HUE028286T2 - Eljárás sínfékek felügyeletére - Google Patents

Description

Eljárás sinfékek foki gye lété re

Leírás A találmány tárgya eljárás smjárrhdvékhéi használt sinfékek felügyeletére az 1. igénypont; tárgyi köre szerint, A DE 1ÖI 55 143 ΑΙ-bëf Ismert egy ilyen eljárás* A rnoderrr sínjárművek a pneumatikus fékberendezésen kívül általában fel vannak szerelve egy mágneses sinfékkel is, amely örvényáramú fékként vagy mágneses sinfékként van kialakítva, A teljes vasutaknál (Voilbahn) szokásos a "felső felfüggesztés*, ahol a fékmágnest rugók egy előre meghatározott,,- kereken 100 mrn-es magasságban tartják a sínek fölött. A fékezési folyamathoz a rugóeroket pneumatikus munkahengerek győzik le, és a fékezőmágnesek a felső helyzethői munkaihelyzetbe süllyednek a síneken. Egyidejűleg villamoson bekapcsolják a féket (lásd Wolfgang Bendhchs, "Mágneses sinfékek statikus, dinaroíkus Is termikus viselkedése“, Elektrische Bahnen eh, 86, évfolyam, füzet 7/1988, 2,24-228- oldal}.

Vontafójátműveknél a felső és az alsó felfüggesztés kömbinádöja is előfordulhat. A mágneseket nyomébengerekkel vagy légtömlökkel függesztik fel, amelyek sűrített levegővel a felső helyzetbe nyomhatófe egy forgóvázon rögzített központosító ütközőhöz, Fékmüködtetésnéi a hyoméhengerek lile a légtőmlök kllevegőznek miután a mágnesek készenléti helyzetbe lesüllyednek, Helyi közlekedési járműveknél, pl. villamosoknál az alsó felfüggesztés szokásos. A mágneses sínfekeknéi általában a fékezési helyzetben a fékmágnes sórlódo érintkezésben van: a sínnek

Egy úgynevezett lineáris oirvényáramű féknél a fékmágnes viszont fékezési helyzetben is adott távolságra van a síntől, miközben az elektromos mágnesfekeresek póiusmagokat mágneseznek égy, hogy bekapcsolt örvényáramű fék esetén az örvényáramú fék és a sín közötti relatív mozgás közben a mágneses fluxus időbeli változása örvényáramokat indukál a sínben* ami az Öfvényaramó fék mágneses mezőjével ellentétes Irányú másodlagos mágneses mézét kelt. Ebbé! adódik egy, a menetiránnyal ellentétesen ható vízszintes fékerő. iEhhez viszont szükség: van a sin és a fékmágnes, közötti mágneses csatolásra, ami lényegében a fékmágnes és a sín közötti légréstől függ,

Mindkét fajta mágneses féknél lényegesen függ a fék hatékonysága -a fékmágnes és a sin közötti megfelelő távolságtól, Â DE lói SS M3 ezért egy diagnosztikai·· és felügyeleti berendezést ja vasol a mágneses fék és a sín közötti távolság felügyeletére, amelynél több távoíságérzékeföt alkalmaznak, amelyek mérik a légrést a mágneses fék és sin felső oldala között, Ezáltal mindkét fajta mágneses féknél folyamatosan ellenőrizhető, hogy a fékmégnes közlekedési helyzetben és fékezési helyzetiben is megfelelő távolságra van a síntől.

Ezek az érzékelők azonban járulékos ráfordítást igényelnek, és fennáll a veszélye annak, hogy az érzékelők meghibásodása vagy hibás működése esetén a hiba nem ismerhető fel vagy nem megfelelő hihajeíefc keletkeznek, A DE IÖ0 09 331 C2 Is javasolja az érzékelők alkalmazását,, amelyek a mágneses fék és a sin felső éle közötti távolságot mérik, és a mérőjel függvényében vezériő-/szabályoző berendezést vezérelnek, amely aktorofc segítségével beállítja a távolságot a mágneses fék és a sín felső éle között, & találmány feladata a bevezetőben említett sínfék felügyelő eljárás javítása olyan értelemben, hogy távolsagmérő érzékelők nélkül is lehetőség legyen a sínfék kifogástalan m ű ködöké pességéoe k ellenőrzésére.

Ez a feladat az 1. igénypontban megadott jellemzőkkel oldható meg, â találmány előnyös kiviteli alakjait és továbbfejlesztett: változatait az aíigénypóntok tartalmazzak. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy a mágneses kör változásaival kiváltott áramváltozások egyértelmű következtetést tesznek lehetővé a sínfék/sín rendszer felvett állapotával kapcsolatban, A fékmágnes és a sín közötti mágneses csatolás egy mágneses kört képez, és a mágneses sínfékeknél függ a fekmágnes és a sín távolságától. A mágneses csatolás tehát közvetlenül visszahat ó garjesztőáramra, amely a fékmágnes tekercsén folyik keresztül.

Ha a mágneses sínfék lesüllyesztése közben a gerjesztöáram be van kapcsolva, jelentős gerjesztöáram változás észlelhető a mágneses csatolás létrejöttekor, A találmány ezért azt javasolja:, hogy mérni kell a: fékmágnes tekercsén keresztül folyó villamos áramot és a mért áram Idődiagramját össze kell hasonlítani agy referencia áram eltárolt Idődiagramjával óbból kapónk egy jelet, amely jelzi, hogy a fékmágnes és a sin között létrejött-e a mágneses csatolás, ami egyenértékű a sínfék hatásosságával vagy rend étkezésre állása vei.

Hasonló módon érvényes ez a mágneses: örvény ára mű: fékeknél Is, ahol a gerjesztőáram Időbeli változása a fék mágnes és a sin közötti mágneses csatolástól függ, A várt'áramgörbe (referendaáram) és a mért áramgörbe összehasonlításával fölismerhető a fékmágnes és a sin közötti mágneses csatolás változása.

Ezért nincs szükség: sem kiegészítő érzékelőkre, sem a korábban alkalmazott vizuális ellenőrzésre, A gerjesztőáram méréséhez nincs szükség kiegészítő érzékelőkre, elegendő csupán egy rnéroéilenállás egy vezérlőkészülékben. Ä gerjesztöáram Időbeli változásának kiértékelését ás a várt áramgbrbévai való összehasonlítását el tudja végezni egy mikroprocesszor a fékvezéríö készülékben;. Ezáltal megállapítható a sín-fék rendelkezésre állása, illetve a féktechnikai hatékonysága, A találmányt a továbbiakban a mellékelt rajzon példaképpen bemutatott kiviteli alakok alapján ismertetjük részletesebben, ahol az t, ábra egy mágneses sínfék vezérlését végző vezérlőkészülék elvi blokkvázlata; a 2. ábra a gerjesztöáram mért idődiagramja abban az esetben, amikor a fékmágnes és a sin között a mágneses csatolás hatásos i!L nem hatásos, a 3. ábra a gerjesztöáram idődiagramja a gerjesztőáram ütemezett bekapcsolása esetén; és a 4. ábra a gerjesztöáram mérési idődiagramja abban az esetben, amikor a fékmágnes és a sin között a mágneses csatolás változik Ül, nem változik.

Az 1, ábrán I vezérlőkészülék látható fekmpgnesek vezérlésére, amelyek az 1, ábra kapcsolási rajzán 11 és 12. induktivitásként vannak feltüntetve.

Az 1 vezérlőkészülék feszültségforrásról, például 2. akkumulátorról táplálható villamos energiával, amit az akkumulátor mindkét pólusánál 3 Ili, 4 biztosíték biztosít. A két LI és 12 Induktivitás egy .áramkörben van egy 5 teljesítménykapcsolóval, amelyet δ mikroprocesszor vezérel és így összeköti az Li és L2 induktivitást a 2 akkumulátor feszültségével, A két ti és 12 induktivitás sorba van kötve egy-egy RI HL R2 sönteilenáilássai, amelyek feszüitségesése arányos az U és· 12.induktivitáson átfolyó árammal Ezt a feszültséget az LI és L2 induktivitás és az RÍ és R2 sönt ellenállás közös összekötő pontjáról elvezetjük és 7 HL 8 mérőerősltőn keresztül a 6 mikroprocesszorra adjuk. A 6 mikroprocesszor 9 gaivaníkus elválasztással le van választva a kapcsolás teljesítmény oldalárak

Az 5 teljesítménykapcsolónak 13 hőmérséklet érzékelője van, amely az S teljesítménykapcsoló hőmérsékletét méri, majd 14 és IS mérőerősltőn, valamint a 9 gaivaníkus elválasztáson keresztül a 6 mikroprocesszorhoz továbbítja.

Az 5 teljesítménykapcsoló, LI és 12 Induktivitás valamint RÍ és R2 sönteílenáilás soros kapcsolásával párhuzamosan van kötve egy Dl szabadonfutó dióda, amelyhez tartozik egy R3 sönteilenállás, valamint egy 10 mérőerősítő, amely 9 gaivaníkus elválasztáson keresztül diódafelügyelő jelet küld a 8 mikroprocesszornak,

Az 5 teljesítménykapcsoló egyik pólusa, amely össze van kötve az akkumulátor feszültséggel (általában a pozitív pólussal) egy további 17 mérőerősltőn és a 9 gaivaníkus elválasztáson keresztül a ó mikroprocesszorra csatlakozik. Ezen az úton mérhető és felügyelhető az akkumulátor feszültség.

Az 5 teljesítménykapcsolót két jel kapcsolja, nevezetesen egy engedélyező jel és egy kapcsolóiéi (ΒΕ/ΚΪ) az 5 teljesítménykapcsoló be* és kikapcsoláséhoz. A két jel külső lies 12 csatlakozáson keresztül vezethető be, mégpedig célszerűen szintén a 9 gaivaníkus elválasztáson keresztül, ahol természetesen az is lehetséges, hegy ezeket a jeleket a 6 mikröpracesszorra is rávezetjük, amely a kimenetéin és a galyanikus elválasztáson keresztül továbbítja azokat. Ezt a két jelet egy ”ÉS" kapuban összevezetjük és ezek vezérlik az S teljiesstménykapcsöfót és ezáltal a fekroág nősekben az LI és L2 induktivitás be- és kikapcsolását, A teljesítmény oldaltól (különösen az 5 teljesitménykapesolótél) galvamkusan elválasztott oldalon található a 6 mikroprocesszor mellett még egy :12¾ hálózati tápegység, amely szabályozott feszüítségeliátást biztosit a méroerŐsito és az 5 teljesítménykapcsoló vezérlése számára.. Az említett alkatrészek feszültségei látása is galvanikusan le van választva a 19 hálózati tápegységről

Az Li és L2 indu ktl vitáson átfolyó áramot folyamatosa n mén ük az RÍ és R2 söntsiíenáliáson és továbbítjuk a 6 rnikroprocssszorhoz< A Dl szebadonfutó dióda felügyeletét a komparátorként kialakított: lö mérőerösítő végzi, és a pl szabadonfutó diódán átfolyó áramot az R3 sonteílenálíás feszOliségeséseként méri:, A lő mérőerösítő tehát egy digitális jelet küld1 a &amp; mikro processzornak, A teljesítménykapcsoló hőmérsékletét a 13 hőmérséklet érzékelő felügyeli és azt a 14 és IS mérőerösítő: analóg jel formájában továbbítja a 6 mikroprocesszorhoz, Az akkumulátor feszültséget a 17 méroerősítő felügyeli és analog jel formájában továbbítja a 6 mikroprocesszorhoz. A teljesítmény fokozathoz és onnan elvezetett m-nden jel és· a teljesítmény fokozat: minden tápfeszültsége galvanlkusan le van választva: a vezérlőegységről (6 mikro processzor és 19 hálózati tápegység), A fékmágnesek hőmérsékletét közvetve, az L1 és 12 indukt-vitáson átfolyó áramon keresztül felügyeljük stacionárius állapotban. Az 11 és L2 induktivitás ohmos ellenállása jelentősen változik a hőmérséklettel ezért a stacionárius állapotban egyébként ismert paraméterek állandó 0-náí nagyobb áram és az áram dl/df =~ ő idő szerinti: deriváltja esetén: következtetni: lehet a fékmágnesek hőmérsékletére, amit a kiértékelésnél Is figyelembe lehet venni, A 2, ábrán az L1 és 1.2 mduktivstáson átfolyó áram (I) görbéje látható az idő (t) függvényében:. Az II áramgorhe arra az esetre vonatkozik, amikor a fékmágnes érintkez-k a sínnel, az: 12 áramgörbe viszont olyan esetben mérhető, amikor a fékmágnes nem érintkezik a sínnel. A két 12 és 12 áramgőrbe jelentősen különbözik az áram növekedési sebességében. A találmány alapötlete szerint felértékeljük az áramok növekedési sebességét.

Ezáltal kizárólag az áram mérésével az RÍ és R2 söntellenáilásoknál (1, ábra) felismerhető, hogy a fék mágnes érintkezik a sínnel, A találmány egyik változata szerint e fékmágnes és a. sin érintkezése esetén az 12 görbe szerint; áramnöyefeedés idődiagramja "referencia áram'-ként eltárolható a 6 mikroprocesszorban. Ez a referencia 1.2 áramgörbe a találmány első változata szerint egyénileg meghatározható az egyes sínfékekhez. A találmány egy másik változatánál: az ss lehetséges, hogy az 12 árerogörhét tisztán számítás utján Ili. elméletileg határozzuk meg, és az Illesztést konkrét slnfektipushoz III az egyedi sínfékhez megfelelő nürmatényezok figyelembevételével vagy az alábbiakban ismertetésre kerülő küszöbértékekkel végezze k. A 6 mik ró processzor folyamatosan képezi az RÍ és 82 sönteiienáíláson mért és a ? és 8 mérőerősítővel továbbított áramgörbe és a referenda áramgörbe különbségét és Integrálja időben a különbséget, Ha az áramgörbék különbségének integrálja túllép egy előre meghatározott küszöbértéket,, akkor a 6 mikroprocesszor jelzést küld., hogy a fékmágnes és a sín nem érintkezik egymással. Ha viszont ezzel ellentétben az integrál a küszöbérték alatt van, akkor a mikroprocesszor jelzést küld, hogy az érintkezés fennáll és ezért a fékmágnes rendelkezésre áll és hatásos, Megfordítva az Is lehetséges, hogy a referencia 12 áramgőrhét egy nem f elfekvő sínfék esetén alkalmazzuk, és a fentiekben vázol? esettel szemben inverz logikával dolgozunk, te említett Integrált előnyösen: csak egy megadott Időintervallumban értékeljük ki, ami rövidebh, mint az az idő, amíg: az Li és L2 induktivitáson átfolyó áram a teljes telítettségi értékét ill névértékét eléd, Ä találmány egyik további előnyös változatánál, ami a 3. ábráin csak vázlatosan látható, a bekapcsolási folyamat több Pl ~ P4 bekapcsoló impulzusra van felosztva, azaz az 1. ábrán látható: 5 teljesítménykapcsoló négyszögjelet kap. Ebből; adódóan egymást követő áramhövekedések és Iramesések jönnek létre, amíg a P4 fázisban elérjük a névleges áramot, A. fent leírt áramnövekedési sebesség kiértékelést mindegyik Pl - P4 fázisban újra elvégezzük, miközben ez a kiértékelés olyan időintervallumban is elvégezhető, amely rövidebb, mint a Pl, P2 vagy P3 fázis. A kiértékelést előnyösen az egyes fázisok kezdeténél végezzük, A 4, ábrán m 1$ és L2 induktivitáson: átfolyó: áramok görbéje látható az idő függvényében. Az 13 áramgörbe a bekapcsolási áram görbéje a fákmágnes és a sín közötti mágneses csatolás állapotváltozásé nélkül:. Aszerint, hogy a mágneses csatolás fennáll vagy sem, az II és 12 áramgörbe meredeksége a 2, ábrának megfelelően eltérő. Ha a bekapcsolási: folyamat során végbemegy a fékmágnes és a sín közötti állapotváltozás, akkor az 14 áramgőrbe jelentős változást mutat e min és e max helyi széísőéHékekkek A (ti} időpontban, am-kor a mágneses csatolás létrejön, megváltozik az 1, ábra helyettesítő kapcsolásában az 11 és L2 induktivitás értéke, ezért az áram helyi maximum (e max) értéket vesz fel, utána rövid ideig csökken, és ?2 időpontban egy e mir* helyi minimem elérése után kissé lassabban emelkedik, A lényeges változások, különösen az *4 áram e max és e min helyi szélsoértékeinek kiértékelésével megállapítható a mágneses csatolásállapotváltozása, Ha például, amint az a 4, ábrán látható, az ii és 12 induktivitás 14 gsrjesztöárama már a fékmágnes mechanikus sínre erasztése alatt be van kapcsolva, akkor a fékmágnes és a sin közötti légrés csökkenésekor egy bizonyos távolságtól' kezdődően mágneses csatolás jön létre és a 4. ábra szerinti 14 áramgörbe mérhető, A találmány egy további változatánál a kiértékelés a fenti eljárási lépések szerint történik minden esetben egy-egy újabb e min helyi minimum előfordulásakor. Ettől az időponttá! kezdődően tehát megint az ámmnövakadésí sebességet fogjuk újra kiértékelni úgy, hogy az. eltárolt előirt görbe (referencia áram) és a mért tényleges görbe különbségét idő szerint integráljuk., ahol a kiértékelést is egy előre megadott idoabiakban végezzük·. Ezáltal csak a pozitív áramnövekedési sebességeket hasonlítjuk össze.

Az Integrál fent említett küszöbértéke a sinfék típusának függvényében állítható be.

Mivel a gyakorlatban a mért áramgörbékre rárakódnak a zavaró jelek,- a találmány egy további változatánál a mért áramgörbe jelét szűrjük,, mégpedig egy aluláteresztő szűröve!, amelynek határfrekvenciája: a sinfék típusától függő. A határfrekvencia 50 Hz-né! kisebb nagyságrendbe esik. A helyi szélsőértékek felismerési biztonsága például azáltal növelhető, hogy a helyi szélsöértékek áramértékeinek integrál különbsége legalább 30%~a az eltárolt referencia áram Integrál különbségének., ahol a két integrált ugyanabban az idoabiakban határozzuk meg. A fékmágnes és a sin között! mágneses csatolás felismeréséhez a hely! szélsöértékek közötti időköz is felhasználható, és az összehasonlítható egy normál jel hasonló értékével, tehát kiértékeljük a tl~£2 Idő külön őségéi, amelyen bél öl az áramgbrbe az e max helyi maximumtól eljut az a min helyi minimumig. Ehhez előnyösen csak olyan áramgőcbéket értékelünk: ki, amelyeknél a delta e különbség az e max helyi maximum és az e min beiyl minimum között egy előre megadott határértéknél nagyobb.

Itt is meghatározható à mért áramgörbe és egy eltárolt, referencia áramgörbe különbségének az Integrálja. A tényleges áram-görbe és egy olyan referencia áramgörbe különbségének az integrálja is meghatározható., amely az első szélsőérték (4, ábrán· e max) Időpontját követően egy extrapolait göcheszakasszái képezhető az iMán névleges áram eléréséig. Itt Is meghatározható egy küszöbérték, amely függ a sínfék típusától. Csak akkor feltételezzük a fékmágnes és a sín közti mágneses csatolás létrejöttét, amikor ezt a küszöbértéket túllépjük, Az ilyen extrapolait görbeszakassza! végzett kiértékelés is korlátozható egy Időabíákra, ahol szintén sínfék típusától függő küszöbértéket kell túllépni.

Egy további: kritérium lehet, hogy az áram e min helyi minimuma egy 12-x és t2*x közötti Időablakban kisebb, mint az áram átlagértéke ebben az ablakban.

Az X Időtartam függ a sínfék típusától és általában 1 másodpercnél kisebb nagyságrendbe esik.

Egy további kritérium a kővetkezőképpen határozható meg, Folyamatosan képezzük a mért 14 áram és a referenda: 13 áram közötti Delta I különbséget, ami a 4, ábrán a Delta I görbét eredményezi, A Delta I görbéből meghatározzuk a Delta I maximum t3 időpontját •és ellenőrizzük, hogy az a t2~x és a t2vx közötti időablakban van-e. Ha Igen, akkor ez is egy kritérium arra vonatkozóan, hogy a mágneses csatolás létrejött a fékmágnes és a sín között, A 4, ábrán a mérési görbén: felismerhető, bogy a különbség maxfDelfa I) maximális értéke a ti és t2 közötti időtartományon kívül is lehet, amiért célszerű az időabiakot t.2 mindkét oldalán: meghatározni. A különbség helyett a különbség integrálja és annak maximális érteke: is meghatározható és kiértékelhető. Végül az akkumulátor feszültség ingadozása, a sínfék mágnestekercseiben a hőmérséklet és/vagy az 5 teljesítménykapcsoló hőmérséklet változása miatti hibák úgy is megszüntethetik, hogy az eltárolt előirt referencia áram görbét az akkumulátor feszültség vonatkozásában, a sínfék mágnestekercseihen a hőmérsékletet és/vagy az 5 teljesítménykapcsoló hő-mérsékletét normáljuk. Az akkumulátor feszültséget és az S teljesítménykapcsoló hőmérsékletét az 1. ábra szerint az akkumulátor feszültség 17 rnérőerősitövel és a hőmérséklet 14 és tő mérőerösltőveí mérjük, A sínfék mágnestekercseiben a hőmérsékletet, a fentieknek megfelelően az 1.1 és 1.2 induktivitáson átfolyó stacionárius áram mérésével közvetve határozzuk meg, Ä stacionárius áram ügy definiálható, hogy az áram: nagyobb mint 1, és az áram Idő szerint! deriváltja dl/dt ~ 0,

Claims (9)

1. Szabadalmi igénypontok X, Eljárás sjnfékek felügyelet'#®., amelynél egy fékmágnes tekercsén villamos áram folyik keresztül, azzal jellemezve, begy a következő lépéseket hajtjuk végre: - mérjük a villamos áramot (i2,14) és ~ összehasonlítjuk a mért áram idődiagramját és egy eltárolt referencia áram 01, t3) idődiagramját,
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hegy az Összehasonlítást a mért áram (12, i4) és a referenda áram (IX, 13} különbségének képzésével végezzük, 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mért áram (12, 14) és a referencia áram (11,13} különbségét idő szerint integráljuk, •4. Az 1 ·· 3, igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az összehasonlítást csak egy előre meghatározott Időintervallumban, a sínfék bekapcsolási folyamata alatt végezzük, ahol az előre meghatározott Időintervallum rövidebb, mint az áram bekapcsolása és a névleges áram elérése közötti időtartam.
3. 5, Az i · 4, igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, bogy a fékmágnes tekercsébe vezetett áramot Impulzusonként (P1-P4) vezetjük be, és az összehasonlítást minden impulzusnál (Pl~f*4) újra elvégezzük.
4. 6, Az 1 - 5, igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy meghatározzuk a mért áram (;4) helyi minimumát fe min) és/vagy helyi maximumát (e max) és a mért áram (14) idődiagramját csak ez áram (14)· növekedésénél hasonltjaik össze a referencia árammal (13), 7, A 6, igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mért áram (14) Idődiagramját csak egy helyi minimumot (e min) kővető részen hasonlítjuk össze a referencia árammal (13), 8, A 6. vagy 7, igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mért áram (14) helyi minimumainak fa min) és a helyi maximumainak (e max) meghatározásénál a: mért áram (14) és a referenda áram (13) változási sebessége különbségének Idő szerinti integrálját képezzük egy előre meghatározott Időtartamban és azt összehasonlítjuk egyelőre megadott küszöbértékkel.
5. 9, Az 1 - 8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az eltárol!: referenda áram idődiagramját: (li, 13) a sínfék típusától függően határozzuk meg.
6. 10, Az 1 - 8. Igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az eltárolt referencia áram idődiagramját (II, 13) a sínfék típusától függetlenül határozzuk meg, továbbá a mért áram idődiagramjának és a referencia áram Idődiagramjának összehasonlításét legalább egy küszöbérték függvényében végezzük el, amelyet a sínfék típusától függően határozunk meg, i l, A 8 · iö, igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy helyi maximum (e max) és egy helyi minimum (e min) előfordulásának időbeli távolságát'(ti-12} összehasoníltjak egy referenciajel megfelelő értékeivel,
7. 12, Az 1 - 11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a mért áramot (12,44) az: össze hasonlítás előtt aloláteresztő szűrővel szűrjük, 13, A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az aluláteresztő szűrő határfrekvenciája kisebb, mint 50 Hz, 14, A 6 - 13, igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy meghatározzuk a helyi maximum (e max) és a helyi minimum (e min) áramértékamek különbségét, és összehasonlítjuk azt egy előre megadott küszöbértékkel.
8. 15, Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal je lie mezve, hegy a küszöbérték legalább a referencia áram különbség 30%-a. lé, A 6 -15- igénypontok bármelyike szerinti: eljárás, azzal jellemezve, hogy a mért áram: (12,14) és az első szélsőérték (e max) időpontját kővetően extrapolait gőrbeszakasz közötti különbség Integrálját egy névleges áram (e nenn) eléréséig összehasonlítjuk egy küszöbértékkel, 17, Â 16, igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az integrál különbségét egy előre megadott idöáblakban képezzük, 18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az időablak a helyi minlmum: (e min) előtti (t2~x) és utáni (tá-fx) tartományt fedi le, 319.. A 18- Igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve,, h-ogy a helyi minimum; (e min;} időpontjában (12) mért áramot összehasonlítjuk az idöablakban mért áram átlagértékével;, 20. A 6: - 19. igénypontok bármelyike szerinti eljárás., azzal jellemezve,, hogy ellenőrizzük, hogy a tényleges áram (14) és a referenda áram (13) közötti különbség (Delta 1} maximuma (;max(Delta 1) egy előre megadott időablakben {t2~x -- t2+x) van-e, ahol X kisebb egyenlő 1 másodpere,
9. 21, Az 1 - 20v igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az áram (14} mért értékét és/vagy a referenda áram (13) görbéjét a mért villamos áram (14) függvényében; a stacionárius állapra normallzáljuk.