HUT61930A - Power-transmitting mechanism for brake-operating devices - Google Patents

Description

A találmány tárgya erőátadó szerkezet fékműködtető berendezésekhez, amely főleg, de nem kizárólag sínhezkötött járművekhez alkalmazható. A javasolt erőátadó szerkezetnek a fékműködtető berendezés axiálisan elmozdítható tolórúdja és fékpofatartója közé épített, külön erőátadó eleme van, amely a tolóúd vonalából kimozdítható.

Általában a fékpofatartó a fékműködtető berendezésen elhelyezkedő konz Ion van függesztve, és nagy sugarú ív men74678- M140/MÍF • · • · ♦ · · · · · • · · · · · • · · · · ·

-2tén, másrészt a tolórúd vonalában mozog. Ilyen esetben az erőátadás viszonylag egyszerű módon megoldható, például olyan nyúlvány-bemélyedés elrendezéssel, amilyet az 1·140·488 számú brit szabadalmi leírás ismertet. Ennél az elrendezésnél biztosított a szükséges viszonylagos csúszó elmozdulás.

Ha a fékpofatartónak oldalirányban is mozgást kell végeznie a tolórúdhoz képest, ami néhány ismert megoldásnál tapasztalható, a fékpofatartónak követnie kell a kerék vagy kerékcsoport axiális mozgásait, tehát az erőátvitel problémáját más módon kell megoldani. Erre ad javaslatot például a 10·806 számú európai szabadalmi leírás, amelynél külön erőátadó elemet alkalmaznak a tolórúd és a fékpofatartó között. Ez a nyomtatvány tekintendő a legközelebbi technika állásának.

Jóllehet ez utóbbi nyomtatványból ismert megoldás bizonyos előnyökkel rendelkezik és kereskedelmi sikert ért el, a gyakorlati tapasztalatok szerint nem oldja meg tökéletesen az erőátadás problematikáját, azaz a fékpofatartó íves elmozdulásainál elkerülhetetlenül keresztirányú erőkomponensek lépnek fel, amelyen nem kívánatosak.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosság kiküszöbölése, vagyis olyan tökéletesített erőátadó szerkezet létrehozása fékműködtető berendezésekhez, amellyel erőátadáskor az oldalirányú erőxomponensek teljesen kiküszöbölhetők.

A kitűzött feladatot ai bevezetőben említett típusú

-3erőátadó szerkezetnél azzal oldottuk meg a jelen találmány szerint, hogy az egyetlen erőátadó elem a fékpofatartó keresztirányú hengeres része, valamint a tolórúdnak az erre merőleges, hengeres vége között van elrendezve. Továbbá, hengeres felületei a fékpofatartó hengeres részével és a tolórúd hengeres végével működik együtt. Az erőátadó elemnek a fékpofatartó hengeres részével együttműködő, hengeres felülete ívelt kialakítású, ennek középpontja egybeesik a tolórúd hengeres végének középpontjával.

Ugyan a tolórúd vége konvex hengeres kiképzésű, a fékpofatartó hengeres része pedig csapként van kialakítva, ez a két elem a jelen találmány keretein belül hengeres bevágásként is kialakítható.

A találmány célszerű kiviteli alakjánál a fékpofatartó az alsó végén van csuklós kapcsolattal ellátva, de megjegyezzük, hogy a találmány szerinti szerkezet hasonlóan kedvező kialakítását érjük el azzal is, ha a fékpofatartó középen van csuklósán ágyazva.

A találmány célszerű kiviteli alakjánál a fékpofatartó és az erőátadó elem a tolórúddal rugó révén erőzáró kapcsolatban vannak. A találmány különösen előnyös kivitelénél ezt az erőzáró kapcsolatot elérhetjük például úgy, hogy a fékpofatartón elrendezett fedélhez képest a fékműködtetés irányában nyomórugókkal terhelt kengyelt a;, almazunk, amely a tolórúdon kiképzett nyúlványokkal kapcsolódik. Adott esetben a tolórúd nyúlványai és a kengyelnek az ezekkel együttműködő szárai fogazott, illetve súrlódó í?.·. letekkel látha« · « · · • * * * ·«

-4-.

tők el.

Olyan kiviteleknél, amelyeknél a fékpofatartó az alsó végén van csuklósán ágyazva, ez a rugóterhelésű kengyel a fékpofatartót lényegében függőleges helyzetben tartja, vagy olyan helyzetben, amelyet a legutolsó fékműködtetés megkövetel.

A rugóterhelésű kengyel fontos feladata tovább tökéletesíthető azzal, ha a tolórúd nyúlványait és a kengyel szárait az egymással együttműködő felületeiken fogazással, illetve súrlódó felületekkel látjuk el. Ezáltal jól definiált és biztos tájolást nyújtunk a fékpofa számára, mégpedig teljesen függetlenül a fellépő lökésektől és vibrációktól mindaddig, amíg a fékpofatartó a következő fékműködtetéskor új helyzetet fel nem vesz.

A találmány ismét további jellemzője szerint a nyomórugók a kengyelhez rögzített csapokon, valamint az ezektől hézaggal elrendezett és velük egytengelyűnyomöcsapokon vannak elrendezve. így szükség esetén mechanikai kapcsolat is létrehozható a csapok között.

Előnyös végül az olyan kivitel, amelynél a kengyel a fékpofatartó fedelében hézaggal van megvezetve, és kinyúlik abból. Ezzel a viszonylag kis hézaggal jó megvezetést érünk el.

?, A találmányt részletesebben a csatolt raj alapján

- ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás Mdakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

sz - az 1. ábra a találmány szerinti erőátadó erkéJ• · · • ·

-5zettel felszerelt vasúti fékműködtető berendezés oldalnézete;

- a 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás részleté- nek keresztmetszete, ahol csak a fékpofa tartó részlete látható;

- a 3. ábra a 2. ábra bal felső részének viszonylag nagyobb léptékű képe;

- a 4. ábra az 1. ábra szerinti megoldás fékpofatar- tójának részlete, részben metszve;

- az 5. ábra a 4. ábrán V-V vonal mentén vett metszet;

a 6. ábra a 4. és 5. ábrán látható tolórúd oldalnézete.

A rajzon a hagyományos fékműködtető berendezést egészében 1-gyel jelöltük, amely azonban nem tartozik a jelen találmány közvetlen tárgyához, és általában fékhengert, valamint holtjátékállító egységet foglal magában (ezzel fékegységet képez). A fékműködtető 1 berendezésnek 2 szerelőbakja van, amely általában nyitott oldalú házként van kialakítva. A 2 szerelőbak a fékműködtető 1 berendezéshez csavarokkal van felszerelve (ezeket csupán az 1. ábrán szemléltettük).

Anélkül, hogy már most a részletekbe mennénk, megemlítjük, hogy 3 fékpofatartót 4 és 5 függesztőelemek kapcsolják a 2 szerelőbakhoz. A 4 és 5 függesztőelemek felső vége kapcsu ódik a jelen esetben a 2 szerelőbakhoz, azok al?ó vé-6ge viszont a 3 fékpofatartó legalsó részéhez csatlakozik. A 3 fékpofatartóhoz a középső részén axiálisan eltolható, működtető 6 tolórúd kapcsolódik, amely a fékműködtető 1 berendezés része.

A 4 és 5 függesztőelemek egy-egy laprugóként vannak kialakítva, amelyek tehát rugalmasan kitéríthetők. Az alább részletesebb ismertetésre kerülő módon a 4 és 5 függesztőelemek felső 7 tengelyen csuklósán vannak függesztve. Ez a felső 7 tengely elfordíthatóan csatlakozik a 2 szerelőbakhoz. A 4 és 5 függesztőelemek alsó vége alsó 8 tengelyhez kapcsolódik, amelyen a 3 fékpofatartó elfordíthatóan van elrendezve.

Amint a 2. ábrán látható, közvetlenül a jobboldali 5 függesztőelemtől jobbra merev, sík 9 rúd van elrendezve, amely ugyancsak a felső 7 tengelyhez kapcsolódik. A 9 rúd ugyanazon az oldalon van elrendezve, mint a keréknek az a pereme, amellyel a fékpofa van a 3 fékpofatartóhoz kapcsolva. Ennek a sík 9 rúdnak az a rendeltetése, hogy korlátozza a 4 és 5 függesztőelemeknek a 2. ábrán jobbra történő elmozdulását, így tehát azok balra jobban kitérhetnek, hiszen a 2 szerelőbak ehhez megfelelő teret biztosít.

Mivel a sík 9 rúd a kerékperemnél van elrendezve, a jármű másik oldalán az elrendezés tükörképszerűen történik (nem ábrázoltuk).

A 2. ábrán látható, hogy az 5 függesztőelem és a sík 9 rúd ügy vannak elrendezve, hogy azok 10 csap révén együttforgathatók. A 9 i<d alsó végében 11 csavart rendeztünk el,

-7 — amely az 5 függesztőelemmel érintkezik. Ez a 11 csavar állítóegységként szerepel, amivel az 5 függesztőelem előfeszítéd se beállítható, és egyúttal a 8 tengelyen keresztül a 4 függesztőelem előfeszítése is. Természetesen ezzel meghatározd zuk a 4 és 5 függesztőelemek nyugalmi helyzetét is.

A 4 és 5 függesztőelemek, valamint a felső 7 tengely közötti csuklós kapcsolatokat az alábbiakban a 2. ábra, de különösen a 3. ábra alapján ismertetjük, amely utóbbi nagyobb léptékben mutatja a baloldali 4 függesztőelem és a felső 7 tengely közötti kapcsolatot.

A fent említett kapcsolat a következő fő részekből áll: baloldali 12 támlap, 13 hüvely, amely a 4 függesztőelemhez van rögzítve, továbbá a jobboldali 14 támlap, A jobboldali 14 támlap a jobboldali 5 függesztőelem elrendezésénél hiányzik, mivel annak szerepét ott a sík 9 rúd veszi át (2. ábra).

A 3. ábrán látható, hogy a baloldali 12 támlap baloldali részén (vagy kívül) a felső 7 tengelyen kialakított körbemenő horonyban 15 biztosítógyűrű van elrendezve. A 13 hüvelynek a 7 tengely felőli szélei ferdén lemunkált kialakításúak, amint az látható a 3. ábrán. A 13 hüvely a baloldali szélén gumiból készült 16 tömítőgyűrűvel van ellátva, a jobboldali részén pedig 17 tömítőgyűrűvel, amelynek átmérője kissé nagyobb, mint a 16 tömítőgyűrűé, ugyanis itt a kúpos lemunkálás mérete is nagyobb. A kapcsolódó elemeket a jobboldali 14 támlap fogja össze (csPk a 2. ábra baloldali részén látható), és 18 biztosítógyűrű előfeszítve szorítja

-8össze a fent említett elemeket.

A 13 hüvely, valamint a 16 és 17 tömítőgyűrűk adott esetben egyetlen gumigyűrűként is kialakíthatók.

A 3. ábra szerint a baloldali 12 támlap 12» széle a 13 hüvelyben kialakított bemélyedéssel, illetve bevágással úgy működik együtt, hogy ezáltal csuklópontot hozunk létre a 4 függesztőelem számára, (illetve a jobboldali kapcsolatban az 5 függesztőelem számára)·

A fent ismertetett kapcsolatok tehát a 4 és 5 függesztőelemek számára szabad elfordulást vagy lengést és elbillenést engednek a fékpofa működtetésének irányába, valamint a kerék 2. ábrán balra történő oldalsó mozgásának követéséhez. Az ismertetett kapcsolat igen egyszerű szerkezeti kialakítású, és viszonylag olcsó.

A 4-6. ábrákon a találmány szerinti megoldás további részleteire térünk ki. A 4. ábrán a 3 fékpofatartó oldalnézete látható. Ennek az alsó végén átmenő 20 nyílása van, amelyben elfordíthatóan van ágyazva az alsó 8 tengely (2. ábra). A 3 fékpofatartó cserélhetően befogadja a külön nem ábrázolt fékpofát a 4. ábra baloldali részén, amely fékező kapcsolatban van a kerék futófelületével (nem ábrázoltuk).

A fenti leírásból kitűnik, hogy a 3 fékpofatartó oldalirányban elmozdítható (azaz a rajzlap síkjára merőlegesen) , a kerék (vagy kerékcsoport) fékezés közbeni axiális elmozdulásának hatására. Továbbá, a 3 fékpofatartó íves elmozdulást is végezhet a felső 7 tengely körül, amelyen a 4 és 5 függesztőelemek vannak függesztve.

• · • * · · ·

-9A helytálló fékműkcdtető 1 berendezéstől az elmozdítható 3 fékpofatartóhoz a fékerőt átadó egységnek ezeket az elmozdulásokat lehetővé kell tennie, illetve követnie kell tudnia. Továbbá, az erőátadó szerkezetnek egyúttal a 3 fékpofatartót lényegében függőleges helyzetben kell megtartania, de a kerék elmozdulásait követnie is kell. A találmány szerinti erőátadó szerkezet maradéktalanul eleget tesz a fenti követelményeknek.

A kizárólag axiális irányban elmozdítható 6 tolórúd a tolóerőt központosán adja át a 3 fékpofatartónak, amely ehhez keresztirányú hengeres 21 résszel van ellátva. A fékműködtető 1 berendezés 6 tolórúdja és az említett hengeres 21 rész között erőátadó 22 elem van elrendezve. A 6 tolórúdnak hengeres 6' vége van, amely az 5. ábrán látható módon merőleges a hengeres 21 részre. Az erőátadó 22 elem hengeres bevágással, illetve bemélyedéssel van ellátva, amely együttműködik a 6 tolórúd 6· végével.

Az 5. ábrán látható, hogy az erőátadó 22 elem maximális szélességű része fokozatosan szűkül a 6 tolórúddal kapcsolódó vége felé. Az erőátadó 22 elem baloldali részének maximális szélessége (5. ábra) megfelel a 3 fékpofatartó oldalfalai közötti belső szélességi méretnek, ami más szavakkal annyit jelent, hogy ebben az erőátadó 22 elem mindig meg van vezetve, bármely szöghelyzetében.

Az erőátadó 22 elem 5. ábrán baloldali vége együttműködik a 3 fékpofatartó hengeres 21 részével, és ehhez hengeres 22· felülettel van ellátva, amely bevágásként van ki • ·

-10képezve, a sugara pedig megfelel a hengeres 21 rész sugarának.

A 4. és 5. ábrák nézeteiből jól kivehető, hogy ez a hengeres 22» felület ívelt kialakítású, amelynek ívközéppontja egybeesik a 6 tolórúd hengeres 6» végének ívközéppontjával. Ezzel az elrendezéssel az összes lehetséges viszonylagos elmozdulást lehetővé tesszük a 3 fékpofatartó 6 tolórúdja és a 3 fékpofatartó között, még teljes erővel történő fékezési erőátadáskor is.

A 6 tolórúd a két szembeniekvő oldalán egy-egy 26 nyúlvánnyal van ellátva a 6» végének körzetében (5. és 6. ábra). A 23 nyúlványok ívelt és fogazott 23» oldallal rendelkeznek a 6 tolórúd 6» végével szemközti oldalukon. A fogazott 23» oldal együttműködik a 24 kengyel 24» szárának ugyancsak fogazott felületével. A 24 kengyel a 3 fékpofatartó 25 fedelének nyílásában van megvezetve és abból kinyúlik a 4. ábrán látható módon. A 25 fedelet a 3 fékpofatartóhoz 26 csavarok rögzítik.

A 25 fedélen belüli részen kétoldalt a 24 kengyel 27 csapokkal van ellátva 28 nyomórugók számára, amelyek 29 nyomócsapokon keresztül a 25 fedélen támaszkodnak. A 24 kengyelnek ezzel a rugóterhelésű elrendezésével a 3 fékpofatartót mindig lényegében függőleges helyzetben tárjtűk, illetve olyan helyzetben, amely megfelel a legutolsó fékműködtetésnek. Azonban a 3 fékpofatartó kellően szabad elrendezésű ahhoz, hogy felvegye a megfelelő helyzetet a kerék és a fékpofa együttműködése közben. A 24 kengyel mindenkor összetartja

-11az erőátadó egységeket, nevezetesen a 6 tolórudat, a hengeres 21 részt és az erőátadó 22 elemet.

A 27 csapok és a 29 nyomócsapok közötti távkor viszonylag kicsi, így tehát a 6 tolórúd esetleges további nemkívánatos elmozdulása megakadályozható, például hu a fékműködtető 1 berendezésnél kézileg helytelenül állítottuk be a holtjátékot.

A 24 kengyel és a 25 fedél közötti azonos távköz, illetve hézag azt eredményezi, hogy a 3 fékpofatartó kiegyenlítheti a kerékmozgásokat fékezés közben, a 23 nyúlványok és a 24» szárak viszonylagos helyzetének állítása nélkül. Ezáltal a fogazott 23» oldalak erősebb kopása kiküszöbölhető. Továbbá, ezáltal a külső vibrációs hatások kellően csillapíthatók.

A találmány szerinti elrendezés révén a 24 kengyel, a fékműködtető 1 berendezés és a 3 fékpofatartó között lényegesen kedvezőbb kapcsolat jön létre, mint az ismert megoldásoknál. A 3 fékpofatartóhoz nincs külön visszatérítőrugóra szükség, amivel a szerkezet tovább egyszerűsödik.

Claims (6)

1. 8ZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Erőátadó szerkezet fékműködtető berendezésekhez, amelynek a fékműködtető berendezés (1) axiálisan elmozdítható tolórúdja (6) és fékpofatartója (3) közé épített, a tolórúd vonalából kimozdítható, erőátadó eleme (22) van, azzal j ellemezve, hogy az egyetlen erőátadó eleme (22) a fékpofatartó (3) keresztirányú, hengeres része (21), valamint a tolórúdnak (6) az erre merőleges, hengeres vége (6') között van elrendezve, hengeres felületei pedig a hengeres résszel (21) és a hengeres véggel (6/) együttműködő kapcsolatban vannak, ahol az erőátadó elemnek (22) a hengeres résszel (21) együttműködő, hengeres felülete (22») ívelt kialakítású, ennek középpontja egybeesik a tolórúd (6) hengeres végének (6») középpontjával .
2. 2. Az 1. igénypont szerinti erőátadó szerkezet, azzal j ellemezve, hogy a fékpofatartó (3) és az erőátadó elem (22) a tolórúddal (6) erőzáró kapcsolatban vannak.
3. 3. A 2. igénypont szerinti erőátadó szerkezet, azzal j ellemezve, hogy a fékpofatartó (3) fedeléhez (25) képest a fékműködtetés irányában nyomórugókkal (18) terhelt kengyele (24) van, • · • · · “13amely a tolórúdon (6) kiképzett nyúlványokkal (23) kapcsolódik.
4. 4. A 3. igénypont szerinti erőátadó szerkezet, azzal j ellemezve, hogy a tolórúd (6) nyúlványai (23) és a kengyelnek (24) az ezekkel együttműködő szárai (24») fogazott és/vagy súrlódó felületekkel rendelkeznek.
5. 5. A 3. igénypont szerinti erőátadó szerkezet, azzal j ellemezve, hogy a nyomórugók (28) a kengyelhez (24) rögzített csapokon (27), valamint ezektől hézaggal elrendezett nyomócsapokon (29) vannak elrendezve.
6. 6. A 3. igénypont szerinti erőátadó szerkezet, azzal j ellemezve, hogy a kengyel (24) a fékpofatartó (3) fedelében (25) hézaggal van megvezetve és abból kinyúlik.