HU196924B - Pin driving device actuated by powder charge - Google Patents

Description

A találmány tárgya lőportöltettel működő csapbelövő készülék, melynek oldalt kinyúló markolattal ellátott háza, ebben a házban elhelyezkedő feszítőrugós gyújtószerkezete és a házon a belövés irányában túlnyúló torkolatrésze van, a körtől eltérő kerületi körvonallal, továbbá a torkolatrész a házhoz képest eltolható, éspedig határolóütközők ellenében egy elülső, valamint ütközőeszközök ellenében egy hátulsó helyzetbe, végül van egy, a torkolatrészhez képest a feszítőrugót megfeszítve tartó gyújtásra kész helyzetbe tolható rászorítóérzékelője, melynek szabad homlokoldala a gyújtásra kész helyzetben a hátrahúzott helyzetében levő torkolatrész szabad homlokoldalával egyszintben van.

Lőportöltettel működő csapbelövő készülékek segítségével szögeket és hasonló rögzítőelemeket lehet kemény alapba, — mint amilyen például a beton, az acél — igen gyorsan bejuttatni. Biztonsági okokból ezek a belövőkészülékek el vannak látva rászorítószerkezetekkel, amelyek a belövési műveletet csak akkor teszik elvégezhetővé, ha a belövőkészülék torkolatrésze neki van nyomva az alapnak.

A 16 03 841 sz. NSZK-beli közzétételi iratból ismeretes olyan belövókészülék, amelynél az említett rászorítószerkezet rendelkezik egy, a torkolatrészben eltolhatóan ágyazott csőalakú rászorításérzékelővel, amely a belövőkészülék nyugalmi helyzetében a torkolatrész szabad homlokfelületén előrefelé, azaz a belövési irányban túlnyúlik, s amelynek központi furata egytengelyűén helyezkedik el a belövés tengelyével. A rászorításérzékelő hátsó homlokoldalára a hajtódugattyú vezetőperselye fekszik fel, amit viszont a gyújtószerkezet feszítőrugója nyom a belövési irányban. A vezetőpersely egy házban van eltolhatóan ágyazva és a rászorítási feltételek között a rászorításérzékelő útján a feszítőrugó erejével szemben hátrafelé tolódik el, a gyiíjtásra kész helyzetbe.

A torkolatrész a házban elfordulás mentesen és tengelyirányban korlátozott mértékig eltolhatóan van ágyazva. Az előrefelé történő eltolás úthosszának behatárolására egymással érintkezésbe kerülő határolóütközők, míg a hátrafelé történő eltolás behatárolására a torkolatrészben és a házban elhelyezkedő, egymással együttműködő ütközőeszközök szolgálnak. A torkolatrésznek a meghatározott elfordítási helyzetben való beépítéséhez segédeszközökre, s ezzel együtt is jelentős szerelési időráfordításra van szükség. A torkolatrész kivétele és beszerelése tehát — például a hajtódugattyú cseréjéhez — igen komoly ráfordítást igényel.

A rögzítőelemeknek keskeny profilsínekbe történő belövése, vagy pedig ha a belövést egy falhoz közel, annak hossza mentén kell elvégezni, szükségessé teszi a torkolatrész torkolatkörnyékének a körköröstől eltérő kontúrral való kialakítását. A háznak oldalirányban kinyúló markolata meghatározott elfordulási helyzetbe kell kerüljön a körköröstől eltérő torkolati tartományhoz képest.

Ez a belövőkészülék felhasználásakor sokszoros kezelési problémához vezet, így például a fal közelében történő belövésnél a markolat olyan közel kerülhet a falhoz, hogy annak kielégítően erős megmarkolása, s ezzel a belövókészülék rendeltetésszerű vezetése nem válik lehetővé.

A találmány feladata ezért olyan, oldalirányban kinyúló markolattal, torkolatrésszel és a torkolatrészhez képest eltolható rászorításérzékelővel ellátott, lőportöltettel működő csapbelövő készülék létrehozása, amely segédszerszámok használata nélkül lehetővé teszi a torkolatrész gyors kicserélését, s ezen felül minden alkalmazási feltétel esetében biztosítja a markolat rendeltetésszerű fogását.

A kitűzött feladatot a bevezető részben meghatározott típusú belövőkéswlékeknél úgy oldjuk meg,hogy a torkolatrész a házhoz képest a saját hossztengelye körül elfordítható, az ütközőeszközöket a ház ás a torkolatrész egymás felé forduló homlokfelülctén levő szakaszok képezik, ezen alkatrészek egyike az említett szakaszok ütközősíkjának tengelyirányban túlnyúló ütközőelemekkel, míg a másik alkatrész ezen ütközőelemek számára szolgáló befogadőnyílásokkal van ellátva, továbbá hogy a rögzítőütközők torkolatrészen levő vállakoól és a házon levő ütközővállakból állnak, amikois a torkolatrész hátsó helyzetében a vállak legalább az ütközőelemeknek: az ütközővállaktól az ütközés síkján tengelyirányban való túlnyúlásuk mértékéig vannak távol, miközben a vállak és az □tközővállak tengelyvetületükben egymást átlapolják.

A torkolatrésznck a házhoz képest való elforgathatósága lehetővé teszi a mindenkori alkalmazásmódnak megfelelő markolathelyzet beállítását. A házban tengelyirányban behatárolt mértékig eltolható torkolatrész forgathatósága abból adódik, hogy a befogadónyílások belvilágának ívmértéke nagyobb, mint az ütközőelemek külső kontúijának fvmértéke. Az ütközőeszközök, valamint a határolóütközők szimmettrikus, párosával történő elrendezése révén a torkolatrész tetszés szerint egy félfordulattal elmozdítottan reteszelhető a házban.

A mindenkori reteszelési: helyzet elérése céljából a torkolat részt olyan helyze tben kell a házba betolni, amilyenben az ütközőelemek tengelyvetületben a befogadónyílásokkal szemben helyezkednek el. Az ütközőelemek ily módon a torkolatrész hátsó helyzetbe jutásához annak betolásakor belenyúlnak a befogadónyílásokba, mindaddig, míg a torkolatrész és a ház ütközőeszközei egymásra nem futnak és a további betolódást meg nem akadályozzák. A torkolatrésznek ezen hátsó helyzetében a torkolatrészen levő vállak, valamint a házon levő ütközővállak által alkotott rögzíti ütközők egymáshoz legalább abban a mértékben akadályozzák egymást tengelyirányban, mint amekkora az ütközőelemek tengelyirányú túlnyúlása az ütközőeszközök ütközési síkján ás azok egymást tengelyvetületükben átlapolják.

A belövőkészüléknek egy alappal szemben torkolatoldallal történő rászorítása által a rászorításérzékelő a gyújtásra kész állapotba, hátrafelé tolódik el és eközben megfeszíti a. gyújtószerkezet feszítőrugóját. A gyújtásra kész állapotot akkor étjük el, ha a rászorításérzékelő szabad homlokfelülete egy szintbe jut a hátsó helyzetben levő torkolatrész szabad homlokfelületével.

A torkolatrész kivételéhez a vállakat és az ütközővállakat ki kell mozdítani azok kölcsönös átlapoltsági helyzetéből. Ezután a torkolatrész kihúzható. A torkolatrésznek abban az elfordítási hely-23 zeteiben, amelyekben a váltak és ütközőváltak átlapolása nem lehetséges, a torkolatrésznek a hátsó helyzetébe való eltolása ki van zárva, mivel az ütközőelemek a másik alkatrésznek ütközőeszközeként szolgáló homlokfelület-szakaszaira csúsznak rá. A torkolatrész kireteszelt elfordulási helyzetében ebből adódóan nincs arra lehetőség, hogy a rászorításérzékelő a gyújtásra kész helyzetébe tolódhasson el.

Előnyös az, ha a befogadónyílások a házban, míg az ütközőelemek a torkolatrészen helyezkednek el. Ütközőelemekként szolgálhatnak például olyan bütykök, amelyek kicserélhető módon vannak a torkolatrész alaptestében rögzítve.

A változó használati körülményeket kielégítő elforgathatóságot a torkolatrész, valamint a ház között a találmány értelmében azzal érjük el, hogy a befogadónyílások belvilágának ívmértéke kettőtől az ötszöröséig meghaladja az ütközőelemek külső körvonalának ívmértékét.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál a torkolatrészen levő vállakat a belövési iránynyal szemben az ütközőeszközökhöz csatlakozó vezetőoldatnak a torkolat felé szabadon levő homlokoldala alkotja. A váltakat a lényegileg sarlószerű keresztmetszet-kialakítású kimunkálások hátsó tengelyirányú végződései alkothatják, s azok célszerűen az ütközőelemekhez képest a tengelyvetületben helyezkednek el.

Előnyösen a házban kialakított ütközővállakat a gyújtószerkezet felé szabadon levő homlokoldaltól a vezetőoldat számára szolgáló befogadófuratba sugárirányban benyomott reteszek alkotják. Ezek a reteszek lehetnek a ház egy folytonos részében, vagy a ház felőli oldalra behatárolt mértékig eltolható befogadótestben, a belövés tengelyére merőlegesen eltolhatóan ágyazva.

Az automatikus benyomódás elérése érdekében a reteszek előnyösen rugóclcmckkel sugárirányban a vezetőtoldat felé nyomhatok.

A torkolatrész eltávolításához a váltakat és az ütközőváltakat a hatásos felütközést biztosító átlapolt helyzetükből ki kell mozdítani. Ez a reteszek kitolása révén valósul meg, amihez — egy előnyös kiviteli alaknál — a torkotatrészen torkolati oldalról a váltakon a vezetőoldat kerületéhez annak kerülete mentén sugárirányban közeledő vezérgörbék vannak a reteszek számára kialakítva. A retesz kinyomása, azaz kioldása így a torkolatrésznek az ütközőelemek befogadónyílásokból való kijutása érdekében előrefelé történő elhúzását követően, a torkolatrész részleges el fordításával válik lehetségessé. Kioldott helyzetükben a reteszek a vezetőoldat köralakú kerületi körvonalán fekszenek fel, úgy hogy a torkolatrész előrefelé kihúzható.

A vezérgörbék képezhetik a sarlóalakú keresztmetszettel készített kimunkálások alját. Ha a kimunkálások aljától a vezetőtoldat köralakú kerületi körvonalához kerületirányban lépcsős átmenetet alakítunk ki, akkor a torkolatrészben rugóerő hatására sugárirányban megtámaszkodó reteszekkel együttműködve, egy, csak megnövelt forgatónyomaték útján leküzdhető elfordulás-behatárolás érhető el a torkolatrésznél. A torkolatrész ezáltal előrehúzott helyzetében nem tud magától a kireteszelt helyzetbe elfordulni.

.4

Annak érdekében, hogy a reteszelt torkolatrésznek a szabadon elfordít hatósági tartományában biztosíthassuk annak a különféle elfordulási helyzetekben való reteszelődését, a vezérgörbéket kerületi irányban sík felületű sokszög-szakaszokra lehet felosztani. A vezérgörbék felé rugózott reteszek — előnyösen sík — felfekvőfelületeikkel az említett sík felületű sokszög-szakaszoknak támaszkodnak. Egy másik elfordulási helyzetbe történő átvitel a reteszre ható rugóeszköz erejével szemben, a torkolatrész továbbfordításával lehetséges.

A találmány egy továbbfejlesztett kiviteli alakjá-i nál a vezetőtoldatnak a torkolattól távolabbi vége a retesznek sugárirányban történő kioldása céljából a belövési iránnyal ellenkező irányban elvékonyodó szakasszal rendelkezik. Ezt az elvékonyodást például a hátulsó végtől indulva előrefelé, a köralakú , kerületi körvonalhoz fokozatmentesen közeledő ' bevezetőfelület alkothatja. Ezáltal a torkolatrész behelyezése és reteszelése lényegesen egyszerűsödik. A bevezetőfelületek felett a reteszek a torkolatrész betolásakor a rugóeszközök erejével szemben a köralakú kerületi körvonalra sugárirányban kinyomódnak, hogy azután rugőzottan ráhelyezkedjenek a vezérgörbékre.

Egy további kedvező kiviteli alaknál a torkolatrész el van látva egy, a tcrkolatfuratba oldalról betorkolló áttöréssel és egy ehhez csatlakozó befogadócsatomával, a rögzítőelemek számára. A befogadócsatoma célszerűen üreges profilból van kialakítva, amely a torkolatrész reteszelésénél és kireteszelésénél a kezelést megkönnyítő markolatként szolgál. Ennél a kialakításnál a rászorításérzékelő célszerűen a belövési tengelyhez képest sugárirányban eltoltan elhelyezett csapszegként van kialakítva, amely a torkolaton túlnyúló elülső helyzetből, az alaphoz történő hozzászorítás hatására eltolható a hátsó, gyújtásra kész helyzetig. Eközben a rászonftásérzékelő — például egy, a hajtódugattyú részére szolgáló vezetőpersely közbeiktatásával — megfeszíti a gyújtószerkezet fes2Ítőrugóját.

A találmány a továbbiakban annak egy példaképpen! kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül:

— az 1. ábra a csapbelövő készülék hosszmetszetét mutatja, annak nyugalmi helyzetében;

— a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott belövőkészüléknek a Π-H vonal mentén vett metszete;

— a 3. ábrán a 2. ábrával egyező metszet látható, azonban belövésre kész helyzetben;

— 4. ábránk a 3. ábra 1V-IV vonata mentén vett metszetet tüntet fel, nagyított léptékben;

— az 5. ábrán a 3. ábra. V-V vonata mentén vett metszet nagyított léptékű képe látható;

— a 6. ábra a 2. ábrával egyező metszetet tüntet fel, kiret eszelt torkolat résszel;

— a 7. ábrán perspektivikus — ún. robbantott — ábra látható a torkolat részről és a vele összeköttetésben álló csatlakozó alkatrészekről.

Az 1. és 2. ábrán a belövőkészülék nyugalmi helyzetében látható. A készülék házát összességében 1 számmal jelöltük. Eta az 1 ház lényegileg a 2 alaptestből áll oldalt kialakított 3 markolattal, valamint a 2 alaptestben eltolható 4 befogadótesttel. A 2 alaptest hátsó — a rajzon jobb kézre eső — sza-35 kaszában egy önmagában ismert, s ezért részleteiben nem ábrázolt gyújtó-, illetve elsütő szerkezet helyezkedik el. Az 1 ház elülső részében egy, egészében véve 5-tel jelölt vezetőpersely van elcsúsztathatóan ágyazva. Az egészében 6-tal jelölt hajtódugattyú a 7 fejével van az 5 vezetőperselyben ágyazva és elülső oldalon levő 8 szárával az egészében véve 9 torkolatrészbe nyúlik bele. A 9 torkolatrész hátsó oldalán levő 10 vezetőtoldatával az 1 ház 4 befogadótestének 11 befogadófuratába nyúlik bele és abban tengelyirányban eltolhatóan és oldhatóan van reteszelve. A 9 torkolatrészen 12 rászorításérzékelő nyúlik keresztül, a 6 hajtódugattyú tengelyével párhuzamosan.

A 12 rászorításéizékelő a belövőkészülék nyugalmi helyzetében túlnyúlik belövésirányban a 9 torkolatrészen — azaz kinyúlik belőle — és érintkezésben van az 5 vezetőpersely elülső homlokoldalával. A 9 torkolatrésznek a 4 befogadótesten a belövés irányában túlnyúló torkolati tartománya a körtől eltérő kerületi kontúrral rendelkezik és egy oldalirányban kinyúló 13 befogadócsatomával van ellátva, a szögalakú 14 rögzítőelemek részére, amelyek egy láncfűzérbe vannak egymással oldhatóan összekötve. A 14 rögzítőelemeknek a belépését a 9 torkolatrész falában kialakított 16 áttörés, nyílás biztosítja.

Az 5 vezetőperselynek a 4 befogadótesttel való behatárolt mértékű tengelyirányú eltolást lehetővé tevő összekötéséhez a 4 befogadótestben eltolhatatlanul ágyazott 17 rugós kengyel az 5 vezetőpersely külső körvonalában levő, elülső és hátsó oldaláról zárt 18a és 18b kimunkálásba nyúlik bele. A 6 hajtódugattyú 7 feje részére készített 19 vezetőfuratba a hátsó oldalról egy kúpos 21 támasztófurat torkollik bele, az önmagában ismert lőporhajtótöltetek, — mint pl. töltethüvelyek — részére. Az utóbbiak szalagszerűen vannak tározva és a 22 keresztcsatomán át történik a bevezetésük. Az 5 vezetőperselybe hátsó oldalról, — mint ezt a 2. ábra mutatja — 23 feszítőszeg van rögzített helyzetben behelyezve, amelynek a belövési iránnyal átellenesen kinyúló része a gyújtószerkezetnek a rá keresztirányban elhelyezkedő 24 mcnesztőcsapjáva! van működtető kapcsolatban.

A 24 menesztőcsap, — mint ez a 2. ábrából kitűnik — egy, a házoldalról eltolhatóan ágyazott 25 ütőszegben van rögzítve, amelynek 26 ütőszegfeje a 21 támasztófurat tengelyvetületében helyezkedik el. A 24 menesztőcsapon át jut el a gyújtáshoz szükséges ütőenergia a tárolására szolgáló 27 feszítőrugótól belövési irányban a 25 ütőszegre.

A gyújtószerkezet megfeszítése — azaz „felhúzása” — az 5 vezetőperselynek a 3. ábrából látható gyújtásra kész állapotba való visszatolásával történik. Eközben a 23 feszítőszeg a 24 menesztőcsapot és azzal együtt a 25 ütőszeget is hátrafelé tolja, a 27 feszftőrugó ereje ellenében.

A gyújtási folyamat indításához — azaz a „kioldáshoz” — a 25 ütőszeget a 28 elsütőbillentyű működtetésével ismert módon kissé elfordítjuk, miáltal a 24 menesztőcsap kikerül a 23 feszítőszeg liatástartományából ás a 25 ütőszeg előrefelé halad felgyorsulva, neki a lőpor-hajtótöltetnek.

A 9 torkolatrésznek a 4 befogadótestben való reteszelését a szegmensalakú 31a és 31b reteszek valósítják meg, amelyek a 4 befogadótest 32a és 32b ablakain vannak eltolhatóan ágyazva és a 33 gyűrűn,gó útján be vannak szorítva a tengelyirányban behatárolt 34a és 34b kimunkálásokba. A 9 torkolatrész a 34a és 34b Irimunkálásokat tartalmazó 10 vezetőtoldatban a 4 befogadótest 11 befogadófuratával megegyező köralakú kerületi kontúrral rendelkezik. A 34a és 34b kimunkálások hátsó részén 34c és 34d vállak vannak kialakítva, amelyek a 31a és 31b reteszeknek a velük szemben elhelyezkedő 31c és 3 ld ütközővállainak tengelyvetületében helyezkednek el. A 34c és 34d vállak a 31c és 31d ütközővállakkal együttesen a 9 torkolatrész előre való eltolódását határoló ütközőkként szolgálnak.

A 9 torkolatrész elfordulási-, illetve kerület irányában mindegyik 34a és 34b kimunkálás alja a kerületi kontúr összességében 34e, illetve 34f jelű vezérgörbéjéhez közeledik.

Amint ez a 4. ábrából látható, a 34e és 34f vezérgö,békét síkfelületű 34g, 34h, 34i és 34j, 34k, 34! jelű sokszög-szakaszok alkotják, amelyekre a veliűf átellenesen elhelyezkedő 31a, 31b reteszek rugóerő hatására a 31e és 31f felfekvőfelületükkel támaszkodnak. A 9 torkolatrésznek az 1 házhoz képest történő elforgatása mindenkor csakis a rugóerő leküzdésével lehetséges, amint ezt a 13 befogad ócsato ma pont-vonallal berajzolt elfordulási véghelyzete mutatja.

Ha a 9 torkolat részt ezen forgáshelyzeteken át kifelé forgatjuk, akkor a 31a és 31b reteszeket a 34e és 34f vezérgörbék kinyomják a 34a és 34b kimunkálásokból, s így azok a 10 vezetőtoldat köralakú kerület, kontúrján fekszenek fel. Ezáltal lehetségessé válik a 9 torkolatiész előrehúzása. A 9 torkolatrásznek a 4 befogadótestbe való behelyezése csupán annak betolásából áll, amikoris a 9 torkolatrészen levő, s a belcvési irányban egymástól széttartó 35a és 35b beve:retőfe!ületek a 31a és 31b reteszt a köralakú kerületi kontúrra sugárirányban kinyomják, azért hogy azután azok benyomódjanak a 34a és 34b kimunkálásokba.

Biztonsági okokból a belövési folyamat elindítása csak akkor lehetséges, ha a 9 torkolatrész reteszelve van. A 9 torkolatrísz reteszeletlen elfordulási helyzetében az 5 vezetóperselynek indításra kész helyzetbe való eltolására szolgáló 12 rászorftásérzékelőt nem lehet megfelelő mértékben hátrafelé eltolni. Ehhez a 9 torkolatrész bütyökként kialakított 36a és 36b ütközőelemekkel rendelkezik, amelyek a 9 torkolatrész reteszelt helyzetében annak hátrafelé történő eltolásakor a 4 befogadótest homlokoldali 37a és 37b befogadónyflásaiba nyúlnak bele, amit a 2. ábrával való összevetésként a 3. ábrán mutatunk be. A 9 torkolatrész hátrafelé eltolt helyzetében az, a 36a és 36b ütkezőelemeknek a 37a és 37b befogadónyílásokba történő billenési szintje mértékében elfordítható az 1 házhoz viszonyítva, amit az 5. ábrán pont-vonallal érzékeltettünk. Ez az elfordulási út megegyezik a 31c és 31d ütközővállaknak a 34c ás 34d villákkal szembeni túlfedésével.

A 9 torkolatrész hátrafelé történő eltolását azon ütközőeszközök határolják be, amelyeket egyrészt

196 324 a 9 torkolatrészen a lényegileg gyűrűalakú homlokfelület 38a és 38b szakasza, másrészt a 4 befogadótesten levő, lényegileg gyűrűalakú homlokfelület 39a és 39b szakasza képez. A szögbelövő készüléknek egy 41 alapra való rányomása révén fgy lehetségessé válik a 12 rászorításérzékelőnek mind a 9 torkolatrészen való túlnyűlása az 1. ábrán bemutatott mértékig, mind pedig a 9 torkolatrésznek az elsütésre kész állásba való hátrahúzása mértékéig történő elmozdítása. A 12 rászorításérzékelő eközben magával viszi az 5 vezetőperselyt, a 27 feszítőrugó erejével szemben, úgy hogy az megfelelően megfeszüljön a beindítást (elsütési) folyamathoz.

A 9 torkolatrész eltávolításához azt először addig kell előrehúzni, amíg a 36a és 36 b ütközőelemek kikerülnek a 37a és 37b befogadónyílásokból. Csak ezután lehet a 9 torkolatrészt elfordítani a. 31a és 31b reteszek oldásához, majd ezt követően előrefelé elhúzni.

Ha a 9 torkolatrész kireteszelt fordulathelyzetében a belövőkészüléket a torkolati oldalával a 41 alaphoz nyomjuk, akkor a 36a és 36b ütközőelemek a 4 befogadótest 39a és 39b szakaszára futnak fel, amint ez a 6. ábrán leegyszerűsítve látható. A belövőkészülék nekiszontásakor a 12 rászontásérzékelőt pontosan szfnelésig, azaz a 9 torkolatrészhez képesti túlnyúlása mértékéig (lásd 1. ábrát) lehet az 1 ház felé hátratoni; a 12 rászorftásérzékelőnek a belövésre kész helyzetbe való teljes visszatolása a 9 torkolatrész akadályozott eltolhatósága miatt nem lehetséges.

A 7. ábra érzékelteti a 9 torkolatrész összeköttetését a csatlakozó alkatrészekkel, valamint ezen alkatrészek kialakításának részleteit.

‘ Szabadalmi igénypontok

Claims (9)

1. Lőportöltettel működő csapbelövő készülék, melynek oldalt kinyúló markolattal (3) ellátott háza (1), ebben a házban (1) elhelyezkedő, feszítőrugós (27) gyújtószerkezete, és a házon (1) a belövés irányában túlnyúló torkolatrésze (9) van, a körtől eltérő kerületi körvonallal, továbbá a torkolatrész (9) a házhoz (1) képest eltolható, éspedig határolóütközők ellenében egy elülső, valamint ütközőeszközök ellenében egy hátulsó helyzetbe, végül van egy, a torkolatrészhez (9) képest a feszítőrugót (27) megfeszítve tartó gyújtásra kész helyzetbe tolható rászorításérzékelője (12), melynek szabad homlokoldala a gyújtásra kész helyzetben a hátrahúzott helyzetében levő torkolat rész (9) szabad homlokoldalával egy szintben van, azzal jellemezve, hogy a torkolatrész (9) a házhoz (1) képest a saját hossztengelye körül elfordíthatóan van kialakítva, az ütközőeszközöket a ház (1) és a torkolatrész (9) egymás felé fordított homlokfelületén levő szakaszok (39a, 39b, 38a, 38b) képezik, ezen al-, katrészek (1, 9) egyike az említett szakaszok (39a,

39b, 38a, 38b) ütközősíkján tengelyirányban túlnyúló ütközőelemekkel (36a, 36b), míg a másik alkatrész (1,9) ezen ütközőelemek (36a, 36b) részére szolgáló befogadónyílásokkal (37a, 37b) van ellátva, továbbá hogy a rögzítőütközők a torkolatrészen (9) levő vállakből (34c, 34d) és a házon (1) levő ütközővállakból (31c, 31d) állnak, amikoris a torkolatrész (9) hátsó helyzetében a vállak (34c, 34d) legalább az ütközőelemeknek (36a, 36b) az ütközővállaktól (31c, 31d) az ütközés síkján tengelyirányban való túlnyúlásuk mértékéig vannak távol, miközben a vállak (34c, 34d) és az ütközővállak (31c, 31d) tengclyvetülctükben egymást átlapolják.

2. Az 1. igénypont szerinti belövőkészülék, azzal jellemezve, hogy a befogadónyflások (37a, 37b) a házon (1) és az ütközőelemek (36a, 36b) a torkolatrészen (9) vannak kialakítva.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti belövőkészülék, azzal jellemezve, hogy a befogadónyílások (37a, 37b) belvilágának fvniértéke az ütközőelemek (36a, 36b) külső körvonala ívmértékének kettőtől az ötszöröse.

4. Az 1.—3. igénypontok bármelyike szerinti belövőkészülék, azzal jellemezve, hogy a torkolatrészen (9) levő vállakat (34c, 34d) az ütközőszakaszokra (38a, 38b) a belövési iránnyal ellentétesen csatlakozó vezetőtoldatnak (10) a torkolat felé szabad homlokoldala alkotja.

5. A 4. igénypont szerinti belövőkészülék, azzal jellemezve, hogy a házon (1) levő ütközővállakat (31c, 31d) a torkolatrész (9) vezetőoldata (10) számára szolgáló befogadófuratba (11) sugárirányban benyúló retesznek (31a, 31b) a gyújtószerkezet felé szabadon levő homlokoldala alkotja.

6. Az 5. igénypont szerinti belövőkészülék, azzal jellemezve, hogy a reteszek (31a, 31b) rugóeszköz — célszerűen gyűrűrugó (33) — útján sugárirányban a torkolatrész (9) vezetőtoldatához (10) vannak nyomva.

7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti belövőkészülék, azzal jellemezve, hogy a torkolatrészen (9) torkolat felőli oldalon a vállakra (34c, 34d) a vezetőoldat (10) kerületéhez annak kerülete irányában sugárirányban közeledő vezérlőgörbék vannak a reteszek (31a, 31b) számára kialakítva.

8. Az 5—7. igénypontok bármelyike szerinti belövőkészülék, azzal jellemezve, hogy a vezetőtoldatnak (10) a torkolattal ellentétes vége el van látva a belövési iránnyal ellentétes irányban keskenyedő szakasszal, a reteszek (31a, 31b) sugárirányú kitolásához.

9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti belövőkészülék, azzal jellemezve, hogy a torkolatrész (9) el van látva a torkolati furatba (15) oldalról benyúló áttöréssel (16) amelyhez a rögzítődéinek (14) részére szolgáié' befogadócsatoma csatlakozik.