HU226542B1 - Anti-counterfeiting method - Google Patents

Description

A találmány tárgya hamisítás elleni eljárás, amely hamisítást megnehezítő, rejtett figyelmeztető jelek előállítására alkalmas, jellegzetesen nyomtatott vagy nem nyomtatott (elektronikus) formában. A találmány közelebbről digitális raszterezési eljárásra vonatkozik, amelynél egy számítógéprendszeren egy szoftverprogram segítségével megvalósított kódolt digitális raszterezést alkalmazunk. Ez az eljárás egy elsődleges képnek egy másodlagos képpel való kombinálására alkalmas oly módon, hogy a másodlagos kép csak akkor látható, ha az eredeti dokumentumot egy speciális dekódolóeszközön keresztül nézzük.

Dokumentumok illetéktelen másolásának vagy megváltoztatásának a megakadályozására gyakran egy speciális figyelmeztető jelet vagy háttérmintát alkalmaznak a lap anyagokon, például jegyeken, csekkeken, bankjegyeken és hasonlókon. A figyelmeztető jelzést vagy háttérmintázatot a lap anyagra rendszerint valamilyen nyomtatási eljárással viszik fel, például ofszetnyomással, litográfiával, magasnyomással vagy más hasonló mechanikus rendszerek segítségével, különböző fotográfiai eljárásokkal, xerográfiai másolással és számtalan egyéb más eljárással. A mintázatot vagy figyelmeztető jelzést közönséges tintákkal lehet kialakítani, speciális tintákból lehet előállítani, amelyek lehetnek mágnesesek, fluoreszkálóak vagy hasonlók, továbbá porokból lehet előállítani, amelyeket rá lehet égetni a lap anyagra, fényérzékeny anyagokból lehet kialakítani, például ezüstsókból vagy azoszínezékekből és hasonlókból. A lap anyagokra felvitt ilyen minták legtöbbje a bonyolultságtól és a felbontástól függ, annak érdekében, hogy elkerüljék a könnyű másolhatóságot. Következésképpen ezek megnövelik a lap anyag árát, anélkül, hogy sok esetben teljesen hatásosak lennének, és a jogosulatlan másolás vagy megváltoztatás elleni megkívánt védelmet biztosítanák.

Különböző hamisítás elleni eljárásokat javasoltak, beleértve a Moire-t előidéző vonal szerkezeteket, a különböző méretű pont mintákat, másodlagos képeket, az olyan részeket, amelyeken keresztül lehet látni, vonalkódokat, diffrakción alapuló hologramokat és még sok mást. A fenti eljárások közül azonban egyik sem alkalmaz az elsődleges képen egy könnyen olvasható másodlagos képet anélkül, hogy az előbbi befolyásolná az utóbbi minőségét, és az abból származó további biztonsági előnyöket.

Egy nyomtatványon figyelmeztető jelzések kódolására és dekódolására szolgáló hagyományos rendszerek egy parallaxis panorámagram képet vagy egy rejtjelezett képet állítanak elő. Egy ilyen hagyományos rendszert írnak le az US 3,937,565 számú szabadalmi leírásban. A figyelmeztető jelzéseket fotográfiai úton állították elő, egy lentrikális lencse-lemez alkalmazásával, amelynek a térbeli lencse sűrűsége ismert volt (például 69 vonal/hüvelyk).

Az EP 0705022 A2 közzétételi irat eljárást és berendezést ismertet hamisítást megnehezítő képadatok előállítására.

A WO 97/20298 A1 közzétételi irat digitális titkosítási eljárást és berendezést ismertet, amellyel egy képbe egy latens kép illeszthető be a hamisítás kiküszöbölésére.

A kódolt figyelmeztető jel képek fotográfiai vagy analóg úton történő előállításának a hátránya, hogy ehhez külön erre a célra kialakított kamerára van szükség. Az analóg képek tehát korlátozottak a sokoldalúságukat tekintve abban, hogy egy hamisítás elleni védelmet szolgáló figyelmeztető jelzés általában észrevehető, ha azt háttér (másodlagos) képek veszik körül. Vagyis nehéz több másodlagos képet kombinálni potenciálisan eltérő paraméterekkel, mivel nem lehet hatékonyan újraexponálni filmszegmenseket, hogy hamisítás elleni visszatartó céllal fényképeket hozzanak létre.

A látható információk elosztására alkalmazott különböző reprodukciós eljárások, például a nyomtatott vagy nem nyomtatott (elektronikus) eljárások a kép raszterezésén alapulnak. Ezekben az eljárásokban a képet rendszerezetten koordinált elemi pontokra, pixelekre stb. osztják fel, amelyeknek mérete az emberi szem felbontóképessége alatt van. Az 1A-1F. ábrákon példákat mutatunk be a technika állásához tartozó különböző nyomtatott képekre, amelyeket különböző raszterezésekkel ellátott 100 kép előállítására lehet használni. Az 1A. ábrán a 100 kép 102 részét kinagyítottuk, hogy szemléltessük a különböző raszterezési eljárások hatását, mint az az 1B. ábrán (folytonos tónus), 1C. ábrán (kerek raszter), 1D. ábrán (sztochasztikus raszter), 1E. ábrán (vonalas raszter) és 1F. ábrán (elliptikus raszter) látható. Ezek a raszterek a reprodukálást lehetővé teszik, de ugyanakkor csökkentik a kép reprodukálásának a minőségét, ha azt összehasonlítjuk az eredeti képpel, mivel a reprodukált képet „zajossá” teszik.

Továbbá, a reprodukcióhoz használt különböző rendszerek és közegek, például a tinta, nyomtató közeg (például papír, műanyag stb.), elektronsugarak, megjelenítőpixelek stb. hibái nem teszik lehetővé tisztán elméleti követelményekkel teljes összhangban elemi információhordozók létrehozását, sem azok csoportosítását, például pontkép, pixelkép stb. alakjában, csupán több-kevesebb torzítás árán. Ez tovább növeli az így kapott képben a „zajokat”.

A négy színű reprodukció esetében, legyen az akár elektronikus vagy nyomtatott reprodukció, szintén romlik a kép minősége az eredeti kép milliónyi színárnyalata miatt, amelyeket csupán három szín alkalmazásával kell reprodukálni, amely színeket optikailag tökéletlen tinták képviselnek.

Mint a 2A. és 2B. ábrán látható, a fenti tényezők, és számos más tényező olyan eredményt ad, hogy nyomtatás után, a számítógép által előállított 202-210 pontok egyikének sem tökéletes a geometriai alakja, helyzete és mérete, amint a 202A-210A nyomtatott pontok mutatják.

A raszterezési és színezést kérdések a színes reprodukciós eljárás kritikus pontjai. A színezést problémák megoldására két nemzetközi szabványt hoztak létre. Ezek a vörös-zöld-kék (angol rövidítéssel: RGB) és a kékeszöld-lilásvörös-sárga-fekete (angol rövidí2

HU 226 542 Β1 téssel: CMYK) szabványok, amelyeket világszerte használnak. Korlátozott alkalmazásokban hatszínű reprodukciót is használnak.

Egy hagyományos 80 sor/cm-es nyomtatási rasztert alkalmazva négy különböző tintafoltot lehet egy 0,125 mm*0,125 mm (0,005 hüvelyk/0,005 hüvelyk) nagyságú területen pontos méretben, geometriai alakban, elhelyezkedésben és vastagságban nyomtatni. A felbontásnak ez a növekedése súlyosbítja a problémát, mivel az elemi pontok vagy pixelek csökkenése (a raszter felbontásának növelése) csökkenti a kép „zaját”, de az alkalmazott anyagok és eljárások hibáinak nemkívánatos hatása növekszik. Minél közelebb van a raszter felbontása a reprodukciós eljárás felbontásához (azaz a nyomtathatóság határaihoz), a technológiai hibák nemkívánatos módon annál jobban befolyásolják az előállított kép minőségét.

Hogy ezeknek a tökéletlenségeknek a nemkívánatos következményeit csökkentsük, azokat a reprodukciós eljárás folyamán előre figyelembe kell venni.

E célból az eredeti képet digitalizálni lehet vagy le lehet tapogatni, és egy megfelelő raszter alkalmazásával folytonos tonális üzemmódban elemi pixelekre lehet felosztani. Az összes pixel mérete ugyanakkora, de a pixelek sűrűsége a tényleges képnek megfelelően különböző lehet.

Miután az elméleti sűrűséget ennek megfelelően módosítottuk, a pixeleket egy folytonos üzemmódból egy bittérkép üzemmódba lehet átalakítani. A bittérkép üzemmódban a pontok mérete különböző, de a pontok össz-sűrűsége egyenlő. Ez azért előnyös, mert a nyomtatás folyamán (kivéve a mélynyomást), a nyomtató tinta töltet vastagsága vagy nyomtatható sűrűsége mindenütt ugyanakkora.

Ennek eredményeként egy 0,125*0,125 mm-es (0,005 hüvelyk*0,005 hüvelyk, a 80 sor/cm-es rasztert használva) maximális területű és például 25%-os sűrűségű folytonos tónusú pixelt egy olyan raszter ponttal helyettesítjük, amely optikailag ekvivalens az előbbivel, ugyanannak a területnek csupán a 25%-át fedi le, de ekvivalens maximális sűrűsége van.

Egyes hagyományos reprodukciós eljárások és eszközök folytonos tónusú pixeleket használnak, például a rotációs mélynyomás, elektronikus megjelenítés és egyes digitális nyomtatók. Más reprodukciós eljárások az ofszet nyomtatáshoz és a legtöbb digitális nyomtatási eljáráshoz hasonlóan raszter pontokat használnak. Egy további eljárás a folytonos tónus és a raszter pontok kombinációját alkalmazza, például a mélynyomás és a gravírozott mélynyomás.

A folytonos tónusú üzemmódnak egy bittérkép üzemmódba való átalakítási eljárása összetett eljárás, és a raszterezési eljárásban elsődleges fontossága van. Ennek az az oka, hogy a raszterezés után vett folytonos tónusú elemi pixelek elméleti sűrűségét a további reprodukciós eljárások technológiai tökéletlenségeinek megfelelően előre módosítjuk.

így például az ofszet nyomtatási reprodukcióban a technológiai tökéletlenségek magukban foglalhatják a következőket:

1. Az átalakított pontok alakjában és méretében lévő torzulások, a további reprodukciós eljárások folyamán, mint például:

- a folytonos tónusú pixelek átalakítása raszter pontokká;

- pontok előállítása azokban a képekben, amelyekben moiré hatások léphetnek fel;

- filmexponálás és -feldolgozás;

- másolás egy nyomólemezre;

- a nyomólemez feldolgozása, és

- a nyomtatási eljárás.

2. Az alkalmazott tinták optikai hiányosságai.

Az elemi raszter pontok torzításainak legnagyobb része a nyomtatási eljárásban lép fel. Ennek eredményeképp megjósolhatatlan hatások léphetnek fel, például:

- a papírfelület, a gumilap és a nyomtatótinta inhomogenitásai,

- a nyomtatási tartományban a nyomóerőből eredő torzulások,

- a nyomtatóberendezésben lévő mechanikai pontatlanságok, és

- a nyomtatópapírban lévő deformálódások.

A különböző nyomtatási eljárásoknak különböző hiányosságai vannak, amelyek minden egyes nyomtatási eljárásra jellemzőek. Ezért ezen különböző hiányosságok kiküszöbölésére különböző raszterezési eljárásokat és rasztereket fejlesztettek ki.

A digitális nyomtatás szempontjából a raszterezésnek még nagyobb a jelentősége. Különböző digitális nyomtatási eljárások vannak, így például a lézeres, tintasugaras, festék szublimációs, magnetografikus, elektrosztatikus stb., így, mivel ezek az eljárások még most vannak kialakulóban, lényegesen több hibájuk van, mint a hagyományos nyomtatási eljárásoknak.

A technológiai hibák javítása a biztonsági nyomtatásnál még bonyolultabb. Minél kisebb vagy vékonyabb a nyomtatott elem, annál nagyobb a nyomtatási eljárásban a viszonylagos torzítás, és annál bonyolultabb ezeknek a torzításoknak a kompenzálása.

A technika állásából ismert megoldások hiányosságait figyelembe véve a találmány célja különböző közegek, például jegyek, útlevelek, engedélyek, bankjegy, postai eszközök biztonsági és hamisítás elleni tulajdonságainak a javítása oly módon, hogy egy elsődleges képben egy másodlagos képet úgy rejtünk el, hogy a másodlagos kép csak akkor látható, ha egy dekódert használunk.

A kitűzött cél olyan hamisítás elleni eljárás létrehozásával érhető el, amelynek során számítógép segítségével digitális raszterezési eljárással kódolt rasztert hozunk létre egy másodlagos képnek hamisítás elleni biztonsági elemként egy látható elsődleges képbe való beépítésére. A találmány értelmében az eljárás során (a) egy felhasználó által kiválasztott alaprasztert készítünk, (b) a másodlagos képet és a felhasználó által kiválasztott alaprasztert a felhasználó által kiválasztott kódolási elv alapján egyesítve egy kódolt raszterképet állítunk elő,

HU 226 542 Β1 (c) i) a (b) lépés során végrehajtott egyesítés alkalmával esetlegesen keletkezett torzítások kompenzálásához és ii) a kompenzált raszterképben elrejtett másodlagos információt tartalmazó kompenzált raszterkép előállításához a kódolt raszterképet kompenzáljuk, (d) az elsődleges képet a kompenzált raszterképpel raszterezve a felhasználó által kiválasztott kódolási elvnek megfelelő és a reprodukálási technológiával összhangban levő kombinált kimenőképet hozunk létre, (e) a reprodukálási technológia alkalmazásával a kombinált kimenőképet tartalmazó dokumentumot reprodukálunk.

A találmány szerinti eljárás alkalmas másodlagos képeknek digitális úton egy elsődleges képbe történő beépítésére. A másodlagos képet a dekódoláshoz a felhasználó által kiválasztott különböző optikai és elektronikus dekóderek segítségével - digitalizált formában - fel lehet mérni. Az elrejtés különböző fokát is ki lehet választani, amennyiben a másodlagos képet más másodlagos képekhez képest elforgatjuk vagy más részekben helyezzük el.

Az elsődleges képet ezután raszterekre bontjuk, vagy egy sor elemre osztjuk fel. Általában amikor nyomtatott képeket hozunk létre, a kép egy sor „nyomtatott pontból van felépítve, amelyeknek sűrűsége a kép különböző összetevő részeiben talált színeknek megfelelően változik. A találmány szerinti szoftver eljárás lehetővé teszi olyan raszterezett elsődleges kép előállítását, amelyben a kép elemei (például pontok, pixelek stb.) módosítva vannak annak érdekében, hogy a másodlagos kép elemeit tartalmazzák, és ugyanakkor torzítva vannak annak érdekében, hogy a módosítások és az alkalmazott reprodukciós eljárás várható hibáit kompenzáljuk. Az így létrejövő kombinált kép a segédeszközt nem használó szem számára az eredeti elsődleges képhez hasonlónak fog tűnni. Azonban mivel a raszterezett elemi összetevők formázva vannak annak érdekében, hogy a másodlagos kép kódolt mintázatát kialakítsuk, egy dekóder fel fogja tárni az alul elhelyezkedő másodlagos képet. Az ilyen bonyolult vonalakhoz szükséges nagy nyomtatási felbontás következtében a nyomtatott képnek elektromechanikus eszközökkel vagy más módon történő másolására tett kísérletek leggyakrabban sikertelenek az alul elhelyezkedő másodlagos kép reprodukálását tekintve.

Ezen digitális megközelítés eredményeképp több különböző másodlagos képet lehet kombinálni egy teljes másodlagos képbe, amelyet azután a raszterezett elsődleges képbe be lehet építeni. Az egyedi másodlagos képeket bármilyen szögben el lehet helyezni, és különböző mértékben lehet elrejteni. Egy másik változat szerint a szürke színskálájú elsődleges képet elsődleges összetevőjű nyomtatási színekre lehet felosztani [például kékeszöld, lilásvörös, sárga és fekete (CMYK); vörös, zöld, kék (RGB), vagy bármilyen más színszétválasztási rendszer szerint]. Bizonyos alkalmazásoknál egyetlen szín bittérkép formátumot is lehet használni. Ebben az esetben egy vagy több másodlagos képet lehet az egyes színösszetevőkbe beépíteni. A végső elsődleges kép kialakításához a színek újra egyesítése során a dekóder fel fogja tárni a különböző színszegmensekben elrejtett különböző másodlagos képeket. Az is lehetséges, hogy egy másodlagos képet egy vagy több szétválasztott színösszetevőben rejtsünk el. Ebben az esetben a másodlagos képet egy dekóderen keresztül csak akkor lehet kiolvasni, ha az összes színszegmenst újrakombináljuk, amelyben másodlagos színformáció volt elrejtve.

Szükség esetén az elsődleges kép tartalmazhat egy egyenletes színű tintával színezett vagy mintázott hátteret, amely elrejtett másodlagos képeket tartalmaz megfelelő dekóderen keresztül nézve. Ilyen összefüggő egyszínű területek gyakran találhatók csekkeken, bankjegyeken, más jegyeken stb.

Egyéb hasznos alkalmazások magukban foglalhatják egy ember személyes adatainak (például aláírás, vércsoporttípus, gyógyászati történet stb.) másodlagos dekódolását egy, az adott személy fényképét tartalmazó elsődleges képben. Egy ilyen eljárás ténylegesen lehetetlenné tudná tenni egy hamisított személyi igazolvány vagy jogosítvány előállítását a hagyományos eljárásokkal, melyekkel egy meglévő képet egy hamis képpel cserélnek ki. Más fontos információkat is lehet a személyes adatok mellett a másodlagos képbe belefoglalni, hogy azután az elsődleges képbe kódoljuk (például magasság, súly, azonosító szám stb.).

Más további hasznos alkalmazások magukban foglalhatják például a következőket: hitelkártyák, útlevelek, fényképes személyazonossági kártyák, 1 bankjegyek, speciális eseményekre szóló jegyek, értékpapír- és kötvényokiratok, banki és utazási csekkek, hamisítást megakadályozó címkék (például egyedi tervezésű ruhák, gyógyszerek, italok, videókazetták, audio CD-k, kozmetikumok, gépalkatrészek és gyógyászati készítmények számára), illeték- és postabélyegek, születési bizonylatok, jármű forgalmi engedély kártyák vagy törzskönyvek, földingatlan tulajdoni okiratok és vízumok.

A találmány szerinti megoldás tehát egy hamisítást megakadályozó eljárás, amelyet egy számítógépes rendszerben egy szoftverprogram segítségével valósítottunk meg, és segítségével rejtett figyelmeztető képeket lehet előállítani, jellegzetesen nyomtatott formában. A rejtett képet ezután egy speciális dekóder segítségével lehet dekódolni és azon keresztül megnézni, amely dekóder a szoftver kódolási eljárás paramétereihez van illesztve.

A találmány további célja egy olyan hamisítást megakadályozó eljárás létrehozása, amely egy számítógépes rendszeren egy szoftverprogram segítségével van megvalósítva, amelyben egy elsődleges képet raszterezünk, és egy másodlagos képet elemi egységekre szabdalunk fel, majd a raszterezett elsődleges képet a rejtett másodlagos kép mintázatának megfelelően rekonstruáljuk.

A találmány további célja olyan hamisítást megakadályozó eljárás létrehozása, amely számítógépes rendszer szoftverprogramja segítségével van megvalósítva,

HU 226 542 Β1 melyben az elsődleges képet egy szürke színskálájú képpé alakítjuk át, egy másodlagos kép beépítéséhez.

A találmány további célja egy olyan hamisítás elleni eljárás létrehozása, amely számítógépes rendszer szoftverprogramja segítségével van megvalósítva, amelyben a szürke színskálájú elsődleges képet tovább választjuk szét annak színösszetevőire annak érdekében, hogy a másodlagos képeket minden egyes színösszetevő részbe beépítsük, amely részeket egymással újraegyesítve kialakítjuk a végső kódolt egyesített képet.

A találmány még további célja egy olyan hamisítás elleni eljárás létrehozása, amely egy számítógépes rendszeren egy szoftverprogram segítségével van megvalósítva, amelyben a rejtett kép csak egy szoftveralapú szűrő alkalmazásával digitálisan olvasható ki. Ebben az esetben a másodlagos információt szoftverrel lehet kódolni, és a kiolvasóeszköz szintén szoftverre alapuló eszköz lehet. Ezenkívül a kódoló- és dekódolószoftver a felhasználó által programozható lehet.

A találmány további céljait és előnyeit az alábbiakban ismertetjük részletesen a megfelelő rajzra való hivatkozással, ahol a találmányt annak kiviteli példáival szemléltetjük.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az általános gyakorlat szerint a rajz különböző jellemzői nem méretarányosak. A különböző jellemzők méretei tetszőlegesen fel vannak nagyítva vagy le vannak kicsinyítve az áttekinthetőség kedvéért. A mellékelt rajz a következő ábrákat tartalmazza:

Az 1 A-1 F. ábrákon a nyomtatási eljárásban alkalmazott különböző árnyalatok és színek képeinek általánosan használt nyomtatott képeit szemléltetjük;

a 2A. és 2B. ábrán a nyomtatási eljárás folyamán egy kép elemi részeinek a torzítását szemléltetjük; a

3. ábrán kép elemeknek a találmány szerinti meghatározását szemléltetjük;

a 4A—4D. ábrákon azt mutatjuk be, hogy a különböző árnyalatokat a képernyő-pontarányának változtatásával lehet jelképezni, a képemyőcella-területhez viszonyítva; az

5. ábra egy képen egy információnak kompenzálással való elrejtésére mutat be példát; a

6. ábra azt mutatja be, hogyan lehet elrejtett információt hozzáadni a képhez a folytonos tónusú pixelek sűrűségének módosításával, a szupercella átlagos sűrűségének módosítása nélkül; a

7A-8B. ábrák azt szemléltetik, hogyan lehet elrejtett információt hozzáadni egy képhez egy képernyőpont módosításával anélkül, hogy akár a pontterület százalékarányát, akár a szupercella pontterület százalékarányát módosítanánk; a

9A-9B. ábrák azt mutatják be, hogy hogyan lehet rejtett információt hozzáadni a képhez a képernyőpont szögének módosításával, anélkül, hogy módosítanánk a pontterület százalékarányát; a

10A-10B. ábrák azt mutatják be, hogyan lehet rejtett információt hozzáadni egy képhez a képernyő pont helyzetének módosításával, anélkül, hogy módosítanánk a szupercella pontterület százalékarányát; a

11A-11B. ábrák azt mutatják be, hogyan lehet rejtett információt hozzáadni a képhez a képernyő pont méretének módosításával, anélkül, hogy módosítanánk a szupercella pontterület százalékarányát; a

12A-12B. ábrák azt mutatják be, hogyan lehet rejtett információt hozzáadni a képhez a képernyő pont frekvenciájának módosításával, a szupercella pontterület százalékarányának módosítása nélkül; a

13., 14A. és 14B. ábra a rejtett információt tartalmazó képek előállítására szolgáló eljárás folyamatábrái; a

15. ábra egy példa arra, hogyan lehet információt elrejteni egy elsődleges kép egymástól különválasztott szín rétegeinek belsejében; a

16. ábra a 15. ábra szerinti kép előállítására szolgáló eljárást leíró folyamatábra; a

17. ábra a találmány szerinti hardverkonfiguráció egy első példája; a

18. ábra a találmány szerinti hardverkonfiguráció egy második példája;

a 19A-19J. ábrák a találmány szerinti dekóder működtetésére szolgáló különböző eljárásokat szemléltetik; a

20. ábra egy kép részekre való osztására szolgáló, a technika állásához tartozó eljárást szemléltet; a

21. ábra a 20. ábra szerinti kép részletek „elpattintását” szemlélteti, amellyel egyfázisú összezavart képet állítunk elő; a

22. és 23. ábra a 21. ábrán szemléltetett összezavarási eljárás technika állásához tartozó többfázisú alkalmazását szemléltetik; a

24. ábra egy 21. ábra szerinti összezavart képre mutat egy példát, a találmány egy kiviteli változatával kombinálva, és végül a

25. ábra egy összezavart képre egy másik példa, a találmány szerinti rejtett képpel kombinálva.

A rejtett kép eljárás abban áll, hogy egy elsődleges vagy látható képet raszterezünk, vagy elemekre, például pontokra, vonalakra vagy pixelekre (elemi > adathordozókra) osztjuk fel. Egy digitális kompenzálás! eljárással ezeket az elemeket visszaalakítjuk, torzítjuk vagy módosítjuk stb., annak érdekében, hogy a másodlagos információt létrehozzuk, oly módon, hogy a másodlagos képet az elsődleges képhez képest a segédeszközt nem használó szem számára láthatatlanná tegyük.

A létrehozott információ dekódolásához egy megfelelő dekóder eszközre van szükség, amely alkalmas a másodlagos információ különválasztására.

HU 226 542 Β1

A módosítás kompenzálása a másodlagos kép létrehozásakor akkor történik, amikor a technológiai tökéletlenségek által előidézett torzítások messze a módosítások méretei alatt maradnak, amire a kompenzációhoz van szükség.

Ebben az esetben az elsődleges kép pontjait lehet módosítani annak érdekében, hogy létrehozzuk a másodlagos képet, és hogy azokat annak érdekében kompenzáljuk, hogy a másodlagos képet ugyanazon pontcella belsejében láthatatlanná tegyük. Ha például egy hagyományos 85 vonal/cm méretű képernyőt használunk, ez az elméleti négyzet 0,125*0, 125 mm (0,005 hüvelyk*0,005 hüvelyk), amelyet „egyetlen cellának nevezünk. Ez azt jelenti, hogy a módosítást és kompenzálást egyetlen cellán belül lehet végrehajtani, egy és ugyanazon képernyőponton. Mivel a nemkívánatos nyomtatási torzítások mérete elhanyagolható a képernyőpont tudatos módosítási és kompenzálás! része méretéhez képest, az elrejtett képhatás fog dominálni. Ez nagy felbontású reprodukciós eljárások alkalmazásával lehetséges.

A 4A. ábrán egy további példát szemléltetünk arra, hogyan lehet árnyékolni egy képet. A 4A. ábrán úgy szemléltetjük, hogy a 402 pont a 404 cella belsejében van. A 404 cella területét 406 „x” szélesség és 408 „y magasság szorzatával jelképezzük. A 402 pont A területének a 404 cella (xy) területéhez viszonyított arányát a következő egyenlettel szemléltetjük:

(1) Z=A/(xy) %. ahol Z a 0-100% tartományban van.

A 4B-4D. ábrák a 402 pontnak és a 404 cellának a különböző arányait szemléltetik. Mint látható, a 4B. ábrán Z=75%, a 4C. ábrán Z=50%, és a 4E. ábrán Z=25%. Jóllehet, a 404 cellát négyzet alakúnak szemléltetjük a 4A. ábrán, a 404 cella bármilyen tetszőleges alakú lehet, például téglalap, kör, ellipszis, trapéz stb.

A továbbiakban az 5. ábrára hivatkozunk, ahol egy olyan példát mutatunk be, amelyben egy 504 képernyő pont területének belsejébe egy 506 másodlagos információt viszünk be, és annak inverzével kompenzáljuk, az emberi szem láthatósági tartománya alatt. Az 506 másodlagos információnak az 502 cellapont belsejében lévő 504 képernyőpontban való elrejtéséhez a másodlagos információ inverzét hozzá kell adni, így például egy fekete-fehér képben az 506 másodlagos információkomplemense annak a negatívja, és egy színes képben az 506 másodlagos információkomplemense annak a komplementer színe.

Amikor a nemkívánatos nyomtatási torzítások mérete közel van a képpontok módosítási és kompenzálási részének a méretéhez, az elrejtett hatás csökken, és a nemkívánatos nyomtatási torzítások hatása megnő. Annak érdekében, hogy megtartsuk az elrejtett hatást, a szomszédos egyedi cellákból több képernyőpontot kell a kompenzálásba belevonni. Egy módosított képernyőpont kompenzálásába bevont egyedi cellák csoportját „szupercellának” nevezzük (lásd: 3. ábra).

A 3. ábrán egy szupercellára mutatunk be egy példát. A 3. ábrán a 306 szupercella például 9 darab 310 cellából áll. A 306 szupercella 308 pontjainak százalékos területi arányát a következő egyenlet alkalmazásával határozzuk meg:

(2)Ζ_Σ=Σ(Ζ1...Ζη)/η% ahol „n” a 306 szupercellában lévő cellák száma. A 306 szupercella nem szükségszerűen négyzet alakú, az különböző alakú lehet, például kör, ellipszis, téglalap stb. Az azt körülvevő összes pontot vagy a pontok egy részét tartalmazó vizsgált pont (képernyőelem) funkcionálisan kiválasztott környezete a szupercella határain belül van.

A találmány szerinti megoldás egy kiviteli változatában a képek reprodukálását például a következő lépésekkel optimalizáljuk:

- elemi pontok előzetes módosítása, minden olyan torzításnak és deformálódásnak megfelelően, amelyek a kép reprodukciók további eljárásaiban fellépnek,

- elemi pontok optimális alakjának a kiszámítása, létrehozása és alkalmazása, amely lehet például ellipszis, rombusz, ovális, véletlenszerű stb., a ténylegesen alkalmazott reprodukciós eljárásoknak megfelelően,

- a pontok megfelelő szögének és elhelyezkedésének a meghatározása annak érdekében, hogy elkerüljük a moiré-hatásokat, és a képben minimális „zajjal a lehető legjobb minőséget érjük el.

Annak érdekében, hogy biztonsági nyomtatáshoz különböző biztonsági tulajdonságokat hozzunk létre, úgy határoztunk, hogy digitális raszterezési eljárások alkalmazásával nemcsak a különböző reprodukciós eljárások technológiai tökéletlenségeit kompenzáljuk ki, de adott esetben az így kapott képbe torzításokat és módosításokat is belefoglalhatunk.

A találmány bemutatott példaként! kiviteli alakjában az elsődleges kép elemi pontjait olyan digitális információhordozóként azonosítjuk, amelyekbe további információt lehet kódolni azért, hogy a nyomtatott képben egy másodlagos képet rejtsünk el. Az eljárást megfelelő raszterezési eljárással vezérelve a másodlagos kép megvalósításából eredő torzításokat kompenzálni lehet és a segédeszközt nem használó emberi szem számára láthatatlanná lehet tenni, ugyanakkor egy megfelelő dekódolóeszközön keresztül azok még mindig láthatóak maradnak. A dekódolóeszköz például egy optikai szűrő vagy egy elektronikus dekóder lehet. A dekóder a képpel társított egy vagy több kódolási hatást kompenzálhat ki, például nagyítást, kicsinyítést, megfordítást és prizmatikus hatásokat. A dekóder a képet optikailag is szűrheti, a kép kódolásához használt kódolási eljáráson alapuló periodikus és/vagy véletlen jellegű szűrési minták alkalmazásával. A kép optikai szűrése szintén egy vagy több különböző geometriai formán alapulhat, például körökön, félkörökön, téglalapokon, háromszögeken stb.

Az elektronikus dekóder megvalósítható hardverben, szoftverben vagy azok kombinációjában, amelyeket programozhatóság! lehetőséggel látunk el. Az elektronikus dekóder magában foglalhat egy elektronikus felismerő rendszert, a rejtett információ, például vonalkódok vagy digitális adatok értelmezésére.

HU 226 542 Β1

A bemutatott kiviteli példa egy olyan eljárás és berendezés, amelyben egy digitális rasztert alkalmazunk egy kódolt digitális raszter létrehozására, amelyben a raszter elemei, például pixelek vagy pontok a kép részei. A bemutatott kiviteli példában ezeket a pixeleket vagy pontokat lehet használni mint digitális információhordozókat. Ilyen digitálisan kódolt raszterek alkalmazásával lehetővé válik biztonsági nyomtatáshoz másolás ellen védett rejtett képek előállítása, például akkor, amikor a másolás ellen védett kép másolása a rejtett kép előállíthatatlanságát eredményezi. Ez az eljárás nem korlátozódik egy jellemző kódolt raszterre bizonyos technológiai hiányosságok megoldása érdekében, hanem az összes fent említett technológiai problémára megoldást lehet ezzel nyújtani.

Annak érdekében, hogy csupán az elsődleges képet reprodukáljuk, elő lehet állítani az elemi digitális információhordozókat (pontokat, pixeleket stb.), és azokat a tényleges reprodukálási technológia megszorításainak megfelelően csoportosítani lehet. Ebben az esetben csak az elsődleges képet reprodukáljuk. Ezen elemi adathordozók torzításával, módosításával stb. egy másodlagos képet lehet beépíteni az elsődleges képbe. Ilyen módon az elsődleges képnek a „zaja” növekszik, és a másodlagos kép szintén megjelenik látható alakban.

Annak érdekében, hogy ismét csökkentsük az elsődleges kép „zaját, az összes módosítást és torzítást elemenként kompenzálni kell, egy előre meghatározott területen belül (pontonként vagy pixelenként), amely előre meghatározott terület kisebb, mint az emberi szem felbontóképessége. Ilyen módon a másodlagos kép ismét rejtetté válik, és javul az elsődleges kép minősége.

Ha például egy elemi pontot vagy pixelt alkalmazunk digitális információhordozóként, a következő példaként! paraméterek szolgálhatnak a kép módosítására vagy torzítására:

- sűrűség (lásd 6. ábrát),

- forma és alak (lásd 7A-8B. ábrákat),

- szög (lásd 9A-9B. ábrákat),

- elhelyezkedés (lásd 10A-10B. ábrákat),

- méret (lásd 11A-11B. ábrákat),

- frekvencia (lásd 12A-12B. ábrákat).

A fent említett paramétereket az elsődleges kép egy vagy több szín rétegén belül, valamint az elsődleges kép szín rétegei között is lehet alkalmazni.

Az adatoknak például egy szukcesszív approximációs algoritmus alkalmazásával történő feldolgozása eredményeként minden egyes egyedi elemi pont, pixel stb. két része azon terület belsejében van, ahol a másodlagos kép el van rejtve. Ez a két rész a következő:

- az elemi pont, pixel stb. egy adathordozó része, ahol az elsődleges kép a másodlagos képnek megfelelően torzítva vagy módosítva van; és

- az elemi pont, pixel stb. egy kompenzációs része, amely az adathordozó rész torzításait, módosításait kompenzálja ki. Ennek eredményeképp lényegében az összes pont vagy pixel csupán a reprodukált elsődleges képhez képest lesz torzítva vagy módosítva.

A 6. ábrán arra mutatunk be egy példát, hogyan van elrejtve az információ, ahol az információhordozó az információ sűrűségére alapul. A 6. ábrán 602, 604, 606 cellákat olyan celláknak jelöltük ki, amelyekben információt kell elrejteni. A 602, 604 és 606 cellák sűrűségét változtatjuk, és ezek eredményei a 608, 610 és 612 cellák lesznek. A 6. ábrán D1_1t D1₂, DI3, D2i, D2₂ és D2₃ jelöli a 602, 604, 606, 608, 610 és 612 cellák sűrűségeit. A 602, 604, 606, 608, 610 és 612 cellák D11, D1₂, D1₃, D2·), D2₂ és D2₃ sűrűségeinek nem kell szükségszerűen egyenlőeknek lenniük (01^02^ 01^023, D1₃*D2₃). Az információ akkor van elrejtve, amikor a 614 és 616 szupercella sűrűsége ki van egyenlítve.

A 7A. és 7B. ábrán arra mutatunk be egy példát, hogy az információ egy cella belsejében hogyan van elrejtve és kompenzálva, a cella pontterület százalékarányának a kiegyenlítésén alapulva. A 7A. ábra a nem módosított vagy normál raszter, a 7B. ábra az információhordozó raszter. A 7A. ábrán a 702 cellát használjuk információhordozó cellaként. A 704 információhordozó pont helyettesíti a 706 pontot. A 704 információhordozó pont akkor van elrejtve, amikor a 704 információhordozó pont B területe megegyezik a 706 pont A területével. Más szavakkal, amikor a következő egyenlet teljesül:

(3) Z_A=Z_B ahol Z_A a 706 pont pont-terület százalékaránya, és Z_B a 704 információhordozó pont pont-terület százalékaránya.

A 8A. és 8B. ábrán egy példát mutatunk be arra, hogy az információ a szupercella pont-terület százalékarányának százalékarány kiegyenlítésén alapulva van elrejtve és kompenzálva. A 8A. ábrán a nem módosított vagy normál raszter, a 8B. ábrán pedig az információhordozó raszter látható. A 8A. ábrán a 802 szupercellát használjuk információhordozó szupercellaként. A 8B. ábrán a 808 információ helyettesíti a 806 pontot a 802 szupercella belsejében, így hozzuk létre a 804 szupercellát. A 808 információ akkor lesz elrejtve, amikor a 804 szupercella átlagos pont-terület százalékaránya egyenlő a 802 szupercella átlagos pont-terület százalékarányával. Más szavakkal, amikor a következő egyenlet teljesül:

W Ζςι⁼^ς2 és ΖχΑ^Ζχβ ahol Ζ_Σ1 a 802 szupercella átlagos pont-terület százalékaránya és

Z_£2 a 804 szupercella átlagos pont-terület százalékaránya.

A 9A. és 9B. ábrán egy példát mutatunk be arra, hogy az információ hogyan van elrejtve egy cella belsejében, ahol az elrejtett információhordozó egy szög. A 9A. ábra a nem módosított vagy normál raszter, és a 9B. ábra az információhordozó raszter. A 9A. ábrán a 902 cellát használjuk információhordozó cellaként. A 9B. ábrán a 904 információ helyettesíti a 906 elemet. A 904 információ akkor lesz elrejtve, vagy ha a fenti (3) egyenlet, vagy ha a fenti (4) egyenlet teljesül. Mint a 9B. ábrán szemléltetjük, a 904 információt a szöggel el lehet forgatni, a 0 és 359 fok között bármilyen szög lehet.

HU 226 542 Β1

A 10A. és 10B. ábrán arra mutatunk be példát, hogyan van elrejtve az információ a cella belsejében, ahol az információhordozó egy helyzet. A 10A. ábra a nem módosított vagy normál raszter a 10B. ábra pedig az információhordozó raszter. A 10A. ábrán 1002 szupercellákat és 1004 pontot szemléltetünk egy nem megváltoztatott képernyőn. Mint a 10B. ábrán látható, az információhordozó az, hogy az 1004 pontot az 1008 pontba helyezzük át. Az információt az így kapott 1006 szupercellában lehet elrejteni. Az információ akkor lesz elrejtve, amikor a fenti (4) egyenlet kielégül az 1002 és 1006 szupercellákra. A helyzet megváltoztatása az elrejtés kívánt mértékének megfelelően változik.

A 11 A. és 11B. ábrán arra mutatunk be példát, hogyan van elrejtve az információ, ahol az információhordozó a pont méretén alapul. A 11 A. ábra a nem módosított vagy normál raszter, és a 11B. ábra az információhordozó raszter. Pontosabban, az 1108 pont helyettesíti az 1106 pontot. Az információ akkor lesz elrejtve, amikor az 1104 szupercella teljes pont területe megegyezik az 1102 szupercella teljes pont területével, úgy hogy a (4) egyenlet teljesül.

A 12A. és 12B. ábrán példát mutatunk be arra, hogy az információ hogyan van elrejtve, ahol az információhordozó a pontok sűrűségére alapul. A12A. ábra a nem módosított vagy normál raszter, és a 12B. ábra az információt hordozó raszter. A 12A. ábrán az 1206-1210 pontok mindegyikét nagyobb sűrűségű, a 12B. ábrán szemléltetett 1212 raszter pontok helyettesítik. A találmány azonban nem korlátozódik erre, és egyetlen pont, például az 1206 pont egynél több 1212 raszter ponttal helyettesíthető. Az 1212 raszter pontok akkor lesznek elrejtve, amikor vagy a (3) vagy a (4) egyenlet teljesül.

A másodlagos kép láthatóvá tételéhez egy fizikai vagy elektronikus dekódoló eljárásra és egy megfelelő eszközre van szükség. A dekóder előnyösen a pontok, pixelek stb. „adathordozó” részeit választja ki, például egy statisztikai mintavételezési eljárás alkalmazásával, amellyel a dekódert aktiválja és az elrejtett figyelmeztető képet a felhasználó számára láthatóvá teszi.

Az eljárás összetevőit egy megfelelő illesztőegységen keresztül össze lehet kötni egymással, és az eljárást optimalizálni lehet annak érdekében, hogy az elsődleges kép megfelelő minőségét, és a másodlagos képben kódolt elrejtett információnak megbízható olvashatóságát érjük el.

A találmány szerinti megoldás egy további kiviteli példájában az eljárás a reprodukciós eljárásnak és a felhasználó által meghatározott paramétereknek vagy prioritásoknak a különböző összetevőit veszi figyelembe, hogy jó minőségű látható elsődleges képet állítson elő minimális „zajjal”, és a láthatatlan másodlagos képben kódolt elrejtett információk maximális kiolvashatóságával.

Egy harmadik kiviteli példában az elrejtett kép rögzített paraméterek helyett változtatható paraméterekre alapulhat. Ebben a kiviteli példában a következő változtatható paramétereket lehet figyelembe venni:

1. a látható elsődleges kép tulajdonságai, például

- egyetlen szín vagy több szín,

- szürke skála vagy pont színek,

- az elsődleges kép természete, például háttér, mintázat, kép, szöveg stb.

2. az elrejtett másodlagos kép tulajdonságai, például

- egyetlen szín vagy több szín,

- szöveg, kép, mintázat vagy más,

- optikailag felismerhető kép vagy közvetlen digitális adat stb.

3. a reprodukciós eljárás és megfelelő raszterezési eljárás tulajdonságai, például

- a reprodukciós eljárás felbontóképessége,

- az alkalmazható pont minimális mérete és alakja, vagy a legvékonyabb alkalmazható vonal minimális szélessége,

- az elemi pontok vagy vonalak közötti alkalmazható minimális térköz,

- a tényleges reprodukciós eljáráshoz (folytonos tónusú, pont, vonal, stb.) megfelelő előnyös raszter mérete és alakja,

- elektronikus reprodukció (egy képernyőn) vagy „nyomtatott másolat” (nyomtatott hordozó közeghez),

- hagyományos nyomtatás (ofszet, mélynyomás stb.) vagy digitális nyomtatás (számítógép nyomtatók, például lézer nyomtatók, tintasugaras nyomtatók, festék szublimációs nyomtatók stb.) vagy digitális nyomtatógépek (Xeiko, Indigó stb.)

- folytonos tónusú raszterezés, pont raszteres raszterezés stb.

4. a dekódolóeszköz jellemzői, például

- egyszerű optikai dekóderek optikai kódok leolvasására, amelyek egy, különböző geometriai alakokkal rendelkező egyszerű optikai szűrő elvén készültek, amelyek periodikus vagy véletlen szűrési mintákat használnak,

- összetett optikai dekóderek optikai kódok leolvasására, különböző optikai (nagyító, megfordító, prizmatikusan eltüntető stb.) hatásokkal,

- egyszerű elektronikus dekóderek optikai kódok leolvasására, optikai dekóderek funkcióinak szoftver szimulációjával, elektronikus felismerés vagy azonosítás nélkül,

- továbbfejlesztett elektronikus dekóderek optikai kódok leolvasására, optikai dekóderek funkcióinak szoftver szimulációjával, elektronikus felismeréssel,

- összetett felhasználói programozható elektronikus dekóderek közvetlen digitális kódok leolvasására, amelyek a felhasználók által szintén programozhatóak.

5. A biztonság szintje (másolásvédelem, reprodukálhatóság stb.), például

- a képet másolás ellen védeni kell,

- a képet megváltoztatás vagy kicserélés ellen védeni kell,

- a kódolt adatot védeni kell,

- az elsődleges kép, a másodlagos kép vagy az információ valamelyikének a védelme előnyben van részesítve a másikkal szemben.

HU 226 542 Β1

Egy negyedik kiviteli példában az elrejtett kép a felhasználó által meghatározott paraméterekre vagy prioritásokra alapulhat. Ebben a kiviteli példában a felhasználó által kiválasztott paraméterek magukban foglalhatják a következőket:

- az elsődleges kép minőségét,

- a másodlagos kép élességét és leolvashatóságát,

- a másodlagos kép természetét (például alfanumerikus, kép, bináris kód stb.),

- a dekódolási eljárást (fizikai, elektronikus, szoftver stb.),

- az alkalmazott tényleges reprodukciós technológiát (például elektronikus, digitális nyomtatás, hagyományos nyomtatás stb.)

- a biztonságot (például adatvédelem és reprodukálás elleni védelem).

A 18. ábrán a találmány szerinti megoldás egy olyan példaként! kiviteli alakja látható, amely egy irat megszemélyesítő rendszer. A 18. ábrán egy 1802 digitális kamerát alkalmazunk egy (nem ábrázolt) elsődleges kép lefényképezésére, hogy ennek az 1804 képnek egy digitális reprezentációját hozzuk létre. Egy 1806 beviteli eszközt, például egy billentyűzetet lehet használni 1822 személyes adatok bevitelére, hogy azokat az elsődleges képbe beépítsük. Az 1804 képet és az 1822 személyes adatokat egy 1808 munkaállomásra, például egy személyi számítógépre adjuk, amely egy 1810 adatbázis szoftvert tartalmaz. Az 1822 személyes adatokat és az 1804 képet az

1812 kódoló segítségével dolgozzuk fel, hogy egy

1813 rejtett kép fájlt hozzunk létre. Az 1813 rejtett kép fájlt azután az 1810 szoftvernek továbbítjuk, amely az 1804 képen műveletet végez és az 1822 személyes adatokat az 1804 kép belsejében elrejtve egy

1814 egyesített fájlt hozzon létre. Az 1814 egyesített fájlt egy 1816 nyomtatóra visszük ki. Az 1816 nyomtató azután az 1814 egyesített fájlra alapuló 1820 megszemélyesített iratot kinyomtatja. Az 1808 munkaállomást össze lehet kötni, ha szükséges, egy 1818 gazda számítógéppel, amellyel az 1808 munkaállomást vezérelhetjük és/vagy arra további adatokat adhatunk. Ez a példaként! kiviteli alak ott hasznos, ahol a nagyon nagy felbontás nem követelmény. A fent említett fájlok formátuma „DLL” formátum lehet, amelyet könnyen lehet használni személyi számítógép-alapú rendszerekkel, de bármilyen fájl formátumot lehet használni, a célrendszertől és/vagy a felhasználó követelményeitől függően.

A találmány szerinti rendszernek egy nagy felbontású képek előállítására alkalmas példaként! kiviteli változatát szemléltetjük a 17. ábrán. A 17. ábrán különböző (nem ábrázolt) kép fájlokat adunk egy SILICON GRAPHICS INC. (SGI) típusú 1716 munkaállomásra, amely a szoftverrel végrehajtva előállítja az elrejtett elemeket. Jóllehet, a szoftver bármilyen olyan számítógépen futhat, amely alkalmas nagy felbontású grafikák kezelésére, az SGI gépet annak nagy sebessége és grafikai képességei miatt alkalmazzuk. Az 1712 szkennert az 1700 elsődleges kép letapogatására használjuk. A letapogatott információt egy 1714 számítógépre adjuk, amely az 1700 elsődleges képet 1702 szín rétegekre tudja szétválasztani. A példaként! kiviteli alakban az 1714 számítógép egy Macintosh típusú számítógép, és ezt a tervezési program megvalósítására használjuk, jóllehet bármilyen más hasonló kapacitású számítógépet lehet használni. A fájlokat a szoftver segítségével nyitjuk meg és az elrejtett figyelmeztető jel típusokat, értékeket és paramétereket a felhasználó választja ki. A kódoló algoritmusokat a szoftver segítségével az SGI típusú 1716 munkaállomásra adjuk, amely az 1704 másodlagos képeket egybeolvasztja az 1714 számítógépből származó látható képekkel, és egy új összeolvasztott 1708 fájlt hozzon létre az 1706 rejtett kép eljárás alkalmazásával. Az új összeolvadt fájl „DLL” fájl formátum lehet például, jóllehet, bármilyen fájl formátumot lehet alkalmazni a célrendszertől függően. Az így kialakított képet ezután egy 1718 kiviteli eszközre adjuk, például egy speciális nagy felbontóképességű, jó minőségű kép előállító eszközre, amely alkalmas arra, hogy a képet az elrejtett másodlagos képek megtartásához és a dekódolás során történő feltárásához szükséges felbontással egy 1720 film formájában kinyomtassa. Egy előnyös kiviteli eszköz például a SCITEX DŐLVE gyártmánya, jóllehet, bármilyen más, jó minőségű, nagy felbontású kép előállító eszköz alkalmazható. Adott esetben egy 1724 ellenőrző berendezést is lehet használni, amellyel ellenőrizhető az 1722 kész termék, és ezáltal biztosítjuk a felhasználó által kiválasztott paramétereknek való megfelelést.

Mivel a példaként! eljárás egy kompenzációalapú eljárás, a felhasználó egynél több másodlagos képet is elrejthet egyetlen elsődleges képben. Ennek megfelelően az eljárásnak lehetővé kell tennie a felhasználó számára, hogy megjelölje a megfelelő elsődleges fájlokat, amelyeken az eljárást végre akarja hajtani, és hogy egy, kettő vagy több másodlagos fájlt jelöljön meg, amelyeket az elsődleges fájl segítségével reprezentált képben kell elrejteni. Más szóba jöhető és kiválasztható műveletek magukban foglalhatnak egy „színárnyalat és tónus” eljárást, egy „összekeverési” eljárást, egy „többszintű” eljárást és egy „raszter” eljárást. Egyébként a felhasználó választhatja a programból való kilépést, vagy a kiválasztási eljárásba való újbóli belépést is.

Miután a kiválasztott eljárás befejeződött, az eljárás ellenőrzi a felhasználó által kiválasztott különböző bemeneti beállításokat. Az eljárás érzékeli a kiválasztásokkal kapcsolatos hibákat, és megfelelő hibaüzenetet jelenít meg.

A kiválasztó bemeneti beállítások alapján különböző műveletek lesznek végrehajtva, például egy másodlagos kép elrejtése és az eredmények elmentése egy kimeneti fájlba, két másodlagos kép elrejtése és az eredmények elmentése egy kimeneti fájlba; kettőnél több másodlagos kép elrejtése és az eredmények elmentése egy kimeneti fájlba; egy színárnyalat eljárással végrehajtott elrejtés és a színárnyalat eljárással kapott eredmények elmentése egy kimeneti fájlba; az

HU 226 542 Β1 összekeverési eljárással való elrejtés és az összekeverési/elrejtési eredmények elmentése egy kimeneti fájlba; egy többszintű eljárással történő elrejtés és a többszintű eljárás eredményeinek az elmentése egy kimeneti fájlba; vagy egy raszter eljárással való elrejtés és a raszter eljárás eredményeinek elmentése egy kimeneti fájlba. Bármelyik fenti eljárás eredményeit ezután meg lehet jeleníteni és (ha kívánjuk) meg lehet nézni egy az eljárás végén kapott (nem ábrázolt) megfigyelő ablakon keresztül. (Nem ábrázolt) hangjelzések szintén jelezhetik a szoftver eljárás lépéseit, ha ezt kiválasztjuk.

Az elsődleges kép egy szürke színskálájú (feketefehér) kép lehet, amely egy vagy több másodlagos képet tartalmazhat, mint elrejtett képet. A szürke színskálájú képet azokra a színösszetevőire lehet redukálni, amelybe egy vagy több másodlagos képet lehet elrejteni bármelyik vagy összes színösszetevöben. Az elsődleges kép szintén lehet egy színes kép, amelybe egy vagy több másodlagos kép van elrejtve. Ha egynél több másodlagos képet rejtünk el egy elsődleges képben, mindegyik másodlagos képet el kell forgatni a többihez képest, úgy hogy az elforgatás szöge például 0 és 359 fok között legyen. A másodlagos képek elforgatása alkalmazható a szürke színskálájú és a színes elsődleges képek esetében is, és egyetlen színösszetevő réteg belsejében lehet, vagy pedig színösszetevő rétegek között is lehet.

A társított szoftverprogram különböző felhasználói interfész képernyőket használ, amely megkönnyíti annak kiválasztását, melyik eljárást fogjuk végrehajtani, és milyen paraméterek mellett. A felhasználó számára különböző képernyőket, jellegzetesen egy „ablak típusú környezeteket bocsátunk rendelkezésre és tesszük lehetővé a fentiekben körvonalazott különböző feltételek kiválasztását. A környezet hasonló a hagyományos grafikus felhasználói felülethez (angol rövidítéssel GUI), amely különböző felhasználói bemeneti és kiválasztó eszközöket használ, és ezért erről részletesebb magyarázat nem szükséges.

A felhasználó számára az illesztőfelülettel kapcsolatban megjelenő jellegzetes információk például a következők lehetnek: állomány menü lehetőségek (például programinformációk, betöltési beállítások, mentési beállítások, hang és kilépés), könyvtárbeállítások, fájlvisszakeresési beállítások, fájltárolási lehetőségek, fájltípus lehetőségek, hangbeállítások, szűrési lehetőségek stb. A képernyőn megjelenő további információk a programhierarchián belül tartalmazhatnak továbbá például dekóder lehetőségeket, fázis lehetőségeket (egy fázis, két fázis stb.), sűrűségi beállításokat (világosból sötétbe vagy pozitívból negatívba). Változtatható lehetőségeket lehet biztosítani egy hagyományos csúszka típusú kezelőszerv vagy egy analóg vezérlés, például egy gomb digitális reprezentánsával.

Az elsődleges állomány könyvtárnak és a célállomány könyvtárnak is hagyományos „tallózási” lehetősége van, hogy lehetővé tegyük a könnyű felhasználást úgy, hogy a felhasználónak nem kell emlékeznie arra, hogy egy adott fájl a rendszeren vagy hálózaton belül melyik helyen vagy könyvtárban van elhelyezve.

A „szűrési” beállítások lehetővé teszik a felhasználó számára egy meghatározott fájlnév kiválasztását, és egy program teszi lehetővé annak keresését. A „felbontás beállítás lehetővé teszi a felhasználó számára a végső kimeneti kép kívánt felbontásának a kiválasztását. Előnyös, hogyha ez a szám illeszkedik a cél nyomtató eszköz felbontásához. Hagyományos tömörítési eljárásokat is lehet alkalmazni a fájl mentési műveletek során, hogy a fájlok teljes mérete kisebb legyen és a lemezen tárolási helyet takarítsunk meg.

A képernyőn hasonló információk jeleníthetők meg akkor, amikor két vagy három másodlagos kép műveletre van szükség. Ezek a képernyőn megjeleníthető információk azonban további kiválasztási lehetőségeket biztosítanak olyan további másodlagos képekhez, amelyeket egy többfázisú másodlagos képbe lehet beilleszteni. Egy többfázisú eljárásban a felhasználó az egyes másodlagos képekhez különböző raszterezési sűrűségeket is kiválaszthat. Ez különösen akkor hasznos, amikor a felhasználó a különböző szöveg készletekből egy olyan programot kíván kialakítani, amelyet együtt lehet nézni, de, ha dekódoljuk, mégis különálló szavak formájában láthatóak.

A képernyőn megjelenő információk között egy további felhasználói interfész információ egy „figyelmeztető színárnyalat művelet végrehajtására vonatkozik. Az elrejtett képtől eltérően a figyelmeztető fényjelzés a lehető legsimábban vonul végig a képen, figyelmen kívül hagyva a színárnyalat változásokat.

Az egyik leghasznosabb alkalmazása a fentiekben leírt eljárásnak az, amikor az elsődleges kép egy fénykép, a másodlagos kép pedig például a fényképen ábrázolt személynek az aláírása. Ezt az eljárást alkalmazva az elsődleges képet raszterekre lehet osztani, és azután az aláírást az elsődleges kép raszter egyik elemi mintájába lehet behelyezni. Az így kapott kódolt kép egy személy fényképének a látható képe lesz, amely, ha dekódoljuk, megmutatja a fényképen látható személy aláírását is. A másodlagos kép azonban tartalmazhat más, a személyre jellemző adatot is, például magasságot, súlyt stb. Ez a nagyon biztonságos kódolt kép különösen hasznos olyan tárgyak esetében, mint például az útlevelek, engedélyek, fényképes személyazonosító igazolványok és kártyák stb.

Az elrejtett figyelmeztető jelzés biztonságát még tovább lehet növelni, ha a képet három színre, éspedig a kékeszöld, lilásvörös és sárga színre választjuk szét, miután az elrejtett kép eljárást végrehajtottuk. Ezeket a színeket azután úgy állítjuk be a többihez képest, hogy a kinyomtatott lapon egy természetes fekete-fehér képet kapunk, amikor a színeket újra egyesítettük. Ennélfogva a kinyomtatott kép a segédeszközt nem használó szem számára szürke színárnyalatúnak fog látszani, a dekódolt kép színes kép formájában fog megjelenni. A színek különválasztásának a beállítását szabályozni kell azért, hogy egy semleges szürke színárnyalatot tartsunk fenn, amikor a tinta, papír és nyomtatás különböző kombinációit használjuk. Ezen kombinációk fenntartása egy további biztonsági szintet biztosít az értékes dokumentumokhoz.

HU 226 542 Β1

A továbbiakban a 13. és 14A. ábrára hivatkozunk, amelyeken a találmány szerinti megoldás egy példaként! kiviteli alakjának folyamatábráját szemléltetjük.

A 13. és 14A. ábrán 1400 lépésben egy 1300 másodlagos képet adunk a bemenetre (amely egy vagy több képből, szövegből, adatból stb. áll). Az 1405 lépésben egy előre kiválasztott vagy a felhasználó által meghatározott 1302 kódolási sémát töltünk be. Az 1410 lépésben egy 1300 másodlagos képet kódolunk az 1302 kódolási séma alapján, és egy 1304 kódolt képet állítunk elő. Az 1420 lépésben egy (nem ábrázolt) háttér képet választunk ki, ami az adott eljárással együtt járó technológiai tökéletlenségeket magában foglaló, kívánt reprodukciós eljárásra alapul. A háttérképet előnyösen egy 1306 adatbázisból választjuk ki, és a kívánt reprodukciós eljárás alapján optimalizáljuk. Az 1425 lépésben a felhasználó által kiválasztott 1308 prioritásokat visszük be, hogy azokat az elrejtett figyelmeztető jelzéssel kapcsolatos eljárásban figyelembe vegyük. A 1430 lépésben a képernyőn megjelenő 1312 kódolt képet állítjuk elő, a kódolt másodlagos képben lévő 1310 információhordozók approximációja alapján. Az 1435 lépésben az 1314 elsődleges képet visszük be. Az 1440 lépésben az 1314 elsődleges képet raszterezzük, a képernyőn megjelenő 1312 kódolt kép felhasználásával, és egy 1316 integrált képet állítunk elő. Az 1450 lépésben az 1316 integrált képet adott esetben egy 1318A, 1318B dekóder segítségével dekódolni lehet, hogy feltárjuk az 1320A, 1320B másodlagos képet (amely azonos az 1300 képpel).

A találmány szerinti megoldás egy további kiviteli példáját szemléltetjük a 14B. ábrán. A 14B. ábrán az 1470 lépésben az 1314 elsődleges képet adjuk a bemenetre. Az 1475 lépésben az 1314 elsődleges képet egy felhasználó által definiált raszter alapján raszterezzük. Az 1480 lépésben az 1300 másodlagos képet adjuk a bemenetre. Az 1485 lépésben az első rasztert módosítjuk és a másodlagos kép információ alapján kompenzáljuk. Az 1490 lépésben az 1316 integrált képet állítjuk elő. Az 1495 lépésben az 1316 integrált képet adott esetben dekódolni lehet egy 1318A vagy 1318B dekóderrel, hogy feltárjuk az 1320A, 1320B másodlagos képet (amely azonos az 1300 képpel).

A 15. ábrán a rejtett képnek a színek szétválasztásával történő előállítására mutatunk be példát. Ebben a példában egy fényképet, például egy RGB vagy CMYK színes képet reprodukálunk, ahol az eljárás két különböző 1506 és 1508 másodlagos képet foglal magában, amelyek egymáshoz képest 90°-kal eltérő helyzetben vannak beállítva, a látható elsődleges kép két különböző alap színében. Az 1502 látható elsődleges képet ahogy az az eredeti RGB színeiből áll - letapogatjuk, mint egy digitális nagy felbontású képet, bármilyen típusú fénykép retusálási szoftver alkalmazásával. A képet ezután felbontjuk az azt összetevő szín „lemezekre, a másik általánosan használt CMYK szín formátumban, amelyben az 1502C kékeszöld, 1502M lilásvörös, az 1502Y sárga és az 1502K fekete összetevő képeket szemléltetjük. Az eljárás sokoldalúsága lehetővé teszi egy másodlagos képnek a látható kép bármelyik színösszetevőjével való könnyű kombinálását. Ebben az esetben az 1506 másodlagos látható kép például a megismételt JURA szimbólummal együtt egyesítve van az 1502C kékeszöld szín síkkal. Az így kapott 1510C kékeszöld szín sík - mint azt a fentiekben leírtuk - az eredeti látható képet egy raszterezett mintázatban fogja megmutatni a segédeszközt nem használók számára, de a másodlagos láthatatlan kép a raszterezett mintába lesz kódolva. Egy második 1508 másodlagos láthatatlan képet például az ismétlődő JSP jelzéssel együtt egyesítünk az 1502M lilásvörös szín síkkal, és abból a kódolt 1510M lilásvörös síkot állítjuk elő. Az 1512 végső látható képet (amely hasonlít az 1502 látható képhez) azután úgy állítjuk össze ismét, hogy az eredeti 1502Y sárga és az 1502K fekete síkokat a kódolt 1510C kékeszöld síkkal és az 1510M lilásvörös síkkal együtt használjuk fel. Az 1506 másodlagos kép információt az 1512 nyomtatott képből az 1514 dekóder alkalmazásával mint 1518 információt lehet kiolvasni. Az 1508 másodlagos információ az 1516 dekóder alkalmazásával mint 1520 információ olvasható ki az 1512 végső látható képből.

A továbbiakban a 16. ábrára hivatkozunk, amellyel a 15. ábra szerinti szoftverrel végrehajtott lépésekre mutatunk be egy példaként! folyamatábrát. AZ 1502 elsődleges képet az 1600 lépésnél először digitalizáljuk, majd az 1605 lépésnél azt annak CMYK színösszetevői szerint 1502C, 1502M, 1502Y és 1502K színsíkokra osztjuk fel. Minden egyes szín síkon egymástól függetlenül végezhetünk műveleteket az 1610, 1615, 1620 és 1625 lépéseknél végrehajtott bármelyik eljárás során. Ebben az esetben egy rejtett kép eljárást (vagy egyetlen színben történő raszterezést) hajtunk végre. Ezután a rejtett kép eljárást alkalmazzuk az első 1506 másodlagos képre az 1630 lépésnél, és a második 1508 másodlagos képre az 1635 lépésnél. Az 1512 végső kimeneti képet a kódolt kékeszöld és lilásvörös szín síkoknak az 1640 lépésben a nem megváltoztatott 1510 sárga és fekete szín síkokkal való újraegyesítésével hozzuk létre. Ebben a példában csak a kékeszöld és lilásvörös színeket kódoltuk. Más példákban választhatjuk azt, hogy egy színt, három színt, vagy akár mind a négy színt kódoljuk.

A program egy még további lehetséges alkalmazása az lehet, hogy egy nyomtatott anyagon zavarokat vagy érvénytelenítő színeket vagy azok kombinációit hozunk létre. Ez az eljárás bizonyos szavakat, mint például az „üres” vagy „érvénytelen szavakat fog elrejteni bizonyos cikkeken, például hangversenyjegyeken. Ha a jegyet lefényképezzük, az elrejtett „üres szó megjelenik a másolaton, és így azt a jegyellenőr számára érvénytelenné teszi. A szoftver egy hatékony és olcsó változatot kínál ilyen, érvénytelenséget vagy lejáratott jelző színező mintázat előállítására.

A találmány szerinti példaként! eljárást alkalmassá lehet tenni vízjel típusú mintázatok előállítására is, amelyeket jellemzően úgy visznek be a papírra, hogy abba olajat vagy lenolajkencét itatnak be. Továbbá, az eljárás alkalmazható például vonal diffrakciós eljárások segítségével hologramok előállítására is. Ismét meg11

HU 226 542 Β1 említjük, hogy a program hatékonyabb és gazdaságosabb lehet ilyen eredmények előállítására.

A találmány egy további hasznos alkalmazása magában foglalhatja egy olyan másodlagos kép kódolását, amely három vagy több különböző szétválasztott színben van elrejtve és szétválasztva, amelynek a rögzítésére különösen nagy pontosságra van szükség. A nyomtatás során a színek újraegyesítése révén a másodlagos kép egy dekódolóeszköz segítségével olvasható le. Ha a regisztrálást a megkívántnál kisebb pontossággal hajtanák végre, akkor hatékonyan tönkre lehet tenni mind az elsődleges, mind pedig a másodlagos képeket.

Még további hasznos alkalmazás lehet digitális raszterek előállítása és optimalizálása, amelyek például a felhasználó által definiálható elemi pontokból állnak: betűkből, mintákból, rajzokból vagy bármi másból, jóllehet, a felhasználó által definiálható raszterek nagy értékű biztonsági tulajdonságként alkalmazhatóak egy vagy többszínű eljárásokban, még anélkül is, hogy egy másodlagos képet rejtenénk el az elsődleges képben; a biztonsági tulajdonságok további növekedését jelentheti a másodlagos képnek az elrejtése.

A továbbiakban a 19A-19J. ábrákra hivatkozunk, amelyeken a dekóder működtetésére szolgáló különböző eljárásokat szemléltetjük, amelyeket képeknek látható elsődleges képekbe való bekódolására lehet használni. Mindegyik képhez tartozik egy kör, amelyben a kép egy kinagyított részletét szemléltetjük. A példa típusok a következőket foglalják magukban: 19A. ábra, kétszeres vonalvastagság moduláció; 19B. ábra, vonalvastagság moduláció II; 19C. ábra, domború vonal raszterezés; 19D. ábra, domborítás; 19E. ábra, kettős domborítás; 19F. ábra, domborított lekerekített raszter 19G. ábra, kereszt alakú raszter; 19H. ábra, latens kerek raszter; 191. ábra, ovális raszter; és 19J. ábra, keresztvonalas raszter. Egy másik eljárás, a kereszt alakú domborított raszterezés egy lencsesűrűség-frekvenciát használhat a függőleges síkban, és egy másik frekvenciát pedig a vízszintes síkban. A felhasználó azután a másodlagos képeket a lencsék forgatásával tudja ellenőrizni. Még további eljárás magában foglalhat olyan lencséket, amelyeknek változó a frekvenciája és/vagy a fénytörési tulajdonsága, egyetlen lencse felületén végighaladva. Így a nyomtatott anyag különböző részei különböző frekvenciákkal lehetnek kódolva, és mégis, az egyszerűség kedvéért egyetlen lencsével lehet ezeket dekódolni. Kétségtelen, hogy sok más raszterezési típus létezik, amelyek könnyen alkalmazhatóak a kódolási eljárásokra.

Az alkalmazott raszterezési típustól függetlenül különböző más biztonsági intézkedéseket lehet végrehajtani a program alkalmazásával, és az azokban foglalt elvek alapján. így például a jegyeken vagy pénzen található folyamatos számozási rendszert el lehet rejteni, hogy további biztonságot biztosítsunk a másolás ellen. A program digitálisan is elő tud állítani rejtett vonalkódolást.

Egy még további egyszerű biztonsági nyomtatási eljárás magában foglalja az összetett nyomtatott vonalak, szélek, gilos-minták és/vagy gombok alkalmazását, amelyeket nehéz hamisítani vagy elektronikus úton reprodukálni. A program olyan mintákat tud a képbe bevezetni, amelyek bizonyos vonalakat követnek a nyomtatott anyagon.

A 20. ábra korábbról ismert megoldást ismertet összekevert képnek látható képpé történő feldolgozásához. Ezt a műveletet általában „egyfázisú” kódolási eljárásként említjük. Bármilyen kódolási művelet esetében a kimenőkép függ a dekódolólencse sűrűségétől. Az ábra 2 kimenőképet szemléltet, amely elemi 4 szeletekre vagy szegmensekre van felosztva, amelyek h szélességűek. Mindenegyes 4 szelet h szélessége több tényező függvénye, amilyen például a sűrűség és az alapkód. A 21. ábra egy kevert képet szemléltet, amelyben a kép 8 szeletei egymáshoz képest el vannak csúsztatva és egy csúsztatott 10 szegmenset eredményeznek.

A 21. ábrán a technika állásához tartozó példaként! összekeverési eljárásnak a részleteit mutatjuk be. Ebben a példában ezt az eljárást általában „egyfázisú” kódolási műveletnek nevezzük, amelyben egy beadott 8 szeletet „h szélességű elemi 10 szeletekre vagy szegmensekre szeletelik fel. Egy elemi 10 szeletet mutat be a 21. ábra. Minden egyes 10 szelet h szélessége több tényező függvénye, így például a sűrűségé, az átlapolásé, a tükröződésé, a kettőzésé, a zoomolásé és az alapkódé.

A 22. ábrán egy „kétfázisú” összekeverési kódolási eljárást szemléltetünk, ahol az eljárás hasonló az egyfázisú eljáráséhoz. Ebben az esetben azonban minden egyes h szélességű szeletet tovább osztunk egy első 14 alszeletre és egy második 16 alszeletre. Az első és második másodlagos képek elemi vonalait a szoftverprogram segítségével egy „1. elsődleges” és egy „2. elsődleges” fájlban fogjuk tárolni. Az így kapott kimenőképben a páratlan számú 14 alszeletek az 1. elsődleges fájlból származó elemi vonalakból vannak összetéve, és a páros számú 16 alszeletek pedig a 2. elsődleges fájlból. A dekódolás során az első és második másodlagos képek egymástól függetlenül megfigyelhetően fognak megjelenni.

A továbbiakban a 23. ábrára hivatkozunk, amelyen egy „háromfázisú” összekeverési kódolási eljárást szemléltetünk, ami hasonló az egy- és kétfázisú kódolási eljárásokhoz. Ebben az esetben a h szélességet három részre osztjuk fel. Az első, második és harmadik másodlagos képeket három számítógépes elsődleges fájlban tároljuk el. Az így kapott kimeneti képben minden harmadik 18, 20 és 22 szelet ugyanabból a megfelelő első, második vagy harmadik elsődleges fájlból származik. A dekódolás hatására az első, második és harmadik másodlagos képek egymástól függetlenül megfigyelhetően fognak megjelenni. A 18, 20, 22 szeleteket el lehet forgatni egymáshoz képest, egy sorozat szögértékkel, melyeknek a nagysága például 1 és 359 fok között lehet.

A továbbiakban a 24. ábrára hivatkozunk, amelyen a találmány egy további előnyös felhasználását szemléltetjük, amellyel az elrejtett tulajdonságokat alkalmaz12

HU 226 542 Β1 zuk a technika állásához tartozó összekeverési eljárásokhoz. Az ábra egy kombinált összekeverési és elrejtés! eljárásra mutat be példaként részleteket, ahol az elrejtett rész kompenzálja az összekeverési eljárás egyébként természetesen látható zaját annak 224 komplemensével egy nagy pontosságú digitális eljárásban, amely az összekevert 222 szeletelemeket elrejti (vagyis segédeszköz használata nélkül az emberi szem felbontóképessége alatt lesz).

A továbbiakban a 25. ábrára hivatkozunk, amelyen az elrejtett összekevert eljárásra mutatunk be egy példát. Ebben a példában egy postabélyeget hoztunk létre, amely eljárás során két különböző másodlagos képet hozunk létre, amelyek a látható elsődleges kép két különböző alap színében egymáshoz képest 90 fokkal el vannak forgatva. A látható 2500 elsődleges képet ahogy az annak az eredeti RGB színeiből áll - raszterezzük, mint egy digitális nagy felbontású képet, egy programba, például az ADOBE PHOTOSHOP-ba. A képet ezután annak 2502 kékeszöld, 2504 lilásvörös, 2506 sárga és 2508 fekete összetevő képeire osztjuk fel, amelyeket az ábrán láthatunk. Az eljárás sokoldalúsága lehetővé teszi egy 2510 másodlagos képnek a látható kép bármelyik színösszetevőjével való könnyű kombinálását. Ebben az esetben a 2510 másodlagos láthatatlan képet, például az ismétlődő USPS szimbólummal együtt egybeolvasztjuk a 2502 kékeszöld színű síkkal. Az így kapott 2512 kékeszöld színű sík - mint azt a fentiekben leírtuk - az eredeti látható képet a segédeszközt nem használó szem számára egy raszterezett mintázatban fogja mutatni, de a másodlagos láthatatlan kép a raszterezett mintában lesz kódolva. Egy 2516 második másodlagos láthatatlan képet az ismétlődő HIDDEN INDICIA jelzéssel együtt egybeolvasztjuk a 2504 lilásvörös szín síkkal, hogy előállítsuk a 2518 kódolt lilásvörös képet. A végső látható képet (ami a 2500 képhez hasonló) az eredeti 2506 sárga és 2508 fekete síkok alkalmazásával, a kódolt kékeszöld és lilásvörös síkokkal együtt, újra összeállítjuk.

Claims (27)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Hamisítás elleni eljárás, amelynek során számítógép segítségével digitális raszterezési eljárással kódolt rasztert hozunk létre egy másodlagos képnek hamisítás elleni biztonsági elemként egy látható elsődleges képbe való beépítésére, azzal jellemezve, hogy (a) egy felhasználó által kiválasztott alaprasztert készítünk, (b) a másodlagos képet és a felhasználó által kiválasztott alaprasztert a felhasználó által kiválasztott kódolási elv alapján egyesítve egy kódolt raszterképet állítunk elő, (c) i) a (b) lépés során végrehajtott egyesítés alkalmával esetlegesen keletkezett torzítások kompenzálásához és ii) a kompenzált raszterképben elrejtett másodlagos információt tartalmazó kompenzált raszterkép előállításához a kódolt raszterképet kompenzáljuk, (d) az elsődleges képet a kompenzált raszterképpel raszterezve a felhasználó által kiválasztott kódolási elvnek megfelelő és a reprodukálási technológiával összhangban levő kombinált kimenőképet hozunk létre, (e) reprodukálási technológia alkalmazásával a kombinált kimenőképet tartalmazó dokumentumot reprodukálunk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kódolt kimenőképet a kódolási elv jellemzői alapján optimalizálva kódoljuk a kódolt rasztert.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alaprasztert a kombinált kimenőkép reprodukálásához használt reprodukciós eljárásnak megfelelően választjuk meg.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kódolt raszterképet szukcesszív approximáció alkalmazásával kódoljuk, ahol a szukcesszív approximációt egy általános célú számítógépben végrehajtott szoftvermodulban valósítjuk meg.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szukcesszív approximációt a kombinált kimenőkép reprodukálására használt reprodukciós eljárás felhasználó által definiált paraméterei közül legalább egy paraméter alapján hajtjuk végre.
6. 6. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a másodlagos információt csak a (b) lépésben alkalmazott kódolási elvnek megfelelő dekódolóeszközön keresztül olvassuk.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a másodlagos információként pixelelemeket alkalmazunk.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a pixelelemeket digitális információhordozókként használjuk.
9. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a digitális információhordozók egyik paraméterét az alábbi csoport legalább egyik tagjának alapján módosítjuk:

   i) a pixelelem alakja, ii) a pixelelem mérete, iii) a pixelelem szöge, iv) a pixelelem elhelyezkedése,

   v) a pixelelem frekvenciája, és vi) a pixelelem sűrűsége.
10. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a digitális információhordozó módosított paraméterét a kép egyetlen rétegében helyezzük el.
11. 11. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a digitális információhordozó módosított paraméterét a kép rétegei közül több rétegben helyezzük el.
12. 12. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a másodlagos információként egy képből, adatokból, nyomtatott anyagból és vonalkódból álló csoportnak legalább az egyik tagját alkalmazzuk.
13. 13. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a felhasználó által kiválasztott raszterezés az alábbiak egyike:

    i) egy kerek raszter, ii) egy vonalas raszter,

    HU 226 542 Β1 iii) egy elliptikus raszter, iv) rotációs mélynyomásos raszter,

    v) sztochasztikus raszter, vi) geometrikus raszter, vii) folytonos tónusú raszter, viii) programozható raszter.
14. 14. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy dekódolóeszközként egy optikai dekóder és egy felhasználó által programozható digitális dekóder közül legalább az egyiket alkalmazzuk.
15. 15. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a (b) lépésben a kódolás elve szoftverrel megvalósított dekódolóeszközön alapul.
16. 16. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kombinált kimenőképet több geometriai alak közül legalább eggyel rendelkező optikai szűrőt tartalmazó optikai dekóder alkalmazásával optikailag dekódoljuk.
17. 17. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kombinált kimenőképet periodikus és véletlenszerű szűrőmintázatok legalább egyikével rendelkező optikai dekóder alkalmazásával optikailag dekódoljuk.
18. 18. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kombinált kimenőképet optikai kódok olvasásához különböző optikai tulajdonságokkal rendelkező komplex optikai dekóder alkalmazásával optikailag dekódoljuk.
19. 19. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a különböző optikai tulajdonságok közül a következők közül legalább az egyiket alkalmazzuk:

    i) nagyítás, ii) fordítás, iii) prizmatikus, iv) kicsinyítés.
20. 20. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kombinált kimenőképet optikai dekóder legalább egy funkciója szoftveres szimulációjának alkalmazásával optikai kódok olvasására szolgáló elektronikus dekóder alkalmazásával elektronikusan dekódoljuk.
21. 21. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kombinált kimenőképet optikai kódok elektronikus felismerésére alkalmas elektronikus dekóder alkalmazásával elektronikusan dekódoljuk.
22. 22. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a másodlagos információ digitális kódokat tartalmaz és az eljárás során a kombinált kimenőképbe beágyazott digitális kódokat programozható elektronikus dekóder alkalmazásával közvetlenül olvassuk ki.
23. 23. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy bankjegy nyomtatóberendezésben történő felhasználáshoz a kombinált kimenőkép különböző színrétegeinek nagy pontosságú illeszkedését kiszámítjuk.
24. 24. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az (e) lépésben reprodukált dokumentum az alábbiak egyike:

    (i) elismervény, (ii) értékpapír, (üi) jegy.

    (iv) bankjegy, (v) hitelkártya, (vi) útlevél, (vii) fényképes személyazonosító kártya, (viii) jegy különleges eseményre, (ix) részvény bizonylat, (x) kötvény bizonylat, (xi) banki csekk, (xii) utazási csekk, (xiii) hamisítást gátló címke, (xlv) illetékbélyeg, (xv) postai bélyeg, (xvi) születési bizonyítvány, (xvii) jármű-nyilvántartási kártya, (xviii) végrendelet, (xix) jogosultsági bizonyítvány, (xx) vízum.
25. 25. A 24. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy látható elsődleges képként egy személy fényképét, míg másodlagos információként a személy legalább egy személyadatát alkalmazzuk.
26. 26. A 25. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy személyi adatként a következő adatok legalább egyikét adjuk meg:

    (i) testmagasság, (ii) testsúly, (iii) azonosító szám, (iv) aláírás, (v) vércsoport, (vi) orvosi információ.
27. 27. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az (e) lépés során reprodukált dokumentum másolást követően a másodlagos információt nem hordozza.