HU182892B - Tiller - Google Patents

Description

A találmány tárgya talajművelő gép, amely lényegében véve a talajt függőlegesen és vízszintesen szétválasztó késsel, valamint a haladási iránnyal ellentétes értelemben meghajtható, vízszintesen ágyazott, s fogakkal ellátott rotorral rendelkezik.

A talajműveléshez általában ekéket, kapálószerszámokat, talajmarókat, boronákat, trágyaszórókat, gyom- és kártevőirtószerek szétosztására szolgáló permetezőkészülékeket, vetőgépeket, tömörítőhengereket és hasonló, speciális gépeket alkalmaznak.

Ezek a speciális, illetve célgépek és készülékek jól használhatóak egy-egy meghatározott feladathoz, azonban nem általános használatúak. Ez azonban azt jelenti, hogy a még máig is szokásos művelési móddal a talajt egymás után kell megművelni az egyes speciális gépekkel, ami rendkívül időigényes módszer.

Nem hiányoztak olyan irányú kísérletek, hogy az egyes speciális készülékeket egyetlen gépben, kombináltan alkalmazzák annak érdekében, hogy a talajművelés különböző munkafolyamatait egyidejűleg lehessen elvégezni, s ezáltal időt megtakarítani. Ezen elméletileg ismert kombinációs lehetőség gyakorlati megvalósítása azonban ezideig meghiúsult azon rendkívül nagy energiaigény miatt, amit egy ilyen kombinált gép megkívánna.

A találmány alapját azon feladat képezi, hogy csökkenteni lehessen az olyan univerzális talajművelőgép teljesítmény-, azaz energiaigényét, amely a gép — mint ismeretes - egy vontató erőgéphez kapcsolható, vagy saját hajtóművel ellátott gépvázból áll, amelyre a menetirányt tekintve egymás mögött, a talajt függőlegesen hasító kés — előnyösen tárcsáscsoroszlya vagy hasonló — a talajt vízszintesen szétválasztó és hátrafelé megemelő, egymás mellett elhelyezett ekeszerű kések, valamint egy forgásba hozható, vízszintes rotor, mint aprítóhenger található, utóbbi a talajfelszínbe belehatoló fogakkal ellátva.

A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a fogakat a rotortengelyen legalábbis három, de előnyösen öt, kerületi irányban egymástól egyenlő távolságban eltolt sorokban, csavarmenet-alakban helyezzük el, lényegileg egyenesre alakítjuk ki azokat, és kb. érintőlegesen, mereven erősítjük őket a rotortengelyre, miközben azok a rögzítési pontjaikhoz tartozó sugarakkal 50^80° közötti szöget zárnak be, hosszúságuk a rotortengely átmérőjéhez képest kb. 2:1 arányú és külső végeiken kihegyezettek, a forgási irányban pedig lapátszerűen hajlítottak.

Az ilymódon kialakított fogas rotort a találmány értelmében 3—1Ö km/óra munkasebesség esetén 100800 ford/perc fordulatszámmal kell hajtani. Normál talaj esetén a fordulatszám célszerűen 250 ford/perc, a sebesség pedig mintegy 5 km/óra. A fordulatszámot és a sebességet, valamint a fogak behatolási mélységét azonban esetről esetre a megművelendő talajhoz, kell igazítani, s ezen oknál fogva ezek változtathatóak. így a fogasrotor is úgy van összekötve a gépállvánnyal, hogy magassága állítható legyen.

A találmány szerinti talajművelő gép teljesítményigényét továbbá döntően befolyásolja az ekekés elhelyezése és kialakítása.

Kézenfekvő megoldás az volna, ha ezt az ekekést az ekevashoz hasonlóan alakítanánk ki. Azt tapasztaltuk azonban, hogy a szokásos ekevas igen nagy ellenállást jelent az előtoló mozgás számára. Annak érdekében, hogy ezt az ellenállást csökkentsük, azt javasoljuk, hogy ez ekeszerű késeket önmagukban ismert módon egymás10 hoz képest hegyesszögben, a hosszanti tengelyre szimmetrikusan elhelyezkedő késélekből alakítsuk ki, amelyek egymással 60-90° közötti - célszerűen 75° - szöget zárnak be és a haladási irányban elülső végüknél a vízszinteshez képest csupán kb. 10-30° hajlásszöggel rendelkeznek.

A talajművelő gép haladása során ezek a kések vízszintesen elvágják a talajt és az elválasztott talajrészt hátrafelé, a kés feletti elhaladása közben felfelé kissé megemelik. A talaj teljes átfordítására, kifordítására, mint az eke esetén, itt nincs szükség, mivel ezt a munkamenetet a mögötte elhelyezkedő fogas rotor veszi át, amely a talajrészeket megragadja és hátradobja, miközben azok lazulnak, megforgatódnak, aprítódnak és átjárja azokat a levegő. Azért azonban, hogy ezek a lapos kések ne a talajon csússzanak végig, hanem inkább belehatoljanak a talajba, ezért a munkairányt tekintve elülső végüknél el vannak látva egy aláfogókéssel, amely a vízszinteshez viszonyítva a késéleknél erősebb hajlású, éspedig előnyösen kb. 30° alatt hajlik. Ezen elrendezésnél az ekekések olyan mélyen hatolnak a talajba, amennyire ezt az eléjük kapcsolt támasztóhenger megengedi, amely a beállítás céljából magasságában állíthatóan van ágyazva. A támasztóhenger a maga részéről ellátható gyűrűs késekkel, amelyek a növénymaradványokat, gyökérzetet stb. szétdarabolják és a talaj aprítását is szolgálják.

Az ekekés további részleteit az ábrákon bemutatott példaképpen! kiviteli alak kapcsán ismertetjük részletesebben, s az igénypontokban foglaljuk össze jellemzőit.

Különösen a hosszabban kinyúló talajművelő gépeknél tanácsos, ha a menetirányban hátsó végüknél egy további hengert — szabadon forgó támasztóhengert — helyezünk e. Ezen támasztóhenger kényszerűen a megművelt talaj felületi tömörítését eredményezi, ami különö35 sen abban az esetben kívánatos, ha, miként ezt mi is javasoltuk, ugyanazon munkamenetben trágyázószert, gyomés kártevőirtószereket, illetve vetőmagot juttatunk ki folyékony, illetve szemformában.

A fentiek szerint kialakított talajművelő gép az alábbi 40 előnyökkel rendelkezik:

1. Lehetségessé válik ugyanazon munkamenetben többféle munka egyidejű elvégzése, ami gazdaságossági, biológiai, fizikális és végül költségbeli előnyökkel jár, miközben azt is lehetővé teszi, hogy egy szokásos teljesít45 ményű vontatójárművet, vagy meghajtóművet alkalmazzunk.

2. A talaj közvetlenül a fellazítást követően alapvetően jobban és egyben hatásosabban művelhető meg, azaz aprítható, keverhető, egyengethető.

3. Trágyázószer és a gyom-, valamint kártevőirtószerek jobban hatnak, ha azokat közvetlenül a frissen megművelt talajba juttatjuk bele.

4. A vetés egyenletesebb lesz, mivel a vetősorok előtt nem halad vontatónyom, amely a fellazított talajt össze55 nyomja.

5. Növénymaradványok és trágya általában jobban szétoszlik, mivel az egész feltalajban egyenletesen keverednek beíe, mig például szántásnál egyszerűen egy rétegben kerülnek lerakásra, ami pl. penészedést eredmé60 nyezhet.

6. A találmány szerinti talajművelő géppel kiválóan elpusztíthatok a gyökérgyomok, mivel ezek a talajfelszínre kerülnek és ott elszáradnak.

7. A megművelt talajban nem maradnak kiszántott 65 barázdák és egyéb egyenetlenségek. A vontató hajtott

-2182 892 kerekei nem barázdában haladnak, mint például eke esetén, így a barázdatalp tömörítés kiküszöbölődik. Ugyanígy kiküszöbölődnek a talajmaráskor szokásos esetben fellépő vízszintes aprítókés-eltömődések.

A találmány szerinti talajművelő gépen alkalmazott szerszámok, mindenek előtt a fogas rotor, az elülső támasztóhenger és a hátsó aprító-tömörítőhenger előnyösen állítható magasságúak, úgy hogy a megművelési mélységet a mindenkori talajviszonyokhoz lehet megválasztani.

A találmányt a továbbiakban egy előnyös, példaképpen! kiviteli alak kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül :

- az 1. ábra a találmány szerinti talajművelő gép oldalnézete;

- a 2. ábrán az 1. ábra szerinti talajművelő gép felülnézetét látjuk;

- a 3. ábra az 1. és 2. ábrán látott talajművelő gépet elölnézetben mutatja;

- 4. ábránk a találmány szerint kialakított fogasrotor 20 oldalnézete;

- az 5. ábrán a 4. ábra szerinti fogasrotor elölnézete látható;

- a 6. ábra egy rotorfogat felnagyított felülnézetben mutat be;

- a 7. ábra a 6. ábra szerinti rotorfog oldalnézete, részben metszetben;

- 8. ábránk a 6. ábra VIII-VIII vonala mentén vett metszetet mutat;

- a 9. ábrán egy, a találmány szerint kialakított ekekést láthatunk, elölnézetben;

- a 10. ábra a 9. ábrán bemutatott kés felülnézete;

- 11. ábránkon a 10. ábra XI-XI vonala mentén vett metszet látható;

- a 12. ábrán a 10. ábra XII-XII vonala mentén vett 35 metszetet mutatunk be; végül

- 13. ábránk a 73 jelű aláfogókést felnagyított oldalnézetben tünteti fel.

Amennyiben a méretek - elsősorban a szögek - a találmány szerinti kialakításban jelentőséggel bírnak, azo- 40 kát az ábrákon is feltüntettük és ezáltal jellemzőkké váltak.

Az 1.-3. ábrák segítségével a találmány szerinti kialakítású talajművelő gép teljes felépítését mutaljuk be.

A gépnek 1 gépváza van, amelyet a 2. csatlakozó darab 45 segítségével hozzá lehet kapcsolni egy vontatóhoz vagy hasonló vonóerőgéphez. A vázat a haladás irányában elöl a 3 támasztóhenger hordozza, amelynek 5 tengelye mindkét oldalon függőlegesen állítható 6 hengertartókban van ágyazva, amelyek az 1 gépvázzal vannak összekötve. 50 A támasztóhenger a kerületén elhelyezkedő 4 gyűrűs késekkel van felszerelve, amelyek a talajt először függőlegesen felvágják, miáltal az esetleges növénymaradványok a gép középső részében felaprítódnak, s ezáltal megszűnik az eltömődés veszélye. Ilymódon a támasztóhenger nem- 55 csak azt akadályozza meg, hogy a gép, illetve a készülékek túl mélyen hatoljanak a talajba, hanem az ismert típusú csoroszlyák módján a megművelendő talaj előkészítését is szolgálja.

' A 3 támasztóhenger mindkét oldalán, s mögötte 7’ és ⁶⁰ 7 ekekések vannak elhelyezve. A kívül levő 7’ ekekések csak egyetlen, befelé mutató 72’ késéllel rendelkeznek, míg a 3 támasztóhenger mögött elrendezett ekekések két, a 76 középvonalhoz szimmetrikusan elhelyezkedő 72 késéllel vannak ellátva. A középső 7 ekekések úgy 55 vannak elhelyezve, hogy középvonaluk egyvonalba essék a 3 támasztóhengeren található 4 gyűrűs késekkel. Az ekekés részleteit a továbbiakban a 9.-13. ábrák kapcsán magyarázzuk el bővebben. A 7 és 7’ ekekések a 8 és 8’ késtartók úlján vannak az 1 gépvázzal összekötve.

Az ekekéseknek az a feladatuk, hogy a talajt vízszintesen szétválasszák, úgy hogy az már fel is lazult, amikor a 9 fogasrotor működési tartományához érkezik.

A fogasrotor a találmány szerinti géppel való talajművelés szempontjából a legjelentősebb szerszám. A 91 rotortengelyből áll, amelyre a kerület mentén elosztott 92 fogak vannak felerősítve, melyek kb. érintőirányban helyezkednek el és a forgásirányban lapátszerűen meghajlítottak. A 9 fogasrotort a 10 meghajtás hajtja a vontató erőgép meghajtó tengely csonkjáról a 11 lánc és a 12, valamint 13 lánckerekek útján olymódon, hogy az előtolás, - azaz haladás - irányával ellentétes irányban forogjon, ami azt jelenti az 1. ábra szerinti kivitelnél, hogy a haladás jobbról balra történik, a rotor pedig az óramutató járásával megegyező értelemben forog.

Az említett fogasrotor igen fontos részleteit a 4.-8. ábrák alapján ismerteljük.

Ez a fogasrotor is magasságirányban állítható 14 rotortartók útján van az 1 gépvázzal összekötve.

A 9 rotor felett és mögött 20 és 21 ütközőlemezek helyezkednek el, amelyek a feldobott földgöröngyöket és hasonlókat lefelé és hátrafelé terelik.

A 9 rotor és a hátulsó 21 ütközőlemez között kb. függőlegesen elhelyezkedő pálcák vannak gereblyeszerűen alkalmazva, amelyek a feldobott földgöröngyöket olymódon szűrik és osztják el, hogy a nagyobb göröngyöket a 22 pálcák először felfogják, majd leejtik, miközben a jobban felaprított göröngyök átjutva a 22 rácspálcák között, a 21 ütközőlemezről lefelé terelődnek, miáltal olyan talajréteg adódik, amely finoman elosztott göröngyökkel van fedve.

A talajművelő gép hátsó végénél van elhelyezve a 15 aprító-tömörítő henger, amely az ugyancsak magassági irányban állítható 16 hengertartó úlján van az 1 gépvázzal összekötve. Az aprító-tömörítő henger egyrészt megtámasztja a gép hátsó végét, tehát a 3 támasztóhengerrel, esetleg a 9 fogasrotorral együtt a gépet magát hordozza, másrészt viszont gondoskodik a megművelendő talaj felületi fellazításáról és strukturális kialakításáról. Ebből a célból a 15 aprító-tömörítő henger a 15a tengelyre felhelyezett különálló 15b fogastárcsákból van összerakva, amelyek legömbölyített 15c fogakkal rendelkeznek. Ezen fogak az 1. és 2. ábrán bemutatott profilúak. A 15b fogastárcsák kissé el vannak tolva egymáshoz képest úgy, hogy a pontvonallal kihúzott 15c fogsorok csavarvonal-alakban vannak a henger kerületén elosztva. Ezen elrendezés révén megakadályozható a nem kívánatos fésű-hatás, azaz egyenletes talajelosztást lehet így elérni.

A 9 fogasrotor - pontosabban a 21 ütközőlemez és a 15 aprító-tömörítő henger között vannak a 19 fúvókacsövek torkolatai, amelyeken keresztül a tölthető vagy önthető anyagokat a talajra lehet juttatni. Ez az anyag az 1 gépvázon elhelyezett 17 tartályban tárolódik és egy vezérelhető 17a tartálykiürítő nyíláson, valamint 18hozzávezetőcsövön átjut a 19 fúvókacsőbe.

Ilyen elrendezéssel tetszés szerint lehet a talajra juttatni ugyanabban a munkamenetben kártevő- és/vagy gyomirtószert, azaz herbicideket vagy más peszticidet,

-3182 892 trágyázószert, vetőmagot, éspedig szemes, illetve folyékony formában.

A talajadottságoktól és a kívánt megművelésmódtól függően kell a 3 támasztóhenger, a 9 fogasrotor és a 15 aprító-tömörítő henger magasságát beállítani. Az is el- 5 képzelhető azonban, hogy a 3 támasztóhenger, illetve a 15 aprító-tömörítőhenger nélkül dolgozzunk.

A találmány szerinti talajművelőgép gyakorlati alkalmazhatósága érdekében különös, döntő jelentősége van a 9 fogasrotor felépítésének. Megvalósítható — azaz elfő- 10 gadható - teljesítményigényt ugyanis csak akkor kapunk, ha a 92 fogak lapátszerűen hatolnak be a talajfelszínbe. Ennek elérése érdekében a fogak a 91 rotortengely kerületén a kb. sugárirányban kiálló 93 befogóperselyek segítségével vannak felerősítve, kb. érintőleges irányú el- 15 helyezéssel. Itt fontos, hogy a fogak középvonalai, valamint a hozzájuk tartozó sugár közötti szög 90°-nál kisebb legyen, s előnyösen 50° és 80° közé essék. Továbbá az is fontos, hogy a 92a elülső vég lapátalakban meg legyen hajlítva a forgás irányában és a fogak el legyenek 20 látva 96 üreges vályúval, úgy, hogy egy keskeny lapát jöjjön létre. Mivel ezek a fogak rendkívül nagy igénybevételnek vannak kitéve, azokat célszerűen kovácsolt acélból készítjük. Annak érdekében, hogy megsérülésük vagy törésük esetén egyszerűen lehessen őket kicserélni, 95 25 befogócsapjuk 94 csavar útján van a 93 befogóperselybe beerősítve.

A talajművelés, valamint az ahhoz szükséges teljesítményigény szempontjából fontos továbbá az ekekések kialakítása és elhelyezése, amint ezt a 9.-13. ábrák segít- 30 ségével megmagyaráztuk. A külső körvonalát tekintve háromszög alakú ekekések a 72 késélekkel a 8 késtartók útján vannak az 1 gépvázzal szilárdan összekötve.

Kedvező munkaeredmény és a lehető legkisebb teljesítményigény akkor adódik, ha a 76 középvonalhoz 35 viszonyítva szimmetrikusan elhelyezkedő 72 késélek kb. 75°-os szöget zárnak be egymással. A kívül elhelyezkedő 7' ekeélek felépítése megfelel a 9. és 10. ábrán bemutatott 7 ekekés felének.

A 72 késélek csupán a menetirány szerinti elülső végükön rendelkeznek egy, a vízszinteshez viszonyítva kismértékben emelkedő 77 vágófelülettel, amely all. ábrán szaggatott vonallal van feltüntetve. Ez a felület a vízszinteshez viszonyítva 10-30° szög alatt kell hogy hajoljon. Ezen vágófelülethez csatlakoznak a 72 késéi vízszintesen elhelyezkedő hátsó vágófelületei, amelyek kifelé, - mint ez a 12. ábrán látható — kb. 72°-os szögben hajlanak lefelé. Külső vágóéleik élezettek.

Az ekekések a munkairányban elülső végeiknél úgynevezett 73 aláfogókéssel vannak ellátva, melynek felső felülete a vízszinteshez erősebben - kb. 30° alatt - hajlik, mint a 72 késéi megfelelő 77 vágófelülete. Ezen aláfogókéssel történik a késnek a gép üzembehelyezésekor a talaj ba való besüllyesztése, úgy, hogy a 3 támasztóhengerrel együttműködve kb. egyenletes művelési mélység adódik.

A 72 késélek és a 73 aláfogókés célszerűen az itt két darabból kialakított 71 és 71a talplemezzel vannak összekötve, éspedig előnyösen összehegesztve. A talplemez egy felfelé nyitott kimunkálást képez, amelybe a késtartó alsó vége belehelyezhető. A talplemez egyszerű módon alulról a támasztóra van rácsavarozva a 75 süllyesztett fejű csavar segítségével, a 72 késéllel és a 73 aláfogókéssel együtt. Dacára a nagy terhelésnek, ez az egyszerű kötésmód elegendő, mivel a 73 aláfogókés a behelyezéskor hátrafelé eső végével felülről rá tud támaszkodni a 8 késtartóra. A függőleges terhelések felvételére a 71a talplemez és a 8 késtartó között háromszög-alakú merevítőbordát alkalmaztunk.

A 71 talplemezzel szilárdan összekötött 72 késélek, valamint a 73 aláfogókés megsérülésekor lényegileg csak a 75 csavarokat kell megoldani úgy, hogy a helyszínen lehetségessé válik ezen kopó alkatrészek egyszerű kicserélése. Amennyiben ez követelmény, úgy a 73 aláfogókés egyes késéleit is oldható - így cserélhető - módon köthetjük össze a 71 talplemezzel.

Claims (16)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Talajművelő gép, amelynek egy vontatóhoz kapcsolható, vagy' saját hajtással rendelkező gépváza van, s erre a menetirányban egymás mögött a talajt . függőlegesen szétvágó kések - előnyösen tárcsáscsoroszlya, vagy hasonló - a talajt vízszintesen szétválasztó és hátrafelé megemelő, egymás mellett elhelyezett ekekés-szeríí kések, valamint egy hajtott vízszintes, a talajfelszínbe mélyedő fogakkal ellátott rotor, mint aprítóhenger van felszerelve, azzal jellemezve, hogy a fogak (92) egy rotortengelyen (91) legalábbis három, de előnyösen öt, a kerület irányában egymástól egyenletesen eltolt sorokban, csavarvonal-alakban helyezkednek el, továbbá, hogy lényegileg egyenes kialakításúak és kb. érintőirányban vannak mereven a rotortengelyre (91) erősítve, miközben a rögzítési pontjaikhoz tartozó sugarakhoz viszonyítva kb 50-80° szöget zárnak be, hosszúságuk a rotortengely (91) átmérőjéhez kb. 2:1 arányú és külső végüknél (92a) kihegyezettek, a forgás irányában pedig lapátszerűen hajlítottak.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fogasrotor (9) fordulatszáma a 3-10 km/óra művelési sebesség-tartományban 100 és 800 ford/perc között beállítható és kb. 5 km/óra sebességnél előnyösen 250 ford/perc értékű.
3. 3. Az 1., vagy 2. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fogasrotor (9) magassági irányban beállíthatóan van ágyazva.
4. 4. Az 1.—3. igénypontok bármelyike szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a rotortengely kerületén kb. sugárirányban elálló befogóperselyek (93) helyezkednek el, amelyekbe a fogak (92) célszerűen becsavarozható befogócsapok (95) útján oldhatóan és kicserélhetően vannak behelyezve.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ekeszerű kések (7) önmagukban ismert módon egymáshoz hegyesszögben, s a hossztengelyre szimmetrikusan elhelyezett késélekből (72) állnak, amelyek egymással 60-90° közötti - előnyösen 75°-os — szöget zárnak be, s a munkairányban elülső végükön a vízszinteshez viszonyítva 10-30° hajlásszöggel rendelkeznek.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ekeszerű kés (7) a menetirány szerinti elülső végén aláfogókéssel (73) van ellátva, amely a vízszinteshez viszonyítva erősebben hajlik, mint a késéi (72), éspedig előnyösen kb. 30° alatt.
7. 7. Az 5., vagy 6. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzaljellemezve, hogy a késélek (72) a menetirány szerinti hátsó végüknél vízszintesek és kifelé előnyösen kb. 20° alatt hajlanak lefelé.
8. 8. Az 5.-7. igénypontok bármelyike szerinti talajmű4

   182 892 velő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a késélek (72) és az aláfogókés (73) külső vágóélei ki vannak élesítve.
9. 9. Az 5.-8. igénypontok bármelyike szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ekesze- 5 rű kés (7) és/vagy az aláfogókés (73) oldható és kicserélhető.
10. 10. A 9. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a késélek (72) és az aláfogókés (73) háromszög-alakú talplemezre (71, 71a) van 10 felerősítve, amelynek felső oldalán a gépvázra (1) erősített késtartó (8) végének megfelelő kimunkálás van, továbbá, amely a késtartóra alulról, süllyesztettfejű csavar (75) útján van felcsavarozva.
11. 11. A 10. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli 15 alakja, azzal jellemezve, hogy a késtartók (8) magassági irányban állíthatók.
12. 12. Az 1. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gépvázon (1) a menetirány szerint elöl egy magassági helyzetében állítható tá- 20 masztóhenger (3) található, melynek kerületén a talajt függőlegesen szétvágó gyűrűs kések (4) vannak, s ezek előnyösen egyvonalban találhatók az utánuk következő ekekések (7) középvonalával.
13. 13. A 12. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a támasztóhenger (3) csak a teljes munkaszélesség egy részéig terjed, továbbá, hogy mellette mindkét oldalon egy-egy ekekés (7'), míg mögötte legalábbis két ekekés (7) helyezkedik el.
14. 14. Az 1. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gépvázon (1) a menetirány szerint hátul egy állítható magassági helyzetű aprító-tömörítőhenger (15) nyer alkalmazást.
15. 15. A13. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az aprító-tömörítőhenger (15) egy tengelyen (15a) egymás mellett elhelyezett fogastárcsákból (í5b) áll, melyeknek fogai (15c) lekerekítettek és egymáshoz képest eltolt szöghelyzetűek.
16. 16. Az 1. igénypont szerinti talajművelő gép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fogasrotor (9) felett és mögött távközökkel ütközőlemezek (20, 21) helyezkednek el, továbbá legalább a fogasrotor (9) és a hátsó ütközőlemez (21) között rugózó, kb. függőleges pálcák (22) vannak gereblyeszerűen elhelyezve.