HUT71617A

HUT71617A - Peptide-boronic acid derivatives, process for producing them and pharmaceutical application thereof

Info

Publication number: HUT71617A
Application number: HU9501041A
Authority: HU
Inventors: Gilbert Lassalle; Thomas Andrew Purcell; Jean Claude Muller; Sergio Mallart
Original assignee: Synthelabo
Priority date: 1994-04-12
Filing date: 1995-04-11
Publication date: 1996-01-29
Also published as: IL113332A0; CZ92295A3; AU1638095A; RU95105419A; JPH07285990A; CN1113493A; FI951726A0; CA2146833A1; SK47695A3; NZ270913A; FR2718451A1; PL308074A1; ZA952983B; KR950032225A; NO951418D0; EP0677531A1; FR2718451B1; HU9501041D0; FI951726A; NO951418L

Description

A találmány tárgya peptid-boronsavszármazékok, eljárás előállításukra és gyógyászati alkalmazásuk.

A találmány szerinti vegyületek az (I) általános képlettel írhatók le, ahol

R jelentése hidrogénatom, egyenes vagy elágazó szénláncú

1—4 szénatomos alkilcsoport, egyenes vagy elágazó szénláncú —CO(1—4 szénatomos)-alkil-csoport vagy egyenes vagy elágazó szénláncú —C0₂(1—4 szénatomos)-alkil-csoport,

R¹ jelentése fenilcsoport vagy ciklohexilcsoport,

R² jelentése egy (1) általános képletű vagy egy (2) általános képletű csoport, ahol

R⁵ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, és

R³ és R⁴ jelentése külön-külön hidrogénatom vagy együttesen egy dihidroxilezett vegyületből származó maradék, például bután-2,3-diol, 2,3-dimetil-bután-2,3-diol vagy (Ια,3α,5a) —2,6,6—trimetil-biciklo[3.1.1]heptán—2,3—diói [(+)-α-pinándiol].

Az R³ és R⁴ szubsztituens definíciójától függően a találmány szerinti vegyületek három vagy hét aszimmetriacentrumot tartalmaznak. A találmány szerinti vegyületek előfordulhatnak tiszta optikai vagy geometriai izomer alakban vagy ezek keveréke formájában. Az említett formák ugyancsak a találmány körébe tartoznak.

A találmány szerint a három aszimmetriacentrumot tartalmazó vegyületek közül előnyösek a [2(R)] konfigurációjú D—alanil—L-prolin-amid származékok, a hét aszimmetriacentrumot tartalmazó vegyületek közül pedig a [3aS, [2(R), 3aa, 4B,

- 3 7aa]] konfigurációjú D-alanil-N-[(4,6-metán-l,3,2-benzodioxaborol-2-il)-metil]-L-prolin-amid-származékok.

A találmány szerinti vegyületek előfordulhatnak szabad bázis vagy gyógyászatilag alkalmazható savakkal és bázisokkal képzett addíciós só formájában. Ez utóbbiak ugyancsak a találmány körébe tartoznak.

A találmány szerinti vegyületek közül előnyösek azok, amelyek képletében R² jelentése (2) általános képletü csoport, amelyben R⁵ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport.

Ezek közül is különösen előnyösek azok, ahol

R jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó szénláncú 1-4 szénatomos alkilcsoport,

R¹ jelentése fenilcsoport, és R³ és R⁴ jelentése hidrogénatom.

Végül a legelőnyösebb vegyület a (R)-[l-[(D-fenil-alanilL-prolil)-amino-4-(lH-imidazol-4-il)-butil-boronsav és gyógyászatilag alkalmazható savakkal és bázisokkal alkotott addíciós sói.

Azokat a találmány szerinti vegyületeket, amelyek képletében R² jelentése (1) általános képletü csoport, az 1. reakcióvázlat szerint állíthatjuk elő.

Úgy járunk el, hogy egy (II) általános képletü tripeptidboronsav-származékot - ahol R^- jelentése a fenti, R³ és R⁴együttesen egy dihidroxilezett vegyületből képlett maradékot alkot, amelyek jelentése a fenti, R⁶ jelentése hidrogénatom, amikor R⁷ egyenes vagy elágazó szénláncú -CO(1—4 szénatomos)alkil-csoportot jelent, vagy R⁶ jelentése egyenes vagy elágazó • ·

- 4 szénláncú —C02(l—4 szénatomos)-alkil-csoport, amikor R⁷ hidrogénatomot vagy egyenes vagy elágazó szénláncú 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent —, egy (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, (ahol R⁵ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport), oldószerben, például dioxánban, és így az (la) általános képletű vegyületet állítjuk elő. Ezután ha egy (Ib) általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, ahol R, R¹ és R⁵ jelentése a fenti, a kapott (la) általános képletű vegyületet sósavval vagy bór-trikloriddal reagáltathatjuk.

Azokat a találmány szerinti vegyületeket, ahol R² jelentése (2) általános képletű csoport, amelyben R^ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, a 2. reakcióvázlat szerint állíthatjuk elő. Ügy járunk el, hogy a (IV) képletű [3aS-(3aa, 4β, 6B, 7aa)]-2-(3-bróm-propil)-3a,5,5-trimetilhexahidro-4,6-metán-l,3,2-benzodioxaborolt nátrium-jodiddal reagáltatjuk oldószerben, például acetonban, majd a kapott (V) képletű [3aS-(3aa, 4β, 6B, 7aa)]-2-(3-jód-propil)-3a,5,5-trimetil-hexahidro-4,6-metán-l,3,2-benzodioxaborolt egy (VI) általános képletű vegyülettel kondenzációs reakcióban reagáltatjuk - a képletben R⁵ jelentése a fenti -, és így a (VII) általános képletű vegyületet állítjuk elő. A reakciót oldószerben, például tetrahidrofuránban végezzük -78 és +20 °C közötti hőmérsékleten. Ezután a Mattheson, Organomettallics, (1984), 3, 614 irodalmi helyen ismertetett eljárással analóg módon a (VII) általános képletű vegyületet diklór-metillítiummal reagáltatjuk cink-klorid jelenlétében oldószerben, például tetrahidrofuránban -100 és +20 °C közötti hőmérsékle• «· · ·· • ·· ten, majd a kapott (VIII) általános képletű vegyületet lítiumbisz(trimetil-szilil)-amiddal reagáltatjuk. A reakciót oldószerben, például tetrahidrofuránban végezzük -78 és +20 °C közötti hőmérsékleten. A kapott vegyületet sósavval reagáltatjuk oldószerben, például dioxánban, és így a (IX) általános képletű hidrokloridot kapjuk, ezt hidrolizálva a (X) általános képletű (R)-α-amino-bután-boronsav-dihidrokloridhoz jutunk, amelyet egy (XI) általános képletű diollal reagáltatunk, ahol R³ és R⁴ együttesen egy az előzőekben definiált dihidroxilszármazékból képzett maradékot jelent, és így a (XII) általános képletű hidrokloridhoz jutunk. Ezután egy (XII) általános képletű vegyületet egy (XIII) általános képletű dipeptid aktivált formájában reagáltatunk - ahol R¹ jelentése a fenti, R⁶jelentése hidrogénatom, amikor R⁷ egyenes vagy elágazó szénláncú —CO(1—4 szénatomos)-alkil-csoportot jelent, vagy R⁶ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú —CO2(1—4 szénatomos)alkil-csoport, amikor R⁷ hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot jelent, és X jelentése pirrolidin-l-il-2,5-dion-, vagy 2-metil-propil-oxikarbonil-csoport, majd a kapott vegyületet sósavval reagáltatjuk, majd amennyiben egy (Id) általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, ahol R, R¹ és R⁵ jelentése a fenti, a kapott (Ic) általános képletű vegyületet sósavval vagy bórtrikloriddal reagáltatjuk.

A kiindulási vegyületek kereskedelmi forgalomban kaphatók vagy a szakirodalomból ismertek vagy a szakirodalomból ismert vagy szakember számára ismert eljárásokkal előállíthatók.

így például a (II) általános képletű tripeptidek a • · « · · · • · ·

0293881. számú közzétett európai szabadalmi bejelentésből ismertek.

Az N-acetil-D-fenil-alanil-L-prolin, a [3aS, [2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa] ]-N-acetil-D-fenil-alanil-N-[ (4-bróm-l-(3a,5,5—trimetil-hexahidro-4,6-metán-l, 3,2-benzodioxaborol-2-il) —butil]-L-prolin-amid és az 1-[N-[(1,1-dimetil-etoxi]-D-fenil—alanil]-L-prolin a Kettner és munkatársai, J. Bioi. Chem. (1990), 265, 18289 irodalmi helyről ismert.

A [3aS, 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-2-(3-bróm-propil)-3a,5,5-tri—metil-hexahidro-4,6-metán-l, 3,2-benzodioxaborol ugyancsak a 0293881. számú európai szabadalmi leírásból ismert.

A 2-[(1,1-dimetil-etil)-dimetil-szilil]-N,N-dimetil-lHimidazol-l-szulfonamid a Ngochindo, J. Chem. Soc. Perkin Trans. (1990), 1, 1645 irodalmi helyről ismert.

A (II) általános képletű vegyületek előállítását az FR 94-04287. számú francia szabadalmi bejelentésben ismertették.

Az olyan (XIII) általános képletű vegyületeket, ahol R⁸jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú —C02(l—4 szénatomos)—alkil-csoport és R⁷ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú

1-4 szénatomos alkilcsoport, a megfelelő olyan (XIII) általános képletű vegyületekből állíthatjuk elő, ahol R⁷ jelentése hidrogénatom, a Bajusz J., Med. Chem., (1990), 33. 1729-1735 irodalmi helyen ismertetett eljárással analóg módon.

A következőkben néhány találmány szerinti vegyület előállítását példákkal illusztráljuk.

Az elemanalízis, az IR és NMR spektrum igazolja a kapott vegyületek szerkezetét.

A vegyületek száma megfelel a későbbi táblázatban kapott • * számnak.

A zárójelben lévő arány a sav:bázis mólarány.

1. példa (1. számú vegyület) [3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6R, 7aa]]-N-acetil-D-fenil-alanin-N-[4—(1H—imidazol-1-il)-1-(3a,5,5-trimetil-hexahidro-4,6-metán—1,3,2—benzodioxaborol-2-il)-butil]-L-prolin-amid-hidroklorid (1:1)

1.1. (3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aat] ]-N-acetil-D-fenil-alanin-N-[4-(lH-imidazol-l-il)-l-(3a,5,5-trimetil-hexahidro-4,6-metán-1,3,2-benzodioxaborol-2-il)-butil]-L-prolin-amid g (4,8 mól) (3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-N-acetil-D—fenil-alanin-N-[4—(1H—imidazol-l-il)-1-(3 a,5,5-trimetil—hexahidro-4,6-metán—1,3,2—benzodioxaborol-2-il)-butil]-L—prolin—amidot és 0,902 g (9,6 mmól) lH-imidazolt feloldunk 10 ml dioxánban. Az elegyet 80 °C-on 6 órán keresztül melegítjük, majd az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot 50 ml diklórmetánnal felvesszük, a szerves fázist 5 %-os vizes nátriumhidrogén-karbonáttal, majd telített vizes nátrium-klorid oldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes nátrium-szulfát felett megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. A maradékot oszlopkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk. Eluensként metanol/diklór-metán 5:95 térfogatarányú elegyét használjuk. 1,2 g terméket kapunk olaj formájában. Kitermelés: 41 %. [a]_D ²⁰ = -77,5° (c=l,5; kloroform).

• V · ·· · ' * · · ·’ • · · · · ·· ♦· ·*» »

1.2. [3aS-[2(R), 3aa, 46, 66, 7aa]]-N-acetil-D-fenil-alanin-N- —[4—(1H—imidazol-l-il)-1-(3a,5,5-trimetil-hexahidro-4,6—metán—1,3,2—benzodioxaborol-2-il)-butil]-L-prolin-amid—hidroklorid (1:1) ml kloroformban feloldunk 1,2 g (1,97 mmól) [3aS-[2(R), 3aa, 46, 66, 7aa]]-N-acetil-D-fenil-alanin-N-[4-(lH—imidazol—1-il)-1-(3a,5,5—trimetil-hexahidro-4,6-metán—1,3,2—benzodioxaborol-2-il)—butil]-L-prolin-amidot és az oldatot 0 °C-ra lehűtjük. Hozzáadunk 20 ml 0,1 n izopropanollal készített sósavoldatot, majd az elegyet 0 °C-on 15 percig keverjük és vákuumban bepároljuk. A maradékot foszfor-pentoxid felett szárítjuk és dietil-éterrel eldörzsöljük. 1 g terméket kapunk amorf szilárd anyag formájában. O.p.: 99 °C. Kitermelés: 78 %. [α]ο²⁰ = -90,4° (c=l,l; kloroform).

2. példa (2. számú vegyület) (R)-N-acetil-D-fenilalanil-N-[l-bór-4-(1H-imidazol-l-il)—butil]—L-prolin-amid-hidroklorid (1:1) ml vízmentes diklór-metánban feloldunk 700 mg (1,2 mmól) [3aS-[2(R), 3aa, 46, 66, 7aa]]-N—acetil-D-fenil-alanin—N-[4—(1H—imidazol-l-il)-1-(3a,5,5—trimetil-hexahidro-4,6—metán—1,3,2—benzodioxaborol-2-il)—butil]-L-prolin-amid-hidrokloridot. Az oldatot -78 ’C-ra lehűtjük, majd cseppenként 15 perc alatt hozzáadunk 5 ml (5 mmól) 1 mólos diklór-metánnal készített bór-triklorid oldatot. Az elegyet 15 percig -78 °Con, majd 45 percig 0 °C-on keverjük, majd lassan hozzáadunk 15 ml vizet. Az oldatot 30 percig 0 °C-on keverjük, majd 10 %-os ecetsavoldatot adunk hozzá. A fázisokat elválasztjuk, a vizes fázist háromszor 10 ml dietil-éterrel extraháljuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot oszlopkromatográfiás eljárással Biogel P2-n tisztítjuk. Eluensként 10 %-os ecetsavat használunk. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük, bepároljuk és a maradékot dietil-éterrel eldörzsöljük. Fehér port kapunk, amelyet 2 ml vízzel hígítunk. A kapott oldatot oszlopkromatográfiás eljárással Biorad AG 1W8 (OH^- alak)-on tisztítjuk, eluensként vizet és 1 n sósavoldatot használunk. A kívánt terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük, bepároljuk és a maradékot dietil-éterrel eldörzsöljük. 50 mg kívánt terméket kapunk.

O.p.: 168-175 °C (bomlik). Kitermelés: 10 %.

[a]_D ²⁰ = -118,5° (c = 0,6, víz).

3. példa (3. számú vegyület) (3aS-[2(R), 3aa, 4fi, 6fi, 7aa]]-N-acetil-D-fenil-alanin-N-[4—(1H—imidazol-4(5)-il)-1-(3a,5,5-trimetil-hexahidro-4,6-metán—1,3,2—benzodioxaborol-2-il)-butil]-L-prolin-amid-hidroklorid (1:1)

3.1. [3aS-[2(R), 3aa, 4fi, 6B, 7aa]]-a-(3a,5,5-trimetil-hexahidro-4,6-metán—1,3,2—benzodioxaborol-2-il)-lH-imidazol—4(5)-bután-amid-hidroklorid (2:1)

3.1.1. (3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-2-(3-jód-propil)- —(3a,5,5-trimetil-hexahidro-4,6-metán—1,3,2—benzodioxaborol

- 10 37 g (122 mmól) [3aS-(3aa, 4B, 6B, 7aa)]-2-(3-bróm—propil)—3a,5,5-trimetil-hexahidro-4,6-metán-l, 3,2-benzodioxaborol és 72,7 g (488 mmól) nátrium-jodid 500 ml acetonnal készített oldatát visszafolyató hűtő alatt 24 órán keresztül melegítjük. Az oldószert ledesztilláljuk, a maradékot 500 ml dietil-éter és 100 ml víz elegyével, amely 1 g nátrium-szulfátot is tartalmaz, felvesszük. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk.

g terméket kapunk, amelyet a következő lépéshez tisztítás nélkül használunk fel. Kitermelés: 95 %.

3.1.2. [3aS-(3aa, 4B, 6B, 7aa)]-2-[(1,1-dimetil-etil)—dimetil-szilil]-N,N-dimetil-4(5)-[3-(3a,5,5-trimetil-hexahidro—4,6-metán-l,3,2-benzodioxaborol-2-il)-propil]—1H—imidazol-l-szulfonamid

70,5 g (244 mmól) 2-[(1,1-dimetil-etil)-dimetil—szilil]—N,N-dimetil-lH-imidazol-l-szulfonamidot 250 ml tetrahidrofuránban feloldunk. A reakcióelegyet -78 °C-ra lehűtjük, hozzáadunk 157 ml (244 mmól) 1,6 mólos hexánnal készített n—butil—lítium oldatot. Az elegyet egy órán keresztül -78 °C-on keverjük, majd hozzáadjuk 40 g (115 mmól) [3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-2-(3-jód-propil)-(3a,5,5-trimetil-hexahidro-4,6—metán—1,3,2—benzodioxaborol 100 ml tetrahidrofuránnal készített oldatát. A reakcióelegyet -78 és +20 °C közötti hőmérsékleten egy órán keresztül, majd 20 °C-on 2 órán keresztül keverjük. Az elegyet ezután 350 ml jeges vízre öntjük, amely

14,5 g (121 mmól) nátrium-hidrogén-szulfátot is tartalmaz. A vizes fázist háromszor 100 ml dietil-éterrel extraháljuk, az éteres fázisokat egyesítjük, vízmentes magnézium-szulfát felett megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. A maradékot oszlopkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk. Eluensként 20 % etil-acetátot tartalmazó hexánt használunk. 45 g kívánt vegyületet kapunk. Kitermelés: 73 %. [aJo²⁰ = +1,25° (c=l,9; kloroform).

3.1.3. [3aS-[2(S), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-4(5)-[4-klór-4-(3a,5,5—trimetil-hexahidro—4,6-metán-l, 3,2-benzodioxaborol-2—il)-butil]-2-[(1,1-dimetil-etil)-dimetil—szilil]-N,N—dimetil-lH-imidazol-l-szulfonamid

8,3 g (98 mmól) diklór-metánt 100 ml tetrahidrofuránban feloldunk és az oldatot -100 °C-ra lehűtjük. Hozzáadunk 39,1 ml (98 mmól) 2,5 mólos hexánnal készített n-butil-lítium oldatot. Az elegyet 15 percig az előző hőmérsékleten hagyjuk, majd hozzáadjuk 45 g (89 mmól) [3aS-(3aa, 4B, 6B, 7aa)]-2-[(1,1-dimetil-etil)—dimetil-szilil]-N,N-dimetil-4 (5) -[3-(3a,5,5—trimetil-hexahidro—4,6-metán-l, 3,2-benzodioxaborol-2-il) —propil]—lH—imidazol-l-szulf onamid 50 ml tetrahidrofuránnal készített oldatát. Az elegyet 15 percig -100 ’C-on állni hagyjuk, majd hozzáadjuk 9,8 g (70 mmól) cink-klorid 50 ml tetrahidrofuránnal készített oldatát. A reakcióelegyet 16 óra alatt hagyjuk 20 ’C-ra felmelegedni. Az elegyet ezután vákuumban bepároljuk, a maradékot 200 ml diklór-metán és 50 ml víz elegyével felvesszük. A fázisokat elválasztjuk, a vizes fázist 100 ml diklór-metánnal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, vízmentes magnézium-szulfát felett megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. A kapott színes maradékot oszlopkromatográ-

fiás eljárással szilikagélen tisztítjuk. Eluensként etilacetát/hexán 20:80 térfogatarányú elegyét használjuk. 40 g terméket kapunk színtelen olaj formájában. Kitermelés: 80 %.

[a]o²⁰ = +15,9° (c=2,65; kloroform).

3.1.4. (3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-4(5)-[4-amino-4-(3a,5,5—trimetil-hexahidro-4,6-metán-l,3,2-benzodioxaborol-2—il)-butil]-N,N-dimetil-lH-imidazol-l-szulfonamid—hidroklorid (1:1)

12,6 g (78 mmól) 1,1,1,3,3,3-hexametil-diszilazánt feloldunk 80 ml tetrahidrofuránban, majd hozzáadunk 31 ml (78 mmól)

2,5 mólos hexánnal készített n-butil-lítium oldatot. Az elegyet egy órán keresztül -78 °C-on állni hagyjuk, majd hozzáadunk 40 g (71 mmól) [3aS-[2(S), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-4(5)-[4—klór-4-(3a,5,5—trimetil-hexahidro-4,6-metán-l,3,2-benzodioxaborol-2-il)-butil]-2-[(1,1-dimetil-etil)-dimetil—szilil]-N,N—dimetil-lH-imidazol-l-szulfonamidot 80 ml tetrahidrofuránban oldva. Az elegyet egy órán keresztül -78 °C-on, majd 16 órán keresztül 20 °C-on keverjük. A reakcióelegyet -78 °C-ra lehűtjük, hozzáadunk 78 ml (312 mmól) 4 n dioxánnal készített sósavoldatot és tovább keverjük egy órán keresztül -78 °C-on, majd 2 órán keresztül +20 °C-on. A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, a maradékot 200 ml kloroformmal felvesszük, leszűrjük és bepároljuk. 32 g terméket kapunk olaj formájában, amelyet dietil-éterrel eldörzsölünk. A kívánt vegyületet szilárd anyag formájában kapjuk meg. Kitermelés: 89 %. O.p.: 90-92 °C. [a]_D ²⁰ = +11° (c=l; metanol).

• ·

3.1.5. [3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-a-(3a,5,5—trimetil-hexahidro—4,6-metán-l,3,2-benzodioxaborol-2—il)-imidazol—4(5)-bután-amin-hidroklorid (2:1) g (70 mmól) [3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-4(5)-[4—amino-4—(3a, 5,5—trimetil-hexahidro-4,6-metán-l, 3,2-benzodioxaborol-2—il) -butil]-N,N-dimetil-lH-imidazol-l-szulfonamid—hidroklorid 200 ml 4 n sósavval készített oldatát 3 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az oldatot négyszer 100 ml dietil-éterrel extraháljuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot 100 ml metanollal felvesszük és hozzáadunk 11,9 g (70 mmól) [lR-(la, 2α, 3a, 5a)]-2,6,6-trimetil-biciklo[3.1.l]heptán-2,3-diol. A reakcióelegyet 16 órán keresztül 20 °C-on keverjük, majd szárazra pároljuk. 27 g terméket kapunk olaj formájában, amelyet dietil-éterrel eldörzsölünk. A kívánt vegyületet szilárd anyag formájában kapjuk meg. O.p.: 75-80°C.

3.2. N-acetil-D-fenil-alanil-L-prolin 1-hidroxi-pirrolidin- —2,5-dionnal alkotott észtere g (20 mmól) N-acetil-D-fenil-alanil-L-prolint 100 ml etil-acetát és 5 ml dimetil-formamid elegyében szuszpendálunk. Hozzáadunk 2,53 g (22 mmól) l-hidroxil-pirrolidin-2,5-diont, és az elegyet 0 °C-ra lehűtjük. Ezután kis részletekben 4,53 g (22 mmól) szilárd 1,3-diciklohexil-karbodiimidet adunk az elegyhez. A reakcióelegyet 20 órán keresztül 20 °C-on keverjük, majd a szuszpenziót leszűrjük. A szűrletet 20 ml 5 %-os nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, majd telített vizes nátrium-klorid oldattal mossuk és vízmentes magnézium-szulfát felett megszárítjuk. Az oldatot bepároljuk, a maradékot di14 etil-éterrel eldörzsöljük. 8 g üvegszerű terméket kapunk, amelyet a következő lépésben tisztítás nélkül használunk fel.

3.3. [3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-N-acetil-D-fenil-alanil—N-[4-(lH-imidazol-4(5)-il)-1-((3a,5,5-trímetil-hexahidro-4,6-metán-l,3,2-benzodioxaborol-2-il)-butil]-L—prolin-amid-hidroklorid (1:1)

2,4 g (6,4 mmól) [3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-a- (3a,5,5—trimetil-hexahidro—4,6-metán-l,3,2-benzodioxaborol—2—il)-imidazol—4(5)-bután-amin-hidrokloridot 20 ml diklór—metánban feloldunk, hozzáadjuk 2,5 g (6,4 mmól) N-acetil-Dfenil-alanil-L-prolin l-hidroxi-pirrolidin-2,5-dionnal alkotott észterét, és az elegyet -30 °C-ra lehűtjük. Ezután cseppenként hozzáadunk 3,6 ml 25,6 mmól) trietil-amint, és az elegyet 2 órán keresztül -30 és +20 ’C közötti hőmérsékleten, majd újabb 2 órán keresztül 20 °C-on keverjük. Az elegyhez ezután hozzáadunk 20 ml 5 %-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldatot, és a vizes fázist kétszer 20 ml diklór-metánnal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, vízmentes nátrium-szulfát felett megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. A maradékot 10 ml izopropanollal felvesszük és 0 °C-on hozzáadunk 64 ml 0,1 n izopropanollal készített sósavoldatot. Bepárlás után a maradékot csontszénnel etil-acetátban szintelenítjük, majd Sephadex LH-20 oszlopon metanollal eluálva tisztítjuk. Az oldatot bepároljuk és a maradékot dietil-éterrel eldörzsöljük. 2 g terméket kapunk színtelen szilárd anyag formájában. O.p.: 130-135 °C. Kitermelés: 51 %. [α]β²⁰ = -112,1° (c=l; kloroform).

4« példa (4. számú vegyület) (R)-N-acetil-D-fenil-alanil-N-[l-boron-4-(lH-imidazol-4(5) —il)-butil]-L-prolin-amid-hidroklorid (1:1) g (3 mmól) [3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-N-acetil-D- —fenil-alanil—N-[4-(lH-imidazol-4(5) -il) -1-((3a,5,5—trimetil—hexahidro-4,6-metán-l, 3,2-benzodioxaborol-2—il) -butil]-L—prolin-amid-hidrokloridot feloldunk 30 ml diklór-metánban. Az oldatot -78 ’C-ra lehűtjük és cseppenként hozzáadunk 12 ml 1 mólos diklór-metánnal készített bór-triklorid oldatot. Az elegyet 15 percig -78 °C-on állni hagyjuk, majd jeges fürdőre helyezzük és 45 percig 0 °C-on keverjük. Hozzáadunk 30 ml vizet és a fázisokat elválasztjuk. A szerves fázist kétszer 25 ml 10 %-os ecetsav oldattal, a vizes fázist pedig háromszor 25 ml dietil-éterrel extraháljuk. A vizes fázisokat egyesítjük, besűrítjük, a maradékot 10 ml metanollal hígítjuk és bepároljuk. A maradékot Biogel P2 oszlopon kromatográfiás eljárással tisztítjuk. Eluensként 10 %-os ecetsav oldatot használunk, majd Biogel P2 oszlopon ismét kromatografáljuk eluensként 1 mmól-os sósavat használva. 800 mg terméket kapunk, o.p.: 155-160 °C. Kitermelés: 52 %. [a]o^{20 =} -98,5° (c=0,65; víz).

5. példa (5. számú vegyület) l,l-dimetil-etil-[3aS-[2[R[S(R)]], 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-[2—[metán-1,3,2-benzodioxaborol-2-il)-butil]-amino]-karbonil]—pirrolidin-l-il]-2-oxo-l-(fenil-metil)-etil]-karbamát—hidroklorid (1:1)

7,2 g (7,2 mmól) N-[(1,1-dietil-etoxi)-karbonil]-D-fenil—alanil-L-prolin 30 ml tetrahidrofuránnal készített oldatához

- 16 szobahőmérsékleten hozzáadunk 2,3 ml (21 mmól) N-metil-morfolint. A reakcióelegyet -20 °C-ra lehűtjük, majd hozzáadunk 2,72 ml klór-hangyasav-izobutil-észtert. A reakcióelegyet 15 percig -20 °C-on keverjük, hozzáadunk 7,5 g (20 mmól) [3aS[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa] ]-a-(3a, 5,5—trimetil-hexahidro—4,6—metán-1,3,2-benzodioxaborol-2—il)-imidazol—4(5) -bután-amin—hidroklorid 10 ml kloroformmal készített oldatát és 5,6 ml (40 mmól) trietil-amint. Az elegyet 30 percig -20 °C-on, majd 24 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet ezután 300 ml etil-acetáttal hígítjuk, 200 ml vízzel, majd 200 ml telített vizes nátrium-klorid oldattal mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett megszárítjuk, az oldószert ledesztilláljuk, a maradékot 50 ml diklór-metánnal felvesszük.

A hidrokloridot úgy állítjuk elő, hogy 20 ml 0,1 n izopropanolos sósavoldatot adunk hozzá, majd Lichroprep RP 18 oszlopon tisztítjuk. Eluensként grádiens elúciót alkalmazva 20-100 % acetonitrilt tartalmazó 0,02 n sósavat használunk. 5 g terméket kapunk hidroklorid formájában. O.p.: 115-120 °C. Kitermelés: 45 %. [α]β²⁰ = -106° (c = 1; kloroform).

6. példa (6. számú vegyület) (R)—[1—[(D-fenil-alanil-L-prolil)-amino]-4-(lH-imidazol-4-il)butil]-boronsav-hidroklorid (3:1)

698 mg (1 mmól) 1,l-dimetil-etil-[3aS-[2[R[S(R)]], 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-[2—[2-[[[4-lH-imidazol-4-il)-l-(3a, 5,5-trimetil—hexahidro—4,6-metán-l,3,2-benzodioxaborol-2—il) -butil]17 —amino]-karbonil]-pirrolidin-l-il]-2-oxo-l-(fenil-metil)—etil]-karbamát-hidrokloridból kiindulva a 4. példa szerinti eljárással Lichroprep RP 18 oszlopon való tisztítás után, eluensként acetonitril tartalmú 0,02 n sósavat és grádien elúciót alkalmazva 300 mg kívánt vegyületet kapunk. O.p.: 194 °C.

[a]_D ²⁰ = -131° (c=l,3; víz).

7. példa (7. számú vegyület) l,l-dimetil-etil-[3aS-[2[R[S(R)]], 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-[2-[2—[[[4-(5-metil-lH-imidazol-4-il)-(3a,5,5—trimetil-hexahidro—4,6-metán-l,3,2-benzodioxaborol-2—il)-butil]-amino]—karbonil]-pirrolidin-l-il]-2-oxo-l-(fenil-metil)-etil]—karbamát-hidroklorid (1:1)

Az 5. példában leírtak szerint járunk el (3aS-[2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa]]-5-metil-a-(3a,5,5—trimetil-hexahidro—4,6-metán—1,3,2-benzodioxaborol-2—il)-lH-imidazol-4-bután-amin-hidrokloridból kiindulva 600 mg kívánt vegyületet állítunk elő. O.p.: 85-90 °C. [α]ο²θ = “53,2° (c=0,86; metanol).

Az 1. táblázatban néhány találmány szerinti vegyület kémiai szerkezetét és tulajdonságait tüntetjük fel. Az R¹oszlopban —C5H5 fenilcsoportot jelent, —ΟθΗχι pedig ciklohexilcsoportot.

A ''só oszlopban HCl hidrokloridot jelent, a zárójelben megadott arány a sav:bázis mólarány.

Az O.p. °C oszlopban a (d) azt jelenti, hogy a vegyület olvadás közben bomlik.

• ·

táblázat

Ο ο • • ο	σχ σχ	168-175 (d)
(«]? Ο (c; oldószer)	1 -90,4 (1,1; kloroform)	-118,5 (0,6; víz)
Ό (Λ	HC1 (1:1)	HC1 (1:1)
	<3/	X I
£	X •
£	vA''·»— \=1	k
	tA 5% υ ι	§ 1
i	Λ X υ Ο χ U I	í o u 1
α> 11 Φ Ν — > ω —	Η	ÍM

υ ο Ν—* ά • ο	130-135	155-160	115-120	194	85-90
77 α> λ Ν ο ω ο Rq η Γ—1 0 Ö U—ί ·*> υ	-112,1 (1; kloroform))	N «« S N co ·* ω in ι ω o	-106 (1; kloroform)	-131 (1,3; víz)	-53,2 (0,86 ; metanol)
Só	HC1 (1:1)	rH H* U ·· X H	HC1 (1:1)	XN f-4 H u ·· X <n Na	HC1 (1:1)
P?		X 1	(Sbr	X 1
αΓ	a ι	X 1
«	&		&		a. u
	«Λ & 1	% u 1	1	$ 1	1
(X t	5 o u 1	í o u 1	Λ Λ X u u 8 u 1	X 1	-COOC(CHj)j
1 1 Vegyület szám 1 L__J	ri	-*	tő	tó	•

<·—*» υ 0 4 ό	195-197 i	105-110	199-201	212-215	V) -χι Ό (Γ
[<*]? (’) (^cí oldószer)	Ν Ή σ» Μ .. Γΐ ο	-31,2 (0,8 ; metanol)	ζ—χ Ν Ή ιη ^>,- ·* ?» ο Κ-ζ	Ν νΗ Η > 3 ¹ η * •Η	Ή 3· ?“ 0 Ιθ^Χ 1 £
ο ω	rH Η Ο ·· Μ ™ %·*	rH Η Ο ·· Μ Η *^-Ζ	Η Η U ·· X Ν	γ4 Η Ο ·· Μ CN S-Z	ζ^ rH γ4 U ·· X Μ ν-ζ
	X 1		X 1	X 1	X 1
£	X 1	\... Ζ,5	X 1	X 1	X 1
£	Κ ο	ίϊ		/V V	& ο
	*Λ X <ο υ I	X 1	§ 1	«Λ & 1	§ 1
Ρί 1	X 1	<» ί\ δ ^ζ υ 8 U 1	X 1	X U 1	δ 1
α» 1* Φ Ν > <Λ	«	6	ό rH	τΗ Η	ci Η

• · « · «· 9 9 9999· • ·· · ♦ ♦ · · · · ·« ·9 999 ·9 ·

- 21 Megvizsgáltuk a találmány szerinti vegyületek trombin és tripszin ellenes hatását in vitro a következő vizsgálatokban.

1. Humán fibrinogén kicsapatása szarvasmarha trombinnal

A vizsgálandó vegyületet vagy vivőanyagát (10 μΐ) 2 percig 37 °C-on inkubáljuk humán fibrinogén oldatban (200 μΐ, 2 mg/ml fiziológiás szérumban).

Ezután hozzáadunk 200 μΐ szarvasmarha trombint desztillált vízben oldva. A trombin végső koncentrációja 0,5 NIH egység/ml. Az elegyet keverjük, majd feljegyezzük másodpercben kifejezve azt az időt, amely alatt látható fibrinháló képződik. A fibrinképződés gátlását úgy fejezzük ki, hogy kiszámítjuk a vegyületnek azt a koncentrációját, amely a kicsapódási időt 100 %-kal megnöveli (ΟΑχθθ).

2. Humán fibrinogén kicsapatása emberi trombinnal

Ezután hozzáadunk 200 μΐ emberi trombint desztillált vízben oldva. A trombin végső koncentrációja 2 NIH egység/ml. Az elegyet keverjük, majd feljegyezzük másodpercben kifejezve azt az időt, amely alatt látható fibrinháló képződik. A fibrinképződés gátlását úgy fejezzük ki, hogy kiszámítjuk a vegyületnek azt a koncentrációját, amely a kicsapódási időt 100 %-kal megnöveli (CAjqq).

• · · ♦ ··· • · · · *· ·· ·· ··· ··

3. Patkány plazma koagulációja szarvasmarha trombinnal

150-200 grammos CD hímnemű patkányokat nembutállal (60 mg/kg, 0,1 ml/kg) elaltatjuk. A hátsó szemüregből 3,8 %-os trinátrium-citrátra vért veszünk (1 térfogatrészt 9 térfogatrész vérhez). A plazmát centrifugálással állítjuk elő szobahőmérsékleten, 15 percig 3600 g-vel. A vizsgálandó vegyületet vagy vivőanyagát (10 μΐ) 200 μΐ plazmával inkubáljuk 37 °C-on 2 percig, majd hozzáadunk 200 μΐ szarvasmarha trombin oldatot. A trombin végső koncentrációja 0,75 NIH egység/ml. Feljegyezzük a koagulációig eltelt időt másodpercben kifejezve.

A trombin gátlását úgy fejezzük ki, hogy kiszámítjuk azt a koncentrációt, amely a koagulációhoz szükséges időtartamot 100 %-kal megnöveli (ez a CA^qq).

4. Emberi trombin által kiváltott nyúl vérlemezke aggregáció

Szív-punkcióval vért veszünk 3,8 %-os trinátrium-citrátra (1 térfogatrész / 9 térfogatrész vér). Az elegyet 10 percig 250 g-vel centrifugáljuk. Az így kapott vérlemezkékben gazdag plazmát (P3P) kivesszük és megszámoljuk a vér lemezkéket.

A P3P-hez hozzáadunk 2 ng/ml prosztaciklint jeges pH=9,0 Trisz pufferben oldva. Az elegyet 110 g-vel 10 percig centrifugáljuk, majd dekantáljuk. Újból prosztaciklint adunk hozzá, pH=12-es 50 mmólos nátrium-hidroxidban oldva, oly módon, hogy a végső koncentráció 200 ng/ml legyen. A P3P-t újra centrifugáljuk 10 percig 800 g-vel. A vérlemezkékben szegény plazmát eltávolítjuk és az üledéket 200 ng/ml prosztaciklint tartalmazó tiródban szuszpendáljuk, amelynek térfogata megegyezik a P3P kezdeti térfogatával. Ezt a szuszpenziót 800 g-vel 10 per-

• · · ♦ • · · · · • · · · · · • I «ΜΙ • ·· * * · cig centrifugáljuk. Az üledék szuszpendálását és a centrifugálását azonos körülmények között még egyszer megismételjük. A végső üledéket tiródban szuszpendáljuk prosztaciklin nélkül, majd az elegyet 2 órán keresztül pihentetjük, hogy a prosztaciklin teljesen eltávozzon. A kapott lemezkék aggregációját emberi trombinnal váltjuk ki 0,3 NIH egység/ml végső koncentrációval. Feljegyezzük az optikai sűrűség változását négycsatornás aggregométer segítségével. A vizsgálandó vegyületet vagy annak vivőanyagát hozzáadjuk a vérlemezke szuszpenziójához (maximális hozzáadott térfogat 3 μΐ), 2 perccel a trombin adagolás előtt. Meghatározzuk azt a koncentrációt, amely az aggregációt 50 %-osan gátolja (CI5Q).

5. Aktivitás szarvasmarha tripszinnel szemben

A vizsgálandó vegyületet vagy annak vivőanyagát (50 μΐ) 5 percig szobahőmérsékleten inkubáljuk 50 μΐ szarvasmarha tripszinben, amelyet 8,0 pH-jú Trisz-HCl pufferban oldottunk fel. A tripszin végső koncentrációja 229 egység/ml. A reakciót a szubsztrátum adagolásával indítjuk meg, amely szubsztrátum az N-a-benzoil-L-arginil-4-nitro-anilin (50 μΐ, végső koncentráció 50 μπιόΐ) . Az elegyet 20 percig szobahőmérsékleten inkubáljuk, majd 405 nm-nél megmérjük a felszabaduló 4-nitro-anilin optikai sűrűségét. A 4-nitro-anilin koncentrációt kalibráló görbe segítségével számoljuk, miután levontuk az ún. semleges anyagok (100 μΐ puffer + 50 μΐ szubsztrátum) optikai sűrűségét. Meghatározzuk azt a koncentrációt, amely az enzimaktivitást 50 %-ban gátolja (CI5Q érték).

Párhuzamosan ex vivő megvizsgáltuk a találmány szerinti • ·* · ·« 9 ·· ♦ > · · · ···«· • · · « · ♦ · · ♦ · • · ·· ··· · ♦ ·

- 24 vegyületek hatását a patkány plazma koagulációjára.

Az állatokat a vizsgálandó vegyülettel vagy vivőanyagával kezeljük intravénásán, orálisan vagy szubkután, a vérvétel előtt. Megmérjük a trombin időt a 3. pontban leírtak szerint.

A találmány szerinti vegyületek a trombin inhibitorai, a vegyületek CAjqo és CI5Q értéke 10^-8 és 10”⁶ mól közötti. A szarvasmarha tripszinnel szemben nincs vagy csak igen csekély aktivitásuk van, ez a specifikus hatásra utal.

A patkány plazma koagulálását 1 mg/kg-nál kisebb dózisban (intravénásán) gátolják és ugyancsak hatékonyak orálisan vagy szubkután úton adagolva.

A találmány szerinti vegyületek tehát minden olyan klinikai indikációnál használhatók, amelyek a trombózissal kapcsolatosak vagy amelyeknél trombotikus komplikációk léphetnek fel.

Ebből a célból bármely orális, parenterális vagy intravénás adagolásra alkalmas formában előfordulhatnak, lehetnek például tabletták, drazsék, lágy és kemény kapszulák, iható vagy injektálható szuszpenziók vagy oldatok, vagy hasonlók, megfelelő vivőanyagokkal együtt. A vegyületeket úgy kell adagolni, hogy betegenként naponta egy vagy több dózisra elosztva

1-1000 mg legyen a dózis.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. (I) általános képletű vegyületek, ahol

R jelentése hidrogénatom, egyenes vagy elágazó szénláncú

1—4 szénatomos alkilcsoport, egyenes vagy elágazó szénláncú —CO(1—4 szénatomos)-alkil-csoport vagy egyenes vagy elágazó szénláncú —002(1—4 szénatomos)-alkil-csoport,

R¹ jelentése fenilcsoport vagy ciklohexilcsoport,

R² jelentése egy (1) általános képletű vagy egy (2) általános képletű csoport, ahol

R$ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, és

R³ és R⁴ jelentése külön-külön hidrogénatom vagy együttesen egy dihidroxilezett vegyületből származó maradék, valamint gyógyászatilag alkalmazható savakkal és bázisokkal alkotott addíciós sóik.
2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek tiszta optikai vagy geometriai izomer vagy ezek keveréke formájában, valamint gyógyászatilag alkalmazható savakkal és bázisokkal alkotott sóik, azzal jellemezve, hogy a dihidroxil-származék bután-2,3diol, 2,3-dimetil-bután-2,3-diol vagy (Ια,3α,5a)—2,6,6—trimetil-biciklo[3.1.ljheptán—2,3—diói [(+)-a-pinándiol].
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vegyületek, azzal jellemezve, hogy a konfigurációjuk R³ és R⁴ definíciója szerint (2(R)] vagy [3aS, [2(R), 3aa, 4B, 6B, 7aa]].
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, azzal jellemezve, hogy R² jelentése (2) általános képletű cső• ·· ·

- 26 port, amelyben R⁵ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport.
5. A 4. igénypont szerinti vegyületek, azzal jellemezve, hogy

R jelentése hidrogénatom vagy egyenes vagy elágazó szénláncú 1-4 szénatomos alkilcsoport,

R³ jelentése fenilcsoport, és R³ és R⁴ jelentése hidrogénatom.
6. (R)-[1-[(D-fenil-alanil-L-prolil)-amino-4-(lH-imidazol-4-il)-butil-boronsav és gyógyászatilag alkalmazható savakkal és bázisokkal alkotott addíciós sói.
7. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R² jelentése (1) általános képletű csoport, amelyben R⁵ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű tripeptid-boronsav-származékot -ahol R¹ jelentése az 1. igénypont szerinti, R³ és R⁴ együttesen egy dihidroxilezett vegyületből képlett maradékot alkot, amelyek jelentése az 1. igénypont szerinti, R⁶ jelentése hidrogénatom, amikor R⁷ egyenes vagy elágazó szénláncú —CO(1—4 szénatomos)alkil-csoportot jelent, vagy R⁶ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú —C02(l—4 szénatomos)-alkil-csoport, amikor R⁷ hidrogénatomot vagy egyenes vagy elágazó szénláncú 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent —, egy (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, ahol R⁵ jelentése az 1. igénypont szerinti, majd a kapott (la) általános képletű vegyületet, amennyiben egy (Ib) általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, ahol R, RÍ és R⁵ jelentése az 1. igénypont szerinti, sósavval vagy bór-trikloriddal reagáltatjuk.
8. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R² jelentése (2) általános képletű csoport, ahol R⁵ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, azzal jellemezve, hogy egy (XII) általános képletű vegyületet egy (XIII) általános képletű dipeptid aktivált formájában reagáltatunk - ahol R¹ jelentése az 1. igénypont szerinti, R⁶ jelentése hidrogénatom, amikor R⁷ egyenes vagy elágazó szénláncú —CO(1—4 szénatomos)-alkil-csoportot jelent, vagy R⁶ jelentése egyenes vagy elágazó szénláncú —C02(l—4 szénatomos)-alkil-csoport, amikor R⁷ hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot jelent, és X jelentése pirrolidin-l-il-2,5-dion-, vagy

2-metil-propil-oxi-karbonil-csoport, majd a kapott vegyületet sósavval reagáltatjuk, majd amennyiben egy (Id) általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, ahol R, R¹ és R⁵ jelentése az 1. igénypont szerinti, a kapott (Ic) általános képletű vegyületet sósavval vagy bór-trikloriddal reagáltatjuk.
9. Gyógyszer, azzal jellemezve, hogy egy 1-6. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet tartalmaz.
10. Gyógyszerkész ítmény, azzal jellemezve, hogy egy 1-6. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet és valamely szokásos vivőanyagot tartalmaz.