HUT68905A

HUT68905A - Pharmaceutical compositions for wound healing and treatment of fibrotic disorders and process for production of them

Info

Publication number: HUT68905A
Application number: HU9402771A
Authority: HU
Inventors: Mamta Shah; Mark William James Ferguson
Original assignee: Univ Manchester
Priority date: 1992-03-28
Filing date: 1993-03-22
Publication date: 1995-08-28
Also published as: DE69332624T2; DK0646012T3; BR9306226A; CA2131383C; EP0646012B1; JP3919212B2; HU9402771D0; SK116894A3; US6331298B1; AU673161B2; EP0646012A1; DE69332624D1; WO1993019769A1; RU94042387A; AU3762393A; GB9206861D0; ATE230605T1; NO943466L; JP2005290009A; PT646012E

Description

A találmány gyógyászati készítményekre vonatkozik, amelyek sebgyógyításra vagy egyéb olyan állapotok kezelésére alkalmazhatók, amelyekben a fibrózis a szövetregenerálódás fő mechanizmusát jelenti, vagy ahol a túlzott fibrózis a szövetek patológiás rendellenességéhez és működészavarához vezet. A találmány közelebbről olyan szerekre és technikákra vonatkozik, amelyek elősegítik az állati szövetek regenerálódását és gyógyulását túlzott fibrózis nélkül, és fibrózisos állapotok és betegségek kezelésére és megelőzésére alkalmazhatók.

A sebgyógyulásban a fibrózis nagy problémát jelent, mivel a szövetek heges gyógyulásához vezet, amely nemcsak visszataszítóan néz ki, de a szövetek növekedését, funkcióját, mozgását tekintve is problémát okoz. Ez különösen igaz a gyerekkkori sérülések után, vagy a nagy kiterjedésű égéseket követően.

Ezenkívül a fibrózis súlyos gyógyászati problémát jelent sok betegség esetén, amikor rostszövetek abnormális vagy túlzott lerakódása megy végbe, ilyen például a máj-cirrhosis, a glomerulonefritis, a tüdő fibrózis, a szisztémás fibrózis, a reumás arthritis, valamint a sebgyógyulás.

A fibrózis mechanizmusa még nem teljesen felderített, de a sebgyógyulás rendszerint gyulladásos reakcióval kezdődik, leukocita beszűrődéssel és citokinek felhalmozódásával. Ezek a citokinek felelősek a fibloblasztok proliferációjáért, és az extracelluláris mátrix proteinek (beleértre a kollagént és fibronektint) lerakódásáért, amelyek felhalmozódnak, és a szövetszerkezet és funkció permanens megváltozását eredményezik.

A szabályozó citokinek közé tartoznak például a tumor nekrózis faktor (TNF), a fibroblaszt növekedési faktorok (FGF—ek), vérlemezke-eredetű növekedési faktor (PDGF) és a transzformáló növekedési β faktor (TGFE) (amelyek közül ez idáig a TGFS-l - TGFE-5-öt azonosították). A fenti citokin csoportok közül kettőről, a TGFfi-ról és PDGF-ről leírták, hogy nagymértékben fibrogének, továbbá azt, hogy a TGFE-k közül kettő és a PDGF aktivitásának gátlása anti-TGFfi-l, anti-TGFfi-2 és anti—PDGF antitestek segítségével csökkenti a fibrózist szövet sérülések esetén [Shah és munkatársai, The Láncét, 339, 213-214, (1992); WO 91/04748].

A találmány új gyógyászati készítményekre vonatkozik, amelyek sebek és fibrótikus rendellenességek kezelésére alkalmazhatók, és amelyek megakadályozhatják, gátolhatják vagy visszafejleszthetik a fibrózist.

A találmány gyógyászati készítményekre vonatkozik, amelyek legalább egy nem-fibrótikus növekedési faktort tartalmaznak gyógyászatilag elfogadható hordozóanyaggal kombinálva.

A találmány szerinti készítmény egyetlen vagy egyik nem-fibrótikus növekedési faktorként TGFE-3-at tartalmazhat, ezáltal a készítmény szövetekre való alkalmazásakor ez a nem—fibrótikus növekedési faktor természetben előforduló koncentrációjához képest magasabb koncentrációban lesz jelen.

A készítmény egyetlen vagy egyik nem-fibrótikus növekedési faktorként savas vagy bázikus FGF-et is tartalmazhat, amely szintén a természetben jelenlévő nem-fibrótikus növekedési faktor nagymértékben megnövekedett koncentrációját eredményezi.

A találmány szerinti készítmény anti-fibrótikus szere

- 4 két is tartalmazhat, például fibrótikus növekedési faktort semlegesítő szereket, így például TGFS-l, TGFE-2 és PDGF elleni antitesteket; kötődő proteineket, amelyek megakadályozzák a TGFS-l, TGFS-2 és PDGF kötődését azok receptoraihoz, vagy azáltal, hogy magához a növekedési faktorhoz kötődnek, mint például a Decorin, Biglycan, vagy azáltal, hogy a receptorhoz kötődnek, mint például azok a peptidek, amelyek receptor-kötőhely szekvenciát tartalmaznak, vagy a növekedési faktor receptorok oldható formáit, és a fenti receptorok növekedési faktort kötő doménjeit tartalmazzák; vagy antiszensz oligonukleotidokat vagy riboszómákat, amelyek meggátolják a fibrótikus növekedési faktor mRNS transzlációt.

A találmány szerinti készítmények nem-fibrótikus növekedési faktorok, például TFGS-3 és anti-fibrótikus szerek, például anti-TGFE-l és anti-TGFS-2 kombinációit tartalmazhatják.

A nem-fibrótikus növekedési faktor és/vagy anti-fibrótikus szer(ek) aktív vagy inaktív formában lehetnek jelen a készítményben. Az inaktiválást különféle mechanizmusokkal érhetjük el, például kapszulázással. A kapszulákat külső stimulussal lebonthatjuk, hogy az aktív forma a kívánt időpontban felszabaduljon. Külső stimulus lehet például az UV fény, az ultrahang, az in vivő enzimek vagy a hőhatás.

Az inaktiválást azonban egy kötődő molekula molekuláris addíciójával is elérhetjük. A kötődő molekulát kívánt esetben külső stimulussal, például UV fénnyel, ultrahanggal, in vivő enzimekkel vagy hőhatással távolíthatjuk el.

A nem-fibrótikus növekedési faktor inaktív formában

- 5 például prekurzorként - is jelent lehet, amely a prekurzor aktív formává alakításához szükséges természetes hasító enzimeket tartalmazó szövettel való érintkezéskor aktiválódik.

A hordozóanyag egy semleges, steril krém, gél, aeroszol vagy por lehet helyi adagolásra, vagy tapasz, steril kötés vagy abszorbeálódó kötés formája lehet. A hordozó például egy kollagén vagy hialuronsav biopolimer vagy PVC polimer lehet, amelyhez az anti-fibrótikus vagy nem-fibrótikus szerek úgy kapcsolhatók, hogy elősegítsék azok hatását és/vagy felszabadulását akkor, amikor a hordozó a sebbel vagy a fibrótikus lézióval érintkezésbe kerül, vagy abba behelyezik. A hordozó steril oldat is lehet kimosásra, lokális vagy szisztémás injektálásra vagy inhalálásra, vagy lehet formája tabletta, kapszula vagy hasonló is enterális adagolásra.

A találmány tárgya továbbá eljárás sebgyógyító és fibrózisos rendellenességek kezelésére alkalmas gyógyászati készítmények előállítására, amelyek legalább egy nem-fibrótikus növekedési faktort tartalmaznak, helyi adagolásra krém, gél, aeroszol, por, tapasz, kötés, biopolimer vagy polimer implantátum, késleltetett vagy lassú hatóanyagleadású rendszer formájában, mosásra, injektálásra vagy inhalálásra oldat formájában, vagy enterális adagolásra tabletta vagy kapszula formáj ában.

A találmány szerinti gyógyászati készítmény alkalmazható fibrózis gátlására a sebgyógyulás folyamán, és egyéb fibrótikus állapotok és rendellenességek, például fekélyek esetén, oly módon, hogy a szövetsérűlésben vagy egyéb fibrótikus állapotban vagy rendellenességben szenvedő betegnek legalább egy nem-fibrótikus növekedési faktort adunk.

A találmány szerinti gyógyászati készítmények alkalmasak fibrózisok visszafejlesztésére is, ilyen fibrótikus állapotok és rendellenességek esetén oly módon, hogy a fibrótikus állapotban vagy rendellenességben szenvedő betegnek legalább egy nem-fibrótikus növekedési faktort, például TGFE-3-at és/vagy legalább egy anti-fibrótikus szert, például anti-TGFE-l/TGFS-2-t adunk.

Mint fentebb említettük, két olyan citokint ismertek fel, amelyek a fibrózisban szerepet játszanak, mégpedig a PDGF—et és TGFS-t. A fenti két citokin közül a TGFS játssza a fontosabb szerepet. így például az olyan szövetekben, amelyek hegképződés nélkül gyógyulnak - például a magzati vagy embrionális sérülések, ahol kisebb mértékű gyulladásos válasz és megváltozott citokin profil van - különösen a TGFE koncentrációja nagymértékben csökkent.

A TGFE egy vegyületcsaládot foglal magában, amelynek emlősök esetén fontosabb tagjai a TGFE-l, TGFE-2 és TGFE-3 [Roberts és Sporn: The Transforming Growth Factor-Es, Peptide Growth Factors and their Receptors, Springer Verlag, Berlin, 418-472 (1990)]. Noha a TGFE-k különböző expressziós mintával rendelkeznek, közös bennük a peptidek mintegy 70%-os homológiája, és feltehetőleg hasonlóképpen működnek és egymással felcserélhetően hatnak. így feltételezhető, hogy a sebgyógyulás során a TGFE-3 a TGFS-l-hez és TGFS-2-höz hasonlóan úgy hat, hogy növeli az extracelluláris mátrix termelést, az angiogenézist és a gyulladásos választ.

Mint azt fentebb említettük, a fibrótikus betegségek

nagyon súlyos gyógyászati problémát jelentenek. Az ilyen betegségekben a rostszövet lerakódása abnormális vagy fokozott mértékű. Ilyen betegségekre példaként említjük a máj-cirrhosist, a glomerulonefritiszt, a tüdő-fibrózist, a szisztémás fibrózist és a reumás arthritist. Az ilyen betegségek esetén a TGFS alkalmazását el kellene kerülni, mivel a TGFg-król feltételezték, hogy fokozzák a rostszövet lerakódást. Meglepő módon azt találtuk, hogy a TGFE-3 hatása ellentétes, mint a várt hatás, mivel elősegíti a sebgyógyulást anélkül, hogy a rostszövet lerakódását elősegítené.

A találmány tárgyát képezi a TGFE-3 alkalmazása gyógyszerek előállítására fibrótikus betegségek kezelésére.

A találmány értelmében a fibrótikus betegségek úgy kezelhetők, hogy a betegnek gyógyászatilag hatásos mennyiségben TGFS-3-at adagolunk.

A találmány tárgyát képezi továbbá egy gyógyszer is fibrótikus betegségek kezelésére, amely hatóanyagként TGFE—3—at tartalmaz. A találmány tárgyát képezik továbbá gyógyászati készítmények is, amelyek gyógyászatilag elfogadható hordozóanyag mellett TGFS-3-at tartalmaznak a TGFE—1-hez vagy TGFE-2—höz viszonyítva nagyobb arányban, a természetben előforduló TGFE-ban lévő arányokhoz képest.

Az EP 0 433 225 számú szabadalmi leírásban ismertetik a TGFS-k, azaz a TGFS-l, TGFE-2 és TGFE-3 biológiai aktivitását, amely szerint ezek képesek a rostos granuláris szövet képződésének fokozására seb-implantátumokban és azok körül, patkányban (5. oldal 17-19. sor), míg az US 4 810 691 és US 4 774 228 számú szabadalmi leírásokban ismertetik a TGFS-k

- 8 alkalmazását kötőszövet lerakódás elősegítésére.

Az alább ismertetett kísérletek azt jelzik, hogy a hagyományos elképzeléssel szemben, miszerint a TGFB-3 a TGFB-1-hez és TGFB-2-höz hasonlóan hatva fokozza a fibrózist a sebgyógyulás helyén, valójában a TGFB-3 ellentétes hatással rendelkezik, és a sebgyógyulást csökkent fibrózis és hegesedés közben segíti elő.

Kísérletek

A kísérletekben a TGFB-l-et, TGFB-2-t vagy TGFB-3-at exogén módon injektáltuk. A kísérletekben a TGFB-l-et vagy TGFB-2-t semlegesítő antitesteket (vagy anti-TGFB-l-et és TGFB-2-t kombinálva) is injektáltuk. A TGFB-3-at semlegesítő antitestek még nem kaphatók. A kísérletet Shah és munkatársai módszere szerint végeztük [Shah és munkatársai, The Láncét 339, 213-214 (1992)].

A fenti kísérletekkel igen érdekes és nagyon váratlan eredményeket kaptunk. Először, a TGFB-l-et semlegesítő antitest csökkentette a hegesedést, vagyis redukálta az extracelluláris mátrix mennyiségét, redukálta az angiogenezist és csökkentette a makrofágok és monociták számát a sérült helyen. Ezenkívül javította a kollagén szálak orientációját a gyógyuló sebben. A TGFB-2-t semlegesítő antitest önmaga igen csekély hatást fejtett ki, de enyhe javulást mutatott a hegesedésben. A TGFB-l és TGFB-2 elleni semlegesítő antitestek együttesen jelentős javulást fejtettek ki a sebgyógyulásban (hasonlóan a Shah és munkatársai által leírtakhoz) [The Láncét, 339. 213—214 (1992)], mégpedig csökkentették az extracelluláris mátrix lerakódást (csökkentették a fibronektint és csökken-

tették a kollagént), csökkentették az angiogenezist, csökkentették a makrofágok és monociták számát a sérült helyen, és javították a kollagén és fibronektin orientációját a sebben. A TGFS-l vagy TGFS-2 exogén adagolása a várt eredményt hozta, mégpedig fokozta az extracelluláris mátrix lerakódást és az angiogenezist. Azonban a TGFE-3 exogén adagolása nem hozta ezt a hatást, hanem inkább olyan hatásokat eredményezett, mint amelyeket a TGFS-l-et és TGFfi-2-t semlegesítő antitestekkel figyeltünk meg, azaz csökkentette az extracelluláris mátrix lerakódás mennyiségét, csökkentette a makrofágok és monociták számát, és jelentős javulást hozott az ezt követő hegesedésben.

A TGFS-3 fenti hatásainak dokumentálására a kísérletek közelebbi részleteit az alábbiakban ismertetjük.

200-250 g testtömegű felnőtt hím Sprague-Dawley patkányokat halotán nitrogén-oxid és oxigén inhalálással elaltattuk. Kettő, 10 mm hosszú bemetszést tettünk a hasbőrön a parniculózus carnosis mélységéig, a középvonaltól egyenlő távolságban, a mellső és hátsó combok között. A sebeket elvarratlanul gyógyulni hagytuk azzal a meggondolással, hogy a lehető legnagyobb mennyiségű granulómaszövet és heg képződjön. Minden állatban egy sebet (kontroll) kezeletlenül hagytunk. Az egyes állatokban a többi sebet a) béta 1 transzformáló növekedési faktor injekcióval (TGFS-l) (20 ng/injekció) vagy b) TGFS-2 injekcióval (20 ng/injekció), vagy c) TGFE-3 injekcióval (20 ng/injekció) kezeltük. Előzetesen dózis-hatás kísérletekkel meghatároztuk, hogy az optimális dózis 20 ng/injekció. Az injekciókat 20 μΐ térfogatban adtuk foszfáttal pufférőit

- 10 sóoldatban, és a sebek határvonalán vezettük be lokális infiltrációval a 0., 1. és 2. napon. A folyadék az egyes sebszélek hosszában egyetlen belépési ponton keresztül szűrődött be a seb kaudális végétől disztálisan 0,5 cm-re. Az állatok megsebzése utáni 7., 14. és 42. napon legalább négy állatot leöltünk kloroform túladagolással. A sebeket szokásos hisztológiai vizsgálattal vizsgáltuk, közelebbről kötőszöveti festékeket, például Mallory és Masson-féle trikrómot alkalmazva. A sebeket immunocitokémiailag is megvizsgáltuk, antitesteket alkalmaztunk a fibronektinek detektálására (a korai sebregenerálódás markereként és az extracelluláris mátrix molekulák orientációjának kimutatására) , a makrofágok és monociták detektálására (a gyulladásos válaszok kimutatására, laminint alkalmaztunk az alapmembránok, például újonnan kialakult vérerek kimutatására, és az 1-3. típusú kollagént a kötőszövet lerakódás kimutatására a sebben és a hegben.

Eredmények összefoglalása

A kontroll sebekkel összehasonlítva a 7. és 14. napon a TGFS-3-mal kezelt sebekben kevesebb volt a fibronektin és a fibronektinszálak jobb orientációban voltak. Hat hét elteltével a fibronektin az összes sebben hasonló volt mennyiségét tekintve, mint a környező normál bőrben. Azonban a TGFS-3—mai kezelt sebben jobb volt az orientációja, mint az egyéb sebekben. Az eredmények majdnem azonosak voltak a TGFE-l-et és TGFS-2-t semlegesítő antitestekkel kapott eredményekkel. Ezzel szemben a TGFE-l-gyel vagy TGFE-2-vel kezelt sebekben a fibronektin mennyisége erősen megnövekedett a 7. napon, és ez a fibronektin abnormális orientációval rendelkezett a környező

szövethez viszonyítva. Ugyanezt tapasztaltuk a 14. napon is, hat hét múlva csak kis különbséget találtunk a TGFB-l-gyei vagy TGFB-2-vei kezelt sebekben a kontrolihoz képest a jelenlévő fibronektin mennyiségét tekintve.

A 7. napon a TGFB-l-gyel és a TGFB-2-vel kezelt, valamint a kontroll sebek a makrofág és monocita beszűrődés hasonló profilját mutatták (például kontroll 159, TGFB-l 149, kontroll 117, TGFB-2 112/metszet). Azonban a TGFB-3-mal kezelt sebek makrofág plusz monocita beszúrődés profilja alacsonyabb volt (kontroll 130, TGFB-3 91/metszet) .

A 7. napon a TGFB-l-gyel és TGFB-2-vel kezelt sebek makrofág profilja magasabb volt a sebek alsó felében a kontroll sebek hasonló területeivel összehasonlítva (kontroll 50/TGFB-l 80, kontroll 45/TGFB-2 59/metszet). Azonban a sebek felső felében a makrofág beszúrődés hasonló volt a TGFB-l-gyel kezelt és a kontroll sebekben (kontroll 37, TGFB-l 39/metszet), míg a TGFB-2-vei kezelt sebek alacsonyabb profillal rendelkeztek (kontroll 34, TGFB-2 19). Ezzel szemben a TGFB-3—mai kezelt sebek alacsonyabb makrofág profilt mutattak a teljes sebben a kontroll sebekhez viszonyítva (felső fél kontroll 41 TGFB-3 16; alsó fél kontroll 72 TGFB-3 38/metszet).

Az újraeresedés jelzésére laminines festést alkalmaztunk. A 7. napon a TGFB-l-gyel kezelt sebeknél a véredények száma növekedett, különösen a seb alapjánál. A TGFB-2-vel kezelt sebek a kontroll sebekhez hasonlónak látszottak. A TGFB—3—mai kezelt sebekben azonban sokkal több véredény volt, mint akár a kontroll, akár a TGFB-l-gyei vagy TGFB-2-vei kezelt sebekben. Ez egy igen jelentős hatás.

- 12 A 14. napra csak csekély különbség volt a véredények számában akár a TGFB-l-gyel, TGFS-2-vel vagy TGFB-3-mal kezelt sebekben a kontrolihoz viszonyítva. Azonban a TGFB-3-mal kezelt sebeknél több véredény kialakulása volt várható.

A sebben a kollagén lerakódás mértékét Mallory festéssel vagy immunocitokémiai módszerrel vizsgálva a seb kezelése TGFB-l-gyel vagy TGFB-2-vel növelte a kollagén mennnyiségét a sebben a megsebzés utáni 7. és 14. napon. Ezenkívül a kollagén orientációja abnormális volt, a rostok sokkal nagyobb százaléka helyezkedett el függőleges irányban a környező bőrhöz viszonyítva. 6 hét elteltével a kontroll, a TGFB-l-gyel és TGFB-2-vel kezelt sebek láthatóan hegesek voltak és látható volt a sérült területen az abnormálisán elhelyezkedő kollagén abnormális felhalmozódása. Ezzel szemben a TGFB-3-mal kezelt sebek kissé kevesebb kollagén lerakódást mutattak a sebzés utáni 7. és 14. napon. Ezenkívül a kollagén hasonló retikuláris módon rakódott le, mint a környező bőrben. Ennek következtében a megsebzés utáni 6. héten a TGFB-3-mal kezelt sebek dermális felépítése sokkal hasonlóbb volt a környező normál bőréhez, mint a kontroll, vagy a TGFB-l-gyel vagy TGFB-2-vel kezelt sebekben. A TGFB-3-mal kapott fenti eredmény nagyon hasonló ahhoz, amelyet a TGFB-l-et és TGFB-2-t semlegesítő antitesttel kaptunk.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy a TGFB-3-mal végzett sebkezelés csökkentette a korai sebben a lerakodott extracelluláris mátrix mennyiségét, biztosította azt, hogy ennek a mátrixnak az orientációja a bőr normális retikuláris mintájában legyen a heg abnormális mintájához viszonyítva, csökken tette a makrofágok és monociták számát, és ezáltal a gyulladásos beszűrődést a sebbe, de nagymértékben fokozta a véredények számát a sebgyógyulás korai fázisában. Ezek a hatások majdnem azonosak azokkal, amelyeket a TGFS-l-et és TGFB-2-t semlegesítő antitestekkel megfigyeltek, kivéve a véredények számának növekedését. A TGFB-l-et és TGFS-2-t semlegesítő antitestekkel végzett sebkezelés csökkenti a lerakodott extracelluláris mátrix mennyiségét, megváltoztatja a fenti mátrix orientációját úgy, hogy az sokkal normálisabb elrendezésű lesz, csökkenti a makrofágok és monociták gyulladásos beszűrődését (hasonlóan a TGFB-3-hoz), de csökken a véredények száma (a TGFB-3-mal végzett kezeléstől eltérően, amely a véredények számát növeli).

A TGFB-3 ezért hegesedés elleni (anti-fibrótikus) szerként hat. Nagyon világos, hogy ez egy izoform specifikus hatás a TGFB családban.

A TGFB-3 ezért mint anti-fibrótikus szer, vagy mint hegesedés elleni szer használható. Biológiai módosításokkal lehetővé válhat az anti-fibrótikus hatás fokozása vagy annak pontosabb meghatározása, hogy a molekula mely része felelős ezekért a hatásokért. Az ilyen analízis alapján lehetőség nyílhat a TGFS-3, mint anti-fibrótikus szer, szerkeztének optimalizálására. A TGFB-3 fenti hatásai ebben a vonatkozásban a szakirodalom ismeretében előre nem várhatók, és meglepő módon különböznek a semlegesítő antitestekkel végzett kísérletektől, különösen az angiogenezis fokozódását tekintve. Ez ténylegesen előnyös lehet bizonyos fajta sebek, például a krónikus sebek, így például a vénás lábszárfekélyek gyógyítá sában, amikor az a cél, hogy a gyógyulás stimulására fokozzuk az érellátást, de csökkentsük az ezt követő hegesedést.

A fibrózis vonatkozásában a TGFS-3 vagy az anti-TGFE—l/TGFS-2 szerek hatásai nem korlátozódnak a fibrózis további növekedésének megakadályozására. A TGFE-l/TGF£-2 úgy hat, hogy fokozza az extracelluláris mátrix molekulák felhalmozódását mind az új extracelluláris mátrix molekulák szintézisének stimulálásával, mind a meglévő mátrix molekulák eltávolításának csökkentésével, azaz a szöveti turnover gátlásával [Roberts és Sporn: The transforming growth factor - E's, Peptide growth factors and their receptors, Springer Verlag, Berlin, 418-472. oldal (1990)]. Ezért egy olyan szer, amely antagonizálja, semlegesíti vagy hatástalanítja a TGFE-l/TGFS-2-t, nemcsak csökkenti az extracelluláris mátrix szintézist, hanem az újraformálást is fokozza. Anti-fibrótikus szerként mind a TGFE-3, mind az anti-TGFS-l/anti-TGFg-2/anti-PDGF (vagy ezek bizonyos kombinációi) képesek visszafejleszteni a szövetben már jelenlévő fibrózisos hegszövet felhalmozódását bizonyos fibrózisos betegségek, például glomerulonefritisz, tüdő-fibrózis esetében.

Magától értetődő, hogy a találmányt nem kívánjuk a fenti példákra korlátozni, hanem a szakember számára kézenfekvő variációk is a találmány oltalmi körébe tartoznak.

így például amellett, hogy a sebre egy csak TGF£-3—at tartalmazó készítményt alkalmazunk, ezt egy fibrótikus növekedési faktort semlegesítő szerrel, például anti-TGFS-l-gyel és/vagy anti-TGFE-2-vel és/vagy anti-PDGF antitestekkel kombinálva is adagolhatjuk olyan arányban, amely lehetővé teszi

- 15 az eresedés kívánt mértékét az adott típusú sérülésben és ugyanakkor a seb hegesedés nélküli gyógyulását.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Sebgyógyító készítmények, amelyek legalább egy nem—fibrótikus növekedési faktort tartalmaznak egy gyógyászatilag elfogadható hordozóval kombinálva.
2. Az 1. igénypont szerinti készítmények, amelyekben a nem—fibrótikus növekedési faktor TGFE-3-at tartalmaz.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti készítmények, amelyekben a nem—fibrótikus növekedési faktor FGF-et tartalmaz.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti készítmények, amelyek anti—fibrótikus szereket tartalmaznak.
5. A 4. igénypont szerinti készítmények, amelyek anti—fibrótikus szerként TGFB-l, TGFE-2 és PDGF elleni antitesteket; kötődő proteineket, amelyek megakadályozzák a TGFS-l, TGFS-2 és PDGF kötődését azok receptoraihoz, vagy azáltal, hogy magához a növekedési faktorhoz kötődnek, mint például a Decorin, Biglycan, vagy azáltal, hogy a receptorhoz kötődnek, mint például azok a peptidek, amelyek receptor kötőhely szekvenciát tartalmaznak; vagy a növekedési faktor receptorok oldható formáit és a fenti receptorok növekedési faktort kötő doménjeit tartalmazzák; vagy antiszensz oligonukleotidokat vagy riboszómákat, amelyek meggátolják a fibrótikus növekedési faktor mRNS transzlációt.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti készítmények, amelyekben a nem-fibrótikus növekedési faktor és/vagy anti-fibrótikus szer(ek) aktív formában vannak jelen.
7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti készítmények amelyekben a nem-fibrótikus növekedési faktor és/vagy ·· *

- 17 anti-fibrótikus szer(ek) inaktív formában vannak jelen.
8. A 7. igénypont szerinti készítmények, amelyekben az inaktiválás kapszulázással van biztosítva.
9. A 8. igénypont szerinti készítmények, amelyekben a kapszulák külső stimulussal lebonthatók és ezáltal az aktív forma szabaddá válik, amikor arra szükség van.
10. A 9. igénypont szerinti készítmények, amelyekben a külső stimulus UV fény, ultrahang, in vivő enzim vagy hőhatás.
11. A 7. igénypont szerinti készítmények, amelyekben az inaktiválás egy kötődő molekula molekuláris addicióival van biztosítva, amely külső stimulussal, mint UV fénnyel, ultrahanggal, in vivő enzimekkel vagy hővel a kívánt időpontban eltávolítható.
12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti készítmények, amelyekben a nem-fibrótikus növekedési faktor inaktív formában van jelen, például prekurzorként, és a prekurzor aktív formává alakításához szükséges természetes hasító enzimeket tartalmazó szövettel való érintkezéskor aktiválódik.
13. Az 1. igénypont szerinti készítmények, amelyekben a hordozó egy semleges, steril krém, gél, aeroszol vagy por helyi adagolásra.
14. Az 1. igénypont szerinti készítmények, amelyekben a hordozó egy tapasz vagy steril kötés vagy abszorbeálódó kötés a seb helyi lefedésére.
15. Az 1. igénypont szerinti készítmények, amelyekben a hordozó egy steril oldat kimosásra, injektálásra vagy inhalálásra.
16. Az 1. igénypont szerinti készítmények, amelyekben a hordozó tabletta, kapszula vagy hasonló enterális adagolásra.
17. Az 1. igénypont szerinti készítmények, amelyekben a hordozó egy biopolimer, például kollagén, hialuronsav vagy polimer, amelyet a sebbel vagy fibrótikus sérüléssel érintkezésbe hozunk vagy abba inplantálunk, és ezáltal a hatóanyag lassan vagy gyorsan felszabadul, vagy in situ aktiválódik.
18. Eljárás sebgyógyító vagy anti-fibrótikus gyógyá- szati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy legalább egy nem-fibrótikus növekedési faktort a gyógyszerkészítésben szokásosan alkalmazott hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverünk, és helyi adagolásra krém, gél, por, aeroszol, tapasz vagy kötés, biopolimer vagy polimer inplantátum, késleltetett vagy lassú hatóanyagleadású rendszer formává, vagy kimosásra, injektálásra vagy inhalálásra oldat formává, vagy enterális adagolásra tabletta vagy kapszula formává alakítunk.