HU229416B1 - Antitumor antibodies, proteins, and uses thereof - Google Patents

Antitumor antibodies, proteins, and uses thereof Download PDF

Info

Publication number
HU229416B1
HU229416B1 HU0202270A HUP0202270A HU229416B1 HU 229416 B1 HU229416 B1 HU 229416B1 HU 0202270 A HU0202270 A HU 0202270A HU P0202270 A HUP0202270 A HU P0202270A HU 229416 B1 HU229416 B1 HU 229416B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
antibody
cell
cells
antigen
protein
Prior art date
Application number
HU0202270A
Other languages
English (en)
Inventor
Kenneth L Rock
Dancella Fernandes
Original Assignee
Univ Massachusetts
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Univ Massachusetts filed Critical Univ Massachusetts
Publication of HUP0202270A2 publication Critical patent/HUP0202270A2/hu
Publication of HUP0202270A3 publication Critical patent/HUP0202270A3/hu
Publication of HU229416B1 publication Critical patent/HU229416B1/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K16/00Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies
    • C07K16/18Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against material from animals or humans
    • C07K16/28Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against material from animals or humans against receptors, cell surface antigens or cell surface determinants
    • C07K16/30Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against material from animals or humans against receptors, cell surface antigens or cell surface determinants from tumour cells
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P35/00Antineoplastic agents
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P35/00Antineoplastic agents
    • A61P35/02Antineoplastic agents specific for leukemia
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P35/00Antineoplastic agents
    • A61P35/04Antineoplastic agents specific for metastasis
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P43/00Drugs for specific purposes, not provided for in groups A61P1/00-A61P41/00
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K16/00Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies
    • C07K16/18Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against material from animals or humans
    • C07K16/28Immunoglobulins [IGs], e.g. monoclonal or polyclonal antibodies against material from animals or humans against receptors, cell surface antigens or cell surface determinants
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • A61K2039/505Medicinal preparations containing antigens or antibodies comprising antibodies
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K2317/00Immunoglobulins specific features
    • C07K2317/70Immunoglobulins specific features characterized by effect upon binding to a cell or to an antigen
    • C07K2317/73Inducing cell death, e.g. apoptosis, necrosis or inhibition of cell proliferation

Landscapes

  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Immunology (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • Oncology (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Hematology (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Cell Biology (AREA)
  • Medicines Containing Antibodies Or Antigens For Use As Internal Diagnostic Agents (AREA)
  • Peptides Or Proteins (AREA)
  • Preparation Of Compounds By Using Micro-Organisms (AREA)
  • Medicines That Contain Protein Lipid Enzymes And Other Medicines (AREA)
  • Micro-Organisms Or Cultivation Processes Thereof (AREA)
  • Measuring Or Testing Involving Enzymes Or Micro-Organisms (AREA)

Description

Antittsm&r antitestek, fehérjék és alkalmazásuk
A találmány tárgyát antitestek és azok a fehérjék képezik, melyekhez az sssritestek specifikusan kötődnek, továbbá a tumor sejtekhez specifikusan kötődni képes: találmány szerinti anritestek alkalmazása.
Az £718.2,3 sejtvonai egy kiőaozott egér eredetű GD4- CDS- tinmszből. származó T-lsntfoma sejivoual, amelyet eredetileg egy AKk/J egérben talált timusz tumorból izoláltak. Araikor önmagában tenyésztjük: alacsony ssjts&üségnél, az E710.2.3 sem proliferál spontán módon, csak akkor, ha fórból- 12-mirisztát 13-acetáttal (PMA) stimuláljuk. Az. E7I0.2.3 proliferációra stimulálható timuszsejtekkel vagy lépseiíekkei történő érintkeztetésset Azonban az £710..2.3 képes spontán proliferáeióra. amikor nagy sejtsdrilség melleti tenyésztjük PMA vagy más sejtek távollétiébe».. Amikor E71Ö.2.3 sejteket injektálunk szingénikus egerekbe, ezek mist mahgn.áns tumor növekednek a nyirokszervekben és: a timuszban.
A 5104652 lajstromszámú US szabadalom feltár GD3-gangliozid elleni monoklonális antitesteket IL2vel együtt alkalmazó készítményekéi és eljárást rák kezelésére.
A találmány alapját azon monoklonális antitestek fölfedezése képezi, amelyek specifikusan kötődni képesek egy 48 kD moiesnlaíömega fehérjéhez, amely tumorsejtek számos típusának .felületén expresszálödik, de nem kötődik az éreti normál hematopoiezises sejtekhez. Az űj monokiönáiis antitestek képesek a prollfierációt blokkolni és apoptőzist indukálni azon tumor sejtekben, amelyekhez specifikusan kötődnek.
Ezen felfedezések alapján a találmány tárgyát monoklonális antitestek és: ezek antigén-kötő fraginensei képezik, ahol a monoklonális antitestek: (a) fetáíis iiíaoeltákhoz kötődnek; (b) gátolják egy ssjteroiiferáeiójáí a sejthez történd kötődés után; és (c) nem kötődnek éreti timocítákhoz. A monoklonális antitestek ugyanakkor képesek homotípiás aggregációt indukálni egy sejthez történő kötődés nyomán, képesek apopiőzisi indukálni a sejtben, melyhez kötődnek és képesek specifikusan kötődni a következő tumor sejlvonalak közül egyhez vagy többhöz: £718.2.3; RMA-S; CTLL; LE 1.7.4; A28; WEffi-231; PBKÍ01A2; C2.3; Bló; MC57; WOP-3027; 293T.; 143Btk; Jurkat és Cos. Az antitestek jelölhetők is, például kimutatható jelölővel.
Az igényeit oltalmi körön belülinek tekintendők a kővetkező antitestek: az ATCC PTA-377 azonosítószámú hihridéma sejtvonai által termelt DMFIO.62.3 monoklonális antitest; az ATCC PTA-4Ö5 azonositószámó hibridöma sejtvonai által termeit DMFl 0.167,4 monoklonális antitest; és az· ATCC PTA-404 azonosítószámú hlbridóma sejtvonai által termeit DM.FIÖ.34 3Ó monoklonslis antitest.
A találmány leírása feltár olyan monoklonális antitesteket is, amelyek ugyanazon fehérjéhez kötődnek, mint amely fehérjét az alábbi monoklonális antitestek megkötni képesek: az ATCC PTA-377 azonosítószámú hibridöma sejtvonai által termelt monoklonális antitest; sz ATCC PTA-485 azonosítószámú hibrídőma sejtvonai által termelt monoklonális antitest; és sz ATCC PTA-404 azonosítószámú hibridöma sejtvonal által termelt monoklonális antitest. A monoklonális antitest lehet humanizált antitest is,
Egy másik aspektus szerint a találmány ieírásíi feltár mouokkmáiis antitesteket vagy szók antigén-kötő fragmenseít, amelyek specifikusa® kötődni képesek az alábbi hibridöma sejtvonalsk által termek monoklonális antitest által megkötött 48 kD nagyságú fehérjéhez; az ATCC PTA-377 azonosiioszámú hibriáóma sejtvonai· az ATCC PTA-485 azonosítószámú hlbridóma sejtvonai; és az /ATCC PTA-404 azonosítószámú hibridoma sejtvonal.
Egy ismét másik aspektus szerint a találmány leírása feltár kiméra monoklonális antitesteket vagy ezek antigénkötő firagmes.se it amelyek ugyanazon fehérjéhez képesek kötődni, mim az ATCC PTA-377 azonosttó96237-2444/TÁ
-2szá-mú hihridóma sejtvonal, az ATCC PTA-405 azonosítószámú hibridóma sejtvonal vagy az ATCC PTA-484 azöoosítósgteá híbridówa sejtvomd termelte morsoklonális antitest álul megkötött fehérje, ahol a kimét» antitestök masakba fogSafeak nem-humán variábilis régiókat ós a könnyű valamint sefeéx láncok Wk konstans régióit..
Egy ismét másik aspektus szerbit a tzkíimány leírása feltár monoklonális antitesteket vagy ezek antigénkőtő bagmenseit, amelyek ugyanazon epitóphoz kötődnek, mint az ATCC PTA-377 azonosítószámú hibridóma seitvonak az ATCC PTA-405 azonosítószámú hihridóma sejtvonal vagy az ATCC PTA-484 azoíiosltóssátnü hibridóma sejtvomh által termelt monoklonális antitest által megkötött epitöp,
A találmány leírása feltár monoklonális antitesteket vagy ezek antígénkötö tragmeaseít is, amelyek specifikusan kötődni képesek az alábbiakkal jellemezhető fehérjéhez: (i) molekulatömege 40 kD; (ii) expresszálódik a fötális timoeíták felületén; íiii) nem expresszálódik az érett timoeíták felületén; (iv) képes a sejlprollferáoiót blokkolni az antitesthez kötődés következtében; és (v) képes homotípusos aggregáeíóí indukálni az antitesthez kötődés következtében, A monoklonális antitest specifikusan kötődni képes olyan fehérjéhez, amely még a továbbiakkal is jellemezhető: (vi) képes apopíózist indukálni egy sejtben az antitesthez kötődés következtében; és (vii) expresszióra kerül az alábbi tumor sejtvonalak bármelyikének felületén: E? 10.2.3; Rh-íA-S; CTLL; . LB17.4; A20; WBHl-231; PBK101A2; C2J; Blő; MC57; WOP-3Ö27; 293T; 1438tk; ltokat és Cos.
A találmány tárgyát képezik továbbá a találmány szerinti monoklonális antitestek antígénkötö fragmenseí, Az aniigénkölo fragmensek lehetnek jelöltek is, például egy kimutatható jelölővel,
A találmány tárgyát képezik továbbá azon hibrídó.nta sejtvonalak, amelyek a találmány szerinti nrosoklonáíis antitesteket termelik. így például a találmány tárgyát képezi az ATCC PTA-377 azonosítószámú hihridóma sejtvonal, az ATCC PTA-405- azonosítószámú hihridóma sajívön&l és az ATCC PTA-404 azonosítószámú hibridóma sejtvonal.
A leírás feltár továbbá egy lényegében aszta·, fehérjét, amely az alábbiakkal jellemezhető: (í) molekulatömege 40 kD; (íi) expresszáiódik a fötális timoeíták felületén; (Ili) nem expresszálódik az éreti timoeíták felületén; (iv) képes a sejtproííferácíőt blokkolni a találmány szerinti antitesthez kötődés következtében; és (v) képes homotipusos aggregádót indukálni a találmány szerinti antitesthez kötődés következtében. A fehérje még 8. továbbiakkal is- jellemezhető: (vl) expresszióra kerül az alábbi tumor sejtvonslak bármelyikének felületén; £710.2.3; RMA-S; CTLL; LS17.4; A20; WEH1-23Í; PSK181A2; C2.3; B16-; MC57; WOP-3027; 2S3T; I43:8tk; lurkat és Cos; és (vii) képes apopíózist indukálni egy sejtben a találmány szerinti antitesthez kötődés következtében.
'Egy másik aspektas szerint a leírás leltár olyan lényegében tiszta fehérjéket, amelyek kötődtu képesek az ATCC PTA-377 azonosítószámú hibridóma sejtvonal, az ATCC PTA-405 azonosítószámú hihridóma sejtvorsal és az ATCC PTA-4Ö4 azonosítószámú hibridóma sejtvosal bármelyike által termelt monoklonális antitesthez.
A találmány tárgyát képezi továbbá (gv!őgyhalású)készílmény is, amely találmány szerinti monoklonális antitestet és gyógyászatilag elfogadható hordozót tartalmaz.
A találmány tárgyát képezi továbbá a monoklonális antitestek alkalmazása páciensben mmorsejt kimtóatására szolgáló eljárásban, Az eljárás során a páciensből származó seitmintát érrntkeztetjük a találmány szerinti egy vagy több monöhlonáhs antitesttel és kimutatjuk az antitest kötődését a mintlthoz, amikor a kötődés tumorsejt jelenlétére atal a páciensben. /1 tumorsajtekre például szolgálhatnak a következők: timesx eredetű limfóma sejtek, T-sejtes ímnorsejt, B-sejtes limfóma tumorsejt, meianóms tumorsejt, oszíeosznrkőma sejt
-3valsmtó akut T-sejtes leukémia sejt A kimutatandó tumorsejt a páciensben: is tehet. A tumorok kimutatására alkalmazott monokionátis atitiiesieke? jelölhetjük is.
A találmány tárgyát képezi továbbá a találmány szerinti tnonoklonáiss antitestek alkalmazása tuswsejtppoliftráció gátlására szolgáló eljárásban. Az eljárás során a tumorsejteí a találmány szerinti monoklonális antitestek adott mennyiségével érlntkeztetjük, amely mennyiség elegendő a tunrorsejtproliferációjának gátlására.
A. találmány egy másik megvalósítási módja a feltárt snonoklonáiis antitestek alkalmazása sejtben apoptózist indukáló eljárásban. Ax eljárás során a sejtet a találmány szerinti egy vagy több monoklonális antitest adott, mennyiségével érintkeztetek, amely mennyi-ség elegendő, hogy a sejtben apoptózist indukáljon. A sejt az alábbi tumorsejtek bármelyike lehet: íbnnsz eredetű liorföma sejt, T-sejtes tumorsejt, S-sejies limíóm.a tumorsejt, melanóma tomorscjt, oszteoszarkóms sejt valamint akut T-sejtes teakétnia sejt. Á kezelendő sejt lehet fo vúmo vagy itt vívó.
A találmány tárgyát képezi továbbá egy tumor diagnózisra szolgáló reagenskészlei, amely a találmány szerinti egy vagy több monoklonális antitestet tartalmaz, valammt tartalmazza a használati uiaskási is, A re&genskészlec tartalmazhatja az alábbi bnnorsujtefc bármelyikét; timusz eredetű limfóma sejt, T-sejtes tomorsejí, B-sejtes limfoma tumorsejt, melanótna tumorsejt, osxtooszarkóma sejt valamint akut T-sejtes leukémia sejt.
A találmány tárgyát képezi továbbá egy tumorsejtre irányító ágens is, amely magába foglalja a találmány szerinti egy vagy több monoklonális antitestet, amelyeket mofekularészieihez kemugáihatunk, hogy ezáltal a arolekularészietet egy tumorsejtbez eijtátasssk, Ezekre a m^sfcttteésdetekre példaként szolgálhatnak a következők; anttomor ágensek, eitotoxinok, citoklnek és reporter csoportok.
A találmány egy további megvalósítási módja a találmány szerinti hnnorsejt-eélxó ágens alkalmazása olyan eljárásban, amely szelektív utódon juttat molekularészietet tumersejthez emlősben. Az eljárás során .az emlősnek a találmány szerinti célzó ágenst adjuk be - amely a molekularészlethez kapcsolódik ~ és kellően hosszú időt biztosítunk a célsócélzó ágensnek, hegy a tumorsejtet elege, ahol a célzó ágensben található antitest a tumorsejthez kötődik és így a molektdarészfoieí szelektív módon a totaorsejtte juttatja az emlősben. A ntolekularészletekre példáiként szolgálhatnak a kővetkezők: antitnmor ágensek, eitotoxinok, eitokinek és reporter csoportok,
A találmány tárgyát képezi továbbá egy, a találmány szerinti 40 k.D moleknlatSmegű fehérje Izolálására szolgáló eljárás, Az eljárás s®ráö a. fehérjéi tartalmazó mintát a találmány szerinti monoklonális antitestekkel érintkezteíjnk kellő ideig és megfelelő körülmények között, hogy biztosítsuk a monoktonális antitest/fehérje komplexek kialakulását; amennyiben ezek kialakultak, a «rátából egy vagy több komplexet eltávolítunk és a fehérjét a komplexből kivonjuk, ezáltal a fehérjét izoláljuk.
A leírás szerint az „izolált aukleinsav szekvencia” kifejezés alatt olyan uukleinsav szekvenciát értünk, amely lényegében mentes azon génektől, amelyek a nskleínsav szekvenciát határolják unnak sz élő szervezetnek a gettomjában, amelyben a gén természetes körülmények között előfordul, A kifejezés magába foglal tehát egy rekombináns nokleinsav szekvenciát, amelyet beépíthetünk vektorba, önálló utódon replikálódő piazmidba vagy vírusba, vagy egy prokariöía illetve eukariét& genomi nokieotid szekvenciájába. A kifejezés alatt értünk továbbá .egy elkülönülő molekulát is, mint például egy cDNS, egy genomi ffagmens, egy polhoeráz láncreakció fPCR) segítségévei előállított fragmens, vagy egy restrikciós fiagmens,
A leírás során egy antitest alatt, amely „specifikusan kötődik” egy fehérjéhez olyan antitestet értünk.
-4 amely- egy' fehérjéhez kötődői képes, áe asm ismer fel és nem kötődik más molekulákhoz egy mintában - mint például egy biológiai autóban - mely természetes körülmények között a fehérjét tartalmazza, például tartalmazza a 40 kD fehérjét
A leírás szerint „konzervatív” aminosav szubsztitúcióknak tekintjük azon szubsztitúciókat, amelyekben egy amioosavaí hasonló oldaiiánccai rendelkező: másik aminosav helyettesit. A technika állása szénát már meghatározták azokat az aminosav csaladokat, amelyek hasonló oidsHáneokkai rendelkeznek. Ezek a családok magukba foglalják a báztkns oldaiiánccai rendelkező amiuosavák családját (például lízin, arginin, hlsztidln); a savas oldall&öec&I rendelkező amisosavak. családját (például aszpsragínsav, glaiamínsav); a töltés nélküli poláros oldalláoccal rendelkező amínosavak családját (például glicin, aszparagís, ghjtam.m, szerűt, irsenin, tlnozin, eiszteíu); a nem-poláros oldaiiánccai rendelkező ammosav&k családját (például alatas, valin, leoeln. izoleuesn, prolin, fenikdanm, metiom'n, tríptofán); a béta-elágazó oldaiiánccai rendelkező ammosavak családját (például ·Γοοη1κ, vaku, izoleuesn):; és az aromás oídallánccsi rendelkező sminosavak családját (például tirozin, fersílalaníts, tríptofán, hisztídín). Egy aminosav családba tartozó bármely aminosav alkalmazható a család bármely más tagjának helyettesítésére konzervatív szubsztitúció esetében. A leírás során a „pollpeptid”, „peptid’’ és „fehérje” kifejezéseket feicserélfeetően alkalmazzuk, amikor aminosavakból álló láncra hivatkozunk.
A leírás során egy antitest „asíigénkstő ftaginense” kifejezés alatt az antitest azon: részét értjük, amely képes egy antigénen egy epitőp megkötésére, mint például a 40 kD fehérje, amelyet a teljes antitest megkötni képes.
A leírás során az „epitőp· kifejezés alatt egy antigén egy adott régióját értjük, azaz egy olyan fehérjét, amelyhez egy antitest, kötődni képes és amely képes immunválaszt kiváltani.
A leírás során a „lényegében tiszta” 48 kD fehérje alatt olyan 40 kD fehérjét értünk, amely tömegre számítva legalább 60 százalékos mértékben mentes azon fehérjéktől és a természetes körülmények, között előforduló szerves molekuláktól, amelyekkel természetes körülmények között együttesen fordul elő. Előnyösen a készítmény legalább 75%, előnyösebben legalább 90% és legelőnyösebben legalább 99% mennyiségben tartalmazza a 4Ö kD fehérjét. Lényegében tiszta 40 kD fehérje állítható elő például affinitás kromatográna segítségével a találmány szerinti antitestekéi vagy monokionáirs antitesteket alkalmazva és/vagy fizikai tisztítási módszerek segítségévei,
A leírás során az „izolált” antitest kifejezés alatt olyan antitestet értünk, amely lényegében mentes más természetes körülmények között előforduló szerves molekulától atwlyekkel természetes körülmények között együttesen fordnl elő.
.A leírás szerint egy sejtproi iterációt blokkoló antitest vagy más molekula olyan antitest vagy molekula, amely gátolja a sejtciklust, a sejtosztódást vagy mindkettőt.
A leírás során a „homotípusos aggregácíó” kifejezés alatt egy olyan biológiailag aktív folyatató* értőnk, amelyben azonos típusú sejteket stimulálunk, hogy azok egymáshoz tapadjanak.
A leírás során a „reporter csoport” kifejezés alatt olyan molekulát vagy vegyüleíeí értünk, amely megfelelő detektáló rendszerek vagy eljárások segítségévei könnyen mérhető vagy kimutatható fizikai síiéivé kémiai jellegzetességgel rendelkezik, mint példáéi a hmrmeszesncía, fiuoreszeeneiu, enzimaktivitás, elektronsűrűség vagy radioaktivitás,
Amennyiben másként nem jelezzük, a leírás során alkalmazóit összes technikai és tudományos kifejezés ugyanazzal a jelentéssel rendelkezik, mint amelyet a szakember általánosan ismer a SaiáimáoY által érinteti
-5tudomáuyterüfet(ek)en belől. Bár az itt leírtakhoz hasonló -vagy egyeaértékű módszerek és anyagok alkalmazhatók a találmány megvalósítása vagy kipróbálása során, az alábbiakban leírást adunk, a megfeleld, módszerekről és anyagokról. Felhívjuk a ügyeimet arra, hogy ez itt ismerteiéit anyagok, módszerek és példák csupán illusztrációként és nem korlátozó jelleggel ksrSlnek bemutatásra. A találmány tárgyát képezik olyas antitestek, amelyek egy tumor sejteken expresszíóra kérőié- 40 kD fehérjét képesek felismerni. Az antitestek alkalmazhatók prolíferáció gátlására tumor sejteken és apöptózís indnkálására azon tumor sejtekben, amelyekhez specifikusan kötődnek. Á ialáhsány szerinti monokíosúlis antitestek alkalmazhatók diagnosztikai célokra (azaz. mallgaus sejtek jelenlétének, kimutatására) vagy alkalmazhatók terápiás célra, hogy ezekkel önmagukban kezeljünk tumor sejteket vagy a kezelés során hozzájuk kapcsok untitumor ágenst juttassunk a tumor sejtekhez,
A. találmány további jellemzőit és előnyős megvalósítási módjait az alább következő részletes leírásban és az Igénypontokban mutatjuk be.
Az 1 A-D. ábrákon négy átfolyásom értometríás grafikont mutattmk be, amelyek a 40 kD nagyságó fehérje expresszíőjót mutatják E71Ö.2.3 fi A. ábra), A20 (1B, ábra), jurkai (IC. ábra) és RF33.7Ö (1D, ábra): sejteken ahogyan ez detektálható BMFíG,ő2,3 segítségévei.
A 2.A-D, ábrákon négy átfolyásos citometriás graüktmt mutatunk he, amelyek a 4Ö kD nagyságú fehérje expressziöjáí mutatják be 14 napos fbtáiis timusz <2A, ábra), teljes felnőtt lép <2B. ábra), teljes felnőtt timusz (2-C, ábra) és teljes- felnőtt csontvelő (2D, ábra) sejteken ahogyan ez detektálható DMF10.62,3 segítségével.
A 3A~G, ábrákon hét áttólyásos simmefriás grafikont mutatunk be, amelyek a 4Ö kD nagyságú fehérje expresszióját matatják he stimuláció nélküli, frissen begyűjtött T- és B-sejteken (3A, ábra), aktivált T-sejteken 24 óra után (313, ábra), aktivált T-sejteken 48 éra áfán Í3C. ábra), aktivált I'-sejteken 72 óra után (3D. ábra), aktivált lép eredetű B-sejteken 24 óra után (3E, ábra), akti vált lép eredetű 8-sejteken 48 óra mán (3F.: ábra) és aktíváit lép eredetű B-sejteken 72 óra után (3G. ábra) ahogyan ez detektálható DMF 10.62,3 segítségével,
A 4A-C, ábrákon három vonalas grafikont mutatunk be, amelyek az F7113.2.3 sejtek (4A. ábra), RMA-S sejtek (4B, ábra) vagy RF33.7G sejtek (4C. ábra) spontán prohferáeiójának gátlását mutatják be DMF1Ö.62.3 monokionúlís antitest hatására.
Az SA-i ábrákon kilenc átfeiyásos citemetriás grafikont mutatunk be, amelyek £710.2.3 sejtek apoptózíSának redukálását mutatják a következő esetekben: 1 órás kezelés 1 ug/tnl koncentrációjú DMFlö.62.3 jelenlétében (5A. ábra), 2 órás kezelés 1 ug/ml koncenfráeíójú DMF1Ö.62.3 jelenlétében (58. ábra), 3 órás kezelés 1 pg/mi koncentrációjú DMFIS.62,3 jelenlétében (5C. ábra), 3- órás kezelés hörcsög IgG-vel <5D. ábra), 1 órás kezelés 15 pg/ml koncentrációjú DMFlö.62.3 jelenlétében (SE, ábra), 2 órás kezelés 35 pg/mi koncentrációjú DMF 10.62,3 jelenlétében (5F. ábra), 3 órás kezelés 15 pg/tnl koncentrációjú DMF1Ö.62.3 jelenlétében (5G, ábra), 3 órás kezelés hörcsög lgG-ve.í (51-i ábra) és antitest nélkül (51, ábra).
A találmány tárgyát képezik antitestek, például monoklorsális antitestek, amelyek specifeknsan kötődnek a 40 kD nagyságú fehérjéhez. A 40 kD nagyságú fehérje egy új sejtfelszíni fehérje, amelyet különböző fajokban, beleértve embereket, majmokat és egereket, számos tipnsú tumor sejt expresszái, amelyek magukba foglalják a következőket: timusz límfóma, T-sejtes tumor, B-sejtes límfóma, melanéma, oszteoszatkóma és akut T-seítes leukémia. Az antitestek nem mutatnak reaktivitást aowái félnőtt hemopoietikus sejtekkel. A találmány szerinti antitestnek a 40 kD nagyságú fehérjét expresszáió sejthez kötődését kővetően a sejtprobferádója. megáll és apoptőzisba kerül A 40 kD nagyságú fehérje egy új sejthalált kiváltó fehésje azon megfigyelés alapján, hogy
-ft amikor monoklonáiís antitestek kötődnek éhhez a fehérjéhez egy sejt felületén, a sejtek apoptózísbe kerülnek.
Hárem hibridőma sejtvonalaí - amelyek a 4© kD nagyságú fehérjéhez kötődő monoklonáiís antitesteket termelnek - helyeztünk letétbe az ATCC-nál -a következő letéti számokos: PTA-377 {DMFÍö.62.3}, PTA-405 (DMF1Q, lé?,4) ésETA-404 (DMF1Ö.34.36).
A bírás szerinti antitesteknek számos alkalmazása: lehetséges. Az antitestek alkalmazhatóak in viiro diagnosztikai vizsgálati eljárásokban a rosszindulatú sejtek jelenlétének meghatározására emlős - például emberi - szövetekben. Az antitestek úgyszintén alkalmazhatóak tumorok lokalizálására te vten, amelynek során a páciensnek a leírás szerinti izolált, repörter csoporttal jelölt antitestet beadjuk. Az. antitesteknek továbbá még terápiás alkalmazása is lehetséges. Továbbá, az antitestek alkalmazhatóak tantorok kezelésére vagy amitumor ágensek célba juttatására.
Antitestek előállítására szolgáló módszerek:
Az antitestek immunglobulin molekulák illetve immunglobulin molekulák immmmlógíaiiag aktív részel immunglobulin molekulák fragm.enseíre például szolgáí'nairtak a következők: antitest fragmensei, mint például: F(ab) és F(sh’)j részek, amelyek specifikusan kötődnek a 4Ö- kD nagyságú felségéhez. A öagmensek előáliíthatóak az antitest enzixnmel, például pepszinnel való kezelésével. A monokíonáíis antitest vagy nmooklonális antitest készítmény kifejezések alatt olyan antitest molekula populációt értünk, amelyek csak egyetlen típusú autigénkőtőbelyet 'tartalmaznak. amely polipeptid vagy fehérje meghatározott epitópjával képes immunoiógiallag reagálni. Egy monokíonáíis antitest készítmény így általában egyetlen kötődési affinitással rendelkezik az általa speciálisan megkötött fehérjére nézve.
Immunizálás:
A 40 kD nagyságú fehérje elleni poliklosábs és tsonoklonáiís aui testek előáliíthatóak a megfelelő egyed (például nyál, kecske, egér vagy más emlős) megfelelő itmrmnogént tartalmazó immtmogén készítménnyel történő immunizálásával, Az immtmogének magukba foglalják a kővetkező, halhatatlanná tett sejtvonaiakbói származó sejteket: E710.2.3, RMA-S, CTLL, 1817.4, A2Ö, WEHÍ-231, PBKIfil A2, C2.3, Sió, MC57, WOP3027,293T, 143Sík, Jurkat vagy' Cos, ezekről a sejtvonalakról kimutatták, hogy mindegyikők expresszálja az éj 40 kD nagysága fehértói.
Egy más módon eljárva, az ummmogéti lehet maga a megtisztított vagy izolált 40 kD nagyságú fehérje. Például a PTA-377, PTA-405 vagy PTA-484 ÁTTC letéti számmal jelölt hibridőma sejtvonalak által termelt monoklonáiís antitest alkalmazható a teteje izolálására a fehérjét termelő sejtből, mim például a következőkből:: E71Ö.2.3, RMA-S, CTLL, LB17.4, A2Ö, WEHI-231, P8KIÖ1A2, C2.3,. 816, MC57, WÖP3827, 293T, í43Btk, Jutkát vagy Cos affinitás kromatográíía, iomwnpreeípiiáció vagy a technika állása szerint más jól ismert eljárások alkalmazásával.
?kz: «gyedben termeit antitestek ezután szkrSnelbetŐek annak tneghaiározására, hogy az antitestek kőtödnek-e a íötslis iúnecifákhöz, míg nem kötődnek a telnöií timoeiiákhoz, Az ilyen antitestek ezután tovább szkrlneíhetóek az itt ismertetett vizsgálati eljárások alkalmazásával. Például, ezeket az antitesteket megvizsgálhatjuk annak meghatározására, hogy gátolják-e azon sejtek proliferácjóját ameiyek'nez kötődlek; indukáljak-e a sejtek homotipusos aggregáciőjáí; és/vagy índnkálják-e azon sejtek apoptözisát, amelyekhez kötődtek, A leírás során megfelelő eljárásokat ismertetőnk a kívánt jellemzőikkel rendelkező antitest azonosítására. Például, egy antitest azon képessége, hogy sejthez történő kötődés esetén sejthalált indukál-e, sregvizsgálbató kereskedelemben beszerező,eíő reagenskészletókkei, például az R&D cégtől (Minneapoiis, MM) vagy a
ΊPkarmíngen cégiéi (San Diego, CA).
Az mimunogén egységdézisa. (aaz például a tisztított fehérje, a fehérjét expresszáló tumor sejt vagy a rekombínáns módon expresszáft 40 kD nagyságú fehérje) és az immunizáló eljárás függ az izranomzálandó egyedtől, annak bmcxunáhapotátói és az egyed testsúlyától. Az ügyedben kiváltóit immun válasz erősítése céljából az ímnnmogéut beadíuújak adjavánssal együtt mást példán! & Ereund-féle teljes vagy nem telles adjavánssai. Az egyed immunogésmei történő Immunizálása az előbb leírtak szerint pohklonáfis antitest választ vált ki. Az irmnnnizáilt ggyedben az antitest liter időbeli változását hagyományos eljárásokkal, mint például smmobíhzált antigént ~ például az ismerteiéit 40 kD nagyságú fehérjét alkalmazó - ELíSÁ vizsgálatokkal követhetjük.
A 40 kD nagyságú fehérje elleni antitestek előállításának más módjai magukba foglalják humán immunglobulin géneket expresszáló traattszgéttíkas egerek alkalmazását [lásd például Wood és mtsai,: WO 91/00906 azonosítószámú PCT publikáció; Kueherlupsti és mtsai.: WO 91/10741 azonosítószámú PCT publikáció; vagy Lonbetg és torsai,; WO 92/83918 azonosítószámú PCT publikáció]. Egy más módon eljárva, előállíthatunk humán monoklönális antitestekéi úgy Is, hogy antigént juttatunk be ímmunhiányos egerekbe, amelyekbe humán antitesteket előállító sejteket vagy szöveteket ültettünk be (mint például borsán csontvelő sejteket, perifériás vér {ímfacftákst uperipherai hlöod lymphocytes”, PBE), humán embrionális ayirokcsomő szövetet vagy' hsmaíopoietikos őssejtekéi). Az ilyen eljárások magukba foglalják az antitestek termeléséi SCIDhu egerekben [lásd Ducbosal és mísak: WO 93/05796 azonosítószámú PCT publikáció; 5,411,749 lajstromszámú US szabadalom; vagy McGune és mtsai.:: Science 291 1632 (1988)]; vagy Rag-l/Rag-2 hiányos egerekben. Humán antitesi-immuuhiányos egerek a kereskedelemben szintén: beszerezhetőek. Például Rag-2 hiányos egetek a Taconíe Tartus cégtől (Germaatown, NY) szerezhetőek: be.
Ribrídómák:
.Monoklonális .antitesteket az egyed immtmogénnel történő immunizálásával állíthatunk elő. Az: numuíuzáiást követő megfelelő időben, azaz stsikor az antitest titerek megfelelő magas szinten varrnak, az antitest termelő sejtek az immonizáll állatból begyujthetök és standard eljárások segítségéved monoklonális antitestek előállítására felhasználhatóak. Például az antitest termelő sejteket fuzionálhatjuk standard szomatikus sejt: fúziós eljárásokat alkalmazva halhatatlanná tévő sejtekkel mint például mielóma sejtekkel, hogy így Itibridőma sejteket állítsunk elő. A. technika állása szerint az ilyen eljárások jól ismertnek tételezheíök fel és humán monoklonáiis antitestek előállítására és magúkba foglalják például a hibridéma technikái, ahogy azt eredetileg Kohlét és Milsteín kidolgozta [Kohisr és Mtisíein: Natúré 256 495 (1975)], a humán S-sejt hihridótna technikát [Kozfear és mtsai.: Immimoiogy Today 4 72 (1983)] es az EBY-hibritióma technikát [Colé és mtsai.: Monoclonal Ánfibodíes suti Cancer Therspy, Alán R, láss, Inc. 77-96. oldalak (1985)], A technika állása szerint a monoklönális antitest blbrítiómák előállítására szolgáló eljárások jól ismertnek tételezheíők fel.
Monoklottátis antitestek úgysziaíéu eiőállhhatöak antitest termelő sejtek, mint például spienodták begyűjtésével humán immunglobulin géneket expresszáló transzgétn'kus egerekből, amelyeket a 40 kD nagyságú fehérjével immunizáltunk. A splenoeitákat halhatatlanná tehetjük humán ntielómákkal történő fúzióval vagy az Epsíein-Barr vírussal (EBY) végzett transzformációval, Ezek a hibritiómák elöálliíhatóak a technika állása szerint isméit humán B-sejt vagy EBV-hibriáóm technikákkal [lásd például Boyie és mtsai.: 8 614 984 lajstromszámú európai szabadalmi bejelentésj.
Λ 40 kD nagyságú fehérjéhez specifikusan kötődő monoklönális antitestet termelő hibrídöms sejteket a
-khlbridorna tenyészet felhlószőjáaak szkrinelésével matathatjuk id, így például olyan antitestek kiválasztására szkrmeltlsk, amelyek specifikusan kötődnek az immobíiizáh 40 kD nagyságú fehérjéhez, vagy as Rt ismertetettek szedni vizsgáljak az antitesteket annak meghatározására, hogy .rendelkeznek-e az antitestek a kívánt tukddfönságokkai, mint például a sejtproHferáciét gátló képességgel.
Á leírás szerinti szkrineíés! eljárásokban pozitívnak talált monoklonális antitesteket tenuelö hibndema. sejteket olyan körülmények közhit, és annyi ideig tenyésztjük táptalajban, amely tekéiévé teszi, hogy a hibridóma sejtek a teuyésztáptalajba válasszák ki a monoklonális antitesteket, így teljes antitesteket állíthatunk elő. A technika állása szedni ismédnek tételezhetek fel szövetíetryésztésl eljárások és a hibridóma sejteknek megfelelő tenyésztáptalajok [lásd példási: Kennetk: Monoclonaí Antihodles: A New Dímenslan In Bíoíogical Analyses, Plenum Pnhlishiug Corp.., New York, New York (19§Ö)j. Ezután az antitestet tartalmazó kondicionált hibridónra tenyészet fslülúszöja begyüjthető.
Rekombináns kombinatoriáiís antitest któtttár:
A monoklonális antitestek megszerkeszthetök rekombmáss konthinatoriálís immunglobulin klöniár elkészítésével és a klóntár szkrineíéséveí a 40 kD nagyságú fehérje segítsógéveL Fág display klómárak előállítására és szkrlnelésére szolgáló reagenskészletek s kereskedelemben beszerezhetőek {'például a Pharmacia „Recombiuaut Phage Antibody System”. katalógus száma: 27-94ÖÖ-Ö1 és a Stratageae SuríZAP „Phage Display’' reagenskészlet, katalógus száma: 2406121, Röviden összefoglalva, az antitest klóntsrat szkrfneijük olyan filgok azonosítása és izolálása érdekében, amely fágok a 46 kD nagyságú fehérjéhez specifikusan köíödő antitestet expresszáinak. Egy kiviteli példa szerint a klóntár elsődleges szkdnelését az immohillzált 40 kD nagyságú fehérjével végszzök,
A sztónelésí követően a display tagot izoláljuk és a kiválasztott antitestet kódoló nokteinsavat visszanyerjük a display tagból (azaz a fág genomjáhól) és a technika állása szerint jól isméd rekombináns DNS eljárásokkal más expressziós vektorokba szubklőnozzuk. A uoklemssv tovább módosítható (például további immunglobulin doméneket, mint például további állandó régiókat kódoló: nukteínsavhoz kapcsoljuk) és/vagy gazdasejíben expresszálható,
Kiméra és humanizált antitestek:
Antitestek rekombináns formái ~ mint például a kiméra és humanizált antitestek - úgyszintén előállithatók, hogy minimalizáljuk a humán páciens reakcióját az antitestre. Amikor nem-humán egyediekben termelt vagy nem-humán antitest géttsk expresszié jóból származó antitesteket alkalmazunk terápiásán emberekben, ezeket kölönbőző mértékben idegenként ismeri fel a páciens immunrendszere és a páciensben immunválaszt válthatnak ki. Ezen immunreaketó minimalizálására vagy eliminálására az együk megközelítés lehet a kiméra antitest származékok előállítása, szűz olyan antitest molekulák előállítása, amelyek egy nemhumán állati variábilis régiót és egy humán konstans régiót kombinálnak. Az ilyen antitestek megtartják az eredeti monoklonális antitest epitóp kötő speciíitását, de etnhereknek beadva kevésbé Immunogének lehetnek és ennek következtében a páciens feitetefezhetóes jobban tolerálja ezeket.
Kisnéru munoklonális antitestek elóáliithatosk & technika állása szerint ismeri rekombináns DNS eljárásokkal. Például a nem-humán antitest molekula konstans régióját kódoló gént humán konstans régiót kódoló génnel helyettesítjük [lásd Robinson és mtsai.: PCT7US8Ö/022Ő9 Sajstromszámú PCT szabadalmi publikáció; Ákira és mtsai.: Ih4,íh7 lajstromszÁmá európai szabadalmi bejelentés; vagy Tanlguohi: 171,496 lajstromszámú, európai szabadalmi bejelentés]. Egy kiméra antitest tovább „tenastzálhate*’ oly módos!, hogy
- 9variábílís régié antigén kötésben részt nem vevő részeit humán variábilis régiókból származó egyenértékű részekkel helyettesítjük, Mosrison és Öí általánosságbajs ismertetik a „humanizált” iáméra antitesteket [Mormon: Science 22$ 1202 (1985); Oi és mtsaí.: BioTechniqnes 4 214 (1986}]. Az ilyen eljárások magukba foglalják a legalább egy nehéz vagy könnyű láncból származó immunglobulin variábilis régió részét vagy egészét kódoló rftikíeirsssv szekvenciák izolálását, mattipniálásáí és expresszi-óját. A humanizált kunéra antitestet kódoló eSNS vsgy ennek egy Sugtnense szálán megfelelő expressziös vektorba kódolható. Megfelelő „humanizált” antitestek más módos eljárva is: elöáiílfhatőak komplementaritást meghatározó régió (CDS.) szubsztitúcióval [lásd 5,225,539 lajstromszámú US szabadalom; Jones és mtsak: Natúré 321 552 (198Ő); Verhoevan és misat; Science 239 1534 0 988) valamint Beidler és mtsak: J. immunoi. 141 4053 (1988)1,
Epitóp térképezés szintén alkalmazható „humán” antitest polípeptid dimer előállítására, amely megőrzi a 40 kD nagysága fehérjére specifikus hörcsög antitestek kötődési speciíitását, amely fehérjét az ATCC PTA-377, ATCC PTA-4Ö5 vagy ATCC PTÁ-4Ö4 azonosítószámú hibridőmák termeltek. Röviden összefoglalva, antigénhez specifikusan kötődő öetn-hutuán variábilis régiót (VH) és humán konstans régiót (CH 1) kódoló gént expresszáhmk & eöö-ban és humán VkCk gének fág: klóníárával megfertőzzük. Ezt követően antitest íragmen» seket mutató tagokat szkrineihnk a 4Ö RD nagyságú fehérjéhez történő kötődésre. A kiválasztott barnán V'a géneket újra klónozzuk a VXO. láncok expresszi ójára és ezeket a láncokat tartalmazó £, coA sejteket humán VHCH.I gének ing kióntárúval fertőzzük meg ős a kíóntárat szkrtnelésí eljárások sorozatának vetjük alá antigénnel bevont csöveket alkalmazva [lásd Hoogenbootn és: rntsaí,: WO 93/06213' azonosítószámú PCT publikáció].
Antitest fragmensek:
A találmány tárgyút képezik új ant Itemor m-titestek és ezek bármely ffagmense, amelyek tartalmazzák a találmány szerinti antitest aktív kötő régiósát, mini például a Pab, P(ab’)2 és Fv fragmensek. Ilyen feagfnonsék előáílíihatóak az antitestekből a technika állása szerint jól ismert eljárások alkalmazásával [lásd például Rousseau» és mtsaL.: Methoás Enzymöí. 121 663-669. oldalak, Ácadetsic Press (1986)), Például a P(ab'>2 fragmonsek elöáliiíbafoák az antitest molekula pepszlnes emésztésével és az Pab fragmensek előáílíihatóak a PCsbjb feagmensek düszulfid in'djainak redukálásával.
Antitestek alkalmazhatósága:
A leírás szerinti antitestek számos alkalmazása Ismert, Az antitestek ré vhre alkalmazhatóak diagnosztikai célokra rosszindulatú sejtek jelenlétének kimutatására humán szövetekben. Az eljárás során megvizsgállak a szövetmintát a 4ö kD nagyságú fehérje jelenlétére. Például a szövetmintái az ATCC PTÁ-377 azonosítószámú, ATCC PTA-4Ő5 azonosítószámú vagy az ATCC ΡΤΑ-4Θ4 azonosítószámú hibrídöms sejtvonal által termelt monoktónáfis antitesttel éríntkeztetjük és meghatározzuk, hogy as antitest képes-e specifikusan kötődni a szövetmintában található sejtekhez. A kötődés tumor sejt jelenlétére utal. Egy más módon eljárva, sz antitest alkalmazható vérminták szkrínelésére Is, 'amikor a felszabaduló antigénre vizsgálunk.
Az antitestek úgyszintén alkahnazhatóak tumor lokalizálására ó? vré<> úgy, hogy a páciensnek a taláknány szerinti izolált antitestet beadjuk, amelyet kimutatható szignált adó reporíer csoporttal jelöltünk meg. A köfot: antitesteket ezután: kimutathatjuk külső szeinagrátiávai, emissziós tomográfiával vagy mdlomskleáris szkenneléssel. Az eljárás alkalmazható rák állapotának meghatározására páciensben a betegség kiterjedésének tekintetében valamint a kezelés hatására bekövetkező változások követésére.
Az antitesteknek hasonlóképpen még terápiás alkalmazása is lehet. Az új antitestek alkalmazhatóak
- lötumorok kezelésére, mivel az antitest speeífikas kötődése a tumorsejíhez szí eredményezi, hogy a sejtproliferációja leáll és a sejt elpusztul.
Az antíiesteknek további terápiás alkaltuazása is lehet, mid például célba juttató ágensek, melyek a tumorokhoz szállítják az. antitumor ágenseket. Az ilyen antíiumor ágensek magúkba .foglalhatnak kemoterápiás gyógyszereket, toxinokat, inantmoiógíaí válasz mődesítőkat, enzimeket es radíoízotőpokat
Kimutatható j elölök:
A 40- kD nagyságú fehérjével reagáló antitestek alkalmazhatóak diagnosztikai célokra, például a páciensben tumor jelenlétének klnmiatására. A kimutatás megkönnyíthető az antitest detektálható jelölőhöz történő kapcsolásával. Detektálható jelölökre például szolgálhatnak, a kővetkezők: különböző enzimek, prosztetlkus csoportok, íluoreszoens anyagok, lumineszcens anyagok, biolummeszeeos anyagok, eiefaronstirüségi jelölők, MR1 jelölök és radioaktív anyagok. Megfelelő enzimekre például szolgálhatnak a kővetkezők: torma peroxsdáz, lúgos foszfeiáz, β-galaktozidáz vagy acetil-kolm-észteráz; a megfelelő proszfetikus csoport komplexekre például szolgálhatnak a kővetkezők: »ztrepiav$dm/%ioím és avldiafoíotm rendszerek; a megfelelő fluoreszcens anyagokra például szolgálhatnak a kővetkezők: umbelliferon, fSuoreszeein, íluoreszeesn-izo-tloeianát, rodamin, di-kloro-triazíníi-amln-fiuroeszeein, danzil-kforid vagy flkoerítrin: lumineszcens anyagra például szolgálhat a lemmel, a biolumineszcens anyagokra példáni szolgálhatnak a kővetkezők: ioeiferáz, luciferin és aequorm; ás a megfelelő radioaktív anyagokra például szolgálhatnak a kővetkezők: i25l, *Ml, 5$Sés5R.
Antitestek mint célba juttató ágensek:
A leírás szerinti antitestek és antitest fragmensek molekula részegységhez kosingálbatöak és az antitest alkalmazható arra, hogy a molekula részegységet a 40 kD nagyságú fehérjét expresszáló tumor sejt helyéhez irányítsa. A részegységekre például szolgálhatnak a következők: toxinok, rsálonuklídok és kemoterápiás ágensek: melyek a tumor sejtek elpusztítására alkaímazltatöak, vagy a részegységek lehetnek olyan képalkotó ágensek, amelyek a 40 kD nagyságú fehérjét expresszáló tumorok helyének és méretének meghatározására alkalmasak. Emberekben a részegységet a tumorhoz irányító antitestek előnyösen monoklonálís antitestek, mini például humanizált monokionális antitestek.
Az antitestekéi fuzionálhatjuk a részegységhez, például a toxlnhoz, akár oly módon, hogy a részegységet és az antitestet hibrid fehérje molekulái kódoló fuzionált: gén kódolja, vagy akár konjugáció segítségével, mint például egy nem-peptíd típusú kovalens kötéssel, azaz például nem amid típusú kötéssel, amely kötést a külön előállított antitest ás a részegység összekapcsolására alkalmazzuk.
A leírás szerinti antitestet fuzionálhatjuk még másik antitesthez Is, amely imnmasejtekre specitífeis, és az immunsejteket a tumor elpusztítására stimulálja.
Toxinok:
A találmány megvalósítása során jól alkalmazható, a találmány szertári antitesttel konjugált toxln molekulák magukba foglalják a peptid toxiaokaí, amelyek jelentős mértékű ekoioxikns hálást mutatnak, amikor sejtes beiül találhatók. A íosinofcra példáni szolgálhatnak oifotoxinok, metabeíizmust megzavaró anyagok (inhibitorok és aktíváforok), amelyek az enzímaíikus akíivást teszik tönkre és ezáltal a tumor sejteket elpusztítják; valamint radioaktív molekulák, amelyek az etíékfór rész meghatározott sugarú környezetében minden sejtek elpusztítanak. Metabollzmus zavaró lehet egy olyan molekula - például enzim vagy cltokin amely úgy változtatja meg egy sejt metabolizmnsát, hogy annak természetes fenkeiőia megváltozik.
- 11 Általánosságban a toxxs kifejezés alatt bármilyen: olyas hatóanyagot értünk, amely egy tumor sejt. pusztulását okozza.
Számos peptíd taxái rendelkezik általános ««kariőta receptor kötő deménnel, ezekben az esetekben a toxist módosítani kell, hogy megakadályozzuk azoknak a sejteknek az elpusztítását, amelyek nem hordozzák a kívánt fehérjéi (azaz például megakadályozzuk azoknak a sejteknek az elpusztítását, amelyek nem hordozzák a 40 kD nagyságé fehérjét, de rendelkeznek a módosítatlan toxin receptorával). Az ilyen módosításokat úgy kell elvégezni, hogy a molekula cítotoxikus funkciója megmaradjon. A potenciálisan alkalmazható taxiitok magukba foglalják - nem korlátozó érteleinken - a következőket: díiterla toxín, kólóra toxtn, nem, O-Shiga-szerü toxin (SLI'-I, SLT-H, SLT-Πν), LT toxin, C3 toxin, Sbiga íoxia, szamárköhögés toxin, tetanusz toxm, Asm/offt£»w exotoxin, aíorin, szaponln, mudeccin és gelanm. További soxinok lehetnek a kővetkezők: tumor nekrozis alfa faktor ffNF-o) és límíotoxin (LT). Egy további toxin - amely rendelkezik antltumor aktivitással - a gamma eal.ieheamkin~i, egy dlént tartalmazó antitumor antibiotikum. amely jelentős mértékű hatékonyságot mutat tumorokkal szemben [Zein és mtsai: Science 24i) ί 198 (1988)].
Például diftéria toxin konjugálbató a leírás szerinti antitestekkel. A diftéría íoxint - amelynek szekvenciája ismert ~ .Marphy ismerteti részletesen (Murphy: 4,075,382 lajstromszámú US szabadalom.]. A Ce/yneóaefezéíe» atptekertee által kiválasztott természetes eredetű diftéria toxin. molekula több funkcionális áoménbői áll, amelyek a molekula antino-termmális végétől indulva a kővetkezőképpen jellemezhetöek: enzimatikusan-áktív A-fragrnéns (Glyi~Argi93 aminosavak) és B-fragmens (Sert^-Sertj;, aminosavak), amely tartalmaz egy irunszbkáciős domént és egy általános sejtkötö doraént (475-535. aminosavak).
Toxinok és antitestek kapcsolódása:
Az úniitesi és a toxin részegység összekapcsolható több módszer bármelyikével. Ha a vegyületet fuzionált gén expressziójával állítjuk elő, egy pepiid kötés biztosítja az összeköttetés a citotoxin és az antitest között. Egy más módon eljárva, a toxiat és az antitestei elöáilííbatjuk külön és később összekapcsolhatjuk őket egy nem-peptld típusú kovalens kötés segítségével. Például a kovalens kötés lehet diszulfíd kötés. Ebben az esetben az ezt az antitestet kódoló DNS-t módosíthatjuk hagyományos eljárásokkal ágy, hogy egy extra elsztein kodont tartalmaz»».
Diszulfíd köféses kapcsoláshoz a tox.ia molekulát is derivatizdijuk egy szutSíidril csoporttal, amely reagál a módosított antitest e.isztemjével. Pepiid toxinok esetében ez a kapcsolás megvalösidtató egy eiszteiu kodon beillesztésével a toxiní kódoló DNS szekvenciájába. Egy más módon eljárva, szilárd fázisú poíipephd technikák alkalmazásával építhetünk be egy szulíhidní csoportot, akár önmagában, akár egy cisziein aminosav részeként. Például Hiskey ismerted szuíöhdril csoportok bejuttatását peptiáekbe (Riskey: Pepildes 3 13? (1981)].
A derívatizálást elvégezhetjük még a Bacha ás munkatársai által leírt, egy peptid hormoa derivatizálásánál alkafetazon eljárás szerint is (Sachs és mtsaa.í 4,468,382 lajstrornszámd US szabadalom]. Messen és munkatársai ismertették a szulíhídríi csoportok bejuttatását fehérjékbe fMaasen és mtsai.: Eur, 3. Bíoohem. 134 32 (1983)]:. Miután a szükséges szül.rhiddl csoportok jelen vannak, a ciioioxlni és az antitestet megtisztítjuk, mindkét kéntartalmú csoportot redukáljuk, a citoíoxiot és az antitestet összekeverjük (körülbelül 1:5 aránytól 1:20 arányig) és szobahőmérsékleten hagyjuk, hogy a diszulfíd kötés kialakulása teljesen véghemenjen (általában 20-30 perc). Á keveréket ezután foszfáttal pufferőit fiziológiás sóoldat ellenében dializáljuk, hogy a nem reagált antitest és toxin tnolekulákat eltávolitsuk. SephadexA kromafográílát vagy más hasonlót alkalmazunk 3 kívánt íoxui-nntitest kosjugátum vegyületek méret alapján történő elválasztására a texl-s-toxto és antitest-antitest kenjagátumektél.
Immunválasz modalátörok:
Az antiiumor részegység az immunrendszert befolyásolhatja oly módon, hogy lokálisan -aktiválja illetve gátolja a test ImmunrendszeréL Például cítokínek - azaz llmfokmek mint például az ik-2 - egy íummhoz eljuttatva a eítotosdfais T-limfociták vagy természetes eredetű őlósejtek proliferáeiójáí válthatja ki a daganat környezetében.
Radioaktív molekulák:
A részegység vagy reporter csoport lehet radioaktív moleknla is, például radionukleotid vagy egy úgynevezett szeazstízáló molekula, azaz olyan prekurzor molekula, amely bizonyos körülmények hatására radioaktívvá válik, mint például a bor mikor alacsony energiájú nentrensagárzásfea korúi, az. úgynevezett „bár neutrotíbeíogásos terápia” (ÓNCT) során, [Rartb és mtsai,; Seientifie American I990, 1.00 (1990)]. Az ilyen radioaktív eífekíor részekkel rendelkező vegyületek egyaránt alkalmazhatóak tenorsejfok prolifemciójánuk gátlására, valamint a tamersejtek jelölésére képalkotás céljából.
A radioankbdok egyetlen atomból átló radioaktív molekulák, amelyek α, β vagy γ részecskéket bocsátanak ki. Az ttl in-részecske kibocsátók előnyösebben alkalmazhatók, mint a β vagy y részecskéket kibocsátók, mivel sokkal magasabb energiájú emisszióra képesek rövldebb távolságra, így hatékonyabbak, mert a normális szövetbe jelentősebb behatolás és károsodás uem történik. Megfelelő «-részecskéket kibocsátó radionuklidok magukba foglalják a következőket:?! lAt,2 “Pb és ?í!Bí.
A radioaktív molekulát erősen az antitesthez kell kölni:, akár közvetlenül vagy akár biihnkciós keiátképzés útján. Nem szabadj hogy ez a. kelát kioldódást engedjen és így a radioaktív molekula korai sn v:w fel-szabadulása jöjjön létre (Waldmunn: Science 252 1657 (1993)], A BMC!' eljárás jelen találmányhoz történő adaptálása érdekében a bór egv stabil izotópját, például a bör-lö izotópot választjuk antitesor részegységnek illetve .a vegyület efoekíor részének, .A bőrt az antitest a tumor sejthez szállítja és & bőr a tenor sejten vágy sejtben koncentrálódik .az antitest tenorsejtkez történő specifikus kötődése következtébe». A megfelelő mennyiségű bőr felhalmozódására kellő időt hagyva a tumorról képet alkotunk és alacsony energiájú nénire® nyalábbal besugározzuk, a neutronok energiája körülbelül Ö.Ö25 eV. Míg ez a neutron besugárzás önmagában kevés kárt okoz a tumort körülvevő egészséges szövetben vagy magában a tumorban, a bór-lö (például egy tumor sejt felületén) befogja a neutronokat, így instabil izotóp, a bőr-II alakul ki. A bör-11 azonnal hasad, litium-7 magokra és roppant .nagy, kőráibelúl 2,79 millió eV energiájú «-részecskékre. Ezek a nehéz részecskék a sugárzás nagymértékben halálos, de erősen lokalizált formáját képviselik, mivel a részecskék által megtett át hossza csak körülbelül egy sejt átmérőnyi (1Ö mikron).
A számítások azt mutatják, hogy egy tumor sejt elpusztításához körülbelül 1 milliárd bór atom szükséges négyzetcentiméterenként 1ί)!*-Ι0ί5 neutront tartalmazó termálls ueutnonáramtás mellett, hogy az «.-részecskék által termelt sugárzás meghaladja a nitrogén és hidrogén atomok neutron beibgásos reakciói által termelt báltér sugárzást.
Képalkotó molekula részegységek;
Az leírás szerinti antitestek specifikusan kötődnek a 4Q kD nagyságú tehénéhez és igy jói alkatomhatőak humán tumorok kimutatására is, Egy ilyen megközelítés esetén a tenorokat to vívó mutatjuk ki tenor képalkotó technikákkal olyan antitestek alkalmazásával, amelyeket megfelelő részegységgel vagy reporter
- η csoporttal jelöltünk meg, például olyan, képalkotó reagenssel, amely kimutatható jelet bocsát ki. A technika állása szerint jól ismertek képalkotó reagensek és eljárások antitestek jelölésére az ilyen reagensekkel [lásd példánk Wensei és Meares: Rádió Imtnwaoimagbg and Radtoimrm.inoth«rapy, Elsevler, New York (1983); Coicte és mtsai:,: Mcth. Enayaroi. 1.21 802 (198őjj. A jelölt antitestekéi kimutathatják megfelelő eljárás segítségévek mint például mdlomikleárls szkenneSéssel [lásd példánk Sradweil és mtsai.: 'Monodénál Antibod-iss fór Csneer Detection and Therapy, Satdwin és mtsai. (szerk.), 65-85. oldalak, Acaáetnic Press (1985)),
Bejuttatás:
A leírás szerinti antitestek beadhatnak egy páciensnek - például állatnak vagy embernek, - hogy képet alkossunk tumorokról vagy kezeljük a tumorokat. Az antitestek beadhatosk .önmagukba»· vagy keverékben, például; gyógyászatliag elfogadható excipiens vagy hordozó (mint például fiziológiás sóeldat) jelenlétében. Az excipienst vagy hordozót a bejuttatás módjának és útjának megfelelően választjuk ki. Megfelelő gyógyászatliag elfogadható hordozókat ismertet a Remmgton’s Fharmaceutical Sciences (E, W. Macin) cim& kézikönyv, amely jól ismert referencia mü ezen a területen és az VSP/NF (United States Phamtacopeía and the National Eorroulsriy).
A gyógyhatású készítményt úgy focnulázzuk, hogy kompatibilis tegyen a tervezett bejuttatás! úttal, A bejuttatás! utakra például szolgálhamak a kővetkezők: parentsrális., például miravénás, intradermálls, szubkután, orális (például bciélegzóses), transzdermálls (topikus), írsuszmukozális és végbélen keresztül történő bejuttatás. Parenteráíis, mtradermáhs vagy szubkután alkalmazásokban használható oldatok vagy szuszpeuziók a következő komponenseket tartalmazhatják: steril hlgítősser mint például viz injekcióhoz, fiziológiás sóddal, lkait olajok, polieíiléo-glikölök, glicerin, propilén-glikol vagy más szintetikus oldószerek; attd bakteriális ágens mint például benzil-alkobol vagy metil-parabásek; aotlosidánsok mint például aszkorbiosav vagy náfrútmblszulfit; feelátképző ágensek mint például eíslén-dsamirt-tetraecetsav; púderek, mint például acetátok, cifrátok vagy foszfátok és a toaícitás beállítására szolgáló ágensek mint például nátrium-klorid vagy dexttóx, A pH-t savakkal vagy bázisokkal állíthatjuk be, például sósavval vagy nútrlum-hidtoxiddal, A parenteráíis készítményt kiszerelhetjük ampullákba, eldobható fecskendőkbe vagy üvegből Illetve műanyagból készült több dózist befogadó fiolákba,
A találmány szerinti készítmények bejuttatásának leghatékonyabb módja és & dóziselosztás függ a betegség súlyosságától és lefolyásától, a páciens egészségi állapotától és a kezelésre történő reagálásától továbbá a kezelőorvos döntésétől. Ennek megfelelően, a készítmények dózisai: az egyes páciensekhez kell igaziíatd. A találmány szerint! antitest késziíxnéöyek hatékony dózisai a körülbelül 1 pg-tói a körülbelül 5000 mg-tg terjedő tartományban vannak, előnyösen a .körülbelül Ütői körülbelül 500 mg-ig terjedő tartományban vagy előnyösen a körülbelül 100-200 mg tartományban.
Diagnosztikai reagenskészisfek:
A találmány tárgyát képezik továbbá diagnosztikai reagettskészieíek a fentebb ssmmetett eljárások végrehajtására.
A. diagnosztikai reagenskészlet iartalmaza találmány szerinti monoklönális antitestet., A reagenskészlet tartalmazhatja továbbá az autltest specifikus kötődési párjának kotgugátumát és jelölőt a kötött antitest kimutatására. A reagenskészlet tartalmazhat kisegítő ágenseket tűin: például puíferolő ágenseket és fehérje stabilizáló ágenseket, például políszachariáokat és más hasonlókat. A diagnosztikai reagenskészlet kívánt
- lőcseiben fariafeazhafj-a még egy szignált létrehozó rendszer tovább; komponenseit, beleértve a háttér interferenciát csökkenté ágenseket kontroll ágenseket és & teszt kivitelezésére szolgáló berendezést. A diagnosztikai resgenskészlst hmlmazhatja s találmány szerinti tnonokionálís antitest konjngámmát és egy kimutatható szignált létrehozni képes jelölői is. Kisegítő ágensek a fentebb aAstek szerint szintén jelen lehetnek, Általánosságban szintén a készlet részét képezi a diagnosztikai reageuskészlet alkalmazásának használati utasítása.
Polipeptidek:
A leírás szerinti mönokionális antitestek alkalmazhatóak a 40 kB nagyságú fehérje - amelyhez kötődni képesek - izolálására és jellemzésére is. A monoklonál is antitest által felismert fehérje egy ói sejtfelszíni fehérje, amely számos tenorsejten megtalálható., beleértve a következőket;: thtesz eredetű íimfóma sejtek, T~sejtes tenorsejt, S-sejtes llmfótna iumorsejt, melanóma tenorsejt, oszteoszarkő;rta sejt valamint akut T-sejtes leukémia sejt. A fehérje sejt-pusztulást kiváltó molekulának tekinthető azon megfigyelés alapján, hogy amikor ehhez a fehérjéhez ntonoklonális antitestek kötődnek, a fehérjét expresszálő sejt elpusztul,
A találmány szerinti monoklonális antitestek által felismert fehérje izolálható a fehérjét expresszálő sejtekből (például £710,2,3; RMA-S; CTLE; LB17.4; A2Ö; WEH1-231; PBK1G1A2; C2.3; Blö; MC57:.; WOP3027; 293T; !43Btk; Jurkaí és Cos sejtek). Például a leírás szerinti tnonoklosális antitestek alkalmazhatóak a fehérje fmmrmprecipííác sójára. A fehérje szekvenciájának meghatározására a fehérje· SDS-PAGE segítségével megtisztítható, elektroblott segítségével Immobilon membránra (.Milhpore Corp., Bedford, .MA) áivisszük és a membrán? Coomassie Brilliant Blue-val festjük. A megfestett fehérje sávot (Mr ~ 40 kö j ezután pengével ki.vághatjuk későbbi: amino-íermlaáns szekvencia analízishez. Amíno-ternteális szekvencia analízis - mint például az automatizált Edmsn lebontás - a technika állása szerint jól ismertnek tekinthető.
A találmány leírású feltár még fúziós fehérjéket is, amelyek a 40 kD nagyságú fehérjét egv vele tm rokon fehérjéhez ínzúmákan tartalmazzák. A nem rokon fehérjét kiválaszthatjuk úgy, hogy megkönnyítse a tisztítást, a kimutatást, a szotubilizáiásí vagy valamilyen, más funkciót biztosítson, Fúziós fehérjéket előátiítháfunk szintetikus úton, vagy a fehérjét nem rokon fehérjéhez kapcsolhatjuk megfelelő- kapcsoló reagens, mrnt például diciklohexil-karbodümld (DCC) alkalmazásával Egy más módon eljárva a fúziós fehérjéket előállíthatjuk rekotnhináns módon, a fúziós fehérjéi expresszálő nukieotid szekvenciának megfelelő expressziős vektorba történő klónozásával A rekombínáns fúziós pslipeptíd ezután kinyerhető a tenyésztápialajból vagy a sejtek lizatuntáből,
A 40 kD nagyságú fehérje jól alkalmazható például min? vakcina bizonyos tenorok elleni inununízációhoz. A technika állása szerint Ismertek az ilyen vakéinak előállítására szolgáló eljárások (lásd például Estin és mtsai,; Proo. Kati. Aeaá. Scí. (VSA) 85 1052 11488}]. Röviden összefoglalva, rekcanbináns vírusokat szerkesztünk meg a klónozott tenorral asszociált fehérje expressziójára, A rekombínáns vírusokkal fertőzött sejtek a fehérjét expresszáfeí fogják a sejtek felszínén, a gazdssejf hiszfokompatibíhtási antigénjeivel és az immunugért vírus fehérjékkel együtt. Ez kedvez a sejtes Immunválasz indukciójának, amelynek kulcsszerepe van a tumor kilökődésében,
A találmány feirásafeiíár továbbá egy eljárás? modulátorok azonosítására, azaz olyan teszt vegyületek vagy ágensek (például peptidek, pepiidonumeiikmnok, kismcieknlák vagy gyógyszerek) azonosítására, amelyek kötődnek a 4Ö kD nagyságú fehérjéhez vagy amelyeknek stimuláló illetve gátló hatásúk: van a 40 kD nagyságú fehérje expresaziőjára vagy aktivllására. Példást a. 40 kD nagyságú fehérje astagostistája alkaímazhatő tehetne
-35sejtek apoptózisának gátlására, Ez. az aoíagonisía szerepet játszhat egy páciensben a rendellenes apopíózis gátlásában.
Uj innkcio:náiis molekulák meghatározása céljából - amely molekulák kapcsolatban lehetnek llmfónrák növekedésével vagy túlélésével és/vagy .sormái timoeita fankciőkkai - £710.2.3 sejtekkel Injektált hörcsögökből a következők szerint állítottunk elő bíbriáómákat. Örmény hörcsögöket intrsperitoneáiísan injektáltunk 1Θ trdlíió £710,2.3 sejttel és serkentő injekciót kaptak 7-10 alkalommal a fúzió előtt, A fúziót a P3X63-AG8.653 fúziós partner alkalmazásával végeztük a leírás szerint (Schreiber és mtsai.: Immunoi 134 lóő9 (19-85)). A hibridekből származó reiölúszót először immuarinoreszcenciával és átlőlyásos citometriávsl szkriseltűk az Ε71Θ.2.3Α sgjtekbez való kötődési képességre. Egy adott antitest — amelyre itt a DM.F 10.62,3 jelzéssel hivatkozunk - erősen festene az E710.2.3 sejt felszínét.
Az temanüaorwwnriás analízis kimutatta, hogy a DMF1Ö.Ó2J antitest számos egér eredetű sejtvonallal reagált (1. táblázat) de hiányzott másokból (II, táblázat). A pozitív sejtvonaiak magukba foglaltak: néhány Tsejt vonalat (mint például RMA-S), számos B-sejt bmfómát (például A20 és WEHÍ-23 3) és egy raakrofág sejtvonalat: (C2.3). A DMFlő.02,3 ugyanakkor specifikusan kötődött számos nem hematopoletikus eredetű immertshzá.k: sejthez, beleértve egy szfeőma sejtvooaiat (PBK1Ö1A2X egy melsnóma sejtvonalat (Sió), egy szarkóma sejtvonalat (MCS?) és egy poftóma-transúformált fibrobisszt sejtvonalat (WOP-3Ö27). Számos további éretlen (például 058.2) és érett T-sejt (például £L4), makrofág (például A3,1), dendrites sejt (DC2.4) és egy íiferoblaszt sojtvonal (LAÖpoI j negatív volt a DME 10,62.3 antitestre, Érdekes módon a monokionális antitest szintén reagált számos humán Immortalizáit sejtvonailal is, beleértve a Jutkát, 293T és 143Btk- vonalakat és szintén reagált a majom SV40 transzformált vese sejtvoaall&l, a Cos? sejtvonallal. A DME 10,62.3 antitest nem kötődőit bizonyos: humán sejtvonalakhoz, mint példán! a 721 B-limióblasztold sejtvonalboz és a Méta cervíkáíis karcisóma. .sejtvosalboz, A reprezentatív sejtvouaiak festési mintázatát az 1, ábrán mutatjuk be DM.F 10,62.3 pozitív £710.2.3' (1 A. álma), Á2Ö (IS. ábra) és Jattot (IC. ábra) sejtek és az RE3.3.7Ö (1D. ábra) DMFIWJ negatív sejt esetén.
L táblázat
................*?..................*------- — sejtvonai 1 leírás
E7ÍÖ2.3 egér eredetű fimusz limfóma
RMA-S egér eredetű T-sejt tumor
CILI. egér eredetű. IL-2 függő T-sejt vonal
LB27.4 egér eredetű B-sejt bibrídőma
A2Ö egér eredetű B-sejt llmfóma
WBHI-231 egér eredetű B-sejt limíóma
EBK1Ö1A2 egér ttausz eredet ű sztróma sej ivónál
:C2.3 egér eredetű immortalízált csontvelő makrofág
£16 egér eredetű mslanóma
MCS7 egér eredetű medikötatrén-mdokáít tumor
WOP-3Ö27 egér eredetű poliónta transzformált fibrohlaszt
2937 humán transzformált printer embrionális vese
143£ík- tanán eszíeoszarkőma
-16A fenti adatok azt matatják, hogy az új antitestek az ínunortalizált seítvonalak közül sokhoz, de nem mindhez kötődnek specifikusam és a kötődést sem. korlátozza a fej vagy a sejtvonal eredete.
H. táblázat
sejt vonal leírás
RF33.70 egér eredetei T-T hibrid
DÓI. 1.1 ö egér eredetei T-T hibrid
13G7.3.2 egér eredetis T-T hibrid
l-ff-2 egér eredetű IL-2 függő T-sejt vonal
EL-4 egér eredetei Γ-sejt limfőma
GSS.2 egér eredetei tímusz hnjfetna
NPCIÖ5 egér eredetű tímusz fetfóma
BS15 egér eredetei, tnasztoeiíőma
PsááDi egér eredetei monoeitaónakroíág tumor
LAD ,.31 egér L-sejt vonal
A3.1 egér eredetei immonslizáh csontvelőből származó makrofág
DC2.4 egér eredetű immertaíizált dendrites sejtvosai
721 humán B-sejt vonal
fieha humán eptfhéi cervikális ksranórna.
E36 hörcsög fedő karcísóma
BHK-21 hörcsög vese sejtvonal
CHO kínai hörcsög petefészek
AJ>MFfO;623,áltel felismert mofekpfe expressaőja
A D'MF1Ö.623 által felismert molekula expresszíóját fölálls tlnsocítákban vizsgáltak a következők szériát C57.S1/IÖ egerek időzített vemltességeiből embriókat kaptunk, amelyeket, a 14. fötális napon feláldoztunk. A fötális timuszokst FBS-bea -gyűjtöttük Bpposdorf eső övegáugabyniáttak segítségével. Egyetlent sejtes szüszpenziókat mkubáhuk 20 percig jégen anti-Fc gamma receptor ii/ΠΙ (Pharmíngen) jelenlétében, hogy blokkoljuk az Fc receptorokat. Ezt követően a sejteket vagy DM.F10.62,3 antitesttel vagy hörcsög ígG segítségévei festetttík 3ö percig, ez követőn HTC ktwtgálí kecske eredetű hörcsög elleni tmriíesiei és mellette ahoSkociariirs (AFC)-konjugált suti Thy i .2 antitestet (Phanmngen) adtunk hozzá. Néhány kísérletben BB-hez konjugált atüiCD25 antitestet és €y-€hrome-hoz (Fhartsingor) konjugált aoti--CD44 antitestet is aikalrnaztönk. A festett sejteket éjszakás át fixáltuk 1% psraformaldebidben és ezt követően átfolyást:» citosnetriával analizáltuk.
Az eredmények az matatták, hogy a DMF? 10.62,3 antitesttel festett 14 napos fotálts tlmeciták pozitívak voltak a 40 kD nagyságú fehérjére és azt teiálfttk, hogy a fehérje: jelen volt Thy 1.2 pozitív sejteken: (2A, úbrts). Érdekes médoo a fehérje jelen volt mind a CÖ25XXM4 fötális timocitákon éppúgy’ mint a CD44*CD25’ íötális timocifákon is. Azonban az érett tímusz (2C. ábra), érett lép (28. ábra) és érett csontvelő sejtek (2D. ábra) féstödése azt mutatta, hogy a DMF10.62.3 által felismert fehérje ezen sejtek közöl egyiken sincs magasabb szinteken jelen, mist amelyek a kontroll hörcsög IgG segítségével láthatóak. Továbbá, a fehérje nem vök kimutatható átfoiyásos citoínstriával vagy ennek a RAG-/- egerekből származó populációnak analízisével éreti CDá’CDS'
- 37íjntociíákon multlparaméteres analízisben CD4'CD8' sejtekre -történő kapazás «ián, 14 napos fótális máj sejtek szintén nem reagáltak a DMP I Ö.62.3 antitesttel.
Annak meghatározására, hogy a DMFiö.fs2.3 által felismert fehérje jeles van-e sormái, aktivált sejteken, láp eredetű T-scjteket aktiváltunk a ConA T-sejt raitögénsel és a DMFtö.62,3 által felismert fehérje expressziójának kimutatására festettük a következők szerint Lép. tsmusz és csontvelő sejteket preparáltunk felnőtt (4-6 hónapos) Balb/e vagy €5783/6 egerekből. A vörös vértesieket eitávohtotink a lép sejt szííszpenziókból trisz-ammőmum-klorid i&is. alkalmazásával. A. nem stimulált sejteket rögtön megfestettük. titóöblasztokat stírauláituak tenyészetben 1 gg/ml CsttÁ vagy 30 pg/ml LFS segítségével. 1-3 nap tenyésztést követően s. sejteket DMF 10.62.3 expressziójára festettük. Nem figyeltünk meg jelentős mértékű festödést a háttér felett a nem stimulált sejtekben (3.4. ábra) vagy a ConA stimulált sejtekben az aktiválás után 24 órával (38. ábra), 48 órával (3C. ábra) vagy 72 érával (333, ábra)- (nincs változás az FACs profilokban), Pozitív kontrollként ConA stimulált sejteket festettünk €D25-tel, Amint várható volt, a ConA kezelés jelentős mértékű növekedést eredményezett a CD25 .expressziójában ezeken a sejteken a nem stimulált sejtekhez viszonyítva (a CD2S kötődése a sejtekhez eltolja a FACs profilt}, Hasonló módon, amikor lép eredetit B-sejteket aktiváltunk lípo-poliszacbaridokkal (LPS), nem figyeltünk meg DMF18.62.3 festódést 24 órás (38. ábra), 48 órás (3 F. ábra.) és 72 órás (3G, ábra) időtartamban (nincs eltolódás a FACs profilban), mlkőzbets -ezek a sejtek expresszálíak CD25 molekulát (eltolódás- -a FACs proliiban). A DM81Ö.62.3 -által felismert fehérje nincs jelen érett csontvelő sejteken (2£>, ábra). Ezek az adatok azt mutatják, hogy a DM810.62,3 által felismert fehérje jelen van néhány fótális timoeítán, de nincs jelen felnőtt állatokban hematopoietikus eredetű.normál nyugvó vagy aktivált sejteken.
Amikor alacsony sejtkoneentráció mellett tenyésztettük és PMA nélkül tartottuk. az £718,2,3 sejtek lassan vagy' egyáltalán nem prollferáltak. Azonban létrejött proliféráció, amikor tlmocitákkal együtt tenyésztettük a sejteket A DMFl0.62.3--i kezdetben azon képessége alapján azonosítottuk, hogy képes blokkolni ezt a ttmoeííaíxtdokált prollferáclőí. Amint a ILI. táblázatban bemutatjuk, a DMF 18.62.3 teljes mértékben gátolja ezt a választ (4A. ábra). A proliferáciős vizsgálati eljárásokat a következők szerint végeztük. £710.2,3 sejteket PMA mentesre mostunk, majd teljes RPM1 táptalajban tenyésztettük 48 órán kermiüi alacsony sejtkoneestrácíó mellett (<lő' seit/mi), hogy-' csökkentsük a háttér moliíéráeiót. fezt követően 5 x 10á sejtet tenyésztettünk 72 órán keresztül lapos fenekű núkrotiter lemezekben 25 ng/mí PMA vagy 5 x 10 timoeíta hozzáadásával antitestek jelenléte vagy hiánya mellett. Áz antitestek sejtek spontán prolíferácíéjára gyakorolt hatását vizsgáló kísértetekben £718.2.3 (nagy' sejtkoneenteáeió mellett: növesztve, >10s ssjt/ml) vagy RMA-S sejteket tenyésztettünk 36 órán keresztül az. antitest különböző koncentrációinak jelenlétében vagy hiányában. H-timidmf (1 TCi/lyuk) adtunk a tenyészetekhez az utolsó 5- órára és- a jelölő beépülését a. DNS-be J-szcmtlllációs számlálóval mértük meg (Wallac, Gaiíhersburg, M.D).
- jg-
A DMF1Ö.Ó2.3 azoa képességét hogy az E710.2.3 más hatásokra .adott válaszát képes-e -gátolni, szintén megvizsgáltak Amist a JIÍ. íábteatbast látható, az antitest szintén blokkolta az £710.2.3 FfoíA-índukált prolíferáeiéját. Továbbá, az E? 10.2.3 spontán proliforáií, amikor nagy sejíkoncentráeiő mellett tenyésztettük és a DMFÍÖ',62.3 gátolta ezt a választ (4Á, ábra). A prolíferácío jelentőse:!! gátolt 3 pg/mi koncentráció esetén és teljes gátlást figyelhettek meg 12,5 pgimi koneentráelónál, Ezzel szemben a hörcsög IgG-aek nem volt hatása az: £710.2.3 válaszára (4A. ábra) ezen hatások bármelyike esetén. Hasonlóképpen. sok monoklonális antitest az eredeti fúzióból kötődött az E710.2,3 sejtekhez, de sem gátolták a proiiferáeiöját (például BMP 10.132) (Hl. táblázat). Ebből következően a DMFIQ.62.,3 speelDknsan gátolta az. E710.2.3 proliferáelóját a prolíferáeié mdukálásárs alkalmazott hatástól ftlggetlenül:,
A DM.FÍS.62,3 által felismert fehérje számos más sejtvemien is jelen van. Ebből következően fontos volt meghatározol, hogy az. antitestnek hasonló hatása van-e ezen sejtvonalak spontán: prolfforácsöjára. A DMF 10.62,3 gátolta az RMA-S proiiferáeióját (4B, ábra) szintúgy, mint számos további vizsgált sejívonalét. Ezzel szemben az antitestnek nem volt hatása az. RF33.70 spontán proliferáelójára (4C. ábra), amely negatív volt a DM'P!Ö.Ő2.3 fehérje jelenlétére.
: indukál aoontózis
Az apőpiózsst az R&D (Mitmeapofis, MN) és a Pharmingen. (San Diego, CA) cégektől beszerzett reagenskészlelek segítségével vizsgáltuk. Röviden összefoglalva, 2 x 10? sejtet íttkubáittmk kölőrfoöző antitest .koncentrációkkal 200 μ{ táptalajban. Az inkubáíás végén a sejteket 2-szer mostak PBS-ben, 15 percig Pl-vei és FITC snnexiaoel kezelték és ezntás átfolyásos oííometrláva) analizáltuk, A. DNS fragmentáeiöt agaróz.
gélelektroforézissei vizsgáltak meg. 2% agaróz géleken Schattner és munkatársai leírása alapján (Schstmer és mtsai.: J. Exp, Med. 1S2 155? (1995)1.
A DMEIÖ.62,3 antitesttel kezeit sejttenyészeteket vizuálisan megvizsgáltak és megállapítottuk, hogy az ép sejtek szájra esőkként. Továbbá a sejtek ezután már nem zárták ki a vitalitást jelző tripán blue festéket. Ez a megfigyelés a proliferáció gátlásával együttesett azon következtetésre vezetett, hogy az antitest clfotoxikas a sejtekre. Ezt kővetően vizsgálatokat végeztünk, hogy meghatározhassuk' mi az a mechanizmus, amellyel a
BMFIÖ,ó2,3 sejtpnsztulást indukál.
A sejtek apoptózls vagy nekrózis által pusztulhatnak el. Az apoptőzist matató sejtekben az egyik első változás a ibsz.fattdil-sz.erin extemalizálodása a sejtmembránon és ez kimutatható FÍTC-annexinnel végzett festéssel. A folyamát korai szakaszában az apopfeztsos sejtek kizárhatnak vitalitást jelentő festékeket mint például propídiam-jodídot és ebből következően azonosíthatóak mint FITC-aonexín pozitivok és Pl-negativok. Az apoptőz.ísos folyamat során később a membrán integritás elvesz, és a FlTC-annexin pozitív sejtek Pl-posttivak
- 19 lesznek. Ezzel szemben a nekrózís során a sejtek elvesztik a membrán integritást és egyszeres lesznek Fl-pozitívak ás FITC-annexm pozitívak a ElTC-anaexm pozitív és Pl-ncgatív fázis nélkül.
Az 5A-3I. ábrákon feemtáatoít FACs profitokon a bal alsó negyedben található sejtek élő sejtek, a jobb alsó negyedben található sejtek apoptózíson mennek keresztül (FíTC-aonexín pozitív) és a. jobb í'eisó negyedben található sejtek azok, amelyek apoptózis és/vagy nekrózís következtében elpusztultak (Fl-pozitlv és FfTC-annexin pozitív). Szintén bemutatjuk az egyes negyedekben a sejtek százalékos arányát, A vizsgálat során az E71Ö.2J sejtek bizonyos százaléka a tenyészetben spontán apoptózíson ment keresztül <10,9-15% Annexín-t·, PI-). Azonban oly- kevés mint 1 pg/ml DMF1Ö.62.3 jelentős mértékű apoptózis növekedést eredményezett 1 óra alatt (28,.9% Annexin-t, Pí~; 5A, ábra) és az apoptózis .22 idó sorát? növekedett (48,6% Annexínré, Pl- pozitív 3 óra mán, 5C. ábra). A DMFÍO.62,3 nagyobb mennyiségei (15 pg/ml) időben gyorsabban stimulálták az apoptözist (374% Annexinl, FF pozitív 1 óra után) és több sejtben (5E-Ö. ábrák). Ezzel szemben, a hasonló mennyiségű hörcsög IgG segítségével végzek kezelésnek nem volt jelentős hatása a táptalaj önmagában vett hatásán kívül (5D., 5I-í„ 51, ábrák). Az apoptózist szintén igazoltok a DNS fragmsstácíót láthatóvá távé agaróz géleiektroforézissel.
Mivel a DMF 10.62.3 által fölismert fehérjét más sejteken expresszálták és ez az antitest gátolta a proliferácíőhskat (ahol teszteltük) a továbbiakban megvizsgáltuk, hogy a DMF 10.62.3 szintén apoptózísra sfimulálja-e ezeket. A DMF ÍO.é2.3 jelentős mértékű apoptózist okozott az RMA-S, CTLL, L827.4 és A2Ö egér eredetű sejtvonaiakban valamint a. Farkat és 143BTK- humán sejtvonalakbas (IV. táblázat). Az apoptózist 15 pg/mi DMFIö.62.3 alkalmazásával indukáltuk és az antitest s?agyobb koneeiúráclóíval növekedett. Eszei szemben a DMF 10.62.3 nem okozott apoptózist az RP33.70 sejtvonalban, amely a fehérjére negatív. A DMF 10.62.3 által indukált apoptózis szintje változott a különböző sejtvonalak között és úgy- tűnik, hogy függ a felszíni expresszié szintjétől és hasonlóképpen függ a föhérjét expresszáié sejtek populáción belül! arányától (ÍV. táblázat). Például a legtöbb E /IO.2 .3 és KMA sejt magas szintes expresszáha a fehérjét és a DMFiŐ,62.3 tsagas színtű apoptózist iadsíteálí mindkét sejtvonaibas. Ezzel szemben, kevés A20 és LB27.4 sejt expresszáíta a 40 kD nagyságú fehérjét alacsonyabb szinteken és a. DMF 10.62.3 alacsonyabb szintű apoptózist indukált ezekben a sejtekben: (IV, táblázat). A DMF 10,62.3 apoptózis stimulációja ágy tűnik, hogy független a fas-íól, mivel az E7 í ö,2,3 és az RMA-S sejtek nem expresszálnak fás-t (IV, táblázat).
síjtwri Wöasosssjtek’Aeyisége
BM»,S,3 ΚΑολλΚλ- rag fgG ms kezelés teresma Í*BáfeDMf'l§.e.aWg «|t % Miyis«; seft Mfe Saflööasiteiíe fesaseéfefc&- letiapresszto
EBÖ M7 27J w
fttt-S 12,2 M,(! 14,5 íitó *
CB W ......... ys 51,5
RF3170 s,i li « IMS ··
Π2Μ a iG,í t,« 7,(1 1
A2Ö K,2 iy 122 3,3 21,S •r
taÉ sejteli
OKÁT a? sy ilS 14» A2 ©
isi· 21,1 w ö,5
-215. péüfy
A Iromotípiás aggregácló egy olvas biológiailag aktív folyamat, amely során a sejteket áss egymáshoz tapadásra stimuláljuk. Áz aggregáciös vizsgálati eljárásokat a kővetkezők szerint állítottuk össze, lö’’ sejtet irikuháltunk DMF10.62,3 vagy hörcsög ígG különböző koncentrációival vagy antitest nélkül 200 pl teljes REMI táptalajban. Az inhibitorok hatásának vizsgálata céljából 10'' sejtet előlnkubáhuak sz inhibitorral 30 percig- és ezután DMHÖ.62.3 monoklonális antitestet (19 pg/ml) adtunk hozzá az inhibitor további jelenléte mellett 6 órás időtartamra, A para&nsaldehid aggregáciöra gyakorolt hatásársak vizsgálatára a sejteket 1% paraformaidebfodel fixáltok 10 percig, mostok és utána DMFIÖ.62.3 antitestet adttmk hozzá 6 órás időtartamra, Az aggregációt vizuálisan értékeltük. Föfomikrogrammokat vettünk fel ő óra után teneoelekíromosan hűtött töltés-kapcsok eszköz (CCD) kamera segítségével (Prfoeetsn Instruments, Trentos, NJ),
Azt találtuk, hegy a DMP 10.02.3 E? 10.2.3 sejtek homotípíás aggregáesóját indukálta tenyészetben. 6 óra után jelentős mértékű aggregációt figyeltünk meg, amikor a sejteket .5 pg/ml vagy nagyobb antitest koncentrációval kezeltük. Ezzel szemben nem figyeltünk meg aggregációt hörcsög igG-veí vagy táptalajjal kezelt tenyészetekben. Ezt az aggregációt kdiösbözó ágensekkel történő kezelés blokkolta, az ilyen ágensek magokba foglalják a következőket; eitokalazin-B, amely tönkreteszi: az áktis nfikrolliamentumokat; trifluoperszm, amely gátolja a eslmodulin-foggő folyamatokat; Na-azid + 2-deoxtglökóz, amely gátolja az A TE szintézist és EDTA, amely belátókat képez Ca^ és Mg?> fonókkal. Ezzel szemben sz aggregációt nem befolyásolta a kolhicin, amely gátolja & mikrotobulusolí kialakulását Az aggregációt szintén gátolta a 4 “C-on végzett inkubáiás és a paraformaldehides kezelés (V, táblázat),. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az aggregáció egy aktív folyamat és nem egyszerű agglufináció.
V. táblázat
adhézlöban alkalmazott vegyszer hatása a sejtre feomotiplás
eitoehsiaxin-S (20 pg/ml) citoszkelefon: (tönkreteszi az aktín mikrofilament integritást)
kolhicin (20 pg/m.l) gátolja a mikrot-foulusok kialakulását -V
triíluoper&zín (20 pM) gátolja a kaimodulss függő felyastafokat
Na-azid (0,1 %) ·+ 2-deoxíghlkóz (5 mM) gátolja az ATP szintézist
EDI A (lö mM) kslátoi képez Ca~~ és Mg^ ionokkal -
csak táptalaj kontroll (nincs hatás) A
4°C -
parafomaidehíd -
A DMF10.02,.3 szintén feomotípiás aggregációt okoz néhány mást sejtvoaalnál (például RMA-S, CTLL), amelyek expreszszálják a DMEÍb,ö2,3 kötő fehérjét. Azonban a háttérszintet csak kicsivel meghaladó
-22aggregseiot ügyeltünk meg néhány más DMFt 0.Ö2.3 pozitív soítvonaiaál (például jurkat, L827.4, A20, 143Btk-), Nem figyeltünk meg aggregácíőt az RF33.7Ö sejtvonalnál, amelyhez nem kötődik a DMF10.Ő2.3.
Az aggregáclós vizsgálati eljárás segítségként alkalmazható amtak meghatározására, hogy egy áj antitest a találmány szerinti új: antinanor antitestek közé tartozik-e,
é. példa
A DMF1Ö.Ó2.3 által megkötött lekérje jellemzése céljából ,;5S jelölést és ínummpreeípítáeÍöí végeztünk a következők szerint, 5 x iö6 B718.2.3 sejtet i órán keresztül éheztettünk metionin-mentes táptalajban, .majd olása két órás keresztül inkubáltuk 0,5 mCvml koncentrációjú '5S metiosinnal. A jelölt sejteket Twssend és munkatársai leírása alapján iusnunprecipkáló puíferben lizákuk [Towseod és mtsai.: .1. Immunoi 14$ 2235 (199öjj. A letisztult lízáíumokat hörcsög IgG-vel előtisztítottuk, Profeín-Á-Sepharose kötött DMF1Ö.Ő2.3 antitesttel Imraunpreeipifáltuk és SöS-poiiakrilamid gálelektroforézissel analizáltuk 14%-os géleken. A D.MF 10.62,3 antitestet megkötő fehérje molekulatömegének meghatározására az E17CS.2.3 sejteket 2 érán keresztül jelöltük 35S mattommal, A jelölt sejtekből származó ímmanprecípltáturnokat SDS-PAGE segítségével analizáltuk redukáló körülmények között.
A DMF1Ö.Ő2.3 monoklonális antitest az E710.2.3 sejtekből egy redukáló körülmények között körülbelül 40 kD nagyságú fehérjét immunpreoípitált. Ezen fehérje elektroförefikus mozgékonysága sem. változott meg nem redukáló körülmények között. Ezt a sávot nem láttuk a normál hörcsög IgG segítségévei kapok immunprecipitátumokban vagy & Y-3 MHC I. osztály elleni: antitesttel kapott immtmprecipifámmokban, .Egy 40 kD nagyságú fehérjét szintén sikerült azonosítanunk felületén jelölt E710.2.3 és RMA-S sejtek lízátnmaihan.
Számos sejtfelszíni molekulát - mint példáni a Thy-1 és Ly-6 .VE molekulákat - giikozii-foszfatlőilírtozííol (GPí): horgonyok rögzítenek a sejt feiületéhsz. Ez a felületi kötés érzékeny Pl-PLC kezelésre. Annak tneghalározására, hogy a DMFIÖ.62.3 antitest: által felismert fehérje GPl kapesolt-e, .RMA-S sejteket - amelyek a sejtfslszlnen expresszálják a fehérjét - kezeltünk Pl-E’LC-vel. A Pl-PLC kezelés nem csökkentette a DMF10:.62.3 festést de lecsökkentette a Thy-i GPl-kapcsolt molekulára folytatott festést; az eredmények azt mutatják, begy a DMF 18,62.3 által fölismert 40 kD nagyságú fehérjét nem DPI rögzíti a sejt felületéhez.
7. pAW
AKR. egereket i.v. vagy i.p. Injektáltunk 5 χ 18S> színgérúkus E716.2.3 tamorsejttel és fiziológiás sooldaíöi adtunk he nekik vagy l.p. injekcióban 0,5 mg kontroll antitestet vagy DMFŐ2.3 antitestet adtunk be az első sápon és a beadást 10 nappal később megismételtük. Az állatok túlélését SÖ napig követtük (VL táblázat).
VL táblázat
kezelés túlélés átlagos időtartam az: elhullásig
fiziológiás sóoldnt 8% 35 nap
kontroll antitest ö% 33 nap
DM.FÓ2.3 100% (nincs elhullás)
Letéti nyilatkozat
A DMF'10,62.3 monoklonáhs antitestet. termelő hibridőma sejtvonalat letétbe helyeztük az Amerikai Tí* pustenyészet Gyűjteménybers (AT-CC, W8Ö1 Doivemty Boofevard., Manassas, VA) 1999. július 20-án és a DMF10.167.4 valamint a DM.F1Ö.34AÓ moaaklonáife antitesteket termelő hibridóma sejtvoualakat az Amerikai Típusíenyészet Oyüjteroénybea (ATCC, 10S0Í Ufúversúy Boalevard, Mánassas, VA) 1999. július 22-én helyeztük feléibe. A feibrídóíuákat: olyan feltételek között helyeztük letétbe, amely biztosítja, hegy a ttihriáómák hozzáférhetők legyenek az ezeket közzétevő szabadalmi bejelentés ügyintézése során, ahogyan ezt meghatározta a Commissioner of Patenís and Traderoarks hivatala a 3? CFR 1,14 és a 35 DSC 122 azonosítószámú rendeletekben* A. letétek a küllőid! szabadalmi törvények által megkívántak szerint rendelkezésre állnak azon országok számára, amelyekben a jelen bejefentésnek megfelelő, vagy ennek, feszármazottainak tekinthető beje* festések benyújtásra kerülnek. Azonban felhívjuk a figyelmet arra, hogy egy letét hozzáférhetősége nem biztosit Ifesnszet a találmány alkalmazására a kormányok által biztosított szabadalmi jogok csökkentése útján.
To vábbá a taíálmáay szerinti tenyészet letétek a mikreörganizomsok letétbe helyezéséről szőlő Budapesti Egyezmény kereteinek megfelelően kerülnek tárolásra és ennek megfelelően tesszük ezeket hozzáférhetővé a nagyközönség számára, azaz ezeket minden ahhoz szükséges gondossággal tároljuk, hogy éfeíképességökei és szennyezettség mentességüket legalább öt -évre megtartsák a legutolsó minta igénylést követóleg és: mindenesetre legalább 30 (harminc) évig a letétbe helyezés dátumától, illetve bármely olyan szabadalom -érvényesíthető élettartamáig, amely tartalmazhatja a tenyészetek leírását plusz öt évig a letéthői igényeit, utolsó mintát követően. A letétbe helyező elismeri kötelezettségeit a letét pótlására, amennyiben a letéti hely kívánság estén nem képes igény szerint tníutál: biztosítani a letétek állapota következtében. A leírás szerinti tenyészet letétek esetében a nagyközönség: hozzáiérését illető összes korlátozás visszavonhatatlanul megszüntetésre kerül az ezeket közlő szabadalom megadása esetén.
Felhívjuk a figyelmei ama, hogy a megelőzőekbeu ismertetett specifikációk, megvalósítási módok, és példák csupán a találmány jobb megéríltetöségéi szolgálják és nem korlátozó -értelemben kerültek bemutatásra. Számos usás, a fentiekkel egyenértékű módosítás illetve változtatás hajtható végre, és az ilyet! módosítások: nem térnek el a találmányi gondolattól és a csatolt szabadalmi igénypontiak által meghatározott igényeit oltalmi körön belülinek tekintendők.

Claims (23)

1. Izolált monokionális aotítest vagy antigénkötő frsgmense, amely a következők közöl vas kiválasztva: antitest, amelyet a kővetkezők közül választott hibriáóma sejtvonai termei; ATCC No. PTA-377,
PTÁ-4Ö4 és PTA-4Ö5, amely antitest sorrendben: DMF1Ö.Ő2.3, DMFlö.167,4 vagy DMT 1.0.34.3b;
Rimára antitest, amely humán könnyűlánc és nehézlánc konstans fogtokkal és a DMF1Ö.Ő2.3, DMF 10.1:67.4 és DMF 19.3436 antitestek Rózái választott antitest könnyű és nehéz variábilis régióival rendelkezik; és humaoizált antitest, amely a DMFI 6,62.3, DMFlö. 167,4 és DMP1Ő34.36 antitestek közül választott antitest komplementaritást meghatározó régióival (CDR-ek)rendeikezik.
2. Az 1. igénypont szerinti raonoklcasáiis antitest vagy antigénkötő iragmense, mely antitest hotnotípiás aggregjeiét indukál a sejthez történő kötődés esetén.
3. Az 1, igénypont szerinti izolált monokleuális antitest vagy antigénkötő iragmense, amely antitest szelektíven kötődik: a kővetkezőkből álló csoportból kiválasztott egv vagy több •tmorsejt-voaalh.oz: E7 í 0,2.3, RMA-S, CTLL, LB17.4, A20, W1I1-23I, PBK1ÖIA2, €2.3, B16, M€57, WOP-3027, 293T, I43B&,. Jutkát és Cos.
4. A 3. igénypont szerinti izolált raonoklosálls antitest vagy anrigénköto iragmense, mely antitest szelektíven kötődik E7 í 0.2,3 .sejtekhez..
5. Az 1. igénypont szerinti: izolált .monoklotuíbs antitest vagy antigénkötő iragmense, amely antitest tar* iaim&zza egy DMFlb.62.3 antitest CDR-jsii.
ó. Az 1. igénypont szeríoti izolált monokionális antitest vagy antigénkötő fcagmense, amely antitest tartalmazza egy DMF10.167.4 antitest: variábilis régióját és egy komán antitest konstans régióját.
7, Az 1. igénypont szerinti izolált monokionális antitest -vagy aníigéuköső iragmense, amely antitest tartalmazza egy DMF10.16-7.4 antitest CDR-jét.
8, Az 1, igénypont szerinti izolált monoklőnális antitest vagy antigénkötő iragmense, mely antitest tartalmazza egy DMF1Ö.34.36 antitest variábilis régióját és egy humán antitest konstans régióját.
9, Az 1. igénypont szerinti izolált monoktenális antitest vagy aptigénkőtö fragmense, amely antitest tartalmazza egy DMFI6.34.36 antitest CDR-jeR.
lö. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti izolált monokfonálls antitest vagy antigénkötő Sagmsn.se, amely tartalmaz egy kimutatható jelölőt is.
1:3. A 10, igénypont szeríoti izolált monökfonális antitest vagy andgénkötő Iragmense, ahol a kimutatható jelölő a következőkből álló csoportból van kiválasztva: fluoreszcens anyag, lumineszcens anyag, hiolumíneszcerss anyag és radioaktív anyag.
12. Az 1. és 5-9, igénypontok bármelyike szerinti izolált monokionális antitest vagy anügénköső iragmense, amely antitest vagy az anrigénköíő fragmeos rádió izotóphoz van konjugálva.
13. A 12. igénypont szerinti izolált monoklónálís antitest vagy aníigónköíö iragmense, ahol a radioizotőp a következőkből álló csoportból van kiválasztva: boros 10, mAt, ííxFb, xURi, USI, L,1i, ·!>δ: és }H.
14. Áz 1. és 5-9. igénypontok bármelyike szerinti izolált monokionális antitest vagy antigénkötő iragmense, amely antitest vagy az antigénkötő íragmens radiosuklídhoz van konjugálva, mely radlonuklíd a kővetkezőkből álló csoportból választott részecskét bocsát ki; o-részecske, β-foszecske és y-részecske.
-25Ϊ5, Hibridöma, amely 1-4, igéaypostök bármelyike szerinti monoklonális antitestet termel, lő. Készítmény, amely tartalmazza a?. 1. és az 5-9, igénypontok bármelyike szerinti izolált monokionális antitestet vagy anrigénköíő fragmensét és tartalmaz· egy győgyászatilag elfogadható hordozót,
17. Reagenskészlet temordiagnózisra, amely az 1-9. Igénypontok bármelyike szerinti izolált moneklonális antitestet vagy ssttgénkötő fegmensét és használati utasítást tartalmaz;,
IS, A 17. igény-pont szerinti reagenskészlet, ahol a diagnosztizálandó ismer a kővetkezőkből álló csoportból van kiválasztva: csecsemőmirigy limloma, T-sejtes tömör, 8-sejtes limloma, msianóma, osztcoszarkőtna, és aktit T-séjfes lenkétnia.,
19. Tumorseit-célzó ágens, amely tartalmazza az 1-4. Igénypontok bármelyike szerinti Izolált monoklosáüs antitestei vagy aniigénkötó fragmensét, klmoíathaíő jelölőhöz vagy toxikus molekuiarészlethez konjugálva.
20. A 19. igénypont szerinti ágens, ahol a moiekularesslet a következőkből álló csoportból van kiválasztva:: radioaktív molekula, rsdionnkliá, radtoizotőp és toxin,
21. Az: I -4. Igénypontok bármelyike szerinti izolált monoklonális antitest vagy antlgénkőtő firagmense alkalmazása egy alanyban tomorsejt kimutatására szolgáló készítmény készítésében, ahol a készítmény szelektív kötődése az alanyból származó sejtxoiníáboz olyan: körülmények között, amelyek elégségesek szelektí v kötés kialakulásához, jelzi a tumersejt. jelenlétét az alanyban,
22. A '21, igénypont szerinti alkalmazás, ahol a tumorsejt csecsemőmirigy iímföma», B-sejtes Imtfőma-, nelanöma-, oszteoszarkőma- vagy akut T-sejtes leukémiasejt,
23. A 21. igénypont szerinti alkalmazás, altos a tumorsejí egy páciensben található,
24. Az 1-4. igényponíok bármelyike szerinti izolált monoklonális antitest vagy antigénkötő fragmesse alkalmazása tomorsejt proliferáclő gátlására szolgáló gyógyszer készítésében.
25. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti Izolált monoklonális antitest vagy antigénkötő íragmense
26. A 25, igénypont szerinti alkalmazás, ahol a sejt a kővetkezőkből álló csoportból választott tostsejt: csecsemőmirigy limfőma, T-sejtes tumor, S-seltes limfőma, melanőma, oszteoszarkőma és akut T-sejies lénkémla.
27. A 25. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a sejt in vuro vagy m w? környezetben található,
28. A 19. vagy 20, igénypont szerinti célzó ágens alkalmazása molekularészlete-t emlősben szelektíven tioorsejtbe juttató készítmény előállításában.
29. Eljárás fehérje Izolálására, arra/ /eí/ernezve, hogy;
leltéi jókét tartalmazó mintát erintkeztetünk az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti Izolált monoklonális antitesttel vagy antigénkötő foagmensével annyi ideig és olyan körülmények között, amely elegendő annak biztosítására, hogy ;mf test-lekérje komplexek képződjenek;
a komplexet (ha képződött) eltávolítjuk a mániából; és a fehérjét eltávolítjuk a komplexből, miáltal a fehérjét izoláljuk.
HU0202270A 1999-07-23 2000-07-18 Antitumor antibodies, proteins, and uses thereof HU229416B1 (en)

Applications Claiming Priority (2)

Application Number Priority Date Filing Date Title
US14533799P 1999-07-23 1999-07-23
PCT/US2000/019589 WO2001007481A1 (en) 1999-07-23 2000-07-18 Antitumor antibodies, proteins, and uses thereof

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HUP0202270A2 HUP0202270A2 (en) 2002-10-28
HUP0202270A3 HUP0202270A3 (en) 2012-09-28
HU229416B1 true HU229416B1 (en) 2013-12-30

Family

ID=22512634

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU0202270A HU229416B1 (en) 1999-07-23 2000-07-18 Antitumor antibodies, proteins, and uses thereof

Country Status (21)

Country Link
EP (1) EP1200476B1 (hu)
JP (2) JP4842476B2 (hu)
KR (1) KR20020034164A (hu)
CN (1) CN1390233A (hu)
AT (1) ATE432292T1 (hu)
AU (1) AU6221200A (hu)
BR (1) BR0012704A (hu)
CA (1) CA2380066C (hu)
CZ (1) CZ303771B6 (hu)
DE (1) DE60042273D1 (hu)
ES (1) ES2327894T3 (hu)
HU (1) HU229416B1 (hu)
IL (2) IL147810A0 (hu)
MX (1) MXPA02000846A (hu)
NO (1) NO329234B1 (hu)
NZ (2) NZ530390A (hu)
PL (1) PL204822B1 (hu)
PT (1) PT1200476E (hu)
RU (1) RU2002104713A (hu)
WO (1) WO2001007481A1 (hu)
ZA (1) ZA200200856B (hu)

Families Citing this family (6)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US8173127B2 (en) 1997-04-09 2012-05-08 Intellect Neurosciences, Inc. Specific antibodies to amyloid beta peptide, pharmaceutical compositions and methods of use thereof
US6693176B1 (en) 1999-07-23 2004-02-17 University Of Massachusetts Antitumor antibodies, proteins, and uses thereof
JP4842476B2 (ja) * 1999-07-23 2011-12-21 ユニバーシティ オブ マサチューセッツ 抗腫瘍抗体、タンパク質、及びそれらの使用
WO2003049704A2 (en) 2001-12-11 2003-06-19 University Of Massachusetts Antibodies to treat cancer
CN1468956A (zh) * 2002-07-15 2004-01-21 杨 琴 高效表达治疗肿瘤的抗体的重组病毒及其用途
US20040115204A1 (en) 2002-12-11 2004-06-17 Fanger Gary R. Antibodies to treat cancer

Family Cites Families (3)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US5104652A (en) * 1986-11-13 1992-04-14 Sloan-Kettering Institute For Cancer Research Compositions and method for treatment of cancer using monoclonal antibody against GD3 ganglioside together with IL-2
IE873057L (en) * 1986-11-13 1988-05-13 Tretorn Ab Compositions and method for treatment of cancer using¹monoclonal antibody against gd3 ganglioside together eith¹il-2
JP4842476B2 (ja) * 1999-07-23 2011-12-21 ユニバーシティ オブ マサチューセッツ 抗腫瘍抗体、タンパク質、及びそれらの使用

Also Published As

Publication number Publication date
CZ303771B6 (cs) 2013-05-02
NZ516771A (en) 2004-02-27
JP2003508525A (ja) 2003-03-04
BR0012704A (pt) 2002-07-02
KR20020034164A (ko) 2002-05-08
MXPA02000846A (es) 2002-10-23
PT1200476E (pt) 2009-08-10
IL147810A0 (en) 2002-08-14
NO329234B1 (no) 2010-09-20
EP1200476B1 (en) 2009-05-27
CZ2002288A3 (cs) 2002-06-12
IL187595A (en) 2013-05-30
PL204822B1 (pl) 2010-02-26
NO20020329L (no) 2002-02-25
DE60042273D1 (de) 2009-07-09
EP1200476A1 (en) 2002-05-02
CA2380066C (en) 2011-07-05
NZ530390A (en) 2005-09-30
JP4842476B2 (ja) 2011-12-21
ZA200200856B (en) 2003-07-30
CN1390233A (zh) 2003-01-08
JP2011219477A (ja) 2011-11-04
IL187595A0 (en) 2008-03-20
CA2380066A1 (en) 2001-02-01
AU6221200A (en) 2001-02-13
HUP0202270A3 (en) 2012-09-28
RU2002104713A (ru) 2003-08-27
EP1200476A4 (en) 2004-11-17
WO2001007481A9 (en) 2002-08-29
PL353872A1 (en) 2003-12-01
WO2001007481A1 (en) 2001-02-01
NO20020329D0 (no) 2002-01-22
ATE432292T1 (de) 2009-06-15
ES2327894T3 (es) 2009-11-05
HUP0202270A2 (en) 2002-10-28

Similar Documents

Publication Publication Date Title
US7781212B2 (en) Antitumor antibodies, proteins, and uses thereof
US7183384B2 (en) Monoclonal antibody 7H11 reactive with human cancer
JP2005538682A (ja) カルボキシックアンヒドラーゼix(caix)腫瘍抗原に対する抗体
CN101423553A (zh) 抗树突细胞的人单克隆抗体
JPH05504330A (ja) ヒトのがん腫と反応する新しい抗体
EA030182B1 (ru) Антитела, специфические для кадгерина-17
EP1184458A1 (en) Differentially expressed CD46 epitopes, proteinaceous molecules capable of binding thereto, and uses thereof
JP2011219477A (ja) 抗腫瘍抗体、タンパク質、及びそれらの使用
WO2001022922A2 (en) Engineering antibodies that bind irreversibly
US20080031873A1 (en) Humanized monoclonal antibody 31.1 as an anticancer agent
AU2004289821B2 (en) Adenocarcinoma specific antibody SAM-6, and uses thereof
PT1360208E (pt) Anticorpos anti cancerígenos individualizados
US7491801B2 (en) Identification and development of specific monoclonal antibodies to squamous cell carcinoma
US7118745B1 (en) Engineering antibodies that bind irreversibly

Legal Events

Date Code Title Description
MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees