HU190777B - Process for plymerizing vinylchloride - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás vinil-klorid polimerizálására. A találmány szerint plasztiszolok előállítására alkalmas polimerizátumokat állítunk elő.

Kis, általában 0,1-2 μ szemcseméretü vinilklorid polimerek a polimerlágyítókkal stabil diszperziókat képeznek. Ezeket a diszperziókat általában plasztiszoloknak nevezzük. A plasztiszolok sokféle célra alkalmazhatók, így például fröccsöntésre, centrifugálöntésre, mártásra, bevonásra, valamint habosított termékek előállítására. Felhasználás után a plasztiszolt melegítik és a plasztiszol ennek következtében gélesedik.

A plasztiszolok felhasználása szempontjából kritikusak a Teológiai tulajdonságok, különösen a plasztiszol stabilitása és viszkozitása. Ezeket a tulajdonságokat főként a részecskék szemcsemérete és szemcseeloszlása határozza meg. így például a finom szemcséjű polimerek túl nagy viszkozitású plasztiszolt eredményeznek, míg túl nagy polimerszemcsék esetén a plasztiszol instabillá válik, a polimerszemcsék kiülepednek. A plasztiszolok feldolgozásánál alacsony plasztiszol-viszkozitást eredményező polimerek alkalmazása célszerű és így ennek megfelelő optimális méretű és részecskeeloszlású polimereket kell előállítani. Ismeretes, hogy viszonylag nagy szemcseméretű és szűk szemcseeloszlású polimerek alkalmazásával alacsony viszkozitású plasztiszolok állíthatók elő. Ugyancsak alacsony viszkozitású plasztiszolok állíthatók elő két különböző szemcseméretű frakciót tartalmazó polimerizátumokból. így tehát a plasztiszol megfelelő viszkozitását kialakíthatjuk a polimer morfológiájának és a polimerrészecskék méretének változtatásával és ebből eredően a polimer előállítási módjának megfelelő megválasztásával.

A plasztiszolok készítésére megfelelő polimereket ismert módon, emulziós polimerizálással állítják elő. A monomert az emulgeátorral együtt vízben diszpergálják, 10-30 μ cseppméretre. Ezek a cseppek monomertárolóként szerepelnek és a polimerizáció a vizes fázisban megy végbe, vízben oldódó szabadgyökös iniciátor jelenlétében. Ennek az eljárásnak a hátránya, hogy a keletkező polimer nagyon kicsi szemcseméretű és így nagyon nagy viszkozitású plasztiszol állítható elő belőle. Ennek elkerülésére két különböző polimerizációs folyamatból származó polimert alkalmaznak. A folyamatot úgy módosítják, hogy az emulziós polimerizációt oltó-latex jelenlétében folytatják le. A monomerek nagy része az oltó-részecskékre polimerizál és az újonnan keletkező részecskék kialakulását az emulgeátor mennyiségének szabályozásával és a monomer részletekben való adagolásával szorítják vissza. Ilyen eljárást ismertet például a 2 520 959. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás.

A plasztiszolok készítésére alkalmas polimereket úgy is előállítják, hogy finomdiszperz rendszert monomer-oldható iniciátor jelenlétében polimerizálnak. Ebben az eljárásban a monomerek keverékét, a vizet és az emulgeátort homogenizálják és olyan, 0,1-2 μ méretű monomercseppeket hoznak létre, amelyek az iniciátort is tartalmazzák. Mivel a polimerizáció a cseppekben megy végbe, a polimer szemcsemérete szintén ezen a tartományon belüli lesz. A homogenizálás feltételeinek szabályozásával így a polimerrészecskék végső szemcseméretét is szabályozni tudják. Ilyen eljárást ismertet a 3 373 150. számú amerikai egyesült államokbeli ⁵ szabadalmi leírás. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy az összes víz és monomer mennyiséget homogenizálni kell.

A 3 373 150. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti eljárás hátránya az ¹⁰ 1 527 312. számú nagy-britanniai szabadalmi leírás szerinti eljárással küszöbölhető ki. A brit szabadalmi leírás szerint a vízből, az emulgeátorból és egy olyan anyagból, amely oldja a vinil-kloridot és nagyon kis mértékben oldódik vízben, előemulziót ^ö készítenek. Ehhez az előemulzióhoz adják azután a vinil-kloridot, amely a vizes fázison átdifiundál és a vízben kis oldhatóságú emulgeált anyag cseppjeiben adszorbeálódik. A cseppeket ezután duzzaszt₂₀ ják. Mivel a duzzasztott cseppek nagy térfogatúak és a vizes fázis nem tartalmazza az emulgeátort, a polimerizáció annak ellenére, hogy vízoldható iniciátort alkalmaznak, a cseppekben megy végbe.

Ezt az eljárást úgy lehet módosítani, hogy a nagyón kis vízoldhatóságú anyagot oltó-latexben ³ duzzasztják. Az eljárást úgy hajtják végre, hogy a latexet a monomer adagolása és a polimerizáció megindítása előtt valamilyen oldószer jelenlétében a nagyon kis vízoldhatóságú anyaggal kezelik. Ezt az eljárást ismerteti a 142 082. számú norvég szabadalmi leírás.

Az említett két eljárásban a kapott polimer szemcseméretét a vízből, az emulgeátorból és a kis vízoldhatóságú anyagból készített előemulzió előállí_3g tási feltételeinek változtatásával szabályozzák. Az emulziót előnyösen ugyanúgy mint a finomdiszperz rendszer polimerizálásánál, homogenizálással készítik. Elegendő az összes vízmennyiségnek csak egy részét homogenizálni és egyáltalán nem szüksé,_n ges az eljárásban alkalmazott monomert homogenizálni.

Ennek az eljárásnak az alkalmazása során vinilklorid polimerizáláskor azonban problémák lépnek fel a vízből és a monomerből készített emulzió stabilitásával kapcsolatban. A monomer beadago⁴⁵ lása után az emulzió olyan mértékben instabillá válik, hogy amennyiben a nagyon kis vízoldhatóságú anyag cseppjeinek méretét a jó plasztiszol-tulajdonságok eléréséhez szükséges értékre állítjuk be, az emulzió a polimerizáció során koagulál. így ⁵⁰ tehát a cseppek méretét csökkenteni kell, aminek következtében olyan szemcseméretű polimert kapunk, amely túl nagy viszkozitású plasztiszolt eredményez.

Találmányunk szerint a monomer által duzzasz55 tott, nagyon kis vízoldhatóságú anyag stabilitását úgy növeljük meg, hogy a polimerizálás előtt vagy alatt az elegyhez stabilizáló latexet adunk.

A stabilizáló latex alkalmazásával olyan cseppméretű előemulzió készíthető a nagyon kis vízold⁶⁰ hatóságú anyagból, amely lehetővé teszi olyan polimer-szemcseméret kialakítását, amelynek révén jó Teológiai tulajdonságokkal és a tárolás során fontos jelentőségű alacsony kezdeti viszkozitással rendelkező plasztiszolok állíthatók elő.

A találmány tárgya ennek megfelelően eljárás

190 777 vinil-klorid vagy a vinil-kloridra számítva legfeljebb 20 tömeg % vinil-kloriddal kopolimerizálható monomerből és vinil-kloridból álló elegy polimerizálására, oly módon, hogy 25 °C hőmérsékleten 10“² g/l-nél kisebb vízoldhatóságú, a vinil-kloridot és a komonomereket oldó anyagot, emulgeátort és vizet a monomereknek vízben levő előemulziójává homogenizálunk, majd a kapott emulziót szabadgyökös inicíátor jelenlétében polimerizáljuk. A polimerizációs elegyhez a reakció kezdetén vagy a 80%-os konverzió elérése előtt a monomerek összmennyiségére vonatkoztatva 0,03-15 tömeg % polimertartalmú stabilizáló polimer latexet adunk, a polimer latexet összekeverjük az előemulzióval és így megakadályozzuk, hogy a nagyon kis vízoldhatóságú anyag a polimert duzzassza.

A stabilizáló latexben a polimer mólsúlya legalább 15 000, előnyösen 40 000-300 000. Alacsonyabb molekulasúlyú polimer esetén a latex túlságosan duzzad a monomer jelenlétében, és ez a nagymértékű duzzadás csökkenti a latexnek a monomer által duzzasztott nagyon kis vízoldhatóságú anyag cseppjeire kifejtett stabilizáló hatását.

A polimer-latexet és a nagyon kis vízoldhatóságú anyag előemulzióját olyan körülmények között keverjük össze, hogy az anyag ne duzzassza észrevehető mértékben a polimer-latexet. Ezért előnyösen úgy járunk el, hogy az alkalmazott víz nagy részét a latex, illetve az előemulzió adagolása előtt adagoljuk az elegybe. Ha a latexet és az előemulziót azt megelőzően keverjük össze, hogy az alkalmazott víz mennyiségének nagy része jelen lenne az elegyben, a keverék tartózkodási ideje legfeljebb 60 perc, előnyösen legfeljebb 30 perc.

A stabilizáló latex szemcseméretének 0,01-0,5 μ-nak kell lennie. A legjobb stabilizáló hatást és a legjobb plasztiszol-viszkozitást akkor kapjuk, ha a stabilizáló latex szemcsemérete 0,02-0,2 μ, előnyösen 0,03-0,08 μ. A latex jelen lehet a rendszerben a polimerizáció megindításától kezdve, de adagolhatjuk bizonyos konverzió elérése után is. Ha a latexet 80%, előnyösen 75% konverzió elérése után adagoljuk, úgy a stabilizálás alig eredményes. Ha a latexet a polimerizáció későbbi szakaszában adagoljuk, úgy a monomer-diszperzió kellő stabilitásának elérése szempontjából nagyobb, 0,03-0,4 μ, előnyösen 0,08-0,25 μ között kell lennie a részecskék szemcseméretének.

Az alkalmazott latex mennyisége széles határok között változhat, általában a monomer mennyiségére számítva 0,03-15 tömeg% polimertartalmú latexet használunk. Ha a latex a reakció megindításától kezdve jelen van, akkor a latex mennyisége a fentiek szerint meghatározva előnyösen 0,05-10 tömeg%, különösen előnyösen 0,1-3 tömeg%. Ha a latexet a polimerizáció során adagoljuk a rendszerhez, akkor a latex mennyisége 0,1-15 tömeg%. Minél később adagoljuk a reakció során a latexet, annál nagyobb mennyiséget alkalmazunk.

A stabilizáló latex valamilyen vinil-kloriddal kopolimerizálható polimert vagy kopolimert tartalmaz. Mivel a latex mennyisége általában viszonylag kicsi, így a latexben lévő polimer hatása a polimerizáció során kapott polimerre elhanyagolható. Az oltó-latexben alkalmazott megfelelő polimerek például sztirol, vinil-klorid, vinil-acetát, vinilidénklorid, rövid szénláncú akrilátok vagy metakrilátok (az alkilrész legfeljebb 6 szénatomos) homovagy kopolimerjei. Az oltó-latex előnyösen vínil⁵ kloridot vagy a vinil-kloridra számítva legfeljebb 20 tömeg%, vinil-kloriddal kopolimerizálható monomernek és vinil-kloridnak az elegyét tartalmazza, A latexet előnyösen ismert módon, emulziós polimerizálással készítjük, de készíthetjük homoge¹⁰ nizált fázisban is monomer-oldható iniciátorral vagy nagyon kis vízoldhatóságú és a monomerben duzzadó homogenizált anyag polimerizálásával.

A nagyon kis vízoldhatóságú anyagból, az emulgeátorból és a vízből készített előemulziót ismert módon, ismert anyagok felhasználásával például az 1 527 312. számú EK-beli szabadalmi leírásban megadottak szerint állíthatjuk elő.

A nagyon kis vízoldható anyag vízben való old₂Q hatósága 25 °C hőmérsékleten legfeljebb 10 ² g/1, előnyösen 10'³ g/1, különösen előnyösen 10 ⁴ g/1; oldja a vinil-kloridot és adott esetben a komonomereket. Ilyen anyagok a legalább 10, előnyösen 15-30 szénatomos egyenes vagy elágazó szánláncü 2g alifás, adott esetben halogénezett szénhidrogének, így az alkánok vagy az alkének.

Kis oldhatóságú anyagként előnyösen alkalmazhatunk olyan anyagot, amely a kapott polimer tulajdonságait befolyásolja. Ilyenek például a lá3Q gyítók, így a foszfátok, az adipátok vagy a ftalátok - például a dioktil-ftalát amelyek a megadott oldhatósággal rendelkeznek. Ugyancsak befolyásolják a kapott polimer tulajdonságait a kopolimerként alkalmazott monomerek, például a vinil35 éterek, a vinil-észterek, az akrilátok vagy ezek elegyek

A kis vízoldhatóságú anyag, az emulgeátor és a víz homogenizálását nyíró erő hatására ismert berendezésekben - így például nyitott homogenizáló 40 berendezésekben, kolloid malmokban vagy ultrahangos homogenizáló berendezésekben végezzük. A homogenizálás körülményeinek szabályozásával állítjuk be a diszpergált kis oldhatóságú anyag cseppjeinek méretét olyan értékre, amely lehetővé 45 teszi, hogy a megfelelő tulajdonságú plasztiszol előállításához szükséges polimer-szemcseméretet kapjunk. A diszpergáló anyag szemcseméretét (d) a következő képlet alapján számíthatjuk:

D1,4 · v po

1/3

A képletben

D jelentése a kapott polimer latex szemcsemérete (cm) p jelentése az alkalmazott monomer mennyisé⁵ ge (g) , o jelentése a polimerizáció konverzió foka v jelentése a kis vízoldhatóságú anyag térfogata (cm³)

Az előemulzió készítésénél ez alkalmazott összes vízmennyiségnek legalább 0,5 tőmeg%-ának jelen kell lenni A polimerizációnál az összes víz mennyiségének célszerűen 0,5-15 tömeg%-t, előnyösen 1-5 tömeg%-t alkalmazzuk. Az eljárásnál azonban nem korlátozzak a víz mennyiségét erre az értékre, a felső határt az alkalmazott víz összes mennyisége

190 τη képezi. Ilyen esetben azonban feleslegesen nagy térfogatú homogenizáló berendezést kell használni.

A vinil-klorid polimerizálására minden ismert emulgeátor vagy azok elegye alkalmazható. Ilyen emulgeátorok a zsírsavak ammónium- vagy aikáiifémsói, előnyösen 6-20 szénatomos alkil- vagy alkil-aril-szulfonsavak, alkil-szulfátok, alkil-éterszulfátok, alkil-szulfoszukcinátok. Használhatók kationos vagy nemionos emulgeátorok is, így például a zsíralkoholok és az alkil-aril-fenolok adduktjai, például nonil-fenol 6-20 etilén-oxíd molekulával képezett adduktja. Az emulgeátor mennyiség a monomerre számítva 0,2-5 tömeg %, előnyösen 0,5-2 tömeg %.

Szabadgyökös iniciátorként vízoldható vegyületeket alkalmazhatunk. Ilyenek a szervetlen és szerves peroxidok, így az ammónium- és alkálifémperszulfátok, hidrogén-peroxid, butil-hidroperoxid, kumil-hidroperoxíd, metil-etil-keton-hidroperoxid és ciklohexanon-hidroperoxid. Alkalmazhatók természetesen redox-rendszerek is, valamint mind a monomerben, mind vízben oldódó iniciátorok. Ilyenek a rövid szénláncú alkil-peroxid-dikarbonátok, mint a dietil-peroxid-dikarbonát, a diizopropil-peroxid-dikarbonát,, a di-szek.-butilperoxid-dikarbonát valamint az azo-bisz-(rövidszénláncú alkil)-nitrilek, így az azo-bisz-izobutironitril. Az olyan polimerekből előállított plasztiszolok, amelyeknek gyártásakor szerves, vízoldható iniciátorokat alkalmazunk, különösen alacsony viszkozitásúak és ezért a vizoldható iniciátorok alkalmazása előnyös. Az iniciátort a monomer mennyiségére számítva 0,01-1 tömeg %, előnyösen 0,02-0,2 tömeg% mennyiségben alkalmazzuk. Az iniciátort előnyösen a homogenizálási lépés után adagoljuk, de megfelelő óvintézkedések megtétele esetén jelen lehet a homogenizálási folyamatban is. A polimerizálást további mennyiségű monomeroldható iniciátor, például az alkilrészben 8-20 szénatomos alkil-peroxidok vagy alkil-peroxid-dikarbonátok, jelenlétében is lefolytatjuk. Ebben az esetben a monomer-oldható iniciátort a homogenizálás előtt adjuk a reakcióelegyhez.

A vinil-klorid mennyiségére számítva 20 tömeg %-bán alkalmazható megfelelő komonomerek például a vinil-acetát, az alkil-akrilátok vagy -metakrilátok, a 2-5 szénatomos alkének, a vinil-észterek, a vinilídén-klorid, a sztirol és az akril-nitril. Ezek a monomerek, amennyiben vízben kismértékben oldódnak, jelen lehetnek a homogenizálási folyamatban.

A polimerizációs folyamatban a monomer/víz tömeg arány (1 : 2) és (1 : 0,5) közötti, előnyösen (l : 1,3) és (l : 0,8) közötti. A polimerizálásí hőmérséklet 25-80 ’C, előnyösen 40-75 ’C. A kapott polimer-latexet ismert módon dolgozzuk fel, például kicsapással, szórva-szárítással, célszerűen a még jelenlévő monomer eltávolítása után. A monomert például 60-95 ’C hőmérsékleten, csökkentett nyomáson távolíthatjuk el.

A találmányt az alábbiakban a példákkal mutat juk be anélkül, hogy azokra korlátoznánk. Ameny nyiben másként nem adjuk meg, a rész és % értékek tömegrész illetve tömeg%-t jelentenek.

1. példa

Átlagosan 16 szénatomos alifás szénhidrogének elegyet vízzel és az emulgeátorral homogenizáljuk dugattyús homogenizáló berendezésben. 0,3 μ átlagos cseppméretű előemulziót készítünk.

Az alábbi anyagokat használjuk fel:

szénhidrogénelegy 10 trész víz 19,5 trész nátrium-lauril-szulfát 0,5 trész

A polimerizációs reaktorba a következő kompo:nseket visszük be:

víz 1000 trész fentiek szerint készített elöemulzió 30 trész nátrium-lauril-szulfát 6 trész vinil-klorid 900 trész kálium-perszulfát 1,26 trész

A pH-értéket ammónium-hidroxid-oldattal 8-9 közötti értékre állítjuk be.

A vizet, az emulgeátort és az előemulziót beadagoljuk a reaktorba és az elegyet 50 ’C hőmérsékletre melegítjük. A levegőt evakuálással eltávolítjuk a reaktorból, majd beadagoljuk a vinil-klorid és a perszulfát vizes oldatát. Á reaktorban lévő anyagot addig keverjük 50 ’C hőmérsékleten, míg a nyomás 0,5 MPa értékre csökken. A nem reagált monomert befúvással eltávolítjuk. Az autokláv kinyitása után azt tapasztaljuk, hogy a latex habosított krémhez hasonló alakban koagulált. Ennek következtében a termék nem szárítható szokásos módon és csak veszteséggel nyerhető ki.

2. példa

Az 1. példában leírt eljárást ismételjük meg, azzal az eltéréssel, hogy a poli(vinil-klorid) latexet a vinilklorid beadagolása előtt adagoljuk. A latex átlagos mérete 0,06 μ és a polimerizációs elegy 1 1 vizes fázisára számítva 3 g poli(vinil-klorid)-nak megfelelő mennyiségben adagoljuk. Ebben az esetben a polimerizálás után normál latexet kapunk, amelynek szárazanyag-tartalma 45 t%. Az így kapott latexet ismert módon szórva-szárítással dolgozzuk fel. A szórva-szárított terméket peckes őrlőgépben őröljük és az őrölt termékből plasztiszolt készítünk. A plasztiszol 100 rész polimerből és 50 rész dioktilftalátból áll. A kapott plasztiszol viszkozitása Hake szerint 300 s~' értéknél 30 Pás.

3. példa

A 2. példában leírt eljárást ismételjük meg, azzal az eltéréssel, hogy a kálium-perszulfát helyett 0,33 rész metil-etil-keton-hidroperoxidot alkalmazzuk. Ebben az esetben is stabil latexet kapunk a polimerizáció befejeződése után. A latexet szórva-szárítással szárítjuk. A kapott plasztiszol viszkozitása a 2. példában leírtakkal azonos körülmények között vizsgálva 20 Pás.

190 777

4. példa

Az 1. példában leírtakkal azonos módon előemulziót készítünk, de kis vízoldhatóságú anyagként vinil-sztearátot, emulgeátorként pedig nátrium-dodecil-benzolszulfonsavat alkalmazunk.

rész előemulzióhoz hozzáadunk 1000 rész vizet, 6 rész nátrium-dodecil-benzoszulfonátot, 900 rész vinil-kloridot, 0,45 rész ciklohexanon-peroxidot és 3 gpolimer/1 vizes fázis mennyiségnek megfelelő mennyiségben 0,060 μ szemcseméretű poli(vinil-klorid) latexet. A polimerizáció befejeződése után a polimerizációs elegyhez hozzáadunk 2 rész etoxilezett nonil-fenolt (mintegy 9 etoxicsoport), majd a polimerizációs elegyet a visszamaradó monomer eltávolítása céljából 85 °C hőmérsékletre melegítjük és ezen a hőmérsékleten tartjuk 30 percig. Lehűlés, majd szórva-szárítás után gyantaszerű terméket kapunk, amelyet őrölünk, majd összekeverünk 50% dioktil-ftaláttal. A kapott plasztiszol fentiek szerint mért viszkozitása 17 Pás.

5. példa

Előemulziót készítünk 10 rész dioktil-ftalát, 39 rész víz és 1 rész ammónium-laurát összekeverésével, amelynek cseppmérete 0,33 μ.

rész előemulziót hozzáadunk 1000 rész víz, 4 rész ammónium-laurát, 1,6 rész kálium-perszulfát, 900 rész vinil-klorid, 3 g polimer/1 vizes fázis menynyiségnek megfelelő mennyiségű 0,032 μ átlagos szemcseméretű poli(vinil-klorid) latex elegyéhez. A polimerizáció befejeződése után stabil latexet kapunk.

6. példa

Az 1. példában leírtakkal azonos módon előemulziót készítünk. A polimerizálást az 1. példában leírtakkal azonos módon, különöbző mennyiségű 0,057 μ szemcseméretű poli(vinil-klorid) stabilizáló latex jelenlétében hajtjuk végre. A kísérletekben a latexet 0,3, 1,0, 30 illetve 60 g polimer/1 vizes fázis mennyiségnek megfelelő mennyiségben alkalmaztuk. Minden polimerizátum stabil latexet képez, nem hajlamos koagulálásra.

7. példa

Az 1. példában leírtak szerint készítünk előemulziót átlagosan 15 szénatomos nátrium-alkil-szulfonát, mint emulgeátor alkalmazásával. 30 rész így készített emulzióhoz hozzáadunk 1000 rész vizet, 6 rész nátrium-lauril-szulfátot, 900 rész vinil-kloridot, 0,33 rész metil-etil-keton-hidroperoxidot, 5 g polimer/1 vizes fázis mennyiségnek megfelelő mennyiségben 0,050 μ szemcseméretű polisztirollatexet. A polimerizáció befejeződése után kapott polimer-latex egyáltalán nem hajlamos koagulálásra. A latexet szórva-szárítjuk és plasztiszolt készítünk. A kapott plasztiszol fentiek szerint meghatározott viszkozitása 22 Pás.

8. példa

A 3. példában leírt eljárást ismételjük meg, azzal az eltéréssel, hogy vinil-klorid helyett vinil-klorid és ¹⁰ vinil-acetát 9 : 1 arányú elegyét alkalmazzuk.

A polimerizáció befejeződése után stabil latexet kapunk, a polimerizátumból annak izolálása után készített plasztiszol viszkozitása 30 Pás.

9. példa rész 1. példa szerint készített előemulziót beviszünk az 1000 rész vizet és 6 rész nátrium-lauril²⁰ szulfátot tartalmazó reaktorba. A polimerizációs elegy hőmérsékletét 50 °C-ra emeljük és a levegőt evakuálással eltávolítjuk. A polimerizációs elegyhez ezután hozzáadunk 900 rész vinil-kloridot és 0,45 rész ciklohexanon-hidroperoxidot, majd meg²⁵ indítjuk a polimerizációs reakciót. 6 óra elteltével, amikor a konverzió mintegy 70%, 100 g polimer/1 mennyiségű 0,12 μ átlagos szemcseméretü latexet adagolunk a reaktorba. A polimerizáció befejeződése után stabil latexet kapunk.

10. példa

Az 1. példában leírtakkal azonos módon elő³⁵ emulziót készítünk. A polimerizációt az 1. példában leírtakkal azonos módon hajtjuk végre szintén 3 g/1 vizes fázis mennyiségnek megfelelő mennyiségű latex jelenlétében. A stabilizáló latex poli(vinilklorid) latex, amelynek szemcsemérete 0,020 μ, ⁴⁰ 0,032 μ, 0,043 μ, 0,055 μ, 0,15 μ illetve 0,33 μ. Egyik polimerizációs reakcióval előállított latex nem hajlamos koagulálásra.

Claims (1)

1. Eljárás vinil-klorid vagy a vinil-kloridra számítva legfeljebb 20 tömeg% vinil-kloriddal kopolimerizálhatc monomerből és vinil-kloridból álló elegy ⁵⁰ polimerizálására oly módon, hogy 25 ’C hőmérsékleten 10 ² g/l-nél kisebb vízoldhatóságú, a vinilkloridot és a komonomereket oldó anyagból, emulgeátorból, vízből és monomerekből homogenizálással előemulziót készítünk, majd a kapott emulziót szabadgyökös iniciátor jelenlétében polimerizáljuk, azzal jellemezve, hogy a polimerizációs elegyhez a reakció kezdetén vagy a 80%-os konverzió elérése előtt a monomerek összmennyiségére vonatkoztatva 0,03-15 tömeg% polimertartalmú, θθ 0,03-0,08 μ szemcseméretü, poli(vinil-klorid) vagy polisztirol oltó latexet adunk és a polimer-latexet összekeverjük az előemulzióval.