HU184365B - Method for making imitationproof data carrier,as well as,method and apparatus fto identify the data carrier - Google Patents

Description

A találmány szerinti azonosító berendezésnek a lényege, hogy első, második és harmadik tapogatófeje van (14, 20, 19), az első tapogatófej (14) kimenete egy minimális értéket rögzítő áramkör (22) és egy maximális értéket rögzítő áramkör (23) bemenetére csatlakozik, amelyek kimenete egy hányadosképző áramkör (25) bemenetére van vezetve,

184 365 a második tapogatófej (20) kimenete egy jelformáló (21) bemenetére van kötve, amelynek kimenete minimális értéket rögzítő áramkör (22) és maximális értéket rögzítő ármkör (23) ütemező bemenetére van csatlakoztatva, a harmadik tapogatófej (19) kimenete egy első regiszter (32) bemenetére van kötve, a hányadosképző áramkör (25) kimenete egy második regiszter (27) bemenetével van csatolva, regiszterek (27, 32) kimenete egy komparátor (33) bemenetelre csatlakozik, a komparátor (33) kimenete a berendezés azonosító kimenete.

A találmány tárgya eljárás utánzásbiztos adathordozók, különösképpen érték vagy azonosító kártyák előállítására és azonosítására szolgáló eljárásra vonatkozik, amelynél az adathordozó valamely fizikai jellemzőjét letapogtjuk, és olyan jellemző adattá alakítjuk át, amit az adathordozóra jegyeztünk fel, vonatkozik továbbá az eljárás megvalósítására szolgáló készülékre.

Ismertek olyan gépi úton leolvasható feljogosító, illetve értékjelző kártyák, amelyeket automatákba kell behelyezni, hogy az árukat vagy szolgáltatásokat nyújtson, illetve, hogy azonosítsa azt a személyt, aki az illető kártya tulajdonosa. így például a feljogosító kártyák szolgálhatnak arra, hogy lehetővé tegyék bizonyos területen, vagy épületbe a belépést. Az értékjelző kártyákat csekk-kártyák formájában arra lehet használni, hogy pénz-automatákból pénzt adjanak ki. Az azonosító kártyák alkalmazása például a gépi leolvasású igazolvány, vagy útlevél.

Az ilyen jellegű adathordozók minden alkalmazása esetében fontos, hogy a hamisítást, vagy az utánzást megakadályozzuk, különösen akkor, ha jogtalan személyek olyan nyers adathordozók birtokába juthatnak, amelyek még nincsenek ellátva a speciális azonosító jelekkel.

Utánzás segítségével bejelölt adathordozók, illetve kártyák másolatként való előállítását is lehetetlenné kell tenni a hamisítóknak.

Az ilyen adathordozók biztosítására ismert eljárás az, hogy az adathordozó nyersanyagban tárolási helyek sorát alakítják ki, és ezeken információkat tárolnak. A kártyáknak adathordozóként való alkalmazása azt jelenti, hogy mindegyik még be nem jelölt nyers kártya bizonyos olyan információkat kötötten tárolva tartalmaz, ami például ennek a kártyának az azonosítási számát jelenti. Ezenkívül a kártyán van egy mágnescsík változó információk feljegyzésére. E mágnescsík beírása változó információkkal a jogosult személy részére a kártya kiadásakor történik meg. A változó információ a gépi kiolvasású csekk-kártyák esetében például a tulajdonos kontószámából, a kiadási dátumból, a kontó állásából és hasonlókból áll. A változó információk mellett a mágnescsíkon olyan jellemző adatok vannak rögzítve, amik az illető nyerskártya azonosítási adatainak felelnek meg. A kártya minden azonosításánál az automatában az azonosítási adatokat meghatározzák, és összehasonlítják a mágnescsíkon feljegy zett jellemző adatokkal. Csak egyezés esetén ismerik el a kártyát valódinak. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy nyerskártyával rendelkező jogtalan személyeknek az ilyen kártyák információs csíkjára nem csak valamilyen olyan adatot kell feljegyezniük, amivel a kártyát az automata igaznak ismeri el. Sokkal inkább szükséges az, hogy a mágnescsíkra olyan jellemző adatok is fel legyenek jegyezve, amik az illető nyerskártya fizikai jellemzőinek felelnek meg. Mivel ezek a jellemző 2 értékek kártyánként különbözőek, a kártyák utánzása nehézzé válik. Az ismert eljárás azonban lehetővé teszi az utánzást megkettőzés segítségével, amennyiben a kártya nyersanyaga ugyanazokkal a fizikai jellemző értékekkel rendelkezik, mint az eredeti kártyának a hamisításnál lévő példánya. Ebben az esetben az eredeti kártya mágnescsíkjára feljegyzett információt változatlanul át lehet venni az utánzatnak szánt kártya mágnescsíkjára.

Az ismert, haisításbiztosnak nevezett kártyáknál a valódiság ismérvei az olyan szimbólumok, jelek, betétek stb., amelyek a kártya anyagán, illetve anyagában vannak elhelyezve. Ezenkívül lehetséges a kártya nyersanyagának olyan mértéktechnikailag meghatározható különlegességeit kiértékelni, mint például a vésetek, rétegvastagságok, kártyaméretek stb. Valamennyi ilyen jellemző méréstechnikailag mefogható. Ezeket a hamisítók felfedezhetik, illetve meghatározhatják. Ha a megfogható jelölések analizálhatók és az analizált jelölések lemásolhatok, akkor az ismert eljárásoknál a másodpéldányok készítése tapasztalt hamisítók részére viszonylag egyszerű.

A találmány feladata az, hogy a bevezetőben említett jelleggel olyan eljárást nyújtson, ami az utánzást gyakorlatilag kizárja.

Ennek a feladatnak a megoldására a találmány szerint az ' szükséges, hogy az adathordozón egy letapogatási sávon belül olyan gépi úton letapogatható felületi mintázat legyen, ami vonalaival, illetve felületeivel szélesség és/vagy sűrűség és/vagy egymáshoz képesti elhelyezkedés tekintetében adathordozóról adathordozóra eltérő, továbbá, hogy e felületi mintának mindig pálya mentén határolt, vagy pontszerű letapogatása kiválasztott helyeken történjen, és végül, hogy legalább néhány kiválasztott letapogatási eredményt használjunk jellemző értékként.

A találmány abból az ötletből indul ki, hogy olyan számos vonalból és felületből álló felületi mintát, mint amilyen például alapként bankjegyeken, bizonyítványokon, vagy csekk-kártyákon látható, egy meghatározott adathordozó azonosítására értékelünk ki. Az ilyen egymást átfedő pásztákból és vonalakból álló minták, amelyek adott esetben különböző színeződésűek lehetnek, részletesen megvizsgálva adathordozóról adathordozóra különbözőek. Bankjegyeken és euro-csekk-kártyákon végzett gyakorlati mérések azt mutatják, hogy például az adathordozók pontosan meghatározott helyen végzett kontraszt mérések, amelyeknek egymáshoz képest pontosan azonosaknak kellene lenniök, mindig különböző eredményre vezetnek. Ennek az az oka, hogy az alapminta finom és sűrűn egymás mellett elhelyezkedő vonalainál a pászták erőssége és színsűrűsége adathordozóról adathordozóra változik, és ugyanígy változik az a helyzet, amit a nyomott kép vonalai az adathordozón elfoglalnak. Gyakorlatilag keresztülvihe-21

184 365 tétlennek tekinthető az, hogy az adathordozó nyomása olyan pontos és egyenletes legyen, hogy az adathordozó szabatos méréstechnikai vizsgálatánál ne lehessen semmilyen különbséget felfedezni. Ezért joggal lehet állítani, hogy minden olyan adathordozó, mint a bankjegy, a csekkkártya stb., pontos vizsgálat esetén különböző, úgyhogy nincs két olyan adathordozó, amelynek az alap felületi mintája pontosan egyforma. Az alap felületi mintákban ezt a különbséget használja ki a találmány az adathordozó azonosítására, illetve egyedi jellemzésére. Különösen az olyan többszínű felületi mintáknál, amelyeknél az egyes színkomponenseket különböző nyomási műveletekkel viszik fel, a különböző színű vonalak egymáshoz képesti elrendeződése tekintetében adódnak finom különbségek. Azonban az egyszínű minták vonalainak a helyzete is a kártya pereméhez képest kártyáról kártyára különböző. Hasonló érvényes a vonalak erősségére, ami, ha egészen pontosan meghatározott helyen vizsgáljuk, kártyapéldányról kártyapéldányra eltérő.

A találmány tehát azt a tényt használja ki, hogy a modern mérési módszerekkel az adathordozó pontosan meghatározott helyzetében lehetséges olyan mérés, amelynek a mérési eredményét olyan pontossággal lehet megismételni, ami lényegesen nagyobb annál a pontosságnál, amivel a legjobb ismert nyomási eljárások segítségével nyomásmintát lehet készíteni.így például történtek olyan kísérletek, hogy bankjegyek hitelességét ellenőrizzék alapmintájuk kontrasztmérésével. Ezek a kísérletek azonban meghiúsultak az egyes bankjegyek nyomásmintáinak egyedi szórása miatt. Ezt az egyedi szórást használj a ki a találmány, hogy magát a nyomásminta egyedi jellemzőit alakítsa át olyan jellemző adatokká, amik kiegészítésképpen az adathordozóra vannak feljegyezve. A feljegyzett jellemző adatok jelentik tehát az illető nyomásminta egyedi jellemzését. Az a hamisító, aki a kártya nyersanyagával rendelkezik, megpróbálhatja azt, hogy egy eredeti adathordozó jellemző adatait átmásolja egy nyers adathordozóra. Az utánzott adathordozó gépi-azonosításánál azonban ezt rögtön hamisításnak nyilvánítják, mert ennek a nyomásmintája nem azonos a megkívánt pontossággal az eredeti adathordozóéval.

A felületi mintának nem kell feltétlenül számos vonalból és pásztából álló alap mintázatnak lennie, hanem a felületi minta a kártya nyersanyagon tetszés szerinti felülnyomás is lehet. A felületi minta nem is feltétlenül optikailag látható nyomásminta, hanem dielektromos, vagy mágneses vonalakból, vagy hasonlókból lévő minta is lehet.

A találmány tehát egyrészről egy olyan utánzásbiztos adathordozó, amelynek véletlenszerű mintázatú letapogatási csíkja, a letapogatási csík fizikai tulajdonságainak megfelelő adatokat tároló protokoll-csíkja van, továbbá a letapogatási csíknak a protokoll-csíkon tárolt adataival történő összehasonlítás részeit meghatározó ütemező csíkja van.

A találmány tárgya eljárás utánzásbiztos adathordozó előállítására, amelynek véletlenszerű mintázata van, amelyet az jellemez, hogy a véletlenszerű mintázat fizikai tulajdonságát, annak meghatározott tartományában és meghatározott helyein letapogatjuk, a letapogatott adatokat egy protokoll-csíkra feljegyezzük, továbbá a letapogatás helyeit meghatározó adatokat egy ütemező csíkra jegyezzük fel.

Egy előnyös foganatosítási mód szerint a meghatározott helyek közelében a véletlenszerű mintázat letapogatott maximális és minimális értékeinek a hányadosát képezzük, és ezt jegyezzük fel a protokoll-csíkra.

A találmány tárgya ezen túlmenően az utánzásbiztos adathordozó azonosítására vonatkozó eljárás, amely szerint a véletlenszerű mintázat fizikai tulajdonságát az ütemező csíkon rögzített adatok által meghatározott helyeken letapogatjuk, továbbá letapogatjuk a protokoll-csíkra feljegyzett adatokat és összehasonlítjuk a véletlenszerű mintázat letapogatott adtaival, és az adathordozót akkor ismerjük el valódinak, ha a véletlenszerű mintázat letapogatott adatai legalább egy adott minimális számú letapogatási helyen megegyeznek a protokoll-csíkról letapogatott, hozzá tartozó adatokkal.

A találmány szerinti azonosítási eljárás foganatosítására szolgáló készüléket az jellemzi, hogy első tapogatófeje, második tapogatófeje és harmadik tapogatófeje van. az első tapogatófej kimenete egy minimális értéket rögzítő áramkör és egy maximális értéket rögzítő áramkör bemenetére csatlakozik, amelynek kimenete egy hányadosképző áramkör bemenetelre van vezetve, a másik tapogatófej kimenete egy jelformáló bemenetére van kötve, amelynek kimenete a minimális értéket rögzítő áramkör és a maximális értéket rögzítő áramkör ütemező bemenetére van csatlakoztatva, a harmadik tapogatófej kimenete egy első regiszter bemenetével van kötve, a hányadosképző áramkör kimenete egy másik regiszter bemenetével van csatolva, a regiszterek kimenete egy komparátor bemenetelre csatlakozik, a komparátor kimenete a készülék adathordozót azonosító kimenete.

A megoldás célszerű módon olyan, hogy az első tapogatófej össze van kötve a második tapogatófejjel ütemezett maximális értéket rögzítő kapcsolással, valamint szintén a második tapogatófejjel ütemezett minimális értéket rögzítő kapcsolással, továbbá, hogy két rögzítő áramkör kimenete egy hányadosképzőre csatlakozik, ami a két ütemjel közötti intervallum részére a maximális értékből és a minimális értékből jellemző értékként mindig egy hányadost képez. Az ilyen arányképzéssel érhető el az, hogy az azonosító készülék hatása a mérési eredmény pontosságára nagymértékben kiküszöbölődik.

A bizalom megvédése és a személyi jog alapján egyes esetekben nem engedhető meg a bizonyítványoknak és más dokumentumoknak olyan kódjelekkel való ellátása, ami a tulajdonos részére nem ismerhető fel. Az ilyen adathordozóknál semmilyen olyan mágneses csík nem alkalmazható, amire a jellemző adatokat fel lehetne venni. Azért, hogy a mágneses csík vagy másik írás-csík nélküli adathordozókat is az utánzástól meg lehessen védeni a találmány szerinti eljárással, a harmadik tapogatótéj jelolvasó lehet, és a készüléknek a harmadik tapogatófejjel leolvasott jellemző adatok részére egy regiszere, valamint az első tapogatófejjel származtatott jellemző értékek részére egy másik regiszere van, ezek közül a regiszerek közül pedig az egyikhez egy átrendező csatlakozik, amelyik a beadott adatoknak a sorrendjét az előre meghatározott sorrend előírása szerint megváltozatja. Az ismertetett esetben tehát a jellemző adatok olvasható alakban, például számok vagy betűk formájában lehetnek feljegyezve az adathordozóra és azonosítva a 3

184 365 jelolvasóban. Annak megakadályozására, hogy minden továbbinélkül felismerhető legyen, mely jellemző adtok vannak meghatározott mérési pontokhoz hozzárendelve, a jellemző adatokat más sorrendben lehet feljegyezni, mint ahogy a jellemző értékeket az adathordozó letapogatásánál meghatározzuk. Az átrendező arra szolgál, hogy az azonosító szerkezetben a jellemző adatokat ismét a helyes sorrendbe rendezze.

Ezzel szemben megvan annak a lehetősége is, hogy az adathordozón mágneses csík vagy hasonló írás-csík legyen, ekkor azonban ezt protokoll-csíkként használjuk és kiegészítésül a jellemző adatokhoz a mindenkori helyzetinformációkat hordozza az egyes jellemző adatok részére. Ebben az esetben lehet olyan harmadik tapogatófej, ami hely választóhoz és jellemző adat választóhoz csatlakozik. A két választó elválasztja egymástól a feljegyzett helyzetadatokat és jellemző adatokatúgy, hogy a kétféle adatok elkülönítve dolgozhatók fel, illetve értékelhetők ki a továbbiakban.

A következőkben a találmányt közelebbről ismertetjük kiviteli példák ábráinak alapulvételével.

Ezek a következők:

1. ábra az eljárást foganatosító azonosító készülék első kiviteli alkjának tömbvázlata, amelynél az adathordozón protokoll-csíkként mágnescsík van, a

2. ábra egy második kiviteli alak tömbvázlata, amelynél az adathordozón olvasható írásjelekkel nyomtatott protokoll-csík van.

Az 1. ábra szerinti kiviteli példánál a 10 adathordozó egy kártya, például egy csekk-kártya, vagy igazolvány kártya. A 10 adathordozón csak azok a részek vannak feltünetve, amelyeknek a rendszer jellemzése szempontjából jelentőségük van. A többi felülnyomás, vagy egyéb letapogatási csíkon nincs ábrázolva. A 10 adathordozó szilárd és alaktartó anyagból van, például papír és műanyag rétegből, vagy teljesen műanyagból. Olyan nyomással van ellátva, ami a jelen esetben összességében nincs ábrázolva. Csupán az alapminta egy része, ami a 10 adathordozóra véletlenszerű 12 mintázatként van rányomtatva, van ábrázolva. A 12 mintázat számos pásztából és sávból áll, amik szabályosan, vagy véletlenszerűen haladnak és egymást átfedik. Célszerű módon a vonalak különböző színűek, az egyes színkomponensek pedig különálló nyomási művelettel vannak felhordva. A 12 mintázaton keresztül halad végig az a 13 letapogatási csík, ami a 10 adathordozó nyomtatott képén semmi esetre sem látható. A 13 letapogatási csík lényegében a 10 adathordozó hosszanti élével párhuzamosan haladó képzeletbeli vonal, illetve keskeny csík. A13 letapogatási csík felett van az azonosító készülékben az első 14 tapogatófej .

A14 tapogatófejben a 10 adathordozóra irányuló fényforrás és ugyancsak a 10 adathordozóra irányított olyan fényérzékelő van, ami a visszavert fényt lehetőleg kis, pontszerű tartományból érzékeli és azt elektromos jellé alakítja át.

A 13 letapogatási csíkkal párhuzamosan halad a mágneses 15 ütemező csík, amelyre azok a mágneses 16 ütemjelek vannak rögzítve, amik a 13 letapogatási csíkon a letapogatandó helyeket jelölik.

A 13 letapogatási csíkkal és 15 ütemező csíkokkal párhuzamosan halad az a mágneses 17 protokoll-csík, amire az 4 értékelendő helyek jellemző adatai vannak feljegyezve. Az ábrán a 17 protokoll-csíkra feljegyzett 18 jellemző adatok egyik példája van ábrázolva. Ennél a példánál a 01 letapogatási helyen 9 a jellemző érték. A 04 letapogatási helyhez a 4 jellemző érték, a 05 letapogatási helyhez a 2 jellemző érték stb. tartozik. Ezek a biner kódban a 17 protokollcsíkra rögzített értékek azokat a mérési eredményeket jelentik, amit akkor kapunk, ha a 12 mintázatot a 13 letapogatási csík mentén helyes módon letapogatjuk és kiértékeljük. A 18 jellemző adatokat a 17 protokoll-csík mentén mozgatható mágneses harmadik 19 tapogatófej érzékeli. A 15 ütemező csík mentén egy második 20 tapogatófej mozgatható. Ebben a mágneses 16 ütemjelek keltenek jelzést. A 14, 19 és 20 tapogatófejek összehangoltan és egymással párhuzamosan mozognak a 10 adathordozó hosszanti irányában.

A 20 tapogatófej a 21 jelformálóhoz csatlakozik, amelynek a kimenetén előre meghatározott hosszúságú impulzus keletkezik akkor, amikor a 20 tapogatófej áthalad egy 16 ütemjelen. A 21 jelformáló kimenőjele vezérli a minimális értéket 22 rögzítő áramkört és a maximális értéket 23 rögzítő áramkört. A 22 és 23 rögzítő áramkörök bemenetére a 14 tapogatófej jelei jutnak rá. Amikor a 14 tapogatófej a 13 letapogatási csík mentén halad, akkor a 21 jelformáló kimenetén megjelenő 24 impulzusok tartama alatt a 13 letapogatási csíkon egy letapogatási hely kiértékelése jön létre. A minimális értéket 22 rögzítő áramkör a 24 impulzus tartama alatt tárolja a 14 tapogatófejen fellépő minimális jelet, ami az illető 16 ütemjelet követő letapogatási szakasz legsötétebb helyének felel meg, a maximális értéket 23 rögzítő áramkör pedig a 24 impulzus tartama alatt a 14 tapogatófejen fellépő maximális jelet rögzíti, ami a letapogatott szakasz legvilágosabb helyének felel meg.

A minimális értéket 22 rögzítő áramkör és a maximális értéket 23 rögzítő áramkör kimenete a 25 hányadosképző áramkör bemenetével van összekapcsolva, ami az illető letapogatási szakasz jellemző értékét képezi. A jellemző érték a maximális érték és a minimális érték hányadosából áll. A 25 hányadosképző kimenete a 26 kapuáramkörön keresztül egy második 27 regiszter bemenetével van összekötve. A 27 regiszterbe a 13 letapogatási csíknak a 16 ütemjelekkel jelzett letapogatási helyén mért jellemző értékei jutnak be.

A jelen esetben a 13 letapogatási csíknak nem minden letapogatási helye kerül kiértékelésre, hanem csak azok a letapogatási helyek, amelyeknek a jellemző adata a 17 protokoll-csíkon tárolva van. A vizsgált példa esetében a 01, 04, 05, 06, 09, 12,... stb. letapogatási helyek.

A 21 jelformáló által szolgáltatott impulzusok számát a 28 számláló számlálja. A 28 számláló kimenete annak a 29 komparátornak a bemenetére csatlakozik, amelynek a másik bemenete a 30 hely választó kimenetével van összekötve. A 30 helyválasztó a 17 protokoll-csíkot letapogató 19 tapogatófejjel van összekapcsolva. Ez válogatja ki a 18 jellemző adatokból a kiértékelendő letapogatási helyekre (01, 04,05,..) érvényes adatokat. Ha a28 számláló számlálásának állása megfelel valamelyik kiértékelendő hely számának, akkor a 29 komparátor vezérlő impulzust ad a 26 kapuáramkörnek, ami ekkor átbillen és a 25 hányadosképző áramkör megfelelő kimenőjelét a második 27 regiszterbe

184 365 adja át. Ilyen módon a 27 regiszterbe mindig csak azokon a helyeken mért jellemző értékek jutnak be, amelyeknek a jellemző adatai a 17 protokoll-csíkon fel vannak jegyezve.

Ezen kívül a 19 tapogatófejhez csatlakozik a 31 jellemző adat leválasztó, ami a jellemző adatokat (9,4,2,5, 8,3,...) elválasztja a letapogatási helyre (01,04,05,06,09, 12,...) vonatkozó adatoktól és a tiszta jellemző adatokat az első 32 regiszterbe táplálja. *

A10 adathordozó kiértékelésének végén a 13 letapogatási csíknak a 27 regiszterbe betáplált mért jellemző értékeinek meg kell egyezniük a 32 regiszterben levő, a 17 protokollcsíkról leolvasott jellemző adatokkal. Ezt az egyezést az a 3 3 komparátor ellenőrzi, amelyre a 27 és 32 regiszterek kimenetei csatlakoznak. A 33 komparátor kimenetére a 34 számláló van rákapcsolva, ami mindannyiszor egy értékkel tovább számol, ahányszor az egyezés megállapítása megtörtént. A 34 számláló kimenetére a digitális 35 küszöbérték meállapító áramkör csatlakozik, ami akkor ad kimenő jelet, ha a 10 adathordozó letapogatása alatt a mért jellemző értékek és a feljegyzett jellemző adatok között az egyezések száma nagyobb egy meghatározott x értéknél. Az x érték kisebb, mint a kiértékelendő mérési helyek száma, úgyhogy az eltérések bizonyos száma megengedett.

A 2. ábra szerinti kiviteli példánál a 10 adathordozón nincs mágneses csík. A 17 protokoll-csík 18 jellemző adatai nyomtatott számok. A 15 ütemező csík optikailag felismerhető 16 ütemjeleket tartalmaz, amiket az optikai 20 tapogatófej tapogat le.

A11 azonosító készüléknek most is van minimális értéket 22 rögzítő áramköre és maximális értéket 23 rögzítő áramköre, amelyeknek a bemenetére a 14 tapogatófej jelei vannak vezetve. A 22 és 23 rögzítő áramkörök ütemezése azonos módon történik a 21 jelformáló segítségével, mint az előző kiviteli példánál. A 22 és 23 rögzítő áramkörök kimenetei a 25 hányadosképző áramkörrel vannak összekötve, ami a 26 kapuáramkörön keresztül a 27 regiszterrel van összekötve.

A28 számláló a 21 jelformáló impulzusadó által szolgáltatott impulzusokat számlálja és a számlálásnak megfelelő állás a 29 komparátor bemenetére jut. A 29 komparátor másik bemenete a 40 állástárolóval van összekötve, ami a jelen esetben az 1,4,5,6,9,12,15,... állásszámokat tartalmazza. Ezek a 16 ütemjelek számai, amelyek a hozzájuk tartozó helyekre a 13 letapogatási csíkon vannak kiértékelve. Ha egy ilyen letapogatási helyet ér el a készülék, a 29 komparátor kinyitja a 26 kapuáramkört és az ezen a letapogatási helyen mért jellemző érték bekerül a 27 regiszterbe.

A17 protokoll-csík a számok alakjában tartalmazza a kiértékelendő helyek 18 jellemző adatait. A 18 jellemző adatok azonban nincsenek a helyes sorrendben megadva, hanem egymás közt fel vannak cserélve. A 2. ábrán a 41 vonalak adják meg, hogy melyik jellemző adat melyik 16 ütemjel vonásához tartozik. A 18 jellemző adatokat a jelolvasó 19 tapogatófej olvassa le és táplálja be a 32 regiszterbe. A jellemző értékek helyes meghatározásánál a 13 letapogatási csíkon a 27 regiszterben levő jellemző értékek a 17 protokoll-csíkhoz képest a felcserélés következtében más sorrendben vannak, mint a 32 regiszterben levő jellemző adatok. Ezért a 27 regiszter a 42 átrendező áramkörhöz csatlakozik, ami jellemző értékek átrendezését, illetve a jellemző érték sorrendjének megváltoztatását elvégzi. A 42 átrendező áramkör a 33 komparátor egyik bemenetére csatlakozik, ennek másik bemenete pedig a 32 regiszter kimenetével van összekötve. A 34 számláló azoknak a helyeknek a számát számlálja, amelyeknél a mért jellemző értékek és a kiolvasott jellemző adatok megegyezése megállapítást nyer. Ha ez a szám egy előre meghatározott x értéket meghalad, a 35 küszöbérték megállapító áramkör egy olyan kimenőjelet ad ki, ami a 10 adathordozó valódiságát jelzi.

Claims (6)

1. Eljárás utánzásbiztos adathordozó előállítására, amelynek véletlenszerű mintázata van, azzal jellemezve, hogy a véletlenszerű mintázat (12) fizikai tulajdonságát, annak meghatározott tartományában és meghatározott helyein letapogatjuk, a letapogatott adatokat egy protokollcsíkra (17) feljegyezzük, továbbá a letapogatás helyeit meghatározó adatokat egy ütemező csíkra (15) jegyezzük fel.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a meghatározott helyek közelében, a véletlenszerű mintázat (12) letapogatott maximális és minimális értékeinek a hányadosát képezzük, és ezt jegyezzük fel a protokollcsíkra (17).

3. Eljárás az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárással előállított adathordozó azonosítására, azzal jellemezve, hogy a véletlenszerű mintázat (12) fizikai tulajdonságát az ütemező csíkon (15) rögzített adatok által meghatározott helyeken letapogatjuk, továbbá letapogatjuk a portokoll-csíkra (17) feljegyzett adatokat és összehasonlítjuk a véletlenszerű mintázat (12) letapogatott adataival, és az adathordozót (10) akkor ismerjük el valódinak, ha a véletlenszerű mintázat 112) letapogatott adatai legalább egy adott minimális számú letapogatási helyen megegyeznek a protokoll-csíkról (17) letapogatott, hozzá tartozó adatokkal.

4. A 3. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a meghatározott helyek közelében a véletlenszerű mintázat 112) letapogatott maximális és minimális értékeinek a hányadosát képezzük, és ezt hasonlítjuk össze a protokoll-csíkról (17) letapogatott adatokkal.

5. Berendezés az 1. vagy 2. igénypont szerint előállított adathordozónak a 3. vagy 4. igénypont szerinti eljárással történő azonosítására, azzal jellemezve, hogy első tapogarófc je (14), második tapogatófeje (20) és harmadik tapogatófeje (19) van, az első tapogatófej (14) kimenete egy minimális értéket rögzítő áramkör (22) és egy maximális értéket rögzítő áramkör (23) bemenetére csatlakozik, amelyek kimenete egy hányadosképző áramkör (25) bemenetére van vezetve, a második tapogatófej (20) kimenete egy jelformáló (21) bemenetére van kötve, amelynek kimenete minimális értéket rögzítő áramkör (22) és maximális értéket rögzítő áramkör (23) ütemező bemenetére van csatlakoztatva. a harmadik tapogatófej (19) kimenete egy első “egiszter (32) bemenetére van kötve, a hányadosképző

184 365 áramkör (25) kimenete egy második regiszter (27) bemenetével van csatolva, a regiszterek (27,32) kimenete egy komparátor (33) bemenetelre csatlakozik, a komparátor (33) kimenete a berendezés azonosító kimenete.

6. Az 5. igénypontok szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a regiszterek (27, 32) egyike egy átrendező áramkörön (42) keresztül csatlakozik a komparátor (33) bemenetére.