HU206157B - Method for detecting hemoglobin - Google Patents
Method for detecting hemoglobin Download PDFInfo
- Publication number
- HU206157B HU206157B HU904183A HU418390A HU206157B HU 206157 B HU206157 B HU 206157B HU 904183 A HU904183 A HU 904183A HU 418390 A HU418390 A HU 418390A HU 206157 B HU206157 B HU 206157B
- Authority
- HU
- Hungary
- Prior art keywords
- hemoglobin
- derivative
- thiocyanate
- immunoassay
- denaturing
- Prior art date
Links
Classifications
-
- G—PHYSICS
- G01—MEASURING; TESTING
- G01N—INVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
- G01N33/00—Investigating or analysing materials by specific methods not covered by groups G01N1/00 - G01N31/00
- G01N33/48—Biological material, e.g. blood, urine; Haemocytometers
- G01N33/50—Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing
- G01N33/5002—Partitioning blood components
-
- G—PHYSICS
- G01—MEASURING; TESTING
- G01N—INVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
- G01N33/00—Investigating or analysing materials by specific methods not covered by groups G01N1/00 - G01N31/00
- G01N33/48—Biological material, e.g. blood, urine; Haemocytometers
- G01N33/50—Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing
- G01N33/72—Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing involving blood pigments, e.g. haemoglobin, bilirubin or other porphyrins; involving occult blood
- G01N33/721—Haemoglobin
-
- G—PHYSICS
- G01—MEASURING; TESTING
- G01N—INVESTIGATING OR ANALYSING MATERIALS BY DETERMINING THEIR CHEMICAL OR PHYSICAL PROPERTIES
- G01N33/00—Investigating or analysing materials by specific methods not covered by groups G01N1/00 - G01N31/00
- G01N33/48—Biological material, e.g. blood, urine; Haemocytometers
- G01N33/50—Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing
- G01N33/72—Chemical analysis of biological material, e.g. blood, urine; Testing involving biospecific ligand binding methods; Immunological testing involving blood pigments, e.g. haemoglobin, bilirubin or other porphyrins; involving occult blood
- G01N33/721—Haemoglobin
- G01N33/723—Glycosylated haemoglobin
Landscapes
- Health & Medical Sciences (AREA)
- Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
- Engineering & Computer Science (AREA)
- Hematology (AREA)
- Molecular Biology (AREA)
- Biomedical Technology (AREA)
- Chemical & Material Sciences (AREA)
- Immunology (AREA)
- Urology & Nephrology (AREA)
- Food Science & Technology (AREA)
- Biochemistry (AREA)
- Cell Biology (AREA)
- Biotechnology (AREA)
- Medicinal Chemistry (AREA)
- Physics & Mathematics (AREA)
- Analytical Chemistry (AREA)
- Microbiology (AREA)
- General Health & Medical Sciences (AREA)
- General Physics & Mathematics (AREA)
- Pathology (AREA)
- Investigating Or Analysing Biological Materials (AREA)
- Measuring Or Testing Involving Enzymes Or Micro-Organisms (AREA)
- Medicines Containing Material From Animals Or Micro-Organisms (AREA)
- Medicines That Contain Protein Lipid Enzymes And Other Medicines (AREA)
- Saccharide Compounds (AREA)
Description
A találmány tárgya eljárás hemoglobin meghatározására az eritrociták roncsolásával és annak denaturálása egyes hemoglobin-származékok, így a hemoglobin Alc immunöassay vizsgálattal történő meghatározására.
A hemoglobin a véráramban különböző, in vivő folyamatok által előállított származékok formájában van jelen. A hemoglobin relatív mennyiségének meghatározása diagnosztikai szempontból nagy jelentőséggel bír. Különösen fontos a glikozilált hemoglobin mérése cukorbetegeknél a vér cukorszintjének hosszú időn keresztül történő mérésénél. A hemoglobin glikozilált formáját általában hemoglobin Alc rövidítéssel jelölik. Ez a hemoglobin-származék in vivő körülmények között a glukóz és a hemoglobin-fehérje nem enzimatikus reakciója során képződik. A glukóz kovalens kötéssel kapcsolódik a természetes hemoglobin β-láncának aminoterminális valin maradékához. Az összhemoglobin általában 3-6 tÖmeg%-a fordul elő Alc formában, míg kezeletlen cukorbetegnél ez a vérkép 3-4-szeresére növekszik.
A glikozilált hemoglobin mérésére egy sor eljárást dolgoztak ki. A legáltalánosabb eljárások mogoszlásos technikán, így kationcserés kromatográfián, elektroforézisen és színezékanyaggal (hidroxi-furfurál/tiobarbitursav) kialakított komplexképzésen alapulnak. Ezek az eljárások hosszadalmasak, összetettek, különlegesen képzett személyzetet igényelnek, és emellett szubjektívak és nem eléggé specifikusak. Újabban olyan monoklonális antitesteket fejlesztettek ki, amelyek specifikusak a glikozilált N-terminális peptidmaradék vonatkozásában, és így jellemzik a hemoglobin Alc- származékot, lehetővé téve így az adott hemoglobin-származéknak szokásos immunöassay vizsgálattal történő meghatározását (4647654 számú USA-beli szabadalmi leírás).
A hemoglobin Alc monoklonális antitesttel végzett immunöassay kimutatása erősen specifikus, és az eljárás lényegesen kevésbé hosszadalmas és komplex, mint a technika állásából ismert eljárások. Az eljárás hátránya azonban, hogy a hemoglobin Alc optimális meghatározásához a hemoglobint denaturálni kell ahhoz, hogy a glikozilált N-terminális peptid epitop az antitesthez kötődjön (4658022 számú USA-beli szabadalmi leírás). A hemoglobin megfelelő mértékű denaturálásához szükséges körülmények között azonban az immunöassay vizsgálathoz alkalmazott antitest reagens is denaturálódik. így például, kémiai denaturálás alkalmazása esetén a denaturált hemoglobinelegyet hígítani kell ahhoz, hogy a denaturálószer koncentrációját olyan határérték alá csökkentsük, amely nem okoz zavart az immunöassay reakcióban. Ez a hígítási lépés kényelmetlen, és hibát okozhat a meghatározás során.
Egy javított denaturálószert ismertet a hemoglobinszármazékok, így a hemoglobin Alc immunöassay v izsgálattal történő meghatározásához a 315 864 számú európai közrebocsátási irat. A vérmintát egy tiocianát só és egy oxidálószer elegyével kezelik, és így felszabadítják és denaturálják a mintában lévő hemoglobint, majd spektrofotometriásán kimutatható met-hemoglobinná alakítják. Ily módon, a met-hemoglobin fényelnyelésének mérésével meghatározzák az összhemoglobint, és immunöassay vizsgálattal meghatározzák az Alc-származék mennyiségét az összhemoglobin-tartalomra vonatkoztatva.
A tapasztalatok szerint a met-hemoglobin-oxidálószemek a denaturálási lépés során történő jelenléte jelentős mértékben megnöveli a hemoglobin denaturálódásának mértékét, és így csökkenti a mérés időigényét, és javítja annak megvalósíthatóságát. Az eljárás hátránya, hogy az optimális denaturáláshoz nagy koncentrációjú tiocianát sóra van szükség, ami jelentős mértékben lecsökkenti az immunöassay vizsgálat érzékenységét. Ezért a denaturálás után általában hígítással csökkenteni kell a tiocianát koncentrációját egy olyan határérték alá, amely nem zavarja az Alc epitop és az antitest közötti kötés kialakulását.
Meglepő módon azt találtuk, hogy a denaturáló sóban lévő ellenkation jelentős mértékben befolyásolja a só denaturálóképességét a hemoglobinnak hemoglobin-származék, így hemoglobin Alc formájában immunoassay vizsgálattal történő kimutatása során elsősorban akkor, ha denaturáló sóként valamely tiocianát sót alkalmazunk. Azt találtuk, hogy az eritrociták roncsolására és a felszabadult hemoglobin és származékai denaturálására alkalmazott anion lítiumsója jelentős mértékben növeli a roncsolás és a denaturálás mértékét anélkül, hogy befolyásolná az immunöassay kimutatást. Lítiumsó formájú denaturálószer alkalmazásával elhagyható a denaturált hemoglobinelegynek az immunoassay vizsgálat előtt végzett hígítása. A roncsoló/denaturáló anion, így a tiocianát lítiumsója olyan alacsony koncentrációértéken is gyorsan roncsolja az eritrocitákat és denaturálja a felszabadult hemoglobint, amely lehetővé teszi, hogy az immunöassay reakciót zavaró hatás nélkül, közvetlenül a kapott denaturált elegyben elvégezzük.
A találmány értelmében alkalmazott lítiumsók tehát előnyösen használhatók roncsoló/denaturáló reagensként egyes hemoglobin-származékok vérmintában történő analitikai meghatározásához. Az eljárás során a vérmintát a roncsoló/denaturáló szerrel kezelve elroncsoljuk az eritrocitákat, és kimutatható mennyiségben denaturáljuk a hemoglobin-származékot, amely az eritrocitákból szabadult fel, és a kapott elegyet immunoassay vizsgálattal analizálva kimutatjuk a denaturált hemoglobin-származék mennyiségét. Az analizált hemoglobin-származék mennyiségét általában a munkában lévő összhemoglobin mennyiségére vonatkoztatva adjuk meg. Ehhez a vérmintát ezután oxidálószerrel, így ferricianid sóval kezelve a felszabadult hemoglobint és annak összes származékát met-hemoglobinná alakítjuk, A kapott met-hemoglobin spektrofotometriásán mérhető, és így megkapjuk a minta összhemoglobin-tartalmát. A kívánt hemoglobin-származék százalékos mennyisége a spektrofotometriásán meghatározott met-hemoglobin-tartalomból és az immunöassay vizsgálattal meghatározott hemoglobin-származék mennyiségéből számolható. A roncsoló/denaturáló anionok lítiumsójának vizsgálata során azt találtuk, hogy a lítium-tiocianát a többi kationnál előnyösebben alkalmaz2
HU 206 157 Β ható az eritrociták roncsolásához, ha figyelmen kívül hagyjuk a denaturálást. Az említett lítiumsónak ez a tulajdonsága előnyös lehet olyan analitikai módszereknél, amelyeknél az eritrocitákat roncsolva felszabadítjuk a kimutatandó anyagot, vagy eltávolítjuk az interferenciákat.
Az 1-4. ábrák a vörösvérsejtek (RBC) roncsolásának időbeli lefutását mutatják különböző tiocianát sók alkalmazása esetén. Az adatok egyértelműen igazolják, hogy a lítiumsó a leghatékonyabb az RBC roncsolásakor.
Az 5. ábra az RBC roncsolásának időbeli lefutását mutatja tiocianát és perklorát lítium- és nátriumsójának alkalmazása esetén. A lítium-tiocianát minden esetben felülmúlja a többi só teljesítményét.
A 6. ábra a hemoglobin denaturálásának időbeli lefutását mutatja különböző tiocianát sók alkalmazása esetén. Az adatok egyértelműen igazolják, hogy a lítiumsó alkalmazható a leghatékonyabban a hemoglobin denaturálásához.
Az előnyös roncsoló/denaturáló reagens tehát a lítium-tiocianát. A lítium-tiocianát koncentrációja általában legalább 1,0 mól/1 abban a közegben vagy ieakcióelegyben, amelyben a kívánt hemoglobin-származékot felszabadítjuk, és denaturáljuk. Ennek során általában a szobahőmérséklet (mintegy 20-25 °C) és enyhén megemelt hőmérséklet (legfeljebb 30 °C) között és oxidálószer jelenlétében dolgozunk. A hatékony roncsoláshoz és denaturáláshoz általában 1,25 mól/1 koncentrációt alkalmazunk, bár a tapasztalatok szerint a
3,5 mól/1 koncentráció is elviselhető hígítás nélkül az immunoassay vizsgálatban. Ha azonban 3,0 mól/1 feletti koncentrációt kívánunk alkalmazni, akkor szükséges lehet az immunoassay reagens vagy az eljárás módosítása, amely gazdaságtalan és elkerülendő. Az említett módosítás lehet például a reagens antitest koncentrációjának növelése. A roncsoláshoz alkalmazható ennél nagyobb koncentráció is, például 6 mól/1 koncentráció, a kapott elegyet azonban általában 1,5 mól/1 koncentrációérték alá kell hígítani az immunoassay vizsgálat előtt. A fentiek értelmében a lítium-tiocianát koncentrációja a roncsoló/denaturáló elegyben általában 1,0-1,5 mól/1, előnyösen 1,25 mól/1.
A megadott koncentrációértékek a hőmérséklet és az oxidálószer koncentrációja függvényében változnak. Az optimális roncsoló/denaturáló paraméterek beállítása az adott hemoglobin-származék immunoassay vizsgálatához szakember feladata. A roncsoló/denaturáló szer koncentrációtartománya, az oxidálószer hatása, a hőmérséklet hatása és hasonló paraméterek empirikusan könnyen meghatározhatók bármely vizsgálatból. Jelen esetben legelőnyösebb paraméterként 1,25 mól/1 lítium-tiocianát, 0,76 mmól/1 ferricianid oxidálószer és 37 °C hőmérséklet adható meg.
Egy adott hemoglobin-származék koncentrációjának vagy mennyiségének vérmintában történő meghatározása megvalósítható oxidálószer távollétében is. Az oxidálószer feladata a roncsoló/denaturáló anionként alkalmazott tiocianát denaturáló hatásának fokozása és a hemoglobin met-hemoglobin-származékká történő átalakítása az összhemoglobin-tartalom meghatározásához. Kívánt esetben a hemoglobin-származék abszolút koncentrációja vagy mennyisége az összhemoglobin-koncentrációtól vagy -mennyiségtől függetlenül immunoassay vizsgálattal meghatározható. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy az összhemoglobin-tartalmat egy második mintából külön határozzuk meg, és a hemoglobin-származék immunoassay vizsgálatának eredményével összehasonlítva számoljuk a hemoglobin-származék százalékos arányát.
Különösen előnyös, ha a hemoglobin-származék relatív mennyiségét egy vérmintából határozzuk meg. A roncsoló/denaturáló szerként szolgáló lítium-tiocianát és az oxidálószer kombinált alkalmazásával gyorsan és jól reprodukálható módon, gyakorlatilag a vérmintában lévő összes hemoglobint denaturált tiocián-met-hemoglobin-származékká alakítjuk. Ez a hemoglobinszármazék képezi az összhemoglobinszint meghatározásának az alapját, így a kívánt hemoglobin-származék denaturált formája az immunoassay vizsgálattal analizálható. Mint később részletezzük, az immunoassay vizsgálat előnyösen a kívánt hemoglobin-származék denaturált formája, és valamely monoklonális antitest közötti specifikus aktivitássá alakul.
Oxidálószer alkalmazása esetén oxidálószerként gyakorlatilag bármely szervetlen vagy szerves oxidálószer felhasználható, amely elegendő elektrokémiai potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy a természetes hemoglobin-ferro-iont ferri-met-hemoglobinná alakítsa. Természetesen az oxidációs potenciál alapján kiválasztott oxidálószert meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy nem befolyásolja-e lényeges módon az összhemoglobin és a hemoglobin-származék meghatározását. Az irodalomból több oxídálószer ismert a hemoglobin hatékony met-hemoglobin-származékká történő átalakításához (Advances in Clinical Chemistry, 8:142-185 [1965].) Az oxidációs potenciál alapján szóba jöhető oxidálószerként említhető a ferricianid, jodát, klorát, bromát, kromát, a higany-klorid, cériumés talliumion, hipoklorit, perjodát, jodid, hidroxiamin, bróm-szukcinamid, klór-szukcinimid, klóramin, perklorát és peroxid. A denaturálási folyamat kinetikája és ezzel összefüggésben a denaturáláshoz szükséges idő természetesen az oxidálószertől függően változik. Empirikus kísérletekkel könnyen kiválasztható az az oxidálószer, amely lítium-tiocianáttal kombinálva megfelelően gyors denaturálást eredményez.
Megfelelő denaturálás alatt jelen esetben azt a pontot értjük, amelynél a vérmintában lévő hemoglobin denaturálásával gyakorlatilag maximális mennyiségben kapjuk a kiválasztott immunoassay vizsgálattal kimutatható kívánt hemoglobin-származék denaturált formáját. Ennek megfelelően a megfelelő denaturálás nem jelenti feltétlenül az összes tercier és szekunder kötés felbontását, hanem sokkal inkább a kiválasztott immunoassay vizsgálattal kimutatott hemoglobin-származék epitopjának maximális feltárását. Az immunoassay vizsgálat általában a hemoglobin-származékra jellemző különleges epitop és valamely monoklonális antitest közötti fajlagos kölcsönhatáson alapul.
HU 206 157 Β
Az oxidálószert általában felesleges mennyiségben, például ötszörös feleslegben alkalmazzuk a mintában lévő hemoglobinra vonatkoztatva. Az oxidálószer mennyisége kívánt esetben akár hússzoros feleslegig növelhető. Az előnyösen alkalmazható mennyiség meghatározása szakember feladata.
A tiocianátot és az oxidálószert egymástól elkülönítve, vagy előnyösen egyszerre keverjük a vérmintához. Általában denaturálóoldatot készítünk a tiocianátból és az oxidálószerből, és ezt közvetlenül a vérmintához keverjük. Stabilitási okok miatt a denaturálóoldatot előnyösen közvetlenül a felhasználás előtt állítjuk elő. Ha azonban a reagensek stabilitása ezt lehetővé teszi, vagy stabilizálószert alkalmazunk, vagy az alkalmazott eszköz kialakítása lehetővé teszi a tiocianát só és az oxidálószer együttes tárolását, akkor a denaturálóoldatot hosszabb időn keresztül tárolhatjuk. Lehetséges az is, hogy a denaturálószereket száraz formában összekeverjük, és a reagens oldatot a vizsgálati mintával és/vagy hígítószerel vagy pufferrel alakítjuk ki.
A találmány szerinti eljárás bármely olyan hemoglobin-származék vérben történő kimutatására alkalmas, amely denaturált formájában immunoassay vizsgálattal kimutatható. Az ilyen hemoglobin-származékokra példaként említhető az alkoholt tartalmazó acetaldehid/hemoglobin adduktum, az urémiás beteg vérében kimutatható karbamid/hemoglobin adduktum, az aszpirin/hemoglobin komplex, és elsősorban a glukóz és a hemoglobin fehérje reaktív aminocsoportjai nem enzimatikus reakciójával képzett glikozilált hemoglobin. A találmány szerinti eljárás különösen előnyösen alkalmazható a hemoglobin Alc kimutatására.
Amennyiben szükség van a hemoglobin-származék relatív mennyiségének meghatározására is, a kezelt denaturált vérmintát egy külön vizsgálatban analizálva meghatározzuk az ossz met-hemoglobin-tartalmat, és matematikai korrelációval a kívánt hemoglobin-származék meghatározásának eredményével összevetve meghatározzuk a kívánt hemoglobin-származék relatív mennyiségét. Az ossz met-hemoglobin-íartalom bármely szokásos módon, így a Drabkins-módszerrel (National Commission fór Clinical Laboratory Standards of U. S. A., PSH-I5 szabvány) meghatározható. Az ossz met-hemoglobin-tartalom meghatározására előnyösen alkalmazható az oldat jellemző hullámhossza, például 540 nm-nél mérhető fényelnyelésének meghatározása.
A hemoglobin-származék mennyiségét általában immunoassay vizsgálattal határozzuk meg. A korábban idézett 4647654 és 4658022 számú USA-beli szabadalmi leírások szerint olyan monoklonális antitestek állíthatók elő, amelyek a denaturált fehérjében specifikusan kötődnek a hemoglobin-származékra, például a hemoglobin Alc-származékra jellemző epitophoz. Az immunoassay vizsgálat alkalmazott módszere a radioaktív jelölés és a keltett jel detektálása a találmány szempontjából nem kritikus. Elvileg előnyösek a nem radioizotóp módszerek, például az enzimes jelölésen alapuló módszerek (ELISA) és hasonlók.
Különösen előnyösen alkalmazható az agglutinációs-inhibíciós immunoassay vizsgálat, mivel elválasztási lépés nélkül megvalósítható, és jól lemérhető abszorpciós változást eredményez. Ez a vizsgálat az antitest reagens és egy agglutinációs reagens közötti speciális kölcsönhatáson alapszik. Az antitest reagens az antitestből vagy annak fragmenséből, és egy ehhez kapcsolódó, vízben szuszpendálható részecskéből (például polisztirol vagy más latexből) áll. Az agglutinációs reagens egy sor epitop megkötési helyet tartalmaz az antitest reagens vonatkozásában. Az analizálandó anyag távollétében az antitest és az agglutinációs reagens egymáshoz kötődve olyan komplexet képez, amely megtöri a fényt, és turbidimetriásan könnyen kimutatható. Növekvő mennyiségű analizálandó anyag jelenlétében az oldat zavarossága lecsökken, mivel az antitest az analizálandó anyaghoz kötődik. Az agglutinációs reagens előnyösen olyan polimert tartalmaz, amelyhez egy sor szerves csoport, például peptid csoport kötődik, amelyek meghatározzák a kívánt hemoglobin-származékra jellemző epitopot. Például hemoglobin Alc-származékhoz az epitop néhány aminosavegységből álló glikozilált peptid maradékot tartalmazhat, amely megfelel a hemoglobin Alc glikozilált N-terminális csoportjai szekvenciájának.
Az ossz met-hemoglobin-tartalom és a hemoglobinszármazék mennyisége meghatározható a kezelt vérminta ugyanazon vagy különböző részletében. Az utóbbi esetben, a kezelt minta első részletében közvetlenül meghatározzuk a met-hemoglobin-tartalmat, általában valemely megfelelő pufferral történő hígítás után, és egy második részletében meghatározzuk a denaturált hemoglobin-származék mennyiségét. Lehetséges azonban, hogy a két vizsgálatot ugyanazon a kezelt mintán egymás után végezzük el, amelynek során például a kezelt mintában megfelelő hígítás után mérjük a tiocián-met-hemoglobint, majd vagy a reagenst adagoljuk az oldathoz, vagy az oldatot adjuk a reagenshez.
A találmány szerint a kívánt hemoglobin-származéknak vérmintában történő meghatározására alkalmazott reagensek analitikai készletben egyesíthetők. Az analitikai készlet a találmány szerint alkalmazható roncsoló/denaturáló reagensből és a roncsolt és denaturált vérmintában az eritrocitákból a roncsoló/denaturáló reagenssel felszabadított hemoglobin-származék denaturált formájában immunoassay vizsgálattal történő meghatározására alkalmas reagensből áll. Amennyiben a vizsgálat során a kívánt hemoglobin-származék relatív mennyiségét kell meghatározni, az analitikai készlet további komponensként előnyösen oxidálószert tartalmaz.
Az analitikai készlet bármely tetszőleges formában megvalósítható, a különböző reagenseket tartalmazó különálló tartóedényektől az összes reagenst és az elvégzendő műveleteket egy egységben egyesítő mérőműszerig (az utóbbira példaként említhető a 4990075 számú USA-beli szabadalmi leírásban ismertetett készülék).
Mint fent említettük, a találmány értelmében alkalmazott lítiumsók nemcsak a hemoglobin-származékok kimutatása során alkalmazhatók előnyösen roncso4
HU 206 157 Β ló/denaturáló reagensként, hanem bizonyos lítiumsók fokozott eritrocitaroncsoló tulajdonságokkal is rendelkeznek a felszabadított hemoglobin denaturálásától függetlenül. A megfelelő nátrium-, kálium- vagy ammóniumsókkal összehasonlítva, a lítiumsók előre nem látható kedvező tulajdonságokat mutatnak az eritrociták roncsolása során. Mint a következő példákban bemutatjuk, a lítium-tiocianát fokozott roncsolótulajdonságokkal rendelkezik más kation formákhoz viszonyítva. Ez a lítiumsó előnyösen alkalmazható eritrociták roncsolására, függetlenül attól, hogy ez után szükség van-e a felszabadított származék denaturálására.
Eritrocitaroncsoló szerként a lítium-tiocianát sokkal gyorsabban és teljesebben roncsol, és mindezt alacsonyabb koncentrációnál, mint a megfelelő nátrium-, kálium- és ammóniumsók. Másrészről azonban egyéb sók, így perklorátok, kloridok, hidroxidok és acetátok, a kationtól függetlenül, csak kismértékben vagy egyáltalán nem roncsolják az eritrocitákat. Feltételezhető, hogy ha egy anion nátrium-, káliumvágy ammóniumsója roncsolja az eritrocitákat, akkor az adott anion lítiumsója fokozott roncsoló hatással rendelkezik. Ennek megfelelően, az ilyen típusú lítiumsók megvalósítják a találmány szerinti felismerés lényegét és így a lítium-tiocianát ekvivalenseit képezik.
A találmány szerinti eljárást közelebbről az alábbi példákkal világítjuk meg anélkül, hogy az oltalmi kör a példákra korlátozódna.
A példa
Vörösvérsejtek (RBC) roncsolása tiocianát sóval
1,5 mól/1 koncentrációban különböző kationok tiocianátját oldjuk 200 mmól/1 glicinben 0,25 tömeg% kálium-ferricianid jelenlétében pH-9 értéken, és 37 °C hőmérsékleten kiegyensúlyozzuk, 5 μΐ friss teljes vérmintát pipettázunk 2,5 ml tiocianát-oldathoz, és a fényelnyelést 540 nm hullámhosszon 37 °C hőmérsékleten mérjük, és 10 percen keresztül 30 másodperces intervallumokban detektáljuk. A roncsolás mértékét a ferricianid oxidálószer jelenlétében a fényelnyelési minimum (teljes roncsolás) eléréséig szükséges idő meghatározásával állapítjuk meg. A mérési eredményeket az
1. táblázatban adjuk meg.
1. táblázat
| Kation | Idő |
| guanidin | <1 perc* |
| lítium | 1 perc |
| ammónium | 3 perc |
| nátrium | 5 perc |
| kálium | 8 perc |
*-A guanidin nem alkalmazható a HbAlc immunoassay vizsgálatban.
A fenti vizsgálatot különböző tiocianát-koncentrációk mellett megismételjük. A tiocianát-oldatot
200 mmól/1 glicinben pH=9 értéken vesszük fel, amely 0,25 tömeg% kálium-ferricianidot tartalmaz, és amelyet 37 °C hőmérsékleten kiegyensúlyozunk. A roncsolás mértékének megállapításához 5 μΐ friss teljes vérmintát pipettázunk 2,5 ml tiocianát-oldatban. A fényelnyelést 540 nm hullámhosszon 37 °C hőmérsékleten mérjük, és 10 percen keresztül 30 másodperces intervallumokban detektáljuk. A roncsolás mértékét a fényelnyelési minimum (teljes roncsolás) eléréséhez szükséges idő meghatározásával állapítjuk meg. A mérési eredményeket az 1-4. ábrák tartalmazzák, ezeket a
2. táblázatban foglaljuk össze.
2. táblázat
| Kation | Tiocianát-koncentráció (mmól/1) | Idő (perc) |
| kálium | 0,1 | >10 |
| 0,5 | >10 | |
| 1,0 | >10 | |
| 1,25 | >10 | |
| 1,5 | 6 | |
| 3,5 | 1,5 | |
| nátrium | 0,1 | >10 |
| 0,5 | >10 | |
| 1,0 | >10 | |
| 1,25 | >10 | |
| 1,5 | 5 | |
| 3,5 | 4 | |
| ammónium | 0,1 | >10 |
| 0,5 | >10 | |
| 1,0 | 9 | |
| 1,25 | 6 | |
| 1,5 | 4 | |
| 3,5 | < 0,5 | |
| lítium | 0,1 | >10 |
| 0,5 | >10 | |
| 1,0 | 5 | |
| 1,25 | 1 | |
| 1,5 | <0,5 |
B példa
RBC roncsolása és hemoglobin denaturálása tiocianát sóval Reagens:
(1) Roncsoló/denaturáló reagens: 0,5, 1,0 vagy
1,5 mól/1 lítium-tiocianát vagy 1,5 mól/1 ammóniumtiocianát 200 mmól/1 glicinben, amely 0,25 tömeg% kálium-ferricianidot tartalmaz, pH=9,0.
(2) Antitest-latex reagens: Az antitest bevonását 0,5 tömeg% latex koncentrációnál végezzük (0,085 pm átmérőjű polisztirol latex, Seregen, Indianapolis, Indiana, USA) és az antitestet (a monoklonális antitestet
HU 206 157 Β
4647654 számú USA-beli szabadalmi leírás szerint állítjuk elő aszcitesz folyadékból A fehérjével affinitáskromatográfiával [BioRad Laboratory, Richmond, CA, USA] tisztítjuk) általában 1 mg/ml végső koncentrációban alkalmazzuk a bevonás során.
Kétszeres koncentrációjú antitestoldatot állítunk elő a megfelelő mennyiségű antitestnek 10 mmól/1 glicinpufferben történő felvételével, amelyhez a kívánt vezetőképesség eléréséhez nátrium-kloridot alkalmazunk (vezetőképesség 0,5-1,8 mmhp). A 2 tömeg% latexet kétszeres koncentrációig (vagy 1 tömeg%-ig) hígítjuk azonos térfogatú 10 mmól/1 glicinpuffer hozzákeverésével. A reakciót úgy indítjuk be, hogy a latexszuszpenziót az antítestoldathoz öntjük. Az antitestoldatot mágnesen keverővei kevertetjük a latex adagolása során. Az oldatokat szobahőmérsékleten vegyítjük. A keverést egy éjszakán keresztül (legalább 15 óra) folytatjuk, amelynek során ügyelni kell arra, hogy a keveréket úgy helyezzük el, hogy a mágneses keverőberendezés ne okozzon melegedést. Ebből a célból a keverőedényt 2-3 cm magasságban rögzítjük a mágneses keverőberendezés felett.
órás keverés után a kapott szuszpenziót egyenlő térfogatokban polipropilén centrifugálócsövekbe (mintegy 10 ml/cső) töltjük, és a szuszpenziót Sorvall SS-34 berendezésben (DuPont, Wilmington, DE, USA) 15000 fordulat/perc (2700xg) értéken 60 percen keresztül centrifugáljuk. A felülúszót dekantáljuk. A pelletet kétszer 10 mmól/1 glicinpufferrel mossuk, amely a kívánt bevonófehérjét (általában 1 tömeg% proteázmentes borjúszérum-albumin [BSA-pf], Miles Inc. Elkhart, Indiana, USA) tartalmaz. A pellet kimosásához a csövekben az eredeti oldattérfogatnak megfelelő térfogatú mosóoldatot adagolunk. A pelletet intenzív kevertetés közben és rövid idejű hangbesugárzással (10-15 másodperc) ismét szuszpendáljuk. Azután az Ab-latexet szobahőmérsékleten egy órán keresztül állni hagyjuk, majd újra centrifugáljuk, ismét szuszpendáljuk, és közvetlenül ezután centrifugáljuk. A második mosás után a pelletet az eredeti térfogattal azonos térfogatú oldatban szuszpendáljuk. A szuszpenziót 0,8 μτη-es szűrőn szűrjük, és 5 °C hőmérsékleten tároljuk.
Az eredeti felülúszóban, az első és a második mosás felülúszójában és a végső minta 100-szoros hígításában 546 nm-en mérjük a fénye Ínyelést. A mért fényelnyelés összege jelenti a 100%-ot, amely megfelel 0,5 tömeg% latexnek. A végső minta fényelnyelését elosztjuk a fényelnyelés összegével. A 100-szoros hígítású végső minta fényelnyelését 100-zal szorozva megkapjuk a végső minta fényelnyelését.
Ezt a számolási módot az alábbi példán mutatjuk be.
Minta A546
Felülúszó 0,044
Első mosás 0,034
Második mosás 0,021
Végső (100-szoros hígítás) 0,051x100=5,1
100% (vagy 0,5 tömeg% latex) = 5,10+0,044+ 0,034+0,021 -5,199
Végső minta Iatexkoncentrációja=(5,l/5,l99)x0,5 = 0,49 tömeg%.
A koncentrált Ab-latexet 200 mmól/1 glicinpufferrel (pH=9, 0,05 tömeg% BSA-pf-t tartalmaz) 2,5 tömeg% koncentrációig hígítjuk. A puffer kívánt esetben 4 tömeg% mannitolt is tartalmazhat. A hígítás után az Ablatex-oldatot 5-10 másodpercen keresztül ultrahanggal besugározzuk.
(3) Agglutinációs reagens: Poliaszparaginsavat állítunk elő Alpert: J. Chromatography 266:23 (1983) módszerével.
mmól amino-etanolt és 20 mmól 4,9-dioxa-l,12dodekán-diamint oldunk argon atmoszféra alatt dimetilformamidban. Az oldatot 10 mmól poliaszparaginsavval és dimetil-formamiddal kezeljük. A reakcióelegyet 1 órán keresztül szobahőmérsékleten, majd 2 órán keresztül 70 °C hőmérsékleten keverjük. Ezután lehűtjük, és a folyékony részek fő tömegét csökkentett nyomáson bepároljuk. Az olajos maradékot éterrel, majd meleg tetrahidrofuránnal mossuk. A terméket megszilárdítjuk, és szűréssel elválasztjuk. A nyers terméket vízben oldjuk és az oldatot semlegesítjük. Ezután BioRad P6-DG sómentesítő géloszlopon (BioRad Laboratories, Richmond, CA, USA) tisztítjuk. Az amino funkciós csoportot tartalmazó polimert tartalmazó frakciókat összegyűjtjük, és liofilizáljuk. A polimeren lévő aminocsoportok számát Habeeb-féle TNBS-vizsgálattal (Anal. Biochem. 14:328-336 [1966]) határozzuk meg a mért érték 22/mg polimeren.
10,7 mg aminocsoportot tartalmazó poliaszparaginsavat és 30 mg SMCC-t oldunk dimetil-formamidban. A reakcióelegyet 2 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Ezután jeges vizet adunk hozzá, és az aktív polimert BioRad P6-DG géloszlopon elválasztjuk. Az aktivált polimert szobahőmérsékleten 3 percen keresztül 20 mg alábbi képletű glikozilált peptiddel reagáltatjuk:
J—0 OH
HÓN_J/ CH2-Val-His-Leu-Thr-Tyr-Cys
OH
A glikozilált pepiidet a 185870 számú európai közrebocsátási irat szerint állítjuk elő. A reakció befejeződése után a terméket P6-DG géloszlopon ismét tisztítjuk és liofilizáljuk.
Az aktivált polimeren lévő malein-imido-csoportok számát PDS-vizsgálattal (Grassetti és Murray: Arch. Biochem. Biophys. 119:44-49 [1967]) határozzuk meg, a mért érték 0,46 pmól/mg polimer. A polimeren lévő Glc-pcptid mennyiségét UV/látható fény elnyeléssel a moláris extinkciós koefficiens segítségével 275 nm hullámhosszon határozzuk meg a tirozin vonatkozásában, a mért érték 0,46 pmól/mg polimer.
Az agglutinációs reagensből munkaoldatot állítunk elő egy 1,0 mg/ml vizes törzsoldatból. 50 pg/ml oldatot állítunk elő a törzsoldat 20 mmól/1 citrát pufferrel, pH=4,0,1 tömeg% BSA-pf, történő hígításával.
HU 206 157 Β
Vizsgálati eljárás μΐ teljes vérmintát 5 ml roncsoló/denaturáló reagenssel keverünk, és 37 °C hőmérsékleten állni hagyjuk. Különböző időintervallumokban 0,5 ml kezelt vérmintát keverünk 10μ1 2,5 tömeg%.antitest-latex reagenssel és 10μ150 μg/ml agglutinációs reagenssel keverünk, és az immunoreakciót a fényelnyelés 540 nmen történő mérésével követjük. A teljes denaturálást a fényelnyelési minimum eléréséhez szükséges idő meghatározásával állapítjuk meg, és a mérési eredményeket a 3. táblázatban adjuk meg.
3. táblázat
| Kation | Koncentráció (mmól/1) | Idő (perc) |
| ammónium | 1,5 | 4 |
| lítium | 0,5 | 2,5 |
| lítium | 1.0 | 1 |
| lítium | 1.5 | 1 |
C példa
RBC roncsolása és hemoglobin denaturálása külön- , böző kationokat tartalmazó tiocianát sókkal Reagensek:
Az előző példában felsorolt reagenseket alkalmazzuk azzal az eltéréssel, hogy
a) roncsoló/denaturáló reagensként 0,1, 0,5,1,0,1,25 és 2,5 mól/1 koncentrációjú tiocianát-(lítium, ammónium, kálium vagy nátrium) oldatot alkalmazunk 200 mmól/1 glicinben, amely 0,25 tömeg% kálium-cianidot tartalmaz. pH=9,0;
b) az agglutinációs szer oldatát 1,0 mg/ml vizes törzsoldatból állítjuk elő 20 mmól/1 citrátpufferrel (pH-4,0,1 tömeg% BSA-pf) 10 pg/ml koncentrációig hígítva.
Egy tömegrész teljes vérmintát 4 tömegrész desztillált vízzel kezelve biztosítjuk a vörösvérsejtek teljes roncsolását. 5 μΐ hígított mintához 500 μΐ roncsoló/denaturáló reagenst adunk és 37 °C hőmérsékleten inkubáljuk. A megfelelő időintervallumokban 0,5 ml kevert vérmintát elegyítünk 10 μΐ 2,5 tömeg%-os antitest-latex reagenssel és 10 μΐ 10 μg/ml koncentrációjú agglutinációs reagenssel, és az immunreakciót 540 nm-en mért fényelnyelés alapján követjük. A teljes denaturálás megállapításához meghatározzuk a minimális fényelnyelés eléréséhez szükséges időt. A mérési eredményeket az 5. ábra és a 4. táblázat tartalmazza.
4. táblázat
| Kation | Tiocianát-koncentráció (mmól/I) | Idő(perc) |
| kálium | 0,1 | >10 |
| 0,5 | >10 | |
| 1,0 | >10 | |
| 1.25 | 9-10 |
| Kation | Tiocianát-koncentráció (mmól/1) | Idő (perc) |
| 2,5 | túl alacsony reaktivitás | |
| nátrium | 0,1 | >10 |
| 0,5 | >10 | |
| 1.0 | >10 | |
| 1,25 | 9-10 | |
| 2.5 | túl alacsony reaktivitás | |
| ammónium | 0,1 | >10 |
| 0,5 | >10 | |
| 1,0 | 9-10 | |
| 1,25 | 2-3 | |
| 2,5 | túl alacsony reaktivitás | |
| lítium | 0,1 | >10 |
| 0,5 | 8-9 | |
| 1,0 | 3-4 | |
| 1,25 | <1 | |
| 2,5 | túl alacsony reaktivitás |
D példa
RBC roncsolása különböző anionokat tartalmazó nátrium- és lítiumsókkal
Perklorát-, tiocianát-, klorid-, hidroxid- és acetátiont tartalmazó nátrium- és lítiumsóból 1,5 mól/1 koncentrációjú roncsolóoldatot állítunk elő 200 mmól/1 glicinnel, pH=9, és 37 °C hőmérsékleten kiegyensúlyozzuk. 5 μΐ friss vérmintát pipettálunk 2,5 ml roncsolóoldatba, a fényelnyelést 540 nm hullámhosszon 37 °C hőmérsékleten mérjük, és 10 percen keresztül 30 másodperces intervallumokban regisztráljuk. A roncsolás mértékének megállapításához mérjük a fényelnyelés minimumának eléréséhez szükséges időt. A mérési eredményeket a 6. ábra és az 5. táblázat tartalmazza.
5. táblázat
| Sóoldat (1,5 mól/1) | Idő (perc) |
| LiSCN | 1 |
| NaSCN | 4 |
| LiClO4 | 2 |
| NaC104 | 6 |
| iítium-acetát | lassú és nem teljes |
A roncsolás nem figyelhető meg klorid vagy hidroxid só alkalmazása esetén 2,8 mól/1 koncentráció alatt. Acetát só alkalmazásakot bizonyos mértékű roncsolás kimutatható, azonban a roncsolás nem teljes.
HU 206 157 Β
A találmány szerinti eljárást a fenti leírás és példák kielégítően bemutatják. A találmány szerinti eljárás más változatokban és módosításokkal is megvalósítható anélkül, hogy eltérnénk a találmány alapját képező felismerés lényegétől.
Claims (5)
- SZABADALMI IGÉNYPONTOK1. Analitikai eljárás hemoglobin-származékok vérmintában történő meghatározására, ahol a) a vérmintákat roncsoló/denaturáló reagenssel kezelve elroncsoljuk az eritrocitákat, és kimutatható mennyiségben denaturáljuk az eritrocitákból felszabadult hemoglobin-származékot, ahol a roncsoló/denaturáló reagens (i) a hemoglobin-származék denaturálására alkalmas tiocianát sót és (ii) a hemoglobin met-hemoglobinná alakítására alkalmas oxidálószert tartalmaz, ésb) a kapott elegyet immunoassay vizsgálattal analizálva meghatározzuk az adott hemoglobin-származék denaturált formájának mennyiségét, azzal jellemezve, hogy mintegy 1,0-1,5 mól/1 lítium-ti5 ocianátot tartalmazó roncsoló/denaturáló reagenst alkalmazunk, amelynek során az eritrociták roncsolását és a hemoglobin-származék denaturálását mintegy1 percen belül elvégezzük.
- 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, 10 hogy mintegy 20-37 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk.
- 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a lítium-tiocianátot 1,25 mól/1 koncentrációban alkalmazzuk.15
- 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oxidálószerként ferricianid sót alkalmazunk.
- 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hemoglobin-származékként hemoglobin Alc-származékot határozunk meg.
Applications Claiming Priority (1)
| Application Number | Priority Date | Filing Date | Title |
|---|---|---|---|
| US37958289A | 1989-07-13 | 1989-07-13 |
Publications (3)
| Publication Number | Publication Date |
|---|---|
| HU904183D0 HU904183D0 (en) | 1990-12-28 |
| HUT57902A HUT57902A (en) | 1991-12-30 |
| HU206157B true HU206157B (en) | 1992-08-28 |
Family
ID=23497825
Family Applications (1)
| Application Number | Title | Priority Date | Filing Date |
|---|---|---|---|
| HU904183A HU206157B (en) | 1989-07-13 | 1990-07-12 | Method for detecting hemoglobin |
Country Status (12)
| Country | Link |
|---|---|
| EP (1) | EP0407860B1 (hu) |
| JP (1) | JP2843919B2 (hu) |
| AT (1) | ATE145991T1 (hu) |
| AU (1) | AU625137B2 (hu) |
| DE (1) | DE69029291T2 (hu) |
| DK (1) | DK0407860T3 (hu) |
| ES (1) | ES2095224T3 (hu) |
| FI (1) | FI102698B (hu) |
| GR (1) | GR3022522T3 (hu) |
| HU (1) | HU206157B (hu) |
| IE (1) | IE902549A1 (hu) |
| IL (1) | IL94724A (hu) |
Families Citing this family (11)
| Publication number | Priority date | Publication date | Assignee | Title |
|---|---|---|---|---|
| US5151369A (en) * | 1989-07-13 | 1992-09-29 | Miles Inc. | Lithium salts as red blood cell lysing and hemoglobin denaturing reagents |
| US5236664A (en) * | 1991-04-08 | 1993-08-17 | University Of South Alabama | Apparatus for monitoring blood loss |
| DE4206932A1 (de) * | 1992-03-05 | 1993-09-09 | Boehringer Mannheim Gmbh | Immunologische methode zur bestimmung eines haemoglobinderivates |
| US5610076A (en) * | 1994-04-29 | 1997-03-11 | Alteon Inc. | Method for detecting hemoglobin advanced glycosylation endproducts |
| US6174734B1 (en) | 1997-10-24 | 2001-01-16 | Abbott Laboratories | Measurement of glycated hemoglobin |
| WO2003083479A1 (fr) * | 2002-03-29 | 2003-10-09 | Matsushita Electric Industrial Co., Ltd. | Procede et dispositif de traitement du sang, procede et dispositif de mesure des hemoglobines |
| WO2006112339A1 (ja) | 2005-04-14 | 2006-10-26 | Matsushita Electric Industrial Co., Ltd. | ヘモグロビン誘導体の測定方法、それに用いる試薬組成物、測定キット、分析デバイス、及び分析システム |
| US8415140B2 (en) | 2007-10-04 | 2013-04-09 | Panasonic Corporation | Analysis device, and analysis apparatus and method using the same |
| EP2211175B1 (en) * | 2007-10-30 | 2012-04-25 | Panasonic Corporation | Method for measurement of hemoglobin and hemoglobin derivative, and measurement kit |
| EP2360471B1 (en) | 2008-12-11 | 2017-02-15 | Sekisui Medical Co., Ltd. | Method for pre-treating sample containing glycated hemoglobin |
| US20220163542A1 (en) * | 2019-02-06 | 2022-05-26 | Siemens Healthcare Diagnostics Inc. | Methods of blood sample suspension |
Family Cites Families (2)
| Publication number | Priority date | Publication date | Assignee | Title |
|---|---|---|---|---|
| CA1339952C (en) * | 1984-10-29 | 1998-07-14 | William J. Knowles | Immunoassays for denatured protein analytes, particularly hb alc, and monoclonal antibodies thereto |
| US4970171A (en) * | 1987-11-09 | 1990-11-13 | Miles Inc. | Denaturant reagents for convenient determination of hemoglobin derivatives in blood |
-
1990
- 1990-06-13 IL IL9472490A patent/IL94724A/en unknown
- 1990-07-03 EP EP90112657A patent/EP0407860B1/en not_active Expired - Lifetime
- 1990-07-03 AT AT90112657T patent/ATE145991T1/de not_active IP Right Cessation
- 1990-07-03 DK DK90112657.3T patent/DK0407860T3/da active
- 1990-07-03 DE DE69029291T patent/DE69029291T2/de not_active Expired - Lifetime
- 1990-07-03 ES ES90112657T patent/ES2095224T3/es not_active Expired - Lifetime
- 1990-07-11 AU AU58909/90A patent/AU625137B2/en not_active Ceased
- 1990-07-11 FI FI903510A patent/FI102698B/fi not_active IP Right Cessation
- 1990-07-12 JP JP2182899A patent/JP2843919B2/ja not_active Expired - Lifetime
- 1990-07-12 IE IE254990A patent/IE902549A1/en not_active IP Right Cessation
- 1990-07-12 HU HU904183A patent/HU206157B/hu not_active IP Right Cessation
-
1997
- 1997-02-12 GR GR960403601T patent/GR3022522T3/el unknown
Also Published As
| Publication number | Publication date |
|---|---|
| HU904183D0 (en) | 1990-12-28 |
| EP0407860B1 (en) | 1996-12-04 |
| DE69029291T2 (de) | 1997-04-03 |
| FI102698B1 (fi) | 1999-01-29 |
| GR3022522T3 (en) | 1997-05-31 |
| IL94724A (en) | 1994-02-27 |
| FI903510A0 (fi) | 1990-07-11 |
| IE902549A1 (en) | 1991-02-27 |
| DE69029291D1 (de) | 1997-01-16 |
| FI102698B (fi) | 1999-01-29 |
| ES2095224T3 (es) | 1997-02-16 |
| DK0407860T3 (da) | 1997-05-12 |
| ATE145991T1 (de) | 1996-12-15 |
| AU625137B2 (en) | 1992-07-02 |
| EP0407860A3 (en) | 1992-03-04 |
| JP2843919B2 (ja) | 1999-01-06 |
| HUT57902A (en) | 1991-12-30 |
| AU5890990A (en) | 1991-01-17 |
| EP0407860A2 (en) | 1991-01-16 |
| JPH0351759A (ja) | 1991-03-06 |
| IL94724A0 (en) | 1991-04-15 |
Similar Documents
| Publication | Publication Date | Title |
|---|---|---|
| AU601086B2 (en) | Denaturant reagents for convenient determination of hemoglobin derivatives in blood | |
| Fields et al. | Micro method for determination of reactive carbonyl groups in proteins and peptides, using 2, 4-dinitrophenylhydrazine | |
| Mahoney et al. | Purification and physicochemical properties of β‐galactosidase from Kluyveromyces fragilis | |
| US8921052B2 (en) | Hemoglobin derivative measurement method, and reagent composition, measurement kit, analysis device and analysis system for use in the method | |
| HU206157B (en) | Method for detecting hemoglobin | |
| US5151369A (en) | Lithium salts as red blood cell lysing and hemoglobin denaturing reagents | |
| JPH0153748B2 (hu) | ||
| US5258311A (en) | Lithium salts as red blood cell lysing and hemoglobin denaturing reagents | |
| JP4622836B2 (ja) | 分析装置 | |
| Talwar et al. | Determination of glycosylated adult and foetal haemoglobins by affinity chromatography | |
| Kekki | Microdetermination of Amino Nitrogen as Copper Complexes a Modification for Plasma and Urine | |
| Kanaya et al. | Determination of low concentrations of protein by the biuret method using the “stopped-flow time difference analysis” technique | |
| JP3598273B2 (ja) | ヘモグロビン妨害を排除しつつアルカリホスファターゼを測定する方法 | |
| JPH09224942A (ja) | ヒトヘモグロビンの安定化方法 | |
| JP3614849B2 (ja) | 前処理剤、前処理方法、前処理された試料による測定法、測定用キット及び試料の判定方法 | |
| Marciani et al. | Colorimetric determination of agarose-immobilized proteins by formation of copper-protein complexes | |
| JP4255002B2 (ja) | 糖化タンパク質割合の測定方法 | |
| JPH08262027A (ja) | 全ヘモグロビン含量測定用試薬 | |
| JPH08262020A (ja) | ヒトヘモグロビンの安定化方法 | |
| KosHIISHI et al. | Determination of S-carbamyl group in biological materials | |
| JPH05113441A (ja) | 糖化ヘモグロビンの分析法 | |
| Alexaki-Tzivanidou | Spectrophotometric determination of serum iron with a new reagent | |
| JP3612279B2 (ja) | アルカリホスファターゼの測定法 | |
| CN115508568A (zh) | 降低血红蛋白A1c测定中的英脱利匹特/脂血干扰的浊度归一化算法和方法 | |
| Ch'ng et al. | In vitro glycation of dried serum |
Legal Events
| Date | Code | Title | Description |
|---|---|---|---|
| MM4A | Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees |