HUT76332A - Hydroxyalkylammonium-pyrimidines or purines and nucleoside derivatives, useful as inhibitors of inflammatory cytokines - Google Patents

Hydroxyalkylammonium-pyrimidines or purines and nucleoside derivatives, useful as inhibitors of inflammatory cytokines Download PDF

Info

Publication number
HUT76332A
HUT76332A HU9603535A HU9603535A HUT76332A HU T76332 A HUT76332 A HU T76332A HU 9603535 A HU9603535 A HU 9603535A HU 9603535 A HU9603535 A HU 9603535A HU T76332 A HUT76332 A HU T76332A
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
pharmaceutically acceptable
ethyl
methyl
acceptable salt
dimethyl
Prior art date
Application number
HU9603535A
Other languages
English (en)
Other versions
HU9603535D0 (en
Inventor
Bradley J Benson
Xiannong Chen
George J Cianciolo
Jose-Luis Diaz
Khalid S Ishaq
Susan L Morris-Natschke
Ronald J Uhing
Henry Wong
Original Assignee
Macronex Inc
Univ North Carolina
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Macronex Inc, Univ North Carolina filed Critical Macronex Inc
Publication of HU9603535D0 publication Critical patent/HU9603535D0/hu
Publication of HUT76332A publication Critical patent/HUT76332A/hu

Links

Classifications

    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07D—HETEROCYCLIC COMPOUNDS
    • C07D239/00—Heterocyclic compounds containing 1,3-diazine or hydrogenated 1,3-diazine rings
    • C07D239/02—Heterocyclic compounds containing 1,3-diazine or hydrogenated 1,3-diazine rings not condensed with other rings
    • C07D239/24—Heterocyclic compounds containing 1,3-diazine or hydrogenated 1,3-diazine rings not condensed with other rings having three or more double bonds between ring members or between ring members and non-ring members
    • C07D239/28—Heterocyclic compounds containing 1,3-diazine or hydrogenated 1,3-diazine rings not condensed with other rings having three or more double bonds between ring members or between ring members and non-ring members with hetero atoms or with carbon atoms having three bonds to hetero atoms with at the most one bond to halogen, directly attached to ring carbon atoms
    • C07D239/46—Two or more oxygen, sulphur or nitrogen atoms
    • C07D239/52—Two oxygen atoms
    • C07D239/54—Two oxygen atoms as doubly bound oxygen atoms or as unsubstituted hydroxy radicals
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61K—PREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K31/00—Medicinal preparations containing organic active ingredients
    • A61K31/70—Carbohydrates; Sugars; Derivatives thereof
    • A61K31/7042—Compounds having saccharide radicals and heterocyclic rings
    • A61K31/7052—Compounds having saccharide radicals and heterocyclic rings having nitrogen as a ring hetero atom, e.g. nucleosides, nucleotides
    • A61K31/706—Compounds having saccharide radicals and heterocyclic rings having nitrogen as a ring hetero atom, e.g. nucleosides, nucleotides containing six-membered rings with nitrogen as a ring hetero atom
    • A61K31/7064—Compounds having saccharide radicals and heterocyclic rings having nitrogen as a ring hetero atom, e.g. nucleosides, nucleotides containing six-membered rings with nitrogen as a ring hetero atom containing condensed or non-condensed pyrimidines
    • A61K31/7068—Compounds having saccharide radicals and heterocyclic rings having nitrogen as a ring hetero atom, e.g. nucleosides, nucleotides containing six-membered rings with nitrogen as a ring hetero atom containing condensed or non-condensed pyrimidines having oxo groups directly attached to the pyrimidine ring, e.g. cytidine, cytidylic acid
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P29/00—Non-central analgesic, antipyretic or antiinflammatory agents, e.g. antirheumatic agents; Non-steroidal antiinflammatory drugs [NSAID]
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07D—HETEROCYCLIC COMPOUNDS
    • C07D473/00—Heterocyclic compounds containing purine ring systems
    • C07D473/02—Heterocyclic compounds containing purine ring systems with oxygen, sulphur, or nitrogen atoms directly attached in positions 2 and 6
    • C07D473/18—Heterocyclic compounds containing purine ring systems with oxygen, sulphur, or nitrogen atoms directly attached in positions 2 and 6 one oxygen and one nitrogen atom, e.g. guanine
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07H—SUGARS; DERIVATIVES THEREOF; NUCLEOSIDES; NUCLEOTIDES; NUCLEIC ACIDS
    • C07H19/00—Compounds containing a hetero ring sharing one ring hetero atom with a saccharide radical; Nucleosides; Mononucleotides; Anhydro-derivatives thereof
    • C07H19/02—Compounds containing a hetero ring sharing one ring hetero atom with a saccharide radical; Nucleosides; Mononucleotides; Anhydro-derivatives thereof sharing nitrogen
    • C07H19/04—Heterocyclic radicals containing only nitrogen atoms as ring hetero atom
    • C07H19/06—Pyrimidine radicals
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07H—SUGARS; DERIVATIVES THEREOF; NUCLEOSIDES; NUCLEOTIDES; NUCLEIC ACIDS
    • C07H19/00—Compounds containing a hetero ring sharing one ring hetero atom with a saccharide radical; Nucleosides; Mononucleotides; Anhydro-derivatives thereof
    • C07H19/02—Compounds containing a hetero ring sharing one ring hetero atom with a saccharide radical; Nucleosides; Mononucleotides; Anhydro-derivatives thereof sharing nitrogen
    • C07H19/04—Heterocyclic radicals containing only nitrogen atoms as ring hetero atom
    • C07H19/16—Purine radicals

Landscapes

  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Biotechnology (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Epidemiology (AREA)
  • Pain & Pain Management (AREA)
  • Rheumatology (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Saccharide Compounds (AREA)

Description

A találmány új, a gyulladáskeltő citokinek inhibitoraiként hasznosítható (hidroxi-alkil)-alkil-ammónium-vegyületekre, közelebbről meghatározva pirimidin- vagy purin- és nukleozid-származékokra, ezek előállítására szolgáló eljárásokra és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre, valamint gyógyászati alkalmazásukra vonatkozik.
A tumor nekrózis faktor-alfa (TNF-α) vagy cachectin néven is ismert, 17 kilodalton molekulatömegű fehérjét a nukleofil leukociták, az aktivált limfociták, a makrofágok, az NK-sejtek (természetes killersejtek) , a LAK-sejtek (limfokin-aktivált killersejtek), az asztrociták, az aendoteliális sejtek, a simaizomsejtek és bizonyos transzformált sejtek termelik. Számos vizsgálatból kiderült, hogy a TNF-α mindenekelőtt a makrofágoktól származik, amelyek in vitro és in vivő körülmények között egyaránt képesek termelni ezt a fehérjét. Ez a citokin a legkülönbözőbb biológiai folyamatokban — ilyenek például a tumorsejtekkel szemben megnyilvánuló citotoxikus hatások, a neutrofil leukociták aktiválódása, a normális sejtek szaporodása, továbbá bizonyos immuno-gyulladásos, immunoregulációs és antivirális sejtválaszok — szolgál mediátorként. A TNF-a azonfelül kiváltja az interleukin-1 (IL-1) szekrécióját is és primér mediátornak tekinthető a gyulladás és az endotoxinok okozta sokk esetében. A TNF-α egy 26 kiladaltonos membrán formáját — amely monociták és aktivált T-sejtek felületén helyezkedik el — is leírták. Ez a molekula valószínűleg szerephez jut a sejtek közötti kommunikációban és a citotoxikus aktivitásban, azonfelül a limfociták aktiválódásánál felszíni • · · ········ · ····« · · ·
- 3 markerként viselkedik. Különböző technikákkal kimutatták, hogy a TNF vizes oldatokban trimerként van jelen, fiziológiás ionkoncentráció és pH mellett a humán TNF-molekuláknak csak kis hányada található monomer alakban.
Két jól megkülönböztethető TNF-a-receptort azonosítottak, az egyik egy 75 kilodaltonos, a másik egy 55 kilodaltonos fehérje, és az elnevezésük TNFR-α, illetve TNFR-β. A két TNF-receptor típus intracelluláris doménjei láthatólag nem rokon szerkezetűek, ami arra enged következtetni, hogy különböző jelátviteli utat használnak. Bár mindkét receptor képes a TNF-molekula megkötésére és a transzkripciós faktor (NFkB) aktiválására, úgy tűnik, hogy az egyes receptorok expressziója egymástól független és különböző szabályozás alá tartozik. Humán sejtek esetében a humán TNF-o; azonos affinitással kötődik mindkét típusú receptorhoz.
Megállapítást nyert, hogy a TNF egész sor különböző behatoló és terjedő, úgynevezett invazív betegség, így fertőzések és gyulladásos állapotok patofiziológiás hatásainak fontos mediátora. Termelődése vagy túlzott termelődése a szövetekben, és más citokinek jelenléte a sejtek környezetében bizonyos következményekkel jár, a TNF alapvetően javára válhat a gazdaszervezetnek vagy károsíthatja azt. Ha akutan termelődik például, és nagy mennyiségben bejut a keringésbe valamilyen súlyos baktériumos fertőzés kapcsán, sokkos állapotot és szövetkárosodást (szeptikus sokk tünetegyüttes) idéz elő, ami szélsőségesen nagy mortalitási arányszámmal (30-90%) párosul. Három fő csoportba sorolhatók a bizonyítékok, amelyek arra • 4 4 · · • · · ·
- 4 utalnak, hogy a TNF központi szerepet játszik a szepszis okozta állapot kialakulásában:
1) emlősöknek beadva ezt a citokint olyan sokkos állapotot és szövetkárosodást tapasztalhatunk, amely csaknem megkülönböztethetetlen a szepszis okozta sokk tüneteitől;
2) a TNF gátlásával szeptikus sokkban megakadályozhatjuk mind a sokk, mind a szövetkárosodás kialakulását, és jelentős túlélést érhetünk el;
3) állatban és emberben a kísérletesen létrehozott vagy klinikailag megfigyelt szeptikus sokk tünetegyüttes felléptekor TNF termelődik.
Ha krónikusan kóros állapotban termelődik, a TNF a cachexia néven ismert tünetcsoport — jellemzői az étvágytalanság, a fokozott katabolizmus, a testtömeg csökkenése, vérszegénység és a test szöveteinek a felélése — mediátoraként viselkedik. A testtömeg csökkenése gyakori kísérőjelensége a krónikus betegségeknek, és ha nem gondoskodunk a folyamat megfordításáról, a beteg halálát okozhatja, mielőtt az állapotot előidéző betegséget megszüntethetnénk. Nem mondható szokatlannak például, hogy az AIDS-es páciens testtömegének 50 %-át elveszíti, és a táplálékhiány okozta komplikációk halálos kimenetelűvé válnak. Az éhezéssel ellentétben, amikor a fehérjemegőrző, alkalmazkodó mechanizmus maximálisan aktív, a cachectikus beteg hajlamos felélni a szervezet energiatartalékait az erősen korlátozott táplálékfelvételt figyelmen kívül hagyva, és saját pusztulását siettetve ezáltal.
A szeptikus sokk és a cachexia mellett a TNF kapcsolatba • ····· ···· ·· • · · ♦ · · · • ··· · ··· ·· ······ · ····· · *· hozható olyan betegségek patofiziológiájával, mint a reumatoid arthritis, a gyulladásos bélbetegségek, a sclerosis multiplex és az AIDS, de okunk van feltételezni, hogy esetleg szerepet játszik az Alzheimer-kór kialakulásában és/vagy e betegségben szenvedő páciensek testtömegének a csökkenésében.
Remumatoid arthritisben például a makrofágok aktiválódását bizonyítja, hogy kimutatható két citokin, a TNF-α és az IL-1 megnövekedett koncentrációja a szérumban, illetve még inkább a szinoviális folyadékban. Jelentősen megemelkedik a TNF-a — amely az IL-1 inducere — szintje reumatoid arthritisben, de nem tapasztaljuk ugyanezt reaktív arthritisben. Ezen túlmenően, reumatoid arthritisben a TNF-α szintje korrelációt mutat a szinoviális folyadékban található fehérvérsejtszámmal és a vérsejtsüllyedéssel. A TNF az immunfolyamatok és gyulladásos folyamatok fontos mediátora, és biológiai hatásai [nutreofilek aktiválása, arachidonsav metabolitok felszabadítása a szinoviális sejtekből, a porc felszívódásának indukciója, a porcszövetben proteoglikánok szabaddá válásának gátlása és a makrofágokat kemotaktikusan aktiváló protein (MCAP) indukciója] miatt egyike a krónikus arthritis potenciális mediátorainak. Vizsgálatok kimutatták, hogy a TNF-specifikus monoklonális antitestek egéren kollagénnel kiváltott arthritisben az izületi betegség tüneteit illetően javulást eredményezhetnek. Ugyanebben a vizsgálatban azt is megállapították, hogy ha az anti-TNF beadása a betegség kifejlődése előtt történik, akkor jelentősen kisebb lesz a láb duzzanata és hisztológiailag az arthritis kevésbé súlyosnak • · · ·
- 6 látszik, bár az előfordulás gyakorisága és a keringésben jelen lévő ΙΙ-es típusú anti-kollagén IgG szintje nem csökken. Az ember betegségét illetően elsősorban annak van jelentősége, hogy az antitestek a betegség klinikai tüneteit, a lábduzzanatot és a hisztológiai kép súlyosságát akkor is képesek voltak csökkenteni, ha a befecskendezés az arthritis klinikai megjelenését követően történt.
Legújabban elvégeztek egy 8 hétig tartó, nyitott elrendezésű fázis I/II vizsgálatot, amelynek során 20 aktív reumatoid arthritisben szenvedő beteget kezeltek 20 mg/kg dózisban kiméra humán/egér monoklonális anti-TNF-α beadásával. A kezelést a betegek jól elviselték, és szignifikáns javulás volt tapasztalható a Ritchie Articular Index vonatkozásában, a duzzadt ízületek tekintetében és más fontosabb klinikai tüneteket illetően. Szignifikánsan csökkent a szérumban az amiloid A, az IL-6 és a C-reaktív protein szintje.
A sclerosis multiplex egy krónikus, gyulladásos, az idegrostok tengelyfonala körüli velőhüvely elvesztésével (demyelinizáció) járó körfolyamat, a központi idegrendszer betegsége. A demyelinízácíő helyén az infiltráló sejtek többsége makrofág sejt és T-sejt. A gerincűri folyadékban (CSF) magasabb IL-1 és TNF szintek találhatók, és az előfordulás gyakorisága is nagyobb aktív sclerosis multiplexben szenvedő pácienseknél, mint a betegség inaktív formája vagy más neurológiai megbetegedések esetében. Beck és munkatársai sclerosis multiplexben szenvedő betegekkel folytattak vizsgálatokat, és azt találták, hogy a körfolyamat súlyosbodását két héttel • · · · · megelőzően a perifériás mononukleáris vérsejtek által termelt TNF és interferon mennyisége megnő. A kísérletes allergiás agyvelő- és gerincvelőgyulladás a központi idegrendszer állatokon legjobban tanulmányozott demyelinizációs betegsége. Megfigyelték, hogy a sclerosis multiplexnek és a kísérletes allergiás agyvelő- és gerincvelőgyulladásnak számos közös jellemzője van. Ruddle és munkatársai a TNF-et semlegesítő monoklonális antitestekkel kezeltek kísérletes allergiás agyvelő- és gerincvelőgyulladásban megbetegített egereket [lásd Ruddle et al.: J.Exp.Med. 172. 1193-1200 (1990)], és azt találták, hogy az így kezelt állatoknál a betegség előfordulása és súlyossága hihetetlen módon lecsökkent, és a betegség kifejlődése késleltetve következett be. A szerzők azonfelül arról számoltak be, hogy a megelőző terápia hosszú hatásúnak, az öthónapos megfigyelési idő teljes tartamára kiterjeszthetőnek bizonyult.
Megmérték 73 HIV-1 szeropozítív pácienstől és két kontrollcsoport tagjaitól származó szérummintákban a TNF-a szintjét. A HIV-1 vírussal fertőzött páciensek minden klinikai csoportjánál, tekintet nélkül az egyéb kísérő betegségekre, szignifikánsan megemelkedett szinteket találtak mindkét típusú oldható TNF-receptor (sTNFR) és az immunreaktív TNF-α tekintetében, és a legmagasabb koncentrációk az AIDS-ben szenvedő betegeknél fordultak elő.
A TNF-re vonatkozó paraméterek nagyon jó összefüggést mutattak a CD4+ limfociták csökkent számával. Az immunreaktív TNF és az sTNFR-ek megemelkedett szintje nyomatékosan jelzi, • · · · • · · · ·
- 8 hogy HIV-1 fertőzés esetén a TNF-α rendszer aktiválódik. A szintek a betegség előrehaladtával és az immunhiányos állapot mértékével tovább növekedtek. A talidomidról kimutatták, hogy mint a TNF-a-szintézis szelektív inhibitora, monocitoid (Ul) sejtvonaion visszaszorítja a látens HIV-1 fertőzés aktiválódását. A HIV-1 gátlásával együtt járt a TNF-α-fehérje és mRNS agonista által kiváltott termelésének csökkenése. 17 előrehaladott HIV-1 fertőzésben és AIDS-ben szenvedő beteg közül 16-nál kimutatható volt, hogy a talidomid jelenléte a perifériás mononukleáris vérsejtekben is gátolja a vírus aktiválódását .
Egy, a közelmúltban folytatott vizsgálatban homogenizált agyszöveten a reverz transzkriptáz-polimeráz láncreakciót felhasználva tanulmányozták, hogy a TNF-α szintéziséhez szükséges mRNS relatív expressziója HÍV-fertőzött pácienseknél milyen összefüggést mutat a kognitív funkciók károsodásával és a neuropatologikus változásokkal. Az adatok szerint az elülső szubkortikális fehérállományban a TNF-α szintézisében közreműködő mRNS szintje szignifikánsan magasabb a HÍV-fertőzés sel társult dementia (HÍVD) esetén, mint olyan AIDS-es páciensekben, akiknél dementia nem állt fenn, vagy szeronegatív kontrollként vizsgált egyedekben. Az a tény, hogy a TNF-α szintézisében közreműködő mRNS szintje HIVD-pácienseknél magasabb, azt jelzi, hogy a normálistól eltérő citokin-expreszszió hozzájárulhat a HIV-fertőzéssel társult dementia patogeneziséhez.
A pentoxifillinről tudjuk, hogy blokkolja a TNF-α sza• ··· · · · · ·· ··«··· · ····· · ··
- 9 baddá válását. Ezzel a hatóanyaggal végeztek fázis I/II klinikai vizsgálatokat HÍV-szeropozitív betegeken, önmagában, illetve zidovudinnel kombinációban alkalmazva a szert. Kvantitatív polimeráz láncreakció módszerrel mérve, az átlagos HIV-1 vírusterhelést 12 hét után a bázisérték 1,9-szeresének találták, ha a pentoxifillint és zidovudint együttesen alkalmazták, szemben a 8-szor vagy 9-szer magasabb szintekkel, amelyeket olyan pácienseknél találtak, akiket csak a két hatóanyag egyikével kezeltek (p<0,05). A TNF-α szintjei és a vírusterhelés között, a kombinált kezelésben részesült pácienseknél szoros összefüggést (p<0,0001) lehetett kimutatni.
A Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás az ismeretlen eredetű gyulladásos bélbetegségek közé tartozik, de a körülményekből adódó bizonyítékokkal rendelkezünk arra nézve, hogy az immunmechanizmusok fontos szerephez jutnak a bélbántalom patogenezisében, és hogy a limfoid sejtek által termelt citokineknek a betegség bélrendszeren kívüli következményeit illetően meghatározó jelentőségük lehet. Mind a Crohn-betegség, mind a fekélyes vastagbélgyulladás esetében a makrofágok aktiválódása látszik döntő sajátosságnak, és mindkét betegségnél megfigyelték a makrofágoktól származó citokinek, így a TNF-α, az IL-1 és IL-6 termelésének fokozódását .
Egy mostanában végzett vizsgálat során 24 krónikus gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegtől (15 esetben Crohn-betegség, 9 esetben fekélyes vastagbélgyulladás volt a diagnózis, és 11 személyt választottak ki kontrollként) származó * ·
Λ « »· · * * « » » a · · · ··♦ «· ······ · ··«·· < «V
- 10 bélmintákban meghatározták a TNF-a-val szemben immunreaktív sejtek szöveti sűrűségét. Azt találták, hogy a lamina propria mind a Crohn-betegség, mind a fekélyes vastagbélgyulladás esetében szignifikánsan nagyobb számban tartalmaz a TNF-a-val szemben immunreaktív sejteket (azaz nagyobb ezeknek a sejteknek a szöveti sűrűsége), és ez arra enged következtetni, hogy a TNF-α termelésének mértéke valószínűleg jelentősen hozzájárul mind a Crohn-betegség, mind a fekélyes vastagbélgyulladás patogeneziséhez, mivel megbontja az endoteliális és epiteliális membrán sértetlenségét, növeli a gyulladásos sejtválaszt és protrombotikus hatást gyakorol a vaszkuláris endotéliumra.
A találmány tárgyát tehát a gyulladáskeltő citokinek, így az IL-lb, az IL-6, az IL-8, a TNF-α és a szöveti faktor inhibitoraiként hasznosítható, új (hidroxi-alkil)-ammónium-vegyületek, közelebbről meghatározva pirimidin- vagy purin- és nukleozid-származékok képezik. Még közelebbről meghatározva, a találmány a gyulladáskeltő citokineket gátló, új (I) és (I1) általános képletű vegyületekre — a képletekben
R jelentése (a) általános képletű csoport, amelyben
R-|_ jelentése egy vagy két rövid szénláncú alkilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy két rövid szénláncú alkilcsoport jelenléte esetén a nitrogénatom kvaterner szerkezetű;
R2 jelentése hidrogénatom vagy 2-20 szénatomos, telített vagy telítetlen alkanoilcsoport; és értéke 2-6; vagy
- 11 • · *^·· ·· • · « · « · # • · · · * ·«· • · « ···· ü · ··· «· . «·
R jelentése (b) általános képletű, szubsztituált furilcsoport, amelyben n értéke, valamint R]_ és R2 jelentése a fenti; és a hullámvonal tetszőleges térhelyzetet jelöl;
R' és R jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport, rövid szénláncú alkenilcsoport, rövid szénláncú alkinilcsoport vagy aralkilcsoport; és
R''' jelentése hidrogén- vagy halogénatom, alkil-tiocsoport, aminocsoport, acil-amino-csoport, karbamoilcsoport vagy azidocsoport — és gyógyszerészetileg elfogadható sóikra vonatkozik.
A találmány célja, hogy olyan (hidroxi-alkil)-ammónium-pirimidin- vagy -purin- és -nukleozid-származékokkal rendelkezzünk, amelyek a gyulladáskeltő citokinekre gyakorolt gátló hatásuk folytán invazív betegségek, fertőzések és gyulladásos állapotok, különösen szepszis okozta sokk, cachexia, reumatoid arthritis, a bél gyulladásos betegségei, sclerosis multiplex, AIDS és Alzheimer-kór kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként hasznosíthatók.
A találmány további célja, hogy ezeknek az új (hidroxi-alkil)-ammónium-pirimidin- vagy -purin- és -nukleozid-származékoknak az előállítására szolgáló, szintetikus eljárásokkal rendelkezzünk.
A találmány még további célja, hogy emlős fajok szepszis okozta sokkos állapotban levő, továbbá cachexiában, reumatoid arthritisben, gyulladásos bélbetegségekben vagy sclerosis multiplexben szenvedő egyedeinek kezelésére alkalmas eljárással • ·· · · • · • · · · · · • · · ' · ··· · · · · ·· ······ · ····· · ··
- 12 — ami abból áll, hogy az ilyen kezelésre szoruló egyednek a gyulladásos citokineket gátló hatóanyagot adunk be — rendelkezzünk.
A találmány célja továbbá, hogy a gyulladáskeltő citokinekre gátló hatást kifejtő (hidroxi-alkil)-ammónium-vegyületek, pirimidin- vagy purin- és nukleozid-származékok alkalmazásával olyan AIDS-terápia lehetőségét teremtsük meg, amely a cachexia visszaszorítása mellett a virustitert is csökkenti.
Végül a találmány még további célja, hogy olyan terápiásán hasznosítható hatóanyag álljon rendelkezésünkre, amely a TNF és más gyulladásos citokinek — lévén ezek a betegség mediátorai — inhibitoraként késlelteti a cachexia kifejlődését.
Mindezeken túlmenően a találmány tárgyát képezik az (I) és (I') általános képletű vegyületeket és egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható vivő-, hígító- és/vagy egyéb segédanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények.
Az (I) és (I') általános képletű vegyületek pirimidinvagy purinszármazékok, valamint pirimidin- vagy purin-nukleozid-származékok, amelyekben a pirimidinbázisnak megfelelő molekularész timinből, illetve a purinbázisnak megfelelő molekularész 2-szubsztituált vagy 2,6-diszubsztituált purinból származtatható. Azok az (I) és (I1) általános képletű vegyületek nukleozid-származékok, amelyek képletében megtalálható a (b) általános képletű szubsztituált furilcsoport.
Az (I) és (I1) általános képletekben a -(CH2)n- általános képletű csoport, amelyben n jelentése 2-től 6-ig terjedő egész • ····· ···· · · • · · · · · · • ··« « · · · ·· ······ ·
- 13 szám, tulajdonképpen egy 2-6 szénatomos alkiléncsoport, például etilén-, trimetilén-, tetrametilén-, pentametilén- vagy hexametiléncsoport, beleértve a megfelelő elágazó láncú izomereket is.
Az (I) és (I') általános képletekben az R', R és szimbólumoknak megfelelő rövid szénláncú alkilcsoportok az 1-6 szénatomos szénhidrogénekből származtatható csoportok, igy a metil-, etil-, propil-, butil-, pentil- és hexilcsoport közül kerülhetnek ki. Hasonlóképpen, a rövid szénláncú alkenilvagy alkinilcsoport szintén 1-6 szénatomos, egy vagy több telítetlen kötést magában foglaló szénhidrogénből származtatható csoport.
Az aralkilcsoportban a fenilcsoport adott esetben egy vagy több halogénatommal vagy rövid szénláncú alkilcsoporttal szubsztituált.
Az (I) és (I') általános képletekkel kapcsolatban R2 olyan alkanoilcsoportot jelenthet, amely telített vagy telítetlen egyaránt lehet, és a csoportban a szénatomok száma 2-20, mindazonáltal a 8-16 szénatomos, telített alkanoilcsoportok, így az oktanoil-, nonanoil-, dekanoil-, undekanoil-, dodekanoil-, tridekanoil-, tetradekanoil-, pentadekanoil- és hexadekanoilcsoport előnyösek.
A halogénatom egyaránt lehet fluor-, klór-, bróm- és jódatom.
Az (I) és (I') általános képletű vegyületek aszimmetriás szénatomok jelenlétéből adódóan különböző sztereoizomerek formájában létezhetnek. A találmány természetesen vonatkozik a • · · • a · ·
- 14 racém elegyekre és az (I) vagy (I') általános képletű vegyületek optikailag tiszta alakjaira is.
A találmány célját tekintve az (I) és (I1) általános képletű vegyületeket teljesen egyenértékűnek tartjuk azok biológiailag kompatibilis vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóival. Ilyen sókat egy sor különböző szerves vagy szervetlen savval, például — anélkül, hogy ezekre korlátoznánk — metánszulf onsavval , hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal, hidrogén- jodiddal , toluolszulfonsavval, kénsavval, maleinsavval, ecetsavval vagy foszforsavval képezhetünk. Ha a nitrogénatom kvaterner szerkezetű, akkor az (I) vagy (I1) általános képletű vegyület valamilyen só formájában — kvaterner ammóniumsóként — létezik.
Az (I) és (I') általános képletű, új pirimidin- és purinvegyületeket, amelyek képletében R jelentése (a) általános képletű csoport, amelyben n értéke, valamint R-j_ és R2 jelentése az előzőekben megadott, egy (Ha) általános képletű vegyület és egy (III) általános képletű amin — a képletekben n, R-]_, R2, R1 és R a korábban megadottakat jelentik — reagáltatásával állítjuk elő. Bár a példaként szolgáló (Ha) általános képletű vegyület pirimidin-származék, ugyanígy reagáltathatjuk azokat a purin-származékokat is, amelyek képletében a 9-es helyzetű nitrogénatomhoz kapcsolódik a (2-jód-etoxi)-metil-csoport.
Az eljárás tehát a következő: egy (Ha) általános képletű 1-[(2-jód-etoxi)-metil] -pirimidint, amelynek a képletében R' és R az előzőekben meghatározott jelentésűek, vagy egy meg15 felelő purin-származékot, amely azonos reaktív csoportot hordoz, azaz egy (I) általános képletű — a képletben R jelentése (2-jód-etoxi)-metil-csoport — 9-[ (2-jód-etoxi)-metil]-purint, amelynek a képletében R' és R' jelentése a korábban megadottakkal azonos, egy megfelelően szubsztituált (III) általános képletű aminnal — a képletben n, és R2 jelentése azonos az (I) és (I') általános képlettel kapcsolatban felsoroltakkal — reagáltatunk a kívánt (la) általános képletű pirimidin- származékká, illetve a megfelelő purin-származékká.
A (III) általános képletű amin egyaránt lehet szekunder vagy tercier amin, attól függően, hogy a kívánt (la) általános képletű vegyület képletében R-l jelentése egy vagy két alkilcsoport .
A reagáltatást tipikus esetben valamilyen vízmentes, poláris oldószerben, például acetonitrilben, általában az oldószer forráspontjának megfelelő hőmérsékleten végezzük. A reakcióidő rendszerint 2 és 6 óra között van.
Azokat az (I) és (I1) általános képletű nukleozid-származékokat, amelyek képletében R jelentése (b) általános képletű csoport, amelyben n, R1, R2 és a hullámvonal a korábban megadottakkal azonos jelentésűek, egy (llb) általános képletű vegyület és egy (III) általános képletű vegyület — a képletekben az R' , R , n, és R2 szimbólumok az előzőekben megadottakat jelentik — reagáltatásával állítjuk elő. Itt jegyezzük meg, hogy a (llb) általános képletű pirimidin-nukleozid-származék helyett hasonló szerkezetű purin-nukleozid-származékot is regáltathatunk, amelynek a képletében a • · • · · • · · · · · (jód-metil)-furil-csoport 9-helyzetben kapcsolódik a purinvázhoz .
A fent elmondottaknak megfelelően tehát úgy járunk el, hogy egy (Ilb) általános képletű vegyületet, amely egy olyan 1-[5-(jód-metil)-furil]-timin, amelynek a képletében R', R és a hullámvonal az előzőekben megadott jelentésűek, egy megfelelően szubsztituált (III) általános képletű aminnal — a képletben n, R^ és R2 jelentése azonos a korábban megadottakkal — reagáltatunk, hogy megkapjuk a kívánt (Ib) általános képletű pirimidin-származékot, illetve a megfelelő purin-származékot.
Akárcsak a korábban tárgyalt szintézisnél, a (III) általános képletű amin ebben az esetben is egyaránt lehet szekunder vagy tercier amin, attól függően, hogy az (Ib) általános képletben R^ jelentése egy vagy két alkilcsoport.
A reagáltatást tipikus esetben valamilyen vízmentes, poláris oldószerben, például acetonitrilben, célszerűen az oldószer forráspontjának megfelelő hőmérsékleten végezzük. A reakcióidő általában 4 és 24 óra között van.
Az (I) és (I1) általános képletű vegyületek felhasználhatóságát gyulladásközvetítő citokinek inhibitoraiként, az ilyen vegyületekre általánosan elfogadott, szabványos, az itt következőkben ismertetendő vizsgálatokkal bizonyíthatjuk.
Ha az adott helyen másképpen nem adjuk meg, akkor az emberi sejttenyészetekkel végzendő vizsgálatokhoz az alábbi tápoldatokat használjuk: RPMI-1640, kiegészítve 100 E/ml penicillinnel, 100 ^g/ml sztreptomicinnel és 2 mM L-glutaminnal;
• · · · · • · » · a • «14 mM nátrium-piruvát; 1% MÉM Non-essential Amino Acids és 25 mM HEPES (beszerezhetők: GIBCO, Gaithersburg, MD). A komplett tápoldat kifejezés az 5% vegyes eredetű (pooled), hő-inaktivált (56°C, 30 perc) humán AB szérummal (Pel-freeze, Brown Deer, WI) kiegészített tápoldatra vonatkozik.
Lipopoliszachariddal (LPS) stimulált citokintermelés gátlása teljes vérben:
A szokásos donorok megnyitott vénájából vett, citrátozott vénás vérből 1,5 ml-es Eppendorf mikrocentrifuga-csövekbe (Brinkman Instruments, Westbury, NY) pontosan kimért, 1 ml térfogatú mintákat helyezünk. A vizsgálandó vegyületekből 100 %-os dimetil-szulfoxiddal 100 mM koncentrációjú oldatokat készítünk, és a következőkben az 1:10 arányú hígításokhoz is 100 %-os dimetil-szulfoxidot használunk. A vizsgálati anyag oldatából vagy csak magából a dimetil-szulfoxidból 1,0 μΙ-t adunk 1 ml teljes vérhez, így a dimetil-szulfoxid végső koncentrációja a mintában 0,1%. A vérmintákat ezután 37 °C-on 1 óra hosszáig forgatjuk, majd 10 ng/ml végső koncentrációnak megfelelő mennyiségben lipopoliszacharidot (S. Typhosa, SIGMA, st. Louis, MO) adunk a megfelelő csövek tartalmához. Ezt követően az összes mintát további 14 órán át 37 °C-on forgatjuk, azután mikrocentrifugában 2-3 percig nagy sebességgel pörgetve, a plazmát elkülönítjük.
A plazmamintákból ezután foszfáttal pufferolt, fiziológiás nátrium-klorid-oldattal (PBS) 1:25, 1:100 és 1:250 arányú hígításokat készítünk, és ELISA-módszerrel (R & D Systems, » · · · ·
- 18 Minneapolis, MN) meghatározzuk a mintákban a TNF-α, az IL-1 és az IL-6 mennyiségét.
Endotoxin kimuatása:
Felhasználás előtt a tápoldatokat és a reagenseket, minden egyes egységet külön-külön, teszteljük, hogy ilyen módon biztosítsuk azok teljes endotoxinmentességét. A vizsgálatot végző laboratórium kinetikus kromogén eljárással (Kinetic QCL; Whittaker Bioproducts) végzi az endotoxin-meghatározást, és a
Molecular Devices Thermomax Plate leolvasó berendezését használja a kiértékeléshez. A leolvasó rendszerhez tartozik egy erre a célra kifejlesztett szoftver, amely az összes adat számítógépes feldolgozását vezérli. A mintákat a gyártó cég utasításait követve, három különböző koncentrációban, három párhuzamos méréssel teszteljük. Az adott endotoxin-koncentráció meghatározása kalibrációs görbe alapján történik, amelyet a beszerzett 10 000 endotoxin egység/ml koncentrációjú Reference Standard Endotoxin (United States Pharmacopeia) segítségével veszünk fel ( az érzékenység 0,005 endotoxin egység/ml).
Humán perifériális mononukleáris vérsejtek (PBMC) izolálása :
Egészséges önkéntesektől vett vénás vért azonos térfogatú steril, izotóniás nátrium-klorid-oldat/10 mM HEPES pufferoldattal összekeverünk, majd 50 ml-es, krónikus polipropilén csövekbe pontosan 30-30 ml térfogatú hígított vért mérünk be. A vérminták alá 20-25 ml steril Lymphocyte Separation Médium
(LSM; Organon-Technika, Durham, NC) folyadékot rétegzünk, majd a csöveket 400 g-vel 40 percen át, szobahőmérsékleten centrifugáljuk. A határfelületen összegyűlt mononukleáris sejteket elkülönítjük, és előbb kétszer egymást követően steril, izotóniás nátrium-klorid-oldat/10 mM HEPES pufferoldattal, azután a felhasználástól függően Hank-féle sóoldattal (Hank's Balanced Salt Solutíon = HBBS) vagy szérummentes RPMI tápoldattal mossuk. A sejtkoncentrációt minden egyes donor esetében vérsejtszámláló készülék (Serono-Baker) alkalmazásával állapítjuk meg.
Mitogénekkel kiváltott PBMC-proliferáció (PHA):
Perifériás mononukleáris vérsejtekből (PBMC) komplett tápoldattal 4 x 106/ml koncentrációjú szuszpenziót készítünk. Egy 96 kísérletihelyes, lapos fenekű tenyésztőtálcán (Falcon 3072) egy-egy helyre 50 μΐ sejtszuszpenziót pipettázunk. A vizsgálati anyagokból 100 μΐ, komplett tápoldattal a kívánt végkoncentráció kétszeresére hígított mintát mérünk a sejtszuszpenziókhoz. Minden egyes hatóanyagot 4 párhuzamos kísérletben, 4 különböző koncentrációban (a két szélső érték között a koncentrációkülönbség 1000-szeres) vizsgálunk. A kontroll céljára szolgáló sejtszuszpenziókhoz vizsgálati anyagot nem tartalmazó komplett tápoldatot adunk. A háttér-válasz megállapításához kiválasztott kísérletihelyeken található elegyhez további 50 μΐ komplett tápoldatot, míg az összes többi helyhez 50 μΐ, komplett tápoldattal a kívánt végkoncentráció négyszeresére hígított, mitogént tartalmazó oldatot pipettázunk.
Minden egyes méréssorozatban a gátlás megállapítására alkalmas belső standardként dexamethazon 50 μΐ térfogatú, 10 mM végső koncentrációnak megfelelő mennyisége szolgál. A felhasznált mitogének és azok végső koncentrációi a következők: OKT3 (anti-CD3 antitest; 100 ng/ml; Ortho) és PHA (phytohaemagglutinin A; 1,0 μΐ/ml; Sigma). A tálcákat ezután 37 °C-on, megfelelő páratartalmű, 5% szén-dioxidot tartalmazó atmoszférában inkubáljuk 3 napon át. Az inkubálás utolsó 6 órája 0,5 μθί 3H-timidin (6,7 Ci/mmol; Amersham, Arlington Heights, IL) jelenlétében történik, amelyet 50 μΐ komplett tápoldatban adunk a reakcióelegyhez. A reakcióidő leteltével az egyes lyukak tartalmát automata sorozat-pipettázó készülék (Tomtec) segítségével üvegszálas szűrőkre visszük, és folyadékszcintillációs spektrométerben meghatározzuk a beépült 3H-timidin mennyiségét. Az eredményeket minden egyes mintára külön-külön cpm (beütésszám/perc) egységekben adjuk meg.
Kétirányú kevert limfocita reakció (MLR):
A perifériás mononukleáris vérsejteket a mitogén tesztnél leírtaknak megfelelően készítjük elő, itt azonban 2 χ 10θ sejt/ml koncentrációjú sejtszuszpenziót készítünk komplett tápoldattal. 50 μΐ, két különböző egyedtől származó sejtszuszpenziót pipettázunk egy 96 kísérletihelyes, lapos fenekű tenyésztőtálcán a lyukakba, és újabb 100 μΐ komplett tápoldatot, valamint dexamethazont vagy vizsgálati anyagot adunk a sejtszuszpenziókhoz. A tenyészeteket ezután 6 napig 37 °C-on inkubáljuk, majd 3H-timidin hozzáadását követően a reakcióele• « · « · • · i « · · · ··· ·····«·· » ····> ♦ ··
- 21 gyeket az előző részben leírtak szerint feldolgozzuk.
Monocitákból szabaddá váló citokinek és növekedési faktorok:
Közönséges önkéntesektől vett vérből leukoforézissel kapott perifériás mononukleáris vérsejteket (leukopak; Duke University, Durham, NC) ellenáramú centrifugális ülepítésnek vetünk alá, hogy ilyen módon monocitákat preparáljunk. A vizsgálathoz 24 egészséges önkéntestől származó vérmintákat használtunk fel. A donorok előzőleg ellenőrzésen estek át, ahol megállapították, hogy a perifériás mononukleáris vérsejtjeik (PBMC) mitogén stimulációra és specifikus antigén (inaktivált tetanusz toxin) stimulációra normális módon reagálnak. Ugyancsak megállapítást nyert, hogy a donoroktól származó monociták normális módon reagálnak in vitro körülmények között lipopoliszacharidokkal (LPS) végzett aktiválásra.
A leukopak centrifugális ülepítés előtti teljes sejttömegével végezzük el azokat a vizsgálatokat, amelyekkel a humán perifériás mononukleáris vérsejtek mitogénekre és antigénekre való reagálását kimérjük, azután a fent leírtak szerint, LSM-gradiens alkalmazásával kapott sejteket (PBMC) foszfáttal pufferolt izotóniás nátrium-klorid-oldatban (PBS) reszuszpendáljuk, és egy Beckman-féle ülepítőt használva, limfocitákra és monocitákra választjuk szét. Ezzel a módszerrel rutinszerűen 109 monocitát kapunk, 90 %-ot meghaladó tisztasággal.
A fent leírtak szerint kapott, tisztított monocita frakcióból komplett tápoldattal 4 χ 106 sejt/ml koncentrációjú ··«· »t · ·«
- 22 a · · · • · · ··* ···* · · • · · szuszpenziót készítünk. Egy 48 kísérletihelyes, lapos fenekű tenyésztőtálcán egy-egy lyukba 0,125 ml sejtszuszpenziót pipettázunk, azután a vizsgálati anyagok 250 μΐ, komplett tápoldattal a kívánt végkoncentráció kétszeresére hígított mintáit adjuk a sejtszuszpenziókhoz. A kontroll részére fenntartott kísérletihelyeken 250 μΐ komplett tápoldat vagy IL-4 250 μΐ-nyi, komplett tápldattal a kívánt 50 ng/ml végkoncentráció kétszeresére hígított oldata egészíti ki a reakcióelegyet. A vizsgálati anyagok mindegyikét 4 különböző koncentrációban, 100 ng/ml LPS jelenlétében vagy távollétében (ha jelen van az elegyben, 125 μΐ, a kívánt végkoncentráció négyszeresére hígított oldat formájában adjuk hozzá) végezzük el a vizsgálatot. Az előkészített reakcióelegyeket 37 °C-on, megfelelő páratartalom mellett, 5% szén-dioxidot tartalmazó atmoszférában, 16 órán át inkubáljuk. Ezt követően a tenyészetekről a felülúszót leszívatjuk, és a ki nem tapadt sejteket vagy sejttörmelékeket mikrocentrifugában, 2 percig 10 000 g-vel végezve a centrifugálást, eltávolítjuk. A szabaddá vált citokinek és növekedési faktorok menyiségét a sejtmentes felülúszóban ELISA-módszerrel határozzuk meg. Ilyen módon az IL-Ιβ, A TNF-a az IL-1-receptor antagonista, az IL-6, az IL-8, a GM-CSF (granulocita-makrofág kolóniastimuláló faktor) és a PDGF (vérlemezke eredetű növekedési faktor) vonatkozásában kaphatunk adatokat.
Monocita prokoaguláns aktivitás (szöveti faktor):
A fenti kísérletben a 48 kísérletihelyes tenyésztőtálcára ··· * »·* ·» kitapadt, a felülúszó eltávolítása után visszamaradó monocitákat használjuk fel arra, hogy meghatározzuk a szöveti faktor termelésének mértékét. A sejteket éjszakán át, 4 °C-on, 10% Triton-X100-at tartalmazó, foszfáttal pufferolt fiziológiás nátrium-klorid-oldatban (PBS) szolubilizáljuk, majd annyi PBS-t adunk az oldathoz, hogy a Triton-X100 koncentrációja 1 %-ra csökkenjen. Ezt követően ELISA-módszerrel elvégezzük a mérést.
Monocitákból szabaddá váló PGE2, LTB4 és PAF:
A monocitákat a fent leírtak szerint izoláljuk, mossuk, 5 mg/ml koncentrációban humán szérumalbumint tartalmazó RPMI tápoldatban reszuszpendáljuk, végül 2 χ 106 sejt/ml koncentrációjú szuszpenzió formájában, egy 48 kísérletihelyes tenyésztőtálcán a lyukakba megfelelő mennyiségű sejtet helyezünk el. Két óra hosszáig várunk, hogy a sejtek kitapadjanak, majd a kitapadt sejteket HBSS-BSA-HEPES pufferoldattal mossuk. A vizsgálati anyagokat 4 különböző koncentrációban, 175 μΐ térfogatban adjuk a sejtekhez, és 60 perc elteltével a tenyészeteket 175 μΐ, a kívánt 300 mg/ml végkoncentráció kétszeresének megfelelő koncentrációjú zymosan-A hozzáadásával stimuláljuk. 90 perccel később a felülúszót minden egyes sejttenyészetről leszívatjuk, és a mérés elvégzéséig -20 °C-on tároljuk. Specifikus szcintillációs proximity assay (SPA) segítségével határozzuk meg a PGE2, az LTB4 és a PAF mennyiségét .
• ····· ···· · · • · · β · · · • ·«· · · · · ·· «a···· · ••••a · a*
Monocita peroxidanion (O2) release:
A monocitákat a fentebb leírt módon előkészítve, 10 mM HEPES-t 2 g/liter koncentrációban glükózt és 0,1% szarvasmarha szérumalbumint (BSA) tartalmazó Hank-féle sóoldatban (HBSS; pH = 7,2) reszuszpendáljuk, hogy 5 χ 106 sejt/ml koncentrációjú sejtszuszpenziót kapjunk. Egy 96 kísérletihelyes, lapos fenekű tenyésztőtálcán egy-egy helyre 100 μΐ sejtszuszpenziót és 100 μΐ pufferoldatot vagy a kísérleti anyagból készült oldatot pipettázunk. Minden egyes mintát 4 párhuzamos kísérletben vizsgálunk. A sejttenyészeteket 60 percig 37 °C-on inkubáljuk, utána 50 μΐ citokróm-C-t (5 mg/ml, type VI, horse heart, Sigma), szarvasmarhamájból izolált katalázt (1500 E/ml; Sigma) és zymosan-A-t (PMA; 750 μg/ml; Sigma) adunk a reakcióelegyekhez, és folytatjuk az inkubálást 37 °C-on további 120 percen át. Eközben egy mikrotitráló-leolvasó berendezés (Molecular Devices; Menlo Park, CA) segítségével, amelyhez a kinetikus analízis céljára készült szoftver is tartozik, 550 nm-nél monitorozzuk az abszorbanciát.
A monocita kemotaxis gátlása:
Az előzőekben leírtaknak megfelelően készítjük elő a monocitákat, majd 0,1% szarvasmarha szérumalbumint tartalmazó Hank-féle sóoldatban (HBSS-BSA) reszuszpendáljuk, hogy 5 χ 10θ sejt/ml koncentrációjú sejtszuszpenziót kapjunk. A sejtek fluorofor jelölése végett 2 μΜ végső koncentrációnak megfelelő mennyiségű calcein-AM reagenst adunk a sejtszuszpenzíóhoz, amelyet azután 30 percig, 37 °C-on, megfelelő páratarta• ····· ···· · · • · · · · · · • «·· · ··· • · ······ · ····· · ··
- 25 lom mellett, 5% szén-dioxidot tartalmazó atmoszférában inkubálunk. A megjelölt monocitákat kétszer egymás után mossuk, majd a vizsgálati anyagok különböző hígításaival újabb 60 percig inkubáljuk a sejteket, 37 °C-on, megfelelő páratartalmú, 5% szén-dioxidot tartalmazó atmoszférában. Az így előkezelt, calcein-AM jelölésnek alávetett sejteket ezután, három-három párhuzamos kísérletet indítva, egy 96 kísérletihelyes kemotaxis-kamra (NeuroProbe; Cabin, John, M.D.) felső cellájának lyukaiba helyezzük el, minden egyes kísérleti helyre 2 χ 105 sejtet számítva, majd hagyjuk, hogy a sejtek az 5 /xm pórusméretű, 10 μτη vastag membránon (NeuroProbe Inc.; Cabin, John, M.D) keresztül az alsó cella lyukai felé vándoroljanak, amely 5 x 10“9 M koncentrációban tartalmazza a kemoattraktív peptidet (formil-Met-Leu-Phe = FMLP). Miután egy megfelelő páratartalmú kamrában 90 percig, 37 °C-on folytattuk az inkubálást, a felső cellához tartozó lyukakból a folyadékot leszívatjuk, a monocitákat összegyűjtő membránt eltávolítjuk, a nem vándorló sejteket letöröljük, majd a szűrőket 15 percig levegőn hagyjuk száradni. A membránon keresztül vándorló sejtek számát a fluoroszcens intenzitás alapján határozzuk meg, egy fluorescens mikrotitráló-leolvasó berendezés (CytoFluor 2300, Millipore Corp., Bedford, MA) segítségével.
Monociták adhéziója vaszkuláris endoteliális sejtekhez;
A Clonetics (San Diego, CA) cégtől kapott humán köldökvéna endoteliális sejteket (HUVEC) használtuk a vizsgálathoz. Epiteliális sejtekből egy 96 kísérletihelyes tenyésztőtálcán, • · · · · · · • ··· · · · · • · ······ · ····· · · ·
- 26 egy-egy helyre 2 x 10^ sejtet számítva, összefüggő sejtréteget alakítunk ki, 37 °C-on, megfelelő páratartalmú, 5% szén-dioxidot tartalmazó atmoszférában 24 órán át inkubálva a tenyészeteket. Ezt követően minden kísérletihelyhez, 5 ng/ml koncentrációjú törzsoldatból 10 μΙ-t kimérve, 50 μg TNF-a-t adunk, még mielőtt a monocitákat hozzáadnánk a tenyészetekhez. A monocitákat a fent leírtak szerint fluoreszcencia-jelöléssel látjuk el és a vizsgálati anyagokkal előkezeljük, majd komplett tápoldatban reszuszpendáljuk, hogy 2 χ 106 sejt/ml koncentrációjú szuszpenziót kapjunk. Három-három párhuzamos kísérletet indítva, 100 μΐ sejtszuszpenziót adunk az egyes lyukakban található tenyészetekhez, azután 37 °C-on, megfelelő páratartalmú, 5% szén-dioxidot tartalmazó atmoszférában 60 percig folytatjuk az inkubálást. A tálcákat ezt követően lezárjuk és 250 g-vel centrifugáljuk 5 percen át, hogy eltávolítsuk a ki nem tapadt monocitákat, végül egy mikrotitráló-leolvasö berendezésben, a fluoreszcencia alapján meghatározzuk a kitapadt sejtek számát.
A fenti szabványszerű vizsgálatokat elvégezve, az (I) és (I1) általános képletű vegyületek közül kiválasztott N-[2-(hexadekanoil-oxi)-etil]-N,N-dimetil-N-{2-[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammönium-jodiddal az 1. táblázatban látható eredményeket kaptuk.
• ·
- 27 1. táblázat
Az N-[2-(hexadekanoil-oxi)-etil]-N,N-dimetil-N-{2-[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-1-il)-metoxi]-etil)-ammónium-jodid tesztadatai:
VIZSGÁLAT HATÁS ED50 (μΜ)
Endotoxin nincs
PHA nincs
MLR nincs
GM-CSF gátlás 12,6
IL-lE gátlás 7,5
IL-receptor ant. nem vizsgált
IL-6 gátlás 5,7
IL-8 gátlás 2,9
TNF-a gátlás 5,5
Szöveti faktor gátlás 4,30
pge2 nincs
ltb4 nincs 100,00
PAF nincs
Peroxid gátlás 34
Kemotaxis gátlás 47
MTS tolerált koncentráció 100,00
LDH tolerált koncentráció 100,00
ED
50 %-os hatásnak megfelelő koncentráció • · « ····* ·*·· • · · · · • « · · · • · ····· · ····« · ··
- 28 Az itt közölteken kívül, a szokásos szabványszerű vizsgálatokkal kimutatható, hogy az (I) és (I') általános képletű vegyületeknek herpeszellenes, daganatellenes és vírusellenes hatásuk is van.
A találmány szerinti (I) és (I') általános képletű vegyületeknek az a képessége, hogy gátolják a különböző gyulladáskeltő citokinek aktivitását, széles körű terápiás alkalmazásukat teszi lehetővé. Tovább folytatva ezt a gondolatmenetet, a találmány szerinti vegyületek azon tulajdonságuk folytán, hogy képesek közvetíteni vagy gátolni a TNF-α hatásait, különböző invazív betegségek, fertőzések és gyulladásos állapotok kezelésére használhatók. Különösen fontos, hogy a súlyos baktériumos fertőzések alkalmával nagy mennyiségben termelődő TNF hatását gátolni tudjuk, mert egyébként az sokkos állapotot és szöveti károsodást (szeptikus sokk szindróma) idézhet elő.
Az (I) és (I1) általános képletű vegyületek felhasználási lehetőségeit tovább elemezve, a TNF-re kifejtett gátló hatásuk jelentősége abban is megnyilvánul, hogy erről a fehérjéről tudjuk, miszerint a krónikus betegségek következtében kialakuló cachexia mediátora. Következésképpen ezek a vegyületek különösen jól hasznosíthatók AIDS-betegek és rákos betegek adjuváns gyógykezelésére, mivel csökkentik az állapot súlyosságát és/vagy éppenséggel javítják a cachexia által előidézett állapotot, ami az ilyen krónikus betegségek velej árój a.
A találmány szerinti vegyületek egy további speciális terápiás alkalmazási területe a reumatoid arthritis kezelése lehet, mivel ennél a betegségnél megnövelt mennyiségben vannak jelen gyulladásos citokinek, TNF-α és IL-1. Azáltal, hogy a vegyületek képesek közvetíteni és/vagy csökkenteni ezeknek a citokineknek az aktivitását, a gyulladás, illetve a betegség súlyosságával összefüggő tünetek enyhülhetnek vagy teljesen megszűnhetnek.
A találmány szerinti vegyületek, lévén a gyulladáskeltő citokinek inhibitorai, fontos szerephez juthatnak a sclerosis multiplex, a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás kezelésében is, mivel ezek hátterében mindig ott találhatók a szóban forgó gyulladásos mediátorok.
Végül a találmány szerinti vegyületek, minthogy a tumor nekrózis faktor antagonistáiként is kifejthetik hatásukat, mindazon terápiás területeken hasznosíthatók, amelyekről az U.S. 5 306 732 számú szabadalmi iratban szó van.
A találmány szerinti vegyületek hasznosítása abból állhat, és előnyösen abból is áll, hogy gyógyszerként, illetve gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként alkalmazzák azokat.
A találmány szerinti gyógyszerkészítmények, amelyek állatok vagy emberek kezelésére egyaránt használhatók, hatóanyagként egy (I) és (I') általános képletű vegyületet, és azzal kombinációban, gyógyszerészeti vivő-, hígító- és/vagy egyéb segédanyagokat tartalmaznak.
A találmány szerinti vegyületeket tartalmazó gyógyszerforma lehet tabletta, pasztilla, granulátum, drazsé, kapszula, pirula, ampulla vagy végbélkúp.
A gyógyszerkészítmény, ahogy itt a leírásban a fogalmat «·· · · értelmezzük, fizikailag elkülönülő, de összetartozó, a beteg kezelésére alkalmas egységekből áll. Az egységnyi dózisnak megfelelő gyógyszertorma alatt azt értjük, hogy az egymástól fizikailag elkülönülő, de összetartozó, a beteg kezelésére alkalmas egységek mindegyike a napi adagot vagy annak többszörösét, de legfeljebb négyszeresét, illetve annak törtrészét — akár negyvenedrészét is — tartalmazza egy, a találmány szerinti hatóanyagból, amely valamilyen hordozóval van összedolgozva és/vagy valamilyen bevonattal van ellátva, illetve valamilyen burkolóanyagba van bezárva. Az, hogy az egységnyi dózisnak megfelelő gyógyszerforma a teljes napi adagot vagy annak például felét, harmadát vagy negyedét tartalmazza, attól függ, hogy a gyógyszert naponta egyszer, kétszer, háromszor vagy négyszer kell alkalmazni.
Előnyösen a gyógyszerkészítmény egységnyi dózisokat tartalmazó gyógyszerformában van kiszerelve, és minden kiszerelési egység egy meghatározott mennyiségű hatóanyag beadását teszi lehetővé. A találmány szerinti előnyös gyógyszerformák közé elsősorban a tablettát, a bevonattal ellátott tablettát, a kapszulát, az ampullás kiszerelést és a kúpokat soroljuk, lényeges szempont, hogy a különböző gyógyszerkészítményekben, illetve azok egységnyi dózist tartalmazó formáiban olyan mennyiségben legyen jelen a hatóanyag, ami összhangban van a megfelelő adagolással, vagyis hogy egy vagy több egység éppen a szükséges dózist tartalmazza. A pontos, egyénre szabott adagolást, beleértve a kezeléshez szükséges napi adagokat is, természetesen az általános orvosi gyakorlatnak megfelelően a ··· · • · » · « · ♦ • · · · • · · · · · · · • · «···»· · ····· · ·· kezelőorvos, illetve állatgyógyászati felhasználásnál az állatorvos határozza meg.
Az (I) és (I') általános képletű vegyületeket gyógyszerként szuszpenziók, oldatok és emulziók formájában, amelyek készülhetnek vizes és nemvizes higítószerekkel egyaránt, továbbá szirup, granulátum vagy por formájában is alkalmazhatjuk .
A gyógyszerkészítmények előállításához, például a hatóanyagot tablettázható, kapszulába tölthető vagy pirulává alakítható formában tartalmazó granulátum készítéséhez a következő gyógyszerészeti segédanyagokat használhatjuk: a) töltőés töltelékanyagokat, például keményítőt, cukrokat, mannitot és kovasavat; b) kötőanyagokat, például (karboxi-metil)-cellulózt vagy más cellulóz-származékokat, alginátokat, zselatint vagy poli(vinil-pirrolidon)-t; c) nedvesítőszereket, például glicerint; d) a szétesést elősegítő anyagokat, például agar-agart, kalcium-karbonátot és nátrium-hidrogén-karbonátot;
e) a beoldódást késleltető anyagokat, például paraffint; f) a felszívódást fokozó anyagokat, például kvaterner ammónium-vegyületeket; g) felületaktív anyagokat, például cetil-alkoholt vagy glicerin-monosztearátot; h) adszorpciós hordozókat, például kaolint és bentonitot; és i) lubrikánsokat, például talkumot, kalcium- és magnézium-sztearátot vagy szilárd halmazállapotú polietilénglikolokat.
A hatóanyagot tartalmazó tablettát, drazsét, kapszulát vagy pirulát a szokásos bevonattal láthatjuk el, illetve valamilyen burkolóanyagba zárhatjuk vagy védőanyagba ágyazhat• · · · · · « • · · · • · · « • · · · · · juk, amelyek mindegyikében lehetnek a bevonat átlátszatlanságát biztosító összetevők. Azonfelül ezeket a bevonatokat olyan anyagokból is készíthetjük, amelyek a hatóanyag szabaddá válását kizárólag vagy főként az emésztőtraktus egy meghatározott részében, lehetőleg egy adott időtartam alatt teszi lehetővé. A bevonat és a burkoló- vagy beágyazóanyag például polimerek vagy viaszok felhasználásával készülhet.
A (I) és (I') általános képletű vegyületekből és egy vagy több, az előzőekben felsorolt gyógyszerészeti hígító- vagy egyéb segédanyagból mikrokapszulázott készítményt is előállíthatunk .
A végbélkúp készítéséhez megfelelő anyagkeverék összetevői között megtalálhatók például a szokásos, vízzel elegyedő higítószerek, így a polietilénglikolok, valamint a zsírok, így a kakaóvaj, és a hosszú szénláncú észterek (14 szénatomos alkohollal észteresített 16 szénatomos zsírsav) vagy ezek keverékei .
Azok a gyógyszerkészítmények, amelyek megjelenési formája oldat vagy emulzió, a szokásos higítószereket (kizárva természetesen a fentebb említett 200 alatti relatív molekulatömegű oldószereket, hacsak nincs jelen valamilyen felületaktív anyag), oldószereket, szolubilizálószereket és emulgálószereket tartalmazhatják. Anélkül, hogy ezekre korlátoznánk, ilyen higítószerek például a következők: víz, etanol, ízopropil-alkohol, etil-karbonát, etil-acetát, benzil-alkohol, benzil-benzoát, propilénglikol, 1,3-butándiol, Ν,Ν-dimetil-formamid, bizonyos olajok, így földimogyoró-olaj, glicerin, tét«·· · · • « · · · · • · · · · · • · · rahidrofurfuril-alkohol, polietilénglikolok és szorbit zsírsavészterei vagy ezek elegyei.
A parenterális beadásra szánt oldatok vagy szuszpenziók esetében elengedhetetlen követelmény a sterilitás. Az ampullába zárt injekciós készítmény például víz vagy földimogyoró-olaj felhasználásával készülhet, és helyénvaló, ha a vérrel izotóniás.
A szuszpenzió formájában előállított gyógyszerkészítmények az ilyen célra általánosan használatos higítószereket tartalmazhatják, így megfelelő folyékony higítószerek például a víz, az etanol és a propilénglikol, de tartalmazhatnak ezek a készítmények felületaktív anyagokat, például etoxilezett izosztearil-alkoholokat, poli (oxi-etilén)-szorbitokat és szorbitán-észtereket, továbbá mikrokristályos cellulózt, alumínium-hidroxidot, bentonitot, agar-agart, tragakantgyantát vagy ezek keverékeit.
A gyógyszerkészítmények a fentieken kívül tartalmazhatnak még színezőanyagokat, tartósítószereket, valamint illatanyagokat és ízjavító adalékokat, például mentaolajat vagy eukaliptuszolajat, továbbá édesítőszereket, így szacharint vagy aszpartámot.
A gyógyszerkészítmények hatóanyag-tartalma általában 0,5 és 90 tömegszázalék között van, a készítmény teljes tömegére számítva.
Az (I) és (I') általános képletű vegyületeken kívül a találmány szerinti gyógyszerkészítmények összetevői között lehetnek más, gyógyászatilag értékes hatóanyagok is.
99 · *· >·
Bármely higítószer, amely az előzőekben a különböző gyógyszerkészítményekkel kapcsolatban említésre került, felhasználható higítószerként a találmány szerinti gyógyszerek előállítása során. Lehetséges például, hogy egy gyógyszerkészítményhez egyetlen higítószerként a 200-nál kisebb relatív molekulatömegű oldószerek valamelyikét használjuk.
Úgy gondoljuk, hogy az (I) és (I') általános képletű vegyületeket orálisan, parenterálisan és helyileg egyaránt alkalmazni fogják, ugyanis ezeket a hatóanyagokat bejuttathatjuk a szervezetbe például intramuszkulárisan, intraperitoneálisan, a bőr alá fecskendezve, a bőrön át, azaz transzdermálisan, intravénásán és rektálisan. Előnyösnek az orális, a parenterális, különösen a perlinguális vagy az intravénás alkalmazást tartjuk.
Az alkalmazott dózisok a testtömegre számítva például 0,05 mg és 20 mg között lehetnek, de tekintetbe kell venni, hogy a dózis függ a kezelendő ember vagy állat sajátosságaitól és testtömegétől, a kezeléssel szemben mutatott egyedi reagálástól, a gyógyszerformától, amellyel a hatóanyagot a szervezetbe juttatjuk, a beadás módjától, a betegség súlyosságától és az egyes kezelések közötti időtartamtól. Következésképpen előfordulhat olyan eset, hogy a megadott legalacsonyabb dózisszintnek megfelelőnél kisebb dózisok is elegendőnek bizonyulhatnak, míg más esetben a felső határt is átlépni kényszerülhetünk, hogy a kívánt eredményt elérjük. Ha nagyobb dózisok alkalmazására kerül sor, akkor célszerű úgy eljárni, hogy ezt a nagy mennyiséget kisebb adagokban, a nap folyamán ·»»« ·· több részletben kapja meg a páciens.
A találmány jobb megvilágítása végett az itt következő részben példákat közlünk amelyekben ismertetjük a találmány lényegének bemutatására alkalmas vegyületek és gyógyszerkészítmények előállítását. A megfelelő képzettségű szakember nyilván azonnal felismeri, hogy mind az anyagokat, mind a módszereket illetően számos kisebb változtatás eszközölhető a gyakorlati megvalósítás során anélkül, hogy az a találmány céljától vagy a leírásban megfogalmazott törekvésektől való lényeges eltérést eredményezne.
A példákban megadott olvadáspontok egy Thomas Hoover olvadáspont-meghatározó készüléken mért, nem korrigált értékek. Az infravörös színképeket Perkin-Elmer 1320 spektrofotométerrel vettük fel. Az -'-H-NMR-spektrumok felvételéhez Bruker AC-300 NMR készüléket használtunk, az összetett NMR-jelek hozzárendelését ismert anyagok spektrumaival való összehasonlítás alapján végeztük el. A kémiai eltolódásokat ppm egységekben adjuk meg, a belső standardként használt tetrametil-szilánra vonatkoztatva. Az elemanalízisek az Atlantic
Microlab Inc. (Norcross, GA) laboratóriumaiban készültek. Néhány kvaterner ammóniumvegyület higroszkóposnak bizonyult, ezért ezek szerkezetvizsgálatára nagyfelbontású tömegspektrometriás méréseket végeztünk, egy VG70-SQ spektrométer segítségével. A vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatokhoz 2,54 x
7,62 cm méretű, gyárilag készült fluorescens Whatman Silica o „
Gél 60 A lemezeket használtunk. A foltok előhívása UV-fényben, jódgőzben vagy kénsavas bepermetezést követően elszenesítés• « sel történt. Az oszlopkromatográfiás elválasztásokhoz 70-230 mesh szemcseméretű, a Fisher Scientific cégtől vásárolt szilikagélt használtunk. A reagenseket az Aldrich szállította. Az oldószereket, így az acetonitrilt, az N,N-dimetil-formamidot (DMF), a metilén-dikloridot és a tetrahidrofuránt (THF) felhasználás előtt két héttel 4 2 pórusméretű molekulaszitára helyezve szárítottuk.
1. hivatkozási példa (2-Acetoxi-etil)-(acetoxi-metil)-éter ml (0,5 mól) dioxolán és 42,5 ml (0,5 mól) ecetsavanhidrid elegyét jeges fürdőben 0 °C-ra hűtjük, majd keverés közben, cseppenként beadagolunk 0,3 ml (0,005 mól) tömény kénsavat. Azonnal gázfejlődés indul meg, és a hőmérséklet kissé emelkedik. A reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, éjszakán át keverjük, azután másnap 200 ml jéghideg, telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldatra öntjük és 150 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos fázist telített nátrium-hidrogén-karbonát -oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, végül a szárítószertől szívatással megszűrjük. A szűrletet bepárolva folyadék marad vissza, amelyet vákuumban, 0,9 mmHg nyomáson desztillálunk. A kevés alacsony forráspontú anyagot követően desztilláljuk a terméket, amelynek a forráspontja 0,9 mmHg nyomásnál 46°C (a szakirodalomban megadott forráspont: 120-130°C, 30 mmHg nyomáson). Az így kapott termék tömege 51,5 g, a kitermelés 58%. Infravörös színkép (film, cm-1): 2950 (alifás CH); és 1730 (CO észter).
• · · · • · · 1H-NMR-spektrum (CDCI3): 1,9-2,1 (s, CH3CO); 3,6-3,8 (t,
COOCH2CH2O); 4,0-4,2 (t, COOCH2CH2O); 5,1-5,3 (s, OCHO).
A terméket minden további tisztítás nélkül felhasználjuk a kővetkező reakciólépéshez.
2. hivatkozási példa
1-[(2-Acetoxi-etoxi)-metil]-timin
1,32 g (7,5 mmol) (2-acetoxi-etil)-(acetoxi-metil)-éter 15 ml oldószerrel készült oldatához 0,63 g (5 mmol) timint adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten keverjük, miközben cseppenként beadagolunk 2,96 ml (12 mmol) N,O-bisz(trimetil-szilil)-acetamidot. 3 órányi kevertetés után a víztiszta oldatot lehűtjük 0 °C-ra és hozzáadunk 0,12 ml (1 mmol) ón(IV)-kloridot. Ezt követően a reakcióelegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, éjszakán át keverjük, majd másnap lassú ütemben, erélyes keverés mellett 25 ml telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát -oldat és 50 ml kloroform jéggel hűtött elegyére öntjük. Azonnal fehér hab keletkezik. Miután megszűrtük, a vizes részt háromszor 25 ml etil-acetáttal és 25 ml kloroformmal extraháljuk, és az egyesített szerves oldószeres extraktumot vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. A szárítószert kiszűrjük, az oldószert vákuumban elpárologtatjuk és a visszamaradó olajos nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, kloroform és aceton 2:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Ilyen módon 4,0 g, a címben megnevezett vegyületet kapunk, a kitermelés 36%. A termék olvadáspontja: 105-107°C.
1H-NMR-spektrum (DMSO-dg): 1,8 (s, CH3-C5-timin); 2,0 (s, CH3CO)
3,65 (m, COOCH2CH2); 4,1 (m, COOCH2CH2); 5,05 (s, OCH2N); 7,55 (s, H-C6-timin); 11,3 (s, HN-timin).
3. hivatkozási példa
1-[(2-Hidroxi-etoxi)-metil]-timin g (16 mmol) 1-[ (2-acetoxi-etoxi)-metil]-timint feloldunk 100 ml metanolban, majd hozzáadunk 20 ml 1 M metanolos nátrium-metanolát-oldatot. A reakcióelegyet 2 óra hosszáig szobahőmérsékleten keverjük, utána a pH-ját 1 M sósavval 4,0re állítjuk, végül a metanolt és a vizet is vákuumban elpárologtatjuk. A visszamaradó szilárd anyagot feloldjuk metanolban, majd cseppenként kloroformot adva az oldathoz, kristályosítjuk, aminek eredményeképpen 2,5 g, 154-156 °C-on olvadó terméket kapunk. A kitermelés 76%. Az így kapott terméket további tisztítás nélkül felhasználjuk a következő reakciólépéshez .
1H-NMR-spektrum (DMSO-dg): 1,75 (s, CH3-C5-tímin); 3,55-3,75 (ABq, OCH2CH2O); 5,10 (s, OCH2N); 7,55 (s, H-C6-timin); 11,3 (s, HN-timin).
4. hivatkozási példa
1-[(2-Jód-etoxi)-metil] -timin
2,5 g (12 mmol) 1-[(2-hidroxi-etoxi)-metil]-timint feloldunk 70 ml vízmentes Ν,Ν-dimetil-formamidban, majd öt egyenlő részletben 10 g (24 mmol) trifenoxi-metil-foszfónium-jodidot adunk az oldathoz. A reakcióelegyet 20 percig szobahőmér39 • · · · · · · • ··· · ··· ·· ······ · ····· · ·· sékleten keverjük, utána 3 ml metanol hozzáadásával az elreagálatlan trifenoxi-metil-foszfónium-jodidot elbontjuk. Újabb perc múlva az N,N-dimetil-formamidot nagyvákuumban ledesztilláljuk, és a maradékot feloldjuk 50 ml kloroformban. A kloroformos oldatot kétszer 25 ml 1 M nátrium-tioszulfát-oldattal és kétszer 25 ml vízzel mossuk, izzított nátrium-szulfáton szárítjuk, majd a szárítószert kiszűrjük, és a kloroformot vákuumban elpárologtatjuk. A párlási maradék éppen csak egy kicsit sárga olaj, amelyet kloroformban feloldva, és az oldathoz lassan hexánt adva, 112-115 °C-on olvadó, kristályos anyagként kapjuk a kívánt vegyületet. A termék tömege 3,0 g, a kitermelés 80%.
1H-NMR-spektrum (CDCI3): 1,9 (s, CH3-C5-timin); 3,25 (m, ICH2CH2);
3,85 (m, ICH2CH2); 5,20 (s, OCH2N); 7,25 (s, H-C6-timin).
5. hivatkozási példa
51-Jód-timidin
0,97 g (4 mmol) timidint és 2,18 g (4,8 mmol) trifenoxi-metil-foszfónium-jodidot feloldunk 10 ml vízmentes N,N-dimetil-formamidban. A reakcióelegyet 20 percig szobahőmérsékleten keverjük, majd 5 ml metanolt adunk hozzá, hogy a trifenoxi-metil-foszfónium- jodid feleslegét elbontsuk. További 20 percnyi kevertetés után az N,N-dimetil-formamidot nagyvákuumban ledesztilláljuk, a maradékot 30 ml kloroformban hagyjuk keveredni, majd az oldhatatlan szilárd anyagot kiszűrjük. A kissé sárga szűrletet 25 ml 1 M nátrium-tioszulfát-oldattal és 25 ml vízzel mossuk, szárítószeren szárítjuk, végül bepárol• · juk. A visszamaradó szilárd anyagot egyesítjük az előzőleg kiszűrt szilárd anyaggal, mindkettőt feloldjuk metanolban, majd kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, kloroform és metanol 9:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Ilyen módon 1 g tiszta, 172-175 °C-on olvadó terméket kapunk, a kitermelés 72%.
1H-NMR-spektrum (piridin-d5): 1,95 (s, CH3-C5-timin); 2,45-2,65 (m, H2-C2'); 3,55-3,75 (m, H2-C5'); 4,20-4,30 (m, H-C41)
4,65-4,75 (m, H-C3'); 6,90-7,00 (m, H-Cl'); 7,65 (s, H-C6-tÍmin) .
6. hivatkozási példa (2-Bróm-etil)-oktanoát
Bemérünk 7,8 g (48 mmol) oktanoil-kloridot, 5 ml piridint és 50 ml benzolt, majd az így kapott oldathoz cseppenként hozzáadunk 4 g (32 mmol) 2-bróm-etanolt. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten keverjük 24 óra hosszáig, azután a benzolt és a piridint nagyvákuumban ledesztilláljuk, és a maradékot 100 ml benzolban újra feloldjuk. A benzolos oldatot 50 ml vízzel, háromszor 25 ml 0,5 M kénsavval, 25 ml 1 M nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és kétszer 75 ml vízzel mossuk, majd nátrium-szulfáton szárítjuk. A szárítószer kiszűrése után az oldatot bepároljuk, és a visszamaradó olajat kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, kloroform és metanol 9:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Ilyen módon 6,5 g tiszta terméket kapunk, a kitermelés 81%.
Infravörös színkép (film, cm'1): 2930 és 2850 (alifás • ····· ···· ·· • · · · · · · • ··· · ··· • · ·»···· · ····· · ··
CH); 1730 (CO észter).
1H-NMR-spektrum (CDCI3): 0,85-0,95 (t, CH3(CH2)4); 1,20-1,40 (m, CH3(CH2)4); 1,55-1,70 (m, CH2CH2CO); 2,25-2,40 (t, CH2CH2CO);
3,50-3,60 (t, OCH2CH2Br); 4,35-4,40 (t, OCH2CH2Br).
7. hivatkozási példa (2-Bróm-etil)-hexadekanoát
Ezt a köztiterméket ugyanúgy állítjuk elő, mint a (2-bróm)-oktanoátot, de itt 4 g (32 mmol) 2-bróm-etanolt és
13,2 g (48 mmol) hexadekanoil-kloridot reagáltatunk 5 ml piridin és 50 ml benzol elegyében. A nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, kloroform és metanol 9:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Az így kapott tiszta termék folyadék, a tömege 9,75 g, a kitermelés 84%.
1H-NMR-spektrum (CDC13): 0,85-0,95 (t, CH3(CH2)12); 1,20-1,40 (m, CH3(CH2)12); 1,55-1,70 (m, CH2CH2CO); 2,25-2,40 (t, CH2CH2CO)
3,50-3,60 (t, OCH2CH2Br); 4,35-4,40 (t, 0CH2CH2Br).
8. hivatkozási példa (3-Brőm-propil)-hexadekanoát
Ennek a köztiterméknek az előállításánál ugyanúgy járunk el, mint ahogyan azt a (2-bróm-etil)-hexadekanoáttal kapcsolatban megadtuk, de itt 2,53 g (18 mmol) 3-bróm-propán-1-olt és 6,25 g (22,5 mmol) hexadekanoil-kloridot reagáltatunk 4 ml piridin és 50 ml benzol elegyében. A nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, kloroform és metanol 9:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Az így kapott ····· ·· · · · · • · · · · • · · · · · · • ····· · · • · » ·· tiszta termék folyadék, a tömege 5,7 g, a kitermelés 69%.
1H-NMR-spektrum (CDC13): 0,85-0,95 (t, CH3(CH2)12); 1,20-1,40 (m, CH3(CH2)12); 1,55-1,70 (m, CH2CH2CO); 2,13-2,23 (m,
OCH2CH2CH2Br); 2,28-2,38 (t, CH2CH2CO); 3,45-3,50 (t,
OCH2CH2CH2Br); 3,35-4,40 (t, OCH2CH2CH2Br).
9. hivatkozási példa [2-(Dimetil-amino)-etil]-oktanoát
0,2 g (0,72 mmol) (2-bróm-etil)-oktanoátot és 4,2 ml (36 mmol) 40 %-os, vizes dimetil-amin-oldatot 10 ml acetonitrilben összeelegyítünk, majd a kapott oldatot szobahőmérsékleten keverjük 48 órán át. A reakcióidő letelte után az acetonitrilt vákuumban elpárologtatjuk, a maradékhoz 30 ml kloroformot adunk, majd a kloroformos oldatot 20 ml 0,01 M kálium-karbonát-oldattal és kétszer 20 ml vízzel összerázzuk, végül nátrium-szulfáton szárítjuk. A szárítószer kiszűrése után a szűrletet vákuumban bepároljuk, és a visszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással, szilikagéllel töltött oszlopon tisztítjuk. Az eluens kloroform és metanol elegye, amelyben a két oldószer arányát lépcsőzetes grádienst képezve 95:5 és 8:2 között változtatjuk. Az így kapott tiszta termék folyadék, amelynek a tömege 0,13 g, a kitermelés 77%.
'H-NMR spektrum (CDCl3): 0,85-0,95 (t, CH3(CH2)4); 1,2 0-1,40 (m, CH3(CH2)4); 1,55-1,70 (m, CH2CH2CO); 2,25-2,40 (t,
CH2CH2CO); 2,45-2,55 (s, (CH3)2N); 2,75-2,85 (t, OCH2CH2N);
4,25-4,35 (t, OCH2CH2N).
• ·
10. hivatkozási példa [2-(Dimetil-amino)-etil]-hexadekanoát
Ezt a köztiterméket ugyanúgy állítjuk elő, mint ahogy azt a [2 -(dimetil-amino)-etil]-oktanoáttal kapcsolatban megadtuk, azonban itt 0,2 g (0,55 mmol) (2-bróm-etil)-hexadekanoátot és
3,5 ml (27,5 mmol) 40 %-os, vizes dimetil-amin-oldatot reagáltatunk 10 ml acetonitrilben. A nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, melynek során az oszlopot kloroform és metanol elegyével eluáljuk úgy, hogy lépcsőzetes grádienst képezve 95:5 és 8:2 között változtatjuk az elegyben a két oldószer arányát. Ilyen módon 0,13 g tiszta, 46-48 °C-on olvadó terméket kapunk, a kitermelés 72%.
1H-NMR spektrum (CDC13): 0,85-0,95 (t, CH3 (CH2 ) 12) ; 1,20-1,40 (m, CH3(CH2)12); 1,55-1,70 (m, CH2CH2CO); 2,25-2,40 (t,
CH2CH2CO); 2,45-2,55 (s, (CH3)2N); 2,75-2,85 (t, OCH2CH2N);
4,25-4,35 (t, OCH2CH2N).
11. hivatkozási példa [3-(Dimetil-amino)-propil]-hexadekanoát
A címben megnevezett köztiterméket a [2-(dimetil-amino)-etil]-oktanoáttal kapcsolatban leírtaknak megfelelően állítjuk elő, azonban itt 3 g (7,95 mmol) (3-bróm-propil)-hexadekanoátot és 15 ml (119 mmol) 40 %-os, vizes dimetil-amin-oldatot reagáltatunk 20 ml acetonitrilben. A nyersterméket kromatográfiás eljárással, szilikagéllel töltött oszlopon tisztítjuk, melynek során lépcsőzetes grádienst képezve, kloroform és metanol 95:5 arányú elegyével indítjuk, majd 8:2 arányú • · · · • · • ··· · · · · • · ······ · ····· · ··
- 44 elegyével fejezzük be az eluálást. Ilyen módon 1,3 g tiszta, 49-50 °C-on olvadó terméket kapunk, a kitermelés 72%.
1H-NMR spektrum (CDC13): 0,85-0,95 (t, CH3(CH2)12); 1,20-1,40 (m, CH3(CH2)12); 1,55-1,70 (m, CH2CH2CO); 1,88-2,00 (m,
OCH2CH2CH2N); 2,27-2,35 (t, CH2CH2CO); 2,37-2,45 (s, (CH3)2N);
2,50-2,62 (t, OCH2CH2CH2N); 4,10-4,18 (t, OCH2CH2CH2N).
1. példa
N-(2-Hidroxi-etil)-N,N-dimetil-N-(2 -[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodid
100 mg (0,32 mmol) 1-[(2-jód-etoxi)-metil]-timint és 34,5 mg (0,38 mmol) 2-(dimetil-amino)-etanolt feloldunk 10 ml acetonitrilben, majd az elegyet keverés közben, visszafolyató hűtő alatt gyenge forrásban tartjuk 5 óra hosszáig. A reakcióidő letelte után az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, majd lassú ütemben dietil-étert adunk hozzá, aminek eredményeképpen 77 mg tiszta, kristályos, 158-161 °C-on olvadó termék válik ki az oldatból. A kitermelés 59%.
1H-NMR-spektrum (CD3CN): 1,85-1,88 (s, CH3-C5-timin); 3,10-3,15 (s, (CH3)2N); 3,30 (s, HOCH2); 3,45-3,48 (m, NCHCH2O); 3,55-3,58 (m, H0CH2CH2N); 3,90-4,00 (m, HOCH2CH2CH2O); 5,10 (s,
OCH2N); 7,30 (s, H-C6-timin).
• · · · · • · • · · · · . példa
Ν-(3-Hidroxi-propil)-N,N-dimetil-N-{2 -[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodid
A címben megnevezett vegyületet az 1. példában leírtak szerint állítjuk elő úgy, hogy 100 mg (0,32 mmol) l-[(2-jód-etoxi)-metil]-timint és 40 mg (0,38 mmol) 3 -(dimetil-amino)-propán-l-olt reagáltatunk 10 ml acetonitrilben. Az így kapott termék olvadáspontja: 178-180°C, a kitermelés 59%.
1H-NMR-spektrum (DMSO-dg)): 1,75-1,80 (s, CH3-C5-timin); 1,75-1,90 (m, HOCH2CH2CH2N); 3,05-3,15 (s, (CH3)2N); 3,40-3,50 (m,
HOCH2CH2CH2N); 3,50-3,60 (m, NCH2CH2O); 3,85-3,95 (m,
HOCH2CH2CH2NCH2CH2O); 4,75-4,85 (t, HOCH2); 5,05-5,10 (s,
OCH2N); 7,55-7,60 (s, H-C6-timin); 11,35-11,40 (s, HN-timin).
3. példa
N-(2,3-Dihidroxi-propil)-N,N-dimetil-N-{2 -[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodid
A címben megnevezett vegyületet úgy állítjuk elő, hogy az 1. példában leírt módon 100 mg (0,32 mmol) 1-[(2-jód-etoxi)-metil]-timint és 46 mg (0,38 mmol) 3-(dimetil-amino)-propán-1,2-diolt reagáltatunk 10 ml acetonitrilben. Az így kapott termék olvadáspontja: 163-165°C, a kitermelés 55%.
-'-H-NMR-spektrum (DMSO-dg)): 1,75-1,80 (s, CH3-C5-timin); 3,10-3,15 (s, (CH3)2N); 3,60-3,70 (m, CH2NCH2); 3,80-4,10 (m,
HOCH2CH(OH)CH2NCH2CH2O); 4,95-5,00 (t, HOCH2); 5,05-5,10 (s, • · · · · ···* ·· • « · • · · · · ··· • · ······ « •·· ·· · ·*
OCH2N); 5,20-5,25 (d, HOCH2CH(OH)-CH2); 7,55-7,60 (s, H-C6-timin); 11,35-11,40 (s, HN-timin).
4. példa
N-(2-Hidroxi-etil)-N-metil-N-{2 -[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-amin
200 mg (0,65 mmol) 1-[(2-jód-etoxi)-metil]-timint és 242 mg (3,3 mmol) 2-(metil-amino)-etanolt feloldunk 8 ml acetonitrilben, majd az elegyet visszafolyató hűtő alatt, keverés közben gyenge forrásban tartjuk 5 óra hosszáig. A reakcióidő leteltével az acetonitrilt elpárologtatjuk, a párlási maradékhoz 50 ml kloroformot adunk, azután az oldatot előbb 20 ml 1 M nátrium-hidroxid-oldattal, majd kétszer 20 ml vízzel összerázzuk. A kloroformos fázist izzított nátrium-szulfáton szárítjuk, utána a szárítószert kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A visszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással tisztítjuk úgy, hogy az oszlop eluálását kloroform és metanol 9:1 arányú elegyével kezdjük, majd lépcsőzetes grádienst képezve, kloroform és metanol 7:3 arányú elegyével· fejezzük be. Ilyen módon 95 mg tiszta, 58-60 °C-on olvadó terméket kapunk, a kitermelés 60%.
^H-NMR-spektrum (CDgOD) : 1,85-1,92 (s, CH3-C5-timin) ; 2,25-2,35 (s, CH3N); 2,55-2,60 (t, HOCH2CH2NCH2) ; 2,60-2,65 (t,
HOCH2CH2NCH2); 3,55-3,70 (m, HOCH2CH2NCH2CH2O); 5,10-5,15 (s,
OCH2N); 7,45-7,50 (s, H-C6-timin).
• · ·
5. példa
N,N-Dimetil-N-{2- [ (5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-1-il)-metoxi] -etil}-N-[2-(oktanoil-oxi)-etil]-ammónium-jodid mg (0,097 mmol) 1-[ (2-jód-etoxi)-metil]-timint és 100 g (3,9 mmol) [2 -(dimetil-amino)-etil] -oktanoátot feloldunk 10 ml acetonitrilben. Az elegyet visszafolyató hűtő alatt, keverés közben gyengén forraljuk 24 órán át, majd az acetonitrilt vákuumban elpárologtatjuk, és a párlási mardékot ötször egymás után 20-20 ml benzollal dakantáljuk, hogy eltávolítsuk az elreagálatlan kiindulási vegyületet. A nyersterméket oszlopkromatográfiás eljárással tisztítjuk úgy, hogy az eluálást kloroform és metanol 9:1 arányú elegyével indítjuk, és lépcsőzetes grádienst képezve kloroform és metanol 7:3 arányú elegyével fejezzük be. Ilyen módon 40 mg tiszta, 96-98 °C-on olvadó higroszkópos terméket kapunk, a kitermelés 74%.
(^H-NMR-spektrum (CDCl3): 0,80-1,00 (t, CH3(CH2)4); 1,20-1,40 (m, CH3(CH2)4); 1,50-1,70 (m, CH2CH20); 1,85-1,95 (s, CH3-C5-timin) ,- 2,30-2,45 (m, CH2CH2CO) ; 3,30-3,60 (s, (CH3)2N); 3,90-4,10 (m, CH2NCH2); 4,15-4,30 (m, CH2CH2OCH2N1); 4,50-4,65 (m, C(O)OCH2); 5,20-5,35 (s, OCH2N1).
Tömegspektrum (FAB): (M)+ összegképletre számított é = 398,2644 (2,5 ppm); a C20H36O5N3 • · « · • · · · · . példa
N-[2-(Hexadekanoil-oxi)-etil]-N,N-dimetil-N-{2 -[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodid
A címben megnevezett vegyületet az 5. példában megadottal azonos eljárást követve állítjuk elő úgy, hogy 200 mg (0,65 mmol) 1-[(2-jód-etoxi)-metil]-timint és 600 mg (2,0 mmol) [2-(dimetil-amino)-etil]-hexadekanoátot reagáltatunk 10 ml acetonitrilben. A kapott termék tömege 203 mg, az olvadáspontja: 144-146°C, a kitermelés 49%.
1H-NMR-spektrum (CDCI3): 0,80-1,00 (t, CH3(CH2)12); 1,20-1,40 (m, CH3(CH2)12); 1,50-1,70 (m, CH2CH2CO) ; 1,85-1,95 (s, CH3-C5-timin); 2,30-2,45 (m, CH2CH2CO); 3,30-3,60 (s; (CH3)2N);
3,90-4,10 (m, CH2NCH2); 4,15-4,30 (m, CH2CH2OCH2N1); 4,50-4,65 (m, C(O)OCH2); 5,20-5,35 (s, OCH2N1); 7,35-7,40 (s, H-C6-tímin); 9,95-10,25 (s, HN-timin).
7. példa
N- [3- (Hexadekanoil-oxi) -propil] -N, N-dimetil-N-(2 - [ (5-meti
-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodid
A címben megnevezett vegyületet az 5. példában leírtakkal azonos módon eljárva állítjuk elő, azonban itt 200 mg (0,65 mmol) 1-[(2-jód-etoxi)-metil]-timint és 600 mg (1,7 mmol) [3 -(dimetil-amino)-propil]-hexadekanoátot reagáltatunk 10 ml acetonitrilben. A kapott termék tömege 120 mg, az olvadáspontja: 133-135°C, a kitermelés 29%.
• · r » • . ι v «·· 1H-NMR-spektrum (CDCl3): 0,80-1,00 (t, CH3(CH2)12); 1,20-1,40 (m, CH3(CH2)12); 1,50-1,70 (m, CH2CH2CO); 1,85-1,95 (s, CH3-C5-timin); 2,15-2,28 (m, OCH2CH2N); 2,30-2,40 (m, (CH2CH2CO);
3,30-3,50 (s, CH3)2N); 3,65-3,72 (m, CH2NCH2CH2O); 3,90-4,03 (m, CH2NCH2CH2O); 4,15-4,35 (m, CH2CH2OCH2N1, C(O)OCH2); 5,20-5,35 (s, OCH2N1); 7,35-7,40 (s, H-C6-timin); 9,80-9,85 (s, HN-timin).
Tömegspektrum (FAB): (M)+ = 524,4043 (3,9 ppm); a C29H54°5N3 összegképletre számított érték: 524,4046.
8. példa
N- (2 ’ , 5 ' -Didezoxitixnidin-5 ' - il) -N- (2-hidroxi-etil) -N,N- dime til-ammónium- jodid
0,5 g (1,4 mmol) 5'-jód-timidint és 5 ml (49 mmol) 2-(dimetil-amino) -etanolt feloldunk 30 ml Ν,Ν-dimetil-formamidban. Az oldatot felmelegítjük 50 °C-ra, és ezen a hőmérsékleten tartjuk 3 óra hosszáig. A reakcióidő letelte után az N,N-dimetil - formamidot nagyvákuumban ledesztilláljuk, majd a maradékot kétszer 20 ml kloroformmal dekantáljuk, hogy az elreagálatlan kiindulási vegyületet elmossuk. Az így visszamaradó nyersterméket oszlopkromatográfiás eljárással tisztítjuk, melynek során kloroform és metanol 6:4 arányú elegyével indítjuk el, majd lépcsőzetes grádienst képezve, kloroform és metanol 3:7 arányú elegyével fejezzük be az eluálást. Ilyen módon 0,32 g higroszkópos terméket kapunk, a kitermelés 52%. 1H-NMR-spektrum (CD3OD): 1,90-2,00 (s, CH3-C5-timin); 2,20-2,35 ·»·· ·♦ • ···· » »· * 9 · J V « · 1» <- Itt • · «·»··· · k · » k · · 99
- 50 (tn, H-C2'); 2,42-2,55 (m, H-C2'); 2,85-2,90 (d, HO-C3'); 3,20-3,35 (s, N(CH3)2); 3,55-3,65 (t, HOCH2CH2NCH2); 3,85-3,95 (d,
HOCH2CH2NCH2); 4,00-4,05 (m, HOCH2); 4,22-4,31 (H-C4* 1); 4,35-
-4,42 (H-C3'); 6,18-6,26 (t, H-Cl'); 7,50-7,55 (s, H-C6-timin)
Tömegspektrum (FAB): (MH) + _ 314,1731 (4,7 ppm) ; a ^14^24^5^3
összegképletre számított érték: 314,1716.
9. példa
N-(21,5'-Didezoxitimidin-51-il)-N-(2-hidroxi-etil)-N-metil-amin
A címben megnevezett vegyületet ugyanolyan módon eljárva állítjuk elő, mint ahogyan azt a 8. példában megadtuk, de itt 0,2 g (0,57 mmol) 5'-jód-timidint reagáltatunk 0,21 g (2,8 mmol), ötszörös feleslegben vett 2 -(metil-amino)-etanollal 8 ml acetonitrilben. Az így kapott higroszkópos termék tömege 94 mg, a kitermelés 55%.
1H-NMR-spektrum (CD^OD): 1,88-1,95 (s, CH3-C5-timin); 2,20-2,35 (m, H-C2 ' ) ; 2,48-2,60 (m, H-C2'); 2,68-2,70 (d, HO-C3'); 2,81-2,90 (s, NCH3); 3,40-3,54 (m, HOCH2CH2NCH2); 3,75-3,80 (m,
HOCH2CH2NCH2); 3,82-3,91 (m, HOCH2); 4,22-4,31 (H-C4'); 4,35-4,42 (H-C3'); 6,18-6,26 (t, H-Cl'); 7,50-7,55 (s, H-C6-timin).
Tömegspektrum (FAB): (MH)+ = 300,1562 (1,0 ppm); a C13H22O3N3 összegképletre számított érték: 300,1559.
- 51 • ·
. példa
Ν-(21,5'-Didezoxitimidin-51-il)-Ν-(3-hidroxi-propil)-Ν,Ν-dimetil-ammónium-jodid
A címben megnevezett vegyületet ugyanolyan módon eljárva állítjuk elő, mint ahogyan azt a 8. példában megadtuk, azonban itt 0,5 g (1,4 mmol) 5'-jód-timidint és 5,8 ml (49 mmol) 3-(dimetil-amino)-propán-l-olt reagáltatunk 30 ml Ν,Ν-dimetil-formamidban. A nyersterméket oszlopkromatográfiás eljárással tisztítjuk úgy, hogy az eluálást kloroform és metanol 6:4 arányú elegyével kezdjük, majd lépcsőzetes gradienst képezve, kloroform és metanol 3:7 arányú elegyével fejezzük be. Ilyen módon 0,35 g higroszkópos terméket kapunk, a kitermelés 54%.
•^H-NMR-spektrum (CD3OD): 1, 90-1,95 (s, CH3-C5-timin); 1,95- 2,10
(HOCH2-CH2CH2) ; 2,20-2,35 (m, H-C2') ; 2,42-2,55 (m, H-C2 ’) ;
2,85-2,90 (d, HO-C3’); 3, 00-3,03 (t, HOCH2); 3,20-3,35 (s,
N(CH3)2); 3,52- -3,62 (m, hoch2ch2ch2 NCH2); 3,85-3,95 (m,
hoch2ch2ch2nch2) ; 4,00-4,05 (m, HOCH2) ; 4,22-4,31 (H-C4'); 4,35-
-4,42 (H-C3'); 6,18-6,26 (t, H-Cl'); 7,50-7,55 (s, H-C6-timin) Tömegspektrum (FAB): (MH)+ = 328,1882 (3,1 ppm); a C15H26O5N3 összegképlet alapján számított érték: 328,1872.
11. példa
N-(2',5'-Didezoxitimidin-51-il)-N,N-dimetil-N-[2-(oktanoil-oxi)-etil]-ammónium-jodid
A címben megnevezett vegyületet az 5. példában leírtak • · · · · • · · · · · • · · • · · · · ··· • · ······ · ····· · ··
- 52 szerint eljárva állítjuk elő, azonban itt 0,2 g (0,57 mmol) 5* 1 -jód-timidint és 1 g (4,0 mmol) [2-(dimetil-amino)-etil]-oktanoátot reagáltatunk 10 ml acetonitrilben. Ilyen módon 0,12 g higroszkópos, 103-106 °C-on olvadó terméket kapunk, a kitermelés 36%.
1H-NMR-spektrum (CDCI3): 0,70-0,78 (t, CH3(CH2)4); 1,11-1,23 (m, CH3(CH2)4); 1,42-1,53 (m, CH2CH2CO); 1,70-1,75 (s, CH3-C5-timin); 2,11-2,23 (m, H-C2'); 2,18-2,25 (t, CH2CH2CO); 2,32-2,45 (m, H-C2'); 3,12-3,18 (s, (CH3)2N); 3,22 (s, HO); 3,65-3,72 (m, OCH2CH2NCH2); 3,75-3,82 (m, H-C4'); 3,95-4,12 (m, OCH2CH2NCH2); 4,29-4,42 (M, H-C3', C(O)OCH2); 6,02-6,10 (t, H-Cl'); 7,40-7,43 (s, H-C6-timin).
Tömegspektrum (FAB): (M)+ = 440,2759 (0,45 ppm); a ^22^38^6^3 összegképlet alapján számított érték: 440,2761.
12. példa
N- (2 1,5 1-Didezoxitimidin-5'-il)-N-[2-(hexadekanoil-oxi)-etil]-N,N-dimetil-ammónium-jodid
A címben megnevezett vegyületet az 5. példában megadott eljárást követve állítjuk elő, itt azonban 0,2 g (0,57 mmol)
5'-jód-timidint és 0,6 g (1,7 mmol) [2-(dimetil-amino)-etil]-hexadekanoátot reagáltatunk 10 ml acetonitrilben. Ilyen módon 0,12 g higroszkópos, 148-150 ’C-on olvadó terméket kapunk, a kitermelés 30%.
1H-NMR-spektrum (CDCl3): 0,70-0,78 (t, CH3(CH2)12); 1,11-1,23 (m, CH3(CH2)12); 1,42-1,53 (m, CH2CH2CO); 1,70-1,75 (s, CH3-C5• · · · · · · · ·· ······ · ····· · ··
- 53 -timin); 2,11-2,23 (m, H-C2'); 2,18-2,25 (t, CH2CH2CO); 2,32-2,45 (m, H-C2'); 3,12-3,18 (s, (CH3)2N); 3,22 (s, HO); 3,65-3,72 (m, OCH2CH2NCH2); 3,75-3,82 (m, H-C41); 3,95-4,12 (m, OCH2CH2NCH2) ; 4,29-4,42 (M, H-C3 ' , 0(0)0¾) ; 6,02-6,10 (t, H-Cl'); 7,40-7,43 (s, H-C6-timin).
13. példa
N-(21,51-Didezoxitimidin-51-il)-N-[3 -(hexadekanoil-oxi-propil] -Ν, N-dimetil-ammónium-jodid
A címben megnevezett vegyületet ugyanolyan módon eljárva állítjuk elő, mint ahogyan azt az 5. példában megadtuk, itt azonban 0,2 g (0,57 mmol) 5'-jód-timidint és 0,6 g (1,7 mmol) [3 -(dimetil-amino)-propil]-hexadekanoátot reagáltatunk 10 ml acetonitrilben. Ilyen módon 0,14 g nagyon higroszkópos terméket kapunk, a kitermelés 36%.
l-H-NMR-spektrum (CDCl3): 0,70-0,78 (t, CH3(CH2)12); 1,11-1,23 (m, CH3(CH2)12); 1,42-1,53 (m, CH2CH2CO); 1,70-1,75 (s, 0Ηβ-C5-timin); 2,18-2,35 (t, CH2CH2CO); 2,28-2,68 (m, H2-C2', OCH2CH2CH2N); 3,22-3,42 (s, (CH3)2N); 3,58-3,72 (m, OCH2CH2NCH2, H-C4'); 4,12-4,30 (m, OCH2CH2NCH2); 4,48-4,56 (m, H-C3', C(O)OCH2); 6,02-6,10 (t, H-Cl'); 7,50-7,53 (s, H-C6-timin); 10,20-10,25 (s, HN-timin).
Tömegspektrum (FAB): (M)+ = 566,4178 (1,60 ppm); a C31H5gOgN3 összegképlet alapján számított érték: 566,4169.
• · · · · ·· · · • ·
- 54 14. példa
Ν-{2 -[(Guanin-9-il)-metoxi]-etil}-N-(3-hidroxi-propil)-Ν,N-dimetil-ammónium-jodid
A címben megnevezett vegyületet az 1. példában megadottakkal azonos módon eljárva állítjuk elő, azonban itt 100 mg (0,32 mmol) 9- [ (2-jód-etoxi) -metil] -guanint és 40 mg (0,38 mmol) 3-(dimetil-amino)-propán-l-olt reagáltatunk 10 ml acetonitrilben .
15. példa
Tabletta előállítása
Összetétel mg/tabletta (I) vagy (I') általános képletű vegyület 50
Keményítő 50
Mannit 75
Magnézium-sztearát 2
Sztearinsav 5
Az (I) vagy (I') általános képletű vegyületet, a keményítő egy részét és a laktózt összekeverjük, majd keményitőpéppel nedvesen granuláljuk. A nedves granulátumot tálcákra helyezve 45 °C-on szárítjuk éjszakán át, majd másnap egy aprító berendezésben mintegy 20 mesh szemcseméretűre őröljük.
Ezt követően az őrleményhez adjuk a magnézium-sztearátot, a sztearinsavat és a keményítő maradékát, majd az egészet
- 55 ·· · · · • · alaposan összekeverjük, végül a porkeverékből megfelelő lettázógépen tablettákat préselünk. Egy tabletta tömege mg, a nyomóbélyeg mérete: 11/32, a keménység 4 kg.
tab-

Claims (32)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK
1. Az (I) és (I') általános képletű vegyületek — amelyek képletében
R jelentése (a) általános képletű csoport, amelyben jelentése egy vagy két rövid szénláncű alkilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy két rövid szénláncú alkilcsoport jelenléte esetén a nitrogénatom kvaterner szerkezetű;
R2 jelentése hidrogénatom vagy 2-20 szénatomos, telített vagy telítetlen alkanoilcsoport; és n értéke 2-6; vagy
R jelentése (b) általános képletű, szubsztituált furilcsoport, amelyben n értéke, valamint R-j_ és R2 jelentése a fenti; és a hullámvonal tetszőleges térhelyzetet jelöl;
R' és R jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport, rövid szénláncú alkenilcsoport, rövid szénláncú alkinilcsoport vagy aralkilcsoport; és
R1'1 jelentése hidrogén- vagy halogénatom, alkil-tio-csoport, aminocsoport, acil-amino-csoport, karbamoilcsoport vagy azidocsoport — és gyógyszerészetileg elfogadható sóik.
2. Az 1. igénypont szerinti olyan vegyületek, amelyek képletében R jelentése (a) általános képletű csoport, és az (a) általános képletben n értéke 2-6;
- 57 R-j_ jelentése vagy két rövid szénláncű alkilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy két rövid szénláncú alkilcsoport jelenléte esetén a nitrogénatom kvaterner szerkezetű; és
R2 jelentése hidrogénatom vagy 2-20 szénatomos alkanoilcsoport , és ezek gyógyszerészetileg elfogadható sói.
3. A 2. igénypont szerinti vegyületek közül az N-[2-(hexadekanoil-oxi)-etil]-N,N-dimetil-N-{2 -[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodid vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sója.
4. A 2. igénypont szerinti vegyületek közül az N,N-dimetil-N-{2 -[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi] -etil}-N-[2-(oktanoil-oxi)-etil]-ammónium-jodid vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sója.
5. A 2. igénypont szerinti vegyületek közül az N-[2-(hidroxi-etil)-N-metil-N-{2 -[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-1-il)-metoxi]-etil}-amin vagy egy gyógyszerészetileg elfogadható sója.
6. A 2. igénypont szerinti vegyületek közül az N-(2,3-dihidroxi-propil)-N,N-dimetil-N-{2-[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il) -metoxi] -etil} -ammónium- jodid vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sója.
7. A 2. igénypont szerinti vegyületek közül az N-(3-hidroxi-propil)-N,N-dimetil-N-{2-[(5-metil-2,4-dioxo-pirírnidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodid vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sója.
8. A 2. igénypont szerinti vegyületek közül az N-(2- 58 • ····· ···· ·· • · · · · · · • ··· « ··· • · ······ · ····· · ··
-hidroxi-etil)-N,N-dimetil-N-{2-[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-1-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodid vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sója.
9. A 2. igénypont szerinti vegyületek közül az N-[3-(hexadekanoil-oxi)-propil]-N,N-dimetil-N-{2-[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodid vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sója.
10. Az 1. igénypont szerinti olyan vegyületek, amelyek képletében R jelentése (b) általános képletű csoport, és a (b) általános képletben a hullámvonal tetszőleges térhelyzetet j elöl;
n értéke 2-6;
R-L jelentése vagy két rövid szénláncú alkilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy két rövid szénláncú alkilcsoport jelenléte esetén a nitrogénatom kvaterner szerkezetű; és
R2 jelentése hidrogénatom vagy 2-20 szénatomos alkanoilcsoport, és ezek gyógyszerészetileg elfogadható sói.
11. A 10. igénypont szerinti vegyületek közül az N-(2',5'-didezoxitimidin-5'-il)-N-(2-hidroxi-etil)-N,N-dimetil-ammónium-jodid vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sója.
12. A 10. igénypont szerinti vegyületek közül az N-(21,5'-didezoxitimidin-5'-il)-N-(2-hidroxi-etil)-N-metil-aminvagy egy gyógyszerészetileg elfogadható sója.
13. A 10. igénypont szerinti vegyületek közül az N-(2',5'-didezoxitimidin-5'-il)-N-(3-hidroxi-propil)-N,N-dimetil-ammónium-jodid vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sója.
···» ·· ·· ·«···· · ····· · ··
-sgié.
A 10. igénypont szerinti vegyületek közül az N-(2',51-didezoxitimidin-5'-il)-N,N-dimetil-N-[2-(oktanoil-oxi)-etil]-ammónium-jodid vagy más gyógyszerészetileg elfogadható só j a.
15. A 10. igénypont szerinti vegyületek közül az N-(2 ' , 5'-didezoxitimidin-5'-il)-N-[2-(hexadekanoil-oxi)-etil]-N,N-dimetil-ammónium-jodid vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sója.
16. A 10. igénypont szerinti vegyületek közül az N-(2', 5'-didezoxitimidin-5'-il)-N-[3-(hexadekanoil-oxi)-propil]-N,N-dimetil-ammónium-jodid vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sója.
17. Citokin inhibitorként hatékony mennyiségben egy (I) vagy (I1) általános képletű vegyületet — a képletben
R jelentése (a) általános képletű csoport, amelyben
R-L jelentése egy vagy két rövid szénláncű alkilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy két rövid szénláncú alkilcsoport jelenléte esetén a nitrogénatom kvaterner szerkezetű;
R2 jelentése hidrogénatom vagy 2-20 szénatomos, alkanoilcsoport; és n értéke 2-6; vagy
R jelentése (b) általános képletű, szubsztituált furilcsoport, amelyben n értéke, valamint R-|_ és R2 jelentése a fenti; és a hullámvonal tetszőleges térhelyzetet jelöl;
R' és R jelentése egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport, rövid szénláncú alkenilcsoport, rövid szénláncú alkinilcsoport vagy aralkilcsoport; és
R''' jelentése hidrogén- vagy halogénatom, alkil-tio-csoport, aminocsoport, acil-amino-csoport, karbamoilcsoport vagy azidocsoport — vagy egy gyógyszerészetileg elfogadható sóját és egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozót tartalmazó gyógyszerkészítmény .
18. A 17. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, ahol a képletben R jelentése (a) általános képletű csoport, amelyben n értéke 2-6;
R-L jelentése vagy két rövid szénláncú alkilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy két rövid szénláncú alkilcsoport jelenléte esetén a nitrogénatom kvaterner szerkezetű; és
R2 jelentése hidrogénatom vagy 2-20 szénatomos alkanoilcsoport .
19. A 18. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely
N-[2 -(hexadekanoil-oxi)-etil]-N,N-dimetil-N-{2 -[(5-metil-2,4 -dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodidot vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sót tartalmaz.
20. A 18. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely
N,N-dimetil-N-{2 - [ (5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il) -metoxi] -etil}-N[2-(oktanoil-oxi)-etil]-ammónium-jodidot vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sőt tartalmaz.
21. A 18. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely
N-(2-hidroxi-etil)-N-metil-N-{2-[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-1-il)-metoxi]-etil}-amint vagy egy abból képzett gyógysze• · ·<··· ···· · • « « I • * « · • ······ · • · » · ·
- 61 részetileg elfogadható sót tartalmaz.
22. A 18. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely
N- (2 ,3-dihidroxi-propil)-N,N-dimetil-N-{2-[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodidot vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sót tartalmaz.
23. A 18. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely
N-(3-hidroxi-propil)-N,N-dimetil-N-{2 -[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodidot vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sót tartalmaz.
24. A 18. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely
N-(2-hidroxi-etil)-N,N-dimetil-N-{2-[(5-metil-2,4-dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodidot vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sót tartalmaz.
25. A 17. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely
N-[3 -(hexadekanoil-oxi)-propil]-N,N-dimetil-N-{2 -[(5-metil-2,4 -dioxo-pirimidin-l-il)-metoxi]-etil}-ammónium-jodidot vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sót tartalmaz.
26. A 17. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, ahol a képletben R jelentése (b) általános képletü csoport, amelyben a hullámvonal tetszőleges térhelyzetet jelöl;
n értéke 2-6;
R-L jelentése vagy két rövid szénláncú alkilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy két rövid szénláncú alkilcsoport jelenléte esetén a nitrogénatom kvaterner szerkezetű; és
R2 jelentése hidrogénatom vagy 2-20 szénatomos alkanoilcsoport .
27. A 26. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely • « • ·*·· ···· rf
Ν-(5'-dezoxitimidin-51-il)-N-(2-hidroxi-etil)-N,N-dimetil-ammónium-jodidot vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sót tartalmaz.
28. A 26. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely N-(2',5'-didezoxitimidin-5'-il)-N-(2-hidroxi-etil) -N-metil-amint vagy egy abból képzett gyógyszerészetileg elfogadható sót tartalmaz .
29. A 26. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely N-(5'-dezoxitimidin-5'-il)-N-(3-hidroxi-propil)-N,N-dimetil-ammónium-jodidot vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sót tartalmaz.
30. A 26. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely N-(2',5'-didezoxitimidin-5'-il)-N,N-dimetil-N-[2-(oktanoil-oxi)-etil]-ammónium-jodidot vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sót tartalmaz.
31. A 26. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely N-(2',5'-didezoxitimidin-51-il)-N-[2-(hexadekanoil-oxi)-etil]-N-N-dimetil-ammónium-jodidot vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sót tartalmaz.
32. A 26. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény, amely N-(2',5'-didezoxitimidin-5'-il)-N-[3-(hexadekanoil-oxi)-propil]-N,N-dimetil-ammónium-jodidot vagy más gyógyszerészetileg elfogadható sót tartalmaz.
HU9603535A 1994-06-22 1995-06-21 Hydroxyalkylammonium-pyrimidines or purines and nucleoside derivatives, useful as inhibitors of inflammatory cytokines HUT76332A (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
US08/264,026 US5550132A (en) 1994-06-22 1994-06-22 Hydroxyalkylammonium-pyrimidines or purines and nucleoside derivatives, useful as inhibitors of inflammatory cytokines

Publications (2)

Publication Number Publication Date
HU9603535D0 HU9603535D0 (en) 1997-02-28
HUT76332A true HUT76332A (en) 1997-08-28

Family

ID=23004241

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9603535A HUT76332A (en) 1994-06-22 1995-06-21 Hydroxyalkylammonium-pyrimidines or purines and nucleoside derivatives, useful as inhibitors of inflammatory cytokines

Country Status (11)

Country Link
US (2) US5550132A (hu)
EP (1) EP0766691B1 (hu)
JP (1) JPH10509416A (hu)
AT (1) ATE186545T1 (hu)
AU (1) AU2906795A (hu)
CA (1) CA2193645A1 (hu)
DE (1) DE69513285D1 (hu)
FI (1) FI965140A0 (hu)
HU (1) HUT76332A (hu)
NO (1) NO965520L (hu)
WO (1) WO1995035304A1 (hu)

Families Citing this family (33)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US5739109A (en) * 1988-12-16 1998-04-14 Advanced Immunit Inc. Method of treating neuroinflammatory degenerative diseases
US7772432B2 (en) 1991-09-19 2010-08-10 Astrazeneca Ab Amidobenzamide derivatives which are useful as cytokine inhibitors
DE19516247A1 (de) * 1995-05-03 1996-11-07 Albrecht Prof Dr Wendel Pyrogen-Untersuchungsverfahren
US6861053B1 (en) * 1999-08-11 2005-03-01 Cedars-Sinai Medical Center Methods of diagnosing or treating irritable bowel syndrome and other disorders caused by small intestinal bacterial overgrowth
US6562629B1 (en) 1999-08-11 2003-05-13 Cedars-Sinai Medical Center Method of diagnosing irritable bowel syndrome and other disorders caused by small intestinal bacterial overgrowth by detecting the presence of anti-saccharomyces cerivisiae antibodies (asca) in human serum
US7048906B2 (en) * 1995-05-17 2006-05-23 Cedars-Sinai Medical Center Methods of diagnosing and treating small intestinal bacterial overgrowth (SIBO) and SIBO-related conditions
FR2746647B1 (fr) * 1996-03-27 1998-05-15 Oreal Composition apaisante comprenant un extrait d'iridacee
WO1997009056A1 (fr) * 1995-09-07 1997-03-13 L'oreal Extrait d'iridacees et compositions le contenant
GB9615202D0 (en) * 1996-07-19 1996-09-04 Smithkline Beecham Plc Pharmaceuticals
DK0948495T3 (da) 1996-11-19 2004-06-01 Amgen Inc Aryl- og heteroarylsubstitueret, kondenseret pyrrol som antiinflammatoriske midler
US6410729B1 (en) 1996-12-05 2002-06-25 Amgen Inc. Substituted pyrimidine compounds and methods of use
US6096753A (en) 1996-12-05 2000-08-01 Amgen Inc. Substituted pyrimidinone and pyridone compounds and methods of use
KR20010021905A (ko) * 1997-07-15 2001-03-15 노미야마 아키히콰 신규인 푸린유도체 및 그 의약용도
US5998386A (en) * 1997-09-19 1999-12-07 Feldman; Arthur M. Pharmaceutical compositions and method of using same for the treatment of failing myocardial tissue
CN1158266C (zh) 1998-10-01 2004-07-21 阿斯特拉曾尼卡有限公司 化合物
ES2219319T3 (es) 1999-03-17 2004-12-01 Astrazeneca Ab Derivados de amida.
GB9918035D0 (en) 1999-07-30 1999-09-29 Novartis Ag Organic compounds
US6280633B1 (en) 1999-12-01 2001-08-28 Fantom Technologies Inc. Ozone sensor and method for use of same in water purification system
EP1277747A4 (en) * 2000-03-28 2009-07-29 Michio Ishibashi SELECTIVE PRECAUTIONS AND TREATMENTS TO TREAT PROGRESSIVE DAMAGE TO ORGAN INJURIES
AU7931301A (en) 2000-08-04 2002-02-18 Dmi Biosciences Inc Method of using diketopiperazines and composition containing them
NZ539735A (en) * 2002-10-02 2009-07-31 Dmi Biosciences Inc Diagnosis and monitoring of diseases using markers, such as diketopiperazines
CA3050734A1 (en) 2003-05-15 2004-12-02 Ampio Pharmaceuticals, Inc. Treatment of t-cell mediated diseases
US7745227B2 (en) * 2003-08-12 2010-06-29 Lawrence Livermore National Security, Llc System for analysis of explosives
GB0324790D0 (en) 2003-10-24 2003-11-26 Astrazeneca Ab Amide derivatives
US20060086388A1 (en) * 2004-10-27 2006-04-27 Blake Fye Venting device for degassing a flow of liquid in a closed system
US8217047B2 (en) * 2008-05-27 2012-07-10 Dmi Acquisition Corp. Therapeutic methods and compounds
WO2012033792A2 (en) 2010-09-07 2012-03-15 Dmi Acquisition Corp. Treatment of diseases
US8980834B2 (en) 2011-10-10 2015-03-17 Ampio Pharmaceuticals, Inc. Treatment of degenerative joint disease
KR20140075772A (ko) 2011-10-10 2014-06-19 앰피오 파마슈티컬스 인코퍼레이티드 면역 내성을 증가시킨 이식 의료 장비, 및 그의 제조 및 이식 방법
SG11201400283RA (en) 2011-10-28 2014-03-28 Ampio Pharmaceuticals Inc Treatment of rhinitis
MX2015010937A (es) 2013-03-15 2015-10-29 Ampio Pharmaceuticals Inc Composiciones para la movilizacion, autodireccion, expansion y diferenciacion de celulas madre y metodos para usar las mismas.
JP6723222B2 (ja) 2014-08-18 2020-07-15 アンピオ ファーマシューティカルズ，インコーポレイテッド 関節病態の治療
WO2016209969A1 (en) 2015-06-22 2016-12-29 Ampio Pharmaceuticals, Inc. Use of low molecular weight fractions of human serum albumin in treating diseases

Family Cites Families (8)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US4199574A (en) * 1974-09-02 1980-04-22 Burroughs Wellcome Co. Methods and compositions for treating viral infections and guanine acyclic nucleosides
JPS60181075A (ja) * 1984-02-28 1985-09-14 Shoichiro Ozaki ピリミジン類，その製法およびその利用法
DK163128C (da) * 1986-08-12 1992-06-15 Hoffmann La Roche Pyrimidinnucleosider, fremgangsmaade til fremstilling deraf, farmaceutiske praeparater indeholdende pyrimidinnucleosiderne og anvendelse af pyrimidinnucleosiderne
GB8926611D0 (en) * 1989-11-24 1990-01-17 Xenova Ltd Compound and its use
US5130302A (en) * 1989-12-20 1992-07-14 Boron Bilogicals, Inc. Boronated nucleoside, nucleotide and oligonucleotide compounds, compositions and methods for using same
US5362732A (en) * 1989-12-20 1994-11-08 University Of North Carolina At Chapel Hill Boronated compounds
DE69223607T2 (de) * 1991-04-05 1998-07-02 Wisconsin Alumni Res Found Verwendung von Substanzen zur Verhütung von Endotoxinschock
US5306722A (en) * 1992-09-02 1994-04-26 Bristol-Myers Squibb Company Thymidine derivatives and therapeutic method of use

Also Published As

Publication number Publication date
CA2193645A1 (en) 1995-12-28
US5679684A (en) 1997-10-21
DE69513285D1 (de) 1999-12-16
NO965520D0 (no) 1996-12-20
WO1995035304A1 (en) 1995-12-28
AU2906795A (en) 1996-01-15
US5550132A (en) 1996-08-27
FI965140A (fi) 1996-12-20
EP0766691A1 (en) 1997-04-09
HU9603535D0 (en) 1997-02-28
EP0766691B1 (en) 1999-11-10
FI965140A0 (fi) 1996-12-20
JPH10509416A (ja) 1998-09-14
NO965520L (no) 1997-02-21
ATE186545T1 (de) 1999-11-15

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HUT76332A (en) Hydroxyalkylammonium-pyrimidines or purines and nucleoside derivatives, useful as inhibitors of inflammatory cytokines
HUT76298A (en) N-substituted-(dihydroxyboryl)alkyl purine, indole and pyrimidine derivatives, useful as inhibitors of inflammatory cytokines
US5444063A (en) Enantiomerically pure β-D-dioxolane nucleosides with selective anti-Hepatitis B virus activity
DE69330274T2 (de) Enantiomerisch reine beta-d-dioxolan-nukleoside
US5776974A (en) Immunosuppressant compounds
CA2637774C (en) Nucleosides with anti-hepatitis b virus activity
Balzarini et al. The 2′, 3′-dideoxyriboside of 2, 6-diaminopurine selectively inhibits human immunodeficiency virus (HIV) replication invitro
PL172789B1 (pl) Sposób wytwarzania nowych makrolidów imidazolilowych PL PL PL
CA2001898A1 (en) Inhibition of human retroviruses
EP0731697B1 (en) Ssi tyrphostins and pharmaceutical compositions
KR960001372B1 (ko) 레트로비루스로 감염된 환자의 치료에 사용되는 2&#39;,3&#39;-디디옥시사이티딘-2&#39;-엔(2&#39;,3&#39;-디디옥시-2&#39;,3&#39;-디디하이드로사이티딘)의 항생물질
US7956039B2 (en) Use of amygdalin analogues for the treatment of psoriasis
TW201922749A (zh) 雙（羥甲基）吡咯并酞嗪混成物、其之製備方法與用途
AU626300B2 (en) Derivatives of purine, process for their preparation and a pharmaceutical preparation
CN117677620A (zh) 恩替卡韦（etv）的抗病毒前药及其制剂
SK24393A3 (en) Carboxylic acid esters with 2-amino-7-(1,3-dihydroxy- -2-propoxymethyl)purine, their preparation and use
JPH06172349A (ja) 単純ヘルペスウィルスチミジンキナーゼの阻害剤

Legal Events

Date Code Title Description
DFA9 Temporary protection cancelled due to abandonment