HU184758B

HU184758B - Process for producing 5-mercapto-1,2,3-triazole derivatives

Info

Publication number: HU184758B
Application number: HU801258A
Authority: HU
Inventors: Hans-Rudolf Krueger
Original assignee: Schering Ag
Priority date: 1979-05-21
Filing date: 1980-05-20
Publication date: 1984-10-29
Also published as: JPS55154960A; BE883403A; SE8003542L; FR2457287A1; US4340742A; CA1143739A; SU1241991A3; PL121609B1; CH646427A5; LU82460A1; JPS5914461B2; AU537081B2; GB2053200B; PT71265A; DD151061A5; FI66605B; FI66605C; ZA803039B; AT373886B; DK217480A

Description

(57) KIVONAT

HS —C-C-R< N-C-R₁

A találmány tárgya új eljárás az (I) általános képletű 5-merkapto-l,2,3-triazol-származékok — a képletben Rí jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport — előállítására, amelyet az jellemez, hogy egy (II) általános képletű l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat — ahol R, jelentése a fenti és R₂ jelentése hidrogénatom — egy (III) általános képletű savhalogeniddel — ahol R₃ jelentése p-toluol-szulfonil-csoport és X jelentése halogénatom, előnyösen klóratom — savmegkötőszerek jelenlétében (IV) általános képletű acilezett l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsav-származékká reagáltatnak és ezt egy (V) általános képletű alkohollal — ahol R, jelentése fenilcsoport — (VI) általános képletű N-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-észterré alakítják — ahol R, és R4 jelentése a fenti —, majd ezt ismert módon, sav- vagy báziskatalizált reakcióban (VII) általános képletű 5-amino-l,2,3-tiadiazollá alakítják — ahol R, jelentése a fenti — és ezt előzetes elkülönítés nélkül, bázisok jelenlétében ismert módon átrendezik, majd a reakcióterméket elkülönítik. Ezek a vegyületek növényvédőszerek és gyógyszerek előállítására használhatók.

R3-X (ni)

N(I)

N C-C-NH-O-R.

N-C-Ri

II II

N C-C-NH-O-R,

II (IV)

C-R₄

N C-NH-C-O-Ra II ° (VI)

NII

K (II) h-o-r_a (V)

C-R,

II

Λ-ΝΗ,, (Vll)

184 758

A találmány tárgya új eljárás 5-merkapto-l,2,3-triazol-származékok előállítására, amelyek kiindulási anyagok növényvédőszerek és antibiotikumok — így cefalosporin-származékok — előállításához.'

Az 5-merkapto-l,2,3-triazol-származékok előállítására 5 már ismert egy eljárás [J.Goerdeler und G.Gnad, Chem.

Bér. 99, 1618 (1966)]. Ennek az eljárásnak azonban nagy hátránya az, hogy kiindulási anyagként izolált 5-amino-1,2,3-tiadiazol-származékokat igényel, olyan anyagokat, amelyek nem egyszerűen hozzáférhetők és emellett nem 10 egészen veszélytelenek.

A jelen találmány feladata az, hogy olyan eljárást biztosítson, amely 5-merkapto-l,2,3-triazol-származékok problémamentes előállítását kevés lépésben és jó kitermeléssel teszi lehetővé, és ezen anyagcsoport ipari előál- 15 Irtására biztonságtechnikailag gondokat okozó köztitermékek elkülönítése nélkül alkalmas.

A feladatot a találmány szerint az I általános képletű 5-merkapto-l ,2,3-triazol-származékok — ahol Rj jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos 20 alkilcsoport, — előállítására szolgáló olyan eljárással oldottuk meg, amelyet az jellemez, hogy valamely Π általános képletű 1,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat — ahol Rí jelentése a fenti — ' , ²⁵

R₂ jelentése hidrogénatom — egy ΠΙ általános képletű savhalogeniddel — ahol R₃ jelentése p-toluol-szulfonil-csoport és

X jelentése valamilyen halogénatom, előnyösen klóratom — inért szerves oldószerben oldva, 30 savmegkötő szer jelenlétében egy IV általános képletű acilezett l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsav-származékká reagáltatunk, és ezt a V képletű vegyülettel — ahol R₄ jelentése fenilcsoport — valamilyen inért szer- 35 vés oldószerben oldva VI általános képletű N-(1,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-észterré reagáltatjuk, majd ezt ismert módon, sav- vagy bázis-katalizált reakcióban VII általános képletű 5-amino-l,2,3-tiadiazol-származékká alakítjuk, ^0 és ezt előzetes elkülönítés nélkül, bázisok jelenlétében ismert módon átrendezzük, utána a reakcióterméket önmagában ismert módon elkülönítjük.

Az I általános képletben R,-el jelzett csoportok például ^5 a következők lehetnek: hidrogénatom, metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, szek-butil-, izobutil- vagy terc-butil-csoport.

A találmány szerinti eljárás különleges foganatosítási módjaira az jelemző, hogy a Π általános képletű l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat a ΠΙ általános képletű savhalogeniddel, majd a reakcióterméket az V képletű fenollal —20 °C-tól 100 °C-ig, előnyösen 0 °C-tól 50 °C-ig terjedő hőmérsékleten reagáltatjuk; hogy ekvimoláris mennyiségű II általános képletű hidroxámsavat, ΙΠ általános képletű savhalogendiet, valamint V képletű fenolt reagáltatunk; hogy a rendszerint el nem különített IV általános képletű acilezett hidroxámsav-származékot és az V képletű fenolt θθ egy lépésben reagáltatjuk;

hogy a II általános képletű l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat a III általános képletű savhalogeniddel és az V képletű fenollal egy műveletben reagáltatjuk, és olyan II általános képletű l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat θθ 2 használunk, amelyet nem kell elkülöníteni az előállítása során kapott reakcióelegyből, miáltal folyamatos eljárás is lehetővé válik;

hogy a VI áltlános képletű (l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-észter-származékot nem különítjük el a rekcióe légyből;

hogy a VI általános képletű karbaminsav-észter-származékot bázis- vagy sav-katalizált reakcióban 0 °C-tól 150 °C-ig, előnyösen 50 °C-tól 120 °C-ig terjedő hőmérsékleten alakítjuk a VII általános képletű 5-amino-l,2,3-tiadiazol-származékká, amelyet az előállításhoz használt oldatokból nem különítünk el;

hogy a VII általános képletű 5-amino-l,2,3-tiadiazol-származékot nem különítjük el a kapott reakcióelegyből, és hogy a VII általános képletű 5-amino-l,2,3-tia- » diazol-származékot önmagában ismert eljárással 0 °C-tól ,

150 °C-ig, előnyösen 50 °Ctól 120 °C-ig terjedő hőmér- } sékleten bázisok jelenlétében alakítjuk az I általános képletű 5-merkapto-l,2,3-triazol-származékká. ¹

Az eddig az irodalomból nem ismert Π általános képletű l,2,3-tiadiazol-5-karbohidoxámsavak, valamint sóik a következő önmagukban ismert eljárással úgy állíthatók elő, hogy

a) egy VIII általános képletű 1,2,3-tiadiazol-karbonsav-észtert — ahol R₅ jelentése 1—6 szénatomos alkilcsoport — hidroxil-aminnal reagáltatunk, adott esetben alkalmas szervetlen bázisok, például alkálifém- vagy alkáli földfém-oxidok, -hidroxidok vagy -karbonátok vagy -alkoholátok jelenlétében, adott esetben poláros szerves oldószerekben, vagy

b) egy IX általános képletű l,2,3-tiadiazol-5-karbonsav-halogenidet — ahol X és R, jelentése az előbbiekkel azonos — reagáltatunk inért oldószerekben, savmegkötőszerek jelenlétében.

A találmány szerinti eljárás könnyen hozzáférhető kiindulási anyagokat alkalmaz, és lehetővé teszi a kivánt termékek műszakilag egyszerű és veszélytelen előállítását.

Emellett nagy műszaki előnye, hogy sem a IV általános képletű karbohidroxámsav-származékot, sem a Lossen-lebontásnál köztitermékként képződő 1,2,3-tiadiazol-5-il-izocianátot nem kell ekülöníteni az előállítására szolgáló reakcióelegyből. így a Π általános képletű karbohidroxámsav-származék „egyedényes” eljárással a III általános képletű savhalogeniddel és az V képletű fenollal savmegkötőszerek jelenlétében közvetlenül reagál- i tatható.

Előnyös az is, hogy a nyers II általános.képletű karbohidroxámsav vagy sói vagy ezek nyers oldata is alkalmazható.

További előny az is, hogy a nyers VI általános képletű (l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-észter valamint ennek nyers oldata vagy szuszpenziója is továbbhasználható.

Különösen előnyös emellett, hogy a befejező karbamát-hidrolízisnél a nem veszélytelen VII általános képletű 5-amino-l,2,3-tiadiazol-származék általában csak in situ, és akkor is csak oldatban keletkezik, és nem kell külön eltávolítani, hanem lúggal önként átrendeződik I általános képletű 5-merkapto-l,2,3-tiazollá.

Különösen meglepő, hogy az R₄ csoport alkalmas megválasztásával a karbamát-hidrolízis savasan vagy lúgosán végezhető, mivel egyrészt a VI általános képletű karbamátok szervetlen bázisokkal meglehetősen stabil

184 758 sókat képeznek, és másrészt a várt VII általános képletű 5-amino-l,2,3-tiadiazol savakkal szemben instabil.

A Π általános képletű l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsav (előnyösen a nyerstermék formájában) VI általános képletű (l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-észterré való reagáltatása a IV általános képletű acilezett karbohidroxámsav-fokozaton átmenő Lossen-lebontáson alapul, ahol a IV általános képletű terméket általában nem kell elkülöníteni, valamint az l,2,3-tiadiazol-5-izocianátfokozaton át, amelyet szintén nem különítünk el, hanem csak in situ keletkezik, és rögtön továbbreagál az V általános képletű fenollal.

A reakciót —20 °C és 100 °C, előnyösen 0 °C és 50 °C között végezzük. A találmány szerinti eljárás kivitelezése például úgy történhet, hogy a hidroxámsav nyers oldatát ekvimoláris mennyiségű savhalogeniddel elegyítve valamilyen inért oldószerben ekvimoláris mennyiségű fenol és savmegkötőszer valamilyen inért oldószerrel készült elegyével reagáltatjuk, vagy a hidroxámsav-savhalogenid-elegyet először a savmegkötőszerrel elegyítjük és csak utána a fenollal, vagy egy hidroxámsav-savmegkötőszer-elegyet először a savhalogeniddel elegyítünk és csak utána a fenollal, vagy a hidroxámsav, savmegkötőszer és fenol elegyéhez adjuk a savhalogenidet.

A hidroxámsav-sók alkalmazásakor a savmegkötőszerek használatától eltekintünk.

A reakciópartnerekkel szemben inért oldószerek illetve szuszpendálószerek például a következők: alifás és aromás szénhidrogének, például cikolohexán, heptán, petroléter, benzol, toluol és xilol; éterek, például dietil-éter, dioxán, tetrahidrofurán és a diizopropil-éter; észterek, például etil-acetát és dietil-malonát; ketonok, például aceton, metil-izobutil-keton, izoforon és ciklohexanon; halogénezett szénhidrogének, például diklór-metán, kloroform, klór-benzol és szén-tetraklorid; karbonsav-amidok, például dimetil-formamid; szulfoxidok, például dimetil-szulfoxid.

Savmegkötőszerekként szeves bázisok, például trietil-amin, Ν,Ν-dimetil-anilin és piridinbázisok, vagy szervetlen bázisok, például alkáli földfém- és alkálifém-oxidok, -hidroxidok és -karbonátok használhatók. Folyékony bázisok, például piridin, egyidejűleg oldószerként is használhatók.

A befejezett reakció után a reakcióelegyet önmagában ismert módon dolgozzuk fel, például a szervetlen sók kiszűrésével, és azt követően az alkalmazott oldószer normál vagy csökkentett nyomáson végzett eldesztillálásával, a kívánt reakciótennék vízzel való kicsapásával vagy többnyire egyszerű kiszűrésével, és végül a szervetlen sók vízzel történő kimosásával.

ílymódon igen tiszta formában és közel kvantitatív kitermeléssel kapunk N-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsavésztereket, és nincs szükség semmilyen további befejező tisztítási műveletre.

Amennyiben a nyers oldatokkal illetve szuszpenziókkal dolgozunk tovább, úgy a Lossen-lebontáshoz olyan oldószert kell használni, amely a további műveletekben is inertként viselkedik. Ilyenek előnyösen a következők: aromás szénhidrogének, például benzol, toluol és xilol; éterek, például tetrahidrofurán és dioxán; és halogénezett szénhidrogének, például kloroform, klór-benzol, 1,2-diklór-etán és diklór-metán.

Az N-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-észterek hidrolízise önmagában ismert módon savkatalitikusan történhet. Ennél az eljárásmódnál az 5-amino-l,2,3-tiadiazolokat el is lehet különíteni.

Ezen célból a VI általános képletű karbamát-származékot előnyösen vizes közegben, adott esetben szerves oldószerekkel készített elegyben, savas katalizátorok jelenlétében melegítjük. A reakció 0 °C-tól 150 °C-ig, előnyösen 50 °C-tól 120 °C-ig terjedő hőmérséklettartományba eső hőmérsékleten végezhető. Savas katalizátorokként a következők említhetők: kénsav, hidrogén-klorid és hidrogén-bromid és p-toluolszulfonsav. A reagensekkel szemben inért oldószerként az alábbiak említhetők: halogénezett szénhidrogének, példéul tetrahidrofurán, kloroform, diklór-metán, 1,2-diklór-etán és klór-benzol, alifás és aromás szénhidrogének, például petroléter, pentán, heptán, ciklohexán, benzol, toluol és xilol, valamint éterek, például dietil-éter, tetrahidrofurán és dioxán.

A keletkező, savas vizes közegben oldott formában lévő, 5-amino-l,2,3-tiadiazolokat azután igen tömény szervetlen bázisok, például alkálifém- vagy alkáli földfém-oxidok, -hidroxidok vagy -karbonátok vagy az előbbiek alkoholjainak jelenlétében az I általános képletű 5-merkapto-l,2,3-tiazol-származékokká reagáltatjuk. A nagy báziskoncentráció alkalmazása folytán az I általános képletű 5-merkapto-l,2,3-tiazolok megfelelő alkálifém- vagy alkáli földfém-sókként vannak jelen, amelyek csak alkalmas ásványi savval szabadíthatók fel. Célszerűen a bázist és a VII általános képletű 5-amino-l,2,3-tiadiazolt 2:1 mólarányban reagáltatjuk.

A reakció során alkalmazott szerves oldószerek egyben az 5-merkapto-l,2,3-tiazol extrahálószeréül is szolgálnak. A reakció befejezése után az extraktumokat ismert módon dolgozzuk fel, például a megfelelő szárítás után az alkalmazott oldószer normál vagy csökkentett nyomáson végzett eldesztillálásával.

íly módon 5-merkapto-l,2,3-tiazolokat kapunk igen tiszta formában és nagyon magas kitermeléssel. A reakcióidő a reakcióhőmérséklettől függően 0,5—5 óra.

Az N-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-észterek elszappanosítása lúgosán is végezhető. Célszerűen úgy járunk el, hogy a karbamátot, előnyösen a nyers oldat, illetve szuszpenzió formájában alkálifém- vagy alkáliföldtém-hidroxidok vizes, illetve alkoholos oldatával melegítjük körülbelül 1:3 (karbamát-bázis) mólarányban. A reakció 0 °C-tól 150 °C-ig, előnyösen 50 °C-tól 120 °Cig terjedő hőmérséklettartományban megy végbe. A reakcióidő a reakcióhőmérséklettől függően 0,5—15 óra.

Az eljárás ilyen kivitelezési módjánál nem lehetséges a megfelelő 5-amino-l,2,3-tiadiazolt elkülöníteni, hanem közvetlenül a Dimroth-átrendeződés termékének alkálifém-, illetve alkáli földfém-sóit kapjuk. Az 5-merkapto-1,2,3-tiazolokat ezekből önmagában ismert módon szabadítjuk föl.

I. példa

5-Merkapto-l,2,3-tiazol előállítása:

Keverővei, hőmérővel és szárítócsővel ellátott, háromnyakú 500 ml-es gömblombikban 14,5 g (0,1 mól) 1,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat felszuszpendálunk 200 ml tetrahidrofuránban, és 5 °C-on 19,7 g (0,1 mól) p-toluolszulfoklorid 50 ml tetrahidrofuránnal készült oldatával elegyítjük. Utána 1 óra alatt hozzácsepegtetjük 27,8 ml (0,2 mól) trietil-amin és 9,4 g (0,1 mól) fenol 75 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát. A belső hőmér3

184 758 sékletet 4 °C és 6 °C között tartjuk. A reakcióelegyet 1 órán át 4 °C-on és 3 órán át szobahőmérsékleten kevertetjük, miközben a belső hőmérséklet rövid ideig 40 °Cra emelkedik. Éjszakán át állni hagyjuk, utána 40 °C-on vákuumban alaposan bepároljuk; a mardékot 400 ml jeges vízzel elegyítjük; így fehér kristályokat kapunk, amelyeket kiszűrünk, és először vízzel, utána toluollal mosunk.

Kitermelés: 19,2 g N-(l,2,3-tiadiazol-5-iI)-karbaminsav-fenil-észter.

Olvadáspont: 221 °C (bomlás).

Keverővei, hőmérővel és visszafolyató hűtővel ellátott, háromnyakú 500 ml-es gömblombikban 19,2 g tisztítatlan N-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-fenil-észtert 12 g (0,4 mól) nátrium-hidroxid 100 ml vízzel készült oldatával 1,5 órán át melegítük visszafolyató hűtő alatt. Utána az oldatot lehűtjük 20 °C-ra, és 26,4 ml tömény sósavoldattal elegyítjük. Az elegyet 100 g nátrium-kloriddal telítjük, és részletekben extraháljuk 250 ml etil-acetáttal. Az etil-acetátos extraktumokat 20 g kálium-hidrogén-karbonát 75 ml vízzel készült oldatával extraháljuk. A vizes fázist 17,6 ml tömény sósavoldattal elegyítjük, és utána részletekben ismét 250 ml etil-acetáttal extraháljuk.

így enyhén sárga színű kristályokat kapunk.

Kitermelés: 6,8 g (67,1%) 5-merkapto-l,2,3-tiazol.

Olvadáspont: 59 °C.

2. példa

5-Merkapto-4-metil-l,2,3-tiazol előállítása:

Keverővei, hőmérővel és szárítócsővel felszerelt, háromnyakú 500 ml-es gömblombikban 15,9 g (0,1 mól)

4-metil-l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat szuszpendálunk 500 ml tetrahidrofuránban, és 27,8 ml (0,2 mól) trietil-aminnal elegyítjük.

Utána 30 perc alatt hozzácsepegtetjük 19,1 g (0,i mól) p-toluol-szulfonil-klorid 75 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát, miközben a belső hőmérsékletet 4 °C és 6 °C között tartjuk. A reakcióelegybe ezután 10 perc alatt becsepegtetjük 9,4 g (0,1 mól) fenol 50 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát, és közben állandóan tartjuk a belső hőmérsékletet. Az elegyet még egy órán át kevertetjük 4 °C-on és utána 3 órán át szobahőmérsékleten.

A reakcióelegyet végül 40 °C-on vákuumban alaposan bepároljuk; a maradékot 400 ml jeges vízzel elegyítjük, így fehér kristályokat kapunk, amelyeket kiszűrünk, vízzel és utána toluollal mosunk.

Kitermelés: 12,7 g N-(4-metil-l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-fenil-észter.

Olvadáspont: 153—155 °C (bomlás).

Keverővei, hőmérővel és visszafolyató hűtővel ellátott, háromnyakú 500 ml-es gömblombikban 12,7 g tisztítatlan N-(4-metil-l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-fenil-észtert 12 g (0,3 mól) nátrium-hidroxid 100 ml vízzel készült oldatával 1,5 órán át forralunk visszafolyató hűtő alatt. Utána az oldatot 20 °C-ra hűtjük, és 24,4 ml tömény sósavoldattal elegyítjük. Az oldatot 100 g nárium-kloriddal telítjük, és utána részletekben 250 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos extraktumokat 20 g kálium-hidrogén-karbonát 75 ml vízzel készült oldatával extraháljuk. A vizes fázist 17,6 ml tömény sósavoldattal elegyítjük, és ismét 250 ml etil-acetáttal extraháljuk.

így enyhán sárga színű kristályokat kapunk.

Kitermelés: 6,1 g (53,1%) 5-merkapto-4-metiI-l,2,3-tiazol.

Olvadáspont: 113—114 °C

A kiindulási anyagként használt l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat a következőképpen állíthatjuk elő:

Keverővei, hőmérővel és visszafolyató hűtővel ellátott, háromnyakú 1 literes gömblombikban 55,6 g (0,8 mól) elporított hidroxil-amin-hidrokloridot oldunk 400 ml metanolban, és 20 °C-on 42,0 g (0,75 mól) porított kálium-hidroxid 100 ml metanollal készült oldatával elegyítjük. Az elegyet 30 percig kevertetjük szobahőmérsékleten, utána kiszűrjük a kivált kálium-kloridot, és a szűrletet a fent leírthoz hasonló készülékben 79,1 g (0,5 mól) 1,2,3-tiadiazol-5-karbonsav-etil-észterrel elegyítjük szobahőmérsékleten. A reakcióelegy azonnal sárgára színeződik. Szobahőmérsékleten két napig állni hagyjuk, utána vákuumban 40 °C-on alaposan bepároljuk; a sárga, nedves maradékot további tisztítás céljából 300 ml vízben 40 °Con csaknem teljesen feloldjuk; utána 5 °C-on 45 percen ár szén-dioxidot vezetünk bele. Végül az enyhén sárga kristályos anyagot kiszűrjük, vákuumban szobahőmérsékleten súlyállandóságig szárítjuk.

Kitermelés: 59,6 g (82,1%).

Olvadáspont: 145 °C (bomlás).

A találmány szerint előállított termékek előnyösen kiindulási anyagokként használhatók növényvédőszerek és gyógyszerek előállításához.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás az I általános képletű 5-merkapto-l,2,3-tiazol-származékok előállítására — ahol Rí jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport — VI általános képletű N-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsavészterek — a képletben R, jelentése a fenti és R4 jelentése fenilcsoport — VII általános képletű 5-amino-l,2,3-tiadiazol-származékokká történő átalakítása — a képletben R, jelentése a fenti —, majd ezek átrendezése után, azzal jellemezve, hogy valamely, adott esetben in situ előállított II általános képletű l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat — ahol Rí jelentése a fenti, R₂ jelentése hidrogénatom — egy III. általános képletű savhalogeniddel — ahol R₃ jelentése p-toluol-szulfonil-csoport és

X jelentése halogénatom, előnyösen klóratom — valamilyen inért szerves oldószerben oldva, savmegkötő szerek jelenlétében IV általános képletű acilezett l,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsav-származékká reagáltatunk, ezt egy V képletű vegyülettel — ahol R₄ jelentése fenilcsoport — valamilyen inért szerves oldószerben oldva VI általános képletű N-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-észterré reagáltatjuk — ahol Rj és R₄ jelentése a fenti —, majd ezt ismert módon, sav- vagy báziskatalizált reakcióban VII általános képletű 5-amino-1,2,3-tiadiazol-származékká alakítjuk — ahol R, jelentése a fenti —és ezt előzetes elkülönítés nélkül, bázis jelenlétében ismert módon átrendezzük, majd a reakcióterméket elkülönítjük.

184 758
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a Π általános képletű 1,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat a ΠΙ általános képletű savhalogeniddel és az V képletű vegyülettel —20 °C-tól 100 °C-ig, előnyösen 0 °C-tól 50 °C-ig terjedő hőmérsék- 5 létén reagáltatjuk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy ekvimoláris mennyiségű II általános képletű hidroxámsavat, ΙΠ általános képletű savhalogenidet, valamint V képletű fenolt reagáltatunk. 10
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy el nem különített IV általános képletű acilezett hidroxámsav-származékot reagáltatunk az V képletű fenollal.
5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási mód- 15 ja, azzal jellemezve, hogy a II általános képletű 1,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsavat a III általános képletű savhalogeniddel és az V képletű fenollal egy műveletben reagáltatjuk, és olyan Π általános képletű 1,2,3-tiadiazol-5-karbohidroxámsav-származékot használunk, amelyet 20 az előállítása során kapott reakcióelegyből nem különítünk el.
6. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja azzal jellemezve, hogy a VI általános képletű N-(l,2,3-tiadiazol-5-il)-karbaminsav-észter-származékot nem különítjük el a reakcióelegyből.
7. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a VI általános képletű karbamin-sav-észter-származékot bázis- vagy savkatalizált reakcióban, 0 °C-tól 150 °C-ig, előnyösen 50 °C-tól 120 ^cC-ig terjedő tartományba eső hőmérsékleten reagáltatjuk VII általános képletű 5-amino-l,2,3-tiadiazol-származékká, amelyet az előállítására használt oldatokból nem különítünk el.
8. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a VII általános képletű 5-amino-l,2,3-tiadiazol-származékot nem különítjük el a kapott reakcióelegyből, és a VII általános képletű 5-amino-l,2,3-tiadiazol-származékot 0 ^eC-tól 150 °C-ig, előnyösen 50 °C-tól 120 °C-ig terjedő tartományba eső hőmérsékleten, bázis jelenlétében reagáltatjuk I általános képletű 5-merkapto-l ,2,3-tiazol-származékká.
9 db ábra

-5184 758

NSZOj.· C 07 D 249/04