HU197180B - Method for dazing slaughter animals breathing by lungs - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás tüdővel lélegző vágóállatok - különösen sertések, szarvasmarhák, szárnyasok stb. - elkábitására, amely elkábitást a vérleeresztési folyamatot megelőzően végzik, és amely elkábitás során meghatározott környezeti légnyomáshoz, mint az atmoszferikus nyomáshoz szokott állatokat ideiglenesen csökkentett légnyomásnak tesznek ki.

Ilyen jellegű eljárást ismertet az US 2 588 770 lajstromszámú szabadalmi leírás, amely szerint a vágóállatokat csökkentett nyomású kamrában olyan csökkentett légnyomásnak tesznek ki, amely az állatok elkábulását vagy kimúlását idézi elő. Az elsőként említett esetben a légnyomást egyfokozatú folyamatban egy meghatározott értékre csökkentik, amelynek az állatot addig teszik ki, mig alvási vagy eszméletlenségi állapot nem áll be. A másodikként említett esetben, amikor tehát az állatok kimúlása (leölése) a cél, egy második fokozatban (eljárási lépésben) a légnyomást tovább csökkentik és tartós oxigénelvonással az állatok kimúlását idézik elő.

Újabb felismerések szerint a vér leeresztése előtt a vágóállat viszont nem múlhat ki, hogy az állat vérkeringése az ezt követő vérleeresztésen még aktívan részt vegyen.

További problémát jelent, hogy az elkábitási folyamat során a vágóállatoknál lehetőleg a fájdalom- vagy stresszállapotot megakadályozzuk. Ilyen állapot - amely az állattestben működő természetes védekező reakcióra vezethető vissza - izgalmi állapotot idéz elő, amely görcsállapotba változhat át.

Az állattestben beálló görcsök olyan anyagcsere reakciókat hoznak létre, amelyek a hús minőségét rontják és az' ezt követő vérleeresztésnél zavarokat okoznak.

Az ismert eljárás az oxigénelvonés következtében a vágóállatokra ható fizikai hatások elkerülését ugyan célul tűzte ki, a nem ellenőrzött dekompressziöval összefüggő fizikai és pszichikai következményeket viszont nem veszi figyelembe.

Ezen ismert eljárás az állatokra ugyanolyan hátrányokkal járhat mint a többi ismert, vágóállatok elkábitására szolgáló eljárás, amelyek arra irányulnak, hogy alkalmazásuk során az állattestre lényeges fizikai hatásokat nem váltanak ki. Ilyen eljárások pl. vágóállatoknak villamos áramütéssel vagy széndioxid alkalmazásával történő elkábitása, ahol káros fájdalom-, stressz- és görcsállapot szintén fellép.

Kísérletek azt mutatták, hogy az elkábitáshoz alkalmazott egyfokozatú légnyomós-ceökkenés hátrányosan hat a vágóállatokra. Az elkábltási folyamatot nagymértékű légnyomás-csökkenéssel is lehet időben lerövidíteni, mivel ezáltal az oxigénelvonás hatásosabb és rövidebb idő alatt áll be az állattest reflexmentes állapota. Ennek során viszont a vágóállat teste nagyon gyorsan lezajló nyomásesésnek van kitéve, és az ennek következtében az állattestben belülről kifelé irányuló, nagyon gyorsan végbemenő nyomáskiegyenlités edény- és szövet szétszakadást - különösen a tüdőben - okozhat. Megállapítható tehát, hogy az eljárás során egyfokozatú légnyomás-csökkenéssel nagymértékű vákuumot létrehozni nem célszerű, ez viszont az elkábltási folyamat időtartamát növeli.

A találmány révén megoldandó feladat abban van, hogy a bevezetőben ismertetett eljárást oly módon fejlesszük tovább, hogy a csökkentett nyomással elvégzett elkábitás sorén lehető leggyorsabban a még élő állattestben görcsmentes, reflexmentes állapotot érjünk el.

A feladat megoldására olyan eljárást dolgoztunk ki tüdővel lélegző vágóállatok elkubitására, amelynek során a légnyomást a dekompressziós szakasz első fokozatában egy közbenső értékre, majd legalább egy további fokozatában végső értékre csökkentjük és az e; t követő izokompressziós szakasz első fokozatának időtartamát olyan értékre méretezzük, hogy a vágóállatoknál ezen időtartam végén az eszméleti állapotra jellemző reakciók megszűnnek és már csak reflexek mutathatók ki, mig az izokompressziós szakasz időtartamát olyan értékre méretezzük, hogy e: en időtartam alatt a vágóállatok reflexmentességét elérjük.

A találmány szerinti eljárás lényeges előnye abban van, hogy a vágóállatokat kétfokozatú dekompressziós szakasznak tesszük k', ahol a dekompressziós szakasz első fokozata a légzési reflex késleltetését idézi elő, m'vel a csökkentett nyomás végső értékét nem azonnal érjük el, ezáltal a vágóállatokra ható stresszhatásokat messzemenően megakadályozzuk. Ezenfelül az első fokozatban végzett kismértékű légnyomás-csökkenés biztosítja az állattestnek a csökkentett légnyomáshoz való alkalmazkodását, hogy különösen a tüdő szétszakadását megakadályozzuk.

A dekompressziós szakasz első fokozatában az állattest ganglionsejtjeiben olyan mértékű oxigéncsökkenés áll be, hogy néhány másodperc elteltével eszméleti reakciók már nem tapasztalhatók. Amennyiben ezt követően a dekompressziós szakasz második fokozatában szintén néhány másodpercig tartó időtartamon át a csökkentett légnyomást végső értékére csökkentjük és ezt követően az izokompressziós szakaszban ezen végső értéken tartjuk, az állat vérpályáján az oxigénszállítást blokkijuk és az állat agy- és gerincvelősejtjeiben olyan mértékű oxigéncsökkenést idézünk elő, hogy egy viszonylag rövid időtartamú reflexszakaszt követően reflexmentességet érjünk el, amelynél az idegpályák és ezennel főleg a fájdalomvezető pílyák megszakadnak.

Az állattest így atóniás, görcsmentes állapotba kerül. Mindezt még szabályos szívverés kiséri, így az állat vérkeringése az ezt követő vérleeresztési folyamat számára még működőképes. A dekompressziós szakasz második fokozatának köszönhetően a tulajdonképpeni elkábitási folyamat gyorsabban végezhető el, mivel ennek során kisértékű végső nyomás érhető el, anélkül, hogy az állattestre a csökkentett nyomás-kiegyenlítés következtében ható káros hatások jelentkeznének.

A találmányt példa kapcsán az alábbiakban részletesebben is ismertetjük.

Példa:

Sertéseken elvégzett kísérletek kimutatták, hogy a dekompressziós szakasz első fokozatának elvégzéséhez - amelynek során a csökkentett légnyomást közbenső értékre csökkentjük - hozzávetőlegesen három másodperc elegendő. Ezen viszonylag rövid időtartam a légzési reflex késleltetéséhez és az állattestnek a csökkentett nyomáshoz való alkalmazkodásához elegendőnek bizonyult. A dekompressziós szakasz ezen fokozata sorén a légnyomást a szokásos légköri, környezeti légnyomástól kiindulva 1030 mbar-ról 150 mbar-ra csökkentjük. A dekompressziós szakasznak ezt kővető fokozatában négy másodpercig tartó időtartam alatt a légnyomást 30 mbar-ra csökkentjük, amelyet majd 30 másodperc időtartamon át az izokompressziós szakaszban fenntartunk, amit - ahogy a fentiekben leírtuk - sertéseken elvégzett kísérletekkel sikeresen alkalmaztunk.

Más melegvérű, tüdővel lélegző állatok esetén empirikus úton megállapított eltérő időtartamok és légnyomás-értékeket kell alkalmazni. Ehhez döntő jelentőségű, hogy viszonylag hirtelen légnyomáscsökkenést kell végrehajtani, amihez meghatározott időtartamot kell betartani, hogy egyrészt fizikai sérüléseket, mint pl. tüdószövet és kapilláris edények szétszakadását, másrészt stressz- és fájdalomállapotok és ebből adódó görcsállapot kialakulását megakadályozzuk. Amennyiben ezen feltételeket teljesítettük, az izokompressziós szakaszt követően - amelynek során a csökkentett légnyomás végső értékét meghatározott időtartamon keresztül fenntartjuk - az utolsó rekompressziós szakaszban a légnyomást kiindulási értékre hirtelen visszaállítjuk, ezt kővetően a vágóállatok addig maradnak atóniás, reflexmentes állapotban, amíg az ezt követő vérleeresztési folyamat bevezetéséhez szükséges időtartam le nem járt. Addig az állat szívműködése és ezáltal a vérkeringése változatlan feltételek mellett intakt maradt, igy a vérleeresztésnél a vérkeringés aktívan közreműködik, ami a vérleeresztési folyamatot elősegíti.

A kétfokozatú dekompressziós szakasz és az izokompressziós szakaszt követő nyomás-visszaállitás során a vágóállatok teste jelentős feszültség kiegyenlítéseknek van kitéve, amelyek az ideg- és agysejtekre ható nyomáshullámokat idéznek elő, amelyek elkábítási hatást válthatnak ki. Ennek feltétele, hogy a dekompressziós szakasz során történő nyomáscsökkenést nem lassan, hanem mindkét fokozatban csupán néhány másodperc alatt hajtjuk végre és a nyomás-visszaállítás során a nyomásnövelést szintén hirtelen hajtjuk végre.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás tüdővel lélegző vágóállatok elkábítására, különösen sertések, szarvasmarhák, szárnyasok, stb. elkábítására, amikoris meghatározott környezeti légnyomáshoz, mint pl. atmoszferikus légnyomáshoz szokott állatokat ideiglenesen csökkentett légnyomásnak teszünk ki, azzal jellemezve, hogy a légnyomást a dekompressziós szakasz első fokozatában egy közbenső értékre, majd legalább egy további fokozatban végső értékre csökkentjük és ezt követő izokompressziós szakaszban ezen végső értéken tartjuk, ahol a dekompressziós szakasz első fokozatának időtartamát olyan értékre méretezzük, hogy a vágóállatoknál ezen időtartam végén az eszméleti állapotra jellemző reakciók megszűnnek és már csak reflexek mutathatók ki, míg az izokompressziós szakasz időtartamát olyan értékre méretezzük, hogy ezen időtartam Matt a vágóállatok reflexmentességét elérjük. (Elsőbbsége: 1988.03.16.)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal Jellemezve, hogy a légnyomást a dekompreszüziós szakasz első fokozatában hozzávetőlegesen 1030 mbar értékű atmoszferikus nyomástól kiindulva megközelítően 150 mbar értékre, majd a második fokozatban megközelítően 30 mbar értékre csökkentjük. (Elsőbbsége: 1988.03.16.)
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy sertések esetén a dekompressziós szakasz időtartamát megközelítően hét másodpercre méretezzük, ahol az első fokozat időtartamát megközelítően három másodpercre méretezzük, mig a nyomás végső értékének eléréséig történő nyomáscsökkenést a második fokozatban megközelítően négy másodperc alatt hajtjuk végre. .Elsőbbsége: 1988.03.16.)
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az izokompressziós szakaszban a csökkentett légnyomás végső értékét megközelítően 30 másodpercig tartó időtartamon keresztül tartjuk fenn.

   'Elsőbbsége: 1988.03.16.)
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az izokompressziós szakaszt követően a légnyomást egy fokozatban a kiindulási nyomásértékre állítjuk vissza. 'Elsőbbsége: 1987.05.07.)
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az izokompressziós szakaszt követően a légnyomást hirtelen kiindulási értékére állítjuk vissza.