HU192343B - Driving device for nails and similar clamps - Google Patents

Description

A találmány tárgya behajtó készülék és hasonló rögzítő elemekhez, amelynek motor révén forgatott hajtórészé, a forgó mozgást egy lökörúd egyenesvonalú mozgásává átalakító szerkezettel kapcsolódó lehajtórésze, valamint a forgatónyomatékot a hajtórészről a lehajtórészre átvivő tengelykapcsolója van.

Szegek és hasonló rögzítő elemek bevetéséhez, behajtásához a lekülönfélébb módokon meghajtott behajtó készülékeket alkalmaztak. így meghajtó közegként használnak például túlnyomású levegőt, égésgázokat vagy elektromos áramot. A túlnyomású levegővel hajtott készülékeknek kicsi a teljesítménye és például építkezések helyein csak ritkán van túlnyomású levegőt szolgáltató hálózat. Az égéstermékekként keletkező gázoknak készülékek hajtására való felhasználása azzal a veszéllyel jár, hogy a gázok felrobbanhatnak. A villamos meghajtású készülékeknél ilyen hátrányos jelenségek nincsenek.

Egy ismert, villamosmotor révén hajtott behajtó készülékben a forgatott hajtórészben elhelyezett motor és ezzel összekapcsolható, a forgó mozgást ávivő lehajtórész van. A lehajtó rész felcsévélhető szalagrugó alakjában kialakított szerkezeten keresztül egy lökőrúddal van kapcsolatban. A lehajtó résznek egyik irányban való forgásakor a szalagrugó felcsévélődik és ezáltal a lökőrúd a behajtás irányában eltolódik. A lökőrudat külön szerkezetrész viszi vissza kiinduló helyzetébe.

A hajtó rész egy bolygókerekes hajtómű bolygókerekeként van kiképezve, amely bolygókerék egy belsőfogazású kerék fogaival kapcsolódik. Egy a bolygókerék közepén ágyazott csap a lehajtó részhez kapcsolódik.

A készülék üresjáratakor a belsőfogazású kerék szabadon forgatható, úgyhogy a bolygókerék saját tengelye körüli forgása a belsőfogazású kerék forgását váltja ki. A készüléknek egy felfogó munkadarabhoz nyomása révén a házban levő belsőfogazású kerék egy csapon és egy szorít órugón keresztül elfordulás ellen mereven van tartva, minek eredményeként a saját tengelye körül forgó bolygókerék a belső fogazáson legördül és következésképpen forog a hajtani kívánt, napkereket képező fogaskerék tengelye körül. így a bolygókerék a lehajtó részt forgásba hozza.

E behajtó készülék hibája, hogy mind a behajtó erőt, mind a behajtó löket hosszét a készülék odanyomásának erőssége és időtartama határozza meg. Ezek olyan tényezők, amelyeket a kezelő személy kívülről, kézzel tud befolyásolni. A lökőrudat kiinduló helyzetébe nem lehet a lehajtó rész révén visszavezetni, és ezért van szükség az említett külön szerkezetrészre.

A találmány feladata olyan motorikusán hajtható behajtó készülék létrehozására, amely egyszerű szerkezeti kialakítású, külső befolyásoló tényezőktől független, továbbá a lökőrúd teljes, azaz behajtó és viszszavezető löketét végrehajtja.

A találmány a kitűzött feladatot olyan behajtó készülék létrehozása révén oldja meg, amelynek a forgatónyomatékot a hajtó részről a lehajtó részre átvivő, a behajtó résszel es a lehajtó résszel összekapcsolható tengelykapcsolója, valamint a tengelykapcsolónak a hajtó résszel és a lehajtó résszel való, Időben korlátozott összekötését lérehozó kioldó szerkezete van.

A'lökőrúd meghatározott, teljes hajtó és visszaverő löketének végrehajtására a tengelykapcsoló a forgatónyomaték átviteléhez időben korlátozott összeköttetést hoz létre a motor révén hajtottTiajfö rész · és a lehajtó réáz között.

A tengelykapcsoló, valamint a hajtó rész és lehajtó rész közötti összeköttetés a behajtó löket kezdetétől a visszavezető löket végéig tart, és ezért egy időben korlátozott összekapcsolódásról van szó. A kioldó szerkezet a tengelykapcsoló üzemelő állapotba helyezésére szolgál. A forgó mozgásnak lökőrúd számára egyenes vonalú mozgássá való átalakításához a készülék hajtó rész és lehajtó rész közötti kapcsolódás tarthat egy körülfordulás egy része alatt, egy egész körülfordulás alatt, vágj' a hajtó rész több körülfordulása alatt. A kioldó szerkezet működtetése nyomán egy önműködően lefolyó munkaciklus indul be, amely munkaciklus a lökőrúd behajtó löketéből és · visszavezető löketéből áll.

Tengelykapcsolóként alkalmasak a kapcsolható szabadonfutó tengelykapcsolók. A tengelykapcsoló előnyösen rész-; egy- vagy többfordulatú. kapcsolóként lehet kialakítva. A részfordulatú tengelykapcsoló a hajtó rész körülfordulásának csak egy meghatározott része alatt hoz létre kapcsolódást a hajtó rész és a lehajtó rész között. Az egyfordulatú tengelykapcsoló ezt a kapcsolódást a hajtó résznek egy teljes körülfordulása idejére fenntartja. Egy többfordulatú tengelykapcsoló az említett kapcsolódást a hajtő rész több fordulatának ideje alatt fenntartja.

A tengelykapcsoló előnyösen körülforgó rugóként van kialakítva. Ennek tekercsrésze a hajtó rész és a lehajtó rész megfelelő agyrészénekt külső palástfelületét fogja körül. Az agyrészek célszerű módon hengeres külső feiületűek és átmérőik egyformák. A hengeres külső felület helyett kúpos felületek is alkalmazhatók. Az agyrészeknek egymás felé levő homlokfelületei nem érintkeznek egymással; ezek kis távolságra vannak egymástól annak érdekében, hogy a készülék üresfutása közben a hajtórész a lehajtó rész érintése, azaz kopás nélkül tudjon forogni. A körülfogó rugó feszültségmentes állapotában ennek belső átmérője valamivel kisebb, mint az egyrészek külső palástfelületének átmérője, összekapcsolás folyamán a körülfogó rugó tekercstömbje kismértékű előfeszültség alatt van és az agyrászekkülső palástfelületére fekszik. A hajtó résznek a körülfogó rugó tekercselési irányával ellentétes, azaz a munka-forgásirányban való forgatása esetén a körülforgó rugó a kötélsúrlódási szabályoknak megfelelően súrlódással; erősen ráfekszik az agy részek külső palástfelületére. A szétkapcsoláshoz a tekercstömböt meggátoljuk abban, hogy erősen ráfeküdjön az agyrészekre és ezáltal a hajtó rész és lehajtó rész kapcsolódását megszüntetjük. Ekkor is hat az agyrészekre súrlódó nyomaték, amit a körülfogó rugó előfeszítése hoz létre.

A létrejövő kopás minimális, mert a találmány egy további javaslata szerint a körülfogó rugó négyszög keresztmetszetű huzalból van kialakítva. Ennek eredményeként a körülfogó rugó minden menete felülettel fekszik a hajtó rész és kihajtó rész agyrészére. Az agyrészek közötti igen kis távolság megakadályozza a körülfogó rugó részeit abban, hogy az agyrészek közé bejussanak.

A találmány egy továbbit javaslata szerint a körülfogó rugó egyik vége a hajtó részen, másik vége pedig a kioldó szerkezeten van rögzítve. Míg a kioldó szerkezet a körülfogó rugó égyik végét mereven tartja, addig a másik vég a lehajtó résszel együtt, a körülfogó rugó tekercselési irányával ellentétes irányban

192.343 egy kis szögben el tud fordulni. Ez a kismértékű el* fordulás például a visszatérítő löket végén, a behajtási folyamatban résztvevő alkatrészek tömegtehetetlensége révén jön létre és a tekercstömb átmérőjének megnagyobbodását okozza, úgy hogy az agyrészeknek körülfogó rugóhoz viszonyított súrlódásmentes elfordíthatóságát érjük el.

A találmánynál a körülfogó rugónak kioldó szerkezethez tartozó vége egy kapcsológyűrűvel van öszszekötve, amely kapcsológyűrűn a kioldó szerkezet egy kapcsolóujjához fekvő támadási felület van. A körülfogó rugónak említett vége sugárirányban el van hajlítva és az együttforgási kapcsolat létrehozásához a kapcsológyűrű egy mélyedésébe nyúlik. Ha egyfordulatú tengelykapcsolónk van, akkor a kapcsológyűrű kerületén csak egy kioldó szerkezethez tartozó egy támadási fogó felület van. A kapcsológyűrű egy körülfordulása után a fogó felület a kapcsolóujjhoz fut azért, hogy a kapcsológyűrűt megállítsa és ezáltal kiváltsa a hajtó rész és lehajtó rész szétkapcsolását,

A lehajtó résznek egy rögzítő retesszel kapcsolódásba hozható ütköző felületei vannak. Az ilyen ütköző felületek száma azonos a kapcsológyűrűn levő fogó felületek számával. Például egy ütköző felülettel azt érjük el, hogy a lehajtó rész egy körülfordulása és ennek következtében a lökőrúd egy behajtó és visszatérő lökete után a lehajtó rész pontosan egy meghatározott elfordulási helyzetben kerül nyugalomba. Az ütköző felületek és a fogó felületek a lehajtó rész és a kapcsológyűrű külső felületén levő váltakként is kiaükíthatók. Arra is van lehetőig, hogy az ütköző felületeket és a fogó felületeket kinyúló csapok vagy hasonló révén hozzuk létre.

Egy további javaslat szerint a kapcsolóujj a rögzítő retesszel van kapcsolatban. Egy ilyen egyrészes egység konstrukciós és működési szempontokból előnyös. Annak érdekében, hogy a tengelykapcsoló szerkezet kikapcsolt állapotban teljesen kopásmentes legyen és ezáltal kiküszöbölhessük az energiaveszteségeket, a tekercstömb és az agyrészek között egy kisjátékot, rést hozunk létre és tartunk. Ezt egy további javaslat szerint azáltal érjük el, hogy a lehajtó részen a rögzítő retesz részére egy reteszvállat alakítunk ki. A visszatérítő löket végén a rögzítő retesz e reteszvállhoz fekszik a lehajtó 'részek abban az elfordulási helyzetében, amely helyzetben a körülfogó rugó a tekercseléssel ellentétes irányban feszítve van és ezért tekercstömjének átmérőié meg van nagyobbodva. Ekkor a hajtó rész szabadon forgatható. Ebben a helyzetben, azaz a lehajtó résznek a rögzítő retesz révén meghatározott elíordulási helyzetében a forgó mozgást a lökőrúd egyenes vonalú mozgásával átalakító szerkezetrész, például hajtókar a lökőrudat leghátsó helyzetében tartja.

A kioldó szerkezet működtetése sokféle módon, például tisztán mechanikusan is végezhető. A kioldó szerkezet egyszerűen, megbízhatóan és kényelmesen működtethető rugó vagy elektromágnes révén. Míg a rugó például a kioldó szerkezetnek a fogó felületek hatásterében való benyomására, addig az elektromágnes az impulzusszerű kioldásra és ezáltal a behelyezés! folyamat leállítására használható.

A találmány szerinti, szegekhez és hasonló rögzítő elemekhez használható behajtó készüléket részleteiben egy a rajzokon vázolt példaképpen! kiviteli alakjával kapcsolatban ismertetjük.

Az 1. ábra a behajtó készülék egy példaképpen! kiviteli alakjának hosszemetszete, részben nézete.

A 2. ábra az 1. ábrán látható behajtó készülék egy részének a homloklap levétele után, balról tárható nézete, amely a készüléket a behajtó löket kezdetének megfelelő helyzetben mutatja,

A 3a. ábra az 1. ábrán feltüntetett IU-ΠΙ vonal menti nyitott méretű és egyszerűsített metszet, amely a behajtó készüléket működtetésre kész állapotban mutatja. t

A 3b. ábra az 1, ábrán feltűntetett III-III vonal menti nyitott méretű és egyszerűsített metszet, amely a behajtó készüléket a behajtó löket kioldása után szemlélteti.

A 4a. ábra az 1. ábrán feltüntetett IV-IV vonal menti nagyított méretű és egyszerűsített metszet, amely a behajtó készüléket működtetésre kész állapotban mutatja.

A 4b. ábra az 1, ábrán feltüntetett IV-IV vonal menti nagyított méretű és egyszerűsített metszet, amely a behajtó készüléket a behajtó löket kioldása után szemlélteti.

A behajtó készüléknek 1 háza van, amelyhez 2 magazincsatoma van erősítve. A 2 magazincsatomában vannak a behajtani kívánt 3 kapcsok elhelyezve. Az 1 házban 4 villamosmotor van ágyazva, amelynek S ventilátorkeréken és 6 forgórésztengelyen túl, a forgórésztengely végén kialakított kis 7 fogaskereke van. A 7 fogaskerék 9 hajtó rész 8 fogaskerekével kapcsolódik. A 9 hajtő résznek 11 agyrésze van és 12,13 csapágyak révén 14 tengelyen forgathatóan van ágyazva. A 14 tengely 15 motorházban van rögzítve. A 14 tengelyen további 16 csapágyon keresítüH? lehajtó rész Is van forgathatóan elhelyezve. A 17 lehajtó rész további ágyazására az 1 házban tartott külső 18 csapágy szolgál. A 17 lehajtó résznek 19 agyrésze van, amelynek ugyanolyan hengeres palástfelülete van, mint a 11 agyrésznek.

A 12, 13, 16 csapágyak közötti távolságok tartására 20, 21, 22 perselyek, valamint 23, 24 biztosítógyűrűk szolgálnak. A 14 tengelyen az egész ágyazó egységet 25 csavar tartja.

A 9 hajtó rész és a 17 lehajtó rész egy tengelykapcsoló réven együttforgóan köthető össze egymással; amely tengelykapcsoló lényegében csavarrugó alakú 26 körülfogó rugó. A 26 kör ülfogó rugó egyik, 28 vége a 17 lehajtó rész tengelyirányú 29 ttiratába nyúlik, a másik, 31 vége egy a 17 lehajtó részen egytengelyűén és elfordíthatóan elhelyezett 32 kapcsológyűrűvel van együttforgó kapcsolódásban.

A 17 lehajtó résznek 33 forgattyúcsapja van, amelyre 34 hajtókar van csuklósán elfordíthatóan erősítve. A 34 hajtókamak 33 forgattyúcsappal ellentétes végén 35 vivőcsap nyúlik keresztül,amely 36 lökőrúdba van erősítve. A 35 vivőcsapnak 34 hajtókaron túlnyúló 37 végrésze zz 1 ház 38 homloklapjában kiképzett 39 horonyban csúsztatható, egyenes vonal mentén vezethető.

A 17 lehajtó rész forgatásakor ezzel együtt fut a 33 forgattyúcsap is, amint a 2. ábrán látható nyű mutatja, és eközben magával viszi a 34 hajtókart. Ez a 33 forgattyúcsap forgó mozgását a 36 lökőrúd behajtó és visszavezető Iöketeihez egyenesvonalú mozgássá alakítja át.

A 17 lehajtó rész a 3a. ábrán látható módon a külső kerületén egy a 26 körülfogó rugó tekercselése irányában szabadon levő 41 ütköző felülettel van kiképezve. Ezenkívül a 41 ütköző felület terében egy sugárirányú furat révén képzett 42 reteszváll van. A 41 ütköző felülethez körben futó 43 kulisszapálya.

192.343 csatlakozik, amelynek alja a 41 ütköző felületsugárirányú kinyúlását a 17 lehajtó iész kerülete mentén folyamatosan kiegyenlíti.

Mint a 4a. ábrából kitűnik, a 32 kapcsológyűrűnek a 26 körülfogó rugó tekercselése irányában szabadon 44 fogó felülete van, amelyhez 45 kulisszapálya csatlakozik. A 32 kapcsológyűrűben levő résszerű 46 mélyedés lehetőséget ad arra, hogy a 26 körülfogó rugó sugárirányban elhajlított 31 vége ebben együttforgást biztosító módon benyúljon.

Amint az 1., 3a. és 4a. ábrákból kitűnik, a 17 lehajtó rész 41 ütköző felülete és a 42 reteszváll az üzemelésre kész állapotban — mint főképpen a 3a ábra mutatja - egy rúd alakú 47 rögzítő reteszhez fekszik. A 47 rögzítő, retesz egy a ház felőli oldalon rögzített 48 ágyazó perselyben (1. ábra) eltolhatóan van elhelyezve és 49 meghosszabbító részen keresztül rugó révén benyomott helyzetben van tartva. A 32 kapcsológyűrű 44 fogó felülete is egy keresztrúdként kialakított 52 kapcsolóujjhoz fekszik, amely kapcsolóujj 47 rögzítő retesszel egy szerkezetegységet képez. Az 52 kapcsolóujj és az ebből működtetési irányban kinyúló 53 kar 54 kioldó szerkezetet képez.

Az 52 kapcsolóujj és 47 rögzítő retesz rúdalakú 47 rögzítő retesz tengelye körüli elfordulásának megakadályozására az 53 kar a ház felőli oldalon levő 55 vezetőnyílásba nyúlik. Az elfordulásnak ez a kizárása szükséges, mert üzemelésre kész állapotban a 26 körülfogó rugó a tekercselés irányával ellentétesen mintegy negyed fordulattal feszítve van, és ennek következtében a 32 kapcsológyűrű a 44 fogó felületen keresztül ezzel a feszítő erővel hat az oldalra kinyúló kapcsolóujjra. A 26 körülfogó rugónak ebben a feszített helyzetében a 27 tekercstömb belső felülete 56 gyűrű házagot képezve egy sugárirányú távolságra van a 11, 19 agyrészek külső felületétől.

Az 52 kapcsolóujj és a 47 rögzítő retesz kioldása egy a ház felőli oldalon rögzített 57 kosárban elhelyezett 58 elektromágnes segítségével végezhető. Az 58 elektromágnes bekapcsolásakor egy a 49 meghosszabbító részhez tartozó 59 horgonyt húz be az elektromágnes, az 51 rugó ereje ellenében.

Amint a 3b. és 4b. ábrák mutatják, az 52 kapcsolóujj és a 47 rögzítő retesz kioldása révén szabaddá válnak a 44 fogó és 41 ütköző felületek, minek eredményeként a megfeszített 26 körülfogó rugó átmérője kisebbé válik és ezzel egyidejűleg a feszültsége, feszítettsége csökken, a 27 tekercstömb belső felülete a 11 és 19 agyrészek külső felületére fekszik. A 26 körülfogó rugó feszültségének csökkenésekor a 32 kapcsológyűrű a 17 lehajtó részhez' viszonyítva például negyed fordulattal elfordul, ami a 4a. ábrának 4b. ábrával való összehasonlításából egyértelműen kitűnik.

Mivel a 27 tekercstömb belső felülete előfeszftés hatására hozzáfekszik a 4 villamosmotor révén forgatott 11 agyrész külső felületéhez ez a 26 körülfogó rugót a tekercselési irányával ellentétes irányban súrlódó erő révén magával viszi: A forgató nyomaték a 26 körülfogó rugóról átjuk a 19 agyrészre és ezáltal a 47 lehajtó részre is. A lehajtó rész a 34 hajtókaron keresztül hajtja a 36 lökőrudat.

Az 52 kapcsolóujj és a 47 rögzítő retesz kikapcsolása impulzusszerűen történik, azaz közvetlenül az 58 elektromágnes révén szolgáltatott kioldó impulzus létrejötte után az 58 elektromágnes kikapcsolódik, ami után az 51 rugó az 52 kapcsoíóujjat és a 47 rögzítő reteszt ismét a 43 és 45 kulisszapályákhoz állítja.

A forgó 11, 19 agyrészeken mereven ülő 26 körülfogó rugó forpgva magával viszi a 32 kapcsológyűrűt is. A 32 kapcsológyűrűnek körülbelül háromnegyed, körülfordulása után ennek *14 fogó felülete az 52 kapcsolóujjhoz jut, minek eredményeként a 26 körülfogó rugó forgó mozgása megszilnik. A 17 lehajtó rész a saját és a vele kapcsolódó szerkezetrészek tömegtehetetlenségének hatására forgásirányban tovább forog mindaddig, amíg mintegy további negyedfordulat után a 44 fogó felületnek ulána siető 41 ütköző felülete a 47 rögzítő reteszhez nem jut és ezáltal a 17 lehajtó rész forgó mozgását leállítja. A 17 lehajtó résznek 32 kapcsológyűrűhöz viszonyított továbbforgása révén a végein e két alkatrészhez rögzített 26 körülfogó rugó 27 tekercstömbié nek átmérője ismét az 1.; 3 a., 4a. ábrákon látható helyzetbe bővül, aminek eredményeként a 27 tekercstömb és a 11,19 agyrészek között létrejön egy 57 gyűrűs házag. Ennek következtében a 9 hajtó rész és a 17 lehajtó rész közötti forgási összeköttetés megszűnik.

Annak megakadályozására, hogy a 26 körülfogó rugónak most már ismét meglevő feszítőereje a 17 lehajtó rész visszaforgását okozza, az 51 rugó a 47 rögzítő reteszt· közvetlenül a 41 ütköző felületnek 42 reteszváll elé futása után oldja. A készülék így üzemelésre· kész állapotba jut, amely állapotban a 36 lökőrúd leghátsó,· kiinduló helyzetében van. Ekkor egy a következő behajtási művelethez szükséges 3 kapocs a 2 magazíncsatomából a 36 lökőrúd elé juttatható.

Az előzőekben ismertetett módon további behajtási folyamatok is kioldhatók egy 61 kapcsoló működtetése révén. A 61 kapcsoló egy a rajzon csak körvonalaival jelzett villamos 62 impulzuskapcsolóra hat, amely a 63 vezetékeken keresztül egy energiafonásból betáplált áramot 64 vezetékeken át impulzus formájában az 58elektromágne$hezvezeti, ennek bekapcsolására.

Claims (10)

1. Behajtó készülék szegekhez és hasonló rögzítő elemekhez, amelynek motor révén forgatott hajtó része·, a forgó mozgást lökőrúd egyenes vonalú mozgásával átalakító szerkezettel kapcsolódó lehajtó része, valamint a forgatónyomatékot a hajtó részről a lehajtó részre átvivő tengelykapcsolója van, a z z a 1 jellemezve, hogy a forgatónyomatékot a hajtó részről (9) a lehajtó részre (17) átvivő tengelykapcsoló (26) a hajtó résszel (9) és a lehajtó résszel (17) összekapcsolhatóan van kialakítva, és hogy a tengelykapcsoló (26), valamint a hajtó rész (9) és a lehajtó rész (17) között időben korlátozott összeköttetést létrehozó kioldó szerkezete (54) van.

2. Az 1. igénypontban meghatározott behajtó készülék, azzal jellemezve, hogy a tengelykapcsoló (26) rész-, egy- vagy többfordulatú tengelykapcsolóként van kialakítva.

3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott behajtó készülék, azzal jellemezve, hogy a tengelykapcsoló körülfogó rugóként (26) van kialakítva. _______

4. A 3. vagy 4. igénypontban meghatározott behajtó készülék, azzal jellemezve, hogy a körülfogó rugó (26) négyszög keresztmetszetű huzalból van kialakítva.

5. A 3. vagy 4. igénypontban meghatározott behajtó készülék, azzal jellemezve, hogy a

192.343 körülfogó rugó egyik vége (28) a lehajtó részen (17) és a másik vége (31) a kioldó szerkezeten (54) van rögzítve.

6. Az 5. igénypontban meghatározott behajtó ké- 5 szülék, a z z a Γ j elTe m e z v e , hogy a körülfogó rugó (26) kioldó szerkezethez (54) tartozó vége (31) kapcsológyűrűvel (32) van összekötve, amely kapcsológyűrűnek a kioldó szerkezet kapcsolóujjához (52) fogó felülete (44) van.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyikében meghatározott behajtó készülék, azzal jellemezve, hogy a lehajtó résznek (17) rögzítő reteszt (47) fogó ütköző felülete (41) van.

8. A 6. vagy 7. Igénypontiján meghatározott behajtó készülék, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóujj (32) össze van erősítve a rögzítő retesszel (47).

9. A 7. vagy 8. igénypontban meghatározott behajtó készülék, azzal jellemezve, hogy a lehajtó résznek (17) a rögzítő reteszhez (47) reteszválla (42) van.

10. Az 1—9. igénypontok bármelyikében megha10 tározott behajtó készülék, azzal jellemezve, hogy a kioldó szerkezetet (54) működtető rugója (51), illetve elektromágnese (58) van.