HU225816B1 - Device and method for producing wall elements - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül 6 lap ábra)

HU 225 816 Β1

A találmány tárgya eljárás falelemek előállítására, amelyek legalább két réteggel - egy külső réteggel és egy hordozó- vagy közbenső réteggel - és beépített elemekkel rendelkeznek, épületek külső és belső falai, valamint födémek részére, különösképpen kis energiaigényű házak részére. A találmány tárgya továbbá egy készülék az eljárás megvalósításához.

Ismertek eljárások és készülékek falelemek előállítására épületek részére. Egy megfelelő készülék példaképpen a WO 96/24 476 iratban van ismertetve. Ennél a megoldásnál egy vízszintesen rögzített asztalt használnak, amelyen a falelemek készülnek, és ahol általában egy zsaluzás vagy egy öntőkád van elrendezve, amelyben egy falelemet lehet előállítani. Ennek az asztalnak a felületén a falelem nagysága következtében, amelynek hossza 20 m vagy több lehet, esetenként csak egy falelem részére van hely. Ha azonban amint ez a technika állása szerint történik - nemcsak a zsaluzóelemek maguk kerülnek vízszintes helyzetben előállításra, hanem a falelem betonmagja, illetve betonrésze, ez esetben a falelem egy racionális előállítása csak akkor lehetséges, ha több gyártóasztalt alkalmaznak az előállításhoz annak érdekében, hogy különösen egy zsaluzóelem felépítésének munkafolyamatát és a beton megkötését összekapcsolják. A falelemek már említett nagy mérete következtében mindenekelőtt a szabványos falelemek tömegben való előállításához egy rendkívül nagy gyártócsarnokra van szükség, miáltal a gyártási költségek rendkívüli mértékben megnövekednek. Fellép továbbá az a probléma is, hogy a gyártási eljárás folyamán a falelemek a zsalu eltávolítása során különböző sérüléseket szenvednek, miáltal jelentős utómunkákra van szükség, amelyek ugyancsak megnövelik a termelési költségeket. Ezenkívül ennél a készüléknél nehézségként merül fel az előállított falelemet sérülés nélkül egy megfelelő szállítóeszközre felrakni. Ez a nehézség többek között abból adódik, hogy a betonhozzáadás után az előállított falelem olyan nagy súllyal rendelkezik, hogy csak egy drága és bonyolult emelőtechnikai berendezéssel lehet a falelemeket sérülés nélkül a vízszintes helyzetből kiemelni.

Ezért a találmány feladata egy olyan eljárás és készülék létrehozása, amelyek a falelemek előállításánál a költség és gyártási ráfordításokat jelentősen lecsökkentik.

A feladat találmány szerinti megoldása meglepő módon az 1., illetve 10. igénypont jellemzői útján valósítható meg. Előnyös továbbfejlesztések az aligénypontok tárgyát képezik.

A találmány szerinti megoldásnál egy szög alatt kiképzett blllenőasztal van elrendezve, amely egyik szárának belső oldalát egy falelemekből álló rakat felépítéséhez használjuk. A rakat a másik szár belső oldalának támaszkodik, és egy ellennyomó lap segítségével lezárásra és összenyomásra kerül. A billenőasztal 90°-kal való elfordításával a korábban vízszintesen fekvő falelemek függőleges helyzetbe kerülnek, és a közbenső rétegekként kiképzett közbenső terek betonnal kitöltésre kerülnek, miáltal a beton megkeményedése után nagyszámú, egymás mellett álló nagyméretű falelemet állítottunk elő, amelyek épületek külső és belső falaként, valamint födémként alkalmazhatók.

A találmány szerinti készüléknél a billenőasztal egy tartókészüléken elfordíthatóan van felerősítve. A billenőmozgás megvalósításához a felfekvő felületre vonatkoztatva az elfordítható felfüggesztés, illetve csapágyazás lényegében a billenőasztal súlypontjában van elrendezve. Szándéktalan forgatónyomatékok, amelyek a billenőasztal destabilizálásához vezetnek, és ezért azokat kompenzálni kellene, ezen a módon elkerülhetők. Emellett egy ilyen súlyponti csapágyazás lehetővé teszi, hogy a billenőasztal nagyobb erőráfordítás nélkül különböző billentési helyzetekbe hozható. Ezért csak egy kisebb teljesítményű elfordítószerkezetre van csak szükség, úgyhogy a nagy terhek ellenére az elfordítás akár kézzel is lehetséges. A manuális működtetés különösképpen abban az esetben válhat szükségessé, ha a motorral hajtott elfordítóberendezés meghibásodik.

Amint ezt a 197 33 755.4-25 számú szabadalmi bejelentés ismerteti, több falelem kerül a felépítési felületen egy rakatban, egymás fölött előállításra, úgyhogy valamennyi, az előbb előállított falelem munkafelületként szolgál a rákövetkező falelem előállításához. Ennek következtében a falelemek felépítésénél a munkaszint az ott dolgozó személyek részére változik. Annak érdekében, hogy ez a magasságváltozás a gyártási eljárás során korrigálható legyen, előnyösen a billenőasztalon egy emelőkészülék van elrendezve, amelynek segítségével emelés és süllyesztés érhető el, és az asztal egy meghatározott magasságban való tartása Is biztosítható. Ezenkívül a találmány szerinti billenőasztalnál az elfordított falelem egy árokba, amely a következőkben még leírásra kerül, leengedhető, és a falelem betonnal a betonkeverő jármű kiengedőnyílásából közvetlenül betölthető anélkül, hogy ennél a megoldásnál szivattyút kellene alkalmazni. Előnyösen az emelőberendezés ugyancsak a billenőasztal súlypontjában csatlakozik, miáltal ez esetben is az oldalsó erők fellépése elkerülhető. A találmány szerinti készülék magában foglalja továbbá a már említett árokszakaszt a készülék leengedéséhez. Az árokszakasz lényegében a billenőasztal lesüllyesztésére szolgál a falelemrakat előállítása során. A lesüllyeszthetőség révén egyszerű módon a billenőasztal illesztése a megkívánt munkamagassághoz lehetővé válik anélkül, hogy ehhez a beállításhoz biztonságtechnikailag problematikus állványzatok alkalmazására szükség lenne. Ezenkívül ugyancsak előnyösnek bizonyult, ha a billenőasztal elfordítása legalább részben az árkon belül történik, miáltal a veszélyek, amelyek a berakott felfekvő felületek elfordításánál fellépnek - például a falelemgyártásnál részt vevő személyeket illetően - lényegesen csökkenthetők. Ezzel a megoldással továbbá - amint ez a szakember részére nyilvánvaló - a falelemek gyártásánál egy további helymegtakarítás érhető el, mert nagyobb, az elfordítás során lezárandó szakaszokra már nincsen szükség.

Annak érdekében, hogy az árokszakaszt ne kelljen túl nagyra készíteni, a gyakorlatban előnyösnek bizo2

HU 225 816 Β1 nyúlt, ha egy falelemrakat gyártása után az elfordítás és a rakat kiemelése az árokból egy szinkronizált elfordító-emelő mozgással történik. Ez esetben az árokszélesség az árokszakasz mélységétől függően a billenőasztal egyik oldalsó lezárófelületének közel egyik átmérőjének méretére korlátozható.

A gyakorlatban bebizonyosodott továbbá, hogy különösképpen a falelemek betonjának kiszáradásánál annak a felületnek, amelyre a falelem fel van fektetve, abszolút sík felületnek kell lennie, annak érdekében, hogy a falelem deformálódása megakadályozható legyen. Ezért a találmány szerinti készülék továbbá egy speciális, az előállítandó falelemek nagyságának megfelelő alátámasztással rendelkezik, amely előnyösen az árokszakasz fenekén van elrendezve. Ezen alátámasztás részére különösen kettős T tartók bizonyultak alkalmasnak, amelyek a falelem teljes hosszára kiterjednek, és amelyek a találmány szerinti készüléknél függőleges irányban 9 mm-nél kisebb eltéréssel rendelkeznek. Annak érdekében, hogy a berakott billenőasztal lényegében optimális felfekvése megtartható legyen, előnyösnek bizonyult legalább három, kettős T tartót a felépítési felület, illetve a felfekvő felület alatt párhuzamosan elrendezni, ahol a tartók egyenletes terhelése érdekében az egyik tartó a billenőasztal sarkán, a másik középen és a harmadik a felfekvő felület végén van elrendezve.

A találmány szerinti billenőasztal részére előnyösen 22 m-ig terjedő felfekvő felületek alkalmazhatók, úgyhogy a hosszú falelemek gyártásához nagymértékű flexibilitás áll rendelkezésre. Ezzel példaképpen lehetséges a felfekvő felület teljes hosszának kihasználásával gyártott falelemeket oly módon alkalmazni, hogy az előállított falelem hosszoldala az építendő épület teljes magasságára kiterjed.

A találmány szerinti készülék flexibilitása azáltal növelhető, ha a billenőasztalt képező felfekvő felületek a célszerűségnek megfelelően mint a falelemek felhelyezésére szolgáló felépítési felület vagy falelemtámasztó felület kerülnek alkalmazásra. Ez különösképpen akkor előnyös, ha egy előre megadott munkaszakasz architektúrája a billenőasztalhoz való elérési irányt előírja. Ez esetben a billenőasztal lényegében három tartóprofilból áll, amelyek egymással kapcsolatban állnak. A billenőasztal alapelemeként lényegében egy derékszögben mereven összehegesztett tartóprofil szolgál, amelynek szabad száraihoz meghosszabbításként erősített profilok rögzíthetők. A meghosszabbított szárak szolgálnak az előállítandó falelemek részére felfekvő felületként. A billenőasztal szétszerelt vagy nemszerelt állapotban ennek megfelelően egyszerű módon, egy szokásos OPEN-TOP-konténerbe berakható és szállítható. Emellett az alkalmazott tartóprofilok elegendő stabilitást kínálnak, annak érdekében, hogy a legnehezebb terhet is elbírják.

A jelen találmány szerinti készülék egy fedélberendezéssel is el van látva, amely a billenőasztalon rögzíthető, és amely egy nyomáskapcsolatot biztosít egy vagy több, a felépítési felületre rakatban elrendezett falelem részére. Ennek a nyomáskapcsolatnak a segítségével lehetséges a falelemek biztosítását a billenőasztalon megvalósítani, úgyhogy a billenőasztal elfordítása során a falelemek oldalt a felfekvő felületen meg vannak tartva, illetve ahhoz hozzá vannak nyomva, másrészről pedig a nyomáskapcsolat a falelemek zsaluzatának oldalsó megtámasztására szolgál a függőleges helyzetbe fordított falelemek betonnal való betöltésénél. A nyomás kiegyenlítésére, amely a beton betöltésekor a falelemek zsaluzatára hat, a gyakorlat szerint a falelemek optimálisan sík felületének kiképzése akkor biztosítható, ha a fedélkészülék (az ellennyomó lap) mintegy 1,5 tonna/m² nyomást fejt ki.

A billenőasztal lehetővé teszi egy családi ház falait egy vagy két sarzsiban előállítani. A betonnak ez a jelentős tömege lehetővé teszi a beton egyedi falelemek előállításánál szokásos gőzös kikeményedésének megtakarítását, azért, mert a kikeményedésnél szabaddá váló hő elegendő a keményítendő betontömeg megkívánt emelt hőmérsékletének eléréséhez. Annak érdekében, hogy a peremoldali falelemeken a hőmérsékletesés megakadályozható legyen, az épület külső falai részére előállítandó falelemeket az erősen hőszigetelő rétegükkel a rakat alsó, illetve felső oldalán kívánatos elhelyezni, és így megakadályozható a hőveszteség az oldalak irányában (a falak kiöntésénél a rakat 90°-kal el van fordítva).

A nagy falelemek újólag alkalmazott előállítási eljárásánál az a körülmény is kihasználásra kerül, hogy azokat hőszigetelő külső rétegekkel vagy szendvics alakban kívánatos előállítani.

Ezek a hőszigetelő rétegek zsaluként használhatók a nagy falelemek betonmagjához, oly módon, hogy betonelemekből alkalmas távtartók állnak rendelkezésre, amelyek ezeket a rétegeket mint zsaluelemeket egymástól megfelelő távolságban tartják. Minthogy a hőszigetelő rétegek nyomással való terhelhetősége nem túl nagy, ezért a távköztartók a hőszigetelő rétegen való felfekvő oldalaikkal nagy felfekvő felülettel vannak ellátva. Ezt súlyzó alakú távköztartókkal valósítják meg, amint ez az EP 0 299 353 iratban leírásra kerül. Ezek a távköztartók a perem alakú végeikkel a rakat összenyomásánál kismértékben benyomódnak a hőszigetelő rétegekbe, és ezáltal rögzített helyzetben maradnak a rakat 90°-kal való elfordítását követően is, mikor is a távköztartók széles végfelületei függőlegesen helyezkednek el. Ezáltal nincs szükség egy kötőanyaggal való rögzítéshez visszanyúlni, amely a távköztartó végfelülete és a csatlakozó hőszigetelő réteg közé a rakat felépítésénél került bevitelre, és amely arra szolgált, hogy a hőszigetelő réteg jó tapadása biztosítható legyen a betonrétegen. Ez azt jelenti, hogy a nagy falelemek előállításánál szabadon választható, hogy a falelemek két vagy három réteggel kerülnek-e felépítésre.

Épületekben egy kritikus hely a falakat vagy födémeket megvalósító nagy falelemek egymás közötti kapcsolata. A sarkokon egymáshoz kapcsolódó nagy falelemek „gérben” csatlakozó 45°-os sarokillesztéssel rendelkeznek, és ezenkívül egy kapcsolótérrel vannak kiképezve, amely egy, a 45^-05 sarokillesztésben

HU 225 816 Β1 hosszában elnyúló mélyedésből áll, és amely kapcsolótérbe vasaláshurkok nyúlnak be, amelyek ebben a kapcsolótérben egy fülecset képeznek, amelyen át egy építési hengeracélból készült kapcsolórúd tolható keresztül, annak érdekében, hogy a csatlakozófalak vagy -födémek egymással össze legyenek kötve. A kapcsolótér az épület felhúzásánál betonnal kiöntésre kerül úgy, hogy az egyik falelem vasalása a kapcsolótéren át a másik falelem vasalásába átmegy. A találmány tárgyát képezi ezen kapcsolóterek és az abba benyúló vasaláshurkok előállítása.

A falelemeknek 45°-os sarokillesztéssel való csatlakoztatása mellett lehetséges a csatlakozást egy tompa csatlakoztatással is létrehozni, azaz egy falelem keskenyebbik oldala a másik falelem egy széles oldalához csatlakozik, amellyel azt tartósan össze kell kötni. Erre a célra ugyancsak egy kapcsolóüreg van betonnal való kiöntéshez kialakítva, amelyben vasaláshurkok egy keresztrúddal egymással összekapcsolhatók. A falelemek zavarmentes előállítása érdekében a vasaláshurkok a falelem széles oldalán a falelem síkjába be vannak hajtva, azaz vasalási kengyelek lehajtott hurkokkal vagy fülecsekkel vannak a falelem előállításánál kialakítva, és ezek a lehajtott fülecsek az épület építése során felhajlításra kerülnek úgy, hogy a hurkok vagy fülecsek a falelem szélesebb oldalából kiállnak, és a szomszédos falelem keskenyebbik oldalán lévő vasalási hurkokkal egy rúd áttolásával összekapcsolhatók.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példák kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra a falelemek egy rakaténak perspektivikus ábrázolása egy billenőasztalon, a

2. ábra az 1. ábra szerinti falelemrakat a II nyíl irányából nézve,a

3. ábra egy nagyított részlet, részben felmetszve, a

4. ábra a falelem egy metszete hosszirányban, egy derékszögben meghajlított vasalási kengyellel, az

5. ábra a falelemrakat nézete a falelemek kiöntéséhez elfordított billenőasztallal, a

6. ábra egy találmány szerinti készülék sematikus oldalnézete, amelynél a billenőasztal egy árokban elhelyezkedő tartószerkezeten van felfüggesztve, és a

7. ábra egy találmány szerinti készülék sematikus oldalnézete, ahol a billenőasztal különböző elfordított helyzetben van ábrázolva.

Az 1. ábra egy 1 billenőasztalt szemléltet, amely egy sor összehegesztett 2 profilos tartóból van fölépítve, amelyeknek szárain 3 és 4 felfekvő felületek képzéséhez fedőlemezek vannak felhegesztve. Az 1 billenőasztal egy merev 5 zárófallal és egy további 6 zárófallal rendelkezik, amely utóbbi az 5 zárófallal párhuzamosan a billenőasztal előterében rendezhető el. Továbbá egy fedélfal, illetve 7 ellennyomó lap van elrendezve úgy, hogy a 3 és 4 felfekvő felületek az 5 és 6 zárófalak, valamint a 7 ellennyomó lap egy szekrényt képeznek, amelynek 8 oldala nyitott. A billenőasztal az 1. ábrán egy nem szemléltetett hidraulikus hengerrel van ellátva, úgyhogy az lényegében két különböző helyzetet vehet fel, nevezetesen az 1. ábrán szemléltetett felépítési helyzetet, amelynél a 3 felfekvő felület vízszintes helyzetben van, és az 5. ábrán szemléltetett helyzetet, amelynél a 4 felfekvő felület vízszintesen, a 3 felfekvő felület pedig függőlegesen helyezkedik el egy öntési és falelemtámasztó helyzetben.

Az 1 billenőasztal rendelkezhet egy emelő- és süllyesztőberendezéssel, annak érdekében, hogy az

1. ábrán szemléltetett 10 falelemrakat felépítésénél a munkamagasság (munkaszint) beállítható legyen. Ennek alternatívájaként lehetséges egy magasságát illetően beállítható munkaállványt elrendezni azért, hogy a munkások részére a 10 falelemrakat felépítése könnyebbé váljon.

A 10 falelemrakat felépítésénél a legalsó falelem külső rétegeként egy keményhabanyagból készült lap kerül a 3 felfekvő felületre felhelyezésre, ahol a lap megfelelő keskeny oldalai a 4 és 5 zárófalakhoz támaszkodnak. Amennyiben az előállítandó falelem kisebb, mint az 1 billenőasztal hossza, megfelelő mennyiségű habanyaglap helyezhető el egymás mellé a falelemek 11 külső rétegének képzéséhez. A habanyaglapokból készült 11 külső réteg egy vagy több kivágással rendelkezhet, amelyekbe helyet kitöltő elemek és vagy védőberendezések vannak a beépítendő, például nyílászáró szerkezetek helyére behelyezve, amelyek egy, a külső rétegen fekvő 12 közbenső rétegbe is benyúlnak. A 12 közbenső réteg a betontölteléket fogadja be, és ezért tartórétegnek is nevezhető. A betontöltelék betöltése előtt a 12 közbenső rétegbe szerkezeti elemek kerülnek elrendezésre. Ilyen, gyűjtőnevükön beépített elemek lehetnek egy 14 vasalás (2. ábra), 15 fűtő- vagy hűtőcsövek, 16 üres csövek, valamint adott esetben hővezetékek és kábelek. A beépített szerelvényekhez tartoznak még a 17 távköztartók, amelyek a 12 közbenső réteg vastagságát meghatározzák. Távköztartóként előnyösen súlyzó alakú idomokat alkalmazunk, amelyek perem vagy tárcsa alakú 18 végekkel és szár vagy gerinc alakú 19 összekötő részekkel rendelkeznek. Ezek a 17 távköztartók a 14 vasalás réseibe egy kötőanyag közbeiktatásával kerülhetnek a habanyagból álló 11 külső rétegre felállításra, és egy rasztert képeznek, amely elegendő teret biztosít a 19 összekötő részek között a többi beépítendő elem elhelyezésére.

A 12 közbenső réteg felül egy 13 fedőréteggel és oldalt egy hosszúkás zsaluzóelemmel van lezárva, amely arra szolgál, hogy az érintett falelem megfelelő csatlakozófelülete kialakítható legyen. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a zsaluzás egy 21 zsaluzócsőből van kiképezve, amely egy sor 22 keresztrésszel és felhegesztett 23 hosszbordával rendelkezik, hogy a 21 zsaluzócső a 12 közbenső réteghez megfelelő szögállásba beépíthető legyen. A 3. ábrán szemléltetett zsaluzócső egy 45°-os sarokillesztés kialakításához van a közbenső réteg keskenyebb oldalán elhelyezve. A zsaluzás még egy 25 zárófedéllel ellátott 24 központosító rúddal is rendelkezik, továbbá 26 ütközőkkel,

HU 225 816 Β1 amelyek egyenletes távközökkel vannak a 24 rúd mentén felhegesztve. A 26 ütközők a 22 keresztrésekkel együtt a csatlakozóvasalások beállítására szolgálnak, amelyek itt 27 kengyelként építési hengeracélból vannak kiképezve. A 27 kengyelek 28 horgokkal vannak ellátva, és a 21 cső szakaszán külön-külön 29 fülecseket képeznek. A 27 kengyelnek a 22 keresztréseken való áttolását követően a 22 rések ragasztószalaggal lezárásra kerülnek, a beton behatolásának megakadályozására. Egy sor ilyen 27 kengyel van az előállítandó falelem keskenyebbik oldalán szerelve, és lehetséges, hogy a zsaluzás két határos lap keskenyebbik oldalának szétválasztásához ugyanazon rétegben kerül felhasználásra úgy, hogy a 27 kengyelekkel azonos kengyelek állnak szemben az ellenkező oldalon, és a füleseikkel átlapolódnak. Ezen állapot ellenére lehetséges a 24 központosító rudat egy csavarómozgással szerelni, vagy eltávolítani, ahol is a 24 központosító rudat 180°-kal elfordítva, egy darabon axiálisan be lehet tolni.

A 3. ábrán még egy kengyel alakú vasalási rész van ábrázolva, amely az 1 billenőasztal 5. ábrán szemléltetett helyzetében felfelé a falelem kerületéből kinyúlik, és mint 30 tartófül a kész falelem felemelésére szolgál a kiöntést és kikeményedést követően. Falelemenként legalább két ilyen 30 tartófül van a faielem számított súlyvonalától azonos távközzel elrendezve. Ezen a módon lehetséges egy kész falelemet billenésmentesen egy tartógerenda segítségével felemelni vagy leengedni, ami egy daru segítségével végezhető.

A 4. ábra egy további hurok vagy kengyel alakú vasalási részt szemléltet egy 31 acélkengyel alakjában, amely 32 horgos végződéseket és egy derékszögben meghajlított 33 fülecset foglal magában. A 32 horgos végződések a 14 vasalásokba kerülnek beakasztásra úgy, hogy a derékszögben meghajlított 33 fülecsre egy 13 fedőréteg fektethető fel. A 13 fedőréteg példaképpen egy farostlemezből áll (Heraklit-lap), amely a 12 közbenső réteget lefedi, és egy 34 kivágással rendelkezik a 33 fülecs befogadására.

A 12 közbenső rétegben egy sor ilyen meghajlított 31 kengyel van egy vonal mentén elrendezve, amelyekhez később egy keresztfái csatlakoztatható. A meghajlított 13 fülecsek az épület felépítésénél egy emelőrúddal kihajlításra kerülnek és a 13 fedőréteg felületsíkján túlnyúlnak úgy, hogy egy vasalási rúd ezeken a felhajlított 33 fülecseken és a keresztfái 29 fülecsein átdugható, annak érdekében, hogy egy vasalási csatlakozás jöjjön létre, amely betonnal kiöntésre kerül, hogy a két egymással keresztező fal közötti hézagok ki legyenek töltve.

A továbbiakban ismét az 1. ábrára hivatkozunk. A 11 külső, 12 közbenső és a 13 fedőréteg egy 41 falelemréteghez tartozik, amelynek lehetséges felépítése ismertetésre került. A 41 falelemrétegre azután - adott esetben egy elválasztófólia felhasználásával - egy további 42 falelemréteg kerül egy vagy több előállítandó falelemréteg részére felépítésre, majd ezen a módon folytatódik a 43-48 falelemrétegek felépítése. A 41-44 falelemrétegeknél vastag, keményhabból előállított lapok mint 11 külső rétegek kerülnek felhasználásra, azaz ezek a falelemek külső falakként kerülnek majd alkalmazásra, míg a 45-48 falelemrétegek közfalak céljára kerülnek előállításra. Valamennyi falelem rendelkezhet kivágásokkal nyílászáró elemek részére, amelyekbe védőberendezések és/vagy keményhabanyagból előállított helyet kitöltő elemek vannak behelyezve. Magától értetődik, hogy lehetséges teljes nyílászárókat vagy csak a keretelemeket behelyezni, amelyek keményhabanyaggal vannak a betonnal való kiöntés idején megtámasztva és védve.

Amennyiben - amint ez az 1. ábrán szemléltetve van -, a legfelső réteg nem teljes, a nyílás helyére egy helyet kitöltő elem van behelyezve, a rakat komplettírozása céljából. Mindazonáltal a szemléltetett rakatelrendezés, alul a külső falakkal és felül az épület közfalaival, nem kötelező, gyakran a 43 és 44 falelemréteg a rakatban felül van elrendezve, annak érdekében, hogy a külső falaknál alkalmazott habosított lapok jobb hőszigetelő tulajdonságai a hőveszteség ellen a falelemek öntésénél kihasználható legyen. Ugyanerre a célra szolgálhatnak ék alakú keményhablap kitöltők, amelyek a zsaluzás részeit képezik, annak érdekében, hogy a falelemek keskenyebb, lapos téglalap alakú oldalai 45°-os sarokillesztéssel kiegészíthetők legyenek.

A 11 külső réteg, szemben a 12 közbenső réteggel, 45°-os sarokillesztés nélkül van kiképezve, azaz két falelem összetolásakor az épület sarkán egy hézag keletkezik, amely egy keményhabanyagból készült megfelelő töltődarabbal kitölthető. A keményhabék elhagyása a külső falak keskenyebbik oldalán azzal az előnnyel jár, hogy a rakat felépítése a billenőasztalon könnyebbé válik. Lehetséges azonban egy átmenő 45°-os sarokillesztést a falelemeken alkalmazni, ez esetben azonban egy kiegészítősarkot mint helyet kitöltő elemet kell alkalmazni, hogy a rétegeken függőleges végfelületeket nyerjünk, amelyek azután egy lapos téglalapot képeznek.

A rakat komplettírozása után a körülményektől függően még a 6 zárófalat a 3, 9 szárfalak elé helyezzük, azután a 7 ellennyomó lapot (fedelet) a 10 falelemrakatra fektetjük, és a falelemrakatot ennek a 7 ellennyomó lapnak (fedélnek) segítségével nyomás alá helyezzük, és ebben az állapotban 50 szalagokkal összefogjuk, amint ezt a 2. és 5. ábra szemlélteti. A 7 ellennyomó lap (fedél) ezenkívül a sematikusan ábrázolt 51 csavarokkal is biztosítva lehet az 1 billenőasztalon, így a 10 rakat körül egy szekrény képződik, amely a 8 oldalán nyitott.

A 10 falelemrakat összesajtolása után az 1 billenőasztalt 90°-kal elfordítjuk, és ezáltal öntési helyzetbe hozzuk, amint ezt az 5. ábra szemlélteti. Ezt követően a betont a szekrénybe betöltjük az 55 tömlőn keresztül. A beton befolyik az álló helyzetben lévő 41-48 falelemrétegek közbenső tereibe és azokat kitölti, ahol az asztal rázásával a légbuborékok kiáramlását elősegíthetjük. Ha a beton egy bizonyos idő után megkötött, a 7 ellennyomó lapot eltávolítjuk, miután az egyes falelemeket egy tartógerenda és egy daru segítségével elszállítjuk, ahol a 30 tartófüleken egy kötél kerül áthú5

HU 225 816 Β1 zásra, azért, hogy az egyes falelemek szimmetrikusan legyenek felemelhetők. A falelemeket le lehet engedni hasonló módon, az élek megsérülése nélkül, milliméter pontossággal, ami egy épület építésénél nagy jelentőséggel bír.

A 6. ábra egy találmány szerinti készülék oldalnézetét szemlélteti, amelynél az 1 billenőasztal egy 71 árokszakaszban és egy 65 tartókészüléken elfordíthatóan van felfüggesztve. A 72 munkaterület, azaz az a szakasz, ahol a személyek az 1 billenőasztal munkafelületén falelemeket rakatokban állítanak elő, az igényeknek megfelelően az árok fölött bal oldalon vagy jobb oldalon helyezkedik el. Magától értetődik, hogy egy megfelelő felfüggesztés a 3 és 4 felfekvő felületek részére a billenőasztal mindkét homlokoldalán ki van alakítva. Az 1 billenőasztal két 3 és 4 felfekvő felületből áll, amelyek derékszögben vannak elrendezve. Az 1 billenőasztal 2a alapeleme két egymással mereven összehegesztett profilos tartó, amelyek egymással derékszöget képeznek. Ezekhez kerülnek - a billenőasztal felépítésének keretében - megerősített 2b profilos tartók, a szabad szárak meghosszabbításaként csatlakoztatásra, azaz példaképpen hozzáhegesztésre, ahol ily módon kerülnek a 3,4 felfekvő felületek kialakításra. Mindkét 3, 4 felfekvő felület lényegében azonos nagyságú, és a helyzetüktől függően vagy mint felfekvő felületek vagy mint támasztófelületek szolgálnak, miáltal a készülék ábrázolt homlokoldalának nézetéből a falelemek felfektetése mind jobbról, mind balról lehetséges. A leírt 1 billenőasztal az 1. ábra szerint homlokoldalán egy 63 teleszkópos dugattyún - amely egy 62 vezetőaknában van vezetve - elfordíthatóan van felfüggesztve és csapágyazva. Itt a csapágyazás a 65 tartókészülék megtámasztó profilos elemei útján az 1 billenőasztal derékszögű 2a alapeleméhez kapcsolódik, annak érdekében, hogy ezen a módon a csapágyazás statikusan biztosítható legyen. Az elülső és hátsó oldalon elrendezett 5 zárófalak (1. ábra) ennél a kiviteli alaknál erősítés céljából még felhegesztett profilokkal is rendelkeznek. Az említett 68 emelőkészülék útján a billenőasztal és különösképpen a mindenkori munkafelület meghatározott és a falelemek felépítéséhez célszerű magasságba beállítható. Azaz az 1 billenőasztalnál dolgozó személyek részére a munkamagasság a munkafelületen növekvő falelemrakattal előre meghatározott módon beállítható. A mindenkor új munkafelület ebben az esetben az előzőleg előállított falelem felső oldalával van meghatározva. Egy lényegében optimális munkamagasságként 0,9 m-es magasság alakult ki. Az 1 billenőasztal 67 elfordítóberendezése a találmány szerinti emelőberendezés 63 teleszkópos dugattyúján úgy van kialakítva, hogy az 1 billenőasztal lényegében a 64 súlypontján van felfüggesztve, és ezáltal a billenőasztal terhét lényegében a 68 emelőkészülék tartja, és oldalerők nem szándékos forgatónyomatékok hatására lényegében nem lépnek fel. A 62 vezetőakna a 6. ábra szerint a 60 tartókészülék egy részét képezi, amely több, egymással összekapcsolt 61 támasztórúdból áll, miáltal a 62 vezetőakna statikusan biztosítva van.

A 6. ábrából továbbá egy 67 elfordítóberendezés ismerhető meg, amely az 1 billenőasztal elfordítására szolgál, példaképpen az öntési helyzetbe. Ez többek között egy félkör alakú 69 elfordítóelemből áll, amely az 1 billenőasztal homlokoldalán van rögzítve, és amelynek középpontja a 64 súlypontban elhelyezkedő csapágy a 63 teleszkópos dugattyún. A 69 elfordítóelemhez egyik oldalán egy elfordító hidraulikus dugattyú csatlakozik, amely egy dugattyúmozgás keretein belül, azaz a hengeren való kitolásnál vagy visszahúzásnál a 69 elfordítóelem által van vezetve. Ekkor a 68a hidraulikus dugattyú 66 csatlakozási pontja a 69 elfordítóelemen egy körpályán vagy egy körpálya egy részén fut, amely körpálya sugara a 69 elfordítóelem rádiuszával van meghatározva, miáltal a 69 elfordítóelemen rögzített 1 billenőasztal a 64 súlypontban elrendezett csapágy körül elfordul. Az 1 billenőasztalnak a 64 súlypont körüli forgása, illetve elfordulása különösképpen azzal az előnnyel jár, hogy ha az 1 billenőasztalon nehéz terhek helyezkednek is el, nincs szükség nagy ráfordításokat igénylő hidraulikára a billenőasztal elfordításához, minthogy lényegében nem kell szándéktalan forgatónyomatékokat felfogni, és bizonyos körülmények között akár a felfekvő felületek kézi elfordítása is lehetséges.

Emellett a 6. ábra szerinti kiviteli alak három, egymással párhuzamosan elrendezett 70 kettős T tartóból álló megtámasztást is magában foglal, ahol a kettős T tartók a jelen esetben a 3 felfekvő felületet mint munkafelületet alátámasztják. A 70 kettős T tartók olyan pontosan vannak elrendezve, hogy azok egy 24 m hosszon függőleges irányban csupán 9 mm eltéréssel rendelkeznek. Ez az eltérés messze azon toleranciákon belül fekszik, amelyek egy épület felépítésénél figyelembe veendők. A megtámasztás különösen akkor kerül alkalmazásra, ha az új, betonnal kiöntött és függőleges helyzetben lévő falelemek a kiszárítási folyamat során nyugalmi helyzetben vannak raktározva és megtámasztva, annak érdekében, hogy a falelemek deformálódása megakadályozható legyen. Emellett a 70 kettős T tartók elrendezése oly módon történik, hogy a T tartók egyike mindig a billenőasztal felfekvő felületeinek derékszögű csatlakozásainak mentén fekszik, a másik a 2a alapelem és a 2b profilos tartó közötti varrat helyénél és a harmadik kettős T tartó a 3 felfekvő felület végén. Egy ilyen elrendezés a terhelés lényegében optimális elosztását biztosítja.

A 7. ábra a már leírt kiviteli alaknak egy oldalnézetét szemlélteti, ahol a 7. ábrán ezenkívül különböző billenési helyzetek láthatók, az 1 billenőasztal 1a billenési helyzetétől az 1v billenési helyzetig. A 7. ábra szerint az 1 billenőasztal az árkon belül az óramutató járásával ellenkező irányban fordul el, úgyhogy az eredetileg vízszintes helyzetben lévő 3 felfekvő felület az elfordulás után függőleges helyzetbe kerül. Világosan felismerhető, hogy az elfordítóberendezés előre meghatározható módon a felfekvő felületeket nemcsak 90°-ban tudja elbillenteni, hanem a billenőasztal az elfordítóberendezés segítségével különböző billentési helyzetekbe hozható. Ez a forgómozgás - amint ezt a 7. ábra szemlélteti, és amint már említésre került - teljes egé6

HU 225 816 Β1 szében az árok egy részében történik meg. Ugyancsak előnyösnek mutatkozott a billenőasztalt egy szinkronizált forgó-emelő mozgás kapcsán az árokból kiemelni. A billenőasztal ilyen kiemelésével az árokszakasz keskenyen tartható, és egyidejűleg a biztonságtechnikai előnyök, de egy árokba lesüllyeszthető billenőasztal helytakarékossági előnyei is érvényesíthetők.

A jelen kiviteli alak 71 árokszakasza 5,3 m széles és mélysége 3,1 m. Ez a méretnagyság, különösképpen az ismertetett szinkronizált forgó-emelő mozgás esetén kedvezőnek bizonyult. Ezen túlmenően a billenőasztalon előállított falelemek lesüllyesztésének lehetősége azzal az előnnyel jár, hogy a függőleges helyzetbe billentett falelemek még betonnal való betöltésük előtt a 71 árokszakaszba leengedhetők, és a beton közvetlenül egy konvencionális betonkeverő járműből vagy hasonlóból, szivattyúk igénybevétele nélkül a falelem zsaluzatba beönthető.

A 6. és 7. ábrán a 7 ellennyomó lap (fedélberendezés 1., 2., 7. ábra) nincs szemléltetve, amely a billenőasztal munkafelületével nyomáskapcsolatban a munkafelületen elhelyezett falelemeket tartja. Ez egyrészről fontos, a munkafelületre rakatba rendezett falelemek tartásához a billenőasztal elfordítása során, illetve amikor a munkafelület a vízszintes helyzetből a függőleges helyzetbe kerül, másrészről pedig, a függőleges helyzetben lévő falelemeknek betonnal való betöltésénél, a falelemek zsaluzásának megtámasztásához, amelyre a beton rendkívül nagy nyomást fejt ki. Az ellennyomó lapnak (fedélnek) ez esetben mintegy 1,5 t/m² nyomást kell ellentartania.

Claims (27)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás falelemek előállítására, amelyek legalább két réteggel (11, 12) - egy külső réteggel (11) és egy hordozó- vagy közbenső réteggel (12) - és beépített elemekkel (14,15,16) rendelkeznek, épületek külső és belső falai, valamint födémek részére, a következő lépésekkel

   a) egy nagy derékszögként kiképzett billenőasztalt (1) két, egymáshoz képest derékszögben elrendezett felfekvő felülettel (3, 4) az előállítandó falelemek részére felépítési helyzetbe hozunk, amelyben a felfekvő felületek egyike (3) mint felépítési felület vízszintesen helyezkedik el, és a másik felfekvő felület (4) mint falelemtámasztó felület a másik felfekvő felülettel (3) derékszögű helyzetben van;

   b) egy legalsó külső réteget (11) a felfekvő felületre (3) helyezünk úgy, hogy a falelemet a megtámasztófelületként elhelyezkedő másik felfekvő felület (4) határolja, ahol a külső réteg (11) egy vagy több előállítandó falelemhez tartozhat, és egy vagy több kivágással rendelkezhet, amelyekbe helyet kitöltő elemeket és/vagy védőberendezéseket helyezünk el ablakok, ajtók vagy más nyílások részére, ahol ezek a helyet kitöltő elemek és/vagy védőberendezések a közbenső rétegbe (12) benyúlnak, amely a tartóréteg részére van kialakítva;

   c) a külső réteg (11) belső oldalán beépített elemeket, úgymint vasalásokat (14), fűtő- vagy hűtőcsöveket (15) üres csöveket (16) és távköztartókat (17) rendezünk el, amelyek egy közbenső teret a beton és a beépített elemek (14, 15, 16) részére szabadon hagynak, majd a közbenső réteget (12) egy fedőréteggel (13) lezárjuk;

   d) a külső réteg (11) és a fedőréteg (13) közötti közbenső réteget (12) a keskenyebb oldalain, amelyek a falelemet támasztó felfekvő felületre (4) merőlegesek, zsaluzóelemekkel határoljuk;

   e) a fedőréteg (13) vagy egy második külső réteget képez az előállítandó falelem legalsó falelemrétege (41) részére - ez esetben a falelemek lényegében háromrétegűén vannak felépítve -, vagy a fedőréteg (13) már a második falelemréteggel (42) előállítandó falelemhez tartozik - ez esetben a legalsó falelemek kétrétegűén vannak felépítve;

   f) a második falelemréteget (42) külső rétegből és közbenső rétegből a legalsó falelemrétegre (41) a c), d) lépéseknek megfelelően felépítjük, és a további falelemrétegeket (43, 44, 45, 46, 47, 48) egy rakatot (10) képezve folytatólag felépítjük;

   g) a legfelső falelemréteget (48) egy ellennyomó lappal (7) lefedjük, amelyet sajtolóerővel a felfekvő felület (3) irányába nyomunk és a rakat (10) tartós nyomása közben a billenőasztalon (1) rögzítünk;

   h) a billenőasztalt (1) lényegében a megrakott billenőasztal súlypontja (64) körül 90°-kal elfordítjuk úgy, hogy a nyitott keskenyebb oldalak a közbenső terekhez hozzáférést biztosítóan felfelé mutatnak;

   i) a falelemrétegek (41-48) közbenső tereit felülről folyékony betonnal kitöltjük;

   j) a beton kikeményedését követően az ellennyomó lapot (7) a nyomó helyzetéből feloldjuk, és a falelemeket egyenként felemeljük, és a falelemek támasztására szolgáló felfekvő felületről (4) elszállítjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a távköztartókat (17) egy, a távköztartók és a mindenkori külső réteg között elhelyezett kötőanyag alkalmazásával helyezzük el.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rakatra kifejtett nyomóerő elegendő a távköztartót (17) a külső réteg (11) és a fedőréteg (13) közé beszorítani, annak érdekében, hogy a beáramló beton következtében fellépő tolóerőkkel szemben, valamint a folyékony beton hidrosztatikus nyomásával szemben ellenálljon.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a falelemrétegeket (41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48) a rakatban (10) elválasztófóliákkal egymástól elválasztjuk.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a falelemrétegek (41, 42, 43, 44) közül legalább néhány, külső fal képzéséhez külső rétegként (11) vastag habanyaglappal rendelkezik.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy valamennyi falelemet egy vékony burkolóréteggel, mint épületen belüli külső réteggel látunk el.

   HU 225 816 Β1
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy valamennyi falelemréteget (41-48) szendvics alakban két külső réteggel és egy közbenső réteggel építünk fel.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rakat (10) hasábként való kiegészítéséhez helyet kitöltő elemeket helyezünk el.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a zsaluzóelemek, amelyeket a rakat (10) külső oldalának közelében fektetünk le, illeszkedő habanyagtömbökkel hőátszármazás ellen védve vannak.
10. 10. Készülék különösképpen az 1. igénypont szerinti falelemek előállítására, amely magában foglal egy nagy derékszögben kiképzett billenőasztalt (1) egymással derékszögben álló felfekvő felületekkel (3, 4), amelyek közül az egyik felület egy felépítési felületet, a másik felület pedig egy falelemet megtámasztó felületet képez, és ahol a billenőasztal (1) egy tartókészüléken (60) elfordítóan van felfüggesztve; továbbá a billenőasztalt (1) felépítési helyzetbe - ahol a felépítési felület vízszintesen áll - hozó, valamint a billenőasztalt öntő- és ürítőállásba - ahol a felépítési felület függőlegesen áll - elfordító elfordítóberendezéssel (67) rendelkezik, és ahol a készülék egy vagy több, a felfekvő felületre rakatoltan felhelyezett falelem összesajtolásához egy fedélberendezést (7) foglal magában.
11. 11. A 10. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a felépítési felületet képező felfekvő felület (3) és a falelemtámasztó felületet képező felfekvő felület (4) közötti szög derékszög.
12. 12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a billenőasztal (1) egy szilárd zárófallal (5) rendelkezik, amely a felépítési felületet képező felfekvő felületre (3) és a falelemtámasztó felületet képező felfekvő felületre (4) merőlegesen áll.
13. 13. A 12. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy egy további levehető, a zárófallal (5) párhuzamosan a billenőasztalra (1) szerelhető zárófal (6) van elrendezve.
14. 14. A 10-13. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a készülék a felfekvő felületeket (3, 4) emelő és süllyesztő emelőkészülékkel (68) rendelkezik.
15. 15. A 10-14. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a billenőasztal egy tartókészüléken (60) a súlypontja (64) körül billenthetően van felfüggesztve.
16. 16. A 10-15. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a billenőasztal (1) a felfekvő felületeket (3,4) elfordító hidraulikus dugattyúból (68a) és elfordítóelemből (69) álló elfordítóberendezéssel rendelkezik.
17. 17. A 10-16. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a készülék egy árokszakaszt (71) foglal magában, amelyben a billenőasztal (1) lesüllyeszthető.
18. 18. A 10-17. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a felfekvő felületek (3, 4) váltakozóan felépítési felületként vagy a falelemeket megtámasztó felületként alkalmazhatóan vannak kialakítva.
19. 19. A 10-18. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a felfekvő felületek (3, 4) mereven összehegesztett, szög alakú tartóprofilból állnak.
20. 20. A 10-12. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a tartóprofilhoz a felfekvő felületeket (3, 4) meghosszabbító, erősített profilok hozzárögzíthetők.
21. 21. A 10-20. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a készülék a felépítési felületre rakatba rendezetten felhelyezett falelemeket összenyomással kötést létesítő ellennyomó lappal (7) (fedélkészülékkel) rendelkezik, ahol a sajtolóerő 1,5 t/m².
22. 22. A 10-21. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a készülék a billenőasztalt (1) megtámasztó megtámasztást (70) foglal magában.
23. 23. A 22. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a megtámasztás előnyösen három, kettős T tartót (70) foglal magában, és a megtámasztás a függőleges irányban lényegében 9 mm-nél kisebb eltéréssel rendelkezik.
24. 24. A 10-23. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a felfekvő felületek (3, 4) előnyösen 12-18 m hosszúságúak és előnyösen legfeljebb 22 m hosszúságúak.
25. 25. Zsaluzóelem alkalmazása az 1-9. igénypontok szerinti eljárás megvalósításához, ahol a zsaluzóelem egy csővel (21) rendelkezik, amely hosszbordákkal (23) és keresztrésekkel (22) van ellátva, amelyek a cső tengelyéhez viszonyítva meghatározott szöghelyzetben vannak elrendezve, ahol a keresztrések (22) kengyelként (27) kiképzett csatlakozóvasalásokat tartóan meghatározott távközökkel vannak kialakítva, és ahol a kengyelek (27) egy falelem betonnal kitöltendő közbenső rétegébe részben benyúlnak, és a közbenső rétegen kívül egy hurok alakú fülecset (29) képeznek.
26. 26. A 25. igénypont szerinti zsaluzóelem alkalmazása, azzal jellemezve, hogy a zsaluzóelemmel egy központosító rúd (24) van elrendezve, amely a cső közepén és a kengyel (27) fülecsén (29) átdughatóan és központosítást biztosítóan van kiképezve.
27. 27. A 26. igénypont szerinti zsaluzóelem alkalmazása, azzal jellemezve, hogy a zsaluzóelemnél a központosító rúd (24) ütközőkkel (26) van ellátva, amelyek a csatlakoztatóvasalást képező kengyelek (27) további tartójaként vannak kiképezve.