HU208348B - Apparatus for placing tool-frame onto track - Google Patents

Description

A találmány tárgya készülék szerszámkeret vágányra helyezésére, amely a vágány egyik sínére felfekvő és egy hajtás segítségével a vágány hosszirányára merőleges síkban elfordítható legalább egy tapintókarral rendelkezik, továbbá a szerszámkeret a vágányon gördíthető nyomkarimás kerekekkel van ellátva, és hajtásokon át függőlegesen állíthatóan és csuklósán egy vágányépítő gép gépkeretével van összekötve.

A DE-PS 2 927 729 sz. iratból ismeretes egy olyan készülék egy vágányépítő gép szerszámkeretének vágányra helyezéséhez, illetve központosításához, amely függőleges hajtások segítségével állíthatóan van egy gépkerethez rögzítve. A szerszámkeretet felemelt, üzemen kívüli állásban egy vezeték önműködően központosítja a gép közepéhez képest. A szerszámkerettől függetlenül szintén a gépkereten rögzített vágányra helyező készülék lényegében egy tapintóként működő karpárból áll, amely egy a gépkerethez erősített saját kereten úgy van rögzítve, hogy a tapintókarok a vágányra keresztirányban elhelyezkedő függőleges síkban elfordíthatóak. A tapintókarok forgástengelyei vízszintesen kb. a vágány nyomtávolságának megfelelő távolságban helyezkednek el. A tapintókarok egy szinkronizáló rúdon át úgy vannak egymással összekötve, hogy az egyik karnak egy elfordító hajtás segítségével végzett mozgatása a másik kar tükörképszerű mozgását idézi elő. A tapintókarok szabad alsó végei a sínfejek belső oldalára felfekvő ütközőkként vannak kialakítva. A készülék nyugalmi állapotában a tapintókarok a gép közepe felé elfordítva fel vannak emelve. Munkavégzéskor működtetik az elfordító hajtást, amely a tapintókarokat szinkronban a sínfejek belső oldalai felé mozgatja. Ha a vágányra helyező készülék nincs pontosan a vágány közepe felett - pl. azért, mert a gép egy vágányívben tartózkodik -, akkor szükségszerűen először az egyik tapintókar fekszik fel a hozzá tartozó sínfejre. A karok további szétnyílásakor a vágányra helyező készülék kerete a vágány közepe felé tolódik el, amíg a másik tapintókar is felfekszik a hozzátartozó sínfejre, és így a készülék a vágány közepére központosított helyzetbe kerül. Ebben a helyzetben a vágányra helyező készülék kerete a szerszámkeretet a vágányra történő lesüllyesztés folyamán pontosan a vágány közepének megfelelő helyzetbe irányítja. Erre a célra a szerszámkereten ujj szerű irányító elemek vannak rögzítve, amelyeket a vágányra helyező készülék keretén elhelyezett vezető lejtők eltérítenek, amíg a szerszámkeret nyomkarimás kerekei kapcsolatba kerülnek a sínekkel, és ezáltal megtörténik a szerszámkeret vágányra helyezése. Ez a vágányra helyező készülék viszonylag bonyolult felépítésű, és egy további keretre van szükség a tapintókarok számára.

Célunk a találmánnyal egy különösen egyszerű felépítésű vágányra helyező készülék létrehozása.

A kitűzött feladatot a találmány szerint egy vágányra helyező készülékkel oldjuk meg, amelynél a tapintókarok közvetlenül a szerszámkereten vannak ágyazva, és a függőleges hajtások a szerszámkeret kétfokozatú lesüllyesztésére alkalmasan vannak kialakítva, továbbá a szerszámkeret a nyomkarimás kerekeket sínfejhez szorító legalább egy hajtással van összekötve.

Az így kialakított vágányra helyező készülék előnyös módon kevés alkatrészt tartalmaz, amelyek minden nehézség, illetve a szerszámkeret funkciójának zavarása nélkül rögzíthetők a szerszámkereten. A két fokozatban végrehajtható lesüllyesztéssel a szerszámkeret először a vonali közlekedésnél elfoglalt helyzetből a központosításhoz különösen előnyös - a vágányra helyezendő nyomkarimás kerekekkel éppen a sínek feletti - helyzetbe hozható, illetve süllyeszthető. Ezután következik a szerszámkeret vágányközépre központosítása, majd a lesüllyesztás második fázisa, azaz a nyomkarimás kerekek tulajdonképpeni vágányra helyezése. Különösen gazdaságos módon a szerszámkeret működésekor a nyomkarimás kerekeket a sínfejhez szorító hajtások a vágányra helyezés végrehajtásához is felhasználhatók. Ez a használat abban áll, hogy a szerszámkeret a lesüllyesztés első fázisának befejezéséig, illetve a tapintókaroknak a sínekre történő felfekvéséig - a különösen a túlemeléses vágányszakaszokon lehetséges nemkívánatos keresztirányú eltolódás megakadályozására - az említett hajtásokkal rögzíthető, úgyhogy ezeken a vágányszakaszokon is zavarmentesen végrehajtható a vágányra helyezés.

A találmány 2. igénypont szerinti kiviteli alakja különösen egyszerű módon biztosítja a vágányra helyezendő nyomkarimás kerekek automatikus és pontos függőleges irányú pozicionálását a sínek felett, amihez az első lesüllyesztést fázisnál használt felső hajtások dugattyúegységeinek lökete megfelelően van méretezve. Ez azt is bizonyítja, hogy a tapintókarok elfordításával ezt követően megindítható központosítási folyamat számára mindig ugyanazok a feltételek állnak fenn, illetve a lesüllyesztés mindig a szerszámkeret ugyanazon helyzetében ér véget.

A készülék 3. igénypont szerinti kiviteli alakjánál a szerszámkeret ideális kindulási helyzetbe hozható a sínekhez képest az ezt követően végzett vágányközépre központosításhoz.

A készülék 4. igénypont szerinti kiviteli alakja a legegyszerűbb módon teszi lehetővé a szerszámkeret önműködő központosítását a sínekhez képest csupán egyetlen hajtás működtetésével, mihez a két egymással összekötött tapintókar egymáshoz képest tükörképszerűen, fogószerű mozgást végezve fordul el.

A tapintókarok csapjainak az 5. igénypont szerinti elrendezése azzal az előnnyel jár, hogy a tapintókarok a kifelé és felfelé elfordított végállásukban is teljesen a gép körvonalán belül maradnak, és semmiképpen sem rontják a biztonságot. A tapintókaroknak a 6. igénypont szerinti kialakítása javítja a karok megtámaszkodását a sínfejeken, és jobb tartást ad a központosítás folyamán.

Ha a tapintókar meggörbített vége és az ehhez csatlakozó része által bezárt szög kb. 150°, a tapintókar alakja a lehető legjobban igazodik a sínfej profiljához, anélkül, hogy rontaná a központosításhoz szükséges elfordíthatóságot.

A találmány 8. igénypont szerinti kiviteli alakja

HU 208 348 Β lehetővé teszi a tapintókarok optimálisan választott hosszának a lehető legelőnyösebb kombinációját a maximális emeléshatással, illetve erőkifejtéssel a szerszámkeret központosításának problémamentes végrehajtásához.

A 9. igénypont szerinti végálláskapcsoló egyszerű eszközökkel biztosítja az automatikus átkapcsolást egy - a szerszámkeret lesüllyesztésének első fázisában szükséges - rögzített helyzetből a központosításhoz szükséges szabad helyzetbe, úgy hogy a teljes központosítási folyamat végrehajtható a kezelőszemély beavatkozása nélkül.

Hasonló előny érhető el végül a 10. igénypont szerinti kialakítással, mivel időtakarékos módon a szerszámkeret vágányra helyezése a központosítás után automatikusan és a kezelőszemély beavatkozása nélkül befejeződik.

A találmány tárgyát a továbbiakban kiviteli példa és rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra: a találmány szerinti készülékkel felszerelt vágányépítő gép oldalnézete, a

2. ábra: az 1. ábra szerinti készülék egy részlete nagyítva, a

3. és 4. ábra: az 1. ábra III. nyilának megfelelő nézetek, amelyek a készüléket a vágányra helyezés különböző fázisaiban mutatják, és az

5. ábra: a készülék egy részlete a vágányra helyezés utáni végállásban.

Az 1. ábrán látható vágányépítő 1 gép a végeinél a 2 futóműveken és a 3 vágányra támaszkodó, hídalakú 4 gépkerettel rendelkezik. A 4 gépkereten a vágányépítési munkák elvégzéséhez a függőlegesen és oldalirányban állítható 5 aláverő aggregátok, az emelő és irányító hajtásokkal ellátott 6 vágányemelő és irányító aggregát, valamint az ezeket az aggregátokat vezérlő 7 szintező és irányító rendszer van elhelyezve. Az 1 gépen elhelyezett valamennyi hajtás energiaellátását a 8 energiaközpont biztosítja, amely egy kezelőfülkében levő 9 vezérlőberendezés segítségével vezérelhető. A 3 vágány helyzetének meghatározására a 10 szerszámkerettel ellátott 11 mérőkocsi szolgál, amely a vágányon gördíthető, és a két egymástól távoli 2 futómű között a 12 hajtáson át csuklósán és függőlegesen állíthatóan a 4 gépkerettel van összekötve, és a 7 szintező és irányító rendszerhez van hozzárendelve. A 10 szerszámkeret a vágányra helyezésnél történő központosításhoz a 13 vágányra helyező készülékkel van felszerelve, amelyet a továbbiakban még részletesen ismertetünk. A szintező és irányító rendszemek az 1 gép elülső és hátsó végénél elhelyezett mérőkerekei szintén egy 13 vágányra helyező készülékkel vannak ellátva.

Amint a 2., de különösen a 3. és 4. ábrán látható, a 11 mérőkocsinak a vágányra keresztirányú 10 szerszámkerete két 14 nyomkarimás kerékkel van összekötve, amelyek a 3 vágány 15 sínéihez vannak hozzárendelve, illetve azokon gördíthetők. A sínek szintjének a 7 szintező és irányító rendszerrel történő regisztrálására szolgál a vágányra keresztirányban a nyomtávolságnak megfelelő távolságban elhelyezett két 16 szintezőrúd, amelyek a 4 gépkereten a függőleges 17 vezetékben függőleges irányban szabadon eltolhatóan vannak ágyazva. A 16 szintezó'rudak alsó végei a 18 rúdon át a 10 szerszámkereten kialakított vízszintes 19 csúszópályára támaszkodnak, és a keresztirányú 20 vezetékben vannak ágyazva, aminek következtében a 10 szerszámkeret a 16 szintezőrudakhoz, illetve a 4 gépkerethez képest a vágányra keresztirányban elhelyezett 21 hajtás egyik vége kb. a gép közepénél a 10 szerszámkerettel, másik vége pedig egy-egy 16 szintezőrúddal van összekötve, és az a feladatuk, hogy munkavégzés közben a 14 nyomkarimás kerekek egyikét szorosan a 15 sín 22 sínfejéhez szorítsák.

A 10 szerszámkeretet a 4 gépkerettel csuklósán összekötő függőleges 12 hajtások két-két 23, 24 hajtásokból vannak összeállítva, amelyek egy-egy 25, 26 hengeregységgel, valamint 27, 28 dugattyúegységgel rendelkeznek, és a 25, 26 hengeregységek homlokfelületénél egymással koaxiálisán össze vannak kötve. E mellett a felső 23 hajtás 27 dugattyúegysége csuklósán a 4 gépkereten van rögzítve, míg az alsó 24 hajtás 28 dugattyúegysége a 10 szerszámkeretnek a gép külső oldalán levő végén csuklósán rögzítve. Ezen kívül a felső 23 hajtás 27 dugattyúegységének lökete úgy van méretezve, hogy teljesen kitolt dugattyúnál a 10 szerszámkeret annyira lesüllyed, hogy a 14 nyomkarimás kerekek futófelületei a 22 sínfej felett kb. 5-8 cm-re helyezkednek el.

A 13 vágányra helyező készülék a 15 sínekhez hozzárendelt 29 tapintókarokkal rendelkezik, amelyek 30 csapok segítségével a 10 szerszámkereten vannak ágyazva és a vágány hosszirányára merőleges síkban elfordíthatóak, továbbá a 30 csapok kb. ugyanolyan magasan vannak elhelyezve, mint a 14 nyomkarimás kerekek 36 tengelyei, és a közöttük levő távolság kisebb, mint a nyomkarimás kerekek közötti távolság. A 29 tapintókarok egy kb. átlósan elhelyezett 31 szinkronizáló rúd segítségével csuklósán úgy vannak összekötve egymással, hogy az egyik 29 tapintókar mozgása - a gép hosszirányában elhelyezkedő függőleges síkhoz viszonyítva - a másik tapintókar tükörképszerű mozgásával jár együtt. A 29 tapintókaroknak ezt a mozgatását, illetve elfordítását a 10 szerszámkereten rögzített 32 hajtás végzi el.

A 29 tapintókarok alsó, szabad 33 végei - a karok lefelé fordított végállásában - a vágány közepe felé görbültek, és a 22 sínfej külső oldalára helyezhetők rá. A meggörbített 33 végek és a 29 tapintókar fő része által bezárt szög kb. 150°.

A 10 szerszámkeret egy 34 végálláskapcsolóval is fel van szerelve, amelyet az egyik 29 tapintókar a gép külső oldalához felemelt helyzetében működtet, és amely a 21 hajtás vezérlésével áll összeköttetésben. A 10 szerszámkeret még egy 35 végálláskapcsolóval is rendelkezik, amelyet az egyik 29 tapintókar az alsó végállásban működtet, ami megindítja az alsó 24 hajtások működését.

A továbbiakban a készülék működését ismertetjük a

3. és 4. ábra alapján:

A vágányépítő 1 gép vonali közlekedésekor a 10 szerszámkeret, illetve a 11 mérőkocsi - amikor a 12

HU 208 348 B hajtás teljesen be van húzva - egy felső végállásban van, amelyben egy nem ábrázolt mechanikus vezeték a 4 gépkereten központosítja és reteszeli (a 3. ábrán pontvonallal jelölve). A 29 tapintókarok szintén felső végállásukban vannak elfordítva. A munkavégzési helyre érkezve a 10 szerszámkeret reteszelését oldjuk, miközben a 21 hajtások rögzítve vannak, hogy vágányívekben a 3 vágány túlemelése miatt a szerszámkeret nemkívánatos módon oldalirányban ne lenghessen ki. Ezután egy első fázisban a 10 szerszámkeretet a felső 23 hajtások teljes kitolásával lesüllyesztjük, és így a 14 nyomkarimás kerekek néhány centiméterrel a sínek felső felülete fölé kerülnek.

Ezután következik a központosítás a 32 hajtás működtetésével és a két 29 tapintókar egyidejű elfordításával (3. ábra). Ezáltal működésbe lép a 34 végálláskapcsoló is, és a 21 hajtások időben kissé késleltetett átállítását idézi elő a rögzített helyzetből egy szabad helyzetbe, hogy lehetővé váljon a 10 szerszámkeret keresztirányú eltolása a 3 vágányhoz képest történő központosításhoz. Ha az 1 gép, ahogy itt ábrázolva van, egy vágányívben tartózkodik, először az ívben kifelé levő 29 tapintókar fekszik fel a 22 sínfejre. A 29 tapintókarok további elfordításakor a 10 szerszámkeret eltolódik (az először elért sín irányában) mindaddig, amíg mindkét 29 tapintókar szilárdan felfekszik a két 22 sínfejen. Ekkor a 14 nyomkarimás kerekek közvetlenül a 15 sínek felett helyezkednek el, illetve a 10 szerszámkeret a vágány közepére van központosítva. Ez a helyzet látható a 4. ábrán.

A 29 tapintókaroknak ebben a végállásban működtetett 35 végálláskapcsoló az alsó 24 hajtások kitolásával automatikusan megindítja a 10 szerszámkeret lesüllyesztésének második fázisát, miközben a 29 tapintókarok is ismét szétnyílnak, illetve felemelkednek, amíg a 14 nyomkarimás kerekek kapcsolatba kerülnek a 15 sínekkel, és befejeződik a vágányra helyezés (5. ábra).

A leírt vágányra helyező készülék természetesen a vágányépítő gépek más szerszámaival és egységeivel, pl. egy vágányemelő és irányító aggregáttal kapcsolatban is alkalmazható.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Készülék szerszámkeret vágányra helyezésére, amely a vágány egyik sínére felfekvő és egy hajtás segítségével a vágány hosszirányára merőleges síkban elfordítható legalább egy tapintókarral rendelkezik, továbbá a szerszámkeret a vágányon gördíthető nyomkarimás kerekekkel van ellátva, és hajtásokon át függőlegesen állíthatóan és csuklósán egy vágányépítő gép gépkeretével van összekötve, azzal jellemezve, hogy a tapintókar(ok) (29) közvetlenül a szerszámkereten (10) van(nak) ágyazva, és a függőleges hajtások (12) a szerszámkeret (10) kétfokozatú lesüllyesztésére alkalmasan vannak kialakítva, továbbá a szerszámkeret (10) a nyomkarimás kerekeket (14) vízszintesen a vágányra keresztirányban sínfejhez (22) szorító legalább egy hajtással (21) van összekötve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a függőleges hajtások (12) egy-egy hengeregységet (25, 26) és dugattyúegységet (27, 28) tartalmazó két hajtásból (23, 24) vannak összeállítva, amelyek a két hengeregység (25, 26) homlokfelületénél egymással koaxiálisán össze vannak kötve, továbbá a felső hajtás (23) dugattyúegysége (27) a gépkerettel (4), az alsó hajtás (24) dugattyúegysége (28) pedig a szerszámkerettel (10) van összekötve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a felső hajtás (23) dugattyúegységnek (27) lökete úgy van kialakítva, hogy a maximális löketnél a szerszámkeret (10) nyomkarimás kerekeinek (14) futófelületei a sín felső felülete felett 5-8 cmre helyezkednek el.
4. 4. Az 1.-3. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a sínfejek külső oldalához illeszthető két tapintókar (29) van a szerszámkereten (10) ágyazva, és ezek szinkronizáló rúd segítségével egymással össze vannak kötve.
5. 5. Az 1.-4. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a tapintókarok (29) csapokon (30) vannak ágyazva, amelyek távolsága kisebb, mint a szerszámkereten (10) ágyazott két nyomkarimás kerék (14) közötti távolság.
6. 6. A 1.-5. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a tapintókarok (29) lesüllyesztett helyzetben a vágány közepe felé görbülő végekkel (33) rendelkeznek.
7. 7. A 6. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a tapintókar (29) meggörbített vége (33) és az ahhoz csatlakozó része által bezárt szög kb. 150°.
8. 8. Az 1.-7. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a tapintókarok (29) csapjai (30) ugyanolyan magasan vannak elhelyezve, mint a két nyomkarimás kerék (14) tengelye (36).
9. 9. Az 1.-8. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a szorító hajtásokat (21) egy rögzített helyzetből egy szabad helyzetbe átállító, és az egyik tapintókarral (29) annak felső végállásában érintkező végálláskapcsolót (34) tartalmaz.
10. 10. Az 1.-9. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az egyik tapintókarral (29) annak a központosítást befejező, alsó végállásában érintkező, az alsó hajtás (24) segítségével a szerszámkeret (10) lesüllyesztését megindító végálláskapcsolót (35) tartalmaz.