tiszta oldatot kapunk, amit további 2,5 órán keresztül 50 °C hőmérsékleten kevertetünk, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot mintegy 10 ml vízzel hígítjuk, hígított nátrium-hidroxiddal pH = 9-10 értékre állítjuk, és CH₂Cl₂-vel többször extraháljuk. A CH₂C1₂ extraktumot kétszer kevés vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, szüljük, és vákuumban bepároljuk. A kristályos maradékot mintegy 10 ml éterrel elkeverjük, 1 órán keresztül jeges fürdőn hűtjük, majd a szilárd anyagot szűrjük, éténél mossuk, és 13. példában leírt módon szárítjuk. így 1,74 g (az elméleti 71%-a) tiszta (I) képletű vegyületet kapunk, olvadáspont 210-211 °C.

17. példa

2,45 g (6 mmól) (IV) képletű vegyület, 820 mg (5 mmól) triklór-ecetsav és 4,25 ml jégecet elegyét 2 órán keresztül 70 °C hőmérsékleten kevertetjük, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot 100 ml etil-acetátban felvesszük, kétszer 20 ml 2 n nátrium-hidroxiddal, és kétszer 10 ml vízzel kirázzuk. Magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és vákuumban bepároljuk. A maradékot 25 ml éterben oldjuk, amelynek során kristályos csapadék válik le. Ezt 30 percen keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük, majd vákuumban bepároljuk. A kristályos maradékot diizopropil-éterben szuszpendáljuk, szűrjük, és 15 órán keresztül 100 °C hőmérsékleten vákuumban szárítjuk. így 1,36 g (az elméleti 55,5%a) tiszta 4-amino-2-(4,4-dimetil-2-oxo-imidazolidin-lil)-pirimidin-5-karbonsav-[N-metil-N-(3-/trifluor-metil/fenil) -amid]-t kapunk, olvadáspont 209-210 °C.

18. példa

1,78 g (4 mmól) l-ciano-l-[N-metil-N-(3-/trifluormetil/-fenil)-karbamoil]-2-[(imino-(4,4-dimetil-2-oxoimidazohdin-l-il)-metil)-amino]-etén-hidroklorid 20 ml vízben felvett elegyét 80 °C hőmérsékleten kevertetjük.

1,5 óra elteltével tiszta vizes fázist kapunk, amelytől ragacsos massza különül el. Az elegyet 5,9 órán keresztül 80 °C hőmérsékleten tovább kevertetjük, majd hígított sósavval pH = 1 értékre állítjuk, és szüljük. A szűrletet nátrium-hidroxiddal pH = 9-10 értékre állítjuk, amelynek hatására kristályos csapadék válik le. 1 órán keresztül jégen hűtjük, majd a szilárd anyagot szüljük, vízzel és éterrel mossuk, és a 13. példában leírt módon szántjuk. így 0,47 g (az elméleti 28,8%-a) (I) képletű vegyületet kapunk, olvadáspont 209-210 °C.

19. példa

10,74 g (26, 3 mmól) l-ciano-l-[N-metil-N-(3-trifluor-metil-fenil)-karbamoil]-2-[(imino-(4,4-dimetil-2oxo-imidazolidin-l-il)-metil)-amino]-etént ((IV) képletű vegyület) 190 °C hőmérsékletre előmelegített lombikba adagolunk, amelyhez desztillációs feltétet csatlakoztatunk. Mágneses keverővei az anyagot 5 percen keresztül 190 °C hőmérsékleten, majd 6 percen keresztül 190-192 °C hőmérsékleten kevertetjük. Ezután a melléktermékként keletkezett N-metil-N-(3-/trifluormetil/-fenil)-amint vákuumban 10 perc alatt 189-175 °C fürdő hőmérséklet mellett desztillációs úton eltávolítjuk. A kapott barna, megolvadt masszát 100 ml CH₂Cl₂-ben felvesszük, és az oldatot háromszor 35 ml 0,5 n nátrium-hidroxiddal, kétszer 20 ml vízzel, és négyszer 25 ml 1 n sósavval kirázzuk. Az egyesített sósavas-vizes extraktumot aktív szénnel tisztítjuk, szűrjük, és nátrium-hidroxiddal pH = 9 értékre állítjuk. A kivált csapadékot CH₂Cl₂-ben felvesszük, és a vizes fázist CH₂Cl₂-vel extraháljuk. Az egyesített CH₂C1₂extraktumot vízzel mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és vákuumban bepároljuk. A kapott amorf maradékot éterben oldjuk, amelynek hatására néhány percen belül kristályos anyag válik le. Ezt néhány óra elteltével szűrjük, és 100 ⁰ C hőmérsékleten 15 órán keresztül vákuumban (180 mbar) szántjuk. így 3,83 g (az elméleti 35,7%-a), vékonyrétegkromatográfiásan tiszta 4-amino-2-(4,4-dimetil-2-oxo-imidazolidin-l-il)-pirimidin-5-karbonsav-[N-metil-N-(3-/trifluormetil/-fenil)-amid]-t ((I) képletű vegyület) kapunk, olvadáspont 209-210 ⁰ C.

Elemanalízis a CigH^FjNgC^ (408,40) összegképlet alapján:

számolt: C 52,94% H 4,69% F 13,96% N 20,58% talált: C 52,8% H 5,0% F 13,35% N 20,4%.

A vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatot CH₂C1₂/C₂H₅OH 10:1 eleggyel végezzük.

A feldolgozás során kapott vizes-lúgos extraktumban található a melléktermékként keletkezett (VI) képletű vegyület. A (I) képletű vegyület hidroklorid sójának jó vízoldékonysága teszi lehetővé a fent leírt feldolgozást, amelynek során az (I) képletű vegyület kényelmesen és hatékonyan elválasztható a mellékterméktől.

20. példa

2,67 g (6 mmól) l-ciano-l-[N-metil-N-(3-/trifluormetil/-fenil)-karbamoil]-2-[(imino-(4,4-dimetil-2-oxoimidazolidin-l-il)-metil)-amino]-etén-hidrokloridot vákuumban (4-6 mbar) 190 ⁰ C hőmérsékletre előmelegített fürdőn 10 percen keresztül 187-189 °C hőmérsékleten melegítünk. A kapott olvadékot lehűtjük, majd 5 ml 2 n nátrium-hidroxiddal elegyítjük. Ezután 12 ml dietil-éter/diizopropil-éter 5:1 eleggyel hígítjuk. Kevertetés közben először két tiszta fázis keletkezik, amelyből kristályos csapadék válik le. Egy órán keresztül jeges hűtés mellett kevertetjük, majd a kristályokat szűrjük, vízzel mossuk, és 50 ml CH₂Cl₂-ben felvesszük. A kapott oldatot háromszor 5 ml 0,5 n nátrium-hidroxiddal és kétszer 5 ml vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és bepároljuk. A maradékot diizopropil-éterrel elkeverjük, szűrjük, és a 13. példában leírt módon szárítjuk. így 0,82 g (az elméleti 32,6%-a) (I) képletű vegyületet kapunk, olvadáspont 209-210 °C.

HU 210 621 B

27. példa

45,5 g (111,4 mmól) 4-amino-2-(4,4-dimetil-2-oxoimidazolidin-l-il)-pirimidin-5-karbonsav-[N-metil-N(3-/trifluor-metiI/-fenil)-amid] ((I) képletű vegyület) 810 ml 1,2-dimetoxi-etánban felvett szuszpenziójához szobahőmérsékleten kevertetés közben 4 n sósavat csepegtetünk pH = 3,0 érték eléréséig. Ehhez 28,4 ml 4 n sósav szükséges. A kapott oldatot 30 percen keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük majd vákuumban bepároljuk. A sűrű olajos maradékot 150 ml fonó acetonban oldjuk, amelynek hatására azonnal kristályos csapadék keletkezik. 30 percen keresztül jeges fürdőn hűtjük, majd a kristályokat szüljük, acetonnal és éténél mossuk, és 17 órán keresztül 100 °C hőmérsékleten vákuumban (180 mbar) szárítjuk. így 46,7 g (az elméleti 94,2%-a) tiszta 4-amino-2-(4,4-dimetil-2-oxo-imidazolidin-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav-[N-metil-N-(3/trifluor-metil/-fenil)-amid]-hidrokloridot kapunk, olvadáspont 210-211 °C.

Elemanalízis a C_I8H2oC1F₃N₆02 (444,86) összegképlet alapján:

számolt: C 48,60% H 4,53% Cl 7,97%

F 12,81% N 18,89% talált: C48,4% H4,4% Cl 7,8%

F 12,0% N 18,8%.

A (I) képletű vegyület hidroklorid sójának vízben felvett oldékonyságát a 2. táblázatban (1. számú vegyület) adjuk meg.

22. példa

3,68 g (9 mmól) 2-amino-2-(4,4-dimetil-2-oxo-imidazolidin-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav- [N-metil-N-(3-/ trifluor-metil/-fenil)-amid] 20 ml acetonban felvett oldatához szobahőmérsékleten 1,5 ml 6,6 mól/1, éteres sósav oldatot csepegtetünk, a kapott szuszpenziót 30 percen keresztül jeges fürdőn kevertetjük, majd a kristályos szilárd anyagot szűrjük. Ezt a 13. példában leírt módon szárítva 3,75 g (az elméleti 93,7%-a) tiszta

4-amino-2-(4,4-dimetil-2-oxo-imidazolidin-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav-[N-metil-N-(3-/trifluor-metil/-fenil)amid]-hidrokloridot kapunk, olvadáspont 210-211 °C.

23. példa

A 22. példában leírt módon 8 mmól (I) képletű vegyület 25 ml etil-acetátban és 5 ml metanolban felvett oldatát 1,35 ml 6,6 mól/1, éteres sósav oldattal elegyítjük, és vákuumban bepároljuk. A sűrű olajos maradékot 20 ml forró acetonban oldjuk, amelynek hatására néhány percen belül kristályos csapadék válik le. 30 percen keresztül jeges fürdőn kevertetjük, majd a szilárd anyagot szűrjük, acetonnal és éterrel mossuk, és a 13. példában leírt módon szárítjuk. így 3,28 g (az elméleti 92,3%-a) tiszta 4-amino-2-(4,4-dimetil-2-oxoimidazolidin-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav- [N-metil-N(3-/trifluor-metil/-fenil)-amid]-hidrokloridot kapunk, olvadáspont 210-211 °C.

24. példa

1,84 g (4,5 mmól) (I) képletű vegyület 30 ml etilacetátban felvett szuszpenziójához szobahőmérsékleten, kevertetés közben 9,3 ml 0,5 mól/1, etil-acetátos salétromsav oldatot adunk. A kapott oldatból rövid időn belül kristályos csapadék válik le, amit 2 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertetünk, majd szűrjük, és etil-acetáttal mossuk. Azután 17 órán keresztül 80 °C hőmérsékleten vákuumban (5 mbar) szárítjuk, így 2,02 g (az elméleti 95,2%-a) tiszta 4-amino-2-(4,4dimetil-2-oxo-imidazolidin-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav-[N-metil-N-(3-/trifluor-metil/-fenil)-amid]-nitrátot kapunk, olvadáspont 220-221 ⁰ C.

Elemanalízis a C_lgH₂oF₃N₇0₅ (471,41) összegképlet alapján:

számolt: C 45,86% H 4,28% F 12,09% N 20,80% talált: C 45,85% H 4,25% F 12,45% N 20,90%.

Az (I) képletö vegyület nitrát sójának vízben felvett oldékonyságát a 2. táblázatban (2. számú vegyület) adjuk meg.

25. példa

613 mg (1,5 mmól) (I) képletű vegyület 4 ml acetonitrilben felvett szuszpenziójához szobahőmérsékleten

285,5 mg (1,5 mmól) p-toluol-szulfonsav-hidrát 10 ml acetonitrilben felvett oldatát adagoljuk. A kapott oldatot (pH = 3-4) 20 percen keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot éterrel elegyítjük, a kristályos csapadékot 20 percen keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük, majd szüljük, és éterrel mossuk. Szárítás (8 óra, 5-6 mbar, 80 °C) után 820 mg (az elméleti 94,1 %-a) tiszta 4-amino-2-(4,4-dimetil2-oxo-imidazoIidin-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav-[N-metil-N-(3-/trifluor-metil/-fenil)-amid]-p-toluol-szulfonátot kapunk, amelynek olvadáspontja 168-170 °C.

Elemanalízis a C25H₂7F₃N₆O₅S (580,61) összegképlet alapján:

számolt: C 51,72% H 4,68% F 9,82%

N 14,48% S 5,52% talált: C51,3% H4,7% F 10,0%

N 14,25% S 5,7%.

Az (I) képletö vegyület p-toluol-szulfonát sójának vízben felvett oldékonyságát a 2. táblázatban (3. számú vegyület) adjuk meg.

26. példa

408,5 mg (1 mmól) 4-amino-2-(4,4-dimetil-2-oxoimidazolidin-l-il)-pirimidin-5-karbonsav-[N-metil-N(3-/trifluor-metil/-fenil)-amid] 5 ml acetonitrilben felvett szuszpenziójához szobahőmérsékleten 150,5 mg (1 mmól) (R, R) (+)-borkősav 3 ml metanolban felvett oldatát adjuk, a kapott oldatot 40 °C fürdőhőmérsékleten vákuumban bepároljuk, az amorf maradékot éter/acetonitrilben 10:1 elegyben oldjuk, amelynek hatására néhány percen belül kristályos csapadék válik le. Ezt 2 órán keresztül szobahőmérsékleten, majd 1 órán keresztül jeges fürdőn kevertetjük, majd szűrjük, éterrel mossuk, és 85 °C hőmérsékleten vákuumban (4-5 mbar) szárítjuk. így 510 mg (az elméleti 91,3%-a) 4-amino-2-(4,4-dimetil-2-oxo-imidazolidin-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav-[N-metil-N-(3-trifluor-metil-fenil)amid)-(R,R)-hidrogen-tartarátot kapunk, amelynek olvadáspontja 152-153 °C (bomlik).

HU 210 621 B

Elemanalízis a C22H₂5F₃N₆Og (558,49) összegképlet alapján:

számolt: C 47,31% H 4,51% F 10,21% N 15,05% talált: C 46,70% H 4,40% F 9,65% N 14,1%.

Az (I) képletű vegyület hidrogén-tartarát sójának vízben felvett oldékonyságát a 2. táblázatban (4. számú vegyület) adjuk meg.

27. példa

Filmtablettát állítunk elő az alábbi összetétel szerint:

1.4-amino-2-(4,4-dimetil-2-oxoimidazolidin-1 -il)-pirimidin5-karbonsav-[N-metil-N-(3-/trifluormetil/-fenil)-amid]-hidroklorid 100 mg

2. laktóz 35 mg

3. kukoricakeményítő 20 mg

4. mikrokristályos cellulóz 10 mg

5. nátrium-keményítő-glikolát 8 mg

6. szilícium-dioxid 5 mg

7. magnézium-sztearát 2 mg

8. filmlakk 10 mg (Össztömeg): 190 mg

a) Az 1-4. komponenseket összekevetjük, kompaktáljuk, és egy Frewitt-szűrőn (szitaméret 1,0 mm) átpréseljük.

b) Az a) pont szerint kapott granulátumot elkeverjük az 5-7. komponensekkel és préseljük.

c) A b) pontban kapott tablettát a vizes filmlakkal bevonjuk.

28. példa

Filmtablettát állítunk elő a következő összetétellel:

1.4-amino-2-(4,4-dimetil2-oxo-imidazolidin-l-il)-pirimidin5-karbonsav-[N-metil-N-(3-/trifluormetil/-fenil)-amid]-hidroklorid 100 mg

2. laktóz llmg

3. hidroxi-propil-metil-cellulóz 60mg

4. mikrokristályos cellulóz 7 mg

5. magnézium-sztearát 2 mg

6. filmlakk 10 mg (Össztömeg): 190 mg

a) Az 1-4. komponenseket összekeverjük, kompaktáljuk, és egy Frewitt-szűrőn (szitaméret 1,0 mm) átpréseljük.

b) Az a) pont szerint kapott granulátumot elkeverjük az 5. komponenssel és préseljük.

c) A b) pontban kapott tablettát a vizes Almiakkal bevonjuk.

A kapott tabletta késleltetett hatóanyagleadást biztosít.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás (I) képletű 4-amino-2-(4,4-dimetilimidazolidin-2-on-1 -il)-pirimidin-5-karbonsav- [Nmetil-N-(3-trifluor-metil-fenil)-amid] vízben oldódó és jól oldódó sói előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (IV) képletű vegyületet vagy ennek sóját vagy sókeverékét 0-240 ⁰ C közötti hőmérsékleten adott esetben oldószer jelenlétében (I) képletű vegyületté vagy annak sójává vagy sókeverékévé ciklizáljuk, a kapott (I) képletű vegyületet vízben oldódó vagy jól oldódó sóvá alakítjuk, vagy a kapott sót vagy sókeveréket adott esetben vízben oldódó vagy jól oldódó sóvá alakítjuk.
2. Eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely 1. igénypont szerint előállított (I) képletű vegyület vízben oldódó vagy jól oldódó sóját gyógyszerészeti hordozóanyaggal és adott esetben egyéb gyógyszerészeti segédanyaggal keverjük, és a keveréket gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hepatikus LDL receptorok stimulálásával kedvezően befolyásolható lipid anyagcsere zavarok kezelésére alkalmas gyógyszerkészítményt állítunk elő.