HU198086B

HU198086B - Process for producing immunostimulatn acyl-tripeptides

Info

Publication number: HU198086B
Application number: HU851217A
Authority: HU
Inventors: Jeffrey L Ives; Frank Sciavolino
Original assignee: Pfizer
Priority date: 1984-03-30
Filing date: 1985-03-29
Publication date: 1989-07-28
Also published as: KR870000372B1; PH21303A; PT80181B; CA1270098A; DK142485A; AU566460B2; FI851271A0; GR850783B; NO851278L; EP0157572A2; NZ211634A; ZA852335B; IL74758A0; ES8605821A1; EG17928A; DD239406A5; PL252659A1; AU4052385A; PT80181A; US4565653A

Description

A találmány tárgya eljárás ímmtmsíimtiláiis és anlibakteriális hatóanyagként használható új acil-tripeptidek és gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóik előállítására.

Az imniunfarniakológia viszonylag új területe, és annak különösen az innnuninodulációval kapcsolatos része gyors ütemben fejlődik. Számos természetes előfordulású vegyületet vizsgáltak, beleértve a tuftszin tetrapeptidet, mely az N²-íl-(N²-L-treonil-L-lizii)-Lprolil]-L-arginin kémiai néven ismert. Nagy figyelmet szenteltek szintetikus peptidoglikán-származékoknak, különösen a muramil-dipeptidekként ismerteknek. Az iinmunrnodulátor és különösen az immun stimuláns hatás szempontjából vizsgált vegyületek szeles köréről adó áttekintések közül felhívjuk a figyelmet a következő munkákra; Dukar és munkatársai, Annu. Rep. Med. Chem. 14, 146-167 (1979), Lederer, J. Med. Chem. 23. 819-825 (1980) és J. Kralovec, Dtugsof the Futurc A’_r.615-.638 (1983).

Immunstimuláns , peptideket számos szabadalmi leírásban ismertettek:

L-Aknil-alfa-glutávsav-N-acii-dipeptideket a német szövetségi köztársaságbeli 3 024 355 számú szabadalmi leírásban (nyilvánosságra hozva 1981. január 15-én).

D-Alanil-L-glu tamil-részeket vagy L-alanil-D-glutamil-részeket tartalmazó tetra- és pentapeptideket a 2 053 231 számú brit szabadalmi leírásban (nyilvánosságra hozva 1981. február 4-én), illetve a 3 024 281 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban (nyilvánosságra hozva 1981. január 8-án); és

N-acil-L- aJa nil-alfa- D-glu tamil -tripep tid -származékokat, melyekben a C-terminális aminosav lizin vagy diamino-pimelinsav, a 3 024 369 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban (nyilvánosságra hozva 1981. január 15-én): és

Ν-laktü-alanil-, glutamil-, diamino-pimelil- és katboxi-metil-amino-komponensekből álló laktil-tetrapeptideket a 11 283 számú európai szabadalmi leírásban (nyilvánosságra hozva 1980. május 28-án) ismertetnek.

További immunstimuláns polipeptidek az A általános képié tű vegyületek — ahol R¹ hidrogénatomot vagy acilcsoportot;

R² többek között hidrogénatomot, kisszenatomS'/.ámú alkilcsoportot, hídroxi-metil-, benzilcsoporíot jelent;

R³ és R⁴ hidrogénatomot, karboxilcsoportot, —CONR⁷R⁸ általános képletü csoportot jelentenek, ahol

R⁷ hidrogénatomot, adott esetben hidroxilcsoporttal szubsztituált kisszénatomszámú alkilcsoportot és

R⁸ mono- vagy dikarboxi-(kisszénatoniszámú)alkil-csoportot jelent;

R^s jelentése hidrogénatom vagy karboxilcsoport, azzal a kikötéssel, hogy ha az R⁴ és R^s szubsztitucnsck közül az egyik hidrogénatomot jelent, akkor a másik karboxilcsoportot vagy -CONR⁷R⁸ általános képletü csoportot jelent;

m = 1, 2 vagy 3 és n = 0, 1 vagy 2 és e vegyületek származékai, melyekben a karboxil- és aminocsoportok védve vannak. Ilyen vegyületeket ír 2 ie a 4 3 I I 640 és 4 322 34! számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás; a 25 482; 50 856: 51812; 53 388; 55 846 és 57 419 számú európai szabadalmi leírás.

A fenti A általános képletben az R⁴ szubsztituens által elfoglalt helyzetben az ismert polipeptidek egyike sem tartalmaz bázikus aminosavat.

Kitaura és munkatársai (J. Med. Chem. 25, 335— 337 (1982) az N²-(gan!ma-D-glutamil)-inezo-2(L),2’(D)-diamino-pimelinsavat írják le az A általános képletü vegyületre jellemző biológiai válasz kiváltására képes minimális szerkezetként, ahol n = 1;

R' CII₃C11(OII) CO- csoportot;

R² -CHj csoportot;

R³ és R⁵ —COOH csoportot;

R⁴ —CONHCHjCOOH csoportot; és

R® hidrogénatomot jelent.

Ezen, A általános képletü vegyület FK—156 néven ismeretes.

Az I általános képletü új acil·tripeptidek és gyógyszeiés?.etilcg elfogadható sóik hatásos immunsísmu lánsok és imniunmodulátorok, valamint baktériumellenes szerek. Az I általános képletben

R° 3—6 szénatoinszámú alkilcsoportot jelent, és x= 1,2, 3 vagy 4.

Λζ I általános kcpletű vegyületek előállítására alkalmas egyes közbenső termékek is újak. A közbenső termékek II és 111 általános képletnek, ahol R° 1—6 szénatomszámú alkilcsoportot;

Y¹, Y² és Y⁴ mindegyike karboxil-védőcsoportot; Y³ karboxil-védőcsoportot vagy a általános képletü csoportot jelent, ahol x = 1,2.3 vagy 4 és R^s jelentése amino-védőcsoport.

Az I általános képletü vegyületet felépítő aininosavrészek konfigurációja jelentős a vegyületek farmakológiái aktivitása szempontjából. Leghatásosabbak azok a vegyületek, melyek az 1 általános képlet megadott sztereokémiájával rendelkeznek. A természetes aminosavéhoz viszonyított sztereokémiát D- vagy L-szimbólummal jelöljük.

Az I általános képletü acil-tripeptidek számos ismert eljárással clőálHíluitók. Az eljárások magukban foglalják az aminosavak közötti neptidkötések kialakítását, ami az amino- és karboxilcsoportok, valamint a gyakori egyéb funkciós csoportok jelenléte miatt szükségessé teszi e csoportok megvédését és/vagy aktiválását, különösen a karboxilesoportét, hogy bizonyos reakciókat végrehajthassunk vagy optimáljunk.

A teljes reakeiósort az 1. rcakeiővázlat mutatja be, ahol

Z = Cbz = benzil-ox.i-karbonií-csoport,

BSA = bisz.(trimetil-szÍlil)-aeetamid,

CMEC = l-ciklohexil-3-(2-morfolino-etil)-karbodiimid-inclo-p-toiuolszulfonát,

HOSuc = N-hidroxi-szukciniurid,

NMM = N-metil-morfolin,

R — 3—6 szénalomos-alkií-csoport,

DCC = dicikiohexíi-karbodiimid.

Amint az 1. reakcióvázlatból látható, az I általános képletü tripeptidet felépítő aminosavakat úgy állítjuk

198 086 elő, hogy az acilezett glutaminsavat a diamino-pimelinsav-Iizin (vagy bázikus aminosav) dipeptidrésszel kapcsoljuk össze. Magát a dipeptidrészt úgy hozzuk létre, hogy diamino-pimelinsavat lizinnel kötünk össze a fentiek szerint. A tripeptid előállításához az egyes aminosavak kapcsolási sorrendje lényegtelen.

Az alábbi példákban bizonyos védő és aktiváló csoportokat adunk meg. A szakember előtt azonban nyilvánvaló, hogy más védő és aktiváló csoportokat is alkalmazhattunk volna. Egy adott védőcsoport kiválasztása nagymértékben függ a szokásos reagens hozzáférhetőségétől, az utóbbinak a „megvédett” vegyület oldékonyságára gyakorolt hatásától, eltávolítható ságának egyszerűségétől és egyéb csoportok jelenlététől, melyeket alkalmazása befolyásolhatna; azaz a védőcsoport szelektivitásától és eltávolításától.

Például sok reakciónál szükséges vagy legalábbis kívánatos lehet megvédeni az aminocsoportokat és/vagy a karboxilcsoportokat. A tripeptid szintéziséhez kiválasztott eljárás szükségessé teheti az egyik vagy a másik, vagy' mindkét fenti védőcsoport eltávolítását abból a célból, hogy a regenerált amino- vagy karboxilcsoporton további reakciót lehessen végrehajtani; vagyis a használt védőcsoportok reverzibilisek, és — a legtöbb esetben - egymástól függetlenül eltávolíthatók. Ezenfelül egy adott aminocsoport számára a védőcsoport megválasztása függ az illető aminocsoportnak az egész reakciósorban betöltött szerepétől. Változó labilitási szintű, azaz változó könnyedséggel eltávolítható amino-védőcsoportokat alkalmazunk. Ugyanez vonatkozik a karboxil-védöcsoportokra. Az ilyen csoportok az irodalomból ismertek; felhívjuk a figyelmet a következő munkákra: Bodanskyés munkatársai, „Peptide Synthesis”, 2. kiadás, John Wiley and Sons, N. Y. (1976); Greene, „Protcctive Groups in Organic Synthesis ”, John Wiley and Sons, N. Y. (1981); McOmie, „Protective Groups in Organic Chemistry”, Plenum Press, N. Y. (1973); és Sheppard, „Comprehensive Organic Chemistry, The Synthesis and Reactions of Organic Compounds”, Pergamon Press, N. Y. (1979), szerkesztő: E. Hasiam, 23.6 rész, 321—339. oldal.

A szokványos amino- és karboxil-védőcsoportokat a szakember ismeri. Jellemző aininosav-védőcsoportok például a következők: benzil-oxí-karbonilcsoport; szubsztituált vagy szubsztituálatlan aralkilcsoport, mint benzil-, tritil-, benzhidril- és 4-nitro-benzilcsoport; benzilidéncsoport; aril-tio-csoport, mint fcnil-tio-, nitro-fciiil-tio- és Iriklór-fenil-tiocsoport; foszforilszármazékok, mint dimetil-foszforil- és 0,0dibenzil-foszforil-csoport; trialkil-szililszármazékok, mint trimetil-szilil-csoport; és egyebek, amint a 4 322 341 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás leírás ismerteti őket és amelyeket itt hivatkozásképpen említünk. Az előnyben részesített aininovédőcsoport a benzil-oxi-karbónil-csoport. E csoport kialakítására szolgáló eljárások ismertek. Általában a megfelelő aminovegyületet benzil-oxi-karborül-kloríddal (benzü-klór-formiát) acilezzük közömbös oldószerben, mint vízben, metilén-kloridban, tetrahidrofuránban, bázis (savakccptor), például nátrium- vagy kálium-hidroxid jelenlétében, ha az oldószer víz; és — ha szerves oldószert használunk — tercier amin, mint Ci— C₄-trialkil-aminok és piridin jelenlétében. Ha vizes oldószer-rendszert alkalmazunk, a reakcióelegy pH-ját 8—10, előnyösen 9 értéken tartjuk. 1’a a reagens (vagyis a vegyület. melynek aminoesopoitját meg kell védeni) bázikus csoportokat tartalma/, egyúttal savakceptorként is szolgálhat.

Az R—CO-acil-csoportot a glutaminsav reagensbe (az 1. reakeiővázlatban 2 vegyület) standard acilező eljárásokkal vezetjük be, így a glutaminsavat alkalmas savklcriddal vagy -bromiddal reagáltatva közömbös oldószerben. Előnyben részesítjük a vizes rendszereket, píldául vizes acetont, és pH 9,0-et; a pH-t alkalmas bázis, mint nátrium- vagy kálium-hidroxid hozzáadása’ al tartjuk 8,5-0,0 között. Nemvizes oldószerek is használhatók. Mégis ilyen esetekben szerves bázist, előny isen tercier amint, mint trietil-amint, N-metilmorftlint vagy piridint használunk bázisként.

A> acilezés természetesen nem alkalmas savanhidridde.’ (egyszerű vagy vegyes) is végrehajtható ismert eljárások szerint. Ha az acilező művelethez anhidridet használunk, előnyben részesítjük a vegyes anhidrideket, is különösen a vegyes karbonsav-szensav-anhidrideket.

Je lemző karboxil-védőcsoportok például a különböző észterek, mint szilii-észterek, beleértve trialkilszilil-ásztereket, trihalogén-szilil-észtereket éshalogénalkil- .zilil-észtereket; egyes hidrokarbil-észterek, mint Cj—C₄-alkil-, különösen ícrc-butilészterek; benzil- és szubsztituált bcnzil-észterek, benzhidril- és tritilésztc ck; fcnacil- és ftáiímido-mctíl-ész.tcrck; egyes szubsztituált hidrokarbil-észterek, mini klór-iticíil-, 2,2,2-triklór-etil-, ciano-metil-észíer; tetrahidropiranilészter; metoxi-metil-észter; metil-tiometil-észter; védett karbazoil-észter, mint -CONH-NHR⁵ általános képletéi csoport, ahol R^s fentebb meghatározott amino-védőcsoportot, különösen bcnzil-oxi-karbonilcsoportot jelent; és egyebek, mint a 4 332 341 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban rnegí dottak, melyeket itt hivatkozásképpen említünk meg. Előnyben részesített karboxil-védőcsoport a —CCNH—NHR⁵ általános képletű csoport, álról R^sjelei tése benzil-oxi-karbonil-csoport; ezen előnyben részesített csoportot bcnzil-oxi-karbazidnak nevezzük. Különösen előnyben részesített karboxil-védőcsoport a benzilcsoport.

A védett amino- és karboxilcsoportokat ismert eljárásokkal szabad amino- és karboxilcsoport okká alakítji k át. A benzil-oxi-karbonil- és a benzilcsoportot, melyeket (a védett karboxilcsoport részeként) az, amino- és karboxilcsoport megvédésére előnyben részesítünk, palládium, főleg szénre leválasztott palládium felett katalitikus hidrogénezéssel távolítjuk el.

Λ mezo-diamino-dipimelinsav-dibenzil-oxi-karbonil-karbazidról (az alábbi 3. példa terméke) a benziloxi-karbonil-karbazid-védőcsoportot szelektíven célszerűen Icucin-anrinopeptidázzal (LAP) távolítjuk el. A reakciót vizes oldószerben, különösen víz és vízzel elegyedő oldószer (mint C]— C₄-alkanol, tetrahidrofurtn, dioxán) elegyében, lúgos pH-nál, előnyösen pH 8—10 között, legelőnyösebben pH 8,5-nél hajtjuk vég c.

Λ karboxücsoport aktiválását - egy adott reakció elősegítésének eszközeként — ismert módon hajtjuk 3

198 086 végre. Λζ. 1. rcakciövá/.latban különösen előnyösen alkalmazhatók anhidridek, főleg ciklusos anhidridek; és aktivált észterek, mint például N-hidroxi-ftáliinidből és N-hidroxi-szukcinimidből származók, melyek a peptidszintézisekben használatosak.

Az 1. reakcióvázlatban a 2 és 6 képletű közbenső vegyületek alfa-szubsztituált glícinrészeket tartalmaznak és kényelmesen átalakíthatok 3, illetve 7 képletű 2,5-oxazolidindionszármazékokká (N-karboxi-anhidridek). Ezek az anhidridek megkönnyítik a 3 és 7 vegyületen végrehajtandó reakciókat. Előállításuk céljából a 2 és 6 képletű aminosav-prekurzorokat PC1₅ vagy SOCij reagenssel reagáltatjuk.

Az aktivált N-hidroxi-szukcinimid-észterek (például 10 képlet) aktivált észtercsoportján további reakciók segíthetők elő. A szakember előtt ismert módon más aktiváló csoportok is használhatók. Különösen fontos csoport az N-hidroxi-ftálimido-csoport, amely az N-hidroxi-szukcinimido-csoporttal azonos módon alkalmazható. Mindkét esetben dehídratáló kapcsoló reagenst használunk az aktív észter kialakítása céljából. Jellemző kapcsoló reagens az 1 -ciklohexil-3-(2morfolino-etil)-karbodiÍmid-nieío-p-tohiol -szulfonát, diciklohexil-karbodiimid, N.N’-karbonil-dümidazol, N-(3-dimetil-amino-propil)-N’-eti]-karbodiimid-hidroklorid, etoxi-acetilén, difenil-ketén és N-etii-5-fenilizoxazolidéii-3’-szulfonáÍ. A kapcsoló reagensek használatának reakciókörülménye; az irodalomból ismertek. Általában közömbös oldószert, és szobahőmérséklet és 100 °C közötti hőmérsékletet alkalmazunk. Előnyben részesítjük a fenti karbodiimid reagenseket, mivel környezeti hőmérséklet alkalmazását és a kívánt észterek kielégítő kitermelését teszik lehetővé.

A találmány szerinti termékek különféle kórokozó mikroorganizmusok, különösen Gram-ncgatív baktériumok okozta betegségek kezelésére használhatók emlősöknél, beleértve az embert. Immunstimulánsokként is használhatók fennálló, vagy klinikailag indukált immunszuppresszió következtében fertőzésekre fokozottan hajlamos egyéneknél.

A C₃H/HeN törzsű Iliin egereket (Charles River Breeding Laboratory) alkalmazó kísérleti eljárás a következő: az egereket használat előtt 5 napig aklimatizáljuk, majd vagy szubkután (s.c.) vagy orálisan (p.o.) a vizsgálandó vegyület különböző hígításaival (10, 1 és 0,1 mg per kg) vagy placebóval (pirogénmentes sóoldat) kezeljük 0,2 ml térfogatban. A kezelési rend függ a használt fertőző organizmustól: -24 és 0 óra Klebsiella pneumoniae·, és -6, -5, -4 és —1 nap Escherichia coli vagy Pseudomonas aeruginosa alkalmazása előtt, A fertőző ágenst intramuszkulárisan (im.) adjuk be a csípőbe K. pneumoniae esetén, és intraperitoneálisan (ip.) E. coli és P. aeruginosa esetén. A fertőző anyagot 0,2 mi térfogatban adjuk be. A pusztulást K pneumoniae esetén 7 nap múlva, és a másik, két fertőző mikroorganizmus esetén 3 nap múlva regisztráljuk.

Tenyészet készítése:

K. pneumoniae: lefagyasztott vér-torz.stenyészctből agy-szív-infúziós agar (BH1) felszínére szélesztünk a tisztaság biztosítása céljából. Három telepet 4 kiemelünk a 18 órás icmczteuyészclbői, és 9 ml ΒΠ1 tápoldatba visszük át. A tápoldat-tenyészcíet 2 óráig 37 °C-on tenyésztjük forgó rázógépen, majd 0,2 ml-t több ΒΙΠ ferde agar felszínére szélesztünk. 18 óráig 37 °C-on inkubáljuk, utána a ferde agarakat BHI tápoldattal mossuk, a tenyészet sűrűségét ,,Spectronic 20” segítségével meghatározzuk és olyan alkalmas hígítást készítünk, amely 100% pusztulást idéz elő egérnél (L,D_IU()), (körülbelül 250 CFU per állal/CFU = telepet képező egységek).

E. coli vagy P. aeruginosa: lefagyasztott vér-tőrzstenyészetből BHI agar felszínére szélesztünk a tisztaság biztosítása céljából. Éjszakai inkubálás után néhány telepet 250 ml-es Erlenmeyci lombikban levő 100 ml Difco tápagarba helyezünk át. „New Brunswick” forgó rázógépen 18 óráig 30°C-on inkubáljuk, majd 90 ml friss táptalajjal 1 :10 hígítást készítünk A kultúrát 30 °C-on (forgó rázógép, 200 fordulat per perc) 3 óráig inkubáljuk, a sűrűséget 78%-ra állítjuk be „Specíronic 20” segítségével és BHI tápoldatban olyan alkalmas hígítást készítünk, amely az egerek 90%-át elpusztítja (LD«jo) ip. injekció formájában.

Ha a találmány szerinti vegyületeket embernél baktériumellenes vagy immunstimuláns anyagként használjuk, úgy a vegyületeket orális, szubkután, intramuszkuláris, intravénás vagy intraperitoneális úton alkalmazzuk, általában készítmények formájában. E készítmények az alkalmazandó út, és a szokásos gyógyszerészeti gyakorlat alapján kiválasztott gyógyszerészeti vivőanyagot tartalmaznak. Például tabletták, pilulák, porok vagy szemcsék alakjában alkalmazhatók, melyek kötőanyagokat, mint például keményítőt, tejcukrot, bizonyos fajta agyagokat tartalmaznak. Alkalmazhatók például kapszulákban, a fenti vagy egyenértékű kötőanyagokkal elkeverve. Orális szuszpenziók, oldatok, emulziók, szirupok és elikszirek formájában is használhatók, melyek ízesítő és színező anyagokat tartalmazhatnak. A találmány szerinti hatóanyagok orális adagolásához körülbelül 50—500 mg-os tabletták vagy kapszulák a legtöbb esetben alkalmasak.

Az orvos határozza meg az egyes betegek számára legmegfelelőbb dózist, amely függ a kortól, súlytól, az illető beteg reagálásától és az alkalmazási úttól. Mégis általában felnőtteknél a kezdeti dózis körülbelül 2—100 mg/kg per nap, egyedi vagy osztott dózisokban. Az előnyben részesített orális dózistartomány körülbelül 10 -300 mg/kg/nap. Az. előnyben részesített parenterális dózis körülbelül 1,0—100 mg/kg/nap; előnyben részesítjük a mintegy 0,1—20 mg/kg/nap tartományt.

Gyógyszerkészítményeket — beleértve egységdózis formákat — is előállíthatunk, melyek a találmány szerinti vegyületeknek a fenti célokra való felhasználására alkalmasak. Mint említettük, a dózisformát egyszeri vagy ismételt dózisokban adjuk be a kívánt hatás eléréséhez szükséges napi adag bevitele céljából.

1. példa

N,N'-DÍbenzil-oxi-karbonil-mezo-diamino-p;me!in· sav

Ί

198 086

209,4 g (1,1 mól) inczo-dimniito-pimclinsavat 2200 ml vízben oldunk, 2 n nátrium-hidroxid-oldattal pH 9;0-ig meglúgosítjuk, és jeges fürdőben 10 °C-ra lehűtjük, majd 30 perc alatt hozzáadunk 450,5 g (2,64 mól) benzil-klór-formiátot. A hozzáadás folyamán a plí-t 2n nátrium-hidroxid-oidattal 9,0 értéken tartjuk. 2,5 óra múlva az oldatot 3X1 liter etil-acetáttal extraháljuk. A vizes oldatot 10%-os sósavoldattal pH 1,5-ig megsavanyítjuk és kétszer 1 liter etil-acetáttal extraháljuk. A kivonatokat egyesítjük, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk, és a kapott olajat szobahőmérsékleten 920 ml kloroformból kristályosítva 170 g (34%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Olvadáspont: 129—133 °C.

IR (infravörös spektrum) (KBr): 2700, 1720, 1600 cm^-1.

NMR (mágneses magrezonancia spektrum) (D₆-DMS0): delta 7,1-7,4 (ni, 1011), 5,2 (s, 411), 4,0- 4,2 (m, 2H), 1,2-1,6 (m, 6H).

[a]^D = 0,0 (c= 1,2; MeOH).

2. példa mezo-Diamino-pimelinsav-di-N-karboxianhidrid

62,0 g (140 millimól) N,N-dibenzil-oxi-karbonilmezo-diainino-pimelinsav és 1240 ml vízmentes metilén-kloríd szuszpenzióját nitrogénatmoszféra alatt lehűtjük 10 °C-ra, és egy adagban 62,0 g (300 millimól) foszfor-pentakloridot adunk hozzá. A képződött sarga oldatot 1 óráig 10 °C-on, majd 20 óráig szobahőmérsékleten tartjuk. A szuszpenziót leszűrve, a terméket többször vízmentes metilén-kloriddal mosva, és nagyvákuumban megszárítva 29,9 g (91%) di-Nkarboxianhidridet kapunk.

Olvadáspont: 280 C.

IR (KBr): 3250, 1840, 1760 cm^-1.

NMR (D₆-DMS0): delta 4,2-4,4 (m, 2H), 1,22,0 (m, 611).

3. példa mező-Diamino-pimelmsav-dibenzil-oxi-karbonilkarbazid-diacetdt

1,4 g (8,5 millimól) benzil-karbazátot 4 ml jégecetben oldunk, keverés közben lehűtjük 10 °C-ra, és a képződött iszapos anyagot 1,0 g (4,1 millimól) mezo-diamirto-pimelinsav-di-N-karboxanhidriddel kezeljük. A reakcióelegyet 2 órán át lassan szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, és a képződött olajat éterrel eldörzsölve 2,37 g (95%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Olvadáspont. 158—161 °C.

IR (nujol): 2850, 1700 cm^-1.

NMR (CD₃0D): delta 7,30 (s, 10H), 5,10 (s,4H),

3,30 (m,2H), 1,5-1,8 (m,6H).

4. példa mez j-Diamino-pimelinsav-(D)-mono-benzil-oxikarl rmil-karbazid

26,2 g (43 millimól) mc/.o-diamiiio-piinelinsavdibenzd-oxi-karbonil-karbazid-diacetát 325 ml metanollal és 750 ml vízzel készült oldatát pH 8,5-ig 2n nátrium-hidroxid-oldattal kezeljük. A kapott oldatot 2200 egység leucin-aminopeptidázzal kezeljük („Sign a Hog Kidney”, Type 111 suspension, Sigma Chemical Company, St. Louis, MO, USA) és szobahőmérsékleten 5 napig keverjük, miközben a plí-t 2n nátrium-liidroxid-oldattal 8,5 értéken tartjuk. A met mólt vákuumban eltávolítjuk, és a kapott vizes oldatot 2X200 ml etil-acetáttal mossuk. A vizes oldatot H?—21 gyantaoszlopra visszük fel (a HP—21 gyöngv formájú, makrorctikuláris térhálós sztirol/divinj)-b ίιζοΙ kopolimcr. Beszerzési helye: V. ('·. F. Corporation, 420 Lcxington Avenuc, New York, NY). Az oszlopot 2 liter vízzel mossuk, majd a terméket vizes netanollal (50:50) eluáljuk. Az eluátum bepárlás; után kapott terméket éterrel eldörzsölve, szűrve és szárítva 14,1 g (95%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Oh álláspont: 204—210 °C (bomlás).

ÍR (nujol): 2200-3600, 1720, 1660, 1580 cm^-1.

NJV R (CD3OD): delta 7,45 (s, 5H), 5,20 (s, 2H), 3,50 (n,2H), 1,4-2,1 (m,6H).

[a]^D = —16,8 (c= l,0;AcOH).

5, példa

N,N -Dibenzil-oxi-karbouil-mezo-diammo-piinelinsai -mono-benzil-oxi-karbonil-karbazid

8 g (35 millimól) mezo-diainino-pimelinsav-(D)mono benzil-oxi-karbonil-karbazidot 270 ml vízmentes m Hilén-kloridban oldunk, 56.8 ml (280 millimól) bisz ( rimetil-szilil)-acetamiddal kezeljük, és szobahőmérsékleten, nitrogénatmoszféra alatt 18 óráig keverjük. az oldatot lehűtjük —15 °C-ra, és 5 percig 15,0 g (88 millimól) benzil-klór-rormiáltal kezeljük. Λ reakcióelegyet 1 óráig —15 °C-on keverjük, majd 18 órán át szobahőmérsékleten tartjuk. Az oldatot híg sósavoldat al megsavanyítva, 1 óráig keverve, majd leszűrve 13,6 ’ (64 %) cím szerinti terméket kapunk.

Olvadáspont: 141—145 °C.

IR (KBr): 3300, 1740, 1715, 1685, 1660 cm^-1.

NMR (CD3OD): delta 7,30 (s, 15H), 5,10 (s, 611),

4,10 in, 2H), 1,40-2,00 (m, 611).

[ö]^d = + 18,2 (c = 0,6; MeOH).

6. példa

Biiizil-oxi-karbonil-mezo-diamiiio-piinelinsai’m mo-benzil-oxi-karbonil-karbazid

130 ml tiszta tioinl-klorid-oldathoz az 5. példa szerint előállított vegyület 13,0 g-ját (21 millimól) adjuk. Az oldatot szobahőmérsékleten 2 óráig kever5

198 086 jük, bepároljuk és nagyvákuumban 1 óráig szárítjuk. A kapott terméket 130 ml ecetsavban oldjuk, 67 ml In sósavoldattal kezeljük és szobahőmérsékleten 18 óráig keverjük. Az elegyet bepároljuk, a kapott iszapos anyagot 100 ml vízben oldjuk és telíiett nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal semlegesítjük. A szuszpenziót 1 óráig keverjük, átszűrjük, vízzel mossuk és szántjuk. 9,7 g (93%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Olvadáspont: 201-205 °C (bomlás).

IR (KBr): 3300, 1715, 1690, 1600 cm^-1.

NMR (D₆-DMS0): delta 7,2-7,4 (széles s, 10H)

5,25 (s, 2H), 5,20 (s, 2H), 4,40 (m 2H), 1,6-2,5 (m, 6H).

[a]^D = 4-35,1 (c = 0,4; MeOH).

kapunk (14,0 g), melyet híg sósavoldatban keverünk, leszűrünk és etil-acetáttal mosunk. A vizes szűrletet kétszer etil-acetáttal extraháljuk, a szerves rétegeket egyesítjük, vízmentes magnézium-szulfát felett szárít iuk, átszűrjük és bepároljuk. A képződött olajat hexánnal eldörzsölvc 7,9 g (86%) cím szerinti észtert kapunk.

Olvadáspont: 76-79 °C.

ÍR (nujol): 3300, 2700-3100, 1730, 1700, 1645 cm^-1.

NMR (CDCh): delta 7,35 (s, 511), 5,20 (s, 211), 4,70 (in, 111), 1,85-2,50 (ni, 611), 1,55-1,70 (m, 2H), 1,10-1,40 (ni, 6H), 0,75 (t, 3H), ja]^D = 27,6 (c = 0,6; MeOH).

7. példa

N-Heptanoil-D-glutaminsav

75,0 g (510 millimól) D-glutaminsavat 1 liter vizes acetonban (50:50) oldunk, cs a pll-t 2n nátriumhidroxid-oldattal 9,0-rc állítjuk be. Az oldatot lehűtjük 10 °C-ra és 45 percig 114,2 g (770 millimól) heptanoil-kloriddal kezeljük, a pll-t 2n nátrium Hidroxid-oldattai 9,0 értéken tartva. A reakcióelegyet 3 órán át szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. Az acetont vákuumban lepároljuk, és a kapott vizes oldatot híg sósavoldattal megsavanyítjuk és háromszor 700 ml etil-acetáttal éxtraháljuk. A kivonatokat egyesítjük, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A kapott olajat hexánnal eldörzsölve 109,8 g (83%) cím szerinti terméket kapunk.

Olvadáspont: 92-96 °C.

IR (nujol): 3300, 2700-3250, 1720, 1625 cnf¹.

NMR (D₆-DMS0): delta 4,20 (rn, IH), 2,28 (t, 2H), 2 20 (t, 2H), 1,85-2,05 (m, IH), 1,65-1,85 (m, IH), 1,40-1,60 (m, 2H), 1,15-1,30 (ni, 6H), 0,75 (t, 3H).

[a]^D = 4-9,6 (c = 1,0; MeOH).

8. példa

N-Heptanoil-D-glutaminsav-alfa-benzii-észter

108,8 g (420 millimól) N-heptanoil-D-glutaminsavat és 50,6 g (500 millimól) trietil-amint 135 ml dimetil-formamidban oldunk, az oldatot 85,7 g (500 millimól) benzil-bromiddal kezeljük, és nitrogénatmoszférában 60 óráífe keverjük. A reakciókeveréket 1 liter etil-acetátba öntjük és egymás után kétszer 500 ml híg sósavoldattal és vízzel mossuk. Az etilacetátos oldatot 500 ml In nátrium-hidroxid-oldattal mossuk. A vizes lúgos fázist híg savval megsavanyítjuk, és négyszer 500 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített etil-acetátos kivonatokat fölös mennyiségű diciklohexil-am innal kezeljük és 18 óráig keverjük. A szuszpenziót átszűrjük, friss etil-acctátbau (400 ml) szuszpendáljuk, 2 óráig állni hagyjuk és újra átszűrjük. Vákuumban megszárítva 49,1 g diciklohexil-amin-sót 6

9. példa

N-heptanoil-D-glulaininsav-alfa-benzil-gaimna(N-hidroxi-szuketnimidJ-diészter

7,68 g (22 millimól) N-heptanoíI-D-glutaminsavall'a-benzil-észtert és 6,1 g (51 millimól) N-hidroxiszukcinimidet 220 ml clil-acctátban oldunk, és 22,9 g (51 miilimól) l-ciklohexi!-3-(2-morfolino-elil)-karbodiinrid-nieto-p-toluolszulfonáttal kezeljük. Az oldatot 2 napig szobahőmérsékleten keverjük, majd 150 mi vízbe öntjük. A rétegeket szétválasztjuk és az etilacetátos részt egyszer vízzel, egyszer sóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük cs bepároljuk. Éterre! eldörzsölve 8,0 g (82%) cím szerinti észtert kapunk.

Olvadáspont: 85—89 °C.

IR (nujol): 3350, 2800-3000, 1810, 1790, 1745, 1650 cm^-1.

NMR (CDClj): delta 7,30 (s, 5ÍI), 5,20 (s, 211), 2.8 (széles s, 411), 2,0-2,7 (m, 6H), 1,50-1,70 (m, 2H), 1,10-1,5 (ni, 6H), 0,80 (t,3H).

10. példa

N-Iíeptanoil-ganvita-D-glutcjnil-íalfa-benzil-észter)bcnzil-oxi-karboiiil-Dj-inczo-diamino-pimelÍnsav(D)-benzil-oxi-karbomi-karbazid

A 6. példában előállított vegyület 4.22 g-ját (9millimói) és 0 9 g ( millimól) N nietil-morfolint 200 ml 20%-os vizes tetrahidrofuránban oldunk, és 4,0 g (9 millimól) N-heptanoil-D-glutanűnsav-alfa-benzilgamma-(N-hidroxí-szukcinimid)-diészterrel (a 9. példa terméke) kezeljük. Az elegyet szobahőmérsékleten 2 napig keverjük, bepároljuk, majd 60 mi 1 n sósavoldattal és 200 ml etil-acetáttal kezeljük. A szerves rétegeket egyesítjük, egyszer In sösavoldattal, egyszer sóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, átszűrjük és bepároljuk. Etil-aectátból kristályosítva 4,94 g (69%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Olvadáspont: 139-141 °C.

ÍR (nujol): 3300 2550, 1680, 1640 cn .

NMR (Dft-OMSO): delta 7,30 (széles s, 15Í1),

5,12 (s, 2H), 5,08 (s, 2H), 5,00 (s, 2H), 4,25 (ni, Hl)

-611

198 086

4,15 (m, 1H), 4,00 (in, 1H), 2,25 (t, 2H), 2,10 (t, 2H), 1,20-2,00 (in, 1611), 0,80 (t, 3H).

[a]° = +22,4 (c = 0,3; McOH).

11. példa

N-Ileptanoil-gamma-D-glutamil-(alfa-be)izil-észter)beiizil-oxÍ-karbonil-(D)-niezo-diainiiio-pitnclinsav(D)4benzil-oxi-karbonil-karbazidj-L-(N-hidroxiszukcinimidfészter

A 10. példában előállított vegyület 3,70 g-ját (4,6 millimól) és 0,64 g(5,52 millimól) N-liidroxi-szukciniinidet 150 ml 50%-os vizes dioxánban oldunk, lehűtjük 10 °C-ra, és egy adagban 1,35 g (5,06 millimól) N.N'-diciklohexil-karbodiimíddel kezeljük. Az oldatot 2 óráig 10 °C-on keverjük, majd a keverést 18 óráig szobahőmérsékleten folytatjuk, ismét lehűtjük és átszűrjük, A szűrletet bepároljuk, etilacetátban újra feloldjuk, átszűrjük és bcpároljuk. A kapott sziláid anyagot éterrel cldörz.söive 3,50 g (85%) cím szerinti észtert kapunk.

Olvadáspont: 107—110 °C.

IR (KBr): 3600, 3100, 3000, 2950, 1810, 1740, 1710, 1645 cm-¹,

NMR (D₆-DMS0): delta 7,35 (széles s, 15H),

5,12 (s, 211), 5,10 (s, 2H), 5,00 (s, 2H), 4.50 (m, HÍ).

4,30 (in, III), 4,10 (in, 1H), 3,40 (széles s, 411), 1,20-2,40 (m, 20H), 0,85 (t, 3H).

12. példa

N-lleptanoil-gamma-D-glutainil-(alfa-bciizil-észter)benzil-oxi-karbonil-(D)-mczo-diamiiiO-pimclitisav(D)-(benzü-oxi-karbonil-karbazid)-(L}-N*-(alfabenzil-oxi-karbonil) -L-lizin

0,75 g (2,7 millimól) alfa-benzil-oxi-karbonil-Llizin és 30 ml vízmentes metilén-klorid szuszpenzióját

2,2 g (10,7 millimól) bisz(trimetil-szilil)-acetamiddal kezeljük és szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük. Ezt az oldatot keverés közben, 5 °C-on all. példa szerint előállított észter 100 ml metilén-kloriddal, és 50 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához adjuk. A képződött oldatot 1 óráig 5 °C-on keverjük és lassan szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. Az oldatot bepároljuk, 300 ml 0,7 M sósavoldattal kezeljük, és háromszor etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített etil-acetátos fázisokat egymás után vízzel és sóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároijuk. A maradékot minimális mennyiségű forró etil-acetátban oldjuk, lehűtjük, és szűrjük. 2,06 g (80%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Olvadáspont: 154—157 °C.

IR (KBr): 3600-3100, 3000, 2900, 1740, 1690, 1640 cm¹.

NMR (D₆-DMSO): delta 7,30 (széles s, 20H), 5,14 (s, 2H), 5,09 (s, 211), 5,02 (s, 211), 4,98 (s, 211), 4,30 (m, 1H), 4,15 (m, III), 3,95 (m 211), 3,00 (in 211), 2,20 (t, 3H), 2,15 (t, 3H), 1,10-2,10 (m, 22H), 0,85 (t, 3H).

13. példa

N-Ilcptanoil-gainma-D-glutamil-L-mezo-diaminopimelinsav-N^e-L-liziii

A 12. példa szerint előállított védett tripeptid terméket 250 mg 10% Pd/C katalizátorral 100 ml 20%-os vizes ecetsavoldatban. 3,45 · 10^s Pa hidrogéngáz nyomásnál 24 óráig hidrogénezünk. Az. oldatot

1θ gáztalanitjuk, átszűrjük és a szűrletet bepároljuk. A maradékot 80 ml 0,1 n kénsavoldatban oldjuk, lehűtjük 5 °C-ra és 0,44 g (2,06 millimól) nátriummetaperjodáttal kezeljük. A barna oldatot 1 óráig 5 °C-on keverjük, telített nátrium-hidrogén-szulfitoidatot csepegtetünk hozzá, amíg áttetsző nem lesz, majd HP—21 gyantaoszlopra visszük fel. Az oszlopot vízzel mossuk, majd a kívánt vegyületet 50%-os vizes metanollal eluáljuk. Az eluátumot be2θ párolva 0,45 g (88%) cím szerinti acil-tripeptidet kapunk.

Olvadáspont: 220 °C (bomlás).

IR (Klh ): 3650 2700, 1710, 1650, 1600 cin^-1. NMR (t>₂O): delta 4,38 (m, 111), 4,22 (m, Ili), ₂₅ 4,10 (m, 211), 3,25 (in, 2H), 2,45 (t, 2H), 2,35 (t,

2H), 1,2-2,25 (m, 22H), 0,85 (t, 3H).

[o]^D = —18,8 (c = 0,5;H₂O).

14. példa

N-Heptanoil-gamma-D-glutamil-{ alfa-benzil-ész ter)35 beiizil-oxi-karboml-fDJ-meso-diaimnn-pímclinsav(1))-( benzil-oxi-karbazidj-f L) -N^t-(N°^í-acetil)L-lizin-metil-ószter

0,895 g (3,75 millimól) N^e-acetil-L-lizin-metil-ész40 ter-hidrokloridot, a 10. példa szerint előállított védett dipcplid termek 2,0 g-ját (2,50 millimól) és 0,38 g . (3,75 millimól) N-metil-morfolínt 200 ml tetrahidrofuránban oldunk, lehűtjük 0 °C-ra és 0,51 g (3,75 millimól) 1-hidroxi-benzotriazolt adunk hozzá. A kapott oldatot 10 percig keverjük és 2,12 g (5,0 millimól) l-ciklohexil-3-(2-morfolino-etií)-karbodiimid-meto-p-toluolszuifonáttal kezeljük. Az oldatot szobahőmérsékletre melegítjük fel és 72 óráig keverjük, A reakcióelegyet bepároljuk, a maradé59 kot 200 ml etil-acetátban oldjuk, és az oldatot 200 ml 2,5%-os vizes sósavoldattal mossuk. A képződött szuszpenziót a szerves és vizes fázis szétválasztása nélkül átszűrve fehér szilárd anyagot kar- púnk, melyet forró tetrahidrofurúnból és éterből ' ⁰ átkristályosítunk. 1,64 g (66%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Olvadáspont: 174—176 °C.

ÍR (KBr): 3600-3100, 3000, 2950, 1740, 1690, _eo 1660, 1640 cm^-1.

NMR (D₆-DMS0): delta 7,35 (széles s, 15H), 5,13 (s, 2IJ), 5.09 (s, 211), 5,00 (s, 211). 4,30 (m. Hí),

4,18 (m, 211), 4,00 (m. 111), 3,60 (s, 311), 3,05 (m, 2H), 2,22 (t, 2H), 2,15 (t, 2H), 1,10-2,10 (m, 22H),

1,85 (s, 3H), 0,85 (t, 3H).

-713

198 086

15. példa

N-Heptanoil-gamim-D-glutamil-L-mezo-diaminopimelinsav-ÁO-(N^a-acetÍl-L-lizin-metil-észter)

A 14. példa szerint előállított védett tripeptid termék 1,0 g-ját (1,01 millimól) és 250 mg 10% Pd/C katalizátort 50 ml 20%-os ecetsavban oldva 3,45 · 10^s Pa hidrogénnyomás alatt 1 óráig hidrogénezünk. Az oldatot gáztalanítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot 50 ml vízben, és 1 ml tetrahidrofuránban oldjuk, és kénsavval a pH-t 2,0 -re állítjuk be. Az oldatot lehűtjük 5 °C-ra és 475 mg (2,22 millimól) nátrium-mclapcrjodátot adunk hozzá, 1 óráig keverjük, majd telített nátrium-hidrogénszulfit oldat hozzácsepegtetése útján feltisztítjuk. Az oldatot HP-21 gyantaoszlopra visszük fel, vízzel mossuk és a terméket 1 liter 30%-os vizes metanollal eluáljuk. Az oldatot bepárolva, és a képzó'dött szilárd anyagot éterrel eldörzsölve 434 mg (70%) cím szerinti terméket kapunk.

Olvadáspont: 140 °C (bomlás).

IR (KBr): 3600-3100, 2950, 2850, 1740, 1640, 1620 cm ’.

NMR (D₂O): delta 4,35 (m, 2H), 4,20 (m IH)

3,80 (m, IH), 3,80 (s, 311), 3,20 (m, 211), 2,45 (t, 211).

2,30 (t, 211), 1,20 -2,25 (m, 2211), 2,05 (s, 3Π), 0,85 (t,3H).

[a]^_s = -22,2 (c = 0,5;H₂O).

16. példa

N-Heptanoü-gamma-D-glutamil-(alfa-benzil-észter)benzil-oxi-karbonil-(D fmezo-diamvio-pimelinsav(D)-benzil-oxi-karbonil-L-N^e -(N^a -acetil)-L -lizm

0,50 g (2,67 millimól) N-acetil-L-lizin és 2,45 g (12,0 millimól) bisz(trimetil-szijil)-aceta:nid 50 ml vízmentes metilén-kloriddal készült oldatát szobahőmérsékleten 18 óráig keverjük. Ezután fecskendővel a 10. példa szerint előállított termék vegyes anhidridjének —15 °C-ra lehűtött oldatához adjuk hozzá [az utóbbit úgy állítjuk elő, hogy 0,29 g (2,24 millimól izobutil-klór-formiátot adunk 1,78 g (2,2 mülimól) 11. példa szerint előállított termék és 0,24 g (2,2 millimól) N-metil-morfolin 100 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához]. A reakcióelegyet 1 óráig —15 °C-on és 3 óráig szobahőmérsékleten keverjük, majd bepároljuk, 200 ml ctil-acetáíban oldjuk, és 200 ml 2,5%-os vizes sósavoldatlal mossuk. Az cíil-acetátos réteget elválasztva, és bepárolva fehér szilárd anyag képződik. Éterrel eldörzsölve 1,37 g (63%) cím szerinti terméket kapunk.

Olvadáspont: 170-175 °C.

ÍR (KBr): 3600-2850, 1740, 1680, 1750, 1750, 1600 cm ^l.

NMR (D_é-DMS0): delta %,35 (széles s, 15H),

5,12 (s, 2H), 5,08 (s, 2H), 5,02 (s, 2H), 4,30 (m IH),

4,15 (m, 2H), 4,0 (m, IH), 3,05 (m, 2H), 2,25 (m, 2H), 2,15 (t, 2H), 1,90 (s, 3H), 1,15-1,85 (m, 22H) 0,85 (t, 3H).

17. példa

N-Heptanoil-gamma-D-gliÍtamil-L-mezo-diaminopimelinsav-N^e-f'N^a-acetil)-L-lizin

A 16. példa termékének 1,2 g-ját (1,23 millimól) 50 ml 20%-os vizes ecetsavoidatban 330 mg 10%-os Pd/C katalizátorral kezeljük, és 3,45 - 10^s Pa hidrogéngáz-nyomáson 1 óráig hidrogénezzük. Az oldatot gáztalanítjuk, szűrjük és bepároljuk. A képződött olajat 50 ml vízben oldjuk, lehűtjük 5 °C-ra és kénsavval pH 1,5—2,0-ig megsavanyítjuk. A kapott oldatot ezután 0,58 g (2,7 millimól) nátrium-metaperjodáttai kezeljük, 1 óráig keveijük, majd áttetsző oldal képződéséig telített nátrium-hidrogén-szulfitoldatot adunk hozzá. Ezután HP—21 gyantaoszlopra visszük fel, és az oszlopot 250 ml vízzel mossuk. 250 ml 50%-os vizes metahollal eluálva, és az eluátumot bepárolva 0,55 g (74%) cím szerinti terméket kapunk.

Olvadáspont: 220 °C (bomlás).

IR (KBr): 3600-2900, 2850, 1720, 1640, 1540 cm^-1.

NMR (D₂O): delta 4,30 (széles m, 3H), 3,80 (t, IH), 3,25 (m, 2H), 2,45 (t, 2H), 2,35 (t, 2H), 1,22,3 (m, 22H), 2,05 (s, 3H), 0,85 (t, 3H).

[_tt]D = -17,6 (c = 0 5; II₂O).

18. példa

N-llcptanoil-gamita-D-glutamil-(alfa-bcnzi!-észter)L-mezo-diaminopimctinsav- [(D)-benzil-oxi-karbonil-(D)-benzil-oxi-karbonil-karbazid\-N^a-alfa-bcn· zil-oxi-karbonil-L-ornitin

0,59 g (2,2 millimól) alfa-benzil-oxl-karbonií-L-ornitin és 80 ml vízmentes metilén-klorid szuszpenzióját

1,81 g (8,9 millimól) bisz(triinetil-szilil)-acetamiddal kezeljük, és szobahőmérsékleten 3 óráig keverjük. A képződött oldatot hozzáadjuk all. példa észter-termékének 70 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához és szobahőmérsékleten 3 napig keverjük. A kapott oldatot bepároljuk és a maradék olajat 500 ml 0,7 n vizes sósavoldatía! és 350 ml etil-acetáttal kezeljük. A kétfázisú oldatot 1,5 óráig keverjük,a fázisokat szétválasztjuk, és a szerves réteget bepároljuk és éterrel eidörzsöljük, 1,95 g (84%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Olvadáspont: 167—171 °C.

IR (KBr) 3600-3100,2950,1740,1695,1640 cm¹

NMR (D₆-DMS0) delta 7,40 (s, 20H), 5,12 (s, 2H),

5,10 (s, 211),5,05 (s, 211), 5,00 (s, 2H), 4,30 (m, IH),

1,18 (m, 111), 4,00 (m, 211), 3,10 (in, 211), 2,25 (t, 2H), 2 15 (t, 2H), 1,05-2,10 (m, 20H), 0,85 (t, 3H).

19. példa

N-IIeptanoil-gainma-D-ghitamil-L-inezo-diaminopi»ielinsav-N^a-L-omitin

A 18, példa termekének 1,40 g-ját (1,33 millimól) és 400 mg 10% Pd/C katalizátort 150 ml 20%-os vizes ecetsavoidatban 3,103 - 10⁵ Pa hidrogéngáznyomáson

-811

198 086

4,15 (ni, IH), 4,00 (m, IH), 2,25 (f, 2H), 2,10 (t, 2H), 1,20-2,00 (in, 16H), 0,80 (t, 3H).

[a]^D = + 22,4 (c = 0,3; MeOH).

11. példa

N-Heptanoil-gamma-D-glutamilfalfa-benzil-észter)· bcnzil-oxi-karhoiiil-fDj-ntezo-tliainino-pimcUnsav(D)f benzil-oxi-karboi'.il-karbazid)-L-(N-hidroxiszukcinimidj-észter

A 10. példában előállított vegyület 3,70 g-ját (4,6 millimól) és 0,64 g (5,52 millimól) N-hidroxi-szukcinimidet 150 ml 50%-os vizes dioxánban oldunk, lehűtjük 10 °C-ra, és egy adagban 1,35 g (5,06 millimól) Ν,Ν'-diciklohexil karbodiitniddel kezeljük. Az oldatot 2 óráig 10 °C-on keverjük, majd a keverést 18 óráig szobahőmérsékleten folytatjuk, ismét lehűtjük és átszűrjük. A szűrletet bepároljuk, etilacetátban újra feloldjuk, átszűrjük és bepároljuk. A kapott szilárd anyagot éterre! eldörzsölve 3,50 g (85%) cím szerinti észtert kapunk.

Olvadáspont: 107-110 °C.

IR (KBr): 3600, 3100, 30C0, 2950, 1810, 1740, 1710, 1645 cm^-1.

NMR (D₆-DMS0): delta 7,35 (széles s, 1511),

5,12 (s, 211), 5,10 (s, 2H),5,00(s, 211), 4,50 (m, 111),

4,30 (in, IH), 4,10 (m, IH), 3,40 (széles s, 411), 1,20-2,40 (m, 20H), 0,85 (t, 3H).

12. példa

Ndlcptanoil-gamma-D-glutamil-(alfa-benzil-észtcr)benzil-oxi-karbonilfD}-mczo-diamino-pimeliiisav(D) ·( benzil-oxi-karbonil-karbazid)-(L)-N^e-(alfabenzil-oxi-karbonill-L-lizin

0,75 g (2,7 millimól) alfa-bcnzil-oxi-karbonil-Llizin és 30 ml vízmentes metilén-klorid szuszpenzióját 2,2 g (10,7 millimól) bisz(trimetil-szi!il)-acetamiddaí kezeljük és szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük.

Ezt az oldatot keverés közben, 5 °C-on all. példa szerint előállított észter 100 ml metilén-kloriddal, és 50 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához adjuk.

A képződött oldatot 1 óráig 5 °C-on keverjük és lassan szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. Az oldatot r, bepároljuk, 300 ml 0,7 M sósavoldattal kezeljük, és háromszor etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített etil-acetátos fázisokat egymás után vízzel és sóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot minimális 55 mennyiségű forró etil-acetátban oldjuk, lehűtjük, és szűrjük. 2,06 g (80%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Olvadáspont: 154-157 °C.

IR (KBr): 3600-3100, 3000, 2900, 1740, 1690,

1640 cm^-1. {0

NMR (D₆-DMS0): delta 7,30 (széles s, 20H), 5,14 (s, 211), 5,09 (s, 211), 5,02 (s. 211),4,98 (s, 211),4,30 (m, ill), 4,15 (in, 111), 3,95 (m 211), 3,00 (in 211),

2,20 (t, 311), 2,15 (t, 3H), 1,10-2,10 (m, 22H),

0,85 (t, 3H). 35

13. példa

Ν-Ηΰριανιυΐ1^α<ηιηα-Ο^ΙιιίαιηΐΙ-1-ιηεζο-άϊαηιΰιο· pimelmsav-N'-L-lizin

A 12. példa szerint előállított védett tripeptid terméket 250 mg 10% Pd/C katalizátorral 100 ml .;0%-os vizes ecetsavoldatban, 3,45 10^s Pa hidrogéngáz nyomásnál 24 óráig hidrogénezünk. Az oldatot gáztalanítjuk. átszűrjük és a szűrletet bepároljuk. A marade'kot 80 ml 0,1 n ke'nsavoídatban oldjuk, lehűtjük 5 °C-ra és 0,44 g (2,06 millimól) nátriummetapeijodáttal kezeljük. A barna oldatot 1 óráig 5 °C-on Levetjük, telített nátriuin-hidrogén-szulfítoldatot csepegtetünk hozzá, amíg áttetsző nem lesz, majd HP—21 gyantaoszlopra visszük fel. Az oszlopot vízzel mossuk, majd a kívánt vegyületet 50%-os vizes metanollal eluáljuk. Az eluátumot bepárolva 0,45 g (88%) cím szerinti acil-tripeptidet kapunk.

Olvadáspont: 220 °C (bomlás).

ÍR (KBi): 3650 -2700, 1710, 1650, 1600 cm“^J.

NMR (DjO): delta 4,38 (in, 1Π), 4,22 (tn, 111),

4,10 (m, 2H), 3,25 (m, 211), 2,45 (t, 211), 2,35 (t, 2H), 1,2-2,25 (m, 22H), 0,85 (t, 3H).

[_a]D = _i8,8 (c = 0,5;H₂O).

14. példa

N-Heptanoil-gamma-D-glutaimlialfa-benzil-észter)benzil-oxi-karbonilfDj-meso-diaimno-pimelhisav(D)-(beiizil-oxi-karbazid) -( L)-N^e-(N^a-acetil)L-lizin-ineiil-észtcr

0,895 g (3,75 millimól) N“-acetil-L-lizin-metil-észter-hidrokloridot, a 10. példa szerint előállított védett dipeptid tennék 2,0 g-ját (2,50 millimól) és 0,38 g (3,75 millimól) N-inetil-morfolint 200 ml tetrahidrofuránban oldunk, lehűtjük 0 °C-ra és 0,51 g (3,75 millimól) l-hidroxi-benzotriazolt adunk hozzá. A kapott oldatot 10 percig keverjük és 2,12 g (5,0 millimól) 1 - ciklohexil - 3 - (2- morfolino -etil) - karbodiimid-meto-p-toluoiszulfonáttal kezeljük. Az oldatot szobahőmérsékletre melegítjük fel és 72 óráig keveijük. A reakcióelegyet bepároljuk, a maradékot 200 ml etil-acetátban oldjuk, és az oldatot 200 ml 2,5%-os vizes sósavoJdattal mossuk, A képződött szuszpenziót a szerves és vizes fázis szétválasztása nélkül átszűrve fehér szilárd anyagot kapunk, melyet forró tctrabidrofuránból és éterből átkristályosítunk. 1,64 g (66%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Olvadáspont: 174-176 °C.

ÍR (KBr): 3600-3100, 3000, 2950, 1740, 1690, 1660, 1640an¹.

NMR (D_fi-DMS0): delta 7,35 (széles s, 15H), 5,13 (s, 211), 5,09 (s, 211), 5,00 (s, 211), 4,30 (in. Ili),

4,18 (m, 211), 4,00 (m. Hl), 3.60 (s, 311), 3,05 (m, 2H), 2,22 (t, 2H), 2,15 (t, 2H), 1,10-2,10 (m, 22H), 1,85 (s, 3H), 0,85 (t, 3H).

-913

198 086

75. példa

N-Heptanoü-gamma-D-glutamil-L-mezo-diaminopimelinsav-A*-{N^a-acetü-L-lizin-metil-észter)

A 14. példa szerint előállított védett tripeptid termék 1,0 g-ját (1,01 millimól) és 250 mg 10% Pd/C katalizátort 50 ml 20%-os ecetsavban oldva 3,45-10⁵ Pa hidrogénnyomás alatt 1 óráig hidrogénezünk. Az oldatot gáztalanítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot 50 ml vízben, és 1 ml tetrahidrofuránban oldjuk, és kénsawal a pH-t 2,0-re állítjuk be. Az oldatot lehűtjük 5 °C-ra és 475 mg (2,22 milliinól) nátrium-metaperjodátot adunk hozzá, 1 óráig keverjük, majd telített nátrium-hidrogénszulfit oldat hozzácsepegtetése útján feltisztítjuk. Az oldatot HP-21 gyantaoszlopra visszük fel, vízzel mossuk és a terméket 1 liter 30%-os vizes metanollal eluáljuk. Az oldatot bcpárolva, és a képződött szilárd anyagot éterrel eldörzsölve 434 mg (70%) cím szerinti terméket kapunk.

Olvadáspont; 140 °C (bomlás).

IR (KBr): 3600-3100, 2950, 2850, 1740, 1640, 1620 cm^-1.

NMR (D₂O); delta 4,35 (m, 2H), 4,20 (m IH) 3,80 (in, 111), 3,80 (s,3H), 3,20 (in, 211). 2,45 (t, 211».

2,30 (t, 211), 1,20—2,25 (m, 2211), 2,05 (s, 31J), 0,85 (t, 3H).

[α]θ₅ = —22,2 (c = 0,5;H₂O).

76. példa

N-Heptanoil-gamma-D-ghitamil-(alfa-benzil-észteijbenzil-oxi-karbonil-(D)-mezo-diamino-pimelinsav(Dj-benzil-oxi-karbonil-L-N^-ÍN* -acetil)-L -lizin

0,50 g (2,67 millimól) N“-acetil-L-lizin és 2,45 g (12,0 millimól) bisz(trimetil-szilil)-accíamjd 50 ml vízmentes metilén-kloriddal készült oldatát szobahőmérsékleten 18 óráig keverjük. Ezután fecskendővel a 10. példa szerint előállított termék vegyes anliídridjének —15 °C-ra lehűtött oldatához adjuk hozzá [az utóbbit, úgy állítjuk elő, hogy 0,29 g (2.24 millimól izobutil-klór-formiátot adunk 1,78 g (2,2 millimól) 11. példa szerint előállított termék és 0,24 g (2,2 millimól) N-metil-morfolin 100 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához]. A reakcióelegyet 1 óráig —15 °C-on és 3 óráig szobahőmérsékleten keverjük, majd bepároljuk, 200 ml ctil-acetátban oldjuk, és 200 ml 2,5 %-os vizes sósavoldatlaí mossuk. Az etil-acetátos réteget elválasztva, és bepárolva fehér szilárd anyag képződik. Éterrel eldörzsölve 1,37 g (63%) cím szerinti terméket kapunk.

Olvadáspont: 170—175 °C.

IR (KBr): 3600-2850, 1740, 1680, 1750, 1750, 1600 cm ’.

NMR (D₆-DMS0): delta %,35 (széles s. 15H),

5,12 (s, 2H), 5,08 (s, 2H), 5,02 (s, 2H), 4,30 (m IH),

4,15 (m, 2H), 4,0 (m, IH), 3,05 (m, 2H), 2,25 (m, 2H), 2,15 (t, 2H), 1,90 (s,3H), 1,15-1,85 (m, 22H) 0,85 (t, 3H).

7. példa

N-Heptanoil-garrmia-D-giutamil-L-mezo-diamincpimelinsav-N^e-(N^a-acetil)-L-lizin

A 16. példa termékének 1,2 g-ját (1,23 milliinól) 50 ml 20%-os vizes eceísavoldatban 330 mg 10%-os Pd/C katalizátorral kezeljük, és 3,45 · 10^s Pa hidrogéngáz-nyomáson 1 óráig hidrogénezzük. Az oldatot gáztalanítjuk, szűrjük és bepároljuk. A képződött olajat 50 ml vízben oldjuk, lehűtjük 5 °C-ra és kénsavval pH 1,5—2,0-ig megsavanyítjuk. A kapott oldatot ezután 0,58 g (2,7 millimól) nátniim-snetapecjodáttal kezeljük, I óráig keveijük, majd áttetsző oldat képződéséig telített nátrium-hidrogén-szulfitoldatot adunk hozzá. Ezután HP-21 gyantaoszlopra visszük fel, és az oszlopot 250 ml vízzel mossuk. 250 ml 50%-os vizes metahollal eluálva, és az eluátumot bepárolva 0,55 g (74%) cíin szerinti terméket kapunk.

Olvadáspont: 220 °C (bomlás).

ÍR (KBr): 3600-2900, 2850, 1720, 1640, 1540 cm¹.

NMR (D₂O): delta 4,30 (széles m, 3H), 3,80 (?, IH), 3,25 (m, 2H), 2,45 (t, 2H), 2,35 (t, 2H1, 1,22,3 (m, 22H), 2,05 (s, 3ÍI), 0,85 (t, 3H).

[a)ⁿ = —17,6 (c = 0 5;H₂O).

18. példa

N-ílcptanoil-gamnia-D-glutaw.iljalfa-hcnzií-észter)L-tnezo-diaminopiincUnsav-\(D)-bcnzil-oxi-karbonil-lD)-benzil-oxi-karbonil-karbazid]-N^a-alfa-bcnzil-oxi-karbonil-L-ornitin

0,59g (2,2millimól) alfa-benzil-oxi-karbonil-L-ornitin és 80 ml vízmentes metilén-klorid szuszpenzióját

1,81 g (8,9 millimól) bisz(trimetií-szilil)-acetamiddal kezeljük, és szobahőmérsékleten 3 óráig keverjük. A képződött oldatot hozzáadjuk all. példa észter-termékének 70 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához és szobahőmérsékleten 3 napig keverjük. A kapott oldatot bepároljuk és a maradék olajat 500 ml 0,7 n vizes sósavoldattal és 350 ml etil-acetáttal kezeljük. A •cétfázisú oldatot 1,5 óráig keverjük., a fázisokat szétválasztjuk, és a szerves réteget bepároljuk és éterrel eldörzsöljük, 1,95 g (84%) cím szerinti vegyületet kapunk.

Olvadáspont: 167 171 °C.

IR (KBr) 3600-3100,2950,1740,1695,1640 cm^_í

NMR (D₆-DMS0) delta 7,40 (s,20H), 5.12 (s, 2H),

5,10 (s, 211), 5,05 (s. 211), 5,00 (s, 2H), 4,30 (m, Ili),

4,18 (m, IH), 4,00 (in, 2H), 3,10 (m, 211). 2,25 (í, 7H), 2 15 (t, 2H), 1,05-2,10 (m, 20H), 0,85 (t, 3H).

19. példa . N-íleptanoil-gaiunia-D-glittamil-L-mezo-dianiinopimelinsav-N^a-L-omitin

A 18. példa termekének 1,40 g-ját (1,33 millimól) és '>00 mg 10% Pd/C katalizátort 150 m! 20%-os vizes ecetsavoldaíban 3,103 1 0⁵ Pa hidrogéngáznyomáson

-1015

198 086 percig hidrogénezzük. Az oldatot gáztalanítjuk, szűrjük, bepároljuk és a kapott olajat 50 ml vízben oldjuk, és tömény kénsavval pH 2,0-ig megsavanyítjuk. Az oldatot lehűtjük 5 °C-ra, és egy adagban 0,57 g (2,66 millimól) iiátriinn-mctapcrjodáttal kezeljük. A képződött barna oldatot 1,5 óráig keverjük, tiszta oldat keletkezéséig telített nátrium-hidrogén-szulfitoldatot adunk hozzá, majd HP—21 gyantaoszlopra visszük fel. Az oszlopot 750 ml vízzel mossuk és a kívánt terméket 400 ml 50 %-os vizes metanollal eluáljuk. A terméket tartalmazó frakciókat bepárolva 0,52 g (71%) cím szerinti termeket kapunk.

Olvadáspont: 230 °C (bomlás).

IR (KBr): 3600-3100, 2950, 1640, 1590 cm⁵.

NMR (D₆-DMS0): delta 4,30 (m, 2H), 3,95 (m, 2H), 3,15 (m, 2H), 2,30 (t, 2H), 2,22 (t, 2H). 1,2-2,20 (m, 20H), 0,95 (t, 3H).

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek és gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóik előállítására, ahol

R° 3—6 szénatomsz.ámú aikilcsoportot jelent és x jelentése 3 vagy 4, azza’ jellemezve, hogy egy (IV) általános képletű vegyületet — ahol

5 Bz. bcnzilcsoportot,

Z benzilpxo-karbonil-csoportot jelent és R° és x jelentése a fenti szénre lecsapott palládium-katalizátor jelenlétében 10 katalitikusán hidrogénezünk; és kívánt esetben a terméket gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sóv: alakítjuk át.

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve. hogy a katalitikus hidrogénezést vizes ecetsav oldószerben hajtjuk végre.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános kcpletű vegyületek előállítására, ahol R° jelentőst hcxilcsoport, és x jelentése 3 vagy 4, azznl jctle2Q me: ve, hogy olyan ^1V) általános képictö vegyületből ind dunk ki, ahol R és x jelentése a fenti, és Bz és Z az '. igénypontban megadott.