HU191330B - After-milking and teat cup removing device - Google Patents

Description

A találmány olyan utófejő és fejőkehely-levevő készülékre vonatkozik, amelynél a fejés végén egy kötél és egy pneumatikus munkahenger segítségével egyrészt utófejéskor egy húzóerő fejthető ki a fejőkelyhekre, másrészt pedig a tőgyről a fejőkehely eltávolítása végrehajtható.

A fejőberendezések fejőkészülékei a tejhozam érzékelésére olyan szerkezettel, a fejési folyamathoz pedig olyan automatikus kikapcsolóval vannak többnyire ellátva, amely a fejés végét jelzi és a fejést megszakítja, ha a tejhozam egy bizonyos érték alá csökken. Ezáltal elkerülik a károsnak tekintett üresfejést. A tehenek nagy része azonban még nincs ebben az időpontban maradéktalanul kifejve, úgyhogy rendszerint a maradék tej kinyerésére a fejőgéppel utófejést végeznek.

A fejőberendezések egy része kiegészítésképpen fel van szerelve a tőgyről a fejőkehely automatikus eltávolítására szolgáló olyan szerkezettel, ami a fejőkelyhet lehúzza, miután a fejés véget ér.

Ezeknek a berendezéseknek azonban az a hátránya, hogy az utófejést el kell hagyni és tetemes mennyiségű zsírban gazdag tej nem fejődik ki. Ilyen körülmények között a tehéntőgyek hajlamosabbak a tőgygyulladásra. E hátrány megszüntetésére olyan törekvések történnek, amik az utófejést különféle mechanizmusokkal valósítják meg. E célra olyan szerkezeteket fejlesztettek ki, amelyek a fejőkehelynek a tőgyről való automatikus eltávolítása előtt megfelelő módon hatást gyakorolnak a tőgyre és az utólagos tej maradéktalan kinyerését lehetővé teszik.

Az ismert fejőkehely-levevő készülékek lényegében munkahengerből és egy kötélből állnak, különböző görgős eltérítéssel vagy anélkül. Ismertek a fejőkehely ollószerű tartó és levevő mechanizmusai is. Ezeknél a kötél az olló szárába van behúzva. A nagyobb ráfordításnak az az előnye, hogy a fejőkehely amikor a tőgyről lecsúszik, a tartószáron fennmarad és nem esik a tisztátalan padlóra.

A csuklós karok és a kitolószerkezetek, amelyek görbe pályán mozognak, nem váltak be, mert ezek a tehén mozgásához nem megfelelően idomulnak és nagy helyigényt követelnek meg.

Az utófejő szerkezettel ellátott levevőkészülékek rendszerint két olyan pneumatikus hengerből állnak, amelyek közül az egyik egy emelőn keresztül a tőgyre ritmikus húzómozgást fejt ki, a másik pedig a fejőkelyhet húzza le a tőgyről dugattyúrúd vagy kötél segítségével.

Az NDK-beli WP A 01 i/2115 .94 számú szabadalmi bejelentésben olyan kombinált utófejő és le- ’ vevőkészülék van a fejőkelyhek részére leírva, amely minden oldalra mozgathatóan csapágyazott; tartókarból, a levevőkötél feltekercselő szerkezetéből, a levevőkötelet lehúzó pneumatikus hengerből i és a tartókar ritmikus mozgásának létrehozására szolgáló pneumatikus vagy elektromágneses szorítóés emelőszerkezetből áll. Ez a készülék az előzőleg ismert készülékeknél lényegesen előnyösebb, mivel ez a készülék nagyon jól illeszthető és a meglévő hengerből és kötélből álló lehúzószerkezettel kombinálható. A készüléknek azonban az a hátránya van, hogy az eltolhatóan csapágyazott tartókar vezetésében megszorulhat. A tehén helyzetváltoztatása következtében az emelőkar áttételi viszonya megváltozik, úgyhogy a tőgy utófejésekor különböző húzóerők léphetnek fel. Rendszerint a különbség nem nagy, de hátrányos. Ez a berendezés az utófejés közben a tőgyre függőleges húzást fejt ki. Előnyösebb az, ha a hátsó csecsek jobban vannak terhelve, amint ez azoknál a fejőberendezéseknél ismert, amelyek az utófejés érdekében a tehén elülső lábai irányában állandó ferde húzást fejtenek ki. Egy másik ismert megoldásnál a tőgyre gyakorolt állandó ferde irányú húzóerőt rugóterhelés kelti. Ennek az a hátránya, hogy a fejés végén a rugó többszöri utánfeszítése szükséges. A tőgy állandó húzása azonban a fejőkehely lecsúszására is vezethet. Ezenkívül azemelőkkel és tartókarokkal működő legtöbb utófejő készüléknek az a hátránya, hogy könnyen megsérülhetnek és megnehezítik a fejőserleg közbenső fertőtlenítését és átöblítését.

A találmány célja az, hogy olyan utófejő és fejőkche^!y-Ievevő készüléket nyújtson, amely nagyon egyszerű, megbízható és a tehén deformáló behatásaival szemben érzéketlen, a tőgyre kedvező húzásirányban hat és helytakarékos.

A technikai feladat az, hogy az ismert és bevált pneumatikus henger és kötél alkalmazásával történő lehúzást lehetőség mellett további tartó- vagy billenőkarok nélkül tegye lehetővé az utófejést.

A találmány szerinti utófejő és fejőkehely-levevő készidéknek a tehén fejőállásában a tőgy alatt olyan eltérítőszerkezete van a húzókötél részére, amely távvezérelt rögzítőszerkezettel oldható és amelynek a húzóköteles működtető munkahengere külső vezérlésű szeleppel váltakozva közvetlenül, vagy redukálóberendezésen keresztül csatlakoztatható a vákuumvezetékre, illetve a külső légtérhez, továbbá amelynél lehetséges kis erővel ritmikus húzómozgást kifejteni, valamint a kötelet nagy erővel meghúzni. A szivattyúteljesítmény csökkentésére a munkahengert fel lehet szerelni a hengertérfogatot csökkentő második dugattyúval. Lehet ezenkívül két különböző feladattal, a ritmikus húzómozgáshoz és a kőiéi behúzásához, két különálló munkahengert alkalmazni, úgy, hogy a két hengernek egy-egy kötele van, de a tehén fejőállásában csak a ritmikus húzómozgást ellátó kötél van az eltérítőn átvezetve.

A kiviteli változatok működési módja a következő:

A fejőkehely felhelyezésekor a munkahenger nyomásmentes és a lehúzókötél szabadon mozog. A lehúzókötél görgője vagy kötélkarikája, amelyben a kötél szabadon mozog, a kötél vezetésére, illetve eltérítésére szolgál és rögzítőszerkezet segítségével kézzel van a fejőállásban beerősítve. Az utófejés alatt a munkahenger, amelyet egy vezérlőberendezés vezérel, a vákuum redukálóberendezése és a többutas szelep a fejőkehelyre a kötélen keresztül ritmikus húzómozgást fejt ki úgy, hogy a tőgy ritmikusan megnyúlik. Mihelyt a tejhozamot jelző készülék a fejés végét jelzi, a vezérlőberendezés és a többutas szelep a rögzítést automatikusan oldja, a munkahenger közvetlenül csatlakozik a

-2i

191 330 vákuumvezetékre és a kötél behúzódik. A szivattyú teljesítményének csökkentése érdekében az utófejés alatt az üres dugattyúrúddal ellátott második dugattyú úgy van vezérelve, hogy a lehúzókötéllel öszszekötött dugattyúhoz közeledik és a hengertérfo- 5 gatot csökkenti. A fejőkehely levétele közben mindkét dugattyú felfelé mozog. Két munkahenger alkalmazása esetén ezek, a szükséges húzóerőnek megfelelően, különböző hatásfelülettel vannak kiképezve úgy, hogy az utófejésre a kisebbik, a fejő- 10 kelyhek lehúzására pedig a nagyobbik hatásfelületű szolgál. Az utófejő hengertől a fejőkehelyig vezető kötél oldható eltérítőn van keresztülvezetve.

Ennek a találmánynak az az előnye, hogy merev elemek nélkül van megoldva, és hogy maga a le- 15 húzókötél a gyakorlatban a legjobban bevált megoldás, mivel semmilyen maradandó deformáció nem érheti és korrózióálló. A tehén mozgáslehetőségét nem korlátozza és utófejésnél a legkedvezőbb húzásirányba lehet beállítani. A készülék kifejezet- 20 ten helytakarékos és a fejőszemélyzet munkaterét semmilyen módon nem szűkíti. További előny az, hogy a merev elemek hiánya következtében a kezelőszemélyzetet nem fenyegeti sérülési veszély. A fejőkehely közbenső fertőtlenítése és átöblítésc a fejő- ²⁵ kehely korlát nélküli mozgathatósága következtében normálisan lehetséges. Az üzemeltetés költsége kisebb, mint más ismert megoldásoknál.

A találmányt a következőkben több kiviteli példán mutatjuk be közelebbről. Az ábrák a következők :

1. Az utófejő és a kilengő készülék alapelve.

2. Javított kivitel egy hengerrel.

3. Más kivitel két hengerrel.

4. A 3. ábrának megfelelő további változat.

5. Az 1. ábra szerinti szelep kapcsolási ábrája a „fejőkehely felrakása” munkafolyamathoz,

6. Kapcsolási ábra az „utófejés” munkafolya- 40 maihoz.

7. Kapcsolási ábra a „fejőkehely levétele” munkafolyamathoz.

8. A 3. ábra szerinti szelep kapcsolási ábrája a „fejőkehely felrakása” munkafolyamathoz.

9. Kapcsolási ábra az „utófejés” munkafolyamathoz.

10. Kapcsolási ábra a „fejőkehely levétele” munkafolyamathoz.

11. A kötéleltérítő szerkezet rögzítőszerkezete.

12. A kötéleltérítő szerkezet rögzítőszerkezetének másik megoldása.

Amint az 1. ábrán látható, az utófejő és fejő- gg kehely-levevő készülék az 1 hengerből, a 2 dugatytyúból, a 3 vonókötélből, a 4 kötél kari kából vagy eltérítőgörgőből az 5 tartóelemmel, a 6 átvivőrudazatból és az ezzel szilárdan összekötött 7 rögzítőből és abból a 8 rögzítőműködtetésből áll, ami θθ úgy pneumatikus vagy hidraulikus, mint elektromágneses is lehet. A 8 rögzítőműködtetéssel a 9 zárószerkezet van Összekapcsolva. A pneumatikus, illetve hidraulikus vezérlésnél szükség van a 10 vezérlőszelepre, amely a nem ábrázolt vezérlőveze- θ5 téken keresztül van a kapcsolóberendezéssel összekapcsolva. A 10 vezérlőszelep egy öszekötővezetékkel csatlakozik a 11 vákuumvezetékhez. A 11 vákuumvezetéktől a 13 összekötő vezeték vezet a 14 vákuumredukáló szelephez, illetve a 15 vezérlőszelephez. A 16 vezérlőszelep a 14 vákuumredukáló szelep és a 15 vezérlőszelep közé van kapcsolva.

Ez a berendezés a következőképpen működik:

A fejes előtt a fejőkehely a tárolási helyzetben van. A 7. ábrának megfelelően az 1 henger vákuum alatt van a 11 vákuumvezetékhez csatlakoztatva, a 13 összekötő vezetéken és a 15 szelepen keresztül. A 3 vonókötéllel és az arra függesztett 17 tejgyűjtő szerkezettel a 2 dugattyú végállásában van. A 12 vezetéken és a 10 szelepen keresztül vákuum alatt van a 8 ögzítőműködtető is. A 9 zárószerkezeten átvezetett 19 tejvezető cső össze van nyomva. A fejőkelyhek felhelyezése közben a 15, 16 szelepeken keresztül atmoszferikus nyomású levegő jut az 1 hengerbe (5. ábra) és a 2 dugattyút le lehet húzni. A 4 kötélkarika vagy görgő szabadon függ a 3 vonókötélen. Ezekkel mereven össze van kötve az 5 tartóelem. A 8 rögzítőműködtetés ebben a pillanatban a 6 átvivőrudazaton keresztül a 7 rögzítőt rögzített helyzetbe tolja. Az 5 tartóelem a 4 kötélkarikával vagy eltérílőgörgővel a 7 rögzítőn kézzel van rögzítve úgy, hogy a kötéleltérítő szilárdan van beakasztva a tehén fejőállásába. A fejőkelyheket most vagy máris, a 4 görgő rögzítése előtt, a 7 rögzítésre lehet helyezni. A 3 vonókötél a 17 tejgyűjtő egy karikájába van rögzítve és lazán lóg le úgy, hogy a tehén mozogni tud. A fejés alatt ez az állapot megmarad. Amikor a tej mennyisége az előre megadott tejhozamhatár alá csökken, a kapcsolóberendezés átkapcsolja a 16 szelepet és ez kapcsolatot létesít all vákuumvezetéktől az 1 hengerhez a 14 redukálószelepen, valamint a 15, 16 szelepeken keresztül (6. ábra). A húzószakasz alatt most az 1 hengerből a levegő kiszívódik, a 3 vonókötél megfeszül és húzza a 17 tejgyűjtőt. A 16 szelepnek az 5. ábra szerinti kapcsolási állásába történő visszakapcsolása után a levegő a 15 és 16 szelepeken beáramlik, így a 2 dugattyú és a 3 vonókötél saját súlya a tőgy húzásának megszűntét eredményezi addig, amíg a 16 szelep a következő húzási helyzetbe nem jut. Ez a folyamat mindaddig ismétlődik, amíg újból az előre megadott tejhozamhatár alá nem kerülünk. Ekkor a vezérlőberendezés átkapcsolja a 15, 16 és a 10 szelepeket (7. ábra). All vezetékben lévő vákuum most a 13 vezetéken és a 15 szelepen keresztül az 1 hengerben lassan hat, ezzel szemben a 12 vezetéken keresztül gyorsan hatásossá válik. A 10 szabályozószelep most összeköti all vákuumvezetéket a 8 rögzítőműködtetéssel. A visszafelé haladó dugattyú összenyomja a 9 zárószerkezeten átvezetett 19 tejvezető csövet és egyidejűleg visszahúzó erőt fejt ki a 7 rögzítőre úgy, hogy az 5 tartóelem és a 3 vonókötél szabaddá válik. A felfelé mozgó 2 dugattyú a fejőkelyheket a végállásukba húzza. A 10, 15 és 16 szelepek átkapcsolásával ismét a kiindulási helyzetet érjük el.

A 2. ábra olyan megoldást mutat be, ami technikailag bonyolultabb, de kisebb szivattyúleljesít-31

191 330 ményt követel meg. Ez a megoldás abban különbözik, hogy a 101 hengerben a 102 dugattyú és az üreges 104 dugattyúrúddal ellátott 103 dugattyú van. A két 102 és 103 dugattyú két 105 és 106 munkateret határol. A 101 hengeren a levegő bevezetésére a 107 visszacsapó szelep van. A 103 dugatytyún a mechanikus vezérlésű 108 visszacsapó szelep van felszerelve. Ez a megoldás az 1. ábra szerintitől abban különbözik, hogy a 109 vezeték villaszerű kiképzésű és az elágazóvezetékek a 107 visszacsapó szelephez, illetve az üreges 104 dugattyúrúdhoz csatlakoznak.

A működési mód a következők szerint különbözik:

A fejőkelyhek felhelyezésekor az egész 101 henger nyomásmentes, a 3 vonókötél akadálytalanul mozoghat. Az utófejéskor a húzószakasz alatt a 105 térben alakul ki vákuum a 104 dugattyúrúdon keresztül. A 106 munkatér leszívását a 107 visszacsapó szelep akadályozza meg, a 102 dugattyú húzás alatt áll és a 3 kötél feszes. Egyidejűleg azonban a szemben lévő 103 dugattyú lefelé húzódik. A tehermentesítés szakasza alatt a 104 üreges dugattyúrúdon keresztül a 105 térbe, a 107 visszacsapó szelepen keresztül pedig a 106 térbe levegő jut. A 103 dugattyú a saját súlyának hatására lefelé csúszik. A következő húzószakasznál a 102 és 103 dugattyú tovább közeledik egymáshoz mindaddig, amíg a 104 dugattyúrúdon lévő 110 ütköző a 101 hengerfedélre nem ér. A 110 ütköző úgy van beállítva, hogy a 102 és 103 dugattyú az utófejés alatt ne érintkezdhessen. Amikor az utófejés befejeződik, akkor a 15 szelepen keresztül a 105 tér közvetlenül kapcsolatba kerül a 11 vákuumvezetékkel. A 102 alsó dugattyú a 103 dugattyúhoz nyomódik. Az érintkezéskor a 102 dugattyú megnyitja a mechanikus vezérlésű 108 visszacsapó szelepet úgy, hogy a 105 és 106 terek egymással összekapcsolódnak és azonos nyomásviszonyok alakulnak ki. Ezzel a két 105 és 106 dugattyú a végállásba csúszik.

Mindkét változatnak (1. és 2. ábra) az a hátránya, hogy a vákuum redukálása szükségs ahhoz, hogy utófejés és a fejőkehely levétele között különböző erőt hozzanak létre. Erre a célra vagy mindegyik fejőegység részére szükséges egy 14 redukálószelep, vagy két vákuumvezetéknek kell lenni különböző nyomással.

A 3. ábrán feltüntetett megoldásnál elmarad a 14 vákuumredukáló szelep. Ehhez azonban két 301 és 401 henger szükséges két 302 és 402 dugattyúval és két 303 és 403 kötéllel, amelyek mindegyike a 17 tejgyűjtőhöz van rögzítve. A 403 kötél az 5 tartóelemmel a 7 rögzítőben van rögzítve és eltérítve. Emellett mindkét 315 és 316 szelep párhuzamosan van csatlakoztatva a 11 vákuumvezetékhez, illetve a 301 és 401 hengerekhez. Az egyes munkafolyamatoknak megfelelő kapcsolási állások a 8., 9. és

10. ábrán láthatók. A 8 rögzítőműködtetés 30 vezérlővezetéke közvetlen kapcsolatban van a 301 hengerrel.

A 4. ábra eltérést tüntetett fel a 3. ábrához képest. Itt a 404 karika vagy kötélgörgő szilárdan van a tőgy alatt rögzítve és a 303 kötél szilárdan van ?.

407 horoghoz csatlakoztatva, míg a 403 kötél lazán rá van akasztva és a fejőkehely levételekor magától kiakad a 407 horogból.

All. ábra a rögzítőszerkezetet ábrázolja a tejvezető cső egyidejű elzárására szolgáló szerkezettel. A rögzítőszerkezet abból a 20 alaplapból áll, amelyre a 21 hüvely van felhegesztve. A 21 hüvelyben csú-. szik a 7 rögzítő, amelyet a 6 átvivőrudazaton keresztül a villa alakú 22 rögzítőszerkezet köt össze a 23 dugattyúval. A 23 dugattyú visszatérítő erejét a 24 nyomórugó szolgáltatja. A 25 házhoz a 12 öszszekötő vezeték csatlakozik, amely a 11 vákuumvezetéktől a 10 vezérlőszelepen keresztül vezet a 18 munkakamrához. A 22 rögzítőkészülék és a 25 ház között van átvezetve a 19 tejvezető cső.

A működési elv a következő:

A fcjés alatt a 7 rögzítőt a 24 nyomórugó tartja és a 22 rögzítőszerkezet nyitva van. Mihelyt megkezdődik a lehúzási művelet, a 18 munkakamrában a 10 szelepen keresztül vákuum lép fel, a 23 dugattyú a 24 rugó ellenében nyomódik el, a 19 tejvezető cső összenyomódik és emellett a 7 rögzítő a 6 átvivőrudazat segítségével kivonódik a 21 hüvelyből úgy, hogy a 4 görgővel az 5 tartóelem és a 3 kötél szabaddá válik.

A 12. ábra egy másik, különösen előnyös rögzítőszerkezetet mutat be, amellyel lehetséges az, hogy a görgő eltérítésének helyét a tehén fejőállásában fokozatmentesen az utófejés műveletéhez optimális helyzetbe állítsuk be. Itt a 7 rögzítőt a 207 sín helyettesíti. A 220 alaplapnak U vagy V alakú keresztmetszete van és a 207 sínnel együtt a 222 rést képezi. A 207 sín oldalra eltolható úgy, hogy a 222 rést ki lehet szélesíteni. A 220 alaplap úgy van a tehén alatt elhelyezve, hogy a 222 rés a tehén hoszszanti tengelyével párhuzamos állású. Az egyik oldalán kiszélesedése van, a másik oldalán zárt. A 208 rudazat vezetésére szolgál a 221 hüvely, a 207 sín felemelés elleni biztosítására pedig a 209 rögzítőcsapok vannak kiképezve. A 204 görgőn vagy karikán van a 205 tartóelem. A fejőkehely tőgyre való felhelyezése után a 204 görgővel vagy karikával a 205 tartóelemet a 222 résbe vezetjük be és a tehén állásának megfelelően az utófejési művelethez megfelelő helyzetbe hozzuk. A fejőkehelynek a tőgyről való lehúzásakor a 205 tartóelem a 204 görgővel vagy karikával szabaddá válik, miközben a 208 rudazat visszahúzása következtében a vele összekötött 207 sín a 222 rést kiszélesíti.

A rögzítőszerkezet további előnyös változata olyan, hogy az alaplap és/vagy a tartóelem elektromágnesként van kiképezve és ezáltal van megoldva az alaplemez és a tartóelem közötti oldható kapcsolat.

Claims (14)

1. Utófejő és fejőkehely-levevő készülék munkahengerrel, a dugattyún rögzített lehúzókötéllel, tejhozam-ellenőrző szerkezettel, vezérlőberendezéssel a tőgy ritmikus húzásának létrehozásához, illetve a fejőkehely levételéhez, valamint szerkezet a tej-41

191 330 vezető cső önműködő elzárásához, azzal jellemezve, hogy az utófejési művelethez a tehén fejőállásában, a tőgy alatt, távvezérléssel működtethető rögzítéssel ellátott kötélvezető és eltérítőszerkezet van felszerelve, továbbá hogy vagy egy vezérelhető nyomással működő, vagy két, különböző hatásfelületű, de azonos nyomású olyan munkahenger van, amelyeket mindig egy kötél köt össze a fejőkehellyel, és végül hogy az utófejést szolgáló kötél egy eltérítőn van keresztülvezetve. 1

2. Az 1. igénypont szerinti utófejő és fejőkehelylevevő készülék, azzal jellemezve, hogy a kötélvezető és eltérítőszerkezet a kötélen csúszó görgőből, karikából vagy horogból áll.

3. A 2. igénypont szerinti utófejő és fejőkehely- 1 levevő készülék, azzal jellemezve, hogy a kötélvezető és eltérítőszerkezet erőzáróan olyan tartóelemmel van összekötve, ami a rögzítésre szolgál.

4. Az 1. igénypont szerinti utófejő és fejőkehelylevevő készülék, azzal jellemezve, hogy rögzítőként 2 csapokkal ellátott rudazat szolgál.

5. Az 1. vagy a 4. igénypont szerinti utófejő és fejőkehely-levevő készülék, azzal jellemezve, hogy a kötélvezető és eltérítőszerkezet rögzítése erőzáróan össze van kapcsolva a tejvezető cső elzáró- ² szerkezetével.

6. A 4. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy rögzítésként az alaplapon csúszó sín szolgál.

7. A 3. vagy 6. igénypont szerinti készülék, azzal ^J jellemezve, hogy az alaplap és a sín között eltolhatóan van vezetve egy tartóelem a kötélvezető és eltérítőszerkezettel.

8. Az I. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy rögzítésre elektromos vagy permanens mágnes szolgál.

9. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy utófejésnél a vákuumvezeték a munkahengerrel egy redukálószelepen és két háromutas szelepen keresztül van összekötve.

10. A 9. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az egyik háromutas szelep szolgál az utófejés alatt a nyomásviszonyok ritmikus változtatására.

11. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a fejőkehely levételéhez a vákuumvezeték közvetlenül van összekötve egy háromutas szelepen keresztül a munkahengerrel.

12. Áz 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy két münkahenger alkalmazásakor az utófejésre szolgáló kötél az eltérítésnél oldhatóan van rögzítve.

13. Az 1. vagy a 12. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az utófejésre szolgáló kötél a fejőkehellyel van oldhatóan összekötve.

14. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a mindkét munkaszakaszt ellátó munkahengerben önállóan vezérelt ellendugattyúk vannak.