HU192237B - Staying structure for trenches - Google Patents

Description

A találmány árkokhoz olyan kitámasztószerkezetre vonatkozik, amely páronként egymással szemben elhelyezett és feszítőtámokkal megfelelő távolságban tartott tárnokból, valamint az ezekben alakzáróan vezetett és tartott biztosítólapokból áll. A tárnoknak az árok hosszanti tengelyéhez képest keresztben álló gerincén egymás mellett lévő vezetőidomai vannak a párhuzamos síkokban egymás mellé illeszthető biztosítólapok részére. Ezen kívül az egyes tárnok mindegyik szárán lévő vezetőidomok a tám szárára merőleges egyforma szárrészekből, valamint ezekhez képest merőleges, a szárrészek szabad végéhez rögzített olyan peremrészekből állnak, amelyeknek a szélessége valamivel kisebb, mint a biztosítólapok vezetőfejeinek szabad szélessége. Két szomszédos szárrész között a szabad távolság valamivel nagyobb mint a biztosítólapok vezetőfejének a teljes szélessége. A biztosítólapok magassága fölé részben vagy egészen túlnyúló vezetőfejek függőleges homlokoldala keresztmetszetében kifelé nyitott réseit üreges szekrény idomként (C-idomként) van kiképezve. A vezetőfejben lévő rész helyzete megfelel valamennyi vezetőidom szárrésze helyzetének.

Ilyen jellegű kitámasztószerkezet a DE-OS 2 949 312 számú nyugatnémet közrebocsátási iratból ismert. Ennek segítségével lehetséges, hogy az - előzőekben említett szerkezeti kialakítású, egymás után elhelyezett biztosítólapokat egy támmal összekössük és fokozatosan eltolva az árokba beépítsük. Az ismert kitámasztószerkezetek a támasztás távolságát lényegében rögzítetten előre megszabják és meghatározzák.

Az ároképítésnél a nagyalakú biztosítólapok alkalmazása esetén előfordul az, hogy a beállítandó tárnok az árokba torkolló keresztvezetékekkel, például a házak csatlakozó vezetékeivel úgy esnek egybe, hogy a nagyalakú lapokkal kialakított biztosítási rendet megzavaiják és ilyen esetben kisebb biztosítóanyagok, például szádpallók beépítése válik szükségessé. Ezért az lenne kívánatos, hogy olyan egyszerű eszközök álljanak rendelkezésre, amelyekkel a biztosítás hossza bizonyos mértékben megváltoztatható.

Ez többfokozatú biztosítás esetében még inkább fontos. Ezen kívül előfordulhat az, hogy a biztosítás olyan helyen kerül alkalmazásra, ahol például a kétsoros biztosítás alsó soránál szivárgási jelenség lép fel, ami további biztosítólap sort tesz szükségessé, adott esetben az árok egy rövid szakaszánál. Ez azonban rendszerint nem oldható meg különleges biztositóanyag további alkalmazása nélkül.

A találmány feladata az, hogy mindkét problémát olyan egyszerű, a biztosításhoz használt anyagkészletet típus tekintetében nem bővítő kiviteli alakkal oldja meg, amelyet úgy a szokásos, ismert biztosítás esetében, mint két tám közötti távolság és/vagy a biztosítás mélység tekintetében is a változtatásokhoz alkalmazni lehet.

Ennek a feladatnak a találmány szerinti megoldása az, hogy a peremrészek mindkét oldalon a vezetőidom szárán túlnyúlnak és a vezetőfej, illetve a biztosítólap között vezetőnyak van kiképezve.

Ezáltal lehetséges az, hogy a biztosítólapok vezetőnyakát vagy az egyes tárnok vezetőidomának két szára közé, vagy ennek peremrészeire vezessük rá és itt rögzítsük meg. Az utóbb említett megoldás nagyobb támasztást távolságot eredményez a tám és a biztosítólap alakzáró kapcsolatának megtartása mellett.

A következőkben a találmányt közelebbről ismertetjük néhány, a rajzokon vázlatosan és nem méretarányosan ábrázolt kiviteli példa segítségével. A rajzok a következők:

1. ábra a találmány szerinti biztosítótám vízszintes keresztmetszete a beillesztett, részben ábrázolt biztosítólapokkal két biztosítósor részére,

2. ábra az első ábrán látható tám vízszintes keresztmetszete, azonban három biztosítósor részére szolgáló biztosító lapokkal,

3. ábra módosított támszerkezet vízszintes keresztmetszete, a tám két különböző csatlakoztatási lehetőségével egy biztosítólappal,

4. ábra egy további támszerkezet vízszintes keresztmetszete, és

5. ábra a 4. ábrához hasonló vízszintes keresztmetszet, görgőkkel vezetett biztosítólapokkal.

Az 1. ábra többsoros kitámasztószerkezet részére szolgáló 1 tám vízszintes keresztmetszetét mutatja be. Az ilyen kitámasztószerkezet tárnokból áll, a tárnokban, illetve a tárnokon homlokoldalukkal vezetett és tartott 2 biztosítólapokkal és olyan 3 feszítőtámokkal, amelyek az egymással szemben lévő í tárnok között ezekre vannak illesztve vagy ezekbe vannak bevezetve és amelyek ezeket az árok szélességének megfelelő távolságban tartják. A többsoros kitámasztószerkezetek esetében a biztosítólapok különböző síkokban vannak úgy, hogy ezek egymás folytatását képezhetik. Ez ily módon kényszerszerüen lépcsőzetes árok keresztmetszetet eredményez. Ilyen jellegű árokkitámasztó szerkezet a DE-PS 2 302 053 számú nyugatnémet szabadalmi leírásból ismert.

Az 1 tám a 4 gerincből áll, ami beépített állapotban az árok hosszanti irányához képest keresztirányú. A gerincekre merőlegesen, azaz az árok hosszirányában a 2 biztosítólapok részére áz 5 vezetőidomok vannak kiképezve. Ezek az 5 vezetőidomok olyan T idomokból állnak, amelyeknek a 6 szárai a tám 4 gerincére merőlegesek, a szabad végük pedig a szárakra merőleges 7 peremrészt tartja.

Két szomszédos 5 vezetőidom olyan réseit üreges szekrényidomot képez, aminek a bemutatott esetben szimmetrikus C-alakú keresztmetszete vám. A 7 peremrészek a 6 szárakon aszimmetrikusan eltolva is elhelyezhetők.

A támasz keresztmetszetének az árok belseje felé néző végén olyan réseit 8 szekrényidom van, amely a 3 feszítőtám 17 fejének a befogadására szolgál. Ez a 8 szekrényidom U-idomokból is kialakítható.

A 2 biztosítólapoknak a függőleges végein az 1 tárnok 5 vezetőidomaiba kapcsolódó, egészen vagy részben a homlokoldal magasságát meghaladó 9 vezetőnyaka van, lényegében T-alakú idommal. Az egyes 9 vezetőnyakak peremrészei a 10 vezetőfejet képezik és keresztmetszetben kifelé nyitott, réseit és üreges olyan szekrényidomot (C-idomot) alkotnak, amely önmagában nem feltétlenül szimmetrikus és magához a 2 biztosítólaphoz tartozik.

Az 5 vezetőidomok két szomszédos 6 szára között az SB szabad távolság valamivel nagyobb,

192 237 mint a 2 biztosítólapok egyes 10 vezetőfejeinek VB teljes szélessége. Ezen kívül az 1 tám 4 gerince és az vezetőidom 7 peremrészei között az ST szabad távolság is nagyobb, mint az egyes 10 vezetőfejek VT teljes mélysége. Az 5 vezetőidom 7 peremrészének továbbá az FB szélessége valamivel kisebb, mint az egyes 10 vezetőfejek VLB szabad szélessége. A 6 szárak úgy vannak elrendezve, hogy ezek a hozzájuk tartozó 10 vezetöfejek 11 réseinek helyzetével megegyeznek.

Ilyen feltételek esetén lehet a 10 vezetőfejet a technika mai állásának megfelelően a vezetőidomokkal képzett réseit üreges szekrényidomba bevezetni és ott alakzáróan, azaz húzás és nyomás tekintetében rögzíteni.

Amint a 2. ábra feltünteti, egyforma 1 tárnok és egyforma 2 biztosítólapok felhasználása esetén háromsoros biztosítás is létesíthető. Ebben az esetben a réseit üreges szekrényidomként kiképzett 10 vezetőfejek a keresztmetszetben T-alakú 5 vezetőidomokra vannak feltolva és ez ezeket ekkor alakzáróan, azaz húzás és nyomás tekintetében rögzítve tartja. Ez a kapcsolat is önmagában ismert. Minden esetre egyidejűleg az árok hosszanti irányában a kitámasztási távolság körülbelül a 10 vezetőfej kétszeres mélységének megfelelően megnövekszik.

Az ilyen módon kialakított háromszoros biztosítás egyáltalán nem igényel több helyet az árok tengelyére merőlegesen, mint a kétsoros biztosítás. A biztosító elemeken semmiféle szerkezeti változtatás nem szükséges.

A 3. és 4. ábra az 1. és 2. ábrához hasonló támelrendezést mutat be olyképpen, hogy a 3. ábrán az 1 támmal a 2 biztosítólemez alakzáró rögzítésének az alternatív lehetősége van ábrázolva. Az egyszerű 4 gerinc helyett ennél a kiviteli példánál olyan Γ3 U-alakú idomként kiképzett gerincmegoldás szerepel, amelynek a két 14 szárának a külső oldalán vannak az 5 vezetőidomok.

A 13 U-alakú idom 14 szárai között a 3 feszítőtám 17 feje részére szolgáló olyan 15 vezetőidom van, ami kívánság szerint a 14 szárak között többé vagy kevésbé mélyen helyezkednek el.

Amint az 5. ábra bemutatja, mindegyik 10 vezetőfejnek legalább az árok belseje felé eső 20 peremén 12 görgők vannak, melyek a 10 vezetőfej idomából kifelé nyúlnak és a megfelelő 5 vezetőidom szárrészére támaszkodnak. Ezáltal lehet önmagában ismert módon a biztosítóelemek közötti súrlódást csökkenteni.

Az 5. ábra ezen kívül a 3 feszitőtám 17 feje részére módosított 16 vezetőidomot mutat be. A 16 vezetőidom egymástól bizonyos távolságra szemben lévő U-idomokból áll, amelyeknek a belső 18 peremére támaszkodik a 3 feszítőtám.

Azért, hogy a 3 feszítőtám a megkívánt magasságban maradjon, a 3 feszítőtámmal párhuzamosan olyan 19 tartócsapok vannak, amelyeket a 16 vezetőidom megfelelő lyukain lehet keresztüldugni. Ilyen jellegű 19 tartócsapokat lehet hasonló módon a 3. és a 4. ábrán látható réseit üreges 15 vezető⁵ idom esetében is alkalmazni.

Claims (5)

1. Szabadalmi igénypontok ⁰ 1. Kitámasztószerkezet árkokhoz, amely páronként egymással szemben elhelyezett és feszítő tárnokkal megfelelő távolságban tartott tárnokból, valamint az ezekben alakzáróan vezetett és tartott biztositólapokból áll olyképpen, hogy a tárnoknak az árok hosszanti tengelyéhez képest keresztben álló gerincén egymás mellett lévő vezetőidomai vannak a párhuzamos síkokban egymás mellé illeszthető biztosítólapok részére, továbbá az egyes tárnok mindegyik szárán lévő vezetőidomok a tám ⁰ szárára merőleges egyforma szárrészekből, valamint az ezekhez képest merőleges, a szárrészek szabad végéhez rögzített olyan peremrészekből állnak, amelyeknek a szélessége valamivel kisebb, mint a biztosítólapok vezetőfejeinek szabad szélessége, to^!5 vábbá biztosítólapok magassága fölé részben vagy egészben túlnyúló vezetőfejek függőleges homlokoldala keresztmetszetben kifelé nyitott réseit üreges szekrényidomként (C-idomként) van kiképezve úgy, hogy a vezetőfejben lévő rés helyzete megfelel •θ valamennyi vezetőidom szárrésze helyzetének, azzal jellemezve, hogy a peremrészek (7) mindkét oldalon a vezetőidom (5) szárán (6) túlnyúlnak és a vezetőfej (10), és a biztosítólap között vezetőnyak (9) van kiképezve.

   15
2. 2 Az 1. igénypont szerinti kitámasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy mindegyik biztosítólap (2) vezetőfejének (10) legalább az árok közepe felé eső peremén (20) forgatható görgők (12) vannak, melyek a vezetőfej (10) C-idomának a hozzájuk tarto10 zó peremén (20) túlnyúlnak.
3. 3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti kitámasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy mindegyik tám (1) gerince az árok belseje felé nyitott olyan U-alakú idom (13), amelynek a száraira (14) illeszkednek a t5 vezetőidomok (5).
4. 4. A 3. igénypont szerinti kitámasztószerkezet, azzaljellemezve, hogy a tám (1) U-alakú idomainak (13) szárai (14) között a feszítőtám (3) feje (17) részére szolgáló vezetésként C-alakú vezetőidom

   50 (15) vagy egymással szemben lévő U-alakú vezetőidomok (16) vannak.
5. 5. A 4. igénypont szerinti kitámasztószerkezet, azzal jellemezve, hogy a feszítőtámok (3) fejei (17) részére szolgáló vezetésben (15, 16) az árok hosz55 szán ti irányához képest keresztben lyukak vannak tartócsapok (19) részére.