HU184714B - Process for the purification of lyposoma suspensions - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás tisztított liposzómák előállítására. Részletesebben a találmány liposzóma-szuszpenziók előállítására, tisztítására és a liposzómák stabilizálására vonatkozik.

A liposzómák gyógyászati készítmények, melyekben a gyógyszer vagy diszpergált formában van jelen, vagy pedig vizes koncentrikus rétegekből álló testecskékben, melyek a lipid rétegekhez (hidrofób jellegűek) tapadnak, az inhomogén rendszerben — melyet általában liposzóma-szuszpenziónak neveznek - a gyógyszer jelen lehet akár a vizes rétegben, akár a lipid rétegben (belül vagy kívül), valamint bármilyen más módon.

Általában, de nem kizárólagosan, a hidrofób réteg foszfolipidekből (ilyen például a lecitin és a sfingonrielin), szteroidokból (pl. koleszterin), többé-kevésbé ionos felületaktív anyagokból (pl. dícetil-foszfát, sztearil-amin és foszfatidsav) és/vagy más hidrofób tulajdonságú anyagból áll. A liposzómák. átmérője általában 15 nm és 5 mikrométer között változik.

Az előállítási eljárás két fő lépésből áll, melyeket általában ismert módon hajtunk végre. Az első lépés a liposzómák előállítása, a második azok megtisztítása a szabad gyógyszertől.

1) A liposzómák előállítása: a lipid- vagy a lipofil komponenseket megfelelő oldószerben feloldjuk, majd - általában vákuumban — szárazra pároljuk.

A gyógyszert tartalmazó vizes fázist beleöntjük a maradékot vékony réteg formájában tartalmazó lombikba, és a keveréket mechanikusan vagy ultrahanggal rázzuk egy ideig, ami 10 sec és néhány óra között változhat. Az így kapott inhomogén fázist - a liposzóma-szuszpenziót — meg kell tisztítani a szabad gyógyszertől.

2) A liposzómák elkülönítése a szabad gyógyszertől

Ismert eljárás szerint a liposzoma szuszpenziók tisztítását oszlopkromatográfiás módszerrel, ultracentrifugálással, dialízissel, gélszűréssel végzik. Ezek az eljárások több hátránnyal rendelkeznek. Az oszlopkromatografálásnál kizárólag molekulaszűrő típusú gyantákat alkalmaznak a szabad gyógyszer megkötésére (pl. Sepharose®2B, 4B vagy 6B típusok), és a módszer hátránya, hogy az elérhető maximális liposzóma-koncentráció 0,3 mg/ml. Az ultracentrifugálásos tisztítási eljárás során (pl. Roseman, M. et. al., Biochem. B.A., 406, 347, /1975/, Kinsky, S.C., B.B. A., 265, 1, /1975/) a 150.000 g-vel végzett ultracentrifugálás igen sűrű üledéket eredményez, amelynek ismételt szuszpendalása nehézséget jelenthet, továbbá unilamellás SUV liposzómák jelenléte esetén a módszer nem alkalmazható, azok igen kis mérete miatt. A dialízissel történő tisztítás (pl. Kinsky, S.C. előzőén hivatkozott cikke, Raugham, A.D., et. ah, J. MO1. Bioi., 13, 238 /1965/) hátránya időigényessége (24— —28 óra), valamint a nem kvantitatív visszanyerés. Ez utóbbi hátrányai rendelkezik az esetleges membránill. gél-gyógyszer kölcsönhatás következtében az ultraszűrés és a gélszűrés is (Kinsky, S.C. előzőben hivatkozott cikke, Juliano, R. L. és Staup. D., Biochem. Biophys. Rés. Coram., 63, 651 /1975/, Gregoriadis, G. és Neerunjun, D.E., Eur. J. Biochem. 47, 179 /1974/).

Liposzóma szuszpenziók, mint gyógyszerkészítmények tisztítására ioncserélő gyantákat eddig még nem alkalmaztak. A 4.145.304. számú amerikai szabadalmi leírásban közölt eljárás antibiotikumok és mérgező anyagok eltávolítására vonatkozik biológiai folyadékokból, a 3.784.584. számú amerikai szabadalmi leírás eljárást ismertet mérgek és/vagy gyógyszerek eltávolítására vérből nem ionos gyantákkal, a 3.398.092. számú amerikai szabadalmi leírás pedig funkciós csoporttal rendelkező különböző gyanták alkalmazását ismerteti, kizárólag víztisztítási célra.

Elsőként ismertük fel, hogy az ioncserélő típusú gyanták inhomogén rendszerek, így liposzóma szuszpenziók tisztítására is alkalmazhatók, és ez az eljárás a hagyományos eljárásokhoz viszonyítva számos előnnyel rendelkezik.

Jelen találmány tárgya új eljárás liposzóma-szuszpenziók előállítására a kapott inhomobén rendszer tisztítására önmagában ismert, a hatóanyag megkötésére alkalmas szilárd vagy folyékony polimerekkel, melyek általában szintetikus vagy természetes eredetű, funkciós csoportokkal rendelkező és ioncserélőként alkalmazható anyagok, mint például az ioncserélő gyantaként, divinií-benzol, akril- és metakrilsav.

A felsorolt gyantákból egyet vagy többet, pontosan kimért mennyiségben közvetlenül abba az edénybe adagolunk, amely a tisztítandó liposzóma-szuszpenziót tartalmazza, majd az edényt 10-60 percig rázzuk.

Szűrés után - melyet zsugorított üvegszűrővel végzünk, amely képes felfogni az ioncserélő gyantát, amelyen a szabad gyógyszer abszorbeálódott - tiszta és liofilízálható liposzóma-z szuszpenziót kapunk.

A liposzóma-szuszpenziók ioncserélő gyantával történő tisztítása azzal a nagy előnnyel rendelkezik, hogy általa igen tömény íiposzóma-szuszpenziókat (egészen 5 mg/ml doxorubicin-hidrokloríd töménységig) kapunk, melyeket molekuláris szűrőoszlopon történő kromatográfiás eljárással nem tudunk elérni (maximum 0,3 mg/ml). A kapott liposzóma-szuszpenziók igen stabilak, és ellentétben az ultracentrifugálással nyert anyaggal, ülepedésre nem hajlamosak.

Ezeken túlmenően a találmány szerinti eljárás előnye még, hogy egyszerű eszközökkel, speciális berendezések nélkül (például kromatografáló oszlop, ultracentrifuga stb.) rövid idő alatt (max. 60 perc), gazdaságosan kivitelezhető, így iparilag előnyösen alkalmazható.

Ugyanezt az eredményt érjük el, ha ioncserélő gyanta helyett olyan polimereket és kopolimereket alkalmazunk, amelyek nem rendelkeznek specifikus kémiai funkciós csoportokkal, és melyek általában, de nem kizárólagosan, a Van dér Walls’ erők révén reagálnak, és melyek általában abszorbens gyantákként ismeretesek. A liposzóma vázat alkotó hidrofób anyagok és a többé-kevésbé hidrofil tulajdonságú gyógyszerek közti polaritásbeli különbség miatt ezeket a gyantákat felhasználhatjuk a Uposzóma-szuszpenziók tisztítására.

A liposzóma-szuszpenzió végső kémiai stabilizálását liofilizálással érjük el.

A példákban alkalmazott gyógyszerek kémiai megnevezése a következő:

Doxorubicin: (88-cisz)-i0-/(3-amino-2,3,6-tridezoxi-a-L-lixo-hexopiranozil)-oxi/-7,8,9,10-tetrahÍdro-6, 8,11 -trihidroxi-8-(hidroxi-acetil)-1 -metoxi-5,12-naftacén-dion.

5-fluor-uracil: 5-fluor-2,4(lH,3H>pirimidin-dion

Aminozidin-szulfát: 0-2,6-diamlno-2,6-didezoxi-0-L-idopirazonil-(l -3)-0-0-D-ribofurazonil-( 1 -5)-0-(2-amino-2-dezoxi-a-D-glukopirazonil-(l-4)/-2-dezoxi-strepamin.

1. példa

Egy elszappanosító lombikban kloroformban feloldottunk 1,5 g tojás lecitint, 0,4 g koleszterint és 0,2 g dlcetil-foszfátot, majd az oldatot vákuumban szárazra pároltuk. Ezután 10 mg/ml töménységű, 0,007 N foszfát pufferrel készült doxorubicin-hidroklorid oldatot öntöttünk a lombikba, és a szuszpenziót ultrahanggal ráztuk 1 percig, majd hagytuk a szuszpenziót nitrogénatmoszférában állni 30 percen át szobahőmérsékleten. A szuszpenzióhoz hozzáadtunk 2 g előzetesen aktivált, nátrium formára alakított gyantát (a súlyérték a száraz súlyra vonatkozik, és 5 ml megduzzasztott gyantával egyenértékű), melyet metil-metakrilát polimerizációjával kaptunk, és amelyet speciális kémiai reagens — például divinil-benzol — megfelelően térhálósított, valamint karboxil funkcionalitással és térhálós makroszerkezettel rendelkezik, amely lehetővé teszi hidrofób oldatban való alkalmazását is. Ezt a gyantát a kereskedelemben IRC—50 néven forgalmazóik, gyártója Rohm és Haas.

A lombikot 30 percen keresztül ráztuk, majd a szuszpenziót G 1 porózus szűrön átszűrtük.

Az így kapott 0,5—2 mikrométeres és 60% kiindulási doxorubicint tartalmazó liposzómákat liofilizálással stabilizáltuk.

2. példa

Az előbb ismertetett módszer szerint jártunk el, ugyanolyan mennyiségű lipidet és doxorubicint használtunk fel, csak az ultrahangos rázás idejét 10 percre növeltük annak érdekében, hogy 1 mikrométernél kisebb méretű liposzómákat kapjunk.

Minthogy a liposzómák mérete nem tökéletesen egyforma, ezért nem szemcsés szerkezetű gyantát alkalmaztunk, mely egyben szűrő szerepét is betöltötte.

Ezután hozzáadtunk 10 ml, előzetesen aktivált, nátrium formára alakított és a kereskedelemben DOWEX 50-x 4 100-200 Mesh névén ismert gyantát.

Szűrés után egy szuszpenziót kaptunk, melyben a liposzómák mérete 0,2 és 0,8 mikrométer között változott, és 75% kiindulási doxorúbicint tartalmazott. A liposzómákat liofilizálással stabilizáltuk.

3. példa

A fentiek szerint előállított lipid fázist elszappanosító lombikba helyeztük, és hozzáadtunk egy 10 mg/ml töménységű és 8 pH-jú 5-fluor-uracil-oldatot, melyet 0,007 normál foszfát-pufferrel készítettünk.

A szuszpenziót az 1. példában ismertetett módon kezeltük, szűrő gyantaként 10 ml, előzetesen sósavval aktivált és a kereskedelemben Amberlite IRA—400 (Cl) néven ismert gyantát használtunk.

A kapott liposzómákat liofilizálással stabilizáltuk.

4. példa

A fentiek szerint 5-fluor-uracil liposzómákat állítottunk elő a következő mennyiségű lipidekkel: 1,5 g tojás lecitin, 0,4 g koleszterin és 0,2 g sztearil-amin.

Tisztító rendszerként 10 ml, előzetesen aktíváit és a kereskedelemben dovex 1 (50-100 Mesh) néven ismert gyantát használtunk.

Az így kapott liopszómákat liofilizálással stabilizáltuk.

5. példa

A 2. példa szerint jártunk el, kivéve azt, hogy a DOWEX 50W—X (100—200 Mesh) gyanta helyett 15 g, Rohm and Haas gyártmányú, XAD 7 nevű abszorbens gyantát használtunk, és a rázási időt 40 percre növeltük.

G 1 színtereit üvegszűrőn történő átszfirés után 50% kiindulási doxorubicint tartalmazó liposzóma-szuszpenziót kaptunk. A liposzómákat liofilizálással stabilizáltuk.

6. példa

Díklór-metánban feloldottunk 1,5 g szója lecitint, 0,4 g koleszterint és 0,3 g dicetil-foszfátot, és ehhez hozzáadtunk aminozidin-szulfát 0,02 M-os foszfátpufferrel készített 3 mg/ml töménységű és 6,5 pH-jú oldatát.

A két fázist emulgeáltuk, majd az emulziót ráztuk, és szobahőmérsékleten a metilén-klorid teljes elpárolgásáig nitrogént buborékoltatunk át az emulzión, szuszpenziót 4 órán át stabilizáltuk szobahőmérsékleten, majd a lombikba 5 g száraz gyantával egyenértékű, IRC-50 nevű (Rohm and Haas) gyantát öntöttünk.

Egy óra rázás után szintereit üvegszűrőn átszűrtük a liposzóma-szuszpenziót, abból a célból, hogy eltávolítsuk a szabad gyógyszert visszatartó gyantát, a liposzóma-szuszpenziót liofilizálással stabilizáltuk.

184.714

Lipid fázis Összetétele' rVizes fázis összetétele j Gyanta

184.714

8. példa

Liposzóma készítmény stabilitásának vizsgálata

Hatóanyag: Doxorubicin-hldroklorid

Hatóanyag meghatározása mikrobiológiai titrálással:

Gyógyszermennyiség mg-ban
Kiinduláskor	6 hónap után	12 hónap után
5,96	5,8	5,0	szobahőmér-
sékleten
	6,4	5,49	5 °C-on

Hatóanyag meghatározása kémiai titrálással:

Lebontott gyógyszermennyiség %-ban
Kiinduláskor	,6 hónap után	24 hónap után
4,03	3,88	5,33

Claims (2)

1. Eljárás liposzóma szuszpenziók szabad gyógyszertől való megtisztítására, azzal jellemezv e, hogy a szuszpenziókat sztirol, divinil-benzol, akrilsav vagy metakrilsav alapú szintetikus, térhálós, karbonsav vagy szulfonsav funkciós csoportokkal rendelkező vagy funkciós csoport nélküli szilárd vagy folyékony polimer ioncserélő gyantákkal, illetve po30 limer gyantákkal kezeljük, előnyösen rázzuk, majd a gyantát a szuszpenziótól előnyösen szűréssel elválasztjuk, és a kapott liposzómákat adott esetben önmagában ismert módon liofilizáljuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az ioncse35 rélő gyantákat sóvá alakított vagy aktíváit formájukban alkalmazzuk.

ábra nélkül

Kiadja: Országos Találmányi Hivatal Felelős kiadó: Himer Zoltán o.v.

KÓDEX