HU191423B - Method for continuous controlling pugging energy of masses used for making carboniferous aglomerates - Google Patents

Description

Λ találmány tárgya eljárás széntartahnú tömörítvények gyártására használt masszák gyúrást energiájának folyamatos szabályozására.

A széntartalmú tömörítvények valamely széntartalmú massza formázott darabjainak kiégetésével készülnek, amely széntartalmú massza szerves kötőanyag és meghatározott szemcse eloszlású, széntartahnú termék összegyúrásával jön létre. A tömörítvények rendeltetése szerint a kötőanyag (kőszénszurok, kőolajszurok, folyékony vagy szilárd szurok) illetve a széntartalmú szemcsék (kőszénkoksz, kőolajkoksz, antracit stb.) jellege lényegesen változhat, de minden esetben sor kerül egy hosszabb keverési-összegyúrási folyamatra a kötőanyag és a széntartalmú szemcsék között (mely utóbbiak szemcseeloszlását gondosan ellenőrzik), mégpedig olyan hőmérsékleten, hogy a kötőanyag kellőképpen folyékony állapotú legyen (például 60-180 C-on) és olyan időtartammal, amely biztosítja a széntartalmú szemcsék minél tökéletesebb kötőanyaggal való átitatódását. Például az elektródák kiégetés utáni minősége (adott esetben a sűrűség, a fajlagos villamos ellenállás és az összenyomási szilárdság mérése alapján értékelve) szorosan összefügg a gyúrás hatékonyságával.

A széntartalmú tömörítvények gyártására szolgáló modern üzemekben — különösen az alumíniumgyártásban, a timföld kriolitban való. Hall—Héroult eljárás szerinti elcktrolíziséliez használt anódok gyártásánál — a kötőanyag — széntartahnú szemcsekeverék összegyúrását folyamatos gyúróláncban végzik, amely egy, vagy néha két sorba kapcsolt gyúrógépet tartalmaz.

A jelenleg használt gyúrógépek egy tipikus példakénti kiviteli alakját tünteti fel vázlatos hosszmetszetben a csatolt rajz 1. ábrája, amely kiviteli alak esetében a találmány szerinti megoldás különösen jól alkalmazható.

A rajz 2. és 3. ábrája a találmány szerinti eljárás menetét mutatja be adiagramok segítségével, amelyekre a későbbiekben még visszatérünk.

Az 1. ábrán látható, elterjedten használt gyúrógépnek csőszerű, belső felületén Fix 2 fogakkal ellátott 1 alapteste van, ahol a 2 fogak a csőszerű I alaptest 3 tengelyvonalához képest ferdén helyezkednek el, és amely alaptest belsejében egy forgó mozgással szinkronizált alternáló mozgással egy 4 tengely mozog, amely maga is el van látva 5 fogakkal, amelyek együttműködnek a csőszerű 1 alaptest 2 fogaival, hogy biztosítsák a széntartalmú massza átgyúrását és továbbítását. A fix 2 fogak, csavarvonal mentén vannak elrendezve, és a 4 tengely alternáló mozgásának amplitúdója a fix 2 fogak beépítési távolságához (menetemelkedéséhez) van igazítva. A gyúrógép(ek) kimeneténél motoros 7 zárószerelvényekkel, például tolózárakkal lezárható 6 kiömlőnyílás van kialakítva. Ezen 7 zárószerelvények nyitását és zárását a pillanatnyi teljesítmény szélső küszöbértékeinek függvényében lehet szabályozni, hogy biztosítsák a massza megfelelő átgyúrását és elkerüljék a berendezés „tultöltődését”, vagyis annak elakadását túlzott mértékű adaggal való feltöltés miatt.

A fentiekben ismertetett típusú gyúrógép ismerhető meg például az 515 061 és 606498 sz. svájci, és a 2 038 173 sz. francia szabadalmi leírásból.

A kimeneti zárószerelvények nyitásának mértékét meghatározó szabályozást lehet kézzel végezni, de többnyire olyan szabályozást alkalmaznak, amely a motor által egy rövidebb időszakasz alatt felvett átlagos teljesítmény értékén alapul (P1D típusú analóg szabályozás). 2 ila megfigyeljük íiz áramerősség-görbe menetét az Idő függvényében (aliol az áramerősség ez esetben egyenesen arányos a teljesítménnyel, lévén, hogy a gyúrógép egyenáramról működik), azt állapíthatjuk meg, hogy a görbének pszeudoszinuszos alakja van, amelynek amplitúdója különböző paraméterek függvényében változik (a zárószerelvények helyzete, a gyúrógép feltöitésének mértéke, a massza jellemzői, stb. . . .).

Ennek a pszeudoszinuszos görbének egy periódusa egyenlő a gyúrógép-tengely alternáló mozgásának periódusával, amely körülbelül egy másodperc nagyságrendű vagy valamivel nagyobb.

E kettős mechanikai mozgásra való tekintettel az an ílóg P1D szabályozás alkalmazása esetén egy RC időállandó-szűrő beépítését látták szükségesnek, hogy nivellálják a gyúrógép ciklusainak (a főtengely előrelöketének és visszafutásának) megfelelő rövid periódusú rezgéseket.

A zárószerelvények helyzetét tehát egy átlagos áramerősség-érték szabályozza, amely az RC-tag időállandójától függ. Az RC-tag T időállandóját előnyösen úgy választják meg, hogy legalább egyenlő legyen a gyúrógép-tengely alternáló mozgásának periódusával. Ennek az egyszerű szabályozásnak azonban az a hátránya, hogy bizonyos esetekben nem elég gyors a készüle'k túitöitődéscnek elkerülésére, különösen, ha viszonylag magas átlagos gyúrás! teljesítménnyel próbálnak üzemelni, amely közel van a motor teljesítőképessége maximumához. Mindamellett az alkalmazó biztonsági meggondolásokból a gyúrógépet lényegesen annak kapacitás-maximuma alatt használja, hogy túltöltődés esetén a motor rendelkezzen annyi teljesítmény-tartalékkal, hogy legyőzze az elakadást, és ismét elindítsa a gyúrógépet.

Bizonyos gyártmányoknál, amelyeknél a széntartalmú tömörítvények szigorú szabályszerűsége és kiváló minősége alapvető követelmény, mint például az alumínium elektrolitikus előállításához használatos anódok esetén, a gyúrás analóg szabályozási folyamata nem teszi mindig lehetővé a minőség cs a szabályszerűség olyan optimális szintjének az elérését, amelyet a felhasználók megkövetelnek, ugyanakkor a rendelkezésre álló kapacitás kihasználatlansága is kellemetlen kényszer.

Egyébként az is megállapításra került, hogy szükséges volna az anódok optimális minőségének elérése érdekében optimálni és/vagy maximálni a gyúrási teljesítményt kilowattóra per tonnában, és ezt a teljesítményt kellene egységesen alkalmazni minden gyúrógépből vagy gyúróláncból távozó masszánál.

A találmány által megoldandó feladat értelmében tehát igen finom gyúrási szabályozáshoz kell folyamodni, vagyis gyakorlatilag a gyúrógép kimeneti zárószerelvényének nyitási mértékét kell nagyon finoman szabályozni a motor által felvett pillanatnyi teljesítmény függvényében, amelyet az analóg szabályozás csak tökéletlen módon biztosit, miután az integrálja a gyúrógép-tengeiy egy vagy több fogási ciklusára jutó áramerősség-változásokat.

A találmány a gyúrógép működésének elemzésén és a motor által a forgó tengely alternáló mozgásának egymást követő ciklusai során felvett áramerősség 2. ábrán látható változásainak megfigyelésén alapszik.

A találmány értelmében ahelyett, hogy folyamatosan mérnénk az áramerősséget, mint az analóg szabályozás-21

191 423 nál, az áramerősséget négy pillanatnyi érték mintavételével mérjük minden ciklusban.

A mintavétel általi fenti szabályozás elve a következő: mérjük a motor által felvett áramerősséget a gyúrógéptengely alternáló mozgásainak két különböző helyzetében és ezen helyzeteket két fix helyzetű 8 érzékelő segítségével érzékeljük, amint azt az 1. ábra mutatja. Két, IV1 és IV2 áramerősség mérést az alatt hajtunk végre, amikor a tengely „elülső” helyzetben, míg két ΙΛ1 és 1A2 áramerősség mérést akkor, amikor a tengely „hátulsó” helyzetben van. Az áramerősség változásának görbéje az idő függvényében az egyes ciklusoknál a 2. ábrán látható.

Az első IV1 áramerősség mérést abban a pillanatban végezzük, amikor a tengely minden egyes mozgó foga egy széntartalmú masszarétegen keresztül gyakorlatilag egy elülső illeszkedő helyzetbe kerül a megfelelő fix fogakkal, amely helyzetben végbemegy a massza kitolása a gyúrógépből.

A második IV2 áramerősség mérést akkor végezzük, amikor a felvett áramerősség egy első teljesítményminimumon halad át, amely lényegében megfelel a tengely visszafutási mozgása kezdetének; a mozgó fogak, tekintettel a tengely forgására, most a fix fogak közötti térközben találhatók. így tehát ilyenkor nem komprimálódik a massza a fix és mozgó fogak között, csupán annak keverése-gyúrása megy végbe, ezért valamivel csökken ilyenkor a motor terhelése.

A harmadik IA1 áramerősség mérést akkor végezzük, amikor a visszafutási mozgását folytató tengely mozgó fogai kezdik a széntartalmú masszát hozzápréselni a hátul elhelyezkedő, megfelelő fix fogakhoz.

Végül a negyedik IA2 áramerősség-mérést akkor végezzük, amikor a motor által felvett teljesítmény egy második minimumon halad át, mégpedig abban a pillanatban, amikor a tengely mozgása ismét visszafordult és a mozgó fogak ismét áthaladnak a fix fogak között.

A szabályozás számára legfontosabb értékek az. IA2 és az IV2 áramerősség mérések eredményei, vagyis a két áramerősségminimum. Fontos tehát a fix 8 érzékelők helyzetét úgy beállítani, hogy az IA2 és IV2 áramerősség mérések egybeessenek az áramerősség minimumaival.

A szabályozás legfőbb paramétere az IV2 áramerősség értéke, amelyet a massza gyúrógépből való kitolásának fogalmához lehet kapcsolni. Ezt az értéket vezetjük tehát be a zárószerelvények nyitási mértékét szabályozó algoritmusba, elsősorban az alábbi módon, amely a találmány alkalmazásának egy lehetséges, nem kizárólagos kiviteli példáját mutatja be.

A zárószerelvények nyitásának mértékét az n-edik ciklus során ezrelékben az alábbi összefüggés adja meg:

(1000/P) [(C—1„) + (1/1000)X (C-I_n)] + 500 (1) amely képletben — P és I a PID-szabályozás paraméterei, ahol D = 0,

- I_n szabályozási paraméter az ÍV2 áramerősség utolsó mért értéke, az n-edik ciklus során, — C a referencia áramerősség,

- 500 egy beállítható állandó,

- na vizsgált ciklus sorszáma.

Megállapíthatjuk, a 3. ábra alapján, hogy a motor által felvett teljesítmény megemelt értékei számára az IV2 áramerősség változásai kisebb amplitúdójúnk, mint az IA2 áramerősség esetében, amelyek a gyúrógép töltöttségi szintjét reprezentáló paramétereknek tekinthetők, ebből két következmény vezethető le:

— A kísérletek azt mutatják, és ez egyértelműen belátható, amikor elemezzük a gyúrógép működését, hogy az IA2 áramerősség gyors növekedése jelzi a gyúrógép „túltöltődéshez” közelítő állapotát. Ez azt jelenti, hogy a tengely clörclökcténck kezdetén a mozgó fogak gyakorlatilag nem találnak már szabad térfogatra és hogy a massza hamarosan csaknem teljesen megtölti a gyúrógépet. Ilyen esetben, ha nem avatkozunk be gyorsan, a tengely elakad és a biztonsági rendszer lekapcsolja a motor áramellátását, így az újraindításhoz manuális úton ki kell szedni a szcntartalmú massza egy részét, amely kb. 160°C-ra van felhevítve. Ez a hosszú és kényelmetlen művelet gyakran arra indította a felhasználókat, hogy aluladagolják vagy túlméretezzék a gyúrógépeket, vagy hogy erősen túlméretezett motorral szereljék fel ezeket, hogy elkerüljék a túltöltődést vagy kivédjék annak következményeit. Mindez az üzemeltetési költségek jelentős növekedésével járt.

A találmány szerinti szabályozó rendszer alkalmazása lehetővé teszi a közelgő túitöltődés érzékelését, amint IA2 áramerősség értéke meghalad egy előre meghatározott abszolút SB küszöbértéket és lehetővé teszi az azonnali beavatkozást, akár a kimeneti zárószcrclvényck nyitásával, akár a gyúrógép forgási sebességének növelésével, akár a kettő egyidejű alkalmazásával.

— Annak érdekében, hogy a szabályozó rendszerben figyelembe vehessük az IA2 áramerősség értékéből levezetett töltöttségi mértéket, minden ciklusban összehasonlítjuk ezen IA2 áramerősség paraméter értékét egy lebegő P2 küszöbértékkel, amelyet a C referencia áramerősségből kiindulva határoztunk meg. Mindaddig, amíg IA2<P2, az I_n szabályozási paraméter egyenlő marad IV2 áramerősséggel, amint azt fentebb megadtuk.

Abban az esetben, ha IA2 áramerősség meghaladja P2 küszöbértéket, akkor az l„ szabályozási paramétert ÍV2-nek egy előre meghatározott mennyiséggel való megnövelésével számítjuk ki, például a következőképpen:

I_n = IV2 + (IA2-P2) (2)

A 3. ábra esetében például, ha IV2 = 465 amper IA2 = 240 amper P2 =210 amper, akkor I„ = 465 + (240-210) = 495 amper lesz.

Tehát most ez a 495 A-es értéket vezetjük be (465 A helyett) a szabályozásba, amelynek válasza — a fentiek következtében gyorsabbá válva — a zárószerelvények nagyobb mértékű nyitását váltja ki, mint amekkora az 465 amperes IV2 áramerősség esetében lett volna, és ennek hatására el tudjuk hárítani a túitöltődés előfordulását. Ily módon a fentieket folyamatosan alkalmazva kockázat nélkül használhatjuk a gyúrógépet maximális teljesítőképessége közelében.

A lebegő P2 küszöbérték mellett két fix SÍ és S2 küszöbértéket is alkalmazunk, amelyek érteke nagyobb, mint P2 küszöbértéke, és amelyekkel ΙΛ2 áramerősséget szintén folyamatosan összehasonlítjuk.

Abban az esetben, ha IA2 áramerősség meghaladja az első fix SÍ (illetve a második S2) küszöbértéket, akkor az IA2 és SÍ (illetve S2) közötti különbséget x-szer, például háromszor (illetve y-szor, például négyszer) hozzáadjuk a fentebb (a (2) összefüggés szerint) kiszámított I_n szabályozási paraméter értékéhez úgy, hogy az I„ szabályozási paraméter a következőképpen alakul:

191 423

Ha IA2<P2, I„=IV2_(n) (3)

Ha P2<1A2< SÍ, I_n=lV2_(n)+(IA2-P2) (4)

Ha S1<IA2< S2, I_n=IV2_(n)+(Sl-P2)44- 3(IA2—SÍ) (5)

Ha S2<ÍA2<SB, I_n= lV2_(n)+(S1-P2) + + 3(S2-S1) + 4(IA2-S2) (6)

Ha IA2 > SB, akkor már nem avatkozunk be I_n szabályozási paraméterrel. Ilyenkor „sürgősségi intézkedést” teszünk a túltöltődés ellen oly módon, hogy nyitjuk a kimeneti zárószcrclvényekct és/vagy növeljük a gyűrógép sebességét.

A C referencia áramerősség paraméter és a P2, SÍ, S2 és SB küszöbértékek (amperben kifejezett) megfelelő szintjeit a felhasználó szabja meg az alkalmazott gyúrógép típusának és az üzemeltetési feltételeknek (például a széntartalmú massza összetételének, a hőmérsékletének) a függvényében. Ez vonatkozik az x és y szorzótényezőkre is (az adott példában 3 illetve 4), amelyekkel szorozni kell (IA2-S1), (S2-S1) és (IA2 S2) korrekciós értékeket, amely adatokat csak példaként említjük, nem korlátozás céljából.

Ez a szabályozó mechanizmus egy programozható automatába beépítve lehetővé teszi tehát a gyúrógép kimeneti zárószerelvénye helyzetszabályozását vagy bármely más azonos célú szerkezet helyzetszabályozását, amely befolyásolja a széntartalmú massza haladását, illetve kiömlését a gyúrógép kimeneténél, mindezt oly módon, hogy optimálja illetve maximálja az egy tonna masszatermékre jutó, kilowattórában meghatározott teljesítményt a túltöltődés veszélye nélkül és a gyúrógép maximális kapacitását megközelítő üzemeltetés mellett.

A gyakorlatban a fenti találmány szerinti eljárást az alábbi feltételek mellett valósítjuk meg:

- rögzítjük a gyúrási energia (teljesítmény) értékét, amelyet alkalmazni kívánunk az adott szén tartalmú masszánál, kilowattóra per tonnában,

- rögzítjük a gyúrógép óránkénti hozamát, amely elvileg a tervező által meghatározott névleges hozamot jelenti és amely megfelel a gyúrólánc elején bevezetett koksz és kötőanyag teljes súlyának,

- rögzítjük a gyúrógép motorját tápláló áram maximális C referencia áramerősségét,

- beindítjuk a gyúrógépet és betápláljuk a kokszot és a kötőanyagot,

- mintavételes módszerrel mérjük minden ciklusnál az IV1, IV2, IÁI, IA2 áramerősségek pillanatnyi értékeit, amint azt fentebb ismertettük,

- mindenegyes n ciklusnál:

— IA2(_n) értékét összehasonlítjuk a szabályozó rendszer által a C referencia paraméter függvényében kiszámított P2 küszöbértékével, valamint a különböző előre meghatározott SÍ, S2 és SB küszöbértékkel,

- ha IA2(_n)<P2, az I„ szabályozási paraméter egyenlő marad IV2(_n)-nel,

- ha IA2(„)>P2, akkor az I_n szabályozási paramétert kiszámítjuk az automatával, hozzáadva lV2(_n)-hez egy meghatározott mennyiséget, kiindulva IA2_(n) értékéből a különböző P2, SÍ, S2 küszöbértékekhez viszonyítva, amint azt a fentiekben ismertettük (3-6. összefüggések).

Az I_n szabályozási paraméter (változó) értékét bevezetjük a szabályozási algoritmusba, amelyből kiindulva a szabályozó meghatározza a zárószerelvények nyitásának optimális mértekét és emellett biztosítja a különböző biztonsági feltételeket. Különösen, ha a gyúrólánc két sorba kötött gyúrógcpből áll, a szabályozó vezérli a második gyúrógépet is, és biztosítja az összhangot az első gyúrógép pillanatnyi hozama és a második gyúrógép pillanatnyi hozama között, mely utóbbinak legalább egyenlőnek kell lennie az elsővel, ha el akarjuk kerülni a másodiknál n gyors túltöltődés veszélyét.

Általában elmondható, hogy a találmány szerinti szabályozás előnyösen alkalmazható mind az első, mind a második gyúrógépnéi, vagy akár mind a kettőnél egyidejűleg, biztosítva a két gyúrógép hozama közötti összhangot a túltöltődés veszélyeinek kiküszöbölése érdekében.

Az alábbiakban konkrét gyakorlati példáikat ismertetünk a találmány alkalmazására.

Egy klsérletsorozatot végeztünk egy két (K 600 és K 550 KE típusú) gyúrógépből álló gyúróláncon, amely gyúrógépek óránkénti hozama mintegy harminc tonna, és amelyek sorban voltak elrendezve.

Az alumíniumgyártásban használatos előégctelt anódok gyártására szánt massza egyrészt kőolajkokszból állt, 1,72 g/cm³ ömlesztett térfogatsúllyal, másrészt 1,45% kőszénszurkot tartalmazott, amelyek lágyulási pontja 110° Mettler. A massza összegyúrását kb. 160 °C-on végeztük.

1. példa összehasonlítás céljából legyártottunk egy első 100 darabos sorozatot alumínium elektrolíziséhez használatos anódokból az eddigi technika állása szerint, hagyományos feltételek mellett, oty módon, hogy a gyúrási energia körülbelül 3,8 kWli/t massza legyen (ós a hajtómotor által felvett teljesítmény 105 kW legyen).

2. példa

Egy második és egy harmadik kísérleti sorozatot is legyártottunk, egyaránt 100-100 anódból állót, ahol a találmány értelmében az első gyúrógép zárószerelvényeinek nyitását a gyúrógép motoq’a által felvett teljesítménynek megfelelően vezéreltük, oly módon, hogy a gyúrási energia 4,9 kWh/t massza legyen a második kísérletben és 7,3 KkWh/t massza a harmadik kísérletben. A hajtómotor által felvett teljesítmény 135 kW volt a második kísérletben és 200 kW a harmadik kísérletben, vagyis gyakorlatilag az a maximális teljesítmény, amelyre a motor elő volt irányozva.

A három kísérletsorozatban a második gyúrógép zárószerelvényeit ugyanzon helyzetben tartottuk, amely 2,5 kWh/t massza gyúrási energiának felelt meg (74 kW felvett teljesítmény mellett).

Az átgyúrt, összekevert masszát víbro-tömörítéssel formába sajtoltuk és az anódokat kiégettük (kb. 1100 °C-on), hagyományos feltételek mellett, egy forgólángos kamrakemencében.

Mintákat vettünk és megmértük a három kísérleti sorozatban gyártott anódok jellemzőit és az alábbi eredményekhez jutottunk:

	Korábbi eljárás	Találmány szerinti eljárás
1. kísérlet	2.kísérlet 4,9 + 2,7 kWh/t	3. kísérlet 7,3 + 2,7 kWh/t
Sűrűség (g/cm3)	1,55 ±0,02	1,592 ±0,011	1,594 ±0,014
Fajlagos ellenállás (ΜΩ cm)	5600+170	5120+122	5060 + 54
össze- nyomás! szilárdság (MPa)	425 + 30	500 ±32	504+43

Ez a példa jól mutatja, hogy a találmány alkalmazása jelentős javulást eredményez a korábbi átlagértékekhez képest, és ezen értékek szóródása tekintetében is, mely utóbbi eredmények a massza jobb homogenitásának tudhatok be, ami viszont a gyúrást energia időbeli stabilizálódásának köszönhető.

Az így nyert, szén tartalmú masszából készült anódok elektrolizáló kádakban való alkalmazása lényegesen jobb üzemeltetési eredményekkel jár:

— maximum 40 kWh/t alumínium energiafelhasználás, az anódok fajlagos villamos ellenállásának csökkenése következtében, — maximum 5 kg szénfelhasználás/t alumínium, — kb. egy nappal megnő az anódok hasznos élettartama, vagyis mindezekkel összefüggésben jelentős nyereség érhető el az üzemeltetési költségek tekintetében.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás széntartalmú tömörítvények gyártására használt masszák gyúrást energiájának folyamatos szabályozására egy folyamatos gyúróláncban, ahol ezen masszák széntartalmú szemcsék és szilárd vagy folyékony állapotban bevezetett szerves kötőanyag keverékéből állnak, míg a gyúróláncot képező egy, vagy több gyúrógépnek csőszerű alapteste van, amely belső felületén egy sor fix foggal van ellátva, és ezek ferdén helyezkednek el a csőszerű alaptest tengelyvonalához képest, amely alaptest belsejében egy forgó, a csőszerű alaptesttel koaxiálisán tengely van elrendezve, amely egy egyenáramú motor révén forgó- mozgással szinkronizált alternáló mozgást végez és amely tengely a fix fogakkal együttműködő fogakkal van ellátva a széntartalmú massza átgyúrásának és továbbításának biztosítására, és ahol a gyúrógép kimenete egy kiömlőnyílással van ellátva, amelynek nyitási mértékét motoros szelepekkel állítjuk be, azzal jellemezve, hogy rögzítjük a gyúrási energia értékét, amelyet alkalmazni kívánunk az adott széntartalmú masszánál kilowattóra per tonnában, a gyúrógép óránkénti hozamát és a motort tápláló áram C referencia áramerősségét, majd beindítjuk a gyúrógépet, ezután mérjük a motor által felvett áramerősséget, amely arányos a teljesítménnyel, mivel a motort állandó feszültségű egyenáram táplálja, majd a tengely alternáló mozgásának minden egyes ciklusában mintavételezünk négy áramerősségértéket, mégpedig két áramerősséget (IV1 és IV2) akkor, amikor a tengely elülső helyzetében van, két áramerősséget (IA1 és IA2) pedig akkor, amikor a tengely hátsó helyzetében van, ezen belül az első áramerősséget (IV1) abban a pillanatban mérjük, amikor a tengely mozgó fogai egy széntartalmú masszarétegen keresztül egy elülső illeszkedő helyzetbe kerülnek a megfelelő fix fogakkal, amely helyzetben sor kerül a massza gyúrógépből való kitolására, a második áramerősséget (IV2) akkor méljük, amikor a felvett áramerősség egy első teljesítmény-minimumon halad át, amely megfelel a tengely vlsszafutúsi mozgása kezdetének, a harmadik áramerősséget (IA 1) akkor méljük, amikor a visszafutási mozgását folytató tengely mozgó fogai kezdik a széntartalmú masszát hozzápréselni a hátul elhelyezkedő megfelelő fix fogakhoz, végül a negyedik áramerősséget (1A2) akkor méljük, amikor a motor által felvett teljesítmény egy második minimumon halad át, mégpedig abban a pillanatban, amikor a tengely mozgása ismét visszafordult és a mozgó fogak ismét áthaladnak a fix fogak között, majd mindezek után a második áramerősségnek (IV2) az n-edik ciklusban mért értékét mint szabályozási paramétert (In) meghatározzuk és ezen paramétert a zárószerelvények szabályozójába bevezetve a szabályozóval beállítjuk a zárószerelvények kívánt nyitási mértékét.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a zárószerelvények nyitási mértékét ezrelékben kifejezve az alábbi összefüggés alapján határozzuk meg:

   (1000/P) [(C-I_n) + Σ? (1/1000) (C -I_n)] + 500, álról P és I a PID-szabályozás paraméterei,

   C a referencia áramerősség értéke,

   I„ az IV2 áramerősség értéke az n-edik ciklus során, n az adott ciklus sorszáma,

   500 a szabályozó rendszer beállítható állandója.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás,azzaljellemezve, hogy minden egyes n ciklusnál összehasonlítjuk a negyedik áramerősség (IA2) értékét bizonyos számú, növekvő értékű áramerősségi küszöbértékkel és a szabályozóba olyan szabályozási paramétert (In) vezetünk be, amelynek értékét a második áramerősséghez (IV2) képest megnöveljük egy, a negyedik áramerősségnek (IA2) ezen különböző küszöbértékekkel való összevetése alapján meghatározott értékkel.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy négy egymást követő, növekvő nagyságú áramerősségű küszöbértéket (P2, SÍ, S2 és SB) állapítunk meg, amelyeket összehasonlítunk minden n ciklusban a negyedik áramerősséggel (IA2) és ha ez az áramerősség (1A2) kisebb, mint az egyik küszöbérték (P2), akkor a szabályozási paraméter (In) marad In = IV2(„), ha P2 < IA2 < SÍ, akkor I_n = IV2_(n) + (IA2-P2), ha SÍ < ΪΑ2 < S2, akkor I_n = IV2_(n) + + (Sl-P2) + X (IA1-S1), ha S2 < ΙΛ2 < SB, akkor I_n = lV2_(n) +

   4- (S1-P2) + X (S2--S1) + y(IA2-S2) értékű választjuk meg.
5. 5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ha az áramerősség IA2(„) > SB, akkor sürgősségi beavatkozást hajtunk végre a gyúrógép túltelítő dése ellen azáltal, hogy nyitjuk a zárószerelvényeket, és/vagy növeljük a tengely forgási sebességét.

   191 423
6. 6. Az 1- 5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyúróláncban két sorba kapcsolt gyúrógépet alkalmazunk, ahol először elvégezzük a szabályozást az első gyúrógépen és a második gyúrógép pillanatnyi hozamát úgy állítjuk be, hogy az legalább egyenlő legyen az első gyúrógép pillanatnyi hozamával.
7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy úgy állítjuk be a második gyúrógép forgási sebességét, hogy az feldolgozza az első gyúrógépből jövő pillanatnyi hozamtöbbletet, amely első gyúrógépnél növeltük a zárószerelvények nyitási mértékét vagy a tengely forgási sebességét a túltöltődés megakadályozására.
8. 8. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ha a gyúrólánc két sorba kapcsolt gyúrógépet tartalmaz, elvégezzük a szabályozást a második gyúrógépen és úgy állítjuk be az első gyúrógép hoza5 mát,hogy az kisebb legyen a másodikénál vagy legfeljebb azzal egyenlő.
9. 9. Az 1—7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ha a gyúrólánc két sorba kapcsolt gyúrógépből áll, elvégezzük a szabályozást mindkét
10. 10 gyúrógépen, és úgy állítjuk be a második gyúrógép pillanatnyi hozamát, hogy az legalább egyenlő legyen az első gyúrógép hozamával.