HU210415B - Safety belt lock-device of vehicle - Google Patents

Description

ri leírás terjedelme: 10 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 210 415 Β herviselő ház támaszéle (50) előtt elmozgathatóan van elrendezve és reteszelési helyzetben a zárókilincs (48) a kioldógomb (30) működési irányban végzett mozgása során a támaszélen (50) felütközik úgy, hogy a kioldógomb (30) továbbmozgását meggátolja, továbbá hogy a szögemelő (42) rugóerővel nyugalmi helyzetben előfeszített, továbbá a sapkában (32) tehetetlenségi tömeget alkotó vezérlőelem (56) van elbillenthetően ágyazva, és az övzár visszafeszítési irányban (R) történő gyorsulása során tehetetlenségi erejénél fogva a szögemelővel (42) kapcsolódik, hogy azt zárási helyzetbe elfordítsa, továbbá, hogy az övzár második, visszafeszítési iránnyal (R) ellentétes irányú gyorsulása során a szögemelöt (42) a vezérlőelemtől (56) leválasztja és súlypontjánál (C) fogva reteszelési helyzetet vesz fel illetve reteszelési helyzetében marad.

A találmány tárgya jármű biztonsági öv zárszerkezet, amely övzárra ható visszafeszítő szerkezettel van ellátva, olyan teherviselő házzal, amelyben biztonsági öv dugaszolható csatja számára vezetőpálya van kiképezve, továbbá a teherviselő házon ágyazott, a csat retesznyílásával együttműködő retesszel, valamint a teherviselő házban a vezetőpályával párhuzamosan eltolhatóan ágyazott kioldógombbal rendelkezik.

A járművek biztonsági öveinél alkalmazott zárszerkezetek számos kialakítása ismert. Széles körben elterjedt az a zárszerkezet, amelynél az övzár teherviselő házában a hevederen elhelyezett csat számára vezetőpálya van kiképezve és a csatban kiképzett retesznyílással egy a házban, a vezetőpályára merőlegesen eltolhatóan megvezetett vagy elbillenthetően ágyazott retesz működik együtt. A házban a vezetőpályával párhuzamosan eltolhatóan megvezetett elem az említett reteszt reteszelési helyzetben tartja mindaddig, amíg egy ugyancsak a vezetőpályával párhuzamosan a házban ágyazhatóan megvezetett kioldógomb nyugalmi helyzetben van. Ez a kioldógomb a retesszel van összekapcsolva annak érdekében, hogy működtetése során a reteszt olyan helyzetbe mozgassa, amelyben a retesz a csat retesznyílásából kiemelkedhet.

Egy ilyen jellegű zárszerkezet nyugodtan alkalmazható visszafeszítő szerkezettel ellátott biztonsági öv rendszerekben mindaddig, amíg a visszafeszítési erő például az övfelcsévélő szerkezetre hat. Léteznek azonban olyan visszafeszítő szerkezetek is, amelyek az övzár, valamint annak a jármű alvázán kiképzett rögzítési pontja között, vagy pedig a jármű ülésen kiképzett rögzítési pontja között alakítottak ki. Ezek a visszafeszítő szerkezetek lényegesen lecsökkentik a távolságot az övzár rögzítési helye és maga a zár között. Adott esetben ez a lerövidített távolság néhány centiméter, például 10 cm is lehet.

A visszafeszítéshez szükséges erőt mechanikusan, például egy ilyen célra méretezett erős rugóval vagy pirotechnikai úton állíthatjuk elő. Ha a visszafeszítési erő kellő nagyságú, különösen pirotechnikai visszafeszítő hajtások esetében, bizonyos esetekben a zár a visszafeszítési ütem végén önműködően kinyílhat.

A zárszerkezetnek ez az önműködő kinyílása a visszafeszítési ütem végén a kioldógomb és az adott esetben a kioldógombbal kapcsolatban álló szerkezeti elemek tehetetlenségi tömegére vezethető vissza, hiszen a kioldógomb a visszafeszítési ütem végén igyekszik mozgását a visszafeszítési irányban folytatni, ami tulajdonképpen megfelel a kioldógomb működtetési irányának.

A kioldógomb tehetetlenségi erő hatására bekövetkező további mozgásának megakadályozására lehetőség van például arra, hogy egy tehetetlenségi tömegének hatására a visszafeszítési irányra merőlegesen mozgó zárókilincset alkalmazzunk, amely egy ilyen visszafeszítési ütem végén, amikor az övzár hirtelen lefékeződik, olyan helyzetet vesz fel, amelyben megakadályozza a kioldógomb tovább mozdulását annak kioldási helyzetébe. Ilyen meggondolások alapján kifejlesztett zárszerkezetet ismertet például a DE-OS 4 009 272 számú szabadalmi leírás. A zárókilincset a kioldógomb kioldási helyzetbe történő elmozdulása hozza működésbe, ezért bizonyos mértékű üresjárati utat kell megtennie. A zárókilincs akadályozza meg azt, hogy a kioldógomb egészen kioldási helyzetéig mozduljon el. Biztosítani kell, hogy a zárókilincs időben elérje reteszelő helyzetét, még mielőtt a kioldógomb áthalad azon a ponton, amelyen túl a zárókilincs már nem tudja reteszelni. Ez a feltétel a zárszerkezet alkatrészeinek kiválasztási és méretezési lehetőségeit szűkíti. Egy másik ismert lehetőség a kioldógomb visszafeszítési ütem során bekövetkező mozgásának megakadályozására kiegyenlítő tömegek alkalmazásában áll. Kiegyenlítő tömegek alkalmazása azonban gyakran szempontként sem merül fel, különösen olyan esetekben, ha csupán kis hely áll rendelkezésre a zárszerkezet elhelyezésére.

A találmánnyal célunk olyan zárszerkezet kialakítása jármű biztonsági övhöz, amely biztonsági öv visszafeszítő szerkezettel van ellátva, amely a meglévő zárszerkezetekbe különösen könnyen integrálható biztosítással rendelkezik az övzárnak a visszafeszítő ütem során bekövetkező szándékolatlan kinyílása ellen, és amely nagy biztonsági tartalékokkal rendelkezik, azonban nem okoz üresjáratot a kioldógomb működtetése során.

A kitűzött feladat megoldása során olyan zárszerkezetet vettünk alapul jármű biztonsági övhöz, amely övzárra ható visszafeszítő szerkezettel van ellátva, olyan teherviselő háza van, amelyben biztonsági öv dugaszolható csatja számára vezetőpálya van kiképezve, továbbá a teherviselő házon ágyazott, a csat retesznyílásával együttműködő retesszel, valamint a teherviselő házban a vezetőpályával párhuzamosan eltolhatóan ágyazott kioldógombbal rendelkezik. Ezt a talál2

HU 210 415 Β mány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy viszszafeszítési irányban történő gyorsulása során tehetetlenségi erejénél fogva a szögemelővel kapcsolódó és azt zárási helyzetbe elfordító, valamint második, viszszafeszítési iránnyal ellentétes irányú gyorsulása során a szögemelőt a vezérlőelemtől leválasztó és súlypontjánál fogva reteszelési helyzetbe beálló övzár kioldógombjának olyan sapkája van, amelynek belsejében nyugalmi helyzetben rugóerővel előfeszített kétkarú szögemelő van elbillenthetően ágyazva, továbbá a szögemelő első karjának szabad végén zárókilincs van kiképezve és a szögemelő a sapkában nyugalmi helyzet és reteszelési helyzet között billenthetően van elrendezve, ahol nyugalmi helyzetben a zárókilincs a kioldógomb működtetése során a teherviselő ház támaszéle előtt elmozgathatóan van elrendezve és reteszelési helyzetben a zárókilincs a kioldógomb működési irányban végzett mozgása során a támaszélen a kioldógomb továbbmozgását meggátolóan van felütköztetve, továbbá a sapkában tehetetlenségi tömeget alkotó vezérlőelem van elbillenthetően ágyazva.

Mivel a kioldógomb csupán az övzámak a visszafeszítési ütem végén bekövetkező lelassulása során juthat véletlen kioldási helyzetbe, idáig a megoldások során abból indultak ki, hogy ezt a lassulást kell felhasználni a kioldógomb reteszelésére is, amennyiben a lassulás hirtelen történik és ezért a lehető legnagyobb hasznosítható erőket szabadítja fel. Ettől eltérően úgy találtuk, hogy előnyösebb, ha a kioldógombot nem a visszafeszítési ütem végén, hanem már annak kezdetekor reteszeljük és gondoskodunk arról, hogy a zárókilincs a visszafeszítési ütem végén továbbra is reteszelési helyzetében maradjon. Ez azáltal vált lehetővé, hogy megtaláltuk a módját annak, hogy az övzár mozgásának kezdetén fellépő gyorsulási erőket használjuk fel a zárókilincs működtetésére, méghozzá úgy, hogy a kioldógombban elhelyezett külön tehetetlenségi tömeget alkalmazunk. Mivel a tehetetlenségi tömeg hozzávetőlegesen a visszafeszítési iránnyal ellentétes irányban mozgatható, tömege gyakorlatilag kizárólag a zárókilincs elmozdítására szolgál. Másrészt, az ugyancsak a kioldógombban elhelyezett zárókilincs reteszelési helyzetét úgy választottuk meg, hogy súlypontjának a visszafeszítési ütem végén elfoglalt helyzetéhez viszonyítva, ha a gyorsítási irány megfordul, reteszelési helyzetében ragad és a tehetetlenségi tömegtől elválik. A különálló tehetetlenségi tömeg lehetővé teszi, hogy a zárókilincset tulajdonképpeni feladatához igazítsuk és az övzárban az ismert megoldásokban idáig nem használt vagy nem hozzáférhető helyeken helyezzük el, nevezetesen a kioldógomb sapkájában, amelyben általában kellő szabad tér áll rendelkezésre, úgy, hogy azoknak a zárszerkezeteknek, amelyeket utólagosan ilyen visszafeszítő szerkezettel kívánnak ellátni, számos alkatrésze változatlanul tovább hasznosítható.'A zárókilincsnek a reteszelési helyzetbe történő megbízható mozgatását kevesebb megkötéssel tudjuk végrehajtani mint az ismert megoldásoknál, így mind a zárókilincset, mind a tehetetlenségi tömeget optimálisan hozzáilleszthetjük a mindenkori felépítési adottságokhoz.

Ilyen illesztésre ad példát az az előnyös kiviteli alak, amelyben a zárókilincset kétkarú szögemelő alkotja, amely két karjának közös tartományában a kioldógomb ferdén lecsapott sapkájának egyik sarka közelében van a sapkában ágyazva úgy, hogy szinte hozzásimul a sapka belső felületéhez. A szögemelő egyik karja a kioldógomb működtetési irányában húzódik és hegye reteszelési helyzetben a teherviselő ház támaszélével szemben helyezkedik el. A szögemelő másik karjára előfeszítő erő hat úgy, hogy a támaszéi általában nem nyúlik bele a szögemelő mozgási pályájába. A tehetetlenségi tömeget olyan vezérlőelem alkotja, amely egymással párhuzamos, a visszafeszítési iránynyal hegyesszöget bezáró ferde vezetőfelületekkel csatlakozik a zárókilincs karjának a sapkával ellentétes oldalához. A ferde vezetőfelületek a visszafeszítési ütem során egymásra csúsznak és ezzel hatékonyan megnövelik a kifejtett erőt és ezzel a szerkezet működési biztonságát. Ennél a kiviteli alaknál a zárókilincset, a vezérlőelemet és az előfeszítő eszközt, azaz rugót, helytakarékos módon a kioldógomb felül elhelyezkedő sapkája tartományában rendezhetjük el, tehát a többi biztonságot befolyásoló zárszerkezet elemtől távolabb, amelyek így változatlanul már meglévő szerkezetekből átvehetők és felhasználhatók. Ezzel egyidejűleg a zárókilincset és a vezérlőelemet lefedő sapka szennyezés ellen is kiválóan védi a nevezett alkatrészeket.

A találmány szerinti zárszerkezet azért is könnyen hozzáilleszthető a különböző ismert felépítésű egységekhez, mert a tehetetlenségi tömeg, az előfeszítő szerkezet vagy elem rugóereje és adott esetben a zárókilincs emelőkaqainak hossza és a vezérlőelem ferde vezetőfelületeinek dőlése illetve a tehetetlenségi tömeg vezetőfelületeinek dőlése számos lehetőséget kínál arra, hogy a zárókilincs biztonságos bereteszelésére az említett elemeket optimálisan egymásra hangoljuk.

A tehetetlenségi tömeget kizárólag saját súlya is megtarthatja nyugalmi helyzetében. Ha ettől eltérő módon a zárókilincset rugó feszíti elő, amelynek másik szára egy a kioldógombon ágyazott vezérlőelem alakjában kiképzett tehetetlenségi tömeget nyugalmi helyzete irányában feszít elő, megbízható védelmet tudunk létrehozni a szándékolatlan reteszelések ellen. A biztonsági öv megfeszítésének befejezése után a zárókilincs feltétlenül visszatér nyugalmi helyzetébe úgy, hogy az övzár biztonságosan nyitható.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt zárszerkezet néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra biztonsági öv zárszerkezetére ható visszafeszítő szerkezet vázlatos perspektivikus képe, a

2. ábrán az 1. ábrán bemutatott zárszerkezet kioldó gombjának tartományában vett részleges keresztmetszete, ahol zárókilincs és a vezérlőelem nyugalmi helyzetű, a

3. ábrán az 1. ábra szerinti zárszerkezet 2. ábrának megfelelő részleges keresztmetszete látható, ahol a zárókilincs és a vezérlőelem kitérített helyzetű, a

I

HU 210 415 Β

4. ábra a 2. ábrának megfelelő részleges perspektivikus nézet, az

5. ábra a 3. ábrának megfelelő részleges perspektivikus nézet, és a

6. ábrán a találmány szerinti zárszerkezet egy további lehetséges kiviteli alakjának részmetszetét tüntettük fel.

A találmány szerinti zárszerkezet olyan visszafeszítő szerkezetet tartalmaz, amely pirotechnikai hengerdugattyú 10 visszafeszítő hajtásból, 12 övzárat hosszirányban megvezető, hosszúkás belső 14 nyílással ellátott 16 alaplemezből, a 10 visszafeszítő hajtás 20 dugattyúját a 12 övzár 22 rögzítő nyúlványával összekötő 18 húzókötélből, valamint utóbbit megvezető, a járművön rögzített 26 tengelyen ágyazott 24 terelőgörgőből áll. A visszafeszítő szerkezet működése során a 20 dugattyúra 28 pirotechnikai generátor által létrehozott nagynyomású gázok hatnak és a 20 dugattyú a 12 övzárat a 18 húzókötélen át lerántja. A hosszúkás belső 14 nyílás alsó végén a 12 övzár mozgása hirtelen megszűnik, a 12 övzár lefékeződik.

A 12 övzár hirtelen lefékeződése során annak 30 kioldógombjára igen nagy, annak kioldási irányába mutató tehetetlenségi erők lépnek fel, ami a 12 övzár szándékolatlan nyitásához vezethet.

A 30 kioldógombhoz társított reteszelési megoldást, amely szerepe szerint meggátolja a 30 kioldógomb 12 övzárhoz viszonyított elmozdulását a 12 övzár visszarántása során, a 2-5. ábrák segítségével mutatjuk be részletesebben.

A bemutatott kiviteli alaknál a 30 kioldógomb kívülről hozzáférhető, ferdén lecsapott 32 sapkából és a 12 övzár belsejébe nyúló 34 tolókából áll, amely a 4.,

5. ábrán jobban látható ferde 36 vezetőfelületen keresztül a biztonsági övékén szokásos, a rajzon nem látható csatot megfogó 38 retesszel működik együtt. A 30 kioldógomb lenyomása során 40 teherviselő ház nyílásába benyúló 38 reteszt olyan mértékben visszahúzzuk a nyílásból, hogy a csat szabadon kihúzhatóvá válik. A 32 sapka belsejében kétkarú 42 szögemelő van 44 tengelyen elbillenthetően ágyazva, amely a ferdén lecsapott 32 sapka egyik belső sarka szomszédságában, a

2. és 3. ábrák síkjára merőlegesen húzódik. A 42 szögemelőnek a 30 kioldógomb R visszafeszítési iránnyal megegyező működtetési irányában húzódó hosszúkás 46 karja van. A 46 karnak a 42 szögemelő 44 tengelytől távolabbi vége 48 zárókilinccsé van kiképezve. A 40 teherviselő háznak' 50 támaszéle van, amely mellett a 42 szögemelő 48 zárókilincse a 2. és 4. ábrán látható normális nyugalmi helyzetben a 30 kioldógomb lenyomása során akadály nélkül elmozdulhat. A 3. és 5. ábrán bemutatott reteszelő helyzetben a 42 szögemelő 46 karja olyannyira elmozdul a 32 sapka külső oldala irányában, hogy az 50 támaszéi a 48 zárókilincs R visszafeszítési iránnyal megegyező mozgáspályáján annak hegyétől csekély távolságban húzódik.

A 42 szögemelőnek továbbá megközelítőleg a 46 karra merőlegesen húzódó további 52 karja van. A 42 szögemelő így csekély távolságban a ferdén lecsapott 32 sapka belső sarkába simul. Az 52 karra 54 rugó egyik szára hat és az 52 kart nyugalmi helyzetben a 34 tolóka 32 sapkával összekötött részének nyomja.

A 2. és 3. ábrák síkjára merőlegesen húzódó 58 tengely körül elforgathatóan, a 30 kioldógombon ágyazott 56 vezérlőelem tehetetlenségi tömeget alkot. Az 54 rugó másik szára erre az 56 vezérlőelemre hat és a 40 teherviselő házon kiképzett 60 ütközőnek szorítja. Az 56 vezérlőelemnek az R visszafeszítési iránnyal hegyesszöget bezáró ferde 62 vezetőfelülete van, amely a 42 szögemelő 46 karjának belső oldalán hozzáilleszkedő ferde 64 vezetőfelülettel érintkezik. Az 56 vezérlőelem úgy van kialakítva, hogy R visszafeszítési irányban nem igényel nagyobb helyet, mint maga a 42 szögemelő. Az 56 vezérlőelem és a 42 szögemelő így olyan kompakt építési egységet alkot, amely számára kellő hely található a 30 kioldógomb 32 sapkáján belül.

Az 54 rugó huzalból van meghajlítva és a 30 kioldógombbal összekötött 66 tengelyre van felhúzva a 2. és 3. ábrán látható módon. Ezzel egyenértékű, mégis másik megoldás szerint az 54 rugó hajlított rugólemezből is készülhet, amely szabadon, öntartó módon van a 42 szögemelő és az 56 vezérlőelem közé behelyezve, a

4. és 5. ábrán látható módon.

Mint ezekből az ábrákból kitűnik, a 42 szögemelő és az 56 vezérlőelem vele egy darabból kiképzett 68, 70 nyúlványok révén van a 30 kioldógomb megfelelő furataiban ágyazva. Ezek a 68,70 nyúlványok a 2. és 3. ábrán látható kiviteli alak 44, 58 tengelyeinek felelnek meg

A 10 visszafeszítő hajtás működésbe lépése során R visszafeszítési irányban megrántja a 12 övzárat. Az 56 vezérlőelem az 54 rugó fellépő gyorsuláshoz méretezett ereje ellenében kibillen a 2. illetve 4. ábrán bemutatott helyzetéből a 3. ábrán feltüntetett S nyíl irányában a 3. és 5. ábrán bemutatott helyzetbe. Az 56 vezérlőelem kibillenési erejét a 62, 64 vezetőfelületek felerősítve átadják a 42 szögemelőnek úgy, hogy az az 54 rugónak a 42 szögemelőre gyakorolt visszaállító erejét legyőzve a 48 zárókilincset a 3. illetve 5. ábrán látható reteszelő helyzetbe billenti, mely helyzetben a 30 kioldógomb nem képes R visszafeszítési irányban elmozdulni. Ebben a helyzetben a 42 szögemelő C súlypontja kellő a távolságban helyezkedik el a 44 tengelyen keresztül az R visszafeszítési iránnyal párhuzamosan húzódó vonaltól, úgy, hogy a 12 övzárnak a visszafeszítési löket végén bekövetkező hirtelen lefékeződése során olyan nyomaték hat a 42 szögemelőre, amelynek hatására az reteszelő helyzetében marad. Ezt követően a 42 szögemelőt és az 56 vezérlőelemet az 54 rugó visszaállítja normális, nyugalmi helyzetébe úgy, hogy a 12 Övzár újra hagyományos módon nyithatóvá válik.

A kellő terű és a 32 sapka által védett elrendezésű mozgó reteszelőelemek a járműben történő huzamos használati idő után sem szennyeződnek túlságosan. Ennek nem csupán a reteszelés biztos működésbe lépése szempontjából, hanem a biztonsági öv 12 övzárának egy bekövetkezett ütközés utáni biztonságos nyitása szempontjából is nagy jelentősége van.

A 6. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a tehetetlenségi tömeget olyan 76 kétkarú emelő alkotja, amely4

HU 210 415 Β nek első 76a karja hosszabb, mint a V alakban visszahajlított második 76b karja. A 76 kétkarú emelő 76a karja és a 42 szögemelő 52 karja között 72 nyomórugó van elrendezve, amely a 76 kétkarú emelő 76a karjának szabad végét a 42 szögemelő 46 karján tartja. Ennek a kiviteli változatnak a működésmódja megegyezik az előzőleg ismertetett kiviteli alak működésmódjával.

Claims (3)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Jármű biztonsági öv zárszerkezet, amely övzárra ható visszafeszítő szerkezettel van ellátva, olyan teherviselő házzal, amelyben biztonsági öv dugaszolható csatja számára vezetőpálya van kiképezve, továbbá a teherviselő házon ágyazott, a csat retesznyílásával együttműködő retesszel, valamint a teherviselő házban a vezetőpályával párhuzamosan eltolhatóan ágyazott kioldógombbal, azzal jellemezve, hogy a kioldógombnak (30) olyan sapkája (32) van, amelynek belsejében rugóerővel nyugalmi helyzetben előfeszített kétkarú szögemelő (42) van elbillenthetően ágyazva, továbbá a szögemelő (42) első karjának (46) szabad végén zárókilincs (48) van kiképezve, és a szögemelő (42) a sapkában (32) nyugalmi helyzet és reteszelési helyzet között billenthetően van elrendezve, ahol nyugalmi helyzetben a zárókilincs (48) a kioldógomb (30) működtetése során a teherviselő ház (40) támaszéle (50) előtt elmozgathatóan van elrendezve és reteszelési helyzetben a zárókilincs (48) a kioldógomb (30) működési irányban végzett mozgása során a támaszélen (50) a kioldógomb (30) továbbmozgását meggátolóan van felütköztetve, továbbá a sapkában (32) tehetetlenségi tömeget alkotó vezérlőelem (56) van elbillenthetően ágyazva, továbbá a zárszerkezet visszafeszítési irányban (R) történő gyorsulása során tehetetlenségi erejé-. nél fogva a szögemelővel (42) kapcsolódó és azt zárási helyzetbe elfordító, valamint második, visszafeszítési iránnyal (R) ellentétes irányú gyorsulása során a szögemelőt (42) a vezérlőelemtől (56) leválasztó és súlypontjánál fogva reteszelési helyzetbe beálló övzárat (12) tartalmaz.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti zárszerkezet, azzal jellemezve, hogy a szögemelő (42) és a vezérlőelem (56) a szögemelőt (42) nyugalmi helyzetű előfeszítő közös rugóval (54) rugalmasan össze van feszítve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti zárszerkezet, azzal jellemezve, hogy a tehetetlenségi tömeget kétkarú emelő (76) alkotja, és a kétkarú emelő (76), valamint a szögemelő (42) zárókilinccsel (48) ellentétes karja (52) között nyomórugó (72) van behelyezve.