A találmány tárgya hatóanyagként (I) általános képletű guanidin-származékokai vagy e vegyületek sóit tartalmazó inszekticid szerek, valamint eljárás az (I) általános képlet alá tartozó (Γ1) általános képletű guanidinszármazékok előállítására.
Az (I) általános képletben
R1 jelentése adott esetben halogénatommal vagy cianocsoporttal monoszubsztituált fenilcsoport, adott esetben halogénatommal monoszubsztituált piridinilcsoport, adott esetben halogénatommal, trifluormetil-csoporttal, 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy fenilcsoporttal monoszubsztituált tiazolilcsoport vagy pirazinilcsoport,
R2 jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, CHO-csoport vagy 1-4 szénatomos alkil-karbonil-csoport,
R3 jelentése aminocsoport, 1-4 szénatomos alkil-amiηο-, di(l—4 szénatomos alkil)-amino-, 1-4 szénatomos acil-amino-, pirrolidino-, N-klór-piridinil-metil-amino-, N-(klór-piridinil-metiI)-N-( 1-4 szénatomos alkil)-amino-csopoil,
X jelentése -CN, -NO2 vagy -COCF3 csoport, n - 0 vagy 1.
Az (Ia) általános képletben
R,a jelentése adott esetben halogénatommal vagy cianocsoporttal monoszubsztituált fenilcsoport, adott esetben halogénatommal monoszubsztituált piridinilcsoport, adott esetben halogénatommal, trifluormetil-csoporttal, 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy fenilcsoporttal monoszubsztituált tiazolilcsoport vagy pirazinilcsoport,
R2” jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, CHO-csoport vagy 1-4 szénatomos alkil-karbonil-csoport,
R3a jelentése aminocsoport, 1-4 szénatomos alkil-amino-, di(l—4 szénatomos alkil)-amino-, 1-4 szénatomos acil-amino-, pirrolidino-, N-klór-piridinil-metil-amino-, N-(klór-piridiniI-metil)-N-(l-4 szénatomos alkil)-amino-csoport,
Xa jelentése-CN,-NO2 vagy -COCF3 csoport, azzal a feltétellel, hogy ha R2a jelentése hidrogénatom, akkor Rla jelentése piridinilcsoporttól, R3a jelentése aminocsoporttól, X” jelentése NO2 csoporttól eltérő kell legyen.
Számos szintetikus úton előállított vegyületet alkalmaztak hatóanyagként inszekticid szerekbe, ezen vegyületek egy része szerves foszfátszármazék, karbamátok, szervesen kötött klórt tartalmazó vegyületek vagy piretroidok. Köztudott, hogy ezen vegyületek kis csoportját ismételten és gyakran alkalmazva a rovarok velük szemben fokozott rezisztenciát mutatnak. A fent említett vegyületek némelyike kiváló inszekticid hatást mutat, de nem alkalmas a gyakorlati felhasználásra, minthogy emberekre, állatokra és halakra nézve magas toxicitással rendelkezik és a talajban nem kívánatosán magas százalékban marad vissza.
A guanidin-származékok és ezen vegyületek sói közül a Chemical & Pharmaceutical Bulletin 23, 2744 (1975) dolgozatában 3-nitro-l-(3-piridil-metil)-guanidin-származékokat ismertetnek. A guanidin-vegyületek fekély ellenes hatásúak, mint például a cimetidin. Nem ismeretes azonban, hogy a guanidin-származékok vagy ezek sói inszekticid hatással rendelkeznének.
N-ciano-N’-fenil-guanidint ismertet a 2413 363 számú NSZK-beli szabadalmi közlemény, továbbá Nciano-N’-(2-furanil-metil)-guanidint ír le a 161841 számú közzétett európai szabadalmi bejelentés. E vegyületet közbenső termékként alkalmazzák más vegyületek előállításához.
A találmány célja, hogy olyan inszekticid készítményt állítson elő, amelyekben guanidin-származékok és ezek sói vannak, amely vegyületek emberre, állatra, halakra és a rovarok természetes ellenségeire csekély toxicitást fejtenek ki, de ugyanakkor eredményesen alkalmazhatók a mezőgazdaságban, a kertgazdaságban és/vagy a kertekben.
Az (I) általános képlet alá tartozó új (Ia) általános képletű guanidin-származékokat, vagy e vegyületek sóit oly módon állítjuk elő, hogy
A) valamely (II) általános képletű vegyületet - a képletben Rla, R2a és Xa jelentése a fentiekben megadottal azonos és Y jelentése egy leszakadó csoport - vagy a (II) általános képletű vegyületnek sóját ammóniával, 1-4 szénatomos alkil-aminnal, di(l—4 szénatomos alkil)-aminnal, 1-4 szénatomos acilaminnal, pirrolidinnel, N-(klór-piridinil-metil)aminnal, N-(klór-piridinil-metil)-N-( 1-4 szénatomos alkil)-aminnal vagy ezek sójával reagáltatjuk.
Az (I“) általános képletű guanidin-származékokat és e vegyületek sóit oly módon is előállíthatjuk, hogy
B) valamely (III) általános képletű vegyületet - képletben Y jelentése leszakadó csoport, R3a és Xa jelentése a fentiekben megadottal azonos - vagy e vegyület sóját valamely (IV) általános képletű vegyülettel - a képletben Rla és R2a jelentése a fentiekben megadottal azonos - vagy e vegyület sójával reagáltatjuk.
Az (Ia) általános képletű guanidin-származékokat vagy e vegyületek sóját oly módon is előállíthatjuk, hogy
C) valamely (V) általános képletű vegyületet - a képletben R2a, R3a és X“ jelentése a fentiekben megadottal azonos - vagy e vegyület sóját valamely (VI) általános képletű vegyülettel - a képletben Rla jelentése a fentiekben megadottal azonos és Y jelentése egy leszakadó csoport - reagáltatjuk.
Az (Ia) általános képletű guanidin-származékokat és e vegyületek sóit oly módon is előállíthatjuk, hogy
D) olyan (Ia) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében R3a jelentése di(l—4 szénatomos alkil)-amino-, pirrolidino- vagy N-(klór-piridinil-metil)-N-( 1-4 szénatomos alkil)-amino-csoport, egy (VII) általános képletű vegyületet - a képletben Rla és Xa jelentése a fentiekben megadottal azonos, R2b jelentése hidrogénatom és R3b jelentése R3a fenti jelentésével azonos, vagy e vegyület sóját valamely (VIII) általános képletű vegyülettel - a képletben Y jelentése egy leszakadó csoport, R2a jelentése a fentiekben megadottal azonos - reagáltatunk,
HU 207 291 Β és a kapott vegyületeket kívánt esetben sóvá alakítjuk.
R1 jelentésére előnyös példaként említjük meg a piridinil- vagy tiazolil-csoportot, amelyek adott esetben halogénatommal lehetnek szubsztituálva.
n értéke célszerűen 1.
Az R2, R2a és R2b csoportok előnyös jelentéseként említjük meg az 1-4 szénatomos alkilcsoportot, így a metil-, etil- vagy propi lcsoportot.
Az R3, R3a és R3b jelentése előnyösen primer, szekunder vagy tercier aminocsoport, amelyet (a) képlettel jelölhetünk. E képletben R4 és R5 jelentése azonos vagy eltérő, hidrogénatom, vagy 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent; R4 és R5 együttesen a szomszédos nitrogénatommal együtt ciklusos aminocsoportot is jelenthet az R3 jelentésénél megadottak szerint.
Az elektronvonzó csoportok közül célszerű példaként említjük meg a nitrocsoportot. Xa jelentése nitrovagy trifluor-acetil-csoport.
Az Y jelentésében szereplő leszakadó csoportok közül példaként említjük meg a halogénatomot, így klór-, bróm-, jód- vagy fluoratomot, az 1-4 szénatomos alkil-szufonil-oxi-csoportot, amely adott esetben 1-3 halogénatommal, így például klór-, bróm- vagy fluoratommal lehet helyettesítve; ezek közül említjük meg a metánszulfonil-οχί-, etán-szulfonil-oxi-, bután-szulfonil-oxi vagy trifluor-metán-szulfonil-oxi-csoportot; a 6-10 szénatomos aril-szulfonil-oxi-csoportot, amely adott esetben 1-4 halogénatommal (például klórbróm- vagy fluoratommal) lehet helyettesítve, ezek közül említjük meg a benzol-szulfonil-oxi-, para-toluolszulfonil-oxi-, para-bróm-benzol-szulfonil-oxi- és a mezitil-szulfonil-oxi-csoportot. Szerepelhet továbbá Ιό szénatomos aciloxi-csoport, amely adott esetben 1-3 halogénatomot, így például klór-, bróm- vagy fluoratomot hordozhat. Szerepelhet továbbá acetil-οχϊ-, propionil-oxi- vagy trifluor-acetil-oxi-csoport; 6-10 szénatomos aril-karbonil-oxi-csoport, így például benzoiloxi-csoport; továbbá hidroxicsoport, 1-4 szénatomos alkoxicsoport, így például metoxi- vagy etoxicsoport,
1- 4 szénatomos alkiltio-csoport, így például metil-tiovagy etil-tio-csoport; 1-4 szénatomos alkil-szulfinilcsoport, így például metil-szulfinil-csoport; 1-4 szénatomos alkil-szulfonil-csoport, így például metil-szulfonil-csoport; 6-10 szénatomos ariloxi-csoport, amely adott esetben 1-3 halogénatomot (így például klór-, bróm- vagy fluoratomot hordozhat), továbbá nitrocsoportot hordozhat, ezek közül említjük meg a fenoxi-, p-klór-fenoxi- vagy p-nitro-fenoxi-csoportot; heterociklusos oxicsoport, így például 2-piridil-oxi-, vagy
2- benzoxazolil-oxi-csoport; 6-10 szénatomos aril-tiocsoport, amely adott esetben egy vagy két nitrocsoporttal lehet helyettesítve, így például fenil-tio- vagy p-nitro-fenil-tio-csoport; 7-12 szénatomos aralkil-tio-csoport, amely adott esetben egy vagy két nitrocsoporttal lehet helyettesítve, így benzil-tio- vagy p-nitro-benziltio-csoport; heterociklusos tiocsoport, így például 2-piridil-tio- vagy 2-benzotiazolil-tio-csoport, aminocsoport, mono- vagy di-(l—4 szénatomos alkil)-aminocsoport, így például metil-amino-, etil-amino- vagy dimetil-amino-csoport, továbbá 5-tagú, nitrogéntartalmú heterociklusos csoport, így 1-imidazolilvagy 1,2,4-triazol-l-il-csoport.
A (II) és (III) általános képletű vegyületekben Y helyében célszerűen 1-4 szénatomos alkil-tiocsoport, így például metil-tio- vagy etil-tio-, továbbá 7-12 szénatomos aralkil-tio-csoport, így például benzil-tio-, valamint 1-4 szénatomos alkoxicsoport, így például metoxi- vagy etoxi-amino-csoport vagy mono- vagy di-(l— 4 szénatomos alkil-amino)-csoport, így például metil-amino-, etil-amino- vagy dimetil-amino-csoport állhat. A (VI), (Vili) és (X) általános képletű vegyületben Y jelentése halogénatom, így például klór- vagy brómatom, 1-4 szénatomos alkil-szulfonil-oxi-csoport, amely adott esetben 1-3 halogénatommal lehet szubsztituálva. Ezek közül említjük meg a metán-szulfoniloxi- vagy trifluor-metán-szulfoniloxi-csoportot, továbbá a 6-10 szénatomos aril-szulfonil-oxi-csoportot, mint benzol-szulfonil-oxi- vagy p-toluol-szulfonil-oxicsoportot; szerepelhet hidroxil-csoport, vagy 1-4 szénatomos aciloxi-csoport, amely adott esetben 1-3 halogénatommal lehet szubsztituálva, ezek közül említjük meg az acetil-oxi- vagy trifluor-acetil-oxi-csoportot.
Az (I) általános képletű guanidin-származékok közül példaként említjük meg az előnyös hatású (Ib) általános képletű vegyületeket, amelyekben Rlb jelentése piridil-, halogén-piridil- vagy halogén-tiazolil-csoport, R2c, R4a, és R5a jelentése azonos vagy eltérő hidrogénatom vagy metil-, etil-, formil- vagy acetilcsoport, vagy ezek sói. Rlb jelentése célszerűen 3-piridil-, halogén-piridil-csoport, mint 6-klór-3-piridil-, 6-bróm-3piridil- vagy 5-bróm-3-piridil vagy halogén-tiazolilcsoport, így például 2-klór-5-tiazolil- vagy 2-bróm-5tiazolil-csoport.
Az (I) általános képletű guanidin-származékok, vagy e vegyületek sói cisz- és trasz-izomereket képeznek az X helyzetétől függően. E vegyületek tautomer alakokat is képezhetnek abban az esetben, ha R2 jelentése hidrogénatom vagy R3 jelentése primer vagy szekunder aminocsoport. Az (I) általános képletű guanidin-származékok izomerjei vagy e vegyületek sói szintén a találmány tárgyához tartoznak.
E tautomer vegyületeket az A képletsor tünteti fel. Ezen szereplő képletekben a szubsztituensek jelentése a leírás elején megadottal azonos.
Az (I), (Ia) és (Ib) általános képletű guanidin-származékok sói közül megemlítjük a szervetlen savakkal, így sósavval, hidrogén-bromiddai, hidrogén-jodiddal, foszforsavval, kénsavval vagy perklórsavval, továbbá valamely szerves savval, így hangyasavval, ecetsavval, borkősavval, maleinsavval, citromsavval, oxálsavval, borostyánkősavval, benzoesavval, pikrinsavval vagy ptoluolszulfonsavval készült sókat.
Az (I) általános képletű guanidin-származékokat, vagy e vegyületek sóit inszekticid készítményekben hatóanyagként alkalmazhatjuk; a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek közül egy, kettő vagy több származékot használhatunk a készítményekben egyidejűleg. A készítmények közül említjük meg az emulge3
HU 207 291 B álható koncentrátumot, olajos oldatot, nedvesedő porokat, granulátumot, tablettát, permedét, kenőcsöt; a felhasználás módja szerint a hatóanyagot feloldjuk vagy diszpergáljuk megfelelő folyékony vivőanyagban, vagy a hatóanyagot megfelelő szilárd vivőanyaggal keverjük, vagy azon abszorbeáltjuk.
A készítmények tartalmazhatnak kívánt esetben emulgeálószert, szuszpendálószert, hígítószert, felszívódást elősegítő szert, nedvesítőszert, sűrítőanyagot, stabilitást fokozó szert, a készítményeket ismert módon állítjuk elő.
Az (I) általános képletű vegyületeket, vagy e vegyületek sóit tartalmazó inszekticid készítményekben a hatóanyag tartalom általában 10-90 tömeg% között van emulgeálható koncentrátumok vagy nedvesedő porok esetében. Amennyiben olajos oldatot vagy port készítünk, a hatóanyag tartalom 0,1-10 tömeg%, granulátum esetében a hatóanyag tartalom 1-20 tömeg% között van. Azonban a fent megadott koncentráció értékek a szükségletnek megfelelően változtathatók. Az emulgeálható koncentrátumot, nedvesedő porokat kívánt esetben meghígítjuk (így például 100-100 000szeresre), a hígításhoz vizet vagy egyéb folyadékot vagy szilárd anyagot használunk.
Folyékony vivőanyagok közül (oldószerek) megemlítjük a vizet, alkoholokat, így például ezek közül használhatunk metanolt, etanolt, n-propanolt, izopropanolt vagy etilén-glikolt, számításba jöhetnek a ketonok, így aceton vagy metil-etil-keton; éterek, így dioxán, tetrahidrofurán, etilén-glikol-monometil-éter, dietilén-glikol-monometil-éter vagy propilén-glikolmonometil-éter; alifás szénhidrogének, így kerozin, kerozén-olaj, fűtőolaj, gázolaj; aromás szénhidrogének, így például benzol, toluol, xilol, nafta oldószer vagy metil-naftalin; halogénezett szénhidrogének, így például diklór-metán, kloroform vagy szén-tetraklorid; acidamidok, például dimetil-formamid vagy dimetil-acetamid, észterek, így például etil-acetát, butil-acetát vagy zsírsav-glicerin-észter, vagy nitrilek, így például acetonitril vagy propionitril. Az oldószereket külön-külön, vagy ezek megfelelő elegyét használhatjuk.
A szilárd vivőanyagok közül (hígítóanyagok vagy por alakú vivőanyagok) említjük meg a növényi porokat, így például a szójabab-lisztet, dohánylisztet, gabonalisztet, vagy falisztet, ásványi porokat, így például agyagot vagy kaolint, bentonitot, savas agyagot, talkumot, vagy talkum port, továbbá pirofillit port; számításba jöhetnek a szilikátok, mint például diatómaföld vagy csillám por, alumínium-oxidok, kénpor vagy aktív szén. Ezeket az anyagokat külön-külön alkalmazhatjuk vagy kettő vagy több anyag elegyét együttesen.
Kenőcsökhöz vivőanyagként használhatunk célszerűen polietilén-glikolt, pektint, a hosszabb szénláncú alifás savak polialkohol-észtereit, így például glicerinmonosztearátot; továbbá cellulózszármazékokat, mint metil-cellulózt; nátrium-alginátot, bentonitot, hosszabb szénláncú alkoholokat, polialkoholokat, így például glicerint, vazelint, fehér paraffint, folyékony paraffint, zsírt, különféle növényi olajat, lanolint, dehidratált lanolint, nehézolajat, vagy gyantákat. Ezen anyagokat külön-külön alkalmazhatjuk, vagy kettőt vagy ezek közül többet megfelelően elegyítve. Célszerűen az elegyekhez felületaktív anyagot használunk.
A felületaktív anyagok közül említjük meg az emulgeálószereket, a felszívódást elősegítő szereket, vagy diszpergáló szereket; megkülönböztetünk nemionos vagy anionos felületaktív anyagokat, ez utóbbiak közül így például a szappant; poli-oxi-etilén-alkil-arilétereket, így például Noigen R és EA 142 R-t (gyártó cég: Dai-ichi Kogyo Seiyaku K. K., Japán), továbbá Nonal R-t (gyártja Toho Chemical, Japán); alkil-szulfátokat (mint Emal 10 R-t és Emal 40 R-t, gyártó cég: Kao K. K., Japán); alkil-szulfonátokat (így Neogen R és Neogen T R-t, gyártó cég: Dai-ichi Kogyo Seiyaku K. K.) és Neopellex R-t (gyártó cég: Kao K. K.); polietilénglikol-étereket (mint Nonipol 85 R, Nonipol 100 R, és Nonipol 160 R-t, gyártó cég: Sanyo Kaséi K. K., Japán); vagy polihidroxi-alkohol-észtereket (mint a Tween 20 R és Tween 80 R, gyártó cég: Kao K.).
Az (I) általános képletű guanidin-származékokat és e vegyületek sóit alkalmazhatjuk egyéb inszekticid hatású vegyületekkel együtt is. így például piretroid inszekticidekkel, szerves foszfor-származékokkal, karbamát inszekticidekkel vagy természetes inszekticidekkel együtt, továbbá elegyíthetjük őket akaricidekkel, nematocidekkel, herbicidekkel, növényi hormonokkal, növényi növekedést szabályozó anyagokkal, fungicidekkel, így például réz-származékokkal, szerves klórszármazékokkal, szerves kén-származékokkal, vagy fenol-származékokkal; továbbá elegyíthetjük őket szinergista szerekkel, rovar csalogató anyagokkal, rovarűző anyagokkal, pigmentekkel és/vagy műtrágyával.
Az (I) általános képletű vegyületek és e vegyületek sói eredményesen alkalmazhatók preventív kezelésben, az egészségügyi és kertészeti területen előforduló rovarok ellen, állati és növényi paraziták ellen; e készítmények hatásosak, ha e készítményeket a rovarokkal érintkeztetjük, vagy az állatok és növények életterére hordjuk fel. A találmány szerinti készítmények egyik igen kedvező hatása, hogy a hatóanyag felszívódik a gyökereken, levélen vagy törzsön keresztül, ahol is azután a rovarok szívás, csípés vagy harapás útján a hatóanyaggal érintkezésbe kerülnek. Ez a tulajdonság eredményesen hasznosítható a szívó és csípő típusú rovarok ellen. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületekhez tartozó készítmények kedvezően alkalmazhatók a mezőgazdaságban előforduló káros rovarok ellen, a készítmények nem mutatnak a növényekkel szemben károsító hatást és halakkal szemben csekély a toxicitásuk.
A találmány szerinti (I) általános képletű guanidinszármazékokat vagy e sókat tartalmazó készítmények különösen előnyösen alkalmazhatók az alábbi rovarok ellen: Eurydema rugosum, Scotinophara lurida, Riptortus clavatus, Stephanitis nashi, Laodelphax stríatellus, Nilaparvata lugens, Nephotettix cincticeps, Unaspis yanonensis, Aphis glycines, Lipaphis erysimi, Brevicoryne brassicae, Aphis gossypii; a káros Lepidoptera rovarok mint Spodoptera litüre, Plutella xylostella, Pieris rapae crücivora, Chilo suppressalis, Autographa
HU 207 291 Β nigrisigna, Helicoverpa assulta, Pseudaletia separata, Mamestra brassicae, Adoxophyes orana fasciata, Notarcha derogata, Chaphalocrocis medinalis, Phthorimaea operculella; a káros Coleoptera rovarok, mint az Epilachna vigintioctopunctata, Aulacophora femoralis, Phyllotreta striotata, Oulema oryzae, Echinocnemus squameus; a káros Diptera rovarok, mint a Musca domestica, Culex pipiens pallens, Tabanus trigonus, Delia antiqua, Delia platura; a káros Orthosptera rovarok, mint a Locusta migratoria, Gryllotalpa africana; a Dictyoptera rovarok, mint a Blattella germanica, Periplaneta fuliginosa; a Tetranychidák, mint Tetranychus urticae, Panonychus citri, Tetranychus kanzawai, Tetranychus cinnabarinus, Panonychus ulmi, Aculops pelekassi ellen; a Nematodók, mint Aphelenchoides besseyi ellen.
Az (I) általános képletű guanidin-származékokat vagy ezek sóit tartalmazó inszekticid készítmények eredményesen alkalmazhatók a mezőgazdaságban, minthogy e készítmények alacsony toxicitást mutatnak, és nagy biztonsággal használhatók fel. Az ismert készítményekhez viszonyítva a találmány szerinti készítmények igen jó hatást fejtenek ki. A készítmények alkalmazhatók faiskolákban, a növények szárára, levelére felvive, permetezve; vizes rizsföldeken, vagy a talaj kezelésére.
A hatóanyagból a felhasznált mennyiség nagymértékben függ az évszaktól, az alkalmazás helyétől, módjától, és így tovább. A hatóanyagot általában 0,33000 g, célszerűen 50 g - 1000 g mennyiségben viszszük fel hektáronként. Abban az esetben, ha a készítmény nedvesedő por formájában kerül alkalmazásra, a készítményt meghígíthatjuk, így 0,1-1000 ppm, célszerűen 10-500 ppm végső koncentrációt viszünk fel.
Az (I“) általános képletű guanidin-származékok és e vegyületek sói az (A) - (F) módszerrel (eljárással) állíthatók elő. Ezenkívül az (Ia) általános képletű vegyületeket átalakíthatjuk sóvá, vagy sóból felszabadíthatjuk ismert módszerekkel a szabad vegyületet. Az előállítási eljárásoknál a végtermék és a kiindulási anyag a sókat is magában foglalja.
A) módszer
Az A) eljárás szerint az (Ia) általános képletű guanidin-származékokat, vagy e vegyületek sóit úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet vagy e vegyület sóját ammóniával, primer vagy szekunder aminnal vagy ezek sójával reagáltatunk.
A reakcióhoz felhasznált ammóniát, primer vagy szekunder amint, vagy e vegyületek sóit a (XI) általános képlettel írhatjuk le. A képletben R3a jelentése a fentiekben megadottal azonos. A művelethez célszerűen olyan (II) általános képletű vegyületet alkalmazunk, amelyben Y jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio, így például metil-tio- vagy aminocsoport. A (XI) általános képletű vegyületet, vagy e vegyület sóját célszerűen 0,8-2,0 mólekvivalens mennyiségben vesszük a (II) általános képletre vagy e vegyület sójára számítva. Azonban vannak olyan esetek, ahol a (XI) általános képletű vegyület 2,0-20 mólekvivalens mennyiségben kerül alkalmazásra anélkül, hogy a reakciót ez hátrányosan befolyásolná.
A reakciót általában megfelelő oldószer jelenlétében végezzük, de a reakció végbemegy oldószer nélkül is. Oldószerként szerepelhet víz, alkoholok, így például metanol, etanol, n-propanol vagy izopropanol; aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol vagy xilol; halogénezett szénhidrogének, így például diklór-metán vagy kloroform; telített szénhidrogének, mint hexán, heptán vagy ciklohexán; éterek, mint például dietil-éter, tetrahidrofurán (továbbiakban THF-fel rövidítve), vagy dioxán; ketonok, mint aceton; nitrilek, mint acetonitril; szulfoxidok, így például dimetil-szulfoxid, (továbbiakban DMSO-val rövidítve); savamidok, így például dimetil-formamid (a továbbiakban DMF-fel rövidítve); észterek, így például etil-acetát; vagy karbonsavak, mint például ecetsav vagy propionsav. Ezeket az észtereket önmagukban, külön-külön vagy kettőt vagy többet elegyítve alkalmazzuk. Az oldószerelegyeknél a célszerű arány 1: 1-1: 10. Abban az esetben, ha a reakcióelegy nem homogén, a reakciót egy fázistranszfer katalizátor jelenlétében végezzük, katalizátorként használhatunk kvatemer ammónium sót, például trietil-benzilammónium-kloridot, tri-n-oktil-metil-ammónium-kloridot, trimetil-decil-ammónium-kloridot, tetrametil-ammónium-bromidot) vagy koronaétereket.
A reakciót gyorsíthatjuk, ha 0,01-10 mólekvivalens, célszerűen 0,1-3,0 mólekvivalens menynyiségű bázist vagy fémsót adunk a reakcióelegyhez. Bázisként használhatunk szervetlen bázisokat, így például nátrium-hidrogén-karbonátot, kálium-hidrogén-karbonátot, nátrium-karbonátot, kálium-karbonátot, nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, kalcium-hidroxidot, fenil-lítiumot, butil-lítiumot, nátriumhidridet, kálium-hidridet, nátrium-metoxidot, nátrium-etoxidot, fém-nátriumot vagy fém-káliumot; szerves bázisokat, így például trietil-amint, tributilamint, Ν,Ν-dimetil-anilint, piridint, lutidint, kollidint, 4-(dimetil-amino)-piridint vagy DBU-t (1,8-diazabiciklo-[5.4.0]undecén-7). Ezek a fent említett szerves bázisok oldószerként is szerepelhetnek. Fémsóként megemlítjük a rézsókat, így például réz-klorid, réz-bromid, réz-acetát vagy réz-szulfát. Továbbá higanysóként szerepelhet higany-klorid, higany-nitrát vagy higany-acetát.
A reakció hőmérséklete általában -20 °C és 150 °C, célszerűen 0 °C és 100 °C között van. A reakcióidő 10-50 óra között, célszerűen 1-20 óra között van.
B) módszer
Az (Ia) általános képletű vegyületet vagy e vegyületek sóit oly módon is előállíthatjuk, hogy (III) általános képletű kiindulási anyagot vagy e vegyület sóját (IV) általános képletű vegyülettel vagy e vegyület sójával reagáltatjuk.
Célszerűen olyan vegyületeket alkalmazunk, ahol Y jelentése a fentiekben megadottal azonos. A reakciókörülmények az A) eljárásnál leírtakkal azonosak.
C) módszer
Al (Ia) általános képletű vegyületeket, vagy ezek
HU 207 291 B sóit oly módon is előállíthatjuk, hogy (V) általános képletű vegyületet vagy e vegyület sóját (VI) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk.
Az Y jelentése a képletekben leszakadó csoport, célszerűen halogénatom, így klóratom vagy brómatom;
1-4 szénatomos alkil-szulfonil-oxi-csoport, így például metán-szulfonil-oxí-csoport; 6-10 szénatomos arilszulfonil-oxi-csoport, például p-toluol-szulfonil-oxicsoport; 1-4 szénatomos aciloxi-, vagy 1-3 halogénatommal szubsztituált aciloxi-csoport, mint acetil-oxivagy trifluor-acetil-oxi-csoport.
A (VI) általános képletű vegyületet célszerűen 0,8-1,5 mólekvivalens mennyiségben használjuk az (V) általános képletű vegyíiletre számítva. Megjegyezzük, hogy e vegyület nagyobb feleslegben is alkalmazható anélkül, hogy a reakciót károsan befolyásolná. A reakció lefutását meggyorsítja, ha az elegyhez bázist adunk az A) módszernél leírtak szerint. A bázis mennyisége 0,5 mólekvivalenstől egészen nagy feleslegig terjedhet, célszerűen 0,8-1,5 mólekvivalens mennyiségű (VI) általános képletű vegyületet használunk az (V) általános képletű vegyíiletre számítva. A felhasznált szerves bázis oldószerként is szerepelhet.
A reakciót célszerűen oldószerben hajtjuk végre az A) módszernél leírtak valamelyikét alkalmazva; abban az esetben, ha a reakcióelegy nem homogén, célszerűen fázistranszfer katalizátort használunk, ahogy azt az A) módszernél már ismertettük. A reakció hőmérséklete általában -20 °C és 150 °C között, célszerűen 0 °C és 80 °C között van. A reakció ideje általában 10 perc 50 óra, előnyösen 2 óra - 20 óra.
D) módszer
Olyan (P) általános képletű vegyületek előállítására, amelyeknek képletében R3n jelentése di(l—4 szénatomos alkil)-amino-, pirrolidino- vagy N-(klór-piridil-metil)-N-(l-4 szénatomos alkilj-amino-csoport, egy (VII) általános képletű vegyületet - a képletben Rla és X'1 jelentése a fentiekben megadottal azonos, R2b jelentése hidrogénatom és R3b jelentése R3n fenti jelentésével azonos, vagy e vegyület sóját valamely (VIII) általános képletű vegyülettel - a képletben Y jelentése egy leszakadó csoport, R2n jelentése a fentiekben megadottal azonos - reagáltatunk.
Az ismert vegyületek az alábbi módszerekkel állíthatók elő:
E) módszer
Az (P) általános képletű vegyületeket és e vegyületek sóit oly módon állítjuk elő, hogy (IX) általános képletű vegyületet vagy e vegyület sóját (X) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk.
Ezen eljárásban olyan (X) általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol Y helyében célszerűen halogénatomot, brómot vagy klórt, vagy 1-4 szénatomos aciloxi-csoportot, adott esetben 1-3 halogénatommal helyettesített acetil-oxi- vagy trifluor-acetiloxi-csoportot szerepeltetünk. Az eljárás körülményei megegyeznek a C) eljárásnál leírtakkal.
Azokat az (P) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Xa jelentése nitrocsoport, vagyis amely vegyületeket (P) általános képlettel is jelölhetjük - a képletben Rla, R2” és R3a jelentése a fentiekben megadottal azonos -, továbbá e vegyületek sóit az A) E) eljárás bármelyikével vagy az alábbi F) módszerrel állíthatjuk elő.
F) módszer
Az (P) általános képletű vegyületeket és e vegyületek sóit úgy állítjuk elő, hogy (IX) általános képletű vegyületet, vagy e vegyület sóját nitráljuk. A művelethez 60-100 t%-os salétromsavat használunk nitrálószerként. Egyéb nitrálószert is használhatunk, így például alkálifém-nitrátot (így például nátrium-nitrátot, vagy kálium-nitrátot), alkil-nitrátot, így etil-nitrátot vagy amil-nitrátot, nitrónium-tetrafluor-borátot (NO2BF4) vagy nitrónium-trifluor-metán-szulfonátot (NO2CF3SO3).
A nitrálószert 1,0-20 mólekvivalens mennyiségben használjuk a (IX) általános képletű vegyületre számítva. Célszerűen a nitrálószer mennyisége 2,0-10 mólekvivalens.
A reakciót végezhetjük oldószer jelenlétében, vagy oldószerben; oldószerként használhatunk kénsavat, ecetsavat, ecetsav-anhidridet, trifluor-ecetsav-anhidridet vagy trifluor-metán-szulfonsavat. A körülményektől függően az A) eljárásnál felsorolt oldószereket vagy ezek elegyét használhatjuk. A reakció-hőmérsékletet -50 - 100 °C, célszerűen -20 - 60 °C között változtathatjuk, a reakcióidő célszerűen 10 perc - 10 óra, célszerűen 30 perc - 2 óra között van.
Az (P) általános képletű vegyület vagy e vegyület sója elkülöníthető, tisztítható; erre a célra ismert módszert, így betöményítést, csökkentett nyomás alatti betöményítést, desztillációt, frakcionált desztillációt, oldószeres extrakciót, a bázikusság változtatását, megosztást, kromatográfiát, kristályosítást, átkristályosítást alkalmazhatunk.
A (II) és (III) általános képletű vegyületek, vagy e vegyületek sói részben ismert vegyületek, és előállíthatok ismert eljárással [J. Med. Chem. 20, 901 (1977), Chem. Pharm. Bull. 23, 2744 (1975), valamint a 2201596 nagy-britanniai szabadalmi leírás], vagy ezekkel analóg módszerekkel.
A (XI) általános képletű primer vagy szekunder aminokat, amelyeket az A) eljárásnál használunk, a (VI) általános képletű vegyületeket vagy ezek sóit ismert módon állíthatjuk elő [„Shin Jikenkagaku Koza (New Experimental Chemistry Handbook)”, Maruzen Publishing Co., Ltd,, Japan, 14-ΙΙΙ. kötet, 1332-1339. oldal].
Az (V) és a (IX) általános képletű vegyületeket vagy ezek sóit ismert módon állíthatjuk elő. A (VII) általános képletű vegyületek és e vegyületek sói az A) - F) eljárással állíthatók elő, minthogy ezek a vegyületek az (P) általános képlet alá esnek.
A (VI), (VIII) és (X) általános képletű vegyületek előállítását is az irodalomból ismerjük [„Shin Jukenkagaku Koza (New Experimental Chemistry Handbook)”, Maruzen Publishing Co., Ltd., Japan, 14-1. kötet, 307-450. oldal, 14-11. kötet, 11041133. oldal], .
HU 207 291 Β
Hatásvizsgálatok
A hatásvizsgálatok bizonysága szerint az (I) általános képletű guanidin-származékok és e vegyületek sói kiváló inszekticid hatással rendelkeznek.
1. Hatásvizsgálati, példa
Nilaparvata lugens elleni vizsgálat mg vizsgálati vegyületet (a vegyületet számmal jelöljük a példákban megadottak szerint) oldunk fel 0,5 Tween 20 R-t tartalmazó acetonban, az oldatot meghígítjuk úgy, hogy a végkoncentráció 500 ppm legyen, a hígításhoz vízzel 3000-szeresre hígított Dyne hígítószert használunk (Takeda Chemical Industries, Japán által gyártva). A kapott oldatot 10 ml/edény mennyiségben visszük fel a rizs palánták leveleire és törzsére, amikor a palánták második levél stádiumban vannak; a palántákat palántázó edényben neveljük. A kezelendő risz palántákat vizsgálati kémcsőbe visszük, amelybe alul vizet helyezünk, majd a kémcsőbe 10 Nilaparvata lugens lárvát adunk. A kémcsövet alumínium fedővel lezárjuk, a vizsgálati kémcsövet 25 °C hőmérsékletű inkubátorba helyezzük. Az elpusztult rovarok számát
7 nappal később számoljuk össze. A mortalitást az alábbi egyenlet szerint számítjuk ki. Az eredményeket az 1. táblázat foglalja össze.
Mortalitás% _elpusztult rovarok száma_ a kémcsőben elhelyezett rovarok száma
1. táblázat
Vegyület száma |
Mortalitás %-ban |
1 |
100 |
2 |
100 |
3 |
100 |
4 |
100 |
5 |
100 |
6 |
100 |
7 |
100 |
8 |
100 |
9 |
100 |
10 |
100 |
11 |
100 |
13 |
100 |
14 |
100 |
15 |
100 |
16 |
100 |
17 |
100 |
18 |
100 |
19 |
100 |
20 |
100 |
21 |
100 |
22 |
100 |
23 |
100 |
24 |
100 |
25 |
100 |
26 |
100 |
27 |
100 |
28 |
100 |
29 |
100 |
30 |
100 |
31 |
100 |
32 |
100 |
33 |
100 |
34 |
100 |
Az 1. táblázat adatai igazolják, hogy az (I) általános képletű guanidin-származékok és e vegyületek sói kiváló inszekticid hatást mutatnak Nilaparvata lugensszel szemben.
2. Hatásvizsgálati példa
Spodoptera litura-val szemben mutatott hatás mg vizsgálati vegyületet (a vegyületeket számmal jelöljük a példákban megadottak szerint) oldunk fel 0,5 ml, Tween 20 R-t tartalmazó acetonban, majd az oldatot 500 ppm koncentrációra hígítjuk; ehhez vízzel
3000-szeresre hígított Dyne hígítószert használunk. Az így kapott oldatot 20 ml/edény mennyiségben szója palántákra permetezzük; a palánták a szimpla levelek kibontásának stádiumában vannak. Az oldat megszáradása után két levelet levágunk a szója palántáról, a leveleket fagylaltos csészébe helyezzük, a csészébe 10 Spodoptera lárvát viszünk. Ezt követően a csészét 25 °C hőmérsékletű inkubátorba helyezzük. Az elpusztult lárvákat 2 nap eltelte után számoljuk össze. A mortalitás értékét az 1. hatásvizsgálati példában megadott egyenlet szerint számítjuk ki. Az eredményeket a 2. táblázat foglalja össze.
2. táblázat
Vegyület száma |
Mortalitás %-ban |
5 |
100 |
7 |
100 |
16 |
100 |
18 |
100 |
19 |
100 |
23 |
100 |
25 |
100 |
26 |
100 |
27 |
100 |
31 |
100 |
HU 207 291 B
A 2. táblázat adatai igazolják, hogy az (I) általános képletű guanidin-származékok és e vegyületek sói kiváló inszekticid hatást mutatnak Spodoptera litura-val szemben.
Példák
A találmány szerinti megoldást az alábbi példák szemléltetik az oltalmi kör korlátozása nélkül. A példáktól az oltalmi körön belül el lehet térni.
A példákban említett oszlopkromatográfiás szétválasztást TLC-vel (vékonyréteg-kromatográfia) ellenőriztük. A TLC vizsgálatokhoz a lapokra Kieselgel'3 60F254-et használtunk (Merck-féle készítmény; 0,060,2 mm szemcseméret). A kifejlesztéshez használt oldószer azonos volt az oszlopkromatográfiához használt oldószerrel; a kimutatáshoz UV detektort használtunk. Az oszlopkromatográfiánál Kieselgel 60-t használunk (Merck cég gyártmánya, 0,06-0,2 mm szemcseméret). Az NMR spektrum vizsgálatához belső standardként tetrametil-szilánt használunk; készülékként Varian EM390 (90 MHz) spektrométer szerepel. Az összes δ értéket ppm-ben fejezzük ki. Az oldószereknél zárójelbe tett értékek az oldószerek térfogatarányát jelölik. A 3. táblázatban szereplő rövidítések jelentése a következő:
Me : metil-csoport
Et : etil-csoport ph : fenil-csoport s : szinglett br : széles d : dublett t : triplett q : kvartett m : multiplett dd : dublett vagy dublettek
Hz : Hertz
CDC13: deutero-kloroform
DMSO-d6: deutero-dimetil-szulfoxid % : tomeg%
m.p. : olvadáspont
A példákban említett szobahőmérsékleten 1520 °C-t értünk; az olvadáspont értékek és hőmérséklet értékek °C-ban vannak megadva.
í. Referenciapélda
70,3 g 2-klór-5-(hidroxi-metil)-piridin és 50 ml
1,2-diklór-etán elegyét 87,4 g tionil-klorid és 100 ml
1,2-diklór-etán elegyéhez csepegtetjük mintegy 30 perc alatt, miközben az elegyet 5-20 °C hőmérsékletű vízfürdőn tartjuk. A reakcióelegyet 1,5 óráig szobahőmérsékleten, majd 4 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazásával az elegy forráshőmérsékletén kevertetjük. Ezután az elegyet betöményítjük, a maradékhoz 200 ml kloroformot és 60 ml vizet adunk, ezután részletekben 20 g nátrium-hidrogén-karbonátot adagolunk az elegyhez keverés közben. A szerves fázist elkülönítjük, aktív szénnel kezeljük, majd betöményítjük, így 75,9 g 2-klór-5-(klór-metil)-piridint kapunk sárgásbarna szilárd termék formájában. Ή-NMR (CDC13): 4,57 (2H, s), 7,34 (IH, d, J = 8,5
Hz), 7,72 (IH, dd, J = 8,5,2,5 Hz), 8,40 (IH, d, J =
2,5 Hz).
Fentiek szerint eljárva állíthatjuk elő az alábbi vegyületeket: 5-(klór-metil)-tiazol, 5-klór-metil)-2-metiltiazol és 5-klór-metil-2-fenil-tiazol.
2. Referenciapélda
14,99 g 2-klór-5-(klór-metil)-piridin, 63,01 g 25%os vizes ammónia és 60 ml acetonitril elegyét rozsdamentes acél autoklávban 2 óra hosszat kevertetjük 80 °C hőmérsékleten olajfürdőt alkalmazva. Ezután 12,3 g 30%-os vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk a reakcióelegyhez és betöményítjük. A maradékhoz 200 ml etanolt adunk, majd vízmentes magnéziumszulfáttal szárítjuk és szűrjük; ily módon a szennyező anyagokat eltávolítjuk. A szűrletet betöményítjük, oszlopkromatográfiával tisztítjuk. Eluálószerként diklór-metán és metanol 4: 1 arányú elegyét használjuk, így 7,66 g 5-(amino-metil)-2-klór-piridint kapunk sárga szilárd anyag formájában.
'H-NMR (CDCI3): 1,60 (2H, s), 3,90 (2H, s), 7,28 (IH, d, J = 8,5 Hz), 7,67 (IH, dd, J = 8,5 Hz, 2,5 Hz), 8,33 (IH, d, J = 2,5 Hz).
Fentiek szerint eljárva állíthatjuk elő az alábbi vegyületeket: 5-(amino-metil)-2-bróm-piridin, 5-(aminometil)-2-klór-tiazoI, 3-ciano-benzil-amin, 5-(aminometil)-tiazol, 5-(amino-metil)-2-metil-tiazol, 5-(aminometil)-2-fenil-tiazol és 5-(amino-metil)-2-(trifluormetil)-tiazol.
3. Referenciapélda
15,05 g 2-klór-5-(klór-metiI)-piridint és 50 ml acetonitrilt elegyítünk, az elegyet 36 g 40%-os vizes metilamin-oldat és 200 ml acetonitril elegyéhez csepegtetjük mintegy 1 óra alatt szobahőmérsékleten; majd az elegyet 1,5 óra hosszat tovább kevertetjük. A reakcióelegyet ezután betöményítjük, a kapott maradékhoz 100 ml vizet adunk, az oldatot semlegesítjük nátriumhidrogén-karbonáttal, majd nátrium-kloriddal telítjük és diklór-metánnal extraháljuk; a szerves fázist magnézium-szulfáttal szárítjuk, betöményítjük, oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk eluálószerként diklór-metán és metanol 4:1 arányú elegyét alkalmazva, így 8,77 g 2-klór-5-(metil-amino-metil)-piridint kapunk sárgásbarna színű folyadék formájában.
'H-NMR (CDC13); 1,30 (IH, br.s), 2,44 (3H, s), 3,75 (2H, s), 7,30 (IH, d, J = 8,4 Hz), 7,68 (IH, dd, J =
8,4 Hz, 2,4 Hz), 8,35 (1H, d, J = 2,4 Hz).
4. Referenciapélda
3,15 g S,S’-dimetil-ditio-imino-karbonát-hidrogénkloridnak 30 ml piridinnel készült oldatához 6,30 g trifluor-ecetsav-anhidridet csepegtetünk mintegy 30 perc alatt, miközben az elegyet 20 °C hőmérsékletű vízfürdőn tartjuk. Ezután az elegyet 5 óra hosszat kevertetjük. A reakcióelegyet betöményítjük, a maradékhoz 20 ml vizet adunk, majd 30 ml diklór-metánnal extrahálunk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A maradékot oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk, eluálószerként diklór-metánt alkalmazva. így 2,33 g S,S’1
HU 207 291 Β dimetil-N-trifluor-acetil-ditio-imino-karbonátot kapunk sárga folyadék formájában.
Ή-NMR (CDClj): 2,66 (s).
5. Referenciapélda
0,89 g 5-amino-metiI-2-kIór-piridinnek 5 ml izopropil-alkohollal készült oldatát 1,0 g S,S’-dimetil-Nciano-ditio-imino-karbonátnak 15 ml izopropil-alkohollal készült elegyéhez csepegtetjük 30 perc alatt, miközben az elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. Az elegyet ezután 1,5 óráig tovább forraljuk, majd jéggel lehűtjük. A kapott fehér anyagot szűréssel elkülönítjük, így 1,35 g 1 -(6-klór-3-piridil-metil)-3-ciano-2-metil-izokarbamidot kapunk.
‘H-NMR (CDC13): 2,63 (3H, s), 4,51 (2H, d, J = 6 Hz),
7,51 (IH, d, J= 8 Hz), 7,83 (IH, dd, J = 8,3 Hz),
8,38 (IH, d, J = 3 Hz), 8,95 (1H; br.s).
Fentiek szerint eljárva állíthatjuk elő az alábbi vegyületeket: l-(6-klór-3-piridil-metil)-2-metil-3-trifluor-acetil-izotiokarbamid, l-(6-klór-3-piridil-metil)l,2-dimetil-3-trifluor-acetil-izotiokarbamid és l-(2klór-5-tiazolil-metil)-3-ciano-2-metiI-izotiokarbamid.
6. Referenciapélda
0,80 g ásványolajjal készült 60%-os nátrium-hidrid szuszpenziót petroléterrel mosunk, majd 20 ml dimetilformamidban szuszpendálunk. A szuszpenzióhoz 2,58 g 3-ciano-l,2-dimetil-izotiokarbamidnak 10 ml dimetil-formamiddal készült oldatát csepegtetjük szobahőmérsékleten mintegy 10 perc alatt. Az elegyet 1 óra hosszat tovább kevertetjük, majd 3,24 g 2-klór-5(5-klór-metil)-piridint adunk hozzá 5 perc alatt, majd az elegyet szobahőmérsékleten 15 óra hosszat tovább kevertetjük. Ezután csökkentett nyomáson a dimetilformamidot ledesztilláljuk, a maradékhoz 100 ml diklór-metánt adunk, majd vízzel mossuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáttal szárítjuk, betöményítjük, majd oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk. Eluálószerként kloroform és etanol 20:1 arányú elegyét alkalmazzuk. így 3,50 g l-(6-klór-3-piridil-metil)-3-ciano-l ,2-dimetil-izotiokarbamidot kapunk sárga folyadék formájában.
’H-NMR (CDC13): 2,84 (3H, s), 3,20 (3H, s), 4,82 (2H, s), 7,35 (IH, d, J = 8 Hz), 7,63 (IH, dd, J = 8,2 Hz), 8,31 (IH, d,J-2Hz).
Fentiek szerint eljárva állíthatjuk elő az alábbi vegyületeket: l-(6-klór-3-piridiI-metil)-3-ciano- l-etiI-2metil-izotiokarbamid, l-(6-klór-3-piridil-metil)-l,2-dimetil-3-nitro-izotiokarbamid, l-(6-klór-3-piridil-metil)-l-etil-2-metil-3-nitro-izotiokarbamid, l-(2-klór-5tiazolil-metil)-l-etil-2-metil-3-nitro-izotiokarbamid és l-(2-klór-5-tiazoIil-metiI)-l,2-dimetil-3-nitro-izotioka rbamid.
7. Referenciapélda
4,07 g 2-klór-5-amino-piridint, 2,55 g metil-izotiocianátot és 30 ml acetonitrilt elegyítünk, az elegyet
13,5 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, majd ehhez 0,70 g további metil-izotiocianátot adunk, az elegyet 3,5 óra hosszat tovább forraljuk. Ezután az elegyet betöményítjük, a maradékot oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk, eluálószerként diklór-metán és etil-acetát 1:1 arányú elegyét alkalmazva. így 4,51 g l-(6-klór-3-piridil)-3-metil-tiokarbamidot kapunk. Op.: 164-164,5 °C (acetonitrilből való átkristályosítás után).
Ή-NMR (CDCI3): 3,12 (3H, d, J = 4,8 Hz), 6,86 (IH, br.q, J = 4,8 Hz), 7,33 (IH, d, J = 8,5 Hz), 7,86 (IH, dd, J = 8,5, 2,8 Hz), 8,31 (IH, d, J = 2,8 Hz), 8,63 (IH, br.s).
8. Referenciapélda
4,45 g 2-bróm-5-metil-tiazolt, 4,89 g N-bróm-szukcinimidet, 0,2 g benzoil-peroxidot és 50 ml szén-tetrakloridot elegyítünk, majd a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 50 percig forraljuk, ezután szobahőmérsékletre lehűtjük. Az oldhatatlan anyagot szűréssel eltávolítjuk, a szűrletet betöményítjük. A maradékot oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk, eluálószerként hexán és diklór-metán 2:3 arányú elegyét alkalmazva. így 4,53 g 2-bróm-5-(bróm-metil)-tiazolt kapunk sárga színű szilárd anyag formájában. Ή-NMR (CDCI3): 4,64 (2H, s), 7,54 (IH, s).
Fentiek szerint eljárva állíthatjuk elő az alábbi vegyületet: 5-(bróm-metil)-3-(difluor-metil)-2-tiazolon.
9. Referenciapélda
1,85 g kálium-ftálimidet és 20 ml vízmentes dimetil-formamidot elegyítünk. Az elegyhez 2,57 g 2-bróm5-(bróm-metil)-tiazolt adunk részletekben szobahőmérsékleten, mintegy 20 perc alatt. Ezután az elegyet 1 óra hosszat kevertetjük. Az oldhatatlan anyagot szűréssel eltávolítjuk, a szűrletet betöményítjük. A maradékhoz 30 ml etanolt adunk, ehhez az elegyhez 0,60 g hidrazin-hidrátot csepegtetünk mintegy 2 perc alatt, miközben az elegyet 20 °C hőmérsékletű olajfűrdőn tartjuk. Ezután a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 1 óra hosszat forraljuk, majd betöményítjük. A maradékhoz 20 ml vizet és 10 ml tömény hidrogén-bromidot adunk; az elegyet 30 percig tovább forraljuk. Ezután lehűtjük, 20%-os vizes nátrium-hidroxid-oldat segítségével semlegesítjük, majd betöményítjük. A maradékhoz 50 ml acetonitrilt adunk, a kapott oldhatatlan anyagot szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet betöményítjük, a maradékot oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk, Eluálószerként diklór-metán és metanol 5: 1 arányú elegyét alkalmazzuk. így 0,76 g 5-(amino-metil)-2-bróm-tiazolt kapunk barna színű olajos termék formájában.
Ή-NMR (CDClj): 1,59 (2H, s), 4,06 (2H, d, J = 1,2
Hz), 7,40 (IH, t,J=l,2Hz).
10. Referenciapélda
1,35 g S-metil-N-nitro-izotiokarbamidot és 5 ml acetonitrilt elegyítünk. Ehhez az elegyhez 0,88 g dietilamint adunk, majd az elegyet 6 óra hosszat 60 °C hőmérsékletű olajfürdőben kevertetjük. A reakcióelegyet betöményítjük, a maradékot oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk. Eluálószerként diklór-metán és metanol 20:1 arányú elegyét alkalmazzuk. így 0,85 g
HU 207 291 Β
N,N-dietil-N’-nitro-guanidint kapunk fehér szilárd termék formájában.
Op.: 96-97 °C.
'H-NMR (CDC13): 1,23 (6H, t, J = 7,2 Hz), 3,47 (4H, q, J = 7,2 Hz), 7,93 (2H, br.s).
11. Referenciapélda
I, 0 g S-metil-N-nilro-izotiokarbamidot és 15 ml acetonitrilt elegyítünk. Az elegyhez 0,61 g pírról idint csepegtetünk mintegy 2 perc alatt, majd az elegyet 30 percig tovább kevertetjük. A reakcióelegyet ezután betöményítjük. A maradékot etil-éterrel mossuk; így 1,09 g l-(N-nitroamidino)-pirrolidint kapunk fehér kristályok formájában, Op.: 188-191 °C.
'H-NMR (DMSO-d6): 1,7-2,1 (4H, m), 3,2-3,5 (4H, m), 8,19 (2H, br.s).
Fentiek szerint eljárva állítjuk elő az alábbi vegyületet: N-etil-N-metil-N’-nítro-guanidin, Op.: 124— 125 °C.
12. Referenciapélda
5,0 g S-metil-N-nitro-izotiokarbamidot és 25 ml piridint elegyítünk. Az elegyhez 11,3 g ecetsavanhidridet csepegtetünk szobahőmérsékleten mintegy 10 perc alatt; ezután az elegyet 5 óra hosszat ugyanezen a hőmérsékleten kevertetjük. A reakcióelegyet ezt követően betöményítjük, a maradékot 50 ml 2 n sósavhoz adjuk. A keletkező szilárd anyagot szűréssel elkülönítjük, szárítjuk. így 5,1 g N-acetil-S-metil-N’-nitro-izotiokarbamidot kapunk.
Op.: 109-110 °C.
Ή-NMR (CDClj): 2,30 (3H, s), 2,42 (3H, s), 11,2012,00 (lH.br.)
13. Referenciapélda
II, 5 g 2-hidroxi-5-metil-tiazolt (5-metil-2-tiazolont), 100 ml dioxánt és 100 g 40%-os vizes nátrium-hidroxid-oldatot elegyítünk. Az oldaton gáz alakú klór-difluor-metánt áramoltatunk át, miközben az elegyet 1 óra hosszat 80 °C hőmérsékletű olajfürdőn tartjuk. A reakcióelegyet ezután 500 ml vízhez öntjük, majd etil-éterrel kétszer extraháljuk. Az egyesített etiléter fázisokat vízmentes magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. A maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk, eluálószerként diklór-metán és hexán 1: 1 arányú elegyét alkalmazzuk. így 2,0 g 2-(difluor-metoxi)-5-metil-tiazolt és 4,0 g 3-(difluor-metil)-5-metíl-2-tiazolt kapunk. Mindkét anyagot halványsárga színű folyadék formájában kapjuk. A 2difluor-metoxi-szánnazék spektruma:
'H-NMR (CDC13): 2,35 (3H, d, J = 1,5 Hz), 6,88 (IH, br.q, J = 1,5 Hz), 7,18 (1H, t, J = 72,0 Hz).
A 3-difluor-metil-származék spektruma:
'H-NMR (CDCI3): 2,16 (3H, d, J = 1,5 Hz), 6,51 (IH, br. q, J = 1,5 Hz), 7,07 (IH, t, J = 60,0 Hz).
14. Referenciapélda
11,22 g 2,2,2-trifluor-tioacetamidot és 10,14 g 2klór-2-formil-ecetsav-etiI-észtert elegyítünk, majd az elegyet 30 percig 70 °C olajfürdőn, ezután 1,5 óra hosszat 100 °C hőmérsékletű olajfürdőn kevertetjük. Ez utóbbi szakaszban az elegyhez 100 ml diklór-metánt adunk. Az oldhatatlan csapadék eltávolítása után az elegyet betöményítjük, a maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk, eluálószerként hexán és etil-acetát 10:1 arányú elegyét alkalmazva. így 3,74 g
2-(trifluor-metil)-5-tiazol-karbonsav-etil-észtert kapunk sárga folyadék formájában.
'H-NMR (CDClj): 1,41 (3H, t, J = 7,2 Hz), 4,43 (2H, q,J = 7,2Hz), 8,50 (IH, s).
2,51 g fenti terméket 10 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldunk, az oldatot 0,50 g lítium-alumínium-hidridnek 80 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült elegyéhez csepegtetjük szobahőmérsékleten mintegy 45 perc alatt. Ezután az elegyet 30 percig kevertetjük. A reakcióelegyet fagyáspontra lehűtjük, ehhez egymás után 0,5 ml vizet, 0,5 ml 10%-os nátriumhidroxid vizes oldatot, majd 1,5 ml vizet csepegtetünk. Ezután az elegyet 10 percig kevertetjük jégfürdőn, majd 30 percig szobahőmérsékleten, ezután Celite szűrőn átszűrjük, így az oldhatatlan anyagot eltávolítjuk. A szűrletet betöményítjük. A maradékhoz 100 ml kloroformot adunk, majd a kloroformos fázist vízmentes magnézium-szulfáttal szárítjuk és betöményítjük. így 1,24 g 5-(hiclroxi-metii)-2-(trifluor-metil)-tiazolt kapunk barna színű folyadék alakjában.
'H-NMR (CDC13): 3,45 (IH, br.s), 4,93 (2H, s) 7,77 (IH, s).
0,80 g fentiek szerint előállított terméket 2 ml 1,2-diklór-etánban oldunk, az oldatot 0,4 ml tionil-klorid és 1 ml 1,2-diklór-etán elegyéhez csepegtetjük 40 °C hőmérsékleten mintegy 10 perc alatt. Ezután az elegyet ugyanezen a hőmérsékleten 1 óra hosszat tovább kevertetjük. 2 ml diklór-metánt és 2 ml vizet adunk ezt követően a reakcióelegyhez. A vizes fázis pH-ját 7 értékre állítjuk nátrium-hidrogén-karbonát keverés közbeni adagolásával. Ezután a szerves fázist elkülönítjük, a vizes fázist diklór-metánnal extraháljuk. A szerves extraktumokat egyesítjük, szűrjük, így az oldhatatlan anyagot eltávolítjuk, A szerves fázist telített sóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáttal szárítjuk, majd betöményítjük. így 0,74 g 5-(k lór-metil)-2-(trifluor-meti1)-tiazolt kapunk vörösbama folyadék formájában.
'H-NMR (CDCI3): 4,84 (2H, s), 7,90 (IH, s).
1. példa
0,42 g 1 -(6-klór-3-piridil-metil)-3-ciano-l-etil-2metil-izotiokarbamidot és 5 ml acetonitrilt elegyítünk, az elegyhez 0,5 g 40%-os vizes metil-amin-oldatot és egy órával később óránként hatszor, összesen 3,0 g fenti oldatot adunk. Közben az elegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk és kevertetjük. A reakcióelegyet 6 óra hosszat kevertetjük, majd betöményítjük. így 0,37 g l-(6-klór-3-piridil-metil)-2-ciano-letil-3-metil-guanidint kapunk (3. számú vegyület).
Op.: 122-123 °C.
Ή-NMR (DMSO-d6): 1,07 (3H, t, J - 7 Hz), 3,00 (3H, d, J = 5 Hz), 3,35 (2H, q, J = 7 Hz), 4,62 (2H, s),
7,23 (IH, széles s,) 7,50 (III, d, J = 8 Hz), 7,78 (IH, . dd, J = 8, 3 Hz), 8,33 (III, d, J = 3 Hz).
HU 207 291 B
2. példa
0,44 g 60%-os, ásványolajjal készült nátrium-hidrid szuszpenzióhoz 10 ml dimetil-formamidot adunk. A szuszpenzióhoz 1,32 g N,N-dimetil-N’-nitro-guanidint adagolunk szobahőmérsékleten mintegy 20 perc alatt. Az elegyet 10 percig kevertetjük, majd 1,62 g 2-klór-5(klór-metil)-piridint adunk hozzá 5 perc alatt, majd az elegyet szobahőmérsékleten 2 óra hosszat, ezután olajfürdőn 60 °C hőmérsékleten 4 óra hosszat kevertetjük. Az oldhatatlan anyagot ezután leszűrjük, a szűrletet betöményítjük. A kapott maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk, oldószerként diklór-metán és etilacetát 5:1-3:1 arányú elegyét alkalmazzuk. Ily módon 0,82 g l-(6-kIór-3-piridil-metil)-3,3-dimetil-2-nitro-guanidint kapunk (6. számú vegyület).
Op.: 160,5-162,5 °C.
Elemanalízis a C9H|2N5O2C1 összegképlet alapján: számított: C% = 41,95, H% = 4,69, N% = 27,18; talált: C% = 41,73, H% = 4,59, N% = 26,94.
Ή-NMR (CDC13): 3,10 (6H, s), 4,49 (2H, br.s), 7,27 (IH, d, J - 8,5 Hz), 7,70 (IH, dd, J = 8,5,2,5 Hz),
8,2-8,5 (2H, m).
3. példa
0,45 g l,2-dimetil-3-nitro-izotiokarbamidot, 0,43 g
5-(amino-metil)-2-klór-piridint és 25 ml etanolt elegyítünk, az elegyet 6 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, majd betöményítjük. A maradékot oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk (eluálószerként kloroform és etanol 5:1 arányú elegyét alkalmazva). így 0,25 g l-(6-klór-3-piridil-metil)-3metil-2-nitro-guanidint kapunk. (5. számú vegyület). Op.: 150-152 °C.
Elemanalízis a C8H10N5O2Cl összegképlet alapján: számított: C% = 39,44, H% = 4,14, N% = 28,74; talált: C% = 39,92, H% = 4,12, N% = 28,91.
Ή-NMR (CDCl3-DMSO-d6): 2,94 (3H, d, J = 5 Hz),
4,51 (2H, d, J = 5 Hz), 7,32 (IH, d, J = 8 Hz), 7,75 (IH, dd, J = 8,2 Hz), 7,82 (IH, br.s), 8,37 (IH, d, J - 2 Hz), 8,90 (IH, br.s).
4. példa
0,676 g S-metil-N-nitro-izotiokarbamidot, 0,783 g
2-klór-5-(metil-amino-metil)-piridint és 6 ml acetonitrilt elegyítünk, az elegyet 17 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk, majd betöményítjük. A maradékot etanolból átkristályosítjuk, így 0,38 g l-(6klór-3-piridil-metil)- l-metil-2-nitro-guanidint kapunk (7. számú vegyület).
Op.: 167-170 °C.
Elemanalízis a C8Hi0N5O2C1 képlet alapján:
számított: C% = 39,44, H% = 4,14, N% = 28,74; talált: C% = 39,89, H% = 4,07, N% = 28,85.
Ή-NMR (DMSO-d6): 3,01 (3H, s), 4,70 (2H, s), 7,48 (IH, d, J = 8,4 Hz), 7,78 (IH, dd, J = 8,4, 2,2 Hz), 8,37 (IH, d, J - 2,2 Hz), 8,56 (2H, br.s).
5. példa
0,82 g l-(6-kIór-3-piridil-metiI)-l,2-dimetil-nitroizotiokarbamídot, 0,464 g 40%-os vizes metil-amin-oldatot és 10 ml acetonitrilt elegyítünk, az elegyet 70 °C hőmérsékleten 2 óra hosszat kevertetjük, majd betöményítjük. A maradékot oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk, eluálószerként diklór-metán és metanol 10:1 arányú elegyét alkalmazzuk. így 0,56 g l-(6-klór-3-piridil-metil)-l,3-dimetil-2-nítro-guanidÍnt kapunk (8. számú vegyület).
Op.: 136-137 °C.
Elemanalízis a C9H)2N5O2C1 összegképlet alapján: számított: C% = 41,95, H% = 4,69, N% = 27,18; talált: C% = 41,89, H% = 4,75, N% = 27,15.
Ή-NMR (CDC13): 2,96 (3H, d, J = 4,8 Hz), 3,05 (3H, s), 4,67 (2H, s), 7,33 (IH, d, J = 8,3 Hz), 7,68 (IH, dd, J = 8,3,2,4 Hz), 7,96 (IH, br.q, J = 4,8 Hz), 8,30 (lH,d,J = 2,4 Hz).
6. példa
0,53 g nitro-guanidint, 0,61 g 3-(amino-metil)-piridint és 10 ml vizet 70-80 °C hőmérsékleten 1,5 óra hosszat kevertetjük, majd az elegyet egy éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A keletkezett csapadékot szűréssel elkülönítjük, etanollal mossuk, így 0,48 g N-nitro-N’-(3-piridil-metil)-guanidint kapunk (12. számú vegyület).
Op.: 185-190 °C.
Ή-NMR (DMSO-d6): 4,47 (2H, d, J = 5 Hz), 7,40 (IH, dd, J = 6, 4 Hz), 7,67-7,85 (IH, m), 7,85-8,30 (2H, br.s), 8,47-8,67 (2H, m).
7. példa
0,24 g l-(6-klór-3-piridil-metil)-3,3-dimetil-2nitro-guanidint (6. számú vegyület) és 6 ml vízmentes tetrahidrofuránt (THF) elegyítünk. Az elegyhez 0,045 g, ásványolajjal készült 60%-os nátrium-hidrid elegyet adunk szobahőmérsékleten, majd a keverést 30 percig folytatjuk. Ezután a reakcióelegyhez 0,16 g jódmetánnak 1 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát adjuk, és az elegyet 3 napig állni hagyjuk. Ezt követően 0,1 ml ecetsavat adunk az elegyhez. Leszűrjük, az oldhatatlan anyagot eltávolítjuk, a szűrletet betöményítjük. A maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk, eluálószerként diklór-metán és metanol 20:1 arányú elegyét alkalmazva. így 0,17 g l-(6-klór-3-piridil-metil)-1,3,3trimetil-2-nitro-guanidint kapunk (14. számú vegyület) fehér szilárd anyagként.
Op.: 99-101 °C.
'H-NMR (CDC13): 2,90 (3H, s), 3,02 (6H, s), 4,03 (2H, s), 7,38 (IH, d, J = 8,5 Hz), 7,79 (IH, dd, J = 8,5, 2,7 Hz), 8,37 (IH, d, J = 2,7 Hz).
8. példa
0,26 g l-(6-klór-3-piridil-metil)-3,3-dimetil-2-nitro-guanidint (6. számú vegyület) és 3 ml vízmentes tetrahidrofuránt elegyítünk. Az elegyhez 0,08 g 60%os, ásványolajjal készült nátrium-hidrid elegyet adunk, miközben az elegyet vízfürdőn 20 °C hőmérsékleten tartjuk. Ezután 30 percig kevertetjük. A reakcióelegyhez 0,26 g (hangysav-ecetsav)anhidridnek 0,5 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát adjuk 1 perc alatt,
HU 207 291 Β majd az elegyet a fürdő eltávolítása után 12 óra hosszat kevertetjük. Ezután 0,5 ml ecetsavat adunk a reakcióelegyhez, majd bepároljuk. A maradékot oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk, eluálószerként diklór-metán és metanol 30: 1 arányú elegyét alkal- 5 mazva. így 0,10 g 1 -(6-klór-3-piridiI-metil)- 1-formil3,3-dimetil-2-nitro-guanidint kapunk (22. számú vegyület) szirupos termék formájában.
‘H-NMR (CDC13): 3,03 (6H, s), 4,70 (2H, s), 7,36 (IH, d, J = 8,7 Hz), 7,74 (1H, dd, J = 8,7, 2,7 Hz), 8,40 10 (IH, d, J = 2,7 Hz), 8,44 (IH, s).
9. példa
0,20 g l-(6-klór-3-piridil-metil)-3,3-dimetiI-2-nitro-guanidint (6. számú vegyület), 0,095 g ecetsav-an- 15 hidridet és 1 ml vízmentes piridint elegyítünk, az elegyet 2 óra hosszat 60 °C hőmérsékleten, majd 100 °C hőmérsékleten 5 óra hosszat kevertetjük. Ezután betöményítjük. A maradékot oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk, eluálószerként diklór-metán és metanol 20 40:1 arányú elegyét alkalmazva. így 0,12 g 1 -acetil-l(6-klór-3-piridil-metil)-3,3-dimetil-2-nitro-guanidint kapunk szirupos tennék formájában (23. számú vegyület) (cisz és transz izomerek elegye).
'H-NMR (CDC13): 2,10-2,16 (3H, S+S), 2,6-3,3 (6H, 25 m), 4,1-5,2 (2H, m), 7,23-7,45 (IH, m), 7,67-7,90 (IH, m), 8,30-8,50 (lH,m).
10. példa 30
1,03 g l-(6-klór-3-piridil)-3-metil-tiokarbamidot,
0,32 g cián-amidot, 1,58 g diciklohexil-karbodiimidet, csepp etil-diizopropil-amint és 10 ml acetonitrilt elegyítünk. Az elegyet szobahőmérsékleten 34 óra hosszat kevertetjük, majd leszűrjük, így az oldhatatlan anyagot 35 elkülönítjük. Ezt acetonitril és metanol elegyéből átkristályosítjuk, majd acetonitrilből ismét átkristályosítva 0,31 g l-(6-klór-3-piridil)-2-ciano-metil-guanidint kapunk (24. számú vegyület).
Op.: 227-228 °C.
Elemanalízis a C8HgN5Cl összegképlet alapján: számított: C% = 45,84, H% = 3,85, N% = 33,41; talált: C% = 46,12, H% = 3,68, N% = 33,37.
'H-NMR (DMSO-d6): 2,85 (3H, d, J = 4,8 Hz), 7,27,65 (2H, m), 7,83 (IH, dd, J = 8,5, 3,0 Hz), 8,36 (IH, d, J = 3,0 Hz), 9,06 (IH, br.s).
11. példa
0,39 g 5-(amino-metil)-2-bróm-tiazolt, 0,30 g 1,2dimetil-3-nitro-izotiokarbamidot, 0,58 g réz-bromidot, 0,55 g vízmentes kálium-karbonátot és 4 ml vízmentes acetonitrilt elegyítünk. Az elegyet olajfürdőn 60 °C hőmérsékleten 45 percig kevertetjük. Ezután a reakcióelegyet oszlopkromatográfia segítségével tisztítjuk, eluálószerként diklór-metán és metanol 10:1 arányú elegyét alkalmazzuk. így l-(2-bróm-5-tiazoliI-metil)3-metil-2-nitro-guanidint kapunk fehér szilárd tennék formájában (39. számú vegyület).
Op.: 170 °C.
'H-NMR (DMSO-d6): 2,81 (3H, d, J = 5,0 Hz), 4,51 (2H, s), 7,60 (IH, s), 8,08 (IH, br.s), 8,93 (IH, br.s).
/2. példa
0,5 g N-acetil-S-metil-N’-nitro-izotiokarbamidot és 5 ml acetonitrilt elegyítünk. Ehhez az elegyhez 0,44 g 5-(amino-metil)-2-klór-piridinnek 3 ml acetonitrillel készült oldatát csepegtetjük jeges hűtés közben. Ezután az elegyet jeges hűtés közben 30 percig kevertetjük. A reakcióelegyet betöményítjük, a maradékot etanolból átkristályosítjuk, így 0,59 g N-acetil-N’-(6-klór-3-piridil-metil)-N”-nitro-guanidint kapunk fehér kristályok formájában (42. számú vegyület).
Op.: 125-126 °C.
'H-NMR (CDClj): 2,33 (3H, s), 4,60 (2H, d, J = 6,0
Hz), 7,33 (IH, d, J = 7,8 Hz), 7,50-7,87 (IH, m),
8,37 (IH, d, J = 2,5 Hz), 9,70 (IH, br.s), 11,85 (IH, br.s).
A 3. táblázatban szereplő vegyületeket a fenti 1-12. példa szerint állítottuk elő. A fenti példák vegyületei szintén a 3. táblázatban szerepelnek.
3. táblázat (I) általános képletű vegyületek
Vegyület száma |
R1 |
n |
R2 |
iU |
X |
Op. (°C) |
Előállítási eljárás (Példa szerint eljárva) |
1. |
(b) képletű csoport |
1 |
H |
McNH |
CN |
196-197 |
1 |
2. |
(b) képletű csoport |
I |
Me |
MeNH |
CN |
121-122 |
1 |
3. |
(b) képletű csoport |
1 |
Et |
MeNH |
CN |
122-123 |
1 |
4. |
(b) képletű csoport |
1 |
Mc |
(c) képletű csoport |
CN |
(szirup)3' |
2 |
5. |
(b) képletű csoport |
I |
H |
MeNH |
no2 |
150-152 |
3 |
HU 207 291 Β
Vegyület száma |
R1 |
n |
R2 |
R3 |
X |
Op. (°C) |
Előállítási eljárás (Példa szerint eljárva) |
6. |
(b) képletű csoport |
1 |
H |
Me2N |
no2 |
160,5-162,6 |
2 |
7. |
(b) képletű csoport |
1 |
Me |
nh2 |
no2 |
167-170 |
4 |
8. |
(b) képletű csoport |
1 |
Me |
MeNH |
no2 |
136-137 |
5 |
9. |
(b) képletű csoport |
1 |
H |
EtNH |
no2 |
137,5-138 |
3 |
10. |
(b) képletű csoport |
1 |
H |
(e) képletű csoport |
no2 |
213-215,5 |
2 |
11. |
(b) képletű csoport |
I |
H |
MeNH |
cocf3 |
121-122 |
5 |
12. |
(d) képletű csoport |
1 |
H |
H2N |
no2 |
185-190 |
6 |
13. |
(b) képletű csoport |
1 |
Et |
MeNH |
no2 |
114,5-115 |
5 |
14. |
(b) képletű csoport |
1 |
Me |
Me2N |
no2 |
99-101 |
7 |
15. |
(b) képletű csoport |
1 |
H |
h2n |
no2 |
195-197 |
6 |
16. |
(b) képletű csoport |
1 |
Et |
h2n |
no2 |
137-139 |
5 |
17. |
(d) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
no2 |
169-171 |
3 |
18. |
(f) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
no2 |
(amorf)b) |
3 |
19. |
(g) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
no2 |
172-173 |
3 |
20. |
(h) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
no2 |
188-190,5 |
3 |
21. |
(i) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
no2 |
133-135 |
3 |
22. |
(b) képletű csoport |
1 |
CHO |
Me2N |
no2 |
(szirup)c) |
8 |
23. |
(b) képletű csoport |
1 |
COMe |
Me2N |
no2 |
(szirup)d) |
9 |
24. |
(b) képletű csoport |
0 |
H |
MeNH |
CN |
227-228 |
10 |
25. |
(g) képletű csoport |
1 |
H |
Me2N |
no2 |
154-159 |
2 |
26. |
(g) képletű csoport |
1 |
Et |
MeNH |
no2 |
(szirup)e) |
5 |
27. |
(g) képletű csoport |
1 |
COMe |
Me2N |
no2 |
127-129 |
9 |
28. |
(b) képletű csoport |
1 |
Me |
H2N |
cocf3 |
181-184 |
5 |
29. |
(g) képletű csoport |
1 |
Me |
MeNH |
no2 |
(szirup)b |
5 |
30. |
(g) képletű csoport |
1 |
Me |
H2N |
no2 |
121-122 |
5 |
HU 207 291 B
Vegyület száma |
R1 |
n |
R2 |
R3 |
X |
Op. (’C) |
Előállítási eljárás (Példa szerint eljárva) |
31. |
(j) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
NO2 |
157-166 |
3, 11 |
32. |
(k) képletű csoport |
1 |
H |
Me2N |
no2 |
173-174 |
2 |
33. |
(k) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
no2 |
175-179 |
3. 11 |
34. |
(1) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
no2 |
171-173 |
3, 11 |
35. |
(g) képletű csoport |
1 |
H |
Me(Et)N |
no2 |
(szirup)®’ |
2 |
36. |
(g) képletű csoport |
1 |
H |
Me(Et)N |
no2 |
165-167 |
2 |
37. |
(g) képletű csoport |
1 |
H |
o |
no2 |
185-188 |
2 |
38. |
(g) képletű csoport |
1 |
Me |
Me2N |
no2 |
103-104 |
7 |
39. |
(f) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
no2 |
170 |
11 |
40. |
(f) képletű csoport |
1 |
H |
Me2N |
no2 |
185-187 |
2 |
41. |
(b) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
CN |
171-173 |
1 |
42. |
(b) képletű csoport |
1 |
H |
MeCONH |
NO2 |
125-126 |
12 |
43. |
fenil |
1 |
H |
MeCONH |
no2 |
107-109 |
12 |
44. |
(g) képletű csoport |
1 |
H |
MeCONH |
no2 |
132-133 |
12 |
45. |
(b) képletű csoport |
1 |
Et |
MeCONH |
no2 |
175-176 |
12 |
46. |
(m) képletű csoport |
1 |
H |
Me2N |
no2 |
(szirup)*1’ |
2 |
47. |
(n) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
no2 |
119-121 |
11 |
48. |
(o) képletű csoport |
1 |
H |
MeNH |
no2 |
178-180 |
3 |
a) 'H-NMR (CDC13) : 2.87 (6H, s). 4.59 (4H, s). 7,37 (2H. d, J « 8 Hz), 7,72 (2H. dd, J - 8,2 Hz), 8,37 (2H, d, J - 2 Hz).
b) ‘H-NMR (CDC13): 3,00 (3H, d, J - 4 Hz), 4,53 (2H, d, J = 6 Hz), 6,76 (IH, br.s), 7,46 (IH, d, J - 8 Hz), 7,67 (IH, dd, J - 8,3 Hz), 8,20 (IH, d,J = 3Hz), 8,83 (IH, br.s).
c) ’H-NMR (CDC13) : a 8. példában leírva
d) ’H-NMR (CDC13): a 9. példában leírva
e) 'H-NMR (CDC13): 1,26 (3H, t, J = 7 Hz), 2,98 (3H, d, .1 - 2 Hz), 3,47 (2H, q, J = 7 Hz), 4,70 (2H, s), 7,50 (IH, s), 7,96 (IH, br.s).
f) !H-NMR (CDC13): 3,00 (3H, d, J « 4 Hz), 3,09 (3H, s). 4,69 (2H, s), 7,50 (IH, s), 8,00 (IH, br.s).
g) ’H-NMR (CDC13): 1,2.3 (6H, t, J - 7 Hz), 3,46 (4H, q, J = 7,2 Hz), 4,60 (2H, br.s), 7,44 (IH, s), 8,30 (IH, br.s).
h) ’H-NMR (CDC13): 3,11 (6H, s), 4,42 (2H, d, J - 6,0 Hz), 6,86 (IH, s). 7,07 (IH, l, J = 60,0 Hz), 7,78 (IH, br.t, J = 6,0 Hz).
13. példa
Emulgeálható koncentrátumot állítunk elő oly módon, hogy 20 tömeg% 1. számú vegyületet 75 tömeg% xilollal és 5 tömeg% polioxi-etilén-glikoléterrel (Nonipol 85 R) elegyítünk. Az elegyet alaposan elkeverjük.
14. példa
Nedvesíthető port állítunk elő oly módon, hogy 30 tömeg% 6. számú vegyületet, 5 tömeg% nátrium-ligninszulfonátot, 5 tömeg% polioxi-etilén-glikol-étert (Nonipol 85 R), 30 tömeg% fehér szént és 30 tömeg% agyagot elegyítünk és alaposan elkeverjük.
'f
HU 207 291 Β
75. példa
Port állíthatunk elő oly módon, hogy 3 tömeg% 7. számú vegyületet, 3 tömeg% fehér szenet és 94 tömeg% agyagot alaposan elkeverünk.
16. példa
Granulát állíthatunk elő oly módon, hogy 10 tömeg% 8. számú vegyületet 5 tömeg% nátrium-ligninszulfonátot és 85 tömeg% agyagot elegyítünk, vízzel megnedvesítjük, granuláljuk, majd szárítjuk és alaposan elkeverjük.