HU206138B - Process and equipment for electrolytic coating of sheet metal strips - Google Patents

Description

A találmány tárgya berendezés fémlemez szalagok elektrolitikus bevonására, különösen acélszalag elektrolitikus úton történő horganyzására.

A találmány tárgya továbbá a fenti berendezésben végrehajtható bevonási eljárás, különösen acélszalag elektrolitikus úton történő horganyzásának megvalósítására. Ismeretesek acélszalag elektrolitikus úton történő folyamatos bevonását megvalósító eljárások és berendezések, melyeknél ezt a szalagot oly módon mozgatják, hogy az egy vagy előnyösen több egymás után elrendezett elektrolizáló cellán haladjon keresztül, amelyekben a fém bevonatot a szalag két oldalára egyidejűleg viszik fel, vagy pedig csak annak egy oldalára.

Nevezetesen ilyen eljárásokat alkalmaztak egy fémnek, például horganynak vagy horgany alapú, nikkel vagy vas tartalmú fémötvözeteknek egy acélszalag egy vagy mindkét oldalára történő felvitelére.

Az ismert berendezések és eljárások, melyek különösen változatosak, rögzített elektródákat használnak, amelyek egy anódpotenciált hordoznak, míg a mozgó katódot a fémlemez szalag képezi, mely körben mozog, és mozgáspályájának egy részében az anódok aktív felületének közelében halad el. Az anódok és a bevonandó fémlemez szalag tehát villamosán össze vannak kötve egy egyenáramú áramforrás megfelelő kapcsaival, mely áramforrás alkalmas arra, hogy nagyon nagy intenzitású elektrolizáló áramot vezessen át az anód és a bevonandó fémlemez szalag között elhelyezkedő elektrolit folyadék rétegen, mely folyadékot általában cirkuláltatnak oly módon, hogy javítsák annak érintkezését az aktív felületekkel, és hogy biztosítsák annak felfrissülését.

Ez az elektrolit folyadék egy tartályban vagy medencében van, amelynek a belsejébe bevezetik a fémlemez szalagot, és azt az anódok aktív felületei közelében vezetik el, mely anódok teljesen bele vannak merítve az elektrolit folyadékba.

A különböző ismert eljárások és berendezések egymástól alapjában véve az anódok alakjában és elhelyezésében térnek el, továbbá a fémlemez szalagnak a folyékony elektrolittal megtöltött tartály belsejében való megvezetését biztosító eszközök kialakításában, a fémlemez szalagot katódárammal ellátó eszközök kialakításában, az oldódó anódok alkalmazásában, vagy ezzel ellenkezőleg a nem oldódó anódok alkalmazásában és az alkalmazott elektrolit tulajdonságaiban.

Abban az esetben, amikor oldódó anódokat használnak, a bevonat anyagául szolgáló fémet az elektrolitba elektrolizáló árammal továbbítják az anód és a fémlemez szalag között, mely utóbbi katódpotenciálon van, míg a nem oldódó anódok esetében a bevonat anyagául szolgáló fém magából az elektrolit fürdőből származik, amelyet folyamatosan regenerálni kell.

Egyes bevonó berendezésekben olyan anódok vannak, melyeknek sík aktív felületei vannak, és ezek között halad el a bevonandó fémlemez szalag. Ezeket az anódokat el lehet helyezni függőlegesen vagy vízszintesen, és a megfelelő elektrolizáló cellákat függőleges celláknak vagy vízszintes celláknak nevezik.

Az esetek többségében a bevonatot a fémlemez szalag két felületén egyidejűleg hozzák létre.

Ismeretesek más típusú berendezések, melyekben az oldódó anódok körgyűrű részek formájában vannak kialakítva. A sugárirányú celláknak nevezett elektrolizáló cellák úgy vannak kialakítva, hogy mindegyik tartalmaz egy elektrolit folyadékot, amelybe az anódok bele vannak merítve, és egy hengerpalást rész alakú belső aktív felületet határolnak, amellyel szemben helyezik el a bevonandó fémlemez szalag egyik felületét, és az anódok belső felülete, valamint a bevonandó felület közötti távolság lényegében állandó. Egy vízszintes és az anódok belső felületével lényegében egytengelyű tengely körül forgathatóan felszerelt dob van behelyezve a tartály belsejébe oly módon, hogy részben bemerüljön az elektrolit folyadékba. Ez a dob biztosítja a fémlemez szalagnak az elektrolizáló cella belsejében történő mozgatását. Az elektrolizáló áram keresztülhalad a körgyűrű alakú és az anódok belső felülete, valamint a bevonandó fémlemez szalag felülete közötti állandó nagyságú térrészen, a dob sugarának irányában, mely dob meghatározza a fémlemez szalag henger alakú felület mentén történő továbbítását.

A szóban forgó eljárás előnyei abban jelentkeznek, hogy az elektródák közötti térrész, ahol az elektrolitot áramoltatják, lényegében állandó nagyságon tartható, és gyakorlatilag független a fémlemez szalag simaságától és feszültségi állapotától, mely fémlemez szalag a dobra rá van borítva.

Ezenkívül az ilyen típusú sugárirányú cellás berendezések különösen jól alkalmazhatók olyan bevonat megvalósítására, melyet a fémlemez szalagnak csak az egyik felületén kell kialakítani, vagy pedig amikor a fémlemez szalag két felületén különböző jellegű bevonatot kell megvalósítani.

Valójában lehetőség van arra, hogy tökéletesen légmentesen záró érintkezést biztosítsanak a fémlemez szalagnak a bevonandó felülettel ellenkező oldalán lévő felülete és a dob oldalfelülete között, legalábbis a fémlemez szalag széleinél lévő részeken. E célból a dob be van vonva, legalább a szélső részeinél egy hajlékony anyagréteggel, például egy elasztomerrel. A fémlemez szalagnak a két oldalának szomszédságában lévő szélső részeit a dobnak a hajlékony, rugalmas anyaggal bevont részeivel hozzák érintkezésbe és azzal légmentesen összekapcsolják, egy olyan érintkezési nyomással, mely elegendő ahhoz, hogy tökéletesen

HU 206 138 Β légmentes érintkezést biztosítson. Ilyen módon teljes mértékben elkerülik, hogy folyékony elektrolit szűrődjön be a dob és a fémlemez szalag közé.

Ahhoz, hogy a fémlemez szalagot villamos árammal táplálják és azt az oldódó anódokhoz képest katódpotenciálon tartsák, ahol az anódok egy egyenáramú forrás pozitív kapcsával vannak összekötve, biztosítani kell, hogy a fémlemez szalagot érintkezésben tartsák egy villamos vezetőélemmel, mely viszont villamosán össze van kötve az elektrolizáló egyenáramú fonás negatív kapcsával.

A fémlemez szalagnak az áramfonás negatív kapcsával való villamos érintkezését általában úgy valósítják meg, hogy az elektrolizáló cella tartályába belemerülő fémlemez szalagot mozgató dobot iktatják közbe. E célból a dob oldalsó felületén tartalmaz egy fémötvözetbŐl készült gyűrűt, mely a dobon középen van elhelyezve a szélső részek között, mely utóbbiak elasztomer típusú rugalmas anyaggal vannak bevonva, mely anyag villamosán szigetelő anyag.

Annak érdekében, hogy légmentes érintkezést biztosítsanak a fémlemez szalag és a dob felülete között a szélső részeken, az elasztomer szélső rétegei kissé kiállnak a középen lévő fémgyűrűhöz képest, mely fémgyűrű biztosítja a fémlemez szalag villamos érintkezését. A fémlemez szalagot tehát villamosán érintkezésbe kell hozni a dob középső fémgyűrűjével oly módon, hogy elegendően nagy nyomást fejtsenek ki az elasztomerből álló rész szélső részeire, és azt összenyomják oly módon, hogy a fémlemez szalag felülete érintkezzék a villamosán vezető anyagú fémgyűrűvel ezen fémgyűrű teljes felületén.

A fémlemez szalagra tehát a dob egyik és másik részéről ellentétes irányú húzóerőt kell kifejteni, amelynek nagysága jelentős lehet. Ezeket az erőket vezető görgők közbeiktatásával fejtik ki, valamint az elektrolizáló cella tartályában lévő folyadék szintje fölött elrendezett feszültséggel, mellyel a fémlemez szalagot bizonyos mértékig eltérítik a dob egyik vagy másik részétől. Ezek a görgők a fémlemez szalagot a dobon tartják, majd ezt követően egy előre meghatározott ívben vezetik le a dobról.

A dob egyik vagy másik része által a fémlemez szalagra kifejtett húzóerő a fémlemez tömegében jelentős mechanikai feszültségeket idéz elő, és a fémlemez szalag mechanikai tulajdonságai időnként tönkremennek.

Ezenkívül a villamos térerő eloszlása a vezető fémgyűrű hossza mentén nem tökéletesen egyenletes, és ennélfogva bizonyos rendellenességek jelennek meg a fémgyűrű széleinek közelében, ahol a villamos térerő jelentős módon megnő.

Azokban az esetekben, ahol az elektrolizáló cellában az anódok függőlegesen vannak elhelyezve, ismeretes az a megoldás, hogy a villamos áramot a fémlemez szalaghoz terelőgörgők közbeiktatásával vezetik hozzá, mely terelőgörgőket a cella tartályában lévő folyadék szintje fölött helyezik el. Ugyanakkor az ilyen berendezéseknél azon hátrányok mellett, hogy az anódok és a fémlemez szalagnak a bevonattal ellátandó része függőlegesen helyezkednek el, a berendezés áramfogyasztását tekintve igen kevéssé gazdaságos. Ez a nagy villamosáram fogyasztás részben annak a ténynek a következménye, hogy az áramot a fémlemez szalaghoz a terelőgörgők segítségével vezetik hozzá egy olyan zónában, mely eléggé távol van az anódoktól.

Ismeretes továbbá egy olyan berendezés, lásd például az EU 0 254 703 és az US 4 500 400 sz. szabadalmi leírásokat, amelyben sugárirányú típusú cellák vannak, és ezekben a cellákban a villamos áramot a fémlemez szalaghoz olyan görgők közbeiktatásával vezetik hozzá, amelyek a dob egyik és másik részén vannak elhelyezve, ezek az áramhozzávezető görgők nyomógörgőkkel vannak társítva, melyek az elektrolizáló cellák tartályában lévő folyadék szintje fölött és az anódok végeitől viszonylag kis távolságban vannak elhelyezve. Ugyanakkor a fémlemez szalaghoz a katódos áramot hozzávezető görgők átmérője nagyon kicsi, és ezek a görgők a fémlemez szalaggal egy olyan zónát követően lépnek érintkezésbe, melyet gyakorlatilag az áram-hozzávezető görgő egy alkotója határol. így a fémlemez szalagba csupán egy viszonylag kis intenzitású áramot lehet bevezetni, ami korlátozza a berendezés lehetőségeit is a termelékenységet illetően, valamint a vastag bevonórétegek megvalósítását illetően.

Ezenkívül az elektrolizáló cella, a sugárirányú vagy radiális típusú is oldhatatlan anódokat használ, ami miatt az elektrolitot folyamatosan regenerálni kell a bevonási eljárás alatt.

Egy radiális típusú elektrolizáló cella esetében, amelynél oldható anódokat használnak, javasolták, hogy olyan dobot használjanak, mely szigetelőanyaggal van bevonva, például valamilyen elasztomerrel, és a dobbal légmentes érintkezésbe lépő szalaghoz való áramhozzávezetés két megvezető görgő közbeiktatásával történik, melyek a cellában lévő elektrolit folyadék szintje felett vannak elrendezve, és amelyek biztosítják a fémlemez szalag megfeszítését és annak ívben történő levezetését a dobról.

Ebben a berendezésben a fémlemez szalag be van csípve a megfelelő vezetőgörgő és a dob közé, mielőtt belép az elektrolit folyadékfürdőbe, és amikor abból kijön.

Az áramnak a fémlemez szalaghoz való hozzávezetését biztosító vezető- és feszítőgörgők a dob átmérőjéhez képest kis átmérőjuek, és viszonylag nagy húzóerőt kell kifejteniük a fémlemez szalagra ahhoz, hogy a fémlemez szalag és a dob között légmentes érintkezést biztosítsanak, továbbá hogy a megvezető görgőkből a fémlemez szalaghoz biztosítsák az áramhozzávezetést anélkül, hogy ívet képeznének.

Ezenkívül a fémlemez szalag az elektrolizáló cella megvezető görgőihez lényegében vízszintes irányban érkezik, és ebből a cellából ugyancsak lényegében vízszintes irányban lép ki, ami nem kedvező abban az esetben, amikor több cella van egymás után elhelyezve, mely berendezéssel a fémlemez szalag bevonatát egymást követően több lépésben viszik fel.

A fémbevonatok, és különösen az elektrolízis útján

HU 206 138 Β végzett horganyzás esetében a leggyakrabban használt elektrolitok között szerepelnek a kloridfürdők és a szulfátfürdők, amelyeknek villamos és kémiai tulajdonságai alapvetően különbözőek.

A klorid elektrolitok villamos ellenállása sokkal kisebb, mint a szulfát elektrolitoké, és ez általában a csekélyebb áramfogyasztásban nyilvánul meg, ha azokat egy elektrolízises bevonó berendezésben használják. Ezzel szemben viszont a kloridok általában korrozívabb tulajdonságúak, és a celláknak az elektrolittal érintkezésben álló szerkezeti elemei gyorsabban használódnak el emiatt.

Eddig még soha nem kombinálták azokat az előnyöket, melyek a klorid alapú elektrolit használatával járnak együtt, azokkal, amelyek a sugárirányú vagy radiális cellákat tartalmazó berendezésekkel járnak együtt, mely utóbbiakban a bevonandó szalaghoz villamos áram hozzávezetése olyan hengerekkel történik, melyek az elektrolitfürdőn kívül helyezkednek el.

A felhasználók részéről felmerült annak az igénye, hogy a bevont fémlemez szalagok vagy szalagvasak minőségét és a termékek sokféleségét növeljék, valamint a méretbeli jellemzők és az anyagok összetételei is arra késztették a bevonattal ellátott fémlemez szalagok gyártóit, és különösen a horgany bevonattal ellátott tennékek előállítóit, hogy kutatásokat végezzenek olyan eljárások és berendezések létrehozására, melyek biztosítják a termékek jó minőségét és a felhasználhatóság nagyfokú rugalmasságát

Nevezetesen a jövőbeni berendezéseknek és az alkalmazott eljárásoknak lehetővé kell tenniük olyan fémlemez szalagok előállítását, melynek egyik oldala vagy mindkét oldala igen jó minőségű bevonattal van ellátva, a bevonat anyaga pedig vagy tiszta horgany (cink), vagy pedig valamilyen nikkelt vagy vasat tartalmazó horgany ötvözet. Ezeknek a fémlemez szalagoknak nagyon jó méretbeli tűrésekkel kell rendelkezniük, a szalagok széltartományainak nagyon jó minőségűeknek kell lenniük, és a bevonat vastagságának tökéletesen meghatározottnak és tökéletesen szabályosnak kell lennie az előállított fémlemez minden részében. Ezenkívül ennek a bevonatnak nem szabad olyan észrevehető, hosszirányban változó jellemzőinek lennie, mely a termék minőségét befolyásolná.

Végezetül kívánatos olyan mechanikai jellemzőknek az elérése, melyek a bevonattal ellátott fémlemez szalagok tulajdonságait javítják, és különösen az, hogy a fémlemez szalag rugalmassági határait egy kívánt szinten tartsuk.

Bizonyos esetekben szükséges lehet olyan bevonattal ellátott fémlemez szalag előállítása, ahol a fémlemez szalag két oldalán különböző jellemzőkkel rendelkező bevonat van.

A jelenleg ismert eljárások és berendezések nem teszik lehetővé, hogy a felmerült szükségleteket együttesen ki lehessen elégíteni.

A találmány elé tehát azt a célt tűztük ki, hogy egy olyan berendezést hozzunk létre fémlemez szalagok elektrolitikus bevonására, különösen acélszalag elektrolízis útján történő horganyzására, mely tartalmaz leg4 ' alább egy elektrolit folyadékot tartalmazó tartályból, egy vízszintes tengely körül elforgatható és külső hengeres felületén teljes egészében egy villamos szigetelőanyaggal bevont és az elektrolit folyadékba részben bemerülő dobból, egy, a fémbevonat anyagából kialakított és hengerpalást rész alakú, a dob külső hengeres felületével szemben elhelyezett és az elektrolit folyadékba bementett oldódó anódokból álló szerelvényből, mely anódok érintkezésben állnak a bevonandó fémlemez szalaggal, az anódokat villamosárammal tápláló eszközökből, az oldódó anódok és a dobbal érintkezésben álló fémlemez szalag közé a fémlemez szalag mozgásával ellentétes irányban elektrolit folyadékot befecskendező eszközökből és a fémlemez szalaggal érintkezésben álló és a tartályban lévő elektrolit folyadék szintje feletti zónában elhelyezett, villamos vezető anyagból készült görgőket tartalmazó szerelvényből, melyek a fémlemez szalagba a villamos áram áramlását biztosító egyenáram-forrással vannak villamosán öszszekötve és amelyek az oldódó anódokhoz képest ezt a fémlemez szalagot katódpotenciálon tartják, legalább egy álló elektrolizáló cellát tartalmaz, mely berendezés lehetővé teszi egyrészt, hogy elkerüljük az elektrolizáló cella szintjén a fémlemez szalagra nagy amplitúdójú húzóerők kifejtését, valamint azt is, hogy ezen a fémlemez szalagon hosszirányú nyomok jöjjenek létre a dob külső felületén lévő villamosán vezető fémgyűrű jelenléte következtében.

A fenti cél elérése érdekében a villamos vezetőanyagból álló görgőket tartalmazó szerelvények minden egyes elektrolizáló cella esetében két villamosán vezető terelőgörgőből állnak, melyek a dob két részénél a dob tengelyével párhuzamos tengely körül elforgathatóan vannak felszerelve és legalább részben a dob felső szintje alatt vannak elhelyezve, külső felületükkel annak közelében, továbbá két nyomógörgőből, melyekhez a terelőgörgők vannak társítva és amelyek a fémlemez szalagot annak kerülete nagy része mentén a terelőgörgőhöz nyomják hozzá, egészen a dobnak az elektrolit folyadékba bemerülő külső felület részéhez közeli zónáig.

A találmány szerint továbbá kifejlesztettünk egy eljárást elektrolitikus bevonat készítésére a találmány szerinti berendezés felhasználásával, melynek során elektrolit folyadékként klorid oldatot használunk.

A találmány szerinti megoldás érthetővé tétele érdekében az alábbiakban részletesen ismertetünk egy, az oltalmi kört nem korlátozó kiviteli példát, melynek során a mellékelt rajzra hivatkozunk, amelyen a találmány szerinti berendezés egy megvalósítási módját mutatjuk be, valamint annak alkalmazását egy legalább egyrétegű horgannyal vagy horgany ötvözettel bevont fémlemezek előállítására.

Az 1. ábrán egy találmány szerinti elektrohorganyzó berendezés egy cellája látható elölnézetben; a

2. ábrán egy találmány szerinti elektrohorganyzó berendezés bemeneti oldalának egy része látható elölnezetben részben metszetben; a

HU 206 138 Β

3. ábra a 2. ábra egy részének felnagyított nézete, melyen a 2. ábrán bemutatott berendezés két egymást követő cellájával társított vezeték és egy terelőgörgő látható; a

4. ábra a 3. ábrán (4) nyíl irányából felvett nagyított oldalnézet; az

5. ábrán pedig a 3. ábrán (5) nyíl irányából felvett nagyított oldalnézet látható.

Az 1. ábrán vázlatos formában egy találmány szerinti eiektrohorganyzó berendezés egy elektrolizáló celláját ábrázoljuk.

Az elektrolizáló cella tartalmaz egy (1) tartályt, mely oldalfalának csak egy részletét tüntettük fel. Az (1) tartályban klorid típusú (2) elektrolit folyadék található, mely Cl-ionokat tartalmaz, amelybe horganyból (cinkből) vagy más fémből készült (3) oldódó anódok vannak belementve,

A (3) oldódó anódok körcikk formájúak, melyeknek ívszöge 90°-nál valamivel kisebb.

A (3) oldódó anódok kettesével vannak elhelyezve oly módon, hogy két (3) oldódó anód között van egy kis távolság, és azok aktív belső felülete egy 180°-nál valamivel kisebb belső burkolóívet képeznek. Egy vízszintes tengely irányban a (3) oldódó anódok egy henger alakú folytonos aktív felületet képeznek, amelynek szélessége legalább a bevonandó fémlemez szalag szélességével egyenlő.

A (3) oldódó anódok két darab (5) tartóelemen nyugszanak, mely (5) tartóelemek anyaga jó villamos vezető, és egy (6) egyenáram-forrás pozitív kapcsával vannak összekötve oly módon, hogy a vezető (5) tartóelemeket és a (3) oldódó anódokat villamosán érintkezésbe hozzuk ezekkel az (5) tartóelemekkel, és anódpotenciálra kapcsoljuk, és az elektrolizáló áramot a (3) oldódó anódokon vezetjük keresztül.

Egy (8) dob van felszerelve elforgathatóan az (1) tartályra, mely (8) dob átmérője valamivel kisebb a (3) oldódó anódok aktív hengeres felületénél, egy (9) vízszintes tengely közbeiktatásával. A (8) dob oly módon van elhelyezve, hogy az (1) tartályban lévő (2) elektrolit folyadék (10) szintje valamivel a (8) dob átmérősíkja alatt található.

A (8) dob oldalsó felülete teljesen be van borítva egy szigetelőanyaggal, mely előnyösen valamilyen elasztomerből állhat. Egy bevonandó (16) fémlemez szalagot, például egy fémlemez szalagot vagy acélszalagot érintkezésbe hozunk a (8) dob oldalsó szigetelő felületével, mely (8) dob (13) nyíl irányában végzett forgása lehetővé teszi, hogy a (16) fémlemez szalagot a (2) elektrolit folyadék belsejébe vigyük be, a (3) oldódó anódok aktív felületével szemben.

Egy, a (2) elektrolit folyadék befecskendezésére szolgáló első (14) fecskendő tartó van elhelyezve a (3) oldódó anódok kimenő végének közelében, mely (14’) befecskendező fejekből álló szerelvényt tartalmaz, és ez lehetővé teszi, hogy (2) elektrolit folyadékot fecskendezzünk be abba a térrészbe, mely a (3) oldódó anód rész és a (8) dob külső felülete között marad, mely (8) dobon halad el a bevonandó (16) fémlemez szalag.

Egy második (15) fecskendő tartó van elhelyezve a (8) dob belső részénél, a (3) oldódó anódok belső végei között elhelyezkedő zónában. A (15) fecskendő tartó egy kettős tartóelem, mely (15’) befecskendező fejeket a (3) oldódó anódok belső végeinél úgy tartja, hogy azok a kettős (15) fecskendő tartóból egymással ellentétes irányban nyúlnak ki.

Abban az esetben, amikor a (8) dob a (13) nyíl irányában forog, mely megfelel a (16) fémlemez szalag (12) forgatási irányának, az 1. ábrán bal oldalon elhelyezkedő (15) fecskendő tartóval összekötött (15’) befecskendező fejeket működésbe hozzuk. Ilyen módon a (2) elektrolit folyadék a (16) fémlemez szalag haladási irányához képest ellenkező irányban áramlik, a (3) oldódó anódok és a (8) dob között elhelyezkedő teljes körgyűrű alakú térészben.

Az elektrolizáló cella (1) tartályában lévő (2) elektrolit folyadék (10) szintje megfelel az ezen (2) elektrolit folyadéknak egy (17) térrészben (18 nyíl) bekövetkező túlfolyási szintjének, mely (17) térrészben a (2) elektrolit folyadékot visszanyerjük, hogy ismét befecskendezzük a (14) és (15) fecskendő tartókon elhelyezkedő (14’), illetve (15’) befecskendező fejeken keresztül.

A (16) fémlemez szalag mozgását a (8) dob mindkét részén (20) és (20’) terelőgörgők határozzák meg, melyek egyúttal biztosítják a (16) fémlemez szalag érintkezését a (8) dob felületével, egy meghatározott nyomóerővel.

Két darab (21a) és (21b) nyomógörgő tartja a (16) fémlemez szalagot a (20) terelőgöigőn, egy meghatározott legördülési ív mentén. Hasonlóképpen két (21’a) és (21 ’b) nyomógörgő biztosítja a (16) fémlemez szalag fenntartását a (20’) terelőgöigőn, az elektrolizáló cella kimeneténél.

A találmány egyik jellemzője szerint a (20) és (20’) terelőgörgők össze vannak kötve egy-egy (6) egyenáram-forrás negatív kapcsával, acélból, hogy a (16) fémlemez szalagot katódpotenciálra kapcsolják, valamint hogy az áramot átvezessék a (16) fémlemez szalagon, és a (20) és (20’) terelőgörgők teljes egészükben villamosán vezető anyagból vannak kialakítva.

Az elektrolizáló cella kimeneténél a (16) fémlemez szalag pályája fölött egy (22) szárítógörgő van elhelyezve, mely lehetővé teszi, hogy elkerüljük, hogy a (16) fémlemez szalag magával vigye az elektrolitot a (2) elektrolit folyadékot tartalmazó fürdő kijáratánál.

A 2-5. ábrákon láthatjuk a találmány szerinti elektrolitikus bevonat kialakítására alkalmas berendezést, melyet egy acélszalagnak horgannyal vagy horgany ötvözet réteggel való bevonására lehet használni, ahol a bevonatot a szalag egyik vagy mindkét oldalán ki lehet alakítani.

Ez a berendezés egymás után elhelyezett elektrolizáló cellákat tartalmaz, amelyeknek általános felépítése megegyezik azzal a szerkezeti felépítéssel, melyet a fentiekben ismertettünk, és amelyet az 1. ábrán bemutattunk. Az 1. ábrán és a 2-5. ábrákon szereplő azonos elemeket azonos hivatkozási jelekkel láttuk el.

A 2. ábrán a berendezés bemeneti részét ábrázoltuk,

HU 206 138 Β mely magába foglalja a két első elektrolizáló cellát, a (16) fémlemez szalag haladási irányában véve, melyet (24) nyíllal jelöltünk.

Két egymás után elhelyezkedő (25a) és (25b) elektrolizáló cella (la) és (lb) tartálya egy közös (26) tartószerkezeten nyugszik, mely a (16) fémlemez szalag bevonására szolgáló berendezés állványát képezi.

A két egymást követő elektrolizáló cella (la) és (lb) tartályai függőleges (27) külső falakat foglalnak magukba, amelyeknek felső szintje határozza meg a (2) elektrolit folyadéknak egy (17) térrészben a túlcsordulási szintjét, mely (17) térrészt egy (28) fal határol, mely a (27) külső fal külső felületére van felerősítve.

A (2) elektrolit folyadék összegyűjtésére egy (29) vezeték szolgál, mely egy (28) fallal határolt (17) térrészek belső részeiben van elhelyezve.

A (29) vezetékekkel összegyűjtött (2) elektrolit folyadékot szivattyúkkal lehet továbbítani a (14) és (15) fecskendő tartókhoz, melyek úgy működnek, ahogy azt a fentiekben leírtuk.

Meg kívánjuk jegyezni, hogy két-két (14) fecskendő tartó van társítva az egyes (25) elektrolizáló cellákhoz, és azok a (8) dob két oldalán oly módon vannak elhelyezve, hogy a (14’) befecskendező fejek a (3) oldódó anódok megfelelő szélső részeinek belseje felé vannak irányítva. Másrészt a (15) fecskendő tartó egy kettős tartó, mely a (15’) befecskendező fejeket tartja, mely utóbbiak különböző irányokba vannak beállítva és a (2) elektrolit folyadékot a (16) fémlemez szalag és a megfelelő (3) oldódó anód aktív felülete között lévő (17) térrészbe fecskendezi be, különböző irányokban.

A (14) és (15) fecskendő tartók ilyen elhelyezése lehetővé teszi, hogy a befecskendezést egyformán jól tudjuk használni a (16) fémlemez szalagnak a (24) nyíllal jelölt haladási irányában, és az azzal ellenkező irányban is.

Akármilyen is a (16) fémlemez szalag haladási iránya, az elektrolit áramlását létre tudjuk hozni és fenn tudjuk tartani a (16) fémlemez szalag haladási irányával ellentétes irányban oly módon, hogy a (8) dob két oldalánál elhelyezett (14) fecskendő tartókat és a (15) fecskendő tartókat alkalmazzuk, mely utóbbinak a (15’) befecskendező fejei a megfelelő irányokban vannak beállítva. Abban az esetben, amikor a berendezés úgy működik, hogy a (16) fémlemez szalag a (24) nyíllal ellentétes irányban halad, a berendezésnek a 3. ábrán ábrázolt vége megfelel a kimenő végének, és a (16) fémlemez szalagot magával vivő (8) dobot a (13’) nyíl irányába forgatjuk.

A (25) elektrolizáló cellák két oldalánál a (16) fémlemez szalagot továbbító (20) és (20’) terelőgörgők a (8) dob (9) tengelyével párhuzamos vízszintes tengely körül elforgathatóan vannak felszerelve egy (30) tartóelemre, mely a berendezés (26) tartószerkezetével mereven össze van erősítve.

A (20, 20’) terelőgörgők előnyösen motoros hajtásúak, és ilyen módon megkönnyítik a (16) fémlemez szalag mozgatását, továbbá így elkerüljük, hogy ez a (16) fémlemez szalag megcsússzon a (20, 20’) terelőgörgőn.

A (20 és 20’) terelőgörgők általában acélból vannak kialakítva, villamosán össze vannak kötve, mint azt az

1. ábrával kapcsolatban már elmagyaráztuk, egy (6) egyenáram forrás negatív kapcsával, mely elegendően nagy teljesítményű ahhoz, hogy nagyon nagy intenzitású áramot szolgáltasson egy meghatározott feszültség alatt, az elektrolízis optimális végrehajtási körülményei között, mely elektrolízist a cella belsejében valósítunk meg.

Mint a 2. ábrán látható, a (20) és (20’) terelőgörgők átmérője jelentős nagyságú, ez az átmérő az ismertetett kiviteli példában valamivel nagyobb a (25a), (25b) elektrolizáló cellák (8) dobjának sugaránál.

A (20), (20’) terelőgörgők másrészt úgy vannak elhelyezve, hogy a (20), (20’) terelőgörgőknek legalább egy része, előnyösen jelentős nagyságú része a (8) dob felső szintje alatti szinten helyezkedjen el. Ugyanakkor a (20) és (20’) terelőgörgők az (1) tartály (27) külső falainak felső vége fölött vannak elhelyezve, és így teljes egészében a megfelelő (1) tartályban lévő (2) elektrolit folyadék (10) szintje felett helyezkednek el.

Az egymást követő (20) és (20’) terelőgörgők mindegyike, a (20a) első görgők kivételével (és a berendezés kimeneténél elhelyezett, a 2. ábrán nem látható görgő kivételével), egyidejűleg képezi egy (25) elektrolizáló cella belépő görgőjét és az azt megelőző (25) elektrolizáló cella kilépő görgőjét. Például a 3. ábrán bemutatott (20) terelőgörgő képezi a (25b) elektrolitikus cella belépő görgőjét és a (25a) elektrolizáló cella kilépő görgőjét.

A (16) fémlemez szalagot az egymás után elhelyezkedő (20) és (20’) terelőgörgők lényegében 180°-kai meghajlítva viszik magukkal, kivéve a (20a) első görgőt, mely a továbbításnál a (16) fémlemez szalagot 90°-kal hajlítja meg.

A (20) terelőgörgő két oldalánál elhelyezett (21a) és (21b) nyomógörgők biztosítják a (16) fémlemez szalagnak a (20) terelőgörgőre való rányomását egy legalább 190°-kal egyenlő ív mentén. Ilyen módon a (16) fémlemez szalag és a (20) terelőgörgő között egy nagy érintkezési felületet kapunk annak a ténynek a következtében, hogy ennek a (20) terelőgörgőnek az átmérője nagy és a legördülés íve is nagy. A (16) fémlemez szalagon tehát nagyon erős intenzitású katódáramoí lehet keresztülvezetni.

A 3. ábrára hivatkozva láthatjuk, hogy egy (20) terelőgörgő képezi egy első (25) elektrolizáló cella kilépő görgőjét és a következő (25’) elektrolizáló cella belépő görgőjét. A (20) terelőgörgő, amelynek átmérője valamivel nagyobb a (25) és (25’) elektrolizáló cellák (8) és (8’) dobjainak átmérője felénél, egy (30) tartóelemre van felhelyezve oly módon, hogy a (20) terelőgörgő jelentős része a (8) és (8’) dob felső szintje alatti szinten helyezkedjék el. A (20) terelőgörgő a (8) és (8’) dobok közé beékelve található oly módon, hogy oldalfelületének egy része a (8) dob oldalfelülete közelében található, felületének egy másik része pedig a (8’) dob külső felülete közelében található. A (20) terelőgörgő forgástengelye az egymást követő (25) és

HU 206 138 Β (25’) elektrolizáló cellák (27) külső falaitól egyforma távolságban lévő függőleges síkban található.

Ezenkívül a (21a) és (21b) nyomógörgők, melyeket a 3. ábrán munkahelyzetükben folytonos vonallal ábrázoltunk, biztosítják ebben a helyzetben a (16) fémlemez szalagnak a (20) terelőgörgő oldalfalával való érintkezését, két alkotó mentén, melyek a (20) terelőgörgő vízszintes átmérő síkja alatt helyezkednek el. Ilyen módon a (16) fémlemez szalagot érintkezésben tartjuk a nagy átmérőjű (20) terelőgörgővel, egy 180°nál nagyobb, általában 190° körüli vagy attól kissé nagyobb ívhosszúság mentén.

Ezenkívül, mint az a 4. és 5. ábrákon látható, a (21a) és (21b) nyomógörgők érintkezésben vannak a (20) terelőgörgővel annak teljes hosszúsága mentén, úgyhogy a (16) fémlemez szalag és a (20) terelőgörgők közötti érintkező felület jelentős nagyságú. Lehetőség van arra tehát, hogy nagyon nagy intenzitású villamos áramot vezessünk keresztül a (6) egyenáram-forrással összekötött (20) terelőgörgőn és a mozgásban lévő (16) fémlemez szalagon.

Ezenkívül a (21a) és (21b) nyomógörgők tökéletes érintkezést biztosítanak a (16) fémlemez szalag és a (20) terelőgörgő között anélkül, hogy jelentős nagyságú húzóerőt kellene kifejteni a (16) fémlemez szalagra. Ilyen módon csökkentjük annak a lehetőségét, hogy a (16) fémlemez szalag és a (20) terelógörgő között ív keletkezzék. Ezenkívül a (20) terelőgörgőről a (16) fémlemez szalagra átfolyó katódáram sűrűsége annyival csökkenthető, amennyivel az érintkezési felület nagyobb.

Másrészt a (21a) és (21b) nyomógörgők egy kis méretű térrészben vannak elhelyezve, amelynek nagyságát a (20) terelőgörgők és a megfelelő (8) dob egymással szemben lévő felületei határolnak. A szomszédos zóna ilyen elhelyezése, ahol a (20) terelőgörgő a legközelebb helyezkedik el a (8) dobhoz, lehetővé teszi, hogy hatékony érintkezést biztosítsunk a (16) fémlemez szalag és a (20) terelőgörgő között, mellyel a (16) fémlemez szalagra az elektrolizáló villamos áramot adjuk, egy olyan zónában, mely a (8) vagy (8’) dobnak a (25) és (25’) elektrolizáló cellában lévő (2) elektrolit folyadék (10) szintje alá bementett részéhez van közel. A (16) fémlemez szalagból a villamos áram tehát kis távolságban halad, mielőtt az a körgyűrű alakú zónába érkezne, vagy az elektrolízis helyére, mely a (3) oldódó anódok és a megfelelő (8) vagy (8’) dob között helyezkedik el, mely zónának nagyobb belépő része pontosan a (2) elektrolit folyadék (10) szintje alatt helyezkedik el. Ilyen módon elkerüljük a villamos áram veszteségeket, ugyanakkor az eljárás energetikai hatásfoka nagyon kielégítő marad annak ellenére, hogy a (16) fémlemez szalagot a (2) elektrolit folyadékon kívül tápláljuk katódárammal. Ezt az eredményt másrészt úgy érjük el, hogy a (16) fémlemez szalagra nem kell jelentős nagyságú húzóerőt kifejteni, és a (16) fémlemez szalag és a (20) terelőgörgő villamos érintkezését a (21a), (21b) nyomógörgőkkel biztosítjuk.

A 3., 4. és 5. ábrákon láthatjuk, hogy a (21a) és (21b) nyomógörgők hosszanti végeiknél (31a) és (31 ’a) emelőkarokra vannak felerősítve, azaz a (21a) nyomógörgő a (31a) és (31’a) emelőkarra, a (21b) nyomógörgő pedig a (31b) és (31’b) emelőkarra, maguk a (31a), (31’a), (31b) és (3 l’b) emelőkarok pedig egy vízszintes tengely körül elforgathatóan vannak felerősítve egy megfelelő (32) támaszra, mely utóbbi a berendezés (33) rögzített vázán nyugszik.

Az egyes (31a), (31 ’a), (31b), (3l’b) emelőkaroknak a megfelelő (21a) vagy (21b) nyomógörgőkkel összekapcsolt végeivel szembeni vége elforgathatóan van összekapcsolva, egy vízszintes tengely körül, egy (35) emelőszerkezet (34) tolórúdjával.

A (35) emelőszerkezetnek a (21a) vagy (21b) nyomógörgővel társított (34) tolórúdjait kitolva vagy visszahúzva ezeket a (21a) és (21b) nyomógöigőket üzemi helyzetükbe mozdíthatjuk el, melyet a 4. ábrán folytonos vonallal ábrázoltunk, mely helyzetben a (21a) és (21b) nyomógörgők biztosítják a (16) fémlemez szalagnak a (20) terelőgörgőkhöz való hozzányomását, vagy egy üzemen kívüli helyzetbe mozgathatjuk ezeket, melyeket a 3. ábrán szaggatott vonallal ábrázoltunk, mely helyzetben a megfelelő (21a) vagy (21b) nyomógörgő el van távolítva a (20) terelőgörgő oldalfelületétől és nem érintkezik többé a (16) fémlemez szalaggal.

A (21a), (21b) nyomógörgők (35) emelőszerkezetei a berendezés (33) rögzített vázán nyugvó (32) támasz felső részére vannak felszerelve.

(36) csapágyakba vannak a (20) terelőgörgő tengelyének végei beszerelve, mely (36) csapágyak szintén a berendezés (33) rögzített vázán nyugszanak, éspedig egy (37) támasz közbeiktatásával, amelyre a (21a), (21b) nyomógörgők (32) támasza fel van erősítve.

Mint a 3. és 4. ábrákon látható, egy (22) szárítógörgő van egy, a (20) terelőgörgő és a (8’) dob tengelyével párhuzamosan a vízszintes tengely körül elforgathatóan felszerelve két (42) és (42’) pofa közé, melyek szilárdan rá vannak erősítve egy, a (20) terelőgörgő tengelyével párhuzamos (43) tengelyre, amelynek végei (44) vagy (44’) emelőkarra vannak felerősítve csuklósán egy (45) vagy (45’) működtető emelőszerkezet tolórúdjára, ahol a (45) vagy (45’) működtető emelőszerkezet egy tartóelem segítségével a berendezés (33) rögzített vázára van felerősítve.

A (45) és (45’) működtető emelőszerkezetet működtetése lehetővé teszi a (43) tengely elfordítását az egyik vagy másik irányban oly módon, hogy a (22) szárítógörgőt elmozgassuk a 3. ábrán folytonos vonallal ábrázolt üzemi helyzete, melyben a (22) szárítógörgő érintkezik a (16) fémlemez szalaggal, és egy üzemen kívüli helyzet között, mely utóbbiban a (22) szárítógörgő már nem áll érintkezésben a (16) fémlemez szalaggal.

A (22) szárítógörgő tartalmaz egy cső alakú fém gerincet, mely gördülőcsapágyak közbeiktatásával elforgathatóan van felszerelve a (22) szárítógörgő tengelyére, amelynek végei a (42) és (42’) pofákra van felerősítve, és egy rugalmas anyagból készült külső bevonatot, mely a (16) fémlemez szalaggal lép érintkezésbe, a (22) szárítógörgő üzemi helyzetében.

Ebben a helyzetben a (22) szárítógörgő érintkezésbe

HU 206 138 Β lép a (16) fémlemez szalaggal, ez a (16) fémlemez szalag pedig részben érintkezésbe lép a (8) dobbal, közvetlenül a (2) elektrolit folyadék (10) szintje és a (3) oldódó anódok végei felett. Ilyen módon a (16) fémlemez szalag becsípődik a (22) szárítógörgö és a (8) dob közé, és viszonylag erős szárító, sajtoló nyomást lehet kifejteni a (16) fémlemez szalagra, a (22) szárítógörgő rugalmas külső felülete közbeiktatásával, a (45) és (45’) működtető emelőszerkezet emelőszerkezeteinek köszönhetően.

Ezenkívül azáltal, hogy egyetlen, pontosan a (2) elektrolit folyadék (10) szintje fölötti zónában elhelyezett (22) szárítógörgőt nyomunk hozzá, lehetővé válik a (16) fémlemez szalag szárítási hatékonyságának növelése a (25) elektrolizáló cella kijáratánál úgy, hogy teljesen elkerüljük a (16) fémlemez szalagnak a megfelelő (21a) nyomógörgő és a körgyűrű alakú elektrolízis zóna közötti hosszúságának megnövelését.

A (22) szárítógörgő ilyen elhelyezésével szükségtelenné válik a becsípő görgők és szárítók használata a (16) fémlemez szalag szabad részében a (20) terelőgörgő és a (8) dob között.

Mint a 3. és 5. ábrákon látható, a berendezés tartalmaz többek között egy (48) csiszoló szerelvényt a (20) terelőgörgő oldalfelületén, mely mereven hozzá van erősítve egy (49) tengelyhez, mely utóbbi viszont végeinél fogva a (46) támaszokkal megegyező kialakítású (46’) támaszokba van elforgathatóan beszerelve, mely (46’) támaszok a (43) tengely végeit és a (22) szárítógörgő megfelelő részeit foglalják magukba.

A (49) tengelyre felerősített (48) csiszoló szerelvényt egy aktív helyzet és egy inaktív helyzet között el lehet mozgatni, ahol az aktív helyzetben az érintkezésben áll a megfelelő (20) terelőgörgővel, az inaktív helyzetben pedig a (20) terelőgörgőtől egy (50) emelőszerkezet segítségével el van távolítva, mely (50) emelőszerkezet a (49) tengely végeivel csuklós hajtókarok segítségével van összekötve.

A (22) szárítógörgö és a (20) terelőgörgő (48) csiszoló szerelvénye a (20) terelőgörgő függőleges szimmetriasíkjának két oldalánál vannak elhelyezve.

Meg kívánjuk jegyezni, hogy a (46) és (46’) támaszok nyílásokat foglalnak magukba, melyek lehetővé teszik, hogy ezekbe a (20) terelőgörgó szimmetriasíkjának két oldalánál elhelyezett (46) és (46’) támaszokba vagy a (43) tengelyből, (42) pofából és a (22) szárítógörgőből álló szerelvényt, vagy pedig a (48) csiszoló szerelvényből és a (49) tengelyből álló szerelvényt szereljük be.

Amennyiben a (16) fémlemez szalag haladási irányát a berendezésben ellenkező irányúvá változtatjuk, akkor a (22) szárítógörgőt magába foglaló szerelvény és a (48) csiszoló szerelvényt magába foglaló együttest megfelelően fordított sorrendben kell elrendezni, ami könnyen és gyorsan megvalósítható azzal, hogy a (43) és (49) tengelyeket a megfelelő (46) és (46’) támaszokban szétszereljük és a kívánt sorrendben újból összeszereljük.

A találmány szerinti berendezés szerkezeti felépítése a fentiektől eltérő is lehet, és használhatunk egyetlen emelőszerelvényt a szárító szerelvény és a csiszoló szerelvény helyzetének megváltoztatására.

A 4. és 5. ábrákon a (8) és (8’) dobok bemeneténél és kimeneténél elhelyezett (14) fecskendő tartókat tüntettük fel. Ezek a (14) fecskendő tartók nagyon nagy számú (14’) befecskendező fejet tartalmaznak, melyek kis átmérőjűek és az elektrolízis körgyűrű alakú terébe nyílnak, mely terek a megfelelő (8), illetve (8’) dob és részben a (16) fémlemez szalag, valamint a (3) oldódó anódok belső aktív felülete határolnak.

Mint a fentiekben azt már megmagyaráztuk, az egyik (14) fecskendő tartót helyezzük üzembe, a (16) fémlemez szalagnak a berendezésben történő mozgatási irányának megfelelően.

Előnyösen a találmány szerinti berendezést úgy működtetjük, hogy jó villamos vezetőképességgel rendelkező kloridból álló (2) elektrolit folyadékot használunk. Ilyen módon a berendezésnél nagyon jó energetikai hatásfokot kapunk, ahol a (16) fémlemez szalagba a (2) elektrolit folyadékon kívül történő áramhozzávezetés villamos veszteségeit viszonylag kis értékre csökkentettük.

Ezenkívül a találmány szerinti berendezés működtetése mindazokkal az előnyökkel rendelkezik, melyekkel a sugárirányú cellákat tartalmazó ismert berendezések, különösen akkor, ha a (16) fémlemez szalagnak egy oldalán kell jó minőségű bevonatot létrehozni. Ezenkívül a találmány szerinti berendezéssel elkerülhető a sugárirányú cellákat tartalmazó ismert berendezésekkel folytatott eljárások hátrányai, ahol egy, a dobot körülvevő, villamosán vezető fémgyűrűt használnak, vagyis nem szükséges a (16) fémlemez szalagra jelentős nagyságú húzóerőt kifejteni, és így nem keletkeznek a (16) fémlemez szalagon a fémgyűrűtől származó hosszanti nyomok vagy benyomódások.

A találmány szerinti berendezés nagy számú cellát tartalmazhat, ami lehetővé teszi a (16) fémlemez szalag mozgási sebességének és ezzel együtt a berendezés termelékenységének növelését.

Ezenkívül ez a berendezés igen egyszerűen és nagyon gyorsan alkalmazható a bevonandó (16) fémlemez szalag egyik vagy másik irányú mozgatásához.

A találmány szerinti berendezés és eljárás egyszerűen alkalmazható olyan bevonattal ellátott fémlemez szalagok gyártására, melyeket két oldalukon azonos rétegekkel vagy különböző rétegekkel kell bevonni, mely rétegek például horganyból vagy vasat vagy nikkelt tartalmazó horgany rétegből állnak.

Természetesen a találmány oltalmi köre nem korlátozódik a bemutatott megvalósítási módra.

A (20) terelőgörgők és az ezen (20) terelőgörgőkkel társított (21) nyomógörgők mérete és elhelyezése a fent leírtaktól eltérő is lehet, és a (16) fémlemez szalagnak a (20) terelőgörgőkön felfekvő ívhosszúsága is változó lehet.

A (22) szárítógörgőknek az elhelyezése a (25) elektrolizáló cellák kimeneténél a fent leírtaktól eltérő módon is megvalósítható, és magának az elektrolitnak a (8) dob és a (3) oldódó anódok közötti körgyűrű alakú

HU 206 138 Β zónában való áramlását is a fentiekben leírtaktól eltérő módon is meg lehet valósítani.

A találmány szerinti berendezést más klorid oldatokból álló elektrolit folyadékkal is lehet használni, és az eljárás villamos paramétereit is a szokásos módon lehet meghatározni, a berendezés használatának feltételeitől függően.

' Végül a találmány szerinti eljárást és berendezést nem kizárólag acélból készült (16) fémlemez szalagok elektrolitikus úton történő horganyzására lehet használni, hanem egy tetszőleges fémbevonatnak egy acél fémlemezen vagy fémszalagon történő kialakítására is, vagy minden más fémhordozón történő kialakítására, mely fémhordozó hosszú szalag formájú.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Berendezés fémlemez szalagok elektrolitikus bevonására, különösen acélszalag elektrolízis útján történő horganyzására, mely tartalmaz legalább egy elektrolizáló cellát, mely a következőkből áll: legalább egy elektrolit folyadékot tartalmazó tartályból, egy vízszintes tengely körül elforgatható és külső hengeres felületén teljes egészében egy villamos szigetelőanyaggal bevont és az elektrolit folyadékba részben bemerülő dobból, egy, a fémbevonat anyagából kialakított és hengerpalást rész alakú, a dob külső hengeres felületével szemben elhelyezett és az elektrolit folyadékba bemerített oldódó anódokból álló szerelvényből, mely anódok érintkezésben állnak a bevonandó fémlemez szalaggal, az anódokat villamos áramforrással összekötő eszközökből, az oldódó anódok és a dobbal érintkezésben álló fémlemez szalag közé a fémlemez szalag mozgásával ellentétes irányba nyíló elektrolit folyadékbefecskendező eszközökből és a fémlemez szalaggal érintkezésben álló és a tartályban lévő elektrolit folyadék szintje feletti zónában elhelyezett, villamos vezető anyagból készült görgőket tartalmazó szerelvényből, mely a fémlemez szalaghoz kapcsolt villamos egyenáram-forrással van villamosán összekötve és amely révén az oldódó anódokhoz képest a fémlemez szalag katódpotenciálon van, azzal jellemezve, hogy a villamos vezetőanyagból álló görgőket tartalmazó szerelvények minden egyes elektrolizáló cella (25) esetében két villamosán vezető terelőgörgőből (20, 20’) állnak, melyek a dob (8, 8’) két oldalánál a dob (8, 8’) tengelyével párhuzamos tengely körül elforgathatóan vannak felszerelve és legalább részben a dob (8, 8’) felső szintje alatt külső felületükkel annak közelében vannak elhelyezve, továbbá az egyes terelőgörgőkkel (20, 20’) két nyomógörgő (21a, 21b) van társítva, melyekkel a fémlemez szalag (16) a terelőgörgő (20,20’) kerületeihez hozzá van nyomva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a nyomógörgők (21a, 21b) egyik végüknél fogva a berendezés rögzített vázán (33) csuklósán elrendezett emelőkarok (31a, 31’a, 31b, 31’b) végeinél elforgathatóan vannak felszerelve, másik végüknél pedig emelőszerkezetekkel (35) vannak Összekötve oly módon, hogy a nyomógörgők (21a, 21b) egyik, üzemi helyzetükben a fémlemez szalaggal (16) érintkeznek, másik, üzemen kívüli helyzetükben pedig a megfelelő terelőgörgőn (20) elhelyezkedő fémlemez szalagtól (16) el vannak távolítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a dob (8) tengelyével párhuzamos tengelyű szárítógörgőt (22) tartalmaz, mely a bevonattal ellátott fémlemez szalag (16) felületével érintkezésben áll a dobnak (8) az elektrolizáló cella (25) kimenetének megfelelő oldalánál.
4. 4. A 3. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szárítógörgő (22) elforgathatóan van felszerelve egy tengelyre, mely végeinél mereven össze van kötve egy-egy pofával (42, 42’), amelyeknek tengelye (43) működtető emelőszerkezetekkel (45, 45’) van összekötve, melyeknek egyik - üzemi - helyzetében a szárítógörgő (22) nyomással hozzányomódik a fémlemez szalaghoz (16), másik - üzemen kívüli - helyzetében a szárítógörgő (22) a fémlemez szalagtól (16) el van távolítva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, özza/ jellemezve, hogy a nyomógörgők (21a, 21b) a megfelelő terelőgöigőkhöz (20) viszonyítva oly módon vannak elhelyezve, hogy a nyomógörgők (21a, 21b) között a fémlemez szalag (16) a terelőgörgőkön (20), egy 180°-nál nagyobb legördülési ív mentén feszítve van.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a terelőgöigők (20) mindegyike két, egymás után elrendezett, elektrolizáló cella (25a, 25b) között van elhelyezve, és a bevonandó fémlemez szalag (16) a dob (8) mentén függőleges irányban lényegében 180°-ban meg van hajlítva.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a villamosán vezető anyagból kialakított terelőgörgők (20,20’) átmérője legalább a megfelelő dob (8,8’) átmérőjének a felével egyenlő.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy minden egyes elektrolizáló cellához (25) tartozik egy szárítógörgő (22) és legalább egy befecskendező fejet (14’) tartó fecskendőtartó (14), melynek elektrolit folyadék kifúvó nyílása az oldódó anódok (3) és a fémlemez szalag (16) közé van irányítva, az egymás után elrendezett elektrolizáló cellákat (25) tartalmazó berendezésben mozgatható fémlemez , szalag (16) mindkét haladási irányában.
9. 9. Eljárás fémlemez szalag elektrolitikus bevonására, különösen acélból készült fémlemez szalagnak elektrolízises horganyzással történő bevonására egy berendezésben, mely legalább egy, oldódó anódokkal ellátott, sugárirányú vagy radiális típusú elektrolizáló cellát tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a fémlemez szalagot (16) a sugárirányú típusú elektrolizáló cella (25) bemeneténél és kimeneténél érintkezésbe hozzuk egy terelőgörgő (20) felületével, a terelőgörgő (20, 20’) kerületének nagyobb része mentén, egészen a terelőgörgőnek (20,20’) egy, a sugárirányú elektrolitikus cellában (25) lévő elektrolit folyadék (2) felső szintjének (10) közelében elhelyezkedő zónájáig, a

   HU 206 138 Β fémlemez szalagot (16) az elektrolit folyadékban (2) mozgatjuk és érintkezésbe hozzuk egy szigetelő anyaggal bevont dob (8) felületével, az elektrolit folyadékba (2) bemerített oldódó anódok (3) aktív felületeivel szemben - a fémlemez szalagra (16) katód 5 áramot adunk vezető anyagból készült terelőgörgők (20, 20’) közbeiktatásával, és az elektrolit folyadékot (2) kloridból alakítjuk ki.
10. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fémlemez szalagot (16) az elektrolit folyadék (2) felső szintje (10) felett a dobbal (8) és a szárítógöigővel (22) érintkeztetve szárítjuk.