HUT56578A - Process for producing nucleosides having therapeutical effect and pharmaceutical compositions comprising such compounds - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás egyes 3'-fluor-nukleozid-analógok és azok gyógyászati szempontból elfogadható származékai előállítására. E vegyületek a terápiában, különösen bizonyos vírusfertőzések kezelésére vagy megelőzésére alkalmazhatók. A találmány az ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására is vonatkozik.

A vírusok egyik csoportját alkotják a retrovirusok, amelyek újabban különös fontosságra tettek szert. A retrovirusok az RNS-virusok egyik alcsoportját képezik, amelyek replikációjuk során előbb reverz (fordított) módon Írják át genomjuk RNS-ét DNS-sé [a transzkripció (átírás) során általában az RNS szintézise megy végbe DNS-ből]. A DNS alakjában a virus-genom beépülhet a gazdasejt genomjába, s ez a vírus számára azzal az előnnyel jár, hogy a gazdasejt transzkripciós/transzlációs mechanizmusát saját replikációjának a céljára hasznosíthatja. Beépülése után a virus-DNS lényegében nem különböztethető meg a gazdasejt-DNS-től, és ebben az állapotában a vírus a sejt teljes élettartamán át fennmaradhat.

A retrovirusok egyik törzsét, az emberi immunhiányt előidéző vírust (az alábbiakban rövidítve: HÍV) reprodukálható módon izolálták olyan betegekből, akik AIDS-betegségben (szerzett immunhiány-tünetcsoport), vagy az AIDS-betegséget gyakran megelőző tünetekben szenvedtek. Az AIDS immunszupressziv vagy az immunrendszert romboló betegség, amely a beteg egyéneket végzetes kimenetelű alkalmi fertőzésekre hajlamosítja. Az AIDS jellemző módon kapcsolatos a T-sejtek súlyosbodó hiányaival, különösen az OKT⁴ felületi jelzőt viselő segitő-indukáló sejtek alcsoportjának csökkenésével. A HÍV a sejtre nézve citopátiás

-3(kóros) jellegű, és úgy látszik, hogy elsősorban az OKT⁴ jelzőt hordozó T-sejteket fertőzi és pusztítja; ma általánosan elfogadott vélemény szerint a HÍV az AIDS-betegség etiológiai tényezője.

Amióta felismerték, hogy az AIDS-betegség kórokozója a HÍV, számos javaslatot tettek HÍV elleni kemoterápiás szerek előállítására, amelyek az AIDS kezelésében hatásosak lehetnek, így például a 0 196 185 számú publikált európai szabadalmi bejelentésben ismertették a 3'-azido-3'-dezoxi-timidint - nemzetközi neve: zidovudin), valamint gyógyászati szempontból elfogadható származékait, és azoknak az alkalmazását emberi retrovirus-fertőzések - beleértve az AIDS - és ezzel kapcsolatos klinikai kóros állapotok kezelésére. Más nukleozid-származékokat - amelyeket szintén HIV-fertőzések kezelésére ajánlottak - közöltek például a 0 254 268 számú európai szabadalmi leírásban, valaming a 88/0050 számú PCT szabadalmi leírásban; ez utóbbiak között 3'-fluor-nukleozid-származékok is találhatók.

Világszerte súlyos problémát jelent a virus-kórokozók egy másik csoportja, a hepatitiszt (májgyulladást) előidéző vírusok, különösen a hepatitis B vírus (az alábbiakban rövidítve: HBV). A HBV az ázsiai országokban a legelterjedtebb, és Afrika Szahatáról délre eső részein is kiemelkedően gyakori. E vírus etiológiai szempontból az elsődleges májsejt-karcinómával áll kapcsolatban: úgy vélik, hogy statisztikailag világszerte a májrák oka 80%-ban a HBV. Az Egyesült Államokban minden évben tízezernél több embert kezelnek kórházban HBV-okozta betegség következtében, és ezek közül átlagosan 250 beteg hal meg a heveny betegség következtében. Az Egyesült Államokban jelenleg • · ·

-4mintegy félmillió - egymillió vírusgazdát tartanak számon. E kórhordozóknak több mint 25%-ában krónikus, aktív májgyulladás alakul ki, és ez gyakran cirrózissá súlyosbodik. A becslések szerint az Egyesült Államokban évente 5000 beteg halálozik el HBV-okozta cirrózis következtében, és körülbelül 1000 beteg halálának az oka HBV-előidézte májrák. Nyilvánvalóan igen nagy szükség van hatékony antivirális anyagokra, mind a krónikus fertőzés leközdésére, mind annak májsejt-karcinómává súlyosbodásának a csökkentésére.

A HBV-fertőzés klinikai tünetei közé tartozik a fejfájás, láz, rossz közérzet, hányinger, hányás, étvágytalanság és hasi fájdalmak. A virus replikációját az immunválasz általában meggátolja, a gyógyulás azonban embereken hetekig vagy hónapokig tarthat; a fertőzés súlyosabb is lehet, és ilyenkor állandó, krónikus májbetegséget idéz elő, amint ezt fentebb kifejtettük. A Viral Infection of Humans (Emberek vírusfertőzései) (szerk. A. S. Evans, Plenum Publishing Corporation, New York, 2. kiadás) 12. fejezete ismerteti a vírusos hepatitisz-fertőzések etiológiáját.

Meglepő módon azt találtuk, hogy 3'-fluor-2',3'-didezoxi-nukleozidok jelentős hatékonysággal rendelkeznek retrovirusok, igy a HÍV és HBV ellen.

Ennek alapján a találmány révén lehetővé válik az (I) általános képletű 3'-fluor-2¹,3'-didezoxinukleozid-származékok, valamint azok gyógyászati szempontból elfogadható származékainak - ahol az (I) általános képletben

RÍ jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-metil-csoport (például metil-tio-metil- vagy etil-tio-metil-csoport);

• · ·

1- 4 szénatomos alkoxi-metil-csoport (például metoxi-metil-, etoxi-metil-csoport); ciano-metil-, azido-metil-csoport; mono-, di- vagy trihalogén-metil-csoport (például trifluor-metil-csoport); nitrocsoport;

2- halogén-alkinil-csoport (például 2-klór-etinil-csoport) ; amino-metil-csoport; 1-4 szénatomos alkoxicsoport (például metoxicsoport); vagy 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport (például metil-tio-csoport) - a felhasználása (alkalmazása) olyan gyógyszerek előállítására, amelyek retrovirus-fertőzés, különösen az emberi immunhiányt előidéző vírusfertőzés vagy hepatitis B vírusfertőzés kezelésére vagy megelőzésére alkalmazhatók.

E leírásban az alkilcsoporton mind egyenes, mind elágazó szénláncu alkilcsoportokat értünk.

A jelen találmány révén továbbá lehetővé válik vírusfertőzés - különösen retrovirus- vagy hepatitis B vírusfertőzések kezelési eljárásának (módszerének) kidolgozása emlősállatok számára (az embert is beleértve): ez a módszer abban áll, hogy az emlősállatot egy (I) általános képletü vegyület vírus ellen hatásos mennyiségével kezeljük.

Azokat az (I) általános képletü vegyületeket, amelyekben R¹ jelentése azido-metil- vagy amino-metil-csoport, a 268 475 számú Német Demokratikus Köztársaság-beli publikált szabadalmi bejelentés ismerteti, amelynek megállapítása szerint ezek a vegyületek virusztatikus hatással rendelkeznek.

Azok az (I) általános képletü vegyületek, ahol R¹ metil-tio-metil, metoxi-metil- vagy trifluor-metil-csoportot jelent, általában a 0 322 384 publikált európai szabadalmi beje-6lentés oltalmi körébe tartoznak, ott azonban konkrétan nem írták le e vegyületeket. Azt találtuk, hogy e vegyületek előnyös sajátságokkal rendelkeznek, például különösen hatásosak a HÍV kórokozókkal szemben. Ennek alapján e vegyületek alkalmazása HIV-előidézte kóros állapotok kezelésére a jelen találmány további alkalmazási lehetőségét jelenti.

A 0 254 268 számú európai szabadalmi leírás közli azt az (I) általános képletü vegyületet, ahol R¹ jelentése bróm-metil-csoport; e vegyület közbenső termék egyes 3'-fluor-nukleozid-származékok előállítása során, a leírásban azonban nem említik e vegyület terápiás hasznosságát.

Azok az (I) általános képletü vegyületek, ahol R¹ jelentése 2-4 szénatomos alkil-tio-metil-csoport vagy 2-4 szénatomos alkoxi-metil-csoport, szintén a jelen találmány körébe tartoznak.

A jelen találmány révén továbbá lehetővé válik az (IA) általános képletü 3'-fluor-2¹ , 3'-didezoxinukleozidok, valamint azok gyógyászati szempontból elfogadható származékainak - ahol az (IA) általános képletben

R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-metil-csoport (például metil-tio-metil- vagy etil-tio-metil-csoport);

1-4 szénatomos alkoxi-metil-csoport (például metoximetil-, etoxi-metil-csoport); ciano-metil-csoport; mono-, di- vagy trihalogén-alkil-csoport (például trifluor-metil-csoport); nitrocsoport; 2-halogén-alkinil-csoport (például 2-klór-etinil-csoport);

1-4 szénatomos alkoxicsoport (például metoxicsoport) ; vagy 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport .: :......; .··,

-7(például metil-tio-csoport) alkalmazása az orvosi terápiában különösen vírusfertőzések, kiváltképpen retrovirus-fertőzések és hepatitis B vírusfertőzések kezelésére vagy megelőzésére.

A találmány értelmében kezelhető retrovirus-fertőzések például az emberi retrovirus-fertőzések, igy a HIV-1, HIV-2, valamint emberi T-sejt-limfotróp vírus (a továbbiakban rövidítve: HTLV), például a HTLV-I és HTLV-II vírusok által előidézett fertőzések.

A találmány alapján az (I) általános képletü vegyületek felhasználhatók a retrovirus-fertőzésekkel kapcsolatos klinikai állapotok kezelésére. Ilyen kóros állapotok például: az AIDS, a Kaposi-szarkóma, az alacsony trombocitaszám okozta bőrvérzések, az AIDS-kapcsolatu komplex tünetcsoport (rövidítve: ARC); a súlyosbodó, generalizált limfadenopátia (rövidítve: PGL). A találmány alapján az (I) általános képletü vegyületek felhasználhatók HIV-antitesteket hordozó betegek, valamint HÍV vírusra szeropozitiv betegek kezelésére, továbbá krónikus neurológiai kóros állapotokban, például sclerosis multiplex-ben vagy trópusi, görcsös paraparézisban (részleges bénulásban) szenvedő betegek kezelésére.

Az (I) általános képletü vegyületek felhasználhatók továbbá olyan DNS-virusok által előidézett fertőzések kezelésére vagy megelőzésére, amelyek - a retrovirusokhoz hasonlóan - beépülnek a gazdaszervezet genomjába élettartamuk alatt. Ilyen DNS-virus például a hepatitis B vírus. Ennek alapján az (I) általános képletü vegyületek felhasználhatók ilyen retrovirus-szerü vírusok által előidézett fertőzések kezelésére vagy meg-8előzésére.

A találmány tárgya továbbá eljárás az (IB) általános képletű uj vegyületek - ahol az (IB) általános képletben RÍ jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-metil-csoport (például metil-tio-metil- vagy etil-tio-metil-csoport);

1- 4 szénatomos alkoxi-metil-csoport (például metoxi-metil-, etoxi-metil-csoport); ciano-metil-csoport; mono-, di- vagy trihalogén-metil-csoport (például trifluor-metil-csoport) a bróm-metil-csoportot kivéve; nitrocsoport; 2-halogén-alkinil-csoport (például 2-klór-etinil-csoport); 1-4 szénatomos alkoxicsoport (például metoxicsoport); valamint 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport (például metil-tio-csoport) - valamint azok gyógyászati szempontból elfogadható származékainak az előállítására.

Az (IB) általános képletű vegyületek egy csoportját alkotják például azok az (IC) általános képletű vegyületek, ahol RÍ jelentése ciano-metil-csoport; dihalogén-metil-csoport; nitrocsoport; 2-halogén-alkinil-csoport (például

2- klór-etinil-csoport); 1-4 szénatomos alkoxicsoport (például metoxicsoport); valamint 1-4 szénatomos alkiltio-csoport (például metil-tio-csoport), valamint azok gyógyászati szempontból elfogadható származékai.

Az (IB) általános képletű vegyületek egy másik csoportját alkotják például azok az (ID) általános képletű vegyületek, ahol

RÍ jelentése ciano-metil-csoport; nitrocsoport; 2-halogén-alkinil-csoport (például 2-klór-etinil-csoport); 1-4

-9szénatomos alkoxicsoport (például metoxi-csoport) vagy

1-4 szénatomos alkil-tio-csoport (például metil-tio-csoport), valamint azok gyógyászati szempontból elfogadható származékai.

Az (I), (ΙΑ), (IB), (IC) és (ID) általános képletek a vegyületeket ketoformában ábrázolják; nyilvánvaló azonban, hogy e vegyületek a megfelelő tautomer enolalakban is létezhetnek.

Előnyösek azok az (IB) általános képletü vegyületek, amelyekben R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-metil- vagy 1-4 szénatomos alkoxi-metil-csoport, valamint azok gyógyászati szempontból elfogadható származékai.

Különösen előnyös (IB) általános képletü vegyületek az alábbiak:

(1) 3'-fluor-5-(metoxi-metil)-2',3'-didezoxiuridin;

(2) 5-(etoxi-metil)-3'-fluor-23'-didezoxiuridin; és a (3) 3'-fluor-5-(metil-tio-metil)-2¹,3'-didezoxiuridin.

E leírásban gyógyászti szempontból elfogadható származékon értjük az (I) általános képletü vegyületek bármely gyógyászati szempontból elfogadható sóját, észterét vagy észterének a sóját, vagy bármely más származékát, amely a befogadó szervezetbe történt adagolás után az (I) általános képletü vegyületet (közetlenül vagy közvetetten), vagy annak vírus ellen hatásos metabolitját szolgáltatja.

Az (I) általános képletü vegyületek előnyös észterei például: olyan karbonsavakkal alkotott észterek, amelyek savkomponensében a karboxilt hordozó csoport egyenes vagy elágazó szénláncu alkilcsoport (például metil-, η-propil-, n-butilvagy terc-butil-csoport), alkoxi-alkil-csoport (például metoxi• · • · · • · · · • · ·

-10-metil-csoport), aralkilcsoport (például benzilcsoport), aril-oxi-alkil-csoport (például fenoxi-metil-csoport), arilcsoport » (például adott esetben halogénatómmal, 1-4 szénatomos alkilvagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal vagy aminocsoporttal szubsztituált fenilcsoport); továbbá olyan szulfonát-észterek, amelyek alkil- vagy alkil-aril-szulfonil-csoportot (például metánszulfonilcsoportot) tartalmaznak; továbbá az aminosav-észterek (például L-valinnal vagy L-izoleucinnal alkotott észterek) ; valamint a mono-, di- vagy trifoszfát-észterek. Amennyiben erre vonatkozóan külön megjegyzést nem teszünk, akkor ezekben az észterekben az alkilcsoport előnyösen 1-18 szénatomos, különösen 1-4 szénatomos; ezekben az észterekben bármelyik arilcsoport előnyösen fenilcsoport. Bármelyik fenti vegyület esetében annak gyógyászati szempontból elfogadható sóját is értjük.

Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható sói és gyógyászati szempontból elfogadható származékai például: a megfelelő bázisokkal alkotott sók, igy az alkálifémsók (például nátriumsó), alkáliföldfémsók (például a magnéziumsó), az ammóniumsók és az NX4⁺ kationnal alkotott sók (ahol X 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent); fiziológiai szempontból elfogadható savaddiciós sók például: a szerves karbonsavakkal, igy az ecetsavval, tejsavval, borkősavval, almasavval, izetionsavval, laktobionsavval és borostyánkősavval képzett sók; valamint szerves szulfonsavakkal, például metán-, etán-, benzol- és p-toluolszulfonsavval alkotott sók; továbbá szervetlen savakkal, igy sósavval, kénsavval, foszforsavval és szulfaminsavakkal alkotott sók. Hidroxilcsoportot tartalmazó ···

-11vegyületek fiziológiailag elfogadható sói például az adott hidroxilvegyület anionjának megfelelő kationnal, például nátrium-, ammónium- vagy NX₄ ⁺-kationnal (ahol X 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent) képzett sói.

A fentebb említett fertőzések vagy kóros állapotok kezelése céljából az (I) általános képletű vegyületeket más terápiás hatóanyagokkal kombinálva alkalmazhatjuk. Ilyen további terápiás hatóanyagok például azok a vegyületek, amelyek a HIV-fertőzések és ezzel kapcsolatos kóros állapotok kezelésében hatásosak, igy a 3'-azido-3¹-dezoxitimidin (zidovudin), más 2', 3 '-didezoxinukleozidok, igy például a 2',3'-didezoxicitidin, 2',3 ’-didezoxiadenozin, a 2 ' ,3'-didezoxiinozin, karbovir; nemciklusos nukleozidok (például az aciklovir); a 2',3’-didehidrotimidin; interferonok, igy az alfa-interferon; a veseelválasztást gátló anyagok, például a probenicid; a nukleozidtranszportot gátló anyagok, például a dipiridamol; immunmoduláló (immunszabályozó, immunmódositó) hatóanyagok, például az interleukin-II; a granulocita makrofág-kolóniát stimuláló faktorok, eritropoetin; foszfono-hangyasav; és az oldható CD₄ és annak génmanipulációval előállított származékai. Az igy kapott kombinációk komponensei adagolhatok egyidőben, külön-külön vagy kombinációs gyógyszerformában; vagy különböző időpontokban, például egymást követő időpontokban olyan módon, hogy a kombinált hatást elérjük.

Az (I) általános képletű vegyületek - amelyeket az alábbiakban esetenként aktív komponenseknek is nevezünk - terápiás célra bármilyen alkalmas utón, például; orálisan, rektálisan (végbélen keresztül), nazálisán (orrnyálkahártyán át), ···

-12topikusan (helyileg: beleértve a szájüregben történő és nyelvalatti alkalmazást is), hüvelyen át, parenterálisan (például szubkután, intramuszkuláris, intravénás utón és bőrön át, azaz intradermális utón) és tüdőn át adagolhatok. Nyilvánvaló, hogy az adagolás előnyös módja (útja) a befogadó szervezet kóros állapotától és korától, valamint a fertőzés jellegétől és a választott aktív komponenstől függ.

A fentebb említett vírusfertőzések - például HIV-, HBV-fertőzések - esetében a megfelelő dózis általában 0,5-120 mg/testtömeg-kg naponta, előnyösen 1-90 mg/testtömeg-kg, legelőnyösebben 2-60 mg/testtömeg-kg naponta. A kívánt dózist előnyösen 2-6 részre (részadagra) elosztva, megfelelő időközökben adagoljuk a nap folyamán. Ezeket a részadagokat adagolhatjuk az adagolási egység alakjában, amelyek egyenként 1-1500 mg, előnyösen 5-1000 mg, legelőnyösebben 10-700 mg aktív komponenst tartalmaznak.

Ideális értelemben az aktív komponenst olyan mennyiségben kell adagolnunk, hogy a hatóanyag csucskoncentrációja a plazmában körülbelül 0,25-100 μΜ, előnyösen körülbelül 0,5-70 μΜ, legelőnyösebben körülbelül 1-50 μΜ értéket érjen el. Ezt például úgy érhetjük el, hogy: intravénás befecskendezés esetén az aktív komponenst (hatóanyagot) 0,1-5%-os oldatban, adott esetben konyhasóoldatban alkalmazzuk; vagy orálisan például olyan tablettát, kapszulát vagy szirupot alkalmazunk, amely körülbelül 0,5-100 mg/kg aktív komponenst (hatóanyagot) tartalmaz. A kívánt vérszint fenntartható körülbelül 0,01-5,0 mg/kg/óra erősségű folyamatos infúzióval, vagy szakaszosan alkalmazott infúzióval, amely körülbelül 0,4-15 mg/kg hatóanyagot • · · ·

-13tartalmaz.

A hatóanyag (aktív komponens) önmagában is adagolható, előnyösen azonban olyan gyógyszerforma (készítmény) alakjában adagoljuk, amely legalább egy, fentiekben meghatározott hatóanyagot egy vagy több, gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal és adott esetben más terápiás hatóanyagokkal együttesen tartalmaz. Minden egyes vivőanyagnak elfogadhatónak kell lennie olyan értelemben, hogy összeegyeztethetőnek kell lennie a gyógyszerforma (készítmény) többi komponensével, és nem szabad károsan hatnia a betegre. Alkalmas gyógyszertormák például az orális, rektális, nazális, topikus (szájüregi és nyelvalatti), vaginális készítmények; valamint a parenterális - igy szubkután, intramuszkuláris, intravénás és intradermális adagolásra alkalmazható - formák. A gyógyszerformát (készítményt) előnyösen az adagolási egység alakjában állítjuk elő, bármilyen önmagában ismert módszerrel. Az előállítás során a hatóanyagot (aktív komponenst) érintkezésbe hozzuk a vivőanyaggal, amely egy vagy több adalékanyagot is tartalmazhat. A gyógyszerformákat általában úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot folyékony vivőanyagokkal vagy finom eloszlású szilárd vivőanyaggal, vagy mindkettővel bensőleg összekeverjük, majd a kívánt alakra formáljuk.

A találmány szerinti, orális adagolásra alkalmazható készítményeket kialakíthatjuk különálló egységek formájában, amilyenek például a kapszulák, tabletták és tasakok, amelyek mindegyike a hatóanyag előre meghatározott mennyiségét tartalmazza; vagy por- vagy szemcsealakban; vagy oldat vagy szuszpenzió alakjában, vizes vagy nemvizes folyadékban; vagy •·*· ·«·,

-14olaj/viz emulzióként (cseppfolyós alakban) vagy viz/olaj emulzióban (cseppfolyós alakban). A hatóanyag bólusz, liktárium vagy paszta alakjában is alkalmazható.

Tablettát préseléssel vagy öntéssel, adott esetben egy vagy több adalékanyag alkalmazásával állíthatunk elő. A préselt tablettákat úgy állíthatjuk elő, hogy a hatóanyagot könnyen áramló formában, például por vagy szemcsék alakjában, adott esetben kötőanyaggal [például povidonnal, zselatinnal (hidroxi-propil)-metil-cellulózzal], tabletta-kenőanyaggal, közömbös higitószerrel, tartósítószerrel, a szétesést elősegítő szerrel [például nátrium-keményitő-glikoláttal, térhálósított povidonnal, térhálósított (karboximetil)-cellulóz-nátriummal], felületaktív szerrel vagy diszpergálószerrel keverve tablettákká préseljük. Az öntött tabletták úgy állíthatók elő, hogy a porított hatóanyag közömbös, folyékony higitószerrel készített keverékét megfelelő berendezésben öntéssel formáljuk. Adott esetben a tabletták bevonattal vagy osztójellel láthatók el; és olyan formában is kialakíthatók, amely lehetővé teszi a hatóanyag szabályzott ütemü felszabadulását [e célra például (hidroxi-propil)-metil-cellulóz alkalmazható különböző arányokban a kívánt felszabadulási profil biztosítására]. A tabletták adott esetben bélben oldódó bevonattal láthatók el, s igy biztosíthatjuk, hogy a hatóanyag a bélnek gyomortól eltérő szakaszaiban szabaduljon fel.

A szájban végzett helyi adagolásra alkalmas gyógyszerformák például a pasztillák, amelyek a hatóanyagot (hatásos komponenst) Ízesítőszerrel, általában nádcukorral, valamint akácmézgával vagy tragakantamézgával együtt tartalmazzák; vagy »«·· ....

.·.. .· olyan pasztillák, amelyek a hatóanyagot közömbös alapanyagban, például zselatinban és glicerinben, vagy nádcukorban és akácmézgában tartalmazzák; szájüregben topikusan alkalmazhatók továbbá a szájvizek, amelyek a hatóanyagot megfelelő, folyékony vivőanyagban tartalmazzák.

A találmány szerinti, helyi adagolásra alkalmas gyógyászati készítmények kialakíthatók például kenőcs, krém, szuszpenzió, lemosófolyadék, por, oldat, paszta, gél, permet, aeroszol vagy olaj alakjában. A hatóanyagot azonban borogatásba vagy tapaszba is foglalhatjuk, amelyek egyrészt a hatóanyaggal (hatóanyagokkal), másrészt adott esetben egy vagy több vivővagy higitószerrel vanak impregnálva. Ez esetben vivőanyagként például többértékü alkoholokat - igy polietilénglikolokat, propilénglikolt vagy glicerint - használhatunk. Az e célra megfelelő vivőanyagok ismertek.

Rektális (végbélen át történő) adagolásra szánt gyógyszerforma például a végbélkúp, amely a hatóanyagot megfelelő alapanyagban, például kakaóvajban vagy valamilyen szalicilátban tartalmazza.

A vaginális (hüvelyben történő) adagolásra alkalmas gyógyszerformák például: a pesszáriumok, tamponok, krémek, gélek, paszták, habok vagy permetek, amelyek a hatóanyagon kívül az e célra alkalmas, ismert vivőanyagokat tartalmazzák.

Parenterális adagolásra alkalmas gyógyszerformák a vizes és nemvizes, izotóniás, steril injekciós oldatok, amelyek antioxidánsokat, pufferanyagokat, bakteriosztatikus hatóanyagokat és olyan, oldott állapotú anyagokat tartalmaznak, amelyek a készítményt a befogadó szervezet véréhez képest izotóniássá teX

-16···· szik; valamint olyan vizes és nemvizes, steril szuszpenziók, amelyek szuszpendálószereket és süritőszereket tartalmazhatnak; továbbá liposzómák vagy más mikrorészecskés rendszerek, amelyek segítségével a hatásos vegyület a vér komponenseihez, vagy egy vagy több szervhez célzottan eljuttatható. A gyógyszerformák kialakíthatók az adagolási egység alakjában vagy kiszerelhetők több dózist tartalmazó, zárt tartóedényekben, például ampullákban és fiolákban; valamint liofilizált állapotban is tárolhatók úgy, hogy a steril folyékony vivőanyagot - például injekciós célra alkalmas vizet - közvetlenül a felhasználás előtt adjuk a liofilizált hatóanyaghoz. Steril porokból, szemcsékből és fentiekben leirt tablettákból azonnali felhasználásra alkalmas injekciós oldatok és szuszpenziók állíthatók elő.

Az előnyös adagolási egységek a napi dózist vagy részdózist - amint ezt fentebb említettük - vagy annak valamilyen törtrészét tartalmazhatják.

Nyilvánvaló, hogy a fentebb konkrétan említett komponenseken kívül a találmány szerinti készítmények további, az e területen általában alkalmazott segédanyagokat is tartalmazhatnak: az orális alkalmazásra előállított készítmények további komponensekként például édesítőszereket, süritőszereket és Ízesítőszereket is tartalmazhatnak.

Az (I) általános képletü vegyületek az említett célokra állatgyógyászati készítményekké is alakíthatók, amelyek a szokásos, ismert eljárásokkal állíthatók elő.

Az (I) általános képletü vegyületek, és gyógyászati szempontból elfogadható származékaik a találmány szerint például úgy állíthatók elő, hogy (A) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-metil-, 1-4 szénatomos alkoxi-metil-, ciano-metil-, azido-metil-, mono-, di- vagy trihalogén-metil-csoport, nitrocsoport, 2-halogén-alkinil- vagy amino-metil-csoport, egy (II) általános képletü vegyületből - amelyben OR védett hidroxilcsoportot jelent, és X jelentése ugyanaz, mint R¹ jelentése a kapott (I) általános képletű vegyületben - a védőcsoportot eltávolítjuk;

(B) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkoxicsoport, egy (IV) általános képletű vegyületet - amelyben Y hidroxilcsoportot jelent - az uracil-egységhez kapcsolódó 5-hidroxil-csoport alkilezésére alkalmas szerrel (szerekkel) és/vagy körülmények között reagáltatunk;

(C) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport, egy (IV) általános képletű vegyületet - amelyben Y kilépő csoportot jelent - az 5-ös helyzetű 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport bevitelére alkalmas szerrel (szerekkel) és/vagy körülmények között reagáltatunk;

(D) egy (V) általános képletű vegyületet - ahol R¹ jelentése a fentiekben meghatározott, és Z a fluorcsoport bevezetésére alkalmas prekurzor csoportot jelent - a prekurzor csoport fluorrá alakítására alkalmas szerrel (szerekkel) és/vagy körülmények között reagáltatunk; vagy (E) egy (VI) általános képletű pirimidinbázist - ahol R¹ jelentése a fentiekben meghatározott - vagy annak valamilyen

.......* • ··· . ··· ···* · egyenértékű funkciós származékát a kívánt ribofuranozilegység (VI) általános képletü pirimidinbázis 1-es helyzetébe történő bevezetésére alkalmas vegyülettel reagáltatjuk;

és ezt követően, vagy ezzel egyidejűleg, adott esetben egy vagy több alábbi átalakítást végzünk:

(i) bármely megmaradt védőcsoportot (védőcsoportokat) eltávolítunk;

(ii) egy kapott (I) általános képletü vegyületet annak gyógyászati szempontból elfogadható származékává alakítunk;

(iii) egy (I) általános képletü vegyület előbbiekben kapott, gyógyászati szempontból elfogadható származékát (I) általános képletü vegyületté vagy annak egy másik származékává alakítjuk.

A jelen találmány arra az eljárásra is vonatkozik, amelynek segítségével az (IB) általános képletü vegyületek és azok gyógyászati szempontból elfogadható származékai a fentiekben az (I) általános képletü vegyületeknek és azok gyógyászati szempontból elfogadható származékainak az alőállitására leirt eljárásokkal megegyezően előállíthatok.

A fentebb részletezett, találmány szerinti eljárásban a (II), (III), (IV), (V) és (VI) általános képletü kiinduló anyagokat nyilvánvalóan - és ugyanúgy a fentiekben említett reagenseket és reakciókörülményeket a nukleozidszintézisek területén ismert vegyületek közül, illetve reakciókörülmények szerint választjuk meg [lásd például a következő helyen: Nucleic Acid Chemistry: Improved New Synthetic Procedures, Methods and Techniques szerk. L. B. Townsend és R. S. Tipson, Wiley Inter- • · . · « · · . · ii 9 • · « · · » · ···· ··· • · · · · · · ♦ ····«· * ··»· ·

-19science (1978) ; valamint: Nucleoside Analogues: Chemistry, Biology and Medical Applications, szerk. R. T. Walker és munkatársai, NATO Advanced Study Institute, Plenum Press (1979)]. Illusztrálás céljára az alábbiakban példákat adunk meg ezekre az átalakításokra, nyilvánvaló azonban, hogy ezek a szokásos módon - a kívánt (I) általános képletű vegyülettől függően módosíthatók. Közelebbről: ha olyan átalakítást Írunk le, amely egyébként nem kívánt reakcióhoz vezetne a labilis csoportok megváltozásával, akkor ezeket a labilis csoportokat a szokásos módon védőcsoportokkal láthatjuk el, amelyeket az átalakító művelet elvégzése után eltávolítunk.

Az (A) eljárásban a védett hidroxilcsoport (azaz OR csoport) például észtercsoport, különösen 1-6 szénatomos alkanoil-oxi-csoport (például acetil-oxi-csoport) vagy aroil-oxi- vagy alkaroil-oxi-csoport, valamint étercsoport, például trialkil-szilil-oxi-csoport (például terc-butil-dimetil-szilil-oxi-csoport) vagy aralkil-oxi-csoport (például trifenil-metil-oxi-csoport) vagy valamilyen foszfátcsoport lehet.

Ezeket a csoportokat például hidrolízissel alakíthatjuk a megfelelő hidroxilvegyületté. Különösen előnyös hidroxilvédőcsoport az acetil-oxi-csoport, amely például bázisos körülmények között végzett hidrolízissel, például metanolos nátrium-metanoláttal, vizes metil-aminnal vagy ammóniával hidrolizálható. E csoportot azonban enzimes utón - például észteráz-enzimmel - is hidrolizálhatjuk.

Egy másik előnyös hidroxil-védőcsoport a terc-butil-dimetil-szilil-oxi-csoport, amely például savas hidrolízissel vagy tetrabutil-ammónium-fluorid (rövidítve: TBAF) alkalmazása-

-20val hasítható.

Az (A) eljárásban alkalmazott (II) általános képletü kiinduló vegyületek - ahol X jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-metil-, 1-4 szénatomos alkoxi-metil-csoport, ciano-metil-, azido-metil- vagy amino-metil-csoport - célszerűen a (III) általános képletü vegyületekből állíthatók elő, ahol a (III) képletben OR jelentése a fentiekben meghatározott, és L¹ a hidroxilcsoporttól eltérő, alkalmas kilépő csoportot, például halogénatomot, igy brómatomot, vagy valamilyen alkil- vagy aril-szulfonil-oxi-csoportot, igy trifluor-metánszulfonil-oxi-, metánszulfonil-oxi- vagy p-toluolszulfonil-oxi-csoportot vagy szekunder, nemciklusos vagy ciklusos aminocsoportot, igy dimetil-amino- vagy pirrolidinil-csoportot jelent - általában olyan módon, hogy a (III) általános képletü vegyületet megfelelő nukleofil vegyülettel, például ha X jelentése azido-metil-csoport, akkor poláris oldószerben, például acetonban nátrium-aziddal magasabb hőmérsékleten reagáltatjuk; és ha X jelentése amino-metil-csoport, akkor a (III) általános képletü vegyületet azonos körülmények között ammóniával kezeljük.

Azokat a (II) általános képletü vegyületeket, ahol X 1-4 szénatomos alkil-tio-metil-csoportot, például metil-tio-metil-csoportot jelent, előnyösen előállíthatjuk egy (III) általános képletü vegyületből - ahol L¹ jelentése a fentiekben meghatározott, például brómatom, metán-szulfonil-oxi-csoport vagy pirrolidinilcsoport - nátrium-metil-merkaptiddal végzett reakcióval, Ugyanígy azokat a (II) általános képletü vegyületeket, ahol X 1-4 szénatomos alkoxi-metil-csoportot, például metoxi-metil- vagy etoxi-metil-csoportot jelent, olyan (III) • · · · · » · • · · · « »·· • · * · ···· ••••·· · · · · · ·

-21általános képletü vegyületekből képezhetjük, amelyekben L¹ jelentése megfelelő kilépő csoport, például brómatom, metánszulfonil-oxi- vagy pirrolidinilcsoport; úgy járunk el, hogy a (III) általános képletü vegyületet metanollal, illetve etanollal reagáltatjuk. Olyan (II) általános képletü vegyületeket, ahol X egy vagy több halogénatómmal szubsztituált metilcsoportot jelent, célszerűen előállíthatunk a Matulic Adamic és munkatársai által leirt módszerrel [J. Med. Chem. 31, 1642 (1988)].

így például azokat a (II) általános képletü vegyületeket, ahol X halogén-metil-csoportot, például fluor-metil-csoportot jelent, előnyösen előállíthatjuk olyan (III) általános képletü vegyületekből, amelyekben L¹ például brómatomot vagy hidroxilcsoportot jelent; általában, ha L¹ jelentése brómatom, akkor a (III) általános képletü vegyületet valamilyen fluorozószerrel, például ezüst-fluoriddal poláris oldószerben, például acetonitrilben szobahőmérsékleten reagáltatjuk. Abban az esetben, ha L¹ hidroxilcsoportot jelent, akkor a (III) képletü vegyületet valamilyen fluorozószer, így dietil-amino-kén-trifluoriddal (rövidítve: DAST) közömbös oldószerben, például diklór-metánban (rövidítve: DCM) alacsony hőmérsékleten kezeljük.

Azok a (III) általános képletü vegyületek, ahol ΐΛ jelentése hidroxilcsoport, célszerűen úgy állíthatók elő, hogy egy (III) általános képletü vegyületet - amelyen L¹ jelentése halogénatom - valamilyen bázis, például nátrium-hidrogén-karbonát jelenlétében víztartalmú szerves oldószerben, például vizes tetrahidrofuránban (rövidítve: THF) szobahőmérsékleten reagál tatunk.

-22Olyan (II) általános képletü vegyületeket, ahol X dihalogén-metil-csoportot, például difluor-metil-csoportot jelent, célszerűen úgy állítunk elő, hogy egy (II) általános képletü vegyületet - amelyben X forrnilcsoportot jelent - valamilyen fluorozószerrel, például DAST-val közömbös oldószerben, például DCM-ban alacsony hőmérsékleten reagáltatunk. Az utóbbi vegyületet úgy kaphatjuk, hogy egy (III) általános képletü vegyületet - amelyben L¹ jelentése hidroxilcsoport - valamilyen oxidálószerrel, példul tetrapropil-ammónium-perrutenáttal (rövidítve: TPAP) egy társ-oxidálószer, igy 4-metil-morfolin-N-oxid jelenlétében közömbös oldószerben, például DCM-ban szobahőmérsékleten reagáltatunk. Azok a (III) általános képletü vegyületek, amelyekben L¹ hidroxilcsoportot jelent, a fentiekben leirt módon állíthatók elő.

Azok a (II) általános képletü vegyületeket, amelyekben X trihalogén-metil-csoportot, például trifluor-metil-csoportot jelent, előnyösen előállíthatjuk úgy, hogy egy (II) általános képletü vegyületet - amelyben X kilépő csoportot, például valamilyen halogénatomot, igy jódatomot jelent - a trihalogén-metil-prekurzorral, például jód-trifluor-metánnal valamilyen fém, például réz jelenlétében poláris oldószerben, igy például hexametil-foszforsav-triamidban magasabb hőmérsékleten reagáltatunk.

Olyan (II) általános képletü vegyületeket, ahol X halogénatomot jelent, például úgy készíthetünk, hogy Robins és munkatársai módszere szerint járunk el [Can. J. Chem. 60, 554 (1982)], tehát egy (II) általános képletü vegyületet - amelyben X hidrogénatomot jelent - halogénezünk például jód-monokloridos

-23jódozással, például DCM oldószerben, vagy elemi brómmal végzett brómozással, például jégecetben, vagy klór és jód-benzol komplexével végzett klórozás utján, például jégecetben. Olyan (II) általános képletű vegyületeket, ahol X jelentése hidrogénatom, úgy állíthatunk elő, hogy egy (IV) általános képletű vegyület 5'-helyzetét blokkoljuk - ahol a (IV) képletben Y hidrogénatomot jelent - például úgy, hogy valamilyen acil-halogeniddel, például acil-kloriddal vagy valamilyen savanhidriddel kezeljük az acilcsoport, mint blokkoló csoport bevezetése céljából.

Azt a (IV) képletű vegyületet, amelyben Y hidrogénatomot jelent, például Kowollick és munkatársai közleménye szerint [J. Prakt. Chem. 315, 895 (1973)] nyerhetjük.

Azokat a (III) általános képletű vegyületeket, ahol OR jelentése a fentiekben meghatározott, és L¹ megfelelő kilépő csoportot jelent (a hidroxilcsoport kivételével) jól ismert módon állíthatjuk elő: például abban az esetben, ha 1Λ halogénatomot jelent, akkor egy (II) általános képletű vegyületet

- ahol X jelentése metilcsoport - megfelelő halogénező rendszerrel, például - ha L¹ csoportként brómatomot óhajtunk bevezetni - N-bróm-szukcinimiddel azo-bisz(izobutironitril) (rövidítve: AIBN) jelenlétében ibolyántúli fénnyel besugározva reagálhatunk.

Olyan (III) általános képletű vegyületeket, ahol L¹ jelentése alkil- vagy arilszulfonil-oxi-csoport, előnyösen előállíthatunk egy megfelelő (III) általános képletű vegyületből

- ahol L¹ hidroxilcsoportot jelent - valamilyen szulfonil -halogeniddel (például, ha L¹ jelentése metánszulfonil-oxi-csoport, akkor metánszulfonil-kloriddal) - bázisos körülmnyek kö zött. Azokat a (III) általános képletű vegyületeket, ahol L¹ jelentése hidroxilcsoport, a fentiek szerint állíthatjuk elő, vagy eljárhatunk úgy is, hogy egy (II) általános képletű vegyületet - ahol X jelentése hidrogénatom - Kahilainen és munkatársai eljárásával [Acta Chemica Scandinaviae B. 39, 477 (1985)] hidroximetilezünk.

Olyan (III) általános képletű vegyületeket, ahol L¹ jelentése szekunder aminocsoport, Badman és munkatársai (J. Chem. Soc. Chem. Commun. 1987. 1732) módszerével úgy állíthatunk elő, hogy egy (II) általános képletű vegyületet - amelyben X hidrogénatomot és OR hidroxilcsoportot vagy védett hidroxilcsoportot jelent - a megfelelő aminnal, például dimetil-aminnal vagy pirrolidinnel formilezőszer, például formaldehid jelenlétében reagáltatunk.

Az L¹ csoport kilépési készségét a (III) általános képletü vegyületekből - amelyekben L¹ szekunder aminocsoportot jelent - fokozhatjuk úgy, hogy az aminocsoport nitrogénatomját például alkil-halogeniddel, igy metil-jodiddal valamilyen alkoholos oldószerben, előnyösen metanolban reagáltatva az aminvegyület megfelelő kvaterner metojodidját állítjuk elő.

Olyan (II) általános képletű vegyületeket, amelyekben X jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, és OR védett hidroxilcsoportot jelent, úgy állíthatunk elő, hogy egy megfelelő (II) általános képletű vegyületet - amelyben OR hidroxilcsoportot jelent - megfelelő acil-halogeniddel, például acil-kloriddal vagy a megfelelő savanhidriddel kezelve a megfelelő észterré alakítunk; vagy a megfelelő alkil- vagy szilil-halogeniddel kezelve a megfelelő éterré, illetve szilil-éterré alaki-25tunk.

Olyan (II) általános képletü vegyületeket, ahol X hidrogénatomot vagy metilcsoportot és OR hidroxilcsoportot jelent, például Kowollick és munkatársai [J. Prakt. Chem. 315, 895 (1973)] eljárásával kaphatunk.

Oyan (II) általános képletü vegyületeket, ahol X nitrocsoportot jelent, célszerűen Huang és Torrence közleménye szerint [J. Org. Chem. 41. 3821 (1977)] állíthatunk elő úgy, hogy egy (II) általános képletü vegyületet - ahol X hidrogénatomot és R védőcsoportot, például foszfátcsoportot jelent nitrálószerrel, például nitrónium-tetrafluoro-boráttal közömbös oldószerben, például szulfolánban szobahőmérsékleten reagáltatunk.

Olyan (II) általános képletü vegyületeket, ahol X hidrogénatomot jelent, előnyösen készíthetünk el úgy, hogy egy (IV) általános képletü vegyület - amelyben Y hidrogénatomot jelent - 5'-helyzetét a szokásos módon blokkoljuk, például ha a blokkoló csoport foszfátcsoport, akkor a vegyületet foszforilezőszerrel, például foszforil-kloriddal foszfát-tipusu oldószerben, például trietil-foszfátban alacsony hőmérsékleten reagáltat juk.

A megfelelő (IV) általános képletü vegyület - amelyben Y jelentése hidrogéntom - Kowollick és munkatársai fentebb idézett közleménye szerint állítható elő.

Olyan (II) általános képletü vegyületeket, amelyekben X jelentése 2-halogén-alkinil-csoport, célszerűen előállíthatunk úgy, hogy egy (II) általános képletü vegyületet - amelyben X jelentése megfelelő, szimmetrikus 1,2-dihalogén-vinil-csoport -26• ········ ·· « • · · · · · · • · · · · «·· • ·· · ···»

1,8-diaza-biciklo[5.4.0]undec-7-én (rövidítve: DBU) segítségével közömbös oldószerben, például DCM-ban szobahőmérsékleten dehidrohalogénezünk. Az 1,2-dihalogén-vinil-prekurzorvegyület előnyösen előállítható úgy, hogy egy (II) általános képletü vegyületet - amelyben X jelentése megfelelő etinilcsoport - valamilyen brómozószerrel, például terc-butil-bromiddal poláris aprotikus oldószerben, például dimetil-szulfoxidban (rövidítve: DMSO) szobahőmérsékleten dihalogénezünk.

Az utóbbi (II) általános képletü vegyület úgy állítható elő, hogy a megfelelő alkoholszármazék 5’-helyzetű hidroxilcsoportját megfelelő acil-halogeniddel, például savkloriddal vagy savanhidriddel piridin jelenlétében szobahőmérsékleten reagáltatjuk. Az említett alkoholszármazék a 88850370.3 számú európai szabadalmi bejelentésben leirt módon vagy azzal analóg módon állítható elő.

A találmány szerinti (B) eljárást például Lin és munkatársai [J. Med. Chem. 31, 336 (1988)] módszerével valósíthatjuk meg úgy, hogy egy (IV) általános képletü vegyületet - amelyben Y hidroxilcsoportot jelent - alkilezőszerrel, például alkil-halogeniddel, igy metil-bromiddal valamilyen bázis, például nátrium-hidroxid jelenlétében vizes metanolban szobahőmérsékleten reagáltatunk.

Olyan (IV) általános képletü vegyületeket, ahol Y hidroxilcsoportot jelent, célszerűen úgy állíthatunk elő, hogy (IV) általános képletü vegyületet, - amelyben Y jelentése halogénatom - például vizes metanolban szobahőmérsékleten trietil-aminnal kezelünk. Az utóbbi (IV) általános képletü vegyület úgy állítható elő, hogy egy (IV) általános képletü vegyü-

-27• ·······* ·· · • · · · « · · ·«·· · · · · • ·· · ···· «····· · ···· · letet - ahol Y hidrogénatomot jelent - például brómmal vizes THF-ban halogénezünk. Az a (IV) általános képletű vegyület, ahol Y jelentése hidrogénatom, a fentiek szerint nyerhető.

A találmány szerinti (C) eljárást úgy foganatosíthatjuk, hogy egy (IV) általános képletű vegyületet - amelyben Y megfelelő kilépő csoportot, például klór-merkuri-csoportot jelent - 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport bevezetésére alkalmas tiolozó reagenssel kezelünk: ha például Y jelentése klór-merkuri-csoport, akkor 1-4 szénatomos dialkil-diszulfiddal kezeljük palládiumkatalizátor, igy például litium-palládium-tetraklorid (LÍ2PdC14) jelenlétében poláris oldószerben, például metanolban.

Azokat a (IV) általános képletű vegyületeket, amelyekben Y kilépő csoportot jelent, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (IV) általános képletű vegyületet - amelyben Y jelentése hidrogénatom - például abban az esetben, ha Y klór-merkuri-csoportot jelent, valamilyen klorid-só, például nátrium-klorid jelenlétében valamilyen oldószerben, például vízben, magasabb hőmérsékleten higany(II)-acetáttal kezelünk.

Olyan (IV) általános képletű vegyületeket, ahol Y hidrogénatomot jelent, a fentebb leírtak szerint állíthatunk elő.

A találmány szerinti (D) eljárást például úgy valósíthatjuk meg, hogy egy (V) általános képletű vegyületet - ahol Z jelentése kilépő csoport, például hidroxilcsoport vagy szerves szulfonil-oxi-, igy például metánszulfonil-oxi- vagy trifluor-metánszulfonil-oxi-csoport - megfelelő fluorozószerrel, igy például dietil-amino-kén-trifluoriddal, kálium-fluoriddal, kálium-hidrogén-fluoriddal vagy tetra-n-butil-ammónium-fluoriddal • ··«····· * · · • · · · · · · • ··· « · · · • ·· · ···» ······ · ··♦· ·

-28reagáltatunk.

A találmány szerinti (E) eljárást például úgy végezhetjük, hogy egy (VI) általános képletü pirimidinbázist, vagy annak valamilyen sóját vagy védett származékát 3'-fluor-3'-dezoxitimidinnel például megfelelő pentozilcsoport-átvivő enzim vagy valamilyen szerves katalizátor, igy például (trimetil-szilil)-trifluor-metánszulfonát jelenlétében pufferolt vizes oldatban reagáltatunk.

Eljárhatunk azonban úgy is, hogy egy (VI) általános képletü vegyületet - amelyben R¹ jelentése a fentiekben meghatározott - vagy annak valamilyen sóját vagy védett származékát kémiai utón egy megfelelően aktivált 3-fluor-2,3-didezoxi-ribóz-származékkal jól ismert módon kapcsoljuk [lásd például a következő helyen: Nucleoside Analogues: Chemistry, Biology, Medical Application, szerk. R. T. Walker és munkatársai, NATO Advanced Study Institute, Plenum Press (1979)]. A megfelelően aktivált 3-fluor-2,3-didezoxi-ribóz-sármazékok Asahi Glass eljárásával (lásd a JP0129390 számú publikált japán szabadalmi bejelentést) állíthatók elő. Azok a (VI) általános képletü vegyületek, ahol R¹ jelentésea fentiekben meghatározott, vagy azok sói vagy védett származékai kereskedelmi forgalomból beszerezhetők, vagy a fenti (A), (B) vagy (C) eljárások valamelyikéhez hasonló módon állíthatók elő, amelyeket fentebb a megfelelő R¹ szubsztituenseket tartalmazó (I) általános képletü vegyületek előállítására vonatkozóan leirtunk.

Az (I) általános képletü vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható észtereikké alakíthatók például úgy, hogy azokat megfelelő észterezőszerrel, például valamilyen savhalo• · ·· • *« ·

-29geniddel vagy savanhidriddel reagáltatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek és ugyanúgy észtereik is a szokásos módon alakíthatók gyógyászati szempontból elfogadható sóikká, például úgy, hogy azokat megfelelő bázissal kezeljük. Egy (I) általános képletű vegyület észtere vagy sója például hidrolízis utján átalakítható az anyavegyületté.

A találmány szerinti eljárást az alábbiakban nem korlátozó jellegű kiviteli példákkal illusztráljuk. A példákban az aktív komponens egy (I) általános képletű vegyületet vagy annak gyógyászati szempontból elfogadható valamilyen származékát jelenti.

A találmány révén az alábbi lehetőségek adódnak:

a) az (IB) általános képletű vegyületek vagy azok gyógyászati szempontból elfogadható származékainak kialakítása terápiás alkalmazás céljára;

b) gyógyászati készítmények előállítása, amelyek egy (IA) vagy (IB) általános képletű vegyületet vagy annak gyógyászati szempontból elfogadható származékát gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal együtt tartalmazzák;

c) az (IA) vagy (IB) általános képletű vegyületek, vagy azok gyógyászati szempontból elfogadható származékainak felhasználása olyan gyógyszerek gyártására, amelyek retrovirus, különösen az emberi immunhiányt előidéző vírus vagy hepatitis B vírus általi fertőzés kezelésére vagy megelőzésére alkalmazhatók ;

d) módszer (eljárás) kialakítása vírusfertőzés, különösen retrovirus vagy hepatitis B vírus által előidézett fertőzések kezelésére vagy megelőzésére egy emlősállaton (az embert is « · · ···· · · · · • ·· · «··· ······ · »·«· ·

-30beleértve); e kezelési módszer abban áll, hogy az emlősállatot egy (IA) vagy (IB) általános képletű vegyületnek vagy gyógyászati szempontból elfogadható származékának antivirálisan hatásos mennyiségével kezeljük.

A találmány szerinti eljárást az alábbi, nem korlátozó jellegű kiviteli példákban részletesen ismertetjük.

1. példa

a) 3¹-Fluor-5-metil-5¹-0-(terc-butil-difenil-szilil)-2^3¹ -didezoxiuridin előállítása g (0,06 mól) 3'-fluor-5-metil-2¹,3'-didezoxiuridin,

19,2 ml terc-butil-klór-difenil-szilán és 210 ml száraz DMF oldatához nitrogéngáz alatt 8,4 g (0,12 mól) imidazolt adunk, a reakcióelegyet másnapig szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert lepároljuk, és a maradékot 450 ml etil-acetát és 450 ml viz között megoszlatjuk. A vizes fázist 200 ml további etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázisokat egyesitjük, vízmentes nátrium-szulfáton sáritjuk, és szárazra pároljuk. A maradékot éterrel eldörzsöljük, és 0 °C-on tartjuk. így az a) lépés cim szerinti termékét fehér, szilárd alakban kapjuk. ÍH-NMR (200 MHz, DMSO-d₆, <5 ppm) : 11,35 (1H, széles s, NH) ,

7,7-7,35 (10H, m, aromás H), 7,45 (1H, s, H-6), 6,2 (1H, kettős t, H-l'), 5,4 (1H, kettős m, H-3', J₃i,_F=54Hz 4,25 (1H, kettős t, H-4',J₄i _F=27,5) , 3,87 (2H, m, H-5'), 2,6-2,1 (2H, m, H-2'), 1,5 (3H, S, -CH₃), 1,05 (9H, s, tBu).

b) 5¹-0-(terc-Butil-difenil-szilil)-3¹-fluor-5- (hidroxi-metil)-2^3¹-didezoxiuridin előállítása g (9,016 mól) 5'-0-(terc-butil-difenil-szilil)-3'• · ·

-31-fluor-5-metil-2·,3'-didezoxiuridin és 120 ml száraz szén-tetraklorid oldatát 20 perc alatt, keverés közben 3,76 g (0,02 mól) N-bróm-szukcinimid és 0,005 g AIBN 50 ml száraz szén-tetrakloriddal készült, visszafolyató hütő alatt forrásban tartott szuszpenziójához csepegtetjük, közben a reakcióelegyet nitrogéngáz alatt tartjuk, és 100 wattos volframégővel besugározzuk. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet 10 percig tovább keverjük, majd lehűtjük, szűrjük, és a szürletet szárazra pároljuk. A maradékot 150 ml THF-ban oldjuk, és 51 ml vízben oldott 1,7 g nátrium-hidrogén-karbonátot adunk hozzá, másnapig szobahőmérsékleten keverjük, majd betöményítjük, és a maradékot háromszor extraháljuk ml diklór-metánnal. Az egyesitett szerves oldatot vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, szárazra pároljuk, és a maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk. Eluálószerként aceton és diklór-metán (DCM) 3:17 arányú elegyét alkalmazva kapjuk a b) lépés cim szerinti termékét.

³H-NMR (200 MHz, DMSO-dg, δ ppm): 11,4 (1H, széles s, ΝΗ), 7,7-7,35 (10H, m, aromás Η), 7,53 (1H, s, H-6),

6,16 (1H, kettős t, H-l'), 5,3 (1H, kettős m, H-3', ^J3',F^=54Hz(' ⁴'⁸³ (^1H, CH₂OH), 4,2 (1H, kettős t, H-4', J₄i_fF=27Hz), 4,05 (2H, d, CH₂0H), 3,8 (2H, m, H-5'), 2,65-2,1 (2H, m, H-2’), 1,02 (9H, s, tBu).

c) 5¹ -(terc-Butil-difenil-szilil)-3¹-fluor-5-ífluor-metil) -2^3¹ -didezoxiuridin előállítása

0,8 g =1,6 mmol) 5'-0-(terc-butil-difenil-szilil)-3'-fluor-5-(hidroxi-metil)-23¹-didezoxiuridin 10 ml száraz DCM-nal készült oldatát keverés közben nitrogéngáz • »··»<*·· «· V • · · · · » · • · · · · ··· • · · · ··«· ······ · ··· · ·

-32alatt -15 °C hőmérsékleten 0,19 ml (1,6 mmol) DAST 5 ml száraz DCM-nal készült oldatához csepegtetjük, utána a reakcióelegyet -5 °C hőmérsékleten 30 percig, majd szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük, és ezt követően 14 ml jég-viz keverékre öntjük. Elkülönítés után a szerves fázist 10 ml vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és szárazra pároljuk. A maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk, eluálásra aceton és DCM 3:17 és 1:16 arányú elegyeit alkalmazzuk. így 570 mg (71%) hozammal kapjuk a c) lépés cim szerinti vegyületét.

ÍH-NMR (200 MHz, DMSO-d₆, 8 ppm): 11,6 (1H, széles s, NH),

7,9 (1H, d, H-6), 7,7-7,35 (10H, m, aromás H), 6,15 (1H, kettős t, H-l'), 5,35 (1H, kettős m, H-3',J₃i,_F= = 54Hz), 4,8 (2H, d, CH₂F), 4,25 (1H, kettős t, H-4' , J₄i_/F=27Hz), 3,88 (2H, m, H-5'), 2,7-2,2 (2H, m, H-2'), 1,03 (9H, s, tBu).

d) 3¹-Fluor-5-(fluor-metil)-2¹,3¹-didezoxiuridin előállítása

1,6 ml 1 mólos tetrahidrofurános tetrabutil-ammónium-fluorid oldatot keverés közben 0 °C hőmérsékleten 0,33 g (0,66 mmol) 5'-0-(terc-butil-difenil-szilil)-3'-fluor-5-(fluor-metil)-2¹,3'-didezoxiuridin 2,5 ml THF-nal készült oldatához csepegtetünk, majd a reakcióelegyet 40 percig 0 °C-on és további 10 percig szobahőmérsékleten keverjük. Ezt követően a reakcióelegyet közvetlenül DCM-nal készült szilikagél-oszlopra visszük, és 3:7 arányú THF/DCM eleggyel eluáljuk. így a d) lépés cim szerinti vegyületét kapjuk.

l-H-NMR (200 MHz, DMSO-dg, 8 ppm): 11,58 (1H. széles s, NH) , « 4 • ··· · ··· • · · · · · · · «···«· · ·*·« ·

-338,15 (1Η, d, H-6), 6,18 (1H, kettős t, H-l’), 5,32 (1H, kettős d, H-3'), 5,15 (1H, m, OH-5’), 5,06 (2H, d,

CH₂F), 4,15 (1H, m, H-4'), 3,61 (2H, m, H-5'), 2,6-2,1 (2H, m, H-2').

FAB (gyorsatombombázásos) tömegszinkép (FAB MS): megfigyelt érték (M+Na)⁺ 285.

2. példa

3¹-Fluor-5-(metoxi-metil)-2¹,3¹-didezoxiuridin előállítása

0,55 g (1,1 mmol) 1. példa c) lépésében előállított 5'-0-(terc-butil-difenil-szilil)-3¹-fluor-5-(fluor-metil)-2¹,3'-didezoxiuridin és 5 ml száraz THF oldatához 0 °C-on keverés közben 2,5 ml 1 mólos THF-os tetrabutil-ammónium-fluorid oldatot adunk, a keverést 0 °C-on 45 percig folytatjuk, majd a reakcióelegyet szárazra pároljuk, és a maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk. Eluálószerként metanol és DCM 1:19 arányú elegyét alkalmazzuk. A terméket tartalmazó frakciókat bepároljuk, és a szilárd maradékot metanolból átkristályositva kap-

juk a cim szerinti vegyületet, olvadáspont:	142-143 °C.
Elemzés	: számított	: C 48,17;	H 5,52;	N	10,22%;
	talált:	C 48,13;	H 5,4;	N	9,82%.
ÍH-NMR	(DMSO-dg, <5	ppm) 11,4	(1H, széles	s,	H-6), 6,2 (1H,
	kettős t, ;	H-l'), 5,3	(1H, kettős	m,	H-3', J3i/F=54Hz),

5,2 (1H, m, OH-5'), 4,17 (1H, kettős t, H-4',J₄._/F= =27Hz), 4,03 (2H, S, CH₂OCH₃), 3,63 (2H, m, H-5'), 3,23 (3H, s, CH₂OCH₃), 2,6-2,2 (2H, m, H-2').

3, példa

a) 5¹-O-Acetil-3¹-fluor-5-metil-2¹,3¹-didezoxiuridin ·*·· «<·· 99· • · ♦ « · « · • *99 · ·· · • * · · ···· ····»· I ·····

-34előállitása g (45 mmol) 3'-fluor-5-metil-2’,3'-didezoxiuridin és 100 ml száraz piridin oldatához 0 °C hőmérsékleten keverés közben 6,2 ml ecetsavanhidridet csepegtetünk, utána a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, és további 48 órán át keverjük. Ekkor a reakcióelegyet jég-viz elegyre öntve elbontjuk, és háromszor extraháljuk 80 ml DCM-nal. A szerves fázisokat egyesitjük, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és szárazra pároljuk. A szilárd maradékot etanolból átkristályositva kapjuk az a) lépés cim szerinti termékét, olvadáspont: 123 °C.

ÍH-NMR (200 MHz, DMS0-d₆, δ ppm) : 11,35 (1H, széles S, NM) ,

7,45 (1H, s, H-6), 6,2 (1H, széles t, H-l'), 5,3 (1H, kettős d, H-3'), 4,3 (1H, m, H-4'), 4,25 (2H, m, H-5'),

2,582,3 (2H, m, H-2'), 2,05 (3H, s, OAc), 1,75 (3H, s, CH₃) .

b) 5¹-O-Acetil-5-(bróm-metil)-3¹-fluor-2¹,3¹-didezoxiuridin előállítása

0,286 g (1 mmol) 5'-0-acetil-3’-fluor-5-metil-23’-didezoxiuridin , 0,356 g (2 mmol) N-bróm-szukcinimid és 0,005 g AIBN 15 ml száraz DCM-nal készült keverékét nitrogéngáz alatt 4 órán át visszafolyató hütő alatt forraljuk, majd lehűtjük, és bepároljuk. így nyers állapotban kapjuk a b) lépés cim szerinti termékét, amelyet tisztítás nélkül azonnal felhasználunk.

c) 5-(Etoxi-metil)-3¹-fluor-2¹,3¹-didezoxiuridin előállítása

0,36 g (1 mmol) 5'-0-acetil-5-(bróm-metil)-3'-fluor-23'-didezoxiuridin és 20 ml etanol elegyét nitrogéngáz alatt

-35• ·4«· ···· ·«· • · · · ·« 4 « ··* * · 4· » 4 « 44·4· ·«·!»· » 4 4 4 4· órán át visszafolyató hütő alatt forraljuk, majd a reakcióelegyet 7 napig állni hagyjuk, utána szárazra pároljuk, és a maradékot őszlopkromatográfiával tisztítjuk. Eluálószerként etil-acetátot használunk. A terméket tartalmazó frakciókat bepárolva kapjuk a c) lépés cim szerinti vegyületét, olvadáspont: 162 °C.

¹H-NMR (200 MHz, DMSO-d₆, δ ppm) : 11,45 (1H, 6s, NH) , 7,9 (1H, S, H-6), 6,25 (1H, kettős t, H-l'), 5,35 (1H, kettős d, H-3'), 5,15 (1H, m, OH-5'), 4,19 (1H, m, H-4'), 4,09 (2H, s, CH₂CH₃), 3,65 (2H, m, H-5'), 3,45 (2H, q, OCH₂CH₃), 2,6-2,1 (2H, m, H-2’), 1,15 (3H, t, OCH₂CH₃).

Tömegszinkép: megfigyelt m/z érték 288.

4. példa

a) 5¹-O-Acetil-3¹-fluor-5-(metil-tio-metil) -2 ' , 3'-didezoxiuridin előállítása

0,36 g (1 mmol) 3. példa b) lépésében előállított 5'-0-acetil-5-(bróm-metil)-3'-fluor-2¹,3'-didezoxiuridint 84 mg (1,2 mmol) nátrium-metil-merkaptiddal 25 ml száraz dioxánban nitrogéngáz alatt környezeti hőmérsékleten 30 percig keverünk, majd a reakcióelegyet szűrjük, és a szürletet szárazra pároljuk. A maradékot őszlopkromatográfiával tisztítjuk, eluálószerként etil-acetátot alkalmazunk, s igy az a) lépés cim szerinti termékét kapjuk.

¹H-NMR (200 MHz, DMSO-d₆, δ ppm): 11,5 (1H, 6s, NH), 7,6 (1H, s, H-6), 6,2 (1H, kettős t, H-l'), 5,35 (1H, kettős d, H-3'), 4,35 (1H, m, H-4'), 4,2 (2H, m, H-5'),

3,3 (2H, m, CH₂CH₃), 2,6-2,1 (2H, m, H-2'), 2,08 ·· · · « · A • ··* * « · · • · · · ···· ··« ··· · *··' «

-36(3H, s, OAc), 2,00 (3H, s, CH₂SCH₃).

Tömegszinkép: megfigyelt m/z érték 332.

b) 3-Fluor-5-(metil-tio-metil)-2',3¹-didezoxiuridin előállítása

0,04 g (0,12 mmol) S'-O-acetil-a'-fluor-S-ímetil-tio-metil)-2’,3'-didezoxiuridin 10 ml száraz metanollal készült oldatához nitrogéngáz alatt szobahőmérsékleten keverés közben 0,1 mól 1 mólos metanolos nátrium-metanolát oldatot adunk, majd 45 perc múlva a reakcióelegyet DOWEX 50 (H⁺) gyantával közömbösítjük. A gyantát szűréssel eltávolítjuk, metanollal mossuk, és a szürletet szárazra pároljuk. A maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk, eluálószerként etil-acetátot alkalmazunk, s igy a b) lépés cim szerinti vegyületét kapjuk, olvadáspont: 176-177 °C.

¹H-NMR (200 MHz, DMSO-d₆, 6 ppm): 11,45 (1H, széles s, NH),

7,85 (1H, s, H-6), 6,2 (1H, kettős d, H-l'), 5,3 (1H, kettős d, H-3'), 5,15 (1H, m, OH-5'), 4,2 (1H, m, H-4'), 3,6 (2H, m, H-5'), 3,25 (2H, s, CH₂SCH₃), 2,6-

2,1 (2H, m, H-2’), 2 (3H, s, CH₂CCH₃).

Tömegszinkép: megfigyelt m/z érték 290.

Gyógyászati készítmények (gyógyszerformák) előállítása

Az alábbi készítmények előállítását leiró példákban a hatóanyag (aktív komponens) bármelyik (I) általános képletű vegyület vagy annak gyógyászati szempontból elfogadható származéka lehet, például az 1-4. példákban leirt vegyületek.

	···· ····		•
··	• ·	* ·	•
•	··· ι	*	• ·
•	• *	•	····
···	··· ·	····	•

5. példa

Tabletta előállítása

Az alábbi A, B és C” tablettakészitményt úgy állítjuk elő, hogy a komponenseket povidonoldattal nedvesen granuláljuk, majd magnézium-sztearátot adunk hozzá, és pré seljük.

A tabletta	mq/tabletta	mq/tabletta
(a) Hatóanyag	250	250
(b) Laktóz	210	26
[Brit Gyógyszerkönyv
szerinti minőség (B.	P.)J
(c) Povidon Β. P.	15	9
(d) Nátrium-(keményítő-	20	12
-glikolát)
(e) Magnézium-sztearát	5	3
	500	300
B tabletta	mq/tabletta	mq/tabletta
(a) Hatóanyag	250	250
(b) Laktóz	150	-
(c) Avicel PH 101	60	26
(d) Povidon Β. P.	15	9
(e) Nátrium-(keményítő-	20	12
-glikolát)
(f) Magnézium-sztearát	5	3
	500	300

s

-38C tabletta

Hatóanyag

Laktóz

Keményítő

Povidon

Magnéz ium-sztearát mg/tabletta

100

200

359

Az alábbi D és E készítményeket a komponensek keverékének közvetlen sajtolásával állítjuk elő.

D tabletta	mcr/tabletta
Hatóanyag	250
Prezselatinizált keményítő NF15	150 400
E tabletta	mcr/tabletta
Hatóanyag	250
Laktóz	150
Avicel	100 500

F készítmény (szabálvzott ütemü felszabadulást biztosító készítmény

E készítményt úgy állítjuk elő, hogy az alábbi komponenseket povidonoldattal nedvesen granuláljuk, majd a granulátumhoz magnézium-sztearátot adunk, és préselésnek vetjük alá.

• ·

-39mq/tabletta (a) Hatóanyag500 (b) (Hidroxi-propil)-metil-cellulóz112 (Methocel K4M Prémium) (c) Laktóz B. P.53 (d) Povidon Β. P. C.28 (e) Magnézium-sztearát 7

700

A hatóanyag a tablettából 6-8 óra alatt szabadul fel, és ez a folyamat 12 óra elmúltával teljessé válik.

6. példa

Kapszulázott készítmény előállítása

A¹¹ kapszula

Kapszulakészitményt úgy állítunk elő, hogy az 5. példa D készítményében alkalmazott komponenseket összekeverjük, és kétrészes keményzselatin-kapszulába töltjük.

B kapszula mq/kapszula (a) Hatóanyag250 (b) Laktóz Β. P.143 (c) Nátrium-(keményitő-glikolát)25 (d) Magnézium-sztearát 2

420

A kapszulákat úgy állítjuk elő, hogy a fenti komponenseket összekeverjük, és kétrészes keményzselatin-kapszulába töltjük.

• ·

-40C kapszula mq/kapszula (a) Hatóanyag 250 (b) Macrogol 4000 BP 350

600

A kapszulákat úgy állítjuk elő, hogy a Macrogol 4000 BP komponenst megolvasztjuk, az olvadékban diszpergáljuk a hatóanyagot, majd az olvadékot kétrészes keményzselatin-kapszulába töltjük.

D kapszula Hatóanyag Lecitin Arachiszolaj mq/kapszula

250

100

100

450

A kapszulákat úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot a lecitinben és az arachiszolajban diszpergáljuk, majd az igy kapott diszperziót lágy, rugalmas zselatinkapszulába töltjük.

E készítmény fszabálvzott Ütemű felszabadulást biztositó kapszulakészitménv)

Az alábbi, szabályzott ütemü felszabadulást biztositó készítményt úgy állítjuk elő, hogy az (a) , (b) és (c) komponenseket extruder-berendezésben extrudáljuk, majd az extrudált terméket szferonizáljuk, és szárítjuk. A megszáritott pelleteket a felszabadulást szabályzó hártyával (d) vonjuk be, majd kétrészes, keményzselatin-kapszulákba töltjük.

• · · ·

-41mq/kapszula

(a) Hatóanyag	250
(b) Mikrokristályos cellulóz	125
(c) Laktóz B. P.	125
(d) Etil-cellulóz	13
	513
7. példa
Injekciós készítmény	előállítása
A készítmény
Hatóanyag	0,20
0,1 mólos sósavoldat	amennyi 4,0-7,

séhez g

pH elérészükséges

0,1 mólos nátrium-hidroxid oldat amennyi

4,0-7,0 pH eléréséhez szükséges

Steril viz amennyi ml össztérfogáthoz szükséges

A hatóanyagot a viz legnagyobb részében 35-40 °C hőmérsékleten oldjuk, és a pH értékét sósavval vagy nátronluggal (szükség szerint) 4,0 és 7,0 közé állítjuk. Az igy kapott keveréket a szükséges térfogatra töltjük vízzel, majd steril, mikropórusos szűrőn át 10 ml térfogatú (1. tipusu) steril, sárgaszinü üvegampullákba szűrjük, az ampullát steril körülmények között zárjuk, és felülről fedjük.

B készítmény

Hatóanyag 0,125 g

Steril, pirogénmentes, 7-es pH értékű amennyi 25 ml-hez foszfát-puffér szükséges

-428. példa

Intramuszkuláris injekciós készítmény előállítása

Hatóanyag

0,20

Benzil-alkohol

0,10

Glycofurol 75

1,45

Injekciós célra alkalmas viz, amennyi szükséges 3,00 ml-hez

A hatóanyagot a glycofurolban oldjuk, hozzáadjuk és oldjuk a benzil-alkoholt, majd 3 ml-re egészítjük ki a térfogatot viz hozzáadásával. Ezután a keveréket mikropórusos, steril szűrőn át szűrjük, 3 ml-es steril, sárgaszinü (1. tipusu) üvegampullákba töltjük és zárjuk.

9. példa

Szirup előállítása

Hatóanyag

0,25

Szorbitoldat

1,50

Glicerin

2,00

Nátrium-benzoát

0,005 g

Barackaróma 17.42.3169

0,0125 ml

Tisztított viz, amennyi szükséges

5,00 ml-hez

A hatóanyagot a glicerin, valamint nagy részének elegyével oldjuk, hozzáadjuk a tisztított viz a nátrium-benzoát vizes oldatát, majd a szorbitoldatot, végül az ízesítőszert, az igy kapott keverék térfogatát tisztított vízzel feltöltjük, és alaposan összekeverjük.

10. példa

Végbélkúp előállítása mg/végbélkup

Hatóanyag 250

Sürü kenőcszsir B. P.

(Witepsol H15 - Dynamit Nobel) 1770

2020

A Witepsol H15 Ötödrészét gőzköpenyes edényben legfeljebb 45 °C hőmérsékleten megömlesztjük. A hatóanyagot 200 Mm nyilásméretü szitán megszáritjuk, a megömlesztett kupalapanyaghoz adjuk vágófejes keverővei végzett keverés közben, és addig keverjük, amíg egyenletes diszperziót kapunk. Ezután a keveréket 45 °C hőmérsékleten tartva hozzáadjuk a Witepsol H15 maradékát, és az igy kapott terméket keveréssel homogenizáljuk. Az igy kapott szuszpenziót 250 Mm nyilásméretü rozsdamentes acélszitán vezetjük át folyamatos keverés közben, és 40 °C-ra hagyjuk lehűlni. 38-40 °C hőmérsékleten a keverék 2,02 g menynyiségét megfelelő, 2 ml térfogatú műanyag öntőformába töltjük, majd a végbélkúpokat szobahőmérsékletre hagyjuk lehűlni.

11. példa

Pesszáriumkészitménv előállítása mq/pesszárium

Hatóanyag	250
Vízmentes dextróz	380
Burgonyakeményitő	363
Magnézium-sztearát	7

1000 « · · * · · ♦ ···· ······ · ···· ·

-44A fenti komponenseket közvetlenül összekeverjük, majd az igy kapott keveréket közvetlen préseléssel pesszáriumokká alakítjuk.

12. példa

Az antivirális hatás és toxicitás vizsgálata (a) Az antivirális hatás mérése és a toxicitás vizsgálata MT4 sejteken

Az emberi immunhiányt előidéző vírus (HÍV) elleni antivirális hatást Pauwels és munkatársai módszerével [J. Virol. Methods 20, 309 (1988)] határoztuk meg úgy, hogy mértük a vegyületnek a HIV-fertőzés citopátiás hatását megfordító képességét. Ezt úgy határoztuk meg, hogy a fertőzés utáni ötödik napon a sejtszaporodást a tetrazólium-festőanyag (MTT) felvételének tesztelésével kvantitative kiértékeltük. Szubkonfluens (üregenként 20-40000 sejt) emberi T limfocita sejtvonal HÍV által fertőzött MT4 sejtjeit 96-üreges mikrotitráló lemezeken tenyésztettük, és a különböző hígításokban alkalmazott hatóanyag hatásának vetettük alá. Öt nap eltelte után végrehajtottuk a hatóanyaggal kezelt tenyészeteken, valamint a Hív által fertőzött és nemfertőzött kontroll MT4 sejteken a festékfelvételi próbát. A vizsgálati körülmények között a HIV-fertőzés kiterjedt citopátiás hatást fejtett ki, és több mint 80%-ban gátolta a sejtszaporodást. A hatóanyag antivirális hatását TC5Q értékével jellemeztük: ez a hatóanyagnak az a gátló koncentrációja, amely a sejtek 50%-át megvédi a pusztulástól a nemfertőzött MT4 kontrolisejteken meghatározott sejtszaporodásra vonatkoztatva.

A sejtekre kifejtett toxicitást nemfertőzött MT4 sejteken értékeltük ki a sejtszaporodást gátló vizsgálattal,

-45amelyet 96 üreges mikrotitráló lemezen végeztünk. Azonos számú, nemfertőzött sejtet a különböző hígításokban alkalmazott hatóanyag hatásának tettünk ki, majd a sejt életképességét naponta meghatároztuk MTT-felvételi próbával. E vizsgálatokban párhuzamos tenyészeteket alkalmaztunk. CCID50 értéknek tekintettük azt a koncentrációt, amely 5 nap alatt a sejtek életképességét 50%-ban gátolta.

(b) HeLa-CD4± sejteken végzett mérés a HÍV vírus antivirális hatású veqyületekkel szemben mutatott érzékenységének a kiértékelésére

A HÍV érzékenységét gátló hatású anyagokkal szemben HT4-6C sejt-monorétegek fertőzésével határoztuk meg B. A. Larder és munkatársai módszerével [Antimicrob. Agents Chemother.

34, 436 (1990)]. Röviden összefoglalva úgy jártunk el, hogy a sejteket 24-üreges lemezre oltottuk: üregenként 5 x 10⁴ sejtet alkalmaztunk, és a tenyésztőközegben (DMEM10) 37 °C hőmérsékleten éjszakán át inkubáltunk. A monorétegeket 100-200 pfu sejtmentes vírussal fertőztük, amelyet 0,2 ml, 5% borjumagzatszérumot és antibiotikumokat (DMEM5) tartalmazó DMEM közegben 1 órán át 37 °C hőmérsékleten inkubáltunk a vírus adszorpciójának biztosítására. E periódus után minden egyes üregbe 0,8 ml DMEM5 közeget adtunk (gátló anyaggal vagy anélkül), majd a tenyészeteket 37 °C hőmérsékleten 2-3 napig inkubáltuk. A monorétegeket 10%-os formaldehidoldattal PBS-ban (foszfáttal pufferolt konyhasóoldatban) fixáltuk, és 0,25%-os kristályibolyaoldattal festettük a virusplakkok láthatóvá tétele céljából. E festési eljárás alkalmazásával jól láthatóvá váltak a többmagvu óriássejtekből álló egyes fókuszok (plakkok). Az ID5Q értékeket úgy ál-46• *····♦·· · · · • · * · · · · ··*· · ··· • ·· · ···· ······ · ···· · lapítottuk meg, hogy a plakkok csökkenésének százalékos értékét a gátló anyag koncentrációjának függvényében ábrázoltuk.

(c) PBL vizsgálat

A HIV-vizsgálatokat ez esetben emberi perifériás vér limfocitáin (PBL sejteken) végeztük, amelyeket úgy kaptunk, hogy friss emberi plazmát Ficoll-gradiens szerint frakcionáltunk H. Hartmann és munkatársai közlése szerint [Aids Research and Humán Retroviruses 4, 457 (1988)]. Az izolált PBL sejteket TL2 és PHA növekedési faktorokkal stimuláltuk 3 napig a HIVfertőzés előtt. A vírus szaporodását 37 °C-on 4 napig végzett inkubálás után a P24 kapszid antigén kvantitatív ELISA mérése utján határoztuk meg. A közeghez ismert koncentrációsorozatot adtunk. A P24 hozamát minden egyes koncentráció esetében a kontroll százalékában fejeztük ki, és dózis/válasz görbét szerkesztettünk. E görbéből állapítottuk meg az 50%-os gátláshoz szükséges koncentrációt, azaz az IC5Q értéket.

IC₅q érték HIV-l-vel szemben Toxicitás μΜ μΜ az alábbi vizsgálatokban:

A vegyület_________

3'-Fluor-5-(metoxiMT4

8,4, 6,4

PBL

HeLa-CD4

-metil)-21,3'-di-
dezoxiuridin
3'-Fluor-5-(metil-	6,4, 0,25,
-tio-metil)-2',3'-	1,3
-didezoxiuridin
5- (Etoxi-inetil) -	0,6, 4,2
-3'-fluor-2',3'-

-didezoxiuridin

1,89	11,9	>500
0,16,	4,2	>200
0,94
1,52,	6,3	>200
1,63

Claims (7)

1. Eljárás az (IB) általános képletü vegyületek és azok gyógyászati szempontból elfogadható származékainak az előállítására - ahol az (IB) általános képletben

RÍ jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-metil-, 1-4 szénatomos alkoxi-metil-csoport; ciano-metil-csoport; mono-, di- vagy trihalogén-metil-csoport (azzal a megkötéssel, hogy a bróm-metil-csoporttól eltérő); nitrocsoport; 2-halogén-alkinil-csoport; 1-4 szénatomos alkoxi- vagy 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport azzal jellemezve, hogy (A) olyan (IB) általános képletü vegyületek előállítására, ahol R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-metil-, 1-4 szénatomos alkoxi-metil-csoport, ciano-metil-csoport, mono-, divagy trihalogén-metil-csoport (amely azonban a bróm-metil-csoporttól eltérő), nitrocsoport, 2-halogén-alkinil-csoport, egy (II) általános képletü vegyületből - amelyben OR védett hidroxilcsoportot jelent, és X jelentése ugyanaz, mint R¹ jelentése a kapott (IB) általános képletü vegyületben - a védőcsoportot eltávolítjuk;

(B) olyan (IB) általános képletü vegyületek előállítására, ahol R¹ 1-4 szénatomos alkoxicsoportot jelent, egy (IV) általános képletü vegyületet - ahol Y hidroxilcsoportot jelent az uracil-egységhez kapcsolódó 5-ös helyzetű hidroxilcsoport alkilezésére alkalmas szerrel (szerekkel) és/vagy körülmények között reagáltatunk;

(C) olyan (IB) általános képletü vegyületek előállítására, ahol • « · • · · • · · · · • · ♦ « ·

R¹ 1-4 szénatomos alkil-tio-csoportot jelent, egy (IV) általános képletü vegyületet - amelyben Y jelentése kilépő csoport - az 5-ös helyzetben 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport bevitelére alkalmas szerrel (szerekkel) és/vagy körülmények között reagáltatunk;

(D) egy (V) általános képletü vegyületet - ahol R¹ jelentése a fentiekben meghatározott, és Z a fluorcsoport bevezetésére alkalmas prekurzor csoportot jelent - a prekurzor csoportnak fluorrá alakítására alkalmas szerrel (szerekkel) és/vagy körülmények között reagáltatunk; vagy (E) egy (VI) általános képletü pirimidinbázist - ahol R¹ jelentése a fentiekben meghatározott - vagy annak valamilyen egyenértékű funkciós származékát a kívánt ribofuranozil-egységnek a (VI) általános képletü pirimidinbázis 1-es helyzetében történő bevezetésére alkalmas vegyülettel reagáltatunk;

és ezt követően, vagy ezzel egyidejűleg, adott esetben egy vagy több, alábbi átalakítást végzünk:

(i) bármely megmaradt védőcsoportot eltávolítunk;

(ii) egy kapott (IB) általános képletü vegyületet annak gyógyászati szempontból elfogadható származékává alakítunk;

(iii) egy (IB) általános képletü vegyület előbbiekben kapott, gyógyászati szempontból elfogadható származékát egy (IB) általános képletü vegyületté vagy annak egy másik származékává alakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (IB) általános képletü vegyületek vagy azok gyógyászati szempontból elfogadható származékainak az előállítására, ahol az (IB) általános képletben R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-metil- vagy alkoxi-metil-csoport, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás 3·-fluor-5-(metoxi-metil)-2',3'-didezoxiuridin vagy gyógyászati szempontból elfogadható származékainak az előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás 5-(etoxi-metil-

-3'-fluor-2',3¹-didezoxiuridin vagy gyógyászati szempontból elfogadható származékainak az előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás 3'-fluor-5-(metil-tio-metil)-2’,3'-didezoxiuridin vagy gyógyászati szempontból elfogadható származékainak az előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelő kiinduló anyagokat alkalmazzuk.

6. Eljárás antivirális hatású gyógyászati készítmény előállítására, azzal jellemezve , hogy egy (IA) általános képletü vegyületet vagy annak gyógyászati szempontból elfogadható valamely származékát - ahol az (IA) általános képletben

RÍ jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-metil-, 1-4 szénatomos alkoxi-metil-csoport; ciano-metil-csoport;

mono-, di- vagy trihalogén-metil-csoport; nitrocsoport;

2-halogén-alkinil-csoport; 1-4 szénatomos alkoxi- vagy • · 9 ·

-501-4 szénatomos alkil-tio-csoport, s amelyet úgy állítunk elő, hogy (A) olyan (IA) általános képletü vegyületek előállítására, ahol R¹ jelentése 1-4 szénatomos alkil-tio-metil-, 1-4 szénatomos alkoxi-metil-csoport, ciano-metil-csoport, mono-, di- vagy trihalogén-metil-csoport, nitrocsoport vagy 2-halogén-alkinil-csoport, egy (II) általános képletü vegyületből - amelyben OR védett hidroxilcsoportot jelent, és X jelentése ugyanaz, mint R¹ jelentése a kapott (IA) általános képletü vegyületben - a védőcsoportot eltávolítjuk;

(B) olyan (IA) általános képletü vegyületek előállítására, ahol R¹ 1-4 szénatomos alkoxicsoportot jelent, egy (IV) általános képletü vegyületet - ahol Y hidroxilcsoportot jelent - az uracil-egységhez kapcsolódó 5-ös helyzetű hidroxilcsoport alkilezésére alkalmas szerrel (szerekkel) és/vagy körülmények között reagáltatunk;

(C) olyan (IA) általános képletü vegyületek előállítására, ahol R¹ 1-4 szénatomos alkil-tio-csoportot jelent, egy (IV) általános képletü vegyületet, - amelyben Y jelentése kilépő csoport - az 5-ös helyzetben 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport bevitelére alkalmas szerrel (szerekkel) és/vagy körülmények között reagáltatunk;

(D) egy (V) általános képletü vegyületet - ahol R¹ jelentése a fentiekben meghatározott, és Z a fluorcsoport bevezetésére alkalmas prekurzor csoportot jelent - a prekurzor csoportnak fluorrá alakítására alkalmas szerrel (szerekkel) és/vagy körülmények között reagáltatunk; vagy

-51·♦·

4· · • · · • · « • ·►· 5 ···· · (E) egy (VI) általános képletű pirimidinbázist

- ahol R¹ jelentése a fentiekben meghatározott, vagy annak valamilyen egyenértékű funkciós származékát a kívánt ribofuranozil-egységriek a (VI) általános képletű pirimidinbázis 1-es helyzetében történő bevezetésére alkalmas vegyülettel reagáltatjuk;

és ezt követően, vagy ezzel egyidejűleg, adott esetben egy vagy több alábbi átalakítást végzünk:

(i) bármely megmaradt védőcsoportot eltávolítunk;

(ü) egy kapott (IA) általános képletű vegyületet annak gyógyászati szempontból elfogadható származékává alakítunk;

(iii) egy (IA) általános képletű vegyület előbbiekben kapott, gyógyászati szempontból elfogadható származékát egy (IA) általános képletű vegyületté vagy annak egy másik származékává alalkitjuk a gyógyszergyártásban szokásos hordozó-, vivő- és/vagy segédanyagokkal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítjuk.

7. Eljárás antivirális hatású gyógyászati készítmény előállítására, azzal jellemezve , hogy valamilyen az 1. igénypont szerint előállított (IB) általános képletű vegyületet - ahol az (IB) általános képletben R¹ jelentése ugyanaz, mint az 1. igénypontban - vagy annak gyógyászati szempontból elfogadható valamilyen származékát a gyógyszergyártásbán szokásos hordozó-, vivő- és/vagy segédanyagokkal összekeverve gyógyászati készítménnyé alakítjuk.